Takács Vera: Fejezetek a Magyar Televízió gyerekműsorainak történetéből

    A magyar televíziós bábjátszás története.

A Magyar Televízió történetének korai időszakának egyik slágerműfaja volt a bábjáték. A bábszínházból importált műfajt sikerült sajátos televíziós megoldásokkal egyedivé tenni. Idézzük fel a legjelentősebb sikereit, azokat a tendenciákat, eredményeket, amik az elmúlt évtizedeket jellemezték.
A hatvanas évek a lelkes, nagy sikerek időszaka, a hetvenes évek a profi kiemelkedő alkotásoké, a nyolcvanas évekre az amatőr bábjátszás szervezése és bemutatása a jellemző, s sajnos a kilencvenes évek a lassú elhalás időszakát hozták.

Kép: Mazsola és barátai a hatvanas évekből

A magyar televízió megalakulásától kezdve nagy teret szentelt a bábjátékok közvetítésének és készítésének. Amikor az un. gyerek szerkesztőség megalakult, olyan művészek kerültek oda, akiknek közük volt a bábozáshoz, nem csak szerették, hanem értették is ezt a műfajt, elsősorban Kende Márta, aki maga is dolgozott bábrendezőként, és Bálint Ágnes, aki kiváló íróként éppen a bábműfajban tudta legjobban kifejezni önmagát. S a magyar bábművészet legjobb tervezői dolgoztak velük, nemcsak a televíziós Lévai Sándor, hanem Koós Iván, vagy Bródy Vera /akik az akkoriban világhírűvé vált Állami Bábszínház vezető művészei voltak /. S a magyar gyerekirodalom legjobbjai írtak bábjátékokat a televízió számára.

A hatvanas években az jellemezte a televíziós bábjátszást, hogy felnőttnek és gyereknek egyaránt élményt nyújtó, a közbeszéd témájává váló sorozatok jelentek meg a képernyőn.

Kép: Bálint Ágnes Cicamicával és Böbe babával

A Futrinka utca, így visszanézve, és a mai műfaji kategóriákat használva szappanopera szerepet töltött be. A Futrinka utca lakóinak történetét izgalommal várták a nézők, Cicamica és Böbe baba, beszédtéma volt, vitákat gerjesztett - és nemcsak azért figyeltek rá, mert Böbe baba hanghordozását a hivatalos kritika, a pedagógus társadalom - jogosan - nem tartotta követendőnek. Az tény, hogy egy ország kamaszsága beszélt Böbe babául - nézettségi indexek híján, a komoly siker jelzésének tekinthető. Meg is ijedt mindenki ettől a sikertől és szegény Böbén verték el a port, kiirtották őt a történetből.
Pedig a "baj" nem Böbével volt, hanem azzal, hogy ezek a történetek, a gyerekszerkesztőség és a vecsési faluszél hétköznapi életéből, figuráiból, napi konfliktusaiból íródtak, természetesen remek humorral és Bálint Ágira jellemző könnyedséggel, ezért voltak sikeresek, és ezért igazából nem is újrajátszhatók .A hetvenes években újraforgatott színes, szép új Futrinka utca bár míves alkotás, nem mérhető az eredeti fésületlen "teleregény" sikerével.

.A hetvenes évek. A műfaj csúcsra tör.

Már a kezdeti időszakban kialakult egy olyan feldolgozási, adaptációs mód, ami önálló műfajjá emelte a bábjátékot a televízióban. Ezt elsősorban Kende Márta szárnya alól kinőve, Szabó Attila tökéletesítette - aki a bábot az élő film eszközeivel dolgozta fel. A kamera mozgatás, a snittelési technika, a világítás igényessége, megegyezett egy élő szereplős film kívánalmaival. Bátorság volt nagy közelikkel operálni egy rongydarab fényképezésekor. De mivel mi tudjuk, hogy a báb nem rongydarab, az eredmények igazolták a bátrakat. Mindezt egy körbejárható paravánrendszer egészítette ki, így a tévés bábjátékok már nem lefényképezett színházként kerültek szalagra.

Kép: Werk fotó a Süsü, a sárkány felvétele közben

Felsorolhatatlanul sok mű jellemzi ezt a szép időszakot, a Békés József vezette Dramaturgia irányításával a bábszínház vezető művészei is beszálltak a munkába és fontos volt hogy az évi 10 - 12 gyerek tévéjáték között legyen bábfilm, bábsorozat. A hetvenes évek közepére ezt kiszolgálandó olyan profi báb és makett műhely alakult ki a televízióban, ahol bármit el lehetett készíteni.
Ennek a filmes bábjáték technikának a csúcsa a Süsü, a sárkány sorozat

Kép: Szabó Attila

Magam, mint Süsüt megtaláló és készülését végigkísérő dramaturg büszek vagyok, hogy Süsü világsikert aratott. Olyan gondossággal és aprólékos kidolgozottsággal készült a szellemes történet, hogy megállta a helyét a nagy szuperprodukciók versenyében is. És sikerült Süsüvel olyan alkotást létrehozni, ami bátran újravetíthető. Szerencsére Süsüt már sokan elemezték, értékeiről sokat beszéltek.

Sajnálatosan a szükségesnél kevesebb szó esik, akár

Kép: Süsü

Süsü kapcsán is, egy nagyszerű művész Lévai Sándor munkásságáról. Amiket eddig elmondtam, azt mind végigkísérte a keze munkája, nagyon szép, nagyon egyszerű, és nagyon kifejező bábokat készített. Ezek mindig arányosak és szépek, és mégis nem csak babák, hanem egy egy emberi jellemet, figurát sűrítő, igazi bábok. Ez a Lévai féle stilizáció, és a naturális filmes feldolgozási mód, nagyon jól harmonizált. Nagy szerencse volt, hogy ezek a művészek /Szabó Attila, Lévai Sándor, Abonyi Antal operatőr, Tréfás Imre fővilágosító, Pugris Sándor építész...és lelkes stábjuk/ egymást alakítva, egymásra hatva, együtt szenvedve, és ritkán örülve kialakították ezt a sajátos magyar televíziós bábműfajt.

Kép: Lévai Sándor

A hetvenes évek elejének meghatározó eseménye volt Kemény Henrik műveinek televíziós adaptációja.
Kemény Henrik, mindannyian tudjuk, hogy nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kultúrának is kiemelkedő alakja, és nekem személy szerint jó érzés, hogy kezdeményezője lehettem annak, hogy a vásári bábjáték utolsó mesterének remekei megőrződtek az utókor számára. Vitéz László megtalálható a televízió archívumában

Kép: Kemény Henrik és Hakapeszi Maki a Zseb tévé sorozatban

Mindenki bábozik

Már a hatvanas évek végén elkezdődött és jelentős esemény volt a Játsszunk bábszínházat sorozat elindulása a televízióban
Bródy Vera: Gombóc tündér c. bájos sorozata volt az első, ahol a bábkészítésre hívták fel a gyerek nézők és szüleik figyelmét, A kreativitásra, bábozásra való ösztönzés aztán a Játsszunk bábszínházat 9 x 13 rész megért sorozatában teljesedett ki.
A műsor átfogó mozgalommá vált. Kremsier Edit kitalálója és szerkesztője ennek a sorozatnak, ami minden körülötte dúló vita ellenére olyan szervező erővé vált, ami a magyar amatőr bábmozgalomnak nagy lendületet adott, hiszen bekerülni a televízióba olyan húzó erő volt abban az időben, ami segített abban, hogy minél többen, minél igényesebben készüljenek erre a megmérettetésre. Ezekben a bábszínház produkciókban olyan értékes alkotások bukkantak fel, amelyek a magyar népi kultúrát a hagyományokat, a magyar irodalom gyöngyszemeit mutatták be.
A műsor segített a bábcsoportoknak, formálta ízlésüket, irányt és célt adott. Országos rendezvény volt a Játsszunk bábszínházat, megyei döntőkkel, ahova neves szakemberekből álló zsűri látogatott el, és válogatta ki a legjobbakat. A sokféle képességet egyesítő bábjáték, ma is fontos eleme lehetne a játékos kedvű gyerekek életének.
1989 - ben volt az utolsó Játsszunk bábszínházat, 1994 - ben még Farkas Eszter szerkesztő és Szabó Attila rendező összegyűjtötte a legjobb bábjátszókat és Vitéz László vándorútján címmel bemutatták őket, de ennek, bár fontos volt, már nem volt olyan nagy, országot átfogó mozgósító háttere, mint a Játsszunk Bábszínházat sorozatnak.

Kép: Játsszunk bábszínházat

A nyolcvanas években készülnek Süsü folytatások, készülnek a Bábszínház rendezői által szép bábtévéjátékok, készül Dörmögő Dömötör, de ezek már nem hatnak a reveláció erejével - a világ kezd megváltozni.

A kilencvenes években kiöregszik, megfárad a műfaj.
Új alkotók nem lépnek a régiek helyére. A bábokat a világban már komputerek tervezik és formálják.
Utolsó fellobbanás volt a már nem gyerekeknek készült Uborka sorozat és Szabó Attila a műfajt megújítani kívánó kezdeményezése a Kicsi és Nagy - aminek utolsó darabjai már nem is kerültek adásba

Kép: Nagy és mozgatói

Annak feltétel nélkül örülnünk kell, hogy volt három évtized a magyar televíziózás történetében amikor remek, ma is élvezhető alkotások születtek ebben a műfajban.

Mindennek aktív részese és szemlélője volt az elmúlt évtizedeknek
Takács Vera

 

(Erre az oldalra a szerző engedélyével került fel az írás)