Vita a világméretű hírcseréről

Dunavölgyi Péter

Vita a világméretű hírcseréről

 Ma már teljesen természetes, hogy ha bármelyik televíziós csatorna híradójára kapcsolunk, azt látjuk, hogy a híradó tudósítója, Magyarország és világ bármely pontjáról élőben jelentkezik be, akár kis fényképezőgépnél nem nagyobb kamera és a mobil, digitális telefonhálózatok segítségével. A televíziózás története során nem mindig volt erre lehetőség.

 Az 1970-es évek végén, a ’80-as évek elején még az is gondot jelentett, hogy Magyarországon a TV – Híradó vidéki tudósítóinak, - akik általában három megye eseményeiről számoltak be - , nap mint nap – eljuttassák a budapesti szerkesztősébe a helyszínen készített tudósításaikat. 16 mm- es filmes kamera állt rendelkezésükre, a felvételt a külön álló hangszalaggal együtt riport elkészülte után egy erre a célra készített zsákba helyezték. Ekkor elővették a MÁV vagy Volán menetrendet és ellenőrizték, hogy a településről, vagy környékéről, melyik állomásról megy a következő vonat vagy busz Budapest felé. A fővárosban a híradó futárai (Berger Vilmos, Jakab Antal, vagy a vidékkel foglalkozó gyártásvezető Koren György) vették át a csomagot a mozdony-, illetve buszvezetőtől. Majd a laborálás után kezdődött a vágás majd az adástekercsbe való elhelyezés. Mindebből látszik, hogy az ország távolabbi településéről csak olyan esemény kerülhetett be az este fél nyolcas Híradóba, amely kb 14.00 óra előtt történt.

Lódi György a Híradó miskolci tudósítója a vele készült interjúmban így emlékezett erre a korszakra:

„. (…) Korábban őszintén megmondom jobban tudtam a vasúti és Volán menetrendet , mint a vasutasok meg a Volánosok. A pályaudvarra kellett mindig rohanni és a mozdonyvezető kezébe kellett nyomni a speciálisan csomagolt anyagunkat. Szegény Sipos István - aki a MÁV-nak volt a vezérigazgatója – egyszer egy forgatáson találkoztunk és panaszkodtunk, hogy milyen nagy gond odaérni egy – egy állomásra időben. Mire ő rá vágta: „Miért nem állítjátok meg a vonatot.” Volt olyan, hogy előre szóltunk a MÁV-nak és úgy intézték, hogy a megadott állomáson ahol nem kellett volna megállnia, a vonat lassított a vezető átvette a csomagot majd robogott tovább. (…) „ ( – a teljes interjú is olvasható a honlapom Interjú al -oldalán).

Tóth Károly a Híradó debreceni tudósítója pedig a következő  képen  emlékezett erre a filmes korszakra, a korábban vele készült interjúmban:

-  „(…) Akkor még filmre forgattunk, és vonattal küldtük fel a forgatott anyagokat Budapestre,(…) Emlékszem egy különleges történetre, Mátészalkán felrobbant egy villanyboyler, romba döntötte a házat. (…)  tudtuk, hogy 12.10- kor indult Nyíregyházáról a gyors Budapestre. Leforgattuk az anyagot, csak úgy tudtuk elérni a vonatot, - ez Zoltaival begyakorolt koreográfia volt - hogy, bevágódtunk a kocsival a vágányok mellé, a vonat közepével egy magasságban. Az öreg Zoltai kiugrott és rohant a mozdonyvezetőhöz, én meg hátra a szerelvény végéhez, hogy a forgalmistát visszatartsam, lefogjam a kezét, amíg Karcsi átadja a mozdonyvezetőnek a leforgatott anyagot.

Na várjál volt olyan is, hogy Fegyverneken, a Zoltaival megállítottuk a moszkvai Tisza Expreszt. Elindultunk forgatni, mert igen súlyos hóhelyzet volt, szinte megbénult az országnak ez a része, feltankolva egy üveg whisky, egy rúd szalámi. Kisújszállásnál leállítottak bennünket, hogy sehova. Hátul ült az Antall Pista, felbontotta a whyskit, kitöltött egy pohárral, kitette a kocsi tetejére a rendőrnek. Hová akartok menni, ... no jó óvatosan menjetek .... Mondta. A védelmi törzs, ülést tartott Kenderesen, bementük, végül adtak egy katonai járművet, tudtunk forgatni. Kész az anyag, de hol a legközelebbi állomás? Fegyvernek - Örvényes. No akkor oda kell mennünk. A forgalmistához bementünk, mikor jön a következő vonat? Mondta 10 perc múlva, átmegy a moszkvai gyors. Mondom neki, állítsa meg! Hát az nem lehet, válaszolta. Mondtam elég, ha pirosat ad neki, hogy teljesen lelassuljon, amíg átadjuk a mozdonyvezetőnek az anyagot. Addig győzködtük, míg pirosat adott! Zoltai átadta az anyagot, aztán már mehetett is tovább a moszkvai gyors, az anyag elérte a Híradó harmadik kiadását. (…)” -( – a teljes interjú is olvasható a honlapom Interjú al-oldalán).

 

Az 1980-as évek elején a Magyar Televízió már beszerzett a TV – Híradónak 3 – 4 mobil kézi elektronikus kamerát. A kamera kb 6-8 kiló, a hozzá tartozó rögzítő pedig közel 10 kilogramm volt.    Olyan előre látható nagyobb eseményekre Budapestről indult a kamera a vidéki tudósítóhoz. Pld. Kádár János vagy politikai bizottsági tagok vidéki látogatásairól, Élőben a helyszínről ezekkel sem lehetett bejelentkezni.  A felvételt el kellett vinni a legközelebbi tv-adótoronyhoz, ott csatlakoztatni kellett a postai berendezéshez, és a Postától előre időpontra megrendelt kép és hangvonalon lehetett feljátszani a szerkesztőségben pedig rögzítése majd montírozás után adásba kerülhetett.

A külföldön készített tudósítások eljuttatása ennél még bonyolultabb volt. A forgatás itt is természetesen filmre készült egészen a nyolcvanas évek majdnem végéig. Előre tisztázni kellett, hogy az adott ország televíziós társasága milyen filmre dolgozik (Agfa, Kodak, Geavert, Fuji). Ilyen nyersanyaggal kellett indulni külföldre. Napokkal előbb meg kellett rendelni az adott ország televíziójától időpontra a laborálást, vágást, a tudósító számra a stúdió lehetőséget, valamint a Magyar Postán keresztül az átjátszáshoz szükséges külföldi országokon áthaladó kép és hangvonalakat. A ’80-as évek elejéig nagyon bonyolult földi láncokon lehetett továbbítani a kép és hangjelet, majd később már távközlési műhold segítségével akár az európai földrészen kívülről. Általában budapesti idő szerint 18.00 -18, 30 közötti időpontra rendeltük a vonalakat, hogy minél későbbi eseményről is be lehessen számolni a 19,30-as Híradóban.

Egy példa ilyen esetekből. Először is ki kellett találni, hogy rendelem meg a vonalakat, vagy - akár több több vonalat is kell rendelni - pláne akkor, ha nagyon nagy időeltolódások vannak. Ez kimondottan gyártási kérdés volt. Mondjuk tizenegy órakor fogadja Bush Antall Józsefet vagy Clinton Horn Gyulát. Ott a tizenegy óra, az már itt délután öt óra, és a 19:30-as adást el kell érni. Ki kell számolni, hogy a Pennsylvania Avenue-ről, ahol a Fehér Ház van, mennyi idő alatt jutok ki? Tudni kell, hogy az 5. sugárúton van ott az EBU checkpoint, ahol majd montírozni lehet. Tudom, hogy durván egy-másfél óra kell a montírozáshoz. Akkorra meg kellett rendelnem, greenwichi időben számítva a vonalakat. És jött az izgalom, hogy be tudjuk-e fejezni a vágást időre? Hazajön-e az anyag rendesen, nem kell-e megismételni? Mert tíz percünk van adásig, és nem biztos, hogy még egyszer meg lehet ismételni. Ilyenkor szokott előfordulni, hogy nem ezzel indult a híradó, hanem egy riport megelőzte, mert éppen még folyt az átvétel, mert technikai malőr volt a vonalban. Ezek a legizgalmasabb pillanatok voltak, de ezek nagyon szép pillanatok voltak.

A Magyar Televízió megalakulása (Híradó indulása 1957. július 2.) utáni években felvette a kapcsolatot a külföldi televíziókkal, és a Visnews és ITN (angol) és UP  amerikai filmes hírügynökségekkel, hogy a világon történt eseményekről képes beszámolót tudjon bemutatni a Híradó adásában.

A nálam lévő korabeli dokumentációk alapján az MTV Híradó pld. 1964-es év negyedik negyedévében kiküldött – légipostai- anyagai országonkénti bontásban:

Szovjetunióba 20, Csehszlovákiába 21, Lengyelországba 27, Kínába 15, NDK-ba 20, Bulgáriába 15, Romániába 16, Kubába 18, Egyesült Arab Köztársaságba (Egyiptom) 16, Japánba 18, az UP amerikai hírügynökségnek 2, Zweites Deutsches Feerrnben n-nek 4, Ausztriának 1, Franciaországnak 2, Svédországnak 1, az ABC tv társágnak 2, Olaszországnak 1, Belgiumnak 1 anyag került kiküldésre.

1965. első negyedévi adatok: Szovjetunió 69, Csehszlovákia 65, Románia 65, Lengelország 64, Bulgária 63, NDK 67, Kuba 56, Kína 54, Jugoszlávia 54, EAK 54, Japán 54, Finnország 4, Ausztria 3, Olaszország 2, Franciaország 2, Dánia 1, Norvégia 2, UP 4 hírügynökség 4, Visnews hírügynökségnek 3, ITN hírügynökségnek 1. összesen 687 anyag. (forrás 1965,04.21 eredeti lista).

Nézzük meg például, hogy milyen anyagok érkeztek légipostai úton a TV - Híradóhoz 1965 októberében:

Fülöpszigetek - i ápolónők tanulnak az NSZK-ban

Véget ért a görög kormányválság

3000 cigány körmenete Rómában

Mezei futóverseny NSZK-Anglia Nemzeti gyász Dániában a meggyilkolt rendőrökért

Nemzetközi élelmiszer és étel kiállí­tás Kölnben

A Friedland-i tábor felszabadulásának 20-ik. évf.

Nemzetközi sörbemutató

Kenu - slalom VI

NATO gyakorlat a Guibrani félszigetnél

Magyarország megszüntette az aknamezőt ausztria - i határán

Görög királyi család látogatása a pireusi kikötőben

Malinovszkij érkezése Bécsbe

70 évvel ezelőtt tartották az első autó­versenyt Parisban

Újra árviz van Olaszországban

Izrael első követe Lübke-vel tárgyal

„Magicana 65” bűvész bemutató München­ben

Francia - Belga atomreaktor az Ardennek-ben

Epületek gyufából

NDK hadgyakorlat

Berlini látogatási engedélyek

Az év háziasszonyai nemzetközi verseny

Ny. Berlinben

Hagyományos ünnepség a Scheldt folyónál

200 éves borok bemutatása

Nemzetközi Vöröskereszt konf. Bécsben

Árvíz Franciaországban

4-ik Nemzetközi Művészeti kiállítást

Líndauban

Kezdődik a téli sportszezon az Alpokban

Hallstein a Liege-i egyetem díszdoktora

NATO gyakorlat

6 napos kerékpárverseny

Müncheni "Október Fesztivál”

NSZK-Románia

Nemzetközi divatbemutató Ny,Berlinben

1965 évi NSZK kerékpárverseny

Warendorfi lovas-bemutató

"Négylábú** mozgó postahivatal a Harz hegységben

Vl. Pál pápa visszaérkezik Rómába - meg­beszélése Moro-val

VI. Pál pápa beszámol New -rki útjáról

Hajómodell verseny

Tréningezik egy bácsi, aki kézen jár

Osztrák hadgyakorlaton lezuhant rep.gép roncsai

Párisi autó-kiállítás

Robbanás rekonstruálása a dél-tiroli terroristák: perében

Miniatűr versenyautót csinált: egy mérnök

VI. Modern Művészeti Biennale Parisban

Tárgyalások K-Ny. berlini látogatá­sokról

Dán téli divatbemutató Ny. Berlinben

A monacói hercegi pár   látogatása egy ausztriai áruházban

Kutya bemutatás és szépségverseny Frankfurt/Main-ban

Finn győztes a szántóversenyen Nor­végiában

A világ legnagyobb tengeri zsilipje Antwerpenben

Bhutto pakisztáni külügyminiszter

Couve de Murville megbeszélés Parisban Befejeződött

Ausztriában az őszi had­gyakorlat

Atlétikai bajnokság

Távgyalogló bajnokság -  Lugano Kupa — NDK győztes

Maurice Tavant az uj európai könnyű­súlyú világbajnok

Argentin tengerészek: a Diadalívnél

Francia tábornok Ailleret látogatása az NSZK-ban

Munkás tüntetés Athénben

Rendőrnők Münchenben NATO gyakorlat

Petersen autóversenyző győzött az EB—én

A legnagyobb léghajó a világon

Lübke elnök 71-ik szül .napja

Műszer és automatikus ellenőrzési kiállitás és kongr.

Nemzetközi fehérnemű bemutató Egyiptomi elnökhelyettes Parisban NeIly Sachs kapta a Békedijat

Csónak-tüz

Európa Grand Prin lóverseny -SZU győzi Autóverseny Bádogcsőrü gólya

Az uj bécsi divat szerinti rendőr-egy ruha NSZK koaliciós tárgyalások

Erhard marad a kancellár

Európa Parlament ülése

Custeau mélytengeri kutatásai befejeződtek

A belga királyi pár elindul La­tin Amerika-i látogatásra

Martin Luther King és Bemard her­ceg az amszterdami egyetem új disz doktora

Francia támadás az Európai Parlament ülésén

Erhard újraválasztása

Először 11, majd 3 hét múlva újra 11 malacot ellett egy disznó

Esernyő divat Parisban

Görög építőipariak sztrájkja és tüntetése

A világ egyik legnagyobb teherhajója „Ausztrália Csillaga”

Georges Mathien modem művész

Elnökválasztás a Bundestagban

Koreai dzsiu-dzsi

Latin-amerikai táncok EB

Fiatal független országok püspöke: Augsburgban

Macsska világ-kiállítás sztárjai

A prágai pantomim színház Bécsben

Japán tornászok Esseaben

Londoni repülő szerencsétlenség

Kanadai repülőgép - anyahajó Hamburgban

USA hadgyakorlat Bajorországban

Közös Piac miniszteri Tanácsa Osztrák ideiglenes kormány eskü­tétele

Francia Nobel-díjasok

Az 1960-sa évek elején először létrejött az Eurovízós televízió szervezet, amelyet a nyugat -európai országok televíziós társaságai hoztak létre genfi központtal, majd a szocialista országok is létrehozták  saját hasonló szervezetüket prágai székhellyel. Ettől kezdve először napi egy majd később napi három illetve négy alkalommal elektronikus vonalon cseréltek  - az adott országok által ajánlott -  helyszíni tudósításokat, beszámolókat, felvételeket.

A szükséges hangvonalakat (kommentátorállás, nemzetközi hang, off-tube), meg kelletz rendelni előre. Sok átvételnek a vonalköltség volt az akadálya.  Például külön komplikációt okozott a kezdeti műholdas vonalak fizetése, főleg a Híradónál. Kezdetben nem volt itthon műhold vevőállomás – később létesült csak a (Taliándörögdön) , -  addig a műholdon jövő vonalakat az NSZK (Német Szövetségi Köztársaság) Raisting állomása vette „ le” majd onnét földi vonalakon kapta meg a Magyar Televízió. Ezért a műholdas vonalköltséget a nyugat-német postának kellett kifizetnie, s számlázta tovább utána az MTV-nek. Intervízión belül létezett „ingyenes „ műsorcsere de az ingyenes műsorcsere sosem volt teljesen ingyenes.

Később az amerikai és ázsiai tv társaságok is küldtek be Genfbe anyagokat.

A korabeli kimutatás szerint külföldről a TV – híradóhoz beérkezett légipostai illetve később már inter - euróvíziós vonalon érkezett (események, ) száma:

 

Év

Beérkezett anyagok

1964.

9232

1965.

10432

1966.

11088

1967.

10746

1968.

Nincs adat

1969.

10323

1970.

10927

1971.

11392

1972.

10831

1973.

9646

1974.

7851

1975.

7832

1976.

7620

 

(forrás Dunavölgyi Péternél lévő korabeli kimutatások, dokumentumok)  

 

A világméretű hírcserék létrehozásának gondolata terve már 1973-ban felmerült a euró és intervíziós híradó főszerkesztők Kölnben rendezett értekezletén. Tervek születtek, de 1977 –ben a kairói hasonló konferencián még mindig a megvalósítás lehetőségét keresték. Erről a folyamatról írt cikket Matúz Józsefné a TV- Híradó főszerkesztője 1981-ben. Az írás a Jel- Kép, szakmai folyóirat 1981/3. számában jelent. Matúzné írása alábbiakban teljes terjedelemben olvasható. Megismerhető belőle a korabeli technikai helyzet és a megvalósítással kapcsolatos elképzelések.

 

Matúz Józsefné:

 

Vita a világméretű hírcseréről

Ugyan ki látott már olyan tévénézőt, aki ma meglepődik azon, hogy egy távoli világrészen aznap rögzített eseményt este a Tv-híradó adásában már láthat is. Legfeljebb akkor ráncolja rosszallóan homlokát a kedves néző, ha elmarad a várt helyszíni tudósítás. Pedig a híradó gyorsaságához a technika önmagában nem elég, a világméretű híradócserének a békés egymás mellett élés is feltétele.

Kölntől - Dzsakartáig

1973 - ban Kölnben jöttek először össze azok, akik a televízió híradójának nemzet­közi cseréjével foglalkoztak. Már akkor egyértelmű volt: a tévé-híradók nem nélkü­lözhetik a világméretű cserét. Nyolc évvel ezelőtt a sci-fi birodalmába illő terv kör­vonalai bontakoztak ki: mondvíziót kell csinálni. Az Eurovízió és a Fridrich Ebért Stiftnng (FES) szakemberei kidolgozták a földrészek közötti hírcsere tervét. Akkor még csak Európában volt rendszeres hírcere az Intervízió és az Eurovízió között.

Az európai kapitalista és szocialista országok tévé-híradói naponta, néha naponta többször is felajánlották egymásnak a belpolitikai eseményekről készített filmfel­vételeiket és az állandó kábelösszeköttetések segítségével a prágai és a genfi koordi­náló központokon keresztül mindkét szervezethez tartozó országok még aznap, eset­leg másnap hozzájutottak azokhoz a híradó riportokhoz, amelyek nézőiket érdekel­hették. A Mondovízió - terv kidolgozói abból indultak ki, hogy ha éveken át különböző társadalmi rendszerű országok híradósai Európában együtt tudnak dolgozni, miért no lehetne ugyanezt megoldani interkontinentális méretben.

Kairóban 1977-ben a II. Nemzetközi Műhelyértekezleten már nem is kellett bi­zonygatni e terv szükségességét. Az eltelt négy évben sorra alakullak a műsorszóró uniók, a tévé programcseréjét bonyolító szervezetek és ezek legmozgékonyabb, legaktívabb részei, a híradó-szekciók. Kairó a miért kell helyett a hogyanról és a hogyan ne ­ről vitatkozott. Mert ekkorra mál világossá vált, hogy félelmetes egyenlőtlenség veszélyezteti a tévé hírcseréjét, a világ tévé-híradói mindenekelőtt olyan hírekhez jut­hattak, amelyeke a nyugati újságírás elvei szerint szerkesztettek. Az Eurovízió hírszelektálóinak katasztrófa orientáltsága azt jelentette, hogy a konstruktív építésről soha az árvízről, a puccsokról, a földrengésekről mindig időben érkeztek meg a moz­góképes hírek a világméretű híradócserébe bekapcsolódott világ képernyőire.

A fej­lődő országok képviselői Kairóban velünk együtt tiltakoztak ez ellen a hír - politika ellen: nem fogadható el, hogy a hírcsere egyirányú utca legyen!

Az egyiptomi fővárosban tartott híradós értekezleten élénken vitattuk, hogy hosszú távon fenntartható-e az, hogy tízszer, de egyes kontinensek akár százszor annyi tudó­sítás! közöljenek a kapitalista országok életéből, eseményeiből, mint fordítva.

Mindnyájan tudatában voltunk annak, hogy ahogy elterjed a földgolyón a televí­ziózás, úgy válik egyre fontosakba, hogy kinek a szemszögéből történik a hírek vá­logatása, hogy az egyes nemzetek mit mutálhatnak meg saját magukról.

1981 februárjában Dzsakartában találkoztak harmadszor a hírcsere szakértői. Az értekezletek helyszínének kijelölése már maga is sokatmondó. 1974 -ben az indító ülés Kölnben volt  — az Eurovízió legaktívabb tagszervezetei és a Friedrich Ebért Stiftung pátriájában. Mivel a nemzetközi hírcsere igen jelentős volt az arab országok között, 1977-ben Kairó volt a vendéglátó. 1981 -ben következett Ázsia; először úgy volt, hogy Hong-Kong lesz a helyszín, de mivel a szocialista országok képviselőinek nem akartak vízumot adni, szinte az utolsó pillanatban átkerült a találkozó Indoné­ziába, bár a vízumok megszerzése itt sem ment simán: én megkaptam - a szovjet kolléga nem.

 Kairó többet foglalkozott az elvi kérdésekkel, Dzsakarta a gyakorlatiak Kairóhoz képest Dzsakartában nem sok új kérdés vetődött fel, inkább az ismert problémák, csak több gyakorlati tapasztalatra támaszkodva. Az értekezlet rendezői abból indultak ki, hogy arról érdemes beszélni, milyen fejlődért értünk el a kairói műhelyértekezlet óta, s a vitatkozás helyett inkább a tennivalókat kell megfogalmazni. Az értekezlet szervezői, az ABU (Asian Broadcasting Union), az Eurovízió és a FES szakemberei ezért abban állapodtak meg, hogy olyan gyakorlati ajánlásokat és javaslatokat tár­nak a résztvevők elé, amelyeket a műsorszóró uniók híradó szekciói egyöntetűen el tudnak fogadni és előbb-utóbb teljesíteni is tudnak. A szervezők figyelembe vették azt az óriási különbséget, ami a regionális szervezeteken belül és között is létezik, és ezen az alapon törekedtek közös nevezőre jutni.

 Ami új elem volt: a harcos afrikaiak hangja. A francia nyelvű Afrika Algéria, Tunisz, Szenegál, Zaire — képviselőivel jó néhányszor összepillantottunk és egymás álláspontját újabb és újabb érvekkel támogattuk. A hivatalos asztaltól távol azt is elmondták fekete kollégáim, hogy szívesen néznék meg közelebbről is, hogyan dol­gozunk mi „Keleten"'.

 Az alatt a négy év alatt, ami a kairói értekezlet óla eltelt, az új kommunikációs rend szükségessége és lehetősége a kormányszintű világértekezletek egész során át fogalmazódott meg. A legátfogóbb meghatározás 1980 - ban Belgrádban az UNESCO közgyűlésen születelt. Az indonéziai hírcsere műhelyértekezlet: plenáris vitáján meg­kísérelték kisebbíteni, - mindenekelőtt az angolok — a Mc Bride jelentés és az erre támaszkodó határozat jelentőségét, A BBC tájékoztatási igazgatója így fogalmazott: „A belgrádi UN ISCO konferencián a koncenzus rezignációval, jobb híján alakult ki." Rezignációval vagy anélkül — a tények, tények maradnak.

 Hírcsere az arab országok között

 Az  arab tévészervezetek között a hatvanas évek elején történtek az első híradó­csere kísérletek. Ezek azonban korlátozottak és szinte kizárólag kétoldalúak voltak. Egészen a hetvenes évek elejéig egyedül a nemzetközi hírügynökségek forgattak az arab országokban, ők továbbították a felvett eseményeket más országokba. Az ASBU (Arab States Broadcasting Union) azonban elégedetlen volt az ügynökségek munká­jával, irritálta az ügynökségek szemlélete. Az arab országok mára hetvenes években törekedtek arra, hogy létrehozzák saját hírcsere-rendszerüket. Ezt a tervet nem sike­rüli megvalósítaniuk. De közben megértek a technikai és anyagi feltételek arra, hogy a tévé-hírek áramoltatásának legmodernebb formájába kapcsolódjanak bele.

A Nem­zetközi Kommunikációs Intézet (IIC) és a FES segítségével kidolgozták az arab hír­csere-rendszert. E szervezetek jelentése alapján az arab világot három nagy föld­rajzi területre osztották, így a hírcsere három központja Rabat, Amman és Kuwait lett.

Az utóbbi időben az arab hírcsere hanyatlani kezdett. Az ASBU híradó- és sport­szekciójának igazgatója, Walid Yahja véleménye szerint nem használ az arabközi híresére ügyének az Eurovízióval való túl szoros kapcsolat. Az enrovíziós hírek nagy szaktudással, színesben készülnek: ezekkel az arab világ hírei fekete-fehérben, 4 — 5 napos késéssel és gyengébb minőségükkel nem tudják felvenni a versenyt. A híradó szerkesztők ezért a hazai híreket inkább mellőzik és több nemzetközi eseményről tudósítanak.

A viharosan fejlődő technika is hozzájárult a hanyatláshoz. Számos tévé szervezet már hordozható elektronikával dolgozik. Ezzel a fejlődéssel a híradósok nehezen tudtak megbirkózni. A megfelelő szakértelem és szakképzés hiányában minden ere­jüket elszívják a szervezési gondok, nem marad idő a hírcserével foglalkozni. Nem megoldott az adminisztratív, a pénzügyi keretek ügye sem, anyagi megfontolásokból hol itt, hol ott ódzkodnak a műholdak, a földi állomások hírcserére való igénybe­vételétől.

Ezen a helyzeten óhajtott változtatni az 1979 -ben megtartott ASBU közgyűlés, amely az Arabvízió létrehozását határozta el. Az Arabvízió mechanizmusa pontosan követi az Eurovízió hírcsere-rendszerét, A koordináló központ szerepét Kuwait tölti be. Kuwait továbbítja az anyagokat az indiai és az Atlanti óceán felett levő műhol­dak segítségével valamennyi résztvevő arab ország számára. 1980. augusztus 1 -én kezdte meg az ASBU hír- és sportszerkesztőség a munkáját, Nem sok örömmel is­merte el Walid Yahja, hogy az arab országok közötti hírcsere még mindig a rendkí­vüli eseményekre orientált.

Az ASBU távlati terveivel kapcsolatosan az ASBU információs igazgatója felve­tette az Intervízióval való közvetlen együttműködés lehetőségét, „Algéria földi állo­mása kapcsolatban van a szovjet műholdrendszerrel. Ennek következtében nagy a lehetőség az Arabvízió és az Intervízió közti együttműködésre."

 

Nyugatról - keletre

A délkelet-ázsiai tévék híradós szakemberei 1975 januárjában jöttek össze Teherán­ban. Megállapodtak abban, hogy egy háromtagú csoport, melyet az ABU, az EBU és az ASBU szakembereiből állítanak össze, végigjárja a körzet tíz országát. A tízhetes tanulmányút költségeit a Friedrich Ebert Stiftung biztosította. A bizottság azt java­solta, hogy lépcsőzetesen kell kialakítani a hírcserét a térségben. Az első állomás a híradós filmek cseréje légipostával, a második az eurovíziós anyagok átvétele műhold segítségével a régió két pontján, majd ezek tovább juttatása a lehetséges közle­kedési eszközökkel. Harmadik lépés a hírcsere megszervezése az ABU tagok között, valamint az ABU és más uniók között,

Az 1977-ben megindult híradócsere a havonkénti és úgynevezett időálló filmek cseréjével kezdődött. 1978 augusztusától váltotta fel a heti hírcsere a havi hírcserét. Ezek már valamivel frissebb események voltak. 1979 áprilisában kezdték meg a videokazetták cseréjét.

Különös módon Ázsia nyugati részében sokkal nehezebben indult a hírcsere, mint a keleti részben. Irán ugyanis részt vett a napi eurovíziós hírcserében, ezért nem volt érdekelt abban, hogy a térség hírcseréjét szorgalmazza. Baliban 1979 novemberében hírcsere szimpóziumot rendeztek az ABU híradósai, itt fogalmazódott meg az, hogy csak műholdon keresztül, elektronikus úton lehet lebonyolítani a hírcserét Ázsia hatalmas térségein. Fenntartva a légipostával bonyolított hírcserét, kitűzték a célt, hogy a Palapa hazai műholdra kell a hírcserét építeni.

A Palapa, Indonézia hazai távközlési műholdja nagy vihart kavart a műhelyérte­kezleten. Az Intelsat egyezmény értelmében ugyanis a műholdat csak hazai, indonéz célokra lehet, felhasználni, holott alkalmas lenne a multilaterális csere lebonyolítására is. Az értekezlet, a következőképpen foglalt állást a Palapa-kérdésben: „Minden olyan unió, amely képviseltette magát a dzsakartai műhelyértekezleten, tegyen meg minden szükséges lépést, hogy kapcsolatot teremtsen az Intelsatot irányító testülettel annak érdekében, hogy engedélyezzék a Palapa útján történő hírcserét érintett, országok érdekében: tekintsék ezt az átjátszást speciális telekommunikációs szolgáltatásnak* és ne kezeljék azt kizárólag kereskedelmi alapon."

Az ABU - tagok túlnyomó többsége kénytelen megelégedni a napi hírügynökségi anyagokkal, illetve az Eurovízió hírcserével.

Az ABU szakembereinek ez a helyzet rendkívül nagy fejfájást okoz. Letagadha­tatlan ugyanis a nagymértékű függés a nyugati forrásoktól, a híráramlás egyirányú nyugat-keleti vonala, és az is elkeseríti őket, hogy az Ázsia óriási térségeiből szárma­zó anyagokat, előbb látják meg az európai és az amerikai nézők, mint, az itteni orszá­gok lakói. Az ABU országok ugyanis nem kapják meg a híreket a szomszédos orszá­gokból közvetlenül, hanem csakis Európán és az Egyesült Államokon keresztül, ami a legjobb esetben is egynapos késedelmet, jelent. A gondokat még súlyosbítja hogy a térségben forgatott, anyagokat igen gyakran a nyugati szenzáció-hajhászó stílushoz igazítják, ezért az ázsiai szerkesztők úgy érzik, hogy a hírek torz képet nyújtanak a saját és a szomszédos országokról."

 

Híradó kábeltévén

Az észak-amerikai földrész először vett részt egységes regionális szervezettel a mű­helyértekezleten. Számos rendkívül fontos dokumentumot készítettek elő az ameri­kaiak, ők nyújtották be például az ENG technikára, és hordozható földi állomásokra vonatkozó tervezetet, Beszámoltak a kábeltelevízió helyzetéről is.

Az Eurovízió hírcsere-szakemberei kezdetben nem nagyon bíztak a CNN (Cable News Network) 24 órás híradó terveiben és jogi problémáik is voltak. Igen hamar kiderült azonban, hogy az 1980 júniusában elkezdett, 24 órás kábelhíradó óriási siker, van benne fantázia. A CNN szerződést kötött az UPITN-nel és megvásárolta az euro­víziós anyagok Európán kívüli sugárzásának jogát. Az Eurovízió és a CNN közötti megállapodás értelmében a közeljövőben három hónapos próbaadást, bonyolítanak le. Egy három hónap alatt a kölcsönösség alapján cserélik majd a híreket és felkészülnek a végleges szerződés jogi és gazdasági vonatkozásainak tisztázására, A CNN -nel való kapcsolat rendezését, különösen két angol tévé-társaság, a BBC és az ITV sürgeti. Az Eurovízió New-York-i irodája kapta meg azt a feladatot, hogy az európai ízlésnek megfelelően válogassa a CNN anyagait és játssza át Európának. Az Eurovízió hír­adós szakemberei azt is felvetették, hogy nem lehet kizártnak tekinteni egy európai kábeltévé-híradó hálózat létrehozását sem.

Ted Turner a CNN ügyvezető igazgatója ismertette a kábeltelevízió fejlődését. Elmondotta, hogy a kábelt évé az ötvenes évek végén, a hatvanas évek körül alakult ki azért, hogy az Egyesült Államok vidéki területein jobb televíziós jelhez jussanak, és a nagyvárosokban leküzdjék a hatalmas épületek akadályait.

A robbanás 1975-ben következett, be, amikor a műholdas technika kereskedelmi forgalomba került. Addig ugyanis az egyes kábelrendszerek; elszigetelten működtek, nem álltak kapcsolatban egymással. 1975-ben kezdett el Ted Turner műholdról köz­vetíteni. Egy év alatt 10 millió háztartásba jutottak el a kábeltévé adásai. 1980-ig ez a szám 19 millió 300 ezerre emelkedett, és újabb és újabb ezrek kérik településük bekötését. A kábeltelevízió a műsorok valóságos fesztiválját jelenti. Jelenleg 104 csa­tornából választhatnak az előfizetők. A CNN naponta 24 órán át üzemel, elve: bármelyik hírét félbeszakíthatja azért, hogy egy még érdekesebb hírnek adjon helyet.

A „CNN magazin az éterből" beláthatatlan távlatokat rejt, Ilyen eszközrendszer — mondotta Ted Tumor — még soha, nem volt, a televíziós újságírók kezében. A világ bármelyik pontjáról bármikor élő közvetítést, tudnak adni. Náluk soha nincsen lapzárta, és mindig az van. Az év közepére számításaik szerint 40 millió háztartás csatlakozik majd a, kábeltelevízióhoz. Eddig még nem akadt olyan probléma, amellyel a CNN no tudott, volna megbirkózni. 

Az Euróvizió kapcsolatai

 Az Eurovízió tisztán látja saját szerepét a hírcserében, nem tartotta szükségesnek, hogy a többi unióhoz hasonlóan részletesen beszámoljon az eurovíziós hírcsere fejlő­désének különböző állomásairól. Annál inkább hangsúlyozta a csere alapelveit: sza­badság a kiajánlásban, az átvételben és az átvett anyagok felhasználásában. Ezek­hez a már régebben is hangsúlyozott alapelvekhez hozzájött egy új kitétel, amely sze­rint, a csere keretében átvett anyagok úgy használhatók fel és kommentálhatok, hogy az átvevő országok információs politikájának megfelel.

Az Eurovízió híreit műholdak segítségével továbbítják a különböző kontinensekre; jelenleg 10 ASBU ország és 4 ABU ország veszi át, alkalmanként- pedig az NHK japán társaság is. (Az Eurovízió kapcsolata a legkiterjedtebb a világon. Az Eurovízió és Intervízió hírcseréje 1965-ben kezdődött, hat évvel később pedig már Latin-Ame­rikával is elkezdődött, a csere.) A dzsakartai értekezleten az Eurovíziót képviselő szakemberek minden alkalmat megragadtak arra, hogy hangsúlyozzák készségüket a hírcserére bármelyik régióval és bizonyítsák segítő szándékukat. A hozzászólók kiemelték, hogy a hírcserét nem befolyásolhatja és nem zavarhatja a különböző tár­sadalmi rendszerek léte, az eltérő információs politikák, a mai világban uralkodó nézeteltérések, vélemények és árnyalatok.

Az Eurovízió kialakította kapcsolatait az összes regionális tévészervezettel. Egyetlen olyan szervezet sincs azonban, ahonnan az Eurovízió megközelítően hasonló számú anyagot venne át, mint amennyit ezek a szervezetek tőle kapnak. Ha rápillantunk az alábbi számokra, jól követhetjük az arányokat, jobban mondva az arányta­lanságokat.

Euró — Intettől

 

1978   273 anyag   

1979   319

1980   I.félév 136

 

Euró – ASBU-tól

1978 62 anyag

1979 32

1980.I.félév 10

                 

 

Euró – SIN-től

 

1978       27 anyag

1979       31

1980. I.félév  10

 

Euró – ABU-tól

1978.       13 anyag

1979.       26

1980.       I.félév 6

 

 

Inter – Eurótól

1978.     5139 anyag

1979.     5934

1980.     I. félév 3232

 

ASBU – Eurótól

1978. 5143 anyag

1979. 6026

1980. I. félév 3282

 

SIN – Eurótól

1978. 1109 anyag

1979. 1141

1980. I. félév  553

 

 

ABU – Eurótól

1978. 5075 anyag

1979. 2907

1980. I. félév  3286

 

A hírügynökségek jövőjéről

 Ha a nemzeti tévészervezetek ellátják egymást filmtudósításokkal, milyen sze­repük marad a filmhírügynökségeknek? A UPITN-t Trevor Jones nyugat-európai elnökhelyettes képviselte az értekezleten. Jones felszólalásában nyomatékosan közölte, hogy a hírügynökségek saját anyagaikat juttatják el előfizetőikhez. Ezt - az értekezlet résztvevői közül többen kétségbe vonták. A hírügynökségek az utóbbi években elkényelmesedtek — mondták a felszólalók. Nem küldenek saját tudósító­kat a világ különböző tájaira, megelégednek azzal, hogy a nemzeti tévészervezetekkel forgattassák le az érdekesnek tűnő eseményeket. Így mind gyakrabban történik meg, hogy a tv-szervezetek hírcserére felajánlott anyaga teljesen megegyezik a hírügynökségek nem egyszer szintén műholdon keresztül szállított anyagaival.

Nagyon érdekes az eurovíziósok magatartása az ügynökségekkel. Egyik oldalról mindent, megtesznek, hogy a műhelyértekezletek az ügynökségek képviselőivel együtt, dolgozzanak, soha nem felejtik ki se a felszólalásokból, se az ajánlásokból az ügynökségek szerepének elismerését, Ugyanakkor azonban, mint az ügynökségek egyik legnagyobb vagy a legnagyobb megrendelője, élen járnak tevékenységük: bírálatában. Itt is ők emlegették a legtöbbet az anyagok „kettős utaztatásának" gondját, azt, hogy az ügynökségek elkényelmesedtek, nem törődnek eléggé anyagaik minőségével. Az ügynökségeknek tudomásul kell venniük, hogy ha nem is olyan gyorsan, ahogy azt még 1974-ben a kölni műhelyértekezleten gondolták, de előbb-utóbb eljön az idő, amikor az események túlnyomó többségét filmre veszik az egyes nemzeti szervezetek és a regionális híresére keretében felajánlják egymásnak. Az ügynökségek csak akkor játszhatnak szerepet a hírcserében, ha a földgolyó minden olyan pontjáról tudnak tudósítani, ahol a nemzeti tévék egyáltalán nem vagy csak kevés anyagot tudnak készíteni. Igazolhatja az ügynökségek létét az is, ha a nemzeti tévék hatáskörébe eső területről jobb és többet mondó tudósításokat tud­nak készíteni.

Az ügynökségekről kibontakozó elvi vitában az ABU támogatta leginkább az Eurovízió által képviselt kompromisszumos nézeteket. De arról az Eurovízió sem akar lemondani, hogy betekintést nyerjen és beleszólása legyen az ügynökségek tevékenységébe. így került sor egy kerekasztal értekezletet előkészítő megbeszélésre az ügynökségek képviselői és a regionális uniók vezetői között. Tetszik, nem tetszik az ügynökségeknek, erre az értekezletre statisztikai kimutatást kell majd készíteniük a műhold igénybevételéről és anyagaik eredetéről. Ezt a statisztikai áttekintést követheti majd a problémák elemzése.

Egyelőre még a legnagyobb és tudósítókkal legjobban ellátott tévék sem tudják nélkülözni a hírügynökségek szolgáltatásait. De annak az ügynökségnek, amelyik elkényelmesedik, s amelytől az előfizetők ugyanazt és ugyanúgy kapják drága pén­zért, mint a regionális unióktól, nagy jövő nem jósolható.

Az értekezlet résztvevői egyetértettek abban, hogy a filmkamerát legyőzte az ENG, az elektronikus technika. Az ENG technika igazi felhasználása a legszorosabban kapcsolódik a földi állomások rendszeréhez. Minél sűrűbb az ország földi állomás-hálózata, illetve minél több és könnyebb, jól szállítható földi állomás áll rendelkezés­re, annál jobban lehet az ENG technika adta lehetőségeket kihasználni. A techniká­nak addig kell tovább fejlődni - mondták az amerikaiak ,ameddig olyan földi állomást dolgoznak ki, amely egy utazótáskában is elhelyezhető, s akkor azután nem lesz gond a világ bármelyik pontjáról élő közvetítést adni vagy rögzített köz­vetítést bejátszani.

 

A műhold és mibe kerül

Évről-évre olcsóbbak vagyunk - mondják a műhold kereskedők —, a rugalmat­lanságukról pedig csak úgy röpködtek a példák  Hotel Indonézia kellemesen lég­kondicionált agytermében.

Az ABU tagok a tarifák csökkentésére telt erőfeszítések bosszú soráról számollak be. 1972 óta ez a kérdés állandóan napirenden van a szervezet közgyűlésein. Az 1980 augusztusában Colombóban tartott értekezletre az A ABU műhold-bizottsága részletes felmérést készített a műhold díjtételekről. Itt kiderült, hogy 1978 óta a tarifacsökkentést négy ország tudta elérni: Ausztrália, Japán, a Kínai Népköztár­saság és Singapur. Á többi ország visszautasításban részesült. A felmérés alapján világossá vált, hogy a világon az AHU térségben a legmagasabbak a tarifák. Itt az első tíz percért 85-től 2000 dollárig terjedő összeget kell fizetni, alkalomszerű igénybevétel esetén az átlagár 8 - 900 dollár. Ez az ár éppen a kétszerese annak, amelyei Amerikában fizetnek, illetve 60—70 százalékkal magasabb, mint az európai tarifa.

Az Eurovízió rendkívül érdekelt abban, hogy a fejlődő országok előnyös műhold tarifákhoz jussanak. Minél olcsóbbak az Intelsat műhold tarifái, annál több ország viszi majd át az eurovíziós híranyagokat. Az Eurovízió maga is érdekelt az Intelsat tarifák csökkentésében mint a távközlési műholdak egyik legnagyobb igénybevevő­je.

Hosszú, kemény vita után az értekezlet új műhold-árakban állapodott meg: 

- napi közvetítéseknél 50 százalékos csökkentés, tehát 100 USA dollár 10 percenként

- heti közvetítéseknél 30 százalékkal való csökkentés, 140 USA dollár 10 percenkén!

- havi ismétlődés esetén 10 százalékos csökkentés, 180 USA dollár 13,5 per­cenként

A fejlődő országok szempontjából az a javaslat volt a legfontosabb, hogy mind a fejlődő országokból, mind a fejlődő országokba percenként 10 dollár legyen az ár, tekintet nélkül az időtartamra és a szolgáltatás időszakos jellegére.

A rendezők nagy örömmel fogadták azokat az információkat és írott anyagokat, amelyet az Interszputnyik nemzetközi űrkommunikációs rendszer moszkvai elnök­ségétől kaptam. Az Interszputnyik két műholddal dolgozik. Az egyik az Atlanti-óce­án, a másik az Indiai-óceán fölölt látja el feladatait.

Az Atlanti-óceán feletti műhold mind Észak-Amerikát, mind Dél-Amerikái, Közel-Keletet, Kelet-Európái, Algériát és Kubát sugározza be.

Az Indiai-óceán feletti műhold Európát. Közel-Keletet, Mongóliát és a Távol-Keletet látja el tévé­adásokkal. A közeljövőben a mongol földi állomás nemcsak fogadni tud majd, hanem adni is. Nemsokára Laosz, Kabul is bekapcsolódhat majd Vietnammal együtt az Orbita műsorvételébe és a hírcserébe. Az Interszputnyik vezetői szerint semmi aka­dálya annak, hogy Algéria is bekapcsolódjon a hírcserébe. Az árak kedvezőek, és még kedvezőbbek lesznek, ha több ország kapcsolódik be az átvételbe, mert az Interszputnyik árai mindig elosztódnak a résztvevő országok között. Az Interszputnyik további tervei: Szíria, Észak-Korea, Jemen, Irak és Nicaragua. Ezekkel az országokkal folynak a tárgyalások. Az intervíziós műsorcsere 40 százaléka ma már az Interszputnyik rendszeren keresztül megy. Nagyon jelentős az évi növe­kedési százalék is. Az Interszputnyik a Molnija kommunikációs műholdra épült, amely jelenleg a szocialista országokon kívül Algériában rendelkezik földi állomás­sal, illetve Angolában. Etiópiában épül földi állomás. A következő néhány évben az Interszputnyik még kél többcsatornás kommunikációs műholdat kíván elhelyezni 24 órás pályán, amellyel gyakorlatilag az egész világot be lehet fogni. Az Interszput­nyik nyitott szervezet, amelybe bekapcsolódhat mindenki, aki az Interszputnyik vételére alkalmas földi állomással rendelkezik.

 

Iskola a híradósoknak

A szakmai képzés óriási problémája is terítékre került. Mit lehet csak iskola­rendszerben, mit csak a gyakorlatban megtanulni. Mit érnek azok a tudnivalók, amelyek alkalmazásához csak a csúcs-technika megfelelő? Hogyan hozzák be a fejlődő országok lemaradásukat? Megannyi kérdés — megannyi nehéz feladat. De az értekezlet haladó gondolkozású tagjai tiltakoztak az ellen, hogy az információ­áramlás egyenlőtlenségét csak egyszerűen mint a szaktudásban jelentkező különb­ségeket fogják fel.

Nagy érdeklődés fogadta felszólalásomat ebben a kérdéskörben. Elmondottam, hogy mi magunk sem készítjük híradónkat ideális körülmények közölt. Vegyes technikai alapokon, filmmel, hordozható elektronikával, mágneses rögzítőkkel, kevés saját tudósítóval oldjuk meg napi feladatainkat. Többen csatlakoztak ahhoz a néze­temhez, hogy a szerkesztőségekben való szakember-képzés gyorsabb és hatásosabb minden másnál. Több felszólaló javasolta egy szakoktatási modell kidolgozását. Eddig még egyetlen értekezleten sem esett ennyi szó arról, hogy jól rendezett archívum nélkül, szakképzett archívosok nélkül tévéhíradót egyáltalában nem lehet csinálni. Az archívumok szerepe különösen a háttér-anyagok összeállítása szempontjából nélkülözhetetlen. Többen hangoztatták azt a nézetüket, hogy a tévéhíradók jövő­beni munkatársait, a rádióknál dolgozók közül kell kiválasztani és továbbképezni.

1977-ben határozták el az ABU közgyűlésén, hogy létrehozzák majd az Asiavíziót az ABU országok közti hírcsere biztosítására, kezdetben Délkelet-Ázsiára, majd később a Csendes-óceán térségére kiterjesztve hatáskörét. A cél az volt, hogy tipiku­san ázsiai híranyagokat gyártsanak, jellegzetesen ázsiai szemszögből készítsék el a filmeket és ezekéi más unióknak is ajánlják fel. A terv megvalósítása érdekében a térségben megalakult egy kormányközi szervezet Kuala Lumpurban. Eddig a térség 3079 szakemberéből 160 főt képeztek ki.

Az iskolát az UNESCO létesítette, de az alapításban a hírügynökségek is részt vettek. Kiindulásként elhatározták, hogy a térség minden televíziós szervezetéből egy négytagú csoportot részesítenek kiképzésben. A csoport összetétele: egy hír­szerkesztő vagy híradós riporter; egy híradós operatőr (filmiechnika vagy elektro­technika); egy hangtechnikus; egy filmvágó, aki az elektronikus montírozást is megtanulja.

Az elgondolás az volt. hogy az ABU mindegyik nemzeti tévészervezete, amelyik előbb vagy utóbb részt kíván venni a hírcserében, rendelkezzék egy kiképzett stábbal.

Kuala Lumpurban megindultak a négyhetes tanfolyamok a következő séma alap­ján:

 

        egyhetes elméleti képzés;

 

        háromhetes intenzív gyakorlati oktatás, ötször egy héten, külső színhelyeken, valódi híradós feltételek között.

 

A tanfolyamon részt vevő munkatársaknak adott eseményeket kellelt feldolgozniuk úgy, hogy azok még a felvétel napján fiktív bemutatásra, illetve a fiktív hírcserébe való bejátszásra alkalmasak legyenek.

Az oktatási tervben több előadás is szerepelt a világ műsorcsere helyzetéről, mindenekelőtt az Eurovízió módszereit részletezve.

A Kuala Lumpur-i iskola a híradós riportereket, operatőröket és hangtechnikusokat mind a 16 milliméteres színes filmtechnika, mind az ENG technika használatára megtanítja. Figyelemre méltó módszer, hogy minden forgatócsoport egy-egy alka­lomra csupán 30 méter filmet vagy ennek megfelelő mágneses szalagot használhat fel. Ennek nemcsak gazdasági okai vannak, hanem elsősorban az, hogy a híradósok tanulják meg a kamerával való szerkesztést. Ez azért szükséges, hogy az elkészült híreket sürgősen továbbítani lehessen. így egyúttal megtanulják a munkatársak az események „élő" közvetítésének módszerét is.

A tanfolyam minden költségéi a FES vállalta. Repülőjegyet küld a résztvevőknek, fizeti szállásukat és az iskola fenntartási költségeit is fedezi. Gondoskodik film- és videó nyersanyagról, illetve a pótalkatrészekről.

1979 -1980 – ban a FES 250 ezer dollárl fordított a tanfolyam céljaira. Egy - egy gyakornok négyhetes képzése átlag 50 dollárba kerül. Ez naponta mintegy 30 dollár, szerény összeg az elért eredményekhez képest.

A nemzetközi tévés hírcsere fontosságát nem lehet túlbecsülni. A lét: kinek a fejével gondolkoznak majd azok a száz és százmilliók, akik a tévé-híradókból értesülnek elsősorban a világ eseményeiről. A híradós világértekezletek eszköztárában nem szerepelnek a háborús kihívások, az asztaltborító durvaságok. Éppen ellenkezőleg, mindenki nagyon komolyan veszi, hogy nincs olyan vitás kérdés, amelyet ne lehetne tárgyalásokkal rendezni.

Csak helyeselni lehet, hogy a mi televíziónk az első perctől kezdve szorgalmazta többi regionális szervezettel való együttműködést. Erről továbbra sem akarunk mondani. Az eddiginél azonban többet és összehangoltabban kellene kezdeményezni a szocialista országok híradó eseményeinek terjesztése érdekében. „

 

 

 

Budapest, 2018-01-04