Megjelent Babiczky
László és Zsurzs Kati könyve, Zsurzs Éváról.
Dunavölgyi Péter: Rég óta ismerted Zsurzs Évát, sőt voltál asszisztense is, mikor és miért
szántad rá magad a könyv megírására?
Babiczky László: Természetesen, mint generációm minden
televíziót néző tagja a művein keresztül ismertem meg. (Helység kalapácsa,
Otelló Gyulaházán, Koppányi aga testamentuma) Azért aztán nagyon megörültem,
amikor az egyetemen egy csoportba kerültem Zsurzs Marikával, lányával. Az
előadások közti beszélgetésekből hamar kiderült, hogy filmes elképzeléseim
vannak és Marika segítségével ez az elképzelésem eljutott édesanyjához is. Így
mehettem statisztálni, bejutottam a Szabadság téri épületbe, ismerkedhettem a
televízióval. Az egyetem elvégzése után lehetőségem nyílt, hogy stábjában
ügyelőként kipróbáljam magam. Beváltam, mint lóti-futi, s elindult szakmai
„karrierem” Zsurzsanyó óvó felügyelete mellett. Máig örömmel emlékezem a Fekete
Város 102 forgatási napjára, s minden alkalommal belenézek, ha megy valamelyik
televíziós csatornán. Szerencsére állandóan műsoron van. Közben elvégezetem
estin a Főiskolát s rendezővé válhattam a Magyar Televízióban.
Dunavölgyi Péter: Hiánypótló mű - hiszen
Zsurzs Évával sosem készült teljes életút interjú. Nem olyan régen, lányával Zsurzs
Katival a FilmesHázban idéztétek meg Éva életét. Az est felvétele a FilmesHáz
you tube oldalán ma is látható. Ezek után természetes volt, hogy Katival
közösen láttok neki a könyvnek?
Babiczky László: Az élet úgy hozta, hogy Évikével egy
környékre az óbudai hegyoldalban egy máshoz közel laktunk. Az Óhegy újság
számára csináltam a más nyugdíjas rendezővel interjút, melyben kötődéséről
mesélt a természettel, a hegyi emberekkel. Ez a beszélgetés döbbentett rá, hogy
szakmai, komoly életinterjú nem készült vele. Sokszor nyilatkozott konkrét
ügyek mentén, de a rohanó televíziós munkamenetben a nagy visszatekintés
elmaradt. Ekkor határoztam el, hogy mesteremmel ezt a beszélgetést elkészítem.
Sajnos Évike halála miatt erre már nem került sor. Amikor a Filmesház általad szerkesztett televíziós beszélgetések, emlékezések
sorozatában lehetőségem volt, hogy Zsurzs Katalin színésznővel megidézzük
Zsurzs Évát jött az ötlet, hogy készüljön egy olyan életinterjú, mely eseti
megnyilatkozásainak összeillesztéséből állt, s én feltett kérdéseimre Kati
válaszolt. Az est jól sikerült, felvétel is készült róla, a Filmesház YouTube
oldalán az egyik legtöbb látogatót vonz.
Dunavölgyi Péter:Mennyire sikerül felkutatni a korabeli
dokumentumokat?
Babiczky László: A könyvet már az est előtt több mint egy
évvel terveztük, mert igen gazdag hagyaték erre lehetőséget kínált. Zsurzs
Marika, azóta elhunyt kedves évfolyamtársam lelkesen gyűjtögette a kritikákat,
elrakta az újságokat, megőrizte a fotókat. A bőség zavara okozta a feladat
nehézségét. Mi kerüljön be, mi maradjon ki a könyvből. Végül arra törekedtünk
szerzőtársammal Zsurzs Katalin színésznővel, hogy a gazadag életút felmutatásán
túl, egy televízió történet is kikerekedjen a könyvből. Nem volt nehéz, mert a
rendezőnő a Magyar Televízió kezdeteitől meghatározó egyénisége volt ennek a
magyar kultúrát széles nézői rétegekhez eljuttató intézménynek. A kötetet
színesíti a sok képen és dokumentumon túl a színészek visszaemlékezéseinek sora!
Dunavölgyi Péter: Kinek
ajánlod a könyveteket?
Babiczky László: A könyv a szép nyomdai kivitelezés és igényes
kemény kötés miatt album jellegű, ezért ajándéknak is kiváló.