1957

A határozat nyomán megindult a vita az építők között. Egyesek Nyugatról akarták beszerezni a teljes berendezést, mások a ha­zai gyártás és kísérletek mellett foglallak állást. Korántsem azért, mert tagadták a nyugati technika fejlettségét! A nemzetközi hely­zet, a népi demokratikus orszá­gokkal szemben alkalmazott nyu­gati embargó nem adott lehető­séget arra, hogy angol, amerikai vagy más adót vásároljunk. Hiányoztak a szakemberek is. Először megfelelő műszaki gárdát kellett kinevelni, akik nélkül nem ér semmit a legmodernebb felszere­lés sem! A vitának asz vetett véget, hogy a szakemberek 1953 augusztusában hozzákezdtek egy 100 wattos adó elkészítéséhez. Ekkor alakult meg a Televízió Vállalat is.

Gellérthegy?  Széchenyi-hegy ?

A gyártás megkezdése újabb vi­tákra adott okot. Hová építsék az adótornyot? Először a Gellért­hegyre esett a választás, hogy az adó közel legyen a városhoz. A mérések azonban bebizonyították, hogy a Sashegy és a Szabadság­hegy zavarná az adás tisztaságát. Kiderült, hogy a Széchenyi-hegy a legalkalmasabb. Az elkészült 100 wattos adót már a Széchenyi-hegyi volt Hargita Szálló legfelső emeletén helyezték el. Innen in­dult el a magyarországi televíziós közvetítés 1951. február 20-án.

— Van már televíziónk — mond­ták ölömmel az emberek. Téved­tek.

Akadályok

Az egyenletes fejlődés helyett egyre több akadályt kellett leküz­deni. 1954 közepétől a könnyűipar fejlesztését ismét a  nehéziparé váltotta fel. A televízió, mint könnyűipari létesítmény, eredeti építési költségeinek csak 13 száza­lékát kapta meg. Közben egyes vezetők ismételten bejelentették: rövidesen befejezik a televízió építését...

A rendel kezesre álló összegből a posta megbízta a Beloiannisz - gyárat egy 500 wattos adó gyártá­sával. A berendezés elkészítése késett, s csak 1955 augusztusában szerellek fel. Nem felelt meg a követelményeknek. Teljesítménye és az adás minősége nem haladta túl a korábbi 100 wattosét. Meg­indult a suttogás: persze, a Beloianniszban csak mellékes mun­kaként kezelték az adó elkészíté­sét. Nem ez volt az igazság. A te­levíziós adó gyártása új feladata volt a gyárnak és az első kísérlet nem sikerült.

Miután a Beloiannisz elszállí­totta a berendezést, újabb meg­rendelést kapott és az 500 wattos adó hibáit kijavítva, hozzálátott az egy kilowattos elkészítéséhez.

1956.  Szovjet tervdokumentáció, angol közvetítő kocsi, német (NDK) szakemberek

Eltelt körülbelül másfél év. A televízió úgy készült, mint a Luca széke.

A Magyar Dolgozók Pártjának Központi Vezetősége a második ötéves terv irányelveinek tervezetét nyilvános vitára bocsátotta. A vita lezárását követően  az MDP Közpinti Vezetősége kibővített ülésén összegezte a vita tapasztalatait, eredményeit, majd elfogadta az „Irányelvek a magyar népgazdasági fejlesztésének második ötéves tervéhez” című dokumentumot, amit többek között a Magyar Nemzet, 1956. április 27-i számában teljes terjedelemben közöltek. Ebben a televízióra vonatkozóan ez olvasható:

„. 11. A széles tömegek növekvő kulturális igényeinek kielé­gítésére fejleszteni kell a film­gyártást és a mozihálózatot. Két új filmműtermet, egy új filmlaboratóriumot és 240 keskeny- és normál-filmes mozit kell létesíteni.

Meg kell kezdeni panorámikus filmek vetítését. A te­levízió bevezetésével a kulturális fejlődésnek új, nagy jelen­tőségű eszközét kell létrehozni. Fejleszteni kell a rádió műsor­adását, be kell vezetni az ultra-rövidhullámú rádióadást. El kell érni, hogy a tervidőszak végére a családok túlnyomó többsége rendelkezzék rádió­vevő készülékkel. A második ötéves terv fo­lyamán fel kell építeni a győri színházat. Újjá kell építeni a miskolci és a nyíregyházi színházat A Vigadó részleges újjáépítésével 2300 főt befogadó, kulturális célokat szolgáló nagytermet kell létesíteni. Számottevően kell növelni a kiadott könyvek példányszá­mát és a könyvtárhálózat könyvállományát. Fokozott fi­gyelmet kell fordítani a zene­oktatás és a zeneiskolai háló­zat fejlesztésére.”

Újvári Imre közölt írt cikket a Magyar Nemzet április 10-i számában, „ A magyar televízió művészi műsora” címmel. Az újságíró szenvedélyes szép tudósításából tudhatjuk, meg, hogy a kísérleti műsor milyen színes kulturális tartalommal került a képernyőre.   

„Kevesen tudják még a fővá­rosban is, hogy a Magyar Rá­dió televíziós főosztályának adóállomása hetenként kétszer ad műsort, mégpedig kedden este 6 és 7 óra között, csütörtö­kön pedig 3-tól 10-ig. Azért tudják ezt kevesen, mert egye­lőre még kevés otthonban ta­lálható nálunk televíziós vevő­készülék. De az Orion-gyár megkezdte a magyar televíziós vevőkészülékek szériagyártá­sát és ha terv szerint halad ebben, akkor a jövő hónapban a szériagyártás első száz ké­szüléke üzleti forgalomba ke­rül. Televíziós készüléket gyártó iparunk számára a 100 wattos kísérleti televíziós állomásunk már régen sugároz műsort, közvetít filmet, hogy a gyártás alatt levő készülékeket az ipar ki tudja próbálni. Ennek a kicsiny kísérleti adóállomás­nak a közvetítéseit kedvező körülmények között kifogásta­lanul lehet élvezni a főváros perifériáin is. A terv szerint május l-re készül el az egy kilowattos új televíziós adó, amely már közvetíteni fogja a budapesti televízió műsorát. Alkalmunk nyílott arra, hogy az Orion-gyár egy vevőkészülékén végignézzünk egy kísér­leti műsort.

Az elsötétített szobában az Orion televíziós vevőkészülék vetítő ernyőjén a fekete-fehér
kockás szünetjel átadja helyét egy filmképnek, amelyen a magyar televízió riportere,
Molnár Aurél bejelenti, hogy meglátogatja a- Vendel utcai iskola híres gyermekkarát,
mely - vendégül várja Kodály Zoltánt. A tapasztalatlan néző első; benyomásai még olyan
gondolatokkal keverednek, amelyek zavarják műélvezetét, mert; figyelme megoszlik. Egyrészt az új élményt valami hasonlóval, tehát a hangosfilm és a rádió élményével hasonlítja össze, másrészt nehezen ocsúdik a közvetlen benyomás alól. A televízió azáltal, hogy nem széles tömegek előtt nyilatkozik meg, -hanem az otthon közvetlen hangulatában: bizonyos tekintetben lenyűgözőbb, mint a film.

Az  adókészülék vetítő er­nyőjén már Kodály Zoltán fe­jel a riporter kérdéseire, a bű­bájos kislányok seregétől kö­rülvéve. A mester mosolyogva kérdezi, a gyerekeket, nem fél-attól, hogy látni is fog­jak őket a miben látja legfőként a zenei nevelés fontosságát. Kodály válaszol: az a törekvés, amely teljes embereket akar neveim, nem nélkülözheti a zenét. A tapasztalat azt mutat­ja, hogy abban a tíz iskolában, ahol heti hat órában foglal­koztatják  zenével a gyerme­keket, a gyermekek jobban be­szélnek, írnak, olvasnak, s mindezt hamarabb és folyama­tosabban cselekszik. A kotta maga pontosságra kényszerít és segít abban is, hogy a gyer­mekek könnyebben tanuljanak számolni. Tehát nevelő, fegyel­mező hatása is van a zenének. A zenét, tanuló gyermekek ba­rátságosabbak, fegyelmezetteb­bek, tehát jellemképzö művé­szet a zene. Aki zenét tanul, előtte egy addig ismeretlen boldogság kapuja nyílik és sok ilyen ember - sok boldog­ságot jelent. Jó zenéből erköl­csi komolyság árad - mondja a mester - , a rossz zene felü­letes szórakozásra indít.

Milyen meggyőző és milyen szép, amit Kodály így,a szó szoros értelmében négyszem­közt mond nekünk, s ugyan­akkor milyen különös, kedves és művészi feszültség lép a közvetlenség nyomába, mikor a kép megmutatja a félkaréj­ba álló aranyos kislánykákat, akik felkészülnek az éneklés­re Andor Ilonának, a kórus híres vezetőjének vezénylete alatt. A kisleányok négy Ko­dály-kórusszámot énekelnek: Hegyi éjszaka, Villő, Túrót eszik a cigány és Magyarok (Berzsenyi szövegére). A mű­vészi élmény fölér az élet in­tenzitásával, mert;;.bár kisebb a kép,: mint hangversenyte­remben, de ugyanakkor meg­erősödik az élmény ereje az­által, hogy az egyes gyermek-arcok nem oldódnak fel a kórus egységében, a vetítőgép külön-külön szemügyre veszi őket és ez növeli, közvetleneb­bé teszi a néző művészi együttérzését. Egy szőke kisleány és egy barna kisleány felváltva mondja be a kórusszámok cí­mét. S mikor ez a pompás kis műsor elhangzott, Kodály még kérdésre válaszolva mond né­hány szót a Hegyi éjszaka -ról. A mester arról beszél, hogy a hegyeknek hangja is van, bér ezt sokan nem veszik észre. Én hallottam ezt a hangot - mondja - s ami a kórusban elhangzott, csupán töredéke a hegyek hangjának. A valóság­ban többet és szebben énekel­nek a hegyek. ..

A televízió követező műsorsorszáma otthonunkba varázsolja Rácz Aladárt, a világhírű Kossuth-díjas cimbalomművészünket. Szepesi György, a Magyar Televízió riportere ezúttal nem sporteseményről ad számot, hanem kedves, fi­nom közvetlenséggel helyette­sít bennünket, kíváncsi embe­reket, amikor a televízió jó­voltából ellátogathatunk a ki­váló művész otthonába. Rácz Aladárról sok mindent megír­tak az újságok abból az alka­lomból, hogy kormányunk a Kossuth-díjjal tüntette ki, de mégis más dolog olvasni fe­lőle és 4átni szemtől szembe, belenézni különös csillogású tekintetébe. Milyen kedves és megindító, ahogy hangszeré­nek, az ő csodálatos cimbal­mának zenei lehetőségeit né­hány szóval összefoglalja, mintha a bánásmód ezzel a hangszerrel olyan egyszerű volna. Rövid és bensőséges be­szélgetés után - végighallga­tunk négy zeneszámot, köztük Muffat két menüettjét és egy rögtönzést: magyar dallam va­riációit. Lenyűgözőek ezek az előadások. Hallgatnánk a vég­telenségig, ám de véget ér, saj­nos, ez a műsorszám is. Követ­kezik egy német televíziós film bemutatása, amelyen A. Pankey világhírű néger basszista énekel, akit Robeson a maga méltó utódjának nevezett. Egyszerű beállítás, még a zongorakísérőt sem látjuk, csak az énekművész alakját.

Annak bizonyítására, hogy a nem helyszínről adott, ha­nem film segítségével közve­tített eseményről milyen für­gén tud tájékoztatni bennün­ket majd a magyar televízió, példának bemutatott a műsor egy 300 méteres hangosfilmet, amely a nyugatnémet - magyar labdarúgó mérkőzésről készült. Őszinte örömünkre fog szol­gálni, ha ilyen kezdet után hozzászólhatunk majd a ma­gyar televízió szép, művészi adásaihoz. „

1956-ban a kormány na­gyobb összeget biztosított az épí­téshez. Ekkor már az Orion sike­resen gyártotta a televíziós vevő­készülékeket, a Beloiannisz pedig elkészítette s felszerelje a jelen­leg is működű egy kilowattos te­levíziós adóberendezést.

A Magyar Nemzet 1956. május 15. számában arról tudósított, hogy az Egyesült Izzóban:

„Igen jelentős részt vállalnak a televízió fejlesztéséből. A televíziós képcsöveket az ötéves terv során már nagy tételekben gyártják. Ugyanakkor  megkezdik az úgynevezett projekciós televíziós  képcső kísérleteit, amely lehetővé teszi majd, hogy a televíziós adásokat a vevőkészülék ismert, kisalakú ernyője helyett mozivászon nagyságú ernyőre vetíthessék. „

Embertömeg álldogált a KERAVIL kirakata előtt 1956 júniusában!

Televízió a kirakatban.

Kedden este nyolc óra tájban valóságos embertömeg álldogált a Kossuth Lajos utcai üvegtéglás KERAVILL, bolt előtt. A kíváncsiskodók nem mindennapi látványnak lehettek részesei: a kirakat­ban levő televíziós készülék a kísérleti adó műsorát sugá­rozta.  A jövővel ismerkedtek itt a leendő televízió-tulajdo­nosok. Elképzelték, hogy nemsokára otthonukban, ké­nyelmes karosszékben ülve nézhetik végig a filmszínhá­zaik müsorát helyszíni közvetítéseket. Középkorú asszony élete párjába karolva megszó­lalt: - No, nemsokára vége lesz a vasárnap délutáni kap­kodásnak! Otthon nézed majd a  futballmeccseket, még hozzá velem együtt! Nem is kell erre olyan soká várni. Jövő év májusában már valóban együtt nézheti a sportesemé­nyeket saját televízióján ez a házaspár is. Addig csupán takarékoskodniuk kall, hogy á 'készüléket megvásárolhassák.” –írta (fehér), a Magyar Nemzet 1956. június 6-i számában.

Az emberek beleszerettek a kirakatban lévő „távolba látó” készülékbe. Erről tanúskodik a Magyar Rádió című lap 1956. augusztus 5-i számában  megjelent írás, melyet L.B.-írt. , (XII./31.sz)

„(…) RAVILL-BOLT. LENIN KÖRŰT:

Kilenc nap alatt 150 készüléket ad­tak el. Aki vásárolni akar, bármikor megkaphatja a gépet. Ára 5500 fo­rint. (Hiába, a televízió minden or­szágban drágább a rádiónál!) A szer­vász két kocsival készült fel a hibák gyors kijavítására. (…)”'

Közben kijelöl­ték az új TV stúdió helyét is a Sza­badság téri Lenin Intézetben. A Mechanikai Laboratórium - szovjet dokumentációk alapján — hozzálátott a stúdió berendezés gyártásához. Kisebb vita után el­határozták azt is, hogy az angol Pye-cégtól helyszíni közvetítő kocsit vásárolnak.

Az új egy kilowattos adó jól működött, de gondolni kellett a Televízió továbbfejlesztésére. A Beloionnisz-gyár nem vállalta a gyártását.

A szovjet gyárak szí­vesen segítettek volna, de határ­időt nem tudtak biztosítani. így1956 elején az NDK-tól rendeltek egy 30 kilowattos televíziós adót. Megkezdődött az adótorony építé­se is.                                                            

A munkát a forradalmi események zavarták meg. Erre az időszakra így emlékezik Südi Nándor, aki  Postai műszerészként végzett a Puskás Technikumban. Dolgozott a Magyar Rádió műszaki osztályán több beosztásban. 1956. október 23-án a Parlamentbe küldték, ahol berendezte az ideiglenes rádió stúdiót. A forradalom emblémájává váló Egmont-nyitányát ő választotta ki, és tette fel az adóra. 1957-től a Magyar Televízió létrehozásának egyik fontos technikai munkatársa, a Dunavölgyi Péternek 2012-ben adott interjújában, „Nagyon kevesen tudtuk, hogy mi van a ponyva alatt” amely először a www.tvarchivum.hu oldalon jelent meg.  

„Dunavölgyi Péter: Térjünk vissza a Szabadság térre, 1956 novemberétől, te már a televíziós feladatok megoldásán dolgoztál. Egy kis csapattal a televízió műszaki bázisának kialakítását végeztétek. Aztán megjött a Pye 1. angol közvetítő kocsi, Mr. Szipahimalani hindu mérnökkel, ő tanított be titeket a kezelésére.

Südi Nándor: A Pye 1. közvetítő kocsit megérkezése után még októberben  a Ferencvárosi pályaudvarról először a Bródy Sándor utcába hozták be, a Múzeum utca felöl a mostani Márványterem kapualjába állították be.  Le volt ponyvával takarva, nagyon kevesen tudtuk, hogy mi van a ponyva alatt. Így menekült meg teljesen épen annak ellenére, hogy mi minden történt október – november folyamán a Rádió körül. Ezt követően az akkori műszaki igazgató adott utasítást, hogy Benkő Ferenc és Marót Zoltán mérnök kollégákkal, akik  a műszaki fejlesztési osztályon dolgoztak a Magyar Rádióban, jöjjünk át a Rádióból a Szabadság térre, és helyezzük üzembe a Postától a stúdióhoz átkerült televíziós kollégákkal együtt, a Pye 1-es kocsit.

DP: Kerpel Róbert akkor milyen beosztásban volt?

SN: Kerpel akkor a Magyar Rádió műszaki osztályának a főmérnöke volt. Földi Iván volt a műszaki igazgató ekkor is, aki ahogy említettük már Rajk László sógora volt, 1956 júliusától töltötte be ezt a beosztást. Aztán röviddel később eltávozott az országból. Így a Magyar Televízió műszaki vezető nélkül maradt. A Rádió és a Televízió vezetését Kerplel Róbert vette át. Nekiláttunk a tv-s műszaki bázis kialakításának. Az én feladatom a közvetítő kocsi hangrészének megismerése és üzembe helyezése volt. Egymás munkájának a megismerésére magunk között is kis „tanfolyamokat” szerveztem. Gyakorlati próbákat, felvételeket készítettünk. Így kerültünk mi technikai személyzet a televíziós műsorok közelébe. Első lépésként aztán a Pye 1. kocsival próbaközvetítéseket végeztünk, a Népstadionból, a MOM Művelődési Házából. Nekem az volt a feladatom, a hangon kívül, hogy biztosítsam az első időszakban a kocsi működtetéséhez szükséges körülményeket is, legyen a helyszínen erősáram, kamerakábelek biztosítása, tűzoltósági és rendőrségi engedélyek intézése stb., tehát úgynevezett műszaki diszpécseri feladtok elvégzése. A gyártást ekkor Mátai László (19) irányította, sajnos ma már ő sincs köztünk.  

A kísérleti adások idején már folytak a saját műsorkészítési kísérletek, és műsorok előkészítése forgatása, erről tanúskodik a Magyar Rádió 1956. szeptember 2-i számában  (XII/35.sz) Pálos Miklós írása:„TELEVÍZIÓS NAP" a Balaton pariján” címmel.

A hangzatos cím kedves epizódot takar Balatonbogláron az egyik táborban 140 külföldi gyerek üdül, együtt magyar pajtásakkal. Erről a táborozásról készítettük el a televízió első ifjúsági riportfilmjét. A nemzetközi gyerektábor min­den napjának más nemzet volt a házigazdája, akik aztán gondos­kodtak valami érdekes szórakozás­ról. Például a „német napon" a berliniek-drezdaiak vizi ünnepséget rendeztek, a „szovjet napon" pedig a soknemzetiségű pionir-küldöttség szervezett karnevált. A következő nap reggel a táborparancsnok azon­ban így hirdette ki a napirendet: ma televíziós nap lesz! Mi azután jó „házigazdához" illően gondoskodtunk a pajtások foglalkoz­tatásáról. Külön sportolimpiát ren­deztünk, megismételtünk minden jól sikerült, csak éppen még filmre fel nem vett eseményt. A gyerekek - méltányolták igyekezetünket. Mert hát igyekezetre szükség volt, nem ment könnyen a dolog. Bednai Nándor rendezőnek utasításokat ad­ni 11 nyelven kellett - volna, de ekkora nyelvismeret hiányában in­kább süketnémának tetette magát és kézzel-lábbal magyarázott. Hajdú Ferenc operatőr - saját kijelentése szerint - csak fejen állva nem fényképezett. De térdelve, a házte­tőn az ünnepélyes zászlófelvonásról, féllábon állva a boglári domb egyik szikláján az öbölről, derékig vízben a vízicsatáról és hasonfekve a roha­nó hajó orrában a kiránduló pajtá­sokról - reméljük, - jó felvétele­ket készített. A riportfilm főszereplője a 6 leg­szorgalmasabb levélíró lett. Az egyes eseményeik, kedves epizódok mint az ő leveleik tartalma elevenedtek meg. Magukra a táborozókra bíztuk tehát: mit tartottak itt-tartózkodásuk legmaradandóbb élményeinek. A pajtá­sok percentként futották hozzánk és szóval vagy kézzel magyarázták, mu­togatták, hogy újabb megörökítésre méltó témát talál­tak. A körülbelül 400 méter hosszúra tervezett filmre 1200 métert for­gattunk, - lesz miből válogatni! Ezzel a riport­filmmel valósul meg a baráti or­szágokkal való első közös televíziós filmprodukció. Ugyanis kérésünkre a német, cseh, szovjet, lengyel és bolgár filmesek megküldik az itt nyaraló pajtások otthoni életérőt készített filmfelvé­teleiket. Most következik tehát a filmké­szítés egyik legnehezebb része: .a vágás" és összeállítás a külföldről kapott és itt készített anyagból. Reméljük, még ebben a hónap­ban televíziós műsorra kerülő riportfilmünkben híven tudjuk vissza­adni „a barátság táborának" felejt­hetetlenül kedves eseményeit.”

November 4-e után kilátásta­lan volt a helyzet sokan, ha a te­levízióról esett szó. csak legyin­tettek. Kevesen gondoltak arra, hogy az 1956 november-decemberi állapotok után rövidesen sor ke­rülhet az építés folytatására. A munkás-paraszt kormány másként gondolkodott. Már januárban na­gyobb összeget bocsátott a televí­zió továbbépítésére.  

Megkezdődik a próbaadás.

A torony építése 1957 végén fe­jeződött be. Ekkorra már elhe­lyezték benne a nagyadót is. Az adótorony nagyságát talán a mé­retei fejezik ki a legjobban. A 11 emeletes, az antennatoronnyal együtt 94 méter magas épület súlya 3000 tonna. Az építkezés során 270 tonna acélt és 16 kilo­méter hosszúságú kábel anyagot építettek bele. A televíziós adó­állomás a felső négy emeleten fog­lal helyet, az alsó emeleteken iro­dákat, laboratóriumokat helyeztek el. Az adó erőssége a legtekinté­lyesebbek közé tartozik Európá­ban, és sok alkatrésze jelenleg a legmodernebb a világon. A tele­víziós adótorony és berendezés összes költsége 38 millió forint.

A berendezés felszerelésével utolsó állomásához érkezett a nagyadó építésének hosszú törté­nete. Most a magyar és német szakemberek gondos ellenőrzése mellett megkezdődött a próba, hamarosan, még februárban meg­indul a végleges adás is. „ (A Rádió sajtó archívumában megtalálható cikk, a forrás megjelölés nélkül).

 Elindul a hivatalos televíziós adás Magyarországon (1957)

 FEBRUÁR: A rádióújság 6. számában először jelenik meg a Magyar Televízió műsora. Kedd, szerda, csütörtök, péntek, szombat: 2-2 óra „ipari és kereskedelmi adás”. Kedd és péntek 18.30–20.30: „Kísérleti műsor” (filmvetítés) volt.

 Idézet egy színes, képes riportból: „A Múzeum-kert háta mögött, a Pollack Mihály tér mostanában sok vihart látott aszfaltján békés, örömteli látvány állította meg a minap a járókelőket: egy újfajta, autóbuszszerű alkotmányban gyönyörködhettek. Az oldalán ott piroslott a felírás: MAGYAR TELEVÍZIÓ. Megérkezett a televízió várva várt kocsija, mellyel már hamarosan sporteseményeket, színházi előadásokat és más érdekességeket lehet közvetíteni. Az autó az angol Morris-gyárban készült, belső berendezése pedig a híres cambridge-i PYE televíziós cég műve” – írja a Rádió és Televízió évkönyve. Az átadás és az üzembehelyezés Sipahinalani úrnak, a Pye cég hindu mérnökének vezetésével történt, aki a bonyolult berendezést ismertette meg mérnökeinkkel.

Sipahinalani úr, a Pye cég hindu mérnöke, 1957. április

 MÁRCIUS: Épült az 53 méter magas, 11 emeletes Szabadság-hegyi tv-adó, tetején 39 méteres antennával. A vasváz 8 emeletét már beton burkolta.

Március 4-én a Posta Vezérigazgatóság és a Magyar Rádió között létrejött a megállapodás-tervezet a budapesti televíziós stúdióépítkezés és stúdió berendezés beruházási, tervezési és üzemeltetési feladatairól.

ÁPRILIS: Mezei István operatőr képriportja jelenik meg a Rádióújságban,  Televízióközvetítés címmel a Népstadionban felállított kamerákról. „A riporter már nemcsak a pályán folyó mérkőzést, hanem az előtte levő monitoron látható kimenő képet is nézve közvetít” – tudjuk meg az egyik képaláírásból.

Szücs Ferenc a Rádióújság 1957/18. számában így számol be az első „kisérleti” sportközvetítésről: „Szepesi György kollégámmal a húsvéti labdarúgótorna alkalmával ízlelhettük meg közelebbről: milyen is a televíziós sportközvetítés… Véleményt mondani stílusáról e tűzkeresztség után még nagyon korai lenne… Jómagam azon a véleményen vagyok, hogy olyasféle szerep vár a televíziós sportriporterre, mint a némafilmek korában a magyarázó emberre…”

Ugyan ebben a számban olvasható, az Innen-Onnan rovatban: „A televízió nem olcsó mulatság. Egy svájci televíziós újság szerint egy percnyi adás költsége Angliában 440, Nyugat-Németországban 2-300, Franciaországban 200, Hollandiában 76, Svájcban 50 svájci frank.”

 Április 30-án este a televízió három-négy irodájának egyikéből kirámolták a bútorokat, nagy kerek asztalt és öt fotelt tettek be; a Tanácsköztársaság négy veterán harcosa és Randé Jenő rádióriporter foglalt bennük helyet. Beállítottak néhány lámpát meg a közvetítőkocsi három kameráját – s megkezdődött hazánkban, az egykori Tőzsdepalota rögtönzött stúdiójában az első tv-műsor. Beszélgetés régi május elsejékről…

Randé Jenő később  így emlékezett vissza az adásra: „Vontatottnak, hosszúnak találtam a beszélgetést, s mégis másnap egy ismert művész gratulált a műsorhoz. Azt hittem, tréfál, de nagyon is komolyan gondolta, amit mondott: – Ahhoz gratulálok, hogy televíziónk már ilyet is tud.”

Idézet ismét Südi Nándorral készült interjúból:

DP: 1957. április 30-án este a Szabadság téren állt a közvetítő kocsi, élő beszélgetés volt 1919-es veteránokkal, Randé Jenő (24) volt a riporter, majd másnap a hivatalos adáskezdés, a Május elsejei  Kádár-nagygyűlés közvetítése. Te mind a két napon dolgoztál a közvetítő kocsin? 

SN: Az első hivatalos adás valóban 1957. május 1-én volt, közvetítést adtunk a Hősök teréről, Kádár János nagygyűléséről, ahova aznap hajnalban úgy vonultunk ki, hogy előző este a Szabadság téren, a házból, a majdani később 3. stúdiónak nevezett (Híradó stúdió helyén), adtunk közvetítést. A stúdió helyén egy nagy terem volt, oda volt bekábelezve a Pye 1. kocsi, ott készítettünk egy riportműsort. Az volt tulajdonképpen a legelső élőben, az éterben megjelenő Magyar Televízió műsora. Másnap a nagygyűlés közvetítését is nagyobb gikszerek nélkül sikerült lebonyolítani. Mindenki igyekezett maximumot beletenni, a műszaktól, a riportereken keresztül, a kábelesek, és az operatőrökön át. Utána aztán rögtön át kellett települnünk a MÉMOSZ Székházba, a volt első emeleti nagyteremből volt az Élő újság első adása. Az első időkben nagyon kellett koncentrálni az élő közvetítéseknél, mindenki jót akart csinálni, és mindenki mindent csinált. Bár kevés volt még a készülékek száma az országban, de mégis ott voltunk az adássokkal a családoknál és ez csodálatos volt. A kezdeti időszakban aztán Forgó Misi (25) lett a kocsi parancsnoka, neki a kocsin volt 4 – 5 munkatársa.
Akkor még a bemondó konferálás sem mehetett élőben, Bán Gyuri (26) majd Takács Marika (27) a konferálást filmre mondta el, arról játszottuk be, gyakran még hallgatóknak hívták a nézőket.

MÁJUS 1.: Első adás, élő közvetítés a  Hősök terén rendezett több százezres Kádár-nagygyűlésről. A közvetítés riporterei Kovalik Károly – a Rádió idegen nyelvű adásainak munkatársa – és Szepesi György voltak.

Közvetítés a Hősök teréről, 1957. május 1.

Szücs Andor írja a Rádióújságban: „A televízió eddigi kísérleti adásaiban – megfelelő műszaki berendezések híján – kizárólag filmeket láthattunk. Mérnökeink, technkiusaink, operatőreink megszerezték a helyszíni közvetítés első tapasztalatait, és május elsejétől kezdve már a közönség előtt folytatódhatnak a próbaadások. Műsorszerkesztőink néhány hete azon fáradoznak, hogy májustól rendszeresen egy harmadik adásnapot is beiktassanak az eddigi két filmnap mellett: e napon hol sportmérkőzésre, hol színházba, hol operába vinnénk el a tv közönségét…”

Zelei Miklós 2005-ben,  beszélgetett Szepesi Györggyel aki így emlékezett a kezdetekre (részlet):

„Pontosan ötven éve, 1955-ben még főosztályként működött a televízió, Révai Dezső irányításával. Abban is gondolkodtak, hogy legyen valamifajta indítóműsor. Nem tudom, kinek az ötlete volt, talán László Bandié, aki a Magyar Rádió főrendezője volt akkor, és szoros kapcsolatban állt Rácz Aladárral, hogy készítsünk zenés műsort Rácz Aladár otthonában. A budai lankákon volt Rácz Aladárnak egy nagyon szép háza, rálátással Budapestre. És úgy döntöttek, hogy kétféle felvétel készüljön. Egyet Molnár Aurél, a legzseniálisabb magyar rádióriporter készített, szép nyelvezettel vetett föl elméleti és gyakorlati kérdéseket. Rácz Aladár pedig ott ült ugyan a cimbalom mellett, de nagyon kevés aláfestő zenével készült el ez a hatvanperces műsor. Akkor jöttem én, aki viszont beszélgettem, és azt kértem Rácz Aladártól, hogy minden kisebb, két-három perces bekezdés után, zenei illusztrációt adjon. Beszélt és zenélt. Moldvai csángó dalok, székely dalok, cigánynóták követték egymást. Mindkét produkciónak nagy sikere volt. Ez 1955-ben a magyar televíziózás első riportfilmje volt, és portréfilm is egyúttal, amelyben természetesen szerepet kapott Rácz Aladár felesége is, sőt főszerepet! Ő volt az akkor már idősödő művész támasza.

A másik, amit nagyon fontosnak tartok, és megfeledkeztek róla: 1956 tavaszán UEFA Tornát rendeztek Budapesten. A Hungária körúti pályán játszottuk a mérkőzéseket. A Magyarország-Franciaország mérkőzés volt az első mérkőzés, amelyet a magyar televízió élő adásban kilencven percig közvetített! Szűcs Ferenc volt a társam, az első félidőt ő, a másodikat pedig én közvetítettem. Ezt a mérkőzést a Magyar Televízió is megnyerte, hiszen jelesre vizsgázott. Bár nagyon kevés készülék volt még akkor. Egy-két politikus, jeles művész és a technikai szakemberek otthonában világított a képernyő.

De fönt, a Szabadság-hegyen, a leadóban nagyon sokan figyelték, hogy megy az első közvetítés.

Nagyon jól sikerült.

És nem váltott ki közönségvisszhangot.

De a sajtó felfigyelt, hogy a Magyar Televízió, íme, már labdarugó mérkőzés közvetítésével jelentkezik! Ez volt a második jelentős esemény. A harmadik pedig, ugyancsak élőadás: 1957. május elseje, amelyet a rádió természetesen közvetített, de a televízió is jelen volt: Kalmár György meg én. Ennek a közvetítésnek az érdekessége az volt, hogy akkori nevén a Gorkij fasor - korábban Vilma királyné útja, ma nem tudom, hogy hívják - és az Aréna út-Dózsa György út kereszteződésében állt a közvetítőkocsink, és a kocsihoz, az én ötletem alapján, odahívtuk Kádár Jánost, és azzal indult a magyar televíziózás május elsejei hivatalos műsora, hogy Kádár János megszólalt.

Hogy ez most érdem-e vagy se?

Én érdemnek tekintem.

Ha ma indulna a Magyar Televízió, Magyarország miniszterelnökét mindenképpen meg kellene benne szólaltatni, hívják akárhogyan, és e megszólaltatás mindenképpen bravúr volna.

Ez az én televíziós előtörténetem. „ - A teljes interjú a www.tvarchivum/. hu tv-történet oldalon olvasható:

 A Német Demokratikus Köztársaság szakemberei – akik a berendezést szállították – e napon, a munka ünnepén kezdték meg az elektromos berendezések szerelését.

 A Televízió első háromnapos adáshetének kísérleti műsora:

Május.7., kedd 19.00: Tavasz a kisvárosban – szovjet film.

Május. 9., csütörtök 19.00: Párizsi jégrevü – helyszíni közvetítés a Fővárosi Nagycirkuszból.

Május 10., péntek 19.00: Magyar Híradó, magyar kisfilmsorozat.

Május 16., csütörtök 19.00: Tánccal, dallal, muzsikával (A moszkvai VIT-re készülő ifjúsági együttesek műsorát közvetíti a tv a Hazai Fésűsfonó művelődési házából.)

Május 21., kedd 19.00:  Erkel Ferenc : Bánk bán – közvetítés a Magyar Állami Operaházból. Az első élő színházi közvetítés. 1957 májusának első hetében a Rádió Újságban Szűcs Andor e szavakkal harangozza be a közvetítést: „A fővárosban és környékén nálunk is mind több T alakú televíziós antenna jelenik meg a házetetőkön, és egyre többen várják a híreket a Magyar Televízió kísérleti műsorairól. Különösen megnőtt az érdeklődés, mióta az újságok hírül adták, hogy kora tavasszal helyszíni közvetítő kocsi érkezett külföldről, melyet azóta már a Népstadionban, vagy egyik-másik színház előtt álldogálni is láttak a járókelők... A Magyar Televízió eddigi kísérleti adásában – megfelelő műszaki berendezés híján – kizárólag filmeket láthattunk. Az új helyszíni közvetítő azt a lehetőséget hozza, hogy az eddigi »konzerv« - műsorok a jövőben »élő« - adásokkal bővíthetők ki, s színházakból, sporteseményekről, és különböző fontos társadalmi eseményekről való közvetítésekkel felfrissítve az eddigi kísérleti adásokat, végre gyorsabb ütemben fejlődhet a műsoradás... Mielőtt a színházi évad véget ér, szeretnénk egy-két színházat is meglátogatni és május 21-én az Állami Operaház »Bánk bán« előadásával kezdeni színházi közvetítéseinket...”

 Egy tudósító az előadásról írta:

 „A vevőkészülék-tulajdonosok egyelőre még kis tábora az Operaház nézőterén érezhette magát, sőt mintha remek színházi látcső is lett volna a kezükben… Sok nézője akadt a közvetítésnek a művelődési otthonokban, klubokban és az Operaház falatozójában felállított vevőkészülékek előtt is…”

 Az adás után több néző felháborodva ítélte el levélben a kissé hosszúra nyúlt adást. „Az operaközvetítés nem való a televízióba” – írták.

Május 26., vasárnap du:  Délnyugat-Németország–Budapest válogatott labdarúgó mérkőzés (Az első sportközvetítés a Népstadionból.)

 Május 31., péntek 19.00: Nagy Endre Kabaréja – a Nagy Endre Kabaré 50 éve  (Élő színházi közvetítés  az Irodalmi Színpadról. Nagy Endre szerepében: Ascher Oszkárt láthatták a nézők. Amiből részleteket ismételtek meg 1957. június 13-án   19.00 órakor az Itthon és a nagyvilágban című riportműsorban.  Erről Rajk Andárs  június 24-én így írt a  Rádió Újságban: „Részleteket láttunk, Nagy Endre kabaréjából. A többi között a Felvettek a rádióhoz  című tréfát, amely a rádióműfaj évtizedekkel  ezelőtti kezdetének fonákságait gúnyolja bájosan.  Soha aktuálisabbat, amint éppen ezt látni a technika,  következő »gyermeke« a televízió látcsövén!  A színes televízióban majd a mai televíziónk kezdeti fonákságairól vetítsünk egy  villámtréfát. Azt is szívesen megbírálom...”

 JÚNIUS: Itthon és a nagyvilágban címmel elkészül az első egész estét betöltő tv-stúdióműsor. Így emlékszik rá az egyik szerkesztő a Rádió és Televízió évkönyben: „Már hetek óta készültünk a nevezetes napra. Fogalmunk sem volt róla, milyen egy igazi tv-műsor, s hogyan kell csinálni – de csináltuk. Mi legyen benne? Volt egy hosszú riportfilmünk Indiáról, azt meg kellett vágni; de még nem volt vágóasztalunk. Stúdiónk sem volt, 3 nagy irodaszobát ürítettünk ki, raffolt anyaggal elfedtük az ablakokat, s beállítottuk a lámpákat, kamerákat: egy íróasztalt kapott Gárdos Miklós, hogy külpolitikai összefoglalóját mondhassa el; egy üvegre rajzolt térképet Ozorai Zoltán meteorológus, amely előtt az időjárási helyzetet magyarázta, egy kerekasztalt Almási István, ahol a belterjes mezőgazdaságról szóló vitát levezetheti; egy hosszabb asztalt Öveges József professzor, az áramló levegővel való kísérletek eszközeinek elhelyezsére. Mindez elfért két szoba sarkaiban: a harmadikban az Irodalmi Színpad Nagy Endre-kabaréjának díszletei helyezkedtek el… Kábelek, fullasztó hőség mindenütt…”

 Öveges József professzor mondta később: „Sohasem felejtem el első tv-szereplésemet. Kigyulladt a felvevőgép piros lámpája, intett a rendező – elkezdtem. És tudtam, hogy nincs megállás, nincs javítás… Mi történik, ha az agyam kihagy, akár csak néhány pillanatra? És közben kötelező a természetes viselkedés, a derűs mosoly… A huszadik perc körül fel kellett mutatnom egy húszfilléres nagyságú ellenállást, amit a gép közeliben hozott volna. De ujjaim felmondták a szolgálatot, nem hajlottak: a kezem remegett, a kis alkatrész táncolt a kamera előtt...”

Így látta a tv-kritika ezt a műsort: „Hogyan tetszett az új kísérletet jelentő vegyes műsor összeállítás? Egy száma nagyon (Öveges professzor előadása). Más számairól meggyőződésem, hogy kitűnő televíziós ötlet rejlik bennük, de ezek jó része kiaknázatlan maradt, részben szakmabeli, rendezésbeli gyakorlatlanság, részben technikai tökéletlenség miatt. Mennyiben van szüksége bárkinek öt beszélgető férfi szüntelen, érdektelen, monoton látványára ahhoz, hogy ismereteket szerezzen a belterjes mezőgazdaságról?...”

  Egy plakát szövege a pesti utcáról: 

JÚNIUS 17. TELEVÍZIÓS ADÁS

A FŐVÁROSI OPERETTSZÍNHÁZBÓL!

„CSAK KÖNYVSORSJEGGYEL!”

JÚNIUS 17. 19.00-22.00: az első nyilvános, nagy vidám est és rejtvényműsor! – A szereplők közt találjuk Feleki Kamillt, Kiss Manyit, Lórán Lenkét, Ascher Oszkárt, Kabos Lászlót, Tompa Sándort, a Holéczy-együttest és a televízió bemondói pályázatának résztvevőit. A játékvezető Horváth Tivadar volt,  a tv-készülékért folyó nagy verseny győztese Antal Imre főiskolai hallgató. Rendezte: Bednai Nándor.

  A Rádióújság Szerkesztői üzenetek rovatában az első válasz tv-ügyben: „Péczeli Pál, Bpest: A Csak könyvsorsjeggyel című műsorral kapcsolatos gratulációját ezennel átadjuk a televíziónak.”

 Egy érdekes rövid hír a Népszabadság, 1957. június 27-i számából:

„ A Magyar Televízió számos hallgatójának kérésére ma 19 óra 35 perckor megismétli N.Sz.Hruscsovnak az SZKP Központi Bizottsága első titkárának, a Columbia Boradcasting System (CBS) amerikai rádió és televízió társaság munkatársaival folytatott beszélgetéséről készűlt filmet”

 JÚLIUS: Vita indult a Rádióújságban a „televízió” szó magyarosítárásról. Mi legyen neve?  Távolbalátó? Képrádió? A „televízió” szó hosszú, külföldi példára talán „telé”-nek becézhetnénk? Egy pesti néző a „ékép” elnevezést javasolta. Lőrincze Lajos a „képrádió” mellett tört lándzsát. B. J. szerint valószínűleg a „ televízió” marad meg, de lehet, hogy megrövidül, s majd így fogjuk mondani és írni: „tévé”…

Július 2., kedd 19.00: Képes Híradó – a Magyar Televízió első önálló hírműsorának adása. Létrehozására Matúz Józsefné az év tavaszán kapott megbízást; később így emlékezett a Képes Híradó születésére: „Két hétig készült az első híradó, s az utolsó napon egész éjszaka dolgoztunk rajta. Felvevőgépet a Budapest Filmstúdiótól kaptunk kölcsön, hordozható vetítőgépet a Bányász Szakszervezettől, a laborálás a filmgyárban történt. A külföldi híreket a mozihíradó kimaradt anyagaiból állítottuk össze, a belföldieket a televízió mindkét rendezője és mind a négy operatőre készítette – gyalog járták a várost, mert kocsink sem volt. Az első szám 10 anyagból állt. Riportot készítettünk a Magyar gyapjúfonógyár egyik régi női brigádjáról, a füzesgyarmati Aranykalász tsz talajelőkészítő munkálatairól, a VIT csillagtúráról, Soós Imre, a tragikusan elhunyt fiatal színész temetéséről? Bemutattuk, hogyan születik újjá az ellenforradalmi pusztítás után Budapest? Hírt adtunk a lengyel-magyar kerékpárversenyről és az Állatkert újdonságairól, egy evezősversenyről, Szovjetunióbeli építkezésekről és bulgáriai kulturális ünnepségekről. Még arra is volt gondunk, hogy Karsai Nándor gyártásvezető felhíja a Tudományos Akadémiát, s megkérdezze: nylevészeti szempontból jónak tartják-e a Képes Híradó címét. Gratuláltak hozzá.”

A Képes Híradó kezdetben hetente egyszer, keddenként jelentkezett, később hetente kétszer-háromszor. A tévékészülékek száma az országban ekkor körülbelül 5 ezer volt.

Az indulásról Matúz Józsefné beszélt, az MTV 1957 -1997 című könyvben, a riporter: Fehér Márta volt.

 „- A Híradó története Matúz Józsefnével kezdődött. Hogyan?

- 1957 májusában kerültem a televízióhoz, ami akkor még nem volt önálló intéz­mény. Prózai körülmények között kaptam a felkérést: az utcán. Mátai László volt az, aki megkérdezte: volna-e kedvem itt dolgozni. Akkor még azt sem tudtam, hogy a tévét eszik-e vagy isszák...

- Egyáltalán volt már készüléke akkor?

- Hogy is lett volna...! Kb. nyolcezer készülék volt az országban. Emlékszem, a tízéves nagylányommal és az egyéves kicsivel mentünk el a Corvin Áruházba, hogy megnézzük: mi is az a televízió. A kirakatban volt egy készülék, eléggé kezdetleges­nek tűnt: elcsúszott szinkronnal futott rajta a kép, körbe-körbe. Gondoltam: ha ez ilyen nehézkes, akkor talán még nekem is van időm arra, hogy megtanuljam. Elfogadtam a meghívást. Eleinte hetente háromszor volt adás, napi három órában. A tévé akkori vezetői úgy gondolják, hogy egy induló televíziónak nincs szüksége hír­műsorra. Tökéletesen meg voltak elégedve a filmhíradó összeállításával és átvételé­vel. Igen ám, de hamarosan világossá vált, hogy mi mégiscsak gyorsabbak vagyunk. Természetesen az '57-es viszonyok között... Az úgynevezett kétszalagos technikával hamar leköröztük a Filmhíradót.

- Mi volt a kétszalagos technika lényege ?

- Ahogy nálunk, a Filmhíradónál is külön szalagra készült a kép és külön szalagra a hang. A Filmhíradónak azonban egy szalagot kellett készítenie a kettőből, ami per­sze időveszteséggel járt. Ezt a folyamatot mi már az első adásoknál megspóroltak. És az idő nagyon fontos tényező ebben a műfajban! Sőt, igen komikusnak tűnhetett -tulajdonképpen én nevettem rajta a legtöbbet -, hogy amikor a heti 10 perc előállítása is rendkívüli erőfeszítést igényelt, én már a napi adáshoz vezető terveken dolgoztam. Ehhez öt év kellett... Az első, igazi fegyvertény 1959 áprilisában volt. Soha nem felejtem el: Nasszer, egyiptomi elnök látogatott Budapestre. 9 órakor jött meg a gépe és mi este azt mondhattuk: ma reggel Ferihegyre érkezett... (…)”

 Július 3. szerda 19.00: Warrenné mestersége (Élő közvetítés a Katona József Színházból.)

 Július 11., csütörtök 19,00-21,00 :  Illyés Gyula Mese a csodafurulyás juhászról című versét Tamási Eszter mondta el. A Rádió és Televízió évkönyv szerint: „Kissé elfogódott – először áll a kamerák előtt. Ezzel a költeménnyel nyert iskoláskorában díjat egy Szolnok megyei szavalóversenyen, s ezt adta elő mikor a tv-be behívták bemondónői meghallgatásra. A rendezőnek megtetszett az előadásmód, s a 22-es Építőipari Vállalat fiatal adminisztrátorát felléptette a gyermekműsorban. Hiába, még gyakorlott rádióriporternek is nehéz megszokni a kamera előtti viselkedést: azt, hogy minden mozdulata – látható is.”

Július 25., csütörtök 19.00-22.00 „vegyes műsor” többek között Sipos Tamás a geofizikai év megnyitásáról beszélgetett Bartha György professzorral a rögtönzött stúdióban.

Pokoli volt a hőség, s a riporter figyelmét egyre jobban lekötötte, hogy lábszárán lassan csordogál a verejték. Mikor azt hitte, hogy éppen nem látszik, lehajolt, hogy megtörölje magát. De az árulkodó kamera jóvoltából másnap már jöttek a telefonok: „Miért vakaródzik a riporter?” Ezt a műsor konferálta fel első ízben a Rádió és Televízió évkönyve szerint a TV saját bemondónője Takács Mária. Az akkor érettségizett szigetszentmiklósi kislányt egy tehetségkutató énekversenyről hívták be meghallgatásra. Először azt hitte, énekelnie kell. Mikor először állt próbán kamera elé, az izgalomtól szinte hang sem jött ki a torkán; csak az adásra sikerült annyira feloldani őt, hogy – mintha gombócot nyelt volna – el tudta mondani a néhány mondatos konferáló szöveget…

AUGUSZTUS 1., csütörtök 19.00:  Maya (Fényes Szabolcs operettjének élő közvetítése a margitszigeti Majakovszij Szinházból.)  

Augusztus 13., kedd 19.00: Képes Híradó – beszámoló a tv-székház átépítési munkálatairól.

Augusztus 15., csütörtök 19.00: Gounod: Faust (Élő operaközvetítés az Operaház Margit-szigeti Szabadtéri Színpadáról. Ez első szabadtéri közvetítés. Vad nyári zivatar mosta el a közvetítés második felét.)

Augusztus 24., péntek 20.00: Tarka-Barka (Vidám szórakoztató összeállítás közvetítése a Madách Színház kamaraszínházából. Az archív anyagban fennmaradt egyik epizód a Tolnai lakodalmas alcímet kapta, Kozák Gábor József és zenekara volt a szereplő, a műsorszámot Fábri Éva  és Kékvölgyi Miklós szerkesztette, Zsurzs Éva és Mihályfy Imre rendezte. A másik epizódot is ők készítették, egy operett bábparódiát.)

Augusztus 27., kedd 19.00: Képes Híradó – tudósítás egy vidéki lottóhúzásról.

 SZEPTEMBER 10., kedd 19.00: Képes Híradó – tudósítás Heltai Jenő temetéséről. (Operatőr: Mezei István.)

 Szeptember 17., kedd 19.00 – 50 év a kultúráért címmel tudósítás színészek jubileumi kitüntetéséről. (57/12. szám [Képes Újság] terjedelem: 01.42 mp. A képeken Rózszahegyi Kálmán fiatalok között látható. Festmények régi nagy színészekről. Gózon Gyula és és más idős színészek átveszik a Gyémánt diplomát a Színház és Filmmüvészeti Főiskolán.)

 Szeptember 19., csütörtök 18.00: Művészet (A televízió első művészeti magazinja. Szerkesztette és a műsort vezette Várkonyi Zoltán.

Emlékezés Heltai Jenőre versekkel, Ruttkai Éva a Néma Leventéből – részlet. Operapróba Mikó András irányításával Tiszay Magda és Osváth Julia közreműködésével.

A Nemzeti Szinház tagjai, Marton Endre, Máthé Erzsi, Rajz János a színház új híreiről számolnak be.  Veres Péter emlékezett Móricz Zsigmondra, a Kortárs szerkesztője, Tolnai Gábor mutatja be az új folyóiratot.  Tátrai Vonósnégyes. Germanus Gyula bemutatja az egyiptomi kiállítást. Az Állami Balett Intézet bemutatkozása. A műsor felvétele nem maradt fent.)

A műsorról a következő heti Rádióújságban kritika jelent meg:

„A televízió sajátos nagy lehetőségeit villantotta fel a »Művészet« című televíziós folyóirat első száma, Várkonyi Zoltán kellemes közreműködésével. Budapest mai művészeti életének érdekes keresztmetszetét láthattuk... Vitatkozni lehet azon, hogy vajon a folyóirat forma, illetve műfaj-e az, amelynek megfelelőjét, a televíziónak ki kell alakítani.”

Egy levél a hónapból, amelyet Németh Ilona tv-néző írt: „Miért változik meg gyakran a tv-műsor? Küszöböljék ki a műsorváltozásokat, vagy idejében értesítsék róla a közönséget rádió útján…” A válaszból: „A filmadásoknál függő helyzetben vagyunk a moziktól… a helyszíni közvetítések külső tényezőktől függnek… a televízió munkatársainak munka közben kell megtanulniuk a műsorkészítés minden csínját-bínját, hiszen előre sehonnét sem tanulhatták meg… A jelenlegi időszak a máról holnapra való műsorkészítés időszaka…Bízunk abban, hogy megértik helyzetünket…az őszi hónapokban műsortervezésünk is stabilabbá válik…” (Magyar Rádió és Televízió évkönyve)

OKTÓBER  3., csütörtök 19.00-21.00 (6. műsorszámában): A Televízió Klubjában. (Először a képernyőn: „Ez a kényelmes fotelekkel, kerek asztalkákkal, kedves kis büfével, zongorával berendezett klub nem a TV dolgozóinak találkozóhelye – csupán kerete és díszlete egy gyorsan népszerűvé váló műsornak. A klubot sokan »látogatják«: külföldiek és magyarok, művészek és munkások, sportolók és tudósok, vezetők és egyszerű emberek. Van két vendéglátó riportere is a klubnak. Néhány perces kis interjúk, villámriportok váltogatják egymást, időszerű és érdekes témákról: a művészvendégek rövid produkciókat is bemutatnak, s néha filmvetítésre is sor kerül” – írja a Rádiós és Televíziós évkönyv.)

A műsor első élő adásában Csillag István a Magyar Jégrevü tagjaival beszélget.

 A 43.héten új címmel jelenik meg a Rádióújság: Rádió és Televízió Újság lett belőle. A tv-műsor az utolsó oldal felét foglalja már el és részletes, képes ismertetőt ad az érdeklődőknek. Ettől kezdve a színházi előadások esetén a szereposztásokat is közli.

 Felhívás a tv nézőkhöz, írják meg levélben: „A gyermekműsor 18 órakor, vagy 18.30-kor kezdődjék-e? A felnőtt- és a gyermekműsor között legyen-e szünet és mennyi? A felnőtt műsor 19.30-kor vagy 20órakor kezdődjék-e?”

 A közvélemény-kutatás ekkor készül

 Október 10., csütörtök 19.00: Kálmán Imre: Csárdáskirálynő (Az operett élő közvetítése a Fővárosi Operett Színházból 

 Október 15., kedd 19.00: Képes Híradó – tudósítás Szabó Lőrinc temetéséről. (Operatőr: Kigyós Sándor, Mezei István.)

NOVEMBER – hetenként 3 napon van adás: kedden, csütörtökön, pénteken, összesen mintegy 8-9 órában. Vasárnap időnként ráadást is nyújt a tv: labdarúgó mérkőzést, sportközvetítést.

 November 1., péntek 19.00:  Csajkovszkij: Anyegin (Élő operaközvetítés a Magyar Állami Operaházból. Szereposztás: Anyegin – Melis György, Lenszkij – Udvardy Tibor, Tatjana – Mátyás Mária, Olga – Tamássy Éva, Gremin herceg – Székely Mihály, Larina – Palánkay Klára, Filipjeva – Budanovits Mária. Rendezte: N. C. Dombrovszkij.)

Az előadásról a Rádió és Televízió újságban a következő kritika jelent meg: „Csajkovszkij Anyaginjét századszor Játszották az Operaházunkban. Az előadást a magyar televízió teljes egészében közvetítette. A nagy érdeklődésű közvetítést Rékai Andrással. Az Operaház volt főrendezőjével együtt néztük végig. Most hallgassuk meg mi a véleménye a televíziós Anyeginről? Különleges élmény és nagyon tehetséges produkció volt. Alábbi megjegyzéseim segíteni szeretnének más operák televízió adásainál. – Először is – véleményem szerint – nagyon sok közönséget fotografáltak. Sok ez akkor is, ha nincs »alatta« – figyelmet megosztóan Puskin-vers. (A szünetekben ui. Puskin örökszép költeményét is hallhattuk.) Mindjárt fokozódott a költemény hatása, amikor a tehetséges operatőrök – belátván, hogy a mozgó nézők hosszú percekig való bemutatása egy idő múlva zavarja a költemény hallgatását – mozdulatlan elemeket, oszlopíveket fényképeztek. (Itt jegyzem meg, hogy az olasz televízióban – ahol az elmúlt hetekben tanulmányutakat is folytattam – mindig látszanak azok a szereplők is, akik az összekötő szöveget mondják.) – A legnagyobb probléma – a világon mindenütt – az áriák és a hosszú lírai részletek fotografálása. Az Anyegin-előadás során Lenszkij és Gremin herceg áriájánál ennek a problémának nehézségeit és nem kielégítő megoldását mi is észlelhettük. – A leglényegesebb elvi kérdés, hogy a képváltozás összhangban legyen a zenével, a kép a zenei mondat közben ne változzon, csak utána. (Részletkérdés de fontos: Amikor Gremin azt mondja: ( III. felvonás ) »Tatjana megmutatta nekem a boldogságom útját.« – akkor a képen Anyegint vele együtt meg kellett volna mutatni, mert ez a dráma egyik legfontosabb lélektani pillanata !) – S a jövő útja? – Új televíziós operai dramaturgia fog kialakulni a stúdiókból közvetített és az új operák számára. A régi operák helyszíni közvetítéseinél, pedig az a feladat vár ránk, hogy különböző ötletekkel »átköltsük« őket – lehetőségek szerint – a televízió nyelvére.” S.V.

November 5., kedd 19.30: Képes Híradó – tudósítás a 10. Szovjet Filmfesztivál megnyitásáról Budapesten. (Operatőr: Baranyi István)

November 17., kedd 19.30 : Képes Híradó tudósítás az ORION gyárból, ahol sorozatban készülnek a tv-készülékek. (Operatőr: Bornyi Gyula)

November 18. rendkívüli adás, mert november 14.-én elhunyt Zápotoczky Csehszlovák köztársasági elnök és a Magyar Televízió élőben közvetítette a temetést. Ez volt az első élő  televíziós közvetítés külföldről. Nem volt egyszerű technikailag megoldani, erről beszélt nekem két riportalanyom, Menczel János szerkesztő a Hamar megtanultam, tisztelni a mikrofont címmel megjelent interjúban, és Südi Nándor a korábban már idézett interjúban:

Dunavölgyi Péter: - Hogy kerültél kapcsolatba a Magyar Televízióval?

Menczel János: - Békés újságíróként éltem az életem, amikor a Magyar Televízió kísérleti adása 1957. november 18.-án egyenes élő intervíziós adását közvetítette. 1957. november 14.-én csütörtökön. A Népszabadság első oldalán közölte a hírt, hogy a Csehszlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Csehszlovák Köztársaság kormánya november 13.-án reggel gyászjelentést adott ki, amelyben közölték, hogy Antonin Zápotocky (2) köztársasági elnök 13.-án meghalt. Tehát 18.-án volt Antonin Zápotocky temetése.  Ennek a történetnek még nem voltam részese, csak későbbi elbeszélésből ismerem.

- Álljunk meg a történetben, ekkor még nem volt Intervízió  (3) , csak 1958-ban határozták el, hogy az Euróvízió mintájára létre kell hozni a szocialista országok televíziós szervezetét. Akkor járunk el szerintem, helyesen, ha úgy fogalmazunk, hogy ez volt az első élő külföldi átvétele a Magyar Televíziónak.

- Igen, visszagondolva, tényleg így helyes.   

 - A Rádió és Televízió Újság szövegét, három héttel a tárgyhét előtt, már a nyomdába kellett leadni, így a temetés közvetítése természetesen nem szerepelhetett a műsorújságban. Ezért aztán 1957. november 17.-én a magyarországi központi napilapok közölték az alábbi MTI közleményt:

„A Magyar Televízió hétfőn november 18.-án Prágán és Bratislaván keresztül helyszíni közvetítést ad Antonin Zápotoczky csehszlovák köztársasági elnök temetéséről. A közvetítés kezdetének időpontját november 18.-án a rádió híradásaiban közlik”.

Dunavölgyi Péter: Az élő adások továbbítása sem volt egyszerű egyes helyszínekről, és akkor még nem is beszéltünk a külföldi kép és hangjelek fogadásáról, továbbításáról.

 Südi Nándor:  Bizony ez komoly probléma volt, először azt vizsgáltuk, hogy lehetne Bécs vagy Pozsony felől átvenni a jeleket. Ez még 1957 novemberében sürgős feladat lett, mert meghalt Zapotoczky (28) csehszlovák köztársasági elnök, és az MTV élő közvetést akart átvenni Pozsony felől.

Már 1957 nyarán Marót Zoltán kollégával, a Gerecse-hegyen (29) megtaláltuk turistatérkép alapján a kilátótornyot. Oda települtünk ki, az előzetesen különböző távolságokból kipróbált berendezésekkel. Akkor még úgy kezdtük a vizsgálódást, távcsővel megnéztük, hogy látjuk-e a Széchenyi-hegyi adót, mert a két mikró berendezésnek akadálytalanul látnia kellett egymást. Ugyanerre volt szükség Bécs és Pozsony felé is. A Gerecse kilátó tetejére vevőantennákat helyeztünk el, mert olyan távolságra nem lehetett ellátni. Ott aztán vevőkészülékkel vettük a képet, és vevőkészülék képét rákapcsoltuk a mikrohullámú adó berendezésre, ez volt az első műsor átemelési kísérlet. Ehhez persze kellett a Bajóti TSZ (30) segítsége is, mivel a Gerecsére nem volt kövezett út. Mindig a TSZ-elnököt hívtam, küldjön értünk. Mindszenty bíborosnak volt ott korábban a hegyoldalban egy kolostora vagy kastélya, akkor egy gyermeknevelő intézet üzemelt benne. Oda kértük a lovas kocsit a TSZ-elnöktől, mert csak azzal tudtunk a csúcsra a kilátóhoz feljutni, azzal tudtuk felvinni a felszereléseket.  Aztán később ezeket, a jeltovábbítási feladatokat átvette a Magyar Posta, ma már az Antenna Hungária foglalkozik ezzel, és műholdon továbbítja a jeleket.

DECEMBER  19., csütörtök 20.20: fontos kísérlet zajlik le a Makarenko (ma: Horánszky) utcai filmműteremben: e napon sugározzák a Magyar Televízió által készített első operett-tévéváltozatot, amelyet Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című művéből forgattak. (Szereposztás: Martin apó – Pethes Ferenc, Pierre gazda – Agárdi Gábor, énekhangja Szabó M., Denise – Rózsahegyi M. énekhangja Sándor J, Fanchette – Pogány M. énekhangja Neményi Lili, Chaterine – Sándor I. énekhangja Szilvássy M. Rendezte: Szécsi Ferenc.)

A Rádió és Televízió újság ismertetése ismertetése a műsorról: „Fontos televíziós kisérlet zajlik le ma a Makarenko utcai filmműteremben. Bemutatjuk a híres Offenbach-operett, az Eljegyzés lámpafénynél televízió változatát. Nem eredeti televízió játék előadásáról lesz szó, mint némely híradásban olvashattuk, mégis jelentős kísérletre vállalkozunk vele. Ki akarjuk próbálni bizonyos dramaturgiai elképzelésünket, díszlettervezési, színjátszási és rendezésbeli elgondolásainkat. Azt reméljük ettől az első stúdió- játék előadástól, hogy válaszolni fog a fő kérdésre: eléggé televíziószerű-e az, amit mi annak hiszünk? Azaz, sikerült-e az egész munka alapját, a forgatókönyvet a televízió kifejezési sajátosságai szerint megalkotnunk? Elég hatásosan ábrázoltuk-e a képernyőn a kitűnő operettet? Díszletei, a színészek játéka, a rendezés felfogása megragadják-e a közönségünket? És így tovább.  Ez az első alkalom a televíziónk történetében arra, hogy magnetofonszalagra vett láthatatlan zenekar játszik és kíséri a láthatatlan énekeseket, akiknek szerepében látható színészek működnek közre. Egyszóval: kísérlet lesz ez a javából. de bízzunk benne, a közönség nem fogja ezt észrevenni, a kísérleti jelleg nem fogja eltakarni a művészetet és a műélvezetet.”  Dr. Cserés Miklós

(Megjegyzés: A színészek is láthatatlanok maradtak – a műterem ugyanis nem bírta a tv-közvetítés hatalmas áramfogyasztását, s a sötétbe borult helyiségben abbamaradt a negyven próbával előkészített, máig is legszebben kidolgozott zenés stúdiójáték. Operett gyertyafényben – mondták a tréfás kedvű nézők.)

A következő heti Rádió és Televízió újságban megjelent kritika:

„A múlt héten került sor – operaházi és színházi közvetítések után – az első televíziós játék közvetítésére. Pontosabban: Offenbach Eljegyzés lámpafénynél című operettjének TV-változatára. Vitatható, hogy az első kísérletre vajon legmegfelelőbb darabot választották-e, hiszen az operett nem sok alkalmat nyújt arra, hogy hatásosan fordítsák át sajátos »televíziós nyelv«-re. Szécsi Ferenc rendező egy esetben használta ki az új kifejezési lehetőségeket: abban a jelenetben, amikor a két férjvadász asszonyság előző férjéről énekel és megelevenedik az elmesélt történet.

Az Elejegyzés lámpafénynél mégis nemcsak érdekes, kellemes, újszerű szórakozást jelentett, hanem nyilvánvalóan hasznos tanulságokat hozott írónak, rendezőnek, operatőrnek, dramaturgnak, színésznek egyaránt. A kis »színpadon« különböző technikai jellegű nehézségekkel küzdő színészgárda – Sándor Iza, Pogány Margit, Agárdi Gábor, Rózsahegyi Marika, Pethes Ferenc – igen lelkes, tehetséges munkát végzett. S játékuk emellett teljesen »szinkronban« volt a kitűnő énekesekkel, Neményi Lilivel, Szabó Miklóssal, Szilvassy Margittal, Sándor Judittal.

Bizonyos, hogy az újabb kísérletek bátrabb operatőri munkát és felszabadultabb színészi játékot hoznak, bár a »play back« módszer – külön zenei felvételekhez hozzászinkronizált játék és próza – még sok vitára ad lehetőséget. Minden estre a Magyar Televízió ezzel a produkcióval is komoly lépést tett az »ifjúvá érés« felé”. GT.

Egy néző kérdése: „Meddig akarnak még kísérletezni? A kép már jó, miért nem adnak rendes műsort?” 

Mihályfy Imre rendező így válaszolt: „A kísérletek ma már nem technikai próbálkozásokat jelentenek. Milyen a jó tv-műsor – ki tudná megmondani? A kezdet kezdetén vagyunk, tapasztalataink alig vannak. Vannak ötleteink, a különböző műsorfajtákat ki is próbáljuk…izgatottan keressük a megoldást. A televíziónak meg kell találni és fel kell nevelni a riportereket, írókat, rendezőket, operatőröket, gyártásvezetőket – ehhez is kísérletezésre van szükség. Azt hiszem, a magyar televízió még igen sokáig fog kísérleti adást sugározni – akkor is, ha ezt idővel rendes adásnak nevezik is majd.”

A közvetítő kocsi belseje, a vezérlő asztalnál Mihályfi Imre rendező

Az első szilveszteri műsor: „Tele-humor, Tele-dal, Teletánc! A tv nyilvános szilveszteri kabaréja a MOM művelődési házból” (Konferál Gádor Béla és Kellér Dezső. Rendező: Várkonyi Zoltán és Horváth Tivadar.)

A tv vezetőinek december végi nyilatkozatából:

„1. A jövő év első negyedévében megtörténik a nagyadó műszaki átvétele.

2. Ezzel áttérhetünk a rendszeres szombat-vasárnapi adásokra, a 8-9 órás műsoridőt a jövő év végére 14-15 órára szeretnénk emelni, heti 4 adásnapban.

3. Jelenleg két próbatermet használunk stúdiónak, szeretnénk, ha májusig elkészülne a nagystúdió.

4. Eddig Berlinből, Lipcséből, Prágából, Bécsből adtunk közvetítést – remélhetőleg adni tudunk a brüsszeli világkiállításról és a stockholmi labdarúgó VB-ról is.

5. Jövőre rendszeresen lesznek tv-játékok – ma még ez forgatókönyv- és stúdióprobléma.”

 Irodalom:

Koreny János, Heckenast Gábor – Polgár András „A Magyar Televízió története”

Színházi Élet 1938/ 36. száma.

AZ ELSŐ FILM A TELEVÍZIÓ ERNYŐJÉN címmel Vég Ottó írta a cikket a Magyar Nemzetben, 1954-ben.

Szabad Nép 1954

Szabad Nép 1955

Szabad Nép 1956

Népszava beszámolója 1956. december 20.

Népszabadság 1957

1958. január 26.-án Kapalyag Imre írt cikket  „ A Televízió építésének rejtélyes (de nem rémregényes) története.

Rádióújság 1957 évi számai.

Zelei Miklós: Mindig pályán, sosem a szélén. www.tvarchivum.hu

Dunavölgyi Péter: „Nagyon kevesen tudtuk, hogy mi van a ponyva alatt” (2012) www.tvarchivum.hu  (első megjelenés)

Dunavölgyi Péter: Hamar megtanultam, tisztelni a mikrofont. www.tvarchivum.hu

Magyar Film 1939.

MTV 1957 – 1997 szerkesztette: Schmidt Péter