Hová lett a talkshow?

Hová lett a talkshow?

 

Orosz Mária beszélgetése Sós Máriával, a Szórakoztató Szerkesztőség, rovatvezetőjével, 1999.

 

- A talkshow egyike a leginkább televíziós műfajoknak. Most, hogy Friderikusz, Képes és legutóbb Vitray elment, nagyon meggyérültek az ilyen műsorok a képernyőn. Azért pályáztam meg a talkshow-rovatot, mert rendezői mi­nőségemben nagyon sok közöm van a magyar talkshow-k kialakulásához. 1976-tól két évig rendeztem a Csak ülök és mesélek című műsort. Sokat dolgoztam Képes Andrással 1982-83-ban. Azt gondoltam, amikor megpályáztam a ro­vatvezetői tisztet, hogy tudok és gondolok valami olyat erről a műsorfajtáról, ami fontos. Abban a dolgozatban, amellyel megnyertem a rovatvezetői pályázatot, azt írtam le, hogy a televíziókészülékek egyik legfőbb sajátossága, hogy lakások­ban vannak, vagy az olyan, otthonokhoz közel álló helyeken, mint a kollégiumok, a kórházak, vagyis ahol az ember lakik, amely vagy a saját lakása, vagy ahol a legtöbbet tartózkodik. Egy kapcsolatban a legnagyobb megtiszteltetés az, ha valaki a vendéged lehet, vagyis meghívod. Ha a lakásokban, először hívatlanul, megjelenik egy személyiség - mert ennek a mű­fajnak az egyik legfontosabb titka a személyiség -, aki vendé­geket hoz magával, az megtiszteltetés. Ettől a leginkább tele­víziós műfaj. Nyilvánvalóan abban a gazdasági helyzetben, amelyben a televízió ma van, az információs műsoroknak kell elsőbbséget élvezniük. Az összes többi műsor mellettük kissé háttérbe szorul. A talkshow-k többnyire drágábbak, ezért esnek áldozatul az anyagi nehézségeknek, holott az em­berek harmóniaérzetéhez ezek a műsorok hozzájárulnak, ott kellene lenniük a képernyőn. Ez is hozzátartozik a közszolgá­lati funkcióhoz. Ha az említett műsorvezetők elhagyják a te­levíziót...

 

- Vitray maga volt a televízió!

 

- Igen. Lehet, hogy már nincs is televízió, ha Vitray nincs itt. Ő ugyan egy másik csatornán szintén megjelenik majd. :

 

- Csak akkor a Magyar Televízió szegényebb lesz.

 

- A Magyar Televízió olyan szegény a szó gazdasági értelmében, hogy ez magával hozta az erkölcsi, művészi elszegényedést is. Ezzel a személyiségek elvesztése is vele jár. Én is azt gondo­lom, hogy Vitray maga volt a televízió, s ha őt elveszítettük, ez már nem az a televízió, de a többiekről is ugyanezt gondolom. De soha, egyikük sem tagadja sehol sem le, hogy ezt a műfajt itt, a Magyar Televízióban tapasztalta és tanulta meg. Itt pró­bálta ki magát. Ez Friderikuszra, Képesre és Vitrayra egyaránt vonatkozik. Mindannyian közszolgálati szemléletű emberek. Ez Friderikuszra is érvényes, mert volt két olyan műsora, a Másképpen beszélgetek és Az én mozim, amely elsőként szűnt meg a Magyar Televízióban. S ezek legalább annyira fontosak voltak számára, mint a show-ja. Aztán szűnt meg a Képes Ap­ropója. Nem tőlem függött, hogy ezek a műsorok megszűn­tek. De nem is a szórakoztató szerkesztőség vezetőjétől, fel­jebb döntötték el, és nem lehetett ellene semmit tenni. Való­színűleg nem műsorpolitikai, hanem gazdasági megfon­tolásokból. A talkshow-k nagyjából azért „futottak ki" a tele­vízió kezéből, mert mindegyik műsorvezető közszolgálati al­kat volt ugyan, valójában anyagi okok miatt ment el, mert vagy megszüntették a műsorát, vagy hónapokig nem fizették ki. A műsoraikat egy darabig tudták finanszírozni, de csak zá­ros határideig. Ezek a személyiségek ismertek voltak, ezért tudtak más csatornákon felbukkanni. Nem zsákbamacskát vettek, amikor őket megvásárolták. Tudták, milyen a nézett­ségük. Bár nincsen közöm hozzá, hogy ezek a műsorok megszűntek, az ő elmenetelük nekem lelkiismereti problémát okozott. Rovatvezetőként nem vagyok döntési helyzetben, a kezdetektől fogva csak javaslattételi lehetőségem van. Amikor Képes elment, fel akartam mondani, mert úgy éreztem, hogy nekem, a rovatvezetőnek, ezek után nincs itt mit keresnem. Akkor már megszűnt az Ötszemközt is, Friderikusz is elment, bár már ment a Fábry-show, de valamilyen módon Képes is a Magyar Televízió volt és Friderikusz is, csak a korelnökség ré­vén elsősorban Vitray az. Remélem, nem sértődik meg. Ami­kor ők elmentek, a szerződésem szerint csak javasolni tudtam, hogy nem kéne elengedni őket, de nem tudtam mit javasolni, hogy miből fizessék ki őket. Úgy éreztem, hogy ezt a gesztust meg kell tennem magamnak.

 

- S mi tartott végül is vissza tőle?

 

- Az, hogy elmondtam a szerkesztőség vezetőjének, Bánki Iván­nak. És ő felvilágosított, hogy én sok dologban segítek neki, és megkért, hogy ezt a gesztust azért ne tegyem meg, mert vannak egyéb feladataim is. Van egy sajátos munkamegosz­tás, ami a szerkesztőség vezetője és közöttem van. Besegítek a vezetői munkába. Konkrétan nem talkshow-műsorokkal is foglalkozom. Hogy éppen talkshow - rovatvezetőnek hívnak? Mindkettőnk érdeke az, hogy legyen talkshow. A másik ok az, hogy bejelentkeztem a Magyar Televízió ügyvezető elnöké­hez, aki nem tudott fogadni egy vagy két héten belül. Szeret­tem volna vele is megbeszélni.

 

- Most mi a helyzet a rovatodban? Megy a Fábry-show, a Hölgyválasz, amely öthetenként jelentkezik.

 

- A Hölgyválasz utolsó adását fogadtam el március 16-án.

 

- A Hölgyválasz megszűnésének is gazdasági oka van?

 

- Ernyey Béla bontotta fel a szerződést. Nyilvánvalóan anyagi okokból. Hiszen amikor utoljára beszélgettem vele, a műsor megszünéséről, hanem előzőleg, akkor még arról beszélt, hogy mi lesz a következő műsor témája.

 

- A Fábiy-show marad?

 

- Egyelőre marad. De lehet, hogy mire megjelenik a lap, már más lesz a helyzet. Mert nagyon hozzátartozik az életünkhöz az, hogy ilyen ütemben változnak a dolgok.

 

- Milyen terveid, vágyaid, elképzeléseid vannak? - Erről nagyon nehéz beszélni, mert szívesen látnám viszont azokat a személyiségeket a képernyőn, akikről beszéltünk. Az én belső etikám ezek után nem engedi meg, hogy azt mond­jam, van három zseniális új fiatal, akit képernyőre kell enged­ni, miközben mégis szeretném, ha új műsorok is indulnának.

 

- Ki az a három személyiség?

 

- Több szinopszis van az íróasztalomban. Személyiség lehet majd Szilasi Viktória. Még főiskolára jár Vitray-Horváth Ádám műsorvezető-rendező osztályába. Vele két fiatal pro­ducer ötletéből készült egy pilot adás, Gratulálok rímmel, amely harmincperces aktuális talkshow lenne. Arról szólna, amiről az aktuális politikai háttérműsor, ami éppen napiren­den van, amihez lehet gratulálni. Tehát ami az ország életé­ben nagyon pozitív, vagy negatív dolog. Plusz egy-egy ven­dég, akinek névnapja, születésnapja van. Pozitív és ironikus értelemben gratulálna valakinek. Ezt azért is tartanám fontos műsornak, mert a kétezredik évről olyan lenyomat lenne, amely egyben szórakoztató, s nem olyan aktuális műsor, mely a hivatalos, száraz tényeket elemzi, hanem egy érzést próbál aktuális, szórakoztató formában megjeleníteni. Na­gyon egyszerű ötlet, és néha a nagyon egyszerű ötletek a leg­jobbak, nagyszerű végeredményt tudnak szülni. A szinop­szist, költségvetést és a kazettát több hónappal ezelőtt kapta meg javaslatunkkal a kulturális alelnök, Kővári Péter.

 

- Az engedélyezés tehát folyamatban van.

 

- Nem tartom valószínűnek, hogy engedélyezik, mert ennek a műsornak a jelenlegi struktúrában nincs helye. Ameddig nem tudjuk, lesz-e új elnök és milyen lesz, addig nagyon ne­héz bármilyen műsorról álmodoznom.

 

- Azért ezen kívül van még terved?

 

- A Hölgyválasz és a még nálam lévő É. V. A. és Púder mintájá­ra van egy Autogram című férfimagazin-ötlet is, amely szin­tén nagyon ígéretes. Nem tudok objektíven és elfogulatlanul beszélni egy olyan jövőről, amelyből hiányzik az a múlt, amely a magyar televíziózás maga: Friderikusz, Frei, Képes, Vitray és Vámos.

 

- Szeretnéd, ha visszajönnének?

 

- Talán, bízom benne igen..

 

(A beszélgetés megjelent a Telehír (Televíziós dolgozók lapja) 14.évfolyam 3 - 4 számában, 1999. áprilisában.)