Olcsvay Géza és a M.Kir.Ludovika Akadémia kapcsolata

Dunavölgyi Péter

 

Olcsvay Géza és a M.Kir.Ludovika Akadémia kapcsolata

 

  

Olcsvay Géza 1896 –ban született Budapesten. 1910-ben már arra készült, hogy festő legyen, fél évvel később már iparművész növendék. A technika fejlődése is nagyon érdekelte, 15 éves volt, amikor bátyjával a Magyar Aero Club támogatásával saját repülőgépet építettek. 16 évesen már Észak - Olaszországban folytat festészeti tanulmányokat. 18 éves, amikor megkapja az iparművész diplomáját, de ebben évben még kis időre a bécsben aviatikát tanul. 1915. márciusában bevonul honvédnek, majd 1915.  március 24-én indult a galiciai frontra. Orosz fogságba esett, Gyóni Gézával raboskodott eggyütt ennek részletei ugyan csak itt ezen a honlapon olvashatók. 23 ezer kilometer megtétele után tért haza. Bejárta Kina északi, Japán deli részét, látta Formozát, Singapúrt, Colombót, Suezt, Arábia sivatagait, és a Sion hegyet is, mire hazatérthetett.   

 

1926 nyarától vett részt valamilyen módon a Ludovika Akadémia tevékenységében , Olcsvay Géza iparművész. Ennek dokumentumaiból készült ez az összeállítás.

Olcsvay Géza megőrizte az első 1926-ból származó postatakarékpénztári kifizetést, amit az Akadémiától kapott.

 

A kapcsolat véletlenül jött létre erre vonatkozóan Olcsvay Géza korabeli visszaemlékezése áll rendelkezésünkre:

„(…) váratlanul egy iparművész kollégám keresett fel és arra kért,hogy hajlandó lennék- e jelenlegi sanyarú állasában őt 4 hónapra kisegíteni! Közölte,hogy a tisztképző Ludovika Akadémián  órabéres polgári alkalmazottként dolgozik,mint  "HARCÁSZATI RAJZOLÓ” .Tudomása szerint voltam katona,- nagyjából ismerem a katonai térképeket, az újfajta harcászati ábrákat majd 2 - 3 hét alatt megtanulom a rendelkezésre álló sokszorosító anyagokat,amikkel a rajzokat kell elkészítenem, megismerem, begyakorlom. Mit tudtam én, hogy mire vállalkoztam!  … Végeredmény: a 4 hónapból 18 év lett! A Ludovika nekem már előzőleg , hogy úgy mondjam  „grafikus”  megrendelő – felem volt. Egy tábornoki albumhoz készítettem dísz-feliratokat és díszítéseket,, az  előző évben  a múzeumuk részére . Nem részletezem,hogy milyen mostohán bántak az első években  velem  az „urak" és az altisztek. Bőséges lehetőség volt ez arra,hogy kevélységem letörjön,és a családeltartás biztosíthatása miatt, gyakoroljam  a megalázás elviselését.    Viselkedésük akkor kezdett megvál­tozni velem szemben,amikor az új katonai kiképzés és új harcászati alapelvek jobb megismerhetése végett 3 évre rá 28 - napos fegyvergyakorlatra vonultam be egy pesti gyalogezredhez,mint tartalékos zászlós. Nagy feltűnést keltettem, amikor először tiszti egyenruhában jelentem meg az irodában, illetve az Akadémián. A szegről – végről „kebelbeliség” menten bajtársi barátokat szerzett számomra, ugyanazokból, akik előzően egyszerű polgári szakmunkásnak hittek. (…)”  

„(…)Volt az akadémián egy önképzőkör,a LEVENTE- KÖR,melyben hetenként egyszer magánszorgalomból, kedvük szerint választott szakosztályokban, képzőművészetet, stb. tanulhattak az akadémikusok. A polgári életből  felvett növendékek között sokan gyatrán tudtak rajzolni és betűvetni,  természetesen a térképeken meghonosodott típusokról   volt szó.  Már 1930-ban azt a megtisztelő megbízást kaptam,hogy a Levente-kör térképész - szakosztályán heti 2 órában - tanítsam, gyakoroltassam a betűvetést.

 Örömmel vállaltam. Ez is elősegítette nívóm némi emelkedését a nagyon szigorú kasztendszerbeli embertársaim között.  Pedagógus munkásságomat olyan jól végeztem, hogy a következő évben a felállításra kerülő új szakosztály, nevezetesen az : a kézügyességes IPARMŰVÉSZETTEL foglalkozóként vezessem, hivatalos tiszt felügyelete mellett.  Ez az új csoport  együtt működött a képzőművészeti csoportbeliekkel. Tanítványaim láthatták, hogy amazok mit csinálnak, amazok meg , hogy az enyéim mit csinálnak. A vezető tiszt tanárok kezdtek  letegezni, megbecsülni, sőt meg – megengedték, hogy a festők, a szobrászok munkáiba is belekontárkodjak.  Volt közöttük,  egy – két igen tehetséges fiú , és  az én szakoktatásomba bevezettem a „főiskolai”  stílust. Nemsokára,  évenként még házi kiállítást rendeztettünk a növendékek munkáiból, s így a mindenkori parancsnokok is felfigyelhettek nevelőmunkánknak az általános ízlést, művelődést emelő tényére.

Ha olyan parancsnok került az Akadémiára, aki szerette a művészetet, ezt az alkalmat iparkodtam kiaknázni. Az intézet katonai és nemzeti tradiciójának  kiemelése végett olyan feladatokat .tűztem növendékeim elé,hogy az maradandó nyomokat is hagyjon az Alma Mater falain,_ termeiben, a nagy parkban is. Szobrok, domborművek némely tanításhoz szükséges , tanábrák kifaragása pénztárcák, könyvfedelek domborítása bőrből, családi címerek kifaragása fából, a híres LUDOVIKÁS bálokon a  terem művészi díszítését mind-mind maguk a növendékek készítették vezetésem alatt. Az egyik  akadémikus pl.  elkészítette a parkban felállítandó szobrát az Akadémia legelső parancsnokának, műmárványból, a tantermekbe pedig majdnem 1 méter átmérőjű komoly domborműveket helyeztünk el a nevezetesebb nagy hadvezérekét., a múlttisztelet ápolására. Magam elkészítettem kb 1 négyzetméteres nagyságban Magyarország történelmének jellegzetes periódusait terméskőből kifaragva, térképszerűen.  „

Olcsvay Géza családi albumában számos fényképfelvétel maradt a saját Ludovikán készült alkotásiról, és a hallgatói alkotásairól , most ezeket mutatom be

  

 Saját alkotásokból:

 

 

 



 

       

 

A tanítványok műveiből:

   

   

 

 

 

 


 


Olcsvay Géza iparművész, tartalékos hadnagy 1940. július 6 -án kelt jelentésében foglalta össze, hogy 1927 – 1940 közötti tanévekben milyen „maradandó” művészeti tevékenységet végzett az Akadémián. 

(Megjegyzés: Az eredeti jelentés egy példánya ma már a Hadtörténeti Levéltárban megtalálható, életrajzi naplójával együtt adtam át az intéztenek – Dunavölgyi Péter). Az idézett jelentés, változatlan utánközlésben:

 

M. kir. Honvéd “Ludovika” akadémia                                               Olcsvay Géza iparművész                                        

                                                                                                           tart. hadnagy

 A m.kir.honvéd „Ludovika” akadémia parancsnokának!

                                                                                   Budapest

Budapest, 1940. évi július hó 6-án.

Jelentem, hogy az 1927 -1940. tanévek alatt a következő – maradandó értékű -  munkásságot fejtettem ki.

1./ parkban álló parki őrház terve /1932/

2./ Gya.leg.kül. előkertjében  álló nyerstégla "Szent László” /1941/

3./ A szökőkút mellett álló volt Szt. László  szobor talapzata. /1936/

4./ A „Moritz „- szobor  gondolata és talapzata /1940/

5./  Az ünnepélyeken felállításra kerülő zászlótartó alapéítmények /1931/

6./ A hősi halált halt tisztek emlékműve előtti növényzetből ültetett „Magyarország”. /l928/

7. Irredenta – folyosón függő irredenta vármegye – sorozat /1935/

8,/ Ugyanott 2 db  dísz fali faállvány, az országzászló kicsinyített mása számára /1936/

9./ főépületben elhelyezett színes üvegablakok terve /1931/

10./ A  tanári szoba folyosóján lévő nagy, egykori avatás kép falábazata /1931/

11./ A főépület II. em. lévő díszes magyaros csillárok / 1940/

12. A tantermekben, irodákban kifüggesztett „Hiszekegy” / 1929/

13. A tantermekben elhelyezett domborművek szobrászati irányítása /1940/

14./ Főépület belépőcsarnokában elhelyezett nagy márványtáblák elhelyezési terve /1940/

15. / A főépület udvarában elhelyezett vértanú emlékkő elhelyezési terve / /1940/

16./ R.K. kápolna  kapubejáratának betű tervei /1936/

17./ Prot. Imaterem nagyheti oltár díszítésének részbeni álalakításának tervei / 1936/

18./ Ref. Ajándék album monogram terve /1936/

19./ A Főépület folyosóin  elhelyezett rendfokozati táblák /193 ../

20./ A lovas – körzetben álló Szent György kép oszlopterve /1934/

21./ A házak területi változásait ábrázoló  kő domborművek /1940/

22. A Múzeumban:

a, Tábornoki album /1926/

b, A régi váci Ludoviceum tervmásolata

c , Rendfokozati album

d , Reprodukció a Petőfi – múzeumban elhelyezett rajzomról, amit Gyóni Gézát ábrázolja a szibériai halottas ágyán /1928/  )

e , Centenárium alkalmával készült parancsnoki „családfa” rajza /1931/

f, Felavatandók névalbumának terve /1931/

g, Számtalan illusztráció a „Ludovikás Levente” számára /1927-1940/ 

 

A M.kir. honvéd „Ludovika” akadémia parancsnokság 1941. május 31-én kelt 123. Akadémia Napiparancsában olvasható, hogy a hallgatók rajzkészségének fejlesztése érdekében Olcsvay Géza iparművész /t.hdgy/  a tanév végéig tájékoztató előadásokat tart.   

Olcsvay Géza 1941-ben megírja és saját kiadásban megjelenteti „A katonai betűvetésről” című könyvét.

 1943. augusztus 1 - én előléptették térképész szertári századossá.

 

A II. Világháború idején a nyugati fronton esett hadifogságba, megjárta a francia és amerikai fogolytáborokat. A háború és a hadifogságból való visszatérése után iparművészi megbízást nem kapott. Ludovikás “múltja” miatt álláshoz is nehezen jutott, végül sikerült műszaki rajzolóként elhelyezkedni a GANZ MÁVAG gyárban. Három könyve az Országos Széchenyi Könyvtár digitalis könyvtárában ma is olvasható.