A tökéletes távolbalátásnak nincs technikai akadálya


Dunavölgyi Péter: 


A tökéletes távolbalátásnak nincs technikai akadálya


A címben szereplő mondatot, 1929-ben Mihály Dénes, a televíziózás magyar származású feltalálója mondta Budapesten. A távolbalátás 1889-ben leírt vernei víziója, - a televíziózás - a magyar technikatörténeti sikerek, Puskás Tivadar és Mihály Dénes, Tihanyi Kálmán találmányai nélkül nem születhetett volna meg. Ez az összeállítás - a világban lezajlott televíziós kísérleteket próbálja meg összefoglalni 1876 - 1938 között, a korabeli sajtó tudósítások felhasználásával. " A ma és a holnap technikája könnyebben érthető, ha ismerjük a tegnapot is " - írta kitűnő műszaki kollégám Koreny János, " A Magyar Televízió története, a kezdetektől napjainkig " című könyvében. A kutatásaim során, most fellelt korabeli tudósítások talán segíthetik a kor technikatörténetének mélyebb megismerését.

1817. Jons Berzelius, svéd kémikus izolálja a szeléniumot.
1839. Edmond Becquerel felfedezi a fény elektrokémiai hatását.
1859. A német matematikus, fizikus Julius Plucker katódsugarakkal kísérletezik.
1873. Willoughby Mith és Joseph May angol tudósok feljegyzik, hogy fény hatására a szelénium megváltoztatja elektromos vezetőképességet.
1875. George R. Carey, bostoni tudós egy olyan televíziós rendszert javasol, amely minden egyes képelemet szimultán, külön vezetéken közvetít.
A televíziós kísérleteket megelőzte a hang továbbításának, megoldása, majd ezen elektronikus rendszerek továbbfejlesztése a hírközlés számára.
1876. február 15. - én kelt az a szabadalmi bejegyzési kérelem, amely Graham Bell -től származott. A "hangnak villanyos úton továbbítására szolgáló készülék" - leírásával. E készülék volt a telefon őse, mint ahogy a Rádióélet

(1930.január.) II. évf. 1. száma fogalmazott: " ... Bell föltalálta a módszert, melynek semmi gyakorlati alkalmazása nem lehetett, mert beszélni belé ugyan lehetett, de csak két személynek egymás között s ekkor is oly zúgás, zörej keletkezett, hogy a hallgató a legádázabbul ordítozó beszélő hangját sem értette meg. Bell tehát, ki készüléke föltalálásával kiadta összes tudományát, elvitte készülékét Edisonhoz, akit érdekelt a találmány s elkezdett dolgozni rajta és saját találmányait belehelyezve, eljutott odáig, hogy tisztán tudott két egyén egymással beszélni, de itt aztán az ő tudománya is megállott. A két készülék volt hevert egy ideig, s néhányszor Edison szeme reá esett, mindig szemrehányást érzett magában, hogy nem tud továbbjutni vele. Volt már részvénytársaság, mely a készülékeket gyártotta, de nem volt ember, ki azért, hogy egy jóbarátjával beszélhessen, vegyen készüléket s húzasson sok száz dollárba kerülő drótokat egyik városból a másikba. Edisonhoz ezidőtájt került egy fiatal magyar ember, gyergyóditrói Puskás Tivadar. "
A találkozásról jóval később közölt cikket a Rádióélet (XV. Évf. 7. száma) 1943. február 12-én, Sz.Ö. aláírással, (részlet):

"A kétfogatú megállt a Menló - park előtt. A lovak nagy örömmel vették ezt tudomásul, mart bizony nem csekély utat tettek meg a new - yorki Brodwaytól idáig. Az utas kiszállt n kocsiból és lassú léptekkel a nevezetes ház felé indult. Itt élt és dolgozott Amerika büszkesége. Edison Alva Tamás. Becsengetett a kapuin és néhány pero múlva már szemtől szemben állt a világhírű feltalálóval.
- Puszkász... Mister Puszkász! - kérdezte tőle Edison.
- Puskás Tivadar vagyok - hajolt meg az idegen. - Egy üzletet szeretnék felajánlani önnek.
Edison hellyel kínálta meg a vendégét, aki elmondotta, hogy maga is feltaláló és most, almikor arról értesült, hogy Edison a Bell által feltalált telefont tökéletesítette, be szeretne kapcsolódni a saját találmányával. Ennek a lényege pediglen, az, hogy nagyobb városokban a telefon előfizetők vonalait egy központba lehet összegyűjteni. Edisonnak tetszett az ötlet, mert azon nyomban átlátta, hogy



Puskás Tivadar kapcsolótáblája nélkül a telefont sohasem lehetne népszerűsíteni. Így tehát hamarosan meg is kötötték a megállapodást, amelynek értelmiében Edison felhasználhatta Puskás távbeszélőközpont rendszerét és ennek ellenében a magyar feltaláló megkapta Anglia kivételével egész Európára a telefon értékesítési jogát. Sőt ez utóbbiért Puskás még ötvenezer dollárt is biztosított Edisonnak.
- Azt hiszem, rossz üzletet kötött -



mosolygott Edison a szerződés aláírása után.
- A telefon sohasem lesz más, mint egy igen mulattató kedves játék.
- Nekem más a véleményem - rázta meg a fejét Puskás és egy negyedórán keresztül ragyogó színekkel festette meg o távbeszélő jövendőjét.
Edisont mindjobban érdekelte új ismerőse és végül is ezzel a kéréssel fordult hozzá:
Nagyon érdekes mindaz, amit mond, de szeretném még jobban megismerni önt. Meséljem még valamit magáról. Tudja, egy olyan kis életrajzfélét dióhéjban.
Száraz dolog lesz, de ha úgy kívánja, nagyon szívesen - hajolt meg Puskás. -
Tehát kezdjük az elején. 1844-ben születtem Budapesten. A családom viszont Gyergyóditróról származik.
- Dzsordzsóditó - próbálkozott a nehéz szóval Edison.
- Ne fáradjon kérem. Tudom, hogy ezt az amerikai nyelvnek nehéz kimondani. Egy erdélyi kis falucska neve ez, amelyhez, bármerre is járok, visszahúz a szívem... Szóval később a bécsi Thereasianumban végeztem el tanulmányaimat és már akkoriban is nagyon érdekeltek a találmányok. Az iskoláim elvégzése után Londonba kerültem, ahol a Brothers Woaring vasútépítő társaság tisztviselője lettem. Az ő megbízásukból vezettem később Magyarország északkeleti részében a vasútvonalak építkezését.

- Szóval, most Londonból egyenesen azért jött ide, hogy velem tárgyalhasson? - érdeklődött Edison.

- London után előbb Bécs következett, - mosolygott Puskás - ahol menetjegyirodát állítottam fel. Később pedig átjöttem Amerikába és Colorádóban ezüstbányám volt. Most pedig Parist szemeltem ki magamnak, ahol a Montmartreon már ki is bé-, retteni egy helyiségeit szabadalmi irodám céljaira.
- Na most megszűnnek a bolyongások - jegyezte meg Edison. - Mert az az európai telefonügy sokáig fogja egy helyhez kötni.
- Nem hiszem - rázta meg a fejét Puskás. - Egy tervet forgatok a fejemben. A telefont nemcsak, beszélgetésre, hanem hírek és zenedarabok közvetítésére is fel szeretném használni. Képzelje el milyen nagyszerű dolog lenne ha mindenki odahaza a lakásán hallgathatna végig egy-egy opera előadást.
Edison jót nevetett az álmodozó fiatalember újabb bolondos ötletén és a nagy találkozó azzal ért végiét, hogy meggyőződése szerint ifjú barátja mindkét vállalkoŹzásába bele fog bukni. "

Rádióélet (1930. január ) II. évf. cikkének folytatása:" Puskás Tivadar sokszor elnézegette a Bell-féle telefont. Hogyan lehelne ezt úgy egybekapcsolni, hogy ezren is beszélhessenek egymással? Egy nagy gondolat villant agyába: egy központba vezetni az összes drótokat és közlekedő, közvetítő csapok alkalmazásával kapcsolni egymáshoz a feleket. Gondolatát tett követte s a telefonhálózat föl volt találva. Ez nem Edison, hanem Puskás Tivadar találmánya, mely 1879 óta meghódította az egész világot. Puskás öccsét, Ferit, rábírta, hogy hagyja ott a katonaságot és legyen telefonos. Feri beleegyezett s a Tivadar által berendezett párizsi telefonhálózatot tanulmányozván, átjött Budapestre, hol már 1880-ban megkezdette küzdelmei a vaskalapossággal, a fölvilágosodás érdekében. Miféle küzdelmei voltak itt. Megírtam a ,<> félszázados jubileumi almanachjában, mint szemtanú, ki mint legelső, kötöttem Puskás Ferivel meleg barátságot s támogattam öt harcidban, minek elismeréséül a budapesti telefonhálózat legelső állomását az én akkori szerkesztőségem kapta.
Tivadar lángszelleme azonban nem nyugodott meg ezen. Ha a beszédet lehet így közvetíteni, miért ne lehessen a zenét, az éneket, az operaelőadást is? Hosszú kísérletezés után föltalálta a <>-!, a színpad mellé alkalmazott hangfelfogó tölcsérekkel, a központba elvezetést, a fejhallgatókat. Ezt azonban Amerika gyomra nem vette be. Nálunk már régen meg volt, mikor második amerikai tartózkodásom alatt (1909 - 1912) még mindig nem hitték el nekem az, ottani úriemŹberek, hogy Budapesten, otthon, a lakásomon hallgatom az Operaház előŹadásait. - <>, - mondották s miután náluk nem volt meg, nem hitték el. Ennyi hasznos tudnivalót kellett nyájas olvasóimnak beadnom, hogy végre eljussak témámhoz: ,<> Bizony kevesen tudják ezt, mert ki emlékszik arra, hogy 1882 farsangján, január legvégén, egy "írói bál"-t is rendeztünk, gondolom, a Hírlapírói Nyugdíjintézet javára. Ez alkalommal Puskás Feri közölte velem, hogy ö, hálája jeléül a hírlapírók iránt, kik az ő telefonvállalatát annyira fölkarolták, egy kis meglepetésben akarja részesíteni a bál közönségé'. A Vigadó 1. emeleti folyosóján fülkét rendezett be, oda egy féltucat fejhallgatót állított, a megfelelő sodronyokat a Nemzeti Színházba vezetvén, a felfogótölcséreket fölszerelte s az első telefonhírmondó szolgálata létrejött. Engem a főpróbára meghíván, ámulva hallottam a boszorkányságot s kifejeztem kedves barátom előtt azt a véleményemmel, hogy egy század év előtt ezért mint boszorkánymestert elégették volna. Este megint olt voltam a Vigadóban, de szerkesztőségembe kellvén sietnem, lementem az épület elé. Ott éppen akkor indult haza szokott dominó - pártija elvégzése után Huber Károly karnagy-tanár, az én kedves, első énekmesterem, (Hubay Jenő édesatyja és szintén első mestere a hegedűjátékban.)
Hohó, karnagy úr, hová siet? - kérdeztem tőle.
Hát éppen nem sietek - mondotta ő, - ha valamit óhajt velem, szívesen állok szolgálatára.
- Akkor jöjjön fel velem és csudát fog hallani és tapasztalni. Faggatására csak azt mondottam:
- Ne kérdezzen semmit, csak legyen bizalommal. Nem fogja megbánni, mert olyat hall, amilyet még soha. Behurcoltam a sötétkamrába s markába nyomtam két hallgatót. Gyanakodva nézte.
- Mi ez, kérem?
- Ne kérdezze, csak tegye a füléhez, úgy mint én.
- No, ez valami rossz tréfa lesz. Nem jön ki belőle valami villanyosság?
Végre mégis rászánta magát, hogy példámat kövesse és a két kagylót füléhez illesztette. A következő percben fölkiáltott:
- << Ördög Róbert>> első felvonás, finálé. (Ismerte, hiszen 1859-ben ő tanította be, mint a Nemzeti Színház karmestere.)
Feszült figyelemmel hallgatta, majd a taktus! kezdette ütni.
- Gyorsabban! Gyorsabban! "Az arany csupán chiniéra", kezdette énekelni.
- Ez Wiltné! Ez. Kőszeghy! Gyönyörű! Gyönyörű! Ki a tenorista? Milyen hang!
A finálé véget ért, Huber levette füléről a kél kagylót s nézegette, hol azokat, hol engem.
- Wiltné itt énekel? - kérdezte aztán.
- Tán a nagyteremben?
- Nem, karnagy úr, a Nemzetiben.
De hát mi ez? - kiáltott föl kétségbeesetten. Hogy hallom én itt ebben a kuckóban? Ez ördögség, ez boszorkányság!
Én is azt mondottam Puskás Ferinek, - szóltam mosolyogva. De ö azt mondotta, hogy nem az, hanem bátyjának, Tivadarnak a találmánya, melyet először édes szülőhazájának szánt s itt mutat be..
Több kérdésére elmondottam, hogy az egész operát lehet majd hallani. Maleczkyné, a bájos koloratúr primadonna lesz Izabella, Perotti a tenorista, a címszereplő, Pauli adja Rimbaud szerepéi s Erkel Gyula dirigál. A II. elvonást még meghallgattuk s akkor szabadlábra helyezem kedves mestereŹmet, ki oda volt az ámulattól tökéletesen.
Történt ez 1882. január 29-én. Hová lettek azok, kik- e csodát létrehozlak?

Puskás Feri már 1884-ben meghalt, mert agyondolgozta magát a telefon-hírmondó beállításánál, Huber Károly egy év múlva halt meg, az első titkár dr. Horvát Árpád 1887 febr. 5-én. Puskás Tivadar is elment, - egyedül az öreg "bűvész", a 83-ik évet taposó Edison Alva Tamás van életben azok közül, kik a Telefon - Hírmondó bölcsőjénél ott állottak. A többiek . . . (Puskás Ferenc kedves özvegyét, Bánó Józsefné úrasszonyt kivéve) . . . árnyak, árnyak eltűnő árnyak. " - írta Vén sas.
" A Telefon - Hírmondó szerkesztőség





az Astoriától nem messze, a Magyar utca 6. szám alatt volt, négy szerkesztővel és mintegy száz munkatárssal. Mint a méhkasra, rajzanak be és ki a tudósítók és dolgozzák fel a munkatársak a beérkezett táviratokat, híreket és külföldi újságokat. Egy külön terem arra szolgál, hogy telefon útján érintkezzék a szerkesztőség a külvilággal. Kilenc telefon áll a tudósítók és a gyorsírók rendelkezésére. Külön összeköttetésben van a szerkesztőség a képviselőházzal, és külön telefonvonal közvetíti a börzetudósításokat. Az így beérkezett híreket feldolgozva és szépen leírva megkapják a felolvasók, akik felváltva olvassák fel az e célra szánt készülékek előtt egy e célra berendezett szobában a kiadásokat - írta az Ország - Világ az indulás évében."

A Telefon-hírmondó szerkesztőségéről Szabó Bendegúz írt a Rádióélet (XV.évf. 7. szám) 1934.február 12.-i számában (részlet):

" A szerkesztői gárda toborzása már valamivel nehezebb feladat volt. Ezt Virágh Béla hírlapíróval együtt végezte el. Aki a <> felelős szerkesztője volt. Puskás és Virágh úgy állapították meg a telefonhírmondó tervét, hogy a műsor napi 12 óra hosszat tartson és pedig reggel 9 órától este 9 óráig. Kezdetben a hírmondó kizárólag csak híreket adott s minden órában új hírperiódus volt beállítva. Egy-egy hírperiódus nem tartott tovább, mint 3 - 4 perc. Amikor egy hír-periódust befejeztek, akkor újra kezdték a hírek olvasását annyiszor, ahányszor az órából kifutotta. Ha tehát egy órán belül bármikor kért valaki kapcsolást a hírmondóval, csak 3 -4 percig kellett hallgatnia az adást, hogy a legújabb hírek birtokába jusson.
Hogy a híranyagok gyűjtésében, leírásában és felolvasásában ne legyen fennakadás, 46 ember fokozott együttműködésére volt szükség. Ezek közül 12 fő teljesített bemondói szolgálatot, mégpedig elég gyakran váltotta egymást. Egy bemondó 10 percnél tovább nem volt egyfolytában szolgálatban, mert annyira berekedt, hogy ki kellett cserélni. Ennek az az oka, hogy a hírmondó erősítőt nélkül működött és a mikrofonok sem voltak elég érzékenyek, tehát a felolvasónak a szószoros értelemben ordítani kellett.
A szerkesztőség többi tagja a hírek gyűjtését, leírását és sokszorosítását látta el. A híranyagot a városba kiküldött figyelő újságíróktól és alkalmi tudósítóktól kapták telefonon leadott jelentés alakjában a belső szerkesztők. Ezek gyorsírással lejegyezték a híreket, majd írógéppel átültették rendes írásra. Az írógépelt szöveget azután házilag sokszorosították, hogy az 1848-as sajtótörvényi hatályai alá tartozzék a Telefonhírmondó. Ez a törvény ugyanis kimondja, hogy gondolatait mindenki szabadon terjesztheti könyv- és kőnyomda sokszorosítás útján. Ha tehát a Telefon-hírmondó híreit csak kéziratból olvassák föl, akkor lépten-nyomon járásbíróság elé idézhetik a szerkesztőt, ha ellenben a felolvasás sokszorosított lapról történik, a vállat közleményei kizárólag a sajtóbíróság illetékessége alá tartoznak.
A szerkesztési próbák 1893 február 3-án kezdődtek és több mint tíz napig tartót, tartottak.
Amikor már minden elő volt készítve, 1893 február 15-én megkezdte működését az új vállalat. Beköszöntője a következőképpen szólt:
<<Üdvözöljük Budapest lakosságát. Üdvözöljük oly szokatlan módon, mely páratlan az egész világon. Üdvözöljük az első várost, amelyből a telefonhírmondó az egész világon győzedelmes útjára megindul.>> Beköszöntője után áttért a politikai, színházi, közŹgazdasági és napi hírekre."

Az első helyszíni közvetítés is az Ö nevéhez fűződik a világon. 1881-ben a párizsi világkiállításon. A párizsi Operában mikrofonokat helyezett el, és onnan telefonvonalakon keresztül közvetítette az előadást a kiállítás egyik csarnokába.

A XIX. század végén, a telefonnak és a fényelektromos jelenségnek felfedezése, valamint egyéb szabadalmak megszületése révén már reális lehetőségnek tűnt a képnek elektromos hálózaton, huzalon történő közvetítése. A megoldásra azonban még várni kellett két évtizedet.

1884 Paul Gottlieb Nipkow szabadalmaztatja képfelbontó eljárását, amely két, szinkronizáltan forgó tárcsára épül.

1897. Karl Braun felfedezi a katódsugárcsővet.

1900. A "television" kifejezés első megjelenése Constantin Persky előadásában az 1900-as párizsi Világkiállítás keretében megrendezett Nemzetközi Elektromosság Konferencián.

1904. Az első színes televízió rendszer vázlata, ami a három alapszín feldolgozásán alapszik.

1917. Mihály Dénes (1894-1953) nyolc méteres, zenét közvetítő filmszalagot állít elő.



Mihály Dénes 1919. július 7-én - az elsők között - Budapesten álló képeknek "azonnali" televíziószerű közvetítését mutatta be. Az angol Baird 1926-ban már mozgó képátvitelt valósított meg. Ezek a megoldások századunk első harmadában mechanikus képbontáson alapultak, így csak kezdetleges, néhányszor 10 sorszámú képátvitelt tettek lehetővé.
Mihály Dénes Gödöllőn született 1894. július 7-én. Miután elvégezte a mai Vörösmarty Mihály Gimnáziumot, a Műegyetemre iratkozott be. Az érdeklődését kezdetben a motorok szerkezete és működése kötötte le, aminek fényes bizonyítéka, hogy tizenhat esztendősen olyan könyvet írt az autókról, ami több kiadást is megért. Második könyvének témája a motorkerékpár volt.
1916-ban készült el első kísérleti készüléke, amely felvett és le is játszott hangosfilmet. A Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet. Mint fiatal egyetemi hallgató már 1917-ben két szabadalmat jelentett be a távolbalátás területén. Az egyetemi évek után a telefongyárba kezdett dolgozni, ahol megkezdte a távolbalátással kapcsolatos kísérleteit is. 1919-ben született meg a "Telehor", egy szeléncellával és húros oszcillográffal működő szerkezet, amely már akkor alkalmas volt állóképek közvetítésére akár több kilométerre is. Találmányát azonban itthon, akkor nem találták fontosnak, sem hasznosnak. Magyarországon már nem volt lehetősége tudományos előrelépésre, 1924-től Németországban dolgozott. Ebben az évben, Berlinben jelent meg "Az elektromos távolbalátás és a Telehor" című könyve, amellyel olyan sikert aratott, hogy meghívták a német posta Allgemeine Elektrizitäts Gesellschaft kísérleti állomáshoz, és mivel itt biztosították számára a kutatás feltételeit, az ajánlatot el is fogadta

Továbbfejlesztett találmányával 1929. március 8-án a berlin - witzlebeni rádióállomás mozgó televíziós közvetítést adott. Az Ő 30 soros rendszere volt az első Európában. E készülékét E. H. Taub német fizikussal továbbfejlesztette, s 1935-ben bemutatta vevőkészülékét, amellyel a 240 soros képek 2,5 - szer 3 méteresre voltak közvetíthetők.

1929-ben, Mihály Dénes néhány napot Budapesten töltött, a Rádióélet újságírója K. Halász Gyula riportot készített a híres magyar feltalálóval, kutatóval. Az interjú a Rádióélet I. évfolyam 1. számában jelent meg 1929. szeptember 28.-án. "Mihály Dénes, a távolbalátás feltalálója mindössze három napot időzött Budapesten s így nem csoda, hogy tengernyi elfoglaltsága miatt csak a késő éji órákban állhatott rendelkezésünkre, s akkor is - vacsora közben. Komoly, és megvallom őszintén, kissé nagyképű tudóst vártam, s íme, egy vidám, ötletesen sziporkázó, szimpatikus fiatalember ül velem szemben a kávéházi asztalnál. Mihály Dénes nem egy nyilatkozatát közölte elferdítve a sajtó és így nem csodálom, hogy velem, a riporterrel szemben rendkívül óvatos. Alaposan megfontol minden mondatot, és végül arra kér, hogy még egyszer átnézhesse jegyzeteimet. Úgy látszik, nem is olyan egyszerű dolog feltalálónak lenni. Megkérdezem, hogy miért él évek óta a német fővárosban? Nem szívesen válaszol erre a kérdésre. Ehelyett elmondja, hogy a német birodalmi posta most lezajlott berlini rádió kíállítására, 80.000 birodalmi márkát szavazott meg részére s eddig majd negyedmillió márkával támogatta kutatásait. Szabadjegye van a német vasutakra, mert a berlini vasútigazgató szerint Mihály a vonaton is csak gondolkodik, ebből pedig a német államnak még lehet haszna.
Vaskos albumot tesz elém, mely talán egyik legértékesebb autogram-gyűjteménye a ma szereplő technikai kiválóságoknak. Mindjárt az első lapon Becker dr., a porosz kultuszminiszter aláírását olvasom, majd Fritz v. Unruh, az író következik. F. Franson, a Nobel - társaság elnöke mellé Groner miniszter jegyezte nevét, alant Goerz, a világhírű optikus, Bredow, a német rádió-kormánybiztos nevei mellett Szőts Ernő ős Paskay Bernát aláírása. Arco gróf, a rádiónak Marconi mellett legnagyobb élő úttörője, két filmsztár, Erich Pommer és Joe May közé jegyezte nevét. Siemens, a hasonnevű vállalatok főnöke és Madarassy - Beck báró következnek, majd Rukop, a híres fizikus, Karolus, a német, és Baird, az angol távolbalátó rendszerek megteremtői. Fulton kapitány, kinek készülékét ma több államban használják és alant Elisabeth Herz, az elektromos hullámelmélet megalkotójának, a rádió apjának özvegye. Hosszú sora a legérdekesebb neveknek, hosszú oldalakon keresztül. A berlini rádió-kiállításról érdeklődöm, mire Mihály Dénes elmondja, hogy ez alkalommal vonult fel először teljes számban a távolbalátás terén kísérletezők gárdája. Kiállítottak, Mihályon kívül, Karolus, Baird, sőt az amerikai kutató, Alexanderson is. Készülékéről szeretnék egyet-mást megtudni, főleg pedig a távolbalátás mai állapotáról.
- A közönség - válaszolja Mihály Dénes - ma már megköveteli a távolbalátás gyakorlati megvalósítását. A hosszadalmas előkészületek azonban egyrészt elkedvetlenítik a közönséget, másrészt pedig súlyos anyagi megpróbáltatásoknak teszik ki a kísérletekre hatalmas összegeket költő rádióipart. A ma használatos képtávíróknak, szerintem, nincsen létjogosultsága, mert ezek állóképeit körülményesebb fürdetéssel, papírnedvesítéssel kell felvenni, nem szólva arról, hogy egy-egy kép felvétele percekig is eltart. Közvetlen átvitelre, távolbalátásra kell tehát áttérnünk. Nem mondom, sajtóképszolgálatra, hatóságok egymás közötti képforgalmára alkalmasok e rendszerek, a nagyközönségnek azonban távolbalátás kell. Rádióelőadást például képtávíróval, sohasem lehet megfelelően illusztrálni, míg a távolbalátó szinte erre van predesztinálva.
- Milyen nagyságú képeket vetít az ön rendszere? - kérdeztem.
- Három különféle képnagyságról lehet szó. Kilencszer kilenc, tizennégyszer tizennégy és huszonötször huszonöt centiméter nagyságú az átvitelre kerülő tárgy vagy személy képe készülékem lemezén. Úgy mozgó, mint állóképek továbbítására alkalmas a "telehor". A rádióelőadó, például, előadása közben rajzolhat vázlatokat, melyek azonnal megjelennek a felvevőkészülék lemezén. Készülékem egyik előnye, hogy kezelése a lehető legegyszerűbb, mert úgyszólván kezelés nélkül működik. Az átvitelre került személy vagy tárgy képének helyét a következő másodpercben már másik kép válthatja fel, anélkül, hogy a vevőkészüléken bármit is kellene változtatni.
A Telehor áráról is felvilágosított Mihály Dénes. Szerinte nagyobb tömegű gyártás esetén, jobbfajta rádiókészüléknél nem kerülne többe a távolbalátó. Üzemköltsége pedig - egyáltalán nincsen! Arra a kérdésre, hogy milyen tekintetben jöhetne számításba a Telehor mai fejlődési fokán, Mihály Dénes a következőkben válaszol:
- Hirtelenében el se tudnám sorolni azt a rengeteg lehetőséget, melyet a Telehor nyújt, már ma is. Technikai előadások illusztrálására, képek, festmények továbbítására egyaránt alkalmas készülékem. Nyelvleckénél, például, az előadó tanár mindjárt írott példákkal magyarázhatja el a nyelvszabályok alkalmazását, a meteorológiai jelentések helyett időjárási térképen lehetne közvetíteni, az előadó művészeknek ezúttal a képe is azonnal megjelenik, amint a mikrofon elé lépne. Nagyfilmek bemutatóit megelőzőleg úgynevezett "Vorspann"-filmekkel, előzetes, részleges bemutatásokkal lehet felhívni a közönség figyelmét az új filmekre, a statisztikai előadásokat illusztrálhatjuk, sőt megkönnyíthetjük a rádió tánc- és tornatanítást is.
- Arra a kérdésre, hogy váljon teljesen kifogástalanok a készülékével továbbított képek, Mihály Dénes őszintén válaszol:
Képeim minősége bármely más fennálló rendszerrel bátran fölveheti a versenyt, de távolról sem állítom, hogy a mai készülékein tökéletes. Az út azonban, melyen haladok, a megoldás felé vezet, és bátran állítom, hogy a tökéletes távolbalátásnak ma már nincs technikai akadálya Mihály Dénes még megfenyeget, hogy feltalálja a távgyilkolást, ha nyilatkozatát valahogy kiforgatom, majd a következő ajánlással ajándékoz meg egy fényképével: Egy gyanús interwiew emlékére az Úr 1929. esztendejében. Észreveszi, hogy a kép közepén egy sötétebb lemezfolt vonul végig, mire búcsúzóra kedves ötlettel kanyarintja még rá a képre: ".4 folt a homlokomon az interwiew előrevetett árnya!" - K. Halász Gyula.

Európában, ebben az időben több televíziós rendszer is született, például a skót John Logie Bairdé. Angliában, 1926-ban mutattak be televíziós képeket mozgó tárgyakról, de amikor végleges döntésre került sor a különböző televíziós rendszerek között, akkor Mihály Dénes Telehor nevű rendszerét fogadták el. 1928-ban már rendszeres adást sugároztak a Berlin -Witzleben adóállomásról. (Az eredeti Telehor készüléket a Deutsches Múzeumban őrzik Münchenben.)

1928-ban a berlini rádió-kiállításon bemutatta az általa módosított Nipkow-tárcsát, és fényreléként ködfénylámpát alkalmazott.
A kiállításról az 1929-ben indult Rádióélet I. évf. 3. számában, Tomcsányi István postafőmérnök számolt be, 1928. október 14.-én egy szóbeli előadáson. Az újság ennek kivonatát közölte, ebből részlet, amely a távolbalátásra vonatkozott:
" A berlini rádió-kiállítás három hatalmas teremben nyüzsög a látogatók ezernyi tömege A kiállítók hosszú sorokban elrendezett standon mutatják be a rádióipar újdonságait. Komolyan meggondolva, údonság alapjában véve nem sok van. ..... A kiállításnak a közönség által leginkább érdeklődéssel kísért részét az a kisebb méretű terem képezte, ahol ugyancsak a német posta a távolbalátás mai lehetőségeit mutatta be. Egymás mellett foglaltak helyet a német Karolus, a magyar Mihály Dénes, az angol Baird és a német posta készülékei. Túlnőne e cikk méretein e rendszereknek behatóbb ismertetése, azért inkább csak a bemutatások rövid leírására szorítkozom. A Karolus - féle készülék élő személyek arcának továbbítására volt berendezve. Egy elkülönített helyen az adóberendezés előtt foglal helyet az átviendő egyén. A félhomályban ülő egyén arcának egyes pontjait sorba egymásután erős fénnyel világítják meg. A megvilágítások gyors egymásutánban következnek. A kívülről szemlélőknek az a benyomásuk, mintha az illetőt egy rácson keresztül néznék. Ha azonban a terem másik helyén felállított vevőkészüléknél megjelenő képet figyeljük, az egyes megvilágítások szép rendben egymásmellé sorakozva összefüggő egészet adnak. A többi rendszerű készülékek filmeknek a továbbítására szorítkoznak. Az elv, melyek alapján a filmtovábbítás történik ugyanazok, mint az élő személyek arcának továbbításánál, azzal a különbséggel, hogy most a film egyes képeit pontszerűleg átvilágítják. A vevőkészülékeknél megjelenő képekkel szemben bizony ma még nem szabad túlságos nagy igényekkel fellépni. Az átvételek egyik legnagyobb problémáját a fénykérdés okozza. A mai képek még meglehetősen sötétek. A másik még megoldásra váró probléma a részletszegénység. Hogy a képek finomabb részletei milyen mértékben érvényesülnek, az a megvilágítások, illetőleg filmeknél az átvilágítások másodpercenkénti számától függ. Ezt pedig különösen, ha rádió útján történő ál-vitelekről van szó, nem lehet a kívánatos számra növelni. A napilapoknak mai napság kedvenc témájuk a távolbalátással foglalkozni. A szenzáció érdekében cikkeikben sokkal többet ígérnek, mint amit ma teljesíteni lehet. Így pl. a berlini kiállításon is úgy élő személyeknél, mint film átvitelnél többnyire csak a személyek mellképének átvitelére szorítkoztak. Annak a lehetősége, hogy rádió útján egy színdarabot, vagy futballmeccset végignézünk még nagyon távol van, de reméljük, hogy kitartó kutatómunkával majd ezt is elérjük. "
Mihály Dénes kutatásaival párhuzamosan szólni kell,



Tihanyi Kálmán televíziós kísérleteiről is, akit a német szakirodalom szintén a televíziós feltalálók között tart nyílván.
A képbontót és képcsövet magában foglaló rendszert, lényegében úgy, ahogy az mai napig fennmaradt, A. A. Campbell Swinton, a Röntgen Society elnöke először 1908-ban vázolta fel, majd 1911-ben részletesen is leírta . Campbell Swinton mindkét alkalommal kitért a megoldás problémáira is: egyrészt egy mozgó képekhez minimum szükséges 160 000/s impulzusváltozás átvitelére alkalmas képbontó tekintetében. 1925-ben, Zworykin igen hasonló elgondolásokra felépített televízió rendszerének bemutatóján bizonyosodott be, olyannyira, hogy ezután a Westinghouse igazgatósága beszüntette az ez irányú kísérleteket. Végül is lehetővé vált több millió különböző értékű elemi töltés egyidejű felhalmozása, a töltéstárolás bevezetése megvalósulhatott. Tihanyi Kálmán 1926. március 20-án nyújtja be a televízióra vonatkozó első bejelentését. A Radioskóp című írat negyvenkét oldalán részletesen kifejti a töltéstárolás elméletét, valamint az arra felépített katódsugárcsöves televízió-rendszert, amit több kivitelben ír le, így vezetékes, drótnélküli és színes képátvitelre vonatkozó változatban

1920 Megkezdi sugárzását az első kereskedelmi rádióadó, a Westinghouse KDKA állomása, Pittsburgh-ben (Pennsylvania).

1924-re már több, mint 1000 rádióadó működik az USA-ban.

1921 Charles Francis Jenkins megalapítja a Jenkins Laboratories-t Washingtonban.

1922 A BBC (British Broadcasting Company) londoni stúdiójából megkezdi a sugárzást.

1922 Dr. Korn fakszimile apparátusával XI. Pius pápa fotóját rádióhullámokkal továbbítja Rómából Maine-ba (USA). Az első "drót"-képet még aznap leközli a New York World c. lap.

1922. május 19. Charles Francis Jenkins első sikeres laboratóriumi képátvitele.

1922. október 3. Jenkins első nyilvános bemutatója a haditengerészet rádióállomását használva: a képeket (egyelőre még nem beszélhetünk televízióról a mai értelemben, ezek állóképek voltak) washingtoni irodájából a haditengerészet NOF állomására telefonvonalon továbbította ahonnan már "drót nélkül" érkezett vissza a jel Washingtonba.

1923. december 29. Vladimir Kosma Zworykin (1889-1982), orosz származású amerikai feltaláló szabadalmaztatja az "ikonoszkópot", egy elektronikus kameracsövet, amely A.A. Campbell-Swinton 1911-es javaslatát követi. Zworykin fejlesztése több ponton épít Tihanyi Kálmán szabadalmaira.
Tihanyi Kálmán , a televízió fizikai megoldására 1924-ben jött rá, s ekkor a váci családi otthonból Pestre költözött. A m. kir. József Műszaki Egyetem hallgatójaként épült ki kapcsolata Pöschl Imre professzorral. Az új megoldást Tihanyi Kálmán először 1926-ban szabadalmazta, végleges kivitelezési terveit pedig 1928-ban jelentette be. A találmány alapján tíz évvel később felépített németországi és amerikai képfelvevő csövek már 441 soros 200 000 képpontos (25 kép/s) készülékek voltak. Találmányának leírásában, szabadalmának megítélésében később a Zworykinnel történő -"szabadalmi, verseny vitájában"- alul maradt. Tény, azonban, hogy az évtizedekig tévesen Zworykinnak tulajdonított találmányt Tihanyi 1926-ban jelentette be Magyarországon "Radioskop" néven. A terjedelmes dokumentumot a hozzá tartozó rajzokkal együtt az Országos Levéltár őrizi. A töltéstárolással működő színes televízió leírása is benne van. Tihanyi később tovább finomította elképzeléseit. Terveit végül két szabadalmi leírásban összefoglalva 1928-ban jelentette be itthon is, külföldön is. Ezeknek angliai (1929) és franciaországi (1930) közlését követően kereste meg őt az RCA. Noha a tárgyalások elhúzódtak, a kivitelezésre irányuló kísérleteket már 1931 májusában megkezdték. A szabadalmakat jól jellemzi, hogy az ezek alapján megvalósuló új képbontó és új képcső a kísérletek beindításától számított négy év alatt eljutott a sorozatgyártásra kész állapotba. Tihanyi Kálmán 1937-ben szabadalmazott új vevőjét a Fernseh AG vásárolta meg, és annak alapján készült el a németországi "népvevő". Utolsó, 1939. évi szabadalmi bejelentése ebben a tárgykörben egy lapos képernyőjű televízióra vonatkozott. Az 1940-es években - tizenkét évi távollét után hazatérve - tárgyalt ennek itthoni kifejlesztéséről és a magyarországi adóállomás kiépítéséről. 1947 februárjában meghalt.
Az UNESCO Világmemória Program nemzetközi bizottsága 2001. júliusi döntésével Tihanyi Kálmán 1926-os magyar szabadalmi bejelentését a szellemi világörökség részének nyilvánította és felvette a Világmemória Listára.

1925 John Logie Baird (1888-1946) skót feltaláló megkezdi tv-kísérleteit londoni padlásszobájában. Szerkezetét "televisor"-nak nevezi el, amely 16 soros képbontó tárcsával működött. Első közvetítését - egy maszk homályos képét -
1925 márciusában hozta tető alá.

A reklám-kiadások az 1918-as másfél milliárd dollárról három milliárdra növekedtek az USA-ban.

1925. június 13. Charles Francis Jenkins első szinkronizált, azaz kép és hang egyidejű közvetítésére alkalmas, 48 soros, mechanikus készülékével tíz perces adást közvetít: egy miniatűr, mozgó szélmalom képe volt látható.
1926 Babits Viktor forgótükrös távolbalátó rendszer szabadalma.

1926. augusztus 18. Egy meteorológiai térkép első közvetítése Arlington-ból a washingtoni Weather Bureau Officeba.

1926. december 25. Az első japán tévéközvetítés Kenjito Takayanagi érdeme, aki katódsugárcső alkalmazásával a japán írás egy jelét közvetítette sikeresen Tokióban.

1927 Az első távolsági televízió közvetítés Washington-ból New York-ba az AT&T által. Herbert Hoover képét telefonvonalakon közvetítették Washington D.C-ből egy manhattani auditóriumba.

1927. május 23. A televízió első nagy nyilvánosság előtt történő bemutatása az American Institute of Electrical Engineers és az Institute of Radio Engineers 600 tagja előtt, a Bell Telephone Building-ben (New York).

1927. szeptember 7. Philo T. Farnsworth bemutatja elektronikus tv-rendszerét San Francisco-ban.

1927 A Columbia Broadcasting System (később CBS) megalapítása.

1927 Az első amerikai, kommersz hangosfilm (The Jazz Singer, fsz.: Al Jolson)
(Valójában az első hangos játékfilm Németországban készült 1922-ben: Der Brandstifler)

1927 Megkezdi működését London és New York között a képtávíró szolgálat.
1928 John L. Baird bemutatja színes tv-rendszerét, amely módosított Nipkow-tárcsákra épít.

1928 Tihanyi Kálmán (1897-1949) angol és francia szabadalmában világosan leírja a töltéstároló elektródát és a gyakorlatban megvalósítható tároló cső kiviteli alakját.

1928. január 13. E. F. W. Alexanderson bemutatja az első házi vevőkészüléket. 1928 május 28-án az első tvállomás megkezdi a sugárzást (WGY). A készülékek a General Electric gyártásában és forgalmazásában vannak.

1928. május 11. A General Electric megkezdi Schenectady-ból a rendszeres tv-adásokat. A programokat kedden, csütörtökön és pénteken sugározták 13.30 és 15.30 között

1928. július 12. Az első közvetített teniszmérkőzés.

1928 A General Electric heti három alkalommal kísérleti tv-adást sugároz a WGY-TV (Schenectady, New York) állomásról.

1929. szeptember A BBC engedélyezi Baird-nek rövid, de rendszeresen jelentkező tv-adások sugárzását. Az adássorozatok között 1931-ben a Derby finise is helyet kapott.

1929 Az RCA megkezdi a W2XBS állomásról napi kétórás adásait.

1929 John L. Baird megkezdi a sugárzásokat, a BBC rádiótornyait használva.

1929 Zworykin bemutatja az első teljesen elektronikus tv-kamerát és vevőkészüléket

Visszatérve, Mihály Déneshez 1929. március 8-án az ő szabadalma alapján sikerült - a 175,4 méteres hullámhosszon - mozgó televíziós közvetítést adni a Berlin-Witzleben rádióállomáson.
1930-ban televíziók gyártására alapított vállalatot TELEHOR AG néven. Kutatásainak eredményeit számos szabadalom jelzi ebből az időből. Később, 1933-ban E.H. Traub fizikussal együttműködve már egy korszerűbb televíziós készüléket mutathatott be, amelyet maga még tovább tökéletesített. Ez volt az a képet 240 sorra (!) felbontó televíziós készülék, amelynek képét akár 2,5 x 3 méteres nagyságban is ki lehetett vetíteni. (Mihály- Traub féle forgótükrös vevőkészülék).

1930. április 3.-án Budapestre érkezett Mihály Dénes feltaláló és felesége. Megérkezésük után a Gellért Szállodában villásreggelin látták őket vendégül, ami megjelent többek között Hellebront német birodalmi követségi titkár, Gömöry - Lailm László és Podányi Frigyes külügyminisztériumi tanácsosok. A Szállodában öt napon át láthatták a látogatók, érdeklődők a Telhor készüléket. Később Horthy Miklós kormányzó magánkihallgatáson fogadta Mihály Dénest.
A korabeli tudósítások szerint 1935. április 5.-én, Horthy Miklós kormányzó ellátogatott a Gellért Szállódába, ahol a fürdőcsarnok halljában megtekintette a Telehor kiállítást. A látogatáson jelen volt többek között Mihály Dénes és felesége, Pettko - Szontdner Aladár népjóléti államtitkár, Bud János kereskedelmi miniszter, Huszágh Miklós főkapitány, báró Vlassics Gyula a Felső ház elnöke, gróf Teleki Pál volt miniszterelnök. Az ünnepségen a himnusz elhangzása után Mihály Dénes mutatta a távolbalátó készüléket. Az előadásában elmondta, hogy a telehor használata különösen a rádió és a film terén mutatkozik nagy népszerűségnek,. Hozzátette továbbá, hogy felhasználható lesz mélytengeri, vagy vulkanikus kutatásoknál, és fontos szerepet kaphat harcászati szempontból is. Az MTI aznapi jelentése szerint a kormányzói pár több mint húsz percig ismerkedett a berendezéssel, majd gratuláltak a feltalálónak. Másnap József Ferenc dr. királyi herceg is fogadta Mihály Dénest, aki ezután ellátogatott Bud János kereskedelmi miniszterhez is, akivel a Telehor magyarországi bevezetéséről tárgyalt. A látogatást követő napokban a Gellért Szállodában a város és az ország lakói is megismerkedhettek a Telehorral, 1-2 és 3 pengős belépődíjak megfizetése után.

1930. április 26.-án a Neue Freice Presse részletes beszámolót közölt arról, hogy egy bécsi rádiókonstruktőr Sliskovic mérnök, akinek egy amatőr készülékkel sikerült vennie a Londonból továbbított távolbalátó adást az "ábrázolt képekkel és a hanggal együtt. Nemdokkal korábban sikerült már neki a berlini mozgóképadást is fognia.

1930. május 22. A schenectady-i Proctor's Theatre közönsége előtt az első zárt láncú tv-adás bemutatója.

1930. július 14. Luigi Pirandello "The Man with the Flower in his Mouth" című egyfelvonásosának adaptációját, az első brit tévéjátékot ezen a napon sugározta a londoni Baird Studio.

A Rádióélet II. évf. 31. száma már az amerikai televíziós adásokról is tudósít 1930. augusztus 1.-én:
" 30 amerikai állomás televíziós képeket ad. Amerikában most 30 állomás közvetít televíziót. A kilenc adási körzet mindegyikében van legalább egy, de rendszerint több olyan állomás, mely képeket ad, kivéve az ötödik körzetet. A vevőkészülékek is gyorsan terjednek: számuk most már 25.000 - en felül van. Speciális televízió-adóállomások építését készítik elő és néhány év alatt 50 - 75 ilyen távolbalátást adó állomása lesz Amerikának. Mióta pedig a General Electric Company a múlt hónapban a Schenectady Radio útján Keith
orfeumszínházából közvetítette az előadást, távolbalátással természetesen, nagyon sok szó esik a távolbalátás színházakba való bevezetésével. Következő hónapban a new -yorki Palace Theater előadását akarjuk közvetíteni. Ezen előadás közvetítését egy különleges rövidhullámú adó fogja végezni, mely a város közelében van. Egy új rövidhullámú antennát szereltek a New-Amsterdam-Theater épületére, ahol a National Broadcasting Company stúdiói vannak. A N. B. C. egy tagozata a Radio Corporation of America, míg a General Electric Co. a közös vezetőség révén van vele összeköttetésben. "
A televíziót adó állomások kb. 20002800 kc/sec. körül dolgoznak.

A Rádióélet 1930. december 13. (II. évf. 51.) számában olvasható: " Televíziós leadások részére eddig még csak egyedül Róma épített stúdiót!"
1930. december 27. Az angol Baird - féle televíziós társaság közgyűlésén Ampthill lord, elnök bejelentette, hogy az angol rádiótársaság stúdióiban színes kísérletek folynak a távolbalátó készülékkel. Véleménye szerint rövid időn belül az előfizetők már az otthonukban teljes előadást nézhetnek meg meg és nyilvános üléseket, gyűléseket láthatnak majd. A képeket "átlátszó" vevőkészülékeken láthatják majd.

1931 Okolicsányi Ferenc (1894-1954) tükörcsavaron alapuló elektromechanikus rendszerét a nürnbergi Tekade alkalmazta. Okolicsányi szabadalma alapján az angol Scophony Ltd. még 1937-ben is gyártott vevőkészülékeket.

1931. október 30. Az NBC tv-adót telepít az Empire State Building tetejére.
1931. január 16. A Rádióélet (III. évf. 3.-számában): " A távolbalátás angol folyóiratában, a <>- ban egy reklám szakember tollából fantasztikus ötlet látott napvilágot. A derék férfiú azt tanácsolja, hogy távolbalátón továbbítsák a londoni fodrászkiállítást, valamint a londoni leánykongresszust. A sok asszonyi báj azután majd arra serkenti a férfiakat, hogy nyakra-főre távolbalátó készüléket vásároljanak. Mi - őszintén szólva - nem ettől várjuk a távolbalátás széleskörű elterjedésének lehetőségét."
1931. május 2. Az első kísérleti tv-sugárzás Moszkvában, az 56,6 m-es rövidhullámon.
Az előző napi rádióközleményből: "Holnap a Szovjetunióban először kísérleti televíziós (távolbalátó) adást sugároz a rádió. A Moszkvai Össz-szövetségi Elektrotechnikai Intézet RVEI-I típusú rövidhullámú adója Moszkvában, az 56,6 méteres rövidhullámon fényképeket és élő személyek képmását fogja sugározni."
Az adásban a labor munkatársait mutatták be a mozgóképeken. Az intézet televíziós laboratóriumát Pavel Vaszilijevics Smakov professzor vezette. Az adás Nipkow-tárcsás rendszerben folyt, s 30 soros felbontású (1200 képpontos) volt. Ekkoriban már külföldön is folytak hasonló kísérletek, és a moszkvai kutatólaborban, 1930-ban az épp összerakott készülékkel be is fogtak egy külföldi adást (akkoriban ezeket még rövidhullámon sugározták, azaz igen nagy távolságban is lehetséges volt a vétel). "Egy gyufásskatulyányi képernyőn fogtunk egy külföldi adást - számol be erről Smakov professzor. - Egy táncoló párt. A nő fehérben, a férfi feketében volt. Búcsúzóul a nő intett kendőjével, a férfi pedig rágyújtott. Láttuk a füstöt. Ez minden. Egyszerű, nincs benne semmi fantasztikus, de az adás ezer kilométeres távolságot győzött le, és ez mégis az ember egyik kis győzelme volt a tér felett, s már ettől is dagadt a keblünk." (Forrás: A. Jurovszkij: A szovjet televízió rövid története. Tömegkommunikációs Kutatóközpont,

1931. szeptember 11. A Rádióélet III. évf. 37. száma írta: "Mihály Dénes, az ekkor Németországban élő magyar feltaláló legutóbb felajánlotta az általa kidolgozott távolbalátási rendszert az angol rádiónak. Mihály ajánlatában arra kéri az angol rádiótársaságot, hogy kísérletei számára ugyanolyan táŹmogatást nyújtson, amilyent Jelenleg Baird élvez."

1931. október 1. A rendszeres tévéadások kezdete a Szovjetunióban. A műsort a moszkvai rádiótechnikai központból adták, a 479 m-es középhullámon. Egy hónapon belül befutottak az első vételi jelentések: amatőrök fogták az adást Tomszkban, Nyizsnij Novgorodban, Odesszában, Szmolenszkben, Leningrádban, Kijevben és Harkovban. Moszkvában "több mint harminc vevőkészülék" működött. Az adás még mechanikus rendszerű volt, s az éjféli adászárás után közvetítette a rádió. 1936-ra már kétezer Nipkow-tárcsás vevőkészülék volt a Szovjetunióban, az úgynevezett B-2-es készülék. Ezek az adások 1941. április 1-jén szűntek meg, amikor már elektronikus rendszerben is folytak sugárzások. (Forrás: A. Jurovszkij: A szovjet televízió rövid története. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Bp., 1976.)

1931. október 30. A Rádióélet (III. évf. 44. számában) írták: "A most lezajlott newyorki rádiókiállításon a távolbalátás volt a nagy ütőkártya. A bemutató kísérletek azonban a kiállítás elején csődöt mondtak, csak a kiállítás vége felé sikerült eredményeket felmutatniuk. Volt egy távolbalátó színház is, amely másfél négyzetméteren szakadatlanul adott műsort. A szereplőket elég jól fel lehetett ismerni. Érdekességként említhetjük azokat a készülékeket, melyeken rövidhullámú vétel és rendes rádióműsoros vétel egyformán lehetséges. Míg néhány évvel ezelőtt nagy szekrény vevőkészülékeket készítettek, most a vevőket, feltűnést nem keltő bútordarabokként állítják elő. Amerikát különben a teljesen kész rádiókészülékek jellemzik, mert az amerikaiak általában nem nagyon hajlamosak az amatőrködésre."



1931. november 27. A Rádióélet III. évf. 48. szám: Az olasz távolbalátó-egyesület (Associazlone Italiane di Televisione) nemrég alakult meg. Folyóiratot és szabadalmi irodát, valamint laboratóŹriumot és könyvtárat szándékozik alapítani.
Kért Baird nevű egyén is foglalkozott a távolbalátás megteremtésével. Az egyikük a skót származású John Logie Baird volt, a brit rádió az ő rendszerével kísérletezett, és volt egy Hollins Baird, aki Amerikában szintén a televíziózás kísérleteivel volt elfoglalva. - írta 1932. január 3.-án a Rádióélet IV. évf. 1. száma.

A távolbalátás kísérleti eredményeiről számolt be ismét a



Rádióélet 1932. október 23.-án, főkén a német kutatási eredmények bemutatásával. (IV.évf . 43 sz.): Két - három évvel ezelőtt a nagy nyilvánosság előtt is sok szó esett a távolbalátásról. Olvastunk nagyhangú újságközleményeket, láttunk bemutatókat, hallottunk előadásokat, azonban végeredményben az, ami a távolbalátásból tényleg "látható" volt, bizony csak igen szerény igényeket elégített ki. Azóta a távolbalátás kevesebbet szerepel a nyilvánosság előtt, bevonult a tudományos kutató laboratóriumokba, ott azonban annál hatalmasabb, lázas munka folyik a tökéletesítésén. Ennek a munkának meg is volt a kellő eredménye és Amerikában, Angliában és Németországban rendszeres kísérleti "távolbalátó" adások folynak. A távolbalátás első lépése az ú. n. távkínó, a távmozi, vagyis moziképek, tehát mozgó filmfelvételeknek a továbbítása. Természetben lejátszódó eseményeknek a távolbalátása a távmozinál is nehezebb feladat. Németországban az előkészítő távolbalátó adáskísérletek Döberitzben folytak és folynak, ahol annak ideién az első nagyobb teljesítményű német rövidhullámú adókísérletek is történtek. Az eddigi kísérletek 140 m. hullámon sugároztattak, azonban már készen van és az őszi német rádió-kiállításon üzemben is látható a nagy, 14 kilowattos és csak 1 méteres hullámon dolgozó adóberendezés, amely Berlin - Witzlebenben lesz végleg felállítva. Ezzel az adóval fognak kísérletezni az egyes városoknak 10 méter alatti, tehát ultrarövid hullámon szórt rádióműsorral való ellátása lehetőségének a további megvizsgálására és ugyanez az adó fog szolgálni a további távolbalátó kísérletekre is. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy az ennyire rövid hullámok terjedésének tulajdonságai már nagyon hasonlítanak a fény terjedéséhez, tehát az adót lehetőleg magasan kell elhelyezni, hogy az egész várost, amelyet rádióadással kiszolgál, besugározza. ...
.... Hogy egy kis képet alkossunk arról, hogy mit kell egy képszétbontó szerkezetnek tudnia, megemlítjük, hogy a most üzembe kerülő német berendezésnél minden kép 60 sorra és így végeredményben 4800 képpontra lesz szétbontva. Erre azért van szükség, hogy minél rezgés mentesebb képeket kapjunk ... Ez olyan különleges berendezés, amely a ráeső fényhatások nagyságát elektromos árammá alakítja át. így tehát a letapogatott képünknek a sötétebb vagy világosabb részei a fényelektromos cellában kisebb vagy nagyobb erősségű áramlökések lesznek. A fotocella árama természetesen igen kicsi, egymilliomod amper rendű, így tehát azt még kellően fel kell erősíteni, és csak azután lehet a rádióadón keresztül kisugározni a levegőbe. A rendes rádió-hírszórónál a helyzet az volt, hogy a hangot kellett először elektromos árammá átalakítani és ügy kisugározni az adóval a levegőbe, a távolbalátásnál a fényt alakítjuk át először elektromossággá és sugározzuk ki a levegőbe. A távolbalátó vevőnél tehát ezt a rádióhullámok hátán hozzánk jutó elektromos fényt kell újra látható képpé alakítani. A rádióvevőn vesszük a levegőből mozgó "képet" hangszóró helyett azonban a vevőhöz egy tehetetlenség nélküli fényforrás, egy különlegesen kiképzett ködfénylámpa, újabban nátriumlámpa van kapcsolva, amelyik a vevő által felvett,' egyenirányítón és kellően megerősített áramlökéseket újra fénylökésekké alakítja át. Most azonban, még ezeket a fénylökéseket kellő sorrendijén össze is kell rakni, éppen úgy, amint azt az adásnál szétbontottuk. Ezt az összerakást a Nipkow-korong végzi. Természetesen ennek teljesen azonos módon, azonos sebességgel és fázisban kell forogni az adó képbontó korongjával. Ennek az elérése pedig igen nagy technikai nehézséget jelentett, ma azonban már kielégítően meg van oldva. A korong előtt van azután a 4. fényrekeszelő, amelyen keresztül a mozgó képet figyelhetjük. Így leírva a dolog elég egyszerűnek tűnik. A gyakorlati kivitele korántsem ilyen egyszerű. Egy pár adatot közlünk a jelenleg felállítandó német ultrarövid hullámú adóhoz szállított távolbalátó berendelésről: A Nipkow-korong meghajtó motorja percenként 1500- at fordul. A korong átmérője fél méter. Három korongot kap az adó, az egyiket 4800, a másikat 10800, a harmadikat pedig 19200 képpont előállítására. A korong lyukai hatszögletűek és így a harmadik korong lyukánál egy oldal hosszúsága 5 ezred milliméter, ami nem nagyobb egy hajszál vastagságánál. Az egyszerű filmek <> követi a hangosfilm, ezzel a kísérletek szintén előrehaladott állapotban vannak, ezután pedig a valóságban lejátszott jeleneteknek a film kizárásával való közvetlen közvetítése. A távolbalátás a gyermekkorán túljutott. Az alapvető kérdések meg vannak oldva és most csak a különböző módszerek tökéletesítésén dolgoznak a mérnökök és fizikusok. A távolbalátás a gyermekkorán túljutott. Az alapvető kérdések meg vannak oldva és most csak a különböző módszerek tökéletesítésén dolgoznak a mérnökök és fizikusok. Ha összehasonlítjuk a ma távolba látott képeket a néhány évvel ezelőtt távolbalátottakkal, akkor látjuk csak annak a hatalmas fejlődésnek az útját, amit a távolbalátás rövid idő alatt befutott és ma már nem csak a reményünk lehel meg rá, hanem biztosan tudjuk, hogy rövidesénél fog következni az idő, amikor a rádió nem csak a hangot, hanem a képet is a szobánkba fogja varázsolni és mint a technikai tudomány egy újabb vívmánya fogja, a kultúrát szolgálni. "

1932. augusztus 22.-én már meg is kezdődtek az angol kísérleti televíziós műsorok, és elkezdték építeni az első televíziós stúdió építését is. Erről tudósított a Rádiósélet két évvel később, 1934. március 30. (VI. évf. 14. szám). Mai televíziós műsorok címmel megjelent cikke érdekes 1932-re visszautaló információkat közölt: " Eustace Robb. a brit rádió televíziós osztályának vezetője, érdekes beszámolót ad a televíziós műsorokŹról, melyeket a brit rádió még 1932 augusztus 22-én megkezdett. Televíziós műsor hetenként négyszer van a brit rádióban és most kezdték meg a külön televíziós stúdió építését Ma még bajos megmondani, hány <>-ja van a televíziós műsornak, mivel a televíziós vevőkészülékre nem kell külön rádióengedély; egy azonban kétségtelen: a néző-hallgatók száma több, mint amennyit a televízió ellenesek mondanak és kevesebb annál, mint amennyit a televíziósok tábora hirdet. A beérkezett levelek feladóhelye és mennyisége azt mutatja, hogy meglehetősen nagy területen, sokan tartanak már televíziós vevőkészüléket. Különösen érdekes a dologban, hogy a kontinens rádióŹsai jelentékeny érdeklődést mutatnak; FranciaországŹból. Németországból, a skandináv országokból jönnek sűrűn levelek, de még Firenzéből és Rómából is. Csak nemrégiben szerzett nagy örömet Londonban az az értesítés, hogy Bécsben nagy sikerrel vették a brit rádió televíziós adásait, egy palermói levél peŹdig arról számolt be, hogy Szicíliában fogták LonŹdon hangosképeit."

Az vége felé, októberben, John. L. Baird Londondoban Loránt Mihálynak a Rádióélet munkatársának nyilatkozott. (IV.évf..46.szám., 1932. november 13.). Véleménye szerint a televízió az egyetlen eszköz, amely közelebb hozhatja egymáshoz a nemzeteket! " London, október. A televízió sohasem volt annyira aktuális, mint ma; már nem is hétmér-ípldes csizmával, dt a tény sebességével terjed és tejlőd k! John L. Baird, a <>, a világ legelső távolbalátó szisztémájának feltalálója, akinek rendszere ina már a föld minden részén ismeretes és meghonosított, rendkívül érdekes visszapillantást vetett a televízió egész múltjára és jelölte ki előttem annak hihetetlen perŹspektívája jövőjét:
Életem legizgalmasabb percei - kezdte Mr. Baird - 1925 egyik sötét októberi délutánján zajlottak lel Ez volt az a nap, amikor életemben először s egyben: az egész emberiség történetében először - valódi televíziós képet láttam!
- E kísérletemnél nem voltam tekintettel - a kísérleti alanyra. Nem volt más a közelemben, hát egy hasbeszélő <> experimentáltan. Az első televíziós kép, az első televíziós csoda tehát, amelyet láttam - egy hasbeszélő élettelen babája volt. Fekete folt jelent meg a kísérŹleti vásznon, amely később - tiszta képpé alakult át! Felkiáltottam örömömben és szinte eszeveszetten, lerohantam a laboratóriumból á ház kapujához és felcipeltem az emeletre - az office boy-t. A fiú nem szívesen állott kötélnek, főképpen amikor bevittem a kísérleti szobába, ahol szokatlan fényáradat fogadta. Odaállítottam a <> elé és rohantam vissza a szomszédos szobába, hogy - megpillantsam a képét a vásznon.
-Ám, odaát - semmisem jelent meg a vásznon. A fejemhez kaptam és azt hittem, az előbb csak valami szédületben vagy álomban láttam a hasbeszélőbabát. Vissza tértem hát az előbbi szobába és akkor láttam, hogy a office boy, a különös fényáradattól való félelmében, elhúzódott a transmitter elől kikerült a gép fókuszából és így - nem is láthattam a képét! A következő percben azonban már megpillantottam a fiút a vásznon.
Kétségkívüli, hogy ezt a délutánt sohasem fogom elfelejteni!
- 1926 januárjának végén következett be azután, hogy nemcsak én, de idegen személyek is megpillantották élő emberek arcmozgásának - televízió útján közvetített képét! Ötven évig küzdött az emberiség, hogy az első televíziós képet megkapja, a tudósok vállvetve dolgoztak a sikerért s azon a bizonyos januári délutánon megjelent az érdeklődő szakemberek előtt - a valóra vált csoda! A készülék, amely ezt az első képet közvetítette, ma már a londoni, South Kensington-i, tudománytörténelmi múzeumban látható, mint - relikvia! S az azóta eltelt hét esztendő alatt óriási változások következtek be a televízió fejlődésében és történetében!
- Az első televíziós közvetítések alkalmával, ragyogó fényárban úszott a közvetített személy: a következő lépés az volt, hogy teljesen sötét szobába ültettük azt, akinek a képét televízionálni akartuk s ezt - az infravörös sugarak segítségével a legtökéletesebben sikerült is keresztülvinnünk!
Ez azután megint olyan csoda volt, amit sehogyan sem akartak megérteni a laikusok! Teljesen sötét szobából, ragyogóan világot képet adni egy személyről, aki maga semmit sem lát a vaksötétben - ezt nem akarta megérteni senki sem!
- 1928 februárjában következett be azután az első, igazán nagy televíziós világesemény: a televíziós fény, a televíziós kép - átrepült az Atlanti-óceánon!
Ekkor már nappali fény mellett dolgoztunk és 1928 júniusában már smmi akadálya nem volt annak, hogy ugyanolyan fény mellett, mint amilyen mellett a fényképet felveszik, - televíziós úton. Bármilyen élő személy képét közvetíteni tudjuk - bármely országba, bármely világrészbe!
- Ugyanezen esztendő augusztusában már elkövetkezett a színes közvetítés.
- Egyik legpompásabb élményem az volt, amikor egy kosár friss földieper képét közvetítettük és az élénk vörös szín a legtökéletesebb hűséggel jelentkezett! Mindezt azonban elhomályosította és ámult emlékeinek adta át az a pillanat, amikor többé már nemcsak a képet, de a hozzátartozó hangot is <> tudtuk! Ez 193O-ban következett be! A kép és a hang felfogásához nem kellett egyéb, mint egy egyszerű <> s egy kis hozzákapcsolt készülék, amely két gomb forgatásának segítségével működött. Ekkor már láttuk a beszélő teljes képét és hallottuk a - hangját is! A kép és a hang felfogásához két rádiókészüléket használtunk, az egyikkel a televíziós jeleket rögzítettük meg, a másikkal á hangábrákat fogtuk fel!
- 1930. júliuséban következett be azután, a technika történetében először, hogy közvetíteni tudtuk az első tele-talkie-t! (Hangos képet.) A kísérlet bemutatása egy londoni színházban történt és mondhatom, hogy még a megjelent szakembereknek is leesett az álluk a csodálkozástól, amikor az első televíziós mozikép megjelent előttük! A vásznon, amelyen a képet kaptuk, olyan volt, mint egy mézkaptár: 2100 elektromos lámpa égett 2100 kis, egymás mellett el rendezett kockában és a fényárban megjelent a kívánt kép és megszólalt a hang is.
Ma már egy gramofonlemezen tudjuk összesűríteni a hangot és a képet. A lemezt belehelyezzük a gépbe és - megszólal és megjelenik az ember, úgy, ahogy az életben is szemünk elé tűnik... A Phono-visio csodát művelt: előállította magát az élő életet! Egészen bizoŹnyos, hogy a közeljövőben már csak előveszünk gramofónlemez tartónkból - egy lemezt, feltesszük és megjelenik előttünk rég elhunyt emberek sztereoszkópikus képe és élethű hangja, mintha csak itt állanak előttünk...
- Ez természetesen, csak végső eredményében ilyen egyszerű, lényegében komplikált művelet eredménye. Tulajdonképpen az történik, hogy először a fényt alakítjuk át hanggá, azután a hangot mechanikai munka megnyilvánulássá, majd ezt újra hanggá, az így transzformált hangot elektromos impulzussá és végül ezt az impulzust: vizuális reprodukcióvá a vásznon!
- A BBC, a nagy angol rádió-társaság és az én találmányom érdekében alakult <>, legújabb megállapodás értelmében. Két éven belül az angol rádió új, nagy székházából, illetőleg ennek a székháznak speciális televíziós stúdiójából már olyan közvetítések fognak folyni, amelyek nemcsak a hanŹgot fogják tisztán nyújtani, de mindjárt megmutatják a beszélő, játszó, táncoló, éneklő személyt is, akit a legnagyobb élethűséggel, a legtökéletesebb sztereoszkópikus kép alakjában, szinte olyannak fogunk látni, mint aki a szemünk előtt él, mozog, ugrál, táncol, énekel...
S itt kell rámutatnom, itt kell megállapítanom, hogy a televízió területe - határnélküli! És éppen ezért a határnélküliségért, azért, hogy egy Amerikában e pillanatban lejátszódó esemény képét és hangját a következő pillanatban, itt Angliában láthatjuk, a televízió lesz az az eszköz, amely - közelebb fogja hozni egymáshoz a nemzeteket! S hogy ez az idő bekövetkezik, azt a televízió rohamos fejlődése és elterjedése rendkívül siettetni fogja! Ám, a televízió jövője - a hihetetlenül gyors fejlődése ellenére tele van még meglepetésékkel, csodákkal! Annyi minden vár még megoldásra, annyi minden új dolog fog még megszületni a televízióval kapcsolatban, hogy ma nemcsak a laikus, de még a kutató is alig mer jósolni. Az emberiség most aratť az éterben, most látja, érzi, tapasztalja, hogy az éter - a jövő igazi területe, amelyből mindent nyerni fog! S ez az éter még rengeteg titkot rejt magában, rengeteg megoldást kíván, sőt: sürget...
- E jön az idő, - lehet, hogy nem is sokára - amikor az étert a mainál sokkal messzebbmenő kontroll alá kell venni s minden talpalatnyi részét úgy kell elrendezni, beosztani, használatba engedni, hogy az emberiség innen nyerje azt, ami ma egyedül hiányzik belőle: az erőt arra, hogy az egymással szembenálló nemzetek közelebb kerüljenek egymáshoz,boldogan és
megértéssel éljenek egymás mellett." - írta Lóránt Mihály.

1933. március 10. A Los Angeles - i W6XAO állomás megkezdi működését. Még aznap egy földrengés sújtja a várost: a károkról készült film másnap kerül adásba.

1933. október 27.-én, a Magyar Rádióban Véghely Dezső postaműszaki főigazgató tartott előadást reggel 6.30-as, kezdéssel a távolbalátásról. A Rádióélet (V. évf. 44. sz.), előzetest közölt:
"Egy évtized óta lankadatlan szorgalommal, szinte ádázul folyik a munka a távolbalátás megvalósításáért. A rádió csodája óta az emberiség úgy látszik nem ismeri a lehetetlent. Néhány esztendő előtt a távolbalátásról olyan formában nyilatkozott a mai ember, mint egy magától értetődő dologról, amin nem is lehet nagyon csodálkozni. Pedig a távolbalátás megoldásáig igen sok részletet kellett megoldani a laboratóriumokban és még igen sok fejtörést fog okozni, hogy olyan távolbalátó gépeket szerkesszenek, melyek éppúgy bevonulhatnak mindenki otthonába, mint a rádió vevőgépek. Annyiban igaza volt a ma semmin sem csodálkozó emberének, hogy a távolbalátás problémája már régen nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába.
- Az adórész - mondja Véghely Dezső - teljesen meg van oldva. A vevőgépeknél némely szempont, az olcsóság és könnyen kezelhetőség még nehézségeket okoznak, de egész bizonyosan eljön az idő. Amikor a vevőgépeknél is megjelenik olyan megoldás, mely azután magával hozza a mindenkinek hozzáférhető távolbalátást. Hogy mikor lesz ez, arra nézve jóslásokba bocsátkozni nem lehet. Annyi bizonyos, hogy egy találmányon sem dolgoztak még annyira kéz a kézben az egyes nemzetek híres feltalálói, mint éppen a távolbalátás megoldásán. A kutatók szabadon használják egymás szabadalmait. Ez mutatja leginkább, mennyire fontos és korszakalkotó dolog a távolbalátás. Megvalósításának óhaja háttérbe szorítja még az egyéni érdekeket is.
Tudott dolog, hogy Londonban már régebben folytattak távolbalátási kísérleti adásokat és ezekbe a nagyközönség tehetősebb elemei is bekapcsolódtak. Az angolok akkoriban 1200 pontegységre bontották az átvitelre kerülő képet és ez volt az egyik ok, ami miatt nem kaptak tökéletes eredményt. A németországi kísérleteknél, melyekben a német posta is tevékeny részt vesz, már 40 ezer képponttal dolgoznak és arra az eredményre jutottak, hogy ennél több pontra bontani a képet már nem is előnyös. A távolbalátás adási részénél a rövid és az ultrarövid hullámoké a jövő. A vevőgépnél pedig a Braun - féle cső alkalmazása látszik meghozni a tökéletes megoldást. A eső burájának belső részén zinksulfid és bárium preparátumból készült réteget alkalmaznak, amelyen az egy másodperc alatt 40 ezer képpontot szállító vezérelt katódsugár élénk fluoreszkáló képet hoz létre. A vezérlés vízszintesen, jobbról balra és vissza történik és a megjelenő kép oly éles, hogy lefényképezése, amint képünkről látható, teljes nappali világítása helyiségben is kifogástalanul sikerült. A katódsugár vezérlésére több módszert is alkalmaznak. A csövek már most is meglehetősen! nagy alakban készülnek és ez a képnagyság a házi távolbalátó készülékekkel szemben támasztott követelményeket már kielégítené. Természetesen a kutatók leghőbb vágya minél nagyobb és minél élesebb képek viteli lehetősége. " K ..s.

1933. november 13. R.D.Blumensfeld, az Express lapok főszerkesztője és az angol újságírás egyik legtekintélyesebb képviselője feltűnést keltő művében érdekes képet rajzolt a jövő sajtójáról, - mint az MTI korabeli hírei között olvashatjuk. Ahogy fogalmazott, a sűrű légi forgalom tágítani fogja az olvasók látókörét úgy, hogy egyre több külföldi híranyagot fognak kívánni. Az esti lapok rádió felolvasás formájában fognak megjelenni, vagy távolbalátó készülékek fogják a híreket az olvasók lakásán falra vetíteni.

1934 Vrabély Theodot elektronikus képkeverési találmányával (blue box) elnyeri a marseille-i nemzetközi versenyen a város nagydíját és a francia feltalálók és gyárosok szövetségének aranyérmét.

A távolbalátás kutatásának, kísérleteinek tíz év alatt megtett állomásait foglalta össze 1934. február 9.-én a Rádióélet, (VI.évf.7.sz.) :
"Az egyre fejlődő rádiótechnikára még a megoldandó feladatok hosszú sora vár. A ma is megoldatlan kérdések egyik legérdekesebbike, amely egyre jobban érdekli a rádiózó közönséget, minden bizonnyal a távolbalátás. Kevés találmányt előzött meg ilyen hosszas és gondos munka, mint a távolbalátás terén folyó kutatásokat. Különböző kutatók más és más irányiban keresik ennek az izgató kérdésnek a megoldását. Vannak a kutatók között olyanok, akik a reklám hangos nagydobjával hívják fel a világ közvéleményének figyelmét kísérleteikre és vannak csendes, szerény tudósok, akik laboratóriumok mélyén dolgoznak hosszú évek óta a kérdés megoldásán. Ezek közé tartozik Karolus professzor, aki a Telefunken laboratóriumaiban pontosan egy évtizedé foglalkozik távolbalátás kérdésekkel. Amikor Karolus professzor 1923-ban foglalkozni kezdett a távolbalátással és a képtáviratozással, ez a kérŹdés nem volt új. Már nyolcvan évvel azelőtt egy Bain nevű fizikus közzétette vezetékes képtávíró rendszerét és jóval előbb felmerült a villamos távolbalátás kérdése is. Karolus a Kerr-féle elektrooptikai hatást vette alapul annak ellenére, hogy ezt előtte többen nem tartották eredményesnek. Három esztendei kemény munkával eljutottak oda, hogy Bécs és Berlin között kísérleti képközvetítést vezettek be, amelyet 1927-ben javított formában ismételtek meg. Karolus laboratóriumából a Deutschlandsender 1300 méteres hullámhosszán 2 kilowatt energiával és kábelen vitték át Berlinből Bécsbe a képeket. Ugyanabban az évben az 1250 méteres hullámon Berlin és Moszkva között folytattak képátviteli kísérleteket kielégítő eredménnyel. Ez a próbaüzem inkább propagandajellegű volt és annak megállapítására szolgált, hogy a képátvitel rádióval hogy hozható gyakorlatilag összefüggésbe. Itt is, mint a rádió más területein, sok nehézséget okozott, hogy nem áll a kísérletek céljára megfelelő hullámhossz rendelkezésre. Karolus úgy vélte, hogy képátvitelre 100 méteren aluli, rövid hullámokat kell felhasználni, mert ezek lennének legalkalmasabbak a földrészeik közötti gyorskép lebonyolítására. Még 1926-ban megkezdődtek a tengerentúli képátviteli kísérletek is 4 kilowatt energiával Berlin és Róma, valamint Berlin és Rio de Janeiro között, a 20 és 30 méter közötti hullámsávon. Ennél is rövidebb hullámon közvetítettek képeket Hollandia és Jáva között, majd 1930-ban Karolusnak sikerült Berlinből a kínai Nankingba továbbítani képet. Ezek a távolbalátó kísérletek a japán-kínai háború miatt szakadtak félbe. Érdekes kísérletek folytak le Észak-Amerika és Berlin között is, sőt legújabban a 10 méteren aluli ultrarövid hullámokon is.
Azóta elkészült a rádióhallgatók számára is alkalmas és rádióval egybeépített képvevőkészülék. De a laboratóriumokban folyik tovább a kemény, kutatómunka. Valószínű, hogy néhány éven belül meglesz az eredménye és sokmillió lakásban a rádió mellé bevonul az akár világrészek eseményeit képben is közvetítő rendszeres távolbaŹlátás is."

1934. július 10. A Telegraf jelentése szerint Otto Eisenstadter bécsi "elektronikus", olyan távolbalátó készüléket fejlesztetett ki, amely újszerű megoldást kínált a távolbalátás tökéletesítésében. Mihály Dénes rendszerétől eltérően az új szerkezet rendívül finom rácsot használt, a korábbi durvarácsos megoldással szemben, így a kép finom részleteit is sokkal tökéletesebben tudta vissza adni. Ehhez társult még az is, hogy az eddigi drága felvevőgépekkel szemben mindössze 40-50 pengőbe kerül. A lap beszámolója szerint az angol "Televsision Company" már fel is vette a kapcsolatot a feltalálóval a szabadalom megvásárlása céljából.

Megszületett az első távolbalátó - autó Németországban., írta német forrásokra hivatkozva a Rádióélet 1934. szeptember 16.-i száma ( VI. évf. 38. sz.).
"Távolbalátó-autó Németországban. Nemrégiben száŹmoltunk be lapunk hasábjain a Magyar Távirati Iroda új szerzeményéről: a távolbalátáson alapuló hírszolgáltató gépről. Most német híradások újabb szenzációt jelentenek: megszületett az első távolbalátó-készülékkel felszerelt autó. Aki nem hiszi, nézzen utána a berlini autójegyzékben az IA 99389 szám alatt. A gépkocsit hernyós szerkezettel szerelték fel és így a legrosszabb terepen is haladhat. A belsejében egy 12x16 cm-es képeket felvevő és rövidhullámú továbbító gépezet van beépítve - természetesen külön rövidhullámú készülék szolgál a hangtovábbításra. A gép a másodpercenként huszonötször váltakozó képet 180 sorban tapogatja le. Egyelőre csak filmszalagokat közvetítenek a <>, de remélik, hogy a rádiónál már hosszabb ideje alkalmazott viaszlemez-eljárás mintájára közbeiktatott filmfelvétellel hamarosan aktualitáŹsok leadására is sor kerül. Ezzel kapcsolatban említjük meg, hogy Angliában engedélyt kapott egy amatőr drótnélküli távolbalátási adásokra. Az engedély csak a kísérleti adásokat engedi meg és ezért tilos mindennemű műsorszerű sugárzás. Meg van engedve tárgyak képeinek közvetítése és két percen túl nem terjedő filmŹszalagok lepergetése, beleértve a hozzávaló zenét is."

1934. szeptember 29. A Német birodalmi Posta - a német távirati iroda aznapi jelentése szerint - megbízást kapott egy horozható távolbalátó adóállomás megépítésére. A tervek szerint az állomást 1935-ben a Brockenen állítják fel.

1934. december Philo Farnsworth bemutatja televízió rendszerét.

1935. január 31. London. Sir Kingsley-Wood főpolgármester az alsóházban bejelentette, hogy tekintettel a távolbalátás fejlődésére, általános távolbalátó szolgálatot fog megindítani, amelynek vezetésével az angol rádiótársaságot (British Broadsacting Coirporation) fogja megbízni. A távolbalátó szolgálat kiegészítő része lesz a közönség részéről váltott rádiószolgálati engedélyek a távolbalátó szolgálatra is kiterjednek mégpedig külön díjazás nélkül.Az év második felében távolbalátó állomást építenek Londonban - folytatta a miniszter. Később pedig a tapasztalatok összegezés és értékelése után az ország más részein is tervezik az állomások építését. A Távolbalátó szolgáltatás költségeit 1936. december 31.-ig 180.000 Fontra becsülte.

1935. február 15. Rádióélet (VII. év. 8.sz).: Megvalósulhat-e a távolbalátás a közeljövőben? - kérdezte a Rádióélet. " A külföldi, de a magyar napisajtóban is sűrű egymásutánban látnak napvilágot olyan közlemények, melyek a távolbalátás izgalmasan érdekes kérdésével foglalkoznak és latolgatják ennek a rádiózás történetében kétségtelenül forradalmat jelentő újításnak közeli lehetőségeit.
Az angol rádióipar és kereskedelem képviselői szembefordultak az angol sajtóval, amely bőven foglalkozik a távolbalátás kérdésével és azzal érvelnek, hogy amennyiben a közönségbe beoltják a távolbalátás közeli megvalósulásának reményét, úgy a rádióipar és kereskedelemnek nem lesz majd módjában a már kigyártott rádióvevőkészülékek értékesítése. Az angol sajtó ezzel szemben azzal érvel, hogy a távolbalátásról, mint korszakalkotó találmányról, kötelessége olvasóit tájékoztatni.
Az éles ellentét, amelyet bőven kommentált az európai napisajtó, azt vetette fel, hogy az angol parlament vizsgálóbizottságot küldött ki a távolbalátás kérdésének tanulmányozására és ez a bizottság - mint arról a <> beszámolt - most tett jelentést az angol alsóháznak. A bizottság javasolja ugyan, hogy az angol rádiótársaság foglalkozzék a távolbalátás gyakorlati alkalmazásával, de egyben megállapítja, hogy három éven belül a rádióipar nem juthat olyan helyzetbe, hogy elfogadható áron bocsáthasson forgalomba távolbalátó vevőkészülékeket.
Kétségtelen, hogy a nagyközönség szempontjából csábító a gondolat, hogy a távolbalátás heteken vagy hónapokon belül megvalósul és bárki odahaza lakásán ülve, mintegy saját házi mozijának vásznán látja, leperegni a milanói Scala egy előadását, vagy mondjuk a közkedvelt budapesti konferanszié jellegzetes állsimogatását, miközben a hangszóróból Puccini melódiák csendülnek fel kristálytisztán, vagy árad a kiváló színész fanyar, egyéni humora.
A helyzet azonban távolról sem ilyen rózsás. Az a rendszer, amelyet az angol rádiótársaság hírek szerint az ősz folyamán be akar vezetni, részleteiben nem ismeretes. Annyit tudunk róla, hogy az eddigi kísérleteknél jóval rövidebb, úgynevezett ultrahullámokon történik a képek átvitele és hogy sikerült kedvező körülmények között meglehetősen tiszta képeket közvetíteni. Hogy melyek ezek a kedvező körülmények, amelyek lehetővé teszik egy színielőadás vagy egy sportesemény képben való rádióközvetítéŹsét, azt nem tudjuk. De annyi bizonyos, hogy a dolog távolról sem olyan egyszerű, amilyennek egyes sajtóközleményekben beállítják.
Abból, hogy az angol alsóház távolbalátással foglalkozó különbizottsága három éven belül nem tartja lehetőnek a nagyközönség által is könnyebben meg vásárolható áru vevőkészülékek forgalombahozását, csak arra lehet következtetni, hogy az első készülékek ára Angliában is olyan magas lesz, hogy a távolbalátás évekig, talán igen hosszú ideig nem terjedhet el szélesebb körben. Nincs is másról szó Angliában sem, mint presztízskérdésről. Annak szorgalmazásáról, hogy Anglia úttörő legyen ilyen korszakalkotó - találmányok gyakorlati megvalósításában. Jellemző, hogy Németország, amely a rádiótechnikai kutatás terén hosszú évek óta az élen jár, idegenkedik a távolbalátás gyakorlati megvalósításától és csakis laboratóriumi jellegű kísérletezésekre szorítkozik. Kísérletek folynak az Egyesült Államokban és szűkebb körben foglalkozik a kérdés tanulmányozásával az olasz rádió is. A távolbalátás a bíztató előjelek után meg fog születni. Nem kétséges az sem, hogy éppúgy közkinccsé lesz, mint maga a rádió. Addig azonban, amíg a laboratóriumokból a távolbalátó készülék a mai viszonyok között is megfizethető áron eljuthat a rádiót kedvelők lakásába, hosszú évek fognak még eltelni, hacsak valamilyen, az eddigiektől egészen eltérő, de eddig még meg nem született új találmány egy csapásra meg nem oldja ezt az egyelőre megoldhatatlannak látszó kérdést."

Az angol kísérleti televíziós program 1935-ben évi 180 ezer fontos költségvetésből készült, ami aminek fedezetét az akkor még félfontos rádió előfizetési díjakból fedezték. Majd 1936-tól fognak külön előfizetési díjat bevezetni a televízió készülékekre.

1935. március 22. A berlini rádiópalotában Hadamowsky, a birodalmi rádióállomás vezetője megnyitotta a rádióállomás távolbalátó üzemét. A megnyitón elmondta, hogy mást már csak a német iparon múlik, hogy a következő rádió kiállításon képes lesz-e megfelelő mennyiségű megvásárolható készüléket forgalomba hozni. Ugyancsak Hadamowsy beszélt 1935. április 29.-én Berlinben, a Nemzetközi filmgyűlésen is, - tudósított a német távirati iroda - ahol ismertette a német távolbalátó berendezést. Az előadáson azt mondta, hogy az a meggyőződése, hogy a távolbalátás fejlődése ellenére a film teljes mértékben meg fogja tartani a fejlődését és a rádió is megmarad a jelenlegi alakjában. A fejlődést a jövőben a széles néprétegek vevőkészüléke fogja meghatározni, a távolbalátás újabb értéket jelent a közművelődés fejlődésében. 1935. május 29. rendeztek Berlinben konferenciát a távolbalátásról, ahol felavatták a német távolbalátó feltalálójának Nipkow-nak az emléktábláját. A konferenciát táviratban köszöntötte Adolf Hitler birodalmi kancellár, és Göbbel propagandaügyi miniszter is.

1935. június 28. Rádióélet (VII. évf. 27. sz.) A távolbalátás nehézségeiről írt. " A berlini távolbalátó-kongresszus behatóan foglalkozik a távolbalátás technikai tökéletesítésének, az intézmény népszerűsítésének és azoknak a nemzetközi jogi kereteknek kérdésével, amelyek a, távolbalátás általános elterjedésével szükségszerűen mutatkoznak majd. A kongresszus alkalmából egyébként négy távolbalátó-központot létesítettek Berlin területén azzal a céllal, hogy ott a közönség teljesen díjtalanul, személyesen ismerkedhessek mag az új találmány lényegével és gyakorlati használatának módjával. A távolbalátó központokba tehát bárki bemehet s részletesen, tanulmányozhatja a távolbalátást. A különböző országok egyes szaklapjai máris felvétették a távolbalátási céljaira alkalmas népvevő készülék típus megkonstruálásának lehetőségét. A berlini távolbalátó kongresszus tárgyalásainak vitaanyagából megállapítható, hogy ilyenfajta berendezkedésről ezidő szerint még szó sem lehet. A távolbalátó-vevőkészülék előállítása egyelőre még annyira drága, hogy hosszabb ideig tartó kísérleteknek kell lefolyni, amíg ez a kérdés a megoldás stádiumába kerülhet. A távolbalátás terén különben még mindig a németek és az angolok járnak elöl s Németország területén most állítják fel a második távolbalátó-leadóállomást. Az első, amely már hosszabb idő óta működik, - mint ismeretes Berlinben van, míg á másodikat a Harz - hegységben építik. Az eddigi tapasztalatok szerint, ha a távolbalátás technikája kénytelen volna a mostani rendszernél megállapodni, akkor Németországnak minden 50 kilométernyi körzetében külön-külön leadóállomásokat kell majd építeni. A rövidhullámú adás ugyanis ultra-rövidhullám segítségével történik. Mivel a távolbalátáshoz használt ultrarövid-sugarak gyakorlatilag értékesíthető hatótávolsága ezidő szerint még körülbelül 70 km-es sugarú körre korlátozódik, a mai helyzetben az előbb említett sűrűn épített leadóállomás-hálózatra volna szükség. A német rádiószakkörök éppen ezért meglehetős dilemma előtt állnak. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ilyen sok állomás építése rendkívül magas összegű befektetést kíván, amely a távolbalátó-technika más irányú fejlődése esetén természetesen feleslegessé válhat. Ez az oka annak, hogy a távolba-látás kérdésében igen nagy óvatosságot tanúsítanak mindenütt. Mind Angliában, mind pedig Németországban kérték a távolbalátás hívei, hogy a televízió fejlesztése érdekében emeljék fel a rendes előfizetési díjak összegét, vagy ha ez nem lehetséges, állapítsanak meg külön előfizetési díjakat a távolbalátás vevőközönsége számára. Illetékes körök mind a két országban elvetették ezt a tervet. Az elutasítás indokolása utal arra, hogy a távolbalátás pillanatnyilag még nincsen olyan állapotban, amely megengedhetővé tenne ilyen nagy horderejű intézkedést, ellenkezően a televízió oly kevéssé ismert a rádióhallgatók legszélesebb rétegeiben, hogy annak igen beható népszerűsítésére van szükség. Ezért egyelőre továbbra is az a helyzet, hogy ha valakinek a távolbalátás vételére alkalmas készüléke van, az a rendes rá-dióelőfizetési díj fejében, mindennemű külön díj fizetése nélkül veheti a távolbalátó-leadóállomás közvetítéseit."

A Rádióélet még egy cikket szentel ugyan ebben a számában a távolbalátás kérdéskörének. Azt a kérdést tette fel, hogy: Versenytársa lesz-e a távolbalátás a mozinak?

" A napokban ért véget Berlinben a Nemzetközi Távolbalátó Konferencia s azt követően nyílott meg a nagy Berlini Filmkongresszus. Már a távolbalátó-konferencián ís sok szó esett eset, a filmérdekeltségnek arról az aggodalmáról, amelyet a televízió lehetőségei keltettek egyes filmszakemberekben a mozgóképszínházak jövőjével kapcsolatban. Egyesek ugyanis attól tartanak, hogy a televízió súlyos konkurenciát támaszt majd a mozgóképszínházaknak s természetesen magának a filmszakmának.
Ezt az aggodalmat minden vonatkozásában kimerítően megcáfolta a filmkongresszuson tartott felolvasása során Hadamowsky dr., a német rádióügyek birodalmi vezetője. Mindenekelőtt kijelentette, hogy szó sem lehet arról, mintha a televízió valaha is mint egy <> nyerjen szerepet az emberiség életében. A távolbalátás mai fejlettségi fokán egyelőre az a helyzet, hogy a televíziós vevőkészüléken az úgynevezett nézőlap, vagyis az a felület, amelyen a kép megjelenik, mindössze könyvlap - nagyságú. E mellett a televíziós vevőkészülék csak lesötétített szobában mutatja a közvetített képet.

Ebből nyilvánvaló, hogy a televíziós - rádiókészülék egyáltalán nem pótolhatja a mozit, elsősorban technikai okok miatt. Elképzelhetetlen az, hogy a televíziós rádióhallgató egész napot, vagy csak több órahosszat is üljön <<ötét szobájában a készülék előtt>>. Ugyanez a szempont azonban korlátozza a gyakorlatban a televíziós leadásra számításba jövő műsoranyagot is. A filmérdekeltségek és mozik attól féltek, hogy a televízió elterjedésével a rádióműsorok nagyrészt átalakulnak s műsoranyaguk főként nagy filmek, valamint színházi előadások közvetítésére tér ét.
- Ha meggondoljuk, - mondotta Hadamowsky - hogy egyfelől a szobasötétítés, másfelől a kis látófelület olyan akadályok, amelyeken, legalább is ezidőszerint egyáltalán nem segíthet a televízió, akkor az aggodalomnak teljesen meg kell szűnnie. A televíziós leadóállomások nem rendezkedhetnek be arra, hogy a napi 13 - 15 órás műsoranyagot filmekből vagy színdarabokból állítsa össze; mert ezt a közönség egyáltalán nem bírná el. E mellett a kis látófelületen a film, szereplőd olyan parányiak, hogy csak az egészen nagyméretű mozgások és gesztikulációk érvényesülnek. A mimika s általában a művészet legkifejezőbb arcjátéka és gesztíkulációja - tehát a művészi játék legteljesebb finomságai - úgyszólván teljesen elvesznek. Ugyanezek a tényezők teljesen eloszlathatják a színházi szakemberek aggodalmait is. A színházak esetében egyébként még egy olyan szempont van, ami megfosztja a televíziót a konkurencia lehetőségétől. Ez ugyanaz a hátrány, amellyel a film is elmarad a színházi előadásoktól. Ez pedig a játék plaszticitásának kérdése. Vannak ugyan olyan kísérletek, amelyek a plasztikus film megteremtésére irányulnak, eddig azonban alig értek el e téren eredményt. Amennyire tehát nem lehet igazán művészi konkurense a színháznak a film, még kevésbé lehet majd a televízió.
- Nem lesz konkurenciája a filmnek a televízió akkor sem, ha a látófelületet valamilyen vetítőrendszerrel sikerül sokkal nagyobb területre átvinni. Hiszen ha a rádiók játékfilmekből akarnák jövendőbeli műsorukat összeállítani, akkor a világ filmkészletét hónapok alatt teljesen felemésztenék s így a legrövidebb idő alatt megoldhatatlan műsoranyaghiány elé kerülnének. Arra pedig márcsak anyagi okokból sem vállalkozhatnak a rádiótársaságok, hogy maguk állítsanak elő nagyszabású hangosfilmeket, rádióköz vetítés céljából.
- Mindezek folytatta Hadamowsky a televíziós közvetítések műsoranyagát annyira megszabják, hogy már ma meg lehet állapítani, mi lesz a távolbalátás tárgyi műsorszáma. Röviden azt mondhatjuk: a napi élet érdekes eseményei, tehát úgyszólván kizárólag helyi riportázs. Ezek az események rendszerint rövid időtartamúak s miként a rádió például sohasem közvetíti a kétszer negyvenöt perces futball mérkőzések egész lefolyását, hanem csak a II. félidőt, nyilvánvaló, hogy a televíziós helyszíni közvetítések időterjedelme is a 40 - 45 perc körül fog mozogni.

Mivel a zenekari hangversenyek, a hírszolgálat, s a legtöbb esetben a szólóművészek produkciójánál sem elengedhetetlen szükség, hagy a rádióhallgatók lássák a szereplőket. Már csak anyagi okokból is meggondolják, még a távol jövő Broadcasting igazgatói, vajon televízióval közvetítsék-e ezeket a műsorszámokat; amiből természetszerűen, következik, hogy a rádiók műsora még a televíziós készülékek nagymérvű elterjedése után is nagyobb részében nem <> számokból fog állani, hanem azonos marad a mosŹtani műsoranyaggal. Hadamoesky fejtegetései, amelyeket a fentiekben kimerítően ismertették újszerű és tagadhatatlanul gyakorlati szempontból a televízió szerepét, általános megnyugvást keltettek a filmérdekeltségek körében."

1935. június 6. Sir Kiongley-Wood londoni főpolgármester bejelentette, hogy az angol rádiótársaság (BBC) végleges elhatározása szerint a londoni Alexander Palace-ban szerelik fel az első angol távolbalátó rádió-állomást.

1935. augusztus 13. Az angol postaügyi miniszter bejelentette, hogy a távolbalátás ügyében kiküldött bizottság indítványára felhatalmazta a brit rádiótársaságot, hogy a televízióval foglalkozó két részvénytársasággal (Baird Television Company Limited és a Marconi E.M.I. Television Company Limited) megállapodást kössön teljes távolbalátó leadó berendezés elkészítésére.

1935. augusztus 14.-én a Magyar királyi Posta az MTI-n keresztül tudatta, hogy a Magyar Rádió tízéves évfordulójára tervezett nagyszabású rádió kiállítást elhalasztják, mert a kiállítás legnagyobb érdeklődésre számító részét, a távolbalátás berendezéseit nem tudják Budapestre szállítani, mert nem kapták meg a kiszállítási engedélyt Németországtól.

1935. augusztus 24. A német távirati iroda korabeli jelentése szerint a párizsi központi távíróhivatal eddigi állami rádióadását mostantól egy újabb erősebb állomás sugározza amit Villebon - sur - Yvette-ben építették fel, és a hír szerint az adó távolbalátó kísérletekre is alkalmas.

1935. szeptember 26. Bécsi lapértesülések szerint az osztrák rádióiparral egyetértésben a bécsi technológiai-ipari múzeumban kísérletek folytak távolbalátó állomás felállítására.

A Magyar Rádió igazgatója, 1935. október 15.-ére sajtótájékoztatóra hívta össze a korabeli budapesti rádió szaksajtó és a napilapok rádiórovatának képviselőit. A Gellért Szállodában megtartott sajtótájékoztatón megjelent a m. kir. Posta részéréről Véghelyi Dezső posta műszaki főigazgató, Ujj György posta műszaki főigazgató, Marschalko Béla posta műszaki főigazgató, dr. Hlatky Endre, Somogyvári Gyula, igazgatók, dr. Német Antal főrendező, Cs. Szabó Zoltán, dr. Koncz Sándor osztályvezetők. A sajtótájékoztató végén a televízióval kapcsolatos témákat is ismertettek:
..." A televízió kérdése.
5. A televízióval kapcsolatban a m. kir. Posta és a Rádió Társaság között megállapodás jött létre arra nézve, hogy a televízió külföldi fejlődését állandóan megfigyelje és a magyarországi bevezetés előmunkálatait elvégezze. A szükséges műszaki előtanulmányok folynak és kísérletek végzése céljából a rádiótársaság a szükséghez képest fokozatosan 200.000 Pengőt bocsát rendelkezésre.
A tanulmány és kísérleti tevékenység lebonyolítására a m. kir. Posta és a Rádió Társaság 3 - 3 tagból állandó bizottságot alakított. Ez a bizottság már megkezdte munkáját. Most folynak az előkészítő tárgyalások arról, hogy a bizottság technikai szakértői már a legközelebbi hetekben Franciaországban, Angliában és Hollandiában tanulmányozzák a televízió kérdését. A kiküldendő bizottság ezt az alkalmat fel fogja használni arra is, hogy a jövő évre tervezett televíziós kiállítás ügyében tájékozódjék. " - 1935. október 18. Rádióélet (VII. évf. 43.sz)

Az amerikai televíziós kísérletekről, és próbaadásokról szintén beszámolt olvasóinak a Rádióélet című hetilap.
"A távolbalátás mai állapota az Amerikai Egyesült Államokban." (Részletek a cikkből): "Az Észak-amerikai Egyesült Államokat legtöbbször úgy emlegetik, hogy a távolbalátás terén az viszi a vezető szerepet. Ez a vélemény nem indokolatlan, mert bár az öreg Európában is igen sok alapvető találmány született ezen a téren, mégis, úgy látszik, hogy a jövőt illetőleg az amerikai rendszerek jutnak vezető szerephez. A <> legutóbbi száma a legújabb adatok alapján részletesen ismerteti ezt a kérdést és ebből hozzuk az alábbiakat. Az Egyesült Államokban a Radio Corporation of Amerika, a Victor Co., a Fransworth Television Company of America, a Bell társaság, a Lee de Forest Company, továbbá a Philco a National Television Corporation érdekeltségek foglalkoznak a távolbalátás előbbre vitelével. A Radio Corporation of America, avagy rövidítve RCA, úgy látszik ezidő szerint legelöl jár. Az RCA egyik mérnöke Zworikyne nevéhez fűződik az ú. n. <> feltalálása, amelynek alapelve a foto-elektromos hatás összegyűjtése amint azt a Rádióéletben a közelmúltban ismertettük és a képnek katódsugárral történő felbontása. A vétel céljára ugyancsak Zworykine által készített kinoszkopnak neŹvezett készülék szolgál. Ilyen berendezéssel sikerült már átvinni egy-egy, a stúdióban játszott jelenetet 145 km távolságra New Yorkból Camdenbe (Philadelphia mellett) mindössze csak egyetlen rádióközvetítő (relais) állomást iktattak közbe. Az RCA által végzett kísérletek megmutatták, hogy az ikonoszkoppal sokkal nagyobb mértékben lehet az ú. n. direkt távolbalátást megvalósítani, vagyis élő személyeket átvinni, mint más rendszerrel. Ennek pedig igen nagy fontossága van, mert a televízió elterjedésének, illetve kifejlődésének a pénzügyi nehézségeken kívül fő oka a műsorellátás szegényes lehetőségében van.
Lássuk először is a pénzügyi nehézségeket. Tudvalevőleg a távolbalátó adók 6 -7 m körüli ú. n. ultrarövid, hullámokon dolgoznak. Ezeknek, a hullámoknak terjedési viszonyai pedig majdnem ugyanolyanok, mint a fénysugarakéi: azaz gyakorlatban egy-egy távolbalátó adóállomással 30 km-nél nagyobb hatótávolságot nem igen lehet elérni. (Kivéve talán akkor, ha sikerül az adóállomást igen magas hegy-. csúcsokon elhelyezni, amit azonban csak igen ritkán lehet megvalósítani a dolog természeténél fogva, és ami másrészről egyéb hátrányokkal jár.) A végzett számítások szerint kb. 80 távolbalátó állomásra lenne szükség, hogy az Egyesült Államok területét úgy ahogy besugározzák, aminek a beruházási költsége mintegy 40 millió dollárt tesz ki. (Ugyanakkor a rádió hírszóró adóberendezésekbe fektetett tőkét ma az Egyesült Államokban csak 25 millió dollárra becsülik, pedig a hírszóró adóállomások száma sokkal több, mint 80 és ezt a 25 millió dollárt is több mint tíz év alatt használŹták fel.) Ennek a 80 távolbalátó állomásnak egyévi üzemben tartását, beleértve a műsorellátást is, az állomások amortizációjával együtt évi 58 millió dollárra lehet becsülni. Ezek a számok eléggé megmutatják, micsoda pénz szükséges ezekhez az állomásokhoz és a nehézség ott van, hogy nem tudják megoldani jövedelmezőségüket, hiszen az Egyesült Államokban a rádió előfizetési díjat a jól megfizetett rengeteg reklám pótolja. De a pénzügyi nehézségtől eltekintve ma még úgyszólván megoldhatatlannak látszik a műsorellátás kérdése is. Ma általában a hírszóró-állomások évi 5000 órán át adnak műsort, a távolbalátó állomásoknál ennek az időnek a felét sem lehetne műsorral kitölteni. Az Egyesült Államok egyévi filmtermelése átlagosan 300 film, ezeknek a lejátszása kiöltene 400 műsorórát. Ha ehhez hozzávesszük az új színpadi darabok közvetítésére a színházakból ugyanennyit, valamint, érdekesebb események közvetítésére cca. évi 800 órát, akkor beláthatjuk, hogy egy adóállomás műsora legfeljebb 1600 - 2000 órát tehetne ki. Ez adatok alapján meg lehet érteni, amit az Egyesült Államok szakemberei közül igen sokan hangoztatnak, hogy általánosan elterjedt televízióról a legközelebbi öt évben nem lehet szó. ... "1935. november 29. Rádióélet (VII. évf. 49.sz.)

1936. február 17. A francia postaügyi miniszter bejelentette, hogy az Eiffel - tornyon lévő új adó nyolc méteres hullámhosszon naponta 16.00-16,30 között távolbalátó adásokat is sugároz. Előtte a minisztérium szervezésében hetente egy alkalommal távolba látó előadásokat tartottak az érdeklődőknek.

Amerika és Európa rádiós-, és távközlési kutató laboratóriumaiban, valamint több neves elektrotechnikával foglalkozó gyárban tudósok serege igyekezett a másikat lehagyva megoldani a távolbalátáshoz szükséges, adó-, vevő-, és felvevő berendezéseket minél tökéletesebb formában, és minőségben a "piacra dobni". A következőkben a Philips majd az angol



Marconi, Baird cég, korabeli eredményeiről olvashatjuk:
"Kutató laboratóriumok gondosan őrzött titka volt még két-három esztendővel ezelőtt minden, ami a távolbalátással függött össze. A kérdés érdekelte a közönséget, a sajtó felkapta, valószínű ós kevésbé valószínű hírek, riportok láttak napvilágot és végeredményben - ezt őszintén be kell vallani - a távolbalátás terén tisztán ma sem tát senki. Különböző államok kísérletképpen foglalkoznak távolbalátó adással, propagandát is fejtenek ki, amennyiben a közönséggel megismertetik a távolbalátás eredményeit, de ezek az eredmények érdekesek egy-egy újságcikkhez, nagyjelentőségűek a tudomány szempontjából, de bizony édeskeveset jelentenek még ma a nagyközönség számára. De távolbalátás van, sőt az érdeklődés középpontjában áll. A Rádióélet hasábjain be fogjuk mutatni az egyes országokban eddig elért eredményeket.



Elsőnek a holland Philips-művek távolbalátó berendezéseit ismertetjük.
A távolbalátás alapgondolata tulajdonképpen ugyanaz, mint a filmé. Azonban, s ezt különösen kiemeljük, a most ismertetésre kerülő eljárásnál, amelyet a PHILIPS RADIÓ központi laboratóriuma dolgozott ki, egyéb rendszerekkel ellentétben - nem alkalmazzák az úgynevezett közbülső filmet. (Zwischenfilm). E filmnélküli eljárásnak alapgondolata a következő.
A szereplő személyek mozdulatai a valóságban természetesen folyamatosan mennek végbe. A filmfelvételnél a felvevőgép az illető jelenetről másodpercenként 24 - 25 pillanatfelvételt készít. Később, a moziban való levetítésnél ez a 24 - 25 felvétel oly gyors egymásutánban vetítődik a vászonra, hogy a szereplők mozgása a szemünkben a folyamatos mozgás benyomását kelti.
A probléma tehát a következő kérdésre vezethető vissza: Hogyan lehetséges dróttalan úton 1/25 másodperc idő alatt olyan képel továbbítani, amely fényképezőlencse segítségévei a stúdióban ernyőre vetíthető?
Előre kívánjuk bocsátani, hogy az 1/25 másodpercnyi rövid idő, amely egy ilyen pillanatfelvétel továbbítására összesen rendelkezésünkre áll, általában nehézséget nem jelent, mivel a villamossággal nagyon gyorsan tudunk dolgozni s eljárásunkban csak villamossággal van dolgunk; - anyaggal, tehát forgó tárcsákkal, tükrökkel, vagy hasonlókkal nem.
A megkívánt gyorsaság tehát nem okoz nehézséget. Aminthogy nem jelent alapvető nehézséget az a tény sem, hogy itt - a rádiónál megszokott hang helyett - fényt kell kibocsátaniuk, mivel rendelkezésünkre áll a fotócella, amely a fényt elektromos árammá alakítja át éppúgy, ahogy ezt a mikrofon teszi a hangátvitelnél. Nem, az alapvető különbség abban áll, hogy a hangnál minden egymás után történik, s ehhez képest csak egy dimenzióval van dolgunk, - ellentétben a képpel, amelynek két dimenziója van, tudniillik hossza és szélessége.
Hogy most a rendelkezésünkre álló 1/25 másodperc alatt tökéletes képet tudjunk továbbítani, a kép két dimenzióját mesterségesen egyre redukáljuk. Hogy ez hogyan történik, legkönnyebben a következő - csak képzeletbeli - feltételezés alapján magyarázható: Tegyük fel, hogy a továbbítandó fénykép egyike, amelyeket másodpercenként továbbítanunk kell. Akkor a következőképpen járunk el: Gondolatban szétvágjuk a fényképet hosszú, keskeny, vízszintes csíkokra, s ezeket folyamatosan 1, 2, 3,. stb. számokkal látjuk el. Az l-es csík végére ragasztjuk a 2-es csík elejét, a 2-escsik végére a 3-as csík elejét és így tovább, úgyhogy így egy egészen hosszú folyamatos szalagot kapunk. A csíkok olyan keskenyek, hogy azt mondhatŹjuk, a kép rajza (világosabb, illetőŹleg sötétebb fokozatok formájában) most már csak a szalag, hosszában fordul elő, a szélesség irányában nem. Ilyetén módon a kétdimenziós fényképből megközelítőleg olyan vonalat alkottunk, amely már csak egydimenziós. Most azután, éppen úgy, mint a rádiónál - csak a távolbalátásnál mindennek sokkal gyorsabban kell történnie - ezt a hosszú, igen keskeny szalagot 1/25 másodperc alatt, mintegy az adón keresztül kell bocsátanunk, amely ekkor váltakozva erősebb, vagy gyengébb hullámokat bocsát ki, - aszerint, amint a szalagnak világosabb, vagy sötétebb fokozata kerül eléje.
Elvileg körülbelül ez az a folyamat, amely az adóállomásban lejátszódik. Nézzük most a vevőkészüléket.
Ezen éppen úgy keresztül bocsáthatunk egy fehér papírszalagot, mint azt az adónál tettük. Ha ennek sebessége megegyezik az adón átfutó papírszalag sebességével, s ha erre a szalagra a vevőkészülék valamilyen módon pillanatonként átviszi a felfogott hullámok erősségét, akkor a vevőkészülékben hű másolatát kapjuk az adóállomáson keresztülbocsátott szalagnak.
Vágjuk most szét a felfogott szalagot ugyanolyan hosszú darabokra, mint az adóállomás eredeti darabjai, s ragasszuk, az egyes darabokat ismét a számozás sorrendjében egymáshoz: az l-es alá a 2-est stb. és így tovább. Így a vevőben megkapjuk ugyanazt a képet, amelyből az adónál kiindultunk s ezzel célunkat, a képátvitelt elértük. Ha most ezt a folyamatot másodpercenként 25-ször ismételjük, akkor a távolbalátás problémájának elvét - legalábbis ebben a képzeleti kísérletben - megoldottuk.
Világos ezekből, hogy a leírt képzeletbeli kísérletnél a kép élessége és a részletek finomsága nagy mértékben függ a szalag keskenységétől, vagy más szóval: a szalagnak, vagy soroknak számától, amelyekre a pillanatképet szétvágtuk. A továbbított kép annál élesebb, minél keskenyebb a szalag, azaz: minél nagyobb a sorok száma.
A PHILIPS - távolbalátó. amely egyike a legmodernebb készülékeknek, a képeket 180 sorra bontja szét, s ezzel a módszerrel már igen éles kép nyerhető. Az adóállomás azonban rövid úton átállítható 400 soros adásra is, ami a képélességnek további lényeges fokozását jelenti. Visszatérünk most képzeletbeli kísérletünkhöz, ahol a sorokra való szétbontás szemléltetésére a szóbanforgó képet csíkokra vágtuk szét. Természetesen az adóállomásnál mindez nem pontosan így történik. Az eljárás azonban elvileg ugyanez. A stúdióban egy ikonoszkópot, vagy elektromos szemet veszünk segítségül, amely ugyanazt a szerepet játssza, mint a közönséges rádiónál a mikrofon, vagy elektromos fül. Ebben az ikonoszkópban a továbbítandó jelenetnek egyik képe fényképezőlencse segítségével különlegesen preparált ernyőre vetítődik. Úgy tekintjük ezt a képet is, hogy mintha egymással párhuzamos csíkokra lenne bontva, és elektromos úton letapogatjuk először a felső csíkot, azután a másodikat, majd a harmadikat stb. míg az egész képet cikk - cakkban 1/25 másodperc alatt elektromosan letapogattuk.
Ez az elektromos letapogatás egy áramkörre hat, amelynek áramát - valamilyen módon - erősíti, vagy gyöngíti, a szerint, amint a képcsíknak világosabb vagy sötétebb fokozatát tapogatja le. Ezek a változó erősségű áramok, amelyek tehát pontosan megegyeznek az egymásra következő képcsíkok világosabb vagy sötétebb fokozataival, modulálják végeredményben az adót, ugyanúgy, mint ahogy a mikrofonáramok a rádióadót vezérlik.
A vevőkészülékben egy Braun-féle csövet alkalmaznak. A Braun-cső légüres és olyan ernyővel ellátott, amelynek bevonó anyaga a ráeső elektronok hatása alatt felvillan. Ebben a csőben finom láthatatlan elektronsugárral - pontosan lépést tartva a kép letapogatásával - ugyancsak cikk-cakk - vonalban letapogathatjuk az ernyőnek egy négyszegletes részét.
Ha nincs leadás, a vevőkészülék ernyőjének e négyszögletes része gyengén megvilágított. Amint azonban az adás megkezdődik, a vevőkészülék Braun-csövében ennek az elektromos sugárnak erősségét, a felfogott hullámok szabályozzák. Ha egy adott pillanatban ezek a hullámok erősek (mert az adó így sugározta ki őket), akkor a sugár is erősebb lesz és a vevőcső ernyőjének azon részét készteti felvillanásra, amelyre e pillanatban irányozva van. Ha egy pillanattal később gyöngébb hullám érkezik a készülékhez, - a kisugárzott kép egy sötétebb részének megfelelően - akkor a vevőcsőben is gyöngül az elektromos sugár és így sötétebb képpontot kapunk az ernyőn.
Természetesen igen nagy jelentősége van annak, hogy a vevőkészülék Braun-csövének elektromos sugara pontosan lépést tartson az adóállomás kép-letapogatójával s így például pontosan ugyanabban a pillanatban ugorjék a következő képcsíkra, mint az. Ha mindez nem történik tökéletesen egyidejűleg és a vevőkészüléknél csak egy milliomod másodperccel hamarabb ugrik át a sugár a következő sorra, máris összezavart képet kapunk.
Lássuk most még azt, hogy miért használunk a távolbalátásnál 7 méter körüli hullámokat. Említettük már, hogy a távolbalátásnál mindennek nagyon gyorsan kell történnie. Minthogy másodpercenŹként 25 képet kell továbbítanunk s minden képet 180 sorra bontunk szét, minden képsorra 1/5000 másodpere idő áll rendelkezésünkre. Ez alatt az 1/5000 másodperc alatt a képcsíknál összes részleteit továbbítanunk kell. A hosszabb rádóhullámok e célra túl nehézkesek s ezért a könnyebben kezelhető rövidhullámokhoz kell fordulnunk. Ezek viszont azzal a hátránnyal járnak, hogy korántsem érnek olyan messze, mint a közönséges rádió hosszabb hullámai, amint ezt a kísérletek is megmutatták. Igen fontos itt, hogy az adóállomást lehető magasra helyezzük, mert a hullámok hatótávolsága - kivételektől eltekintve - alig nagyobb, mint az a látóhatár, amely tiszta időben az adóantennától belátható.
Ezek szerint lehetséges ugyan egy városnak, mint pl. Budapestnek, Londonnak vagy Berlinnek távolbalátását egy, a városban vagy annak közvetlen környékén felállított adóállomással ellátni, de egy egész ország számára több adóállomásra van szükség". - Írta a Rádióélet (VIII. évf. 11. sz.) 1936. március 13.-án.

" A Rádióélet megelőző számában röviden ismertettük a távolbalátás lényegét és ugyanakkor bemutattuk írásban és képben az eindhoveni Philips-müvek távolbalátó berendezéseit. Most keljünk át a csatornán és nézzük meg, hogy a szigetország milyen eredményeket ért el ezen a téren.
Közvetlen és személyes tapasztalat alapján mondhatjuk, hogy a televízió terén ma a vezető szerep Angliát illeti meg. Ezt leginkább azzal érte el, hogy az anyagi lehetőség a gyárak részére jelentős mértékben rendelkezéŹsére állott, elsősorban abból a hatalmas bevételből, amit a mintegy nyolcmillió angol rádióelőfizető az angol rádió-társaságnak juttat. A British Broadcasting Corporation, vagy mint általában ismerik, BBC folyó év június vagy július havában szándékszik megkezdeni magas kvalitású távolbalátó műsorszolgáltatását hetenként váltakozva a Marconi- és a Baird - rendszerrel. Hogy miért két rendszerrel felváltva fognak dolgozni, annak elsősorban az - az oka, hogy a két cég évek óta erősen és igen szép eredménnyel dolgozik a televízió gyakorlati megoldásán, és a BBC mindkettőnek módot akar nyújtani eredményeik nyilvános bemutatására, másrészt pedig mindkettő tősgyökeres angol cég lévén, egyiknek sem a"karnak a másik rovására előnyt biztosítani akkor, amikor évek munkája és pénzŹáldozata már anyagi téren is meghozza gyümölcsét.
A Marconi EMI - társaság képfelvevő és felbontó rendszere a Zworykin-féle íkonoszkópon alapszik, amit terméŹszetesen megfelelőképpen átdolgoztak és jelen formájában azt a Marconi-cég <>-nak nevezi. Ez a felvevő kamara, aminek képét az első ábrán láthatjuk, külső formájában nagyon emlékeztet egy nagyobb szabású mozi-felvevőgépre és ugyanúgy felszerelhető egy erősebb háromlábú állványra is ami lehetővé teszi, hogy a kamarát bárhol könnyen felállítani és tetszőleges irányba forgatni ehet. Ezt a felvevőkamarát természetesen sokerű kábel köti össze az erősítő berendezéssel és ez a kábel továbbítja egyrészt a felvett képáramokat a kamarától az erősítő berendezésig, másrészt a kamara különböző segédfeszültségeit (fűtés, anódfeszültségek, a katódnyaláb mozgatására szolgáló feszültségek stb.) az erősítőtől a kamaráig. Ennek a kábelnek a szükségessége magyarázza meg azt is, hogy különösen nagy komplikációk nélkül a kamerát nemigen lehet távolabb elhelyezni az erősítőtől, mint legfeljebb 300 m-re; ez ugyanis még olyan távolság, amit flexibilis kábellel át lehet hidalni. Ezeknek a flexibilis kábelrészeknek a kötésére szolgáló végződéseket tünteti fel második ábránk, míg magukat az ugyancsak komplikált erősítő-, illetve segédfeszültségeket szolgáltató béren, berendezéseket a harmadik ábra mutatja. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, hogy ez az erősítő berendezés hat elektronkamara ellátására elegendő és a Marconi EMI által kidolgozott rendszer azt is lehetővé teszi, hogy a különböző kamarák által felvett képeket éppúgy összekeverhetŹjük, mint pl. több mikrofon alkalmazása esetén a hangot.
Egyébként a Moreoni-rendszer igen magas definícióval, azaz 405 sorral, dolgozik és másodpercenként 25 teljes képváltással, de mivel ők az ú. n. sorugró rendszert alkalmazzák, ez másodpercenként 50 képváltásnak is felfogható. E magas definíció teszi azt lehetővé, hogy a képek-teljesen és tökéletesen nyugodtak, rajtuk semmiféle zavaró rezgést észrevenni nem lehet.
Tudnivaló, hogy a távolbalátásnál általában megkülönböztetünk direkt és indirekt televíziót. A direkt televíziónál élő és mozgó személyek képét visszük át közvetlenül, míg az indirektnél a mozgást és hangot előbb filmen örökítjük meg és ezeket a filmképeket továbbítjuk a távolba - látóberendezéssel. Ez utóbbi lényegesen könnyebb feladat, amit más, kisebb sorszámmal dolgozó rendszerekkel is meg lehet oldani. Az ikonoszkópnak, illetve emitronnak éppen az a nagy előnye, hogy vele direkt televíziót is könnyen lehet csinálni, minden olyan esetben, amikor, fotográfus nyelven szólva, a megvilágítás elegendő ahhoz, hogy másodperces expozíció jól kiexponált képet adjon. Az emitronnál alkalmazott optikai lencse fényereje F:3 és a gyújtótávolságuk kb. 13 - 14 cm. Így azután lehetővé vált az is. hogy magában a stúdióban nem kell túlzottan nagy megvilágítást alkalmazni (510 Kw Jupiter-lámpákban elég), másrészt pedig még közepes megvilágítási viszonyok mellett is jó szabadtéri közvetítéseket lehet eszközölni. Mindenesetre a képeknek az úgynevezett mélységélessége némely esetben még kifogásolható, mivel az optikai lenese fókuszát nem lehet mindig elég gyorsan utána állítani. Ez a tény azonban az élvezhetőséget alig-alig zavarja, példa erre a mozi, amelynél az eset egy- és ugyanaz és a közönség legtöbbször nem is veszi észre.
A Baird-társaság újabban szintén elektronkamerát használ, de nem a Zworykin-, hanem a Farnsworth-rend-szert. Baird jelenleg 240 sorral és másodpercenként 25 telŹes képváltással dolgozik: ez a definíció közbeiktatott film alkalmazása esetén egészen szép képeket ad, direkt teleŹvíziónál azonban a képeken észrevehető, ha nem is bántóan, a rezgés. (Hogy ezt kiküszöböljék, valószínűleg ők is hamarosan rátérnek a sorugrató rendszerre.)
A vevőkészülék mindkét esetben Braun-csővel dolgozik és úgy van szerkesztve, hogy mind a 240 soros, mind j> 405 soros adásokat vele venni lehessen. Egy ilyen vevőkészülék ára 60 és 100 angol font között van, ami magyar pénzben 1500, illetve 2600 P-nek felel meg. Ma még ezeket az árakat nemigen lehet csökkenteni, tekintettel arra, hogy a televíziós készülék két teljes szupervevőt (összeŹsen mintegy 22 - 44 csővel), egy Braun-csövet, egy dinamikus hangszórót és többféle segédberendezést tartalma. Lehet azonban remélni, hogy bizonyos új fizikai elve alkalmazásával pár év múlva a csőszám lényegesen csökkenthető lesz, ami természetesen a vevőkészülék árára is kihat.
A vevőkészülék által szolgáltatott képnagyság kb. 23X35 cm, ami mozgásban is eléggé élvezhető; van azonban arra is lehetőség hogy ezt a képet egyszerű nagyítólencsével kivetítve, kb. 60X80 cm nagyságban is szemlélhessük.
A televíziós adások kisugárzására két adóberendezés épül Londonban; az egyiket a Marconi - társaság szállítja, a másikat pedig a Baird. A televíziós adók teljesítménye kb. 17 Kw lesz. A Marconi szállít ezenkívül, egy hangleadó berendezést is, aminek vivőhullám teljesítménye 3 Kw lesz 90% modulációval. A hangadó kb. 13. m-en (41-500 Ke/sec.), a képadó pedig a 6.6 m-en (45.000 Ke/sec.) fog működni.
Mind az adóberendezések, mind pedig a távolbalátó stúdiók az



Alexandra Palace egyik szárnyában nyernek elhelyezést. Ez az épület eredetileg vásárok és kiállítások céljaira épült, mint pl. az Iparcsarnok és ebbe igen nagy költséggel építi most ki a BBC a távolbalátó stúdiókat és a műszaki berendezéseket befogadó helyiségeket. Egyébként az Alexandra Palace maga is egy dombon fekszik és a tornya 90 m magas .
A televíziós adások részére természetesen egy látható szünetjelről is kell gondoskodni. Az eddigi tervek szerint ez egy óra lesz, amely a pontos időn kívül megmutatja a következő adás kezdetét.
A stúdiók úgy épülnek, hogy az Alexandra Palace - ban a földszintre kerülnek az adóberendezések és közvetlen a megfelelő adóberendezések fölé az első emeletre a stúdiók. Az üzemet egyelőre két nagy. kb. 14X26 nm alapterületű és néhány kisebb stúdióval kezdik el. Ami lényegesen megkülönbözteti a televíziós stúdiót a hírszóró stúdióktól, az, hogy ezeknél a művészek részére egy sereg öltözőről is kellett gondoskodni, azonkívül pedig hatalmas díszletŹén kellékraktárt kellett létesíteni, a hozzátartozó műhelyekkel együtt, akárcsak egy jól felszerelt áruháznál. A szereplők kifestését és általában a színpad színhatása természetesen egészen speciális lesz, a fotocella színérzékenységének megfelelően. Szóljunk még pár szót a helyszíni közvetítések kérdéséről. Említettük már, hogy a stúdió közvetlen közelében kb. 300 méterig, ez flexibilis kábellel különösebb nehézség nélkül megoldható. Ha azonban nagyobb távolságról akarunk közvetítést végezni, az esetben már lényegesen megnehezül, mégpedig azért, mert a televíziónál majd nem 0 - 3,0000.000-ig terjedő frekvenciasávot kell átvinni, és a jelenlegi távbeszélő áramkörük ilyen nagy frekvenciasáv átvitelére nem használhatók. Ilyenkor tehát más megoldást kell keresni, amire két lehetőség van. Az egyik az, hogy a közvetítés helyét egy olyan különleges egyéves un. koaxilis kábellel kötjük össze az adóberendezéssel, amely a fenti frekvenciasáv átvitelére alkalmas. Ez azonban rettenetesen drága megoldás, ami csak olyan helyekre fizetődnek ki, amelyekről igen gyakran, hetenként többször volna közvetítés. Egyszeri közvetítést valószínűleg úgy fognak megoldani, hogy a közvetítés helyéről egy kis cm - hullámokon dolgozó rádióadóval fogják továbbadni a műsort. Irányított antenna alkalmazásával ezt aránylag kis energiával is meg lehet valósítani. A munka tehát minden irányban folyik nagy előrelátással, hatalmas szellemi és műszaki felkészültséggel és ami nem utolsó - igen tekintélyes anyagi eszközök felhasználásával. Hisszük, hogy az eredmények meg fognak telelni a belefektetett munkának és a távolbalátás kérdése 1936-ban, Európában fordulóponthoz fog érni és Anglia meg fogja mutatni az utat, amelyen a többi nemzeteknek is el kell indulni. " - Írta, - a Rádióélet (VIII. évf. 12.sz.)1936. március 20. -án.

1936. június 29. Az első " high-definition", 343 soros tv-adás az Empire State Building-ből.

A németek 1936 nyarán a berlini olimpiai eseményekről kétféle módon is közvetítettek.



Az ikonoszkópos kamerával élő helyszínről és filmkamerával, ennek filmszalagját 0,5 perc (!) alatt kidolgozva a képet filmbontóval továbbították Berlin huszonnyolc nyilvános előadótermébe.
Az előző olimpiák tévés közvetítése egy nagyon egyszerű ok miatt nem valósult meg: nem találták még fel a televíziót. Az (elvi) technikai feltétel az újkori játékok közül is csupán a kilencediktől kezdve volt adott, a televízió az Egyesült Államokban ugyanis éppen 1928-ban, az amszterdami olimpia évében jelent meg. Ez azonban még csak úgynevezett mechanikus rendszer volt, erősen kísérleti jellegű, amivel nem vállalkozhattak volna efféle esemény közvetítésére.
"Az olimpián bemutatkozott a távolbalátás.
....... A versenyek alatt, a játékok izgalmában alig-alig figyelt fel a nézősereg a pálya szélén sürgő-forgó technikusokra, akik valami ágyúcsővel, hatalmas gépezetet szegeztek az éppen küzdő sportemberekre. Pedig ez a csillagvizsgálók teleszkópjaihoz hasonló szerkezet - olimpiai rekordot állított fel, - mégpedig a maga nemében egyedülállót! Közvetítette távolbalátó berendezésen a versenyek legérdekesebb jeleneteit. Berlinben 1500 néző foglalt helyet naponként kétszer, délelőtt és este 10-töl 12 óráig a huszonhét távolbalátó szobában, míg a potsdamiban állandóan 40 ember szorongott. Délelőtt közvetlen vitték át a stadionokból a távolbalátó-szobák vetítőfelületére az izgalmas jeleneteket, míg este filmről (ugyancsak drótnélküli úton közvetítve) megismétellek a reggel felvett műsort. Ez volt az első eset, hogy szabad ég alatt felvett eseményt továbbítottak. Három távolbalátó-kamera és két közvetítő-film gépkocsi állott a távolbalátás szolgálatában. Az egyik gépkocsi már bemutatkozott az 1934-i berlini kiállításon, a máŹsik keskenyfilmmel dolgozik s a berendezése szakembereknek is meglepetés volt. Ezek a kocsik - amelyekbe előhívó, fixirozó, sűrítő, távolbalátó felvevő berendezést építettek - az esemény felvételétől számított egy percen belül továbbítják a kész, előhívott filmet - a távolbalátón. Nyugodtan beszélhetünk tehát egyidejű távolbalátásról, bár az esemény megtörténte és annak a távolbalátó vetítővásznán, való megjelenése közben egy percnél rövidebb idő eltelik. Az olimpiai játékok megnyitó napján, a huszonhét berlini távolbalátó bemutató helyiségben szorongó másfélezer ember - bizony csalódott. Kitűnt, hogy a közvetlen távolbalátás még nem felel meg a közönség igényeinek - ha a felvétel szabad ég alatt történik - s az ég éppen borús. ...
...
A most első ízben bemutatott, Telefunken rendszerű nagyképfelületű távolbalátón azonban úgy látszottak az események, mint egy moziban. A képfelület 1X1.20 méter. Egy-egy kép például az úszóstadionok versenyeinél elmosódott, de ennek nem a technika, hanem azok a nézők voltak az okai, akik a stadionban, izgalmukban, előrerohantak a medence szélére - és eltakarták a kilátást a távolbalátó-kamara előtt. Sajnálatos, hogy az első napok felvételei nem voltak még a legjobbak, mivel a sokezer néző csalódottan távozva, rossz szolgálatot fog tenni a távolbalátás propagandájának. Annál örvendetesebb, hogy az utolsó napon a távolbalátó műsorai, különösen az úszóstadionból közvetíteti jelenetek, - így a magyar Csík világraszóló győzelme is, - pompásan sikerültek, igazolja, hogy a távolbalátás, ha nem is érett még meg, de biztos léptekkel halad végleges megoldás felé . " -(részletek) - írta, A. Gulliand. Rádióélet VIII. évd.34. számában, 1936. augusztus 21.

Az MTI 1936. augusztus 9.-i olimpiai tudósításában olvasható (részlet):
Csík Ferenc győzelme után történt:
" A verseny után futva érkezett a stadionba Orbán és Balázs, a két magyar öttusázó. Nyakába borultak Csíknak és gratuláltak neki. Elmesélték, hogy mivel már nem kaptak jegyet a stadionba, az olimpiai faluban figyelték a versenyt a távolbalátó készüléken. .."

A berlini olimpia idején tévékészülékek Németországban, még nem voltak magánkézben, így jobb híján a német posta vállalta, hogy Berlin és Potsdam egész területén "nézőszobákat" üzemeltet, ahol az arra járók nézhették a tévés közvetítést. Maguk a felvételek is izgalmasak voltak, Hitler ugyanis náci propagandaként használta az olimpiát, így gondosan ügyelt arra, hogy a legjobbak készítsék el a képsorokat - "kedvence", Leni Riefenstahl egy egész filmet szentelt a játékoknak.

Az új, nagy felbontású televízió térhódítása az 1936. évi, az első televízión közvetített olimpia alkalmával vált egyértelművé. Angliában beindultak a kísérleti adások az RCA -Ikonoszkóppal azonos Emitronnal; a német televízióipar (az RCA-val licenciában) átállt az elektronikus, töltéstárolást alkalmazó televízió fejlesztésére. Amerikában - jobbára Tihanyi szabadalmai alapján - tovább finomult az Ikonoszkóp, és 1939 tavaszára elsimultak a szabvány körüli viták is. A nagy tehetségű Philo Farnsworth amerikai feltalálónak úgynevezett képszondacsöve az időközben feljavított teljesítménye ellenére sem tudta fölvenni a versenyt a töltéstárolós típusú készülékekkel. Jóllehet a háború kitörése évekre elhalasztotta a televíziónak, mint tömegmédiumnak az elterjedését, azt e hosszú évek alatt is tovább tökéletesítették

A. A. Gulliland írását közölte a Rádióélet 1936. október 3.-án: " A távolbalátás eredményeiről időnként felröppenő híreik azt a hitet keltik a nagyközönség széles rétegeiben, hogy a távolbalátás hamarosan, talán néhány hónap leforgása alatt, Európa minden országában és az egész földkerekségen gyakorlatilag használható műszaki eljárás lesz. Sajnos azonban, ez csupán ábránd. Akár a berlini bemutatók, akár a londoni távolbalátó-műsor kísérletei arra mutatnak, hogy a távolbalátás a közeljövőben még nem kiegészítője a rádióműsornak, hiszen hosszú ideig, hogyha nem örökre, különváltan szerepel a látott és a hallott műsor.
Mi ennek az oka ? - kérdi az olvasók nagy része. A válasz egyszerű, ha az ember ismét egy kérdéssel válaszol.
Mit gondolnak olvasóink, vajjon a főzésnél, vagy az uzsonnakávénál délután, esetleg újságolvasás közben be lehet-e kapcsolni a távolbalátást, mint háttérben megvonuló kísérő zenét. Ez alig hihető, hiszen a távolbalátás műsora arra van beállítva, hogy az ember azt egyszerre lássa a hallja. Ha valaki csupán hallja, akkor nem elégít ki. A távolbalátás tehát osztatlan figyelmet kíván és amint naponta nyolc-tíz órát képtelenek lennénk a moziban ülni, éppúgy meg fogunk elégedni előreláthatólag napi egy órányi távolbalátással. A csak többé-kevésbé kielégítő műsor szolgáltatásának nehézségei igen nagyok, mint ahogy erről már annyi szó esett. Egy mindenesetre bizonyos. A londoni, vagy berlini távolbalátás még távolról sem jelenti a zánka - köveskáli, vagy tibolddaróci távolbalátás megoldását. A távolbalátó adóállomás hatótávolsága csupán egy ki 25 - 35 kilométernyi körzetre van korlátozva, ha ennek a nehéz kérdésnek összes problémái meg lesznek oldva, ha a véglegesen legkedvezőbb sorszám, képváltószám, továbbá az egyes rendszerek közti küzdelem eldőlt, akkor is ahhoz, hogy az adást többé-kevésbé mindenütt venni lehessen, az szükséges, hogy jóformám minden nagyobb városban működjön egy képadó-állomás. Mindezek a megállapítások arra figyelmeztetnek, hogy még mennyi és mennyi nehézséget kell a távolbalátás elökészítőjének legyőzniük, nem jelentik természetesen azt, hogy a távolbalátás kérdésében negatív álláspontot foglalunk el. Ellenkezőleg. Itt csupán a rádióadáshoz hasonló általános, műsoradás nehézségeit sejttettük, viszont el kell ismernünk, hogy amit e tekintetben a kétmilliós nagyváros, Berlin és London nyújt, az már igen tiszteletreméltó teljesítmény. Emellett a két kísérlet útjai teljesen különböznek egymástól. Berlinben a hatóság vette át a vezetést. Ami a vételt illeti, Berlin Londonnal szemben erős hátrányban volna, hiszen Berlin távolról sem olyan gazdag, mint London. A hatóság ezen nyilvános és díjtalan távolbalátó helyiségek felállításával segített. Az a nem túl nagyszámú érdeklődő Németországban, aki képes lenne egy távolbalátó készülékért kétezer - kétezer ötszáz márkát fizetni, biztos tudatában lehet annak, hogy ez a készülék előreláthatólag két éven belül már elavulna. Más a helyzet Londonban, ahol az újonnan fellendült gazdasági élet és a jómódúak széles rétege még mindig lehetővé teszi, hogy az emberek ilyen kedvtelésekre áldozzanak. Itt a hatóságok erősebb beavatkozása nagyon rossz hatást keltene és talán lehetetten is volna. Ezért ebben a metropolisban a távolbalátás fejlődése sokkal inkább függ az erők szabad játékától, mint Berlinben.
Lássuk tehát, hogy meddig jutott a tét város a távolbalátás terén:
Berlin hosszú évek óta bevezette a magas sorszámú kísérleti képadó szolgálatot, melynek műsorát a német rádiótársaság szolgáltatja. Száznyolcvan soros képeket közvetítenek másodpercenként huszonöt képváltással. ;A képek sorszáma adja a közvetített képek részleteinek gazdagságát. Száznyolcvan sor, kisebb jelenetek adásánál, kielégítő képet nyújt, de semmiesetre sem felel meg olyan adásnál, amelyben nagyobb szánni személyzet szerepel. Ezért Németországban már áttértek a háromszázhetvenöt soros képek előállítására. .........
.... Kísérletképpen két kép- és hangadóállomást terveznek a németek magas hegycsúcsokon. Ez a két adó arra hivatott, hogy tanulságokkal szolgáljon a távolabbi vevőállomások véteŹlére vonatkozóan. Hogyha sikerülne az adóállomások távolsági hatóerejét növelni, akkor Németország képműsorral való ellátása huszonöt magas toronyból, vagy hegycsúcsról történt adással megoldható volna.
Ami Londont illeti, a magas sorszámú távolbalátás adásai augusztusban a londoni rádió-kiállításon kezdődtek meg. A kiállítás befejeztével az adásokat beszüntették és az állandó képadószolgálat bevezetését novemberre várják. Londonban két rendszert alkalmaznak, melyek azonban ugyanazon az antennán dolgoznak. Az egyik Bairdnak rendszere, mely kétszáznegyven soros képekkel, másodpercenkénti huszonötszörös képváltással dolgozik, míg a Mareoni-rendszer négyszázöt soros képeket sorközi adással egyesít. Az angol vevőkészülékek úgy vannak szerkesztve, hogy mind a két rendszert foghatják. A műsort a BBC szolgáltatja, amely az egész üzem vezetéséért felelős. A nagy áruházak és vasúti társasáŹgok azt tervezik, hogy a távolbalátó szolgálatot ügyfeleiknek hozzáférhetővé teszik a várótermekben, ami körülbelül hasonló megoldás, mint a németek nyilvános vevőhelyiségei. ...."

A Rádióélet VIII. évf. 44. száma 1936. október 30.-án írta:
" A londoni rádiósok látni is fogják az angol - magyar mérkőzést! Harmadszor és ezúttal utoljára és a legkomolyabb formában közli az angol rádiótársaság hivatalos lapja, hogy a BBC az Alexandra Palaceból november 2-án megkezŹdi a távolbalátás rendes üzemét. A Radio Times, az angol rádió lapja, ebből az alkalomból távolbalátó számot adott ki, amelynek vezércikkét Sir Carpendale, a Nemzetközi Rádió Unió volt elnöke, az angol rádió vezérigazgatóŹja írta. Az angol rádió televíziós osztályának igazgatója Gerard Cock, már áttekintést is ad cikkéŹben az angol rádió televíziós műsoráról. Cikkében megemlíti, hogy 1934 májusában mutatták be a televíziót néhány magánembernek New - Yorkban az Empire State Bouldingben. Jelentős eredménynek tartja, hogy két esztendővel később, mint az angol rádió televíziós főnöke, bejelentheti a távolbalátás rendszeres műsorszolgáltatását. Az ideális televíziós műsorról szólva, Cock azt írja, hogy annak napi 24 órán át, de legalábbis 18 óra hosszat kellene tartania. Ez persze ma még lehetetlenség és a BBC két órán át fog műsort adni, november 2.-tól kezdve, vasárnap kivételével naponta 3 - 4 óráig és 21 órától 22 óráig greenwichi idő szerint. A műsor egyrészt előadások illusztrálásához szolgáló állóképeket fog közvetíteni, de lesz interjú sorozata érdekes emberekről közvetlen átvitellel, be fog számolni minden nevezetesebb sporteseményről - tehát már a december 2. -i angol - magyar mérkőzésről is - és közvetít filmújdonságokat. Külön televíziós színpad számára írott dráma még a jövő hangja, de bizonyára meglesz. Egyelőre a stúdióból adna színműelőadásokat. de amennyiben a nemzeti színház hajlandó lesz a BBC-vel együtt dolgozni, úgy színházi előadásokat is a helyszínéről fognak televízió útján továbbítani. Műsorukban természetesen nem feledkeznek meg az operáról, a balettről, acirkusz előadásokról, különböző művészek felléptetéséről. Az első, amit a televízió női hallgatóinak megígérnek, a rendszeres asszonyok órája, amelyen persze divatról, hajviseletekről fognak beszélni, a modellek egyidejű bemutatásával.
Beszámol Cock a televíziós műsor készülő érdekes zenei eseményéről is. Az adóállomás hosszas kísérletezések után készen áll, a leadótermek és az erősítőhelyiségek is és november 2.-án nemcsak a mikrofon, hanem a távolbalátó lencséje elé is lép egyúttal a műsort bejlentő tisztviselő. Összesen három bemondója lesz az angol távolbalátásnak. A férfi bemondó Leslie Michel, aki 1931 óta áll az angol rádió szolgálatában. Ö játszotta a nálunk is ismeretes, de Angliában óriási sikert aratott <> című háborús színmű főszerepét az angol stúdió előadáson és olyan hatalmas sikere volt, hogy a BBC azonnal szerződtette. Különben író és zeneszerző, akinek <> című revűje igen nagy sikert aratott az angol nyelvű szín
A két bemondóhölgyet ezerszáz közül választotta ki a BBC. A két szerencsés választott Jasmine Bligh és Elizabeth Cowell. Mind kettő feltűnően csinos hölgy, mert a televíziós műsorok ezt is szigorúan megkövetelik a bemondóhölgyektől. .Jasmine huszonhárom éves és három éve áll a televíziós filmkísérletek szolgálatiban. Filmszínésznő volt és igen nagy szerepet játszott jelentős sikerrel a Július Caesar című filmbe, de sztárja volt a Charlot révüllek is.
Nem kevésbé csinos Elizabeth Cowell, aki huszonnégy esztendős és a szőke Jasminevel szemben gesztenyebarna. Karrierjét mint maneken kezdte, a balettnél folytatta és így érkezett el a televízióhoz. Szolgálatuk nem lesz könnyű, miután a televízió előtt szereplő bemondószínészt éppen úgy kell festeni, mint a filmstúdiókban szereplőket. A hölgyek hiúak és valószínűleg nem lesznek hajlandók két héten át egymásután ugyanabban a ruhában konferálni, mert hiszen ezt a hallgató látni fogja. Az ebből eredő túlkiadásokat bizonyára már költségvetésébe állította a BBC televíziós osztálya, amely már átköltözött az Alexandra Palaceba és akárcsak <>, izgatottan várják a november másodikát, amely a rádiózás történetében kétségkívül jelentős fordulópontot jelent."

November 2.-án - egy szokatlanul meleg napra ébredtek a Londoniak. Délután a város északi részében lévő Alexander Palace -ból, megkezdte műsorának sugárzását a londoni televíziós állomás. Nagy ünnepség volt. Először leadták Troy örnagy, főpostamester köszöntőjét, majd az ő és az angol rádió vezetőinek a képét. Majd R.Norman az angol rádió elnöke mondott megnyitóbeszédet, melyben a távolbalátás korlátlan lehetőségeiről beszélt. Az MTI aznapi tudósítása szerint a leadott képek 40mp múlva voltak láthatók a vevőkészülékeken.
A hivatalos adatok szerint ekkor 400 televíziós vevőkészülék üzemet már Angliában, azok akik megengedhették maguknak ilye berendezés vásárlását, láthatták az adást. Egy televíziós vevőkészülék ára száz font volt, ami akkor megfelelt egy gépkocsi árának. Hat napon át, napi kétszer egy órában sugárzott műsort a londoni televízió. A második óra, az "Íme ez látjuk rólatok" című adás ismétlése volt. A műsor költségvetésének nagysága megegyezett tíz vevőkészülék árával vagy 1.000 Font volt. A adást 405 soros képfelbontással, közvetítették, ami a szélessávú jelátvitel (3MHz) világcsúcsát jelentette. Ugrásszerűen nőtt ezek után a brit vevőkészülék gyártók száma 1939-re már elérte a 27 céget.

1936. november 5. A Brocken hegycsúcson 1142 méter magasságban, a Harz-hegységben megkezdték a második német távolbalátó adóállomás építését. (A tervek szerint 1937. tavaszára kell elkészülnie.) - tudósított a német távirati iroda.

A Rádióélet VIII. évf. 47.-számában 1936. november 20.-án írta: a A witzlebeni német kísérleti távolbalátó mely a képet a 7.06, a hangot pedig a 6.772ultrarövid hullámon továbbítja, érdekes kísérleteket folytat. Farber tanár a Hohe Schneebergen 721 méter magasságban úgy a képet, mint a hangot jól vette. Kísérletei során megyőződött arról is , hogy a berlini távolbalátó műsorok Csehszlovákiában hasonló tengerszint feletti magasságban jól vehetők. A kísérletek azt igazolták, hogy a berlini távolbalátó műsor hatósugara eléri a 200 kilométert."

A Rádióélet munkatársa "Televíziós gondjaim " címmel a képernyőn megjelenő munkatársak kiválasztásának, külsejük fontosságának kérdéseiről gondolkodott (részletek újság IX. évf.1. számából. 1937. január. (nincs meg az újság címoldala, így a pontos dátuma nem állapítható meg!):
"A londoni rádió két tündérszép hölgyet szerződtetett - mert a televízió céljaira már nem feleltek meg, az egyébkent kitűnő angol műsorközlők. Nem voltak elég csinosak. A B. B. C. előzékeny vezetőséŹgének figyelmességére vall, hogy az egyik hölgy szőke, a másik viszont gesztenyebarna, s így a különböző hajszínekért rajongó hallgatót, illetve most már nézőt nem érheti sérelem. Nem tudom, hogy a londoni Kristály-palota tűzkatasztrófájával elpusztultak-e a televíziós berendezések is - és így a világsajtó hasábjain képről mosolygó, két gödröcskés arcú Szépség tétlenségre van-e kárhoztatva vagy azóta már rendszeresen bűvöli a televíziós műsorok közönségét - de ez nem változtat sokat a tényeken. Megindul közben a német televízió, francia lapok is jelzik már, hogy Párizsban nemsokára lehet látni távolba, azaz jobbáŹra csak a vevőŹkészülék kis képsíkjára. Mozgolódnak erősen Amerikában is, és ha igaz, pár év múlva lesz itt olyan televíziós láz, amilyen a régi jó időkben, úgy tizenkét esztendővel ezelőtt a rádiót fogadta. Kétségkívül igen kitűnő dolog lesz karosszékből nézni a Metropolitan előadását, vagy nyáron az OxfordCambridge regattát. Eddig ugyan jobbára csak gondosan előkészített apró dolgokat közvetítenek, egy-egy énekszám, kis varietészínpad s persze a fentebb jelzett gödrösarcú bemondók hölgyek szőke és barna kiadásban. A többi ma még többé - kevésbé jogosult műszaki álmodozás - bár lehet, hogy a megváltó ötlet már ott szikrázik a televízió eljövendő Marconijának zseniális koponyájában. De a veszteség, ami néhány millió embert érni fog a televízió elterjedésével - már előre veti árnyát. Határozott kár lesz a távolbalátás. Példa rá, hagy van az olasz rádiónak egy műsorközlője a hangja, mintha cirógatna - versenyt csattog a szünetjel csalogányával. Meleg ez a hang - lágy, de mégis határazott, jól esett hallgatni. Elfelejtettem a hölgy nevét, de előbb Milánóból andalított, később Trienten át varázsolt el esténként. Persze, kékbecsillogón feketehajú volt, karcsú. Ovális arcából nedves meleg szemek csillogtak, ökölnyi nagyok és a hosszú pillék alól tüzelve álmodozók. Olyan szép volt - hogy szebb már nem is lehetett - a hangja után ítélve.
Aztán férjhez ment és megjelent valahol a képe. Jóságos mosolyú, életvidám kedves arc. De nem az éteri csalogányom. És hányan lesznek még majd így - ha lábra kap a televízió. Pluhár teszem, izgatott hangon meséli el nekem, hogy Cseh ott van a kapu előtt - düh, de remek helyzet - de az angol hátvéd szereli - ketten is voltak, nem tehetett semmit. Ebbe megnyugszom. Ha egyszer a Pluhár mondja! De hátha láttam volna magam is - én úgy láttam volna, hogy igenis gólt rúghatott volna. Az egész napom el lenne rontva. ...."

Két hír a Rádióélet IX. évf. 3. számából, 1937.január 15.-én:

"A német rádiótársaság hivatalos közleményt adott téli munkájáról és ebben a távolbalátásról szóló fejezetnek a <> címet adták, mintegy utalásul arra, hogy a rádiónak ez a legifjabb ága még messze van a tökéletes megvalósulástól. Közlik ellenben, hogy a kísérleti adások során milyen műsorokat továbbítanak távolbalátón a tél folyamán. Ennek a műsornak jórésze az újabban gyártott német filmek megfelelően vágott és összeállított részeiből kerül ki. Így távolbalátón adják elő a Flotow - zenéivel készült Utolsó rózsa című film részleteit, a Therese Krones, Liselotte von der Pfalz és ezenkívül még bárom most műteremben levő filmet. Hetenként, naponta változó műsorral két új filmet mutat be a német távolbalátó, ezek között értékesebb kultúrfilmeket is, valamint az időszerű képhírszolgálatot, amely a napi eseményeket közvetíti. A <> című sorozatban a távolbalátó nézőközönségével megismertetik a német városok életét, az egyes filmek közötti szünetekben pedig élő műsorokat továbbítanak. A német rádió reméli, hogy még ebben az évben közvetlen adathat elő egyfelvonásosakat, tréfákat, három-négy személyt foglalkoztató kis színműveket a távolbalátó adóállomásom. "

"A Columbia amerikai rádiótársaság, amely Newyork mellett több amerikai nagyvárosban tart hatalmas stúdió - palotákat és adóállomásokat, most elhatározta, hogy Newyork mellett második rádióközpontját Hollywoodban építi fel. A műsorszámok egy jelentős részét amúgy is Hollywoodból közvetíti a Columbia Társaság és utal arra erről szóló közleményében, hogy Amerika minden nevesebb művésze hovatovább Hollywoodban lesz és így az onnan közvetített műsorok kábelköltsége elviselhetetlen tétellé emelkedik. Egymillió dollár költséggel épül a Columbia hollywoodi stúdiója, amelyet távolbalátásra is berendeznek. A (hollywoodi rádióközpont 1937 őszén kezdi meg üzemét."

A Magyar Elektrotechnikai Egyesület rádiószakosztály rendezésében 1937. január 26.-án a József Műegyetemen Magyar Endre postakísérleti előadást tartott << A távolbalátás mai helyzete címmel>>.
1937. február 12.én a Rádióélet IX. évf. 7. számában volt olvasható:
"A távolbalátás Amerika számára még nem érett meg. A hírközvetítés szövetségközi bizottsága, amely az Egyesült Államokban legfőbb hatósága a rádióügyeknek is, most tartotta évi gyűlését Washingtonban. Az erről kiadott hivatalos jelentésben a bizottság megállapítja, hogy a távolbalátás mai műszaki fejlettsége még nem érett meg arra, hogy a nyilvános forgalomnak átadják és az amerikai rádiók távolbalátó műsort közvetítsenek.
A bizottság nézete szerint a problémák bosszú sorának kell előbb megoldódni, mielőtt a távolbalátás a nagyközönség számára is érett lesz.
Ugyanez a kongresszus intézkedett az ultrarövid-hulŹlámok felosztásáról is. Szórakoztató rádiónak az 1-től 10 méteres hullámsávot jelölték ki. Ennél rövidebb hullámokon sugározni, azaz kísérletezni, az erre hivatott laboŹratóriumokon kívül, senkinek sem szabad."

1937. február 19. a Rádióélet IX. évf. 8. számában tudósított arról, hogy Németországban köszöntötték Shröter professzort aki a német távolbalátó kísérletek egyik fontos résztvevője volt:
"A német távolbalátó adás egyik előharcosa Schröter professzor, aki tizenkét év óta dolgozik a távolbalátás tökéletesítésén és igen jelentős eredményeket ért el, most ünnepelte ötvenedik születésnapját. A német műszaki körök egy étteremben vacsorát rendeztek Schröter tiszteletére, amelynek érdekes meglepetése az volt, hogy az ünnepeltet a vacsora végén a szomszédos kis terembe vezették. Az elsötétített teremben egy távolbalátó vevőkészülék vásznán váratlanul megjelent a berlini távolbalátó adóállomás bemondójának képe, aki meleg szavakkal köszöntötte Schrötert. A professzor asszisztensei ugyanis felszereltek titokban egy Schröter rendszerű távolbalátó vevőkészüléket, az adóállomás pedig műsorába iktatta a születésnapi köszöntőt. így a távolbalátás nagy kutatójának születésnapját együtt ünnepelte a távolbalátás valaŹmennyi hívőjével."

1937. március 25. Az MTI jelenette Londonból, hogy W.H. Wolstenholme angol mérnök vakok számára tervezett távolbalátó készüléket, ahol a kivetített képeket domborúan érzékelhették, a Breille - írás módjára "nézhették meg".

1937. július 2.-án a Rádióélet IX. évf.27. száma beszámolt arról, hogy Televíziós kábelt szereltek fel az Eiffel -toronyra. A francia rádiózás is erősen dolgozott a televíziós adások megindításán. A kábelszerelésnek különös érdekessége volt, hogy a kábeleket Németországból szerezték be.



1937. augusztus 13. -i számában (IX. évf.33.sz.) számolt be a Rádióélet a Berlini Rádió kiállításról, amit júliusban rendeztek meg a német fővárosban, (részletek):
"Berlin, július 18. A német rádió-kiállítások amelyek Európában mindenkor a fejlődés útját mutatják, évről - évre mindinkább eltérnek az eddigi rádió-kiállítások szerepétől; ugyanis míg ezelőtt kifejezetten vásár jellege domborodott ki, úgy az utóbbi időben mindinkább reprezentatív kiállítássá alakult át, amelynek keretén belül a német ipar és tudományos kutatás termékeit mutatják be abból a célból, hogy a rádiót minél nagyobb rétegekben népszerűsítsék. Az ezidei rádió -kiállítás ennek a gondolatnak jegyében négy nagy eso reprezentatív kiállítássá alakult át, amelynek keretén belül a némát ipar és tudományos kutatás termékeit mutatják be abból a célból, hogy a rádiót minél nagyobb rétegekben népszerűsítsék. Az ezidei rádiókiállítás ennek a gondolatnak jegyében négy nagy csoportra oszlik éspedig: Vevőkészülék, hangszórók, alkatrészek és a tá



volbalátás. .........

... A másik legfontosabb látnivalója a rádió-kiállításnak természetesen a televíziós terem volt. A képfelvétel vagy jól ismert Zwisehenfilmverfahren, vagy ikonoskópok útján történt. Három televíziós színpad volt felállítva, színpadoktól jobbra-balra vevőkészülékek, úgyhogy a közönség az élőŹben látottakat néhány lépessel odébb már vevőkészülékeken ellenőrizhette. Különleges és kiemelkedő eseménye a televíziós teremnek a <>. 1.75X2 m-es kép tárul a néző szeme elé, amely már jóformán semmiben sem különbözik feltéve, ha Zwischenverfahren - vetítés van a mozi lenyomásaitól. Lent a nagy kert - teraszon külön televíziós színpadot állítottak fel, ahonnan táncokat, énekszámokat, jeleneteket közvetítettek ikonoskoppal, ez természetesen nem oly tökéletes, mint a Zwisehenfilmvarfahren, de nem kétséges, hogy ennek a tökéletesítése elé nem gördül nehezebb akadály. A közönség közvetlen szórakozására a Telefunken cég külön kis színpadot épített, ahová a közönség soraiból bárki felmehetett, néhány szót szólhatott a kép mását és hangját a háta mögött Grossbild -Projection-han " nagyra vetítve, lehetett látni. ... "



1937. augusztus 28. Prágában a Károly Egyetem fizikai laboratóriumában Safranek tanár irányításával elkészült az első cseh távolbalátó. A posta és a táviratügyi miniszter azonnal bejelentette, hogy Prágában fogják felállítani a kísérleti távolbalátó adót. Majd november 25.-én Tucny postaügyi és táviratügyi miniszter a szenátus technikai bizottsága ülésén ismertette, hogy a cseh posta vezetősége elhatározta, hogy Prágában egymilliós költségvetéssel egy kis távolbalátó adót épít.

1937 decemberében a Rádióélet újság olvasó megtudhatták, hogy a televíziós adásban szereplőknek milyen spaciális sminkelésen kell átesniük az adás, előtt, hogy az arcuk jól és részletesen látható legyen. Az újság IX.évf.51. számában -aláírás nélküli cikkben - olvashatjuk a következőket:
"Hollywood sokáig! emlékezni fog arra a pánikra, amelyet a beszélő film uralomra jutása okozott a filmvárosban. Gyönyörű nők, remek alakú férfiak, dédelgetett kedvencek maradtak szerződés nélkül egyik napról a másikra, mert hangjuk nem volt alkalmas a beszélő film számára. A külső megjelenés egyeduralma megszűnt és akinél nem párosult, a testi kiválósághoz szép hang is, az szedhette sátorfáját, eladhatta gyönyörű villáját, luxusautóját és búcsút vehetett a filmdicsőségtől. A rádiónál eddig csak a hang volt a fontos. Lelhetett valaki csúnya, kövér, szeplős, testi hibás, mindez nem számított, ha a hangja szép volt. A hang egyeduralma a rádióban - egyelőre csak Amerikában - most kezd megszűnni. A televízió éppen, olyan nagy pánikot kelt az amerikai rádió-szereplők népes és nagyon jól fizetett táborában, mint amilyen rémületet okozott a hangos film a néma filmek sztárjainak. A televíziónál nem elég a szép hang, a televíziós adáshoz csak szép rádióművésznőket, és jómegjelenésű rádióművészeket szerződtetnek. Azok a jóhangú, de csúnya vagy rossz megjelenésű művészek, akik eddig a mikrofon láthatatlansága mögé bújtak, nem számíthatnak televíziós sikerekre. De még a szép művésznők és deli művészek sem alkalmasak kivétel nélkül televíziós közvetítésre. Azt mindenki tudja, hogy van jó és rossz filmarc. Lehet valaki szép, de azért nem biztos, hogy arcvonásai filmre alkalmasak. A filmfelvételnél szükséges nagy világítást nem bírja el minden arc és hiába tanácsolják a rokonok és ismerősök valakinek, hogy menjen filmre, mert szép az arca, a szigorú film felvevőgép nem törődik a laikus tanácsosai és rossz arcot fényképez, ha az arc tényleg nem <>. A televíziós felvételnél, a felvevőtechnika mai állása mellett, ötször erősebb világítással kell dolgozni, mint a filmfelvételnél. Képzelhető, hogy milyen nehéz ilyen körülmények között jó <> találni. Érthető tehát az amerikai rádióművészek nagy félelme a televíziótól. A televíziós adások ma már rendszeresek az Egyesűit Államokban, de csak kevés népszerű rádiósztár tudta magát <<átminősíteni>> televíziós színésszé. A filmstúdiókban, külön arcfestő-művészek festik a, színészeket a filmfelvevő gép számára. Az amerikai rádió társaságok dupla fizetéssel hozták el Hollywoodból a legjobb



<>, mert a televíziós felvételnél az arc jó kifestésé döntő fontosságú. A televízióban fellépő színészeket négerbarnára kell festeni, az ajkalkat pedig koromfeketére, mert a nagy világításban máskülönben halvány, élettelen arcokat tudna csak felvenni a gép. Ha idegen vetődne a televíziós stúdióba, azt hinnié, hogy néger színtársulat játszik, és énekel a felvevőgép és a mikrofon előtt és csak nehezen lehelne elhitetni vele, hogy a néger szín alatt rózsásarcú fehér színészek rejtőznék. Amerika egyik legnépszerűbb rádióŹszínésznője, Jessica Dragonette ma a legkeresettebb televíziós sztár, öt fényképben rajta mutatjuk be, hogyan festik a televíziós színészeket. "

Magyarországon is folytatódtak a televíziós kísérletek, a harmincas években előkészületeket tettek az Egyesült Izzóban felállított kísérleti laboratóriumban vevőkészülékek gyártására. Az évtized végére Dr. Bartha István, Czukor Károly, és Terebesi Pál, megépítették az első magyar ikonoszkópos képátviteli láncot.

1938. tavaszán, a Nemzetközi Vásáron külön pavilonnal mutatkozott be a Televízió. Erről számolt be a Rádióélet X. évf. 19. száma, május 6.-án.
"BEMUTATKOZOTT A TELEVÍZIÓ. Annyit olvastunk róla, annyit beszéltek róla, s most itt van Budapesten, bemutatkozott a televízió. Két hatalmas égszínkék, tömörgumi abroncsú gépkocsin futott a Philips-művek eindhoweni gyártelepétől - a Budapesti Nemzetközi Vásárig.



Külön pavilon épült a



leadóstúdiónak, ehhez csatlakozik a bemutatóterem ahol négy vevőkészülék síkján rajzolódik ki, zöld színben a szomszédos stúdióban szereplő színész arca, alakja, míg a jól ismert hangszórók, a beszéd-, és énekhangot közvetítik. Epe-sárga maszkírozott arcú énekesnők, színészek a mikrofon előtt. - mintegy 80x60 centiméteres képsíkon mozgó alakjuk, arcok. Tagadhatatlan, hogy érdekes. Érdekes, mert ízelítőt ad egy távoli jövőből, amikor talán már nem is mi, hanem késői utódaink, a helyszíni közvetítések, színház-, és filmelőadások nemcsak hallgatói -de nézői is lesznek. Érdekes, hogy a különböző gazdag országok, hatalmas műszaki vállalatai, évek óta tartó szorgos, kutató és kísérletezd munka után idáig már eljutottuk, Meg van az elmélet, amelyet, íme, bemutató célokra és a gyakorlatba is át lehet vinni. Ilyen szemmel lehet, s ilyen szemmel is kell nézni az idei Vásár érdekes televíziós üzemét. . A bemutatott távolbamutató rendszernél a továbbításra kerülő kép felvétele egy <>-nak nevezett szerkezettel történik. Ez az úgynevezett ťelektromos szeme, amely a képeket elektromos úton sorokra és pontokra bontja és a leadóállomáshoz közvetíti, ahol adóantenna segítségével kisugározzák. A kisugárzott elektromos hullámokat - amelyek tehát sorokra és pontokra bontott képet tartalmazzák - a televíziós vevőkészülékekkel fogjuk fel és a kép a vevőkészülékekben lévő levő katódsugárcső ernyőjén válik lát láthatóvá. Ez a kép annál tökéletesebb minél több sorra bontottuk fel az eredeti képet. Kezdetben 90 soros felbontással dolgoztak, esek a képek azonban még igen sok kívánnivalót hagytak hátra. A Vásárán bemutatott Philips televíziós adó 405- 67 képsoros felbontással dolgozik. A bemutató közönsége nagy, miután aligha van kilátás még jóidéig arra, hegy polgári lakásokban a rádiókészülék mellett ott álljon a televíziós vevő is. A rádió elterjedésének sok körülmény kedvezett,de elsősorban olcsó volta alapozta meg mai páratlan nép szerűségét. A távolbalátó vevőkészülékek ára ezzel szemben még ma is körülbelül háromezer pengő. Nehézségek mutatkoznak az adótechnika terén, is, mert a távolbalátó adóŹállomás hatósugara legjobb esetben 40 kilométer s így például Magyarországnak tíz távolbalátó adóállomásra volna szüksége. A televíziós vevőkészülékek képsíkján felvillanó fény - a jövő fénye ma még. De a távlat - szédületes. Csodákat rejtegetnek a távoli idők... "

1938. március 1. Az MTI jelentette, hogy Baird a televízió angol feltalálója bombavető repülőgépre szerelhető távolbalátot készített.

1938. június 27. Berlinben a Nemzetközi Kézműipari Kiállításon, két távolbalátó közvetítés volt, az egyik a Magyar pavilonból 18 percig, majd a Japán pavilonból 5 percig, - tudósított az MTI.

1938. júliusában a Rádióélet X . évf. 28 és 29 száma, (Július 8 és 15.-én) kétrészes folytatásos cikket közölt "Mit várhatunk ma a távolbalátástól?" címmel - aláírás nélkül.
"A távolbalátás a távközlés műszaki tudományának legfiatalabb gyermeke. Talán ez is az oka annak, hogy a távolbalátásról nagyon sok embernek egészen tévén fogalmai vannak. Sokan úgy gondolják, hogy nemsokára meg lesz a lehetősége annak, hogy a szobában ülve, tetszés szerint láthatom és hallhatom azt, amit éppen akarok. De vannak sokan, akiknek ugyan nem ilyen élénk a képzelődésük, azonban hallották azt, hogy a távolbalátás műszakilag már magas színvonalon áll és ezért felháborodással és keserűséggel kérdezik, hogy hát miért nincs akkor Magyarországon is távolbalátás. Érdekes lesz ezért megvizsgálni a távolbalátás két legfontosabb kérdését, nevezetesen azt, hogy mi is hát a távolbalátás és miért nincs távolbalátási szolgálat ma még nálunk rendszeresítve. Tálvolbalátásnak nevezzük ma a távközlésnek azt a fajtáját, amikor valamilyen mozgóképet rádióhullámok segítségével kisugározunk úgy, hogy azt mindenütt, ott ahová ezek a hullámok eljutnak, azok, akik alkalmas vevőberendezéssel rendelkeznek, a közvetített képet láthatóvá tehetik és ezzel távoli eseményeknek közvetlen szemlélőivé válhatnak. Ebből a meghatározásból mindjárt láthatjuk, nagyon téved az, aki azt hiszi, hogy a távolbalátás bevezetése lehetővé fogja tenni, hogy bárki azt és onnan lássa, amire éppen kíváncsi. Egy ilyen lehetőség a lázas elképzelés birodalmába tartozik és megvalósításának lehetősége társadalmunk egész felépítését alapjaiban forgatná fel. A következőkben - anékül, hogy a részletekre kitérnénk - a mai távolbalátás műszaki megoldásának elvéit vázoljuk. Ennek megismerése mindjárt meg fogja mutatni a távolbalátás mai lehetőségeit is. Induljunk ki az emberi látószerv, a szem működéséből. A szem - a Teremtő által mindenkinek adott csodálatos kis fényképezőgép - általunk látott képet a szem belsejében elhelyezett látóhártyára, az úgy nevezett recehártyára vetíti. Ezen a hártyán vannak a látóidegek végződései, még pedig egy négyzetmilliméterre igen sok, kereken 600 ilyen idegvégződés jut. Tehát a látóhártyára vetített képet számtalan kis képpontocskára felbontva továbbítják a látóidegek az agyba, ahol ezeknek az apró képpontoknak az összessége kelti az egységes és összefüggő kép látásának érzetét. A távolbalátásnál hasonló megoldásokkal találkozunk. Ma nem lehet ugyanis egy jelenetnek a képét egyszerre teljes egészében továbbítani. A képet képelemekre kell szétbontani és ezeket az elemeket kell meghatározott sorrendben, alkalmas módon a vétel helyére eljuttatni és ott megint összerakni. Az első kérdés mindjárt az, hogy hány képelemre kell a képet szétbontani ahhoz, hogy a vétel helyén megfelelő minőségű képet lássunk. Könnyen belátható, hogy egy kép finom árnyalatait és apró részleteit csak akkor tudjuk hűen visszaadni, ha a képet minél több és minél kisebb elemekre bontjuk. Erről könnyen meggyőződhetünk, ha egy napilap képes mellékletét és például egy magas színvonalú havi folyóiratban közölt műmellékletet egymás mellé tesszük. A napilap képei sokkal durvább szemcsézettségűek, tehát sokkal nagyobb és így kevesebb számú képelemből vannak összerakva - az egyszerűbb és olcsóbb nyomdatechnika miatt - mint a műemlékeké. Éppen ezért utóbbi sokkal finomabb a részleteiben és árnyalataiban. Ahhoz, hogy a továbbított kép már jól élvezhető legyen, korszerű távolbalátó berendezéseknél az egyes képeket 405, vagy ennél több sorra is bontják. Lássunk most egy kis számítást és mindjárt rájövünk azokra a nehézségekre, amiket a műszaki tudománynak a jó távolbalátás megoldásához le kellett győznie,
Csak egy 405 sorra szétbontott kép is kereken 200.000 képelemet tartalmaz. Menynyi idő alatt kell ezeket továbbítani. A mozitechnikából tudjuk, hogy egy másodpere alatt 25 egymásután következő képet kell vetíteni ahhoz, hogy a szemünk összefüggő, folyamatos mozgást érzékeljen. Ha tehát a távolbalátásnál szintén folyamatot, mozgást mutató és nem élvezhetetlenül reszkető képet akarunk kapni, akkor egy 405 sorra szétbontott és 200.000 képelemből álló képet 1/125 másodperc alatt kell továbbítani, ezt pedig egy másodperc alatt 25-ször megismételni úgy, hogy égy másodperc alatt kereken 5 millió kepeiemet kell a vétel helyére áttáviratoznunk. Ezzel eljutottunk a már nehezen elképzelhető nagy számok és az ezzel egyet jelentő rövid időtartamok birodalmába. A távolbalátás fejlődése során a képbontáshoz használt berendezések eleinte mozgó alkatrészeket tartalmaztak. Ez egyúttal határt is szabott a képbontás finomságának, mert nem lehet olyan mozgó alkatrészt elképzelni, ami a finom, nagyképelemszámú képbontást úgy tudná megvalósítani, hogy a gyors mozgás következtében maga is azonnal tönkre ne menjen. Úgy látszott, hogy ez a körülmény a távolbalátás elterjedését komolyan veszélyeztetni fogja, mert nem volt elképzelhető, hogy a mozi által a képek minősége szempontjából elkényeztetett közönség hajlandó lesz egy olyan távolbalátást elfogadni és azért pénzt áldozni, aminek minősége nincs legalább is olyan, mint egy jó házimozi vetítés.
A felmerült és szinte áthidalhatatlannak látszó nehézséget először úgy próbálták áthidalni, hogy a továbbítandó mozgó képet előbb mozifilmre vették fel és erről erről továbbították. Ennek a módszernek is megvoltak azonban a maga tökéletlenségei, míg végre az elektromosság alkotó elemeinek, az elektronoknak különleges alkalmazása és alkalmazásának lehetőségi adtak módot ennek a nehéz feladatnak a megoldására. Nagyértékű szellemi munka árán meg született a távolba továbbítandó képeket, felvevő készülék, a távolbalátás elektromos szeme, az ikonoszkop. Ennél a továbbítandó képet egy, a fényképezőgépéhez hasonló lencserendszer egy nagyon finom szemcsézetű elektromosan érzékeny rétegre vetíti, Ezen a képen pedig nem fény, hanem elektron sugár száguld végig elképzelhetetlen sebességgel és bontja fel a képet a jó átvitel érdekében megkívánt nagyszámú képelemre. Ezek a képelemek a fény erősségváltozásának megfelelő elektromos áramerősség változtatásokat idéznek elő. Ezt kellő felerősítés után ráhelyezik az adóberendezés által kisugárzott rádióhullámokra, hasonlóan, mint a közismert rádióhírszórónál az elektromos áramváltozásokká átalakított hangot ráhelyezik az adó által kisugárzott rádióhullámokra. A távolbalátásnál a kép áramokkal egyidejűen a képet kísérő hangot is felveszik és egy másik hullámhosszon ugyancsak kisugározzák.
A vétel helyén úgy a kép, mint hangáramokat hozó rádióhullámokat felveszik. A hangáramokat a szokásos módon átalakítják és szólaltatják meg a távolbalátó vevő hangszórójában. A képáramok a vevőben egy elektronsugarat vezérelnek. Ez a sugár ugyanolyan ütemben suhan végig egy különlegesen kiképzett elektroncső faŹlán, mint az a képbontásnál törtéül és az erőssége pedig a kepeiemen fényerőssége változásának megfelelően változik. A küŹlönleges elektroncsőnek az a fala, amelyen az elektronsugár végigszáguld, olyan anyaggal van bevonva, amely az elektronsugár behatására, felvillan és pedig az elektronsugár erősségével arányos fényerővel, így tehát ezen a falon, vagy inkább mondjuk ernyőn, a továbbított alkotó elemek ugyanolyan sorrendben és ugyanolyan fényerősséggel jelennek meg, mint ahogy az adó oldalon a szétbontás történt és ezért összességük a továbbított kép összhatását kelti. Mivel pedig - úgy mint a mozinál - másodpercemként itt is 25 teljes képért továbbítunk, a kép itt is mozgókép lesz. Ez a távolbalátás mai műszaki megoldáŹsának lényege. A részleteikre és az ezzel kapcsolatban mutatkozó műszaki nehézséŹgek ismertetésére most nem térhetünk ki. Rá kell azonban mutatni a távolbalátási közvetítések kisugárzására alkalmas hullámhosszakra, mert ez belekapcsolódik már n második kérdésbe, nevezetesen, hogy miért nincs még távolbalátás Magyarországon. A rádióhírszóró állomások ma 2002000 méterig terjedő hullámsávban vannak elhelyezve. Mindenki, aki rádiót hallgat tudja, hogy ez a hullámsáv a jelenlegi hírszóró-állomások részére is kevés és azok egymást gyakran zavarják. Ha figyelembe vesszük, hogy a jó hangátvitelhez egy hírszóró állomásnak kereken 8000 rezgésnek megfelelő szélességű hangsávot kell átvinni, a távolbalátásnál pedig láttuk, hogy mi Hókba menő képelem továbbításáról kel gondoskodni, minden számítás nélkül láthatjuk, hogy a hírszóró állomás részére jelenleg fenntartott hullámsávba távolbalátó állomást nem lehet elhelyezni. Pedig az átviendő képelemek száma a jó képminőség érdekében folyton növekszik. Az említett és egyéb okok miatt is a távolbalátásál úgy a kép, mint a hang továbbítására az igen rövid, 10 méter alatti hullámokat lehet csak használni. Jelenleg a leginkább használt hullámhosszak 6-7 méter körül vannak. Ezeknek az igen rövid hullámoknak azonban meg van az a kellemetlen tulajdonságuk, hogy terjedési viszonyaik már nagyon hasonlítanak a fény terjedéséhez. Ezért az ilyen hullámokon dolgozó adóberendezések által jól besugározható területnek csak a látótávolság határáig terjedőt lehet számítani. Ha az adóantennát megfelelő távolágban is szereljük fel, ez a távolság 4050 kiómétérre tehető. Ez pedig továbbmenve azt jelenti, hogy egy ország berendezéssel távolbalátás szempontjából jól besugározni, hanem a besugárzandó terület nagyságától és terepviszonyaitól függően több, néha nagyon is sok adót kellene t állítani ahhoz, hogy az egész ország területe távolbalátó műsorral el legyen látva. Ezeket az adókat egymás között különleges és igen költséges vezetékrendszerrel kellene összekötni, hogy azokhoz a kisugárzandó műsort el lehessen juttatni. Ezzel eljutottunk a távolbalátás gyakorlati megvalósítása lehetőségének kérdéséhez. Az előzőket összefoglalva ugyanis kimondhatjuk, hogy a távolbalátás műszakilag ma már annyira jutott, hogy egy házimozi vetítésének megfelelő minőségű mozgóképet tud szolgáltatni. Egy találmány gyakorlati alkalmazhatóságát azonban nemcsak a műszaki tökéletessé, hanem a gazdasági kérdések is döntően befolyásolják. Láttuk, hogy az adóállomások, amelyek pedig igen költségesek, aránylag csak kis területet tudnak besugározni. Ezért azokat csak sűrűn lakott vidéken érdemes felállítani, tehát elsősorban: az országok fővároaiban és talán egy-két nagyobb városban, vagyis ott, ahol nagyobb számú hallgatóságra lehet számítani! Több helyen felállított adóberendezés és a szükséges különlges vezetékhálózat miatt a befektetési költségek igen nagyok. A távolbalátás egyik fő vonzó ereje éppen az, hogy az érdekesebb eseményeket a megtörténés időpontjában láthatjuk és azokba nemcsak a hang, hanem a látás útján is, tehát sokkal közvetlenebbül kapcsolódhatunk bele, mint a rádióhírszóró útján. Itt van azonban megint egy másik nehézség. A nagyközönségnek általában csak este 7 óra után van alkalma és ideje rádiót és ugyanekkor a távolbalátást is otthon hallgatni, illetőleg látni. Azonban az események éppen nem este történnek, tehát a távolbalátás céljára is azok legnagyobb részét filmre kellene felvenni és azután alkalmas időben közvetíteni. Nagy kérdés azonban, hogy a kíváncsi és érdeklődő közönség nagy része nem fogja-e az ilyen filmet, ha talán valamivel később is, de kényelmesen, nagyméretűre kivetítve és olcsón inkább a moziban megnézni, mint a távolbalátó vevőre és annak , üzembetartására pénzt áldozni. Nagy nehézségek mutatkoznak a távolbalátási műsorok összeállításában és változatos műsor biztosításában is. Sportesemények és egyéb időszerű napi események koránt sem töltenék ki a napi műsort és elégítenék ki a közönséget. A megfelelő magas művészetet nyújtó szereplőkkel és rendezőséggel előadott és távolbalátó közvetítésre alkalmas műsor pedig igen költséges. Ezt a költséget a film- és moziipar kibírja, mert egy filmet sok helyen, hosszú ideig, naponta három - négyszer is lejátszanak, tehát megfelelő jövedelem biztosítva van, A távolbalátó műsorszolgáltatásnál a helyzet egészen más. Ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a világpiacon egy évben elsőrangú játékfilmekből 150200 darabot gyártanak és ha mindennap csak egyszer adni is a távolbalátó egy ilyen teljes filmet, akikor a rendelkezésre álló filmanyag egyévi műsorszükségletét sem fedezné. A műsornehézségek tehát már aránylag rövid időtartamú napi műsoradásnál is felmerülnek, nem is beszélve a rádióhírszóró - szolgálatnál megszokott és az elkényeztetett hallgatóság által meg is kívánt napi 1014 órás adásidőkről. A rádióhírszóró nagy elterjedését és gyors fejlődését nagyban elősegítette az, hogy az adást egészen olcsó vevőkészülékkel is lehetett venni. Nem áll ez a távolbalátásnál, ahol a vevőkészülékek árai ma még igen magasak nem is valószínű, hogy a közeljövőben ezek az árak olyan kincsire csökkenjenek, hogy a távolbalátó-vevőkészülők nagy tömegek részére s megszerezhető legyen. Nem szabad elfeledni, hogy ezekben a készülékekben igen sok munka és értékes anyag, nagyszámú és drága rádiócső is fekszik, tehát az ár egy bizonyos színvonal alá nem süllyedhet. Már pedig az adás- és műsorszolgáltatás befektetési és üzemköltségei elsősorban a. tömeges előfizetés és késülékleadás jövedelmeiből kellene hogy fedezetet találjanak. Mindezt összefoglalva kimondhatjuk, hogy ha a távolbalátás ma műszakilag meg is van annyira oldva, hogy gyakorlati alkalmazása indokolt volna, gazdaságilag ennek még igen nagy akadályai vannak. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy Európában távolbalátó műsort csak Angliában, Németországban és Franciaországban sugároznak rendszeresen, tehát olyan gazdag országokban, ahol a rádió-előfizetők száma a milliókba megy és ott is csak az országok fővárosaiban adnak naponta néhányórás műsort közvetlenül vagy filmről.
A többi, Magyarországnál lényegesen jobb gazdasági helyzetben lévő országok is a távolbalátás fejlődését egyelőre csak élénk figyelemmel kísérik. Ezt teszi és csak ezt teheti ma Magyarország is.
Ha pedig majd eljön az ideje, hogy ennek a szolgálatnak a bevezetése úgy műszakilag, mint gazdaságilag indokolható lesz, egészen biztos, hogy az arra illetékeŹsek ezt a szolgáltatást éppen úgy be fogják vezetni, mint ahogy a rádió torén minden újítást hazánkban, azonnal alkalmaztunk, amint azt a haladás indokolttá és a viszonyok lehetővé tették. "

Angliában megbukott az első távolbalátó színműpályázat. Erről számolt be a Rádióélet X. évf. 32.száma, 1938. augusztus 5.-én. Európa majd minden rádióállomása hirdetett hangjáték pályázatot,amelyek kivétel nélkül fiaskóval végződtek. Az angol rádió legújabb színpada, a távolbalátó számára írt ki ekkor pályázatot, amire kereken ötszáz kézirat futott be. Ebből végül is egyetlen eggyel foglalkozott a bírálóbizottság és azt is nagyon gyengének találta. Ahogy a korabeli újság írta a többi négyszáz kilencvenkilenc arra sem volt méltó, hogy a bíráló bizottság elolvassa.

1938. augusztus 5. A berlini rádió kiállításon beszédet mondott Göbbels propagandaügyi miniszter, és bejelentette, hogy a birodalmi posta és a minisztérium közös döntést hozott, hogy októberben meg kell kezdeni a távolbalátó adásokat a nagyközönség számára - tudósított a német távirati iroda.

"Az 1938-as berlini Rádió-kiállításról a Rádióélet X. évf. 34. száma számolt be, 1938. augusztus 19.-én (részlet) : " És végül a távolba látás. A fejlődés szembetűnő, a képeken a sorok nem reszketnek, a készülékek bellítása egyszerűbb, mint egy rendes rádiókészüléké. Hosszú, koromsötét folyosókon jobbra-balra számtalan kézülék világító négyszöge sorakozik katonás rendben. Innen sötét termek nyílnak, amelyekben, mint moziban, embernagyságúra felnagyított képekben mutatják be a távolbalátást. A folyosórendszer közepén, nehéz függönyökkel takarva áll fényszórók vakító özönében a televíziós színpad. Az előbb a leadást láttam, most a felvételt is. A napnak legkülönbözőbb óráiban sorozatos előadást tartanak a színpadon. Lehet pendlizni is. Meghallgatni a színpadon eljátszott operett viccét, de már a pointen egy oldalfolyosón elhelyezett távolbalátó készülék előtt nevetni. Ezernyi tömeg mozgása, színek, fények, hangok - és kinn az útvonalon unkáshadseregek ácsolnak, festeŹnek, díszítenek - egy hatalmas birodalom népe ünnepi pompával várja Magyarország kormányzóját." Írta Dr. Schneidt Ottó.

1938. augusztus 24.-én átadták a Nürnberg - München távolbalátó hálózatot, -(korábban már 1936.-ben üzembe helyezték a Berlin - Lipcse hálózat)- Lehetőség nyílt mindenki számára 1.50 márkáért távolbalátó beszélgetést folytatni a másik város adott pontjával.

A film és a rádió elterjedése új lehetőségeket nyitott meg a magyar színészek előtt is. Az Európában meginduló televíziós adások pedig lehetőséget kínáltak az új műfaj adottságai között arra, hogy ők is, nemzetközi sztárok is lehessenek. Bár itthon még nem nyílt rá alkalom, többen sikereket arattak az angol televízióban. Erről tudósított a korabeli Színházi Élet 1938/ 36. száma. Két magyar színésznő nemzetközi televíziós karrierjéről (részletek):
" A Televízióban eddig egyetlen magyar művésznő szerepelt,



Bordy Bella, az Operaház szólótáncosnője. Úgy látszik, hogy a magyar művésznő londoni sikere indított el egy másik magyar karriert is. A londoni távolbalátó rádió megbízásából nemrég Pesten járt Mr. Harrison és Mr. Lewy. Állandóan magyar szereplőt kerestek a londoni Televízió számára. A két londoni televíziós egész sereg pesti színésznőt nézett és hallgatott meg és végül a gazdag anyagból egyetlen megfelelő művésznőt talált, a fiatal



Vadnay Évát, aki alig néhány éve került ki Rózsahegyi Kálmán iskolájából.
Az angol urak, mielőtt a szerződést megkötötték volna, Párizsba küldték Vadnay Évát, hol a Post Parisienne-nél próbát énekelt. A próba remekül sikerült és a fiatal művésznő még aznap a londoni Televízió állandó szereplője lett. Szerződés szerint hetenként háromszor kell magyar dalokat énekelnie, magyar kosztűmben.
Fizetése nemcsak a pesti, de a londoni viszonyokhoz képest is gyönyörű. De még ennél is többet jelent a nagy karrier elé néző tizenkilenc éves pesti lány számára, hogy egyszerre két amerikai televíziós társaság opciót kért tőle: a Columbia rádió és az American Television Corporation. Amennyire az előrehaladott tárgyalásokból következtetni lehet, Vadnay Éva rövidesen két világrész televíziós kedvence lesz.
Hiába, a modern tündérmeséknek modernek a kellékei is: Rádió, film, televízió...,,"
Nem sokkal később



Vajda Károly is Londonba utazott, ahol a BBC műsorában szerepelt. A siker itt sem maradt el, a nézőközönség jól fogadta, így rövidese a BBC egyik televíziós operettjének főszerepében láthatták ismét az angol televíziónézők."
A német rádiólapok hétről - hétre közlik a Paul Nipkow távolbalátó állomás rendszeres műsorát. Ez a műsor napi eseményekből és játékfilmek közvetítéséből áll. A távolbalátó műsor minden egyes napjánál, lelkiismeretesen közlik, hogy a fiatalság számára a műsor megtekintése engedélyezve van-e, vagy csak tizennégy éven felüliek ülhetnek a távolbalátó készülék elé. - írta a Rádióélet X. évf. 37. száma 1938. szeptember 9.-én.

1938. december 27. Varsóban bejelentették, hogy egy 23 emeletes "felhőkarcolót" építenek, erre fogják elhelyezni a lengyel távolbalátó adót.

1939-ben kitör a II. Világháború, a televíziós kísérletek lelassulnak, de ez már egy következő történet lesz.

Köszönet a Magyar Rádió Sajtóarchívumának, és munkatársainak, akik segítsége nélkül nem készülhetett volna ez az összeállítás.
Dunavölgyi Péter
2010. július

Felhasznált irodalom:
Rádióélet 1928-1938 között megjelent számai
A. Jurovszkij: A szovjet televízió rövid története. Tömegkommunikációs Kutatóközpont,
MTI Hírek
Színházi élet 1938 ban megjelent számai
Koreny János - Heckenast Gábor - Polgár András: A Magyar Televízió története, kezdetektől - napjainkig

Dunavölgyi Péter