Könyv jelenet meg Zsurzs Éváról

Megjelent Babiczky László és Zsurzs Kati könyve, Zsurzs Éváról.



Dunavölgyi Péter: Rég óta ismerted Zsurzs Évát, sőt voltál asszisztense is, mikor és miért szántad rá magad a könyv megírására?

Babiczky László: Természetesen, mint generációm minden televíziót néző tagja a művein keresztül ismertem meg. (Helység kalapácsa, Otelló Gyulaházán, Koppányi aga testamentuma) Azért aztán nagyon megörültem, amikor az egyetemen egy csoportba kerültem Zsurzs Marikával, lányával. Az előadások közti beszélgetésekből hamar kiderült, hogy filmes elképzeléseim vannak és Marika segítségével ez az elképzelésem eljutott édesanyjához is. Így mehettem statisztálni, bejutottam a Szabadság téri épületbe, ismerkedhettem a televízióval. Az egyetem elvégzése után lehetőségem nyílt, hogy stábjában ügyelőként kipróbáljam magam. Beváltam, mint lóti-futi, s elindult szakmai „karrierem” Zsurzsanyó óvó felügyelete mellett. Máig örömmel emlékezem a Fekete Város 102 forgatási napjára, s minden alkalommal belenézek, ha megy valamelyik televíziós csatornán. Szerencsére állandóan műsoron van. Közben elvégezetem estin a Főiskolát s rendezővé válhattam a Magyar Televízióban.

 

Dunavölgyi Péter: Hiánypótló mű - hiszen Zsurzs Évával sosem készült teljes életút interjú. Nem olyan régen, lányával Zsurzs Katival a FilmesHázban idéztétek meg Éva életét. Az est felvétele a FilmesHáz you tube oldalán ma is látható. Ezek után természetes volt, hogy Katival közösen láttok neki a könyvnek? 

 

Babiczky László: Az élet úgy hozta, hogy Évikével egy környékre az óbudai hegyoldalban egy máshoz közel laktunk. Az Óhegy újság számára csináltam a más nyugdíjas rendezővel interjút, melyben kötődéséről mesélt a természettel, a hegyi emberekkel. Ez a beszélgetés döbbentett rá, hogy szakmai, komoly életinterjú nem készült vele. Sokszor nyilatkozott konkrét ügyek mentén, de a rohanó televíziós munkamenetben a nagy visszatekintés elmaradt. Ekkor határoztam el, hogy mesteremmel ezt a beszélgetést elkészítem. Sajnos Évike halála miatt erre már nem került sor. Amikor a Filmesház általad szerkesztett televíziós beszélgetések, emlékezések sorozatában lehetőségem volt, hogy Zsurzs Katalin színésznővel megidézzük Zsurzs Évát jött az ötlet, hogy készüljön egy olyan életinterjú, mely eseti megnyilatkozásainak összeillesztéséből állt, s én feltett kérdéseimre Kati válaszolt. Az est jól sikerült, felvétel is készült róla, a Filmesház YouTube oldalán az egyik legtöbb látogatót vonz.

 

Dunavölgyi Péter:Mennyire sikerül felkutatni a korabeli dokumentumokat?

 

Babiczky László: A könyvet már az est előtt több mint egy évvel terveztük, mert igen gazdag hagyaték erre lehetőséget kínált. Zsurzs Marika, azóta elhunyt kedves évfolyamtársam lelkesen gyűjtögette a kritikákat, elrakta az újságokat, megőrizte a fotókat. A bőség zavara okozta a feladat nehézségét. Mi kerüljön be, mi maradjon ki a könyvből. Végül arra törekedtünk szerzőtársammal Zsurzs Katalin színésznővel, hogy a gazadag életút felmutatásán túl, egy televízió történet is kikerekedjen a könyvből. Nem volt nehéz, mert a rendezőnő a Magyar Televízió kezdeteitől meghatározó egyénisége volt ennek a magyar kultúrát széles nézői rétegekhez eljuttató intézménynek. A kötetet színesíti a sok képen és dokumentumon túl a színészek visszaemlékezéseinek sora!

 

 

Dunavölgyi Péter: Kinek ajánlod a könyveteket?

 

Babiczky László: A könyv a szép nyomdai kivitelezés és igényes kemény kötés miatt album jellegű, ezért ajándéknak is kiváló.