Emlékek a Budapesti Körzeti Stúdió adásairól

 

B. Révész László


Emlékek a Budapesti Körzeti adásról



Közel tíz évig volt szerencsém ( valóban szerencsének is érzem!) közreműködni a Budapesti körzeti adás műsoraiban ( a szerkesztőség pontos elnevezésére nem emlékszem)

Mindig is hangoztattam, hogy a pártállam szabta szigorú szabályok és fegyelem korlátai között mégiscsak sok minden múlott az az egyes vezetők habitusán, műveltségén, a dolgokhoz való hozzáállásán. Ilyen szempontból valóban szerencsésnek tarthatom magam,hogy két olyan „főnöknek” lehettem munkatársa, akik teret engedtek az egyéni elképzelések kibontakozásának is. Az egyik Sylvester András volt, a Közművelődési főszerkesztőség vezetője, a másik Varga László, a Budapesti Körzeti adás főszerkesztője.

Ugyan, a pletykák szerint ez a szerkesztőség némi „hátszéllel” lett megalapítva, Varga ettől függetlenül nagyon jó  kvalitásérzékkel válogatta ki a más területeken dolgozó, és ide bizonyos szerény honoráriumért tevékenykedő munkatársakat. A szerkesztők közül elsőként kell említeni a rádiós Rangos Katalint, aztán Szente Lászlót és Deák Andrást. Állandó műsorvezetőkét telitalálatnak bizonyult Győrffy Miklós személye. A „vetésforgóban” dolgozó rendezői triót Fazekas Lajos, Vadkerty Tibor és jómagam alkottuk. A gyártást, lebonyolítást Buzássy Péter fogta össze, és a mindentudó koordinátor titkárnő, Szűcs Somlyó Mária ( alias „Csöpi” ), aki időnként anyagokat is szerkesztett. Operatőrök serege  dolgozott itt az évek során, közülük talán Rácz Albertet és Nádorfi Lajost emelném ki, nem lebecsülve a többiek munkáját sem.

Fontos megemlítenem, hogy  - más magazinműsorokkal ellentétben – itt előírás volt, hogy a rendező jelen legyen a  részanyagok forgatásánál és a vágásnál is, hátha az ötleteivel tudja segíteni a minél színvonalasabb megvalósítást. Az pedig fontos demokratikus gesztusa volt a műsornak, hogy minden megszólaló nevét pontosan kiírjuk ( még a sokszereplős lakossági fórumoknál is !)

És amit még az emlékeim konkrét felsorolása előtt megemlítenék: Varga előző televíziós működésének megfelelően főszerkesztőként szabadon kezelte a műfaji követelményeket: hol hagyományos   magazinműsor készült, hol tematikus adás, hol folyamatkövető, elemző dokumentumfilm.

És most következzenek az emlékek, nagyjából időrendi sorrendben!

1.     Az egyik első, számomra máig szólóan fontos emlék AZ ALBERTFALVI PIAC

ügyének nyomon követése 1997 májusában. Lakossági felháborodás keletkezett abból, hogy a XI. kerületi tanács elkezdett egy piacot építeni egy sorház ( falunyi lakossággal!), egy bölcsőde és a Budalakk  festékgyár közé. Nem kérdezték meg őket, vagy „rossz volt az előkészítés”, kihívták a tévét, nekünk előadták panaszukat a lakók. Mindenesetre így utólag visszatekintve a kezdődő spontán demokratikus megnyilvánulások egyik első jele volt ez a megmozdulás. A tanács 3 napon belül 2 fórumot is összehívott a lakosság meghallgatására. Itt fel – és elszabadultak az indulatok, elmondták sérelmeiket elsősorban az eljárással kapcsolatban. A 3 eseményen összesen több mint 4 órányi anyagot forgattunk, ebből készítettünk egy 21 perces összeállítást, amelyre a stúdióba meghívott tanácselnök is reagált. Ő úgy élte meg, hogy derekasan helytállt a fórumokon a vitában is, ezért vállalta a szereplést.

Utóhang: a piac megépült, a Budalakk csődbe ment és lebontották, a tanácselnök a rendszerváltás után váltott, és tudomásom szerint bútorüzletet  üzemeltet.

Alkotótársak: Merza Jenő riporter, Bónis Gyula operatőr, Buzássy Péter gyártás és mindenes.

    

2.      Ugyancsak 1987 nyarán kaptunk lehetőséget, hogy egy nyári ifjúsági tábor történéseit végigkísérve önálló dokumentumfilmet készítsünk végzős közgazdasági középiskolások játékos, de mégis komoly útkereséséről. A tábor vezetője tanáruk : Horn Gábor volt ( a későbbi ismert szabad-demokrata politikus ). 4 különböző csoportot alkotva ( a punkoktól a mozgalmárokig) vitatkozva folyt a vetélkedés.

Nekem, mint alkotónak az okozott különös örömet, hogy elfeledkezhettünk a televízióban mindig is fojtogató szűkösségtől, végre nyugodtan kísérhettük az eseményeket, elektronikára forgatva a megszabadulva a spórolás kötelező parancsától.

Lehet, hogy nem életem főműve, ami kikerekedett ebből, de nemrég visszanézve  az anyagot,valamit visszaad abból az átalakulást előkészítő hangulatból, amelyben ez az ország 1987-ben leledzett.

Alkotótársak: Nádorfi Lajos operatőr és Buzássy Péter gyártás és mindenes.

 

3.     1989.január 20. az első MSZMP-MDF tanácskozás a Politikai Főiskolán.  Részese lehettem annak a csapatnak, amely előkészítette, lebonyolította és rögzítette a több. mint 6 órás eseményt. Kígyós Sándorral felváltva ültünk a közvetítő kocsi rendezői pultjánál, minden mozzanatra figyelve, mikroláncon a tévé székházba küldve parlamenti gyorsírók azonnal leírták és gépbe diktálták az elhangzottakat, így a felek részéről megbízott politikusok ( Alexa Károly MDF és Fodor Gábor MSZMP) rögvest nekiláthattak szerkeszteni a szöveget. Ennek alapján kezdtük a montírozást, és este már a hitelesített 70 perces anyag került adásba a Napzárta c. műsor keretében.

Szerintem technikailag is  „ki volt találva” a lebonyolítás, és etikailag sem volt támadható.

 

4.     1989. augusztus 20. Már közeleg a váltás, túl vagyunk az Erdély tüntetésen, Nagy Imréék újratemetésén. A pártok és pártkezdemények külön ünnepelnek. Lehetőséget kaptunk, hogy a körzeti szerkesztőség  különkiadásában körképet adjunk ezekről a helyszínekről. Győrffy Miklós

riporterrel és Nádorfi Lajos operatőrrel  jártunka Várban ( Katona Tamás és Csurka István MDF) az MSZMP csapatnál a Margitszigeten ( Iványi Gábor KB titkár, Békesi László  pénzügyminiszter, Fekete Sándor író ), a Városligetben dr.Szántó Konrád ferences szerzetes, Fodor Gábor  (FIDESZ), Krassó György ( Magyar Október Pártja)  és Tamás Gáspár Miklós  nyilatkoztak. Mindenki hangsúlyozta Szent István érdemeit, és mindenki reménykedett abban, hogy az  új idők új lendületet adnak a változásoknak, és később már együtt ünnepel a nemzet. ( Látjuk,  hogy ez mindmáig nem valósult meg! )

Számomra üdítő feladat volt az egész napos munka, amelyet szerkesztő-rendezőként jegyeztem, és augusztus 21-én már adásba is került a közel egy órás összeállítás

 

5.     1991. június 30. A szovjet csapatok  kivonulásának megünneplése. A Budapesti Körzeti Szerkesztőség  szervezte a körkapcsolást 3 helyszínen.

Nekem a Hősök tere jutott, ahol óriási rock koncert zajlott. Egyszer csak beállított az ugyancsak zajos kommentátori sátorba, ahol már előtte más beszélgetések is zajlottak, Frank Zappa ( akkor világhírű rock idol ) Demszky Gábor főpolgármester kíséretében.  Győrffy magyarul kérdezett, Demszky hűségesen tolmácsolt, fordította a kérdéseket és a válaszokat is.

Jó hangulatú, vidám este volt.

 

6.     1991 június.  Pesthidegkúton volt egy népszavazás, amelyen arról döntöttek, hogy Hidegkút leváljon-e a II. kerületről. A helyi képviselők kezdeményezték ezt, végig kísértük a kampányt. Végül is a   szavazáson a javaslat elbukott, de a helyi demokráciák működéséről kaphattunk elgondolkodtató képet a tematikus adásban.

Operatőrök: Marlen Urutjan és Nádorfi Lajos voltak.

 

7.     1991 november 7-én a zuglói önkormányzat megkísérelte kilakoltatni a Szatmár utca egyik ( régebben nyilvánosházként működő) bérházából az önkényesen beköltözött ( jórészt roma) lakókat. A lakosok megtalálták az országos roma szervezetek vezetőit, azok a helyszínre érkezve sírás-rívásos demonstrációt szerveztek, élő fallal elzárták az egyetlen bejáratot. A polgármesteri hivatalban történt tárgyalások után felfüggesztették a kilakoltatást, és a lakók bennhagyásával a Máltai szeretetszolgálatnak adták át az épületet, hogy missziós munkájával próbálja meg ott normalizálni a  helyzetet.

Ez talán az első  kilakoltatási kísérlet volt a rendszer/váltás/változás/változtatás  után, és büszke vagyok ( mint alkotó) , hogy ennek az összes mozzanatát időrendben rögzíteni tudtuk. (A dokumentaristák egyik feladata az események pontos rögzítése a későbbi korok számára. )

Riporterek: Tarnói Gizella  és Szente László voltak.

Később még néhányszor visszatértünk a „ Szatmár utcai kísérletre”. Kíváncsi lennék, hogy most, negyed századdal a történtek után hol tartanak ott a dolgok.  

Még bőven lenne idézni való a több tucat adásból, amit ebben a szerkesztőségben készíthettem. De talán ezek voltak a legemlékezetesebbek és legfontosabbak. Ott voltunk nagyon sok eseményen és lakossági fórumon,ügyeket és konfliktusokat kísértünk végig, de hirtelen eszembe jut, hogy például a Százados úti művésztelepről is készíthettünk tematikus adást. (Talán 1995-ben)

Akkoriban a szerkesztőségnek elég precízen kezelt archívuma volt, csak remélni tudom, hogy a nyersanyagok romlandósága és az utódok „gondatlansága” sem adja át ezeket a felbecsülhetetlen értékű anyagokat az enyészetnek.

Mindenesetre számomra rengeteg tanulni, okulni valót hozott ez a munka. Hiszen nem kívülálló szemlélői voltunk az átalakulás folyamatainak, hanem résztvevői is  a magyar társadalom újabb és újabb megpróbáltatásainak, amelyek a mai napig sem zárultak le.

 

Budapest, 2016 augusztus 18.