Horváth Ádám Vár állott, most


Dunavölgyi Péter:

 

Horváth Ádám[1] rendező, a Magyar Televízió elnöke volt  1994 - 1996 között, a rendszerváltozás után. Nem értett egyet a tervezett Média törvénnyel, ezért lemondott. 2001. március 05 – én a Népszabadságban megjelent írásában foglalta össze a televízió átalakulásával, átalakításával kapcsolatos véleményét.

 

Horváth Ádám:  Vár állott, most …

 

Az európai közszolgálati televíziók jellemzője, hogy mind a nyomtatott sajtóban, mind a kép­ernyőkön műsoraikkal jelennek meg. Ezzel szem­ben kelet-európai sajátosság, hogy a közszolgálati képernyőkről lesorvadt a nézhető műsor, a nyom­tatott sajtóban pedig egy-egy műsorvezető vagy hírigazgató kirúgásán túl elsősorban alelnökök és elnökök le- és felváltásának hírei, tüntetések és sztrájkok helyettesítik. Rövid mesét írok erről.

A rendszerváltás előtti évtizedekben, a vasfüg­gönyön innen, minden országban természetesen a párt küldött elnököt és helyettest. Nálunk, szeren­csésebb időszakokban tehetséges vagy jóhiszemű embert ( Pécsi Ferenc, Nagy Richárd), máskor gyengébb képességűeket jelöltek ki, de párthűségben nem volt jelentős eltérés, ott töretlenül állt a posztján mindegyik, több-kevesebb toleranciával a kultúra, művészet és sport területén, de egyértelmű szi­gorral a politikai és társadalmi műso­rok tekintetében. Kinevezésüket a párt vezető hatalmasságainak kis bel­ső villongása előzte meg, de lényegé­ben egy-egy elnökváltás még csak hírértékű sem volt a többnyire szin­tén pártirányítású sajtóban. Kialakult az állami, költségvetési
fejezetként működő, kétcsatornás, előbb fekete-fehér, majd színes Magyar Televízió. A munkatársi létszám szükségesnek ötszörösére nőtt, a telephelyek száma elfogadhatatlan mennyiségűre, de az elnök, ha elég ügyes volt, megszerezte ennek fedezetéül a költségvetési pénzt. Más választék nem lévén, ennek a műsorát érezhette a magyar néző.  Aztán  a politika, beindul­tak a pártok, és nagy egyeztetések nyomán került sor a Németh-kormány idején június 16-ra, a Nagy Imre-temetés közvetítésére. Október 23-án estére nagy tüntetés készült a Parlament elé. Csak előző este tudtam meg, hogy aznap kerül sor a köztársaság kikiáltására is. Bereczky elnök kül­földre utazott, nagy nehezen értem el Vajda György elnökhelyettest, ha ugyanis nem érem el, nem került volna sor a délelőtti ünnepség: a köz­társaság kikiáltásának közvetítésére, amit este ha­talmas tüntetés követett élő adásban a kommuniz­mus és a szovjet megszállás ellen. Nem sokkal ez­után Bereczky elnök lemondott, Pozsgay Imre tár­ca nélküli miniszterként megalakította a Magyar Televíziót felügyelő igen vegyes összetételű kura­tóriumot, majd kinevezett egy 13 tagú elnökséget Nemeskürty István vezetésével az intézmény élé­re. Ez már hadi helyzetet teremtett a mind szaba­dabb írott sajtóban. Meg kell valljam, ennél alkal­matlanabb vezetői testületet még kabarészerző sem  taláhatott ki. Ennek az elnökségnek minden intézkedése hibás, megfontoltan és káros volt. Élen Aczél Endre leváltásának módjával. A vérbíróságok hangulatát idéző, leváltó megbeszélés közben kelet­kezett személyes vitánk okán sza­vaztam ellene, de rájöttem, hogy ez rossz, indulatból fakadó döntés volt részemről, ezért felkerestem pár nap múlva Nemeskürty Istvánt, kér­tem, hogy mondjunk le, de ő ezt nem akarta, ezért léptem ki én ebből az elnökségből.

Pálffy G. István került a Híradó élére. Ez persze ma már történelem, de káros politikai-drámai következményei sokáig hatottak. Egy megújuló világban káros példát mutatott az objektivitást nem ismerő hírszolgáltatásról, és ez ma is hat. Az írott sajtóban hangosabbá vált a moraj. Aztán tavaszra ez az elnökség megszűnt, rövid időre Szalacsi T. Albert gazdasági igazgató lett a megbízott elnök. 

Az első választások után Antall József személyes felkérésére Hankiss Elemér került az MTV élére. Hankiss igazi független szellem volt. Nagyműveltségű tudós, publicista. Nem szeretném kiváló szociológusi erényeit halványítani azzal,
hogy vezetői adottságairól ennyi jó nem mondható el. Kitalált egy olyan produceri rendszert, melynek keretében a belső ügyeskedők és a házon kívül, már ugrásra kész üzletemberek rácsaptak az intézményre - és ekkor kezdődött a nagy rablás. Aztán kirobbant a médiaháború. Lesz-e médiatör­vény? Csurka István a Parlamentben elvonatott egymilliárd forintot az MTV költségvetéséből, er­re Hankiss gazdasági igazgatója, Nagy László be­indította a reklámáradatot, a szponzorálási rend­szert és ezzel a zsebbe jutó pénzek áradatát. Sze­gény, politikában háborúzó elnöknek fogalma sem volt arról, hogy milyen üzletek köttetnek a háta mögött.

A kulturális bizottság sajtóalbizottságában, a na­pisajtóban, folyóiratokban zajlott a csata Gombár Csaba és Hankiss Elemér, a miniszterelnök és a pártok között. Közben önjelölt elnökök sora vonult fel meghallgatásra a különböző fórumok elé.

Hankiss Amerikába utazott, ezzel a politikai csatában el is vérzett, jött az ismeretlenségből Nahlik Gábor, akinek addigi szakmája a távokta­tás volt. Igaz, hogy csak alelnöki rendfokozottal, de elnöki hatáskörrel. Új vezetők tűntek fel, mű­sorok szűntek meg, személycserék, kirúgások, új emberek, új módszerek következtek. Az Egyenleg és csapatának kikészítése került a figyelem közép­pontjába a rádiós kirúgások és tüntetések mellett.

Aztán új választás új helyzetet teremtett. Nahlik Gábor egészségi állapotára hivatkozva felmentet­te Pálffy G. Istvánt, Boross Péter miniszterelnök egészségi állapotára tekintettel felmentette Nahlik Gábort. Szilárd Tibor gazdasági főigazgató lett a megbízott ügyvezető.

Az újonnan alakult koalíció vezetői, de egyéb pártok is, ekkor kerestek meg engem, hol nyílt, hol ismeretlen okból titkosnak álcázott találkozó­kon, hogy vállaljam az elnökséget. Meghallgatá­sunk előtt derült ki, hogy Horn miniszterelnök előre aláírta a felterjesztést, és ezt önfeledten ki is fecsegte. Az ellenzék kivonult a meghallgatásról, bár utólag telefonon külön-külön megnyugtattak: nem személyemnek szólt a gesztus. A koalíciós vezetők két dolgot ígértek meg. A megelőző idő­ben felgyűlt 2,4 milliárdos adósság szanálását és az intézmény politikai függetlenségét. És a füg­getlen intézet átszervezését. Ebből az elsőt egy­szerűen nem teljesítették.

 

Az MTV maradt költségvetési intézmény, alkal­mazottai elmozdíthatatlan közalkalmazottak, s ki­derült, hogy a médiatörvény nélkül nincs jogom az átszervezéshez. A reménytelen helyzet ellenére megterveztük az új tévét, jó műsorstruktúrával, ke­vés telephellyel, normális létszámmal, kis új szék­házzal Óbudán. Ezt az új pénzügyminiszter nem engedélyezte. Másfél év után megjelent a média­törvény végső formában, ebből világossá vált a közszolgálat gazdasági és erkölcsi csődje, és a pártkuratóriumi rendszerrel teljes politikai kiszol­gáltatottsága. Az uralkodó koalíció tévedett, mikor azt hitte, megnyeri a következő választást, és övé marad a kuratóriumi elnök, az akkori ellenzék bí­zott benne, hogy ez nem így lesz. Ok ebben nem tévedtek. Ez a médiatörvény elég volt ahhoz, hogy kérjem felmentésemet, amit szerencsémre elfo­gadtak.

Megalakult a pártok delegálta kuratórium. Hosszas pályázgatás után kiválasztották az igazi elnököt. Peták István új filozófiát talált ki, minden pártnak és irányzatnak meg óhajtott felelni. A biz­tonság kedvéért felszámolta az Objektív című mű­sort. Petákot mint alkalmatlant, később maga a kuratórium váltotta le. Igazolódott, hogy aki min­denkinek meg akar felelni, az senkinek sem felel meg. Horváth Lóránt gyártási alelnök kapta a ke­resztet. Aztán új választás, új világ. Csonka kura­tórium, nem szűnő médiaháború. Szabó László Zsolt története már egyszerű. Nem találta ki az M 1 és M 2 műsorrendjét, csak az új nevét, maga a mű­sor a teljes nézhetetlenségbe züllött, reklámlehe­tőség nélkül. Menedzserszerződésben alkalmazott számtalan tanácsadót, az alkalmazottak háromne­gyedét különösebb koncepció nélkül kirúgta. El­adta és apparátusával felélte az intézmény teljes vagyonát, búcsúzóul kirúgta az egyébként alkal­matlan alelnököt és eladja a pénzben ki nem fejez­hető értékű archívumot. Senkit nem vonnak fele­lősségre, pedig súlyos tízmilliárdok tűntek el.

Milyen reményekkel vállalta Mendreczky Ká­roly megbízott alelnök a romhalmaz gondnokságát és mit vár el tőle most a politika? Kinevezése­kor lépett ki a Fideszből.

 

Horváth Ádám

egyetemi tanár „

 

 

 

 

 



[1] [1] Horváth Ádám, az MTV elnöke (1994. 07. 01.-1995. 12. 31.). Budapest, 1930. jún. 4..TanulmányaiBudapesti Agrártudományi Egyetem (1948-1949), Színház- és Filmművészeti Főiskola, Máriássy Félix tanítványa (1961-1965), BBC Training Cours hallgatója (1966), RAI ösztöndíjas Rómában (1968). Munkahelyei: Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja (1952-1956), A Magyar Televízió (1957-1997), külsős rendező asszisztens (1957-1958), statusos rendező asszisztens (1958)rendező (1959), vezető rendező (1967), alapítója és osztályvezetője a Szórakoztató Dramaturgiának, a Magyar Televízió elnökségének tagja (1990. január-április között)
A Magyar Televízió elnöke (1994-1995), a Magyar Televízió főrendezője (1996-1997). 
Egyetemi pályája a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1968-tól) óraadó tanár, osztályvezető tanár, adjunktus, majd docens, - egyetemi tanár (1983-tól), - rektorhelyettes (1994-2002), - tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénumának (2003-2006. dec. 21.), - professor emeritus (1995).

Horváth Ádám rendező (1957-1997), szinte minden televíziós műfajban dolgozott. Rendezett Híradót, dokumentumfilmet, riportot, tévédrámát, balettet, zenés játékot, operát, kabarét. Számos zenei sorozat, koncertközvetítés, vetélkedő fűződik a nevéhez. A magyar televíziózásban meghonosította a teleregény műfaját /Szomszédok 1987-1999/.

Horváth Ádám 1994-1995 között töltötte be az elnöki pozíciót. Visszaállította a szerkesztőségi rendszert, megszüntette a produceri irodákat. Kinevezése után Altmann Istvánnéval elkészítette az Óbudára vonatkozó székháztervet. Ennek megvalósításához 3.000 négyzetméternyi telephelyet vásárolt. Kidolgozta az MTV átszervezésének tervét, amelynek alapját a nagy létszámú műhelyek (jelmez, díszlet, gépkocsi) leányvállalattá alakítása és az MTV 34 külső telephelyének megszüntetése képezte. A feladat realizálását bajor hitellel képzelte, melyre a kormánygaranciát nem kapta meg. Elnöksége alatt olyan utalványozási és pénzkezelési rendszert hozott létre, amellyel egységesen, központilag ellenőrizni lehetett a műsorra fordított pénzt és annak felhasználását. 1996. január-al lépett hatályba a Médiatörvény. Horváth Ádám ennek tartalmával, az MTV finanszírozásának ellehetetlenülésével, s az intézmény politikai pártoktól való függésével nem értett egyet, ezért kérte felmentését. Utódjának nullszaldós televíziót adott át.