Ráktérítő a szobában

 

 Dunavölgyi Péter: 

 

Ráktérítő a szobában

 

 


A Bahama Szigetek legnagyobb tagja a Grand Exuma.. A partot sziklás öblök és hosszú homokos részek tagolják.

 


 A helyiek szerint a világon itt a legpuhább a homok. Sokszor a bébi púderhez hasonlítják. Valóban igen apró szemcsékből áll, és valóban olyan, mintha púderen sétálna az ember. Szemkápráztatón szép itt minden a kékes - zöld tenger hullámai békésen nyaldossák a fehér homokot. A távolabb a parti sziklákon a mangrove bokrok dús zöldje zárja a képet.

Ez a sziget leginkább az Európából érkező könnyűbúvár turizmus helyi központja. Két német szállodatulajdonos is nagy bevételre tesz szert ebből. Az egyikük szállodájában olvastuk a hirdetést, hogy következő nap korallmerülés és cápaetetés lesz, az egyik hajójával. Jelentkezünk a kalandra. Reggel nem kell korán kelni, itt mindenki ráér, úgy fél kilenc táján a szálloda mikrobusza kanyarok velünk a poros földúton a mangrove bozótok között. Rövidesen megérkezünk pirinyó kis kikötőhöz a sziget túlsó partján. A hajó már indulásra kész. A hajó tatján egy erős fémszerkezet nyúlik ki a vízre. Ezen sorakoznak a könnyűbúvárok palackjai. Rajtunk kívül mindenki gyakorlott merülő.

 

Elindulunk kellemes reggeli a hajón, sok - sok gyümölccsel. Másfél órája vagyunk úton, amikor a hajómotor leáll, és horgonyt vetünk. Megérkeztünk az első korallzátonyhoz, ami a víz felszín alatt 15 méterre van.  Mindenki öltözködik, felveszi a felszereléseket, és perceken belül elmerülnek a víz alatti világban. Mi lábuszonyokkal és szemüveggel a kellemes 29 fokos víz tetején úszkálunk, és innét nézzük a mélyben meghúzódó korall szirtet. Gyönyörű korallok felett lebegünk, a színes halak cikáznak mellettünk.  Gyorsan telik az idő. Észre sem vesszük, hogy közel egy órája horgonyoztunk le. A merülés után újabb gyümölcsök enyhítik a kimerültséget. Indulunk tovább. Rövidesen a kapitány jelzi, hogy a cápák kedvenc vizeire értünk. A búvárok ismét a merüléshez készülnek, most kicsit izgatottan ereszkednek a vízbe. Leereszkednek a 2o méter mélyen lévő korall szirt kis barlangjába, ez ad majd némi védelmet nekik. Amikor az egyik kísérő felbukkan a víz felszínére és jelzi, hogy mindenki biztonságba leért, a társa egy lyukacsos fémládát enged a vízbe. Amint leér gyakorlott mozdulattal, kinyitják, tele van haldarabokkal. Nem telik el öt perc és megjelenik az első cápa szép, lassan közeledik, háta mögött egyszerre több állat tűnik fel, megkezdődik a harc a zsákmányért. Tíz perc sem telik el és a cápák jóllakottan tesznek még két-három kört, majd ugyan olyan, lassan ahogy jöttek tova, úsznak. Mi mind ezt a hajó lyukas fém lapján keresztül figyeltük. 


Távozó cápák egyike kíváncsi volt ránk, amikor közeledett bizony gyorsan kellett felugrani és biztonságba vonulni. Közben a hajón maradt matróz biztat bennünket, hogy nem kell félni tőlük, lám ő sem fél, itt dolgozik velük. Később kiderül, hogy csak egy hónapja. Az elődjének azért kellet visszavonulnia, mert egyik lábát az állatok között hagyta. Társa, aki most jött fel megerősíti, hogy bizony nem veszélytelen a cápák közé menni, fél éve őt is megharapta az egyik állat a jobb felső karján, a harapás nyomai bizonyítják történetét.

Ezen a szigeten él egy idős hölgy Glória Patience, aki nem fél ennyire tőlük.

A sziget egyik magaslatán áll a fehér emeletes ház, ami valamikor a postahivatal volt. Itt lakik a férjével együtt. A kert dús növényzetű, gyönyörű karibi hangulatú. A hölgyet itt mindenki csak a Cápa Lady – nek nevezi. Szerencsére otthon van éppen, szívesen mesél élményeiről.

Elmondja, hogy korábban Nassauban éltek, 55 éves volt, amikor ide költöztek erre a békés szigetre. Szerinte itt élnek a föld legszeretetreméltóbb és legkedvesebb emberei. Mindig vonzotta veszély és úgy gondolta, hogy idős korára a kondíciója megőrzésére sportolnia kéne valamit. Úgy döntött cápavadász lesz. Most hetven öt éves, igazán fiatalosnak látszik. Az elmúlt húsz év alatt több mint 23oo cápát ejtett el saját kezével. A cápák bőréből és csontjaiból emléktárgyakat készít, amit azután a turisták szívesen vásárolnak. A férje nyugdíjas éveit festéssel tölti.  A szobában, ahol beszélgetünk mindenhol cápa állkapcsok, sorakoznak, a falakon, a szekrényeken, a székeken. Az íróasztalon egy nagy mappában a ladyről írott cikkek gyűjteménye, amit a férje gyűjtött össze. Igen büszke a hivatására. Azt ajánlja, hogy nem menjük a cápák, közelébe ha vízre szállunk. Ha előbb találkozunk talán a hajóra, sem merünk felülni. A beszélgetés közben észreveszi, hogy a szoba közepén lévő csíkot nézem, természetesen ezt is cápa fogsorok övezik.  Mint mondja ez a Ráktérítő. Itt hózódik át a házon, a szobán.

Búcsúzás után óvatosan lépek át a vonal Déli oldaláról az Északira. Ritkán jár olyan helyen az ember,ahol a szobában húzódik ez a vonal, és még cápák is őrzik.

 

Nagy Exuma Sziget, Bahama, (1991)

A képek a szerző felvételei.