Mozgóképek kincsestára – Erdélyi riport, 2008.01.31.

Írta: Csermák Zoltán

 

 

 

Január 22-én ünnepeltük a Magyar Kultúra Napját. 185 éve ezen a napon fejezte be Kölcsey Ferenc a Himnuszt. A kultúra fogalma történelmi távlatokban többször átértélelődött, a kutató leginkább a közgyűjteményekben köverheti nyomon a változásokat A Magyar Televízió Archívuma az ország legnagyobb audiovizuális kollekciója, vezetőjével Dunavölgyi Péterrel az ünnep előestéjén beszélgetett Csermák Zoltán.

 

- De Gaulie -nak tulajdonítják a mondást, amely szerint igen nehéz összetartani egy olyan nemzetet, ahol több mint 400-féle sajt kapható. Az MTV archívuma 160.000 órányi műsort őriz, ha jói számo­lom, 18 teljes év kellene a megtekintésé­hez. Hogy lehet eligazodni ebben a tö­megben?

- Az archívum anyagait a nyolcvanas évek második feléig hagyományos könyvtári kar­totékrendszerben tartották nyilván, s párhu­zamosan filmdossziék segítették a keresési rendszert. 1986-ban az UNESCO Isis prog­ramjának támogatásával, a magyar közgyűj­teményekkel közösen kezdtük el a számító­gépes feldolgozást. Napjainkra a filmanyag 99 százalékához digitális keresőrendszer­ben lehet hozzáférni, de a híranyag feldol­gozottság szi^e ».s megközelíti az említett énekei.

- Két éve áll a csapat élén. Mennyire szellemi, s mennyire technikai munka az archívum vezetése?

- Sajnos 60-40 százalék a technika javára. Nagyon sok az adminisztratív teendő, és a szívem vérzik, amikor nem a tartalmi ele­mekkel foglalkozhatok. Remélem, a jelzett arány megváltozik, ha az új gyártóbázison anyagaink java része restaurálva, digitális szerveren áll majd rendelkezésre.

 

- 1999 elején adták át a da Vinci filmresíauráló-filmfelújító berendezést, s ennek segítségével elkezdték a köztelevízió kö­zel

huszonöt éves filmtermésének felújí­tását. Mai tudásunk szerint melyik a leg­inkább időtálló képhordozó?

- A digitális hang- és képrögzítési technika alig több mint két évtizede jelent meg, így nincse­nek összehasonlítási adatok. Ha a digitális technika emlőin nevelkedett munkatársat kérdezzük, nem lehet kétséges a válasz, a magam részéről viszont a filmre szavazok, a többinek még bizonyítani kell. A megfelelő g| körülmények között tárolt filmanyag száz jjj] évig is eltartható minőségromlás nélkül.

- A magyar kultúra szempontjából melyek voltak az aranyévek?

 

- A Magyar Televíziónak az a mai szlogenje, hogy értéket közvetít, megalakulásának első percétől érvényes volt. A hatvanas évek Eu­rópájában egyedülálló volt a heti színházi közvetítés, kár, hogy a rögzítési technika hi­ánya miatt csak töredéküket ismerheti meg az utókor.

 

- 1961 -tól bontogatta szárnyait a nagy tévé­rendezői generáció, többek között Horváth Ádám, Szinetár Miklós, Zsurzs Éva, Miháiyfi Imre nevét említeném. 1962 mérföldkő a te­levízió történetében, kilépünk a nemzetközi porondra, ekkor két rangos nemzetközi díjjal ismerték el erőfeszítéseinket: Monte-Carló­ban Palotai Boris - Zsurzs Éva Nő a barakk­ban, a Cannes-i Televíziós Fesztiválon pe­dig Fedor Ágnes - Kovács Judit - Miháiyfi Imre Menekülés a börtönbe című alkotása kapott értékes díjat. A dokumentumfilm is erőteljesen fejlődött, Kende Márta filmje, a Bognár Anna világa 1963-ban Londonban nyert figyelemreméltó elismerést.

- Mennyire szólt bele a pártvezetés a műsorpolitikába?

 

- A televízió szerepét mindig is nagyra tartot­ták, hiszen a tömegek megnyerése a kádári konszolidáció fontos eleme volt. Az „éber­ség" persze átszőtte a Magyar Televízió életét is, sok komikus, tragikomikus esetet említhetnék. Talán a legjellemzőbb Mocsár Gábor Pirostövű nád című darabjának 1965-ös bemutatójához fűződik. A debreceni tanyavilágban, a téeszesítés korában játszódó novella adaptációjában elhangzik egy dekadens gondolat: „aki nem lop, annak nincs." Ezen igencsak felháborodtak az illetékesek, s egy huszonöt tagú bizottságot küldtek ki az „ügy" kivizsgálására. A testületben jórészt mezőgazdasági szakemberek kaptak helyet, de jelen volt két költő, Váci Mihály és Simon István is. Váci adta meg az első értekezlet alaphangját, igaznak ítélve az elhangzottakat. A történet happy enddel végződik, a rendező Szőnyi G. Sándort Balázs Béla  -díjjal jutalmazták.

 

-  Az archívum nyitva áll a kutatók előtt ? Milyen témákra kíváncsiak az érdeklődők?

 

- Számos egyedi igény jelentkezik, a településkutatók  szűkebb pátriájukról gyűjtenek anyagokat, és igen sok a média szakos főiskolás, egyetemi hallgató is. Egy személyes Indíttatást is megemlítenék.  A klasszikus korszak bemondó/a volt a fiatalon ele.

hunyt Lénárd Judit. Az alma nem esett messze a fájától, unokája az egykor híres nagymamáról írja diplomamunkáját, s ugyancsak az archívumban keresett tézi­seihez anyagot.

- Az Uránia Nemzeti Filmszínház egész éj­szakán át tartó filmvetítéssel emlékezik meg a magyar kultúra napjáról. Ha Önre bíznák a válogatást, milyen programot ál­lítana össze a Magyar Televízió archívu­mából?

- Nehéz a választás, hiszen mindegyik anyag édesgyermekem. De nézzük! A három Bar­tók színpadi mű közül az egyik mindenkép­pen szerepelne a listán, s ha már a klasszi­kus zenénél tartunk, akkor a híres magyar basszistának, Székely Mihálynak a nem sokkal a halála előtt elkészített portréját is ja­vasolnám. Ugyancsak bemutatnám a klasz-szikus magyar színjátszás egy-két gyöngy­szemét. Latinovits démonikus Cipollája vagy Mezei Máriának G. B. Shaw Warrenné mes­tersége című darabjában nyújtott alakítása a magyar színháztörténet legszebb pillanatai közé tartoznak; Gaál István filmjei is helyet kapnának a válogatásban, személyes okból: összes filmjét még halála előtt sikerült a Kos­suth-díjas rendező aktív közreműködésével restaurálni. Szívemhez közel áll még Ker­nács Gabriellának 1972-ben Balázs János naiv cigány festőről készült portréfilmje, s az ünnep fényében a Korok, versek sorozatból Kölcsey Ferenc Himnuszának is helye lenne a vásznon. Persze hosszan tudnám még folytatni a sort.

- A magyar szellemi élet számos kiválósá­ga hithű evangélikus volt. Az ő köreikből kiket tenne rá a filmlistára?

- Szokolay Sándor Vémászát vagy az 1981-ben bemutatott Orbis Pictus szólókantátáját mindenképpen megismertetném az új nem­zedékkel. Berzsenyi Dániel születésének 200. évfordulójára 1976-ban A közelítő tél címmel készített irodalmi összeállítás a ma­ga korában kiemelkedő volt, Gryllus Vilmos daloskönyve is már klasszikusnak számít, tehát szintén bemutatnám.

- Kutatóként behatóan foglalkozik a Ma­gyar Televízió történetével. Ez hobbi vagy munkaköri kötelesség?-

-  Részben munkaköri kötelességem ismerni a Magyar Televízió történetét. De egyben hob­bi is, az intézmény történetét a korabeli saj­tót is vizsgálva kívánom bemutatni, s az írás során a magam véleményét is érzékeltetem. Az elmúlt ötven évből az első nyolc évet dol­goztam fel, s 1990-ig szeretnék eljutni. Ott megállok, hiszen véleményem szerint leg­alább egy negyedszázad kell a történelmi események letisztulásához, s ez az MTV krónikájára is igaz.

- Minden bizonnyal érdekes történetek tu­catjai vannak a tarsolyában. Kérnénk egy sztorit végezetül!

A Badacsonyi szüretel tartják a magyar tele­víziózás legnagyobb botrányának. Az 1964 szeptemberében készített műsor teljesen összeomlott, ráadásul az adást az Intervízió is átvette. Egy később készített kabaré re­konstruálja a történteket, s ezt a nézők gyak­ran kérik kívánságműsorban.

Egy másik, kevésbé ismert, a hetvenes évekből származó skandalumot is említe­nék. Mérőhangként a második műsorban egy korábbi felvételt: a kivételes orgánumú Nagy Attilának az egykori hatalmasokat os­torozó Savonarola-monológját használták. Közben a főadón Szekér Gyula miniszterel­nök-helyettes nyilatkozott az ország re­ményteljes állapotáról. Kideríthetetlen ok folytán a két hang összekeveredett, néhány percre rá a székház tele volt rendőrrel. Azóta a sípoló hangot használják mérésre.