Értékmentés a képernyőről, Evangélikus Élet, 2008.01.20.

Értékmentés a „képernyőről”, Evangélikus Élet, 2008.01.20.

Írta: Csermák Zoltán

 

 

Értékmentés a „képernyőről”

Interjú Dunavölgyi Péterrel, a Magyar Televízió archívumának vezetőjével

 

Január 22-én a magyar kultúra nap­ját ünnepeljük. E jeles napon egy 185 évvel ezelőtti kultúrtörténeti eseményre emlékezünk: ekkor fe­jezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. A kultúra fogalma történelmi táv­latokban többször átértékelődött; a kutató leginkább a közgyűjtemé­nyekben követheti nyomon a vál­tozásokat. A Magyar Televízió ar­chívuma az ország legnagyobb au­diovizuális kollekciója. Vezetőjé­vel, Dunavölgyi Péterrel az ünnep előtt beszélgettünk.

-  De Gaulle-nak tulajdonítják a mondást, hogy igen nehéz összetartani egy olyan nemze­tet, ahol több mint négyszázféle sajt kapható. Az MTV archívuma százhatvanezer órányi műsort őriz; ha jól számolom, tizennyolc teljes év kellene a megtekintéséhez. Hogy lehet eliga­zodni ehhez a tömegben?

 

-  Az archívum anyagait a nyolcvanas évek második feléig hagyományos könyvtári kartotékrendszerben tartot­ták nyilván, s párhuzamosan filmdosszi­ék segítették a keresési rendszert. 1986-ban az UNESCO Isis programjának tá­mogatásával, a magyar közgyűjtemé­nyekkel közösen kezdtük el a számító­gépes feldolgozást. Napjainkra a film­anyag 99%-ához digitális keresőrend­szerben lehet hozzáférni, de a híranyag feldolgozottsági szintje is megközelíti az említett értéket.

 

 

-  Két éve áll a csapat élén. Mennyire szelle­mi, s mennyire technikai munka az archívum vezetése?

 

-  Sajnos 60 : 40 százalék a technika javára. Nagyon sok az adminisztratív teendő, és a szívem vérzik, amikor nem a tartalmi elemekkel foglalkozhatok. Remélem, a jelzett arány megváltozik, ha az új gyártóbázison anyagaink java része restaurálva, digitális szerveren áll majd rendelkezésre.

1999 elején adták át a Da Vinci filmrestauráló-filmfelújító berendezést, amelynek se­gítségével elkezdték a köztelevízió közel hu­szonöt évnyi filmtermésének felújítását. Mai tudásunk szerint melyik a leginkább időtálló         A digitális hang- és képrögzítési technika alig több mint két évtizede je­lent meg, így nincsenek igazán összeha­sonlítási adatok. Amennyiben a digitális technika emlőin nevelkedett munkatár­sat kérdezzük, nem lehet kétséges a vá­lasz, a magam részéről a filmre szava­zok, a többinek még bizonyítania kell. A megfelelő körülmények között tárolt filmanyag száz évig is eltartható minő­ségromlás nélkül.

 

-  A magyar kultúra szempontjából melyek voltak az aranyévek?

 

-  A Magyar Televízió mai szlogenje -„Értéket közvetít" - megalakulásának el­ső percétől kezdve érvényes volt. A hat­vanas évek Európájában egyedülálló volt a heti színházi közvetítés, kár, hogy a rögzítési technika hiánya miatt csak töredéküket ismerheti meg az utókor.

1961-től bontogatta szárnyait a nagy tévérendezői generáció; többek között Horváth Ádám, Szinetár Miklós, Zsurzs Éva, Mihály fi Imre nevét említeném. 1962 mér­földkő volt a televízió történetében; ki­léptünk a nemzetközi színpadra, és két rangos nemzetközi díjjal ismerték el tai Boris - Zsurzs Eva Nő a barakkban, a cannes-i televíziós fesztiválon pedig Fe-dor Ágnes - Kovács Judit - Mihály fi Imre Me­nekülés a börtönbe című alkotása kapott értékes díjat. A dokumentumfilm is erő­teljesen fejlődött, Kende Márta filmje, a Bognár Anna világa 1963-ban Londonban kapott figyelemre méltó elismerést.

 

- Mennyire szólt bele a pártvezetés a műsor­politikába?

 

- A televízió szerepét mindig is nagy­ra tartották, hiszen a tömegek megnye­rése a kádári konszolidáció fontos eleme volt. Az „éberség" átszőtte a Magyar Te­levízió életét is, sok komikus, tragikomi­kus esetet említhetnék. Talán a legjel­lemzőbb Mocsár Gábor Pirostövű nád című darabjának 1965-ös bemutatójához fű­ződik. A debreceni tanyavilágban a téeszesítés korában játszódó novella adap­tációjában elhangzik egy dekadens gon­dolat: „Aki nem lop, annak nincs." Ezen igencsak felháborodtak az illetékesek, s egy huszonöt tagú bizottságot küldtek ki az „ügy" kivizsgálására. A testületben jórészt mezőgazdasági szakemberek kaptak helyet, de jelen volt Váci Mihály és Simon István is. Váci adta meg az első ér­tekezlet alaphangját, igaznak ítélve az elhangzottakat. A történet happy enddel végződik, a rendező Szőnyi G. Sándort Ba­lázs Béla-díjjal jutalmazták.

 

- Az archívum nyitva áll a kutatók előtt. Milyen témákra kíváncsiak az érdeklődők?

 

- Számos egyedi igény jelentkezik; a településkutatók szűkebb pátriájukról gyűjtenek anyagokat, és igen sok a mé­dia szakos főiskolás, egyetemi hallgató is. Előfordul, hogy valaki személyes in­díttatásból keres meg bennünket. A klasszikus korszak bemondója volt a fi­atalon elhunyt Lénárd Judit. Az alma nem esett messze a fájától, unokája egykor híres nagymamáról írja diplomamunká­ját, s ugyancsak az archívumban kere­sett anyagot téziseihez.

 

- Az Uránia Nemzeti Filmszínház egész éj­szakán át tartó filmvetítéssel emlékezik meg a magyar kultúra napjáról. Ha Önre bíznák a válogatást, milyen programot állítana össze a Magyar Televízió archívumából?

 

- Nehéz a választás, hiszen mindegyik anyag édes gyermekem. De nézzük! A egyik mindenképpen szerepelne a listán, s ha már a klasszikus zenénél tartunk, ak­kor a híres magyar basszistának, Székely Mihálynak a nem sokkal a halála előtt el­készített portréját is javasolnám. Ugyan­csak bemutatnám a klasszikus magyar színjátszás egy-két gyöngyszemét. Latinovits démonikus Cipollája vagy Mezei Máriának Shaw Warrenné mestersége című darabjában nyújtott alakítása a magyar színháztörténet legszebb pillanatai közé tartozik. Gaál István filmjei is helyet kap­nának a válogatásban, személyes okból: összes filmjét még halála előtt sikerült a Kossuth-díjas rendező aktív közreműkö­désével restaurálni. Szívemhez közel áll még Kernács Gabriellának az 1972-ben Ba-

lázs János cigány naiv festőről készült portréfilmje, s az ünnep fényében a Ko­rok, versek sorozatból Kölcsey Ferenc Him­nuszának is helye lenne a vásznon. De hosszan tudnám még folytatni a sort.

 

-  A magyar szellemi élet számos kiválósága hithű evangélikus volt. Az ő köreikből kiket venne fel a filmlistára?

 

-  Szokolay Sándor Vérnászát vagy az 1981-ben bemutatott Orbis Pictus szóló­kantátáját mindenképpen megismertet­ném az új nemzedékkel. A Berzsenyi Dáni­el születésének kétszázadik évfordulójá­ra 1976-ban A közelítő tél címmel készített irodalmi összeállítás a maga korában ki­emelkedő volt; Gryllus Vilmos dalosköny­ve is már klasszikusnak számít, tehát szintén bemutatnám.

 

-  Kutatóként behatóan foglalkozik a Ma­gyar Televízió történetével.  Ez hobbi vagy munkaköri kötelesség?

 

 

-  Részben munkaköri kötelességem ismerni az intézmény múltját. De egy­ben hobbi is: a korabeli sajtót is vizs­gálva kívánom bemutatni a történetét, s az írás során a magam véleményét is érzékeltetem. Jelenleg az elmúlt ötven évből az első nyolcat dolgoztam fel, s 1990-ig szeretnék eljutni. Ott megál­lok, hiszen szerintem legalább negyed század kell a történelmi események le­tisztulásához, s ez az MTV krónikájára is igaz.

 

-  Minden bizonnyal érdekes történetek tu­catjai vannak a tarsolyában. Kérnénk egy szto­rit végezetül!

 

-  A Badacsonyi szüretet tartják a magyar televíziózás legnagyobb botrányának.

Az 1964 szeptemberében készített mű­sor teljesen összeomlott, ráadásul az adást az Intervízió is átvette. Egy később készített kabaré rekonstruálja a történte­ket; e műsorszámot a nézők gyakran kérik kívánságműsorban.

Egy másik, kevésbé ismert, a hetve­nes évekből származó skandalumot is említenék. Mérőhangként a második műsorban egy korábbi felvételt, a kivé­teles orgánumú Nagy Attilának az egy­kori hatalmasokat ostorozó Savonarola-monológját használták. Közben a fő-adón Szekér Gyula miniszterelnök-he­lyettes nyilatkozott az ország remény­teljes állapotáról. Kideríthetetlen ok folytán a két hang összekeveredett, né­hány percre rá a székház tele volt rend­őrrel. Azóta a sípoló hangot használják mérésre.