Bikkál Gyula: A mai magyar kultúrát, a történelmet, az életstílust, politikai életet kell bemutatnunk.




Dunavölgyi Péter:


A mai magyar kultúrát, a történelmet, az életstílust, politikai életet kell bemutatnunk.

  



Budapesten született, és itt végezte el a Műegyetemet. 1953-ben gépészmérnök lett, három év múlva, l956november 4.-én, elhagyta Magyarországot. Először Ausztriába szökött, majd Bécsen keresztül New Yorkba repült az ott élő unokatestvéréhez. Kezdeti nehézségeken keresztül eljutott az IMB -hez, melynek az újonnan beindult chip gyártó üzemébe kezdte el amerikai pályafutását. Mint IBM alkalmazott a Columbia Egyetemen tanult a Master Degree -ért, majd a hivatásos Mérnöki Degrre -ért, estenként, heti 6 órával, nyolc éven át. Dolgozott, mint független mérnöki tanácsadó 3 éven keresztül New York városánál. Pénzügyi szoftwareket készített. Amikor elérte a nyugdíjkorhatár, 1993-ban megkezdte második életét, amelynek semmi köze sem volt az elsőhöz - magyar televíziós lett New Yorkban. Beszélgetés Bikkál Gyulával.



Közel húsz éve ismerjük egymást, még New York-ban találkoztunk először a magyarországi rendszerváltás után. Volt, hogy heti kapcsolatban álltunk, amikor az MTV Híradó Főszerkesztősége, heti összefoglalókat küldött a diaszpórában adásokat készítő magyar televíziósok számára.
A műsort angol felirattal kapták, és sugározta az Amerikai Egyesült Államokban, New - York- ban, a Hungarian Extra - Bárdos Károly szerkesztette, és a Hungarian TV Magazine, a  Bikkál Gyula által szerkesztett műsorok. Szintén sugározta a cleveland-i, NBN TV- Kossányi Miklós tv-adója -, és a Hungarian TV, -  sacramentói magyar televíziós adó is, amit Kovács Attila szerkesztett. Ezen kívül a teljes észak – amerikai kontinenst besugárzó International Channel (Los –Angeles – i állami adó) tartotta folyamatosan műsorán. 
Kanadában a heti műsor láthatták, a Vass Magda szerkesztette Hungarian Spectrum (Glochester),  a Neumüller Imre szerkesztette TV Hongroise de Montreal, valamint a Calgariban Jim (Árpád) Lassu  szerkesztett Hungaria TV műsorának nézői.
Ausztráliában két melbourne-i magyar televízió, a Solymossy Kálmán szerkesztésében  működő Australian Hungarian Magazin TV, és a Jobbágy Sándor által irányított Melbourne Hungarian Television, műsorán volt látható. Az Ausztrál földrészt és Új - Zéland-ot besugárzó SBS ausztrál televízió adásában is fogható volt.
Bikkál Gyulával, - a new york-i televízióssal  az elmúlt másfél évtized alatt sokszor beszélgettünk, amikor itthon járt. Az utóbbi években sajnos ritkultak a személyes beszélgetéseink. Mos, a modern technikát felhasználva, interneten keresztül beszélgettünk.  

Dunavölgyi Péter: - Gimnazista korodban a mérnöki pálya vonzott. A televíziózás nem is jöhetett szóba, hiszen ekkor még nem is létezett, Magyarországon. Úgy tudom a harmincas évek elején, Budapesten születtél.

Bikkál Gyula:  - Budapesten, 1931. augusztus 25. én születtem, a II. kerületi Városmajori kórházban. A gyermekkori éveimet a Halmi utcai házunkban, a Sósfürdő közelében töltöttem.  Onnan jártam óvodába, majd az első két osztály következett a Váli utcai elemi iskolában,  a Móricz Zsigmond körtérnél. Most is igen szívesen emlékezem vissza Csentes nevű első osztályos és Lorberer Hermin másodikos tanárnőimre, no és persze jó pár akkori osztálytársamra. 

DP: - Az iskolai tanulmányaid alatt, kitört a II. Világháború, hogy élted át, mire emlékszel?

BGY: - 1939-ben költöztünk ki nagyanyám házából Zuglóba, a XIV. kerületbe, ahol a Hungária
úti elemi iskola másik két osztályát végeztem el. Itt egy villának egyik lakásában,
kellemes zöldövezetben laktunk. Ezek az évek addig a béke évei voltak! Szüleim polgári családnak számítottak. Édesapám a Jogi Osztály vezetője volt a Fővárosi
Gazműveknél. Ketten voltunk testvérek, Attila 5 evvel fiatalabb nálam. Családunk erősen 
Katolikus és evangélikus család volt. Emlékszem még arra is, hogy ebben az időben sok feledhetetlen nyarat töltöttünk Balatonakarattyán a nyaralónkban. Édesanyám, otthon vezette a háztartást. Az elemi iskola befejezése után a Szent István Gimnáziumba kerültem. Az Ajtósi Dürrer sorra. Nagy cserkészkedő ifjú voltam. Hetenként kirándultam, minden évszakban. Nyáron részt vettem cserkésztáborozásokban, és imádtam a nagy evezéseket a Dunán. Közben a háború szele elsöpört felettünk! Kaptunk egy jó pár amerikai bombázást! Majd bejöttek az oroszok.

DP: - Elsősorban a matematika, a technika vonzott ebben az időben?

BGY: - Jó érzékem volt az otthoni javításokhoz és nagyon szerettem és izgatott a matematika.. Tanulmányi jegyeim nagyon jók voltak és persze, műszaki pályára készültem. Közben apámat vallásos beállítottsága miatt a Gázműveknél leváltották, engem pedig Miskolci
Nehézipari Műszaki Egyetemre vettek fel, ahonnan sikerült az első év után a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki szakara átkerülnöm. Így Budapesten folytathattam a tanulmányaimat. Apámat anyagbeszerzői állásba fokozták le. Szerencsére közben édesanyámat felvették a Magyar Nemzeti Bankba, az étkezde vezetője lett.

DP: - Úgy tudom 1953 –ban szereztél gépészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetemen. Ez az-az év amikor Sztálin meghalt. 

BGY: - Igen bizony így történt, 1953-ban szereztem meg a gépészmérnöki diplomámat. Az első mérnöki állásom a III. sz. Autójavító Üzem volt, ott üzemmérnökként dolgoztam. Ez volt az államosított FIAT. A cég igazgatója, Végh Karoly, az első év után beszervezett az OTSB –be, autó és motorkerékpár versenyek országos szervezésébe.

DP: - Mit csináltál az 1956 tavaszi - őszi hónapjaiban?

BGY: - A Műegyetemen keresztül lettünk berángatva tartalékos tiszti továbbképzésekre. Minden 2 évben sor került erre. Az év elejétől új állasom volt a XVI. Honvédségi Autójavítónál. Üzemmérnök lettem. Nyáron a Skoda gyárba látogattam. Szörnyű állapotban láttam az utakat és embereket általában. Szeptemberben újabb állásajánlat kaptam a MOGÜRT cégtől eladó mérnöki beosztásra. Nagyon csábító volt és végül elfogadtam. Még nem kezdtem el a munkát, amikor kitört a Forradalom.

DP:  - Hol voltál a Forradalom alatt? Milyen emlékeid vannak a forradalom napjairól?

BGY:  - A Forradalom alatt Szüleimnél Zuglóban voltam. Onnan jártam be a városba, hogy láthassam közelről az eseményeket. Akkoriban a TV még elérhetetlen volt Magyarországon. Máshol ahol volt mindenütt láthatók voltak a drámai események, kemény harcok nyomai. Egy idő után minden elcsendesedett és kezdett visszatérni a normális kerékvágásba. Legalább is így nézett ki a városon belül. Tele voltunk örömmel, hogy az oroszok láthatóan kivonultak Budapest területéről. Egy véletlen esemény következtében ki kellett jutnom a Kelenföldi Pályaudvarhoz. Megdöbbenéssel láttam, hogy a mögötte levő mezők meg tele vannak orosz tankokkal és lövegekkel, nyüzsgő orosz katonasággal, akik nem úgy néztek ki, hogy visszavonulóban lennének. Hazatérve Szüleimnek beszámoltam a látottakról. Arra az elhatározásra jutottam (miután már 25 eves nagy fiú voltam!), mielőtt az oroszok meg visszajönnek, kimegyek Ausztriába és megpróbálok valami nyugati business kapcsolatot teremteni. Utána pedig visszatérek. Véletlenek folytan sorsom másképpen alakult. November 3.-án elindultam 3 szomszédommal együtt Bécs felé teherautó stoppal, majd vonattal Győrből, majd gyalog a határon keresztül. Végül Deutschcreutzból az ebenfurti vonattal Bécsbe. November 4.-en vasárnap  reggel 7 óra körül érkeztem oda. Döbbenettel értesültem arról, hogy az oroszok ismét Budapest ellen támadtak és Nagy Imre kormánya a Szabadságharcosokkal próbáljak a támadást megállítani. Kérik a nyugati hatalmak támogatását. Ez eldöntötte az sorsomat is, mert New Yorkban élő unokabátyámék ösztökéltek, hogy ne sokáig habozzak, hanem kérvényezzem az USA befogadását. Ez máar a november 4- e  utáni eseményekhez tartozott, de már Bécsben történt. December közepén már útban voltam New York fele. A Katolikus segély szervezett segítségével Becsből vonattal szállítottak bennünket Münchenbe, majd repülővel Camp Kilmerbe, New Jersey államba. Terveim még nem voltak, de tudtam, hogy unokabátyámék családjához kell mennem, akik New York Cityben laktak.

DP: Milyen terveid voltak a megérkezés után? 

Miklós személyzeti Igazgatója volt az American Cyanamid cégnek, irodája a elegáns Rokkefeller Centerben volt. Azt javasolta, hogy csak január 6 - után keressek állast, mert addig mindenki ünnepi hangulatban volt.

DP: - Mi várt rád az Új világban?


BGY: Amerika a fellendülés időszakában volt. Camp Kilmerben jobbnál jobb állás ajánlatokkal és lehető minden ajánlattal (lakás, ház, ösztöndíj) próbáltak a cégek magukhoz csalogatni az embereket. Nem volt szükség kapcsolatokra hogy az ember egy jó mérnöki állást megszerezzen. Egy jól összeállított önéletrajzra és egy kedvező interjúra volt csupán szükség, Több kezdeti próbálkozás után az IBM egyik új üzemében kötöttem ki. Itt főleg ipari mérnöki munkakort töltöttem be és egy új komputer chip gyártásának előkészítésen dolgoztam.  Az  IBM által nyújtott tanulmányi lehetőséggel, mely a Műszaki Egyetemen végzett tananyagot beszámítva lehetővé tette, hogy a Master Degreet, sőt egy Professional Ipari Mérnöki Degreet megszerezhettem a Columbia Egyetemen. A tandíjat, tankönyveket IBM nyújtotta egy B- tanjegy felmutatása mellett.. Bizony ez 8 éven keresztül megkívánta, hogy hetente, három estén részt vegyek előadásokon és óriási mennyiségű házi feladatokat kellett közben elvégeznünk. Kemény évek voltak ezek.. Jóformán minden időm tanulásra volt szentelve. Nem sok időm maradt családi életemre, vagy a New Yorki magyar körökbe való bekapcsolódásra. Ahogy látható, az IBM-nél való munkálkodás párhuzamosan ment a Columbia Egyetemen való tanulással.

Időközben IBM-WTC lehetőséget nyújtott, hogy egy újonnan létrejött nemzetközi különleges feladattal megbízott csoport vezetője legyek Franciaországban. Corbeil - Essonesban (Párizs közelében) volt az új munkahelyem. Egy nemzetközi csoporttal gyártó modellt kellett készítenem, amely szimulálni tudta az IBM gyártási folyamatát és erre egy dokumentációt is kellett összeállítanunk. Amikor ez a munka 2 és fél év után befejeződött,  IBM  - WTC ismét egy tanácsadói pozícióban nyújtott számomra ehetőséget, Münchenben. Ottani feladatom az volt, hogy ipari mérnöki formában támogassam a cég álladó csoportjait. Ez egy igen érdekes újszerű munka volt, mely megkívánt utazást, előadásokat mindenfelé Európában Innen 1975-ben tértem vissza New Yorkba. Ezt követően ismét az IBM-nél dolgoztam egészén 1987-ig, mikor megváltam a cégtől. Független Tanácsadói munkába kezdtem.

 -DP: Gondolom, bekapcsolódtál a New York-i magyarság helyi társadalmi, kulturális életébe. Mesélj erről egy kicsit milyen volt az emigrációba kényszerült magyarok élete az ötvenes - hatvanas - hetvenes - nyolcvanas években, New Yorkban. Hány magyar élt
illetve él New Yorkban? Én úgy tudom kb. kétszázezer első- és másodgenerációs magyar él New Yorkban, így van?

BGY: - Bizony órákat lehetne beszelni a New Yorki magyarság társadalmi és kulturális életéről. Érdekes módon ezek főleg a templomok, a Magyar Ház, Hétvégi Magyar Iskola, Cserkészek, Jótékony Egyesület, TV és Rádió Műsorok, Magyar Színház, Magyar Könyvtár, Magyar Könyvesbolt, Szabadságharcos Egyesületek és a Főkonzulátus Megemlékezései köré összpontosultak. Mindegyik saját programjaival gyűjti egybe a tagságát. Elfogadható, hogy a magyarság első/másodlagos generációt is beleértve, kb.. 250,000 -t tesz ki. Itt New York Cityben.. Sajnos a magyarság száma egyre csökkenőben van és az újonnan érkezők láthatóan csak rövidebb időszakra vannak itt. Az utolsó 5 évben főleg Erdélyből érkezett a magyarság jó része.

DP: -1993-ban nyugdíjba mentél. Élt tehát a kilencvenes években közepén egy műszaki értelmiségi, Manhattenben, aki megkezdte mondhatjuk úgy is, hogy a második életét, televíziós lettél. Hogyan történt?

BGY: - Egy lehangolt napon összefutottam Viczián Zsuzsával, akit már ismertem, mint egy önálló TV Producert New York Cityből. Nagy meglepetésemre rövid beszélgetés után meghívott a TV csapatába bemondónak azonnali kezdéssel. Ez teljesen önkéntes alapon történt, betanulás reményében, én örömmel beleegyeztem. A Hungarian Tv Magazin az itt élő magyarság életével foglalkozott. Így kezdődött tévés karrierem. Már kezdetben valósággal beleszerettem a televíziózásba. Megosztva mondtam a világhíradót más beosztott munkatársakkal, Cserey Erzsivel, Üsztöke Istvánnal, Takács Istvánnal. Én értem el, hogy félórás műsoruk megnyúlt egy órára. Aztán egy év múlva Budapestre utaztam egy hónapra, melynek az lett a következménye, hogy közben más vette át a bemondói szerepemet. Így ért véget a szereplésem a Hungárián TV Magazine -nel.

DP: - Mikor visszatértél New Yorkba úgy gondoltad, hogy saját lábadra állsz, saját műsort indítasz.

BGY: - Igen, akkor ébredtem rá annak a lehetőségére, hogy én is beindíthatok heti félórás adásidővel egy saját műsort, melyet a Manhattan Neighborhood Network (MNN) TV -cég kábel csatornáin keresztüljutott el a helyi magyar nézőkhöz.

DP: - Amikor New York-i ismerőseimtől kérdeztem tudják - e, hol van Bikkál Gyuszi tv-stúdiója rávágták, hol lenne máshol mint a Fehér házban! Hogy is van ez, hol hoztad létre a stúdiódat?

BGY: - A tévéstúdió valóban a Fehér házban volt. Nq nem Washingtonban, hanem itt a New Yorkban a 82. Srt és a 2.  Avenue sarkán. Itt van a lakásom. A ház színe miatt, hívták Fehér háznak. Az ebédlőből alakítottam ki a Stúdiót a sok géppel, készülékkel. Semmilyen támogatást nem kaptam sem itt sem otthonról, mindent magamnak kellett előteremteni. A lakás teraszáról látni a legendás Gulyás körutat, prózai nevén a 2. Avenue-t. Nem tudni, honnan kapta a magyar nevét. Sok volt itt a magyar üzlet, iroda, intézmény, vendéglő, különösen 1956 után, de még manapság is sok magyar lakik errefelé. Felállítottam tehát a stúdiómat, itt kezdtem el készíteni a műsorokat, ezek főleg interjúkból, helyszíni riportokból és átvett TV műsorokból – pl.  amit tőletek, majd amit a Duna Tv-től kaptunk - álltak össze. Pesti látogatásaim alkalmával ott is kaptam műsorokat, valamint forgattam is, sőt küldtek nekem általam megrendelt riportokat is Magyarországról. A műsoromnak a címe Hungárián Magazine Extra volt. A mi műsorunk használt egyedül "teleprompter" technikát.  


DP: - Beleszerettél a riporteri munkába is? 

BGY: - Nagyon szeretek riportokat is készíteni. Készítettem interjút Erdős André magyar nagykövettel, Kovács István és Molnár László főkonzulokkal, Pestről érkezett politikusokkal (Kovács László, Orbán Viktor, Földessy Dénes), újságírókkal, helybéli politikusokkal (Hóka Ernő, Szodfriedt Dénes), cserkészekkel, Fischer Viktor és más cserkészvezetőkkel, valamint Seregély István egri érsekkel amerikai útja alkalmából. Volt egy félórás riportom a New York- i hétvégi Magyar iskoláról, melyet a DUNA TV is leközölt. Ha meghívnak; ott vagyok különböző sajtótájékoztatókon, de hívnak a helyi intézmények műsoraihoz is, egyházi eseményekre, a cserkészek műsorokra. De én végzem a felvétel előkészítését (súgógéphez stb.), a felvételt, az ellenőrzést, sőt a vágást is. Én készítem el a más tévérendszerekből, pl. PAL az átalakítást az amerikai rendszerek számára, és fordítva.


DP: - Később két új adást is indítottál, a Manhattan Neighborhood Network nevű kábeltévén, sőt elnyerted a csatorna 200l-es nemzetközi Community Media díját is.


BGY: - A két műsor: a Friss Hírek Magyarul és a Hungarian Magazin Extra. Sőt aztán még egyet a harmadik adása is, elindult a Hungarorama. A Friss hírek magyarul, című műsort pénteken 18 órakor sugározzuk az 57-es kábelcsatornán, a Duna TV heti összefoglalóját tartalmazza. A Hungárián Magazin Extra ugyanott látható, szombat reggel. Eseménynaptár, magyar kultúra, hazai tájak - körülbelül ez látható benne. A harmadik, Hungarorama, szintén kábeltévén fogható, az 56-os csatornán, kiváló nézettségű időpontban: szombat este fél nyolctól nyolcig. Fontosnak tartom, és úgy gondolom, hogy szükség van egy olyan műsorra, amely angol nyelven szól az amerikai nézőkhöz, vagy a második, harmadik nemzedékhez tartozó, a magyar nyelvet alig vagy semennyire sem beszélő nézőkhöz. A mai magyar kultúrát, a történelmet, az életstílust, politikai életet kell bemutatnunk. Az adások növelik Magyarország jó hírét, az amerikai befektetők nálunk biztatásra találnak.


DP:- Aztán a stúdiót elköltöztetted.

BGY: - Igen, mert engedélyt kaptam stúdióm áthelyezésére a New Yorki Szent István templom Szent Ferenc termébe. Azóta a műsorok készítése ott történik 2-3 év óta..

DP: - Gyuszi, azt írtad, hogy 2011. augusztusától visszavonultál a televíziózástól is, mert feletted is eljárt az idő, elmúltál 80 éves, mi lesz az utánpótlással? És mi lesz, a stúdiód archívumával? Gondolkodtál ezen? Azért is kérdezem, mert itt olvasható, ezeken az oldalakon egy interjú a clevelandi SBN magyar rádió és televízió, volt tulajdonosával Kossányi Miklóssal -, ő is mindig tervezgette, hogy az archívumát valami módon rendezni kéne, vagy hazajuttatni egy gyűjteménybe, aztán halála után tudomásom szerint az enyészeté lett, vagy lesz. Szerintem igen fontos megőrizni minden olyan audiovizuális dokumentumot, ami a diaszpórában élő magyarság életét, dokumentálja. Mit gondolsz erről?

BGY: - Ez így van! Rózsa Ákos vette at a HUNGARORAMA műsoromat már több hónappal ezelőtt és szeptembertől átvette a HUNGÁRIÁN MAGAZINÉ EXTRA TV műsoromat is. Ákos egy tehetséges riporterként ismert és úgy tudom, hogy az MTV-nek is küld riportokat rendszeresen. Díszleteimet, felszereléseimből a felvevőt, a súgógépet, és a díszleteket mar átadtam valakiknek, 2-3 riporteri, régebbi gyártmányú VHS felvevő meg megvan. Nagyon szívesen, teljesen ingyenesen, megkaphatod az Archívumot, mely nem több mint 2-3 ezer VHS kazettát tesz ki. Talán a Főkonzulátus  is közre tudna működni az átadásban és szállításában

DP: - Fontos lenne megőrizni, erre majd visszatérünk, konzultálok majd a Nemzeti Audiovizuális Archívummal is (NAVA).
Mivel telnek majd most napjaid?

BGY: - Még nem tudom biztosan. Küzdök a diabetikus és  koleszterin problémákkal. Orvosi kontrol alatt vagyok. Szeretem a csoportos gyógytornát, olvasást. Tervezem regényem megírását. Szeretem a kirándulások, sétákat és főleg  a pihenést!


Köszönöm a beszélgetést.

A beszélgetőtárs, és aki le is jegyezte Dunvölgyi Péter.

Budapest / New York, 2011. július - szeptember