Moldoványi Ákos: Búcsú Sykora Sándortól
Moldoványi
Ákos: Búcsú Sykora Sándortól
Jó barátot, kiváló kollégát
gyászolnak a tévéhíradósok. A gyógyíthatatlan betegség elrabolta Sykora Sándort, aki hosszú éveken keresztül
a Tv-híradó egyik rendezője volt.
Másfél évtizede jött a televízióhoz.
Azelőtt is a filmes szakmában dolgozott: kiváló képességű vágónak ismerték a
filmgyárban. 1959-ben „átcsábították" az új lehetőségek. A Híradó egyik
legnehezebb, legnagyobb figyelmet és felkészültséget igénylő posztján állt
munkába. Rendező lett, fontos kulcsember, aki összeötvözte és egységbe fogta a
híradó-adások bonyolult szerkezetét. Hamar megismerte a korszerű technika
minden csínját-bínját, és nagy biztonsággal igazodott el benne. Az adás minden
munkatársa biztonságban érezhette magát, ha ő ült a vezérlőpultnál. Gyors
helyzetfelismerése, döntési készsége sokszor kisegítette a bajból, hisz élő
adásokban soha sem kizárt a technikai hiba lehetősége.
Ha azt mondjuk: szerette a fiatalokat
- ez üresen hangzik. Nem egyszerűen szerette őket - szívügyének tekintette az
utánpótlás nevelését. Mindenkihez volt jó szava, segítő észrevétele, hasznos
tanácsa.
Volt még egy nagy szerelme: a trükkfilmezés. Ebben a műfajban kevesen
értek el olyan magas színvonalra, mint ő. A nézők számára talán máig is emlékezetes
Egy életben
maradt varsói című animációs filmje, amelyet Schönberg zenéjére
készített, s mintha valóban életet lehelt volna az állandóan mozgó, formálódó
agyagfigurákba. Egy másik filmje pedig, melyet Sztravinszkij zenéjére
komponált,- rajongott a modern zenéért -, éppen az elmúlt héten szerepelt ismét
a képernyőn. ő volt az, aki néhány évvel ezelőtt elkészítette a Híradó modern,
máig is látható, térképes időjárásjelentését...
Aprólékos munka volt, több hónapos gondolkodás, töprengés, míg végre minden
helyre került, az esőcseppek és a hópelyhek, a felhők és a napsütés ..
Tudtuk már jóideje, hogy beteg,
de hinni nem akartuk, ő maga sem akarta, hogy higgyük. Amíg ereje tartott, jött
dolgozni. Most búcsúznunk kell tőle. Moldoványi Akos
Megjelent a Rádió és Televízió Újság
1974/44. számában