Sényi Imre: Hogyan jutott képernyőnkre a csúcstalálkozó?

Sényi Imre: Hogyan jutott képernyőnkre a csúcstalálkozó? 

 

 „Az ötödik falon" - ahogy egy svájci tudós nevezi a képernyőt - a szovjet -amerikai csúcstalálkozó jónéhány eseményét láthattuk a mi­nap. Hogy a képek milyen módon és milyen úton jutottak el hozzánk, bizonyára sok nézőt érdekel. Ismer­kedjünk hát meg a nagyjelentőségű világpolitikai esemény tévéközvetí­tésének egyes műhelytitkaival.

A fő gondot az okozta, hogy a nyu­gati félteke és Európa középső része között 6 órás időeltolódás van. A 19 órakor Washingtonban lejátszódó események képei pl. éjfél után 1 órakor jutnak el hozzánk. Hajnal­ban már a Szovjetunió is közvetít­hette volna a találkozó mozzanatait, ha lenne ilyen időpontban tévéadás. Moszkva a legmegfelelőbb utat vá­lasztotta: az amerikai műholdra fel­lőtt, majd onnan sugárzott esemé­nyeket a nyugat-európai mikroláncon és az Intervízió láncán keresz­tül vette át, majd film- vagy mág­neses eljárással rögzítette.

Valahányszor két világrész áthi­dalásáról van szó, az egyetlen kor­szerű és gazdaságos megoldás a mű­hold alkalmazása. Természetes, hogy ez esetben is ehhez folyamodtak. Az effajta közvetítés azonban - noha már bizonyos múltja van - egyál­talán nem egyszerű. Az állomás, amely a földről küldi fel a képet a műholdra, igen nagy teljesítménnyel dolgozik. A műholdról a föld felé kisugárzott teljesítmény viszont kb. csak egy watt (!), mert a műhold napelemei ennél több áramot nem tudnak szolgáltatni. így az onnan érkező jel, a kép és a hang egyaránt rendkívül gyenge, s tovább gyengí­tik a környezetből, a világűrből érkező idegen zajok és zavarok. 

Az Atlanti-óceán felett álló mű­holdról a jel Nyugat-Európába, az NSZK-beli Raistingba érkezett. Ez az állomás különböző, igen bonyolult eljárások segítségével felerősítette és a prágai Intervízió-központba küld­te el - a mikroláncon át - a színes képet és a hangot. Ami ugyancsak elég hétköznapian hangzik, ám gon­doljuk el, hogy az amerikaiak 30, mi pedig 25 képet közvetítünk másod­percenként, és ennek megfelelően az USA-ban 525 soros, nálunk viszont 625 soros a televíziós kép. így vá­lik érthetővé: miért van szükség az ún. normaváltásra, ismeretes, hogy a világon többfajta színes képrend­szer van. Az Egyesült Államokban a NTSC rendszert alkalmazzák, a nyugat-európai államokban több­nyire a PAL-t, mi pedig a francia SECAM-ot vezettük be. Az Eurovízió műholdvétel! állomásán azért működik az a normaváltó műszaki berendezés, amely az NTSC jeleit az Eurovízió számára megfelelő jelek­re alakítja át. Az Intervízió prágai központjában kerül sor az újabb váltásra; most már a SECAM „veszi át" a képeket.

A műhoídról érkező jeleket nagy parabolaantennákkal fogják fel., hogy egyetlen hasznos jel se men­jen veszendőbe. Ha az Intervízió to­vábbítja számunkra a felvételt, ak­kor a prágai központtól mikrohul­lámú láncon érkezik a kép. Brezsnyev moszkvai elindulásáról pl. meg ilyen láncon kaptuk a beszámolót. A washingtoni fogadtatást azonban már műhold segítségével közvetítet­ték az Eurovízíón, majd Prágán át. A Tv-híradóban naponta látott egy­két perces tudósítást rendszerint Moszkva adta a reggeli Vremja c. aktuális adások keretében, vagy a műhold segítségével készült felvéte­leket este mikroláncon juttatta el a Magyar Televíziónak.

Ma mindez még többé-kevésbé tech­nikai csoda. Maholnap ellenben a földrészek közti kommunikációnak olyan eszköze lehet, amilyen - 1973-as fogalmak szerint - a telefon.

Sényi Imre

 

Megjelent: a Rádió és Televízió Újság 1973/28 számában