Spánn Gábor: Operatőr a hordóban...

Spánn Gábor:   Operatőr a hordóban...

 

 

- Csak a lámpák érkezzenek meg baj nélkül!- sóhajtott már a re­pülőgépen a háromtagú tévéstáb ve­zetője: Zádor László szerkesztő. Rendben landoltunk is Bordeaux repülőterén, s mivel az elénk kül­dött mikrobuszra jócskán kellett vá­rakoznunk, elbóbiskoltunk. Arra riadtunk fel, hogy a lámpákat tar­talmazó ládákat úgy hajigálják a repülőgépből kifelé, mint cirkusz­ban a buzogányt.

Különben is, a lámpák ...

Itthon gondosan a lelkünkre kö­tötték, hogy Bordeaux-ban 110 vol­tos feszültség van, és mi ilyen lám­pákkal szereltük fel magunkat. Be­kapcsoláskor aztán valamennyi lám­pánk egyszerre kiégett, s a hely­beliek mosolyogva közölték, hogy általában ugyan 110 Volt a divat, ám az újonnan épült házakban - mint a forgatás színhelyén is - már 220 van... Amikorra a kiégett izzókat kicseréltük, az ünnepélyes avatáson már minden szalagot át­vágtak. A finom magyar borok ha­tására mégis sikerült egy vállalkozó kedvű díszvendéget találnunk, aki hajlandó volt a szalagokat újra­vágni...

Izgalmas riportnak ígérkezett Ope­raházunk bemutatkozásának meg­örökítése is. Képzeljünk el egy olyan színházépületet, amely csak pincé­ből és emeletekből áll. Operatőr kollégámmal végtelennek tetsző lép­csőjáratokon cipeltük a súlyos fel­szereléseket, s amikor azt hittük, célhoz értünk, kiderült, hogy még csak a süllyesztőben vagyunk. Ujabb tortúrák után végre a szín­padra is feljutottunk. Hová kap­csolhatjuk a világítást? - ez volt pillanatnyilag a legfontosabb kér­dés. Mindenki elfoglalt, senkitől sem lehet kérdezni. így öntevéke­nyen rákötöttünk egy szabadnak látszó kábelre, melyről aztán kide­rült, hogy csupán egy megvastago­dott pókháló ...

Úgy terveztük, hogy a hangot - beleértve a közönség tetszésnyilvá­nítását is- -a nézőtérről vesszük fel. Igenám, csakhogy a színház valamennyi belépőjegyét eladta, még a pótszékeket is. Cselhez kellett folyamodnunk. Vállamon a tízkilós magnóval,   s   magamra   erőszakolt biztonsággal vonultam végig a nézőtéri sorok között, így aztán senki sem állított meg. Később kissé zavart okozott, hogy a lelkesen ugráló és a színpadhoz rohanó nézők sorban megbotlottak kifeszít kábeleinkben - de ezt is túléltük ...

Kameránkkal meglátogattuk a híres bordeaux-i szüretet is. Operatőrünk, Bárányi István, művészi felvételeket kívánt készíteni, s megkérdezte: beállhatna-e az egyik gyűjtőhordóba, miáltal a filmszalagon úgy látszanék, mintha a szőlőt a puttonyokból egyenesen a kamerára  öntenek. A tökéletesség érdekében hatszor is elpróbálták a mozgást, ment is minden zavartálanul. Végre felvétel! A francia szüretelők lelkesen hozták és öntötték szőlőt a megbeszélt helyre. Csak  hogy  az  időközben  megtört, levet eresztett, mely körülmény a szalagon ugyan nem volt észlelhető  operatörünk ruháján és félvevőgépén azonban annál inkább ...

Azért ez a riport is elkészül talán azóta látták is már a Tv-Híradóban. Reméljük, emlékeznk ahogyan mi a mindennek ellenére  felejthetetlen utazásra ...

Spánn Gábor

 

Megjelent a Rádió és Televízó

Újság 1972/47