Hamingway piszoárja

Dunavölgyi Péter:


Hamingway piszoárja

 

 

1991-ben Miami-ban várakoztunk, a bahamai vízumra. Nem lévén Budapesten nagykövetségük, azt az üzenetet kaptuk, hogy vagy Londonban vagy Miamiban vehetjük fel az oda telepített hivatalos tartózkodásra szóló vízumunkat. A hétvégét bele számolva, négy napos várakozásra kényszerültünk.  A tengerparti kis szállodánkban gyártásvezető társam felfedezett egy hirdetést, az egyik amerikai repülőtársaság egynapos oda-vissza repülőjegyet ajánl Key Wesrte, szinte „ingyen”. Szombaton el is repültünk egy kis 30-40 személyes géppel.

A gyönyörű napsütésben élveztük a látványt, hiszen a gép tulajdonképpen szinte végig repülte a félszigetet, s lassan ereszkedni kezdtünk a sziget végpontján elterülő Key West repülőterére. Izgatottan vártam a találkozást Hamingway kedvenc tartózkodási helyével. Azt tudtam róla, hogy imádott itt élni és dolgozni.  Tökéletes helyet talált a halászathoz, a derűhöz, a kocsmai élthez, no és nem utolsó sorban az íráshoz. A háza, ma múzeum. Szerencsére nem sokkal korábban olvastam arról még Budapesten, hogy is született az elhatározás, hogy ide költözzön. A történet úgy kezdődött, hogy az író feleségének Pauline Pfeiffernek a nagybátyja vásárolt itt a kis csendes városkában egy házat, a Whitehead Street 907. alatt, amit Paulinének ajándékozott. Abban az időben Key Westet úgy tizennyolc – húsz ezren lakták, döntően inkább szegényebb emberek. Az író és felesége Pauline Pfeiffer 1928 áprilisában utaztak először Key Westre, majd egy nyári európai időtöltés után, 1930 januárjában tértek vissza.

Hamingway 1932 –ig ideje nagy részét utazgatással Kubában halászgatott, majd Spanyolországban töltötte az idejét. Felesége, Pauline szorgalmasan alakítgatta Key West-i házat. Muránó­ból vásárol csillárokat, és XVII. és XVIII. századi bútorokat szerzett be.

Még mielőtt elmesélném milyen a ház, illetve a múzeum, előtte „kötelező” felkészülésként betértem a Sloppy Joe's bárba, Hamingway törzshelyére.

 

A helybéliek ma is sokat mesélnek róla az ide betérő külföldinek, no persze a wisky és a rum sem hiányozhat a poharakból közben. Mint a régi időkben. Azt mesélik, hogy az író, aki gyakran egy hetet is végigivott a Sloppy Joe’s bárban, jó barátságba volt annak tulajdonosával, Joe Russell-el. A tulajdonosnak volt egy kis hajója. Russel időnként elhívta Hamingwayt hajóni, horgászni. Sikerült azt is megtudnom, hogy volt egy megállapodásuk, hogy a halászás ideje alatt nem beszélgetnek. Állítólag volt, hogy egy hétig néma csendben hajóztak. Nincs kizárva, hogy az író, ezen idő alatt gondolkodott az újabb regényeinek történetén. A bárban azt is mesélik, hogy elég nyers volt a stílusa, de akit a barátjának tartott azért bármikor kiállt. Amiben mindenki egyetért ma is, igen jó ivó cimbora volt.

A városka ma is, kicsit álmosnak tűnik, igaz most nem a turista szezon van.

 

Egy hatalmas kerttel körülvett koloniál stílusban épült egy emeletes ház előtt állok, a kerítés felett jól látszanak a nagyra nőtt pálmafák.

 

 

 

A kert nagyon szépen rendezett, gondozott a karibi térségre jellemző. Külsőleg most is éppen olyan, mint amikor az író itt lakott. Mintha csak azért nem találkoznánk személyen , mert éppen Russel-el horgásznak.

 

A házba belépve egy vitrinben ott egy üres palack, de a nyakán valamiért egy vaspántot helyeztek el. Ahogy a bárban szóba került már Hamingway és írásainak hősei is sokat ittak. Talán erre utal a leláncolt palack. A házban mindenhol poharak, a falakon pedig fényképek, festmények,  itt van a Pilár, Hamingway hajójának kicsinyített mása, meg   Hemingway címere  is. A fekete háttérben három hattyú és három csillag. A hattyúk az írót szimbolizálják, a csillagok a hadi eseményekben részt vevő bátor embert.  Egy nagy becsben tartott porcelán figurát is kiállítottak, melyet Marlene Dietrich ajándékozott az írónak a felirat szerint.  A folyosón az író könyveit láthatjuk, no nem mindet, hiszen a legtöbb könyve persze Kubában van. Egy újabb szekrényben számunkra is figyelemre méltó helyén látható a magyarul kiadott Az öreg halász és a tenger, meg a Fiesta. Ebben a szekrényben helyezték el, a többi idegen nyelveken megje­lent könyveit is.

  

 Az emeleten itt találjuk a gyermekszobát, a hálószobát és egy különleges fürdőszobát. Azt állítólag még a ház első tulajdonosa  Asa Tift építtette 1851-ben, valami igen erősen sárga csempével díszítette. Az az érdekes, hogy állítólag a vizet csak 1946 után tudták felpumpálni az emeletre, ekkor már az író nem élt itt, 1939-től San Francisco de Paulóba, Kubába költözött.         


A házban és az udvarban sétálva lépten nyomon egy – egybékésen szundikáló, vagy éppen átsuhanó macskába botlunk. Az íróról tudni, hogy nagy barátja volt a macskáknak s később a kutyáknak is. A kísérőtől megtudjuk, hogy Hamingwaynek itt Key Westen hat macskája volt, mindegyik egy – egy neves emberről kapta a nevét. Az egyiket Adgar Allen Póról nevezte el. A kertben külön macskaházat tartott fent. Pauline a felesége nem szerette a macskákat, a történetek szerint az bosszantotta a legjobban, amikor az író ivókutat építetett a macskáknak. A hordót állítólag Kubából hozatta, s ami viszont biztos, hogy amikor a Sloppy Joe's bár t átépítették és leszerelték a régi pisoárt azt elkérte Joe Russeltől, és az építtette be a macskák ívókútjának az aljára. Pauline azt nehezen viselte el akarta távolíttatni.  Az író pedig minden vendégnek külön is megmutatta.  A múzeumi kísérő elmondása szerint ilyenkor azt mondta:  „Itt van az a tárgy - mondta -, amely bizonyítja, hogy a pénzemből milyen sok elfolyt, tehát jogosan az enyém.”    

 

Key West (USA) 1991.

 

A képek a szerző saját felvételei.