1976 . 2

Dunavölgyi Péter:



Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XX 2 rész

A huszadik év: 1976/2

Folytatása a Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XX/1. részének.

 

Július

 

Hatodszor hirdették meg a Ki mit tud? vetélkedőt, amely majd 1977 tavaszán jelentkezik a képernyőn.

 

A nyár közepén több fontos téma is foglalkoztatta a televíziós munkatársakat, ezt tükrözi az MSZMP MTV Bizottsága információs jelentése is (június végén vagy július elején kelt). Ebből részletek: 

„A Belpolitikai Osztályon vitatott kérdés, hogy az adásokban, vitaműsorokban megszólaltathatnak-e a mienkkel szemben álló helytelen nézeteket, bemutathatnak-e negatív jelenségeket, azaz, hogy a valóságot jogunk van-e maga ellentmondásosságában feltárni. E körül sok a bizonytalanság, a túlzó óvatosság...

Az Irodalmi és Drámai Főszerkesztőségen rendkívül sok idegességet okoz a vezető válság...

Szitányi András disszidálási szándéka, majd hazatérése élénk visszatetszést szült. (Döntés született: Szitányi Andrásnak távoznia kell a Televízióból).”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. -a 70. doboz.)

 

Az MTV Elnökségének felkérésére júliusban Jakab Zoltán, a Tömegkommunikációs Kutatóközpont munkatársa elemezte az MTV műsorstruktúráját , ezen belül is a politikai műsorokat, és erről elkészült dolgozatát – A műsorstruktúra néhány problémája a tévénézők reagálásának tükrében címmel – átadta Megyeri Károly elnökhelyettesnek. A dolgozatban kitért az SZKP XXV. kongresszusa tévés közvetítéseinek fogadtatására is, nézői százalékokban:

 

 

TV Híradó

TV torna

Kisfilm

Dramatikus műsor

Kisfilm

XXV. kongresszus közvetítése

Febr.24.

54

31

 

61

 

19

Febr.25.

56

34

 

84

46

18

Febr.26

53

31

 

67

 

20

Febr.27.

52

31

 

76

 

15

Febr.28

50

27

51

70

 

19

 

"A közönség e viselkedését többféleképpen lehet magyarázni, de képtelenség arra a következtetésre jutni, hogy a 40-60%-os nézettség csökkenés pusztán az érdektelenség következménye. Elemi pszichológiai ismeretekkel belátható: például a Forduljon Psmithez – XXV. kongresszus pár esetén akkora kontraszt, hogy ember legyen a székében, aki másodpercek alatt át tudja váltani a figyelmét, érdeklődését.”

 

A Magyar Országos Levéltárban őrzött MTV iratállományában, Megyeri Károly elnökhelyettes anyagai között fellelhető, hogy a Televízió vezetői, a főszerkesztők véleményének kikérésén kívül, külső felkéréseket is adtak az új műsorstruktúra véleményezésére. Így elemző anyagot készített pl. Bernáth László, Benedek Miklós, Valló Mihály, Lévai Béla is.

 

Július 2.. a TV Híradó bemutatta az új mini tévéadó állomást, amely megkezdte munkáját Bonyhádon.

20.05 Útközben élünk... – Radványi Dezső szerkesztő, Lukács Lóránt operatőr, Kígyós Sándor rendező újabb dokumentumfilmje. A televízió forgatócsoportja ebben a sokszínű, történelmileg is sokféleképpen rétegződött és politikailag is más-már arculatú emigránsok között kereste a hazához való kötődés szálait. 

 

A Magyar Hírlap július 6-i számában írta Hegyi Gyula, részletek:

„Amerikás ma­gyarokról, Amerikában élő hazánkfiai­ról készített iz­galmas riport­filmet a Ma­gyar Televízió forgatócso­portja. Olyan emberek világába kalauzol el minket, akikről mind­annyian sokat »hallottunk« már, de meglehetősen keveset tudunk róluk. Különös emberi sorsok vil­lantak fel a mindössze hetvenperces, ám sok játékfilmnyi emberi jellemet és helyzetet felvonultató dokumentumfilmben. S hogy az egyik riportalany gondolatait köl­csönözzük, összkép helyett apró szemcsékből összeálló, érdekes mozaikot láthattunk.

Nyelvhasználatunk megannyi formáját ismeri a végleges kiván­dorlásnak. Lehet menekülni, emigrálni, külföldre szökni, disszidálni, megtagadni a hazauta­zást, az argó nyelvén »dobbanta­ni«, külföldre szakadni, s József Attila szavaival »kitántorogni«. Kígyós Sándor rendezőnek és munkatársainak sikerült minden típusú emigránsból a kamera elé állítania egyet-kettőt. Műsoruk­ban izgalmas, szenzációt ígérő bemutatkozások és vallomások hangzottak el; s a néző végül mégsem a szenzációt, hanem a szomorú félig kívülrekedtséget, az »útközbeniség« éppen nem dia­dalmas alaphelyzetét ismerhette meg.

E filmben nem sok szó esett politikáról. Politikussága éppen abban rejlett, hogy e távoli, vi­szonylagos jólétben élő emberek életét tárgyilagosan ábrázolta; s mindannyiunk »amerikai nagybá­csijai« nem a mesék Amerikájá­ról, hanem mindennapi gondjaik­ról és apró örömeikről beszéltek. Nem biztos, hogy leveleikben mindig ezt írták, de amikor a Ma­gyar Televízióval találkoztak, a hazánk iránti tisztelet tárgyilagosabbra fogta hangjukat...

Találkozhattunk a műsorban – annyi év után – Krencsey Mariann-nal. Szerepe ezúttal azé az amerikai feleségé volt, aki a magyar televízió mikrofonja előtt igyekezett minél »amerikaiasabban«  beszélni. Nem volt éppen szívderítő ez a találkozás, s láthatóan érezte ezt a nyilatkozó, valaha volt magyar filmsztár is. Korondy Margit egykori tornász olimpikonunk egy kaliforniai vil­la úrnőjeként fogadta a tévése­ket, s rezignált, belátó vallomása a műsor egyik legőszintébb em­beri megnyilvánulása volt.

A film igazi érdeme mégsem abban áll, hogy ezeket a »nagy találkozásokat« elnéző mosollyal prezentálta. Az alkotóknak sike­rült rátalálniuk arra a magyar kö­zéprétegre, amelyik az előző fil­mekben már bemutatott Szent-Györgyi professzor és a capuai fiúk között él: azokra az ameri­kai magyarokra, akiknek minden­nap meg kell küzdeniük a holnapért, de akiknek – eddig leg­alábbis – sikerült ez a küzdelem.  Elégedettségük abból ered, hogy megteremtették maguk számára azt a környezetet, amely hasonló a született amerikaiakéhoz s csalódottságukat az táplálja, hogy a még oly uniformizált díszletek között még inkább érzik: idegenek maradtak...”

 

A Magyar Nemzet július 7-i számából, Lőcsei Gabriella írásából részletek:

„A jelen embere volt a témája a pénteken esete bemutatott magyar tévédokumentumnak is, amely egy riportalany szavaiból választott magának címet: Útközben élünk. Pontosan így hangzott a kiválasztott mondat: »Nem Amerikában, nem Magyarországon, útközben élünk«. A gyökértelenség, a sehová nem tartozás életérzését fogalmazta meg szabatos hasonlatával Radványi Dezső, Lukács Lóránt, és Kígyós Sándor filmjének a megszólalója, ezt a keserves elszakadottságot érzékeltetette maga a film is...

Úgy látszik, Amerikába kell elmenni legalább a televízió közvetítésével, hogy a hazának örülni tudjon az ember, nyár derekán, este, vacsora után. Nem agitált a film, hanem meggyőzött a túlontúl szemérmesen eltitkol hazafiság időszerűségéről, személyiségformáló erejéről.”

 

Az Észak-Magyarországban július 06-án Benedek Miklós írta: „Kétségtelenül kiemelkedő műsora volt az elmúlt hétnek Kí­gyós Sándor újabb dokumentumfilmje, az Útközben élünk, az USA-ban élő magyarok életéről. Magyarországhoz való sok­féle kötődéséről szóltak a hetvenperces film riportjai, megmu­tatva, a különböző időkben és különböző indítékból oda ván­dorolt magyarok, meg azoknak már kint született utódai, ho­gyan őrzik anyanyelvüket, óhazái emlékeiket, van-e honvá­gyuk, többféle kötődésük stb. Egyik New York-i magyar presszóban mondta valaki, hogy »útközben élünk«, azaz a haza­utazási lehetőségek jelentik az örömet, a két hazautazás között ez az éltető. Sokféle embert megismertünk, sokféle sorsot, higgadt, őszinte embereket és nem is titkolt gyűlölködést. És nosztalgiát mindenekfelett. Igen sok közhelyszámba menő je­lenséggel is találkoztunk már. Legérdekesebb és legértékesebb motívuma e dokumentumfilmnek a kaliforniai lelkipásztor ta­nulmánya volt a kint élő magyarok tagozódásáról. Felmérései ismeretében talán sokan gondolkoznak majd el azon, hogy mennyire összetett is az óceánon túli magyar társadalom, mennyire nem egységes fogalom az »amerikás magyar«.”           

 

A Petőfi Népében július 6-án Heltai Nándor írta:

„Trombitás Rezső aszerint osz­tályozta a Lajtától nyugatra élő magyarokat, hogy mikor hagy­ták el az országot. Személyes tapasztalataim, ismereteim is iga­zolják csoportosítását. Bármennyire furcsának tűnik idehaza, sok 45-ös szélsőséges baloldalinak, kommunistának tekinti azokat az 56-ban távozókat, akik számára mit se jelent a grófi, bárói cím, akikben az eltelt évek sem tud­ták nyomtalanul kitörölni az itthon látottakat-hallottakat. Az is igaz, hogy területi csoportosítás is készíthető. Másként gondolkodnak, viselkednek az Európában maradtak és másként a tengerentúliak. A távolsággal nő a honvágy. Az Útközben élünk alko­tói jellemző figurák felvonulta­tásával idézték ezt a számunkra mindenképpen furcsa világot. A megszólaltatottak – gondolkod­janak bár eltérő módon szocialis­ta rendszerünkről – őrzik ma­gyarságtudatukat. És ez számunk­ra is jó dolog, noha gyakran már-már nevetséges szertartások­ban, giccses külsőségekben, ha­sukkal, ízlelő érzékeikkel élik ki nosztalgiájukat. Kicsit elszomo­rodva néztem a szüreti mulatságon »csárdásozó« lánykákat, hall­gattam a magyar és angol sza­vak keveredését.

Mit akarhattak ezzel a filmmel alkotóik? Eléggé szemléletesen bemutatták, hogy milyen össze­tett a kinti magyarság, mennyire nehéz a közös nevező megtalálá­sa. Azt is érzékeltették, hogy azok fájó szívvel gondolnak haza, akiknek nagyon jól megy a so­ruk, emeletes villában élnek. Nem találják igazán helyüket: útköz­ben élnek.”

 

Július 3. 15.55 úszásoktató sorozatot indít a televízió. Szerkesztő Kopper Judit, operatőr Szalay László, társrendező Rajki Béla, rendező Démiás Gyula. (A sorozat a már említett Ezüst gerely fesztiválon a zsűri különdíját nyeri el.)

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/26. számában nyilatkozott Rajki Béla (O.-.).nak, részlet:

„Rajkitól kértünk választ a mindnyá­junkban nyilván elsőül felötlő kér­désre: megtanulhat-e valaki úszni a tévéből ?

– Mielőtt erre felelnék, hadd vázoljam, mit is jelent az úszás­oktatás audiovizuális módszere, melynek ez a tévésorozat lesz a »világpremierje«. Az általam ki­dolgozott – és rövidesen könyvben, a magyaron kívül négy nyelven is megjelenő – metódus a hanghatá­sokat is bevonja a mozdulatok rit­musának érzékeltetésébe. (A kép­ernyőn ez úgy valósul meg, hogy az aláfestésül sugárzott hangeffek­tusok nemcsak a lüktetést, de az erőkifejtést is követik s visszaad­ják.) Újdonság az is, hogy a tévé­tanfolyam megfordítja az oktatás fél évszázada megkövesedett sor­rendjét. A kartempó tanítása kerül az első helyre, ezt követi a légzés elsajátítása, aztán »lép be« csupán a lábtempó (amely a hagyomány szerint minden egyebet megelőz), és az összehangolás műveletei ma­radnak – logikusan – a sor vé­gére.

Száz úszó közül választottam ki a tízéves Virág Lászlót, akinek technikája a leginkább a szakemberek által manapság esz­ményinek minősített mozgás. Csaba László, a TF tanársegédje vezeti a tanfolyamot. Elsőnek mindent ő mutat be, aztán a fiú ezt elismétli, hogy végül is az ő mozgása raktározódjék el maradandó emlékkép gyanánt a nézőben. (Az »emlék-hanggal« együtt természeten.) Minden adás végén szárazföldi gya­korlatot láthatunk, melynek elvég­zése, ill. elvégeztetése hozzásegít a kar- és lábtempó, valamint a he­lyes légzés beidegződéséhez. Biz­tosra veszem, hogy gyerek, szülő és (gyakorló vagy majdani) oktató egyaránt hasznát veszi a tízperces adásokból álló sorozatnak.

Magát az úszást persze nem taníthatja meg a képernyő-kurzus. Azt azonban feltétlenül szavatol­ja, hogy a néző megértse az úszás lényegét, ráérezzen annak ritmusá­ra, vizuálisan és akusztikusán is rögzítse magában az összehangolt mellúszó mozgást; s hogyha ennek nyomán, uszodai tanfolyamon vesz részt, az átlagosnál gyorsabban sajátíthassa el a vonzó vízi sport csínját-bínját...”

 

Július 4., ezen a napon számolt be a TV Híradó Kádár János beszédéről, amit Berlinben mondott el a Kommunista és Munkáspártok Értekezletén.

 

Július 6., a TV Híradó Moszkvából tudósít a Szojuz 21 fellövéséről (majd 13-án a Szaljut 5 fellövéséről is).

 

Aznap elkészült a TV Híradó 1977 évi műsorterve, Matúz Józsefné főszerkesztő előterjesztésében. Ebből részletek:

„...Az 1977-es évnek fordulatot kell jelentenie a TV Híradó életében. Az átépített, színes és komplex technikával ellátott III-as stúdióra támaszkodó TV Híradó, ha nem is hozza be teljesen elmaradását (ehhez a TV Híradó teljes technikai rekonstrukciójára van szükség), gyorsaságban és külalakban nagyot lép előre. Ahogy az átépített III-as stúdió üzemelni tud, a TV Híradónak – az archív anyagokat és az olyan külföldi tudósításokat leszámítva, amelyeket azokból az országokból kapunk, amelyek még nálunk is későbben térnek át színesre – mind a stúdióban készített, mind az Ampexre, mind a filmre felvett részei színesek lesznek... A Blue-box eljárás segítségével a TV Híradó díszletei a végtelenségig variálhatók, megnyílik a lehetőség, hogy a hosszú évek óta gyűjtött színes dia anyagainkat és a nagyszerű színes térképeinket is – amit a világon szinte egyedülálló megoldással készített el már évekkel ezelőtt a Terra Térképészeti Intézet – felhasználjuk...

Az 1976-os év negyedik negyedévében elkezdi munkáját a TV Híradó berlini stábja. A berlini stáb, Regős Sándor és Jávorszky László elvtárs berlini székhellyel regionális munkát is fog majd végezni, mind a szomszédos NSZK-ban, mind az észak-európai országokban, mind Lengyelországban és Csehszlovákiában. Munkájuktól azt várjuk, hogy – ahogy ez a Szovjetunió esetében is történt – megszűnik az, hogy ezekből az országokból elsősorban protokolláris híranyagokkal tudunk nézőink elé állni...

A jövő évben helyesnek tartanánk Róma vagy Párizs székhellyel tudósítói párost telepítését. A földközi-tengeri, illetve a latin országok igen sokat változó, nagyon mozgalmas helyzetét csak egy ilyen, az országban székelő, a helyzetet, a körülményt , az embereket, az összefüggéseket alaposan ismerő tudósító tudja jelentéseiben híven nyomon követni. (Párizs mellett centrális európai fekvése, Róma mellett az olasz belpolitikai szituáció és az a tény szól, hogy ott nem dolgozik rádió tudósító.)”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

 

Az anyagot az Elnökségi ülés július 13-án tárgyalta, tudomásul vette. Nagy Richárd elnök hozzászólásából részlet:

„...Berlin - Párizs tudósító ügy: sajnálom, hogy bátortalanok vagyunk, de egyenlőre örülök, hogy ezt is meg tudjuk csinálni. Még nem is biztos, hogy menni fog, de harcolunk érte. Párizs egyedül nem sokat ér, és Berlin egyedül sem, ha a regionális együttműködésnek vannak is nehézségei, de mégis afelé kell menni a körzeti rendszerrel, kivéve Moszkvát. Az a véleményem, és ez a pillanatnyi realitás: kell egy közép- kelet-európai és egy nyugat-európai körzet. El kell mindenképpen dönteni, de én mégis az utazó tudósítói volumen növelését tartom jelenleg a legjobbnak, amíg nincs annyi pénzünk, hogy irodásítsunk...”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

 

Július 7. 17.50 Suomi – a finn és a magyar televízió koprodukciós filmje. Dramaturg Flórán Endre, fényképezte Sára Sándor, rendező Szintai István.

A TV Híradó tudósított a kazincbarcikai új tévé átjátszó állomás üzembe helyezéséről. Ezen kívül László Zsuzsa szerkesztő-riporter, Katona Miklós és Hunyadi László operatőr tudósított a Trubadúr bemutatójáról a fertőrákosi Barlang Színházból, ahol az egyik főszereplő Simándy József volt.

 

Július 9. 20.25 a 2. műsorban Nyári színházi esték, Heinrich von Kleist: Heilbronni Katica, avagy a tűzpróba – színpadi játék közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

20.00 Juhász István: Blanka – tévéjáték, Karinthy Márton rendező második televíziós rendezésének bemutatója. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Ráday Mihály. Szereplők: Patkós Irma, Székhelyi József, Benedek Miklós, Tábori Nóra, Makay Sándor, Békés Itala, Kömíves Sándor, Anda Balázs, Dózsa László.

 

A Film Színház Muzsika 1976/8. számában Patkós Irma mondta:

„Jólesett, meghatott amikor Juhász F. Istvántól meghallottam, hogy személyemre írta a darabot. Nem ismeretem őt eddig, de volt egy közös sikerünk, a Szófiai tévéfesztiválon az ő forgatókönyve, a Siratófal egyik szerepére kaptam meg a legjobb női alakítás díját. Blankáról szólva: bármelyik pesti lakásba beültethető ez az öregasszony. Magányos…”

 

A Magyar Ifjúság július 30-i számában írta Bersényi Iván, részlet:

„A szokásos másnap reg­geli trécselés közben je­gyezte meg valaki a Blan­ka című tévéjátékkal kap­csolatban, hogy emberséges film volt, no de nem fedez­te fel a spanyolviaszkot.

Az így megfogalmazott ítélet önmagában tulajdon­képp igaz is. Egyszerű tör­ténetet írt meg Juhász Ist­ván ebben a tévéjátékában. Hősei is egyszerű átlag­emberek, a 84 éves Blan­ka néni és a 31 éves Já­nos, akiknél az a sajátos, de cseppet sem rendkívü­li, hogy egy eltartási szerződés hozza össze őket a régi pesti bérház szoba-konyhás életközösségébe. Mellékszereplői pedig fő­ként Blanka néni közeli és távolabbi rokonai, akik ugyan Blanka nénire éve­ken át rá se nyitják az ajtót, de az eltartási szerző­déssel biztosított jog elle­nére is szeretnék a lakást János orra elől megkapa­rintani. Az egész történet­ben az az egyedül nem hétköznapian szokványos, hogy Blanka nénit egy ve­le azonos nevű és hozzá hasonló korú idős nő halá­los balesetéről szóló újság­hír juttatja a rokonság eszébe.

Persze az ilyen egyszerű történet is nyújthat az árnyalt jellemábrázolás, a rendezői bravúr, az ope­ratőri remeklés, vagy a nagyszerű színészi játék révén maradandó élményt. Lehetne a Blanka kapcsán is minderről részletesen szólni. (Zárójelben megje­gyezve: mind Patkós Irma színészi egyénisége, mind Ráday Mihály operatőri művészete igazán megér­demelne már egy-egy összefoglaló elemzést!) Most azonban, meggyőződésem, elsősorban másra kell va­lamennyiünknek figyel­nünk. Nevezetesen arra, hogy Juhász István író, Karinthy Márton rendező és Ráday Mihály operatőr – bár ők tragikus felhangú lírai komédiának minősí­tették tévéjátékukat – egy Vörösmarty, Arany, Pető­fi, Jókai, Mikszáth által is kedvelt és gyakran művelt, de azóta teljességgel elha­nyagolt irodalmi műfajt, az életképet (jellemképet) kel­tették új életre a képer­nyőn...”

 

A nyár közepén már több forgatási engedély kérelem érkezett a Magyar Televízióhoz, az októberi forradalom 20. évfordulójával kapcsolatban. A tévé vezetése levélben tájékoztatta erről az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályát. Megyeri Károly elnökhelyettes július 9-én írta Grósz Károlynak, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetőjének:

„Az ellenforradalom 20. évfordulója alkalmából több külföldi tévé forgatást tervez Magyarországon. Véleményünk szerint a beutazások és a forgatások fokozott ellenőrzést igényelnek. Ezzel kapcsolatosan mellékelünk néhány javaslatot.”

A mellékletből részletek:

„Az utóbbi időben több nyugati tévészervezet vagy azok nevében fellépő személy olyan témában fordult a magyar szervekhez forgatási engedélyért, amelyből feltételezhető, hogy a nyugati propaganda szervek aktívan hozzáláttak az 1956-os magyarországi ellenforradalom 20. évfordulójához felhasználható anyagok gyűjtéséhez. Íme példák:

Schreiber - Antenne 2 (Franciaország) – elutasítva.

Kanadai forgatócsoportok – egyik befejezte a forgatást, a másik július végén, augusztus elején kezdi.

BBC – Panoráma forgatócsoport.

Várható, hogy a következő két hónapban ez a tendencia felerősödik. Sőt, az MTV Film és Koprodukciós Főosztálya egyik vezetője szerint »minden nyugati forgatócsoport most már ezzel a témával foglalkozik«. (Nincs kizárva, hogy augusztusban és szeptemberben követik ezt a hullámot a nyugati újságírók is.)

A forgatási engedélyek beszerzése ugyanakkor olyan légkörben történik, amikor a szocialista országok erőteljesen bizonyítják a »harmadik kosár« kérdésében Helsinkiben elfoglalt álláspontjuk helytállóágát, és igen sok vonatkozásban komoly könnyítéseket biztosítanak a nyugati kultúra-, sajtó- és propagandaszervek, ezen belül tömegkommunikációs szervek képviselőinek beutazásának engedélyezésében. Utalni kell pl. a legújabb vízum-kiadási rendelkezésre, amely a napokban lépett érvénybe osztrák-magyar viszonylatban…”

A javaslatokból:

„– Az Újságíró Szövetség bevonásával alakuljon egy külön újságíró brigád, amely politikailag képzett és tapasztalt, nyelveket tudó újságírókból áll, akik kísérőként dolgozhatnának a beutazó csoportok mellett. Ez lehetővé tenné, hogy az általunk kijelölt gyártásvezető segítőtársat kapna. Egyúttal lehetővé tenné, hogy szükség esetén – párhuzamos anyagot is készíthessünk.

– A fogadó szerveknek nagyobb gondot kell fordítani az ilyen forgatócsoportok magyarországi tartózkodásának megszervezésére. Olyan programot kell számukra kialakítani, amely lehetővé teszi, hogy fokozottabb mértékben politikailag befolyásolhassuk őket.

– A szolgáltatások biztosításáért felelős szerv köteles fokozottabb mértékben betartani mindazokat a rendszabályokat, amelyek vonatkoznak az illetékes belügyminisztériumi és külügyminisztériumi szervekkel való kapcsolttartásra. Különösen vonatkozik ez a bejelentési kötelezettségek teljesítésére.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop. Osztály.)

 

Július 12., az MSZMP MTV Bizottsága információs jelentéséből:

„Kommentárok hiányában bizonyos dolgok nem világosak a közvélemény előtt. Nem tudják például, hogy a falusi lakosság miért nem volt érdekelt saját húsellátásában. Nem tudják, hogy az emelés nem járt együtt a felvásárlási árak emelésével. Sok a bizonytalanság ezzel kapcsolatban...”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. -a 70. doboz.)

 

Július 13. 20.30 a 2. műsoron Nyári Színházi esték, Illés Endre – Vas István: Trisztán – dráma közvetítése a debreceni Csokonai Színházból, felvételről.

21.25 Lássuk a zenét! – új sorozat első adása, a Magyar Televízió nemzetközi zenei rendező-versenyéről. Szerkesztő Vecsernyés János, vezető-operatőr Dubovitz Péter, rendező Bánki Iván és Mérei Anna.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/28. számából a szerkesztő, Vecsernyés János ajánlásából részlet:

„Lehet-e, kell-e zenét lát­tatni? Egyáltalán szüksége van-e a koncertzene műfa­jának arra, hogy látvány kapcso­lódjék hozzá, hogy a benne rejlő érzelmek, hangulatok, feszültségek, szépségek maradéktalanul hassanak ránk, vagy elegendő-e a zenét csu­pán hallgatni? Erről a kérdésről, amióta a zene a televízióban megjelent – szerte a világon –, már nagyon sokat vi­tatkoztak. És ezen nem is nagyon lehet csodálkozni, hiszen a televí­ziózás kezdetén akár a drámai mű­fajokhoz tartozó színház- és film­művészet, akár a publicisztika mű­fajának televíziós adaptálása magá­tól értetődő, természetes feladat és folyamat volt. Szerencsére a televí­ziók megérezték, sőt felfedezték a »képtelenségnek« tűnő zenei műfaj, a hangversenyzene televíziós interpretálásának létjogosultságát. Éppen ennek köszönhetőek azok az ered­mények, amelyekkel már oly sok igazi zenei élményt tudott nyújtani a televízió. Gondoljunk csak Ka­rajan koncertfilmjeire vagy a Ma­gyar Televízió karmesterversenyére. És ha ezek bármelyikét emlékeze­tünkbe idézzük, a zene és a látvány élménye egyszeriben elválaszthatat­lanul összetartozik Tény, hogy a megszólaló zene mindenkiben más és más érzelme­ket, gondolatokat kelt. Az is tény, hogy miközben az előadóművész a művet megszólaltatja, értelmezi és ezáltal keze alatt az mindig újra születik, azt is tudjuk, hogy két egyforma elképzelés nincs, tehát ahány előadóművész, annyiféle fel­fogás.

Ugyanezt elmondhatjuk a televí­ziós zenei rendezők alkotóművészi tevékenységéről is...”   

 

A Pest megyei Hírlap szeptember 21-i számában írta Akácz László:

„Láttuk a zenét? Befejező­dött a televízió legújabb ver­senye, a Lássuk a zenét! A győztes és a helyezettek nevé­nek ismertetésétől most hadd tekintsünk el – fogunk még róluk épp eleget hallani –; essék inkább néhány szó ma­gáról a vetélkedő jellegéről. Bizonyára sokakkal ellentétben e figyelő írójának ke­véssé tetszett ez a zenei ver­seny, mégpedig belterjessége, túlzottan szakmai jellege mi­att. Míg a televízió karmester­versenye igazán képernyőre való volt – hiszen abban azt láttuk, hogy miképpen szüle­tik a muzsika –, e rendezői vetélkedő már a születés ilyen, olyan, amolyan képek­ben történő bemutatására to­borozta a versenyzőket. Egy mindenképpen másodlagos fel­adatra, amelynek ügyes végre­hajtása elsősorban a hasonló foglalkozású tévéseknek, rendezőknek okozhatott izgalmat akik – mint az adások bennfentesei – jól tudják, hogy mikor milyen kameraállás, képkivágás a hatásos, a célszerű. Az átlagos tévénéző mind­ezt nem tudja. A képernyő művészete számára nem a ke­verőasztal fogantyúinál, kapcsológombjainál kezdődik, ha­nem ott, ahol e fogantyúk, kapcsológombok kezelése nyo­mán látvány születik. A kép ad élményt, nem az, ahogyan a képet csinálják. Konzervatív vélekedés? Megeshet, bár a szép számú zsűri nem televíziós tagjainak igen eltérő pontozása azt lát­szik igazolni, hogy a zenei rendezés mégiscsak szűkebb köröket érintő szakmai ügy. Kevesen értenek hozzá igazán, kevesen is élvezik. A közön­ségnek a zene a fontos, amit végül is inkább hallgatni, mintsem nézni szokás...”

 

A Filmvilág 1976/20. számában Ferenczy Erika írta:

„A televízió a nézők millióit képes bevonni a zenehallgatásba; dön­tően eltér minden eddi­gi, hagyományos »gépi« zenétől. Mindenekelőtt a zene látványát tárja elénk. A mozgó képen mind a mozgás, mind a lát­vány egyenrangú, önálló értékű, külön-külön is meghatározó hatású és erejű lehet. Minden bi­zonnyal ez a legárnyal­tabb értelmezési, meg­közelítési módja a mu­zsikának, így tehát a televízió képernyője fel­tétlenül alkalmas és hi­vatott a zene létező, vi­zuális tartalmából és ér­zelmi karakteréből adó­dó képzettársítások mo­dern kifejezésére. Kor­szerű képi megfogalma­zására annál is inkább nagy szükség van, mivel ez ideig jórészt csak il­lusztratív, közhelyszerű képi interpretálásban láttuk a zenei műsoro­kat. Annak a rendezőnek, aki a televízió nyelvén értelmez, nemcsak az adott zenedarabot kell alaposan ismernie, ha­nem a mozgókép tör­vényeit is, s a kettő »összekapcsolásának«, a művészi összhatásnak titkait. A zenei adá­sok rendezői, akik en­nek a lényegében most formálódó, alakuló, sa­ját formanyelvét kereső műfajnak az úttörői, fi­gyelmet érdemelnek. A televízió Lássuk a zenét! műsorából, amely kezdetben úgy látszott: saját szakmai világáról tájékoztató sorozat lesz, kiderült: élményt adó, je­lentős, világviszonylat­ban pedig első kísérlet­nek tekinthető, nemzet­közi vetélkedő lett Első­sorban a néző kritikai ér­zékét, felismerési képes­ségét fejlesztette. A néző láthatta, hogy a képi bra­vúr vagy az autonóm zene végleges megfogal­mazásainak mi lehet a helyes szintézise, láthat­ta, hogy miből lesz siker vagy bukás és miért. Egy héten át gyakorol­hatta a műélvezet egyik legfontosabb alapele­mét: a felismerést. Kár, hogy bizonyos kapkodás: interjúk, fo­tózások, a versenyzők filmjeinek megszakítá­sa néha megtörte a szép, hasznos játékot.”

 

Ezen a napon, a  TV Híradó képes beszámolót közölt a bolgár tévé és az MTV közötti munkaterv aláírásáról, ami az MTV székházában történt, Ivan Szalkov és Nagy Richárd voltak az aláírók.

Ugyanezen a napon Sándor György műsorigazgató a Parlament Gobelin termében tartott sajtótájékoztatót, ahol bejelentette, hogy ősztől elindul a Magyar Televízió új nagyszabású közművelődési vállalkozása, a Mindenki iskolája sorozat.

 

Július 17., a Magyar Televízió Híradója is bemutatja azt az archív filmet, melyet a világ tévéhíradói megismételtek – arról, hogy Mao Ce Tung tíz évvel korábban átúszta a Jangce folyót.

 

Július 18. 20.30 Karel Capek: R.U.R – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Boldizsár Miklós, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Marton László. Szereplők: Tahi-Tóth László, Halász Judit, Némethy Ferenc, Somogyvári Rudolf,  Mádi Szabó Gábor, Balázs Péter, Tomanek Nándor, Tábori Nóra, Sörös Sándor, Csűrös Karola, Szombathy Gyula, Szatmári István.  

A HÉT aznapi adásában láthatták a nézők Horvát János tudósítását New Yorkból, a Demokrata Konvencióról. A riportban megszólalt Martin Luther King édesapja is. 

 

Az Esti Hírlap július 19-i számában –bel– írta, részlet:

„Nem lehel szó nélkül hagyni azt a bravúros tel­jesítményt, amilyen az amerikai tanulmányútról visszaérkezett Horvát Já­nos riportja volt A HÉT-ben. Rendkívül érdekes szemé­lyiségeket szólaltatott meg, a magyar néző számára is világossá tette Carter el­lentmondásos sikereinek okait, s mint a jó riporter­nek általában, neki is sze­rencséje volt, még egy ut­cai vita »poénja« is színe­sítette a szerkezetileg is jól felépített összeállítást.”

 

 A Televízió folyamatosan, élő és rögzített adásokkal beszámol a Montreali Olimpia eseményeiről.

 

Július 20., a TV Híradó, hasonlóan mint a többi ország híradói, a pasadenai űrközponttól átvett képanyagot mutat be. A képeken élő közvetítésben kísérik figyelemmel a Viking szonda leszállását a Marsra.

20.00 A Duda Gyuri ügy – emlékezések, riportok, dalok, és Molière George Dandin című vígjátékénak felújítása, Hont Ferenc és Major Tamás átdolgozásában. A forgatókönyvet írta és rendezte Szász Péter, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bornyi Gyula és Halász Mihály. Riporter Vitray Tamás.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/29. számában Szántó Erika a bemutató előtt ezt írta:

„A Duda Gyuri ügy. 1942-ben plakát jelent meg a pesti utcán. Molière-t hir­dette a George Dandin ma­gyarított változatához, a Duda Gyu­ri bemutatójára hívta a nézőt. A pesti utca már akkor is másfajta plakátokhoz szokott – két évvel ké­sőbb, a nyilas hatalomátvétel után már a fenyegetés és a halál ordí­tott a falakról. 1942 nyár elején néhány művész  – igazi, tehát hatni akaró művész  összefogott, hogy a szokatlan népligeti környezetben, a mutatványos bódék közt őgyelgő kimenős katonák és cselédlányok, valamiféle szórakozásra, örömre vágyó szegény emberek között megszólalhas­son Molière remekműve, kinevettes­sék „Úritököt" és „Úritöknét", egy­általán megszólaljon a darab ple­bejus igazsága. Az előadást Major Tamás, Hont Ferenc, Gobbi Hilda szervezte, s a ligeti „»átványosság­ra« sokan felfigyeltek. Felkapták fejüket, akik felé szúrt – az úri Ma­gyarország képmutató elitje, és fel­figyelt a rendőrség is. A kiküldött rendőrkopók így tanácsolták feljebbvalójuknak az előadás betiltá­sát: »Nem lehet ma már holmi kommunista Molière János darab­ját játszani, és súlyosbító körül­mény, hogy méghozzá kárpitos is.«

Az anekdota számba menő osto­baságon csak nevetni lehet. De ne­héz és keserves lehetett ez a neve­tés 1942 nyarán, a frontbehívók, a feljelentések, a haladó gondolat ül­döztetésének egyre sötétlő napjai­ban.

Néhány előadást megért a népli­geti Duda Gyuri. Többet, fontosabbat, lelkesítőbbet jelentett önmagá­nál – nem egyszerűen egy színházi előadást. Mint ahogy résztvevői is többet akartak: a maguk eszközeivel tenni valamit a terjedő ragályban. Rájuk akar emlékezni, emlékez­tetni a tévéfilm.” 

 

A Filmvilág 1976/16. számában írta Mártai-Betegh Béla, részlet:

„...A televízió-filmmé gőzölt Duda Gyuri ügy­nek a közönség soraiból kétféle szemtanúja lehe­tett. Olyan idősebb, aki látta a Duda Gyurit, és olyan fiatalabb, akivel a filmnek az ő ügyét kel­lett volna megláttatnia. Mindkettő hoppon maradt. Az előbbi Duda Gyurira nem ismert rá, az utóbbi az ügyét nem ismerhette meg.”

 

Július 22. a TV Híradó tudósít a Parlamentből, ahol az új művelődési miniszter, Pozsgay Imre letette Losonczy Pál, az Elnöki Tanács elnöke előtt a miniszteri esküt.

21.30 a Hazafias Népfront Kállai Gyula vezette küldöttsége a „népfront-kapcsolatok ápolására” felkereste Szíriát és Irakot. A tévé forgatócsoportja, Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter és Várszegi Károly operatőr elkísérte a delegációt, és Az Eufrátesz partjai címmel készült filmjükben számoltak be a látogatás eseményeiről.

20.15 a 2. műsoron Nyári Színházi eseték, Tamási Áron: Énekes madár – székely népi játék közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

 

Július 23. 20.00 Polgár András: Szépség háza – tévékomédia bemutatója. Dramaturg Lehel Judit, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Félix László. Főszereplők: Gobbi Hilda, Bánsági Ildikó, György László, Halász László, Inke László, Kalocsay Miklós, Máriáss József, Márkus László, Nagy Attila, Pádua Ildikó, Sárossy Kinga, Szacsvay László. 

Július 24. 20.50 Café Hungaria – Esküvő Gerelypusztán – az MTV és a WWF (Köln) koprodukciós filmje. Mikszáth Kálmán elbeszélése alapján írta Karos G. György. Szerkesztő Balla Katalin, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Makk Károly. Szereplők: Johannes Schauer, Karl Parilla, Huszti Péter, Gyöngyössy Katalin, Benkő Gyula, Benkő Péter, Temessy Hédi, Lőte Attila, Ujlaky László, Dózsa László, Pethes Sándor.

 

A Filmvilág 1976/16. számában írta Mágori Erzsébet, részlet:

„Bizonyos szombat es­téken a Hungária Kávé­házba invitálják a tévénézőket afféle irodalmi kóstolóra. A műsorétlap válto­zatos és étvágygerjesztő, a tálalás sokat ígérő: Csurka István és Kardos G. György írják felváltva az egyes epizódok szövegét, Makk Károly a rendező, Lukács Ló­ránt az operatőr a kölni televízióval közösen ké­szített Café   Hungária sorozatban...

Az Esküvő Gerely­pusztán, a Café Hungá­ria második epizódja, nem vette el a nagyét­kű tévéközönség étvá­gyát az irodalmi cseme­géktől, csak éppen egy kicsit éhesen hagy­ta a nézőt. A tévé igazi irodalmat kínál kávéhá­za műsorétlapján, de valódi ízek helyett in­kább csak fűszer nélküli mesekivonatokat ad, igaz, finom és ízléses tá­lalásban. A kávéházi keretbe szorított, szolidan, fino­man elmondott irodalmi félmúlttal nem tudunk mit kezdeni. Pedig a mikszáthi figurák hívek, a környezet valódi; át­dolgozó és rendező értő kézzel, bájukat megőriz­ve vitte át az egész század eleji társaságot a képernyőre. Miért nem szórakoztat, vagy lelke­sít mégsem ez a simán, olajozottan pergő isme­rős történet? Talán azért, mert Kardos G. György és Makk Károly, akár a mikszáthi vőlegények, csak jó csengésű nevüket, és tehetségük előkelő rangját adták a Mikszáth-epizódban a tele­vízió és irodalom frigyé­hez.”

 

Július 27. a 2. műsoron Nyári színházi esték, Shakespeare: A makrancos hölgy – vígjáték közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.

 

Július 30. 20.00 Milyenek a magyar férfiak – riportfilm. Szerkesztő- riporter Róbert László, operatőr Fehér György és Herczenik Miklós, és Radveszki Teodor.

 

Július 31. 17.55 világhírű költő Budapesten, Robert Rozsgyesztvenszkij – riportfilm. Szerkesztő-riporter Bányagi Gábor, operatőr Kocsis Sándor, rendezte Babiczky László.

18.55 A forint – dokumentumfilm a harmincéves forintról. Szerkesztő- gyártásvezető Román Péter, operatőr Bárány György, rendezte Knoll István.

20.00 Olimpiai zenejátékok... – sportszerű vetélkedő az opera, az operett és a táncdalénekes „válogatottak” között. Játékvezető Antal Imre, csapatkapitányok: Galambos Erzsi, Koós János, Radnai György. Forgatókönyv Romhányi József, szerkesztő Buzáné Fábri Éva és Fellner Andrea, vezető-operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor.

 

Augusztus

 

Augusztus 1. 19.00 A HÉT műsorában Romes Csandra, a Béke-világtanács főtitkára nyilatkozott Wisinger Istvánnak, a Fejlődési Világkonferencián, Budapesten. Ugyanebben az adásban Polgár Dénes dr. Káldy Zoltán evangélikus püspökkel beszélgetett, az akkor befejeződött amerikai útjáról.


Augusztus 4. 16.45 az NDK televízió estje. Szerkesztő Koncsol Judit és Székely Sándorné, műsorvezető Walter Heinz és Kertész Zsuzsa.

 

Augusztus 6. 21.55 Kosztolányi Dezső – okumentumfilm. Szabó Márta forgatókönyve alapján készítette Dobray György rendező és Rozsnyai Aladár operatőr, Latinovits Zoltán és Polonyi Györgyi közreműködésével. 

 

Augusztus 10. a 2. műsorban A feltámadás elmarad – tévéjáték. Fodor Sándor novellájából írta Dömölky János, dramaturg Benedek Katalin, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Dömölky János. Szereplők: Mensáros László, Kozák András, Haumann Péter, Horváth József, Horváth Sándor, Iglódi István, Koltai János, Koncz Gábor, Madaras József, Némethy Ferenc.

 

Augusztus 13. 21.55 Csák Gyula: Családi sírbolt – tévéjáték.  Dramaturg Katkó István, vezető-operatőr Mezei István, rendezte Horváth Tibor. Szereplők: Csorba István, Kállai Ilona, Márton András, Csákányi László, Inke László, Pálos Zsuzsa, Pádua Ildikó, Vándor József, Gordon Zsuzsa, Sós László.

20.01a 2. műsoron Nyári színházi esték, Keresztury Dezső: Nehéz méltóság –  tragédia közvetítése a Gyulai Várszínházból, felvételről.

21.20 Szobortemető – dokumentumfilm sorozat első része. Szerkesztő Ézsiás Anikó, operatőr Lőrincz József, rendező Rózsa János.

A Rádió és Televízió Újság 1976/32. számában Ézsiás Anikó így írt a bemutató előtt:

„Szobortemető – így nevezte Zolnay László régész az 1974 februárjában, a budai vár ud­varán általa megtalált gótikus szoborleletet. A Szobortemető című film (rendezője Rózsa János) a szobrok feltárásától, a rátalálás örömteli pillanataitól a restaurálási munka fáradságos szakaszain át a művé­szettörténész töprengéseit, vizsgálódásait igyekezett rögzíteni. Nem volt könnyű feladat. Hiszen a régészeti lelet a magyarországi művészet történetéből olyan hiányzó láncszemet pótol, amelyről eddig csak másodlagos-harmadlagos áttételek révén volt tudomásunk. E szobrok birtokában tehát művészettörténeti szemléletváltásra is szük­ség volt. S noha csaknem másfél éven át kísértük figyelemmel Zol­nay László régészeti leletekkel alá­támasztott véleményének formáló­dását, Szakái Ernő kitartó és tü­relmes restaurátori munkáját és Marosi Ernő művészettörténész összehasonlító módszerét, amely a középkori művészet közép- és nyugat-európai analógiáján alapult, a filmet egy ponton be kellett fejezni. E rendkívüli jelentőségű régészeti lelet kapcsán betekinthetünk egy olyan alkotóműhelybe, amelynek munkája – úgy véljük – ez al­kalommal mindenki számára érde­kes, látványos, izgalmas lehetett, illetve lehet majd mutatni, romkertekben és védőtetők alatt az ókori város – Budapest egyenes ági őse – ránk maradt emlékeit. A teljes Aquincum bemutatására törekedtünk tehát. Újra felhasznál­tuk a Látta-e már Budapestet nap­pal? című sorozatunk három év előt­ti óbudai felvételeit, mert ezekről ki­tűnt, hogy »unikális«, pótolhatatlan dokumentumok, például a megsem­misült tetrapylonról. Segítőink a Bu­dapesti Történeti Múzeum munka­társai voltak, közülük is főként Póczy Klára, a nemrég megjelent Pan­nóniai városok tudós szerzője. S munkatársunk volt Hajnóczy Gyula építészprofesszor, akinek rekonstruk­ciós rajzai megkönnyítik, hogy a romokból nézőink szeme és képzelete újra »felépítse« a hajdani Aquincumot. Limes-filmünk Soproni Sándor, valamint Vissy Zsolt és Szőke Mátyás régészek közreműködésével szól Pannónia dunai határáról, hogy e pro­vinciának a rómaiak mekkora katonai szerepet tulajdonítottak. A filmből nemcsak régészeti, történeti,  művészeti  ismereteket szerezhet a néző, hanem megismerhet három tudóst: munkájukat, hivatásukat szenvedélyesen szerető embe­reket.

A különleges eseményt hagyományos filmes eszközökkel rögzíteni nem lehetett. Így jött létre egy sa­játos, a dokumentumfilm eszközei­vel sűrűn élő, a képzőművészeti riportfilm és a klasszikus kisfilm elemeit tartalmazó munka. Reméljük, érdeklődéssel fogadja a közönség.”

 

A Filmvilág 1976/17. számából, Vadas József kritikájából részlet:

„A Szobortemető – nagy érdeme – ízelítőt ad ebből a tudományos krimiből. Megmutatja, hogy a filológia is lehet közérdekű; sőt, az igazi filológia, tehát a min­dennapi valóság konkré­tumaiig hatoló vizsgálat az érdekes – »A közön­ség úgysem érti!« jelszó­val elhangzó általános­ságok helyett. Ha vala­mit sajnálhatunk, az ép­pen az, hogy a film ké­szítői ezt a kutató szem­léletet nem tudták kö­vetkezetesen végigvinni. Talán hosszú is ez a há­romszor negyven perc; talán – a tudományos feldolgozás szempontjá­ból – korán, a riport szemszögéből nézve ké­sőn zárták le a forgatást, így aztán a film nem ri­port (hiszen az esemé­nyeket már ismerjük), nem nyomozás (a vég­eredményt viszont még nem tudjuk), hanem va­lami egyveleg, a műve­ket bemutató lírai beté­tekkel, amelyek függe­lékei a dokumentumok­nak és a három kutató fejtegetéseinek. A dra­maturgia, a szerkesztés hiányosságainak tudható be, hogy az első rész úgy zár, mintha nem kö­vetkeznék folytatás (túl­ságosan lezárt egész, amiből aztán a későbbi­ekben ismétlések adód­nak). A második egység – a folytatásos bűnügyi történetek fogásával él­ve – a kelleténél erőszakoltabban fejeződik be; egy nyitva hagyott kérdéssel arra késztetve a nézőt, hogy nyissa ki harmadszor is készülé­két. Pedig a téma tele van dramaturgiailag is használható fordulattal; ebben a sok erényről ta­núskodó filmben (a le­játszott anyagban) ott a lehetősége egyfajta spi­rális szerkezetnek. An­nak a megoldásnak, amely három, önmagá­ban is teljes képből egy még teljesebbet formált volna.”

 

Augusztus 14. 22.40 késő este mutatta be a televízió Lindsay Anderson Ha... című, 1968-ban bemutatott filmjét.

 

Augusztus 15. 13.50 Formula 1 közvetítés. Az Osztrák Nagydíj volt az 1976-os Formula 1-es világbajnokság tizenegyedik futama. Ez volt az első Formula 1-es nagydíj, amit a Magyar Televízió élőben közvetített. A riporter Dávid Sándor és Knézy Jenő volt. Az elhúzódó futam utolsó körét az eredeti műsorrendhez ragaszkodva lekeverték! Az ezt követő felháborodás viszont megmutatta, hogy az addig itthon kevésbé ismert autóverseny mekkora érdeklődést váltott ki Magyarországon.

 

A Magyar Televízió 1957-1977 című könyvben Dávid Sándor így emlékezett az akkori közvetítésre (interjú részlet):

„– Akkor fekete báránynak számítottam csak azért, mert egyál­talán próbáltam erről írni. Nem dicsekszem, de bizonyíthatóan én voltam az egyetlen újságíró, aki jókat írt az autósportról általában. A hatvanas évek közepétől indult a nagy fejlődés a magyar autósportban, Mester Pistával, Ferjánczzal, Kiss Dezső jóvoltából: mi akkor elmehettünk Ausztriába Forma-1-et nézni. No nem lehetett csak úgy kimenni, az Autóklub által szervezett társas utakat fedeztük föl.

– Nem mint újságírók, mint turisták...

– Hogyne, mint turisták, persze. Én ilyen úton-módon már két-három versenyt lát­tam hetvennégy-hetvenötben, tudtam, hogyan s mit kell figyelni, és 1976. január else­jén a Televízióhoz kerültem...

– Hívásra?

– Hívtak, igen, ismertek már, hatvanhárom óta dolgoztam a tévének külsősként, én ültem Vitray Tamás mellett a vívásközvetítéseken, az öttusán, a lovagláson... De én közvetítettem a hetvenkettes olimpiáról is a vívást. Radnai Jancsi odahívott tehát a sportosztályra januárban, és márciusban egyszer kijött a szobájából az Eurovízió le­velével, pontosabban telexével, hogy ezzel most mit csináljunk? – és olvasta föl, hogy a Forma-1 meghívója. Mindenki nézett, mint a kukák, Radnai fordult volna Jenőhöz – Knézyhez – aki addig csinálta a motoros dolgokat, de én közbeszóltam, hogy Jancsi, hát közvetítsük! – Miért? – Mert ez egy jó dolog! Fölajánlottam, hogy elmegyek a saját autómmal, saját benzinnel, és Radnai Jancsi végül kettőnket küldött ki Knézy Jenővel, biztos, ami biztos, de erre pénzt akkor nem lehetett kapni. Az volt a Magyar Televízió nagy szerencséje, hogy Ecclestone akkor ingyen ajánlotta fel a közvetítési jogot...

– Hogyan lehetséges ez?

– Volt esze. Akkor ingyen adta mindenkinek, mára eljutott oda, hogy nyolcszáz­ezer dollárt kér érte.

– De ha ingyen volt is a közvetítési jog, magát a közvetítést csak meg kellett oldani...

– Kaptunk napidíjat, a Magyar Televízió rendesen bejelentkezett, de nem kaptunk útiköltségre pénzt.

– Tehát 1976-ban volt az első magyar Forma-1 közvetítés...

– Az Österreichringről közvetített az MTV élő, egyenes adásban, esett az eső, és egyszer el kellett halasztani a rajtot. Emiatt a verseny kicsúszott a rendes közvetítési időből. Szegény Pallós Klári volt a turnusvezető, én voltam a soros közvetítő, vagyis éppen én beszéltem, amikor Klári fülembe szólt, írd és mondd öt perccel a verseny vége előtt, hogy legyen szíves, búcsúzzon el! Mit tehettem, elköszöntem a nézőktől pár körrel a futam vége előtt. Ez volt a televíziós Forma-1 közvetítés nagy szeren­cséje, mert ettől »fölrobbant« az ország. Kiderült, hogy ez mindenkit érdekel – az újságírók teleírták mérges glosszákkal a lapokat, de a teljes nézőtábor is igencsak föl volt háborodva. Ettől kezdve a televízióban – és ez Radnainak is köszönhető, aki az újtól nem zárkózott el – sima útja lett a Forma-1-nek. Következő lépcső az volt, amikor a Philip Morris, vagyis a Marlboro beszállt az Egri Dohánygyárba. Össze­barátkoztam az egyik vezetővel, Félix Schulzbergerrel, aki – miután én sokat segítet­tem neki a magyar sportban való tájékozódásban –, felajánlotta, hogy szponzorálják a magyar Forma-l-es közvetítéseket...”

 

Augusztus 17. 21.00 Zenekari est a tévé IV-es stúdiójában. A sorozat aznapi adásában Ravel: Daphnis és Cloé – II. szvit. Szerkesztő Vecsernyés János, zenei rendező Beck László, vezető-operatőr Mezei István, rendező Horváth Ádám. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát Kobajasi Kenicsiro vezényelte.

21.20 25 éves az Állami Déryné Színház – dr. Várady György szerkesztő, Virág Katalin riporter, Bánhegyi István operatőr, Radó Gyula rendező filmjét vetítették két nappal a hivatalos jubileum előtt.

 

Augusztus 18. 20.00 Nagy kalandom északon – olasz Jack London­ tévésorozat indul. 

20.55 a Nemzetközi stúdió újabb adása, Leszerelés, katonai enyhülés címmel. Szerkesztő Chrudinák Alajos, műsorvezető Hajdú János, rendező Kígyós Sándor. A vita résztvevői: Anthony Collins, a Newsweek bonni irodájának vezetője, Alxander Druzsinyin, a Szovjet Rádió és Televízió fő kommentátora, Albrecht Molle, az NDK Rádió központi külpolitikai szerkesztőségének vezetője, dr. Theo Sommer, a hamburgi Die Zeit főszerkesztője.

 

A Newsweek augusztus 30-án írt a műsorról, amit az MTI „C” (XXI. évf. 69. szám) – belső, csak szerkesztőségek tájékoztatására készült – kiadványában közölt. Részletek:

„A MAGYAR TV NEMZETKÖZI FÓRUMA.

A helsinki megállapodásokban előirányzott eszmék és információk szabadabb cseréjének előmozdítására a kelet-európaiak eddig nem sok erőfeszítést tettek. Nemrég viszont ötmillió magyar tévénéző láthatott egy új programot Nemzetközi fórum címen, és láthatta, hogy Keletről és Nyugatról jött újságírók nyíltan vitatkoznak olyan korábban tabuként kezelt témákról, mint a szov­jet fegyverkezés, és a kommunista terjeszkedés például Angolában. Anthony Collings, a Newsweek bonni irodavezetője részt vett a sorozat második adásán, és a következő tudósítást küldte:

 

Mielőtt a beszélgetést szalagra vették, egy magyar újságíró négyszemközt arra kért engem: »Kérem, ne említse Alekszandr Szolzsenyicint«. Az újságíró, az adássorozat híve attól tartott, hogy ha a műsor túlságosan hamar, túlságosan merésszé válik, a kormányzat elhúzza a reteszt. Ez a kérés egy­fajta módon jelzi, hogyan közelíti meg Magyarország a liberalizálást immár húsz éve: szemben Alexander Dubcek ugyancsak látványos 1968 évi reformjával – amelyek Csehszlovákia szovjet inváziójához vezettek – Magyarország nyugodtan és fokozatosan fejlesztette ki a keleti tömb legliberálisabb politikáját a gazdaság, a kultúra, a Nyugatra való utazás terén, míg lojális módon tartott lépést a szovjet vonallal olyan területeken, mint a külpolitika, vagy a pártellenőrzés.

Az adás első számú szorgalmazója, a vita vezetője Hajdú János, a Népszabadság 41 éves külpolitikai szerkesztője volt. Hajdú korábban Hanoiban és Bonnban dolgozott tudósítóként – az utóbbi fővárosban gyakorta vett részt a nyugatnémet televízió hasonló jellegű műsoraiban. Az elmúlt évet az Egye­sült Államokban töltötte az amerikai külügyminisztérium ösztöndíjával, és mint el­mondotta, ezt az adássorozatot »Magyarország hozzájárulásának tekinti Helsinki szelleméhez«.

A 60 perces vitát, amelyben részt vettem, majd­nem két héttel korábban felvették – ez elegendő időt biztosított a gondos átvizsgá­láshoz. A téma a leszerelés volt...

Hajdú nyitotta meg a vitát a következő kérdéssel: »Miért nincs semmiféle előrehaladás a SALT 2-vel?« Válaszomban rámutattam a modern fegyvertechnológia komplex jellegére, a Ford elnökre nehezedő konzerva­tív nyomásra és arra, hogy az Egyesült Államok, figyelembe  véve a szovjet és kubai beavatkozást Angolában, hűvösebb magatartást tanúsít az enyhülés iránt. Rámutattam arra is, hogy Moszkvában is vannak »héják«, akik éppoly kevéssé haj­lanak a kompromisszumokra, mint washingtoni társaik. Druzsinyin kijelentette, hogy szovjet héják nem léteznek, tagadta, hogy enyhülésellenes hangulat lenne az ameri­kai nép körében, és azzal vádolta az Egyesült Államokat, hogy a szárnyas (Cruise) rakéták kifejlesztésével megsértette az 1974. évi vlagyivosztoki megállapodást. Ra­gaszkodott ahhoz: »az a tény, hogy nincs SALT megállapodás, nem a mi hibánk«.

Sommer biztosította a nézőket afelől, hogy a Nyu­gat is békét akar, és olyan adatokat idézett a Varsói Szerződés gyors ütemű fegyverkezéséről, amelyek meghazudtolni látszottak a Szovjetunió hangoztatott le­szerelési óhaját. Rámutatott: Moszkvának három évre volt szüksége ahhoz, hogy specifikus, számszerű javaslatokat terjesszen elő Bécsben a kelet-nyugati csapat­csökkentési tárgyalásokon, de elismerte, hogy mindkét fél »bizonyos hajlandóságot mutat a közeledésre«. Amikor a szalagra vett műsor adásba került, Sommer vád­jait »a szovjet imperialista expanzionizmusról« kihúzták. De megmaradtak az adás­ban azok a megjegyzéseim, amelyek szerint az erőszakról való lemondásra vonat­kozó szovjet szerződésjavaslat ellentmond annak, hogy Moszkva támogatja a »nem­zeti felszabadító« háborúkat.

A vitavezető Hajdú a Keletre vonatkozó megjegyzé­seinek jó részét ügyesen árnyalta. »Óriási pénzösszegek mennek el a fegyverkezés­re« – jegyezte meg a vita egyik pontján... Hajdú vég­ső, vitaösszegző megállapításai megint csak a szovjet vonal támogatása felé ten­dáltak. De tisztességes módon foglalta össze a két oldal álláspontját, és mindenki véleményének megfelelően azzal zárta az adást, hogy »a béke felé vezető úton va­gyunk.«

 

»Egy effajta program elképzelhetetlen lett volna öt évvel ezelőtt« – mondotta később egy meghökkent néző. És ha maga a műsor és a vele kapcsolatos sajtóbeszámolók egy kissé a szovjet vonal felé hajlottak is, ez végül is részben pragmatizmusnak tekinthető. »Óvatosan kell eljárnunk – mondotta az adássorozat egyik szervezője – azt szeretnénk, ha ez a műsor még két év múl­va is menne«.”

 

Augusztus 19., Szabó Pál: Isten malmai – tévéfilm első része. Dramaturg Katkó István, operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Gaál Albert. Szereplők: Bálint András, Iványi József, Tomanek Nándor, Somogyvári Rudolf, Bánhidi László, Bihari József, Egri István, Hegedűs Géza, Kovács István, Megyesi Mária, Bordán Irén, Jani Ildikó, Györffy György, Horesnyi László, Bodnár Erika, Molnár Tibor, Kautczky József, Némethy Ferenc, Tyll Attila, Kozák András, Pécsi Ildikó, Csurka László – és még sokan mások. 

 

A Csongrád megyei Hírlap augusztus 23-i kritikájának részlete:

„Az Isten malmai kulcsregény. Megfilmesítése törté­nelmi és irodalmi műveltsé­günk okulását szolgálta. A szerző Szabó Pál, Veres Pé­ter mellett a magyar iroda­lom egyik kiemelkedő elbe­szélője, és nagy tehetségű írója volt... A rendező, Gaál Albert nagy művészi megjelenítő erővel fogta össze a sokszálú regényt, és szinte para­bola módjára vezette végig a nézőt az eseményeken. A rendező helyes arányérzékét, a megtalált művészi egyen­súlyt dicséri az a tény, hogy nem csupán az eseményekre figyelt, hanem a szituáción teremtő jelenetek hangulatát is igyekezett megfelelői módon ábrázolni. Drámai feszültség és humor kapcsoló­dott egybe, összecsapások és lírai pillanatok szemtanúi lehettünk...”

 

Augusztus 20. a 2. műsoron Nyári színházi esték, Mihail Solohov: Csendes Don – színjáték közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.

 

Augusztus 21. 20.30 Enyém a képernyő! – Rátonyi Róbert műsora. Rendezte Deák István, szerkesztő Buzáné Fábry Éva, vezető-operatőr Szabados Tamás.

Augusztus 22. 20.00 Bródy Sándor: Királyidillek – három egyfelvonásos közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

 

Augusztus 23., Eger Város Tanácsa augusztus 20-i ünnepi ülésén erkölcsi elismerésben részesítette mindazon televíziósokat, akik a város gazdasági, kulturális fejlődéséhez tevékenyen hozzájárultak:

Nagy Gábor szerkesztő – Heves megye Tanácsa Társadalmi munkáért kitüntető jelvény,

Kovács Béla főosztályvezető – Heves megye Tanácsa A megye művelődésügyéért kitüntető jelvény,

Mátai László, Bessenyei Erzsébet, Gedeon Ellen, Michna Sándor a Summáját írom Eger várának című film alkotói – Eger város Tanácsa Egriek a városért emlékplakett aranya fokozata.

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38 doboz, MTV iratok.)

 

Ugyanezen a napon tárgyalta a Magyar Televízió Elnökségi ülése a Jelentés a Magyar Televízióban folyó kulturális munkáról című előterjesztést, amit Szinetár Miklós terjesztett elő. Részletek:

„...A kulturális műsorok létrehozása terén az elmúlt évtizedben a Magyar Televízió jelentős eredményeket ért el. A nemzetközi televíziós fórumokon ismert és elismert, hogy televíziónk kulturális-művészi karaktere erőteljesebb és igényesebb, mint sok más televízióé. A televíziókra gyakran jellemző »futószalag gyártás« helyett művészi műsorainkra »az egyedi termék« termelése a jellemző. Ezt tükrözi az is, hogy az elmúlt évek során számos nemzetközi televíziós találkozón műsorainkat jelentős díjakkal jutalmazták...

A mai irodalom jelenléte a televízióban ugyancsak jelentős, az írói névsor igen széles (önálló tévéjátékkal, tévéfilmmel 1972-1975 között 92 élő magyar író művét mutattuk be). Elmondhatjuk, hogy a legjobb értelemben vett népfront-politika a mai magyar irodalom minden értékét szerepeltette a képernyőn.

Ugyanakkor a mai élet megjelenése a tévéjátékainkban már korántsem ilyen kielégítő. Kevés olyan tévéjátékunk van, amely napjaink problémáiról szólna meggyőző művészi erővel. Ennek egyik oka a minőség keresése, az igényesség. Tény, hogy nem akarjuk, hogy a mai téma önmagában menlevelet adjon minden laposságnak, alacsony színvonalnak és politikai bizonytalanságnak... A legújabb irodalmi jelenségek sem szolgálnak megfelelő háttérül egy virágzó mai tévédramaturgiának. Az is tény, hogy a mai téma igénye, amely nagyon sok irányból jogosan áramlik felénk, nem mindig ugyanazt a kívánságot jelentik. Sokan várják el tőlünk mai téma címén, hogy mindenáron a gondokat, a bajokat állítsuk előtérbe, hogy dramatizáljuk a szocializmus jelenlegi növekedési szakaszának nehézségeit. Nekünk nem ez a célunk, de az is igaz, hogy konfliktus nélkül nincs drámai mű. Az is nehézség, hogy ha sikerül negatív jelenségekre bátran, felelősséggel reagálni, akkor intézmények, néha magas állású személyek is sértődötten, agresszivitással reagálnak ezekre a művekre...

Rendezni kell a kapcsolatainkat a sajtóval, a jelenlegi helyzet nem kielégítő. Nagyon kevés lapunknál megoldott a tévékritika kérdése. A televízió számos művészeti törekvését a sajtó nem méltányolja, gyakran támogatták azokat a műsorokat, amelyeket éppen eszmei hibáik miatt késve, vagy félreeső időben sugároztunk, ugyanakkor gyakran mennek el fanyalogva nagy jelentőségű, széles tömegekre ható műsorok mellett. Gyakori a pökhendi, nyegle, önmutogató kritika. Kívánatos lenne, hogy a sajtóban végre megfelelően foglalkozzanak a Televízióval...”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9-a/24 doboz.)

 

A jegyzőkönyv szerint az előterjesztés több pontjában vita bontakozott ki, pl. amely a tévékritikával foglakozott. Részlet a hozzászólásokból:

Sándor György:

„Minden művészeti ág, ha nagy bajban van, színházi vita, film, magyar filmművészet, mindig a kritikát szidja. Az a gyöngeség legfőbb oka, hogy rossz a kritika. Ez pedig nem igaz.”

Szinetár Miklós:

„Világossá kell tenni, hogy a magyar kritikának itt is, mint mindenütt, van egy kifejezetten jobboldali orientációja, aminek lényege az, hogy amiben valamilyen fajta politikai zűr van, és mi ezért eldeportáljuk a második csatornára este 10-re, mert nem tudjuk dobozban hagyni, arra a magyar kritika lecsap, hiába tesszük éjfélre, annak utánamegy, azt földicséri, azt számon kéri tőlünk, miért nyomtuk oda – egy jelentős része persze, nem az egész kritika. Itt nem tiszta vizet kell önteni a pohárba és nem világossá tenni nem jó. Volt egy előzetes megbeszélésem Kornidesszel és Tóth Dezsővel, ahol bizonyos elveket nagyon brutálisan felvetettem, hogy el lehet-e ezt vinni az Agit. Prop. Bizottság elé. Pl. ami itt világosan szerepel, amit így szoktak mondani: sok a klasszikus, kevés a klasszikus, kevés a mai téma, sok a mai téma. Ezekben, a kérdésekben jó lenne, ha kapnánk egy olyan eszmei muníciót, amivel lényegében a munkánk a következő 4-5 év évben eszmeileg alá van támasztva. A következő kérdés, az a kritika kérdése. Csináljuk-e azt, amit nem akarunk, ha van 30 műből 5 – mert ez óhatatlanul velejár a kockázattal – zárjuk dobozba, termeljünk mártíriumot, glóriát, vagy pedig félreeső helyeken passzírozzuk el. Meggyőződésem, hogy sokkal jobban járunk, hogy ezeket félreeső helyekre elpasszírozzuk, az illetőkből nem csinálunk mártírt, és mi magunk levonjuk a magunk belső konzekvenciáit. Ha ezeknek a kipasszírozott műsoroknak a sajtó utána vágtat, utána rohan, felkarolja és sztárolja ezeket, akkor mi egy hülye helyzetbe kerülünk. Ezekről, a dolgokról világosan kell beszélnünk. Ott világosan kell felvetni, és ott kell egy fajta eszmei állásfoglalást és segítséget kérni.”

Nagy Richárd:

„Ezzel egyetértünk, hogy így értjük ezt a kritikát. Rossz a fogalmazás.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 25 doboz. MTV Iratok.)

 

Augusztus 24. 21.45 Csurka István: Döglött aknák – vígjáték közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Augusztus 25. 14.00 Kezdődik a televízió pedagógus-továbbképző programjának első része, a negyven adásból álló matematikai sorozat.

 

Augusztus 27. 20.15 Friedrich Dürrenmatt: Play Srindberg – közvetítés a Nemzeti Színházból, felvételről.

20.012 a 2. műsoron San Remó-i Dalfesztivál ’76 – Eurovíziós közvetítés átvétele.  

 

Augusztus 29. 17. 35 a mohácsi csata 450. évfordulójára: Mohács, 1526. Szerkesztő Vikol Katalin, operatőr Becsy Zoltán, rendező Szakály István.

 

A Filmvilág 1976/18. számában Nemeskürty István írta, részletek:

„A televízió vasárnap, augusztus 29-én délután fél hatkor egyórás műsorban emlékezett meg az 1526-os mohácsi csa­tavesztésről. A fontos és sok nézőt érdeklő témá­hoz a legnehezebb mű­sorfajtát választották. Bemutathattak volna té­véjátékot, irodalmi jelle­gű összeállítást, felidéz­hették volna Szomory Dezső színművét, melyet a Madách Színház kitű­nő előadásban mutatott be annak idején; ehe­lyett tudósok beszélge­tését közvetítették. A magam példáján tudom, hogy az ilyesmi mennyire nehéz műfaj. Mégis talán a legfonto­sabb! Mert míg a film nyelvén a moziban is megemlékezhetünk egy történelmi eseményről, addig a televízió és csak a televízió képes arra, hogy értelmes és tájéko­zott emberek értelme­sen és tartalmasán adják elő a szóban forgó tárgy­ról a legfontosabb tudni­valókat. De itt is sokféle a lehetőség. A legtöbbet jómagam is végigjátszot­tam, kezdve azon, hogy idestova tizenöt eszten­dővel ezelőtt egyenes adásban beszélgettem középiskolás  diákokkal filmekről, egészen a má­sik szélsőségig, hogy tud­niillik szép és fontos fil­mekről szóló előadá­saimmal egymagam untattam a lefeküdni vágyó publikumot...

Olyannyira szerencsés volt ez a műsorvezetés és rendezés, hogy őszin­tén szólva még a külön­ben igen kulturáltan és szépen előadott iro­dalmi jellegű részletek is szinte fölöslegesnek tűntek. Örvendetes lenne, ha a televízió minél több ilyenfajta műsorral ten­ne eleget ismeretterjesz­tő feladatának. És azt se feledjük, hogy a néző sok vonat­kozásban szenzációs új­donságokat hallhatott, amelyekről a történet­tudomány a legutóbbi időkig egyáltalán nem beszélt, mert hiszen a csata részleteiről szinte semmit sem tudtunk, nem is szólva a pontos helyszínről. S éppen itt említhetjük meg egyet­len apró kifogásunkat: nem ártott volna arról hosszabban szólani, hogy ezt az annyit emlegetett csatát négyszázötven éven át, de legalább is az 1926-os évfordulóig hadtörténetileg és egyéb vonatkozásban nem ele­mezték olyan tüzetesen, mint amilyen részletező alaposságot ez a határ­kőnek tudott esemény megérdemelt volna. A magunk részéről szíve­sen hangsúlyoztuk volna a vita közben annak a ténynek szinte elképesz­tően meghökkentő vol­tát, hogy a csata pontos színhelye mind a mai napig éppúgy vitatott kérdés, mint a küzdők és elesettek létszáma, sőt még az is, hogy egyálta­lán miért indított ilyen roppant sereget a szul­tán Magyarországra? Külön üdvözlendő tény, hogy a két törté­netíró: Perjés Géza és Szakály Ferenc nem he­gyezte látványos vitává a kettejük közti eltérő falfogásokat, hanem sa­ját tudósi becsvágyukat tiszteletreméltó szerény­séggel alárendelték az ismeretterjesztés nagyon is fontos feladatának.”

 

Augusztus 30. 19.50 hétfői rendkívüli adásnap! Élő közvetítés az SC Anderlecht – Bayer München Szuper Kupa labdarúgó mérkőzésről, Brüsszelből. Riporter Szőnyi János.

 

Augusztus 31. 18.05 Mindenki iskolája – nagy jelentőségű műsorvállalkozás kezdődik: a rádióban ­és a tévében egyaránt jelentkező műsor célja az általános iskolát be nem fejezett felnőttek tanulását segíteni.

 20.00 Jan Solovic: Meridián – színmű közvetítése a Komarnói Magyar Területi Színházból, felvételről.

 

Ezen a napon ülésezett az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága is. Egyik téma az MTV körzeti stúdióinak megindítása volt: Javaslat a Magyar Televízió pécsi és szegedi körzeti stúdiójának megindítására. Előadó Nagy Richárd, meghívott Fodor László, hozzászóltak Nemes, Győri, Tömpe, Grósz, Óvári elvtársak.

Melléklet:

Nagy Richárd előterjesztése:

„Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága korábbi állásfoglalása alapján a megyei párt és tanácsi szervek vezetőinek közreműködő támogatásával a Magyar Televízió megkezdte a körzeti tévéstúdiók megvalósítását.

A jóváhagyott ötből jelenleg befejezés előtt áll – ideiglenes elhelyezésben – a pécsi (Baranya, Somogy, Tolna megyék körzetében) és a szegedi (Bács, Békés, Csongrád megyék körzetében) tévétúdiók létrehozása. További három stúdió építésére, anyagi lehetőségeinktől függően később kerül sor. A szegedi és pécsi stúdió munkálatainak jelenlegi szakaszában – hogy elkészülésük után működésük zavartalan legyen – az alábbiakban kérjük az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalását:

1.) A körzeti stúdiók feladata:

a. műsorokat készíteni és sugározni a központi adók számára, támaszkodva a körzetben működő politikai, gazdasági, kulturális, tudományos, oktatási és egyéb intézményekre, illetve színtársulatokra;

b. önálló műsort készíteni és sugározni a saját körzet területére a körzet politikai, gazdasági, művészeti, közművelődési és sportéletéről;

c. szinkronizálni a külföldről vásárolt filmeket, illetve tévéjátékokat.

A fenti feladatokat a pécsi és szegedi stúdióban előreláthatóan három év alatt fokozatosan valósíthatják meg:

1976-ban a TV Híradó helyi részlegei megkezdik munkájukat a körzetben. Befejeződik a körzeti ideiglenes stúdiók személyi és technikai alapjainak megteremtése. A stúdiók dolgozói intenzív oktatásban vesznek részt a központi stúdiókban, s közben próbaműsorokat készítenek a körzeti stúdiókban. A felkészüléstől függően a központi adókon havi 30 perces önálló műsorral jelentkeznek.

1977-ben három önálló művészeti műsort készítenek (tévéjáték, Nyitott könyv, vers-műsor stb.), a központi sugárzás rendszerében kéthetenként 30 perces időtartalommal, önálló műsorral jelentkeznek.

1978-ban befejeződik a végleges stúdió és technikai bázis építése. Legalább öt művészeti műsort készítenek (tévéjáték, vers, irodalmi műsor), hetenként 40-60 perces önálló műsort sugároznak saját körzetük számára.

2.) A körzeti stúdiók a Magyar Televízió főszerkesztőségeiként működnek. Munkájukat az Elnök irányítja. Az érdekelt megyék párt és tanácsi vezetőivel együttműködési megállapodást kötöttünk, amely szabályozza a stúdió létrehozásában kölcsönösen vállalt feladatokat.

A körzeti stúdiók éves terv alapján végzik munkájukat. A helyi politikához kapcsolódó műsortervek elkészítésében a körzetekben illetékes megyei pártbizottságokkal együttműködnek. Műsortervüket a Magyar Televízió Elnöksége véglegesíti.

A körzeti stúdiók munkaköreit – az illetékes pártszervekkel egyetértésben – elsősorban helyi káderekkel kell betölteni. Az ideiglenes stúdiókhoz egyenként 32 fő szükséges, a végleges stúdiókhoz mintegy 70-80 fő. A stúdió vezetőinek kinevezése megtörtént, illetve részben folyamatban van.

A körzeti stúdiók létesítését és finanszírozását a határozat alapján úgy oldottuk meg, hogy a szükséges területet, közműveket és épületeket az érintett megyék biztosítják. A stúdiók működőképes felszerelését a körzetbe tartozó megyék és a Magyar Televízió közösen finanszírozza. A végleges tévéstúdiók elkészülte után minden további költség a Magyar Televíziót terheli. A végleges stúdiók fejlesztésének második ütemében tervezzük a rádióstúdiók telepítését.

Megjegyezzük, hogy kiemelt feladatnak továbbra is a már korábban elfogadott elvek alapján az I. és II. csatorna fejlesztését, műsoraik színvonalának emelését tarjuk.

Budapest,1976. augusztus 18.”

A jegyzőkönyv szerint:

„Az Agitációs és Propaganda Bizottság, egyetértően tudomásul veszi, hogy a Magyar Televízió – a bizottság korábbi állásfoglalásának megfelelően – 1976-tól kezdődően létrehozza, és fokozatosan kifejleszti pécsi és szegedi körzeti stúdióját. A körzeti stúdiók létesítése is előmozdítja a vidéki kulturális központok fejlődését, kedvezőbb feltételeket teremt az említett körzetekről szóló tévéműsorok készítéséhez.

A körzeti stúdiók a Magyar Televízió részei, irányításuk az MTV Elnökségének hatáskörébe tartozik.

A Bizottság ajánlja, hogy a tervben szereplő további három körzeti stúdió későbbi megalapítás során vegyék figyelembe a pécsi és szegedi stúdiók működésében szerzett tapasztalatokat.”

(Magyar Országos Levéltár -  288f 41/268..- MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság.)

 

Ugyanezen az ülésen volt napirenden:

Javaslat a Magyar Televízió II. műsora 5. (szombati) adásnapjának bevezetésére. Előadó Nagy Richárd, megívott Fodor László, hozzászóltak Grósz, Tömpe, Győri, Lakos, Óvári elvtársak.

Melléklet:

Nagy Richárd előterjesztése (részlet):

„...Vizsgálataink azt igazolják, hogy 1977. januártól a II. műsorcsatornán a szombati adásnapok bevetésének feltételei biztosíthatóak. Ezen a napon lényegét tekintve választékbővítést kívánunk adni a nézők számára. A műsor struktúrájában általában egyezne más adásnapokéval, figyelembe véve a szombati napnak megfelelő jelleget. A közművelődési határozatból adódó műsorfeladatok összességében a hét különböző napjait terhelik (felnőtt oktatás, tévé egyetem stb.), éppen ezért ennek a műsoridőnek a kiváltására a szombati adásnap látszik a legalkalmasabbak.

Az adásnap bevezetésével járó műsorköltségek átlagosan megegyeznek a többi műsoraink percköltségével...

Kérjük az MSZMP KB agitációs és Propaganda Bizottság hozzájárulását az 1977. január 1-től a II. műsorcsatornán a szombati adásnap bevezetéséhez.

Budapest.1976. augusztus 18.”

A jegyzőkönyv szerint:

„Az Agit. Prop. Bizottság egyetért a javaslattal. Tudomásul veszi, hogy a Magyar Televízió II. csatornája szombati napokon is sugároz műsort.”

(Magyar Országos Levéltár - 288f 41/268 MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság.)

 

A Tükör júliusi számában Bácskai László már interjút készített Farkas Istvánnal, az újonnan létesítendő Szegedi Körzeti Stúdió vezetőjével. Részlet az interjúból:

„– Csongrád, Bács és Békés megye körzetében, Szeged székhellyel kezdjük meg a munkánkat. Hazánknak ebben a részében eddig nem volt centrumuk az országos hírközlő szerveknek. Vidéki rádióstúdió már számos helyen működik, de a szege­di lesz a Magyar Televízió első regionális stúdiója.

– Mi a legfontosabb célja, rendeltetése az új stúdiónak?

– A most kiépülő szegedi tévéstúdió lehetőséget nyújt ahhoz, hogy megfelelően ki­alakított adásrendszer kere­tében, a televízió az eddigieknél nagyobb részt vállal­jon az ország e vidéke ered­ményeinek népszerűsítéséből, gondjainak, feladatainak megoldásából.    Természete­sen lehetőség nyílik arra is, hogy az új hírközlő szerve­zet segítségével méltó szere­pet kaphassanak a terület kiemelkedő tudományos eredményei, a művelődés, a kultúra itt tevékenykedő művészei, dolgozói. Gondolok itt – többek között – a há­rom megyében működő sze­gedi, kecskeméti és békéscsabai színház művészeire.

– Hol épül fel az új stúdió?

– Végleges helyünk a korsze­rűen átalakított szegedi Úttörőház lesz. Ez az épület már amúgy is nehezen tudott megfelelni a követelmények­nek, messze is volt a köz­ponttól. Az új Úttörőház – méltó környezetben – a volt pénzügyi palotában kap he­lyet a város centrumában. Az új stúdió tervezése már el­kezdődött és átépítése 1977 végére befejeződik. De a munka addig sem áll, mert a szegedi városi tanács a ren­delkezésünkre bocsátotta a Sportcsarnok egyik edzőter­mét, amelyet közvetítő kocsi beállításával tudunk működ­tetni. Az új televízió stúdió, méreteit tekintve, azonos lesz a budapesti II.-es stú­dióéval. Ez egyben azt jelen­ti, hogy a rendszeres napi feladatokon kívül, tévéjáté­kok, filmek készítésére is al­kalmas lesz. Itt szinkronizál­hatunk külföldről vásárolt filmeket. Mindezekben na­gyon komolyan akarunk tá­maszkodni a három megye művészi bázisára, az itt mű­ködő színházak kitűnő művé­szeire, a kulturális élet kü­lönböző reprezentánsaira: írókra, újságírókra, zenemű­vészekre, képzőművészekre, tudósokra stb.

– Melyik napra tervezik az önálló műsoradást?

– Hétfőre! Ez lehet, hogy sokak számára meglepetés, de számunkra logikus meg­oldásnak tűnik. Közismert, hogy a hétfő a központi adón szünnap, technikailag tehát semmi akadálya nincs annak, hogy mi éppen ezt a napot válasszuk adásnapunknak. Hétfőnként kezdetben egy­órás, később kétórás önálló műsort fogunk sugározni. Érdekességként megemlíte­ném, hogy saját műsorunkat véglegesen a 2-es adóról fog­juk működtetni, viszont a szentesi közvetítő állomás egyelőre csak az első adó programját szórja, így mind­addig, amíg meg nem terem­tik a kellő technikai feltéte­leket a szegedi körzeti tévéstúdió az eredetileg szünnapnak számító hétfői napon, az l-es programon fog jelent­kezni. Tárgyalások folynak a Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal az adáshoz szükséges postaműszaki fel­tételek megteremtésének gyorsításáról.”

 

Slobodan Budakov , az Újvidéki Televízió igazgatója és Megyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyettese a hónap végén Budapesten aláírta a két intézmény 1976/77-es együttműködési munkatervét. A munkaterv szerint a felek kölcsönösen megemlékeznek nemzeti ünnepeikről. Különböző ipari, mezőgazdasági, tudományos, technikai és kulturális műsorok cseréjére kerül sor. Terveznek egy közös szórakoztató adást is. A két fél ezen kívül munkatársak cseréjét is tervezi.

 

Szeptember

 

Szeptember 1. 18.30 Szépen, jól, magyarul – új anyanyelvi,  nyelvművelő sorozat indul. Szerkesztő-műsorvezető Pomezsánszki György, rendező Csányi Miklós, szakértő Montagh Imre.

 

Szeptember 2. 20.55 Az Eufrátesz partján – Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter és Várszegi Károly újabb közel-keleti úti filmje. A Hazafias Népfront Kállai Gyula vezette küldöttsége július végén a „népfront kapcsolatok ápolására” felkereste Szíriát és Irakot. A tévé forgatócsoportja elkísérte a delegációt.

 

Szeptember 3. 20.00 Százéves asszony – tévéjáték bemutatója. Írta Bencsik Imre, dramaturg Litványi Károly, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Málnay Levente. Főszereplők: Gobbi Hilda, Feleki Kamill, Békés Rita, Körmendi János, Komlós Juci, Andai Györgyi, Kautzky József, Miklósy György. 

 

Az Esti Hírlap szeptember 4-i számában írta (harangozó), részlet:

„...A Százéves asszony című darab pedig olyan tévéjá­ték, amely valójában csak egy rövid kabarétréfára ele­gendő ötletet rejt magá­ban. A forgatócsoport buzgólkodása miatt azonban meghamisította életkorát és húszperces tréfa helyett egy egész órás játéknak akart látszani a konvencionalitásokig higgadt rendezésben. A szerző, Bencsik Imre egyébként kedves, habkönnyű kabaréötletre épített. Egy túlbuzgó tanácsi kistisztviselő lakást juttat a tisztes, markecolásban, lopásban, csalásban, hazudozásban megőszült 98 éves Gizinek, valamint a hozzá tartozó rokonoknak, s hogy továbbá hírt, ne­vet, rangot szerezzen a kerületnek, fényes centenáriumi ünnepséget rendez e kissé neveletlen matrónának. Ennyi az ötlet, amiből még kikeveredhetett volna valami, ha az író túl mer tekinteni öregasszo­nyán, s nem körülötte sürgölődik, forgolódik egy­végtében. Ha már karaktereket teremteni nem tudott, legalább bővérű helyzetkomikumok sorát kap­tuk volna, amelyből a képmutatásra, a talmi fényre, az emberi esendőségre  és még sok  minden másra gondolhattunk volna. Ám, hogy néha így is gondol­tuk, s hogy voltak kellemes pillanatai, az elsősorban Gobbi Hildának, Feleki Ka­millnak és Körmendy Já­nosnak köszönhető. Gobbit minden tévéjátékban szeretettel üdvözöljük, csak azon csodálkozunk, hogy az egyik forgatástól ho­gyan ér át a másikra. Egy­szer ez is megérne egy vígjátékot...” 

 

A Pest megyei Hírlapban írta Akácz László:

„...Gobbi Hildával eljátszattak egy kleptomániás, iszákos stb. vénasszonyt – akik annak idején látták a Mágnás Miska című filmet, emlé­kezhettek rá, hogy abban mennyivel jobb alkalma volt egy ilyen asszonyság hatásos alakjának felöltésére –, és voltaképpen nem is csináltak egyebet. Mert azok az egymást követő hely­zetek, melyekben ismét csak szenilizálni, kortyolgatni és természetesen csenegetni kel­lett szegény Gobbinak, aligha különböztek egymástól. A köré­je felvonultatott színészek meg mit is tehettek egyebet: in­kább elmondták, mintsem alakították sovány szerepeiket. Ki beletörődve szomorú hely­zetébe, mint a jobb darabokra méltó Feleki Kamill, ki meg amúgy rutinból-kabarésan, ahogy Körmendy János vagy Kautzky József. A műsorújság előzetese kel­lemes időtöltésnek szánta ezt a históriát. Tévedett.”

 

A Filmvilág 1976/20. számában Galsai Pongrác írta, részlet:

„...Egy tanácsi hivatal­nok kifundálja, hogy a kerület hírnevének »öregbítése« miatt szük­ség lenne egy százéves öregasszonyra. Egy kirakati nyanyára, akit ország-világ szeme lát­tára meg lehet ünnepel­ni. A választás, jobb hí­ján, a rovott múltú Gi­zikére esett. Így jutott a család lakáshoz is, az ünnepi attrakció színte­réül. Milyen kézenfekvő lett volna, hogy ez a la­kásügyi manipuláció a furfangos öregasszony­nak jusson eszébe! S a szervilis tanácsi hivatal­nok csak »harapjon« az ötletre... Gizike, e szín­játszásra különösen al­kalmas lény így tevé­keny főszerepet kaphat­na a cselekményben. De itt afféle lakmusz­papírnak használják fel. Aki bűnügyi nyilvántar­tásban szereplő lényé­vel, a hivatali szerviliz­mus, álnokság és pro­pagandacselekmények közben, az ősz hajától a mamuszáig, tetőtől tal­pig egészen ellilul.

A történet e bürokra­tikus ügymenetben ma­ga is kissé »bürokrati­kusan« folytatódik. A mellékszereplők (vagy másodrangú főhősök in­kább?) még az erkölcsi tanulságot sem átallják önleleplezően előadni. A film első epizódjainak humora jelenetről jele­netre lelohad. A forgatókönyvet Bencsik Imrén kívül Málnay Levente, a film rendezője is jegyezte. A műhelymunkáról nin­csenek értesüléseim. De gyanítom, hogy a törté­netet tovább-bonyolító záró epizódok (újabb ün­neplések, ovációk, ban­kettek) a társszerzőtől származnak. A százéves asszony lefokozása nagy kár. Különösen, hogy a sze­repet Gobbi Hilda ját­szotta. Ilyen kiváló mű­vész esetében kritikai sablon a forgatókönyv erényeit is a színészre írni. Én ezt nem ten­ném. Gobbi nyilván sok játékötletet adott, re­mek volt, élethű, na­gyon mulatságos. De a főszereplő elhanyagolá­sát ő is megsínylette. Így Feleki Kamill, a Gobbival egyenrangú művész, »ziccerek« hí­ján is sokkal több já­téklehetőséget kapott. És a többiek is, expo­nált mellékszerepeik­ben...”

 

Ezen a napon az NDK Minisztertanácsa mellett működő Állami Televízió Bizottság és a Magyar Televízió képviselői a Magyar Televízió székházában munkatervet írtak alá az 1976-77-es évekre. Az NDK Televízió részéről Helmut Lange elnökhelyettes, a Magyar Televízió részéről Nagy Richárd elnök, írta alá az okmányt. 

 

Szeptember 4. Szombat este… – szórakoztató összeállítás, részei: 20.00 Drong, a bohóc. Főszerepben Bilicsi Tivadar. További szereplők: Bulla Elma, Benkóczy Zoltán, Csákányi László, Kern András, Koncz Gábor, Somogyvári Rudolf, Tábori Nóra. Írta Gyurkovics Tibor (Ebéd a kórházban, Sonkás ember), Szakonyi Károly (Dring és Drong), Kapás Dezső (Etűdök és riportok). Szerkesztő Tóth Erika, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Kapás Dezső.

20.55 Csak ülök és mesélek... – Vitray Tamás új műsorsorozata. Operatőr Hollós Olivér, rendezte Sós Mária.

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/35. száma így ajánlotta a műsort a nézők figyelmébe:

„A tévé e heti Szombat este című műsorában olvasható ez a meglehetősen szűkszavú cím, kiegészítve azzal, hogy Vitray Tamás indítja útnak (az alcímben is jelöletlen műfajú) műsorát. A hiányt pótolva  itt írjuk meg, hogy havonta  jelentkező  riportmagazinról van szó. Nem feltétlenül világrengető, »csupán«' érdekes ügyek, események kapnak majd benne helyet, s a riportok készítőiként ígéretes tehetségű fiatalok, akik ez idáig jobbadán csak zárt műhely »laboratóriumban« bizonyíthatták rátermettségüket. A megszokottól sok tekintetben eltér majd az a nézőpont, melyből egy-egy riport a világra, szűkebb és tágabb környezetünkre tekint. Helyenként az adás szarkasztikus lesz, keresi valamiképp a kivételeset, a végleteset. Nemcsak itthon néz körül, külföldön is »nyakon ragad« egy-egy témát. Külön érdekessége, hogy már első adásában meghirdeti a Riportalany kerestetik! akciót, (ha úgy tetszik: pályázatot), mely abból indul, hogy így vagy úgy minden ember, a legkevésbé ismert is érdekes lehet, különös dolgokról tudhat, nem mindennapi históriákba keveredhet. Előzetes gyanánt ennyit csupán az új programról, melynek a 80 perces adását általában egyórás riportegyvelegek követik, minden bizonnyal kellemes és tartalmas időtöltést ígérve.”

 

A Filmvilág 1976/23. számában Kristóf Attila írta, részlet:

„A szombat este a szórakozásé. A tinédzserek – minimum harminc­éves korig – ilyenkor rendeznek házibulit, zsúfoltak a mozik, talponállók és a lokálok – mert másnap nincs matek és nincs meló. A böl­csek azonban  otthon maradnak, mert tudják, hogy a tévé is tisztá­ban van szombat esti szórakoztatási kötelességével, könnyű és vidám műsort sugároz, amely inkább üdít, mintsem gondolkodtat, mígnem a derűs perceknek véget nem vet a híradó második kiadása, amely eset­leg  puccsról, harcokról,   katasztrófákról tudósít. Ám a néző rég hoz­zászokott ehhez is: ki sem hűl ajkán a mosoly, úgy nézi a tájfun pusztításait vagy a lövöldöző tankokat. Nem sejti, hogy egy kiadós tájfun hamarabb összejön, mint egy könnyed tévéjáték. A néző csak azt tudja: a szombat este a szórakozásé. Nos, ezzel én is pontosan így va­gyok. Nyugtalanul, szinte idegesen várom, hogy jót mulathassak; hét végéről hét végére idegesebben. A legutóbb, Jónás napján már pén­teken kuncogni kezdett a képer­nyő; Vitray Tamás ült a közepén és mesélt. Rezzenéstelen arccal, kissé szomorkásan  nézett szembe velem, a tekintetében látszott, tudja, hogy én tudom,  hogy ő mit akar, bízik bennem – nem úgy mint Hofi, aki azonnal rám pirít, ha elfelejtek ha­hotázni az arra kijelölt helyen és pillanatban. Vitray más; gyöngé­debb hozzám, tudja, ha nem neve­tek, az csak attól van, hogy fáj a fogam; mosolytalanságomnak nem kizárólag ostobaságom a magyarázata. Amikor először megjelent előt­tem fanyar meséivel, nem fájt a fo­gam, így hát vigyorognivaló ked­vemben semmi sem korlátozott. Azonnal észrevettem: vállalkozása újszerű és sokat ígérő, az éles kontrasztú képernyőn igyekszik megho­nosítani azt, ami onnan nagyon hiányzott, ami csak az éles szemek­nek és füleknek éles: az iróniát. Az adás után megrökönyödve láttam, hogy egyik-másik kritikus fanya­logva fogadja ezt a hangot, nem véve észre a szándékban megbúvó fifikát...”

 

A Rádió és Televízió Újság 1976/36. számában „…és Röpülj páva!” címmel meghirdetik a hét évvel korábbi nagysikerű népdalverseny folytatását. Ezúttal kollektívákat, olyan közösségeket – a verseny nyelvén: csapatokat – várnak, amelyek szűkebb hazájuk, tájuk, etnikumuk népművészetének, a paraszti, a munkás, a kézműves hagyományoknak felkutatására, és bemutatására vállalkoznak.

 

Az Esti Hírlap beszélgetett a műsor szerkesztőjével, aki elmondta az újságnak a következőket, részlet:

„A vetélkedő a megyék (tájegységek, etni­kai csoportok) 50 -50 főnyi csapatai között folyik majd. A Röpülj páva '77 ver­seny résztvevőinek be kell mutatniuk tájegységük, et­nikai területük népművé­szeti arculatát és azokat az újabb törekvéseket, ame­lyek a ma emberéhez, ko­raink igényeihez alkalmaz­zák a népművészetet. A csapatoknak mindezt egységes műsorként kell színre vinniük, az előadó és tárgyalkotó népművészet minél több ágának felhasz­nálásával, legalább 20, leg­feljebb 40 perc időtartam­ban. Az elkészült műsorokat 1977 tavaszán zsűri tekinti meg és választja ki közülük azokat, amelyeket alkalmasnak ítél a képernyőn történő bemutatásra. E műsorok sugárzását a jövő év augusztus 20-tól kezdi meg a televízió. Valamennyi élő adásban kerül a nézők elé, nem kizárva a filmbejátszás lehetőségét sem.”

 

Szeptember 7. 20.01 a 2. műsor on Scserbakov: Nem bánok semmit sem! – zenés játék közvetítése a győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

 

Szeptember 8. 21.30. Görgey Gábor: Népfürdő – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Lehel Judit, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Dózsa László, Safranek Károly.

Szeptember 09.  A TV Híradó közli Mao Ce-tung halálhírétA két ország közötti viszonyt jól jellenzi, hogy a Kínai Kommunista Párt visszaküldte a részvét táviratot, a TV híradóben erről nem esett szó. /Szeptember 13  az MSZMP KB Titkársága ülésének jegyzőkönyvéből: „11. Győri Imre elvtárs szóbeli bejelentése. A Titkárság tudomásul veszi, hogy Mao Ce-tung elhunyta alkalmából az MSZMP KB-nak a Kínai KP-hoz intézett részvéttáviratát kézbesítetlenül visszaküldték.”


Szeptember 10. 20.00 Raman Hlavác: A vád tanúi – dokumentumjáték bemutatója. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Bara Margit, Benkő Gyula, Békés Rita, Besztercei Pál, Bozóki István, Cseke Péter, Dunai Tamás, Galambos Erzsi, Gelley Kornél, Gumik Ilona, Győri Emil, Horváth Gyula, Iványi Károly, Koltay János, Lázár Kati, Mádi-Szabó Gábor, Némethy Ferenc, Olsavszky Éva, Őze Lajos, Papp János, Sinkó László, Szakács Eszter, Szénási Ernő, Tánczos Tibor, Vadász Ágnes.

 

Szeptember 11. 16.00 Le a cipővel! – Csukás István írásából készült gyermekfilm első részének a bemutatója. Dramaturg Békés József, operatőr Abonyi Antal, rendezte Szabó Attila. Szereplők: Kaló Flórián, Kovács Károly, Tordai Teri, Sütő Irén, Gyenge Árpád, Soós Lajos, Bánhidy László, Paudits Béla, Csala Zsuzsa, Hacser Józsa, Láng József, Zana József. Gyerekszereplők: Király László, Fenyvesi Zoltán,  Biki Mihály, Krajcár György, Müller Péter, Pápai Zsolt, Barna Tamás.

 

Szeptember 12. 17.40 Ők háromszázan – Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László rendező-operatőr, a TV Híradó munkatársai riportfilmjének bemutatója, az Uszty-Illimszk-i építkezésen dolgozó magyarokról.

20.05 Shakespeare: A vihar – tévéváltozat. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Horváth Z. Gergely. Szereplők: Mensáros László, Kútvölgyi Erzsébet, Bánfalvi Ágnes fh., Bergyán Péter fh., Bozóky István, Kiss Ferenc, Haumann Péter, Rajnoha Ádám, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Szacsvay László, Raksányi Gellért.


Szeptember 14. 20.00 Illés Endre: Névtelen levelek – színmű közvetítése a Madách Színházból, felvételről.

20.01a 2. műsoron a Magyar Televízió nemzetközi rendezőversenye első elődöntőjének közvetítése a IV. stúdióból. A döntőt 19-én 20.05-től láthatták a nézők az első programon. A versenyt Rodney Greenberg (BBC) nyeri, a második Apró Attila, a harmadik Molnár György. A tévé különdíját a jugoszláviai Alexander Mandic nyeri. 

 

A tévés zenei rendezői verseny a Magyar Televízió kezdeménye­zésére június 21-27-én indult. Tizennégy rendező vett részt a verse­nyen. A válogató-forduló három helyszínen, három kategóriában (szólóhangsze­res, kamarazene és nagyzenekari művek) egy időben zajlott. A hazai és külföldi szaktekinté­lyekből álló zsűri közülük válasz­totta ki azt a kilenc rendezőt, aki a szeptember 14-19. közötti egyenes adás sorozatban méri össze képességeit.

A továbbjutott versenyzők: Jan Bonaventura (Csehszlovákia), Rodney Greenberg (Anglia), Peter Heinrich (NDK), Josef Novan (Csehszlovákia), Alexander Mandic (Jugoszlávia), Victoria Mitova (Bulgária), Apró Attila (Magyarország), Fodor Ágnes (Magyarország), Molnár György (Magyarország).

 

Szeptember 15. 18.40 élő közvetítés a Megyeri útról az Újpesti Dózsa – Atletico Bilbao UEFA kupa labdarúgó mérkőzésről. Riporter Vitray Tamás.

21.00 Zilahy Lajos: A házasságszédelgő – tévékomédia. Szerkesztő Semsei Jenő, vezető-operatőr Halász Mihály, rendezte Kenyeres Gábor. Szereplők: Schütz Ila, Csűrös Karola, Váradi Hédi, Tábori Nóra, Komlós Juci, Keresztessy Mária, Székhelyi József, Egri István, Képessy József, Újréti László.

 

Szeptember 16., MTI hír:

„Koprodukciós filmet készít Joseph Haydn életéről az osztrák és a magyar televízió, a színes filmet több helyszínen, Ausztriában, Angliában, Franciaországban és Magyarországon forgatják. Csütörtökön az Esterházy kastély­ban kezdték meg a filmezést, ott, ahol Haydn több éven át az Eszterházy család házi zeneszerzőjeként tevékenykedett. A fer­tődi jelenetek színhelyéül a híres zenetermet és a kastély előtti parkot választották. A filmet Helmuth Lanske osztrák rendező rendezi, a forgatókönyv magyar társszerzője és a dra­maturg Fellner Andrea. Magyar részről az állami hangversenyze­nekar Ferencsik János vezényletével, a Szombathelyi Néptánc­együttes, az Astra bábegyüttes, a Liszt Ferenc kamarazenekar, továbbá Sass Sylvia és Schiff András működik közre. A fertődi jelenetekkel egy-másfél hét alatt végeznek.” (mti/ vid/kz bzs  -cz)

 

Szeptember 17. 20.00 Racine: Britannicus – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Czabarka György, rendező Egri István. Szereplők: Haumann Péter, Balázsovits Lajos, Olsavszky Éva, Egri Márta, Tánczos Tibor, Keres Emil, Máthé Erzsi. 

 

A Filmvilág 1976/21. számában írta Galsai Pongrác, részlet:

„...Most Egri István rendezte meg – mesterien – a tévében Racine Britannicus című, ritkán játszott, korai drámáját. Nagyon ésszerű tömörítésben, Haumann Péter ellenszenvesen fotogén arcával, Victor Vasarely díszleteivel... A rendező külön érdeme, hogy Victor Vasarelyt már másodízben sikerült megnyernie a díszlettervezésre. (Először Győrött, a később a tévében is bemutatott Berenice díszleteit tervezte.) A művész függő elemekből alkotta meg a drámateret, olyan módon, hogy a tragédiát a színeiben különösen hatásos, mértani kompozíciókkal körbezárta. Ugyanakkor háttérrészletekkel »szabad utat« adott a szenvedélynek. A Britannicus az utóbbi idők legkiegyensúlyozottabb tévédrámája volt.”

 

Marin Ejiofoh Nigériában telefonszerelő volt, a kadunai Philips Gyárban. Az Egyesült Nigériai Szakszervezet felhívására jelentkezett Magyarországra tovább tanulni, Budapesten a MÜM 30. számú iskolájában kapott képzést, majd folytatta tanulmányait a Bláthy Ottó híradástechnikai szakközépiskolában. Gyakorlati oktatásra a Magyar Televízióba került, ahol dolgozott minden stúdióban és a közvetítő kocsikon is. A technikusi végzettség megszerzése után visszatért Kadunába, már színes televíziózáshoz szükséges ismeretekkel.


Szeptember 19. 19.00 A HÉT-ben Baracs Dénes tudósítását láthatták a nézők a L’ Humanité fesztiválról, a riportban megszólalt Maurice Béjart is.

 

Szeptember 21. 20.01 a 2. műsoron Antonio Buero Vallejo: Az alapítvány – dráma közvetítése a kaposvári Csiky Gergely Színházból, felvételről.

 

Szeptember 23., a TV Híradó beszámolt arról, hogy Prágában a Waldstein palotában megrendezték az OIRT fennállásának 30. évfordulója alkal­mából az ünnepi közgyűlést. A magyar delegációt Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke vezette, a Magyar Televíziót Megyeri Károly elnökhelyettes képviselte.

 

Szeptember 24. 18.05 - 22.10 Japán est a Magyar Televízióban. Válogatás az NHK japán állami televízió állomás műsorából. Szerkesztette Dobos István.

 

Szeptember 25. 21.30 Miroslav Krleza: Agónia – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Shultze Éva, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Dömölky János. Szereplők: Szemes Mari, Darvas Iván, Sinkó László, Temessy Hédi.  

 

A Filmvilág 1976/20. számában írta E. Fehér Pál:

„Kitűnő televíziós pro­dukció volt az Agónia – Dömölky János ren­dezésében. Tanulságos történelmi lecke és ma­gasrendű művészet. Író, rendező és színész ritka egymásra találása.”

 

Október

 

Szeptember – október hónapban Baló György kéthónapos tanulmányúton tartózkodott az Amerikai Egyesült Államokban. A programot a syracusa-i egyetem Nemzetközi Televíziós Szeminárium keretében bonyolították. Ezen tizennégy ország 16 tévés szakembere vett részt. Figyelemre méltó részlet Baló György beszámolójából:

„Igen figyelemre méltó a korszerű technika elterjedt alkalmazása. A legfontosabb benyomás e téren a képmagnós technika ellenállhatatlan fejlődésének ténye. Széles körben elterjedt módszer, hogy a rögzített anyagokat komputer segítségével montírozzák, s így az eljárás nagyon felgyorsítható.”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

 

Október 1. 21.10 a Zene Világnapján elkezdődnek a Zene, zene, zene című havi „körkép" adásai. Szerkesztő Czigány György.

 

Október 2., a TV Híradó kamerái is jelen voltak a Fővárosi Operettszínházban, ahol a vendégjátékon lévő moszkvai Taganka Színház próbált, Jurij Ljubimov rendező irányításával. A színpadon Hamlet szerepében Vlagyimir Viszockij. 

 

Október 3. 20.05 Maxim Gorkij: Nyaralók – színmű közvetítése a Madách Színházból felvételről.

Dokumentum-riportfilm a berlini Volsbhünéről, illetve művészeti vezetőjéről, Benno Bessonról. Közösen készítette a magyar és az NDK televízió. Szerkesztő-riporter dr. Váradi György, operatőr Hans Hortscht, rendezte Radó Gyula.

 

Október 5. 21.20 Világhírű színházak, világhírű rendezők – új sorozat indul.

 

Október 6., ülésezett az Állami Rádió és Televízió Bizottság. A napirendi pontok között szerepeltek:

Tájékoztató a Rádió és a Televízió új oktatási műsorairól. Előterjesztő Nagy Richárd volt.

Tájékoztató a Televízió körzeti stúdióinak beindításáról és a II. műsor szombati adásnapjának bevezetéséről. Előterjesztő Nagy Richárd volt

Az ülés jegyzőkönyve szerint:

„Megyeri Károly elvtárs az írásos tájékoztatót a következőkkel egészítette ki:

Teljes erővel folyik mindkét városban a körzeti stúdiók építése. Remélhető, hogy november 7-ig üzemképes állapotban való átadásuk megtörténik.

Ezt a két stúdiót ideiglenes, átmeneti stúdiónak tekintik.

Reális remény van arra, hogy november második felében a két körzeti stúdió bemutatkozhat első műsorával, kb. 30-40 perces terjedelemben.

Két főosztályt jelöltek ki patronálási feladattal, a megvalósítás segítésére.

A megyei pártbizottságokkal a kapcsolatuk jó. Örömmel fogadták a megyék ezt a kezdeményezést, és a politikai együttműködésen túlmenően készek anyagiakkal is hozzájárulni a körzeti stúdiók kifejlesztéséhez.”

Az ÁRTB november 3-i ülésének jegyzőkönyve szerint:

„Az Állami Bizottság a Televízió körzeti stúdióinak beindításáról és a II. műsor szombati adásnapjának bevezetéséről szóló írásbeli és szóbeli tájékoztatást tudomásul vette.”

(Magyar Országos Levéltár – 288f. 36/1976/30 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)

 

Szintén  ezen a napon az MTV Elnökségi ülése tárgyalta a Magyar Televízió új szolgáltatóházának létrehozásával kapcsolatos előterjesztést, amit az Állami Tervbizottsághoz nyújtanak be. Részletek az előterjesztésből:

„A Magyar Televízió a jelenlegi székhelyén, a Budapest, V. Szabadság tér 17. szám alatti épületben a kezdeti elhelyezkedési nehézségeken túl – az épület megszabta adottságok keretén belül – az elmúlt két évtized alatt a lehetőségek maximális kihasználásával és a korszerű technika alkalmazásával elérte fejlődésének azon szintjét, melyen túl a vele szemben támasztott műsorfejlesztési követelményeknek a jelenlegi helyen eleget tenni már nem tud...

A telepítési hely: A Budapest V. Szabadság tér – Guszev utca – Arany János utca – Alpári Gyula utca által határolt terület, melynek szanálása már megtörtént az erre a helyre tervezett külkereskedelmi üzletház építése céljából, melynek megvalósítására – felsőbb döntés alapján nem kerül sor. A területre vonatkozóan a külkereskedelmi vállalatok terület felhasználási engedéllyel bírnak... A területnek a Magyar Televízió számára történő átadásáról tárgyalások folytak a Külkereskedelmi Miniszterrel, majd egyetértésével ezt követően a Monimpex Külkereskedelmi Vállalattal. A Budapest Fővárosi Tanács VB. úgy a telepítés helyének kiválasztásával, mint a terület Szolgáltatóház céljára történő felhasználásával egyetértett...”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 25 doboz MTV Iratok.)

 A tervezett szolgáltatóház nem épült meg.

 

Az elnökségi ülés elején Nagy Richárd elnök bejelentést tett arról, hogy az olasz és a francia állami televíziókkal való kapcsolatokban előrelépés lehetséges. Részlet a jegyzőkönyvből:

„Napirend előtt szeretném elmondani, hogy a nyugati relációjú két legjelentősebb televízióval a RAI-val, és a Francia Televízióval megmozdult a korábban gyakorlati munkában létező, de egyezmény szerint már haldokló tevékenység. Mind az olaszok, mind a franciák úgy tekintették a dolgot, hogy a papírformát nem tarják jelentősnek, úgy tekintették, hogy lényegében mégiscsak van kontaktus közöttünk, de mivel a Párt részéről kaptunk olyan instrukciókat, hogy próbáljuk megmozgatni ezt a két nagy relációt, végül ők is hajlanak erre. Az Antenne II-vel most írtuk alá az egyezményt, a TF1-el novemberben fogjuk. Az olaszokkal abban maradtunk, hogy ők elküldenek egy egyezmény javaslatot – bár úgy tűnik, ők még inkább elleneznek mindenféle papírformát, de azért megegyezünk velük...”

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 25. doboz. MTV Iratok.)

 

Október 7. 21.10. a 2. műsoron Jean Kross: Négy monológ – közvetítés az Irodalmi Színpadról, felvételről.

 

Október 8. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Cserhalmi Imre: Csillagok változása – tévéfilm bemutatója. Dramaturg Deme Gábor, operatőr Ráday Mihály, rendezte Szőnyi G. Sándor. Szereplők: Bánfalvi Ágnes, O. Szabó István, Cserhalmi György, Raksányi Gellért, Berek Katalin, Kenderesi Tibor, Horesnyi László, Fekete Gizi, Rákosi Mária, Ambrus András, Bede Fazekas Csaba, Patassy Tibor, Erdélyi Ica, Vitai András, Forgács Kálmán, Bajka Bea, Bider Éva, Kiss Bazsa.

 

Október 12. 20.35 Raimond Kaugver: A vonatok reggel indulnak – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Illés János, rendező Radó Gyula. Szereplők: Szilágyi Tibor, Őze Lajos, Pathó István, Szalay Edit, Pogány Judit,  Pécsi Ildikó, Andai Györgyi, Fekete Tibor, Soproni Ági, Tábori Nóra, Hunyadkürty István.

21.55 a 2. műsoron Esztergályos Károly rendezői sorozata indul, az első film a Paradicsomi játékok volt.

 

Ezen a napon ülésezett az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága is. Egyik témája: Jelentés a Kulturális Minisztérium és a TV filmátvételéről a tőkés országokból; javaslat a filmek átvételének és forgalmazásának elveire és rendjére.

Előadó Pozsgay Imre és Nagy Richárd, meghívott Szabó B. István, Szinetár Miklós, Gellért Endre, Tóth Dezső, Tóth Lóránd, Gombár József. Hozzászóltak: Orbán, Aczél, Lakos, Grósz, Királyné, Barabás, Óvári elvtársak.

A jegyzőkönyvből:

„Az Agit. Prop. Bizottság a jelentést elfogadja. Megállapítja, hogy a külföldi filmek átvételének és forgalmazásának jelenlegi elvei helyesek, megfelelnek kulturálispolitikai célkitűzéseinknek, a helsinki konferencia dokumentumaiban vállalt kötelezettségeinknek. Törekedni kell a helyes elvek következetes érvényesítésére. Az Agit. Prop. Bizottság támogatja a filmek átvételének és forgalmazásának javítására irányuló elképzeléseket. Szükségesnek tartja a MOKÉP és a Magyar Televízió együttműködésének hatékonyabbá tételét. Felkéri a Kulturális Minisztériumot, hogy a közeljövőben főszerkesztői értekezleten foglalkozzék a filmpropaganda és a filmkritika időszerű kérdéseivel.

Az Agit. Prop Bizottság megbízza a Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályt, hogy az előterjesztést szerkesztve, rövidítve jelentesse meg az Agit. Prop. Osztály Tájékoztatójában.”

Melléklet:

Pozsgay Imre előterjesztése október 5-i dátummal. Részletek:

„...A televízióban ez idő alatt (1971-1975) – az 1. és 2. program műsoridejének bővülésével – a »nem saját gyártású« műsorok iránti mennyiségi igény rendkívüli mértékben megnőtt. Így is sikerült elérni, hogy a képernyőn 1975-ben megjelent – külföldön vásárolt – tévé- és mozifilmek megközelítően 50%-ban már a szocialista országok produkciói voltak.

A tőkés (és fejlődő) országokból behozott filmek átvétele és forgalmazása során a következő elvek alapján járunk el:

A tőkés (és fejlődő) országokban készül a világ összes filmjeinek és tévéműsorainak kb. 85-90%-a. E művek túlnyomó részét azonban politikai-világnézeti, erkölcsi és művészi okokból nem vesszük át. A fennmaradó, évente mintegy 1000-1000 mozi- és tévéfilm közül választunk. Ezek átvételénél és forgalmazásánál előnyben részesítjük azokat a filmeket, amelyek kritikusan ábrázolják a kapitalizmus válságával összefüggő társadalmi, emberi és erkölcsi problémákat; a klasszikus világirodalmi művek filmadaptációit; a kisebb nemzetek vagy fejlődő országok filmművészetének értékeit, amelyek kép adnak ezeknek az országoknak népeknek az életéről; az egyetemes filmkultúra jelentős reprezentánsait, illetve esetenként szűkebb körű forgalmazásban (a Filmmúzeum és filmklub hálózat igényeinek is megfelelően) azokat a filmtörténetileg jelentős irányzatokhoz tartozó alkotásokat, amelyek csak szűkebb érdeklődésre számíthatnak. A fenti elvek általában a televízióra is érvényesek...

A filmek átvételéről minden esetben bizottság dönt. Tagjai a KM Film-főigazgatósága, a MOKÉP, a Hungarofilm képviselői és egy-egy külső szakember, pártmunkás, filmesztéta vagy kritikus...

A Magyar Televízió számára a tőkés országokból történő filmbeszerzést a Film- és Koprodukciós Főosztály vezetője és vezető munkatársai végzik külföldön oly módon, hogy rendszerint egyedül, esetenként egy-egy munkatárs vagy tolmács kíséretében maguk választanak és vásárolnak. A tájékozódást, a piackutatást megkönnyítik a nemzetközi fesztiválok és vásárok. A Magyar Televízió a tőkés piac televíziós társaságai közül elsősorban az olasz, a francia televíziós cégekkel, a BBC-vel, a nyugatnémet tévéforgalmazókkal és a Nordvisio állomásaival tart rendszeres kapcsolatot...”

Az MTV-ben 1975 évben összesen 40.321 műsorpernyi vásárolt film kerül adásba.

 

Megyeri Károly november 1-jén levélben megküldte Fodor Lászlónak, az MSZMP Agit. Prop. Osztályára a TV Híradó és a Politikai Adások Főosztálya illetékesének véleményét a Politikai Bizottság tájékoztatási határozatának végrehajtásáról.

A TV Híradó véleményét Matúz Józsefné főszerkesztő egy három oldalas Feljegyzésben összegezte október 29-én, részletek:

„Az elmúlt 11 esztendő alatt a tájékoztatási határozat végrehajtása nem volt egyenletes, voltak jobb periódusok, és amikor lehetett látni az igyekezetet, hogy a határozatot végrehajtsák az arra illetékes szervek, voltak hullámvölgyek is.

A tervezhető, előrelátható események, rendezvények tájékoztatása általában kiegyensúlyozott, és ami biztató, hogy mind több olyan utasítás érkezik hozzánk az utóbbi időben, ami az eszközünk sajátosságainak megfelelő végrehajtást ír elő. Ugyanakkor nem lehet azt mondani – ahogy ez az anyag fogalmaz – hogy a tájékoztatást adó szervek, intézmények munkájában a teljesebb tényanyagra, tervszerűségre és a gyorsaságra törekvés a jellemző. A napi gyakorlat legtöbbször ennek az ellenkezőjét bizonyítja. Az MSZMP KB üléseiről kiadott közlemények rendkívül nehézkesen kerülnek a szerkesztőségünkbe, teljesen figyelmen kívül hagyva az adásidőt, legtöbbször az Agitációs és Propaganda Osztály munkatársainak az áldozatkész segítsége mellett is, szinte csak félórákkal az adás előtt, amikor is már nem marad arra idő, hogy igazán végiggondolva dolgozzuk fel. A Minisztertanács üléseinek napirendjéről, döntéseiről valóban konkrét tudósítások, háttéranyagok látnak napvilágot, de hiányzik a szóvivő nyilatkozata, illetve legtöbbször akadályba ütközik, hogy a felelős személyiség foglalja röviden és tömören össze a hozott határozatok lényegét…

Komoly előrelépést jelent az országgyűlési bizottságok munkájáról való beszámolás. Legtöbbször a bizottság elnöke áll rendelkezésünkre és igen érdekesen, színvonalasan tájékoztatja nézőinket. Nagyon is egyetértünk azzal, hogy a tömegtájékoztatásból hiányzik a határozatok, döntések előkészítése és ezért általában és magyarázás nyer helyet. Ez így van, példára sem emlékszem, amikor a döntések előkészítésére kértek volna minket föl, vagy egyáltalán lehetővé tették volna azt, hogy a határozatok, döntések meghozatala előtt foglalkozzunk egy adott témával. Nagyon igaz és súlyosabb mondatokat érdemelne az a megfogalmazás, hogy a testületi ülésekről, magas szintű tanácskozásokról, diplomáciai eseményekről kiadott közlemények esetenként önmagukat ismétlők, nem adnak érdemi tájékoztatást.

Helyesebben így hangzana: ezek a közlemények: formálisak, önmagukat ismétlők, az érdemi tájékoztatás látszatát sem keltik.

Ahhoz a gondolathoz, amit az anyag így fogalmaz »nem megfelelően tervezett az országos helyi vezetők megnyilatkozása és visszaesés mutatkozik a vezetői tájékoztatás számában, információs értékében«, meg kell jegyezni, hogy nem lenne szabad egyenlőségi jelet tenni a tervezett, vagy tervezhető nagyszabású vezetői tájékoztatáshoz és azok közé a röp-interjúk közé, amelyeket a TV Híradónak kellene, hogy adjanak a vezetők egyezmény aláíráskor, érkezésekkor, esetleg elutazásokkor és más eseményhez kötődően. Ezeknél az alkalmaknál a téma fontosságára vagy elmondhatóságára kellene a figyelmet fordítani, nem annyira arra, hogy az egyes vezető fél percet, vagy egy percet, vagy egy alkalommal, vagy több alkalommal szerepel az adásban .

A C.) ponthoz megjegyeznénk, hogy nem értünk egyet azzal a megfogalmazással, hogy határozott fejlődést mutat a külpolitikai újságírás az információközlés gyorsaságában, az események kommentálásában. Szinte kivétel nélkül még mindig az a helyzet, hogy még előreláthatólag nekünk kedvező események kapcsán is. pl. Thieu bukása, rögtön ott az MTI pro domo, vagy a telefon, hogy ne kommentáljuk. A megfogalmazás úgy pontos, ha hozzáfűzik, hogy az elismerés azokra az esetekre vonatkozik, ha nem állítja le a sajtóirányítás a gyors hírközlést és a hír értelmezésének lehetőségét.

Hozzá kell, azt is tenni, hogy tévesen kommentálásnak minősül minden, amit a műsorvezető mond el. A TV Híradóban jelentkező »kommentárok« nagy része a híranyagok csokorba fűzése, elrendezése,  illetve háttér megjegyzésekkel való kísérése és nem a klasszikus értelemben vett állást foglaló kommentálás.

Megjegyzi az anyag, hogy a munka fogyatékossága, hogy egyes nemzetközi kérdéseknél nem nyújt kielégítő tájékoztatást. Hozzá kell tenni azt, hogy nem találtuk meg eddig a módját, illetve az irányító szerveink nem találták meg annak a módját, hogy azokat a híreket, amelyeket kedvezőtlennek ítéltetnek meg, milyen formában hogyan közöljük: a közlés módjának megtalálása helyett szinte kivétel nélkül születik meg az utasítás: erről pedig egy szót sem. Ez vonatkozik minden testvérpárttal kapcsolatos hírre.

A II.-es ponthoz: nagyon egyetértünk azzal, hogy keresni kell azokat a tartalmi, szervezeti, irányítási módszereket, amelyek tovább javítják a sajtó, a rádió és a televízió hatásfokát. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a tájékoztatási határozatokban helyesen megállapított követelményeket minden körülmények között végre kell hajtani, nemcsak akkor, hogyha az éppen napirenden van. Kivétel nélkül, minden esetben az irányításnak figyelembe kell venni az adott telekommunikációs eszköz sajátosságát, illetve rendszeresen konzultálni kell az illető terület szakembereivel az utasítások kiadása előtt. Ha az eszközök sajátosságait jobban figyelembe vennék, akkor a rádió, televízió, helyi sajtó, illetve más hírközlő szervek közötti munkamegosztás is természetesebben alakulhatna ki.

Az elmúlt tíz év értékelésénél határozottabban le kellene szögezni, hogy nem történt meg az, hogy minden esetben a hazai hírközlő szervek előnyét a nyugati tájékoztatási eszközökkel szemben biztosították volna. Éppen az ellenkezőjét lehet állítani, hogy minden kritikus vagy kritikusnak vélt helyzetben biztosítjuk a nyugati tájékoztatási eszközök fölényét. Vonatkozik ez katasztrófák esetében, mint pl. légi katasztrófa, bányaszerencsétlenség, ahol a maximális eredmény az, hogy azonnal valami kommüniké napvilágot lát, de a folyamatos kommüniké kiadása, amit a tájékoztatási határozat előír, csak óriási veszekedésekkel, vitákkal vagy egyáltalában nem megy. Legjobb példa erre a legutolsó nagytétényi iskolarobbanás esete. A kínai események, Mao halála és az akörüli problémák mind azt bizonyítják, hogy jó a szándék az elvekben, de minden konkrét esetben átengedjük az elsőbbséget a nyugati tájékoztatási eszközöknek.”

(Magyar Országos Levéltár 288f 22. -/1976/ 24 öe.)

 

Az előző évi tűzeset után a szentesi adó október 12-étől újból jó minőségben juttatja el a tévéműsort a délkeleti országrészekbe.

 

Október 13. 21.30 Mesék az Ezeregyéjszakáról – Rajnai András rendező újabb kísérleti tévéjátékának bemutatója. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Bónis Gyula. Szereplők: Kovács István, Szalay Edit, Sáfár Anikó, Kaló Flórián, Haumann Péter, Bánffy György, Kánya Kata, Velenczey István, Harsányi Frigyes, Farkas Antal, Thuróczy Zsuzsa, Bakó Márta.

 

A Film Színház Muzsika 1976/25. számában írta Rajnai András, részlet:

„...Egyre határozottabb meggyőződésünk, hogy az elektronikus drámáknál a hagyományos regényadaptációk módszereit nem alkalmazhatjuk. Az írott történet és a képben megjelenő dráma egymást nem helyettesítheti, mereven elválik egymástól. Szabó György íróval és Jánosi Antal dramaturggal sok vitában formáltuk meg a végső forgatókönyvet, amely az eredeti mű szellemét, lényegét sűrítő önálló tévédráma. Korábbi módszereinktől eltérve: itt nem a képek színösszetételeivel és kompozíciós megoldásaival fejeztük ki gondolatunkat. Itt minden jelenet egy-egy kis drámai összecsapás, amelynek végeredménye kedvezően vagy kedvezőtlenül módosítja a hős sorsát és történet végső kicsengését. Mivel nem csupán művészi önkifejezéssel, részben kutatómunkával is foglalkozunk, minden bírálatot, véleményt és javaslatot azonnal megvizsgálunk, és ha mód van rá, beépítjük rendszerünkbe. Mindenekelőtt a szí­nészi játékot szabadítottuk fel, a művészek most a színházi játéktérnél is nagyobb mozgásteret kaptak. Ugyan­bor visszatértünk a hőskori tévéjáték közelképéhez, az emberi archoz, a dráma kulcsjeleneteit arcjátékkal fejezzük ki, s korábbi nézetünkkel ellentétben, elfogadjuk, hogy e klasszikus megoldásnak fontos szerepe lesz képzőművészeti, tehát képi jellegű elektronikus drámában is...

Ma még korai lenne meghatározni, az új művészeti elgondolásnak, eljárásnak melyek a határai, hol milyen szerepe lesz a tévéműsor egészében, hiszen a lehetőségek állandóan finomodnak, változnak. A mindenkihez egyénenként, személyre­ szóló tömegművészetnek sajnos még az elgondolása sem született. Márpedig használhatjuk a tévé bonyolult elektronikus eszközeit, kifejezhetünk velük új gondolatokat, teremthetünk hagyományos mércékkel ­értékelhető kitűnő műveket is,  semmit sem ér az egész mindaddig, amíg e mérhetetlenül nagy követelménynek nem  tudunk eleget tenni. Ez a legfontosabb, legnagyobb felelősség, a legnehezebb teher, amely az elektronikus kutatómunkát ­nehezíti.”

 

Az Élet és Irodalom 1976/42. számában Váncsa István írta, részletek:

„Rajnai András az ötödik sakk­partiját játssza a dzsinnel. Az el­ső volt a Pokol, a második a Gul­liver, aztán a Gilgames, Az orchi­deák bolygója és az ötödik a mos­tani: Mesék az Ezeregyéjszakáról. Ez a produkció végjátékkal kez­dődik; Szindbád három lépésben mattot ad egy pufók, bajszos szel­lemlénynek, ilyenformán megtarthatja a fejét – ha veszít, lenyes­ték volna – s ráadásul sok-sok pénzt kap, meg egy korszerűen berendezett öröklakást. Hát erről jutott az eszembe, hogy ha jól meggondoljuk, Rajnai is sakko­zik, s éppúgy élő figurákkal, mint Szindbád és a dzsinn. Ha győz, akkor az általa bevezetett látás­mód polgárjogot nyer és sikerül valóban művészi tartalmak szol­gálatába állítani; ha veszít, nem vágják le a fejét. Ellentétben Szindbád kilátásaival. Viszont Rajnai akkor sem kap sok-sok pénzt és öröklakást, ha nyer. A tét mégis nagy, különös tekintet­tel arra, hogy a múltkori rosszemlékű lidércnyomás után – az orchideák bolygóján tett kirándulásra gondolok – az egész vállal­kozás fölött megkongattuk a lélekharangot. Kissé korán ugyan, de lehet, hogy nem is haszontala­nul. Az Ezeregyéjszaka már szemléletileg különbözik a korábbi ha­sonló produkcióktól. Azokban alig voltak közeli képek, nem lát­tunk arcokat, színészi munkát, bár amúgy sem lett volna mit megjeleníteni, hiszen hiányzott a cselekmény is, a dráma, a konf­liktus. Továbbá hiányoztak a sza­vak, mintha a vizionárius képek burjánzása a világon mindent pó­tolhatna. Azóta eltűntek az eset­len marionettfigurák és megje­lent a színész, nincsenek többé betonmerev beállítások; a jelene­tek egy része életnagyságú dísz­letek között játszódik, s ezért – itt nem részletezhető okoknál fog­va – jóval szabadabban mozog­nak a kamerák. A produkció min­den perce, minden snittje minu­ciózus gonddal van kidolgozva. Mielőtt adásba került volna, két­szer láttam színesben az Ezeregyéjszakát, s ennek alapján állí­tom: ez az utóbbi idők legjobban megcsinált, legmutatósabb tévéjá­téka. Ami meg a cselekményt il­leti: itt lélegzetvételnyi szünet nélkül követik egymást a lehetet­lenebbnél lehetetlenebb történe­tek. Igaz, nem sok közük van az igazi Ezeregyéjszakához, vagy akár az Ezeregyéjszaka legszebb meséihez; ezek Rajnai András legszebb meséi. A fenntartásaim csak a forgató­könyvre vonatkoznak...

Mindent egybevetve: Rajnai Ezeregyéjszakája mintha az Ezeregyéjszakából lépett volna ki. Ahogy Szerb Antal írja: »Gyönyö­rű palotákban járunk, az Ezer­egyéj híres leírásai csakugyan mesebeli pompát érzékeltetnek, az egész világirodalomban nincsen palota, amely az Ezeregyéj palo­táival fényűzésben felvehetne a versenyt«. Nos, a tévéjátékban ez a pompa uralkodik, valóban aranyból, rubinból, ólomkristály­ból vannak a díszletek,van to­vábbá repülőszőnyeg, varázsgyű­rű, emilyen sellő, amolyan óriás, egyáltalán minden, ami ilyenkor nélkülözhetetlen. Rajnai a látni­valóknak olyan pazar bőségét produkálta, olyan képi eleganciát valósított meg, amit már nem le­het túllicitálni. Ez az út nem ve­zet tovább. Bebizonyosodott, hogy a lehetetlen könnyedén ábrázolha­tó, ha akarom, a gyárkémény angyalszárnyat bont és lerepül. A to­vábbi fokozásnak nincs értelme, kár volna ezt a formanyelvet gő­gös aggyal kitalált sci-fik inter­pretálására használva lejáratni, amikor részint számtalan kevéssé ismert, de ezen az úton jól nép­szerűsíthető terméke van a világ­irodalomnak, részint meg nem ok­vetlenül fontos, hogy egy produk­ció csupa kataklizmából, csodalényből és egyébfajta hagymázból legyen összeszőve. Az Ezeregyéjszakával Rajnai bebizonyította, hogy olyan kifejezésmódot alko­tott, amit többé nem lehet figyel­men kívül hagyni, s ami immár elkezdheti a működését, mint af­féle cifra szolga. És ha egy pro­dukció csak annyit kíván, hogy jelenjen meg az ég alján egy óriási madárpók és rabolja el a napot, akkor ezt nem kell kiegészíteni némi pirotechnikával, elektronikus huhogással és hason­lókkal, minek. A dzsinn veszített, be van fogva, tehát parírozzon. Ez a dolga.”

 

A Pest megyei Hírlapban október 15-én Akácz László írta:

„Kritikák és glosszák hada támadta már Rajnai András technikai kísérleteit, amelyeknek az a lénye­gük, hogy különböző méretű alakokat, illetve jeleneteket láttatnak egyszerre – óriáso­kat és törpéket, akár a mesé­ben... Kétségkívül, bravúros, amit csinál; ám – immár több munkáját (Gulliver, Gilgames stb.) ismerve – valóban nem több annál. Láthatóan óriási technikai apparátust mozgatott meg leg­újabb munkájának, a Mesék az Ezeregyéjszakáról című tévé­játék elkészítésekor is, ám hiá­ba: a mese varázsa most sem fogta meg a nézőt. A magyarázat egyszerű: nem a színészi játékra, a veretes szavakra figyelünk, hanem – kényszerűen – magára a technikára. Arra, hogyan kerül egy képre az óriási sakktábla, meg az aprócska emberbábu; hogyan lépnek elő, s tűnnek el a Szindbád elé varázsolt nőalakok. Nincs idő eltűnődni, elanda­lodni a mesén; nincs mód, hogy a néző magában színezze tovább a históriát. A történet egyetlen ember – a rendező – fantáziáján át kerül hoz­zánk, s ez az együtt-, meg az utánagondolkodást teljesség­gel lehetetlenné teszik. És még egy fontos körül­mény: Rajnai András képso­rait eleve színesre komponálja, ám a nézők nagy része még nem színesben látja azokat. Megeshet, hogy nem fekete-fehérben közvetítve kevésbé szemfárasztó, illetve képzeletmegkötő a pompa.”

 

Október 15. 20.00-23.45  A Lengyel televízió-estje. Az est háziasszonyai Tamási Eszter és Anna Glembocka bemondónők voltak.  

Október 16. 16.30 Gyertyán Ervin: Karancsfalvi szökevények – gyermekfilm első részének bemutatója. Operatőr Szalai András, rendezte Fejér Tamás. Szereplők: Koncz Gábor, Madaras József, Bencze Ilona, Bujtor István, Margittay Ági, Bánhidi László, Molnár Tibor, Pásztor János, Kassai Tünde.

20.00 Budapesti Művészeti Hetek – a Zenés TV Színház bemutatója, Suppé: A szép Galathea. Szereplők: Ferencz Éva (László Margit), Kalocsay Miklós (Réti József), Vajda László (Melis György), Fehér Tibor (Palcsó Sándor). Dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Szalai András, rendezte Szirtes Tamás.

 

Október 19. 21.20 a 2. műsoron Racine: Berenice – tragédia közvetítése a győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

 

Október 21. 20.55 Egyetem a képernyőn – Cotel Kornél, Domján Dénes, Fenyő Béla, Marx György, Simonffy Géza, Szentágotai János és Vonsik Gyula beszélgetése. A műsorban jelentették be, hogy indul a Magyar Televízió új nagy vállalkozása, a Magyar Televízió Szabadegyeteme. Az MSZMP KB közművelődési határozatából folyó tevékenység erősítése során kezdődik a szabadegyetem, olyan előadókkal, mint Szent-Györgyi Albert, Wigner Jenő. Az előadássorozat első adására azon a hétvégén, vasárnap 16.50 kor került sor, Változó világkép alcímmel.


A Népművelés 1976/6. számában Sylvester András főszerkesztő írta az adássorozatról, részletek:

„Ismeretterjesztő tévésorozat sokféle volt eddig is – miben különbözik tőlük az ősszel induló TV-Egyetem?

Az első kérdés a tartalom. Ismeretes, hogy a párt oktatáspolitikai határozata nyomán a Magyar Tudományos Akadé­mia vállalta: körvonalazza, hogy milyen ismereteket foglal magában a korszerű általános műveltség. Az MTA Oktatási Bi­zottságában az elmúlt években jelentős munka folyt: amit korábban egy-egy ki­emelkedő gondolkodó egymaga akart megoldani, az ma kollektívák dolga, s e munka eredménye messze túlmutat az ok­tatásügy keretein, közművelődésünk egé­szét érinti. Programunkat az e munkák során kialakult koncepcióra alapozzuk. A következő években fokozatosan kiépít­jük a TV-Egyetem három tagozatát: a természettudományi, a társadalomtu­dományi, végül a művészeti tagozatot.

Kísérleteinket 1976 őszén a természet­tudományos tagozatnak mintegy 50 adás­ból álló sorozatával kezdjük. A sorozat az anyag fejlődéstörténetét dolgozza fel a fizika, a csillagászat, a kémia, a földtudományok, a biológia eredményeinek in­tegrálásával. Hazai és külföldi tudósok közreműködésével, ismeretterjesztő filmek felhasználásával kívánunk képet adni a világnézeti szempontból legfonto­sabb kérdésekről.

A második kérdés: kinek szánjuk, mi­lyen rétegekre számítunk? A nézők bekapcsolódása természetesen a sorozat érdekességétől, közérthetőségé­től függ. Kevés előzetes ismeretre számít­va igyekszünk bemutatni a tudományok történelmi haladását, a termelésben be­töltött növekvő szerepüket, a nyitott kér­déseket és a legfontosabb problémákat. Alapozó természettudományi sorozat lesz ez, de reméljük, hogy érdekességével széles nézőtábort vonz majd. (Ahogy pl. Az öröklődés titkai című sorozatnak is több mint egymillió nézője volt.) Néhány nézőréteg bekapcsolódására különösen számítunk. Építve a munkásmozgalom nemes hagyományaira, amelyben a ter­mészettudományos műveltségnek mindig különleges szerepe volt, elsősorban a szo­cialista brigádok részvételében bízunk.

Szeretnénk, ha a TV-Egyetem adásai­nak megtekintését, a hozzájuk kapcsoló­dó irodalom elolvasását kulturális válla­lásaik részének tekintenék. Lehetőséget látunk arra is, hogy az adássorozatot – tekintettel a témák összegező, világkép­formáló jellegére – más oktatási formák­ban tanuló felnőttek és fiatalok is felhasz­nálják, annál is inkább, mivel sokan és joggal a természettudományok integrált szemléletét kérik számon napjainkban az iskolai oktatástól. Ugyanebből a meggondolásból ajánljuk a sorozatot a köz­művelődésben érdekelt értelmiségieknek is, a pedagógusoktól a műszaki értelmisé­gen át az agrárértelmiségig.

A TV-Egyetem nem csupán érdekes műsor kíván lenni, hanem annál több; szeretnénk összekapcsolni a sorozatot a művelődés más formáival. Az első helyen a televízió és a könyv kapcsolatát emlí­tem. A TV-Egyetem anyagát a Köz­gazdasági és Jogi Könyvkiadó három kötetben megjelenteti, az első kötetet még 1976 végéig. Reméljük, hogy a sorozat e könyvek elolvasására fogja ösztönözni az érdeklődőket. A három kötet bibliog­ráfiával egészül ki a további tájékozódás megkönnyítésére. A bibliográfia a részle­tes programmal egy időben jelenik meg, s használatának elősegítését várjuk a könyvtárosoktól. A munkába bekapcso­lódik az Élet és Tudomány is: A gondol­kodás iskolája címmel új, a TV-Egyetem programjához kapcsolódó felad­ványsorozatot indít. A feladványok érté­kelése némi visszajelentést is nyújt a soro­zat hatásáról, megértéséről. A problema­tikusnak bizonyuló kérdéseket részlete­sebb cikkek fogják megvilágítani. A fel­adványok megfejtőit jutalmazzuk, s sze­retnénk lehetővé tenni, hogy a legaktí­vabb megfejtők akár társasutazás kereté­ben meglátogathassák a kutatás legérde­kesebb hazai és külföldi műhelyeit. Tá­mogatja a TV-Egyetemet a rádió is: az érdeklődők rádiókonzultációkon, rá­dióvitákon kapnak választ a témához kapcsolódó kérdésekre.

A TV-Egyetem programját a szóbe­li ismeretterjesztéssel is szeretnénk össze­kapcsolni. A születésünk titkai című soro­zattal kapcsolatban az adások keltette ér­deklődés nyomán pl. számos klub, cso­port alakult, s tagjai beszélgetéseken cse­rélték ki gondolataikat. Hasznos lenne ez a TV-Egyetemhez kapcsolódva is. Ezeknek a formáknak a kidolgozására, az ismeretterjesztő programok összehan­golására megkértük a SZOT, a KISZ, a TIT, a Kulturális Minisztérium illetékese­it.

Az elmúlt években az iskolai oktatás és az iskolán kívüli művelődés kapcsolatáról széles körű vita folyt, többek közt a Népművelésben is. Egyetértettünk abban, hogy az iskolai oktatás szerepét nem veheti át a tömegkommunikáció, s hogy a komoly művelődés elsőrendű forrása a könyv. De azt is tudjuk, hogy gyorsan változó korunkban lehetetlen minden művelődési feladat megoldását az iskolai oktatástól várni. A növekvő művelődési szükségleteknek iskolai keretek közt történő kielégítése egyre nehezebb szerte a világon: új, gazdaságos, rugalmas megoldásokat kell tehát keresnünk. Úgy véljük, érdemes a hagyományos művelődési formák és a modern technikai eszközök újszerű kombinációin gondolkodni, kockázatot is vállalva kísérletezni. Az új formákat természetesen nem lehet az íróasztalnál kitalálni. Ezekre vonatkozó terveink jelenleg még általánosak; a kísérletezésben, a megvalósításban számítunk a művelődési házakban, könyvtárakban és más népművelési műhelyekben dolgozókra.”

 

A Rádió és Televízió Újság1976/42. számában Domján Dénes, a sorozat szerkesztője így ajánlotta a nőzőknek az új sorozatot, részlet:

„...A sorozat a bevezető és a kon­zultációs adások kivételével színes. Bár a nézők többsége a műsorokat ma még fekete-fehérben látja, csak a színes technika trükk-lehetőségei tették lehetővé, hogy a stúdióba varázsolódjanak – csaknem «karnyúj­tásnyira« az előadótól – a csillagrendszerek, a gáz- és porködök, a Föld távoli tájai, a régen kihalt ősállatok és a tűzhányók, amelyek kö­zött az előadó akár sétát is tehe­tett, szinte a helyszínen magyarázva a tudomány szempontjából figyelem­re méltó eseményeket. A sorozat lényegében három nagy gondolatkörre tagolódik. Az első tárgya a világegyetem, a második rész főszereplője a változó Föld, végül az utolsó nagy gondo­latkör az élet sajátos anyagformáit, a földi élet felvirágzását és elterje­dését mutatja be. Így érünk az »út végére«, ahol a történet szinte utol­só másodperceiben egy új tényező jelenik meg: a gondolkodó ember.

A TV Szabadegyetem természettudományi tagozatának majdnem egyéves adássorozata lehetőséget kínál, hogy ki-ki érdeklődésének és lehető­ségeinek megfelelően merítsen a ter­mészettudományok immár szinte át­tekinthetetlen tudásanyagából. Szé­les körű társadalmi összefogás segít azonban azoknak, akik a puszta té­vénézésen túl az önképzés egy for­májának akarják választani a ter­mészettudományok tanulmányozását. A TV Szabadegyetemét vasárna­ponként délután sugározza majd az 1. műsor. (Ezért a péntek esti órák­ra kerül át a népszerű Delta.) A so­rozat adásait a 2. műsor a követke­ző hét szerdáján ismétli.

Mintegy 40 hazai tudós szerepel az adásokban, rajtuk kívül számo­san a sorozat előkészítésében vettek részt. Megszólalnak majd a nemzet­közi tudományos élet olyan kiváló­ságai is, mint Ambarcumjan akadé­mikus, a világhírű szovjet csilla­gász, vagy Szent-Györgyi Albert professzor, akiket kutatóintézetük­ben keresett fel a Szabadegyetem forgatócsoportja. A Szovjetunióban és az Egyesült Államokban filmre rögzítették a világ legnagyobb ter­mészettudományos kutatóhelyeinek munkáját. Voltak például a szerpuhovi óriás részecskegyorsítóban, a bjurakani csillagászati obszervató­riumban és az Egyesült Államokban, a Viking űrszondák irányító ­központjában, éppen azokban a drá­mai órákban, amikor a számítógé­pen végzett terepelemzés alapján el kellett halasztani a Viking-1 űr­szonda Marsra szállását. Mindeze­ket – még sok más meglepetéssel – láthatjuk a Szabadegyetem adá­saiban, amelyek megkísérelnek be­pillantást nyújtani a természettudományok területén napjainkban fo­lyó izgalmas kutatások területére.”  

 

A Köznevelés című hetilapban Csontos Magda írta, részletek:  „Októberben a képernyőre került, rendszeres adásokban útjára indult a Magyar Televízió Szabadegyeteme című ismeretterjesztő sorozat. Az Iskolatelevízió és a Mindenki Iskolája után ez a televízió har­madik kiemelkedő vállalkozása a párt közművelődési határozatának végrehajtásában. Korunkra és a század fejlett technikájának jó irányú használatára jellemző az a világszerte kibontakozó törekvés, hogy a tömegkommuniká­ciós eszközök – főként a rádió és a televízió – a tömegek tanításának, művelésének szolgálatába álljanak. Igyekszenek közvetlenül kapcsolód­ni az iskolai oktatáshoz; részt vállalnak a szakképzésből egyes új, kiemel­kedően fontos szakmák esetében; folytatásos adásokban olyan – írásos anyaggal, könyvekkel kiegészített – adássorozatokat szerveznek, amilyen ez az új szabadegyetem is. Programját több évre megtervezték. Most októbertől júniusig heti egy összeállítással a természettudományi tagozat szerepel vasárnap délutánonként. (Minden adást megismételnek a második programban, szer­dán.) Hogyha a kísérletnek sikere lesz, 1978 őszén társadalomtudományi, 1979-től esztétikai tagozattal egészül ki a tévéegyetem.

Nem titok, hogy kísérletről, útkereső próbálkozásról van itt szó. A kezdeményezés ösztönzője és szervezője kíván lenni – a műsor szer­kesztőinek elképzelései szerint – az iskolán kívüli tanulásnak, az önképzésnek, a pedagógusok és népművelők továbbképzésének. Felhasználható a rendszeres iskolai keretekben folyó felnőttoktatáshoz, a középfokú is­meretszerzés megalapozásához olyanok esetében, akik az általános iskolát elvégezve néhány évnyi megszakítás után iratkoznak középiskolába. Ahhoz, hogy a tévéegyetem erre minél alkalmasabb legyen, adásaihoz kiegészítésül mások segítségét is igénybe veszi...

A tévéegyetem maradandóbb és hatékonyabb eredményét írásos anyag kiadása is szolgálja. Alapirodalomként a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó három kötetben megjelenteti a természettudományos tagozat gondolatmenetét. Ennek első kötete – példamutató pontossággal az adások kezdete előtt, október közepén – már a könyvesboltokba került, A változó világegyetem címmel. 

Maga a tévé egy bővebb bibliográfiát készített és adott ki azok szá­mára, akiknek érdeklődését a sorozat fölkeltette, fölkelti, és alaposabban szeretnének elmélyedni a látottakban. Kívánatos lenne, hogy a könyvtárak, a könyvterjesztők beszerezzék és ajánlják olvasóiknak ezt az iro­dalomjegyzéket. Az ismeretterjesztő sajtó is társul a tévéegyetem céljainak megvaló­sításához. Az Élet és Tudomány rendszeresen közöl majd tesztlapokat – Tudáspróba címmel –, amelyek segítségével a tévéegyetem hallgatói el­lenőrizhetik frissen megszerzett ismereteiket, szórakoztató módon javít­hatják őket. Hétről hétre közölni fog a lap irodalomjegyzéket, az adások­hoz kapcsolódó egyéb kísérőanyagokat is. Az idei, a természettudományos program három nagy egységre tagolódik, amelyeken belül tíz, illetve tizenöt adás követi egymást. Az első egység, A változó világegyetem című, az univerzum keletkezésével, ala­kulásával foglalkozik. A második, A változó Föld, bolygónk történetéről, formálódásáról szól, a harmadik, A változó élet címmel az élet keletkezé­séről, az ember természetrajzáról beszél. Neves és fiatal tudósok, tanárok a közreműködők. Az egyes adásokban vetítendő filmek szovjet, amerikai és japán tudósokat is meg­szólaltatnak.

Az egész program színesben készült. Fekete-fehér vételben sem ha­tástalan, de igazi célját akkor érné el, ha mindenki színes készüléken tekinthetné meg. Jó lenne tehát, hogyha az ilyennel rendelkező iskolák, művelődési házak, klubok lehetővé tennék, hogy az érdeklődők náluk néz­hessék meg zavartalan körülmények között a tévé szabadegyetemének adásait.”

 

A Magyar Hírlap október 13-i számában írta Hegyi Gyula, részlet: „Televíziós szabadegyetem... Az ismeretterjesztő műsorok rangját nem kis mértékben a köz­reműködő tudósok adják meg. A szabadegyetem előadói között ott találjuk hazai tudományos életünk legkiválóbb alakjait – közülük Marx György fizikust, Szent­ágothai János biológust s a tele­vízióból is már jól Ismert Czeizel Endrét. Világhírű külföldi tudó­sok is szerepelnek a programban: többek között Ambarcumjan szovjet csillagász, a szintén szov­jet Jarbah professzor, atomfizi­kus; az Egyesült Államokból Gor­don Swan csillagász. Japánból Take professzor, szeizmológus. Láthatják a nézők a magyar szár­mazású Szent-Györgyi Albertet és Vigner Jenőt is.

A szabadegyetem anyagá­hoz kapcsolódva a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó három kötet­ben adja ki a természettudomá­nyos tagozat gondolatmenetét. A televízió külön bibliográfiát je­lentet meg azok számára, akiket az egyes előadások olvasásra, kutatásra serkentenek. A Magyar Rádió nyilvános konzultációkkal támogatja a programot, s részt vállal a szabadegyetem munkájá­ban az ismeretterjesztő sajtó is. Az első tanév a kísérlet éve. A televízió nagy feladatot vállal: milliók számára kívánja közért­hetővé tenni a természettudomá­nyok nemegyszer bonyolultnak látszó fogalmait. A vállalkozás kivételes jelentőségű – hiszen köztudott, hogy természettudomá­nyos ismereteik nemcsak azoknak hiányosak, akiknek nem volt módjuk elvégezni a középiskolát. Ha a »kísérleti év« sikerrel feje­ződik be, és ez az új közművelő­dési forma eléri célját, a szabad­egyetem új »fakultásokkal« bővül. A tervek szerint 1978 őszén indul meg a társadalomtudományi ta­gozat programja, 1979-ben pedig a művészetekkel foglalkozó esz­tétikai tagozat sorozata.”

 

Október 22. 20.25 Budapesti Művészeti Hetek, Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde – tévéváltozat. Dramaturg Mészöly Dezső, vezető-operatőr Lukács Lóránt, rendezte Zsurzs Éva. Szereplők: Safranek Károly fh., Zsurzs Kati fh., Koncz Gábor, Pécsi Ildikó, Gobbi Hilda, Paudits Béla, Benkő Péter, Mikó István fh., Gáti József, Bessenyei Ferenc, Vitai András fh., Ronyecz Mária, Pálos Zsuzsa. A tündérek: Beszterczei Zsuzsa fh., Dzsupin Ibolya fh., Gulácsi Ágnes, Németh Nóra, Szabó Judit, Szilágyi Zsuzsa, Takács Nelly.

 

Október 22-28 között rendezték meg Egerben az OIRT oktatási és nevelési konferenciáját, az eseményről a TV Híradó is beszámolt. A szervező bizottság elnöke Sándor György volt. A tanácskozáson az oktató-nevelő munka korszerűsítésének kérdései kerültek napirendre. A vendégek között voltak a szocialista országok oktatási intézményeinek a képviselői, a nyugat-európai, valamint az afrikai rádió- és televízió szövetség küldöttei. A bevezető előadást dr. Garamvölgyi Károly művelődési miniszterhelyettes tartotta.

 

Október 24. 17.45 Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke négy dél-amerikai országban tett látogatást a hónap első felében. Venezuelai, perui, panamai és kubai látogatásáról a TV Híradó munkatársai Moldoványi Ákos szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr készítettek úti filmet.

 

Október 26. a TV Híradó beszámol arról, hogy a MUOSZ Hazádnak rendületlenül pályázatán első díjat kapott Vértessy Sándor, ill. stábja, az  Országalapító sereg című dokumentumriportért.

20.00 G. B. Show: Brassbound kapitány megtérése – színmű közvetítése a Madách Színházból felvételről. 

 

Ugyanezen a napon az MSZMP MTV Bizottságában az MSZMP KB aznapi ülésének határozatait és annak végrehajtásának módjait ismertette Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja – Bernát Rózsa MTV PB titkár meghívása alapján – a tévé pártvezetőivel, az Elnöki Tanácsteremben.

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. -a 70. doboz.)

 

Október 27. 20.00 Fórum – a fővárosról. Akik válaszoltak a nézők kérdéseire: Szépvölgyi Zoltán, a Fővárosi Tanács elnöke, Csehik Ferencné, dr. Békési László, Giltner Andor, Farkasovszky Lajos, Kelemen Lajos tanácselnök-helyettesek, és Fajkos Aladárné dr. a VB titkára. Műsorvezető Vértessy Sándor, riporter Petress István, dr. Agárdi Tamás és Karácsondi Miklós, rendező Wiedermann Károly.


A Filmvilág 1976/22. számában írta, Varjas Endre, részlet:

„Akik csak a televízió Fórum a fővárosról cí­mű műsorából ismerték meg, aligha hiszik el, amit a régi sláger állít, s a legkülönbözőbb anyanyelvű turisták el­ső szavukkal jelentenek ki Budapestről, hogy tudniillik csodás volna. Mert a Fővárosi Tanács elnöke, titkára és elnök­helyettesei, akikre röpke másfél óra alatt mintegy kétezer panaszos kérdés záporozott, és akik a műsoridő szorításában a kétezerből legfeljebb három tucatra tudtak felelni, s ennyire is csak kutyafuttában – a sze­mélyes kiállás morális tőkéjével a hátuk mögött is csupán azt iga­zolhatták: a maguk részéről mindent elkövet­nek, hogy ebben a csú­nya, öreg, kopott, szür­ke, túlzsúfolt, földrajzi határain, költségvetésén, eszmei lehetőségein meggátolhatatlanul túl­burjánzó óriás városban egyáltalán élni lehessen...”

 

Október 30. 17.00 indul a Jövőbelátók klubja című ifjúsági adás. Forgatókönyv Bölcs István, szerkesztő Varga László, rendező Mata János.

 

Október 31. 11.00 a Mozdulj! című sorozatban a Madách Színház és a Vígszínház  tagjainak játékos vetélkedőjére került sor. Riporter Feledy Péter és Novotny Zoltán, szerkesztő Feledy Péter, rendező Szélyes Zoltán.

 

A Pest megyei Hírlap november 2-i számában írta Akácz László:

„Feledy Péter szer­kesztő bizonyára jót akart, amikor úgy döntött, hogy a Madách Színház meg a Víg­színház fiatal művészeinek nyilvános »megmozgatásával« a nézőket is mozgásra – ma­gyarul: testedzésre – serkenti. Sajnos azonban e dicséren­dő kezdeményezésből nem lett több, mint a két színtársulat vállalkozó szellemű ifjabb tag­jainak amolyan házi gimnasztikája. Magánérdekű csetlés-botlás, a közfigyelemre aligha  méltó tornatermi erőlködés. A néző rosszérzését mind­emellett még a közreműködők kikacsintgatása, rájátszása is jócskán fokozta – így aztán  aligha könyvelhető el sikeresnek ez a kezdeményezés.”

          

Több televízió műsor megszűnt vagy átalakult, erről írt a Pest megyei Hírlapban október 31-én Akácz László:

„Eltűnt műsorok, a néző néha eltűnődik: hová lett ez vagy az, újságban, képernyőn egy­aránt beharangozott sorozat. Miért nem folytatódnak például azok a tízpercek, ame­lyekben Vértessy Sándor akart egy-egy közérdekű témáról szólni; s épp így, miért állt le Kalmár György sorozata, amelyben egy-egy fiatal val­lott volna önmagáról meg ar­ról, hogyan érzi magát szű­kebb, tágabb környezetében. Egyszer vagy kétszer iktat­ták csak programba ezeket a tíz, tizenöt perceket – aztán eltűntek... Nem ártana persze, ha nem­csak egy-egy ilyen kezdeményezésről kapna hírt a néző, hanem arról is: miért nem si­került – vagy miért vélik úgy, hogy nem sikerült – némely új sorozat.”

 

November

 

November 2. 20.05 A nagy vasút – a Kisfilmek a nagyvilágból programján belül került a képernyőre a TV Híradó munkatársainak, Elek János szerkesztő riporternek és Edelényi Gábor operatőrnek a riportfilmje a Bajkál–Amur vasútvonal építkezéséről.

20.01 a 2. műsoron Maxim Gorkij: Barbárok – színmű közvetítése a Vígszínházból, felvételről.   

 

 

A Népszava november 9-i számában írta - rév -:

„Sokezer kilométeres körutazásra invitáltak az elmúlt napokban a magyar és a szovjet televízió sok dokumentumfilmjei. Elek János és Edelényi Gábor a Bajkál–Amur vasútvonal fantasztikus méretű építkezéséről adott hírt. Nyolcvanezer munkás dolgozik az «évszázad építkezésén«, több mint háromezer kilométeren, hegyeken, folyókon, őserdőkön át vezet majd a vasút pályája. A feladat nagyságáról, nehézségeiről és szépségéről nem lelkendező, mégis lenyűgöző hatású képet adott a jól sikerült rövidfilm.”

 

November 3. 20.00 Noel Coward: Vidám kísértet – vígjáték közvetítése a Vígszínházból.

20.55 a 2. műsoron elkezdődik Szendrey-Karper László gitár iskolája, a Hat húron pendülünk... sorozat, a televízió első hangszer oktatási műsora.

A Rádió és Televízió Újság 1976/ 44. számában Szendrey-Karper László írta műsorismertetőjében, részletek:

„A gitár népszerűsége az egész világon – a zene min­den területén – rendkívüli. Nálunk is egyre többen tanulnak, de mivel kevés még a gitártanár, sokan csak maguk, segítség nélkül próbálkoznak megismerkedni a hangszerrel. Ügy vélem, a gitár – adottságainál fogva – nagy szere­pet játszhat az önművelésben, a ze­ne otthoni, aktív, tevőleges megszó­laltatásában. Ezért is vállalkoztunk örömmel – az Iskolatelevízió kérésének ele­get téve – televíziós gitáriskola megírására, összeállítására. Kezdők­nek szól az adás, de azt hiszem mindenki, aki szereti a gitárt, a ze­nét, hasznos és kellemes időt fog velünk eltölteni a képernyők előtt. Ezzel az iskolával – tudjuk – nagy fába vágtuk a fejszénket, hi­szen a magyar televíziózás történe­tében hosszabb lélegzetű hangszer­oktatásra még nem került sor. A gitáriskola (címe: Hat húron pen­dülünk) egyszerre szeretne lenni műsor, tanítás, szórakoztatás, hang­verseny, zenetörténet és zeneelmé­let. De legfőképpen: iskola. A né­zők, hallgatók bepillantást nyerhetnek a gitártanulás, a zenetanulás műhelyeibe, és reméljük, hogy azok­nak, akik kedvet kapnak a gitározáshoz, segítséget is tudunk adni...

A gitáris­kola feladatait, darabjait úgy válo­gattuk össze, hogy aki figyelemmel kíséri adásainkat, velünk tud tar­tani és el is tudja majd játszani azokat. Műsoraink jobb megértéséhez az Iskolatelevízióval közösen önálló kottakiadásban is megjelentetjük majd az adások zenei anyagát. Bízunk benne, hogy sokan lesznek, akik adásainkat magnóra is felve­szik s így gyakorlásaik alkalmával többször is visszajátszhatják, meg­hallgathatják azokat. Végezetül még egyet: azok a né­zőink, hallgatóink, akik majd ve­lünk együtt gyakorolnak, tanulnak, és úgy érzik, hogy segítségükre vol­tunk, meghallgatásra jelentkezhet­nek. Befejező adásunk műsorában a legjobbak aktív közreműködők­ként is részt vehetnek majd. Vár­juk a jelentkezéseket, és mindenki­nek jó gyakorlást, a nézőknek jó szórakozást kívánunk!”

 

November 6. 15.30 Ki minek mestere? Fiatal műszakiak és közgazdászok vetélkedője, első elődöntő. Műsorvezető Bán János, szerkesztő Végh Miklós, rendező Kökényessy Ferenc.

 

November 7. 07.55 Kapcsoljuk Moszkvát! – élő közvetítés a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségről. Riporter Csák elemér.

17.30 A világ hatezer sorban – dokumentumfilm a moszkvai Pravda című újságról. Szerkesztő Inna Zikova és Hollós Ágnes, operatőr Jevgenyij Zsitvov és Várszegi Károly, rendezte Kardos István.

20.05  Visnyevszkij: Optimista tragédia – tévéjáték bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Halász Mihály, rendezte Sándor Pál. Szereplők: Kútvölgyi Erzsébet, Kern András, Lukács Sándor, Garas Dezső, Vajda László, Trokán Péter, Cserhalmi György, Helyei László, Temessy Hédi, Andorai Péter, Balázs Péter, Dózsa László, Fekete Tibor, Halmágyi Sándor, Kézdy György, Nagy Zoltán, Székhelyi József, Szombathy Gyula, Szurdi Miklós.

 

A műsorújság 1976/ 44. számában a dramaturg, Szántó Erika írta, részlet:

„...Az Optimista tragédia televízió-változata igyekezett kihasználni az elektronikus rögzítés adta lehetőségeket. Sándor Pál rendező és Halász Mihály operatőr nem szorította műterembe a művet, így a külső helyszín hangulati ereje helyettesítheti mindazt, amit az élő, lélegző színház egyszeri varázsa nyújthat”.

 

A Népszava november 9-i számában írta - rév -, részlet:

„Visnyevszkij Optimista tragédia című drámáját az 1957-es magyarországi ősbemutató óta sokszor és sokfélekép­pen adták elő hazai szín­padainkon... A televízió eszközei kü­lönösen alkalmasak a tömeget mozgató, ugyanak­kor egyéni figurákat is felsorakoztató dráma megelevenítésére. A színhely, a balti flotta hadihajója, amolyan társadalmi Noé bárkája. A legénység so­raiban ott vannak a pol­gárháború bonyolult osz­tályviszonyainak sokféle gondolkodású képviselői. Az anarchisták, a ciniku­sok, a kétkedők csakúgy, mint a bolsevikok és a rokonszenvezők. Belőlük kell egységes forradalmi tengerészezredet szervez­nie a törékeny, de eszméi­ben szilárd komisszár-nő­nek. Sándor Pál, a tévéválto­zat rendezője a történel­mi emlékeztető mellett a mű máig időszerű monda­nivalóját igyekezett hang­súlyozni: a jövőnek, az új nemzedéknek szóló üzene­tet. A dráma két fiatal matrózát »kiléptette« a darabból, mai ruhába öl­töztette, és velük mon­datta el a jelenre is érvé­nyes gondolatokat. A televíziós feldolgozás közelképei és visszafogottabb hangvétele ré­vén az egyéni, emberi arcok, jellemek ábrázolá­sában nyújtottak többle­tet. A rövid, gyorsan vál­takozó epizódokban azon­ban olykor nem volt könnyű nyomon követni a drá­mai cselekményt...”

 

A Magyar Nemzet november 10-i számából, Feuer Mária írásából részlet:

„Nem tudni, a tévéjáték körül ki végezte el a dráma alapszövegén ezt az értékmentő munkát, a dramaturg Szántó Erika, vagy maga a rendező, Sándor Pál egyedül; vagy – s ez a valószínűbb – együtte­sen, a zeneszerzővel: Tamássy Zdenkóval, a leleményes dísz­lettervezővel, Zeichán Bélával és a megfontoltan szép kép­sorokat komponáló operatőr­rel, Halász Mihállyal  együtt. Munkájuk hatására a néző modern, mai rendezést látha­tott, amelynek történelmi tanítása időtlen időszerűséggel csengett. Fiataloknak és fiatalokról rendezett optimista tragédiát Sándor Pál...”

 

A Szabad Föld november 14-i számában L.M. írta, részlet:

„...Sándor Pál ren­dező újszerű elképzelésekkel segítette színészei munkáját. Halász Mihály ope­ratőrrel együtt a darabot minden ízében hitelesítő képeket komponált. Egyetlen pontban vitatkoznánk vele: a darab foly­ton felfelé ívelő lendületét meg-megtörő, mozdulatlanná merevített narrátorok beállításával. Nézetünk szerint ezzel vissza-visszautalt a színpadra, holott elejé­től a végéig mozgalmas, a kor hangula­tát idéző filmet készített. Örültünk a klasszikus tragédia leg­újabb feldolgozásának, amely nemcsak méltó volt elődeihez, de a közreműködők által hozzáadott többletet is elevenen ér­zékeltette.”

November 9. 20.50 Kárpáthy Gyula: Sakk, Kempelen úr! – háromrészes tévéjáték első része. Dramaturg Békés József, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Sinkovits Imre, Darvas Iván, Tomanek Nándor, Kristóf Tibor, Koltai János, Máthé Erzsi, Lukács Sándor, Gálvölgyi János, Szerencsi Éva, Zách János, Bozóky István, Deák B. Ferenc, Makay Sándor, Szoboszlai Sándor.

 

November 11. 20.00 kezdődik Szamos Rudolf Kántor című tévéfilmsorozata. Dramaturg Lendvai György, operatőr Bornyi Gyula, rendezte Nemere László. Főszereplők: Madaras József, Szilágyi Tibor, Horváth Sándor.

21.30 indul a tévé nemzetiségi sorozata, az Örökség. Az első adás: A német nemzetiség. Riporter Dombovári Gábor, operatőr Abonyi Antal, szerkesztő-rendező B. Nagy Tibor. 

 

Az MTI jelentése november 9-én a nemzetiségi sorozatról, részlet:

„Új, ötrészes sorozat sugárzását kezdi meg csütörtökön este a televízió – jelentették be azon a sajtótájékoztatón, ame­lyet kedden délelőtt tartottak a televízió székházában. Mint Gál Mihály, az Iskolatelevízió helyettes vezetője elmondta, az adás a magyarországi nemzetiségekkel kíván foglalkozni, a soro­zat célja a hazánkban élő délszlávok, németek, románok, szlová­kok helyzetének,nemzetiségi politikánk érvényesülésének bemuta­tása, különös tekintettel az oktatás és közművelődés területeire.

A B. Nagy Tibor által szerkesztett és rendezett ötrészes film mintegy 400 szakember, pedagógus, népművelő, nemzetiségi újságíró bevonásával készült, és kéthetenként csütörtökön es­te, fő műsoridőben kerül a nézők elé. A televízió stábja 36, külön­böző nemzetiség lakta települést, községet, falvat keresett fel Fertőrákostól – Méhkerékig...”

(MTI bb.40. t/nn/tr/zs/a/-cz)

 

Ezen a napon Grósz Károly támogató javaslatot küld a Politikai Bizottságnak: a Magyar Televízió a Vallás – egyház – társadalom című dokumentumfilm sorozatában interjút kíván készíteni Enrico Berlinguer elvtárssal, az Olasz Kommunista Párt főtitkárával.

(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop.  Osztály.)

Pálos Tamás pedig Feljegyzésben tájékoztatja Győri Imre KB titkárt november 16-án, részletek:

„A Magyar Televízió megbízta Róbert László elvtársat, hogy készítsen egy több részből álló televíziós filmsorozatot Egyház – vallás –társadalom címmel. A filmek azt mutatnák be, milyen hatást gyakorol a kommunista eszme a tőkésvilág társadalmára s azon belül a vallásos tömegekre, hogyan fejlődik a dialógus a munkásmozgalom és különböző egyházak között, miként kényszerül rá az egyház arra, hogy változtasson a tömegek megnyerésének korábbi módozatain. Képet adnának arról is, hogyan szolgálja az egyház a kapitalizmust és milyen haladó törekvések törnek be az egyházi keretekbe, például a munkáspapok mozgalmán keresztül.

A Magyar Televízió a téma feldolgozásához kikérte az Állami Egyházügyi Hivatal egyetértését is...”

(Magyar Országos Levéltár - 288f. 22/1976/4. MSZMP KB Agit. Prop.  Osztály.)

 

November 12. 21.20 Vitray Tamás Csak ülők és mesélek... műsorának újabb adása.

 

A Pest megyei Hírlapban november 16-án írta Akácz László:

„Harmad­szorra jelentkezett Vitray Tamás új műsora, a Csak ülök és mesélek... A jópofa első adás és a fiaskónak számító második után ez a válogatás megint a »tetszett« rovatba illik. Talán nem volt benne annyi kacagásra ingerlő sze­mély és poén, ám annál több a meggondolni, sőt megkönnyezni való. Akár a zenei alapítványtevő házaspár ked­ves kettősére gondolunk, akár »Tamáska« egykori tanító né­nijére – egyiküket sem le­het egyhamar elfelejteni. A látottakon eltűnődve immár világosnak tűnik a Vitray-féle műsorkoncepció: olyan em­bereket keres – és egy-két sajnálatos kivételtől eltekint­ve – talál e sorozat számá­ra, akik azt a régi-régi újságírói közhelyet testesítik meg, amely szerint a téma az utcán hever. E heverő témák vállalkozó kedvű hordozóit le­li és szólaltatja meg ő és lel­kes kis csapata – új színek­kel gazdagítva így a tévé műsorát.”

 

Tájékoztató jelentés az MTV-hez november folyamán érkezett levelekről és telefonhívásokról:

 „dr. Z. Z. budapesti levélíró ideológiailag, politikailag és erkölcsileg elhibázottnak, károsnak minősíti a Csak ülök és mesélek... november 12-i adását. Véleménye szerint a műsorkészítők módszerei és szenzáció éhsége »teljesen idegenek a mi társadalmi és erkölcsi értékrendünktől és lényegében a letűnt polgári világ intimpistás trükkjeit akarják visszacsempészni«. Nagypolgári allűrnek nevezi Réti Géza és neje, Margó 10.000 Ft-os gyulai alapítványát.”

(Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 127. doboz. MTV iratok.)

 

November 17-20 között Magyarországon tárgyalt Urho Kekkonen, a Finn Köztársaság elnöke, aki a látogatás előtt nyilatkozott Wisinger Istvánnak (A HÉT november 14.). A TV híradó a látogatás eseményeiről részletesen tudósított. Farkas József, a TV Híradó külpolitikai szerkesztője a látogatás elé készített filmösszeállítást, melyet az első csatorna november 16-án 18.45-kor sugárzott, Barátunk, Finnország címmel.

 

November 18. 11.05 új tantárggyal bővült az Iskolatelevízió műsora, a Filmesztétikával. Az első adás címe Filmiskola volt. Szerkesztő Csonka Erzsébet, operatőr Hollós Olivér és Haraszti Zsolt, írta és rendezte Bódy Gábor.

 

November 20. 21.30 Zenés TV Színház újabb bemutatója, Szolovjev – Vitkovics – Ránki György: A csendháborító. Dramaturg Ruitner Sándor, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos László. Szereplők: Harsányi Gábor, Csákányi László, Gyenge Árpád, Oswald Marika, Garas Dezső, Márkus László, Békés Itala, Bakai Lajos, Bányai János, Benkóczy Zoltán, Csonkai József, Csák György, Ferencz László, Fogarassy Endre, Gajdos Géza, Harkányi Endre, Horváth Dezső, Kokas László, Miklosy György, Ormai Miklós, Sipeki Tibor, Székhelyi József, Tóth Zoltán, Váradi Balogh László. 

 

A Magyar Televízió elnöke az utóbbi idők kiemelkedő műsorai közül az alábbi produkciók belső alkotócsoportjait részesítette nívódíjakban:

A nagy fordulat, Külpolitikai Fórum, Útközben élünk, Kenyerünk, Vizet a földek­nek, Szárazság, A hét mezőgazdasági témájú műsorrészletei, Látogatóban, Sorozat az NDK-ról, Az európai kommunista partok berlini találkozójáról, Sárkányrepülők, Égő teherautó az országúton, Színházi Album, Federico Garcia Lorca költészetéről, Agónia, Nagy kalandom északon, Hosszú út az éjszakába, A hét mesterlövész. Lássuk a zenét, A TV zenei klubja, Majális – csak tévékészítőknek, Születésünk titkai, Ör­ményország ősi földjén, Pór Bertalan portréfilm, Szobortemető, Bemutatjuk..., Szü­letésnap, Kiszorító, Matematika továbbképzés pedagógusoknak (És így tovább...), Barátom Bonca, olimpiai műsorok, valamint az elektronikus kísérleti műfaj műsorai.

A külső munkatársak közül a következők kaptak nívódíjat:

Bánki Szilárd, Deák István (mezőgazdasági műsorok),

Bujtor István, Kovács Krisz­tián, Varga Katalin (Barátom, Bonca),

Búzás Pál, Matus János, Selmeczi Vera, Szaká­csi Lajos (Útközben élünk),

dr. Czeizel Endre, dr. Kárpáti György, Péter Klára (Szü­letésünk titkai), Darvas Iván, Sinkó László, Szemes Mari, Temessy Hédi (Agónia),

Egri István, Haumann Péter (Britannicus),

Erdélyi Sándor (Mérnök úr vagyok),

Faze­kas Lajos, Kezdi Kovács Zsolt (Születésnap),

Galambos Erzsi (Játszma),

dr. Gábori Miklós, Anatolij Kuprijanov (Örményország ösi földjén),

Gáti József (Száll az ének szájrul szájra),

Hajdú János, Pálfy József, Réti Ervin, Várnai Ferenc (Külpolitikai Fórum),

Házy Erzsébet (Emberi hang, Medve),

Imrecze Zoltánné, Neményi Eszter, Pálfy Sándor, Reimann István (Matematika-továbbképzés pedagógusoknak),

Kertész Péter, Lajos Mari, Wessely Ferenc (Nagy kalandom északon),

Lőrincz József, Rózsa János (Szobortemető),

Mensáros László (Vihar),

Novotny Zoltán, Vajek Róbert (Ki­szorító),

Pelerdi Pál (Majális – csak tévékészítőknek),

Sinkovits Imre, Tolnay Klári (Hosszú út az éjszakába),

Szegő András (olimpiai közvetítések szak-kommentátori munkája),

Szepesi György (Látogatóban),

Turóczy Zoltán (A hét mesterlövész),

Zolnay Pál  (Garcia Lorca műsor).

 

November 23. 21.35 Bayern München – Cuseiro Horizonte Interkontinentális kupa, labdarúgó mérkőzés közvetítése élőben Münchenből. Riporter Szőnyi János. Itthon közben nagy vitákat vált ki, hogy egyre kevesebb a hazai bajnoki forduló közvetítése.

 

Tájékoztató jelentés az MTV-hez november folyamán érkezett levelekről és telefonhívásokról:

„A legtöbb hozzászólás az MLSZ elnökének és a sportosztályunk vezetőjének a nyilvánosság előtt lezajlott vitájával kapcsolatban érkezett. Ez nem meglepő, hiszen már az előző hónapokban is az ország minden részéről reklamálták a bajnoki labdarúgó mérkőzések egyenes adását az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan, és a sajtó is sokat foglalkozott az utóbbi időben ezzel a problémával. A levélírók egyöntetűen bírálják Kutas István november 11-i rádiónyilatkozatát. Egyetértésüket és elismerésüket fejezik ki Radnai Jánosnak a november 18-i Telesport című műsorban adott válaszával kapcsolatban. A levélírók a társadalom minden rétegét képviselik, a fizikai dolgozóktól az értelmiségi veterán sportvezetőkig valamennyi korosztályt illetően. Helyesnek és szükségesnek tarják a nyílt, őszinte választ és köszönetüket fejezik ki azért, hogy végre valaki a nyilvánosság előtt megmondta a labdarúgást kedvelő tömegek véleményét a látszólag népszerűtlen sportvezetőnek. Különösen a vidéki levélíróink fogalmaznak szenvedélyesen...”

(Magyar Országos Levéltár – XXVI-A-9. 127. doboz. MTV iratok.)

 

November 23. 21.40 a 2. műsoron Eördögh Szilveszter: Húsvét – tévéfilm. Dramaturg Jánosi Antal, operatőr Ráday Mihály, televízióra írta és rendezte Várkonyi Gábor. Szereplők: Hegedűs Géza, Horváth Teri, Iványi József, Páger Antal, Ambrus András, Bod Teréz, Deésy Mária, Károlyi Irén, Nagy Péter, Némethy Ferenc, Simon Géza, Soós Lajos, Szigeti András, Sziller Tamás.

 

November 24. 20.00 körzeti tévéstúdió-avatás – élő közvetítés.

Megkezdi munkáját a szegedi és a pécsi körzeti tévéstúdió. A köz­ponti műsor először november 24-én 20.00-tól ad körzeti stúdió által készített programot. A stúdiók avatásán – Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök helyettes és Győri Imre, az MSZMP KB titkára jelenlétében – Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke mond beszédet.

 

A MTI aznapi híre az avatásról:

„Felavatták a magyar televízió pécsi és szegedi körzeti stúdióját. A Dél-Dunántúl, illetve a Dél-Alföld kulturális központjá­ban – Pécsett, illetve Szegeden – szerdán ünnepélyes külsőségek között felavatták a magyar televízió körzeti stúdióját. Mindkét ünnepségen részt vett Aczél György, az MSZMP politikai bizott­ságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, és Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az új intézmények lét­rehozásában érdekelt megyék párt-, állami és társadalmi vezető­inek jelenlétében lezajlott ünnepségeken Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke mondott beszédet. Mint többek között rámu­tatott, a magyar televíziózás történetének fontos állomása ez a nap, amikor csaknem egy évtizedes előkészítés után megtörté­nik a Dél-Dunántúlon és a Dél-Alföldön az új televíziós körzeti stúdiók átadása, ezzel olyan területek kapcsolódnak be közvet­lenül a műsorkészítésbe és sugárzásba, amelyeknek kiemelkedő jelentősége van a magyar televízió számára.

A pécsi stúdió első műsorát szerdán este láthatják a televízió nézői az egyes csatornán, a pécsi adások nem­csak a várost és szűkebb környezetét, hanem az egész dél-du­nántúli körzet életét bemutatják majd. A szegedi stúdió az idén és a jövő év első negyedében egy-egy félórás műsort su­gároz, azután pedig kéthetenként jelentkezik önálló magazin­nal az egyes programban. A hatásköre, a pécsihez hasonlóan több megyére terjed ki: Bács-kiskun és Békés megye már a létrehozásában is közreműködött.”

(mti/-bb63. ö vid/kz/be-ju –cz-1976.)

 

Részletek az avatásról szóló tudósításokból:

 

Népszabadság, november 24.:


„Elkészült a pécsi és a szegedi tévéstúdió. Bemutatkozás: ma este az első műsorban. A Magyar Televízió fejlesztési terve szerint öt városban — Pé­csett, Szegeden, Győrött, Miskol­con és Debrecenben — létesítenek körzeti stúdiót. A cél: színesebbé, sokrétűbbé és »országosabbá« ten­ni a televízió műsorát. A körzeti stúdiók bizonyosan sok érdekes műsort adnak majd. Olyan műsorokat, amelyek nem is csak saját területük számára lesz­nek  érdekesek, hanem országos figyelmet érdemelnek. A körzeti stúdiók műsorait egyébként a bu­dapesti adó sugározza rendes programjába beillesztve. Az első két stúdió – a pécsi és a szegedi – elkészült, mindkettőt ma avatják fel, s este nyolcórai kezdettel bemutatkoznak első ön­álló – de még a budapesti tévé szakembereinek segítségével ké­szített – műsoraikkal is a tévé 1. műsorában...

Maga a stúdió, ahol a felvéte­lek készülnek, több mint százhúsz négyzetméteres terem, a legjobb hidegfényű világítási és modern akusztikai berendezésekkel felsze­relve. Ideiglenes; emiatt nincs beépített átvivő berendezése, a műsorok közvetítéséhez tehát külön stúdió-kocsira van szükség. A pé­csi tanács áldozatvállalását di­cséri, hogy e nehéz, húsz tonnás kocsinak külön betonutat épített a történelmi városrészben. Kedvező körülmény, hogy itt van a mecseki tévéadó torony. Ez nem egyszerű reléállomás, hanem önálló adásra is képes műsorszó­ró. Az említett stúdió-kocsi a mű­sort feladja a tévétoronynak, amely mikrohullámon Budapestre to­vábbítja.

A pécsi stúdió vezetője Békés Sándor, a Dunántúli Napló volt főszerkesztő-helyettese a stúdió jövőjéről a következőket mondta: »A jövő év lesz a betanulás éve, majd 1978-ban teljesedik ki a programunk: naponta híradó­val, minden hétfőn regionális mű­sorral. Ezeken kívül az országos programban – a mai tervek sze­rint – évente öt alkalommal művészeti műsorokkal jelentkezünk a képernyőn. Ebben jelentős szerepet szánunk az adási körzetünk­ben levő pécsi és kaposvári színművészeknek, íróknak és tudósok­nak, közéleti embereknek, újságíróknak, a művelődés, a kultúra, a film amatőr munkásainak. A végleges stúdiót később Pécs új, hetvenezer lakosra tervezett városrészében építik fel és rende­zik be. A városi tanács hathek­tárnyi területen már ki is jelölte a helyét.«”

 

"...A Magyar Televízió szegedi körzeti stúdióját is ma avatják, és este nyolc órakor már műsorral is jelentkezik. Az ötvenperces program érdekes emberek vallo­másait rögzíti, elbeszéléseik segít­ségével igyekszik képet adni a stúdió a Dél-Alföld múltjáról, je­lenéről, a jövőről...

Farkas István, a stúdió vezetője elmondta, hogy a készítendő műsorok a három megye hétköznapi munkáját mutatják majd be. Fontos feladata lesz a körzeti stúdiónak a művészeti produkciók képre vitele, amelyekben természetesen a kecskeméti, a sze­gedi és a békéscsabai színészek szerepelnek, s számítanak a helyi zenészek, népművészek, képzőművészek bemutatkozására is. Az el­ső hónapokban havi félórai programmal jelentkezik Szeged, de jövő tavasztól már kéthetenként ad műsort a televízió egyes csatornáján.”

 

A Dunántúli Napló november 30-i számában írta H.E.:

„Íme, itt van az újszülött, halljuk, hallhatjuk a hangját – megszületett. Az első érzés az örömé. A várakozásnak vége, a tervek, bizonytalan elképze­lések, képzelődések helyett most már egy valóságos és tényleges újszülöttel számolha­tunk. De lehet-e egy újszülöttet kritika alá venni? Lehet-e, il­lik-e (s van-e értelme, hisz oly gyorsan nőnek a gyerekek) ar­ról beszélni, hogy túlságosan hangosan sír, hogy csúnyácska, vagy pár dekával kisebb a sú­lya, mint szeretnénk? Legfeljebb azt szokás mondani, hogy hasonlít az apjára vagy az anyjára, esetleg hogy hajszálra olyan, mint nagybajuszú és ko­pasz bácsikája.

A mi újszülöttünk ráadásul igen egészséges tüdőről, s len­dületes, bátor életerőről tett tanúbizonyságot már születése pillanatában. Rögtön beszélni, muzsikálni, szerkeszteni kezdett, szóval nem egyszerűen csak él, hanem máris csinálja, amiért létrejött, fiatalos önbizalommal lépett a nagyobb család, az or­szág elé, s azt se szégyellette, hogy beszédkészsége esetleg még nem éri el a felnőttekét. Jól tudván, hogy minden mai gyerek lekörözhet rövid időn belül minden mai felnőttet. A szép embléma után ötletes és gördülékeny riport-magazin következett. Bemutatkozás, összekötőszöveg, helyenként szel­lemes, gonddal kimódolt váltá­sok. Riportok, beszélgetések, képek és képek. Baranya, Tol­na, Somogy életéből kellett ízelítőt kapnia az országnak, s ez egészében véve sikerült. Hogy lehetett volna mást, talán jel­lemzőbbet, talán izgalmasab­bat is találni a témák csaknem határtalan lehetőségei között? Biztosan igaz. Mint ahogy igaz az is, hogy szükségmegoldás­ként lógott ki a műsorból a hosszú szüreti képsor...”

 

Csongrád megyei Hírlap november 26-i számában írta Honti Katalin:

„...A két stúdió már az in­dulásnál más és más formá­ban oldotta meg a bemutat­kozást. A szegediek olyan nyitóműsorral léptek színre, amely felsorakoztatta a há­rom megye jellegzetes típusait, a hagyományok ápoló­it, a múlt kutatóit, a jelen aktívan dolgozó szakembere­it, a jövő generáció képviselőit. Ezen a módon jelez­ve, milyen sokszínű, szerteágazó feladat vár a stúdióra. A műsor összeállítóinak elképzelése az lehetett, hogy egy széles panorámából mutatnak be figyelemre méltó részleteket, egy sok­színű palettából villantanak fel néhány színt – biztosít­va egyben a nézőket arról, hogy a részleteket az egész ismertetése fogja követni. A színháztól a tudományig, a kétkezi munkától a tanulá­sig szinte minden terület feltérképezése adatot jelöl a szegedi stúdió számára.

A pécsi körzeti stúdió a bemutatkozással elkezdte azt a magazinműsort, amelyet, vagy amelyhez hasonlót mindkét stúdiónak meg kell valósítani a jövőben. Az útkeresés szép és egyben gyötrelmesen nehéz pillanatainak lehettünk ta­núi szerdán este. A feladat: kapcsolódni a magyar tele­víziós hagyományokhoz, de már frissíteni, tágítani is a határokat. A tömegkommunikáció fejlődésének nagy lépése a két stúdió létreho­zása, s majd a győri, miskol­ci és a debreceni körzeti tévéstúdiók megalakulásával kiteljesedik, kialakul a vi­déki stúdióhálózat.”

 

A Veszprém megyei Néplap november 26-i számában írta p.i.:

„...A két stúdió bemutatko­zása óhatatlanul összehasonlíthatásokra ad alkalmat. Nem szeretnék ezzel vissza­élni: a szegediek – talán felkészületlenségük miatt – egy eléggé tévé-szerűtlen megol­dást választottak: a három fenntartó megye színes érdekes egyéniségeit gyűjtötték egybe, hogy szavaik nyomán kirajzolódjék a Viharsarok, a Tisza-menti vidékek arcula­ta. Antal Imre – kölcsönkért riporter –mikrofonjával valósággal cikázott a vendé­gek közt, hogy életet vigyen a mozdulatlanságba. S az az igazság, többé-kevésbé sike­rült is neki. Szép vallomáso­kat hallottunk munkáról, hivatásról, az olajbányásztól éppúgy, mint a kétszeres hangsebességgel repülő piló­tától. Megnyilatkoztak gondjaikról és örömeikről az itt lakók. Csak éppen a látvány hiányzott, a kép. S ezt Antal Imre riporter-bravúrja sem tudta pótolni.

A pécsiek – úgy látszik – előbbre tartanák pillanatnyilag. A borvidékről készült beszámoló mellé szüret hangulatos képeit kaptuk, az orvostudományi egyetem labo­ratóriuma környezetével is hatott, nemcsak az emlékezés neuron-kémiáját kutató sza­vaival. A legmegkapóbb két riport a pécsi főiskolások és egyetemisták együttélésének, kapcsolatának, közös művelődésének lehetőségeit vizsgálta...”

 

A Dunántúli Napló november 24-i számában írta Mitzki Ervin:

„Ma első ízben láthatják a nézők a képernyőn a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának mo­noszkópját. Egy jelentős kezdeményezés megvaló­sulásának lehetünk tanúi, a televíziózás mindinkább országossá válik, a központi adók mellett a jö­vőben műsort sugároz majd a pécsi és a szegedi stú­dió is. Jó érzés az elsők között lenni, hiszen isme­retesek a távlati tervek, melyekben a győri, a mis­kolci és a debreceni is szerepel. Az első felelős­sége azonban mindig na­gyobb, őket jobban figye­lik, mérlegelik, úttörő sze­repet várnak tőlük. A kezdeményezés több szempontból is jelentős. Elsősorban azáltal, hogy a hírközlés eddigi rendszere gazdagodik országosan és helyileg is egy újabb esz­közzel. Olyannal, melynek politikai, közművelődési jelentősége igen nagy, hatásos. Egy újabb kapcso­lat megteremtésére nyílik lehetőség a hírközlés és a lakosság között. A televízió rohamos térhódítása mindenki előtt bizonyossá tette, hogy milyen széles­körű érdeklődés kíséri mű­sorát, milyen sokrétű igényt képes kielégíteni, hogyan tudott, különösen a falvakban, községekben olyan eszközzé válni, mely egye­dül képes a világra, az or­szágra egyidejűleg látha­tó ablakot nyitni. Népsze­rűségével, kedveltségével a hírközlés többi eszkö­zének ma már igen nehéz versengeni. A körzeti stú­diók jelentőségét éppen a körzeti jellege fokozza. Helyes szemlélettel nem megyei vagy városi stú­diókat szerveztek, hanem a sok szállal egybefonódott körzetek fogtak össze, hogy saját lakosságukat széle­sebb körűen informálják, illetve önmagukat az egész ország előtt sokoldalúbban mutassák be...”

 

A Békés megyei Népújság november 24-i számában írta Fehér Kálmán:

„...Egyelőre a  budapesti l-es programban  jelentkezik saját  műsoraival a stúdió, eleinte ritkábban, majd – miután a stúdió munkatársai mindinkább be­lejönnek munkájukba, megtanulják a technikai felszerelések  használatát és megismerik működési területüket – egyre sű­rűbb időközökben. Az illetékesek később döntik el, hogy a szegedi stúdió milyen arányban ad műsorokat a központi adókon és – a szentesi adóállomás felhasználásával – helyi sugárzással. Helyi műsorsugárzásra minden va­lószínűség szerint csak akkor ke­rülhet sor, amikor a végleges stúdió elkészül. Akkor tehát egyrészt úgynevezett regionális műsorok készülnek majd, melyeket csak a szentesi adó sugároz, de mivel ennek hatósugara túlterjed a stúdiót létrehozó három megye határain, a műsorokat a Szolnok megyei tévé-előfizetők is láthatják. Másrészt – megrende­lésre – továbbra is készülnek felvételek a központi adók számára...”

 

Békés Sándor pécsi stúdióvezetővel Zelei Miklós készített interjút 2006 őszén, ebből részlet:

„– Hogy lettél te a pécsi stúdió kiválasztott vezetője?

– Az isteneket kérdezd! 1976-ban vagyunk, a Dunántúli Napló, és általa én is – ha szabad ilyet mondani – a csúcson vagyunk. A Dunántúli Napló 100 000 példányú, az általam szerkesztett Hétfői Dunántúli Napló 60 000 példányban jelenik meg – és ez egyedülálló az országban. Címsorainkat rikkancsok kiabálják. Amikor is július végén vagy augusztus elején hívat engem dr. Nagy József, a megyei pártbizottság akkori első titkára. Jelen van Bocz József, a Dunántúli Napló korábbi főszerkesztője, de ebben a minőségében a megyei pártbizottság ideológiai titkára. Tudatják velem, hogy a Magyar Televízió stúdiót létesít Pécsett és ennek a stúdiónak a megszervezésével és vezetésével engem kívánnak megbízni. Derült égből lórúgás. 1976. augusztus 1-jével mentettek fel a Dunántúli Napló főszerkesztő-helyettesi tisztségéből, és átvett a Magyar Televízió, főosztályvezetői rangban. Egy nem létező stúdió vezetőjeként. Olyannyira nem létezett a stúdió, hogy még épülete se volt. Én magam voltam a stúdió! A korra is, Nagy Richárdra is, és az utána következő dolgokra is nagy erővel világít rá a következő történet. Felvisz engem Bocz József Nagy Richárdhoz bemutatni, 1976 augusztusának első hetében, egy délutáni időpontban. A ház viszonylag üres volt, az elnöki folyosó határozottan csendes. Olyannyira, hogy Nagy Richárdnak a fröccsöket magának kellett elkészítenie. Erre világosan emlékszem. Bevezettek abba a gyönyörű szobájába, amely könyvekkel volt zsúfolt. Egy hatalmas dombortérkép volt a falon, amely az adók által besugárzott területeket jelölte, és vadásztrófeák is díszítették ezt a tágas, nagy terű szobát.

Bocz József és Nagy Richárd régi ismerősök voltak, és ennek megfelelően kezdődött a beszélgetés. Különböző utazásokat, közös ismerősöket elevenítettek fel, ahogy lenni szokott, hogyha két régi ismerős találkozik. Én, miután abban az épületben akkor voltam életemben először, a televízió elnökének a szobájában pedig különösképpen, némán és megilletődötten ültem a két nagy ember között, akik – még egyszer mondom – a közös élményeiket ízlelgették és élesztgették. Richárd saját maga készített fröccsöket. Híg fröccsöket ittak, ezt se felejtem el, szóval egyáltalán nem az alkohol volt a fontos, csak éppen hogy legyen valami az asztalon... És most jön egy anekdotaszerű történelmi tény. Már eltelt egy óra, vagy talán még több is. Összeszedtem, a bátorságomat és azt mondtam: „Nagy elvtárs, szeretnék valamit hallani, valami iránymutatást, feladatot kapni. Mit kell nekem ott csinálni?” Mire ő letette a fröccsöt, rám nézett, és azt mondta: „Azért kapod azt a kurva nagy fizetést, hogy kitaláld.” Ezt viccesen, mosolyogva mondta természetesen. A kinevezéssel egy időben megítélt fizetésem egyébként 6800 forint volt. De aztán együttműködésünk évei alatt bebizonyosodott, hogy amit mondott, halál komolyan gondolta. Soha semmilyen nyomást sem gyakorolt rám a stúdió irányvonalát, belső rendjét és mindennapi életét illetően. És én ezt a viccesen, mosolyogva mondott »útbaigazítást« komolyan vettem. Hogy azért kapom a fizetésemet, hogy kitaláljam létünk értelmét – és ezzel együtt vállaljam is a felelősséget.

Természetesen azzal a kérdéssel én is foglalkoztam, hogy ez a különleges szerencse hogyan érhetett éppen engem? Erre van egy tárgyszerű magyarázat, és van egy, a szimpátián múló magyarázat.

A tárgyszerű magyarázat az, amiről már szó volt: ebben a térségben, a Dél-Dunántúlon a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója – a nevében is benne van – egy megyék feletti intézményként, egy nem létező regionális rendszerben, körzeti feladatokkal jött létre. Ilyen munkát ebben a térségben talán egyedül én végeztem, a Hétfői Dunántúli Naplóval. Tehát ha ésszerű magyarázatot keresünk arra, hogy a kiválasztás miért esett énrám, akkor ez a magyarázat.

Ha nem ésszerű magyarázatot keresünk, hanem érzelmit, akkor ez, ahogy lenni szokott, csak bizonyos emberek szimpátiájával magyarázható. Én akkor harminchat éves voltam. Volt mögöttem már némi sajtógyakorlat, sőt bizonyos vezetői gyakorlat is. Teljes mértékben azonosultam a feladataimmal, jól akartam végezni a munkámat. Azt gondolom, hogy ez a hozzáállás és a viszonylagos fiatalságom sokak számára azt ígérte, azt sugallta, hogy ez a fiatalember ezt meg tudja tanulni. Mert egyébként semmilyen televíziós kapcsolatom, tapasztalatom nem volt, ezt mindig mindenkinek megvallottam.

– Hogyan készültél fel, mit tudtál a televíziózásról?

– Attól kezdve, hogy a kinevezésem megtörtént, hordtam haza a könyveket és semmi más nem érdekelt már, csak a televízió.

Akkoriban mindenkit bűvöletében tartott a televízió. Televíziót nézni akkor még társadalmi és baráti esemény volt. Ma a barátságokat szétveri a televízió, akkor összekötötte, mert a viszonylag kevés készülék mellett összejöttek az emberek, és borozgatás, beszélgetés közben tévéműsorokat néztek. És másnap mindenki arról beszélt, amit este látott. Ezért csodáltam is a televíziót. De azt is megvallom, hogy ami a konkrét televíziós munkát és gyakorlatot illeti, nos, az ellenszenvet váltott ki bennem. A különböző rendezvényeken, ahol a tévé stábja is jelen volt, nagyon kedvezőtlen benyomásokat szereztem. A televíziós kollégák egyrészt nagyon fölényesen viselkedtek, másrészt rendkívül kulturálatlanul. Ez egyébként máig gyakorlat. A legrosszabbul öltözött társaság mindig a tévések csoportja volt. Mi mindenhova nyakkendősen jártunk. Minket így tanítottak, és ez így volt a mi stúdiónkban is. Aki a legtoprongyosabb, a legápolatlanabb volt, az volt a pesti televíziós. És aki, persze a legelsőnek rohamozta meg a büféasztalt…

Úgyhogy engem ilyen élmények után mutattak be a Magyar Televízió elnökének, és én ilyen élmények után lettem a televízió elkötelezett dolgozója. Mondanom sem kell, hogy amikor elkezdődött a szervezés, a legtöbbet arról beszélgettünk egymással, hogy hogyan kell viselkedni, hogyan kell az emberekkel kapcsolatot teremteni, kapcsolatot tartani.

Máig tudnék mutatni olyan leveleket az 1977-78-as esztendőkből, melyeket különböző cégektől vagy falvakból kaptam: »Megvalljuk önnek, hogy amikor bejelentkeztek, hogy jönnek, nagy szorongással vártuk magukat.« Különböző indokokat írtak mellé. »És most szeretném megköszönni azt a baráti, közvetlen, oldott, segítő, élményszerű kapcsolatot és légkört, amit a munkatársai teremtettek.« Azt gondoltam, és ma is azt gondolom, hogy a méretek csökkenésével – ugye egy regionális stúdió végül is a nemzeti stúdióhoz képest egy kis intézmény – megnő annak az esélye, hogy a partnereinkkel közvetlenebb legyen a kapcsolat. És ezzel együtt a nézőknek az azonosulási esélye is növekedjen. Hisz róla szól a műsor, vagy ha nem róla szól, akkor ismeri, akiről szól. Ez a két felismerés alakította aztán a munkásságunkat.

– Miután kineveztek stúdióvezetőnek, hogy kezdted el a munkát?

– Főosztályvezetői rangot kaptam, és ez jelentős dolog volt. Sőt, azonnal az elnökség tagja is lettem, ami a kezdeményezés és a vidék akkori megbecsülésére utal.  De ezen kívül az első hónapban nem történt semmi. Egy bordó 1200-as Zsigulim volt akkoriban. Nos, az volt egy ideig a stúdió. Azzal jártam a várost, egyrészt kerestük a stúdió helyét, másrészt kerestem a munkatársakat. Megálltam a Pécsi Rádió előtt, üzentem, hogy jöjjön ki X.Y. Mindenkit ismertem a sajtó szakmában és engem is ismert mindenki. Beültünk az autómba, az volt ugyanis a »személyzeti«  interjúk helyszíne. Sokszor órákig beszélgettünk. Aztán valamikor szeptemberben kaptam egy MTV-s autót, és minden így folytatódott, de már egy Volgában.

Végül a város a legendás Sörház utca 8. számú házat ajánlotta fel. Ez egy történelmi hely Pécsett, nagyon sok közéleti esemény kötődik ugyanis hozzá. Szakszervezetek, cserkészek, sportkörök lakták és használták a különböző korokban. Persze, át kellett építeni. Azt, amennyire lehetett, én magam koordináltam, és Pestről Nánai György volt a segítőm. Nánai is főosztályvezető volt, és a Magyar Televízió elhelyezési ügyeivel foglalkozott. Szinte hetente Pécsre érkezett. A bútorokat is közösen válogattuk össze. Ez egy gyönyörű mese.  Mindeközben az építkezés, természetesen, emberi, személyzeti értelemben is folyt. Ennek az »építkezésnek« az volt a kiinduló pontja, hogy minden szervezetnek a tevékenységével négy kérdésre kell választ adni.

Az első és legfontosabb kérdés az, hogy mit csinálunk? Milyen »terméket« kell produkálnunk? Ez a televízió esetében a tartalmi rész a műsor maga. Ezért a legnagyobb gondot arra fordítottam, hogy az újságírói gárda legyen erős. Nyilvánvaló, hogy mindenki azokkal az emberekkel kezd, akiket ismer, és akikben bízik, úgyhogy az újságíró munkatársaim egy jelentős része a Dunántúli Naplótól, a másik része a Pécsi Rádiótól érkezett hozzánk. A Dunántúli Naplóból velem jött Pánics György, Füzes János és Hárságyi Margit. A Pécsi Rádióból jött Gombár János, Hídvégi József, Wolfart János.

A második kérdés, hogy hogyan csinálom meg azt a valamit, amit tartalomnak nevezek. A televíziókban ez a művészeti kivitelezés, mindenekelőtt a rendezés dolga. Rendezői vonalra elsőként Bükkösdi Lászlót hívtam meg, aki akkor a Pécsi Nemzeti Színházban dolgozott.

A további kérdés az, hogy mivel csinálom meg? Ez a műszaki műsorkészítők, a technika dolga. Ebben az első időben a pesti kollégák segítettek. Többen véglegesen Pécsre is költöztek.

Végül miből csinálom meg? Erről azt tudom mondani, hogy hála a jó Istennek, én még a televíziónak megéltem azt a korszakát, amikor ezek a mai, mindennapos filléres gondok ismeretlenek voltak. Minden fillérért meg kellett küzdeni, nem adta Richárd könnyen a pénzt, de amit érvekkel alá lehetette támasztani – mindent írásban kért, ki kellett fejteni, mit, miért, hogyan –, azt megadta. És ha ráírta, hogy »eng« – akkor az »eng« volt. Akkor az engedélyezve volt, tehát nem voltak anyagi, filléres gondjaink. Nagy Richárdnak volt egy nagyon fontos segítsége a mi számunkra – egy zseniális ötlet: amikor elkezdődött a konkrét műsorkészítő munka, akkor ugyanis fölajánlotta, hogy azokat az MTV-ben dolgozó jelentős személyiségeket, akik Pécsről származtak el, kölcsönadja nekünk. Hát ez egy csoda volt! Három ilyen ember dolgozott nálunk. Balog Mari, a neves riporter, aki a Pécsi Rádiónak volt korábban munkatársa. Eck T. Imre, rendező, aki pécsi születésű, és Varga János, szerkesztő-riporter, aki a Magyar Rádióból került át az MTV-hez.

Ez a három kolléga néhány hónapig rendszeresen lejárt Pécsre. A műsorokat mi csináltuk, de ez a három kiváló ember barátilag mindig ott állt a háttérben és segített, ha kellett. Nem csak szakmát, szemléletet is tanultunk tőlük. A szakma, a munka, a képernyő iránti alázatot. Máig mélységes érzelmi kötődés fűz hozzájuk…”

 

A Csongrád megyei Hírlapban december 25-én Fehér Kálmán részletesen beszámol a szegedi stúdió „kezdeti állapotáról”. Részletek:

„Kérem, tessék, ez itt a Magyar Televízió szegedi stúdiója. Fáradjanak beljebb! Most nincs felvétel, nem vi­lágít a »Csend! Adás!« feliratú tábla. Legközelebb januárban lesz együtt a stáb, addig csendes a folyosó, és ter­mészetesen a stúdió is. De azért ér­demes széjjelnézni! Egyelőre kissé szűken vagyunk. Ez a hely ideiglenes, míg fel nem épül az Úttörő téren az új stúdió. A szege­di tanács bocsátotta rendelkezésre, hogy mielőbb megkezdhessük a mun­kát. Leszünk még szűkebben is, majd jövőre, amikor kétszer-háromszor ennyien leszünk, s már birtokunkban lesz szinte minden technikai beren­dezés.

A stúdió fényei. De ne vágjunk a dolgok elébe! Eb­ből a szűk folyosóból eredetileg a sportcsarnok mellett épülő uszoda he­lyiségei nyíltak volna. Most a miénk. A papírvékony falak szerkesztőségi szobákat, öltözőket, sminkszobákat vá­lasztanak el egymástól. A szerkesztő­ségi szobák berendezése olyan, mint minden irodáé a világon, a sminkszo­ba leginkább egy kozmetikai szalon­hoz hasonlít. Igen, ez itt jobbra a stúdió. A sportcsarnok egyik edzőterméből ala­kították át. Hogy mekkora? Elég nagy: 12x15 méteres és 5,5 méter ma­gas. De a hasznos területe tulajdon­képpen csak 120 négyzetméter, mivel ez a hatalmas körfüggöny a többi he­lyet elveszi. A csaknem 5 méter ma­gas és körülbelül 40 méter hosszú körfüggöny feltétlenül szükséges a felvételek hátteréül, ezért is nevezik hori­zontfüggönynek. Nézzék a mennye­zetet: 60 centire a födémtől van a vi­lágítótesteket tartó térrács, melyre felszerelték a körfüggöny sínét és a világítótestek elektromos csatlakozóit is. Ne számolják, hány lámpa van, vagy 60, különböző teljesítményű fényforrás ontja a fényt, ha egyszer­re kapcsolják be valamennyit, 120 kilowatt a teljesítményük.

Felvétel csak éjszaka? Fönt a mennyezeten vannak a sport­csarnok számára kiépített klímacsa­tornák torkolatai is. Az elszívó és a befúvó berendezés. Ugyan volt velük egy kis baj: a karácsonyi gyermek­műsor felvételekor a lámpák úgy befűtöttek, hogy a karácsonyfára agga­tott szaloncukorból kiolvadt a csoko­ládé, és lecsöpögött a földre. A ren­dező először azt hitte, hogy egy gye­rek »ment bent ki...« A padló gumiból van – könnyű felmosni –, s alatta vastagon szét­terítve habszivacs törmelék, hogy letompítsa a léptek döngését. A falakon, látják, itt, a függöny mögött, ezek a fadobozok is elnyelik a hangot, s ja­vítják a terem akusztikáját. A külső hangszigetelés azonban nem éppen tökéletes, úgy tűnik, felvételt csak éj­jel szabad csinálni. Sportcsarnokban vagyunk, albérletben: az edzések és a versenyek természetes zaja annyira behallatszik, hogy tönkreteheti a nap­pali felvételt. Sok minden van még a falakon, rengeteg kábel, két nagy teljesítmé­nyű hangszóró, s csatlakozópanelek, melyekhez a kamerák és a mikrofo­nok csatlakoztathatók. S most nézzünk be egy pillanatra ebbe a kis szobácskába! Ez a magnó­szoba, két stúdiómagnetofonnal...”

 

November 25., Aczél György levelet küldött  Nagy Richárdnak, az MTV elnökének:

„Kedves Nagy elvtárs! Engedd meg, hogy ezúton is – most már nemcsak mint érdekelt, mint ennek a területnek egyik munkatársa – őszintén megköszönjem és szívből gratuláljak ahhoz a nagyszerű munkához, amelyet a két televízió stúdió létrehozásában Te és munkatársaid végeztetek. Köszönet érte, hogy ilyen gyorsasággal, ilyen nagyszerűen összehangolva és ilyen jól szervezve, komoly lépést tettünk előre, nem egyszerűen a magyar televíziózás, nem is egyszerűen a magyar kultúra, hanem a magyar szocialista társadalom egységesebbé tételéért. Ez egyik nagyszerű példája annak, hogy Budapest mellett most már más városok is bekapcsolódhatnak az országos szintre való fejlesztésbe...” (Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 39. doboz. MTV iratok.)

 

November 24-26 között Budapesten, a Magyar Televízióban tárgyalt, majd 1976-79 évre szóló együttműködési jegyzőkönyvet írt alá Jean Cazeneuve, a francia TF1 televízió elnöke és Robert Villeneuve, külügyi vezető.

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

 

November 25., Vietnami részről Tran Lam, a Vietnam Hangja Rádió- Televízió vezérigazgatója, magyar részről dr. Hárs István, a Rádió elnöke, ill. Megyeri Károly, a Televízió elnökhelyettese írja alá a magyar- vietnami rádió-tévé egyezményt; a teljes egészében felszabadult, egységes ország, a Vietnami Szocialista Köztársaság elsőként Magyarországgal hitelesített ilyen együttműködési okmányt. Ugyanezekben a napokban három évre szóló együttműködési egyezményt ír alá Marcel Jullian, az Antenne 2 francia tévé vezérigazgatója és Nagy Richárd, a Magyar Televíziói elnöke, tudósított erről a TV Híradó is.

 

Az MTI aznapi hírei között olvasható:

„Szembesítés a legilletékesebbekkel – a gyermekek a tévé műsorairól. Nemrégiben érdekes megállapodást kötött a Magyar Televízió és a Komárom megyei Tanács Művelődésügyi osztálya. A megye lehető­séget biztosít arra, hogy a Televízió véleményt gyűjtsön a gyere­kek körében a részükre készített filmekről, különböző tárgykörű tévés műsorokról. Bemutatókat, beszélgetéseket rendeznek a gyer­mekek körében a filmek, műsorok íróival, alkotóival, szereplői­vel, beavatják a gyerekeket a műsorkészítés titkaiba, összegezik észrevételeiket, javaslataikat. Az első ilyen közös rendezvény a Tatabányai József Attila könyv­tárban zajlott le, ahol Szabó Attila rendező Le a cipővel című vígjátékát mutatták be és vitatták meg a tatabányai gyerekekkel. A következőkben a Tízen Túliak Társasága és a Cimbora című irodalmi műsor szerkesztői viszik el új alkotásaikat a Komárom megyei gye­rekek körébe.”

(/MTI/ -bb. 4. vid/kz/rj –cz.)

 

November 26. 16.40-23.15 a Szovjet Televízió estje.

22.30 A „Taganka” Budapesten – a programon belül vetítették Bányai Gábor szerkesztő-riporter, Mestyán Tibor és Hollós Olivér operatőrök, Babiczky László rendező riportfilmjét a Taganka Színház budapesti vendégjátékáról.

 

November 27. 20.00 Gádor Béla – Görgey Gábor – Fényes Szabolcs: Részeg éjszaka – a Vidám Színpad előadásának keresztmetszete, felvételről.

 

November 30. 20.30 Lesz-e béka az olajfák alatt? – Chrudinák Alajos szerkesztő riporter és Várszegi Károly operatőr újabb közel-keleti filmje.

20.01 a 2. műsoron Szakonyi Károly: Adáshiba – komédia közvetítése a Pesti Színházból, felvételről.

 

December

 

Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola 2. sz. gyakorló általános iskolája szerződést köt az Iskolatelevízióval: „bázis­iskolaként" fog működni, és pedagógusai az egyes tantárgyi műsorok elkészítésében is közreműködnek.

Két új tévé-átjátszó adó (Pásztón és Móron) javítja az 1. műsor, egy pedig (Salgótarjánban) a 2. műsor helyi vételi lehetőségét.

Tizedik alkalommal folyik Moszkvában a szocialista országok tévéprogram-bemutatója, a Telefórum, a Magyar Televízió részvételével.

Az év utolsó hetétől szombaton is van már 2. műsor. (Vagyis: csak vasárnap nincs már választási lehetőség!)

 

December 3. 21.20 Egy hírszerző hazatérése – Menczel János, a TV Híradó szerkesztő-riporterének dokumentumfilmje Minarik századosról. Operatőr Lukács Lóránt, főszerkesztő Radványi Dezső.

 

December 10. 20.25 Mocsár Gábor: Gyémántok – tévéfilm. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Mensáros László, Lukács Sándor, Tordy Géza, Bánffy György, Benkő Gyula, Csomós Mari, Deák B. Ferenc, Györy Emil, Holl István, Joós László, Juhász Jácint, Kenderessi Tibor, Kiss István, Kránitz Lajos, Kristóf Tibor, Meszléri Judit, Molnár Piroska, Oszter Sándor, Paláncz Ferenc, S. Tóth József, Szoboszlay Sándor, Szokolay Ottó, Tándor Lajos, Téry Árpád, Varga Tibor, Végvári Tamás, Zách János. 

 

Az Esti Hírlap december 11- i számában írta (barabás):

„Hajdufy Miklós egyik legrégebbi rendezője a televí­ziónak, de teljesítménye még ma is roppant váltózó. Láttuk jó néhány kiemelkedő mun­káját, s láttunk nem kevés elkedvetlenítőt is. A nemrég lá­tott Sakk, Kemnelca úr ugyanolyan iskolásán unal­mas maradt a képernyőn, amilyennek megírták. A tegnap vetített Gyémántok viszont – a szövegében gondosan kimun­kált, cselekményében pergően fordulatos forgatókönyvet Mo­csár Gábor regénye nyomán Szabó György írta – Hajdufy egyik legkiválóbb rendezése. Sőt, a húszéves múltra visszatekintő egész magyar tévéjá­ték és tévéfilm művészetnek is a jobbak közt számon tartható alkotása. Szikrázóan elevenné, krimiszerűen izgalmassá rende­ződtek benne a szabadság­harc eseményeinek kiválasz­tott részletei. A Kossuth – Gör­gey párviadalról nem kisebb drámai remekkel rendelke­zünk, mint Illyés Fáklyalángja, amely óhatatlanul eszünkbe jutott tegnap este. A Gyémán­tok minőségéről vall, hogy te­levíziós alkotásként, drámai hatásának hőfokában nincs mit félnie az összehasonlítás­tól. Sokoldalúan világítja meg választott történelmi szerep­lőinek jellemét, politikai és társadalmi konfliktusait, gon­dolkodásának, érzelmeinek és szándékainak összeütközéseit, hitelesen ábrázolja kinek-kinek a maga igazát. A rendező mindezt végig feszültséget kelt­ve, izzó légkörben, Czabarka György remek képeinek és a pompás kísérőzenének a segít­ségével nem történelmi tabló­ként, hanem érzelmeinket mozgósító, agysejtjeinket gondolkodásra kihívó, lebilincselő drámai történetként vitte kép­ernyőre. Telitalálat volt Kos­suth szerepére Mensáros László, Görgeyére Tordy Géza, Madarász Lászlóéra Lukács Sándor kiválasztása.”

 

December 6., Kovács Béla főszerkesztő levélben tájékoztatta Nagy Richárdot, hogy a BM Határőrség Országos Parancsnoksága a határőrség népszerűsítéséért végzett kiemelkedő munkájukért Kiváló Határőr jelvénnyel tüntette ki az Őrizők című tévéfilm alkotóit (Vértessy Sándor szerkesztő-riporter, Peták István osztályvezető h., Pomezsánszki  György szerkesztő, Csanády A. Csaba gyártásvezető, Gubek Györgyné felvételvezető, Bónis Gyula operatőr, Gábor Annamária vágó).

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38 doboz, MTV iratok.)

 

December 13., Békés Sándor elkészíti a Pécsi Körzeti Stúdió 1977 évi munka és műsortervét, a létszám és műszaki fejlesztési tervet és az ehhez kapcsolódó költségvetési javaslatot.

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41 doboz MTV iratok.)

 

December 13 -14. az Intervízió tanácsának 60. ülésszaka Budapesten. A tagorszá­gokon kívül megfigyelőként részt vesz a tanácskozáson Svédország, Jugoszlávia és Ausztria televíziójának képviselője is. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulójának megünneplésével kapcsolatos műsorokról van elsősorban szó, de tárgyalnak már az 1978-as labdarúgó VB közvetítéseinek kérdéseiről is.

 

December 15. 20.50 Ez csak divat... – hat részes rajzos divattörténeti sorozat indult. Írta Komlós János és Kovásznai György.

 

Ugyanezen a napon a Politikai Bizottság ülésezett. Javaslat a kubai forradalom győzelmének 18. évfordulójáról történő megemlékezésre, a KB Agitációs és Propaganda Osztályának, valamint Külügyi Osztályának. A jegyzőkönyvből:

„A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy... a rádió, a televízió és a központi napilapok emlékezzenek meg az évfordulóról. Ismertessék a Kubai Kommunista Párt I. kongresszusán hozott határozatok végrehatásában elért sikereket, Kuba bel- és külpolitikai eredményeit. Méltassák az ország internacionalista külpolitikai tevékenységét, a szocialista közösség országaival folytatott egyre szorosabb együttműködést. Emeljék ki a kétoldalú kapcsolatainknak az élet minden területére kiterjedő dinamikus tervszerű fejlődését.”

 

Aznap jelent meg Nagy Richárd 17/1976. számú elnöki utasítása, amellyel létrehozta 1977. január 1-jével az MTV Elektronikus kísérleti Csoportját. A feladat meghatározása így szólt:

„Feladata a televíziózás és az ezzel kapcsolatos technikai megoldások új útjainak kutatása, melynek eredményeit az Elnökség által jóváhagyott éves műsorprogram megvalósításával realizálja. A csoport munkája a műsorkészítésen túl alapvetően kutatómunka, e mellett keresni kell a műsorgyártás költségeinek, elsősorban a díszletköltségek csökkentésének lehetőségeit...”

(­Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 38. doboz, MTV iratok.)

 

December 17., Aczél György miniszterelnök helyettesnek írta Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke, részlet:

„Az MTV-nél 1977. január 1-től Termelési Igazgatóságot szervezünk, amelynek élére Csapó András termelési igazgató elvtársat neveztem ki...”

(­Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 39. doboz, MTV iratok.)

 

Benke Valéria elvtársnő szóbeli bejelentése alapján a Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy Benke Valéria elvtársnő ugyanezen a napon előadást tart a Magyar Televízió vezető munkatársai részére a Központi Bizottság 1976. októberi határozatairól; erről szokásos módon hír jelenjen meg.

(Magyar Országos Levéltár - MSZMP KB PB – 288f.5/707.)

 

December 18. 18.55 a Horizont szerkesztőség műsora: A főtitkár. Leonyid Iljics Berzsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára ekkor volt 70 éves. A születésnap alkalmából tűzte műsorára a filmet a Televízió.

 

A Népszava december 21-i számában írta Mátai Györgyi:

„Már a dokumentumfilmhez illő és méltó cím emberközelséget sejtetett. A Horizont szerkesztőség műsorában bemutatott, Leonyid Brezsnyev életútját megörökítő film mindvégig hivalkodás nélküli egyszerűséggel idézte az SZKP főtitkárának küzdelmekben gazdag pályafutását – fiatal munkáséveitől történelmi személyiséggé válásáig. Egy cselekvő ember, kommunista, politikus, néppel-emberiséggel összeforrt államférfi portréja rajzolódott ki a filmkockák nyomán. A pálya íve mindannyiunk előtt ismert, a nemzetközi politikai életben a béke szolgálatá­ban végzett eredményes emberiségszolgálata is is­meretes. A film külön ér­deme, hogy hétköznapjait: magánéletét (unokáira büszke nagyapát) is em­berközelbe hozta. A hábo­rús – nálunk eddig keve­sek előtt ismert – dokumentumok, a novoroszíjszki hídfőért folytatott csatajelenet pedig a bá­tor katonát mutatta be a televízió millióinak.”

 

December 19. 20.05 kezdődik a Beszterce ostroma című Mikszáth-regény háromrészes tévé­változata, Zsurzs Éva rendezésében. Dramaturg Litványi Károly, operatőr Lukács Lóránt. Szereplők: Bessenyei Ferenc, Nagy Attila, Körmendi János, Kömíves Sándor, Horkai János, Láng József, Zenthe Ferenc, Csűrös Karola, Erdődy Kálmán, Solti Bertalan, Hűvösvölgyi Ildikó, Lukács Sándor, Gáti József, Deák Sándor, Rátonyi Róbert, Náray Teri, Ungváry László, Fülöp Zsigmond, Pártos Erzsi, Horváth Gyula, Siménfalvy Sándor, Felföldi Anikó.

 

A Népszava december 28-i számában írta - rév -:

„...Mikszáth Kálmán Besz­terce ostroma című regé­nye mozgalmas cselekmé­nyével, kerek epizódjai­val, szatirikus korrajzá­val, pompás figuráival szinte képernyőre termett. Az utolsó magyar várúr, a »bolond« Pongrácz gróf története azonban – könnyed olvasmányossága mellett – sokrétű mű. Humor és romantika, tra­gikomédia, és realista társadalombírálat ötvöződik benne. Pongrácz gróf, aki kizárta várából a XIX. századot, megkésett, hamis il­lúziókban ringatja magát, akárcsak a kiegyezés utá­ni, félfeudális Magyarország társadalma...

Zsurzs Éva jól ismeri Mikszáth világát. A Fekete város tévéváltozatában megcsodáltuk az ap­ró részletekre is kiterjedő műgondját, a kis képernyőn is mozgalmas, korhű légkört teremtő rende­zését. Ezúttal azonban helyenként – különösen a második részben – von­tatottan, lustán mozdult előre a cselekmény, s ez éppenséggel nem jellem­ző Mikszáthra. Forgatókönyvi hiba...”

 

A Magyar Nemzet december 29-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:

„...Akárki segédkezett azonban Zsurzs  Évának a Mikszáth-mű televízióra vitelében, lelkiismeretességével arányta­lanná tette a film kompozíció­ját. A regény valamennyi cse­lekményszálát, minden mozzanatát, színét és árnyalatát szerette volna átmenteni a tévéváltozatba, s azt hitte, a sorozatforma erre korlátlan lehetőséget ad. Nem elegendő azonban három televízió est sem ahhoz, hogy ennek a gaz­dag mondandójú és cizellált írásművészeti műnek a teljes­sége megidézhető legyen a képernyőn. A teljesség, a töké­letesség tisztes igénye tette végül is tökéletlenné a soroza­tot. Aránytalanul hosszúra és eseménytelenné sikeredett ily módon már az első rész, ame­lyet afféle expozíciónak szánt a rendezés. A televízió azonban nem viseli el a hosszas bevezetést, a történet előtörté­netének részletező magyarázatát. A televízió mozgást kí­ván, s mozgalmasságot, történést szeret látni a néző...”

 

Az Esti Hírlap december 27-i számában írta Bársony Éva, részlet:

„Tévékudarc, három részben. A Beszterce ostromával Zsurzs Éva egyszerűen nem tudott mit kezdeni. Nem őrizte meg az eredeti mű értékeit, de átvette belőle a Mikszáthnál csak felüle­ti hatáselemként használt anekdotizálást, nem találta meg a regény szatirikus társadalomkritikájának egyetlen lehetőségét sem, de kiszedegette belőle a szélsőséges figurákat. Már ennyi is elég lett volna ah­hoz, hogy a tévéjáték kü­lönösen három részre nyújtva, az élvezhetetlenségig elvékonyodjék. A for­gatókönyvben, amelynek szerzőjét sem a műsorból, sem a főcímből nem ismer­hettük meg, nem volt há­rom estére való anyag. Mintha egy színmű három felvonását láttuk volna, há­rom egymást követő estén. De mindezt betetőzte, hogy a tévéjáték mágneses kép­rögzítő berendezéssel ké­szült. És itt engedtessék meg néhány szó erről a kizáró­lag a tévében használható eszközről, amiben sokan az egész tévéjáték-dramatur­giát meghatározó közeget látják. A képmagnó többek között abban különbözik a filmfelvevőtől, hogy a különböző jeleneteket folya­matosan rögzíti, tehát a szalagra a kész tévéjáték kerül. Bár a jelenetek tet­szés szerint megismételhetők, a szalagon csak az az egyetlen felvétel marad, amit a rendező legjobbnak tart, ellentétben a filmmel, ahol több elkészült felvé­tel összehasonlítása után választható ki a legmegfe­lelőbb, vagy akár annak bármilyen rövid részlete. A film nagy részben a vágó­asztalon készül, a képmag­nónál ilyen lehetőség a mai technika mellett nincs. Az következik ebből, hogy a képmagnóval dol­gozó rendezőnek egészen új módszereket kell alkal­mazni a színészvezetésben és a képek beállításakor...”

 

December 21. 20.00 Ismét külpolitikai Fórum.

 

Ezen a napon sajtótájékoztató tartott Nagy Richárd, a televízió elnöke, az 1977-es műsortervekről, de szó esett az intézménnyel kapcsolatos elképzelésekről is. Másnap a Magyar Nemzet, a Népszava, a Népszabadság és a Magyar Hírlap is részletes tudósítást közölt a tájékoztatóról, részletek a cikkekből:

 

A Népszava december 22-i számában írta G.I.:

„Elöljáróban néhány ér­dekes statisztikai adat Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke beszá­molójából: Magyarországon jelen­leg kétmillió-kilencszáz-ezer televíziós vevőkészü­lék »talált gazdára«. A színes apparátok száma: huszonnégyezer. Mindez azt jelenti, hogy szinte minden negyedik lakosra jut egy televíziós készü­lék. (És ez nemzetközi vi­szonylatban is jelentős.) A televízió hetente nyolcvankét órán át »üzemel« a »másfél« csatornán. Évi filmszükséglete: négyszáz nagyjátékfilm és nyolcszáz dokumentum­film. A televízió egypercnyi műsora (ideértve a szünetjelt, s a műszaki hibát is) pontosan 5433 forintba kerül. A műszaki fejlesztés, a jövő terveiből is hadd idézzünk néhány érdekes adatot: A Telecentrum (amely minden problémát megoldhatna) 1990 előtt »nem realizálódhat« (hat-hét milliárdot igényelne). De addig is a televízió próbálja »áthidalni« a nehézségeket. Például a Szabadság téri székházban há­rom új stúdió épül a kö­vetkező esztendőkben. Ugyancsak a következő esztendőkben felépül a székház közelében az új tízemeletes szolgáltatóház. S előreláthatólag 1977 elején átadják az új gyártó részleget Óbudán, a Bojtár utcában.”

 

Magyar Nemzet, december 22.:

„...Főként a szórakoztató és az irodalmi, zenei műsorok tar­togatnak sok érdekességet 1977-re. Csak a derű óráit szá­molom címmel irodalmi-zenei tévésorozat indul a jövő év­ben, valamennyi műsor élő adásban. Fogadjunk, hogy vé­gignézi! – ezzel a kihívó cím­mel kilenc alkalommal kerül szórakoztató műsor szombatonként a képernyőre. Nyáron dalénekes vetélkedő lesz, augusztus huszadikától pedig ismét népzenei vetélkedő kezdődik, a Repülj páváéhoz hasonló. Ismét meghirdeti a televízió a nemzetközi karmester vetélkedőt... A drámai főosztály munkái között szép számmal szerepelnek magyar irodalmi remekművek adaptációi...” 

 

Magyar Hírlap, december 22.:

„...A műsoridő növelése továbbra is fokozatosan, lépésről lépésre történik. A jövő évben, 1977-ben két jelentős változásra kerül sor. Január elsejétől a második csa­torna szombaton is sugároz mű­sort. Így bővül a hétvégék műsorválasztéka, s lehetőség nyílik az árnyaltabb programok össze­állítására is. Legalább ennyire jelentős, hogy a következő évtől a hétköznapi adások – leszámít­va természetesen a továbbra is jelentkező délelőtti adásokat – mindig ugyanabban az időpont­ban, 16 óra 45 perckor kezdőd­nek. Az állandó műsorkezdés be­vezetése feltétlenül hasznos, s nyilván növeli majd a kora dél­utáni adások iránti érdeklődést. A távolabbi jövőben szerepel a vasárnapi második adás bevezeté­se. Elképzelhető, hogy a második csatorna vasárnap nem este, hanem a délutáni órákban fog mű­sort sugározni – így bővítve az ünnepi kínálatot. A hétfő 1977-ben is adásmentes nap marad.

A két vidéki körzeti stúdió a jövő évben változatlanul a köz­ponti adó műsorainak keretében jelentkezik. A jelenlegi ötéves tervben csak a pécsi és a szegedi stúdió fog működni – a három másik (Miskolc, Debrecen és Győr) csak később jön létre. Az 1977-es év műsorpolitikájáról szólva a televízió elnöke el­mondta, hogy a lehetőségekhez képest továbbra is színvonalas, társadalmilag fontos programokat kívánnak sugározni. A politikai műsorok közül a következő évben is jelentkezik a népszerű Fórum, a Nemzetközi stúdió és más adá­sok. Egyebek között egészségügyi, népgazdasági és honvédelmi Fó­rumot terveznek a jövő évre. A szocialista brigádmozgalom ápri­lisban megrendezendő értekezle­tére is felkészül a televízió...”

 

December 25. 21.35 ismét Zenés TV Színház bemutató, Delibes – Harangozó: Coppélia – balett tévéváltozta. Dramaturg Hámos Veronika, vezető-operatőr Darvas Máté, rendezte Bednai Nándor.  

 

December 28. 20.01 a 2. műsoron Shakespeare: Lear király – dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.

 

December 29. 18.00-22.35 román est.

 

December 31. 21.50 Nem ismerünk lehetetlent... – a Televízió szilveszteri műsora. Szerkesztő Ágoston György és Búzáné Fábri Éva, rendező Kalmár András.

 

Az év végi statisztikákból:

 

A TV Híradó az 1976-os évben 7620 külföldi képanyagot kapott (ebből United Press (UP) 4030 és Visnews (VN) 3003 volt!). A Magyar Televízió külföldi partnereinek 1226 tudósítást küldött ki, a korabeli statisztikai adatok szerint.

 

1976-ban 215 (összesen 9419 perc időtartamú) műsort küldött Televíziónk az Intervízió-partnereknek, és tőlük 355 (16 910 percnyi) program érkezett hozzánk. Mind a küldött, mind a ka­pott anyag túlnyomó része már színes. Egyébként 58 országgal volt kapcsolatban az év során a Magyar Televízió. 70 forgató­csoport járt a szocialista országokban, 60 a kapitalista világban, 20 pedig a fejlődő országokban.

Gellért Endre részletes kimutatást készített az 1976 évben átvett és kiküldött műsorokról az Intervízió „cserében”:

Beérkezett műsorok

db

perc

Tévéjáték, sorozat

102

7389

Dokumentum, ismeretterjesztő

123

3722

Magazin

39

1274

Komolyzene

10

596

Szórakoztató

30

1115

Gyermek és Ifjúsági

51

2814

Összesen 355 (16.910 perc)

 

Kiküldött műsorok

db

perc

Tévéjáték, sorozat

57

3709

Dokumentum, ismeretterjesztő

51

2052

Magazin

11

533

Komolyzene

11

533

Szórakoztató

55

1736

Gyermek és Ifjúsági

31

1389

Összesen 215 (9.419 perc)

(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9 41. doboz MTV iratok.)

 

Volt 2 558 905 rádióelőfizető és 2 477 219 tévé-előfizető (az évi növekedés 21 545, ill. 86 846). A még min­dig tetemes tévé-növekedés következtében száz családra országo­san már 74 előfizetés jut – Budapesten 76, vidéki városokban 87, községekben 66. A megyék közül Fejér az első (86), a városok közül Győr és Szeged (91-91). Egyes megyékben ill. a vidéki városok összességében már több a bejelentett televízió, mint a rádió.

 

Nőtt az év során mind a rádió-, mind a tévékészülékek kelen­dősége. Fekete-fehér televízióból 238 700 (1975-ben 236 300) készüléket adtak el, asztali rádióból 172 500-at (1975-ben 148 700-at), zseb-, táska- és autórádióból 555 600-at (1975-ben 472 300-at). A színes tévékészülékek forgalma egy év alatt megháromszoro­zódott.

 

 

Felhasznált irodalom:

 

MTV archív adatbázisok

MTV TV Híradó statisztikák

MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.

A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.

Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai

Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)

Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai

www.tvarchivum.hu/tvtörténet – tévétörténeti honlap

Rádió és Televízió Újság 1976.

MTI híranyagok 1976.

Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története

Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.

Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei

Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)

Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.

Köztévé 1976, Aczél Endre szövege

Magyarország 1976

Népszabadság 1976

Népszava 1976

Hajdú-Bihari Napló 1976

Petőfi Népe 1976

Észak-Magyarország 1976

Magyar Nemzet 1976

Magyar Hírlap 1976

Magyar Ifjúság 1976

Esti Hírlap 1976

Szolnok megyei Hírlap 1976

Tolna megyei Népújság 1976

Magyar Ifjúság 1976

Vas Népe 1976

Kelet-Magyarország 1976

Csongrád megyei Hírlap 1976

Nógrád 1976

Társadalmi Szemle 1976

Békés megyei Népújság 1976

Élet és Irodalom 1976

Élet és Tudomány 1976

Délmagyarország 1976

Magyarország 1976

Filmvilág 1976

Filmkultúra 1976

Film Színház Muzsika 1976

RTV Szemle 1975

MTI C 1976. XXI. évf.

Newsweek 1976.

Köznevelés 1976.