Dunavölgyi Péter

 

2016 decemberében Pécsett, meglátogattam Békés Sándort, a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának alapító, stúdió vezetőjét. Sándor figyelmembe ajánlotta azt az írását, amely a pécsi, első városi televíziós kísérletről számolt be.

Az írás a Magyar Tudományos Akadémia, Debreceni Akadémiai Bizottsága közleményei 1985-ben című könyvében, jelent meg.

Beszélgetésünk során Sándor hozzájárulását adta, hogy a korabeli írása, változatlan formában itt a holnapon is olvasható legyen.

 

 Békés Sándor:

 

 

A közösségi televíziók megteremtésének útján

A 185 ezer lakosú Pécs legfiatalabb lakótelepén – mely - Pécs szovjet testvérvárosának, Lvovnak, a nevét viseli -, 1982. november 29-én valami új kezdődött. Egy oktatási-köz­művelődési intézmény - a Pécsi Nevelési Központ - és egy tömegkommunikációs szervezet - a Magyar Televízió Pécsi Stúdiója -, közös munkája eredményeképpen havonta immár két alkalommal sajátos, helyi műsorral jelentkezik az úgyne­vezett kábeltelevízió.

A politikai és közművelődési szempontból egyaránt rendkí­vül ígéretes kezdeményezés technikai lehetőségeit a nagykö­zösségi antennarendszerek teremtették meg. Pécsett mintegy 30 ezer lakást érintenek azok a föld alatt futó különleges ká­belek, melyek eredeti rendeltetése, hogy a változó épületma­gasságú lakótelepeken jó kép- és hangminőségben juttassák el az otthonokba a nemzeti programokat. Ezek a rendszerek azonban többet tudnak ennél. Már több mint egy évtizede a szomszédos országok (Pécsett Zágráb I., Zágráb II.) tv-műsorait is „közvetítik a kábeleken, de egyéb in­formációk továbbítására is alkalmasak. Székesfehérváron pél­dául a szolgáltató vállalatok diszpécserközpontjaiba juttatnak el információkat a villamos, a távfűtő stb. berendezések üze­meltetésével kapcsolatban. De miért ne teremthetne ez a kábelrendszer kapcsolatot em­ber és ember között? A pécsi kábeltelevíziós műsorkísérletek, melyek 1982. november 29-én kezdődtek, speciális lakótelepi programjaikkal a lakótelep önismeretének fejlesztését, az em­beri kapcsolatok erősítését, a közügyekbe való beleszólás le­hetőségeinek bővítését - egyszóval közösségek létrehozásának segítését tűzték ki célul.

Gazdasági nehézségekkel küzdő, beruházásszegény korunk­ban kiindulópontnak kell tekintenünk a tényt: a pécsi kábelte­levízió meglévő létesítményekre, technikai lehetőségekre épül!

Megszületéséhez nem volt szükség milliós beruházásokra - újfajta gondolkodásra, a régi megszokások elhagyására, a kü­lönböző szervek különleges összefogására azonban igen. A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója, mely a nagykö­zösségi antennarendszerek helyi műsorok továbbítására való alkalmasságát szinte megszületésével egyidőben felismerte, (az első, technikai jellegű, adáskísérletek az úgynevezett uránvá­rosi városrészben 1979. április 2-án kezdődtek) ahhoz a felis­meréshez is hamar eljutott, hogy ennek a (jobb fogalom híján egyenlőre kábeltelevíziónak nevezett) valaminek alapvetően másnak kell lennie, mint az úgynevezett „nagytelevízió". És ennek a másságnak nemcsak a műsorok tematikájában kell kifejezésre jutnia! A műsorgyártó szervezet létrehozásá­tól, működtetésétől, vezetésétől a műsorok ellenőrzéséig, illet­ve befogadásáig, sőt: utóéletéig, az egész struktúrát át kell hatnia.

A pécsi kábeltelevíziónak vagy ahogy most már hivatalosan nevezzük: a Városi Televíziónak már a születése, azaz létre­hozása sem olyan volt, mint ahogy azt szervezeteink, intézmé­nyeink létrehozásánál megszoktuk. Lehetőségét és szükséges­ségét „alulról" fogalmazták meg! A Pécsi Televízió Stúdió alapító levelében, működési szabályzatában sohasem szere­pelt ez a kifejezés, hogy kábeltelevízió. De nem szerepelt a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat Antenna Üzemének hivatalos szótárában sem, mint ahogy a Pécsi Nevelési Központ „mun­kaköri leírása" sem tartalmazta a lakosságnak szóló televíziós műsorok készítésének kötelezettségét. A Pécsi Televízió Stúdió 1979-es kísérletei feltárták a ká­belrendszer technikai lehetőségeit, a próba-műsorok a lakosság érdeklődését is felkeltették, a folytatásra azonban akkor még nem kerülhetett sor. Az újrakezdésre 1982-ben -  ugyancsak alulról jövő módon, helyi kezdeményezésként —, megváltozott politikai és techni­kai szituációban került sor. A feszültségterhes nemzetközi helyzet, a súlyosbodó gazdasági gondok és az ezekkel szorosan összefüggő, bonyolódó, belpolitikai helyzet felértékelte a tájé­koztatás, az emberekkel való párbeszéd új lehetőségeit. De óriási változások következtek be a technikai lehetőségek szintjén is, hisz a képmagnetofonok terjedése a vártnál is gyor­sabb ütemű volt. így  - ha spontán módon is -,  de kialakult egyfajta videó bázis, sőt: videó - kultúra. A kialakulóban lévő Pécsi Nevelési Központ különösen nagy gondot fordított a korszerű oktatástechnikai eszközök beszerzésére, s ezzel gyakorlatilag a televíziós műsorkészítés lehető­ségeit is megteremtette. 

A pécsi kábeltelevízió sajátos szervezete rendkívül gyorsan kiépült. A gyártás és sugárzás politikai felelősségét az első perctől a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójának vezetése viseli, e sarokponttól eltekintve azonban ez a szervezet gya­korlatilag egyáltalán nem hierarchizált, s mindenki számára nyitott. Ezt a nyitottságot bizonyította az úgynevezett „Televíziós alapismeretek" című tanfolyam is, melyet a Pécsi Televízió Stúdió és a Pécsi Nevelési Központ 1983 tavaszán együttesen hirdetett meg és bonyolított le. A tanfolyamon - önköltséges alapon! - több mint 80 hallgató vett részt. A lehetőség, hogy nemcsak betekinthetnek a televízió kulisszái mögé, de részt is vehetnek annak munkájában, nemcsak izgalmasnak bizonyult, de áldozatvállalásra is ösztönzött. A világ televízióinak túlnyomó többsége szigorúan zárt in­tézmény, melyek keretei között kevesek készítenek műsorokat sokak számára. Nemcsak az intézménybe való bejutás ütközik akadályokba, de a műsorkészítéssel kapcsolatos ismereteket is viszonylag kevesen birtokolják. A zárt kapuk elvének fenntartása mellett, természetesen, nyitási törekvéseknek is tanúi vagyunk. A világ szinte min­den televízióállomása arra törekszik ma már, hogy bekapcsolja a nézőket ilyen, vagy olyan formában munkájában. Az élő mű­sorok alatt csörgő telefonok, a közönség előtt zajló fórumok, a legkülönbözőbb módokon és technikákkal lebonyolított sza­vazások mind-mind ezt a törekvést illusztrálják. De a néző mégiscsak néző marad! Legfeljebb: vendég.

A Pécsi Városi Televízióban minden néző potenciális mun­katárs.

A „Televíziós alapismeretek" című tanfolyamot követően rövidesen egy emelt szintű tanfolyam is indul a képernyőn is megjelenő társadalmi munkatársak körének szélesítése céljá­ból. A képernyőn való megjelenés, azaz a riporteri munka, azonban csak a jéghegy csúcsa, hisz a háttérben a szó legszo­rosabb értelmében tömegeknek kell dolgozniuk. Operatőrök, fénvképészek. informátorok sokaságára van szükség, de ^tulaj­donképpen az a néző is munkatársnak számít, aki kérdéseket tesz fel, s azáltal befolyásolja a következő adás tematikáját. A Pécsi Városi Televízió társadalmasításának egyik első le­neseként ismert és elismert közéleti emberekből Szerkesztő Bi­zottság alakult. A testület műsorértékelő és - orientáló feladattal működik. A Szerkesztő Bizottság által javasolt irányvona­lat a Szerkesztőség valósítja meg, melynek tagjai sorában a Pécsi Televízió Stúdió és a Pécsi Nevelési Központ munkatár­sai mellett a Dunántúli Napló és a Pécsi Rádió képviselői is jelen vannak — és egyre nagyobb számban társadalmi mun­kások is.

 A Pécsi Városi Televízió kéthetente, hétfőként jelentkező műsorait a Magyar Televízió l-es programjának csatornáján láthatják a nézők. A hétfői jelentkezés Lvov-Kertváros lakos­sága számára megszünteti az adásszüneti napot (s ezáltal néző­ket von el a külföldi programtól), a Magyar Televízió l-es programja csatornájának felhasználása pedig feleslegessé teszi a készülék átállítását. Az adások általában 2,5 - 3 órásak, s az adás egész ideje alatt telefonszolgálatot működtet a Szerkesztőség. Átlagosan 20—25 közérdekű telefon-megkeresésre kerül sor. Érdekes ta­pasztalatunk, hogy a kezdeti időszakban a telefonálók többsége — bár közérdekű kérdéseket vetett fel - inkognitójának meg­őrzésére törekedett. Újabban már az a ritka, ha valaki nem árulja el a nevét. Mindez azt bizonyítja, hogy a nézők mind­jobban azonosulnak televíziójukkal. A kábeltelevízió képernyőjére kerülő programok mintegy kétharmada élő, egyenes adás. A Pécsi Művelődési Központ­ban létrehozott stúdió úgynevezett félprofesszionális eszközök­kel van felszerelve. (SONY képmagnetofonok és kamerák) amit azért érdekes hangsúlyozni, mert ezek a berendezések gyakorlatilag minden intézmény számára elérhetőek.

A sugárzásra kerülő anyagok többsége a Pécsi Körzeti Stú­dió, illetve a Pécsi Nevelési Központ kivitelezésében valósul meg, de örvendetesen nő a máshol készült műsorblokkok szá­ma is. A város képmagnó-ellátottsága jó (bár a típusok sokfé­lesége a tervszerűtlen fejlesztést bizonyítja), a „bedolgozók" köre tehát gyors ütemben bővíthető. Nagy érdeklődést mutat a kábeltelevízió lehetőségei iránt például a TIT, a Baranya megyei Könyvtár, a Kommunista Ifjúsági Szövetség.

A kábeltelevízió a demokrácia lakótelepi, illetve városmé­retű fóruma és egyben iskolája is. Minden adásnapnak ko­moly beosztású vendégei vannak, akik riportereink, illetve a nézők kérdéseire válaszolnak. E „pergőtűzben" nem könnyű helyt állni, őszinte örömünkre szolgál, hogy ennek ellenére meghívásainkat senki sem utasította el, s a partnereink több­sége a jól végzett, eredményes munka tudatában léphet ki a reflektorok fényéből.

Az MSzMP Pécs Városi Bizottsága és Pécs megyei város Tanácsa megkülönböztetett figyelmet fordít az új médiumra. A műsormunka és a várospolitika egyeztetését a Városi Párt­bizottság vállalta magára. Érdekes és Ígéretes kezdeménye­zésként a Városi Pártbizottság szervezésében „Együtt a váro­sért" címmel közös sajtóstratégia kidolgozására került sor, mely egyrészről a munkamegosztást, másrészről az együttmű­ködést koordinálja a Dunántúli Napló, a Pécsi Rádió és a Vá­rosi Televízió között.

A kábeltelevízió nagy lehetősége a legszűkkörűbben vett helyi jellegű információszolgáltatásban van. Az adáskísérletek közel két évének tapasztalatai alapján tovább erősödött az a meggyőződésünk, hogy a kábeltelevízió egy újabb közmű a lakásban Vízcsap, gázcsap után hírcsap. A méretek csökkené­sével felértékelődnek a hírek. Minél kisebb közösség számára készül egy-egy program, annál többen érzik úgy, hogy róluk szól, hozzájuk szól.

De valóban így van-e ez?

A nézői reagálások összegyűjtését, elemzését a kísérletek első percétől legfontosabb feladataink egyikének tekintettük. Nagy érdeklődést mutat kísérleteink iránt az MRT Tömeg­kommunikációs Kutatóközpont is, s így már az első félév után sor kerülhetett az első felmérésre. Szekfű András 1983 júliusában készített gyorsjelentése az 1983. V. 31.-- VI. 4. közötti kérdőíves felmérés adataira épült. A felmérés a május 30-i, hétfői adásnaphoz kapcsolódott, a kérdések azonban a korábbi adásokra is kiterjedtek, sőt a ká­beltelevíziózás általános fogadtatására és lehetőségeire is rá­kérdeztek. Összesen 268 kertvárosi lakossal készült interjú.

„Kérdezőink nem közölték bemutatkozáskor, hogy kifeje­zetten a kábeltelevízió iránt érdeklődnek - írja Szekfű And­rás -, a kérdőív bevezető részében így számos közvetett kér­désükre remélhetőleg olyan választ kaphattak, melyet nem be­folyásolt a kérdés célja. Ön általában hol tudja meg a kertvá­rossal kapcsolatos híreket, tudnivalókat? - kérdeztük. A kert­városiak 23,6 százaléka említette hírforrásként a kábeltele­víziót. (A legtöbben, 57,7 százalékban a Dunántúli Naplót em­lítették, ezután következett a szóbeli információ, a Pécsi Rá­dió, a kábeltelevízió, majd a Pécsi Körzeti Televízió Stúdió, és utolsónak az országos tömegkommunikáció.)"

Megnyugtató adatok!

Hat adásnap után a kertvárosiak 86,5 százaléka tudott a kertvárosi kábeltelevízió létéről, munkájáról, annak ellenére, hogy a „kérdést nyitott" formában tették fel, s a válaszlehe­tőségeket nem adták meg előre.

A vizsgálat alapjául szolgáló 1983. május 30-i adást a kert­városi lakosság 46,1 százaléka látta, 33,4 százalékuk tudta, hogy felelős szerkesztője az egyik állandó műsorvezetője Fü­zes János, további 17 százalékuk más műsorkészítőket is meg tudott név szerint nevezni. Még egyszer mondjuk: mindezt hat adásnap után!

De nézzük tovább a számokat. A kertvárosiak 28,5 százalé­ka név szerint említett olyan személyeket, akik nem riporte­rek, de szerepeltek a kábeltelevízió műsorában. Minden ne­gyedik kertvárosi látta valamelyik személyes ismerősét a kép­ernyőn!

Arra a kérdésre, hogy melyik volt az adás legérdekesebb része, a nézők 44,7 százaléka említette „04—05—07 jelenti" cí­mű blokkot, melyben a rendőrség első ízben adott tájékozta­tást a kertvárosi lakosságot rendkívüli mértékben foglalkoz­tató „szatír-ügy"-ről. De az is nagyon biztató, hogy a nézők közel 11 százaléka a tanév végi teendőkről szóló információkat tartotta a legérdekesebbeknek. A felmérés bizonysága szerint a kertvárosiak 27,7 százaléka tudott mondani olyan hírt, újdonságot, amit a kábeltelevízió­ból hallott, 34,5 százalékuk látott olyan műsort, ami mint szü­lőt, 17,6 százalékuk olyat, ami mint állampolgárt közvetlenül érintette. A lakosság 48,7 százaléka beszélgetett valakivel a kábeltelevízió műsorairól. A Szerkesztőség számára első perctől alapkérdés, milyen arányban kapjanak helyet a műsorban kertvárosi, illetve az egész várost érintő témák?

Szekfű András munkacsoportjának felmérése szerint a vá­laszolók 6,2 százaléka még több kertvárosi témát akart, 57,5 százaléka több, általános pécsi témát, míg 36,3 százalékuk elé­gedett volt a jelenlegi arányokkal.

Pécsett, a Lvov - Kertvárosban tehát ténylegesen valami új kezdődött. A lakások ezreit összekötő, műsortovábbító kábelek felhasz­nálásával megszületett az első magyarországi városi televízió, mely egy város szolgálata (és alakítása!) útján mielőbb sze­retne - a szó legnemesebb értelmében - közösségi televízió­vá válni.

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya 1983 őszén elemezte a pécsi kábeltelevíziós kísérletek tapasztalatait és jelentést terjesztett az Agitációs és Propaganda Bizottság számára a nagyközösségi antennarendszerek-adta lehetőségek immár országos hasznosítása érdekében. Hazánkban jelenleg immár 127 nagyközösségi antennarend­szer működik, mintegy 150 ezer lakást érintve. Ez a nagyság­rend, továbbá az a tény, hogy a videó-technikai eszközök szá­ma országosan gyors ütemben nő, már lehetővé teszi, sőt meg is követeli, hogy a kábeltelevíziós rendszereket perspektivi­kusan a hazai tömegkommunikációs rendszer szerves részének tekintsük. 1984 tavaszán minden megyében felmérték a konkrét le­hetőségeket és igényeket, májusban Pécsett országos kábelte­levíziós tanácskozást és bemutatót tartottak, megalakult a Ma­gyar Televízió és a Magyar Posta Kábeltelevíziós Vegyesbi­zottsága, az MTV Műsorigazgatóságán belül a Kábeltelevíziós Munkacsoport, sőt annak immár utazó (a kábeltelevíziós lehetőségek hasznosításával komolyan foglalkozó városoknak a helyszínen tanácsokat, segítséget adó) csoportja is van.

Az MTV Műszaki Igazgatósága videó-eszközökre és egyéb berendezésekre vonatkozó ajánlásokat készített, a Posta pedig kidolgozta a helyi stúdiónak az antennarendszerekhez való csatlakoztatásra vonatkozó műszaki ajánlását. Kormányzati szintű Intézkedési Terv foglalja egységes rendszerbe a tudni- és tennivalókat: egy lehetőség tehát el­indult a legígéretesebb kiteljesedés útján.

Az alapelvek:

A kábel - azaz: közösségi - televíziók mint a tömegtájé­koztatás új eszközei, mindenütt létrehozhatók, ahol adottak a technikai és személyi feltételek, illetve ahol erre saját erőfor­rásokból anyagiakat is tudnak biztosítani.

Nyilván mindenütt kellenek majd olyan emberek, akik fő­állásban szervezik, végzik ezt a munkát, a társadalmasítás, a nézők tömeges bevonása a műsorkészítésbe azonban — meg­győződésünk szerint — nemcsak lehetőség, hanem minőségi­leg újat ígérő cél is kell hogy legyen.

A pécsi tapasztalatok tehát rövidesen új, más tapasztalatok­kal egészülnek ki, illetve lesznek majd szembesíthetők. A Körzeti Stúdió léte itt sajátos, máshol általában nem követ­hető helyzetet, szervezetet hozott létre. A Pécsi Városi Tele­vízió — mint azt az előzőekben bizonyítani igyekeztünk - nem azonos a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójával, de nem is választható el attól. A Városi Televízió gyakorlatilag a Stúdió intézményesült közönségkapcsolati szerve, mely a hivatásos televíziósoknak - a máshol is felhasználható sok, értékes információ mellett — elsősorban állampolgári (azaz: pécsi) mivoltukban biztosít új beleszólási, illetve felelősség­vállalási lehetőségeket.

1984 októbere óta a Városi Televízió stúdiója egy lakótelepi lakást mintáz. Ebben a környezetben fogadja a riporter (a há­ziasszony, illetve a házigazda) a műsor vendégeit, akikkel hí­reket, véleményeket, ismereteket cserélnek. Még a látszatát is kerüljük a kinyilatkoztatásnak! Ebben a stúdióban (azaz la­kásban) helye van az ellenvéleménynek, a vitának.

A havi két, egész estés jelentkezés mellett a jövőben két, úgynevezett gyors-információs estet is tervezünk, amikor is képújság-szerűén dolgozzuk fel a legaktuálisabb tudnivalókat. E programok keretében még úgynevezett „apróhirdetések" közlését is tervezzük, melyet a munkaalkalmaktól a lakáscseréken át, a társkeresésig minden olyan témát vállalnak, ami­nek a közlése legalább két ember számára segítséget jelent.

A Pécsi Városi Televízió - már csak azért is, mert egyik műhelye a Pécsi Nevelési Központ - nagy teret szentel a közművelődési témáknak. A hagyományos, intitáló jellegű programok mellett rendszeresek az iskolai oktatással lépést tartó, szülőknek szóló, tananyag ismertető műsorok, sőt (azok számára akik nem voltak ilyen, vagy olyan okok miatt a szü­lői értekezleteken jelen) „pót" szülői értekezleteket is tartunk

Pécsett három nagyközségi antennarendszer van. A Lvov-kertvárosi rendszer segítségével jelenleg 60 ezer embert ér el a Városi Televízió. 1985-ben, a tervek szerint, sor kerül a há­rom rendszer technikai összekapcsolására. És ez már jóval több, mint 100 ezer potenciális nézőt, illetve beszélgetőtársat jelent!

A holnap Pécsi Városi Televíziója már ténylegesen városi lesz. Ez új várospolitikai perspektívákat jelent, de mit sem változtat azon a meggyőződésünkön, hogy a kisebb - lakóte­lepi - közösségeknek is lehetnek, és vannak is sajátos igé­nyeik és problémáik.

Terveink szerint tehát a közeljövőben Pécsi Városi Televí­ziója olyan egységes - koncepcionális és technikai - struk­túra lesz, mely a város - mint valamennyiünket összefogó valamennyiünknek otthont adó átfogó történelmi és perspek­tivikus keret — elsődlegességét szem előtt tartva elismeri és érvényre is juttatja (például: a technikai rendszer időszakos szétkapcsolása útján) a részek sajátos érdekeit is.