Ópium helyett orchidea


Dunavölgyi Péter:


Ópium helyett orchidea

 

 Nagyon korán keltünk, az előző esete az ágyra készített ajándék orchideák már elgyengültek.. A szálloda éttermében még az utolsó simításokat végezték a szorgoskodó pincérek a svédasztalokon. Még zúgtak a gyümölcs centrifugák. Igyekeztünk minél gyorsabban enni, sietni kellett. A kora reggeli forgalom is teljesen kiszámíthatatlan Bangkokban. A taxi már száguldott velünk a Nemzetközi Repülőtér felé. 1918.-bsan emelkedett itt a lóverseny pálya fölé az első thai pilóta repülőgépével. Ma egy hónap alatt több mint egy millió utas fordul meg ezen a repülőtéren. Azért is különös hely ez, mert a világon talán egyedüli  repülőtér, amely 75 éve ugyanazon a helyen található. Közel két órája repülünk, amikor a légkisérők széles mosoly és meghajlás kiséretében minden utasnak átadják a thai járatokon megszokott búcsú ajándékot, egy száll gyönyörű orchideát.    

Chiang Maiba érkeztünk. A kellemes klímájú 305 méter magas völgyben fekvő város történelme szorosan összekapcsolódott az ország történelmével. Mengrai király 1296 – ban alapította várost. A XVI. Században Ayutthaya királyi város támadta meg, majd Bureng Nong burmai király csapatai foglalták el. Az 1775.- ig tartó harcok során a város többször elnéptelenedett. 1796. - tól Sziám elválaszthatatlan része. Most körülbelül kettő százezren lakják. A jelenlegi lakosok nagy többsége a környező rizs-, zöldség, gyümölcstermesztő farmon dolgozik. Miközben a város utcáin kanyarog velünk az autó a piac mellé, érünk.  Itt minden kapható a márkás ruha-, óra, ékszer – utánzatoktól a környező hegylakók primitív tökhéj edényéig. Elhagyjuk a várost egyre szűkebb utakon haladunk a hegyvidék belseje felé. A megszokott tahi vidéki élet itt megváltozik. Gyakran találkozunk kis kocsikon utazó és árut szállító parasztokkal. Egy – egy kanyarulatban  fegyveres is feltűnik. Az Aranyháromszögben vagyunk. A világ kábítószer termelésének java innét származik.  A nap hol kisüt, hol elbújik, a páratartalom itt is igen magas de a hőmérséklet elviselhető 25 – 28 fok körül lehet. A szűk völgyek hegyoldalai sürün benőtt erdőkkel borítottak. A hegytetőkön lévő fák koronáit már nem látni, a párába vesznek. Felettük felhők úsznak tova. Az út gyors folyású patakok felett kanyarog. Már jó magasan lehetünk. Az egyik kanyart elhagyva óriás kék foltok tűnnek fel a hegyoldalban. Még két kanyar és egy apró falú első házait érjük el. A völgy kiszélesedik a kék foltok óriási hálósátrakká, változnak. A falú kertészete azt lehet mondani világhíres. Még az Amerikai Egyesült Államok kormányhivatalaiban is rendszeren figyelemmel kisérik a termésátlagokat. Sőt évente 200 ezer dollárral támogatják ezt és a környező faluk hasonló kertészeteit 

 


Azért e buzgalom, mert az ültetvény a korábbi mákföldek helyén működik.  Ezt a falusi kertészetet Thaiföldi királya alapította, és jelentős pénzeszközökkel támogatta, támogatja. Itt találkozunk Bhisadej Ratsani herceggel, akitől megtudom, hogy a hegyekben korábban az ópium volt a fő jövedelemforrás. Bár a kábítószer igen jó megélhetést biztosít, de pénz  a szállítók, feldolgozok és a kereskedők zsebébe, vándorol. A mákot termelő parasztok csak morzsákat kapnak érte. A hegyvidéki törzsek szinte mindannyian az ópium rabjává váltak. A nehéz fizikai munka miatt tönkrement az egészségük is. Elszívják hát az ópium pipát, megszűnnek a fájdalmaik, az sem zavarja őket, hogy takarójuk sincs, és az eső áztatja őket még éjszaka is. A király, aki maga is botanikus, kezdeményezte, hogy a törzseket tanítsák meg a modern mezőgazdaságra, a gyümölcs és virágtermesztésre. A hegyi törzsek kezdetben nagyon ellenségesen fogadták a kezdeményezést. Nehéz volt itt a helyzet, mert a kábítószer kereskedelemben érdekelt hegyi felkelők – akiket még Vietnámban képeztek ki – állandó fenyegetettségben tartották a hegylakókat. Az állami tisztviselők sötétedés után nem mertek a környékre merészkedni. A herceg nem tagadja, hogy kezdetben ők is féltek. Általában reggel jöttek ki a faluba, fegyveres kisérettel és sötétedés előtt már vissza is mentek Chiang Maiba.

A hálókkal takart hosszú asztalok között kis gyerekek szaladgálnak. Fiatal asszonyok és lányok serényen válogatják a kék, sárga, és rózsaszín margarétaszerű virágokat. Az asszonyok hátán batyuban békésen szundikálnak a család legkisebb tagjai. A férfiak a hegyoldalon dolgoznak. Újabb teraszokat hódítanak el az erdőtől, most már több száz sorban kígyóznak az eper, a kivi, és a virágsorok. Kicsit távolabb a férfiak másik csoportja az egyik patak vizét gyűjtik egy új kis öntöző tóba. A szembe lévő hegyoldalon több vizesés csobog. Ezek a hegyi emberek megtanulták a korszerű gyümölcs és virágtermesztés fortélyait. Gazdagodni akarnak. Többet keresnek, mint a korábbi máktermesztéssel. Ők már nem cserélnék vissza a korábbi életüket.

 

A házak között sétálva látjuk, hogy az idősebb, a helyi népviseletet viselő asszonyok a házak előtt vagy a lépcsőn ülve rizst válogatnak, vagy hímeznek. A rájuk bízott gyerek boldogan játszanak, és időnként eltűnnek a sűrű banánfák között. A fából épült házakba bekukucskálva tisztaságot de nem túl nagy gazdagságot látni. Az autónk már a város felé tart. Miközben a kocsi a göröngyös úton ereszkedik, lefelé azon gondolkodom, hogy még hány hegyi törzsnek kellene megtanulni ezt a gazdálkodást és ez Thaiföldnek, a világnak mennyibe, pénzébe kerülne, hogy a körzet kábítószer termelés  mentes legyen  Addig is mi visszatérünk a megszokott világunkba. Újra megkapjuk a légitársaságtól, a szállodától a napi orchidea ajándékunkat, étkezés után a finom gyümölcsöket, melyet lehet, hogy egyik hegyi lakó ismerősünk termesztett nem is olyan rég.. Nekem az ópium helyett ez az orchidea tetszik jobban  …

Chiang Mai , Thaiföld (1988)