Híradósok, a nívódíjas Híradóról, Telehír (1988)
Írta: Práger György
Híradósok, a nívódíjas Híradóról
Elek János, főszerkesztő-helyettes
Híradónk
elindult egy változással, látványos jelekkel. Szándékunk szerint a folyamat nem
több látványossággal, hanem több tartalmi elemmel folytatódik. Különben különös
társadalmi, politikai, sport és kulturális szolgáltatás-csomag a Híradó. Ilyen
módon sosem lehet állandó, örülök is, bánom is, hogy a Híradó népszerűnek
látszik. Persze tudnánk használni a terveinkhez több pénzt, több technikát.
Szetirmai Éva, rendező
Feszítettebb lett a tempó. A
legfeszítettebb benne az, (persze ez függ a szerkesztőtől is), hogy a sok új
ember miatt jobban kell figyelmi. Többször fordul elő időhiány a párhuzamos
munkák miatt. Vannak persze — ez a ritkább - laza napok is. De végképp nem ez
a jellemző. Tudjuk, ilyen a híradós sorsa, mert a dögunalom manapság sem
jellemző erre a szakmára. A bőrünkön érezzük: most gyorsabban kell dönteni,
mint korábban.
Burza
Árpád operatőr,
Alapvetőén
tetszik az új Híradó, viszont hullámzónak érzem a napi adások színvonalát.
Sokszor, különösen eleinte úgy találtam, hogy a műsorvezető többet adott önmagából,
mint kellett volna. És így a személyiség elfed-tette a riportokát. Még egy
megjegyzés: a stúdióba időnként behívott személyektől való elköszönés nekem
furcsa, formálisnak érzem.
Dunavölgyi Péter, gyártási
osztályvezető
Elindult tavaly januárban egy
kísérleti időszak, aztán tavasszal az új első kiadás, nyáron második és a harmadik kiadás módosított
változata. Előkészítés alatt van a mindennapi „nulladik'' kiadás és a
vasárnapi Jóreggelt. Utóbbiakra persze elég-komoly technikai, pénzügyi
akadályok várnak, amiket meg kell oldani a biztonságos adáshoz. Mi igazán
érezzük azt, hogy a TV-n belül milyen szűk a technikai kapacitás. Nálunk egy
U-Maticra napi 3-4 riport jut, a montírozók éjjel-nappal dolgoznak. Nagyon
várjuk a 3 –as stúdiót kiváltó 6-os stúdió munkába állását. Soroljam még …?
Losonczi Lívia, szerkesztő
Nagyobb a szabadság mostanában a
szerkesztésben, mint korábban. Megszűnt az hogy csak az első Híradó a Híradó.
Ily módon nagyobb a lehetőség a nap teljesebb föltérképezésére. Ez jót tett
mind a két későbbi kiadásnak.
Dékány
Péter, diszpécser
Háromszorosára
nőtt a riportszám. És mivel a kapacitás nem nőtt, sokkal nehezebb dolog az
elosztás. Ebből aztán időnként van hadd el hadd. Nehezebb követni a stábok
mozgását , mert azok tényleg állandóan úton vannak -, de azért több-kevesebb
sikerrel megpróbálkozunk a lehetetlennel.
Bayer
Ilona, szerkesztő-riporter
Úgy
gondolom, még nem találta meg igazi formáját a Híradó, de sok az új elképzelés
és sok az új lehetőség. Számomra a műsorvezetés a nagy lehetőség. Meg kell
mondjam,nagyon jó dolog az előzés. Megismerkedtem .a súgógép előnyével, ami
egyben az óriási hátránya is: le akarja szoktatni az embert a flott, az azonnali,
kamera előtti beszédről. Talán csak nekem tűnt fel, hogy sokkal komorabbnak
érzem magam - talán a T betű még a
hátamon van - mint amilyen valójában vagyok. De ha ezt más nem így látja,
annak őszintén örülök.
Kramer Mária, vezető vágó
Sok a videó, jóval kevesebb a film,
így hát nagyot változott a munkánk. Persze több
munkával több a baj, a hiba szerencsére nem.
Tardos Júlia, szerkesztőség-vezető
Rádiósként, krónikásként 1986
március 31-ig úgy gondoltam, hogy jobbnak, frissebbnek kell lennünk, mint a
híradósoknak. Most azon töröm magam, hogy a Híradó legyen a nyerő. Ha a
publicitást nézzük, akkor ez érthető is. Hiszen így fest: hétszáz- nyolcszáz
ezer hallgató, illetve négymillió néző. Ettől a dolog érdekesebb. Aztán meglepett
az is a tévénél: készségesebbek a riportalanyok, talán jobban érzem a
segítőkészséget, mint korábban. Persze azt én is tudom, hogy kilenc hónap alatt
nemcsak egy gyereket nehéz kihordani, de egy kemény, politikai műsornak sem
egyszerű más arculatot, tartalmat adni.