Amikor a hős lelép a képernyőről, Magyar Nemzet, 2009.02.19.

Amikor a hős lelép a képernyőről, Magyar Nemzet, 2009.02.19.

Írta: Varga Klára

 

 

A Magyar Televízió székházában sajtótájékoztatón mutatták be Molnár Miklós fotóművész és operatőr két, több évtizede készült háromdimenziós felvételét, amelyet a múlt év szeptembere és de­cembere között az MTV archívumában felújítottak és korrigálta.

A 3D-s tévézés még mindig csak álom, bár hírek szerint a Sony cég hamarosan olyan berendezé­sekkel jelentkezik a piacon, ame­lyek térhatásúvá varázsolják a kép­ernyőn láthatókat. Molnár Miklós 1973-ban az akkor éppen itthon tartózkodó, nyolcvanesztendős Szentgyörgyi Alberttel még fekete­fehérben készítette első, hatperces 3D-s felvételét, a második, ötperces filmanyagot Takács Marikával for­gatta 1988-ban. A közkedvelt be­mondó a jövő tévénézőinek üzent, azoknak, akik már vörös-zöld vagy füstszínű szemüveg nélkül is élvez­hetik majd a térhatású képeket.

 

Molnár Miklós a sajtótájékozta­tón elmondta, hogy ő több ilyen fil­men is szerette volna megörökíteni azokat a jelentős figurákat, akiket személyesen már nem ismerhet a 3D-s generáció, de a hetvenes évek­ben a döntéshozók fölöslegesnek tartották, hogy a távoli jövő számá­ra forgassanak filmeket, míg a nyolcvanas években akadtak már olyan tévés vezetők, akiket meg le­hetett győzni a kísérlet értelmes voltáról. A filmek az archívumba kerültek, ahová néha beballagott Molnár Miklós, hogy Dunavölgyi Pétert, az archívum vezetőjét meg­kérdezze, jól vannak-e. Hiszen vetí­tésükre nem volt lehetőség.

 

A térhatást Molnár Miklós úgy érte el, hogy egyszerre két kamera vette a képeket, modellezve az em­beri látást, ugyanis, mint mondta, a bal és a jobb szemünk nem ugyan­azt látja, s a kétfajta látás összeadódásából születik meg bennünk az a térhatás, ahogyant érzékeljük ma­gunk körül a valóságot. Az ered­mény, amelyet az MTV vetítőter­mében egyelőre füstszínű szem­üvegen át tekinthettek meg az új­ságírók, meghökkentő időutazás volt egyszerre a múltba és a jövőbe. Szentgyörgyi Albert felemelt keze kinyúlt a térbe, Takács Marikának a film elején behoztak egy széket, amelyet mintha vászon elé helyez­tek volna. Visszatértek az évek, amikor még éltek hírességeink, s azok az idők is visszaköszöntek, amikor a múlt század elején még csodálattal nézték a megelevenedő képkockákat elődeink. Van abban valami borzongató, valami szokni-való, ha a hős lelép a képernyőről, s beül velünk a szobánkba. Hozzá kell tennünk azt is, hogy mivel a 3D-s tévés technika még nem töké­letes, kissé babszemek, karikatu-risztikusak a figurák, Nobel-díjas tudósunk keze hatalmas, messze kinyúlik a képből, Takács Marika fehér blúzán a fodrok fenyegetően merednek a nézőre. Molnár Miklós számára viszont olyan nagy, egész életen át tartó szerelem a 3D és a jö­vő generációk emlékezete, hogy 2005-ben kiadott egy térbeli fotóal­bumot is, amelyben 72 hírességet örökített meg.