Horváth Edina : A Magyar Televízió műsorpolitikája - 1968


Horváth Edina:

 

A Magyar Televízió műsorpolitikája - 1968

 

A hatvanas évek közepétől új fejezet kezdődött a televíziózás történetében. A televíziós technika fejlődése, az intézményi keretek megszilárdulása, a személyi feltételek fokozatos javulása lehetővé tette, hogy a televízió nagykorúvá és nagyüzemmé váljék.

A televízió népszerűségénél fogva nagyhatalom lett. 1968-ban nem várt arányban nőtt az előfizetések száma, több mint 1.300 000 háztartás, művelődési intézmény rendelkezett televíziókészülékkel. Országosan 100 családra 39 készülék jutott. A nézőtábor növekedésének az új gazdasági mechanizmus bevezetésével kapcsolatos árleszállítások is kedveztek, igyekeztek értékesíteni a raktáron maradt régebbi televízió-típusokat.

Az 1968-ban a televízió műsorpolitikáját két tényező befolyásolta jelentősebben, a hatodik adásnap bevezetése és az 1968-as nemzetközi események.

A Politikai Bizottság 1966.május.23-i ülésén jóváhagyta, hogy a televízióban elkezdjék a hatodik adásnap bevezetését célzó előkészületeket. A terveknek megfelelően 1968 január elsejétől megkezdődött a műsorsugárzás a hatodik, azaz a pénteki adásnapon is. [1]

Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1967.április 25-i javaslata[2] értelmében a kibővült műsorhét nem vehette jobban igénybe a nézők idejét, nem zavarhatta meg a párt- és társadalmi életet. A hagyományosan oktatási napnak számító hétfő, ezután is változatlanul műsorszünet maradt,  nem tervezték az adásnapok további növelését.

A hatodik adásnap bevezetése mellett elsősorban a televíziós verseny szólt, 23 európai ország közül egyedül nálunk volt 5, Bulgáriában és Romániában 6 napos a műsorhét, a többi országban a hét minden napján volt adás. A távközlési műholdak megjelenésével párosult az a félelem, hogy az ellenséges nyugati tévéadások könnyebben hozzáférhetővé válhatnak, az adásnapok növelésével ennek a lehetőségét is próbálták csökkenteni.

Az új adásnap bevezetésével nem növekedhetett a televízió addigi tervezett adásideje, az adásidőt új megfontolások szerint kellett elosztani az egyes műsorosztályok között. A korábban bevett arányok nem tolódtak el. De a bővülés lehetőséget adott arra, hogy politikai szempontból hatásosabb műsorszerkezetet alakítsanak ki. Állandó időt biztosíthattak a legfontosabb politikai és népművelési sorozatoknak.

A legnagyobb érdeklődésre számot tartó műsorokat az esti főműsoridőben, 19:00-21.30 között sugározták, az ún. rétegműsorok az adás elején és végén kaptak helyet.

Az új elképzelések szerint az egyes napok főműsoridőben határozottabb profilt kaptak. A kedd a színház- és operaközvetítések, operafilmek napja lett. Szerdán játékfilmet vagy tévéjátékot vetítettek, itt kaptak helyet a mezőgazdasági és külpolitikai témájú műsorok. Csütörtökön ifjúsági műsor, helyszíni közvetítés, tévéjáték vagy rövid játékfilm, zenei és képzőművészeti műsorokat láthattak a nézők. A pénteki adásnapon jelentősebb zenei vagy irodalmi fejtörők, vetélkedők, politikai oktató és ismeretterjesztő műsorok, és szórakoztató zenés műsorok kaptak helyet. Új kezdeményezés volt a havonta egyszer jelentkező Péntekesti Tévészínház, mely tévéjáték újdonságokat mutatott be.

A szombat és a vasárnap a szórakoztatásé volt, színházi műsorok, sportközvetítések, tévéjátékok, játékfilmek kerültek vetítésre.

A műsorhét kibővítésével egy másik szándék is párosult, méghozzá az, hogy a „tévé-rabság” elkerülése érdekében „differenciált tévénézésre” ösztönözzék a nézőket. A Rádió Újság hasábjain többször felhívták a figyelmet a válogatás fontosságára, és arra, hogy a tévénézést is tanulni kell. Az új műsorstruktúrának köszönhetően a nézők tudhatták, hogy mely napokon milyen műsorokra számíthatnak.

A hatodik adásnap bevezetésével átrendeződött a mindenkori tájékoztatási rendszer. A sajtó és a rádió munkáját már nem csak kiegészítette a televízió, hanem a tájékoztatásban, művelődésben, ismeretterjesztésben, szórakoztatásban alapvető feladatokat látott el.

A hatékonyabb műsorpolitika kialakításának érdekében létrehozták a közvélemény-kutató osztályból a MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpontját, mely ezen a néven 1969.jan.1-én kezdte meg a munkáját dr. Szecskő Tamás vezetésével. Feladata lett többek között a közvélemény-kutatás kiterjesztése, amely lehetőséget adott az agitáció alaposabb tervezésére.

A televízió fontossága megnőtt és megnőttek a vele szemben támasztott elvárások is. A műsormunkában a szocialista jelleg erősítését várták. A műsorpolitika központi törekvéseként[3] a szocialista demokratizmust és a kultúra demokratizálódását jelölték meg. A szocialista demokratizmus érvényesítését az alapos és elegendő informálás útján kívánták elérni. A televízió adjon bőséges információt a társadalmi élet, politika kérdéseiről és különösen azokról a problémákról, amelyek időről-időre az érdeklődés középpontjába kerülnek. Vegye figyelembe a nézők igényeit, adjon választ a nézők kérdéseire, adjon teret a problémák megvitatására, vonja be a nézőt a műsorszerkesztésbe.

A televízió népi jellege a kisember napi problémáinak felvetése által jelentkezett.    

A kultúra demokratizálódása alatt pedig a szocialista kultúra, művészet terjesztését, pártfogását, népszerűsítését értettek és elvárták, hogy a televízió neveljen a nemes művészetre, műértésre, magasabb és igényesebb ízlésre.

A műsoroknak széles tömegekhez kellett szólniuk és pozitív, nevelő hatású problémákat kellett érinteniük.

Ugyanakkor az is feladata volt a televíziónak, hogy népszerűsítse a vezetés, a párt, a kormány határozatait, intézkedéseit. Elvárás volt, hogy rendszeressé tegye a vezetők és a nép közötti párbeszédet, hogy piedesztára emelje a közügyekért fáradozó embert.

 

1968-ban a műsorarányok[4] a következőképpen alakultak:

 

Aktuális főosztály

17,2%

24116 perc

Híradó

9,7%

13625 perc

Művészeti  és filmosztály

30,4%

42706 perc

Irodalmi és drámai osztály

8,7%

12250 perc

Gyermek

8,5%

11920 perc

Ifjúsági

2,9%

4200 perc

Ismeretterjesztő

2,3%

3288 perc

Műsorszerkesztőség

8,5%

12000perc

Iskola TV

11,4%

16000perc

Összműsoridő

100%

104105 perc

 

Az adásidő 30 százalékát a művészeti műsorok és a filmek tették ki. További 9 százalékot tettek ki az irodalmi és drámai műsorok[5]. A politikai agitációért felelős Aktuális főosztály és a Híradó együttesen a műsoridő 29 százalékával rendelkezett. 11 és fél százalék volt az ifjúsági és gyermekműsorok aránya. Ismeretterjesztésre közel 2,5 százaléknyi műsoridő jutott. Az összműsoridő 11 és fél százalékát az Iskolatévé délelőtti adása foglalta.

Az adásidő legnagyobb részét a film, a drámai, irodalmi, művészeti, szórakoztató műsor adták. Nagy sikert aratott „Az Orion űrhajó fantasztikus kalandjai” című a nyugat-német filmsorozat, időről időre megjelent a képernyőn „Az Angyal” című sorozat főszerepében a sármos Roger Moore.

Februárban mutatták be „Budapesten harcoltak” címmel azt a háromrészes magyar tévéfilmet, mely az 1944 őszén és telén működő, legendás hírű „Szír” partizáncsoport harcairól szólt. Áprilisban indult „Az aranykesztyű lovagjai” című ötrészes magyar tévéfilm, mely a John Kennedy meggyilkolásával kapcsolatos nyomozást elevenítette fel.

Új kezdeményezésként indult a szombat „Éjszakai sorozat”, mely a későesti órákban jelentkezett és magas művészi színvonalon megvalósított, de nem a televízió teljes nézőközönségének érdeklődésére számot tartó alkotásokat mutatta be. A sorozat első adásában Jancsó Miklós: Szegénylegények című munkáját vetítették.

A hatodik adásnap bevezetését rosszallók legfőbb ellenérve az volt, hogy a televízió elveszi az időt a művelődés más formáitól. Így több új sorozat készült, melyek az irodalmat népszerűsítették és könyvolvasásra ösztönözték az embereket

Ilyen volt a  „Körkép” című kultúrpolitikai műsor, mely színházi bemutatókról adott hírt, könyvismertetést és filmjegyzetet közölt.

Júliustól minden második vasárnap jelentkezett 10-15 percben az „Írók, könyvek, kritikusok” című sorozat, melyben kultúrpolitikai, művészeti szempontból jelentős könyvekre hívták fel a figyelmet, egy-egy műre több időt szentelve. 

A csütörtökönként jelentkező „Fáklya” című irodalmi folyóirat és a „Péntekesti Tévészínház” elindításával a kortárs magyar irodalom jobb bemutatását célozták. A „Fáklya” című műsorban állandó rovatok biztosították a helyet az irodalmi élet kiemelkedő alakjainak, az első szó jogán megszólaltak fiatal írók, készülő kötetükről adtak hírt szerzőik, egyfelvonásos darabok és a XX. századi magyar széppróza egy-egy darabjából készített kisfilmek szórakoztatták a nézőket. 

 A „Péntekesti tévészínház” előadásain bemutatott darabok fele magyar szerzőtől származott. A televízió drámai műhelyében 40 saját alkotás készült, négyszer annyi, mint az ezt megelőző években.

15 ezer tagot számlált az 1967 novemberében alakult TV Könyvbarátok Köre, megnyílt a TV Könyvesbolt, mely a televízióban bemutatott vagy a műsorokkal kapcsolatos könyveket kínálta. És márciusban megjelent a TV-könyvbarát című időszakos lap első száma.

A „Klasszikusok tévéfilmen” sorozatban híres drámaírók műveiből készült adaptációkat mutattak be. Tovább folytatódott a Világirodalmi magazin.

Folytatták a nagy missziót, a költészet közkinccsé tételét. Az év második felében jelentkező „Élő Antigoné” című műsorral kísérletet tettek az irodalmi összeállítás, mint új televíziós műfaj meghonosítására.

Az irodalom eszközeivel történő szórakoztatást szolgálták az irodalmi kvíz-műsorok. „A játszótársunk, mondd, akarsz-e lenni?” című irodalmi fejtörő végén 20 ezer forint talált gazdára.

Mindemellett novella- és regényfeldolgozások gazdagították a kínálatot.

„Tessék kérdezni, a nyelvész válaszol!” címmel havonta egyszer nyelvművelő sorozatot sugároztak.

A képzőművészeti és komolyzenei műsorok az ízlésnevelést szolgálták. Aktuális kiállításokra, eseményekre hívta fel a figyelmet a „Séta a Műcsarnokban” című sorozat. Kortárs alkotókkal találkozhattak a nézők az „Arcképek, találkozások” című sorozatban.  Magyar népművészeti és szocialista alkotások jelentek meg a „Magyar parasztfestők nyomában”, „Magyar mesterek”, a „TV galériája” sorozatokban. A baráti szocialista országok művészeti újdonságaival foglalkozott a „A művészet világából”  című összeállítás.

Klasszikus zenei művek hangzottak fel a „Zenélő órák” sorozatban, és rendszeresen jelentkezett Ádám Jenő professzor műsora „A régi magyar muzsikáról”. A „Fáklyavívők” című műsor régi daloknak, hősöknek állított emléket. Havonta egyszer jelentkezett a „Zenei figyelő” a televízió komolyzenei újságja.

A könnyűzenei rovatban a korábbi évekhez képest némi eltolódás észlelhető a magyar nóta irányába, háttérbe szorult az operett és a varieté műfaja. A népzenei műsorok közül kiemelkedett a „Nótaszó”, a „Csak tiszta forrásból”, a „TV szőttes” sorozat. Nézői igényeknek tett eleget a népdal és nótaénekes tehetségeket felkutató „Nyílik a rózsa” című verseny. Heti rendszerességgel jelentkezett a Gyere pajtás énekelni! című daloltató műsor.

A jazz műfaj meghonosítására tett kísérletet számos főműsoridőn kívül jelentkező sorozat, melyben a legkiemelkedőbb hazai és külföldi szólisták és jazzegyüttesek szólaltak meg: Jazzpódium, Jazziskola.

A legtöbb kritika a televíziót a szórakoztató műsorok terén érte. A pártvezetés rendkívüli óvatossággal kezelte a kérdést, a nézők többet és jobbat szerettek volna. A szórakoztatásról a televízión belül is megoszlottak a vélemények, ez idő tájt került megfogalmazásra, hogy pontosan mi is értendő alatta.

A televízió nem lehetett arisztokratikus és ugyanakkor nem adhatott teret alacsony ízlésnormáknak, kerülni kellett a hakni jellegű műsorokat is. Az 1968. október 23-i Televízió vezetőségi értekezleten született határozat[6] szerint a televíziónak négy minőségi kategóriát kellett képernyőre vinnie. A humort, az izgalmat, a kalandot és a játékot. Minden műsorterületnek törekednie kellett a humoros és érzelmeket kiváltó műsorokra.

A Ki mit tud? és a tánczenei műsorok népszerűsége óvatosságra intett, általános volt a vezetőség körében az a vélekedés, miszerint „a táncdalnak nem értéke, hanem hatása van”. Az 1968-as Táncfesztivált szerény keretek között kellett megrendezni.[7] Az előkészítés során kerülni kellett a túlzott reklámot, megkérték a sajtó képviselőit, hogy a fesztivál eseményeivel csak a televízió más műsoraihoz hasonló keretek között foglalkozzanak[8]. Az elődöntők lebonyolítási rendszerében változásokat vezettek be[9], a nézők és a zsűri közötti véleményeltérések okozta feszültségek csökkentése végett a zsűrit nem a nézőtéren, hanem a színházépület más helyiségében helyezték el. Így a jelenlévő közönség nem láthatta az egyes zsűritagok által adott pontszámokat. A tévénéző és a rádióhallgató ezt a változást nem észlelte. A közönség szavazataival vett részt a játékban, de befolyását csökkentették.  Azért, hogy a zsűri szerepe ne váljon formálissá a beérkező szavazatok számát módosították.

A hatodik adásnap bevezetésével immáron nem két hétvégi szórakoztató adásnapot kellett szerkeszteni, hanem hármat. Az év második felében indult a „Vidám Péntek Este” kezdeményezés, melyben rövid vígjátékokat és kabarét is láthattak a nézők.

A szórakoztató műsorok között évek óta nagy népszerűségnek örvendtek a havonta jelentkező „Show-hivatal”, a „Halló, fiúk! Halló, lányok!” című műsorok. Ugyancsak havonta sugározták Abody Béla „Zsákbamacska” című műsorát.  Szeptemberben indult Rodolfo tízrészes bűvésziskolája, a „Képzőbűvészet”.

A televízió műsormunkájáról a pártvezetés[10], és az Agitációs és Propaganda Bizottság számára készült jelentések szinte mindegyike beszámol arról, hogy a szórakoztatásban még nem sikerült megtalálni a helyes arányokat és formákat. A pártvezetés a kapitalista szórakoztató ipar káros vonásainak begyűrűzésétől tartott, kritizálta a sikeres nyugati filmsorozatokat, a túl sok krimit, a táncdal-énekes kultuszt és nagy népszerűségre szert tett műsorok körül szított felesleges reklámhadjáratot. Óva intett a divatos jelenségekkel való foglalkozástól az ízlésnevelésben gyakorolt hatásuk miatt.  

A népművelés és a szórakoztatás mellett a televíziónak kiemelt feladata volt az ismeretterjesztés is.  Havonta egyszer jelentkezett a „Delta” és „Haladás” című magazin, melyek a hazai és más szocialista országok tudományos eredményeit mutatták be. Kiváló tudósok készítettek tévésorozatokat, Jánossy professzor a relativitáselméletről, Straub F. Brunó a modern biológiáról, Szentágothai János az agy tevékenységéről. Júniusban századik adásához ért Öveges József professzor tízéves jubileumát ünneplő „Száz kérdés-száz felelet” című műsora.

Májusban zajlott az „Irány a Vénusz!” című nagysikerű ifjúsági vetélkedő, melyben egy képzeletbeli űrutazás keretében rakétatechnikai, űrbiológiai, hírközlési és csillagászati ismereteikről adhattak számot a versenyzők.

Számos ismeretterjesztő filmet vetítettek, vasárnap délutánonként jelentkezett a „Történelem mindenkinek” című műsor, májusban indult László Gyula „Magyar őstörténeti” sorozata.

1967 végén vette kezdetét a „Századunk” című dokumentum-filmsorozat legújabb ciklusa, mely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal és a Magyarországi Kommunista Párt megalakulásával, illetve a Tanácsköztársaság kikiáltásával foglalkozott az 50. évforduló kapcsán.

Áprilisban került adásba a „Memento” című magyar filmsorozat, mely a II. világháború időszakát és annak előzményeit dolgozta fel. Közel 4 éves munka eredményeként, 1 millió méternyi filmszalag megtekintése és kiválogatása után készült el a műsor. 

Az ismeretterjesztő rovat új igényeket kielégítő műsoraként havonta egyszer jelentkezett a „Tudósklub”, mely elsőként vonta be a nézőket a műsorszerkesztésbe. A nézők telefonon tehették fel kérdéseiket a különböző tudományágak jelenlévő képviselőinek. A műsor témáját közvélemény-kutatások alapján vetették fel, a felmerülő kérdéseket kötetlen beszélgetés formájában vitatták meg. Hogy valójában mennyire engedtek teret a nézői akaratnak, azt a Rádióújság egyik kritikai megjegyzéséből sejthetjük. A cikk szerint a műsorban a nézők kérdéseire sablonos válaszokat adtak vagy egyszerűen nem is válaszoltak.

A oktatási reformot szolgálta a „Pedagógusok fóruma” című műsor és a „Pályaválasztási tanácsadó”. Kedd, csütörtök, péntek délelőttönként jelentkezett az Iskolatévé műsora, mely a hagyományos tantárgyakon kívül többek között felsőfokú matematikával, geometriai sorozattal, filmesztétikai alapismeretekkel, orosz, angol nyelvleckékkel gazdagította a diákok ismereteit. Péntek esténként kerekasztal-beszélgetést sugároztak „Szülők, nevelők egymás közt” címmel, és a műsor keretei között ötrészes tévéjáték-sorozat készült a serdülőkor problémáiról.

A rétegműsorok közül kiemelkedtek a gyermek-, és ifjúsági műsorok. A rovat középpontjában a szocialista erkölcsre való nevelés és az ismeretterjesztés állt. Az óvodás korú gyermekeket tanulságos mesék, külföldi és magyar bábsorozatok, mesejátékok szórakoztatták.

A kisiskolás, kisdobos és az úttörő korosztályú gyermekek számára készült a „Zebra” című közlekedésbiztonsági sorozat, a „Kuckó” és „Kukkantó” ismeretterjesztő magazin, és a kezdő rádióamatőrök műsora az „Univerzál 007”. Vasárnaponként a sakkjátszmák rejtelmeibe adott bepillantást a „Támadás a király ellen” című játékos sorozat. A „Csináld magad” és a „Lányok, figyelem!” műsorok a házimunka és a lakáson belüli szakmunkák elvégzésére tanították és ösztönözték a fiatalokat.

 10 éves fennállását ünnepelte a közkedvelt úttörőhíradó a „Hétmérföldes kamera”.

Az ifjúság hétköznapi gondjaival, örömeivel foglalkozó műsorok közül kiemelkedett a „Menők” és „fejek” című riportműsor, melyben arra keresték többek között a választ, hogy milyen példaképeket állítsanak maguk elé a fiatalok. „Radar” címmel megindult a televízió ifjúsági érdekvédelmi műsora, melyet a „Riporter kerestetik” című vetélkedő győztesei készítettek.

A fiatalok pályaválasztását segítették a dolgozó ifjúság hétköznapjairól készült riportfilmek.

Júniusban új sorozat indult „Szót kérünk!” címmel, melyben lehetőség nyílott arra, hogy a fiatalok illetékes országos vezetőkkel beszélgessenek helyzetükről, jövőjükről.  

A nyár hasznos eltöltéséhez nyújtott segítséget az „Üdülni szép, de hol lehet?” sorozat.

Júniusban zenés, tréfás vetélkedő zajlott „Férjek Iskolája” címmel. Novemberben a KISZ-szel közösen megrendezték a fiatalok közgazdasági vetélkedőjét, a „Ki minek a mestere?” című sorozat újabb ciklusaként.

Nagy figyelem övezte a IV. Ki mit tud? döntőit és a  Szófiában zajló IX. Világifjúsági Találkozóról szóló közvetítéseket. Több műsor készült a Forradalmi Ifjúsági Napok alkalmából.

Újdonságnak számított a nők egyéni és társadalmi problémáit felvető „Nők fóruma”, melyben szakemberek vitáztak egy-egy aktuális kérdésről, és a „Nők félórája” című műsor, melyben a nők mindennapi problémáiról esett szó, a vasárnapi ebéd elkészítésétől a nagytakarításig.

A falusi műsorok között a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó sorozatok voltak túlsúlyban. Hazai és külföldi újításokról adott hírt az „Újdonságok, érdekességek a mezőgazdaságban” sorozat, a nyári munkákkal foglakozott a „Nyári mezőgazdasági szakfilm-sorozat”.

A mezőgazdaságban dolgozók, falun élők hétköznapjait kísérte figyelemmel a havi rendszerességgel jelentkező „Falusi dolgokról” című műsor. Az olvasás terjesztésért volt felelős a „Falusi könyvszolgálat” című sorozat.

Az új gazdasági mechanizmus rendszerét népszerűsítették, a termelés fokozását ösztönözték és a KGST előnyeit boncolgatták a gazdasági témájú műsorok. Nagy népszerűségnek örvendett a kéthetente jelentkező „Sokszemközt” című riportműsor, és a  csütörtökönként jelentkező „Kapcsoljuk…” című üzemi helyszíni tudósítás. Novemberben indult a „Ki tud rá megoldást?” című sorozat, melyben egy-egy üzem a televízió útján keresztül kereste a megoldást valamilyen termelési problémájára.

Kéthetente „Teleimpex” címmel külkereskedelmi és világgazdasági híradó sugároztak.

Márciusban vetítették a „Nyugat-Európa magyar szemmel” című filmriport-sorozatot, mely a Magyarországon készített szerszámgépek sorsát követte nyomon különböző nyugat-európai országokban.   

Számos riportműsor foglakozott az ipari munkásság élet-, és munkakörülményeivel.

Áprilisban jelentkezett először az „Ebédszünet” című műsor, amely a gyári ebédszünetet idéző, szókimondó légkörével fórumot kívánt teremteni a fizikai munkások problémáinak. Szokatlan stílusával, hangvételével és témaválasztásával igen hamar nagy népszerűségre tett szert a tévénézők körében, hiszen az őket legjobban érdeklő kérdésekre kaphattak választ.

Az új gazdasági mechanizmus szellemében született a februárban induló „TV- mintabolt” sorozat. A műsor tanáccsal segítette a vásárlókat, hogy az azonos rendeltetésű áruk közül melyek a legjobbak. Zsűri pontozta a bemutatott termékeket, s mintegy a tv védjegyével látta el azokat, amelyeket megvásárlásra ajánlott.

1968-ban új profillal jelentkezett az 1965 decemberében útjára indult „Kék Fény” című bűnügyi magazin. Kéthavonta pénteken késő este láthatták a nézők a kisfilmeket bemutató sorozatot, mely tudósított és leleplezett, felvilágosított és éberségre intett.

Az adásidő mintegy harmadát tették ki a politikai és agitációs műsorok. Az adásnapok számának növekedése és az 1968-as nemzetközi események olyan problémákat vetettek fel, amelyeknek nagy része már korábban is jelentkezett, de megoldásukra azonnali válaszok kellettek.

A politikai tájékoztató műsorok terén kiemelkedő szerep jutott a párt és állami vezetőkkel folytatott interjúknak, beszélgetéseknek. Míg korábban a vezetők nagyrészt ünnepekkor vagy fontosabb, főként protokolláris események kapcsán jelentek meg a televízió nyilvánossága előtt, most megnőtt nyilatkozataik száma. Az alsó és középvezetők, a miniszterek és miniszterhelyettesek megszólalásai sokkal gyakoribbá váltak, az előző évekhez képest mintegy kétszeresére nőtt a politikai beszélgetések mennyisége. A „Találkozás a stúdióban” vagy az „Időszerű kérdések” műsor kereti között nemzetközi és belpolitikai kérdésekről esett szó. A megszólalásokról általánosságban elmondható, hogy előre meghatározott forgatókönyv szerint zajlottak, nélkülözték a spontaneitást, a riporteri kérdésekre adott, írásban elkészített válaszok formailag merevvé, protokollárissá tették az adások nagy részét.

A televízió péntek esténként 19:00 órai kezdettel sugározta a „TV politikai tanfolyama” című műsort, mely egyaránt otthont adott belpolitikai és külpolitikai témáknak is.

1968-ban tovább folytatódott a televízió megyeműsor sorozata, amely során egy-egy héten más és más megye életét mutatták be mind kulturális, mind gazdasági, politikai szempontból. Újdonságnak számított az „Interpelláció” című adás, mely stúdióinterjúra hívta a megyei vezetőket, akik a nézők által előzetesen felvetett kérdésekről mondták el véleményüket.

A szombat esti „TV jelenti” című politikai sorozatműsort a Híradó után a legnézettebb műsorként tartották számon. Tematikája rendkívül széles volt, élő jellege sokakat a képernyő elé vonzott. Az év második felében a műsor karaktere némiképpen megváltozott, párbeszédet kezdtek a nézőkkel, olyan közérdekű kérdések vetettek fel, mint a zöldségellátás, húsellátás, vagy a cipőkereskedelem.

A TV jelenti, az Interpelláció, a Tudósklub, az Ebédszünet című műsorok közvetlenebb kapcsolatot alakítottak ki a nézőkkel, bevonták őket a vitába, lehetővé tették a kérdésfelvetéseket, mindezt a hatásosabb meggyőzés érdekében. A televízió olyan fórummá látszott válni, ahol a nézők hallathatták saját hangjukat. Egy politikai fórum pedig csak úgy lehetett hatásos, ha rendszeressé válik és ha minden lényeges kérdést, az ún. kényes kérdéseket is napirendre tűzi.

Az augusztusi csehszlovák események vezettek el végül oda, hogy a televízió az előbb említett műsorok tapasztalatai alapján megrendezte szeptember 17-én a „Fórum” című adást, melynek deklarált célja a tévénézők külpolitikai érdeklődésének kielégítése volt. A műsor ideje alatt két telefonvonal állt a nézők rendelkezésére, a kérdésekre ismert külpolitikai újságírók válaszoltak. A Rádióújság beszámolója szerint égtek a vonalak, a legtöbb kérdés a csehszlovák eseményekkel kapcsolatban hangzott el, 278 hívás közül, 52 –re adtak választ a 95 perces adásban. A Fórum című műsor elindításával a televízió alkalmat és formát teremtett a nézővel való folyamatos párbeszédre.

A Fórum sikerén felbuzdulva novemberben új sorozat indult „Találkozó a 3-as stúdióban” címmel. A nézők olyan közérdekű témákat vethettek fel, amelyekkel mindenki találkozott az üzemben, hivatalban, villamoson, áruházban. A telefonon feltett kérdésekre ez esetben is újságírók válaszoltak.

A televízió legfontosabb agitációs műsoraként számon tartott „TV Híradó” naponta két kiadással jelentkezett. Az első kiadásban a szélesebb nézőközönségnek szánt hírek kerültek, míg a második kiadás az első kiadás részbeni ismétlését és a kisebb érdeklődésre számot tartó híreket tartalmazta. 

A tévéhíradó meggyőző ereje abban rejlett, hogy a politikai események szemtanújává tette a nézőt. A képi megjelenítésmód jelentősen segíthette a hírek befogadását. Gyakorlattá vált, hogy a különböző aktuálisan érkezett híreket régebbi képanyaggal illusztrálták. A szocialista országokból érkező képi anyag rendkívül gyenge volt és mennyiségileg sem volt kielégítő. A magyar szemszögből adott külföldi tudósítások száma elenyésző volt. Nyugati képforrásokkal bőven rendelkezett a szerkesztőség, de csak átalakításokkal volt lehetséges a feldolgozásuk.

A hatvanas évek során a Híradó amatőr filmesekből építette ki vidéki tudósító hálózatát, de ez a hálózat nem felelt meg a megváltozott körülményeknek. A vidéki tudósítások a MÁV és a távolsági autóbuszsofőrök segítségével jutottak fel nap mint nap a budapesti stúdióba.

A megváltozott politikai viszonyok között a gyorsaság elengedhetetlen feltételévé vált a tájékoztató munkának. Amiről hamarabb tájékoztatott a televízió, mint ahogy az más forrásból kiderült, ott meg volt a lehetősége, hogy abban az értelmezésben fogadja be a közönség, ahogy azt akarják.

Éppen ezért sürgették a hivatásos vidéki tudósítóhálózat kiépítést a rádió vidéki tudósító bázisaihoz kapcsolódóan. A moszkvai állandó tudósító mellett nem terveztek újabb állandó tudósítói posztokat, hanem a rádió, az MTI, a Népszabadság tudósítóira támaszkodva egy-egy kiküldött operatőrrel tervezték külföldi riportok forgatását.

A szemtanúvá tétel mellett fontosnak tartották a látottak elemzését, értékelését is, így a Híradó rendszeresen jelentkezett bel-, és külpolitikai kommentárral. 

A külpolitikai propaganda gyakran keltett illúziókat főként az amerikai politikát illetően. Agresszív imperialista politikával vádolták az Egyesült Államokat és a nyugati országokat, lefestették a kapitalizmus hanyatlását. Ugyanakkor a nyugatot folyamatos félelem tárgyává tették.

Egy, a tájékoztatómunkáról készült jelentés[11] számolt be arról, hogy nem ábrázolták reálisan az erőviszonyokat az amerikai elnökválasztás, De Gaulle politikáját és a berlini diáktüntetéseket illetően.

A szocialista országok propagandáját a túlzott baráti diszkréció jellemezte, egyoldalúan csak a sikerekkel foglalkoztak. Túlsúlyban voltak a protokolláris jellegű anyagok az ipari és a mezőgazdasági eredmények. 

A megváltozott politikai viszonyok között felismerték, hogy alaposan meg kell vizsgálni, hogy az egyes országokban melyek a hangsúlyos problémák, elismerték, hogy állást kell foglalni a változásokról. A saját belpolitikai igényeket figyelembe véve keresték a módját a leghatásosabb közlésformáknak. Döntően azt hangsúlyozták, hogy mi a közös a szocialista országokban és nem azt, amiben a fejlődésük eltért.

A politikai tájékoztató munka jobbá tétele érdekében, növelték a külföldre utazó forgatócsoportok számát, dokumentum műsorokkal, úti jegyzettekkel színesítették a palettát.

A baráti szocialista országokat hivatott emberközeli látásmóddal ábrázolni a „Tájak, városok, emberek” című sorozat.

Róbert László riporter és Kecskés László operatőr „Tíz hét Vietnámban” című sorozata Észak-Vietnám hősi mindenapjait mutatta be és hozta a nézők otthonába a vietnámi háborút.

Júliusban „Az arab világ és Izrael” címmel sugározta a televízió Hrudinák Alajos dokumentumfilmjét az agresszió sújtotta arab országokról.

Az aktuális világpolitikai kérdések hátteréről a „Monitor”, és „A világ térképe előtt” című műsorok számoltak be.

A csehszlovákiai bevonulással kapcsolatban a TV Híradó tudósításai hangsúlyozták, hogy a szocialista országok „szerződéses kötelezettségeiket” teljesítve, a cseh vezetők kérésére siettek a csehszlovák nép segítségére, azért, hogy akár fegyverekkel is „támogassák” a közös ügyet, a „szocialista vívmányok megvédését” az „imperialisták által felbujtott és támogatott ellenforradalmi erőktől”. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésével kapcsolatban sulykolták, hogy az Egyesült Államok és támogatóik csakis propaganda célokból akarták a Tanács napirendjére „erőszakolni” a csehszlovák kérdést, hogy politikai tőkét kovácsoljanak a szocialista országok ellen. Szocialista-ellenes rágalomhadjárattal, politikai hisztéria-keltéssel, hecc-kampánnyal vádolták az ENSZ-hez forduló országokat, a bonni kormány aknamunkájáról beszéltek.

 A helyzetjelentések „provokátorok és bűnöző elemek”, „kalandorok” működéséről számoltak be a városban. Cáfolták, hogy gondok adódtak volna a lakosság élelmiszerellátása körül. Nyugalmat sugároztak azok a beszámolók, melyek az utcákon katonákkal barátságosan beszélgető emberekről tudósítottak. A hírek kiemelték a katonai csapatok tartózkodásának ideiglenes voltát és a belpolitika függetlenséget.

 Hangsúlyozták, hogy az egyetlen kivezető út a válságból a moszkvai megállapodás. A „konszolidáció” és a csapatok kivonulása a csehszlovák „ellenforradalmi propaganda hazug voltát” igazolta. A moszkvai-csehszlovák tárgyalások lezárulása után üdvözölték az „egészséges szocialista építés” folytatását.

 

 

Összességében elmondhatjuk, hogy a hatodik adásnap bevezetésével a televízió helyzeti előnyénél fogva nagyobb befolyásra tett szert a tájékoztató, népművelő, ismeretterjesztő munkában, politikai súlya megnőtt. A nemzetközi események változása a tájékoztatáspolitika átgondolásra késztette a vezetőket, a gyorsabb, hatásosabb, meggyőzőbb érvelés érdekében új műsorformák kialakítására volt szükség.

Közvetlenebb hangvételű műsorokban vetették fel a fiatalok, a fizikai munkások, nők mindennapi problémáit (Szót kérünk!, Radar, Ebédszünet, Nők fóruma, Nők félórája). Igyekeztek minél szélesebb közönséget, minél közvetlenebb hangon megszólítani, és aktivizálni azokkal az új típusú műsorokkal, melyek szerkesztésébe a nézőt is bevonták. (Tudósklub, Interpelláció, TV Jelenti).

A Fórum és az Ebédszünet című műsorokban lehetőséget adtak kényes kérdések felvetésére, hiszen amiről több millió ember előtt beszélnek, az már nem alkalmas a folyosói, öltözői suttogásra.

 



[1] MOL 288. f. /5/438.ő.e. – 1967.okt.24. PB ülés jegyzőkönyv - A Televízió hatodik adásnapjának bevezetése

[2] MOL 288.f. /41/73. ő.e.- 1967.ápr.25. Jegyzőkönyv az Agit. Prop. Bizottság üléséről – Javaslat a Televízió hatodik adásnapjának bevezetésére

[3] MOL XXVI-A-8-a -1/13-1968/II., 58.d. –  Elnökségi ülések anyagai, Tájékoztató munkánk helyzete a Televízióban, 1968.okt.

MOL XXVI-A-8-a-I/17-1968-69, 87.d. – Műsorpolitika irányelvei, Az MRTV műsormunkájának néhány kérdése pártértekezletünk határozatának tükrében, 1968. máj.10.

[4] MOL XXVI-A-8-a-1/15- 1968/II., 79.d. – Igazgatói értekezletek anyagai, Műsorsugárzás alakulása-1968.

[5] MOL XXVI-A-8-a-1/15- 1968/II., 79.d. – Igazgatói értekezletek anyagai , Az Irodalmi és Drámai Főosztály 1968.évi munkája és 1969. évi terve

[6] MOL XXVI-A-8-a-1/15- 1968/II., 79.d. – Igazgatói értekezletek anyagai, Az 1968.okt.23-i ülés határozatai

[7] MOL XXVI-A-8-a-1/15- 1968/II., 79.d. – Igazgatói értekezletek anyagai, Az 1968.febr.5-i ülés határozatai

[8]MOL XXVI-A-8-a-1/13- 1968, 57.d. – Az Elnökség 1968.máj.14-i ülésének határozatai, Az 1968.évi Táncdalfesztivál előkészítéséről

[9] MOL XXVI-A-8-a-1/13-1967-68, 61.d. – Jelentés a MRTV Elnökségének az 1968. évi Táncdalfesztivál előkészítéséről

[10] MOL XXVI-A-8-a-1/2-1969, 27.d. – Tájékoztató jelentés Fock Jenő a Minisztertanács elnöke részére az MRT 1968.évi tevékenységéről

[11] MOL XXVI-A-8-a-I/17-1968-69, 87.d. – Műsorpolitika irányelvei, Az MRTV műsormunkájának néhány kérdése pártértekezletünk határozatának tükrében, 1968. máj.10.

 

Az előadás elhangzott a Politikatörténeti Intézet által rendezett „Nyilvánosság és közvélemény -1968” című konferencián. 

(Erre az oldalra a szerző engedélyével került fel)