A Loy Krathong éjszakája

 

Dunavölgyi Péter:

 

A Loy Krathong éjszakája

 


Reggel hét óra. A turisták többsége még alszik a tizennyolc fokosra hűtött szállodai szobákban. Nemrég tértek vissza a Patpong éjszaki életéből. A helybéliek már nyitják üzleteiket, a hivatalnokok autókon és a Tuk-tuk – okon igyekeznek az irodákba. Bangkok megszámlálhatatlan utcai kifőzdése, már órák óta talpon, hogy az utcán siető hivatalnokok és munkások elfogyaszthassák megszokott reggelijüket. A Sukhumvit Roadon mind két irányban, három sávban áll a reggeli csúcsforgalom. A nap már süt, az autók kipufogó gáza keveredik a több mint nyolcan százalékos párával. Európai embernek már most nehéz a levegő. Aki nem ismeri a tahi szokásokat, annak ez a nap épp olyan, mint a többi bangkoki munkanap. Aki ilyen korán már az utcán sétál, már most érzi, hogy valami különleges fog történni. Az emberek még sietősebben közlekednek. Mindenki, amikor csak teheti, vásárol estére.


 A Klong Phadung partján három gyermek és édesanyjuk tisztítja a házukból a csatornára vezető lépcsőket. Az ünnephez ez elengedhetetlen. A várost átszelő Chao Phraya folyó mindkét partján az átkelő hajók állomásai zsúfolásig teltek. Kiköt egy bárka hirtelen utasok tömege, lepi el a partot. Nem telik el két perc máris zsúfolásig telt hajók szelik a vizet a túlpart felé. A folyó partján álló szállodák és éttermek ma különösen nagy forgalomra számítanak. Bár még messze az este az asztalok és székek számát szinte megduplázzák. A kerthelyiségeket a szokottnál is szebben díszítik. Este minden külföldi turista itt fog tolongani, hogy lássa a tahi emberek legszebb ünnepét.

  

Kora délután a város lakói még sietősebben igyekeznek hazafelé. Mindenkinek a kezében, virágok, gyertyák mécsesek. Lassan a Királyi Palota legyező pálmáit is meglepi az est sötétje. Most kihalt a máskor mindig zsúfolt Patpong is. 


Mindenki a csatornák és a folyó partja felé siet. A hold lassan előtűnik a felhők közül. Egyre fényesebben világit. A tizen kettedik holdhónapban, ilyenkor telihold idején, Thaiföld vizein apró tüzek gyulladnak. A folyókon, csatornákon több száz kis lángocska küzd a nem túl erős szellővel.  A gyerekek és szüleik, nagyszüleik az egész országban hetekig készülnek erre az estére.

 Az ünnep eredetét pontosan senki sem tudja. A legenda szerint ez egy ősi földműves ünnep volt valamikor. A parasztok fohászkodtak a vizek szelleméhez. Túl az esős évszakon, az áradásokon, a rizsültetés után, a bőséges termés reményében. A buddhizmus átvette ezt a népi szokást és átalakította.  A gyertya, vagy mécses egy lótuszvirágformára kerül. Ez maga is buddhára utal. Amikor a lángot a vizre helyezik, az ima a földért, a vizét és a jó termésért hangzik el. A helyiek mégis azt mondják, hogy ez az ünnep inkább az emberé, mint az isteneké. A thai ember szerint, amikor a lángot a vizen elindítják, ilyenkor elúszik az előző év sok gondja, bűne, fájdalma, de itt marad a jókedv, a boldogságba vetett hit.

A folyó közepén úszik egy kis csónak. Két férfi nyugodt tempóban kis evező merítésekkel löki előre. A csónak orrában guggol egy asszony, a messzi partot fürkészi a sötétben. Középen a csónakban már imbolyog a lótuszvirág tányérra helyezett gyertya lángja. Igyekeznek, hogy időben oda érjenek, ahol minden ilyen holdtöltekor vízre bocsátják a lángot. A parton gyerekek és felnőttek igazgatják a díszeket és gyertyákat. 

Hirtelen több ezer fény villan és kezd úszni a vízen.  A város csatornái mellett a házak lakói engedik a vízre kis világító lótuszvirágaikat. Ezek a kanyarokban összetorlódnak, és tömegesen csatlakoznak a folyón már ringatózó társaikkal. A Hajnal Templommal szembeni parton a szállodák és pagodák, és a kertek fái fényárban úsznak, a több millió kis égő, a szellő által ringatott fényében. Közel éjfél felé a folyó már tűzfolyammá válik. A partokon csillogó szemű, boldog emberek beszélgetnek, és nézik a tovatűnő gondjaikat. Ez a boldogságba vetett hit, ahogy a thaiok nevezik a Loy Kratong éjszakája.

Bangkok, Thaiföld (1988)