A néző először kérdezhetett élő televíziós adásban Magyarországon



Dunavölgyi Péter

 

A néző először kérdezhetett élő televíziós adásban Magyarországon

 

A FÓRUM műsorról

1968 –ban indult az Új gazdasági mechanizmus, Magyarországon, mindenki az árváltozásokat figyelte. Erről később Heller Ágnes így írt: „ Január elsején indult be hivatalosan az új gazdasági mechanizmus. Mihelyt felébredtem, azonnal lementem az utcára, hogy saját szememmel láthassam azt a páratlan csodát, hogy ugyanannak az árucikknek az ára különböző üzletekben különböző lehet. Az üzletek persze zárva voltak, így az eszpresszókra kellett hagyatkoznom. S mikor felfedeztem, hogy az egyik eszpresszóban a szimpla fekete 10 fillérrel drágább, mint a másikban, ujjongtam. Íme, beindult a piaci mechanizmus! Íme, itt a verseny!”,

A televízióban ekkor elindul a hatodik adásnap, ennek bevezetésével a televízió helyzeti előnyénél fogva nagyobb befolyásra tett szert a tájékoztató, népművelő, ismeretterjesztő munkában, politikai súlya megnőtt. A nemzetközi események változása a tájékoztatáspolitika átgondolásra késztette a vezetőket, a gyorsabb, hatásosabb, meggyőzőbb érvelés érdekében új műsorformák kialakítására volt szükség. Tavasszal párizsi diáklázadás, nyáron a harmadik Táncdalfesztivál Magyarországon,  és Csehszlovákia megszállása, végül a mexikói olimpia éve. Elindul egy új típusú műsor a Fórum.

 


Sándor György műsorigazgató írta:

„Volt csapat, és még volt lelkesedés, amikor 1967-ban a Nyers Rezső irányításával előkészített reformok tervét jóváhagyja a Központi Bizottság, és ezzel egy időben, egy nagy tapasztalatú káderét, Pécsi Ferencet nevezi ki az MRT, most már önállóvá váló tévérészleg alelnökének. Aki különösen nagy figyelmet fordít az 1968-ban induló reform előkészítését szolgáló műsorok indítására. Ekkor jelentkezik a Fórum, amely lehetővé tette, hogy az eddigi „hallgató” kérdéseit feltehesse az ország vezetőinek, a legjobb újságíróknak, ha nem is mindenről. A Fórum előkészítésénél ott van Márványi György, Korolovszky Lajos, Vitray Tamás, Horváth Ádám, Chrudinák Alajos”

 

 

1968. Szeptember 17 –án  19,25. –kor a Fórum első adása!

A műsor célja, - mint írta a műsorújság – a tévénézők külpolitikai érdeklődésének kielégítése. Az adásba a nézők is bekapcsolódnak: a stúdióban két telefon várja kérdéseiket, amelyekre ismert külpolitikai újságírók válaszolnak. ( A győri nézők egy része közvetlen szereplőj lesz a műsornak.). Szerkesztő: Korolovszki Lajos, vezető riporter: Vitray Tamás, rendező: Kígyós Sándor.


Márványi György októberi (1968/.42) műsorújságban írta, a Fórum – millióknak…” című cikkében: „ Számíthat-e sikerre egy olyan tévéadás, melynek nincs „forgatókönyve“; olyan adás, amelyet 95 perc alatt jobbadán a nézők alkotnak meg, a Tv közreműködésével és saját telefonjaik segítségével?

Az első (szeptember 17.i) külpolitikai témájú Fórum azt bizonyítja, hogy lehet így is sikeres műsort csinálni, feltéve, ha a kedves Nézők is segítenek!  … Összesen 278 telefonhívás futott be aznap este 18 és 21 óra között. Csak azért nem több mert mindkét telefonon szüntelenül csengett, s a többi érdeklődő nem jutott kapcsoláshoz. A kérdések közül csak 52 hangzott el az adásban – többre sajnos nem futotta az időből.  Az Avar-Hajdú-Léderer-Korolovszki-Pálfy- Szabó L. felállítású, s a belpolitikus Szabó Lászlóval megerősített „csapat” jól állta a sarat: a rendelkezésre álló 95 perc alatt 48 kérdésre válaszolt! A megkérdezett újságírók sportszerű „nem tudom-ja“  kétszer hangzott el, és egy kérdést – mint utólag kiderült – teljesen  elfelejtettek megválaszolni a jelenlévők….”

 

A sajtó így fogata az új műsort:

Népszava, szeptember 15. részletek: „.A tv-műsorban egyetlen szó jelezte az adást: „ Fórum“ A nemzetközi kérdések újságíró-szakemberei és a közönség találkoztak. Az utóbbi részben telefonon, részben a képernyőn is. A két “csapat” ezúttal nem vetélkedett, kérdéseikből és feleleteikből viszont ismét kiderült, hogy az úgynevezett kényes sőt, pesti nyelven szólva “rázós”kérdések is megtárgyalhatók  a legszélesebb nyilvánosság bevonásával, szó szerint milliók részvételével.  (…)  Kivitelezésében gördülékeny, távlataiban sokat ígérő műsor volt, talán a legnagyobb dicséret, ha azt mondjuk: igazán fórum”

(baktai) Esti Hírlap szeptember 20. részletek: (… )„ Az a felismerés, hogy ezt a módszert állandósítani, rendszeresíteni kell a képernyőn. (…).  Ez a műsor aligha fog témaszegénységgel küzdeni. Kérdésekben nincs hiány. A Fórum népszerűségének és sikerének egyetlen feltétele van – az érdekes és gyéni kérdésekre a válaszok is érdekesek és egyéniek legyenek” (bársony).

Népszabadság: (…)” A néző kérdez, az  Agytröszt válaszol. (szívesen használom itt e kissé évődő, de mindennemű iróniától mentes pesties kifejezést: benne van a szakértelem tisztelete – hasra esés nélkül.)  (…). Ez a fajta érdeklődés aktív közéleti részvételt jelez, kiterjesztése a Fórum szép feladata, mondhatnánk kötelessége. Ehhez a “premier” tanulságainak levonása szükséges. A forma jó, élt, mozgott az adás. Tehát jobban kell kihasználni ( a vidéki kapcsolás beiktatása a győrieket csak bosszanthatta, alig jutottak szóhoz). Megoldandó a kérdések szelektálása, adás közben, mindig az aktuális és a fontosság szem előtt tartásával. A <> mindig előnyben részesítendők, hiszen éppen a kételyekre, az aggodalmakra kell legsürgősebben válaszolni, hiszen a lényegében névtelen telefonáló arra kérdez rá, amit az újságban olvas ( vagy amit egyéb “hírforrásból” hall…) A válaszolók gondja: magánvéleményt mondanak – hangsúlyozzák -, de érzik felelősségüket. ..” Hegedűs Tibor

 

Horváth Edina mondta: : „Az augusztusi csehszlovák események vezettek el végül oda, hogy a televízió az előbb említett műsorok tapasztalatai alapján megrendezte szeptember 17-én a "Fórum" című adást, melynek deklarált célja a tévénézők külpolitikai érdeklődésének kielégítése volt. A műsor ideje alatt két telefonvonal állt a nézők rendelkezésére, a kérdésekre ismert külpolitikai újságírók válaszoltak. A Rádióújság beszámolója szerint égtek a vonalak, a legtöbb kérdés a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban hangzott el, 278 hívás közül, 52 -re adtak választ a 95 perces adásban. A Fórum című műsor elindításával a televízió alkalmat és formát teremtett a nézővel való folyamatos párbeszédre.
A Fórum sikerén felbuzdulva novemberben új sorozat indult "Találkozó a 3-as stúdióban" címmel. A nézők olyan közérdekű témákat vethettek fel, amelyekkel mindenki találkozott az üzemben, hivatalban, villamoson, áruházban. A telefonon feltett kérdésekre ez esetben is újságírók válaszoltak. „ (Horváth Edina, előadásának részlete, amely elhangzott a Politikatörténeti Intézet által rendezett "Nyilvánosság és közvélemény -1968" című konferencián, 2008).

 

Hatalmas sikert aratott, a Külpolitikai Fórum című műsor, két hónappal később folytatták is újabb adással.  November 20 -án  20,20 volt a második Fórum,  ezúttal is külpolitikai kérdéskörben.

 

A Fórum műsort nevezték a következő évben a Miskolci Filmfesztiválra a mely a  rövidfilmek, hírműsorok, dokumentumfilmek, dokumentum műsorok fesztiválja volt. A műsor kollektíváját,  ott a zsűri különdíjával jutalmazták.

 

Szinetár Miklós írta, a Sándor György: Azt hiszed, tied a világ?  című könyvének „fülszövegében (2012): „ Volt a Magyar Televíziónak egy aranykorszaka! – Ki – Mit – Tud, Fórum, Ki minek mestere? – Iskolatelevízió -, Öveges – Dr. Agy -,  Riporter kerestetik -, Futrinka utca -, Delta  …  és még számtalan embert formáló, nevelő, a demokráciát megelőlegező műsor. Ezek elválaszthatatlanok voltak Sándor György személyétől.  Tőle voltak olyan különlegesek és gazdagok  a Televízió ismeretterjesztő, ifjúsági és demokráciát terjesztő műsorai.  Ezért mindenki hálás, aki akár nézőként, akár műsorkészítőként részt vett a Televízió akkori életében.”

 

1968 –ban Magyar Rádió és Televízió televíziót felügyelő elnökhelyettese Pécsi Ferenc volt, aki az MTI-től érkezett. Sándor György így nyilatkozott a televízió ekkori korszakáról Zelei Miklósnak, a www.tvarchivum. hu oldalra megrendelésemre készült interjúban, amelynek a címe: „adotta vola neki paradisumut házoá” ,  Beszélgetés Sándor Györggyel. „

 

„ Zelei Miklós: Az agitpropon dolgozott Darvasi István, aki 1968-ban a Magyar Hírlapot alapította, és hosszú ideig a lap főszerkesztője volt. Őt ismerted?

 

Sándor György: Ismertem, Darvasi nagyon közel állt Szirmaihoz, sok tekintetben gondolkodó ember volt. A Magyar Hírlapnál ő elment addig a határig, ameddig el lehetett menni. Nagyon megbecsült olyan újságírókat, akik a Népszabadságba nem fértek be. Közülük Korolovszky Lajost ismertem, akit nagyon megszerettem és nagyon jóban voltunk, miután a tévébe került. Akiknek egy kicsit piszkos volt a talpuk, mert valamibe beleléptek akár jobbra, akár balra, azokat odatették a tévébe, mert a tévé nem számít. Jó lerakodó hely volt. Lajost is odatették. Kiderült, hogy kiváló szakember és nagyszerűen dolgoztunk együtt. Szerencsétlen egy vonatbaleseten meghalt, elég korán. A Fórum megcsinálásában Korolovszkynak nagyon fontos szerepe volt. Visszatérve Darvasira, úgy láttam, hogy ötvenhat után ő nagyon sok minden következtetést levont és igyekezett Kádár segítségére lenni.

 

ZM: Ő azért lett a Magyar Hírlap alapítója, mert megjutalmazták, vagy pedig azért, mert kirúgták?

 

SGY: Azt hiszem, hogy inkább az utóbbi. Kitették a pártközpontból, de azért olyan káder volt, akire rá lehetett bízni egy napilapot, volt iránta annyi bizalom, hogy kézben fogja tartani. És amit célul kitűztek, hogy legyen egy kormánylap, a kormány félhivatalosa, ami egy kicsit beljebb áll, mint a Népszabadság, és hogy egy kicsit a Hazafias Népfront vonalát követve szélesebbről merítsen, azt Darvasi teljesítette. Te milyennek találtad?

 

ZM: Pontosan betartotta a határokat. De azokon belül, ha visszahelyezzük magunkat a korszak körülményei közé, s ezt általában nem szabad elmulasztani, jól lehetett vele együtt dolgozni. 

 

SGY: Ő az a fajta típus volt, akit Kovács András mutatott meg Nehéz emberek című filmjében. Akik mindig igyekeztek elmenni a határig, miközben a határ is folyvást mozgott, de többnyire szélesebb lett. Visszatérve Kádár Jánosra, amikor keményen belenyúltak a reformba és jött a sok följelentés, hogy a parasztságot előnyben részesíti a rendszer, a nagyüzemi munkásságot pedig háttérbe szorítja, akkor, 1972-ben csinálta ő meg a nagy manővert, hogy „hatvanéves vagyok és lemondok”. Amire Brezsnyev kétségbe esett! Mert egy kommunista vezető a haláláig kommunista vezető. Kádár lett volna az első, aki nyugalmazott főtitkár, miközben forrt a düh bennük, hogy meri támogatni a gazdaság kapitalista jellegű fölfrissítését.

 

ZM:  Lehet úgy korszakolni a tévés életet, hogy az 1963-as amnesztia után elkezdődött valamiféle enyhülés?

 

SGY: Előbb elkezdődött. És már 1961-ben, 1962-ben viszonylag sokan szabadultak. A tévében a legnehezebb az 1957-es, 1958-as év volt. 1963 már a reformra való készülődés jegyében tellett, ami nagy könnyítéseket hozott. Önmagában az a tény, hogy nagyon magas színvonalú színházi művészetünk volt és mi közvetítettük egymás után a legjobb darabokat, hogy a filmekből is elkezdtük az értéket választani és megvenni, és elkezdtük a legjobb külföldi filmeket behozni, sorozatokat is, ezek nagy tekintélyt adtak és sokat segítettek. Úgy gondolom, hogy 1963-64  az, amikor lezárult a kezdő korszak. Új elnököt kaptunk Pécsi Ferenc személyében. A tévé rendszerváltozás előtti történetének legműveltebb, legkreatívabb egyénisége. Az egész reformpolitikának egyik kiváló harcosa a tévén kívül és  belül. E kiváló vezető irányításával kialakult a működő apparátus, a szerkesztőségek élén hozzáértő emberek álltak. A kezdeti lelkesedés, ami abban jelentkezett, hogy azok is bejöttek este az adást végigizgulni, akiknek nem volt műsoruk, ekkorra már lelohadt, már csak azok jöttek be, akiknek dolguk volt. Hogy azután tíz év múlva már ne is nézzék meg egymás műsorait, hogy a másik mit csinál. Minden szervezet így működik, hogy van a gründolás ideje, aztán a stabilizálódás korszaka, majd elkezdődik a virágzás, és a virágzásban egyszerre csak megjelennek furcsa elemek. Nálunk például, amikor Szinetár Miklós elintézte, nagy örömünkre, hogy a kint, a Filmgyárban gyártott tévéfilmekért, tévéműsorokért, a rendezőink megközelítően annyit kaptak, már szinte a felét annak, amit egy filmgyári filmrendező kapott. Akkor elkezdődött a pénz meghatározó fontosságának a szerepe. Akkor már minden egyes műsorperc mögött pénz volt, és akkor már elkezdődött a kézitusa, hogy miért neki adják, miért nem inkább nekem. De még tartott a virágzás, mert még elég bőven mérték a pénzt. A kondér teli volt, kimerítették belőle a vezetők a maguk évi egy-két darabját, de még  az alján is maradt annyi, hogy a kisebb tekintélyű rendezőknek is jutott és évente egy-két bemutatóval ők is rendelkezhettek. De Zsurzs Éva öt-hat produkciót is megcsinált, és minden évben volt pénz arra, hogy egy Mikszáth Kálmán, egy Jókai Mór, egy Kemény Zsigmond vagy egy Krúdy Gyula sorozatra meg legyen a fedezet.

 

ZM :Hogyan állt össze, hogy miből lesz műsor?

 

SGY : Megpróbáltam írásba foglalni és sok-sok szerkesztővel megbeszélni, hogy az életből mi az, aminek tükröt kell tartanunk. A képernyő ugyanis egy tükör, ami a világnak elemeit, részeit ragadja ki. Van egy sorrend, hogy politikai, ideológia szempontból mi a fontos, van egy sorrend, hogy értéke szerint mi a fontos és mik azok az ismeretek, amelyek segítenek ahhoz, hogy a gazdaság terveit alá tudjuk támasztani. Azután következett a kulturális preferencia. A magyar zene, képzőművészet, irodalom megörökítése és bemutatása, mert ezt mások nem csinálják meg helyettünk, mert csak egyetlen magyar televízió van a világban. Azt mondtuk, igen, mi megcsináljuk a magunk Shakespeare-jét, de a többit bízzuk inkább a BBC-re és vegyük meg a BBC teljes Shakespeare-sorozatát. A mi pénzünkből a Bánk bánnak, Az ember tragédiájának és így tovább, Vörösmarty műveinek kell a képernyőre kerülnie, mert ezt más nem csinálja helyettünk. Nagy viták folytak azon, hogy ezek az arányok hogyan alakuljanak, mert vigyáznunk kellett arra, hogy az írók közül mindenekelőtt azoknak a műveit dolgozzuk, akiket megértenek, akik még történetet mondanak. A vurstliban lévő színház igazgatója arany mondatot mondott, amikor azt mondta, mint tömegnek dolgozó ember, hogy: „Egy jederstücknek muss ein történet haben.” Igen, minden darabnak kell, hogy legyen egy története, ha nagyon széles közönségre vágyunk, mert az emberek nagy része kívánja a mesét, a történetet. Hallatlanul érdekes tapasztalat volt, hogy a gyerekműsorainknak, akár irodalmi, akár ismeretterjesztő volt is, legalább annyi volt a nem iskolázott felnőtt nézője, mint amennyi gyerek. A Tudni illik, hogy mi illik című műsorban tanítottunk köszönni, enni, orrot törölni a zseniális Feleki Kamillal mint illemtanárral. Nagyon sok funkcionárius odaült, hogy bepótolja azt, amit szükségesnek, hogy mit rontott el a múltkor, amikor kanállal rontott neki annak, amit villával kell enni. Nagyon nagy elmaradások voltak és a gyerekműsorokba nagyon sokan azért néztek bele, mert így lehetett bizonyos műveltségi hiányokat pótolni. Nagyon nagy súlyt helyeztünk a gyerekműsorra. Nem olyan volt, mint most, hogy néhány külföldi borzalmas rajzfilm, és kész. Ha megnézed, hogy a gyerekek mit kaptak, például tévéjátékban, legalább tíz-tizenkettőt évente, mikor negyvenet vagy negyvenötöt kaptak a fölnőttek. És azokat is a legjobb emberek csinálták. Az Iskolatelevízió születésében is nagyon erősen közrejátszott, hogy délelőtti, délutáni időben nagyon sok szülő is nézte az iskolai műsort, és azt az egyenetlenséget, ami az iskola és az otthon között volt, egy kicsit csökkentette, hogy látták, hogy mit tanítanak és hogyan az akkori iskolában. Közösségi élmény volt a televízió. A Röpülj, páva! idején, a hetvenes évek elején Vass Lajos egy népdallal megénekeltette az egész országot. Kiálltam az ablakba, és körülöttünk mindenütt nyitva voltak az ablakok, és bömböltünk, mindnyájan ugyanazt a népdalt énekeltük. Akkor hallatlanul boldog voltam. Akkor nagyon jól éreztem magam. Amikor valami rossz volt, az a gyomromra ment, és ki kellett szedni. Így voltam három hónapig az NSZK-ban tanulmányi úton, azt követően, hogy kivették a gyomrom. Mert az is hozzá tartozik mindehhez, hogy mérhetetlen idegességgel járt a munkaköröm. Minden este nézni kellett a műsort, és ha valami hibát láttam, akkor égnek állt a hajam és nem lehetett hozzám szólni, amiből fekély lett.

 

ZM : Visszagondolva a gyerekillemtan műsorra, amelyet felnőttek, köztük funkcionáriusok is néztek: korábban beszéltél Aczél György kihallgatójáról. Egy ilyen volt kihallgató egy ilyen szervezetben, mint a televízió, mihez értett? Mi volt az ő feladata?

 

SGy : Színházi közvetítéseket vezetett, bevezetőt mondott, elment, megnézte a színdarabot és kiválasztotta. Művelt ember volt.

 

ZM : Sok hasonló figura került oda?

 

SGy : Egy nagyon kedves barátomat, egy rendkívül tisztességes munkásfiút, Koós Bélát, akiről már beszéltem, s akivel az ifjúsági mozgalomban együtt dolgoztunk, az a megtiszteltetés érte, hogy odahelyezték Péter Gábor mellé, ahol a személyzeti ügyekkel kellett foglalkoznia. Minthogy a származása is kitűnő volt, keresztény családból és munkáscsaládból származott, s részt vett az illegális ifjúsági mozgalomban is, így ezt a megtiszteltetést mérték szegényre. Ez a fiú odakerült mihozzánk. Borzalmasan megviselve, emberségét, mindenét elvesztve tették oda, a felesége öngyilkos lett, a gyerekei eltávolodtak tőle, Béla mégis megtalálta a helyét. A Jogi eseteknek az a szerkesztője lett, aki ezrével kapta a leveleket és ő mindegyikre válaszolt. Ő tartotta a kapcsolatot az előadókkal, ő készítette elő az anyagot, a legjobb leveleket kiválogatta az előadóknak, elkészítette a forgatókönyvet, és nagy örömét lelte lebben a munkában, mert lekötötte őt. És a sors milyen? Az egyik társunk, aki ugyancsak még az ifjúsági mozgalomból ismerte őt, mikor teljesen megöregedett és talán valami alzheimer is föllépett, a zsidó kórházban helyeztette el. Merthogy annyira magára maradt, és ott tudott ez a kolléga helyet szerezni neki, hogy az utolsó napjait ott töltse. Szörnyű sorsok voltak, mint Koósé is, aki nagyon jó kolléga lett és az osztályon, ahol dolgozott, nagyon szerették, tisztelték. De a többség nem tudta, hogy mi van mögötte.

 

ZM : Ezek az emberek nem voltak közlékenyek?

 

SGY : Elő is volt írva, hogy nem volt szabad erről egy szót se szólniuk. (...)

 

 (…) SGY: Tömpe István, akivel néhány ütközés után jó volt a kapcsolatunk. Azután Grósz Károly bekerült a pártközpont agitprop osztályára, és mi nagyon jól ismertük egymást, mert a pártbizottságban többször vitatkoztunk. Grószt nagyra becsültem taktikai készségéért, nagyon alkalmazkodó volt és nagyon tudott barátokat, szövetségeseket szerezni.  Fontosnak tartotta német őseire való hivatkozását, akik mint munkások jöttek a diósgyőri vasgyárba dolgozni. Ezért bemutatkozáskor olykor így kezdte: „Grósz Károly vagyok, de nem a Dob utcából  (…)“

 

 ZM: ( …) Igen, szélcsendben. Az irányítási kompetenciákat hogyan osztották meg a tévében?

 

SGY: Ezeket Pécsi Ferenc végzetes eltávolítása után alakították ki. Az elnöklő Nagy Richárd munkájához biztosította magának a nyugodt feltételeket. Ugyanakkor annak eredményeképpen, hogy kiváló szervező és gazdasági szakember volt, a tévé vezetését magas szinten oldotta meg. Soha olyan gyarapodás nem volt, mint az ő idejében. Ha vitára került sor, addig amíg Kádár kezében volt a vezetés, megkapta a támogatást. A politikai szerkesztőségeket Grósz irányította, a rendkívül tisztességes, de nem sokat kezdeményező Megyeri Károlyon keresztül, ő lett a televízió egyik részének a helyettes vezetője. A másik részt Szinetár Miklós kapta, aki viszont Aczél Györgynek a teljes bizalmát élvezte, és én, amíg nyugdíjba nem lehetett küldeni, megkaptam a műsorigazgatói címet, ez 1974-ben történt, nem sokat ért ez a cím, mert a két elnökhelyettes rendelkezett minden anyagival. Csak becsületből tartottam ki, s dolgoztam azon, hogy tartalmilag fejlesszük a műsorokat. Tanulmányokat rendeltem szociológusoktól, hogy mivel kell gyarapítani a tévé kínálatát, s egyáltalában, igyekeztem hasznossá tenni magam és Nagy Richárdnak segíteni, amiben lehetett. Hogy ennek az időnek és szisztémának a gyakorlatában miként nyilvánult meg az antiszemita vonal? Ha végiggondolom azokat az időket, azt kell mondanom, hogy én magam is érvényesítettem ezt a gondolatot, amikor például a közművelődési főszerkesztőség élére vezetőt kellett keresni. Akkor bizony gondoltam arra, hogy lehetőség szerint egy olyan művelt fiút hozzak be, aki minden tekintetben vonzza azt a tudományos közösséget, amelyből ő is való. Sylvester Andrást választottuk.

 

ZM: Grósz Károly hogyan fogalmazta meg azt, hogy rossz az arány? Neked mondta?

 

SGY: Nem, Kádárnak említette.

 

ZM: De neked nem. De amikor rájött, hogy át kell rendezni a pártbizottságon az arányokat? Ezt valahogy csak el kellett mondani, hogy téged kicserélhessenek?

 

SGY: Ugyan! Dehogy kellett. Az úgy ment, hogy tényleg hoztak olyan kerületi döntést, hogy a fizikai munkások aránya ezekben a szellemi intézményekben alacsony. Így ez egy kiváló lehetőség volt, hiszen ez a fölső pártszervek ajánlata, mi több utasítása, hogy a munkásarányt megfelelően szabályozzák az érintett pártszervezetekben. Képviselve legyen a munkásság a párt végrehajtó bizottságaiban. Ha túl sok lett az értelmiségi, akkor lelassították a felvételüket...

 

Zelei Miklós szintén a megrendelésemre a www.tvarchivum.hu oldalra készített interjút Sándor Györggyel, Pécsi Ferenc egy kolléga szemével – Beszélgetés Sándor Györggyel címmel., ebből aktuális részlet, 

 Kép: Pécsi Ferenc 

„ SGY:  Az első Fórumra több mint negyedévet készültünk. Rengeteg gondolkodás volt, Pécsi, Márványi György, Korolovszky Lajos, Vitray, Horváth Ádám mint rendező, és Isten tudja ki. Megvolt az első adás,nagyon jól sikerült. Feri hallatlanul boldogan hívott föl minket a szobájába, öntött és koccintottunk. Egy olyan jó félóra múlva valakit fölhívott, mondja a Vitray csak annyit hallott: „Miért? Nem jól csinálta? Vagy mondott valami rosszat? Nem.” Csak évek múltán mondta el, hogy valamelyik főnök, nem Kádár, érdeklődött, hogy miért a Vitray csinálta? Ugye? Vitray érezte, hogy róla eshetett szó, de Pécsi akkor ezt nem mondta el, nem akarta a kedvét szegni.

 

 

ZM: Vitrayt nem kedvelték?

 

SGY: Nem mindenki. Párttag sem volt, s voltak, akik ezt rosszallották.

Vitray nem tartozott abba a szűkebb stábba, amely akkor a politikát csinálta. Éppen ezért ő hajtotta a legnagyobb politikai hasznot. Azzal, hogy nem csinált politikát. Az emberek bízhattak abban, hogy Feri nem árulja el, hanem megvédi őket. Biztosak lehettek benne, ha a Feri a szavát adja valamire, akkor megtartja, és mindenkihez volt egy jó szava. Az a fajta főnök volt, aki amikor  reggel slattyogott be, akkor mindenkihez jókedvűen: „Jó reggelt! Na, hol tartotok? Meglesz? Sikerülni fog?” Jó hangulatot teremtett maga körül, ami a bizalomra és egymás megbecsülésére épült, és teret adott annak, hogy ki-ki megvalósíthassa, ami benne van. Olyan nem volt, hogy utasítást adott volna: „Meg kell csinálnod!” Hanem: „ Meg tudod csinálni? És meg fogod csinálni?” Szokás volt, hogy hetenként értékeltük a műsort.

 

 

ZM: A Fórumot vagy általában az elmúlt hetet?

 

 

SGY: Általában az előző heti műsorokat. Ki volt jelölve valaki, vagy belső vagy külső ember, egy újságíró vagy egy főszerkesztő valamelyik laptól, aki megbírálta a hetet, ebből kialakult a vita, amelyben a Feri mindig rendkívül jól eligazgatta a dolgokat. Jó volt vele dolgozni, és éreztük, hogy ez a szellem átmegy a képernyőn, és a képernyő vonzása növekszik, egyre többen nézik, méltányolják a műsort. Úgy gondolom, hogy a magyar tévé nemzetközi hírnevének keletkezése is sokban köszönhető Pécsi Ferencnek. A Fórumról például nemcsak a Pravda írt, hanem az egyik nagy nyugati lap is, a Le Monde vagy a Times is beszámolt róla, hogy egy ilyen műsor indult Budapesten. A Fórum tipikusan annak a táncosnak a műsora volt, aki számára a tér be volt határolva. Nyíltan megmondtuk a résztvevőknek, hogy három kérdést nem lehet megvitatni: a Szovjetuniót, a pártvezetést meg a KGST-t...

 

 

ZM: A párt vezető szerepét – így?

 

 

SGY: A párt vezető szerepét, igen. A kérdések a posta tizenkét vonalán jöttek be, valóban ezrével, tíz ember vette és leírta őket, és Márványi Gyuri, aki nemrég halt meg, ő volt a Poloniusunk, aki a függöny mögött állt, és őtőle vitték be a kérdéseket, mert ő azért még egyszer megnézte mindegyiket. Ezzel együtt az volt az új ebben, hogy legalább kérdezni lehetett. Ha az ember már kérdezhet, akkor olyan érzése van, hogy nem hallgatnia kell azt, amit előadnak, hanem most arról beszélnek, amit én kérdeztem. Már ez a demokratikus megközelítés érzését váltotta ki… Nagyon finoman akarom kifejezni magam, nehogy demokráciát mondjak. Nagy öröm volt, hogy meg lehetett kérdezni dolgokat. Mi már eleve úgy szerkesztettünk, hogy az első három kérdés közé föltétlenül egy rázósat tettünk, a nézők látták, hogy ilyet is lehet. Na, akkor gyerünk! És elbújtatva sok minden benne volt a válaszokban. Ugyanis a politikus, aki megszokta, hogy elmegy valahova, ott előad, és az előadása végén esetleg valamit még kérdeznek is tőle, az megszokott egy fogalmazási módot is. De ha ugyanazt egy kérdésre kellett személyre szólóan elmondania, akkor ő maga is érezte, hogy nem mondhatja az előadást. Át kell egy kicsit formálnia az anyagot élővé, s a válasza ne olyan legyen, hogy   ezt kérdezik és ő amarról beszél. Nem beszélve arról, hogy a külpolitikusok fényes életet éltek ebben a műsorban! Mert belpolitika, nem nagyon volt… De külpolitikában csillogtatták a tudásukat. Úgy ki volt zsigerelve az angol vagy a francia politika, hogy ha csak negyed annyira lett volna a magyar! Vagyis eltolódott az arány. A külpolitikai fórumok nyugodtan mehettek volna másutt is, mert nagyszerű külpolitikusok voltak, a Korolovszky, Gömöri Endre, aki később bekapcsolódhatott, aztán az Ipper Pál meg a többiek. Ők tudták igazán, hogy milyenek ezek a műsorok, akik tudósítók voltak kint és látták, hogy nyugaton hogy mennek ezek a vitaműsorok, a fórumszerű műsorok… Hát ők megmutatták, hogy micsoda összefüggések vannak. Egy ideig én voltam akkor a politikai főszerkesztő. Nagyon sokat adtunk a közönségkapcsolatokra. Nemcsak a Fórumban lehetett kérdezni, de elmentünk odáig, amit nem sok demokratikus nyugati tévé mert megcsinálni, hogy a Riporter kerestetik!-ben bejutott a tévébe olyan szereplő, akit valóban a közönség hozott be: Feledy Péter, akiről tudtuk, hogy a meggyőződése nem éppen a párt vonalán nyugszik. De nagyon jó, hogy behoztuk, mert ha még ő se lett volna, akkor ki csinálta volna később Antall Józseffel az egyetlen elfogadható interjút!

Vagyis megengedtük a közönségnek, hogy beleszóljon, hogy riporterét is kiválassza a szavazatával, villanyoltással vagy egyébbel. A közönség még a Táncdalfesztivál és a Karmesterverseny szavazást is szavazásfélének érezte. Nem merem azt mondani, hogy ez a demokrácia érzése volt, hanem a vidám barakké, ahol beleszólhatok legalább abba, hogy nekem a Kovács Kati tetszik. (…)”

 

Most nézzük, hogy emlékezett Márványi György a korszakra és a Fórum indulásra abban az interjúban, amelyet megrendelésemre a www.tvarchíum.hu oldalra Zelei Miklós készített vele  “A híradó a legek legje volt az életemben”  címmel.

Ebből idezem az aktuális részt:

 

 

„ (…)

 

ZM : – Egészen más viszonya volt akkor a nézőknek a televízióhoz. Ha egy mondat elhangzott, arról egy egész ország tudott. Azt este megbeszélték, reggel újra megbeszélték. Az ember tudta, hogy biztosan meg fogják nézni. Milyen érzés volt így csinálni a televíziót?

 

MGY : – Számításba kellett venni: fönt úgy tekintik, hogy a tévéhíradó a párt és a kormány álláspontját közvetíti az embereknek. Ezt leírva találtam éppen most ebben a könyvben. Tegyük ide a szöveget:

 

„A Híradó 60 perc összműsoridőben 3 híradóadással és egy ötperces adáskezdő hírösszefoglalással jelentkezik naponta. A főműsor: a 19.30-kor jelentkező 30 perces időtartamú első kiadás. Nézettsége a legmagasabb: 4.5–5 millió néző esténként – több mint a felnőtt lakosság fele. Az adásokat egy teljes adáshéten át ugyanaz a műsorvezető – a hét műsorvezető személyiség egyike irányítja.

Az egyes adásoknak nincs merev struktúrája. Az anyagok sorrendjét – beleértve az indító anyagot is – az szabja meg, milyen fontos az ország számára. Az indító anyag tehát lehet külpolitikai vagy belpolitikai tartalmú. Általános jelenség, hogy a korábbi évekkel ellentétben, az emberek érdeklődése nagymértékben megnövekedett a hazai politikai élet eseményei, az ország életéről adott híradások iránt. Ez szorosan összefügg a tájékoztatás nagyobb nyitottságával, őszinteségével, problémaérzékenységével.

A hírközlés karaktere megtestesíti az állami irányítás és az állampolgárok elvárásait. A Híradó tehát a hatalom szócsöve, és – a nyilvánosság kontrollja révén – a hatalom demokratikus ellenőrzésének eszköze: a legszélesebb nyilvánosság a vezetés számára, egyben a társadalom egészének fóruma. Az információk vertikális áramlásának biztosítása mellett vállalja az egymástól különböző társadalmi csoportok és rétegek érdekeinek és nézeteinek ütköztetését. Ehhez a sajtóirányítás és a közönség egyaránt partner.”

 

Az idézet egy jóval későbbi kiadványból való, de a lényeget illetően, mármint hogy a tévé a kormány televíziója, 1967–1968-ban is ez volt a helyzet. A társadalom életével foglalkozó műsorokat ebben az időben rendkívül élénk figyelem kísérte. 1968. január 1-jén indítottuk az új gazdasági mechanizmust. Ez a periódus a csehszlovákiai változások ideje is. Északi szomszédunk népe és vezetői addig nem ismert erőteljességgel követelték a demokratizálódást. Vagyis elkezdődtek azok az események, amelyek végül is a bevonuláshoz vezettek. Már az év elején is rendkívül feszült volt a helyzet egész Európában. Óriási figyelemmel kísértük Leonyid Brezsnyev Csehszlovákiával való kapcsolatának alakulását, változásait. Tudtuk, hogy számunkra mindez sorsdöntő. Attól féltünk, hogy ha valami nagy csattanás lesz, akkor oda van, vége lesz, akkor megbukik az új gazdasági mechanizmus is, és kész. Akkor befejeződött a gazdaságirányítási rendszer reformja. Feszültek voltunk és feldobottak. És Pécsi Ferenc ebben a különleges helyzetben nagyon okosan, óvatosan, de nem félve kezelte a problémákat. Nagyon sokszor mentünk ki, küldtünk ki embereket Csehszlovákiába filmet csinálni. A filmet hazahoztuk, levetítettük azzal a hátsó gondolattal, hogy ha ezt a csehek látják, talán nem csak azt érzékelik belőle, hogy mi mellettük vagyunk. Hanem azt is, hogy itt nálunk is  nagyon sok függ attól, amit ők csinálnak, és mi roppant érintettek leszünk abban, hogy mire fut ki a dolog.

 

ZM : – Élt a hit, hogy a médium közvetlenül befolyásolhatja jó irányban a valóságot?

 

MGY: - Én azt hiszem, hogy ez az a ritka idő volt az, amikor ebben lehetett hinni. Legalábbis megpróbáltuk, hogy valamilyen módon jó irányba vigyük ezt az egész történetet. De ennyit nem voltunk képesek tenni. Sem azok, akik a médiában, sem akik a politikában dolgoztak, sőt azok sem, akik a politika csúcsán voltak. Nem lehetett. Ahhoz a partner túl erős volt. Brezsnyevre nem lehetett olyan hatást gyakorolni, hogy az mindent megoldjon.

 

ZM: – Ő nem nézte a magyar televíziót.

 

MGY: – Ő nem. Mások meg biztos jelentettek neki. Egy ilyen időszakban együtt dolgozni Pécsivel, az álom volt, mert mindent ki lehetett beszélni vele. Mindent meg lehetett vele beszélni. Szenzációs vezető volt, amit az is mutat, hogy 1968 szeptemberében, egy hónappal a csehszlovákiai bevonulás után el tudtuk indítani az egyik legjobb új politikai műsorunkat. Ez a Fórum volt. Az első adást még negyven követte. Sikerült elérni, hogy a felettes vezetők is egyetértsenek velünk, mert azt mondtuk, hogy most, amikor ez történt, nem kevesebb politikát, hanem több és jobb politikát kell adni. És nem szabad behunyni a szemünket, és visszavonulni. És ezt végül egy olyan vezető alatt, mint Pécsi Ferenc, meg lehetett csinálni! Partnereknek nem voltunk híján! Sándor Györgyöt, aki a politikai főszerkesztőség főszerkesztője volt akkoriban, teljes mértékben sikerült megnyernünk. Megyeri Károlyt ugyancsak. És ide sorolom magamat is, mert mi pedig megszerveztük azokat a szükséges kisebb akciókat, kisebb lépéseket, amelyek végül odavezettek, hogy a Fórum első adását meg tudtuk csinálni. Dolgoztunk a kedvező légkörért. Az adás nagy szenzáció lett, ami bennünket igazolt. De azért nem volt ez se ennyire sima. Az adás után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának egyik titkára azonnal nekirontott a televíziónak: „Hát ez, ez egy katasztrófa! Hát ezt nem lehet! Idáig nem lehet elmenni, ez tűrhetetlen, katasztrófa!” És azt mondta, hogy nem lehet folytatni. Pécsi Ferenc pedig leült vele, és a pasi másnap újból lejött hozzánk, és hozta a központi bizottság titkárságának gratulációját. És ez annak köszönhető, hogy Pécsi nem félt. Helyt tudott állni abban a pozícióban, amelyet elvállalt. És lehet, hogy a legfontosabb döntése volt az egész életének, hogy most megvédi a Fórumot és nem hagyja levetetni a műsorról. Nagyon-nagyon jól tette! Egyébként szerintem rajtam kívül csak a Sándor Gyuri, meg tán még a Megyeri tudta, mi történt. Ezek borzasztóan kritikus pillanatok voltak.

 

ZM – Mi volt az első adásban?

 

MGY: – Szenzáció lett az első adás. Gyors és elismerő sajtóvisszhang itthon és külföldön. Meghökkentek a nyugatiak, érdekesek voltunk számukra. Az érdekességünknek is köszönhető, hogy európai hírre tett szert az első adás, amely 1968. szeptember 17-én 19.25-től 21.20-ig tartott – élőben, benne a híradóval. Külpolitikai adás volt, műsorvezetője Vitray Tamás. A szakértői csapat, amely a betelefonáló nézők kérdéseire válaszolt, ugyancsak a legkiválóbb külpolitikai újságírókból állt: Szabó L. István (Vietnam és Kína), Korolovszki Lajos (Egyesült Államok és Latin-Amerika), Pethő Tibor (Európa), Réti Ervin (Közel-Kelet és Afrika), Léderer Frigyes (szocialista országok, csehszlovák helyzet), Szabó László (csehszlovák helyzet), azért ő, mert ő kiment, a Szabó László kiment a csapatokkal. Erőszakos, nagyon rátarti ember volt. Avar János (Közös Piac, NATO) és ő volt a győri riporter is. Annak érdekében ugyanis, hogy még elevenebbé tegyük a műsort, a győri művelődési ház klubjában külső helyszíni kapcsolását tettük lehetővé. Húszan-harmincan foglaltak helyet a klubban, a kérdéseiket ők közvetlenül tehették föl a pesti stúdiónak. Ez volt az egyetlen rossz döntésünk. A győriek privilegizált helyzetét semmi nem indokolta. A kérdéseik pedig, a betelefonálókéihoz képest körülményeskedőek és egy kicsit formálisak voltak. Az elemzők is megállapították, hogy egy kevert program jött létre. A betelefonálók spontán, eleven kérdéseinek ritmusa szerint haladó műsort fékezte a győri helyszín. Nem Avar János tehetett a kudarcról, ő derekasan birkózott a helyzettel. A sikertelenség oka az volt, hogy semmi nem indokolta, hogy harminc néző benn üljön, esetleg fontoskodjon a betelefonálós műsorban. Ezt megtanultuk a saját bőrünkön. Ettől kezdve nagyon óvatosak lettünk a külső helyszínekkel. Legközelebb csak olyan másfél év múlva, az 1970. február 20-ai közlekedési Fórumban szerepeltek külső helyszínek. Ekkor azonban sikerünk volt ezzel, mert pályaudvarokat kapcsoltunk, az épp akkor érkező utasok mondták el friss tapasztalataikat. Ebben a műsorban alapvető funkciója volt a külső színhelynek! Illetve, az 1968. szeptember 17-ei adást követően lett egy állandó külső helyszínünk, ennek is elmondom a történetét. Az első Fórumban két telefonon fogadtuk a kérdéseket, amelyeket én magam értékeltem, s adtam át a megfelelő újságíró kollégának megválaszolásra. Alapszabály volt, hogy a kérdést a betelefonáló néző szóhasználatával kellett leírni. Nem lehetett átdolgozni. Látta a mi nagy igyekezetünket Török Mihály, a Budapesti Távbeszélő Igazgatóság tudakozójának akkori vezetője. Másnap nagy lelkesen jött be a televízióba, ahol azzal kezdte, hogy ezeket a feladatokat profikra kellene bízni. Egy ilyen frekventált műsor esetében két telefon az semmi! Ők meg tudják oldani, hogy a legközelebbi Fórumtól kezdve a tudakozó munkahelyein huszonnégy telefonos kisasszony fogadja a hívásokat és jegyzi a kérdéseket. Ezután már csak azt kellett megoldani, hogy a kérdések a Városház utcai telefonközpontból átjussanak a Magyar Televízió stúdiójába a Szabadság térre. Autós kézbesítővel? Ezt hamar elvetettük, s úgy döntöttünk, hogy telex továbbítsa a kérdéseket. November 20-án következett a Fórum második adása, a közvetítőkocsink ott állt a Városháza utcában, bemutatta a csinos telefonoskisasszonyokat, s ettől fogva a Városház utcai telefonközpont lett az a helyszín, amelyet a Fórum adásaiban időről-időre kapcsoltunk. Nagyon impozáns volt a lázas tempó, ahogy folyamatosan csörögtek a telefonok, telexre írták a kérdéseket... Ezek a képek mindig frissítően hatottak.

 

ZM: – Már a technikai feltételek megteremtése is mennyi izgalommal járt!       

 

MGY: – Igen. És ezután jött a lényeg. Beszéljünk-e a bevonulásról? Egy hónap se múlt el a csehszlovákiai bevonulástól... Azt nem lehetett megtenni, hogy nem beszélünk róla. Noha olyanok is voltak, akik ezt szerették volna... Úgyhogy beszéltünk! Mintegy harmincöt-negyven percen át volt képernyőn Csehszlovákia.

 

ZM: – Ekkor már éreztétek, hogy elszáll az új gazdasági mechanizmus?

 

MGY: – 1968 szeptemberében? Még nem. Sőt!  Bizonyos megnyugvást jelentett, hogy lehet. Lehet. Hogy nem kell megijedni!

 

ZM: – Mikor derült ki, hogy az új gazdasági mechanizmus elszállt?

 

MGY: – 1972-ben.

 

ZM: – Olyan későn?

 

MGY: – Mi eléggé jól érzékeltük, hogy mi van. Amikor az ember ebben a pozícióban tárgyalt, mondjuk a Komócsin Zoltánnal, aki Kádár János összes tárgyalásán ott volt,s mindent elmondott nekünk, akkor mindig tudni lehetett a lényeget. És aztán megbeszéltük, hogy ha kimegy az adásba, akkor mit mondjon. Velünk tárgyalta meg. És mi jól érzékeltük azt, hogy mi van. De hát… A nagy testvér, a big brother, aki figyelt minket, annak sok volt, amit szerettünk volna. És a Kádár valamiért nem állt ellen. Egy darabig igen. De utána sokan röpültek. Nyugdíjazták Fock Jenőt, Fehér Lajost... Aczél György is ment akkor.

 

ZM : – De visszajött.

 

MGY : – Ő nagy ravasz volt. Ő visszajött. Pécsi Ferencet elirányították tőlünk, a televíziótól.

 

ZM : – Hová?

 

 

MGY : – Ő maga választotta. Valahova a francba akarták, nem tudom, hova akarták küldeni. Azt mondta, ő akkor az MTI-t választaná. Ha nem lehet folytatni, amit elkezdtünk a tévénél, akkor ő újra az MTI-be megy. Öngyilkos lett azután. Ő nem jött vissza. 

 

ZM : – Le lehetett szűrni ezeken a szűkebb körű megbeszéléseken, hogy ez a garnitúra, Kádár János, Komócsin Zoltán a Szovjetúnióval milyen viszonyban van? Hogy mit gondolnak magukban? 

 

MGY : – Még a Kádár is megengedett magának néhány, nem nagyon erős, de ilyen mosolyogós, mosolyogva elmondott néhány szót, hogy „hát akkor talán majd másképp”, meg „ezt lehet, hogy valahol máshol mások másként látják”. „Azt maguk is tudják, hogy az ember óvatosan lépked, akkor hogyha...” Ennyit. Nem többet. Lehet, hogy ha ő akkor keményebb, vagy ügyesebb, vagy okosabb? Ki tudja?

 

ZM : – A Fórum meddig élt?

 

MGY: – Negyven adást ért. Nem volt meghatározott időpontja a műsornak, hanem amikor volt valami fontos, akkor eldöntöttük, hogy kimegyünk a Fórumra.

 

 

A Fórum indulása után  több mint 8 évvel 1976. április 13-án az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága megvitatta a televíziós külpolitikai Fórum műsorokról készített előterjesztést. Részletek a jegyzőkönyvből:

„Jelentés a televízió külpolitikai Fórumainak elemzéséről.

Előadó: Grósz Károly.

Az Agitációs és Propaganda Bizottság egyetértően tudomásul veszi a jelentést. Megállapítja, hogy a külpolitikai fórumok sikeres műsornak bizonyultak. Helyesli a műsor továbbfejlesztésére kialakított elképzeléseket.”

 

Melléklet az előterjesztés. Ebből részletek:

„A Televízió első Fórum adása 1968 őszén volt, a nézők külpolitikai kérdéseire válaszolt. Azóta a mintegy 40 Fórum közül 20 volt külpolitikai témájú.

A legnézettebb politikai műsorok egyike, főidőben, 20 óra után kerül sugárzásra. Korszerű televíziós műfaj. Az egyes adásban a nézők is aktívan részt vesznek: átlagosan1000 kérdést intéznek a Fórum résztvevőihez, túlnyomó többségüket az adásidő alatt, telefonon. (A másfélórás adásidőben kb. 60-80 kerül megválaszolásra(…).

A Fórum társadalmi és politikai életünk demokratizmusának és a televízió fejlődésének sajátos terméke, tartalmilag és formailag is több új elemmel gyarapodott az eltelt hét és fél év alatt. Részt vállalt e műsor a baráti országok (kétszer a Szovjetunió, illetve az NDK, Lengyelország és Bulgária) életének, munkájának bemutatásából. Formai újítás volt az egy időben a moszkvai és más külföldi tudósítók közvetlen kapcsolása(...)”

 

Részletek a jelentés kritikai elemeiből:

„A külpolitikai Fórumok politikai hatékonyságát legfőképpen a következők veszélyeztették:

1. Szemléletbeli torzulás, miszerint ebben az adásban olyan kérdéseket és úgy lehet feltenni, amelyeket és ahogy a tömegtájékoztatás egyetlen más csatornáján sem (pl. Bolgár fórum).

2. Szerkesztés helyenként laza, végiggondolatlan, s emiatt időnként az újságíró „jól értesültsége”, ritkábban a nyugati propaganda hatása szerint állnak össze a kérdése és a válaszok. Brezsnyev elmaradt egyiptomi látogatása kapcsán a válaszadó belebonyolódott a nyugati propaganda „betegség-találgatásaiba”. Volt műsor, amelyben a szocialista világot jórészt Kína, Albánia és Jugoszlávia témai képviselték.

3. Nem érvényesül mindig kellő politikai érettség, felelősség, sem a műsor keretében adott információkban, sem az orientáló kommentárokban (a szovjetunióbeli „passzport”, a kairói tüntetés stb.).”(Magyar Nemzeti Levéltár 288f 41/261 MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság iratai.) 

 

Ezzel egy időben megjelent a Tömegkommunikációs Kutatóközpont kiadásában Márványi György Fórum című kiadványa a Műsormonográfiák című sorozatban.

Márványi a Fórum eddigi történetét mutatja be a kiadványban, és elemzi a műsor fogadtatását, eredményeit.

Részletek a kiadványból:

„A két nagyméretű, hangszigetelt, üvegablakos „telefonfülke” már sok sikeres tévéadást látott: a Ki miben tudós fiatal, tehet­séges, nagy tudású versenyzői dolgoztak benne heteken keresz­tül. 1968. szeptember 17-én este két külpolitikai szerkesztő ült benn egy - egy telefon mellett, papírral, ceruzával felfegyverezve. A fülkék mellett hat külön kis asztal sorakozott, kissé iskolásan, rajtuk a „tulajdonosok” nevei, az asztalok előtt pedig Vitray Tamás álldogált, nyakában egy jó nagy mikrofonnal. Velük szemben sorakozott a négy kamera, s a kamerák vonala mögött – képen kívül – egy kis „szerkesztőség”: szerkesztő, gépírónők, „küldöncök”  lesték az óramutatót, amely ekkor 19 óra 24 per­cet mutatott. A rendező, Kígyós Sándor néhány gyors, rövid utasítással feszesre fogta egész apparátusának gyeplőjét, aztán a fülhallgatók zümmögése helyett a hangos utasítás dörrent bele a csendbe: „Figyelmet kérek! Ki vagytok adva!” - « Felhangzott a szignál zene, egyszerű, modern felirat jelent meg a képernyőn, útjára indult a Magyar Televízió egyik legnagyobb horderejű politikai műsora, a Fórum.

 

A műsorvezető néhány rövid mondattal ismertette az új adás lényegét: a néző telefonon kérdez, a külpolitikai szakértők pedig azonnal, kapásból válaszolnak. Bemutatta a résztvevő külpolitikusokat (akik közt mellesleg egy belpolitikus is volt) és a „telefonfülkében” kucorgó szerkesztőket. No és bemondta azt a két telefonszámot, amelyen a nézők felhívhatják az adást. Ezután – hogy ezzel is egy kis időt adjon a nézőknek a kérdések megfogalmazására és a tárcsázásra – a közvetítő kocsi jelentke­zését kérte Győrből, ahol a gyár művelődési otthonában 20-30 néző gyűlt össze, hogy az adás során kérdéseket tegyenek fel a stúdióban ülőknek...

 

Azt persze, hogy milyen jelentőségű az új adástípus, sem az alkotók, sem a nézők nem tudták. Ma, amikor több mint hat év múlt el, és több, mint harminc adás tapasztalatai állnak rendelkezésünkre, nyugodtan elmondható, hogy ezt az adást számon kell, hogy tartsa a Televízió krónikája. A Fórum - tévés »történelmi esemény«. (...) A műsor létrejötte, tartalma és formája nem a véletlen szü­leménye. Kevésbé jelentős, periférikus témájú műsoroknál vélet­len mozzanatok egész sora játszhat közre abban, hogy mikor kerülnek képernyőre, vagy hogy odajutnak-e egyáltalán. Az alkotók elképzeléseit a televízión kívüli és belüli élet menete sokszor és igen váratlanul módosíthatja: előrehozhatja, vagy eltolhatja a műsor jelentkezését. Olyan, társadalmi szempontból nagy horderejű műsor létrejöttében azonban, mint a Fórum, igen sok nemzetközi és hazai vonatkozásban egyaránt fontos. Igaz, ez – részben – fogalmazás kérdése is: ahol tehát a kérdés jó szándékú, arra a választ, akár egy-két másik kérdéssel össze­kapcsolva, lehetőleg meg kell adni – így szólt az előkészítő érte­kezlet döntése.

 

Egy másik példa: az igazságügyi Fórumnál eldöntöttük, hogy – bár az egyik megye lakosait és az ottani helyi sajtót is foglalkoztatja egy éppen felderített gyilkossági ügy – ha kérdés futna be, ne kerüljön adásba, mert perifériális problémát emel­nénk, akarva-akaratlanul, országos síkra.

A valódi probléma tehát valójában így fogalmazódott meg: azt az óriási nyereséget, amit a magyar közélet, a demokratizmus fejlesztése szempontjából a Fórum jelenthet, megszünteti-e, sem­missé teszi-e, ha adásról adásra akad egy-két kérdés, amely nem kerül a nagyközönség elé? A választ az elmúlt évek több, mint harminc Fórum-adása adta meg: a néző a mi Fórumainkon a mi kérdéseinkre és válaszainkra kíváncsi és sokra becsüli a politikai egyértelműséget, nyíltságot. A műsor nem a nézővel összeka­csintó sandaságtól, politikai cinkosságtól lett hiteles, hatásos. Ezek az elemek teljességgel hiányoztak a Fórum műsoraiból és a siker mégis egyértelmű volt.

A bizalomhoz természetesen az is kellett, hogy őszintén vála­szoljunk jogos, kényesnek tartott kérdésre. Már az első adásnál tudtuk, hogy kérdéseket kapunk majd Hruscsovról, a Mindszenty-ügyről vagy pl. a géprablásokat vagy Che Guevara tevékeny­ségét illetően. Ezeknek a kérdéseknek az őszinte megválaszolása bizalmas atmoszférát teremtett a stúdióban és a képernyő előtt ülők közt egyaránt.

 

Polonius a függöny mögött. És előtt...

(...) Igen sok kül- és belpolitikai adás tapasztalatai szerint a néző igen jól, eredeti módon kérdez, érdeklődik. Ha a csoport tagjai átgondolják is a várható kérdéseket, akár listát is készítenek ma­guknak róla – az esetek 99 százalékában a néző kérdései frappán­sabbak, jobbak, mentesek a szakmai zsargontól, a jelenségeket nem várt módon, új oldalakról közelítik meg. A néző tudja, mit akar, tudja, mire kíváncsi és azt kitűnően meg is tudja fogalmazni. Ezt az első néhány adás tökéletesen bebizonyította – nem kis meglepetésére az alkotócsoportnak, amely bár sokat várt a néző­től – ekkora segítségre nem számított.

A jó nézői kérdések érdekességi szintje, közügyi tartalma – nem azonos. A szelektálásnál félre kell tenni az érdektelen vagy keveseket érintő problémákat, hogy megmaradjon a hely a legizgalmasabbaknak.

Vigyázni kell a szelektálásnál az adás ritmusára, hogy tudni­illik gyorsan és hosszabban megválaszolható kérdések váltakoz­zanak egymással. Polonius, azaz a stúdióban dolgozó szerkesztő feladata, hogy a műsor tartalmi változatosságát biztosítsa, hogy az éppen akkor legérdekesebb, legaktuálisabb kérdéseket küldje be – a műsor­vezető közvetítésével – a „csapat” tagjaihoz.

Ennek a sok mindent eldöntő szelekciónak a kérdések kb. 90 százaléka esik áldozatául. Illetve: miután minden adásnál úgy tapasztaltuk, hogy a kérdések kb. 10-20 százaléka vagy ismétlő­dik (majdnem szó szerint) vagy azonos témakörbe vág – ez a veszteség a jelzettnél valamivel kevesebb, de mindenképp eléri a 70-75 százalékot. A műsor közéletiségét, politikai érdekességeit azon­ban éppen ez a kíméletlen szelekció segíti érvényre juttatni. Csak így lehet biztosítani, hogy az adásban a szakértők választ adjanak azokra a kérdésekre, amelyeket a néző a legfontosabbnak, a legizgalmasabbnak érez. Az újságíró, a szerkesztő „kapuőri” szere­pének sajátos változata ez...”

 

Márványi György könyvében a műsor több közreműködőjét és alkotóját is megszólaltatta, szerenvsénkre ez is fenn maradt  az utókor számára. Most ebből idézeek újabb részleteket:

 

Kígyós Sándor, a műsor rendezője mondta:

 

„A Fórum esetében nem lehet külön rendezői koncepcióról beszélni: tartalom és forma, szerkesztés és rendezés tökéletesen egymásba olvad, semmilyen módon nem választható el egymástól. Azt mondhatja erre valaki, hogy ennek minden műsorban így kell lennie. Csakhogy itt mégis – a szakértő egyben rendező is, aki a műsorvezetővel együtt az adás ütemét diktálja, és a rendező egyben szerkesztő is, aki tartalmi ki­emeléseket végez, politikai hangsúlyokat ad – saját döntése szerint. És ez – ha így lenne is jó – már nem minden műsor sajátja.

 

Ami a felkészülést illeti, erre nincs séma, ez minden Fórumnál más és más – erről is csak azt lehet mondani, hogy a rendező szerkesztő módjára kell hogy készüljön minden egyes adásra. Akár bel-, akár külpolitikáról van szó, ismernie kell a témákat, amelyek az adásban előkerülhetnek, tudnia kell ezek politikai súlyát, összefüggéseit, ismernie kell a várható válaszok irányát, lényegét – sőt éreznie kell a kívánatos vagy hasznos terjedelmüket is. Ez talán furcsán hangzik egy olyan műsornál, amit az adás pillanatában szerkesztenek, ami a nézők kérdéseire épül – mégis ez az igazság. Ha mint rendező, a Fórum tervezésének első percétől kezdve nem veszek részt a munkában, lehet, hogy „leközvetí­tem”, ami a stúdióban történik, de hogy mi mindent hagyok ki, miről maradok le, mikor nem vagyok képes szinkronban mozogni a szerkesz­tővel, a műsorvezetővel, a »csapattal« – arról utána oldalakat tud­nék mesélni...

 

A Fórum esetében a két stílus célszerű kombinációjára törekszem. Amikor egy államférfit valóban megizzaszt valami nehéz kérdés – azt adom, ha nem is nála van a labda, ha éppen nem is ő beszél. Amikor Korolovszki Lajos kétségbeesetten körmöli jegyzetét a következő válaszról – azt vágom be, ha más válaszol is. Amikor valaki tanácsot kér a „padtársától”, azt mutatom, ha éppen a műsorvezető beszél is, és bátran bevágom az óráját idegesen bámuló műsorvezetőt, ha a labdával – a soros kérdéssel – egy miniszter foglalkozik is éppen. A néző persze nem sza­bad, hogy a stílusváltozásokat megérezze.

A résztvevők előtt soha nem titkolom, hogy ebben az adásban nincs üresjárat, nincs „kikapcsolás”, itt mindig mindenki adásban van, adásba kerülhet, függetlenül attól, hogy ki beszél. Itt minden mikrofon mindig be van keverve. Mindenkiről közeli képeink vannak, mindenkire azon­nal sor kerülhet. A díszlet s a bútorzat is ennek megfelelően van kiala­kítva. Az állandó készenlétet, a felelet azonnali megadásának készségét igyekszünk hangsúlyozni. A Fórum – és különösen a legelső Fórumok – díszlete puritánságával azt hangsúlyozta, hogy ez nem klub, itt nem kandalló melletti csevegésre kell számítani. Itt szembe kell nézni a kamerával, a nézővel, a kérdésekkel. Bíráltak, hogy az ültetés “iskolás”, a műsorvezető úgy hat, mint a sorban ülő nebulókat feleltető tanító bácsi.

De hiszen éppen valami ilyesmit akartunk a díszlettel, az ültetés formájával: lássa a néző, hogy a válaszadás a stúdióban ülők önként vállalt kötelezettsége, társadalmi szolgálat, amelyet cicoma nélkül, tel­jes tudásukkal akarnak megoldani. Az egymástól kissé elkülönített asztalok a csapatot alkotó, mégis egyéni véleményt mondó személyisé­gek jelenlétét hangsúlyozzák...

A Fórum fejlődése egyébként csak részben ment végbe a Fórum­család (hagyományos, egyszemélyes, nemzeti) keretei között. Nézetem szerint az Ötszemközt és az egyszemélyes Fórum közt van egyfajta rokonság. A Fórumban az emberek maguk kérdeznek. Az Ötszemközt-ben a műsorvezető felkészül abból, amit az emberek kérdeznének, ha közvetlen kapcsolatuk lenne a válaszadóval, és ezeket a kérdéseket teszi oldottan csevegve »partnere alá«. A Fórumban a nézői aktivitás közvetlenül jelentkezhet, itt a kitapintott nézői érdeklődés a kiindulópont. A Fórum gyorsabb ritmusú – az Ötszemközt mélyebb, alaposabb. A Fórum a tárgyra, az Ötszemközt az egyénre fókuszol.

A Kék fény átalakulása is a Fórumnak köszönhető. Mai formája, amely részben a néző aktivitására épül – nem jöhetett volna létre a Fó­rum nélkül. A Kék fény lényege nem az,, hogy 3-4 körözött fickót min­den adás után elkapnak (ez az évi ötezer körözéshez képest számszerű­leg semmi) – a lényeg a társadalmi aktivitás, a lakosság tevőleges segítsége. És ebbe sem mertünk volna belevágni a Fórum előtt. A Fórum az Ötszemközt és a Kék Fény érdekében is lebontott bizonyos gátakat, megtisztította a terepet, hogy valami újat lehessen kezdeni. A Fórum belső hatása szempontjából ez a lényeg (...)”


Vitray Tamás, a Fórum műsorvezetője mondta:

 

Mint az első nemzetközi Fórumok műsorvezetőjének, könnyebb és nehezebb dolgom is volt, mint azoknak a kollégáimnak, akik a később következő belpolitikai és népgazdasági Fórumokat vezették. Könnyebb volt a dolgom, mert rutinos külpolitikusok ültek a válaszadók asztalai mögött, akik már sok televíziós szereplés után kerültek a tévé Fórumá­ra. A többi Fórumban résztvevő személyiségek részben (esetleg egészen) új emberek, új arcok voltak a képernyőn, akik televíziós rutinnal még nem nagyon rendelkeztek, akiket tehát irányítani, vezetni – kétségtele­nül nehezebb lehetett. Igaz, ami hátrány volt a műsorvezetőnek, hasznára lehetett a műsornak: minden új arc – kivált, ha jó formában szerepel – reveláció lehet a képernyőn. A “régi” külpolitikusok önma­gukban nem hoztak “izgalmat”, de izgalmas volt a helyzet, amelyben dolgoznak, kettős értelemben is. Egyrészt, mert valóban “helyzet” volt (csehszlovák helyzet, ha emlékeznek rá), másrészt az új, induló műsor­ban mindnyájan egy korábban nem ismert új helyzetben léptünk a kö­zönség elé. Emiatt azután még a veterán résztvevőkben is nagy volt az induláskor a feszültség. Tudtam én is, hogy egy ki nem próbált, induló műsor esetében sok váratlan helyzet adódhat, s a nézőkkel kialakítandó kapcsolatot nem sejtett fordulatok nehezíthetik. Pedig a nézővel való kapcsolat ennek a műsortípusnak alfája-omegája – ebbe lehetett belebukni, vagy evvel lehetett teljes sikert aratni.

 

Tudtam, hogy a televízió képviselőjeként, az adásban az a nagyon nehéz feladatom lesz, hogy biztosítsam a nézők és a külpolitikusok véleményének találkozását. A televíziót képviselve, a képernyőn én mindig azt a nézetet vallottam, hogy jelenlétemmel elsősorban a nézőt képvise­lem, és nem azokat, akikkel együtt vagyok a stúdióban. (Azok jelen vannak, tehát nem szorulnak képviseletre.) Mint a néző képviselőjét, sohasem zavart, hogy kevésbé értek a speciális szakmai kérdésekhez, mint a meghívott vendégek – jelen esetben a külpolitikusok. A Fórumnál kifejezetten arra építettem a munkát, hogy az, amit beszélgető partne­reim és én egyaránt tudunk – az nem lehet alapja az adásnak.

Ha én kettőnk közös ismeretanyaga alapján reagálok a válaszokra, kérdésekre – a műsor nem lesz jó. Nekem a néző velem közös ismeretanyaga alapján kell reagálnom. De ennek ellenére: én nem fogalmazha­tom meg a néző véleményét, sem szavaimmal, sem magatartásommal. Ha elégedett is vagyok partnereimmel, ha sikerültnek is érzem “pro­dukcióikat”, válaszaikat akkor sem dicsérhetem, máskor “nem mehe­tek elébük” segítő kérdéseimmel – mert amennyivel én “közeledek” ri­portalanyaimhoz , annyival hátrább fogja húzni a székét a néző a kép­ernyő előtt. A köteles tisztelet a gyenge partnernek, a gyenge válaszadónak is kijár, de ha magatartásom tele van lelkesedéssel, odaadással, »áhítat­tal« iránta, akkor a néző helyett minősítettem őket, az pedig – szerin­tem – a néző joga volt, s marad mindenkor.

 

A néző, a partner és a műsorvezető viszonya, e három­pólusú kapcsolat jó megoldása – minden műsor kulcskérdése, de különösen áll ez a Fórum esetében. A néző itt fontosabb, mint más műsorokban, mert részvétele 1:1 arányban kell, hogy érvényesüljön a kép­ernyőn. Ezért olyan fontos, hogy minden kérdés pontosan úgy hangozzék el, ahogyan feltették, ezért fontos, hogy a nevek és telefonszámok nyilvá­nosságot kapjanak. A kérdés tartalma-formája az alapja a műsor hi­telének. Amikor a legelső Fórumon, szeptember 17-én elhangzottak a csehszlovákiai helyzetre vonatkozó első kérdések – és az első válaszok, amelyben Szabó László azt is elmondta, milyen körülmények között halt meg az egyik sorkatona – akkor lett hitele az adásnak, akkor nyerte meg a csatát a Fórum. Ezután már együtt élt a néző a műsorral, ezután jöttek az olyan telefonok, hogy szegény műsorvezető, miért nem veszi le a zakóját, s ebben az őszinte, baráti atmoszférában már azt is megenged­hettem, hogy az ismételt unszolásra, viccesen azt válaszoljam, hogy “nem vethetem le, mert az ingemnek nincsen háta”...

A műsor hitele és sikere szempontjából a telefont nem sza­bad »szükséges rossznak« tekinteni. A telefon olyan, mint az út­levél... Ha akarom, kivettetem – és utazhatok. Ha akarom, felvehetem a kagylót – és kérdezhetek...” 


Megyeri Károly, politikai főszerkesztő, műsorvezető –riporter, majd politikai elnökhelyettes mondta:

 

„A kamera előtti szereplés műfaji skálája igen változatos, a velük kap­csolatos szóhasználat azonban szűkít, pontatlan. Amit riportnak nevednek, az lehet interjú, vita, kerekasztal-beszélgetés, tudósítás stb. Most, a Fórum műsorvezetői munkájáról szólva, kicsit magam is zavarban vagyok, hiszen ebben a feladatban ötvöződnek, jelen vannak az interjú, a vita, a kerekasztal, a konferálás elemei is. A Fórum esetében, ahol a “csapatban” erősen elütő egyéniségek kerülnek vála­szaikkal, produkcióikkal egymás mellé – egy valóságos politikai Ki mit tud vezetését kell, hogy megoldja a műsorvezető.

Ki mit tud? Igen, mit tud a gazdasági élet problémáiról mon­dani a miniszterelnök-helyettes, a szakminiszter, a tervhivatal vezetője, az egyetemi tanár? – erre kíváncsi a néző. Az adás közben persze nemcsak a “csapat tagjai”, hanem a műsorvezető is vizsgázik. Aki gazdaságpolitikai vagy belpolitikai jellegű Fórumot vezet, az »hazai pályán« játszik, magyar problémákat érint, olyan jelensé­gekről szól, amelyeknek mindenki tanúja, amelyekről – szemben a NATO ügyeivel – majd minden nézőnek saját tapasztalata és véle­ménye van. A műsorvezetőnek olyan általánosított ismeretanyag birtokában lehet csak a kamerák elé lépnie, amely lehetővé teszi, hogy a nézők kér­déseit és a csapattagok válaszait egyaránt minősítse. Ez az oka, hogy a Fórumoknál a felkészülési idő soha sincs arányban a műsor­idővel. A Fórum minden percére több és intenzívebb felkészülés esik, mint bármely más élő stúdióműsor esetében. Egy - egy átlagos interjú vagy vita előtt legfeljebb három - négy kérdésben kell elmélyedni. Egy gazdaságpolitikai Fórumban 60-70, az egyszemélyes Fórumokban 35-40 kérdésre válaszolnak. És nekem mindet ismerni kell, majd­nem ugyanolyan mélységig, mintha stúdióvitát vezetnék róla. Enél­kül ugyanis nem tudok megfelelően reagálni sem a kérdésre, sem a vá­laszra. Holott a munka lényege, hogy akkor kételkedjem, amikor kell, akkor helyeseljek, amikor helyénvaló, akkor kérjek kiegészí­tést, amikor a néző is kérné, akkor zárjak le egy-egy kérdést, amikor már minden lényeges dolog elhangzott. Hogy mik a lényeges dolgok, annak előzetes felméréséhez már a műsor előkészítésének legkorábbi szakaszában hozzálátunk. A Nyers Rezsővel készített egyszemélyes Fórum előtt például felkértünk néhány újságírót, 5 - 6 megyei, illetve budapesti párttitkárt, írják meg, hogy véleményük szerint melyek a legaktuálisabb kérdések. Elolvastunk igen sok információs és hangu­latjelentést, s mindezek alapján megfogalmaztuk a közvéleményt leg­jobban érdeklő 50 - 60 kérdést. Persze a félszáz probléma kiszűrése maga is csak gazdasági és politikai szelekciós szempontok szerint mehet végbe, s előzetes felkészülés nélkül ez lehetetlen.

 

A Fórumok alatt rengeteget tanultam s a legtöbbet éppen a “csa­pat tagjaitól”  vagy az egy személyes Fórumban velem dolgozó személyiségektől. Gazdaságpolitikából Nyers Rezsőtől, a nemzetközi gaz­dasági együttműködésből Vályi Pétertől, a lakásépítés problémái című tárgyból Bondor Józseftől mérhetetlenül sokat tanultam a közös munka során.

 

Az adás alatt, “az igazság pillanatában”, annak az ismeret­anyagnak a birtokában, amiről előbb szóltam – jó esetben – olajozot­tan gördülhetnek a dolgok. Mint műsorvezető, a partner zajtalan segítésé­re, a stúdióban óhatatlanul kialakuló feszültségek csökkentésére, a konf­liktusok levezetésére törekszem. Tudom, hogy nem vagyok főszereplője az adásnak. Társszereplő vagyok, partner, aki a televíziót a csapatnál jobban ismeri, aki segít, hogy mindenki a tudása legjavát adja a műsor alatt. Éhhez tartozik az is, hogy már a közös felkészülés idején s az adás során végig a főszereplőket igyekszem egyértelmű helyzetbe hozni. Ha korábban interjút csináltam bármelyikükkel, vagy vitát ve­zettem, mindig azt mondtuk, hogy ne vegye tudomásul, hogy a nézők nézik, beszélgessen csak a riporterrel, s az egészet mintegy “ellesi” a kamera. A Fórum esetében éppen ellenkezőleg, az a kivételes hely­zet áll elő, hogy mindenáron tudatosítani kell a partnerekben a néző jelenlétét, hogy a válaszadó ne a riporternek, hanem a nézőknek, a kérdezőnek válaszoljon. Itt nem ellesi a kamera s a néző a helyzetet – itt a néző folyamatosan jelen van.

 

Mint műsorvezetőnek – véleményem szerint – baráti, elvtársi hangulatot kell teremteni a stúdióban, tekintet nélkül a csapattagok “rendfokozatára”. A jó hangulat, a baráti légkör persze nem jelent­het »pólyálgatást«, kíméletet, nem jelentheti a nehéz kérdések megkerülését. Nehéz kérdések nélkül – nincs Fórum.”

 

Márványi a könyvben a külföldi sajtóvisszangokból is idéz, ahogy ezt teszem én is most (részletek):

 

„A Magyar Televíziónak nem volt politikai műsora, amely na­gyobb figyelmet keltett volna, mint a Fórum. Rövid hírek formá­jában már a legelső adásokról informáltak a nemzetközi hír­ügynökségek, és csak néhány hónapnak kellett eltelnie ahhoz, hogy komolyabb elemzések is napvilágot lássanak. Elsőnek az Olasz Kommunista Párt központi lapjában, az Unitá-ban ol­vashattunk a Fórumról. A szerző, Giuseppe Boffa Budapesti utalás – a prágai események után című cikkében (Unitá, 1969. február 2.) a Magyar Tanácsköztársaság közelgő 50. évfordulójá­nak fényében foglalkozik a Fórummal, mint politikai jelenséggel:

»Fél évszázad lehet sok vagy kevés, ez attól függ, milyen perspek­tívából nézzük. Mindenesetre egész korszak. A szocializmus immár sok sikeres és sikertelen, olykor ellentmondásos tapasztalatot halmozott fel. E tapasztalatok tanulmányozása szükségesebb, mint valaha. Ünnepelni nem elég. Itt Budapesten, mindenesetre nyomait sem találom a retorikus ünneplésnek. Kádár nemrég beszédet mondott a Magyar Kommunista Párt születésének 50. évfordulója alkalmából. Mértéktartó, józan beszéd volt, amely a múlt egyetlen kiváló alakjáról sem feledkezett meg, sem azokról, akik Kun Bélával együtt részt vettek a párt és a Tanácsköztársaság megalakításában, sem azokról, akiket Rajkkal együtt bíróság elé állítottak Rákosi és Sztálin idején, de azokról sem, akik az 1956-os felkelés áldozatai lettek. Kifejtette a mai politikát, amely »nem akarja elfelejteni a múltnak sem jó, sem rossz tapasztalatait«. A józan mértéktartás egyébként is hozzátartozik a magyar vezető­ség stílusához.  Jellemzője ennek a magyar politikának, hogy új kapcsolatot igyekszik kialakítani a közvéleménnyel...

A Magyar Televízió egyik érdekes műsora az a politikai vitafórum, amelyet egyszerűen »Fórum«-nak neveznek. A műsor szereplőihez bár­ki kérdéseket intézhet egy egyszerű telefonhívás útján. Gyakran újságírókról van szó, de sokszor politikai vezetők is megjelennek a kamera előtt. Budapest polgármestere munkatársaival együtt, szintén letette ezt a vizsgát. Legutóbb a népgazdaság vezetőire került sor, kezdve a legtekin­télyesebbel, Nyers Rezsővel. Nos, a kérdések egyáltalán nem voltak “megszelídítve”«. A vála­szok többé vagy kevésbé szerencsések voltak. De másnap egész Buda­pest erről vitatkozott: pro és kontra vélemények csaptak össze. A kez­deményezés mindenesetre önmagában is nagy jelentőségű...« 

Boffa a cikkben hangsúlyozza, hogy a Fórum nem egyedül­álló jelenség: Fock Jenő valamivel korábbi televízió-nyilatko­zatára hivatkozik, s arra a beszélgetésre, amin az újságíróklub­ban vett részt, ahol Komócsin Zoltán találkozott a magyar lapok külpolitikai szerkesztőivel.  

 

Néhány nappal később az SZKP Központi lapja, a Pravda, 1969. február 7-i számában V. Geraszimov, a lap budapesti külön-tudósítója A tömegekre támaszkodva című cikkében elemezte azo­kat a jelenségeket, amelyek arra utalnak, hogy a magyar párt és az állam vezetői kitartóan keresik a szocialista demokrácia továbbfej­lesztésének útját. Kiemeli, hogy a proletárdiktatúra nem egyszer s mindenkorra megkonstruált gépezet, s hogy az osztályellent­mondások megszűntével mindinkább a szocialista demokrácia válik a haladás mozgató erejévé. Hangsúlyozza, hogy a gazdasági reform ugyancsak hozzájárul a tömegek aktivitásának élénkíté­séhez. Ebbe a kontextusba helyezve méltatta Geraszimov a Magyar Televízió nagy közönségét vonzó, érdekes, izgalmas Fórum műsorát.  “Érdekfeszítő párbeszéd folyt az aktuális problémákról – írja – amely háttérbe szorította az egyéb adásokat«.

A Fórum műsorok eredményei iránt a Szovjet Televízió is érdeklődött. Még a budapesti Szovjet Fórum előtt Szergej Lapin, a Szovjetunió Állami Rádió és TV Bizottságának elnöke levetíttette magának az egyik Fórum képfelvételét, és ő is elismeréssel nyilatkozott a műsorról.

Jurij Zsukov a nemzetközi politikai életben is jól ismert szovjet külpolitikai kommentátor 1971-ben Fórum címmel indított új – ma is élő – műsorsorozatot. Az ő Fóruma tartalmát mindig a világpolitika nagy kérdései adják. Zsukov is a nézők kérdéseiből indul ki, azokra válaszol, akárcsak a mi Fórumunk, de ezeket a kérdéseket nem telefonon várja, illetve kapja: a nézők levélben fordulnak hozzá. Ez a megoldás a nálunk ismert egyszemélyes Fórumhoz hasonlít leginkább, ennek egy publicisz­tikai változata...”

 

 

Most a kronológiát követve felidézem a fontosabb Fórum műsorokat, illetve az azokkal foglalkozó sajtó visszhangokat és politikai megnyilvánulásokat.

 

1970.

 

Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága elkészítette és nyomtatásban közreadta a „Tájékoztató a Televízió 1970-71. évi műsorpolitikai irányelveiről” című dokumentumot. A dokumentum tartalmát az Agitációs és Propganda Bizottság,  1970. január 22-i ülésén megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette a TV munkájáról szóló jelentést.

Idézetek a márciusban megjelent Tájékoztatóból:

 

„ -  A politikai adások javultak, nézettségük jelentősen emelkedett. A TV-Híradó frissebben, változatosabban tájékoztat és kommentál.

  - A televízió politikai műsorai javultak. Általában jól és pártosan betöltik feladatukat.

  -  A legnagyobb érdeklődés és elismerés a nézők telefonkérdéseire válaszoló „Fórum” iránt mutatkozik: Ezt a műsort a szocialista demokrácia fejlődése bizonyítékaként értékelik az országban és külföldön is.

 

  - Fejlődés tapasztalható a művészeti és az irodalmi műsorok egy részénél. A saját készítésű Tv-filmek mennyisége emelkedett.

  - Kedvező visszhangot váltottak ki az olyan vetélkedők mint a « Tizenkét szék ».

  - A saját készítésű kabaré és más vidám műsorok száma növekedett ugyan , a tartalom és színvonal kielégítő.

  - A könnyűzenei műsorok száma nőtt, de színvonaluk hullámzó. Visszhangjuk ellentmondásos. A táncdalfesztiválok és más tánczenei műsorok megtörték  

    hazánkban a nyugati tánczene monopoliumát.

   - A Televízió a népzene igazi értékeinek emutatására , elkarolására egyre nagyobb figyelmet szentelnek ( Rüpülj páva stb.)

   - A bemutatásra kerülő játékfilmek átlagnívója emelkedett.” Magyar Nemzeti Levéltár  – MTV Ált. iratok XXVI-A-8-a 

 

 

1971

 

Január 05.-én Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága megtárgyalta és jóváhagyta (0727/1971) az SZKP XXVI. Kongresszusával kapcsolatos előzetes propaganda elképzeléseket. részletek:

„ Az Agitációs és Propaganda Bizottság egyetért azzal, hogy – egyenlőre szerény keretek között – a sajtó, a rádió és a televízió februártól kezdje meg a kongresszus előzetes propagandáját, összhangban az MSZMP X. kongresszusának propagandájával és a választások előkészítésével. E propaganda keretében sokoldalúan mutassák be a Szovjetunió létnek világtörténelmi jelentőségét, a Szovjetunió szerepét a nemzetközi politikában, küzdelmét a békéért, az európai biztonságért, az elnyomott népek szabadságáért, s az SZKP harcát a nemzetközi munkásmozgalom egységéért…( MOL .288f 22/1971/46 öe.)

Az Agitációs és Propaganda Bizottság, döntést hozott:, szovjet kését figyelembe véve „ Az Agitációs  Propaganda  Bizottság támogatja azt a szovjet kezdeményezést, hogy a Magyar Televízió egyik Fórum adása a szovjetunióval foglalkozzék…”  (Magyar Nemzeti Levéltár  288f 22/1971/46 öe.)

 

 

Januárban a 1971/2. Rádió és Televízió Újságban Simon Emil készített interjút Meyeri Károllyal Politikai főszerkesztőség vezetőjével az 1970 eredményeikről, és a tervekről, részletek:

 

„ – Eseményekben bővelkedő időszakot fejeztünk be. Csak a munkánk szempontjából legfontosabbakat említve: felszabadulásunk 25.  évfordulója, Lenin születésének centenáriuma, a Győzelem Napjának negyedszázados jubileuma, a párt X. kongresszusa – az egész országot mozgósító árvíz. Mindezekről híven tudósítottunk, résztvevőként beszámoltunk. Az elmúlt évben alakítottuk ki az információ új formáit, és megszerveztük a dokumentumfilm csoportot, amely működésének néhány hónapja alatt is igazolta, szükségességét.(…)”

 

Március 12. 20.00  órakor ismét Fórum adás volt. A két és fél évvel korábban elindított sorozatnak ez az adása eltért a korábbiaktól. Új vonását ezúttal nem a téma, hanem a résztvevők adták.  Szovjet közéleti személyiségek szerepeltek a műsorban. Előzőleg az MSZMP KB  Titkársága jóváhagyta a tematikát és a meghívottak szerepeltetését. MSZMP KB Titkársága 1971. március 1. ülés jegyzőkönyvéből, tudom, hogy  jelen voltak:  Aczél György, Biszku Béla, Kádár János, Komócsin Zoltán, Nyers Rezső, Óvári Miklós, Pullai Árpád, továbbá Fock Jenő, Németh Károly elvtárak.

“Az Magyar Televízió bejelentésének szövegéből: Tájékoztatásul:

„a TV március 12.-i Fórum. c adása – a Szovjetunióval fog foglalkozni. Témája:  A Szovjetunió  külpolitikája, világpolitikai szerepe, a szovjet tudomány, gazdaság, kultúra kérdései az SZKP XXIV. Kongresszusa. Vezető riporter: Megyeri Károly. Válaszolnak: O.Ty. Bogomolov, a SZUTA mellett működő szocialista országok Gazdaságpolitikai Intézetének igazgatója,  B.B.Jegorov űrhajos, , V.Sz. Zorin a szovjet Rádió és televízió politikai szemleírója,, V.I. Orlov a Pravda tudományos-technikai szemleírója, Sz.Ny. Kondrasov az Izvesztyija szemleírója,, T.Sz.  Hacsaturov,  a SZUTA gazdasági részlegének akadémikus titkára, A.B.  Csakovszkij a Lityeraturnaja Gazeta Főszerkesztője..” aláíró: Óvári Miklós

7. Óvári Miklós elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Titkárság tudomásul veszi, hogy a TV március 12.-i Fórum c adásának – amely a Szovjetúnió külpolitikája, világpolitikai szerepe, a szovjet tudomány, gazdaság, kultúra kérdéseivel és az SZKP XXIV. Kongresszusával foglalkozik – szovjet vendége: OT. Bogomolov, B.B.Jegorov, V.Sz.Zorin, V.I. Orlov, T.sz. Hacsaturov, A.B. Csakovszkij.  Az elvtársakat Óvári Miklós elvtárs fogadja. (Magyar Nemzeti Levéltár  288f 7/372 öe MSZMP KB Titkárság)

 

„…Sokat tudtunk a Szovjetunióról, de minden írott információnál, közvetett tájékoztatásnál érdekesebb a személyes találkozás, a közvetlen párbeszéd. A tévé megajándékozott a felfedezés örömével. Ezzel  az újítással a “világra nyíló ablak” szélesebbre tárult. A nemzetközi Fórum gondolata szerencsés ötletnek bizonyult. …” - írta a műsor után Vilcsek Anna a Magyar Nemzet március 17.-számában.

 

Hámos György írta a Fórum adása után március 20 -án az Élet és Irodalomban, részlet: „ A sikeres adások hatására, úgy látszik, megnőtt a Fórum szerkesztőnek vállalkozókedve. Azt is mondhatnám: vérszemet kaptak, hogy kipróbálják, meddig lehet tágítani ennek a nagy külpolitikai jártasságot, gyors szellemi reflexeket, jó és vita kész előadói képességeket, s nem utolsósorban: taktikai érzéket kívánó politikai kérdés-felelet műsornak a határait. Ez a tájékoztatási forma eddig is több volt százezreket tanító külpolitikai szabadegyetemnél. A nagy “tudású” tanárokat  - legalábbis az adások tanulsága szerint – nem csupán hivatalos és tanúlnivágyó tanítványok ülték körül. Nagyon sok okosan kíváncsi, külpolitikailag tájékozott, a kényes kérdéseket jól ismerő, vitatkozásra kész, sőt egy kis kötekedéstől sem idegenkedő “lurkó” ült mindig a láthatatlanok között…..

A küldöttség tagjai közül többen valódi televíziós népszerűségre tettek szert egyetlen este során. Érdemes meglesni titkukat. Hacsaturov professzor – miközben bonyolult közgazdasági problémákat elemzett – szerénységével, derűjével s hangjának mesemondó lejtésével azt szugerálta a nézőknek én most egy rendkívül egyszerű, maguktól értetődő, mondhatnám vidám dolgokat mondok el önöknek (…). A szeretetre  méltó idős költő, Dolmatovszkij, jóleső jártasságot árult el – a magyar irodalmi életben is. S egyszerre megértettük miért olyan népszerű odahaza Valentyin Zorin, a szovjet tévé kommentátora és műsorvezetője. Szinte feleslegessé vált mellette a tolmács: mimikája, kis gesztusai , s poentírozó hangsúlyai  már a mondat befejezése előtt megtalálják a kapcsolatot a közönséggel. Ha a műsort kitűnően vezető Megyeri Károlynak volt egy kis lámpaláza: csak Zorin miatt lehetett. Ők ketten nagyon figyelték egymást – úgy láttam, kölcsönös kíváncsisággal és elégetettséggel. „

 

1972.

 

Március 28 án  20.00 órakor    A Fórumon: Komócsin Zoltán. A Fórumot a Csepeli Munkásotthonban tartották. A párt Politikai Biztossága tagja Komócsin Zoltán válaszolt a nézők és a csepeli hallgatóság kérdéseire.

A Veszprémi Napló március 31. írta, részlet: „ (…) eltért eddigi  hagyományaitól a televízió legutóbbi, kedd este sugárzott külpolitikai Fóruma. A csepeli munkásotthon hallgatósága és a képernyő előtt ülő nézők, most egy emberhez tették fel kérdéseiket: Komócsin Zoltánhoz az MZMP KB titkárhoz, a Politikai Bizottság tagjához. A kérdések a szokásokhoz híven most is nagyon változatosak voltak. A magyar korona sorsától párt-és állami vezetőink legutóbbi látogatásáig több tucat téma került napirendre, periférikusnak tekinthető és égetően aktuális kérdések egyaránt. Komócsin Zoltán válaszaiban a magasfokú tájékozottság volt rendkívül megnyerő és meggyőző, megnyugtató pedig az a bizakodás, amellyel az európai béke kilátásairól beszélt: „ Balogh Elemér.

 

„Nem szűnt meg a régi Fórum, csak megjelent mellette egy új Fórum-típus, és első adásával a kollektív interjú műfaját honosította meg. (…) a műsorvezető Sugár András sok láthatatlan riportert is képviselte. Szerencsés adottságok és körülmények, gyakorlott, nyilvánossághoz szokott beszélgetőpartnerek, jó szerkesztés és rendezés eredménye a közvetlen légkör, a kellemes hangulat, egészében az olyan jó műsor, amely a hagyományos Fórumhoz hasonlóan jelentős lépés a televízió lehetőségeinek kiaknázásában”  írta Vilcsek Anna, (részlet) a Magyar Nemzet  április 6.-i számában.

 

 

Április 26 án 20.00 órakor, Fórum – gazdaságpolitikai kérdésekről.

A résztvevők: Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Párdi Imre, az Országos Tervhivatal elnöke,  Faluvégi Lajos pénzügyminiszter, Lázár György munkaügyi miniszter,  csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos anyag és Árhivatal elnöke, Huszár István

 

 

Június 06 –án az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága tárgyalta a Magyar Televízió munkájáról szóló előterjesztést.

Jegyzőkönyv az Agitációs és Propaganda. Bizottság 1972. június 6-i üléséről. (Részletek)

 

Napirend:

  1. Előterjesztés a Magyar Televízió munkájáról, készítette Pécsi Ferenc.
  2. Előadó: Tömpe István
  3. meghívottak: Hárs István, Bozsó László, Sándor György, Csendes Lajos, Németh Jenő

 

:

„ Az Agitációs és  Propaganda  Bizottság a Magyar Rádió és Televízió Elnökségének előterjesztése és a vita alapján megállapítja, hogy a televízió munkája az elmúlt években a politikai Bizottság 1966. évi határozatának szellemében fejlődött. A televízió az elmúlt hat évben széles körben terjedt és a politikai nevelő munka, a kulturális élet jelentős tényezőjévé vált.

Mind eszmei - politikai tartalmában, mind művészi színvonalában észrevehetően javult a televízió politikai és kulturális műsora a X. kongresszus határozatainak ismertetésében és végrehajtásában.

 

Csökkent az öncélú kritizálás és jellemzőbbé vált a párt- és a kormány politikájának ismertetése, népszerűsítése. Az elmúlt éveken új politikai műsortípusok születtek, amelyekben előtérbe került politikánk pozitív képviselete. Kialakultak az átfogó, megbízható, gyors tájékoztatás új formái /az új Tv-híradó, A Hét, a TV Fórum stb./…..

(…) Fejlődtek és javultak a televízió kulturális műsorai, amelyek jelenleg az összműsor 55 százalékát teszik ki: a múlthoz képest növekedett a jó színvonalú, igényes szórakoztató és művészi produkciók és csökkent a kispolgári, giccses, ízléstelen műsorok száma. Ebben jelentős szerepe van annak, hogy megemelkedett a televízió saját produkcióinak száma, amelyek többsége mind eszmei-politikai, mind művészi szempontból kielégítő, egyes esetekben kiemelkedő volt. Az 1966. évi saját gyártású 26 tv-filmmel és tv játékkel szemben 1971-ben már több mint 100 készült……

 

(…) Az Agit Prop Bizottság a következőkre hívja fel a Magyar Rádió és Televízió elnökségének és pártbizottságának figyelmét:

A politikai műsorokban a televízió törekedjék fokozottabban az összhangra a párt és a kormány politikájával. Saját műfajának megfelelően ismertesse, magyarázza a fontosabb határozatokat, kísérje figyelemmel a határozatok végrehajtását, számoljon be az eredményekről és segítsen az akadályok leküzdésében, s mindezzel erősítse a bizalmat a párt és a kormány politikája iránt.

(…) A jövőben alaplapvetően a politikai szükséglet döntse el a jelenleg is jól funkcionáló „TV Fórum” megrendezésének időpontját, témáját és a résztvevők összetételét. Minden egyes Fórum adás előtt meg kell tervezni, hogy az adással milyen főbb politikai célokat akarunk elérni (…)

(…) A televízió helyezzen a továbbiakban még nagyobb hangsúlyt a szocialista életforma népszerűsítésére. A műsorok adjanak pozitív útbaigazítást az embereknek: hogyan élhetünk szocialista módon. (…)

(…) Emelni kell a riporteri munka színvonalát, mindenekelőtt tervszerűbb, tudatosabb előkészítéssel és munkavégzéssel, gazdagabb témaválasztással. A riporterek tevékenysége nem épülhet rögtönzésre, spontaneitásra, a riportokat tervszerűen kell előkészíteni. A riportkészítés során a közvetlenségre való törekvés ne csapjon át az öncélú bizalmaskodásba. A televízió vezetősége – ha szükséges utasítás formájában is – szerezzen érvényt a műsormunkában előforduló bizalmaskodás megszüntetésének. Az MRT Elnöksége biztosítsa a riporterek és szerkesztők állandó jellegű politikai és szakmai továbbképzését…..”   Magyar Nemzeti Levéltár  -Agit. Prop. Bizottság 288f/41.182 öe

 

 

Szeptember 15-én 20.00 órakor  „Fórumon: Vályi Péter „ a Minisztertanács elnökhelyettese, a külkereskedelemről, és gazdasági együttműködésekről. A Fórum helyszíne az Egyesült Izzó kultúrterme volt, műsorvezető: Megyeri Károly.

Az előzmények a műsor előtt. Vályi Péter a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökhelyettese  1972. augusztus 24-én írt levelet Nyers Rezsőnek az MSZMP KB titkárának ebből részlet:

„ (…) Mint telefonon bejelentetem, a televízió azzal a kéréssel fordult hozzám, hogy szeptember 15-én, tartsak egy fórumot „Magyarország nemzetközi gazdasági kapcsolatai” tárgyában.  A fórum egy személyes lenne, 100-150 meghívottal, különböző vállalatok, szövetkezetek vezetőiből és dolgozóiból Ugyanakkor nemcsak meghívottak, hanem a szokásos telefonhívó szolgálaton keresztül bárki tehetne fel kérdéseket. Fock elvtárs előzetesen egyetért azzal, hogy tegyek eleget a felkérésnek. Kérlek, hogy Titkárság hozzájárulását szíveskedj megszerezni”.   Nyers kézírása a levélen: : „Kedves Óvári elvtárs! Javaslom megadni az engedélyt. VIII.26.”

Augusztus 28 -án Politikai Bizottság ülésének jegyzőkönyvéből:

5. Óvári Miklós elvtárs szóbeli bejelentése  A Titkárság tudomásul veszi, hogy Vályi Péter  elvtárs részt vesz a Televízió szeptember 15.-i fórum című adásába és választ ad „Magyarország nemzetközi gazdasági kapcsolatai” témában Vályi beérkezett kérdésekre. - Magyar Nemzeti Levéltár - 288f /41/182 öe

Az adásban elhangzott nézői kérdése közül néhány:  „ Ki-é az Intercontinentál? Miért kell vámot fizetni az ajándék autó után? Érdeke e a Szovjetuniónak, hogy Magyarországgal kereskedjen? Belép – e Kuba a KGST-be? Versengenek e a szocialista országok egymással harmadik piacon?

Bernáth László írta a Veszprémi Naplóban július 12.-én, részlet:

„Majakovszkij egyik színműve úgy kezdődik, hogy valamikor a hetvenes években – tehát a mű születése után ötven évvel – egyszerre vesz részt egy politikai kérdés megvitatásában a hatalmas Szovjet-Oroszország minden lakosa egy készülék segítségével, amellyel meg a különböző körzeteken a felemelt karú szavazókat is meg lehet számolni.

Lehet, hogy Majakovszkij a húszas években már hallott valamit a távolbalátó készülékek kísérleteiről – általában nagyon érdekelte minden technikai kérdés - , de fantáziája olyan részletet alig képzelhető  el, hogy nem a kezünkkel szavazunk, hanem a lakás villanykapcsolóit csavarjuk le és fel. Az elektronikus központban előre vagy hátra mozog egy kis mutató és a szakemberek, némi kis pontatlansággal ugyan, de meg tudják állapítani, hányan szavaztak. Igaz, nem közvetlenül politikai kérdésekre, csak riporterjelöltekre.

Hogy a televízió általában s a magyar televízió is ma már a politikai kérdések izgalmasabb fóruma, azt talán bizonyítani sem kell. Elég ha a Fórum szóra gondolunk.  Nehéz felbecsülni annak az apró ténynek a politikai jelentőségét. Hogy a legutóbbi gazdasági Fórumon egy telefonáló az ország vezető gazdaságpolitikusával vitázhatott egy bunda áráról, illetve azokról akik ezeket az árakat meg tudják fizetni. ….”

 

 

1973.

 

Június 08 - án 20.00 órakor, Nyers az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára válaszolt a nézők kérdéseire a FÓRUM című műsorban, a helyszín: az Ikarus Karosszéria- , és  Járműgyár művelődési házában volt. A Fórum műsort ezúttal a televízión kívül másnap folytatták a Hazafias Népfront Bizottságokban.

„ Az egyszemélyes Fórumon ezúttal Nyers Rezső, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára válaszolt a kérdésekre, amelyek ismét csak bizonyították: a gazdaságpolitikai problémák iránt széles körű az országban az érdeklődés. A Fórum visszhangja is erősebb volt, mint az előzőeké. Hullámai az adás utáni napokban is tovább gyűrűztek. Bevált forma a Fórum: a közgondolkodás ébresztésének erősítésének, ösztönző formája. A televíziót már elképzelni is nehéz lenne nélküle” – írta V.M. a Szolnok megyei Hírlap, június 13. számában.

A Magyar Nemzet szerkesztőségi cikket közölt, részletek: (… ) „ Ezen a klubszerű összejövetelen a nagyvállalat dolgozói, a XVI. kerületi üzemek munkásai, mérnöki technikusai tettek fel időszerű kérdéseket a Központi Bizottság titkárának. Vidékről is bőségesen érkeztek kérdések, amelyekre ugyancsak válaszolt. A Televízió gazdaságpolitikai fórumát hétfőn folytatják a budapesti kerületi népfrontbizottságok és a fórumok vezetői, gazdasági szakemberek.  Ezekre a fórumokra június 11-én, hétfőn mindenütt este hat órakor kerül sor a népfrontbizottságokban….”

 

 

A hazai Fórum adások sikrei dacára a környező szocialista országok nem nézték jó szemmel a műsort és annak sikerét. Még a Szovjet Fórum sikere sem győzte meg az NDK (Német Demokratikus Köztársaság) pártvezetését, hogy belegyezzenek egy “baráti” – NDK –ról szóló adás előkészítésébe, vagy realizálásába. Ennek konkrét bionyítékait a Magyar Nemzeti Levéltárban találtam meg.

 

A Politikai Adások Főszerkesztősége a sikeres Szovjet Fórum mintájára NDK Fórumot szeretne rendezni, az előkészítés során „egymást érik az akadályok”.

1973. szeptember 24- én. Megyeri Károly a Politikai adások Főszerkesztője Dr. Csendes Lajosnak az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály helyettes osztályvezetőjének írt levelet:

„ (…) december elejére szeretnénk egy NDK-Fórumot megszervezni , a Szovjet Fórum mintájára. Meggyőződésünk, hogy a Német Demokratikus Köztársaság életének megismertetése, az NDK eredményei, nemzetközi helyzetének jelenetős megváltozása indokolttá tesz egy ilyen Fórumot.” ( Csendes megjegyzése a levélen: „Új előterjesztés készül”).

Október 05 - én Megyeri Károly ismét részletes feljegyzést küld Csendes Lajosnak. (Magyar Nemzeti Levéltár  288f 22/1973.24.öe. Ag 599/2  MSZMP KB Agit.Prop.Oszt.

Október 19- én (Ag 599/4.) Katona István Agitáciés Propaganda Osztály, levélben tájékoztatta Óvári Miklós elvtársat, hogy javasolja az NDK Fórum műsor előkészítésének elindítását, a KB Külügyi Osztályának bevonásával, és felhatalmazzák a Televízió vezetőit, hogy felvegyék az ügyben a kapcsolatot az NDK partnerükkel (DDRF).

Október 19.-én Óvári Miklós KB titkár levelet küldött Werer Lamberz nek a Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága tagjának, a Központi Bizottság titkárának melyben felveti az NDK Tv Fórum lehetőségét, és tájékoztatja, hogy rövidesen Berlinbe utazik Megyeri Károly a részletes egyeztetés végett. (Magyar Nemzeti Levéltár  288f 22/1973.24.öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

Megyeri Károly 1973. december 18-20 között Berlinbe utazott tárgyal többek között Werner Lamberzzel is. A látogatás után, Megyeri Károly részletes Feljegyzésben tájékoztatja Pécsi Ferenc elnök-helyettes a az NDK Fórum előkészületeiről, tervezett témákról, és tervezett szereplőkről. 1973. december 28.  PAF /1362/73 iktsz az útról, Megyeri Károly feljegyzést készített Pécsi Ferenc elnökhelyettes részére  a december 18-20 közötti berlini tárgyalásairól december 28 -án Ebben beszámol arról, hogy Tárgyal Helmut Lange elvtárssal, a Tv elnökhelyettesével, Admcek elvtárssal a tv elnökével, , konzultált Kovács István magyar nagykövettel.  A németek örömmel fogadták a javaslatot. Kijelölték azokat a személyeket akik számításba jöhetnek a műsorban. A hattagú részvevői kör véglegesítését valószínűleg január 14.ig közlik.  - (Magyar Nemzeti Levéltár  288f 22/1973.24.öe. MSZMP KB Agitációs Propaganda Osztály).

 

 

 

 

A Fórum mintáját követte május 15-én  20,50 órakor a  Jó estét Pécs! című adás. „Pécsi nap a tévében” – adta hírül április 18 -án Dunántúli Napló és a Pécsi Rádió.  Nyilvános eszmecsere máról és holnapról.  Vezetőriporter: Vértessy Sándor.  Riporterek: Balogh Mária, Bán János, Kovalik Károly. Rendezők: Hubert István, Vámos Judit, vezető rendező: Eck T. Imre.

A műsor egy része korábban rögzített balett bemutató, más részei pedig különböző helyszínekről sugárzott „Fórum” jellegű egyenes adás volt. A TV Híradó előtt 18,00 órától két sajátosan pécsi üzemből, a Kesztyűgyárból és a Zsolnay gyárból volt élő riportműsor. 21.00 órától kezdődött a „Fórum” adás. A oly népszerűévé vált televíziós „interpelláló” műsor most három helyszínt kapcsolt össze, valamint a nézők kéréseit telefonhívások bekapcsolásával oldották meg. A körkapcsolás műsor helyszínei a tv-torony presszója, a Műszaki Főiskola klubja , és a Nádor kávéház volt.

Vértessy Sándor írta az aznapi műsorújságban, részlet: „(…)  Most csak annyit merek ideírni, amennyi a szándékunk: egy nagyváros hétköznapi közéletét szeretnénk fölmutatni. Nyílt és nyilvános eszmecserére adunk alkalmat a város polgárai és vezetői között.   A forma sem valamiféle új találmány: a Jó estét, a Fórum, ész az Interpelláció műsorok hagyományait folytatjuk….” 

„Ezzel a műsorral a televízió egy nagyváros hétköznapi közérzett kívánta bemutatni, s rögtön hozzátehetjük, hogy a szándék maradéktalanul valóra vált. Minden dicséret megilleti a tv e műsort készítő kollektíváját, hiszen a közéletiség, hazánk közös dolgai iránt az érdeklődést felkelteni a legkönnyebben ily módon lehet. A helyi provincializmus leküzdésére ezek a műsorok igen jó eszközök, hiszen a pécsiek gondjai, is a mi gondjaink és viszont, mert egy utat járunk. A jó ritmusban pergő, egy pillanatig unalmassá nem váló műsor szerencsésen fejlesztette tovább a Fórum, az Interpelláció már megszokott formáját. Milyen jó lenne, ha az ország minden nagyvárosának kívánhatnánk jó estét.  „ –írta  M. Szebeni Géza a Népszava május 22. számában.

 

1974.

1974. januárjában kiadásra került a Pécsi Ferenc elnökhelyettes által jegyzett  A televízió 1974. évi. terve című dokumentum. A dokumentum az 1973-as esztendő értékelése után az 1974-es műsorév feladatairól írta a következőt: Az 1974-es év egyik fontos társadalmi feladata a népesedéspolitikai határozatok végrehajtása. Mindenekelőtt Fórumot szervezünk e témakörben(…)

Február 7. 20.00 órakor megvalósult  a Fórum az NDK-ról.  Előzményeknél lehet látni.  

A Rádió és Televízió  Újság 1974/5. száma írta (nincs aláírás): „Az NDK Fórum – A Fórumok alig több mint ötéves történetében másodszor kerül sor arra, hogy a Televízió I. stúdiójának kamerái előtt külföldi vendégek válaszolnak hazájukkal kapcsolatos kérdésekre. Az NDK-ból érkező vendégeink névsora is igazolja, hogy a gazdasági élettől a sportig, a külpolitikától az ifjúságot érintő kérdésekig bármilyen témakört érinthetnek az érdeklődők. Csütörtökön este ott ül a stúdióban és várja a kérdéseket: Herbert Krolikowski külügyminiszter-helyettes; Gerhard Nitschke külkereskedelmi miniszterhelyettes; Prof. Otto Reinhold, az NSZEP Központi Bizottságának tagja, a Társadalomtudományi Intézet igazgatója; Max Walter Schultz, az írószövetség elnökhelyettese; Wolfgang Nordwig, a rúdugrás Európa és olimpiai bajnoka; Doris Kowalski, a Tribüne című folyóirat, szerkesztőbizottságának tagja, és Helmut  Wunderlich, a Carl Zeiss - Jena Művek vezérigazgatója. A hagyományokhoz híven, a nézők most is  telefonon tehetik fel kérdéseiket, de ezúttal a Fórum címére előzetesen beérkezett,  levelekben feltett kérdésekre is válaszolnak a résztvevők. A vidéki nézők is telefonálhatnak természetesen, s a könnyebbség kedvéért Győr, Miskolc és Pécs rádióstúdióját is hívhatják, ahonnan közvetlen  vonalon továbbítják kérdéseiket. Az adás napján már koradélután megismerhetjük a telefonszámokat, a TV Híradóban pedig láthatjuk a műsor lebonyolítás szolgáló technikai berendezéseket, köztük a szinkron-tolmácsolás megoldását...”  

Az Esti Hírlap február 8-i számában jelent meg (b.t)-től:

„Ötéves a televízió egyik legnépszerűbb műsora, a Fórum. Legtöbbször külpolitikával foglalkozó újságírók válaszoltak a nézők nemzetközi vonatkozású kérdéseire, de volt belpolitikai témájú Fórum is, s egyszer pedig a Szabadság téri stúdióban szovjet vendégek válaszoltak a magyar nézőknek a Szovjetunióra vonatkozó kérdéseire. Tegnap este másodszor láthattunk külföldi Fórumot, s a nagy érdeklődés arra a reményre jogosít, hogy folytatják majd ezt a kezdeményezést, további, más nemzetiségű külföldi vendégeket is meghívnak válaszadásra, a Magyar Televízió Fórumára. Tegnap NDK-beli vendégek ültek a kamerák elé: külügyminiszter-helyettes és közgazdász, a rúdugrás olimpiai bajnoka, s a Társadalomtudományi Intézet igazgatója, egy újságírónő, egy világhírű gyár vezérigazgatója s az írószövetség elnökhelyettese. Valamennyien jól állták a kérdések özönét, győzték információval, magyarázattal, válasszal. Nemcsak meglepően sok kérdést kaptak, de, tematikailag is igen változatosakat. Az NDK egyszerre több állammal vette fel a diplomáciai kapcsolatokat, honnan van elegendő diplomatája e feladatok ellátására, hol s hogyan képezték ki őket? Milyen reményekkel vesz részt az NDK válogatottja a labdarúgó világbajnokságon?

Felvesznek-e minden jelentkezőt az egyetemekre, s ha nem, hogyan szelektálnak? Mennyi a gyermekgondozási segély? Milyen magyar műveket adtak ki 1973-ban? (Erre ide írjuk a választ is, oly örvendetes: 45 magyar szépirodalmi mű jelent meg tavaly az NDK-ban.) Emelkedtek-e a kiskereskedelmi árak, és meddig kell várni egy személyautóra annak, aki vásárolni akar? Töredékét soroltuk fel csupán a kérdéseknek, de talán ennyi is érzékelteti a közönség érdeklődését a színvonalas, érdekes, lendületes műsor iránt.”   

A Népszava február 8-i számában (thurzó) írta:

„Dicséretes és elismerésre méltó vállalkozásnak lehettek tegnap este tanúi a televízió nézői. A Német Demokratikus Köztársasággal, a testvéri szocialista ország hétköznapjaival, bel- és külpolitikájával, kiemelkedő munka- és sporteredményeivel ismerkedhettek meg az NDK Fórum keretében.

A tegnap esti tévéprogram azt tanúsította, hogy kitűnő alkalom adódik egy-egy ilyen meghívás nyomán egy szocialista testvér-ország jobb, alaposabb megismerésére. Nyilvánvaló, hogy a művészeti műsorok, filmek, riportok is alkalmasak erre, mégis ez több volt, mint egy akármennyire is emlékezetes NDK est. A kérdések ugyanis a közvélemény széles körű érdeklődését fejezték ki, s ennek következtében a műsorban elhangzott válaszok általános igényt  elégítettek ki, oldottan érdekesen, ismeretterjesztően.

Különös aktualitást kölcsönzött az adásnak, hogy az NDK miniszterelnöke a közelmúltban járt hivatalos, baráti látogatáson a Magyar Népköztársaságban, valamint az a tény, hogy az elmúlt időszakban különösen megnövekedett az érdeklődés hazánkban a testvéri NDK iránt. Indokolta ezt fiatal szakmunkásaink eredményes tapasztalatszerzése a testvéri ország fejlett iparában, a német békeállam szocialista építőmunkájának sok sikere, az NDK tavalyi ENSZ-tag felvétele, s az is, hogy jelenleg már 101 ország lépett diplomáciai kapcsolatba az első német munkás-paraszt állammal.

A műsor tehát időszerű  volt, hasznos és sikeres. Várjuk a folytatást, a hasonló  műsorokat.”  

A Film Színház Muzsika 1974/9. száma A nézőt is munkatársnak tekinti a Fórum címmel közölt cikket, melyben Torday Aliz Korolovszky Lajos szerkesztővel beszélgetett. Részlet az interjúból:

„– Hány kérdés érkezik általában?

– A legutóbbi NDK Fórumra 1246 kérdés érkezett. A maximum 1500 körül van. Ennél többet a három számra kapcsolt huszonnégy telefonvonal sem tud felvenni. Az adott idő alatt 50-60 kérdés kaphat választ. Természetesen vannak hasonló, azonos kérdések, kérdéscsoportok is.”  

Március 13 –án   20.00 órakor,  A Fórumon: Bondor József – „egyszemélyes" Fórum a tévében Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszterrel. Műsorvezető Megyeri Károly.  A Rádió és Televízió  Újság munkatársa, Kovács József interjút készített az építésügyi és városfejlesztési miniszterrel arról, hogyan készül az egyszemélyes Fórumra: 

„Szerdán este a tévé Fórumán Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter válaszol a nézők kérdéseire. Az egyórás műsor nyilvánvalóan érinti majd a tárca valamennyi lényeges – úgy is mondhatnánk, kényes – kérdését. Mert a telefonérdeklődőket és a Fórum helyszínére, a fővárosi Kunigunda utcai munkásszállóba meghívott vendégeket, az óbudai üzemek képviselőit valószínűleg nem jellemzi majd a túlzó tapintat.

Ebből az alkalomból felkerestük a minisztert, és az iránt érdeklődtünk: ő hogyan készül televíziós fellépésére?

– Ez mindjárt az első kérdés, amelyre magamnak sem tudok megnyugtatóan válaszolni. Ismerőseim, munkatársaim körében érdeklődöm, hogy mit kérdeznének ők. De azt hiszem, ez a  „maszek”  közvélemény-kutatás nem adhat jellemző képét, ezért sem tudok előre felkészülni.

– Mégis, milyen kérdésekre számít?

– Sok a közérdekű  és frekventált téma. Gondolom, közülük is első a lakáshelyzet, az építőanyag-, a telek- és a hitelellátás alakulása. Persze többféle megközelítés lehetséges. Például: miért kicsik az épülő lakások és miért monotonok az új lakótelepek? A félreértések elkerülése végett: nem vitatom e refrénszerűen ismétlődő kérdés jogosultságát; a tervezők, a kivitelezők gondjait, esetleges hibáit sem kívánom palástolni, de azt hiszem, hogy a döntő mégiscsak a nyomasztó lakásigények enyhítése. Vagyis akinek nincs lakása, azt mielőbb lakáshoz kell juttatni. Persze nem szeretném mindezzel   lebeszélni a nézőket az építésügy és a városfejlesztés sok más szerteágazó kérdéséről !

– Melyek ön szerint a tárca úgynevezett „rázós kérdései?

– Ha arra gondol, hogy vannak-e tabuk, a nyilvánosságra nem tartozó témák, akkor azt kell mondanom: nincsenek. Más dolog persze, hogy nem minden kérdésre tudok majd esetleg   egyértelműen vagy megnyugtatóan válaszolni. Nem csak az információk, a részletek ismeretének hiánya miatt, hanem mert a téma más tárcát is érint, esetleg épp valamelyik helyi tanács az illetékes. A beruházásoknál és a városfejlesztésben sok az ilyen határterület. Előfordul például, hogy a rendelőnek, a beruházónak nincs pénze – az ország teherbírása is véges – az ígért létesítményt mégis rajtunk reklamálják. Remélem, kapok majd olyan kérdést is, amelynek kapcsán bizonyíthatom, hogy a hiba nem mindig és nem kizárólag az építők »készülékében« van.

– Engedjen meg egy személyei természetű kérdést: van-e kamera láza, izgul-e?

– Nem vagyok izgulós típus, Fórumra mégis nagy belső feszültséggel, mondhatnám vizsga-drukkal készülök. Valahogy úgy érzem: a dolgozók számoltatnak be – azok, akiktől végső fokon miniszter megbízatásom is kaptam. Épp ezért szeretnék hitelesen beszámolni eredményeinkről és kudarcainkról s szeretném megosztani az építésügy gondjait az ország felelős közvéleményével. Várom tehát a nézők kérdéseit!” 

A Népszabadságban az adás után a  március 15-i számában Rózsa László írta:

„Amikor szerda este megkezdődött a TV Fórum és Bondor József miniszter Megyeri Károly műsorvezetővel megállt a látható és láthatatlan közönség előtt néhány „bemelegítő” villámkérdésre,  bizonyára velem együtt sokan vártak valamire: arra a bizonyos papírra, melynek előbb vagy utóbb elő kell kerülnie a zsebből vagy esetleg az asszisztencia csúsztatja majd diszkrét mozdulattal a miniszter elé. Mert ahhoz kétség sem fér, hogy ebben a komoly tárgyak körül forgó kérdés-feleletben is van valami kvíz-hangulat: tud-e és hogyan tud válaszolni a kérdezett? Hát még ha miniszter  az illető, tehát működési területén a legilletékesebb – s éppen az építőiparról, lakásépítésről, lakás- és telekkérdésekről kell felvilágosításokat adnia és személyes véleményét elmondania. Túl nehéz kérdéseknél a néző megbocsátja a kisegítő papírt – különösen ha fontos válaszokat, számokat és statisztikát is követel. A miniszter  azonban jegyzetek nélkül dolgozott, és műsorának hetvennégy perce alatt egyetlen mozdulatot sem tett, amely arra utalt volna, hogy segédeszközre van szüksége a válaszhoz.

Aki érdekelt – elfogult. A lakás-, lakóterület-fejlesztés, városépítés kérdéseiben tehát mindnyájan mint elfogultak vettünk részt a Fórum vitában, mert mindnyájan érdekeltek vagyunk, és mint közvélemény, tapasztalati tények halmazáról figyeltük a fejleményeket. Ám e sokféle elfogultság ellenére is a hetvennégy perc folyamán el kellett érkeznünk – meggyőződésem szerint a nézők nagy többsége el is érkezett – egyfajta belátás és tárgyilagosság közös szintjére: a lakáskérdés és településhálózat-fejlesztés megoldására társadalmunk olyan anyagi és szellemi energiákat fordít, amely nemzetközi méretekben is tiszteletet és elismerést követel. S ha vitatkozunk, ha ki - ki helyzete és tapasztalatai szerint elégedett vagy elégedetlen, azt a történelmi megoldás folyamatán belül teszi.

E perspektívakeretben mindjárt helyénvalóbbnak és megalapozottabbnak látszottak a részletek is: kevés-e vagy viszonyainkhoz képest reális az új lakások lakótere; miért nem követi kellő ütemben a lakásokat a kommunális rendeltetésű építkezés; mikor drága és mikor nem az elkészült lakás; a tömeges parcellázás által felvetődő település- és társadalompolitikai kérdések, a telkek elaprózásának lehetetlenségei, a minőségi és mennyiségi építkezés összefüggései és így tovább. Már adás közben1200 telefonálót regisztrált a posta, s kockázat nélkül jósolni lehet, hogy a levelekkel együtt a hozzászólók száma különösen nagy lesz, s a viták különböző fórumokon még bőségesen folynak tovább.

Ebben a technikai rafinériákkal teli világban, amikor tele vagyunk szorongásokkal, hogy az állami és gazdasági ügyek a »laikus«  embernek mind  nehezebben válnak hozzáférhetővé  és követhetővé, kellemes érzéssel vesszük tudomásul az ellenkező  tapasztalatokat is. A tévé a széles körű demokrácia eszköze lehet: a miniszter millió embernek egyszerre tarthat fogadóórát. Vagy ha úgy tetszik: házhoz jön mindenkinek és válaszol.”    

A Petőfi Népe március 13 -án V.Zs. tollából közölt elemező írást Sándor György: A televízió és a közönség címmel megjelent könyvéről.  Részletek az cikkből:

„Régóta izgat a kérdés: vajon többet gondolkodtak-e az emberek, amíg figyelmüket nem kötötte le, szinte kizárólagosan a televízió?

Egy ismerősöm nemrég Amerikában járt, s ottani vendéglátói előtt nem titkolta, hogy mennyire el van ragadtatva a gépesítés színvonalától. »Ez igen - áradozott -, itt aztán nem kell napokat eltölteni mellékszámításokkal, adatok gyűjtögetésével a tervezőknek és a mérnököknek, a gépek minden aprólékos részmunkát elvégeznek helyettük. Ez igaz – hangzott a felelet –, de el is kényelmesedett a fejük. Nem is hiszi, hogy önöknél egy kezdő mérnök zseniálisabb ötletekkel hozakodik elő, mint nálunk az, akinek csak ez lenne a dolga.«

A számítógépek uralmától  – ezek szerint szerencsére – még messze vagyunk, de a tévé uralma, a gépesített gondolkodtatás vagy nem gondolkodtatás térhódítása, már megvalósult. Napjainkban a sajtó, a rádió és a televízió a hazai lakosság kb. 90 százalékát éri el a közleményeivel. Ilyen értelemben a tömegkommunikáció csaknem olyan széles körben érezteti hatását, mint legátfogóbb kulturális intézményünk, az általános iskola. Csakhogy az utóbbi kötelező, a többi viszont önkéntes. Végső soron az emberek szabad idejének legnagyobb hányadát a tévénézés tölti ki. A művelődésre fordított átlagos heti 23 órából szinte alig jut idő másra, a tévén kívül.

Hogy ez jó-e, vagy rossz-e, külön vita témájául szolgálhat, de magát a tényt nem zárhatjuk ki a figyelmes vizsgálódás köréből: foglalkoznunk kell vele, s amennyire csak lehet, magunk javára  fordítani. Ezért is lapozgattam örömmel Sándor György könyvét, mert olyan témát jár körül, világít meg sokoldalúan, amelyről már sok televíziónéző, rádióhallgató és újságot olvasó elgondolkodott. Áttekintést ad a tömegkommunikáció – de ezen belül legnagyobb  súllyal a televízió – jelenlegi helyzetéről és gondjairól. Ismeretei, megfigyelései rendkívül gazdagok és eredetiek, ez feltehetően azzal is magyarázható, hogy mint a Magyar Rádió és Televízió  műsorigazgatója, nemcsak kívülről, a néző szemével, hanem belülről is járatos ebben a szenvedélyesen védett  és támadott témában.

Nem tagadja, hogy még nagyon sokat kell fáradozni azért, hogy tömegkommunikációnk gondolkodtató, művelődésre és cselekvésre mozgósító legyen. De mert a hazai gyakorlatban szinte divat a tömegkommunikációs eszközök veszélyeinek, ártalmainak egyoldalú emlegetése, ezért vette a bátorságot, a bennük rejlő lehetőségek, a csírájában mutatkozó pozitív megoldások felvázolására...

A  szerző azonban – miközben felvázolja a jövő szinte beláthatatlan távlatokat sejtető képét – leszögezi: a rádió és a tévé műsorának aranyfedezete egyre inkább azoknak az alkotó embereknek a köre, akik a műsort megtöltik gondolattal, mondanivalóval. Mindenképpen el kell tehát kerülni azt a szerencsétlen helyzetet, amelyet Brecht így írt le: »vannak eszközök, amelyek a gondolatok közlésére alkalmasak, de hiányoznak a megfelelő gondolatok«.

Ennek a könyvnek éppen az volt a célja, hogy mindazoknak, akiket érint, vagy érdekel a téma –  tájékoztatást adjon arról, hol tartunk, milyen tapasztalataink, gondjaink vannak és melyek a legfontosabb  törekvések.

Érdemes elgondolkodni a  könyvben foglaltakon. Ehhez persze, előbb el is kell olvasni. Bár a tévé sok időt rabol el a könyvektől, ez esetben érdemes kivételt tenni. Egy este kapcsoljuk ki bátran a készüléket, hogy sok értelmes dolgot tudjunk meg a televízióról valamint a szabadidő-evő készülék és a magunk kapcsolatáról.”  

 

Március 14 -én az MTI  a Televízió 1974-es programtervéről közölt hírt, ebből megismerhető, hogy a Fórum, milyen műsorkörnyeztben került képeernyőre.

„Idei terveink összeállitásánál olyan műsorok kaptak elsőbbséget, amelyek sokrétűen tudósítanak az ország jelenlegi helyzetéről, arról, hogy mi és hogyan valósult meg a kongresszusi határozatokból - erről tájékoztatták az MTI munkatársát a tévé vezetői. „ Egy megye örömei és gondjai” címmel a megyei pártbizottságok első titkárainak „vendégeként”  havonta jelentkezik a televízió különböző megyékből. Folytatják a fórumokat, májusban mezőgazdasági, június végén, július elején külpolitikai témából, ősszel a szocialista országok valamelyikével terveznek fórumot, és az év folyamán újabb külpolitikai adás is lesz. Folytatódik a „Munkások, vezetők egymás közt”  című sorozat, amelynek fő témái az üzemi közélet, az üzemi demokrácia körül csoportosíthatók, jelentős lesz a munkásosztály helyzetét szociológiai módszerekkel feldolgozó, nyolcrészes „ Munkások”,, című sorozat.

Új műsor lesz a Falugyűlés, a Pinceszer, s négyrészes sorozat indul áprilisban a tanyavilágról, a felszabadulási évforduló alkalmából tűzik műsorra a „ Gyilkosság a csatatéren „ című filmet, amely a megölt szovjet parlamentereknek állít emléket. A Magyarország felszabadításában részt vett szovjet harcosok szólalnak meg a „ Hogy érzi magát elvtárs? „ című produkcióban.

Elindítják az 1975 áprilisáig tartó vetélkedősorozatot,amelyben vidéki városainkat, múltjukat, fejlődésüket mutatják be. A drámai főszerkesztőség több érdekes műsort igér: Déry Tíbor „ Felelet „ című regényének nyolcrészes tv-változata, a szovjet szerzőktől készült darabok, több kiemelkedően szép színházi közvetítés is ebbe a kategóriába tartozik, ide sorolható az ifjúságnak szóló „ Vendégségben „ tizenhárom adása, amelyek során neves tudósok és politikusok látogatnak el a fiatalok körébe. „ És te ki vagy? „ címmel havonta jelentkezik egy másik ifjúsági produkció, amelyben alkotó, tehetséges mai fiatalokat ismerhetünk meg. többek között Csűri Györgyöt és Fekete Zoltánt, a házgyár mérnökeit, a Fazekas Gimnázium matematikai ,, olimpi­on,, diákjait, Ránki Dezső zongoraművészt és másokat. Több adás foglalkozik 1974-ben baráti szocialista országok
bemutatásával is. forgatócsoport indul az NDK-ba, Bulgáriába és Koreába. körkapcsolásos műsort terveznek az európai biztonság problémáiról magyar és külföldi, szocialista és nem szocialista újságírók, szakértők részvételével, Sugár András hatrészes sorozatot fogat a világ különböző országaiban a munkások életéről a tv segítségével az idén is milliós nézőtáborhoz jutnak el a magyar drámairodalom és az elbeszélő próza legjobb alkotásai és legnevesebb alkotói, önálló müvekkel, illetve adaptációkkal szerepel a képernyőn Déry Tibor, Karinthy Ferenc, Fejes Endre, Hubay miklós, Galgóczy Erzsébet, Gyurkó László és mások, 

Hat-hat adásban kerülnek a nézők elé élő népköltészetünk, illetve a magyar és a világirodalom vidám versei, sorozatot indítanak a legfiatalabb költő-generáció bemutatására, és műsort szentelnek az elmúlt harminc év legszebb magyar verseinek, a szomszédos szocialista országok kiváló magyar írói is megjelennek a képernyőn az idén. Egri Viktor és Lukács Ervin csehszlovákiai, valamint Nagy István és Balogh Edgár, Franyó Zoltán romániai irodalmárok nyitják a sort. A szovjet próza valóságos fesztiválja lesz áprilistól júniusig a legkiválóbb orosz és más nemzetiségű írók filmre vitt műveinek sugárzása, a világirodalmat képviseli két, ugyancsak nagy sikerre számottartó filmsorozat is, az egyik Reymont  „Parasztok „ című regénye nyomán készült, a másik pedig Zola: Tisztes uriház című könyvét vette alapul.

A filmműsorok közül külön érdekességnek számít a franciák „ Nagy csaták” című tízrészes filmje, amely a második világháború döntő ütközeteit ábrázolja, Maigret 1974-ben „ A felügyelő „ című NSZK  filmsorozat nyomozóinak adja át helyét a képernyőn.

Sorozatban a nyár nagy eseménye lesz Greta Garbó hat filmjének bemutatása, a szórakoztató műsorok közül - a szombat estén túl a televarieté ígér változatos élményt a nézőknek, de színes, érdekes filmeket gyártanak a svéd és az osztrák televízióal együtt is. A szórakoztató, vidám tévé játékok szerzői közül érdemes kiemelni Heltai Jenőt, Karinthy Ferencet, Gádor Belát, Molnár Ferencet, vagy Priestley-t és Salacrou-t. Színházi kultúránk közkinccsé tételéhez mindenekelőtt huszonhárom fővárosi és tizenkét vidéki színházi előadás közvetítésével járul hozzá a televízió, újdonság lesz, hogy tíz esetben nem a teljes művet, hanem „ keresztmetszetet „ adnak a darabból. 1974-ben az elképzelések szerint közvetíteni kivannak Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia magyar nyelvű színházaiból is. A második műsorban mutatják be a vidéki színházak fővárosi seregszemléjének hat előadását.

      1974-ben szélesedik valamelyest a magyar televízió műszaki kapacitása, a nézők millióit érintő jelentős változás, hogy a második program műsorideje 106 órával bővül és az év második negyedévétől kezdve Budapest és Pécs után Tokaj közelében is vehető lesz a műsor, növekszik a színesben sugárzott műsorórák száma is. a tv folytatja a legjobb műsorok ismétlését,ami azt jelenti, hogy olyan alkotásokkal találkozhatunk újra,amelyek régóta nem kerültek képernyőre, illetve amelyeket a különböző műszakokban dolgozók elfoglaltságuk miatt nem láthattak.

Változást jelent továbbá, hogy a második műsorban a tv híradó első kiadásának ismétlése helyett 9 óra körül 20 perces időtartamban a nézők új tv híradót láthatnak, amely az első kiadás óta érkezett friss jelentéseket is tartalmazza,a fél nyolcas adás legfontosabb riportjai és tudósításai mellett, itt közlik azoknak a területeknek a filmre rögzített híreit is, ahol a második műsor már vehető.”  - / forrás: mti - bb 7. 1974 a televízióban - a tévé idei programjáról, terveiről t/ny hi -cz)

 

 

1975

 

 

Február 13 - án 20.00 órakor Fórum a Szovjetunióról. Műsorvezető Megyeri Károly, Munkatársak: Gubcsi Lajos, Korolovszki Lajos, Schmidt Péter, rendező Kígyós Sándor.

Előző nap Nagy Richárd, a Televízió elnöke Ferihegyen fogadta a Szovjet Fórum (tévéműsor) szovjet résztvevőit,  erről számolt be a TV Híradó.

 

A Népszabadság februári 13 -i száma közölte:

„Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára szerdán az MSZMP székházában fogadta a Magyar Televízió csütörtök esti Fórum műsorának szovjet részvevőit. A találkozón jelen volt Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke. Részt vett B. D. Sevikin, a szovjet nagykövetség követ-tanácsosa.”

 

A Magyar Hírlap február 14 -i száma tudósítása:

„Barátsági gyűlés. A tévé Fórum szovjet vendégei a Dunai Vasműben. A televízió Fórumának szovjet vendégei közül Szevasztjanov űrpilóta, a Szovjetunió hőse pénteken Dunaújvárosba, a Dunai Vasműbe látogatott. A vendégeket Fejér Antal, a Dunai Vasmű személyzeti és szociális igazgatója és Verbó István, a vasmű nagyüzemi pártbizottságának titkára fogadta, és tájékoztatta a gyáróriás eredményeiről, dolgozóinak élet- és munkakörülményeiről. A tájékoztató után a szovjet vendégek megtekintették a hengermű gyárrészleget és a folyamatos acélöntő művet. Mindkét üzemben szovjet berendezések működnek. A gyárlátogatás után a Dunai Vasmű klubjában szovjet-magyar barátsági gyűlésen találkoztak a Fórum szovjet vendégei a vasmű dolgozóival. Ott voltak a Jurij Gagarinról és a Komarovról elnevezett szocialista brigádok vezetői is. A barátsági gyűlésen Verbó István és V. I. Szevasztjanov mondott beszédet.”

 

 

 

1976

 

 

Február 11 –én Megyeri Károly levélben kérte Grósz Károlynak, az MSZMP KB Agitációs Propaganda Osztálya osztályvezetőjének hozzájárulását a következőkhöz:

„Korábbi eszmecserénkre utalva javaslom, hogy április 21 - én este sugározzunk egy gazdaságpolitikai FÓRUM-ot, amelyben a következő összetételű (vagy külön megbeszélés szerint módosított) »csapat« venne részt: Németh Károly, Huszár István, Romány Pál, Faluvégi Lajos, Karakas László, Hetényi István.

Javaslom, továbbá, hogy május első napjaiban sugározzunk egy kerekasztal-műsort (főidőben), amelyben a Budapesti Párbizottság vezetői országos érdeklődésre számot tartó társadalompolitikai témákban válaszolnak kérdésekre. Katona elvtárs vállalná a részvételt, amennyiben személyét illetően hatáskörrel rendelkező KB fórum engedélyezi.”

A levélből a Fórum kérést Feljegyzés formájában Györi Imre KB titkárnak küldi tovább Grósz Károly. (Magyar Nemzeti  Levéltár, 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agitációs és  Propaganda Osztály.)

Április 27 –én 20.05 órakor  ismét Fórum a televízió képernyőjén. A februári előterjesztés alapján végül is lett Fórum adás, de nem belpolitikai témával foglalkozott, hanem külpolitikai témákkal!

 

 

Május 25 – én  21.30 órakor,   Olimpiai Fórum. Szerkesztő Vitár Róbert, műsorvezető Vitray Tamás, rendező Mahrer Emil. A műsorban a televízió II. stúdiójából Páder János, az OTSH elnökhelyettese, valamint nyolc sportág vezetője, a tatai olimpiai tábor nagyterméből pedig öt sportág vezető edzője válaszolt a nézők kérdéseire.

 

A Pest megyei Hírlap június 27-i számában írta Akácz László, részlet:

„Olimpiai fórum. Akár kedveli valaki a sportot, akár nem, tudomásul kell vennie, hogy pár hét, és itt az olimpia. Nyerünk, vesztünk, kiviszik, nem viszik – mind több az efféle kérdés, melyek végtelen sorának most a televízió is utat nyitott. Mégpedig forma­bontó módon: nemcsak a budapesti stúdióba ültette le sport­életünk illetékeseit, hanem »kikapcsolt« Tatára is. Az im­már legendás hírű edzőtáborban Vitray Tamás megszokott könnyedségű és nagy hozzáér­tésről tanúskodó műsorvezeté­se mellett sok mindenről szó esett. Tegyük hozzá gyorsan: sportemberekhez illő őszinte szóval! Az igenek és a nemek jegyében zajlott le szinte ez az országos beszélgetés, és ettől lett igazán közérdekű. Ebben a fórumban alig hallottunk olyasmit, hogy »úgy vélem«, »nem tudjuk«; itt megmond­ták, hogy miért a »nyugdíja­sokból« állították össze a fér­fitőrözők csapatát, s hogy Tóth-Harsányi Borbála miért kerettag ismét...”

 

A Magyar Hírlap június 29-i számában írta Németh Péter, részletek:

„...Egy olyan rangos műsorformát biztosított a tévénézőknek, amely­ben kérdéseikre közvetlenül kaphattak választ az – egyébként oly sok mendemondával övezett – olimpiai felkészülésről és keret összeállításról. Tizenhét szak­avatott sportvezető ült a kame­rák elé, s vállalta a legnehezebb feladatot, a verseny előtti nyilat­kozást. Megszokták ugyan már az újságírók kérdezősködését, s talán meg is vannak a jól be­vált, óvatos válaszok, ebben az esetben azonban a válaszok nem voltak öncélúak. A reális bizony­talanságon túl az esélyesek eről­tetett latolgatása azért is veszé­lyes, mert nemcsak magunkat té­vesztjük meg, feleslegesen kerge­tünk illúziókat, hanem a sportolót nagyobb felelősséggel terheljük. Éppen ez a bizonytalanság az oka, amiért a műsor végül is nem teljesítette teljes méreteiben ere­deti célkitűzését...

A műsor vezetőjének Vitray Tamásnak nem volt könnyű dolga, hogy a hirtelen kezé­be öntött félezer kérdésből kivá­lassza a legérdekesebbeket. Így hangozhatott el közülük jó né­hány olyan, amelyre a felkészülé­si időszak, az olimpiai szintek tel­jesítése már megadta a választ (ezeknek a sportágak iránt érdek­lődők a nagyját egyébként is tud­hatták). Vitray saját közbevetései, »provokációi« azonban mindig ül­tek, s az olimpián is túlmutattak. Igyekezett izgalmat vinni a mű­sorba, miközben kellemes rendet­lenséget csinált maga körül a stúdióban...”

 

 

A Newsweek augusztus 30 -án írt a műsorról, amit az MTI „C” (XXI. évf. 69. szám) – belső, csak szerkesztőségek tájékoztatására készült – kiadványában közölt. Részletek: „A MAGYAR TV NEMZETKÖZI FÓRUMA. A helsinki megállapodásokban előirányzott eszmék és információk szabadabb cseréjének előmozdítására a kelet-európaiak eddig nem sok erőfeszítést tettek. Nemrég viszont ötmillió magyar tévénéző láthatott egy új programot Nemzetközi fórum címen, és láthatta, hogy Keletről és Nyugatról jött újságírók nyíltan vitatkoznak olyan korábban tabuként kezelt témákról, mint a szovjet fegyverkezés, és a kommunista terjeszkedés például Angolában. Anthony Collings, a Newsweek bonni irodavezetője részt vett a sorozat második adásán, és a következő tudósítást küldte:

 

Mielőtt a beszélgetést szalagra vették, egy magyar újságíró négyszemközt arra kért engem: “Kérem, ne említse Alekszandr Szolzsenyicint”. Az újságíró, az adássorozat híve attól tartott, hogy ha a műsor túlságosan hamar, túlságosan merésszé válik, a kormányzat elhúzza a reteszt. Ez a kérés egyfajta módon jelzi, hogyan közelíti meg Magyarország a liberalizálást immár húsz éve: szemben Alexander Dubcek ugyancsak látványos 1968 évi reformjával – amelyek Csehszlovákia szovjet inváziójához vezettek – Magyarország nyugodtan és fokozatosan fejlesztette ki a keleti tömb legliberálisabb politikáját a gazdaság, a kultúra, a Nyugatra való utazás terén, míg lojális módon tartott lépést a szovjet vonallal olyan területeken, mint a külpolitika, vagy a pártellenőrzés.

Az adás első számú szorgalmazója, a vita vezetője Hajdú János, a Népszabadság 41 éves külpolitikai szerkesztője volt. Hajdú korábban Hanoiban és Bonnban dolgozott tudósítóként – az utóbbi fővárosban gyakorta vett részt a nyugatnémet televízió hasonló jellegű műsoraiban. Az elmúlt évet az Egyesült Államokban töltötte az amerikai külügyminisztérium ösztöndíjával, és mint elmondotta, ezt az adássorozatot “Magyarország hozzájárulásának tekinti Helsinki szelleméhez”.

A 60 perces vitát, amelyben részt vettem, majdnem két héttel korábban felvették – ez elegendő időt biztosított a gondos átvizsgáláshoz. A téma a leszerelés volt...

Hajdú nyitotta meg a vitát a következő kérdéssel: “Miért nincs semmiféle előrehaladás a SALT 2-vel?”  Válaszomban rámutattam a modern fegyvertechnológia komplex jellegére, a Ford elnökre nehezedő konzervatív nyomásra és arra, hogy az Egyesült Államok, figyelembe  véve a szovjet és kubai beavatkozást Angolában, hűvösebb magatartást tanúsít az enyhülés iránt. Rámutattam arra is, hogy Moszkvában is vannak “héják”, akik éppoly kevéssé hajlanak a kompromisszumokra, mint washingtoni társaik. Druzsinyin kijelentette, hogy szovjet héják nem léteznek, tagadta, hogy enyhülésellenes hangulat lenne az amerikai nép körében, és azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy a szárnyas (Cruise) rakéták kifejlesztésével megsértette az 1974. évi vlagyivosztoki megállapodást. Ragaszkodott ahhoz: »az a tény, hogy nincs SALT megállapodás, nem a mi hibánk”.

Sommer biztosította a nézőket afelől, hogy a Nyugat is békét akar, és olyan adatokat idézett a Varsói Szerződés gyors ütemű fegyverkezéséről, amelyek meghazudtolni látszottak a Szovjetunió hangoztatott leszerelési óhaját. Rámutatott: Moszkvának három évre volt szüksége ahhoz, hogy specifikus, számszerű javaslatokat terjesszen elő Bécsben a kelet-nyugati csapatcsökkentési tárgyalásokon, de elismerte, hogy mindkét fél »bizonyos hajlandóságot mutat a közeledésre«. Amikor a szalagra vett műsor adásba került, Sommer vádjait »a szovjet imperialista expanzionizmusról« kihúzták. De megmaradtak az adásban azok a megjegyzéseim, amelyek szerint az erőszakról való lemondásra vonatkozó szovjet szerződésjavaslat ellentmond annak, hogy Moszkva támogatja a »nemzeti felszabadító« háborúkat.

A vitavezető Hajdú a Keletre vonatkozó megjegyzéseinek jó részét ügyesen árnyalta. “Óriási pénzösszegek mennek el a fegyverkezésre” – jegyezte meg a vita egyik pontján... Hajdú végső, vitaösszegző megállapításai megint csak a szovjet vonal támogatása felé tendáltak. De tisztességes módon foglalta össze a két oldal álláspontját, és mindenki véleményének megfelelően azzal zárta az adást, hogy »a béke felé vezető úton vagyunk.«

 

“Egy effajta program elképzelhetetlen lett volna öt évvel ezelőtt” – mondotta később egy meghökkent néző. És ha maga a műsor és a vele kapcsolatos sajtóbeszámolók egy kissé a szovjet vonal felé hajlottak is, ez végül is részben pragmatizmusnak tekinthető. “Óvatosan kell eljárnunk – mondotta az adássorozat egyik szervezője – azt szeretnénk, ha ez a műsor még két év múlva is menne.”

 


 

Október 27 én  20.00 órakor,  Fórum – a fővárosról. Akik válaszoltak a nézők kérdéseire: Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Csehik Ferencné, dr. Békési László, Giltner Andor, Farkasovszky Lajos, Kelemen Lajos tanácselnök-helyettesek, és Fajkos Aladárné dr. a VB titkára. Műsorvezető Vértessy Sándor, riporter Petress István, dr. Agárdi Tamás és Karácsondi Miklós, rendező Wiedermann Károly.

 

 

A Filmvilág 1976/22. számában írta, Varjas Endre, részlet:

„Akik csak a televízió Fórum a fővárosról című műsorából ismerték meg, aligha hiszik el, amit a régi sláger állít, s a legkülönbözőbb anyanyelvű turisták első szavukkal jelentenek ki Budapestről, hogy tudniillik csodás volna. Mert a Fővárosi Tanács elnöke, titkára és elnökhelyettesei, akikre röpke másfél óra alatt mintegy kétezer panaszos kérdés záporozott, és akik a műsoridő szorításában a kétezerből legfeljebb három tucatra tudtak felelni, s ennyire is csak kutyafuttában – a személyes kiállás morális tőkéjével a hátuk mögött is csupán azt igazolhatták: a maguk részéről mindent elkövetnek, hogy ebben a csúnya, öreg, kopott, szürke, túlzsúfolt, földrajzi határain, költségvetésén, eszmei lehetőségein meggátolhatatlanul túlburjánzó óriás városban egyáltalán élni lehessen...”

 

 

December 21 -én 20.00 órakor  Ismét külpolitikai Fórum.

Ezen a napon sajtótájékoztató tartott Nagy Richárd, a televízió elnöke, az 1977-es műsortervekről, de szó esett az intézménnyel kapcsolatos elképzelésekről is. Másnap a Magyar Nemzet, a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap is részletes tudósítást közölt a tájékoztatóról, részletek a cikkekből:

 

A Népszava december 22-i számában írta G.I.:

„Elöljáróban néhány érdekes statisztikai adat Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke beszámolójából: Magyarországon jelenleg kétmillió-kilencszáz-ezer televíziós vevőkészülék »talált gazdára«. A színes apparátok száma: huszonnégyezer. Mindez azt jelenti, hogy szinte minden negyedik lakosra jut egy televíziós készülék. (És ez nemzetközi viszonylatban is jelentős.) A televízió hetente nyolcvankét órán át »üzemel« a »másfél« csatornán. Évi filmszükséglete: négyszáz nagyjátékfilm és nyolcszáz dokumentumfilm. A televízió egypercnyi műsora (ideértve a szünetjelt, s a műszaki hibát is) pontosan 5433 forintba kerül. A műszaki fejlesztés, a jövő terveiből is hadd idézzünk néhány érdekes adatot: A Telecentrum (amely minden problémát megoldhatna) 1990 előtt »nem realizálódhat« (hat-hét milliárdot igényelne). De addig is a televízió próbálja “áthidalni” a nehézségeket. Például a Szabadság téri székházban három új stúdió épül a következő esztendőkben. Ugyancsak a következő esztendőkben felépül a székház közelében az új tízemeletes szolgáltatóház. S előreláthatólag 1977 elején átadják az új gyártó részleget Óbudán, a Bojtár utcában.”

 

Magyar Nemzet, december 22.:

„...Főként a szórakoztató és az irodalmi, zenei műsorok tartogatnak sok érdekességet 1977-re. Csak a derű óráit számolom címmel irodalmi-zenei tévésorozat indul a jövő évben, valamennyi műsor élő adásban. Fogadjunk, hogy végignézi! – ezzel a kihívó címmel kilenc alkalommal kerül szórakoztató műsor szombatonként a képernyőre. Nyáron dalénekes vetélkedő lesz, augusztus huszadikától pedig ismét népzenei vetélkedő kezdődik, a Repülj páváéhoz hasonló. Ismét meghirdeti a televízió a nemzetközi karmester vetélkedőt... A drámai főosztály munkái között szép számmal szerepelnek magyar irodalmi remekművek adaptációi...” 

 

Magyar Hírlap, december 22.:

„...A műsoridő növelése továbbra is fokozatosan, lépésről lépésre történik. A jövő évben, 1977-ben két jelentős változásra kerül sor. Január elsejétől a második csatorna szombaton is sugároz műsort. Így bővül a hétvégék műsorválasztéka, s lehetőség nyílik az árnyaltabb programok összeállítására is. Legalább ennyire jelentős, hogy a következő évtől a hétköznapi adások – leszámítva természetesen a továbbra is jelentkező délelőtti adásokat – mindig ugyanabban az időpontan, 16 óra 45 perckor kezdődnek. Az állandó műsorkezdés bevezetése feltétlenül hasznos, s nyilván növeli majd a kora délutáni adások iránti érdeklődést. A távolabbi jövőben szerepel a vasárnapi második adás bevezetése. Elképzelhető, hogy a második csatorna vasárnap nem este, hanem a délutáni órákban fog műsort sugározni – így bővítve az ünnepi kínálatot. A hétfő 1977-ben is adásmentes nap marad.

A két vidéki körzeti stúdió a jövő évben változatlanul a központi adó műsorainak keretében jelentkezik. A jelenlegi ötéves tervben csak a pécsi és a szegedi stúdió fog működni – a három másik (Miskolc, Debrecen és Győr) csak később jön létre. Az 1977-es év műsorpolitikájáról szólva a televízió elnöke elmondta, hogy a lehetőségekhez képest továbbra is színvonalas, társadalmilag fontos programokat kívánnak sugározni. A politikai műsorok közül a következő évben is jelentkezik a népszerű Fórum, a Nemzetközi stúdió és más adások. Egyebek között egészségügyi, népgazdasági és honvédelmi Fórumot terveznek a jövő évre. A szocialista brigádmozgalom áprilisban megrendezendő értekezletére is felkészül a televízió...”

 

 

 

 

 

1977

 

 

 

Július 13 –án  20.00 órakor külpolitikai FÓRUM, melynek témája KUBA volt. A vendégek között volt Juantorena olimpiai bajnok futó. Műsorvezető Horvát János, rendezte Eck. T. Imre.

 

Szeptember 27 –én  20.00  órakor Szovjet Fórum a tévében. Műsorvezető Megyeri Károly, szerkesztő Korolovszki Lajos és Schmidt Péter, rendező Kígyós Sándor.

 

A Magyar Nemzet szeptember 29-i számában írta (n. L,) részletek:

„Harmadszor rendezett szov­jet fórumot a televízió, azzal a kínálkozó lehetőséggel, hogy az élő adás vendégei­hez, műsor előtt és alatt bár­ki, bármilyen kérdést intézhetett. Akiket ez alkalommal meghívtak, valamennyien ismert személyiségek: Lev Voznyeszenszkij, a szovjet tévé politikai kommentáto­ra, a közgazdasági  tudomá­nyok kandidátusa, Alekszandr Gyianov nyugalma­zott ellentengernagy, aki az Aurora cirkálón szolgált, Georgij Grecsko, a Szovjet­unió hőse, a Szaljut űrha­jósa, Vlagyimir Gubarev, a Pravda tudományos szemle­írója, Nyikolaj Molcsanov professzor, a történelemtu­dományok doktora, Alekszandr Szmirnov közgazdász, a Szovjetunió tervhivatalá­nak vezető munkatársa és Ljudmila Turiscseva, a vi­lágszerte ismert tornásznő. Valóságos kérdésáradat in­dult meg: másfél ezernél több telefon- és telexhívás. Ha azt számítjuk, hogy az érdeklődők némelyike bri­gádok, szervezetek tagja­ként jelentkezett, tízezrek­ről beszélhetünk, akiknek kérdései, az azokra adott válaszok több milliónyi né­zőt gondolkoztattak el, tájé­koztattak és hoztak közelebb a hatalmas baráti ország köznapjaihoz, ünnepeihez. A katona, a közgazdász, az űrrepülő, a történész, az új­ságíró és az olimpikon végig állta a kérdések ostromát. Avatott ismerője, tudósa lé­vén szakmájának, sokszí­nűen világíthatta meg a kér­dések hátterét...

Hangsúlyt kapott a beszél­getésben az 1917 óta elért haladás foglalata, a szovjet társadalom életében bekö­vetkezett változásokat rögzí­tő új alaptörvény tervezete. Az össznépi vitára bocsátott alkotmány tervezetét kü­lön bizottság hozta létre Leonyid Brezsnyev vezetésé­vel. Gyakorlatilag az egész szovjet nép a szerzője – hangsúlyozta Lev Voznyeszenszkij. Utalt arra a széles körű érdeklődésre, sok hozzászólásra, javaslatra, amely a vitát kísérte – magához a szovjet televízióhoz is több ezer levél érkezett Elhang­zott például olyan javaslat, hogy ne csak tiltsák meg a bírálat megtorlását – amit a tervezet ki is mond – ha­nem vonják felelősségre az elkövetőt. Minden észrevé­telt megfontolnak, figyelem­be vesznek. Ehhez a témá­hoz kapcsolódott Gyianov ellentengernagy, aki megin­dító szavakkal méltatta az 1936-os alkotmány megszü­letése óta megtett utat…

A társadalmi haladás irá­nyában tett elkövetkezendő lépésekről is szó esett a fórumon, amikor az évezred végéig körvonalazták elképzeléseiket a beszélgetés résztvevői. Másfél ezernyi kérdésre száz perc alatt termé­szetesen nem lehet válaszol­ni, az időből csak a legfonto­sabb és a legtöbbek által kérdezett témákra futotta. A válaszadást azonban nem fe­jezték be, csak abbahagyták vendégeink. Segítségükkel napi- és hetilapok folytatják a kérdésekre adandó vála­szok közlését.”

 

A Csongrád megyei Hírlap szeptember 29-i számában írta Perényi István, részlet:

„...A keddi fórum nagyszerű áttekintő képet adott a Szovjetunió mai életéről, gazdag eredményeiről, a megvalósításra váró feladatokról. Külön ki kell emelni a fórum derűs légkörét, a válaszadók nagyszerű felkészültségét és Megyeri Károly műsorvezető kitűnő munkáját.”

 

 

November 30 –án 20.00 órakor ismét Külpolitikai Fórum volt.. A párt politikai vezetése fontosnak tartotta, hogy a műsorban szereplő újságírók előzetes „tájékoztatáson” vegyenek részt, erről tanúskodik az MSZMP KB Politikai Bizottságának jegyzőkönyve:

Politikai Bizottság ülése, jegyzőkönyv 1977. november 29.

„18. Gyenes András elvtárs szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság helyesli, hogy Gyenes András elvtárs november 30-án konzultációt tart a Televízió „Külpolitikai Fórum” című műsorában közreműködő újságírók részére.”

(Magyar Nemzeti Levéltár – 288f/5/732. PB anyagok.)

 

 

1978

 

Február 22- én 20.00 órakor  Külpolitikai Fórum. Szerkesztő: Chrudinák Alajos, műsorvezető: Sugár András, rendezte: Kígyós Sándor.

 

Május 5 –én 21.35 órakor  Televíziós Fórum  volt  a küszöbön álló argentínai labdarúgó VB-ről. Műsorvezető: Vitray Tamás, résztvevők:  Páder János az OTHS elnökhelyettese, Krizsán József az MLSZ főtitkára, Baróti Lajos szövetségi kapitány, Fazekas László a magyar labdarúgó válogatott kaptitánya, Nyilasi Tibor az FTC labdarúgója, és Radnai János az MTV sportosztályának vezetője.

 

Július 12  -én 20.00 órakor  Fórum - a szovjet- amerikai viszonyról. Műsorvezető Sugár András, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendező: Eck T. Imre.

November 29 –én 20.oo órakor  FÓRUM – világpolitikai kérdésekről. Szerkesztő: Chrudinák Alajos, műsorvezető: Sugár András, rendezte: Kígyós Sándor.

December 15.

 

 

1979

Február 16 –án  A Magyar Televízió műsorára tűzi a Szovjet Televízió 9-es Stúdió című vitaműsorát, melyet Valentyin Zorin vezet. A műsor téma a Kínai Népköztársaság bel – és külpolitikája volt. Zorin ebben a hónapban Budapesten is járt a Magyar Televízió Fórum műsorában szerepelt.

Február 20. Az MSZMP PB ülése. Jegyzőkönyvéből: „ Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése : A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy a Magyar Televízió márciusra tervezett „Gazdaságpolitikai fórum” műsorát áprilisra halasztják. Hozzájárul,, hogy a műsorban Huszár István elvtárs vezetésével a külkereskedelmi miniszter, a pénzügyminiszter, a belkereskedelmi miniszter és a munkaügyi miniszter működjék közre.” -Magyar Nemzeti Levéltár – 288f 5/766 öe. MSZMP KB Politikai Bizottság.

Március 14 -én vezetőségi és elnökségi ülést tartottak a Magyar Televízióban. Nagy Richárd elnök bejelentette, hogy: „Napirend előtt szeretném a főszerkesztő elvtársakat tájékoztatni arról, hogy a tegnapi nap folyamán Kádár et. Fogadott és meghallgatta tájékoztatómat a Magyar Televízió jelenlegi helyzetéről és főleg az előttünk álló néhány problémáról, a fejlesztéseket, a szolgáltatóházat és más kérdéseket illetően. Röviden elmondanám amit én mondtam aztán amit ő mondott.” – mondta. A televízió indulása Kádár János alatt történik meg 1957 május 1-jén egyenes adásban közvetítik a Hősök teréről a százezres tömeggyűlést, amelyen Kádár az októberi ellenforradalmi támadás fölött aratott győzelemről szónokol. Ő maga azonban nem nézett tévét, legföljebb szabadsága idején. A műsorokról a felesége, Tamáska Mária tájékoztatta, ami a hetvenes évek végén már viszonylag közismert volt, ennél többet azonban nem tudtunk Kádárnak a tévéhez fűződő viszonyáról. A betűhíven közölt jegyzőkönyv erről ad képet. A jegyzőkönyv teljes terjedelemben olvasható a www.tvarchivum.hu itt www.dunavolgyipeter.hu  oldalonis , itt csak kiragadott részletet ismertetek: 

“(…Hát először is megkért, hogy adjam át üdvözletét valamennyi szerkesztőnek, főszerkesztőnek, vezető munkatársnak azért a munkáért, amit a Magyar Televízió a növekvő felada­tok és a bonyolult belső és külső helyzetben végez, amit ő egészében véve úgy fogalmazott meg, hogy kiegyensúlyozott. Néhány esetben bizonyos fázis kieséssel követjük az esemé­nyeket, de különben megelégedett azzal a munkával amit mi végzünk. (…)

(…)  Teljesen elégedett a mi kommunikációs rendszerünkön belül, a Televízión belül, a mi nemzetközi tevékenységünkkel. Kifogástalannak tartja, nemzetközileg elismertnek. Nem tu­dom, valamit itt mondott, de nem figyeltem annyira oda, mert máson gondolkodtam, hogy hol mondták neki ezt ki. Nem itt­hon, valahol külföldön. A Híradót, A HÉT-et, a Fórum-ot, a Studiót, ezekből a nemzetközi kérdéseket nagyon jónak tart­ja, időszerünek, gyorsnak.” –Magyar Nemzeti  Levéltár XXVI- A-9. 30. doboz MTV iratok

 

Március 29- én  20.00 órakor újabb külpolitikai FÓRUM műsor került a képernyőre.

 

Október 17 –én  20.00 órakor ismét Külpolitikai Fórum volt. Az adás után a Román Kormány hivatalosan tiltakozott. Október 30  –án Az MSZMP KB Politikai Bizottsága ülésezett, és foglalkozott ezzel a kérdéssel is,  az ott készült  jegyzőkönyv szerint megállapították:

„ A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy román részről szóbeli jegyzékben észrevételezték a Magyar Televízió 1979. november 17-én sugárzott Külpolitikai Fórum című műsorában elhangzottakat. Helyesli, hogy a válaszunkban közöljük: a fennálló problémák megbeszélésére készek vagyunk, a Román Kommunista Párt KB, illetékes titkárát – számára megfelelő időpontban – Budapesten fogadni.” – Magyar Országos Levéltár 288f 5/784 öe.

 

1980

 

Február 20 –án  20.00 órakor ismét Külpolitikai Fórumot sugárzott a Televízió. Műsorvezető: Sugár András, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendező: Kígyós Sándor.

December 3- án  20.00 őrakor Külpolitikai Fórum, volt a televízió műsorán. Műsorvezető: Wisinger István, szerkesztő: Chrudinák Alajos, rendezte: Eck T. Imre.

 

1981

 

Augusztus 12 –én  20.00 órakor ismét  Külpolitikai FÓRUM - volt. Szerkesztő: Chrudinák Alajos, műsorvezető: Baló György, rendező: Kígyós Sándor.

 

 

Budapest, 2016-10-17