1978
Dunavölgyi Péter:
A magyar televíziózás történetéből XXII. (1978)
Hazahozták a magyar szent koronát az Amerikai Egyesült Államokból.
Magyari Béla és Farkas Bertalan megkezdte szovjetunióbeli felkészülését a szovjet-magyar űrprogram keretében.
Elhunyt Honthy Hanna színésznő, Nagy László költő, Ortutay Gyula akadémikus.
Párthatározat született a háztáji gazdaságok támogatására.
Forgalomba kerülhetett a Béres-csepp.
Meggyilkolták Aldo Moro volt olasz miniszterelnököt, külügyminisztert.
Meghalt VI. Pál pápa. Utóda I. János Pál lett, ki azonban csak harmincnégy napot töltött Szent Péter trónján, mert egy szívrohamban meghalt, így újabb pápaválasztás volt. Karol Wojtyla, Krakkó érseke II. János Pál néven lett az új pápa.
Megkezdődött a Vörös Brigádok pere Torinóban.
Camp Davidben Begin izraeli miniszterelnök és Szadat egyiptomi elnök aláírták a megállapodást.
Iránban megdöntötték Reza Pahlavi sah hatalmát, az ország vezetője Khomeini ajatollah, síita főpap lett.
Afganisztánban is puccs volt, Nur Mohamed Taraki lett az ország elnöke.
Megszületett a világ első lombikbébije.
Londonban színpadra került az Evita, Lloyd Webber musicalje.
Élőben közvetíti a Televízió a korona hazaérkezését, a foci VB-t és a kubai VIT-et.
Közvetítőkocsit ajándékoz az MTV az Etióp Televíziónak.
Elhunyt Lakatos Vince, Zsigmondi Boris.
Nagy sikerrel mutatják be a Szabó Magda regényéből készült tévéfilm-sorozatot, az Abigélt.
Elkészült az első tévéjáték a Pécsi Körzeti Stúdióban.
A Televízióban újabb stúdióépítésre került sor. Mivel a Szabadság téren erre már nem volt hely, egy óbudai, használaton kívüli zsinagógaépületet ala¬kítanak át. Stúdió- és világosítótér, valamint személyzeti helyiségek épülnek, stúdióelektronika beszerzésére nem volt lehetőség. Alkalmilag kihelyezett közvetítőkocsi és rögzítő kocsi segítségével indul meg a műsorok konzervdobozra gyártása.
A Bojtár utcai telephelyre új közvetítőkocsi érkezik (Sz.5).
Televíziós díjak
Monte Carlo:
Segítsetek!- tévéfilm. UNDA-díj és a legjobb férfialakítás díja (Madaras József). Rendező Nemere László, forgatókönyv Szántó Erika és Nemere László, dramaturg Schulze Éva, operatőr Bornyi Gyula.
Plovdiv:
Fent a Spitzbergáknál - tévéjáték. Bronz Láda (3.) díj. Rendező: Zsurzs Éva, operatőr Lukács Lóránt, forgatókönyv Benedek Katalin, dramaturg Litványi Károly.
Sopot:
Egy kiállítás képei - a televíziós műsorok versenyében II. Díj. Rendező Szitányi András, szerkesztő Fellner Andrea, operatőr Szálai László, zene Muszorgszkij.
Lipcse:
Háború a Szaharában - riportfilm. A dokumentumfilm kategória díja. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Halász Mihály.
Hírmondó - dokumentumfilm. Elismerő oklevél. Rendező Lakatos Vince.
Kéznyomok - MIFED-díj. Rendező Szemes Mariann, operatőr Haraszti Zsolt, forgatókönyv Morvay István, szerkesztő Lőrincz Zsuzsa.
Miskolc:
Lesz-e béke az olajfák alatt? - A HÉT riportfilmje. A SZOT fődíja. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.
Kézben egy szív - Borsod megye tanácsának nagydíja. Író, operatőr, rendező Somló Tamás, szerkesztő Sárdi Anna.
Hogy a lifttel mennyi baj van - riportfilm. Miskolc város nagydíja. Rendező Vitézy László, operatőr Kovalik András, szerkesztő Hollós Ágnes.
Kategória díjak:
Tisztelendők: Itália - riportfilm. Rendező Radevszki Teodor, operatőr Halász Mihály, szerkesztő Róbert László.
Naplemente (Sorbanállók) - dokumentumfilm- sorozat epizódja. Rendező, író Lakatos Vince, szerkesztő Koós Béla, operatőr Lakatos Iván.
Zsoldosper Angolában - tudósítás, filmpublicisztika.
Walesi bárdok - ismeretterjesztő. Rendező, író, operatőr Fehér György, szerkesztő Csonka Erzsébet.
Házigazda: Varga Imre - portréfilm. Riporter Vitray Tamás, szerkesztő Lehel Judit, operatőrök Darvas Máté, Halász Mihály, Illés János, rendező Born Ádám.
A Magyar Film és Tévékritikusok zsűrijének három egyenrangú díja:
Bokor Péter rendezőnek,
a Beszéljük meg című sorozatnak,
és a Szerelik a 750 kilovoltos távvezetéket című híradó anyagnak (operatőr Zih Béla).
Közönségdíjak:
Lesz-e béke az olajfák alatt? - A HÉT riportfilmje. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Várszegi Károly.
Kanadai randevú - dokumentumfilm. Rendező Kígyós Sándor, operatőr Butskó György, szerkesztő Radványi Dezső.
Hadüzenet nélküli háború Afrika "szarván"! - tudósítás-filmpublicisztika. Szerkesztő-riporter Chrudinák Alajos, operatőr Halász Mihály.
A világ kilencedik csodája - ismeretterjesztő film. Operatőr Mátray Mihály.
Suga Juli és a többiek - portréfilm. Szerkesztő Fröhlich Márta, operatőr Mátray Mihály, rendező Kende Márta.
Dokumentumok az ellenforradalomról - híradó anyag.
Az MTV Elnökének különdíja:
Horvát János szerkesztő-műsorvezetőnek és Halász Mihály operatőrnek.
Riga, Az ember és a tenger fesztivál:
A világ nagy folyói: a Duna - Elismerő oklevél. Rendező Paulus Alajos, forgatókönyv Kővári Péter és Flórián Endre, operatőr Bónis Gyula, szerkesztő Flórián Endre.
Melbourne:
Fejfák - szerkesztő-rendező Olasz Ferenc, operatőr Jankura Péter (n.a.).
Csontváry: Mária kútja Názáretben - Részvételi oklevél. Szerkesztő-rendező Olasz Ferenc, operatőr Németh Attila.
Veszprém:
Segítsetek! Segítsetek! - tévéjáték. Veszprém város díja. Rendező Nemere László, operatőr Bornyi Gyula, forgatókönyv Szántó Erika és Nemere László, dramaturg Schulze Éva.
Naponta két vonat - tévéfilm. Fődíj. Rendező Gaál István, dramaturg Lendvai György, operatőr Kocsis Sándor, író Gorkij, zene Szöllősy András.
Felső-Ausztria - tévéjáték. Rendező Gothár Péter, operatőr Márk Iván, író Franz Xavér Kroetz, Oravecz Imre, dramaturg Boldizsár Miklós.
Örkény István: Egyperces novellák - rendező Kern András, operatőr Halász Mihály, szerkesztő Radványi Ervin.
Az egymillió fontos hangjegy című sorozatból a Fonográf együttessel készített műsor - rendező Bodnár István, operatőr Szabados Tamás.
Különdíjak:
Fehér Györgynek, a Bosszú című tévéfilm rendezéséért,
Czabarka Györgynek, a Bosszú című tévéfilm operatőri munkájáért,
Bánsági Ildikónak, a Bosszú című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Szőllősy Andrásnak, a Naponta két vonat című tévéfilm kísérőzenéjéért,
Fekete Andrásnak, a Naponta két vonat című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Száraz Györgynek, a Császárlátogatás című tévéfilm forgatókönyvéért,
Szegedi Erikának, Az őszi versenyek című tévéfilmben nyújtott alakításáért,
Madaras Józsefnek, a Segítsetek! Segítsetek! című tévéjátékban nyújtott alakításáért,
Csurka Istvánnak A túrógombóc című tévéfilm irodalmi anyagáért.
A tévékritikusok különdíja:
A Bosszú - tévéjáték. Rendező Fehér György, író Dosztojevszkij, fordító Makai Imre, operatőr Czabarka György, zene Szunyogh Balázs, dramaturg Litványi Károly.
Sakk-matt - rendező Félix László, operatőr Molnár Miklós, író Eugene Seribe, forgatókönyv Mészöly Dezső, dramaturg Ruitner Sándor, zene Fényes Szabolcs. Közönségdíj:
Magyar Állami Ifjúsági Nívódíj:
Palacsintáskirály - zenés mesefilm. Író Fésűs Éva, zene Tamási Zdenkó, dramaturg Békés József, operatőr Mestyán Tibor, rendező Katkics Ilona.
Január
Taliándörögdön felavatják az első hazai űrtávközlési állomást. Az avatóbeszédet Havasi Ferenc miniszterelnök-helyettes mondta.
Új tévéátjátszó adó lép üzembe Keszthelyen és Siklóson.
Január 3. 20.01 a 2. műsoron Arcélek a közéletből - Kardos István szerkesztő-riporter és Endrődi Sándor rendező dokumentumfilm-sorozata indult. Az első rész dr. Stefanits Józsefet mutatta be, aki a bírói gondolkodásmódról és a műhelymunkáról beszélt.
Január 4. 19.30 a TV Híradó beszámolt Herold Pinter: A gondnok című darabjának Pesti színházi bemutatójáról (Moldoványi Ákos és Butskó György).
20.00 Cigánykerék - tévéfilm bemutatója. Írta Erdős István, dramaturg Békés József, operatőr Hollós Olivér, rendezte Csányi Miklós. Szereplők: Katona Ágnes, Kőhalmy Attila, Szabó Tünde, Csongrádi Kata. A film valószínűleg ezen a napon nem került sugárzásra, mert később, mint bemutató szerepel a műsorújságban február 14-én 20.00-kor! A hozzá kapcsolódó információk a februári adásnapnál olvashatók.
20.35 a 2. műsoron Rólunk van szó címmel indul a tévé ifjúsági politikai vitaköre. Szerkesztő-műsorvezető Pomezsanszki György, rendező Csányi Miklós.
Január 5. 20.00 Hadüzenet nélküli háború Afrika "szarván" - Chrudinák Alajos szerkesztő-riporter és Halász Mihály riportfilmje. (Halász Mihály élményeiről, a forgatás viszontagságairól a Fejezetek a Magyar Televízió történetéből XXI/2. részében mesél).
20.50 a Zenés Tv Színház bemutatója, Verdi: Otelló. Vezényelt Ferencsik János, dramaturg Bánki László, rendezte Horváth Ádám, operatőrök: Bodó János, Boldizsár Károly, Kaplony Miklós, Király Sándor, Pellei István. Szereplők: Otelló - Simándi József, továbbá: Melis György, Berkes János, Horváth József, Kováts Kolos, Nádas Tibor, Kovács Péter, Pitti Katalin, Takács Klára.
A Rádió és televízió Újság 1978/1. számában Bánki László szerkesztő, dramaturg írta:
"Mi, televíziósok nagyon sok szép feladatot kapunk annak érdekében, hogy a nézőknek, vagy legalább egy részüknek örömet szerezzünk. (Sajnos tudjuk, hogy ez nem mindig sikerül, pedig mindig ezt szeretnénk). Nekünk, zenei szerkesztőknek talán egy kicsit könnyebb dolgunk van, mert a muzsika, a szép zene mindig utat talál a nézők füléhez, lelkéhez. A Zenés tévészínház sorozatában meg aztán különösen sok a variációs lehetőség. Nagy büszkeség új magyar mű létrehozásán fáradozni, afölött bábáskodni. Megtisztelő feladat, ha kifejezetten szórakoztató művek létrehozásán dolgozunk. A legszebb munkáink közé mégis az tartozik talán, ha az emberiség (szűkebben a zenetörténet) abszolút remekműveit vihetjük képernyőre. A Zenés tévészínház hatodik esztendejében - számunkra, akik részesek vagyunk Verdi Otelló című operája televízió-változatának létrejöttében - talán az eddigi legnagyobb vállalkozás ennek a műnek a tévésítése. A mű abszolút remekmű.. A világ operairodalmának felbecsülhetetlen értéke, a 80. évéhez közel járó olasz mester életművének egyik csodája. Horváth Ádám rendező s jómagam boldogok voltunk, amikor sikerült Ferencsik Jánost, a hazai opera-játszás avatott mesterét megnyernünk a zenei vezetésre. Szerencsénk van, hogy Simándy József túl a hatvanadik évén, alkotó erejének teljében van, és Melis Györggyel együtt meghatározza Otelló és Jágó figurájának megjelenítését. Ügy érezzük, hogy a fiatal éne-kesnő, Pitti Katalin méltó partnere a két művésznek. Egybevetve: reméljük, hogy az operakedvelőknek (de mindazoknak, akik a szépet, a maradandó élményt a televízió képernyőjén szeretik) örömöt szerez e bemutatóval a televízió."
A Film Színház Muzsika 1977/43. számában Toray Aliz tudósított a forgatásról, részletek:
"Komoly távolságokat teszt meg, aki ezt a díszletet bejárja. Kiléphet a mellvédre - igaz, a tenger szelíd vagy haragos hullámait csak az elektronika varázsolja majd a kék körfüggönyre -, felmehet a kényelmes léptű lépcsőn, be az árkádsor alá, ahonnan a kocsma ajtaja nyílik. Hófehérség, vakolt, meszelt tisztaság mindenütt. Beljebb, ékben, szobákban folytatódik a fehérség, csak a sötétre pácolt, nehéz, veretes ajtók szakítják meg a fal simaságát. Azért érdemes erről a díszletről beszélni, mert soha nem látszik, soha nem játszik. Csak éppen magával ragadó erővel hat, nagy lélegzetű hátteret ad a monumentális zenének és feltörő indulatoknak. A díszlet tervezője Kézdy Lóránt.
- Ebben a térben nincs semmi a reneszánszból, a velencei mór arany, aprólékos díszű környezetéből.
- A díszlet eltér az Othello megszokott díszletétől - mondja. Az a feltett szándék formálta ilyenné, hogy adjuk vissza a zenének a jogait, hagyjuk a zenét élni, formálni, hangulatokat kelteni. Az operafilmeknél általában az uralkodik. Mi az Othellot megfosztottuk romantikus operai kellékeitől; emberközelbe hozzuk, s a belső történésekre helyezzük a hangsúlyt...
Pitti Katalin, a barna hajú Desdemona napfényszínben, Simándy József, a barna bőrű Othello világos vörösben, Simándy áttetsző kék szeme - barna! A maszkmester Bócz Mara számára nem kevés gondot jelentett a kék. Ez a tévéváltozat ugyanis a színpad tág távoli képeivel ellentétben közeliekben játszódik. A rendezői elképzelés megvalósítása érdekében Simándy szeme színén kellett változtatni. A tudomány, az orvostudomány sietett a probléma megoldására. Komoly vizsgálat, professzori közreműködés eredményeképpen született meg a színezett kontakt üveglencse, amelynek kemény tekintete mögül néz szét a színész az egybegyűlteken..."
Január 6. 18.30 Belépés csak TV-nézőknek - a sorozatban a Belügyminisztérium Forradalmi Rendőrezredéhez látogattak el a televízió munkatársai. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, vezető-operatőr Nagy József, rendező Pintér Gyula.
20.25 Gribojedov: Az ész bajjal jár - vígjáték tévéváltozata. Dramaturg Aczél János, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendezte Lengyel György. Szereplők: Balázsovits Lajos, Vajda László, Egri Márta, Esztergályos Cecília, Tahi József fh., Piróth Gyula, Koltai Róbert, Márton András, Lontay Margit, Komlós Juci, Pethes Sándor, Horesnyi László, Pécsi Ildikó, Markovics Bori, Hegedűs Eszter, Kéry Gyula, S. Tóth József, Kovács Gyula, Dimulász Miklós fh., Dobos Katalin fh., Horinetczky Erika fh., Újhelyi Olga fh.
Ezen a napon a Korona hazaérkezésről élő közvetítésben (Ferihegy, Parlament előtt és a Kupolaterem) és híradó tudósításokban számolt be a televízió. Később az események képanyagából a TV Híradó munkatársai egy külön kisfilmet is összeállítanak (Moldoványi Ákos). Cyrus Vance amerikai külügyminiszter személyesen hozta vissza a koronát Magyarországra, persze az amerikaiak "a gesztust gondosan megkoreografálták." Carter a magyar "népnek" kívánta visszaszolgáltatni a jogos tulajdont. Ezért aztán a protokoll egyeztetések során végül is a fogadásból Kádár és a párt ki kellett, hogy maradjon. Magyar részről Vance-től Apró Antal, a parlament elnöke vette át a Koronát a Parlament épületében. A hazatért kincseket a Nemzeti Múzeumban állították ki, hosszú sorokban várakoztak az emberek, hogy közelről láthassák.
Később - Január 12. 20.55 - A Korona története címmel dokumentumfilmet mutattak be a magyar korona történetéről és kalandos évszázadairól. Írta Benedek István Gábor és Torda István, szerkesztő Havas Judit, operatőr Haraszti Zsolt, rendezte András Ferenc.
A Filmvilág 1978/3. számában írta Balázs György:
"A TV munkatársait - András Ferenc rendezőt, Havas Judit szerkesztőt - dicséri, hogy hagyták a tudósokat, s magát az érdekes tárgyat érvényesülni (s ezt jól megválasztott illusztrációkkal segítették). E film jelezte a korona eredete körüli vitákat; reméljük, egyszer majd, ha a tüzetes vizsgálatok megtörténtek, újra találkozhatunk a képernyőn tudósainkkal."
Január 10. 19.30 Tóth Károly, a TV Híradó moszkvai tudósítója, akik Elek Jánost váltotta a tudósítói poszton, számolt be a Híradó adásában a Szajuz 27 startjáról.
20.55 Tisztelendők - ismét jelentkezett Róbert László feltűnést keltő dokumentumsorozata. Operatőr Dubovitz Péter, rendezte Radevszki Teodor.
A Rádió és Televízió Újság 1978/1. számában Horváth J. Ferenc, a TV Híradó főszerkesztő-helyettese - aki a műsor külpolitikai részét irányította - bemutatta a nézőknek, hogy is készülnek a külpolitikai hírek, tudósítások a műsorban:
"A TV Híradó külföldi tudósításai. Milyen nyersanyagból állítják össze a TV Híradó nemzetközi részét? Milyen csatornákon érkeznek a szerkesztőségbe a külpolitikai eseményekről a szöveges és a képes információk? A tartalmi vonatkozások elsődleges forrása az MTI (amelynek széles körű külföldi tudósítóhálózata van), a képanyagot pedig mindenekelőtt az Intervízió és Eurovízió hírcsere biztosítja. A szelektálás, a sokszor terjedelmes jelentések lényegének megragadása, a szöveg és a külön érkező kép összehangolása a TV Híradó külpolitikai munkatársainak a dolga. Nem kevésbé fontos azonban, hogy a híradóban legyenek önálló hangú, saját tudósítótól származó helyszíni jelentések is. Televíziós napilapról szólva természetesen ez nem csupán szöveget, hanem képet is jelent. S persze képekben is fogalmazni tudó embereket... Nem kell ecsetelni, hogy a külföldi állomáshelyen élő, a helyi viszonyokat jól ismerő és az események részleteit, összefüggéseit ezért könnyebben, gyorsabban felkutató, a magyar néző igényeit jól érzékelő saját ember mennyi változatosságot, egyéni színt és sajátosságot adhat a tájékoztató munkának. A TV Híradó is ezért fáradozik (a politikai hatásfok elsődlegességét és az anyagi lehetőségeket számba vevő, meg-megújuló következetességgel), hogy létrehozza szerény, de igazi külföldi bázisait. A TV Híradónak jelenleg csupán egy saját tudósító-irodája van, Moszkvában. (Az NDK-nak például szerte a világban tucatnyinál több.) S éppen a Szovjetunióban dolgozó stáb (korábban Farkas József és Butskó György, az elmúlt években pedig Elek János és Csák István) tudósításai bizonyítják, milyen perspektívák tárulnának fel, ha a tervekben szereplő két újabb bázis is mielőbb dolgozni kezdhetne. Sok néző emlékezhet például az Elek-Csák páros legutóbbi riportsorozatára, meg a televízió más műsoraiban sugárzott riportfilmjeire. Csák István operatőr neve mellett mostantól új (eddig hazai munkássága alapján ismert) név fémjelzi a TV Híradó moszkvai tudósítóinak jelentéseit: Tóth Károly szerkesztő-riporteré, aki a más beosztásra hazaszólított Elek Jánost váltotta fel. A moszkvaiak mellett az elmúlt években egyre több önálló külföldi tudósítást sugározhatott a TV Híradó a világ más tájairól is (1977-ben mintegy 400 alkalommal). Egyrészt azért, mert kialakult, felnőtt saját utazó tudósítói csoportja - nyelveket jól beszélő, felkészült belső munkatársaiból, s tágabb lehetőség nyílt őket a legfontosabb nemzet-közi események helyszínére küldeni. Másrészt a szerkesztőség stabil külsős munkatársi gárdát gyűjtött maga köré a Magyar Rádió, az MTI és a Népszabadság néhány külföldi tudósítójából, aki korábbi televíziós tapasztalataira s a partner-televíziók segítségére is támaszkodva, külföldön is módot talál arra (komplikált és sok energiát emésztő szervezőmunka eredményeként), hogy a műfaj szabályai szerint elkészített filmriportot vagy kommentárt küldjön haza a Szabadság térre. Például Heltai András (MTI) Washingtonból, Polgár Dénes (MTI) Brüsszelből, Szepesi György (Rádió) és Sándor István (MTI) Bonnból, Krassó László (Rádió) Varsóból, Pintér István (Népszabadság) Berlinből. Másoknak nincs lehetőségük kifejezetten televíziós módon dolgozni, ezért csak hangvonalon tudósíthatnak. Vértes Éva (Rádió) New York-i és Hável József (Rádió) párizsi jelentéseit, hírmagyarázatait aztán az itthoni kollégák ötvözik össze a hírcserében átvett eseményképekkel. November 22-én például öt külföldi tudósító jelentkezett az I. kiadásban. Kiküldött munkatársak filmriportját láthatták a nézők az Ady-évforduló bukaresti ünnepségeiről. Varsóból telefonjelentés jött Schmidt kancellár látogatásáról, a képet az Intervízió szolgáltatta. A Moszkvából érkező repülőgép a saját tudósítók filmanyagát hozta: nagykövetségünkön délelőtt magyar kitüntetést dtak át Tyihonovnak. Egyidejűleg külső munkatárs (Kis Csaba, az MTI tudósítója) is jelentkezett képvonalon, hogy elmondja, miként vélekednek a szovjet fővárosban Szadat izraeli látogatásáról. S e témához kapcsolódott a New York-i hangjelentés is - Eurovízió-képanyaggal kombinálva. A külső munkatársak körét (például Moszkvában is) érdemes tehát bővíteni. Tény ugyanakkor, hogy foglalkoztatásuk csak alkalmi lehet - egy részük nem is televíziós szakember, nem eléggé járatos a műfajban. Ez utóbbiak anyagainak gondozása természetesen ugyancsak időt és energiát fogyasztó hazai utómunkálatokat követel. Ezért igazi külföldi tudósító-hálózatot pusztán külső munkatársakra építeni csak átmenetileg lehet. A megfontolt és fokozatos előrelépés - a saját bázisok megteremtése útján - immár égető szükségszerűség, mert egyik forrása a TV Híradó politikai tájékoztató és orientáló munkája hatékonyságának."
Tóth Károly moszkvai kiküldetésének következtében a TV Híradó debreceni tudósító stábjában is változás történik, Tóth Károly szerkesztő-riportert Domokos Lajos követi ezen a poszton.
A stáb összetétele ezentúl Domokos Lajos, Zoltai Károly operatőr és Szatmári Ferenc gyártásvezető.
A Rádió és Televízió Újság 1978/2. számában Róbert László írta a Tisztelendők című műsor ismertetőjében, részlet:
"Az olasz tisztelendők után - most már bevallhatom - kissé félve néztünk Amerika elé, amelyet a véletlen kínált fel. Pontosabban a philadelphiai Eucharisztikus Kongresszus, amelyen részt vett Lékai László bíboros, magyar prímás is. Ez adta az alkalmat, hogy körülnézzünk az észak-amerikai egyházak berkeiben. Míg azonban Itáliában, mint tudósító, két éven át asszisztálhattam végig XXIII. János és VI. Pál zsinatát - az Egyesült Államok a szó szoros értelmében új világ, ismeretlen vallási és emberi közeg volt számunkra. Míg Olaszországban filmjeink fő témáját, a dialógust hívők és nem-hívők között a kommunista mozgalom óriási ereje tette magától értetődően közel férhetővé, Amerikában - Radevszki Teodor és Dubovitz Péter kollégáimmal együtt - jóformán azt sem tudhattuk, ki lesz - ha lesz egyáltalán - az egyház vitapartnere. Így hát Philadelphiában - magyarázom a bizonyítványunkat - azt filmeztük, ami éppen elébünk került. A város nevének eredeti jelentése azért segítségünkre sietett: Philadelphia annyit jelent, mint a felebaráti szeretet városa. E szeretet, vagy éppenséggel e szeretet hiányának jeleit próbálja feltérképezni az első film, Az élet kenyere. A másik film New Yorkban játszódik. Főszereplőjét Carla Romanelli olasz filmszínésznőnek köszönhetjük. Ő adta meg Peter Jacobs tisztelendő címét, már csak azért is, mert ez a pap adta össze Carlát amerikai férjével. A film mottójához pedig Jacobs atya gyermekkorának egy epizódja adta az ötletet. Amikor Péter hároméves volt, a zsidó származású nagyapa összehívta a családot és kitett az asztalra egy üveg whiskyt, egy dollárt meg egy Bibliát. S mielőtt behívta volna Pétert, kihirdette: ha a fiú először a whiskyhez nyúl, úgy részeg garázda, ha a dollárt veszi el, úgy üzletember, ha pedig a Bibliát nyitja ki, akkor rabbi lesz belőle... Péter bejött és egyetlen mozdulattal mindhárom tárgyat felnyalábolta.
Úristen! - kiáltott fel a nagyapa - e gyerekből katolikus pap lesz! Nos, Péterből valóban az lett. De nem akármilyen..."
Január 11. 20.00 Kalafat és Turandot - Rajnai András újabb fantasztikus "meséje", Carlo Gozzi - Friedrich Shiller műveinek felhasználásával. Televízióra alkalmazta Szabó György, dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Kecskés László, rendezte Rajnai András. Szereplők: Béres János, Hollai Kálmán, Velenczey István, Sáfár Anikó, Szalay Edit, Némethy Ferenc, Bakó Márta, Sárosi Gábor, Kömíves Sándor, Kollár Béla, Körmendi János, Horváth Vilmos, Sugár István, Gálfi János, Szűr Mari.
A Rádió és Televízió Újság 1978/2. számában írta Rajnai András:
"A művészetnek sok kapuja van, s mindenki azon lép be, amelyik örömet ad neki, mondják a régi bölcsek. De a művészek a történelem minden korszakában szenvedélyesen keresték azt a kaput, amelyen sokan egyszerre léphetnek be. Az útkeresők ilyenkor szakítottak a kevesekhez szóló művészeti elgondolással, az iskolák, akadémiák tanításaival és a népművészethez, az ősi legendák és eposzok világához fordultak. Amikor Turandot történetét, ezt a sokféleképpen megfogalmazott ősi mesét, ezt a több alkotó által formált és csiszolt mesedrámát a képernyőre alkalmazzuk, magunk is ezt az utat járjuk. De hát járhatunk-e más utat a televízióban, amely a tömegek, különféle ízlésű, gondolkodású emberek sokaságának művészete. Amikor azt mondjuk, hogy a tévéműsor két-három millió ember személyes tulajdona, kijelentésünk értelmét nem tudjuk felfogni, nem mintha nem lennénk elég értelmesek, hanem azért, mert a jelenség meghaladja azt a fogalomrendszert, amelyben eddig nevelkedtünk. A népmesék gazdagsága eltörli a közöttünk levő ízlésbeli különbséget, példát ad arra, hogyan kell mindenkihez személyesen szóló, kozmikus művészetet teremtem, s ezzel lehetőséget ad számunkra, hogy a fantáziaképre, mesére és látványra épülő, mindenkinek egyformán örömet adó új kultúrát, a korszerű tömegkultúra alapformáit kutatni kezdjük. Ezért írtam néhány héttel ezelőtt, hogy tudományos-fantasztikus művet többé nem készítek. Kutatómunkámban most visszatérek a népmesékhez, az eposzokhoz, az ősi kollektív kultúrkincsre támaszkodó klasszikus alkotókhoz. Érthetetlen, mért gondolták egyesek, hogy ezzel televíziós kutatómunkámról mondok le. A kutatás új szakaszáról van szó, melynek lényege az, hogy egy időben minél több emberhez fordulhassunk, minél többen gondolkozhassanak velünk, hiszen az új tömegművészeti formák megteremtésének felelőssége nem személyes ügy - egész nemzedékünkre nehezedő kötelesség. Természetesen megsértődhetnénk, amikor egyesek a bonyolult új művészeti formákat technikának nevezik, hogy ne kelljen feladni kulturális szemléletüket, s ne kelljen együttgondolkodniuk velünk, de a televíziós munka bonyolultságát éppen az adja, hogy különböző gondolkodású emberek érdeklődését kell megnyernünk. Ezért fordulunk a népmeséhez, a népmesére épülő drámához. A műsorban megjelenő fantasztikus keleti pompát, képzeletbeli látványosságot természetesen a televízió sajátos eszközei nélkül sohasem jeleníthetnénk meg. A művészetnek sok kapuja van, de - úgy érezzük - az önálló televízió művészethez, a látványra épülő, mindenkinek egyaránt örömet adó tömegműfajhoz ezen a kapun léphetünk be."
A Szabad Föld január 22-i számában írta T. M.:
"A mesebeli történet a Lehet egy kérdéssel több? című népszerű társasjátékot idézte emlékezetünkbe. Lényegében persze jelentősen különbözött attól. Először is abban, hogy ezúttal az érett szépségű Béres Ilona faggatta a jelölteket, másodszor pedig, hogy itt nem egy színes tévékészülék vagy hangszóró volt a tét, hanem vagy a gyönyörű királylány keze, vagy fővesztés. Eltért továbbá abban is, hogy kétszer annyi ideig foglalta le a képernyőt. Sajnos, a nézőt és a látványt szükségszerűen összekötő áramkör hamarosan megszakadt - vagy talán létre sem jött. Zavart bennünket a harsány túldíszítettség, a díszletek, a technika felülkerekedése, az öltözékek súlyától elidegenített alakok gépszerű mozgása. A szöveg és a kép nem forrott egységbe. Az előbbi (végre!) egyszerűségre, humorra törekedett, egészében sugallta, hogy ne vegyük komolyan, mert játék, és a kudarcot vallottakat sem igazán nyakazzák le. (Noha a törzsüktől elválasztott fejekkel a rendező oly szívesen - ámbár nem szívderítőn rémisztgetett. A környezet viszont másfajta élményeket kínált, és jól lemérhető volt, hogy a díszletek nélküli stúdióban a színészek kellő ihlet nélkül mondták fel szerepüket. (Hasonlattal élve: nem tudták elhitetni, hogy egy fűtetlen színpadi cserépkályha forró falának dőlve melegszenek.) Az ismétlődő kameraállasok, a mindig ugyanabból a nézőpontból körbejárt látvány gyengítették a feszültséget, figyelmünk hamarosan ellankadt. Bekövetkezett a legnagyobb baj: közömbössé váltunk, mert a játékhoz nem vettek társul, így végül mindegy volt, hogy Kalaf herceg kiállja-e a próbát, és vagy a királylánytól megigézve, vagy a hóhér, bárdja alatt veszíti el a fejét. (A történet különben is Puccini zenéjével vált halhatatlanná. Ám a mese gyengéit palástoló, az érzelmi hatást kiváltó muzsika híján hézagossá vált, tekintetünk át- meg átszaladt rajta.) Továbbra is rokonszenvvel szurkolunk Rajnai András és társai kísérletező kedvének. Rendező és néző zavartalan, időtálló kapcsolatának megteremtéséhez azonban mindkét érintett fél jó szándékú közeledése szükséges."
Az Esti Hírlap január 12-i számában írta (bernáth):
"Kalaf és Turandot legendás történetét Szabó György úgy alkalmazta televízióra, hogy kissé meghegyezte. A kegyetlen Turandot makacsságának okát, s mintegy a női érzelmi emancipáció előharcosát üdvözölhettük benne. Rajnai András - tőle szokatlan módon - nem annyira az elektronikus trükkösködés irányába vitte ezt az ősi, s oly sokszor földolgozott mesét; hanem a hagyományos dráma és a látványosság felé. Szekulesz Judit különleges, s a meséhez jól illő jelmezei, Nagy Sándor díszletei, különösen színesben, rendkívül dekoratívak voltak. Lehet, hogy ezek között a díszletek között sok makett is volt, de most mindenesetre természetesebben simult egybe ez a háttér a színészek játékával. A trükköket mutatja, hogy azért nem mindig sikerült tisztázni, melyik játéktér hol van, milyen irányba, hová vezetnek az át- és bejárások. Hasonlóképpen vegyes érzelmeket keltett a színészi játék; mintha a rendező minden művészt szabadjára engedett volna, hogy azt csinálják, amit kedvük tart. Béres Ilona így operai Turandotot, Körmendy János kabarébeli eunuchot, Kőműves Sándor vígjátékba illő Timurt játszott, Sáfár Anikó és Szalay Edit egy korábbi űrhajós Rajnai-film szereplőire emlékeztetett. Az irodalmi nyersanyag egységesebb feldolgozást igényelt volna."
Január 13. 20.00 a Delta ismeretterjesztő műsora továbbra is minden pénteken műsoron van.
A Társadalmi Szemle 1978/1. számában Sándor György, a Televízió műsorigazgatója és a közművelődési műsorokért felelős első számú vezető, publikálta Tudomány, világnézet, televízió című írását. Ebben a Deltáról a következőket írta:
"A televízió műsorának mintegy negyede közvetlenül ismeretterjesztő, nevelési célokat szolgál. Ezek közül négy műsornak a konkrét elemzését kísérelem meg a következőkben. Ismeretterjesztő munkánk problémáit ugyanis könnyebben és szemléletesebben lehet bemutatni ismert műsorok példáin, mint általános eszmefuttatásokban. A kiválasztott műsorokban szerepel természettudomány és társadalomtudomány. Elemzünk sokak által nézett, szinte szórakoztató jellegű adásokat és nehéz elméleti anyagot közvetítő műsorokat. A műsorok egy része az esti főidőben jelentkezik, de szerepel köztük iskolai oktatást segítő délutáni adás is.
1. DELTA
Nemsokára 15 éve lesz annak, hogy első ízben jelentkezett a képernyőn a Delta, a tudományos híradó. De a korábbi havi, majd kéthetenkénti bemutatóról csak a közelmúltban tért át a műsor a heti jelentkezésre. Nagy változást jelentett az is, hogy az évek során megszokott helyéről (vasárnap délutánról) átkerült a péntek esti, ún. főidőre, amikor a legmagasabb a műsorok nézettsége. Sokan ezt elhibázott lépésnek tartották, de a közvélemény kutatás adatai, a nézők ankétokon, levelekben hozzánk továbbított üzenetei nagy többségükben helyesően igazolják a döntést. Vasárnap délután a műsort általában az előfizetők 25 -35 százaléka nézte, elég magas tetszési besorolással. Most a nézők száma megkétszereződött, és lényegében megmaradt a műsor kedvező megítélése.
Mi van e számok mögött? Lényegében az igények módosulásának ugyanaz a mozgása, amely például az ismeretterjesztő könyvek iránti érdeklődés növekedésében is megmutatkozik. Egyre több az olyan ember, aki nemcsak a hagyományos szórakoztató tartalmakat, de a tudományos tájékozódást is kedvelt időtöltésnek tekinti. Ez a kör a Delta esetében, ma már 3, sőt olykor 4 milliós tábort jelent. Ilyen széles, sokféle beállítottságú, igényű közönség figyelmét lekötni igen nehéz, de annál fontosabb feladat. Hiszen egész művelődési rend-szerünk csak akkor működhet eredményesen, ha minden intézményünk a munkamegosztásból rá háruló feladatát végzi. Milliós közönségköröket ér el a rádió, a tévé, ezreket vonzanak az előadások, a vitakörök, a klubok, és néhány emberrel tartja a legfontosabb, közvetlen emberi kapcsolatot egy-egy népművelő. (Ha ezek a nagyobb és kisebb közösségek egymás keze alá dolgoznak, ez eredményezheti az igazán hatásos nevelő munkát.) Hogyan, milyen hatástényezőkkel toborozza a Delta előbb említett széles táborát? Soroljuk fel az egyik novemberi szám (XI. 13.) témáit, hogy elemzésünket konkrét tényekre alapozhassuk.
A régóta ismerős főcím után a műsorvezető tartalomjegyzéket ismertet. Az első filmriport szovjet allergiakutatók eredményeit ismerteti. Japáni vulkánkitörésekről tudósít a második jelentés. 1952 és 1961 között rénszarvasokat telepítettek Lappföldről Skóciába. Az állatok meghonosodtak, hozzá idomultak az új környezethez. Örmény tudósok a gépkocsi ablakára szerelt kék fényt sugárzó készülékkel csökkentik a gépkocsivezetők látászavarát, amelyet a szembejövő autó reflektora idéz elő.
A műsorvezető most egy angol művelődéstörténeti riportfilmet ajánl a néző figyelmébe. Régi rajzok alapján újra megépítik korabeli hűséggel Drake admirális 17. századi hajóját. Az egykori metszetek és a mai képek, a technika, az életmód, a harcászat akkori állapotát mutatják be. Egy fontos műszaki riportot konferál a műsorvezető. Az NDK híres rugógyára szerszámai elkészítésénél olyan eljárást alkalmaz, amely hét-nyolcszorosára növeli a szerszámok élettartamát. A megoldás más területeken is alkalmazható. Újra a műsorvezetőé a szó. A számítógép speciális alkalmazását mutatja be egy francia filmriport. A komputer megfejti a régi kódexekben, könyvekben megőrzött hangjegyírás titkát.
És már búcsúzik a műsor vezetője. A 25 perc gyorsan elszaladt. Az idézett programnál jobb, de gyengébb is akad a Deltában, nyugodtan tekinthetjük tehát átlagosnak; azaz alkalmas az elemzésre.
Ha a műsor tartalmát vizsgáljuk, azonnal szembetűnik a témák változatossága. Technika, orvostudomány, művelődéstörténet és mások a többi műsornak is állandó összetevői. Ez a változatosság - a különböző tudományágak vegyítése - fontos szerkesztési elv. Minden műsornak tartalmaznia kell olyan elemeket, amelyeket egy-egy néző a maga számára különösen fontosnak tart. És a vegyes műsor ezt sokkal nagyobb valószínűséggel érheti el, mint az egynemű. Igaz viszont, hogy nem áll módjában egy-egy téma alaposabb kifejtése. Itt rejlik a műsor egyik veszélyének a forrása. Ebből könnyen következhet felületesség, vagy ami ennek egyik megnyilvánulása, például indokolatlan remények kiváltása. Ezt csak úgy tudja elkerülni a szerkesztő, ha maximális pontosságra törekszik, és ha szigorítja a tudományos ellenőrzést.
Jellemző a Deltára témái megközelítésének gyakorlatias módja. Nem egy-egy tudományág elméleteinek bemutatását, ismertetését nyújtja, hanem szinte mindig tudományos eredmények gyakorlati alkalmazását. A közönség számára ez ismét fontos tényező, mert a mindennapok gondját-baját sokszorosan többen éljük át, mint amekkora az egy-egy tudományág eredményei iránt érdeklődők köre. De a túlzásba vitt gyakorlatiasság könnyen szabhat gátat a mélyebb elméleti jellegű érdeklődésnek. Ezt azzal a tudatos szerkesztési móddal lehet leküzdeni, amely a felkeltett kíváncsiságot ügyesen irányítja, folyóiratok, szakműsorok, könyvek elméletileg mélyebben megalapozott tartalmaira. Mint a példaként említett műsorban is, a tudósítások általában a világ sok országából érkeznek. Ez is vonzó tényező a néző számára. Ilyen módon a nyitottságot, a kor tudományos eredményeivel való lépéstartás tényét érzékeli. Fontos a szerkesztőnek az a törekvése, amely a helyes arányok tartására, és különösen a szocialista országok tudományának méltó reprezentálására irányul. Szembe kell szállnia a nyugati propaganda tudományosnak kikiáltott divatjaival, már csak azért is, hogy az emberiség igazi érdekeit szolgáló valamennyi jelentős tudományos felfedezés - akárhol született légyen - képernyőre kerüljön.
A Delta direkt módon nem politizál, de nagyon fontos politikai műsor. Sok embernek sok elvi fejtegetésnél hatásosabban bizonyíthatja, hogy a tudomány jelentősége valóban egyre nagyobb, hogy a tudomány igenis meg tudja oldani - ha a haladást, a békét szolgálja - az emberiség nagy gondjait. Dokumentálhatja azt a rendkívül fontos új jelenséget, hogy a tudomány termelőerővé válik napjainkban.
A tartalmi elemek mellett formai tényezők is magyarázzák a műsor kedveltségét. A tudósítások döntő többsége mozgóképen jelenik meg előttünk. Ez szemléletessé, érthetőbbé, tömörebbé teszi a műsort. A szerkesztő és a rendező a helyes sorrend, a hosszabb riportok és a rövid hírek arányos csoportosításával, a közbeiktatott figyelemirányító, élő beszéd találó elhelyezésével adja meg a műsor gondolati, hangulati ritmusát. Nem lebecsülendő érzelmi motivációt hat a jól megválasztott zene. A műsort vezető bemondónő jelenléte megszemélyesíti a sok néző számára, és szinte eleven kontaktust teremt köztük. Tartalmi, formai változatosság, gyakorlatiasság, nyitottság, a látvány előtérbe állítása, személyes kontaktus - ezek a Delta széles körű nézettségének legfontosabb tényezői.
Január 14. 20.05 Molnár Ferenc: Egy, kettő, három - vígjáték közvetítése a Madách Színházból, felvételről.
Január 15. 15.05 Tiszai halászok - a Szegedi Körzeti Stúdió filmje. Forgatókönyv Szathmáry Károly és Király Erzsébet, szerkesztő Fülöp János, operatőr Rozsnyai Aladár és Fodor Dezső, rendező Szász Emőke.
A Csongrád megyei Hírlapban január 17-én jelent meg, szerzői aláírás nélkül, részlet:
"A szegedi körzeti tévéstúdió műsorában került képernyőre a Tiszai halászok című ismeretterjesztő film, amelynek elsősorban meglepően szép képei - Rozsnyai Aladár és Fodor Dezső operatőrök - keltették fel az érdeklődésünket. A film nem sok újat tudott mondani a Szeged környéki halászok életéről, inkább csak regisztrálta a hagyományos halászat világát, szokásait, és mai munkásait bemutatva, ráirányította a figyelmet erre a nehéz, és sok ismeretet igénylő munkára. A képek jól példázták az emberi összefogás szükségességét a halászatban, arról azonban nem esett szó, hogy ez miképpen történik a valóságban. Pedig a halászszövetkezet meghatározó tevékenysége új lehetőséget nyitott ebben a szakmában is, amennyiben szakmának és nem hivatásnak minősül a halászok nehéz, fáradtságos munkája. Nem ártott volna, ha a számok kapcsán többet tudunk meg a jelenről, amit szívesen kapcsoltunk volna a múlthoz, az egykori halászati módokhoz és hagyományokhoz, amelyben a megye egyes részei - egymástól elkülönülten is - rendkívül gazdagok. Így egyes-egyedül a képek, méghozzá kitűnő képek alapján követhettük nyomon a nyilvánvaló változást és annak lehetőségeit..."
Január 19. 21.35 Naplemente - Lakatos Vince négy részes filmsorozata indul a tanyákon élőkről. Szerkesztő Koós Béla, operatőr Lakatos Iván, írta és rendezte Lakatos Vince.
A film rendezője, Lakatos Vince nem sokkal a bemutató után meghalt.
A Filmvilág 1978/3. számában írta Nádasy László, részlet:
"Lakatos Vince a felszabadulás előtt szociografikus hajlandóságú író-újságíró volt. Negyven éves, amikor a film kifejezőeszközének szélesebb társadalmi hatósugarát fölfedezi magának. Azóta - jó harminc esztendeje - közel száz dokumentumfilmet írt és rendezett. A magyar dokumentumfilmesek nesztora ő; az elsők között honosította meg nálunk - példamutató problémaérzékenységgel, szociális érzékkel és formáló készséggel - a film-publicisztika, a filmszociográfia műnemét. Előfutára volt a televízió révén mára mindennapi kenyerünkké vált filmújságírásnak, annak a camera stílusnak, mely a mind könnyebben kezelhető filmkamera töltőtoll-mozgékonyságát sajátos sztenografálásra: a mindenkori adott valóság tükrözésére, a társadalmi jelenségek - néha lényegi összefüggéseket is láttatni képes - tettenérésére, a múló idő rögzítésére használja föl. Már csak ezért is örömünkre szolgálhat, hogy karakterisztikus dokumentumfilm művészete végre a képernyő nagyobb publicitásával érvényesülhet. Lakatos Iván, a jó szemű és biztos kezű operatőr, valamint Koós Béla, a társadalmi gondjaink iránt különösen fogékony szerkesztő közreműködésével égetően aktuális problémát tár elénk Lakatos Vince Naplemente című tévéfilm-sorozatában, a magyar falu drámája egyik legutóbbi fejezetének krónikásaként: a falusi-tanyai, hagyományosan mezőgazdasági munkával foglalkozó lakosság vészes elöregedésének gondját. Helyesen teszi, hogy egyetlen tájkörzetre - a Bács-Kiskun megyei tanyavilágra - koncentrál; a jól meglátott részlet helytállhat az egészért. Kár azonban, hogy nézőszöge ezúttal túlságosan keskeny sávú, kizárólag - helyenként túlhangsúlyozottan - szociálpolitikai szempontú; a bonyolult problematikának így jószerivel csak a fölszínét érinthette..."
A Magyar Televízió és a Magyar Úttörők Szövetsége ismét országos fotópályázatot hirdetett.
Január 20. 19.30 a TV Híradó tudósítása: bemutató a veszprémi Petőfi Színházban, Móricz Zsigmond: Odysseus bolyongásai (Ránki Júlia szerkesztő-riporter, Hadházy László operatőr).
Január 24. 20.55 Nézőpont - elindul útjára a tévé kulturális folyóirata. Szerkesztő-műsorvezető Érdi Sándor, rendező Kozel Mária.
A Magyarország című hetilapban január 22-én Ocsovai Gábor már előzetes cikket közölt a Nézőpont indulásáról. Részletek:
"Hónapokig tartott a töprengés: milyen címet kapjon a televízió alakulófélben lévő és hamarosan induló kulturális magazinja. Tucatnyi ötlet akadt fenn az első rostán, csaknem ugyanennyi a másodikon. Az elképzelést pontosan fedő cím hosszas vajúdás árán sem született meg. A vitatkozók egyike végül is így érvelt: A műsor a fontos, nem a cégér. Fogadjuk el azt a javaslatot, amely a kigondolt tartalmat talán a legjobban közelíti meg. A rádió egyik legsikeresebb műsora a 168 ''óra, a televízióé A HÉT. Egyik sem éppen fantáziadús cím. A program áll helyt önmagáért, a műsor színvonalán és erején múlik minden. Így vált véglegessé a hibátlannak csakugyan nem minősíthető cím: Nézőpont. Jelzéséül a szándéknak, hogy létrejöjjön egy tévéműsor, amely a maga figyelőpontjáról veszi szemügyre a kulturális kérdéseket.
Formák és módszerek. A televízió - nemcsak nálunk - olykor kissé nehezen veszi tudomásul adósságait. Évekig tart (sőt esetleg két évtizedig), amíg egy-egy magától értetődő, szinte az ajtón dörömbölő igény teljesül. A kulturális magazin megindítása is jó ideje megérett már. A különben gondosan tervezett és szervezett programban űr tátong a helyén. Ezt pedig jó szándékuk, igényességük ellenére sem tölthetik be azok a kétségtelenül hézagpótló adások, mint amilyen a Művészeti Magazin, a Zene, zene, zene, a Filmszem vagy a Színházi album. (A felsoroltak egytől egyig a tájékozódást segítik.) ...
Az elképzelés figyelemre méltó. Számol - a többi között - azzal is, hogy a jelenlegi tévémagazinok figyelme nem terjed ki a kulturális élet olyan területeire, mint a lapkiadás és lapforgalmazás, a műfordítás, az urbanisztika, a színészek foglalkoztatása. Mérlegel egy további hiányt is: a Filmszem és a többi hasonló adás - természetéből következően - eseményközpontú. A Nézőpont sem kívánja száműzni az események méltatását, mégis inkább problémaközpontú szeretne lenni. Nem az érdekli majd elsősorban, hogy ki érkezeti vendégjátékra és utazott el, vagy hol miféle kiállítást nyitottak meg. Kameráit és mikrofonjait jelenségekre, tünetekre, gondokra és kérdőjelekre kívánja szegezni. Megvizsgálják például a hazai könnyűzene kérdéskörét, a hangversenytermek körül gyűrűző problémákat, a filmátvétel és a film-forgalmazás gondjait, a közművelődési könyvtárak helyzetét, a színházi műhelyek és a drámaírás kapcsolatát és így tovább. Szóba kerül a szórakoztatás megannyi tennivalója, a lakóhelyi környezet, az életforma kultúrája, valamint a művelődési élet decentralizálásával kapcsolatos számtalan, szintén égető gond. A Nézőpont ezek szerint a művelődés amolyan parlamentje lesz... Keddenként 21 órakor. A Nézőpont indulásával a műsorrend is feszesebbé, szilárdabbá válik - ígérik az illetékesek. A kulturális-művészeti magazinok eddig eléggé szeszélyesen jelentkeztek. Most valamennyit (a Nézőpontot is beleértve) keddi napokon 21 óra körüli időpontban, a szokásos játékfilmsorozatok után sugározzák. Kialakulhat tehát a törzsközönség: a néző a megszokott helyen talál rájuk, tervszerűbben iktathatja be őket esti időbeosztásába. Ezáltal pedig - a sokéves tapasztalat szerint - csak nőhet a műsorok hatékonysága. Az érdekelt vezetők és munkatársak most a rajtjelre várnak. Néhány hónapig azonban - a lámpalázon kívül - az új televíziós munkacsapat alakításának gondjaival is szembe kell nézniük. Számítanak a néző türelmére."
A Magyar Nemzet január 28-i számában írta Antal Gábor, részlet:
"Több nézőpontból is megközelítette azt, amit a kultúra árának szoktunk nevezni, a Nézőpont című új tévé-folyóiratnak a napokban látott első száma. A tévénkből többé-kevésbé hiányzó kulturális publicisztika kikísérletezésére is vállalkozó műsor megszólaltatott egy közgazdászt, aki szerint az olcsó, szép kiállítású klasszikus és fél-klasszikus műveket voltaképpen azok a dolgozó tömegek fizetik meg, amelyek nem ezeket a műveket, hanem a drágábban kapható szórakoztató kiadványokat vásárolják. Ezt az érvelést aztán egy másik közgazdász azzal
igyekezett megcáfolni, hogy a társadalom holnapi művelődése érdekében a nívós könyvekért fizessen többet a szocialista állam, mint a kevésbé nívósakért..."
A Népszabadság január 28-i számában írta Bata Imre, részlet:
"Első adását láttuk kedden a Nézőpontnak. A folyóirat a címével kezdődik. Folyóirat-alapítók a megmondhatói, milyen sokat számít a cím, s ha megtalálták a jó címet, az már a siker fele. A Nézőpont jó cím. Mert éppen a nézőpont nem mindegy. A televízió hozzájárulása művelődésünk gondjainak megoldásához éppen a nézőponton múlik. Mert nincs értelme a szószaporításnak, s éppen a képernyő nem állhatja azt. Akármi gonddal nem állhat elő a hangosképi folyóirat. Átfogó és áttekintő nézőpontra van szüksége, hogy megkülönböztethessék, s ezzel a televízió önmagát fejezi ki, mert gyakorlatilag maga is átfogja, áttekinti a közműveltséget. A Nézőpont igénybejelentés. Nem kevesebbet kíván vállalni ez a folyóirat, mint a televíziós gyakorlat tudatosságának kifejezését. Az első szám programadás. Folyóirat, program nélkül, szárazra vetett hal. A hangoskép azonban nem tűri a vezércikket, amely a programhirdetés formája lehetne. A Nézőpont keresi a programadás sajátos formáját.
Közművelődésünk átfogó gondjai közt az első az anyagi feltételek realitása. Az állam a főmecénás, de hol vannak az almecénások? Az átfogó gond: mi történik az almecénások pénzével? Mint használják föl a vállalatok, a szövetkezetek kulturális alapjait? Meg az is átfogó kérdés, vajon jól gazdálkodunk-e a közművelődésre szánt anyagi javakkal, beleértve ebbe most már az állóeszközöket is. A Nézőpont tehát megtalálta a kimeríthetetlen témát. Berend T. Iván foglalta össze a riportsorozat tanulságait, s levonta annak konklúzióit."
Január 25. 19.30 a TV Híradó beszámolt Palló Imre operaénekes haláláról.
Január 26. 18.20 a 2. műsoron az Iskolatelevízió megindítja Világnézet című sorozatát. Szerkesztő Gyenes Károly.
Január 27. 20.01 a 2. műsoron Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés - dráma bemutatója a Vígszínházban. Várkonyi Zoltán Jurij Petrovics Ljubimovot hívta meg vendégrendezőnek. A próbafolyamatról és az előadásról Bányai Gábor szerkesztő-rendező, Zétényi Lili riporter, Lukin Sándor operatőr készített beszámolót, Raszkolnyikov született... - avagy Ljubimov és Kern András címmel. A bemutatóról a TV Híradó munkatársai, Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr számoltak be a január 16.-i adásban.
Kígyós László, a tévé képzőművészeti osztályának gyártási csoportvezetője disszertációt ír A szerzői jog és alkalmazása a Magyar Televízióban címmel. A szakdolgozat tartalmazta a hazai televíziózásra vonatkozó szabályokat, szerződési formákat, a szerzői joggal kapcsolatos aktuális problémákat, valamint a televíziós művek újszerű felhasználási módjait és a szerzői jog fejlődésének lehetőségeit.
Február
A szocialista országok rádiós és televíziós vezetőinek moszkvai munkaértekezletén részt vesz a magyar delegáció is: Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke, dr. Hárs István, a Magyar Rádió elnöke és Megyeri Károly, a Magyar Televízió elnökhelyettese.
Február 1. 20.00 bemutatkozik a Televízió "szórakoztató dramaturgiája" - elsőnek a Bunker című háromrészes tudományos-fantasztikus játékkal. Írói Zsoldos Péter és Boldizsár Miklós, rendezője Horváth Ádám.
A Tolna megyei Népújság február 7-i számában írta Csányi L.:
"A Bunker, ami már szerdán este elkezdődött, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ha ugyan egyáltalán voltak ilyenek. Zsoldos Péter nem először rándul át a zenéből a tud. fant. bizonytalan világába, s ezúttal is fejcsóválva néztük. Persze az is hozzájárul, hogy új műfajról van szó, melynek játékszabályai még felderítetlenek. Azt viszont tudjuk, hogy nem így kell csinálni. Pedig itt minden volt, a vakbélgyulladástól a gyilkosságig, mégis, valami fáradt unalom lebegett a véget alig érő folytatások felett. Azóta is törhetjük a fejünket: egy új műfaj születésénél bábáskodtunk, vagy a műsorpolitika kudarcának voltunk tanúi?"
A Népszabadság február 5-i számában írta Árkus József:
"...A Bunker a szerzők hangsúlyozott szándéka szerint nem a jövőben, hanem a jelenben játszódó fantasztikus történet, emiatt többen azt várták volna, hogy hazai környezetben játszódjék. Elvégre magyarok írták, magyar színészek szerepelnek benne, magyar rendező rendezte, magyar nézők nézik magyar pénzen vett tévékészülékükön, forintban fizetett előfizetési díjért. Ennek ellenére a történet hősei, nevükből és viselkedésükből ítélve valahol odaát, a nyugati világban élnek és vállalkoznak arra, hogy harminc napot töltenek összezárva egy összkomfortos földalatti bunkerben, harmincezerért. Mellesleg ez a harmincezer, ha jól hallottam, dollárban értendő, pedig annak az árfolyama könnyen lemehetne, mire a kísérlet részvevői harminc nap után feljöhetnének. Forintról viszont nyilván nem lehet szó, mert az nem külföldi fizetési eszköz. A tévéjáték szerzőinek különben is nyomós okai lehettek, hogy ne magyar viszonyokra vonatkoztatva engedjék szabadjára a fantáziájukat. Itt van mindjárt az alapötlet, miszerint tizennégy különböző foglalkozású és különböző gondolkodású embert zárnak össze, illetőleg el a külvilágtól, hogy tanulmányozhassák a viselkedésüket. Nos, nálunk különböző foglalkozású embereket különösebb nehézségek nélkül találhattak volna, különböző gondolkodásúakat azonban már bajosan, hiszen köztudomású rólunk, hogy az alapvető kérdésekben kivétel nélkül egyetértünk.
Aztán az ilyesfajta kísérlet itthon nem is annyira újszerű! Sokan vagyunk bizonyos koron túl akik, ha nem is önként, de levonultunk a bunkerbe, amit akkoriban még légópincének neveztek abban a nem annyira tudományos, de annál fantasztikusabb világban, és ott mindenféle dolgok történtek velünk. Egyebek közt mi is elveszítettük kapcsolatunkat a külvilággal, sejtelmünk sem volt róla, hogy fönt egyáltalán törődnek-e még velünk, később még a villany is kialudt, fogytán volt a levegő, mégsem azért a bizonyos harmincezerért aggódtunk. Már ennyiből is gyanítani lehet, hogy nálunk az idősebb korosztályok némileg idegenkednének egy hasonló lélektani kísérlettől, még ha összkomfortos bunkert helyeznének is kilátásba. Talán hitetlenkedők is akadnának, akik a beígért légkondicionálásra csak legyintenének, hogy miért volna ilyesmi éppen a föld alatt, ami-kor föld feletti meleg üzemekben sincs, egyéb apróságokról nem is szólva. Hazai körülmények közepette például elképzelhetetlen, hogy a kísérletben részt vevőket eltiltsák a szeszfogyasztástól és a dohányzástól. Legfeljebb arról lehetne szó, hogy a bunkerben reggel kilencig tilos a szeszes ital. A cigarettásdobozokra pedig rányomtatnák, hogy a dohányzás ártalmas az egészségre, ennél messzebb jelenleg a legvadabb fantázia sem szárnyalhat. Továbbá magyar helyszín esetén a zsebrádiók levitelét is értelmetlen volna megtiltani, hiszen bele való ceruzaelemet úgysem lehet kapni. Azt hiszem, sikerült mindannyiukat meggyőznöm, hogy ennek a magyar tévéjátéknak a története csakis külföldön játszódhatott. Szerencsére azonban itthon vették fel, és ez azért reménykeltő, mert mint hallom, évtizedes társbérleti és albérleti összezártságban élők máris érdeklődnek, hogy miképpen költözhetnének be a forgatás óta feltehetőleg üresen álló összkomfortos bunkerbe, sokszor harminc napos időszakra. A harmincezret állítólag ők fizetnék, de ez már annyira fantasztikusnak hangzik, hogy végképp nem hiszem el."
Február 3. 18.25 A földszintről az emeletre. "Háztűznézőben" Mosonmagyaróvárott - dokumentum műsor. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, riporter Tóth Pál, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Pintér Gyula.
Február 5. 13.40 Busófarsang78 - a Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő Füzes János, riporter Gombár János, Pánics György, Füzes János, vezető-operatőr Bárány György, rendező Eck T. Imre.
A Somogyi Néplap január 5-i számában Békés Sándor beszélt a stúdió 1978-as terveiről. A riporter L.L. volt, részlet:
"A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója nem gyerekcipőben lépett be az életünkbe. Műsorai - noha tapasztalatok nélkül készültek - magasan felülmúlták várakozásunkat. A kezdés utáni új évben új feladatok várnak rájuk, s ígérnek nekünk kellemes perceket. Ezernyolcszáz percnyi műsorra kaptak lehetőséget 1978-ban. Békés Sándor főosztályvezetőtől, a stúdió vezetőjétől az újdonságokról érdeklődtünk.
- Határozott törekvésünk az, hogy szórakoztató programokat is adjunk. Magyarán szólva megcélozzuk a népszerűséget. Ez nem jelenti azt, hogy eltérünk attól az iránytól, melyet politikumban dokumentumfilmjeink, portréműsoraink képviseltek a múlt évben. Sőt, januárban indul a Pannon krónika, mely havonta egyszer jelentkezik: a három megye gazdaságpolitikai, kulturális arcát rajzolja majd ki, reméljük markáns vonalakkal.
- Milyen lesz a szórakoztató profil?
- Miután mi szinte minden percet előre tervezünk, konkrét választ tudok adni. A havonta egyszer, s alkalmas időben - este - programba iktatott műsorok közül elsőként a Disznótort látják majd nézőink; rövid működésünk legnagyobb szabású vállalkozása ez a hatvanperces összeállítás, melyben a magyar, a délszláv, a német és a cigány folklór szervesül műsorrá. Tervezzük, hogy filmre visszük a Pécsi Balett nagyszerű, Kulcslyuk című, már-már pikáns produkcióját. Károly Róbert komponista-karnagy, a kórusmozgalom itteni vezetője is szerepel majd ebben az adássorozatban. Nagy vállalkozás lesz Uhrik Dóra Liszt-díjas táncosnő műsora: jó humorú, töprengő alkat - táncol, énekel, talán még verset is ír. Nagyszerű ember! Somogy, Tolna, Zala, Baranya legjobb beat-, polbeat- és dzsesszegyüttesei vetélkednek majd. Ezt a Magyar Rádióval közösen rendezzük, s a gálaestet közvetítjük. Örömmel számolhatok be arról, hogy 1978- januárjában készül el első tévéjátékunk. Szakonyi Károly Testvérpár című novellájából Téglássy Ferenc rendező írt forgatókönyvet. Izgalmas kérdést feszeget Szakonyi: egy volt vezető gondolja végig életútját, mely ívelő, majd lefelé hajló grafikont ad. Örsi Ferenc barcsi születésű író, Az utolsó éjszaka joga címmel a mohácsi csata előtti éjszakát dolgozta fel. Ezt a kilencven-perces tévédrámát a siklósi várban forgatjuk majd Wiedermann Károly főrendezőnk vezetésével. Dédelgetett tervünk, hogy történelmi emlékhelyeinket egy-egy tévédráma helyszíneként mutassuk be.
- Milyen újdonságokat ígér még az év?
- Terveink szerint az idén jelentősen növekszik majd a legtelevíziószerűbb műfaj, az élő adás műsorideje. Ezeknek a közvetítéseknek nagy a kockázatuk, ugyanakkor azonban jóval kevesebb a munka velük, mint rögzített műsorainkkal. Ez persze a praktikum oldala, a másik: riportereink, műszaki személyzetünk képzésében segítenek ezek az adások. Ezek nélkül nem alakulhat ki igazi tévés személyiség. A természetesség lesz a fő, ezt reméljük; a televízió műsorokban túl sok a jól fésült adás...
- Mi biztosítja az eleven kapcsolatot Somoggyal, Tolnával?
- Műsortanács működik. Somogyi részről Klenovics Imre, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának titkára, Sugár Imre, a megyei tanács általános elnökhelyettese, Jávori Béla, a Somogyi Néplap főszerkesztője és Zsámbéki Gábor színházigazgató vesz részt ennek a testületnek a munkájában, hasznos tanácsokkal, észrevételekkel segítve bennünket. Negyedévente Hírek, információk, események címmel tájékoztatót küldünk majd tevékenységünkről, terveinkről a Minisztertanácsnak, a műsorbizottság tagjainak, a pártbizottságoknak, tanácsoknak, országgyűlési képviselőknek és újságíró kollégáinknak. A kapcsolatnak lesz egy élő változata is: elsőként Pécsen alakul meg a tévéstúdiónk klubja, ahol alkalmanként adásba kerülés előtt megismerkedhetnek a nézők alkotásainkkal, illetve a közreműködő színészekkel és a stúdió munkatársaival. Reméljük, valamelyik jól működő kaposvári klub is bevállal minket, helyet és időt biztosít nekünk."
A Magyar Televízió Ifjúsági osztálya az Oktatási Minisztérium támogatásával ballagási beszéd pályázatot hirdetett, két kategóriában: 1. tanároknak, nevelőknek, igazgatóknak, 2. diákoknak. A beszédeket "olvasható írással" vagy kazettás magnószalagon lehetett beküldeni a "Szépen jól magyarul" pályázatra.
Február 10. 18.40 Belépés csak tv-nézőknek - a sorozat keretében látogatás a Belügyminisztérium Forradalmi Rendőrezredénél. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, operatőr Nagy József, rendező Pintér Gyula.
19.30 a TV Híradóban az NDK-tól átvett képes beszámolót láthattak a nézők Berlinből, ahol Erich Honecker NDK pártvezető miniszterek társaságában felkereste Bertold Brecht szülőházát, és felavatták az épületben a Brecht Múzeumot. Itthon Olajos Csongor szerkesztő-riporter és Katona Miklós operatőr, a TV Híradó győri tudósítói számoltak be a győri Kisfaludi Színház Majakovszkij: Gőzfürdő című darabjának bemutatójáról
22.05. Jakob Michael - Reinhold Lenz: A katonák - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Mészöly Miklós, vezető-operatőr Halász Mihály, rendezte Bódy Gábor. Szereplők: Bánfalvi Ágnes, Ujlaki Dénes, Farády István, Reviczky Gábor, Csiszár Imre, Benkóczi Zoltán, Sörös Sándor, Simor Ottó, Ungvári László, Pákozdi János, Kovács Mária, Parragi Mária, Varga Irén, Pádua Ildikó, Tóth Éva fh., Molnár Zsuzsa fh., Szirtes Ági fh., Újhelyi Olga fh., Ferencz Éva, Horváth Gyula, Ács János, Révész Mara, Udo Kier, Hunyadkürti István, Beke Attila, Oszwald István, Hornyánszky Gyula - és mások.
A Pest megyei Hírlap február 14-i számában írta Akácz László:
"RENDŐRÖK. A fővároson kívül, elsősorban Pest megyében és Borsod megyében teljesítenek szolgálatot a Belügyminisztérium Forradalmi Rendőrezredének tagjai, őket - ezeket a különleges feladatok megoldására különlegesen kiképzett rendőröket - mutatta be Vértessy Sándor riportfilmje a múlt hét végén. A szó legszorosabb értelmében értve izgalmas huszonöt perc volt. Hisz ég és föld közötti drótkötélen való tovagurulást éppen úgy láttunk, mint autós szökevény néhány másodperc alatti elfogását. Közben pedig megtudtuk mindazt, ami e rendőrezred feladatkörébe tartozik, aminek ellátásához ez a valóban nem mindennapi fölkészülés szükséges: kezdve a járőrszolgálattól, egészen a repülőrablók esetleges lefüleléséig."
Elhunyt Nagy László költő, január 30-án. Mivel aznap, hétfőn nem volt adásnap, a TV Híradó január 31-én számolt be a halálhírről. A nekrológot Pálfy (G.) István készítette a temetésről, a televízió február 10-én pedig megismételte a róla korábban készített portréfilmjét.
A Pest megyei Hírlap február 12-i számában erről írt Akácz László, részlet:
"Nagy László. Szolgálatot emlegettünk az imént - két ember másokért vállalt szolgálatát. Hadd szóljunk a következőkben egy intézmény hasonlóképpen megható, fölemelő szolgálattételéről. Most magához a televízióhoz kell címezni a képzeletbeli köszönőlevelet, azért a gesztusáért, hogy a rég kialakított műsorrendet fölborítva pénteken éj-jel a pár napja elhunyt költőnk, Nagy László emlékének áldozott. Szorongató, könnycsalogató összeállítás kerekedett ki abból a temetési híradásból, amelyet a Farkasréten forgattak; meg abból a korábban már végignézett, de a mostani megismétléskor minden szavában, gesztusában mementóvá, üzenetté emelkedett portréfilmből, amelyben immár két, frissen elhalt poéta, Kormos István és Nagy László beszélgetett. Nézve, hallgatva ezt a két, szinte egyidősen elhunyt költőt - s megint csak eltűnődve az őket megőrző technika kegyetlen csodáján - mégsem csak az elmúlás keseríthetett, de megnyugvást nyújtott az a tudat is, hogy oly gazdag szellemi jussként maradt ránk mindkettőjük földi hagyatéka. Sőt, Nagy László megannyi képét, kemény rajzú portréját - köztük épp az őt faggató Kormos István remekmívű arcmását - is reánk hagyta, ezekkel is emlékeztetve híveit, hogy valóban egy nagyformátumú, mondhatni, reneszánsz tehetség indult el annak idején Iszkázról meghódítani Pestet. Dehogyis Pestet: a jelhagyó, a halál után is megőrző művészeteket!"
Népszava, február 14., egy másik kritika Vajk Verától, részlet:
"SZELLEMIDÉZÉS. Nagy László költőt a minap temettük. Nagy László mondott búcsúbeszédet nemrég Kormos István sírjánál, és péntek este ők ketten, halott poéták beszélgettek a képernyőn. Három éve, Nagy László ötvenedik születésnapjára készült Zolnay Pál portréfilmje, amelyet, a mostani szomorú alkalommal megismételtek. A tartalmas, szép gondolatokat hordozó beszélgetés néhány részlete most már hangsúlyt, különös jelentőséget kapott. Szeretem az életet, de a halál már nem probléma nekem... - mondta Nagy László, s a félig tréfás kérdésre, mit üzen az utókornak, a film majdani nézőinek, most már megrendítően hangzott a költő válasza: Üzenem, hogy csak ennyit tudtam tenni értük...."
Február 11. 18.25 Molnár Margit elindítja Főzőcske - de okosan! című főzési tanácsadó műsorát. Először Kovalik Károly mutatja be saját paprikás csirke receptjének elkészítését.
20.01 a 2. műsoron August Strindberg: Júlia kisasszony - tévéjáték bemutató. Dramaturg Aczél János, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Zolnay Pál. Szereplők: Marsek Gabi, Jordán Tamás, Moór Marianna.
A Rádió és Televízió Újság 1978/6. száma így ajánlotta a műsort a nézőknek, olvasóknak:
"Egyszer volt, régen volt egy sorozat a televízióban, amikor is kiváló szakácsművészünk, Walter mester oktatta a képernyőn a magyar háziasszonyok közül azon keveseket, akiknek volt már televíziójuk. A sorozat annak idején osztatlan sikert aratott: egy-egy adás után a stáb minden tagja receptet írt, a rovat titkárnőjének mappáján nem a főnök telefonszáma volt az első tétel, hanem a heti töltött padlizsán vagy tárkonyos halfilé receptje. Azóta tíz év telt el - és sokat változott a híres magyar konyha is. Korszerűsödött tartalmában és változott az elkészítési mód: igyekszik foglalt-zsúfolt napjaink ritmusához idomulni. Megnőtt a félkész, a konzerv ételek választéka, gazdagodtak piacaink sok hazai és külföldi, nálunk eddig kevéssé ismert zöldség-, fűszer- és húsfélével - ugyanakkor szegényedett étrendünk. Igen, felnőtt egy fiatalasszony- és férjnemzedék, melynek többsége csak a leg-szükségesebb öt-hat féle házi étel elkészítésének módját ismeri. Az apró főzési fortélyok tudományáról, a néha bizony fontos kalória- és vitaminszámítás fontosságáról már nem is beszélek - pedig jó volna, ha ez is a főzni szerető nők és férfiak fejében volna... Az új tévéműsornak ezért a címe és mondanivalója: Főzőcske - de okosan. Tartalma: játékosan, vidáman, egymással versengve bemutatni: ki mit tud - konyhaművészetből. Közben elhangzik néhány jó tanács, míg tart a sürgés-forgás a tűzhelyek körül, s mire elkészül egy-egy menü, talán sikerül megtanulni például egy régi magyar pásztorétel elkészítésének módját... És kik főznek? - kérdezheti most az olvasó. Válaszunk: önök, a nézők - nők és férfiak, akik elég bátrak vállalkozni arra, hogy főzési tudományukat mindannyiunk hasznára közkinccsé tegyék. S akiknek receptjei nem ott kezdődnek: végy 20 tojást, fél kiló vajat és egy ötkilós hízott pulykát. A jutalom - vagy büntetés -: ki mit főzött, megeszi!... Kérjük tehát - levélben - mindazok jelentkezését, akik jól tudnak főzni, vállalkoznak az étel bemutatására, s receptjeik nem a közismert gulyásleves és rántott szelet elkészítéséről szólnak. Várjuk tehát jelentkezésüket a következő címen: Főzőcske - de okosan, Magyar Televízió, 1810 Budapest. Jelszavunk: okosan, olcsón, vitamindúsan, kevés kalóriával - az ízletes, finoman fűszerezett új magyar konyha megszerettetéséért! Műsorainkban alkalmanként kiváló gasztronómiai szakemberek, tudó-sok, dietetikai szakemberek, szakácsok és diétásnővérek is szót kapnak - részben bírálóként, részben főzési tudományuk bemutatójaként. Első alkalommal három család jelentkezik egy-egy ebéd elkészítésével."
Molnár Margit Földessy Dénesnek így mesélt a műsor születéséről február 5-én (a Magyar Rádió sajtóarchívumában a cikk megtalálható, de sajnos a lap címének megjelölése nélkül). Részletek:
"Nagy buli van a tévében. Molnár Margit háziasszonyokkal levelez, Kovalik főz, a Fővárosi Gázművek konyhájába kábeleket cipelnek be és az Árhivatalt is... Mert február havának 11-én, azaz szombaton este fél 7 előtt 5 perccel, nagy népi főzés kezdődik a képernyőn, és több millió nézői ádámcsutka szánkázik majd le-föl nyelés közben, amint a kamera veszi a párolgó, jó magyar konyha látványát. Bár... szóval a Szabadság téri nagyházban néhányan kummognak, hogy lesz ez inkább egy nagy népi gyomormosás, meg hogy szegény Kovalik, állítólag a Molnár Margit meg is eteti majd vele, amit főz... De hát ez a mindenkori ellentábor, nem kell rá figyelni. Inkább figyelmezzünk Molnár Margitra, aki emígy mesélte el a műsort:
- Az ötlet? Hát a mi hazánkban mindenki szeret enni... s a magyar konyháról csak annyit tudunk, hogy nehéz. Pedig van könnyű magyar étel is, nemcsak a halpaprikás, a krumplipaprikás vagy a bog-rácsgulyás. Mi most Csurgai Judit szerkesztőtársammal, meg Kende Márta rendező kolléganőnkkel amatőrök részére hirdettük meg ezt a vetélkedősorozatot. Minden alkalommal három-négy, vagy öt háziasszonyt, esetleg férfit hívunk meg, aki kevés pénzből, könnyen megtanulható, könnyen elkészíthető, mégis magyaros, jóízű és a leg-fontosabb: nem nehéz ételt tud főzni vagy sütni.
- És a Kovalik sztori?
- Tudtuk, hogy imád enni és imád főzni. Hát most a képernyőn megmutathatja, mit tud. Az első adásban ő is fellép. Én leszek a műsorvezető és ígérem, eszik majd belőle. Nyilvánosan.
Máskülönben a műsor címe: Főzőcske - de okosan. Nem rossz cím, akár ételre, akár férfiak főzésére tömör receptet ad. Látszik, hogy a címet nem Kovalik találta ki, hanem az ijesztően sok nőből álló vezérkar. Hiszen két szerkesztő, a műsorvezető, rendező, egyvégtében mind nő. Méghozzá rafinált nő..."
A Filmvilág 1978/5. számában a Strindberg tévéjátékról írta Galsai Pongrác, részlet:
"...Lélektani miniatűrjét még sok pepecseléssel, a sötét színek kenegetésével adja elő. Még hiányoznak belőle Strindberg igazi démonai, akik egyetlen harapással vért tudnak fakasztani. Itt csak karcolások esnek. S a drámaíró a hősök ön- és egymást sajnáló szenvelgésével súlyosbítja e nem éppen életveszélyes sebeket. Márpedig Strindberg óta, az elmúlt században a szenvelgés devalorizálódott leginkább. Ma már kis dózisokban is nehezen viseljük el.
Zolnay Pál bizonyára megmondhatná, hogy miért éppen a Júlia kisasszonyból rendezett tévéjátékot? És Strindberg dúlt, alvilági konyháját miért alakította át vegykonyhává? Zolnay kitűnő érzékkel váltogatta három fiatal színész - Marsek Gabi, Jordán Tamás, Moór Marianna - közelképeit. De a legtöbb szikrázást Moór Mariannából, a mellékszereplőből csiholta ki."
Az Esti Hírlap február 13-i számában írta (morvay), részlet:
"...A Strindberg-dráma tévéváltozatát Zolnay Pál készítette nagy mű-gonddal, a környezet hiteles bemutatására törekedve. Jól választotta és vezette a színészeket: Marsek Gabit (Júlia), Jordán Tamást (Jean) és Moór Mariannát (Krisztin). Az erős hármasból is kiemelkedett Moór Marianna, aki a terjedelemben kisebb szerepből is a legplasztikusabb figurát teremtette."
Február 12. 10.10 Vasárnap délelőttönként került képernyőre Sebő Ferenc Muzsikáló szerszámok című ismeretterjesztő sorozata. Szerkesztő Szabó Márta, operatőr Szalai András, rendezte Seregi László.
Február 14. 19.30 a TV Híradó tudósított a várbeli ünnepségről, ahol Orbán Sándor és Aczél György jelenlétében avatták fel a Népszínházat.
20.00 Cigánykerék - tévéfilm bemutatója. Írta Erdős István, dramaturg Békés József, operatőr Hollós Olivér, rendezte Csányi Miklós. Szereplők: Katona Ágnes, Kőhalmy Attila, Szabó Tünde, Csongrádi Kata. A film valószínűleg az eredetileg január 4-re kiírt időpontban nem került vetítésre, és ezen a napon aztán végül is sugárzásra került.
Az Észak-Magyarország február 21-i számában írta Csutorás Annamária:
"Az elmúlt hét műsorából kötelességszerűen kell szólnunk a kedd este bemutatott új tévéfilmről, a Cigánykerékről. Erdős István írta, Csányi Miklós rendezte a filmet. Legnagyobb erénye talán az volt, hogy sok fiatal, a televízióból még nem visszaköszönő arcot láthattunk, köztük az igen tehetségesnek ígérkező Katona Ágnest. A film tartalmáról viszont akkor sem mondhatunk sokat, ha tudomásul vesszük, hogy egy poros, unalmas kis falucskában három hét kalandról szól. Inkább ötletei voltak csak a filmnek, de ezek az ötletek valahogy nem álltak igazán össze, nem teremtettek atmoszférát, a könnyedség szintjén sem. Többé-kevésbé úgy vagyunk vele, mint a három hétig szüretelő lányokkal a falucska fiúi, akik - a záróképben - ültek az immár ismét kihalt homokos folyóparton, üldögéltek egy darabig, aztán elmentek. Mi meg felálltunk a fotelból, kikapcsoltuk a készüléket s el is felejtettük az egészet."
A Népszava február 21-i számában írta Vajk Vera:
"Hosszú, de nem elég alapos fontolgatás után a minap képernyőre került az 1976 nyarán készült Cigánykerék. Nyolcvan percen át kísérhettük - egyre lankadó figyelemmel a falu ifjú szívtiprójának esetét az almaszedő diáklányokkal. A fiúnak szédületes szövege volt, no, meg stílusa. A filmnek nem volt sem ez, sem az, de még cselekménye is alig-alig.
A Cigánykerékhez hasonló, gyengén sikerült tévéfilmeket máskor szemérmetesen eldugják valahová a második csatorna éjszakáiba. Most fő műsoridőben, az első programban sugározták ezt az igen hosszú, költséges, színes (ám halvány) produkciót. A televíziónál sem lehet megtagadni a tévedés jogát, noha sokba kerül. Előfordul, hogy a jó szándékból nem lesz jó film. De hát feltétlenül be kell mutatni, csak azért, mert elkészült, szalagon van? Maradjon ott békében, minek lássuk, minek szidjuk, legyen neki könnyű a pléhdoboz."
Február 15. 17.55-22.20 a Bolgár Televízió estje az első programon.
Február 16. 20.45 Osztrovszkij: Zivatar - dráma közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.
Február 17. 22.05 Hofi Géza műsora. Vezető-operatőr Mezei István, rendezte Horváth Ádám.
Aznap az elnökségi ülés tárgyalta a Magyar Televízió Nemzetközi Osztályának 1978-as tervét. A jegyzőkönyvből kiderül, hogy az egyik nagy koprodukciós szovjet partner, az APN hírügynökség megszűnt, a Szovjet tévé viszont nem tudja átvenni a szerepét, mert eddig is teljes koprodukciós kapacitás lekötéssel dolgozott.
Megyeri Károly elnökhelyettes mondta az ülésen (részlet):
"Elmondanám itt, és általános érvényűnek érzem azt, amit a legutóbbi szovjet utam alkalmával információként begyűjtöttem - egyrészt azért, hogy a Szovjet Televízió igen erőteljesen fejleszti fel koprodukciós lehető bázisát. Ugye az APN megszűnt, óriási kiesés, néma csend, ez nagy erővel megy. A Bogumolov elvtárs elmondta, hogy 100%-os tervüket 250%-ra teljesítette ez a koprodukciós részleg, tehát messze túlhaladta a teljesítést. A de: és készek arra is, hogy bár egy szocialista országra 12-14 közös forgatást számolnak, kb. erre lesz erejük, de azokban az országokban, ahol a profi hozzáértésnek a jeleit látják, oda nagyobb figyelmet és nagyobb energiát fognak fordítani. Őközéjük sorolja a Magyar Televíziót is, és 18-20 koprodukcióig készek elmenni. Ha mi pontosan szíveskedünk megmondani, hogy mit akarunk. Mert azok az információk, amik eljutnak hozzájuk nem egy alkalommal semmire nem jók..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)
Február 18. 17.40 A másik 12 óra - kezdődik Fekete György belsőépítész kilencrészes sorozata. Szerkesztő Kernács Gabriella, operatőr Zsóka Zoltán, rendezte Kutvölgyi Katalin.
A Rádió és Televízió Újság 1987/7. száma közölte Kernács Gabriella műsorajánlóját, részletek:
"Szakemberek számításai szerint általában a nap felét töltjük házon kívül, vagyis nagyjából 12 órát: munkával, közlekedéssel, vásárlással, szórakozással, sporttal stb. A nap másik fele az otthoni idő, az a bizonyos másik 12. óra, amely a most induló kilencrészes filmsorozat témája. A filmek írója s egyben az adások házigazdája Fekete György belsőépítész. E héttől szombat délutánonként megjelenik majd a képernyőn, s elmondja gondolatait arról, hogyan teremthetjük meg korszerű lakberendezési elvekkel, jól megválasztott bútorokkal és tárgyakkal célszerű, esztétikus otthoni környezetünket. A sorozat kialakításában, megvalósításában számos szakember működött közre, az adások szakértőin (Jahoda Maja, Gergely István, Pohárnok Mihály belsőépítészeken) kívül intézmények, szerkesztőségek, gyárak, tervezőművészek nyújtottak értékes segítséget. A lakásban folyó élet különböző problémáinak lélektani hátteréről, vetületéről dr. Iván László pszichiáter véleményét hallhatjuk majd, ellátogatva jó néhány valódi lakásba - lakótelepi kislakásoktól a nagyobb méretű családi házakig. A lakberendezés technikai kérdéseinek szemléltetését - a valóságos helyzetek, megoldások mellett - trükk rajzok sokasága segíti; nem egy múltból örökölt rossz szokás, hiedelem, berendezési tévedés ironikus megfricskázását pedig Sajdik Ferenc karikatúrái vállalják magukra..."
A sorozat közös tanulságát az utolsó adásban így foglalja össze Fekete György: "Tárgyainkat megvásárolhatjuk az üzletekben, a lakás kulturáltsága azonban nem vásárolható érték: ez alapvetően életmódunk, gondolkodásmódunk kulturáltságából fakad. Ennek kialakításában lehet segítségünkre az értelmes, a szép tárgyi környezet."
Az Észak-Magyarország február 21-i számában írta Csutorás Annamária:
"Kútvölgyi Katalin kilencrészesre tervezett sorozata, melynek író-előadója és állandó házigazdája Fekete György belsőépítész, a maga mivoltában hiánypótlónak számít. Legjobb emlékezetünk szerint ugyanis - fenntartva tehát magunknak a tévedés jogát is - a televízió először vállalkozott arra, hogy lakáskultúránk alakulásában letegye a maga voksát. Márpedig ugye ma már nemcsak az a kérdés, hogy hol lakjunk, de mindinkább az is, hogy hogyan lakjunk. Azaz: miképpen használhatjuk ki a legoptimálisabban, arcunkra alakítva, azt a valójában nem túlontúl sok négyzetmétert, ami lakásunkat, a másik 12 órában való életmódunkat megteremti. Így, egy műsoridő után még meglehetősen nehéz a hasznosíthatóságáról sokat mondani, de szándékát, már most is kirajzolódó törekvéseit feltétlenül dicsérni lehet. Bizonyára az elkövetkező egyes adások konkrétabb segítséget is adhatnak az egyéneknek, de már most is kiérezhető volt az a szándék, hogy a környezet megteremtésében, kialakításában a sajátos karaktereknek szánnak igen nagy szerepet. Azaz annak a nem elfelejthető ténynek, hogy lakókörnyezetünk kialakítása nem pusztán pénztárcánk függvénye. Örömmel és érdeklődéssel várjuk az elkövetkező adásokat is."
A Délmagyarország február 21-i számában írta Sulyok Erzsébet, részlet:
"Nagyon hiányzott már a televíziós Ismeretterjesztésből olyasmi, amit a most indult, A másik 12 óra című sorozat választott tárgyául. A filmek írója és egyben az adások házigazdája, Fekete György belsőépítész szombat délutánonként megjelenik majd a képernyőn, s elmondja gondolatait arról, hogyan teremthetjük meg korszerű lakberendezési elvekkel, jól megválasztott bútorokkal és tárgyakkal célszerű, esztétikus otthoni környezetünket - így a műsorújság beharangozó cikke. Erre gondoltunk, ez hiányzott. Hogy miért? A tömeges lakásépítések jóvoltából tömegek költöznek összkomfortba, és tömegek töltik meg a modern lakásokat oda nem való berendezési tárgyakkal, dekorálják giccses vagy harmóniátlan díszítő elemekkel. Közös gondunk és igényünk az is, hogy mielőbb válaszoljunk a nagy kérdésre: hogyan éljünk?...
A sorozat ugyanis dicséretes buzgalommal arra vállalkozott, hogy igényeket ébresszen, a lakás ideális, tehát sokféle funkciójának is megfelelő, amellett esztétikus berendezésére buzdítson. Az általános ízlésfejlesztés mellett még praktikus tanácsokkal is szolgáljon. Mármost: a figyelmes néző könnyen és gyorsan meggyőzve érzi majd magát, aztán el is határozza, hogy az útmutatás szerint próbálja alakítani az otthonát. Pillanatok alatt tapasztalni fogja: az elé rajzolt kép valóban ideális, csak az ideák, az álmok-vágyak világában van létjogosultsága..."
Február 19. 21.35 Szuggesztió - rendhagyó koncertfilm a képernyőn. Karolos Trikolidis Bruckner I. szimfóniáját vezényelte, közreműködött a Debreceni MÁV Filharmonikus Zenekar. Forgatókönyv Fellner Andrea és Szitányi András, vezető-operatőr Szabó Gábor, hangmérnök Kovács Péter, rendezte Szitányi András.
A Rádió és Televízió Újság 1978/7. számában az alkotók így ajánlották a különleges filmet a nézőknek, Sz. K. aláírással:
"Fellner Andrea szerkesztő mondja:
- A film címe nem valamiféle titokzatos bűvöletet takar, hanem azt a hatást kívánja érzékeltetni, amelyet a zenét tolmácsoló karmester keze, szeme, egyénisége a zenével, zenekarában és közönségében kiváltott. A film egyik céljaként az interpretáló művészet e különleges művelőjének, a karmesternek azokat az eszközeit igyekeztünk nyomon követni, amelyeket leegyszerűsítve akaratátvitelnek is lehetne nevezni. Szeretnénk érzékeltetni, hogy a zenemű betanításán, a mű vezénylésén túl mi az a többlet, amit szavakban nem lehet megfogalmazni, amely nélkül egy zenemű csak a kotta puszta meg-szólaltatása lenne. Hogy miért éppen a debreceni koncertet választottuk, annak egyszerű oka van. Érdekelt bennünket, hogy Karolos Trikolidis által - aki az emlékezetes II. nemzetközi karmesterverseny idején a tévénézők millióit ragadta magával - hogyan hat a zene egy szokatlan környezetben, a négyezer személyes sportcsarnok küzdőterén. Létrejön-e itt is a szuggesztió?
Szitányi András rendező:
- A film két síkban ábrázol. Az egyikben a koncertet követi, a másikban a görög karmester debreceni tartózkodásának utolsó negyven-nyolc órájából örökít meg néhány pillanatot. A filmben egyetlen szó sem hangzik el, hanem a Bruckner-zene dramaturgiájára építve az ember és a művész megnyilvánulásait követjük a leg prózaibb szituációkban és az átlényegülés perceiben, a koncert előtt és vezénylés közben.
Somogyi Zsuzsa vágó:
- Hat operatőr hét szokatlan helyzetű kamerájának képeiből kellett kiválasztani és eldönteni a zene hangulatának legmegfelelőbbet. Ritkán adódik a vágónak ilyen kedvére való bonyolult alkotómunka. Rajtam mérték le először, hogy van-e szuggesztív hatása a karmesternek, illetve a felvett anyagnak a képernyőn is.
Kiss Vilmos, a Debreceni MÁV Filharmonikusok koncertmestere:
- Igazi zenei eseménynek számított városunkban a koncert. Trikolidis állta a próbát. Mondhatjuk róla: talpig muzsikus és hallatlanul türelmes ember, aki messzemenőkig alkalmazkodik a zenekar képességeihez, mindig olyat kér, ami megfelel a zenekar adottságainak. Szuggesztivitása éppen abban rejlik, hogy képes átadni azokat az érzéseket, gondolatokat, melyeket belőle vált ki a zene.
Becsy Zoltán, a hat operatőr egyike:
- Nekem jutott az a hallatlanul izgalmas feladat, hogy kamerámmal a zenekar közepén foglaltam helyet, mintegy két méterre a karmestertől, vele pontosan szemben. Úgy éreztem magam, mint bármelyik zenész a zenekarban. Szemem előtt bontakoztak ki azok az emberi kapcsolatok, amelyek a karmester és muzsikusai között jöttek létre, és ez a cinkosság ugyanúgy rám is ragadt, mint a zenekari tagokra - nem külső szemlélő voltam, hanem az Egész tevékeny részese, úgy éreztem, hogy a kamera mintegy hangszerré válik a kezemben, s hogy nincs külön karmester és zenekar, csak a szuggesztió hatására létrejött zene."
Február 21. 19.30 a TV Híradó munkatársai, Moldoványi Ákos szerkesztő-riporter és Török Vidor operatőr a lakásán kereste fel Honthy Hannát és köszöntötték őt 85. Születésnapján, a TV Híradó nézőinek nevében. A riportban bemutatták a születésnapi kitüntetéséről készült felvételeket is.
Február 22. 20.00 Külpolitikai Fórum. Szerkesztő Chrudinák Alajos, műsorvezető Sugár András, rendezte Kígyós Sándor.
21.55 a 2. műsoron színházi közvetítés az egri várból. Balassi Bálint: Szép magyar komédia - az Agria Játékszín bemutatója,
Február 23. 19.30 a TV Híradó nézői Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr riportját láthatták Németh László: Pusztuló magyarok című darabjának bemutatójáról, a veszprémi Petőfi Színházból.
Február 24. 19.30. a TV Híradóban Fenyves György szerkesztő és Szurok János operatőr beszámolt arról, hogy 30 éves a Bábszínház, és az ünnepségen felolvasták Kádár János köszöntő levelét is.
21.40 a 2. műsoron Giro dItalia - dokumentumfilm vetítése az 1903 óta megrendezésre kerülő kerékpáros verseny történetéről.
Február 26. 20.05 Döme Piroska: Nyúlkenyér - tévéfilm. Dramaturg Litványi Károly, operatőr Németh Attila, rendező Rémiás Gyula. Szereplők: Papp János, Schütz Ila, Ferenczi Krisztina, Őze Lajos, Andorai Péter - és sokan mások.
Március
Az ekkor napvilágot látó hivatalos statisztika szerint a tévé-előfizetők száma 1977. december 31-én már hajszálnyira megközelíti a rádió-előfizetésekét: 2.557.431, ill. 2.576.942. A tévé-előfizetők száma továbbra is dinamikusan növekszik: 1977-ben a növekedés meghaladta a nyolcvanezret. A száz háztartásra jutó tévé-előfizetések száma 76, a rádió-előfizetéseké 77. A tévésűrűség Fejér, a rádió-sűrűség Komárom megyében a legnagyobb.
Nivaldo Herrera, a Kubai Rádió és Televízió elnöke és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke Havannában egyezményt írt alá a két televízió együttműködéséről és a VIT-közvetítésekkel kapcsolatos kérdésekről.
A májusi miskolci tévéfesztivált megelőzően tíz hétig tartó rejtvénypályázat a miskolci Déli Hírlapban. Harminc televíziós kérdés-re kell válaszolnia az olvasónak, a díj egy színes tévékészülék!
Először ítélik oda a KISZ-dijakat. Az egyik díjazott Horvát János, a televízió riportere.
Elhunyt dr. Ortutay Gyula akadémikus, országgyűlési képviselő, az Elnöki Tanács tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának alelnöke - a magyar rádiózás történelmének kimagasló alakja, Rádiónk felszabadulás utáni első elnöke.
Március 2. 20.25 Makszim Gorkij: Vámhatár - tévéfilm. Makszim Gorkij Cselkas című novelláját televízióra alkalmazta Sipos Tamás. Dramaturg Lehel György, operatőr Kocsis Sándor, a forgatókönyvet írta és rendezte Gaál István. Szereplők: Georges Wilson (Fekete Tibor), Madaras József, Dégi István, Somogyvári Pál, Gyukár Tibor, Ambrus András, Leisen Antal.
A Szolnok megyei Néplap március 8-i számából, V.M. kritikájából részlet:
"...Francia-magyar közös televíziós mű a nagysikerű Vámhatár. (Nem tudom, miért kellett új nevet adni a valójában a Cselkas című novellából készült filmnek?) Sikere azt bizonyítja, hogy efféle vérátömlesztésre máskor is mód lehetne televíziónkban. Talán ez is segíthetne abban, hogy a televízió művészi munkája ne szürkülhessen el, jellegtelenné ne válhassék. Gaál István - vendég ő is a televízióban -, s a vendégszínészként résztvevő francia Georges Wilson nemcsak tudásukkal vannak jelen, hanem termékenyítő egyéniségüket is elhozták a filmbe - ami bizony gyakorta hiányzik a televíziós művekből."
A Magyar Nemzet március 8-i számában Lőcsei Gabriella írta, részlet:
"...Gorkij művészetét összegző film egyben Gaál István rendezői munkássága összegzéseként is hatott. Felsejlettek, emlékeztettek a képek legelső díjnyertes filmjére, a Pályamunkásokra, a nemzetközi sikereket megért Sodrásban - ra; céltudatosan megszerkesztett jelenetei, vágásai, képzőművész módjára felépített kompozíciói egész rendezői munkásságára. Szinte fájdalmas, hogy ez, a tévéfilmek sorsa szerint talán ugyancsak gyors feledésbe merül."
A Békés megyei Népújság március 7-i számában írta Sass Ervin, részletek:
"...A nézők között feltehető, voltak olyanok, akik tudták, hogy Gorkij Cselkas című novellájából sikeres forgatókönyvírói és rendezői munka, jó operatőr és két kiváló színész elragadó tévénovellát készíthet. Nyilván voltak, akik csak sejtették ezt, mások pedig - a milliós többség - jobb híján kapcsolták be a készüléket. Senki sem csalódott. Már a kezdő képsoroknál kiderült, hogy Gaál István rendező és a forgatókönyv írója Gorkijhoz való hűségben látott munkához és a különben is szerencsésen filmre vihető novellát képi nyelvre ugyanúgy közérthetően és állandó feszültségben transzponálta, ahogyan a novella hat olvasójára...
A Vámhatár színes. Alkalmam volt színes televízión látni, mondhatom: ez az igazi! Kérdés csupán: fekete-fehéren hogyan hatott az egész? Feltétlenül hiányzott a hatásfokozó színek észrevétlenre hangolt bűvölete! Később azon töprengtem, miért nem érdemel több figyelmet és ráfordítást a színes televíziózás? A készülékek árát és a választékot tekintve is?! Ideje lenne."
Aznap elhunyt Zsigmondi Boris Balázs Béla-díjas érdemes művész, megannyi emlékezetes képzőművészeti tévéfilm alkotója.
A Filmvilág 1978/7. számában B. Farkas Tamás rendező így emlékezett rá:
"A Televízió képzőművészeti osztályán, Zsigmondi Boriska asztalán, harmadik hete felbontatlanok a levelek, kiállítási meghívók. Azon a forgatáson, amelynek még minden részletét előkészítette - Illés Árpád festőművésznél - már nem tudott megjelenni. A kórházból üzent: kérjenek elnézést a művésztől, a forgatást néhány héttel későbbre kell halasztania. A valóság kegyetlen. 1978. március 2-án Boriska szíve megállt.
Jellegzetesen huszadik századi művészpályát járt, élt meg. Az avantgarde mozgalmakban, a harmincas években szocio-fotóival vett részt. Az évtized végén emigrálni kényszerült. Angliába került. Itt ezekben az években virágzott az angol dokumentumfilmesek klasszikus szovjet filmekből sarjadt iskolája. Zsigmondi Boris úgy döntött, fényképező kameráját filmkészítő masinára cseréli. A fel-szabadulás után kész filmtervekkel érkezik haza. A volt fotográfust vonzza a képzőművészet. Fáradhatatlan energiával próbál a film segítségével változtatni a megcsontosodott, konzervatív képzőművészeti közízlésen. Nem Zsigmondi Borison múlott, hogy leg-aktívabb éveiből tíz nem teremhetett gyümölcsöket.
A hatvanas évek elején kezdhetett el újra dolgozni. Az akkor pár éve működő Televízióban, a Képzőművészeti Osztály egyik megalapítója lett. Eleinte élő adásokat csinált. Ezek elröppentek, nyomuk nem maradt - legfeljebb azoknak a százezreknek a tudatában, akik a műsorok hatására másképp léptek be a kiállítótermekbe, múzeumokba. Televíziós munkája közben sokszor falakba ütközött. 1963-ban munkatársa voltam a Látomás a valóságról című filmje forgatásán. Olyan festőkről - a szentendrei iskola legjobbjairól: Vajda Lajosról, Korniss Dezsőről, Bálint Endréről, Szántó Piroskáról - készült a film, akiknek képei akkor nemigen kerültek a kiállító terem falaira és természetesen a képernyőre sem. Zsigmondi Boriskát mindez nem érdekelte. Hitt bennük. Hasonló körülmények között készült el portréfilmje Kassák Lajosról (Kassák személyes közreműködésével). Évekig dobozban volt - ma már alig értjük: miért?
Sohasem a kiállítótermek fennhangon ünnepelt, napi sikereket arató művészeit kereste. Saját véleménye volt stílusról, művészetről, társadalomról. Nem véletlen, hogy ő az első, aki a miskolci filmfesztiválon képzőművészeti filmmel nagydíjat nyert. Somogyi József, Szántó Kovács Jánosról készült szobrának különös fogadtatásáról szólt a film, a közönség ellenérzéséről a művel szemben - ennek dokumentarista feldolgozásával Zsigmondi Boris szembesített bennünket a képzőművészeti közízlés még mindig riasztó elmaradottságával.
Legtermékenyebb időszaka az utolsó tíz év volt. A magyar képző-művészet olyan arcképcsarnokát készítette el - nagyrészt már színes filmen, amelynek puszta felsorolása is tiszteletet érdemel: Barcsay Je-nő, Bokros-Birman Dezső, Czimra Gyula, Czóbel Béla, Ferenczy Béni, Gádor István, Goldmann György, Gulácsy Lajos, Egry József, Kondor Béla, Paizs-Goebel Jenő, Pór Bertalan, Schaár Erzsébet, Szántó Piroska, Schéner Mihály, Vajda Lajos, Vilt Tibor... Egy munkatársunk a múlt héten - nem ismerve a történteket - jegyzetekkel fölvértezve nyitott be szobánkba: Boriska hol van?"
Március 4. 21.10 "Ugye mi jó barátok vagyunk..." - Locomotiv GT-show. Szerkesztő Módos Péter, vezető-operatőr Halász Mihály, a forgatókönyvet írta és rendezte Sándor Pál.
21.40 Friedrich Dürrenmatt: Késő őszi esti órán - bűnügyi játék. Dramaturg Radványi Ervin, vezető-operatőr Bornyi Gyula, rendezte Kern András. Szereplők: Szabó Sándor, Őze Lajos, Maszlay István, Füzessy Ottó.
Március 5. 19.00 A HÉT műsorában Poór Klárának nyilatkozott Berecz János és Grósz Károly a szocialista országok kommunista pártjai Budapesten megrendezett ideológiai tanácskozásáról.
Március 7., az MTV Elnökség ülésén hangzott el dr. Kornidesz Mihálynak, az MSZMP KB Kulturális, Oktatási és Tudományos Osztálya vezetőjének értékelése az előző havi televíziós műsorról. Ebből a korabeli jegyzőkönyv sajnos nem rögzített semmit!
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)
Március 8. -11. között látogatást tett a Magyar Televízióban Laurist Bindslov, a Dán Rádió és Televízió vezérigazgatója.
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 74. doboz MTV iratok.)
Március 9. 21.00 a 2. műsoron Volt egyszer egy színház... - tévéjáték. Írta Gyárfás Miklós, dramaturg Katkó István, operatőr Bornyi Gyula, rendező Gaál Albert. Szereplők: Bálint András, Tomanek Nándor, Somogyvári Rudolf, Balázsovits Lajos, Végvári Tamás, Erdődy Kálmán, Csákányi László, Horesnyi László, Várhelyi Endre, Sárosi Gábor, Fonyó József, Fillár István, Andai Kati, Kalocsai Ferenc, Szilágyi István, Horváth Ottó, Prókai István, Beszterczei Pál, Dombovári Ferenc, Sugár László, Kőszegi Péter, Preier György, Pusztai Péter.
22.10 Unokáink is látni fogják (?). Műsorvezető Wirth Péter, szerkesztő Osskó Judit, operatőr Bónis Gyula, rendező Endrődi Sándor.
Az Esti Hírlap március 10-i számában írta (barabás):
"Szembesítés folyt Endrődi Sándor rendező, Osskó Judit szerkesztő és Bónis Gyula operatőr riportfilmjében is. Az úgynevezett Belső-Erzsébetváros, a Nagykörút és a Kiskörút közötti terület lehangolóan leromlott állapotú, képtelenül alacsony minőségű lakásainak lakói szólaltak meg. Elkeseredve, reménytelenül, a fiatalabbak alig elfojtott türelmetlenséggel, és megszólaltak a nagyon tényszerű és épp ezért különösen megdöbbentő felvételek is az elöregedett, komfortnélküli lakásokról. És megszólaltak az Illetékesek is. Ők is tényeket soroltak: nyugodtan, higgadt alapossággal, elismerve mindazt, amit a riportfilm nekünk korábban megmutatott. Az ember eltöprenghetett az Igazságnak azon a különös kettős arculatán, ami az egyénre bontott személyes és szenvedélyekkel előadott egyedi tapasztalatokból és ugyanazt a problémát számokban, szakkifejezésekben, objektív körülményekben kifejező problémalátásból rajzolódik ki. A film címe: Unokáink is látni fogják, utána zárójelbe tett kérdőjellel. A film stábját az a szándék vezette, hogy e kérdőjelet a Jövő igazolja, s unokáink valóban ne lássák meg már e városrészt ilyennek."
Március 10. 20.35 a 2. műsoron Nem tudok hazudni... - riportfilm Innokenytyij Szmoktunovszkij szovjet színészről. Készítették: Bányai Gábor riporter, Virág Katalin szerkesztő, Szalai András operatőr, Babiczky László rendező.
Március 12. 19.00 A HÉT című heti politikai magazinban először kapcsolták élőben a Pécsi Körzeti Stúdiót.
A stúdióban Nemeskéry László, a megyei Építőipari Vállalt igazgatója és Czente Gyula pécsi tanácselnök válaszolt Pánics György szerkesztő-riporter kérdéseire.
Március 15. Illyés Gyula: Az ünnepelt, tévéjáték bemutatója. Dramaturg Litványi Károly, operatőr Czabarka György, rendezte Hintsch György. Szereplők: Szacsvay László, Hövösvölgyi Ildikó, Nagy Gábor, Juhász Jácint, Szirtes Ádám, Buss Gyula, Horváth József, Ambrus András.
Március 16. 19.30 a TV Híradóban Fenyves György szerkesztő és Vecsei Marietta operatőr tudósítását láthatták a nézők a Vidám Színpadról, ahol bemutatták Pirandello Velencei kékszakáll című darabját. Pálfi (G) István szerkesztő-riporter és Edelényi Gábor operatőr pedig a Madách Színházban járt, az Egy vadász halála bemutatója előtt, a főszerepet, Hamingway-t Bessenyei Ferenc alakította.
21.30 Soroksári út 160. - dokumentumfilm 2. rész. Szerkesztő Hollós Ágnes, rendező Zolnay Pál, operatőr Ragályi Elemér. Zolnai Pál először 1971-ben mutatta be a Szerszámgépipari Művek Esztergagyárát, a Soroksári úton. A folytatás 1977-ben készült.
A Magyar Hírlap március 22-i számában Bognár Nándor írt kritikát, részlet:
"...Önmagában dokumentumfilm-sorozatot érdemelne az a vélekedés, mely szerint munkásnak lenni manapság nem rang. Ezt állították ugyanis az esztergályosok, lakatosok a SZIM-ben. Az íróasztalért tolakodnak, de ide 15 éve nem jön senki. Indulatos kijelentés, de a látottak alapján - olyan váratlan volna? Láthattuk, hónapról hónapra kénytelenek az esztergályos, marós munkát - olykor kisiparosoknak is - kiadni. Ezek a gondok azonban nem sorscsapásszerűen szakadtak a vállalat nyakába. A termelési terv készítésének az állomásai mindig lehetőséget adnak a rendelkezésre álló kapacitás számbavételére. A jelenlegi helyzetben nyilvánvalóan csak a technológiai színvonal emelése révén enyhíthetők a létszámgondok - a Soroksári úton is, másutt is. De ezt nem a műhelyben kell észrevenni...
A közreműködők hangvétele - nyilván érezték ezt a film készítői is - szinte buzdít a hasonló jellegű fogalmazásmódra. A gyár fizikai dolgozóinak fizetése - néhány hete beszéltem velük a film sajtóvetítésén - gyakorlatilag évek óta változatlan. A vállalati átlag viszont emelkedett. Viszont a vállalatok közötti kooperációs nehézségek, a szállítási fegyelem hiánya - kétségkívül országos gondok - szemmel láthatóan a munkások fizetésén érződik.
A SZIM példája természetesen nem általánosítható - ám a Soroksári úti gyárkapun betekintve a jelenlegi magyar iparvállalatokra jellemző képet láthattunk. Hogyan fogadták az illetékesek ezt a filmet? Megnézték egyáltalán? - kérdezte valaki a műhelyben. Azt hiszem, az illetékesek - mi több, legfelsőbb, szinten - megnézték. Megnéztük, mi az ország tévénézői - és okulhatunk belőle."
A Dunántúli Napló írta március 18-án, részlet:
"...A film számos vonatkozásban konkrét gazdasági, szervezési gondokról beszélt, de más értelemben sokhelyütt túlmutatott önmagán. Mint például az utóbbi témában. Tele vagyunk olyan szakmákkal, amelyekben dolgozni régen kitüntetés, rang volt, de amelyekre ma kötéllel is alig lehet vállalkozókat kapni. Miért? A gyárakban a legkorszerűbb termékeket kell előállítani, de a gyár ki van szolgáltatva a régi értelemben vett kócerájok kényének-kedvének, miért? A szakmunkás törzsgárdát nemcsak szavakban kellene megbecsülni, hanem anyagiakban is, de erre nincsen lehetőség, miért? És sorolhatnánk tovább a továbbgondolásra serkentő, izgalmas kérdéseket. Zolnay Pál rendező, Hollós Ágnes szerkesztő és Ragályi Elemér operatőr okos dokumentumfilmje azok közé tartozik, amelyekből minél többet szeretnénk látni a képernyőn."
A Pest megyei Hírlap március 19-i számában írta Akácz László:
"A Soroksári út 160. Egy dühösen elkeseredett munkásarc kimerevített képével indult, és egy kettémetszett mondattal - ...ma ott tartunk, hogy... - zárult Zolnay Pál csütörtökön késő este vetített dokumentumfilmje, a Soroksári út 160. Ami e látható és hallható keret között a néző elé került, bizony még azokat is meggondolkodtathatta, akik jószerivel csak az újságokból tudják, mi az, hogy gyár, anyag és szerszám. Hogyne, hiszen a maguk élességében tárultak elénk a film címében jelzett üzem - a Szerszámipari Művek - belső gondjai: a munkaerő-vándorlás, a nagyon gyéren jelentkező utánpótlás, na és az a finom hangzású, de annál több indulatot keltő, méltánytalanságot szülő normakarbantartás. Zolnay Pál - aki hat évvel j korábban már járt a Soroksári j út 160-ban, és az akkori látogatását is filmre vette - ebben az izgalmas negyven percben persze nemcsak az esztergagépek kezelőit hallgatta meg, hanem azokat is szóra bírta, akiknek a normaigazításokat a szemükre hányják: a gyár vezetőit. Szó, ami szó: ők sincsenek valami könnyű helyzetben, mert - csak egy példát említve - vagy félszáz szállítótól függ, hogy teljesítődik-e a kérés, a rendelés, avagy a késlekedve föladott anyag miatt állni kényszerülnek a gépek... Gond, baj; az én így akarom, de mi azt nem adhatjuk öklöket szorító indulatai - szinte mindegyik filmkockáról ez tűnt elénk. És mégis milyen jó volt megmártózni ebben a fémporos, olajcsillogású, városperemi valóságban! Bizony jó, mert - köszönet érte a riportfilm készítőinek! - erről a képsorról teljességgel lefelejtették a más hasonló munkákon sajnos ott fénylő lakkot. Itt végre azt láthattuk, hallhattuk, ami nap mint nap a kormos üvegű csarnokokban zajlik, és amiről - ezt viszont nagyon sajnáljuk, - igen-igen ritkán kapunk ilyen őszinte képet. Nagyon megritkultak a tévé gyári látogatásai, s ha olykor mégis vállalkoznak egy-egy kiruccanásra, hát azok is inkább amolyan jelentés ízűekre sikerednek; a felszínt karcolgatják, s nem vágnak mélyebbre. Bárha ez a remek híradás újból kedvet csinálna a portafülkéken túli világ ilyen drámaian hiteles bemutatásához!"
Március 16-án az Elnökségi ülés tárgyalta és megvitatta a Grafikai és Trükk-osztály feladatait és tevékenységének kiegészítését. A Magyar Televízió Elnökségének 1977 nyarán hozott döntése alapján 1977. október 1-vel megalakult a TV Grafikai és Trükk-osztálya. Az előterjesztésben szereplő célok közül néhány:
A Grafikai csoport fontos fejlesztési céljának nevezték, hogy a rajzfilmkészítéshez szükséges feltételeket meg kell teremteni. A produkciók részéről egyre nagyobb az igény különböző rajzbetétekre, önálló animációs filmek készítésére. Az előterjesztést a terület új vezetője, Csatlós Gábor tette, aki szóban is indokolta elképzelését:
"...milyenfajta munka lenne ez? Természetesen kezdetekben csak azokat az animációs filmeket, filmbetéteket tudnánk elkészíteni, amelyeket ezzel a kb. 5 emberrel tudnánk elvégezni..."
Lénárt István hozzászólásából:
"Azt meggondolandónak érzem, hogy az animáció területén akármilyen formában létrehozzunk egy, a PANNONIÁ -val konkurráló egységet. Mert a magyar rajzfilmgyártás véletlenül úgy hozta, hogy akik ott önállóan csoportosulnak, azok világviszonylatban is jelentős csapat. Ennek megkettőzése szakemberben, alkotókban, rajzolókban mintha nem lenne ésszerű lépés... felesleges lenne itt egy önálló animációs gyártást elindítani..."
Sándor György műsorigazgató hozzászólásából:
"Nagyon fontosnak tartom, amit az új osztályvezető elvtárs úgy fogalmaz, hogy nem konkurencia a PANNONIÁ -val. Mert a PANNONIA jórészt a Televízió üzeme és minden olyan szemlélet, amelyik nem ebből indul ki, hogy a PANNÓNIA kapacitásának 80%-a pillanatnyilag TV, az nagyon rossz. És tényleg a PANNÓNIÁ -t úgy kell tekintenünk továbbra is, mint a Televízió fiókvállalatát és a legszorosabb kapcsolatot kell minden értelemben. És nagyon kell vigyázni arra, hogy a pannóniásokban semmi olyan ne merüljön föl, hogy itt a hátuk mögött valamit... konkurenciát vagy egyebet szerveznénk."
Fekete Edit hozzászólásából:
"A másik, amire szeretnék kitérni, a PANNÓNIÁ -val való kapcsolat. Tudtommal a csehszlovákoknál is, Szlovákiában is és a cseheknél is - és lehetne sorolni mi mindenütt - komoly animációs részleg van a televízióban. Ez igény, követelmény, a műsorok megkívánják..."
Mátai László hozzászólásából:
"A PANNÓNIA Filmstúdió ugyanis - és itt lényegében Sándor et. elmondta az adatokat - nagymértékben nekünk dolgozik, ezen kívül dolgozik exportra. Ha nagy az export megrendelés, akkor nem teljesíti a Televízióval szembeni kötelezettségeket sem, mint ahogy voltak olyan évek, amikor a Gyermek és Ifjúsági Osztály 12-13 milliós rendeléséből összesen két és félmilliót szállított le. Azt is 5 különböző sorozatból, lehetőleg 1-1 darabot, hogy még csak el se lehessen kezdeni azokat műsorra tűzni!"
Nagy Richárd megjegyzése:
"A következőkben maradjunk. Egyik az: jó idehozzuk, mert szükség van ennek a területnek a fejlesztésére. Kettő: egy kalácsot soha nem egy falatra esznek meg. Fölszeletelik!"
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)
Március 17. 20.25 Henrik Ibsen: Ha mi halottak, feltámadunk - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Katona Márta, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Ruszt József. Szereplők: Gábor Miklós, Almási Éva, Törőcsik Mari, Lukács Sándor, Paudits Béla.
Március 21. 19.30 a TV Híradó munkatársai, Menczel János szerkesztő-riporter és Butskó György operatőr a kecskeméti MNH kiképzőbázison forgattak. A "barokamrában" nyilatkozott nekik Reményi Gyula vezérőrnagy a magyar
űrhajós jelöltekről.
21.15 Per - a Tanácsköztársaság tíz népbiztosának peréről készített dokumentum- játékot a televízió. Írta Sipos Tamás és Bohó Róbert, szakértő dr. Botos János, szerkesztő Déri János, vezető-operatőr Hollós Olivér, rendezte Mata János.
Szereplők: Gera Zoltán, Körmendi János, Dégi István, Láng József, Kállai Ferenc, Velenczey István, Raksányi Gellért, Szirtes Ádám, Prókai István, Jordán Tamás, Szabó Ottó, Keresztes Pál, Szabó Imre, Basilides Zoltán, Soltész Valéria.
A Magyar Nemzet március 29-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"A dokumentumjáték olyan, mint a kentaur: se nem ló, se nem ember, azaz se nem dokumentum, se nem játék. Afféle mitológiai teremtmény, a televíziós történelemtanítás rossz didaktikája. A Per - Sipos Tamás, Bohó Róbert és Mata János közös munkája - nem tévesztendő össze Franz Kafka: A per-ével s nemcsak az egyetlen névelőnyi különbség, de az írói következetesség tekintetében sem. Kafka, mint tudjuk, következetesen ragaszkodott - A perben is, más művében is egy írói stílushoz. A Per szerzői viszont következetlenül alkalmazkodnak egy olyan módszerhez, stílushoz, a történelmi dokumentumok dramatizálásához, amely most roppant népszerű. Következetlenségük oka feltehetően a tanító szándék, úgy tartják, a néző nem igazodnék el kellően, vagy nem az átírók és a rendezők kénye-kedvére járna-kelne a tények között, ezért megrostálják a tényeket, ebből lesz a dokumentumjáték.
Nem vall jó szemre, kellő figyelemre azt hinni, hogy a mai tévénéző nem igazodik jól ki egy olyan történelmi közegben, mint a Tanácsköztársaságot s annak bukását bemutató népbiztosok pere. Egyre több olyan cikk, tanulmány, emlékirat lát napvilágot manapság, amely az 1919-es eseményekről végre árnyalt és pontos történelmi indoklást ad..."
A Politikai Bizottság 1978. március 21-i ülésének jegyzőkönyve:
"6. Javaslat interjú kérésére Hušak elvtárstól. A KB Agitációs Propaganda Osztálya javaslata. A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy a Magyar Televízió a Századunk című történelmi dokumentumfilm sorozatához a szlovák nemzeti felkeléssel kapcsolatos kérdésekről interjút kérjen Gustav Hušak elvtárstól, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárától."
(Magyar Országos Levéltár 288f 5/741 Politikai Bizottság anyagai.)
Március 23. 20.00 a 2. műsoron Hernádi Gyula: Szép magyar tragédia - közvetítés a Gyulai Várszínházból, felvételről.
Március 24., a Népszabadság az MTI tudósítását közölte a 18. Miskolci Tv-fesztivál előkészületeiről, részletek:
"Befejeződött a 18. Miskolci Tv- fesztiválra beküldött több mint kétszáz film előzsűrizése. A döntés alapján ötvennyolc alkotást mutatnak be a közönségnek Miskolcon, a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa székházában - jelentette be Balogh Mária, a fesztivál igazgatója az előkészítő bizottság csütörtökön tartott ülésén.
A május 11-től 15-ig tartó fesztiválon összesen huszonhárom órai adásidőben kerül a közönség elé tizennyolc híradó-, hét tudósítás-, tíz dokumentum-, hét ismeretterjesztő, tizenegy riport-, valamint öt portréfilm...
A vetítéseken kívül hét helyen, közte a lillafüredi Palota Szállóban, Borsodnádasdon, Szerencsen mutatják be a fesztiválon részt vevő alkotásokat. Május 13-án és 14-én Miskolcon, Ózdon, Leninvárosban gyermekmatinékat rendeznek. Több szakmai tanácskozásra is sor kerül. A résztvevők A riport, az animáció a televízióban, valamint a tv-kritika helyzete és szerepe címmel folytatnak eszmecserét..."
Március 26. 9.45 új gyermek műsor indult, a "HANG-oskodó". Írta és a műsort vezette Balázs Árpád, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Lovass Ferenc.
21.45 A Tv a zene otthona... - zenés szatíra bemutatója. Írta Bednai Nándor és Kállai István, riporter Sediánszky János, vezető-operatőr Darvas Máté, rendező Bednai Nándor. Szereplők: Agárdi Gábor, Benkóczi Zoltán, Bárdi György, Haumann Péter, Horváth Tivadar, Ráday Imre, Seres Gabriella fh., Suka Sándor, Tahi Tóth László.
Az Esti Hírlap március 30-i számában írta (bársony):
"Új gyermekműsor indult, Hangoskodó címmel. Mint a sorozat gazdái: Balázs Árpád műsorvezető és Lovass Ferenc szerkesztő-rendező programjában olvasható volt. az első adás pedig már bizonyította is, nem egyszerűen a szokásos értelemben vett zene, hanem a tárgyak és a természet zenéje is témája a játékos adásnak. Mint ahogy témája és Ihletője volt nem egy zeneszerzőnek Chopintől Honeggerig és tovább. Ez az első biztató tartalmi érdekessége a Hangoskodónak. Annak felismerését teszi alapélménynek ugyanis, hogy a zene élvezete nem feltétlenül csak a kiválasztottak előjoga, és hogy a körülöttünk levő világ ritmusát-muzsikáját mi magunk fedezhetjük fel magunknak ott, ahol esetleg azelőtt nem érdemes zakatolást-dörömbölést- kattogást hallottunk csak...
A sorozat másik erénye a mozgalmas, játékos forma, amely igazodik a gyerekhallgatóság Igényéhez, nézői magatartásához. Bár az meggondolandó, hogy egy-egy alkalommal a stúdióbeli gyerekeknek mennyi versenyszerű feladatmegoldást diktálnak, nehogy egyfajta vetélkedővé egyoldalúsodjék az oldott, sokszínű beszélgetés műsorvezető és játszótársai között. Úgy tetszik, a zenei Ismeretterjesztésnek ebben az új sorozatában azok a részek voltak a legközlékenyebbek, amelyekben közös beszélgetéssel, együttes erőfeszítéssel jutottak el valamely ismeretlenhez, s nem egy versenyszerű győzelemért, hanem a számukra új zenéért, tudnivalók önálló fölfedezéséért küzdöttek meg a gyerekek."
Március 27., hétfő! Rendkívüli adásnap a színházi világnap alkalmából.
20.05 G. B. Show: Warrenné mestersége - színmű közvetítése a Madách Színházból, felvételről. Az előadás előtt Örkény István köszöntője a színházi világnap alkalmából.
Március 28., az MTI újabb átjátszó-adó építéséről számolt be:
"Novemberben már kiváló minőségű lesz a televíziós vétel az Ipoly völgyének községeiben, megkezdődött az átjátszó-adó építése a Vámosmikola melletti Hegyes-hegyen. A beruházás - az adótorony, a kezelőépület és az elektromos hálózat kivételével - széleskörű társadalmi összefogással valósul meg. Részt vesz benne az erdőgazdaság, több termelőszövetkezet. A hazai televízió adásait eddig nélkülöző községek lakói kétnapi társadalmi munkát vagy ennek megfelelő pénzösszeget ajánlottak fel az átjátszó-adó építéséhez. Már elkészült a mintegy két kilométer hosszú úgynevezett szerviz út, amelyen a tévétorony anyagait, szerkezeti elemeit szállító járművek közlekedhetnek. A próbaüzemelés augusztusi határidejének megtartására a beruházásban részt vevő vállalatok, üzemek és a váci járási pártbizottság szerződést kötött."
Március 29. 20.00 Vlagyimir Tyendrjakov: Érettségi bankett után - tévéjáték. Televízióra alkalmazta Dorogi Zsigmond, vezető-operatőr Kecskés László, rendezte Mihályfy Sándor. Szereplők: Faludi László, Meszléry Judit, Gyöngyössy Katalin, Győry Emil, Kun Vilmos, Koós Olga, Szirtes Ági fh., Sárvári Győző fh., Mikó István, Gelecsényi Sára, Tímár Zoltán fh., Emőd György fh.
21.05 a Nemzetközi Stúdió újabb adása, a téma: mi a biztonság? A vita résztvevői voltak: Frank Barnaby atomfizikus, a stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet igazgatója, Cristoph Bertram, a londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézetének igazgatója, Klaus Engelhardt, az NDK Nemzetközi Politikai és Gazdasági Intézetének osztályvezetője, Mihail A. Milstein professzor, nyugalmazott altábornagy, a moszkvai Amerika és Kanada Kutatóintézet katonapolitikai osztályának vezetője. Műsorvezető Hajdú János, szerkesztő Chrudinák Alajos, rendezte Kígyós Sándor.
Az Esti Hírlap, március 30-i számában írta (barabás):
"Visszaköszönő világirodalmi ötlet: megtartani az igazság óráját, amikor lehull az álarc, s a legrejtettebb titkokra is fény derül. Vlagyimir Tyendrjakov is ezt a keretet választotta Érettségi bankett után, című írásában, amelyet Dorogi Zsigmond alkalmazott televízióra. A bankettet követően két párhuzamos helyen folyik a beszélgetés, a vita. Az iskola tanári szobájában a pedagógusok vitatkoznak módszereikről, egy kocsmában pedig a most végzett diákok rendeznek lelki sztriptízt. Kínok között faggatják-vallatják egymást, s mondanak olyan véleményt, amilyent korábban soha. Hiába csapnak azonban össze az emberek, az elvek, s a kedélyek két helyen is, feszültség egyik helyen sem keletkezik. Ez részint Tyendrjakov hibája, aki túlságosan kiagyalt, néhol didaktikus, másszor pedig fellengző történetet tálal. Hibája azonban Mihályfy Sándor rendezőnek is, aki a visszafogottság skáláján annyira hátraállította a színészi munkát, hogy az helyenként már puszta szövegmondásnak tűnt, alakításnak, játéknak semmiképp. Mintha filozófiai társalgás lenne műsoron, nem pedig - legalábbis szándékában - társadalmi dráma, ahol még a gondolatok is érzelmeken szűrődnek át, szenvedélyek tüzében ütköznek meg."
Március 30. 21.25 Megkérdeztük a minisztert - vendégségben Keserű Jánosné könnyűipari miniszternél. Szerkesztő Zágoni Ferenc, műsorvezető Vértessy Sándor, rendezte Kígyós Sándor.
Sz. G. Lapin, a Szovjetunió Minisztertanácsa Állami Televízió és Rádió Bizottságának elnöke és Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke Moszkvában aláírja a két televízió három évre szóló együttműködési egyezményét és két évre szóló közös munkatervét. Szófiában bolgár-magyar, Berlinben NDK-magyar egyezményt
írnak alá.
Nagysikerű francia autótörténeti tévésorozat (Autók és emberek) és egy jóval kevésbé nagysikerű angol tévéfilmsorozat (Jane Austen: Emma) indulása.
Milánóban, a kísérleti tévéstúdiók nemzetközi szervezetének találkozóján érdeklődés kíséri a Rajnai András - Jánosi Antal vezette magyar "műhely" Mesék az Ezeregyéjszakából és Münchhausen Fantáziaországban című produkcióit.
Április
Tran Lam, a Vietnami Rádió- és Televízió Bizottság elnöke interjút ad a riportkörúton járó Benda Lászlónak. A tévésorozat címe: Az igazi Vietnam.
A Magyar Televízió az ENSZ környezetvédelmi igazgatóságával karöltve 13 részes környezetvédelmi filmsorozatot készít elő, melyet 1979 -ben 16 országban (Tanzánia, Kenya, Szudán, Egyiptom, Nepál, Indonézia, Pápua Új-Guinea, Ausztrália, Brazília, Bolívia, Ecuador, Peru, Argentína, Irán, ill. a Szovjetunió egyik közép-ázsiai köztársasága és hazánk) forgatnak.
Kolek Verát bízták meg A HÉT című műsor főszerkesztői teendőinek ellátásával.
Április 1. 19.30 Domokos Lajos szerkesztő-riporter és Zoltai Károly operatőr - a Híradó debreceni tudósítóinak - riportját láthatták a nézők Páskándi Géza: Bájkeserves komédia című darabjának bemutatójáról, a debreceni Csokonai Színházból.
Április 4. 10.20 Tévéközvetítés a Forradalmi Ifjúsági Napok nagy-gyűléséről, a gellérthegyi Jubileumi Parkból.
20.00 Erkel Ferenc: Hunyadi László - az opera televíziós változatának bemutatója. Dramaturg Ruitner Sándor, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos László. Vezényelt Medveczky Ádám. Szereplők: Benedek Miklós (Palcsó Sándor), Sárvári Győző (Simándy József), Kovács András (Takács Klára), Temessy Hédi (Horváth Eszter), Árva János (Ütő Endre), Fekete Tibor (Sólyom Nagy Sándor), Menszátor Magdolna (Kincses Veronika), Váradi Balogh László, (Katona Lajos), Meggyesi Pál (Kertész Tamás).
A Somogyi Néplap április 6-i számában írta L. A., részletek:
"Jó néhány kitűnő csemegével örvendeztette meg az utóbbi években az operabarátokat a tévé zenés színháza. A Gianni Schicchi, az Otelló, A sevillai borbély, a Bánk bán hatalmas közönségsikere és kritikai visszhangja bizonyítja: a képi megoldások változatosságával, vonzó tévés személyiségekkel még azok a laikusok is a kép-ernyő elé csalogathatók, akik korábban idegenkedtek e nehéznek vélt műfajtól...
A módszerből következik, hogy külön-külön kell elbírálnunk a zenei megvalósítást és magát a filmet. Ami az előbbit illeti: a címszereplő Simándy József hangja, csodálatos perfekt énektechnikája, muzikalitása ma is illúziót kelt, s minden szempontból a nagy művészhez méltó társnak bizonyultak a nála huszonöt-harminc évvel fiatalabb nemzedék képviselői: Kincses Veronika, Sólyom Nagy Sándor, s elsősorban a Szilágyi Erzsébet szerepét gyönyörű hanganyaggal, drámai izzással, tökéletes kultúrával éneklő Horváth Eszter. Palcsó Sándor - V. László király - alakítása külön tanulmányt érdemelne, az idegbeteg, befolyásolható zsarnok jellem- és hangulatváltozásait megjelenítő ezernyi hangszínnel. Medveczky Ádám karmester sarkított tempói főleg a népzenei ihletésű verbunkos dallamok kivitelezésére voltak alkalmasak. Vámos László közelképekre összpontosító rendezése bizonyára lényegesen jobban sikerült volna, ha a prózai színészek átéltebben, differenciáltabb lélektani kidolgozással, egyszóval kevesebb operai sablonnal játszottak volna. (A szabályt erősítő kivétel ezúttal Benedek Miklós volt, a király szerepében.) Kár. hogy a play back mereven alkalmazott elve miatt, remek énekes színészek helyett csupán avítt, romantizált történelmi regényhősöket láthattunk."
A Népszabadság április 8-i számában írta Zappe László, részletek:
"Vámos László rendezésének egyik legnagyobb érdeme, hogy csaknem tökéletes illúziót keltő operaelőadást tudott teremteni. A színészek megválasztásától a legapróbb részletek kidolgozásáig a gondos, alapos munka jellemezte a Tv Zenés Színházának legújabb bemutatóját, majdnem mindig sikerült elhitetni, hogy akit látunk, és akit hallunk, egy személy...
S lényegében ez a közmegegyezés volt a mostani televíziós előadás alapja is, nem is lehetett más. S ez volt a látvány és a hangzás egységének alapja is. A Hunyadi Lászlót alakító Sárvári Győzőnek nem kellett mást tennie, mint méltóságteljesnek, komolynak és a naivitásig gyanútlannak lennie. A többit elvégezte Simándy József szép, érces hangja. Menszátor Magdolnának ugyancsak elég volt szépnek és előkelőnek lennie, s ugyanezt hozta hangban Kincses Veronika is. Kivételes feladatot, s egyben lehetőséget, csak két szerep esetében engedélyezett magának a rendezés, V. László és Szilágyi Erzsébet megformálásánál. Igaz, e két figurában eleve több a drámaiság, mint a többiekben, mindketten átélnek bizonyos belső küzdelmeket. Szilágyi Erzsébet kétségek és remények között hányódik, a király pedig jellemének kicsinysége és hatalmának nagysága között képtelen önmagára találni. Benedek Miklós és Palcsó Sándor kettőse alighanem tökéletesen érzékeltette, ezt a figurát. Megjelenés és hang egyaránt éretlen, torz jellemet mutatott. Nem gonosz volt, nem számító, nem képmutató, aminek a történet szerint lennie kellett volna, hanem egyszerűen jellemtelen: befejezetlen, kiforratlan figura. Benedek Miklós erősen és kitűnően karikírozó arcjátékához, egyáltalán kevéssé méltóságos megjelenéséhez nagyszerűen társult a buffószerepekben otthonos Palcsó Sándor szándékosan elvékonyított, kamaszosan mutálóra vett hangja. Szilágyi Erzsébet belső drámájának érzékeltetése ugyan szintén elég jól sikerült mindenekelőtt Temessy Hédi jó voltából, aki hitelesen tudta felmutatni az aggodalomnak, a reménynek, a fájdalomnak, a kétségbeesésnek hullámzó váltakozását, játékának szuggesztivitásával azonban nem volt mindig arányban...
A tévéváltozat mindezzel együtt azt a benyomást keltette bennem, hogy kezünkben van a tökéletes illúziót keltő operaelőadás kulcsa. A televízióban nincs kicsi, púpos és görbelábú hősszerelmes, és nincs partnerénél kétszer terjedelmesebb törékeny kislány. A legtökéletesebb megoldásra való törekvésnek persze vannak veszélyei is. A kis Hunyadi Mátyást megjelenítő Kovács András ugyan emlékeztetett a nagy király némelyik arcmására, annál azonban már nagyobb fiúnak látszott, semhogy Takács Klára mezzoszopránján szólaljon meg."
A műsorújság közölte:
Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából az alábbiak kapnak kormánykitüntetést a televízióból:
Munka Érdemrend arany: Karsai Nándor,
ezüst: Balla Katalin, Bilka Pál, Major Sándor,
bronz: Lovász Gyula, Nagy Gáborné.
Sport Érdemérem bronz: Knézy Jenő.
Kiváló művész: Szinetár Miklós, a tévé művészeti igazgatója.
Érdemes művész: Bágya András és Balassa Sándor zeneszerző, Horváth Ádám és Katkics Ilona tévérendező.
Balázs Béla díj: Fehér György és Nemere László tévérendező, ill. Tóth A. Pál díszlettervező.
Szocialista kultúráért kitüntető jelvény: Dimitrov György, Dobrás János, Fehérvári Andrásné, Gerhardt Lajos, Kalmár András, dr. Kende Istvánné, Kocsis Sándorné, Lévai Sándor, Molnár Miklós, Müller Magda, Németh Attila, Szauder Péter.
Április 5. 20.10 az NSZK - Brazília válogatott labdarúgó mérkőzés közvetítése élőben Hamburgból, riporter Knézy Jenő.
Április 6. 20.00 Mennyből az angyal - a hatvan esztendős Hubay Miklóst két egyfelvonásosának tévéjáték-változatával köszöntötte a Televízió. Dramaturg Zahora Mária, vezető operatőr Lukács Lóránt, rendezte Zsurzs Éva. Szereplők:
Mennyből az angyal - Béres Ilona, Szilágyi Tibor, Felföldy László,
Antipymalion, avagy a szobrász álma - Galambos Erzsi, Kozák András.
Április 11. 20.01 a 2. műsoron Az otthon és a könyvek dicsérete - látogatóban Benedek Istvánnál. Szerkesztő: Keszthelyi Ilona, operatőr Szabados Tamás.
Április 11-13 között az Intervízió népgazdasági és integrációs kérdésekkel foglakozó munkacsoportja ülésezett Moszkvában, az MTV-t Megyeri Károly, a Munkacsoport elnöke és Erdős András képviselte.
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 74. doboz MTV iratok.)
Április 13. 20.40 Sarkadi Imre: Elveszett paradicsom - színmű közvetítése, a Madách Színház Kamaraszínházának előadása felvételről.
Április 14., Szabó Magda Abigél című regényének nagy sikerű tévéváltozata első epizódjának vetítése. Dramaturg Katkó István, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Zsurzs Éva. Főszereplők: Nagy Attila, Szerencsi Éva, Básti Lajos, Ruttkai Éva, Piros Ildikó, Garas Dezső, Balázsovits Lajos, Schubert Éva, Tábori Nóra, Temessy Hédi. További szereplők: Lelkes Ágnes, Zách János, Kovács István, Békés Itala, Harkányi Ödön, Képessy József, Garamszegi Mária, Darvas Magda, Szabó Imre, Bánfalvi Ágnes, Zsurzs Kati, Egri Kati, Rátonyi Hajnal, Gelecsényi Sára, Németh Nóra.
Mai szemmel, a több évtizedes sikert ismerve érdekes a korabeli kritika egy részének fanyalgása.
A Csongrád megyei Hírlap április 26-i számában írta Honti Katalin, részletek:
"Két héten, négy estén át kísértük izgalommal vegyes érdeklődéssel Vitay Georgina életének alakulását a szigorú, puritán leánynevelő intézet falai között. Szabó Magda szándéka elismerést érdemel. Az Abigél című ifjúsági regényben saját élményeit felelevenítve szeretettel, együttérzéssel ír arról a világról, amelyben a háború nem ismer szigetet, nincs tekintettel életkorra, s a legvastagabb falon is átnyomul a mindenki életében megnyilvánuló történelem.
Az írónő jogosan hiányolja: Még mindig keveset írtunk arról az ellenállásról, amellyel legjobbjaink próbálkoztak, még mindig túlságig keveset tudunk azokról a nevelőkről is, akik ténylegesen részt vállaltak belőle. Egyfajta űrt tölt be tehát az Abigél mondanivalójával és műfajával egyaránt. Mert még kevesebb az olyan ifjúságnak szóló alkotás, amely értően, hűen, a fiatalok nyelvén eleveníti fel a fasizálódó Magyarország válságos idejét...
Örömmel fogadtuk a televízióban az átdolgozást. Nemcsak azért, mert ma az írónő pályáján a sikerek egymást követik. Sokkal inkább azért, mert jó alapanyagot választottak feldolgozásra, és Zsurzs Éva rendező sem szokott csalódást okozni a nézőknek. Hogy mégsem vagyunk teljesen elégedettek a látottakkal, annak elsősorban a megnyújtott idő az oka. Érthető, hogy a mai világtól oly idegen nevelőintézeti élet minél tökéletesebb bemutatására törekedtek a film készítői, ám ez a törekvés végül a kelleténél jobban elnyújtotta a cselekmény bonyolítását. Bizonyításul az utolsó részt említeném, amely a legjobb volt a négy közül, itt ugyanis feszült, jó ritmusban pergő eseményeket követhettünk nyomon - néha a krimi izgalmával. Ezt az ütemet az előző három részben is érdemes lett volna megtartani..."
A Vas Népe, április 26-i számában írta B.R., részletek:
"Zsurzs Éva dicséretére keresnek szavakat alkalmi tévékritikusok ezrei, a nézők. Néhány hete A fekete város ismétlése vasárnap délutánonként gyerekeket és felnőtteket hozott közös izgalomba...
A Zsurzs Éva rendezte új sorozat, az Abigél sikerét sem lehet csupán a jó irodalmi anyagnak tulajdonítani. Bár a téma, a műválasztás önmagában is erény lehet, Mikszáthnak híveket szerezni, Szabó Magdához kedvet csinálni egyszerre 3-4 millió embernek, ehhez is kiválóan ért Zsurzs Éva. A fordulatos irodalmi alapanyag azonban sovány eredményt is hozhat. Sztrogoff Mihály vagy Benyovszky Móric kalandokban bővelkedő élete nem aratott olyan sikert a képernyőn, mint az egzotikumokban szegényebb lőcsei história, vagy most az Abigél.
Szabó Magda ifjúsági regénye nyilván újabb kiadásokat ér meg. Az irodalom eszközével, az élmény erejével nevel arra, hogy mi a jó és mi a rossz, hogy bonyolultságukban szépek az emberi kapcsolatok, hogy a történelemben választhat is az ember...
A Szabó Magda megálmodta zárt intézeti világot Zsurzs Éva adaptálta a filmszalagra, atmoszférát teremtett és krimi izgalmat. Elsősorban a hetedik osztály, a húsz kamaszlány kiválasztásáért illeti dicséret, öt-hat lánynak tudott önálló életet, karaktert adni az epizódokban. Szerencsi Éva, Egri Kati, Zsurzs Kati, Bánfalvi Ágnes, Rátonyi Hajnalka lubickolt a szerepben. A pukkadozó, örökké szerelemről ábrándozó, a fegyelmet titokkal, csínyekkel enyhítő lány-társaság magával ragadta a nézőket. A színészválasztás, a színészirányítás bravúrját valósította meg a négyrészes tévéjátékban Zsurzs Éva. Básti Lajost Torma Gedeon szerepében maníroktól mentes alakításban láthattuk. Szigorral és emberséggel, felelősségvállalással és emberi gyarlóságokkal teli hús-vér alakot formált az igazgató szerepéből. Hogy Balázsovits Lajos és Garas Dezső külső megjelenésüknek ellentmondó jellemeket játszottak, csak izgalmasabbá tette a helyzeteket. A szép Piros Ildikó kozmetika és díszes ruha nélkül is szép, kellemes Zsuzsanna nővér volt. Matula-szigorúságot, anyai szeretetet képviselt - egyszerre és szerelmes, gyötrődő nőt is játszott. Ha Abigél nem is, a Matula fogalom lett."
A Magyar Nemzet április 26-i számában írta Lőcsei Gabriella, részletek:
"...Becsapottnak érezheti továbbá magát azért is az Abigélben nem leányfilmet, de reális emlékeztetőt kereső tévénéző, mert a történet egyetlen rejtvényfeladatát - azt tudniillik, hogy ki az a jóságos, mindig minden bajt és veszedelmet elhárító, titokzatos Abigél - oly hosszan magyarázta a negyedik rész végén a rendezés, mintha nem is kamaszlányok, de egy kisegítő iskola növendékeinek szánná a megfejtést. Kevéssé kárpótolta mindezért a felnőtt értelmű, felnőtt ízlésű és a televíziózás iránt felnőtt módra érdeklődő nézőt, hogy Zsurzs Éva színészvezető határozottsága és leleménye néhány - filmen és képernyőn ritkán látható - karakterisztikus színészi alakítással jobbította a vérszegény történetet. Básti Lajos minden művészi manírját levetve, oly sziklaszilárd egyszerűséggel jött-ment karikatúra szerepéből kimagasodva, mintha már az Abigél forgatása-kor megsejtette volna, a művészi halhatatlanság felé veszi immár az útját. Kedves humorral és klasszikusoktól ellesett szellemességgel jelenítette meg Garas Dezső a történet szerint pedagógusnak is, szabadgondolkodónak is férfinak is, mi több: Abigélnek is egyedül valóan kiváló latintanárt. Szinte mindenki őriz iskolás emlékei között egy Kőnig tanár urat, aki Ovidius száműzetéséről szólván a mindenkori jelen történelmét magyarázza. De akinek nem adatott meg legalább egy, emberségből példát, humánumból formát mutató tanárt közelebbről ismerni, annak most Garas Dezső élethű közvetlensége pótolhatta az iskolás éveknek e hiányát. Piros Ildikó benső biztonságából, művészi különbékéjéből sugárzó meghitt szépsége szerzett érvényt a reá osztott, manapság kissé már hihetetlennek tetsző figurának. Ruttkai Éva megmutatta a körülötte csivitelő színész-csitri hadnak és nézőinek, miként teremt rögtön atmoszférát a színész sugárzó egyénisége még akkor is, ha történetesen mostohán bánik vele a dramaturgia. A színész-csitrihad (Zsurzs Kati, Egri Kati, Rátonyi Hajnal és sok társuk) másutt bizonyára kamatoztatja is majd az Abigél forgatása során szerezhető tapasztalatokat a színészegyéniség hatásáról. Ezúttal ugyanis szerepeiktől függetlenül arc és egyéniség nélküli figurákként csoportosan lótottak-futottak Lukács Lóránt anda-lító szépséggel fotografált kertjeiben, folyosóin, kisvárosi utcácskáin. Az arc és egyéniség nélküli leánytömegből egyedül Bánfalvi Ágnes bukkant olykor fel figyelemre méltó nyakigláb kamaszosságával; úgy tetszett, ő megsejtette e leányseregből, hogy többről is szólhatna Abigél meséje a mai nézőknek, mint egy egyszervolt kislánynemze-dék intézeti vágyairól. És kitűnt természetesen a leányhadból Szerencsi Éva is, hiszen rá osztották a tévésorozat főszerepét."
A Népszava április 25-i számában írta Vajk Vera, részlet:
"...Zsurzs Éva egyik rendezői erénye, hogy igényesen, biztos ízléssel választja tévéfilmjei irodalmi alapanyagát és szereplőit. A másik: rendkívüli műgonddal párosult mesterségbeli tudása. Két évig dolgozott az Abigél tévé-változatán, (más munkái mellett), két évig hordozta, forgatta a fejében, majd a helyszíneken, csiszolgatta, formálta képsorokká. Megérte, érdemes volt. A figuráktól a legapróbb kellékekig hitelesen idézte képernyőre a kor és a hely légkörét, a háború betörését az árkodi leánynevelő intézet zárt világába. A szereposztás meglepetése Piros Ildikó diakonisszája. A fiatal színész-nő kilépett a gödröcskés arcú, bájos szépség szerepköri skatulyájából, és lám, ezt is tudta. Ezt a nagy belső fegyelmet, halk határozottságot, erőt és lágyságot palástoló sápadt szigort. S így is szép, mert Zsuzsanna figurájának belső szépségét tolmácsolja. Megindultan néztük Básti Lajost élete utolsó tévészerepében. Nem csupán a kegyelet íratja le, hogy a ridegen puritán, de szilárd tisztességű Torma igazgató alakját jellemző, apró gesztusaival, emberábrázoló művészetével emlékezetessé formálta..."
A Filmvilág 1978/10. számában írta Galsai Pongrác, részlet:
"Nem átallom bevallani, hogy Szabó Magda Abigél című ifjúsági krimijének tévéfilm-változatát hol erősödő, hol lankadó érdeklődéssel néztem végig. Becsapott volna ez a világoskékből sötétkékbe játszó, érzelmes bűnügyi történet? Nem hiszem. Vagy a tévéfilm-sorozatok szoktattak le a kákán is csomót kereső, morózus szigorról? Ez látszik valószínűbbnek. Az Abigélt, tisztelet az igényesebbeknek, az elmúlt hónapok egyik legsikerültebb televíziós produkciójának tartom...
Zsurzs Éva, a rendező az Abigél közvetítése idején így nyilatkozott:
A mi műfajunk esetében szinte elviselhetetlen feszültséget okoz, hogy a nagyjából hárommillió tv-néző ugyanúgy, egymástól elszigetelve, leginkább családi körében ül a képernyő előtt, mint én, s nincs módomban közvetlenül lemérni művem hatását. Az első jelzéseket másnap észlelem, ezért fogvacogva indulok el hazulról. Ám ha, mondjuk, egy hétrészes sorozatról van szó, akkor ez a bizonytalansági tényező heteken át gyötör. Ahhoz azonban, hogy végleg megállapítsam a sikert vagy a bukást, netán a fogadtatás átmeneti fokozatait, legalább egy-két hónapra van szükség, őszintén szólva, én gyűlölöm ezeket a heteket.
Nos, meg kell nyugtatnom Zsurzs Évát, nyilván már elkésve is: az Abigélben televíziós életműve egyik legsikeresebb darabját formálta meg. Az író különb alkotótársat nem is találhatott volna. Zsurzs Évának sikerült Szabó Magda regényét s a regénynél is drámaibb, feszesebb forgatókönyvét élethűen, kellő atmoszférikus telítettséggel, izgalmasan lefordítania a tévéfilm nyelvére. Színészválasztása ezúttal is hibátlan. Básti Lajos, az intézeti igazgató, Garas Dezső, a szemüveges, kedves, kissé tesze -tosza Abigél, Szerencsi Éva, a májusi cseresznye-mosolyú Gina. Piros Ildikó, az eddigi alakításait felülmúlóan nagyszerű prefekta. Nagy Attila, a rokonszenves Vitay tábornok, Balázsovits Lajos, a leventeoktató szépfiú. Ruttkai Éva, a tökéletes illúziót keltő, rejtélyes Horn Mici, Tábori Nóra, a tornatanárnő, egészen az intézeti növendékekig - minden szereplő a similis simile gaudet módján azonos volt a regényhősökkel. Még a tehetséges Zsurzs Katit sem a szülői elfogultság helyezte el egy virgonc epizódszerepben. Zsurzs Éva rendezésében mellesleg, de kellő nyomatékkal, csak néhány beállított pillanatot kifogásolnék. A kritikus utolsó óhajtása: bár az Abigél képviselné a tévéfilmek jó átlagszínvonalát! Ám ez egyelőre hiú kívánság."
A Rádió és Televízió Újság 1978/20. számában olvasható a hírek között, hogy Nagy József református lelkész, a Debreceni Református Kollégium levéltárosa az Abigél című televíziós film megvalósításáért köszönetül Szabó Magda írónőnek, Szerencsi Éva és Garas Dezső színművészeknek, egy-egy Debrecent, Csokonait, illetve Maróthi György professzort ábrázoló emlékérmet küldött.
Április 19., Vasarely - portréfilm Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző) magyar származású festőművészről, aki április 9-én volt hetven éves. Szerkesztő-riporter D. Fehér Zsuzsa, operatőr Bónis Gyula, rendezte Eck T. Imre.
A Tolna megyei Népújság április 25-i számában írta Csányi L., részlet:
"Vasarely neve az elmúlt években, főleg pécsi múzeumalapítása óta szinte fogalommá vált, s egyet jelent a jövő művészetével. Az igazság az, hogy jelenleg a jövő művészetének megvalósítására nagyon is sokan pályáznak, s a szinte hetenként jelentkező új művészeti irányzatok között még az avatott is alig igazodik el. Egyébként is nehéz megjósolni, hogy milyen lesz a jövő, s mennyiben valósulnak meg Vasarely álmai, egy azonban bizonyos, új látásmódot hozott a művészetbe, eddig nem ismert lehetőségeket valósított meg...
A film alkotóit (rendező Eck T. Imre) őszinte alázat vezette munkájuk során, ezért nem vesztünk el a részletekben, s kép és szöveg helyes aránya mindig a lényeget fejezte ki."
Április 20. 20.00 a 2. műsoron Németh László: VII. Gergely - történelmi dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
Április 23. 17.25 Nem egyszer élünk... - portré Raffai Saroltáról. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Közreműködött Gurnik Ilona, Kézdy György, Sára Bernadette, Pécsi Ildikó. Szerkesztő Fülöp János, operatőr Rozsnyai Aladár, rendező Radó Gyula.
A Csongrád megyei Hírlap április 26-i számában írta Honti Katalin:
"A Szegedi körzeti stúdió egyre gyakrabban örvendeztet meg bennünket magas színvonalú, jól szerkesztett műsorokkal. Ezek közé sorolhatjuk a Raffai Saroltáról készített portréfilmet is, amely felsorakozik a televízióban egyre gyakoribb emlékezetes portréfilmek közé. A közelmúltban sikeres, kedvelt írónő arról beszélt hasonló műsorban, mennyire szükséges az ilyenfajta kapcsolatteremtés az olvasókkal, nézőkkel, mert legújabb regénye után sokan megkérdezték, azonos-e az írónő történetének főhősével. A portréfilmek alkalmat adnak arra is, hogy félre, vagy meg nem értett kérdéseket tisztázzanak, megismertessenek az emberrel, aki a művek, alkotások mögött éppen olyan, mint bárki más a mindennapokból. Raffai Sarolta őszintén, nyíltan vallott magáról - bár ezt a vallomást megkönnyítette volna egy ügyes, kérdezni, irányítani tudó beszélgetőpartner - műveinek részletei hol jobb, hol kevésbé szerencsés tolmácsolásában az írónőről kialakított képet tették teljesebbé."
Április 27. 20.00 Valódi Vietnam - Benda László szerkesztő-riporter, Illés János operatőr, Gombos László rendező három részes riportfilm-sorozata kezdődött.
A Veszprém megyei Napló április 29-i számában írta (H. Gy.):
"Három évvel ezelőtt - április 30-án - szabadult fel Saigon és ért véget a harmincéves vietnami háború...
A forradalmi háborút semmivel sem könnyebb megnyerni, mint következményeit leküzdeni, a békés termelőmunkában is győzelmeket aratni. Legalábbis ezt sugallta Benda László és Illés János filmjének első része. Csütörtökön este a mezőgazdasági erőfeszítésekről adott ízelítőt. A film elején megtudtuk, hogy az alapvető élelmiszerek jegyre kaphatók Vietnamban. Később pedig azt, hogy az ötször több lakosságot kisebb termőföld területről kénytelenek úgy-ahogy ellátni, mint amilyen nagy hazánk termő területe. Ebből a tényből következik, no meg az évi másfélmilliós népszaporulat nyomasztó gondjából, hogy ma Vietnamban termőföldek kiszélesítése, valamint az évi kétszeri rizsaratás megvalósítása a legfontosabb cél. A feketézők farsangját az élelmiszer jegyrendszer felszámolásával, a jegyrendszert pedig lényeges többlettermeléssel lehet csak megszüntetni. Régi magyar közmondás: a baj nem jön magában. Vietnamban a rendkívül rossz termés vette el a falatot sok-sok éhes száj elől 1976-ban, a győzelem utáni évben. Le Duan elvtárs a párt első titkára mondotta: Tíz év kell, amíg a háborús pusztítást helyreállítjuk, és csak azután gondolhatunk, hogy fejlett ipari országgá tegyük Vietnamot. A magyar filmesek meglátogattak egy Hanoi melletti termelőszövetkezetet, jártak Huéban, a történelmi fővárosban, ahol a császári palota kertjében is termelőszövetkezet alakult. Délen, a Mekong deltájában egy frissen létesített állami gazdaság két átnevelő táborból jött mezőgazdasági munkását interjúvoltak meg. Közben lefilmezték a térdig vízben dolgozó rizsültetőket, a vízben bivallyal szántó embereket, az ősi módon végzett rizs-hántolást. Filmeseink bizonyára láttak traktorral szántott rizsföldeket is, de ők a jellemzőt, a térdig vízben dolgozó, bivallyal szántó vietnami parasztot akarták megmutatni. Szándékukat a tévéfilmsorozat címe jól példázza: A valódi Vietnamot nem pedig a háborús romantika tömjénfüstjébe veszőt filmezték le. Becsületes munkájuk talán élvezhetőbb lett volna, ha több tipikus emberi sorsot mutatnak be. Olyanra gondolok, mint a Hanoi melletti termelőszövetkezetben dolgozó paraszt, aki nyolc évig volt harcoló katona, majd 1975 után leszerelt, megnősült és azóta két gyerek apjaként illeszkedett be a békés építőmunkába."
Aznap az elnökségi ülés tárgyalta a VIII. Veszprémi TV Találkozó előkészítésének és lebonyolításának a tervét, valami a zsűri összetételét. Tagok: Árkus József, a Ludas Matyi főszerkesztője, Bajczy Gyula, Veszprém Városi Tanács elnökhelyettese, Barabás János, a KISZ KB titkára, Boldizsár Iván író, Csaba Imre, a Veszprémi Napló főszerkesztője, Dr. Huszár Tibor tanszékvezető egyetemi tanár, Illés György filmoperatőr, Makk Károly filmrendező, Navracsics Tibor Veszprém Megyei Tanács Művelődési osztályának vezetője, Petrovics Emil zeneszerző, Sugár András tévé főmunkatárs. A zsűri elnöke Jovánovics Miklós, az Élet és Irodalom főszerkesztője.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)
Április 28. 20.00 Vészi Endre: Muslicák a liftben - tévéfilm. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Sólyom László, rendezte Gábor Pál. Szereplők: Máthé Erzsi, Kállai Ilona, Lázár Mária, Bánffy György, Ambrus András, Apor Noémi, Bod Teréz, Borbás Gabi, Both Béla, Csűrös Karola, Hegedűs Erzsi, Iglódi István, Sallai Imre, Szekeres Ilona.
20.55 újabb Megkérdeztük a minisztert adás. Látogatóban Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszternél. Szerkesztő Zágoni Ferenc, műsorvezető Varga János, rendező Kígyós Sándor.
Április 30. 22.20 Kodály Zoltán: Psalmus Hungaricus - koncertfilm. Szerkesztő Vecsernyés János, operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Vezényelt Ferencsik János, közreműködött Simándy József, a Magyar Rádió és Televízió énekkara és a Magyar Állami Hangversenyzenekar.
A Népszabadság május 16-i számában írta Breuer János:
"Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusának felvételével egy 33 esztendős ígéretet váltott most valóra a tv. 1945 tervekben olyan gazdag hónapjaiban született a gondolat, hogy Magyar Panteon címmel filmsorozat készüljön kultúránk maradandó értékeiről, s celluloidszalagon jusson el mennél több emberhez mindaz, amit művészeink évszázadok folyamán a nép számára alkottak. A terv, igaz, papíron maradt, ám a javaslat szerint az első film éppen Kodály Zsoltáráról készült volna. Ehhez azonban nem volt elég ereje a romjaiból épp hogy felépülő filmgyártásunknak akkor, de van a tévének napjainkban. Szépszerével át is vette a mozitól a kulturális értékek demokratikus terjesztésének funkcióját; a Psalmus képbe fogalmazása is ama 1945-ben megfogalmazott gondolat realizálásának fontos állomása (függetlenül olyan műhelytitoktól, vajon valóban film készült-e a műről, vagy pedig elektronikus rögzítés). Képernyőre, ha jól emlékszem, több ízben is került már Kodály remeke, nyilván meg is őrizte a hangverseny-közvetítéseket a tévé archívuma. De mennyire mások, mennyivel korlátozottabbak a koncertterembe állított, leszúrt lábú kamerák lehetőségei a jól megválasztott helyszínen készült zenefilmnél. Az ócsai műemlék templom puritán egyszerűséggel komoruló fehér falai hangulatukban is eszményi környezetét adták Kodály muzsikájának. Bizonnyal akadnak díszesebb, pompázatosabb építészeti emlékeink, (mint például a nyírbátori gótikus templom, amelynek szószékéről nyaranként már hagyományosan megszólal Kodály Zsoltára), ám az ócsai építmény dísztelen, vakító fehérsége rendkívül érzékenyen foglalta keretbe a Horváth Ádám őszinte zenei meggyőződést tükröző rendezésében a kodályi mestermű színeváltozásait. A muzsika ritmusát bontotta képre, amint megnyílt és bezárult a látvány. Hivatott művészek vállalkoztak a Psalmus Hungaricus kottájának megvallatására. Az Állami Hangversenyzenekart és a Sapszon Ferenc betanította rádiókórust Ferencsik János vezényelte, Simándy József formálta remekbe a zsoltárok szólamát. Ügy vélnők, Ferencsik, aki évtizedek óta oly meghitt közelségben él Kodály alkotásával, immár változtathatatlanul őrzi önmagában a Zsoltár klasszikus arányait. Ám ez nincs így! Mintha átérezte volna, micsoda felelősség, hogy most nem a művet jól ismerő ezer-kétezer embernek muzsikál: a zene epikus hömpölygését megőrizve, kereteit hatalmasan kitöltve őrködött a forma szigorán, s feszítette a végsőkig a mű drámai hangsúlyait, élezte érzelmi váltásait. Ifjonti hévvel választott alaptempót, érzékenyen követve a Kodálytól származó leggyakoribb előadói utasítást: appassionato, szenvedélyesen. Zenekar és kórus engedelmesen idomult a keze alá, követte karnagyát felfedező útján. S teljes egységbe forrott is Simándy József olaszos hajlékonysággal ötvözött magyar deklamációja és a kórus feszes, tömbökbe fogott éneke. Késő órán tűzte műsorára a televízió a nem mindennapi produkciót, ám érdemes, volt fennmaradni érte."
Május
Paolo Grossi, a RAI elnöke, dr. Hárs István és Nagy Richárd aláírja az öt évre szóló olasz-magyar rádió-, ill. tévéegyezményt. Alasdair Milne, a BBC-tv igazgatója és Nagy Richárd elnök Londonban aláírja a három évre érvényes televíziós megállapodást.
SZOT- díjat kapott Szűcs László televízió-rendező.
Elhunyt dr. Palkovics Miklósné, a tévé politikai adások főosztályának munkatársa 44 éves korában. Két évtizedig volt filmvágó, munkáit láthatták a tévénézők, a TV Híradó, A HÉT, A munkapad nagy öregjei, az Ólombetűs vallomások, Életet az éveknek műsorokban. A miskolci fesztiválon díjnyertes filmjének, a Suga Juli és a többiek sikerét már nem élhette meg.
Az MTV A Tv a zene otthona című produkcióval vett részt a szórakoztató tévéműsorok montreux-i fesztiválján.
Üzembe lép a kőszegi átjátszó-tévéadó.
Május 1. 7.55 Kapcsoljuk Moszkvát! - élő közvetítés a moszkvai Vörös térről, a moszkvai dolgozók május 1-jei felvonulásáról.
9.55 Májusi seregszemle - tévéközvetítés Budapestről, Békéscsabá-ról, Kaposvárról és a szocialista országok fővárosaiból.
16.50 Békés József: Ebéd - tévéfilm. Dramaturg Köves István, operatőr Szabados Tamás, rendezte Katkics Ilona. Szereplők: Geszty Péter, Horváth Sándor, Szekeres Ilona, Csala Zsuzsa, Farkas Antal, Gyenge Árpád, Győry Ilona, Hadics László, Horkai János, Korompai Vali, Kránitz Lajos, Molnár Tibor, Nagyfejű Ági, Révai Judit, Szilágyi István, Újréti László, Vándor József.
Május 3. 19.30 Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Török Vidor operatőr tudósítását láthatták a nézők a TV Híradóban, a Vígszínház Üvegcipők című Molnár Ferenc darab bemutatójáról.
20.00 Gyárfás Miklós: Franciska - tévéjáték. Dramaturg Benedek Katalin, vezető- operatőr Hollós Olivér, rendezte Kerényi Imre. Szereplők: Horesnyi László, Káldy Nóra, Békés Itala, Basilides Zoltán, Pádua Ildikó, Molnár Zsuzsa fh., Paudits Béla, Ladányi Dániel.
Május 3-tól Budapesten a Fészek klubban tanácskozott k az Intervízió zenei munkacsoportja. A téma a komolyzenei tévéműsorok módszerei, eszközei tökéletesítésének útjai (vitaindító Horváth Ádám). A vendégeket a Televízió nevében Szinetár Miklós köszöntötte, számolt a TV Híradó aznapi adásában.
Az MTI május 4-i tudósítása:
"Befejeződött az Intervízió zenei munkacsoportjának 3 napos budapesti tanácskozása, amelyen bolgár, cseh, finn, lengyel, magyar, NDK-beli és román szerkesztők, rendezők adtak tájékoztatást kiemelkedő zenei eseményeikről, eddigi eredményeikről. A tanácskozás pénteki záróakkordjaként az eszmecseréről forgatta új adását a Zene, zene, zene című tévés sorozatműsor."
Május 5. 19.30 a TV Híradóban Kaplár F. József szerkesztő-riporter és Vecsei Marietta operatőr beszámolt arról, hogy az évenkénti Ezüst gerely pályázaton, a sportfilm kategóriában különdíjban részesült a Televízió gyermekosztályának alkotó csoportja. A különdíjat Rózsa György, a Focisuli, Pingpong-suli és Mindent bele! című sorozatok létrehozója vette át.
20.25 Ítélet előtt. Baleset. Írta: Zimre Péter. Dramaturg Semsei Jenő, vezető-operatőr Márk Iván, rendezte Gothár Péter. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Tarján Györgyi, Takács Kati, Fonyó József, Ladomerszky Margit, Bencze Ferenc, Drahota Andrea, Dunai Tamás, Kozák László, Miklósy György, Usztics Mátyás, Bánki Zsuzsa, Szabó Ildikó, Nagy István, Dózsa László, Kovács Mária, Schubert Éva, Deme Gábor, Körmendi János, Hernádi Judit, Komlós Juci, Újlaky László, Béres Attila, Győri Franciska.
21.35 Televíziós Fórum a küszöbön álló argentínai labdarúgó VB-ről. Műsorvezető Vitray Tamás. Résztvevők: Páder János, az OTHS elnökhelyettese, Krizsán József, az MLSZ főtitkára, Baróti Lajos szövetségi kapitány, Fazekas László, a magyar labdarúgó válogatott kapitánya, Nyilasi Tibor, az FTC labdarúgója és Radnai János, az MTV sportosztályának vezetője.
A Rádió és Televízió Újság 1978/18. számában aláírás nélkül megjelent ajánló szöveg:
"Utolsó szó jogán az ítélet előtt. Mielőtt a bíróság visszavonul, hogy meghozza ítéletét, biztosítja a vádlottnak azt, hogy nyilatkozzék az utolsó szó jogán. A Televízió is új sorozatot bocsát az ítéletet hozó néző elé, s e sorok íróját érte az a megtiszteltetés, hogy az alkotók nevében éljen ezzel a lehetőséggel. Eddig már volt szerencsénk látni zseniálisabbnál zseniálisabb nyomozókat, akiknek munkája eredményeként megkerült a tettes, és a film végén csattant a bilincs. A Kék fényből tájékozódhattunk a rendőrség munkájáról, néha azt is láthattuk, hogy a bíróság ítéletet hirdetett a Népköztársaság nevében. Láttuk az esküdteket győzködő vádlókat és védőket, de arról vajmi keveset tudunk, hogy mi is történik a bíróságok előtt. Sokan hajlamosak azt hinni, hogy a bíróságnak nincs is más dolga, mint kiszabni a megérdemelt büntetést. Ezt a tévhitet szeretné megcáfolni ez a sorozat. A bírósági ügyek az életnek sajátos keresztmetszetét adják, így kimeríthetetlen tárházai a feldolgozásra alkalmas történeteknek. A sorozat készítői is ebből indultak ki, de nem álltak meg az egy az egyben feldolgozásnál - sokszor több ügyet gyúrtak eggyé, több ügyből emelték ki az érdekeset, az általánosítható! Tették ezt két okból is. Nem sérthették a valóságos ügyek szereplőinek személyiségi jogait, ezért a nevek, a helyszínek, az időpontok megváltoztak. A néző számára ne az legyen a fontos, hogy a látott történet a környezetében levők közül kire illik, kivel történhetett, hanem az, hogy megtörtént, és a bűnügyi izgalmakon túl talán még némi okulásul is szolgálhat. A változtatás azonban nem csupán a felismerhetetlenné tétel, az elferdítés érdekében történt, hanem sok esetben a dramaturgia szabályai is ezt igényelték, a sorozatban ui. nem a dokumentum, hanem a játék a meghatározó."
Május 7., A HÉT-ben Baló György riportját láthatták a nézők Afganisztánból, ahol Mohamed Zair sah negyvenéves uralmát megdöntötték. Daud lett az új államfő.
Május 8. hétfő, rendkívüli adásnap, a prágai Jégkorong VB két mérkőzésének közvetítése miatt.
Május 9. 19.30 a TV Híradó beszámolt Aldo Moro meggyilkolásáról, az olasz tévétől (RAI), átvett Eurovíziós képanyag bemutatásával, majd 10-én az Olasz Parlament gyászüléséről, 13-án a római gyászmiséről - melyen részt vett a Pápa is - majd 11-előbb temetés aztán mise én a temetésről. Közben 10-én a Torinóban folyó Vörös Brigádok perről is tudósított.
Május 10. 20.01 a 2. műsoron Bertold Brecht: Puntila úr és szolgája Matti - népi komédia közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.
Aznap ülésezett az Állami Rádió és Televízió Bizottság, többek között megtárgyalta a Jelentés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió 1977. évi nemzetközi tevékenységéről. Előadók: Dr. Hárs István MR elnök és Nagy Richárd MTV elnök. (Magyar Országos Levéltár - 288f. 36/1978/23 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)
Május 11. 17.05-23.15 a Kubai Televízió estje. Benne a svéd televízió nagysikerű Castro-filmjének első része: A történelem majd föloldoz engem. A műsorvezető háziasszonyok Gretchen Galindó és Kudlik Júlia voltak.
A Magyar Nemzet május 14-i számában írta (B-s), részletek:
"Történelemórát tartott a magyar tévénézőknek Fidel Castro. A tőle megszokott közvetlenséggel vezette végig a svéd televízió munkatársait a forradalmi mozgalom színterein, a Moncada-laktanyától a Sierra Maestran át a Disznó-öböl mocsaras vidékéig. Fidel Castro beszélt lendületesen, magyarázón, indulatosan és ironizálva. Közben filmbevágások kísérték mondandóját. Láttuk őt maroknyi csapata élén a hegyekben. A Moncada ostroma után a bíróság előtt, majd a nép között napjainkban. A kubai forradalom taktikai és stratégiai kérdéseibe is beavatott Fidel Castro...
A kétrészes film, amelyet csütörtökön és pénteken este sugárzott a magyar televízió, Neto angolai elnök havannai látogatásával kezdődött s fejeződött be. Lelkes kubaiak ezrei üdvözölték az afrikai forradalmárt, majd a tömeggyűlésen Castro szólalt fel, tanulságosan. Kijelentette: a függetlenséget nem lehet importálni, azért minden országnak magának kell megküzdenie. A történelemóra csak akkor jó, ha az események ismertetésén túl az összefüggésekre is rávilágít, elemez. Fidel Castro ezt tette."
A Pest megyei Hírlap május 14-i számában írta Akácz László, részlet:
"Az idei VIT-nek otthont adó szigetország újjászületéséről a svéd tv-sek készítettek két, páratlanul érdekes riportfilmet, mégpedig magának Fidel Castrónak a közreműködésével, aki hol az egykori harcok színhelyén sétálva, hol egy repülőgép asztalánál magyarázva, hol meg a stúdió karosszékében szivarozva idézte fel diktatúraellenes föllépésük megannyi tragikus és győzedelmes pillanatát. Egyrészt ez a megvesztegető közvetlenség tette nagy élménnyé a szóban forgó tekercseket, másrészt pedig az a látvány, amit a hajdani riportképek mutattak: a Moncada laktanya ostromának, az elfogott forradalmárok megkínzatásának, majd az életben maradottak szinte emberfeletti megpróbáltatásainak megannyi filmfelvétele. S mindez úgy csoportosítva, hogy a vállalkozás históriai mértékét, emberi tragikumát soha nem födte el a szenzáció. E kétszer nyolcvan perc alatt minden lényegeset megtudhattunk a Nagy-Antillák legnagyobb szigetének modernkori történetéről. A szemünk előtt váltott arculatot az Amerikai Egyesült Államok hajdani mulatóparadicsoma, és lett belőle egy olyan gazdaságilag rendbe tett, katonai tényezőként erősen méltánylandó ország, amely immár a hasonló átalakulást választó - népessége szerint is rokon - afrikai Angolának is tud segítséget adni.
E két napon át figyelmünket lekötő film-remek első részét a tv Kubai estjének keretében sugározták..."
Május 12. 22.45 a Zenés TV Színház új bemutatója, Lamberto Gardelli: Az amerikai impresszárió - kis vígopera ősbemutatója. Dramaturg Bánki László, vezető- operatőr Mestyán Tibor, rendező Mikó András, vezényelt a szerző. Szereplők: Pászthy Júlia, Miller Lajos, Kishegyi Árpád, Palcsó Sándor, Zempléni Mária, Szüle Tamás, Kárpáti Ernő.
A Rádió és Televízió Újság 1978/19. számában írta Bánki László, részlet:
"A Zenés Tv Színház elmúlt hat évadjában eddig 12 olyan művet mutatott be, mely először a Magyar Televízió képernyőjén volt látható. Ezek mind magyar zeneszerzők alkotásai voltak - ez az első alkalom, amikor a műsorsorozat olyan darab ősbemutatóját tartja, melyet külföldi szerzőpáros alkotott. Nagy öröm, hogy Gardelli, aki 20 év óta gyakori vendége hazánknak és a televízió műsorát is figyelemmel kíséri, úgy látta - idézem: jó helye lesz a Zenés Tv Színházban darabja első előadásának. Természetesen elvállalta a mű dirigálását is. Rendezőnek ő maga kérte két évtizedes jó-barátját, Mikó Andrást, akinek a nevéhez megannyi televíziós siker is fűződik, és mi örömmel fogadtuk őket. S örömmel fogadták a művészek is: Pászthy Júlia, Miller Lajos, Kishegyi Árpád (a szeretetreméltó, nehezen felejthető, jó kedélyű művésznek ez volt az utolsó szereplése), Palcsó Sándor, az Operaház zenekara, akiknek közreműködésével elkészítettük a művet."
Kezdődik a Miskolci TV fesztivál.
A 202 benevezett tévéműsorból 58 szerepel a helyi Rónai Sándor Művelődési Központban tartott miskolci tévéfesztiválon, hat kategóriában. A miskolci és Miskolc környéki előfizetők a 7. OIRT-csatornán odahaza is nézhetik a fesztivál programját. A fesztivál igazgatója Balogh Mária. Az MSZMP KB agit. prop. osztályvezetőjének, Grósz Károlynak vezetésével működő zsűri a kö-vetkező díjakat adja ki:
A SZOT fődíja: Lesz-e béke az olajfák alatt?
Borsod megye tanácsának nagydíja: Kézben egy szív.
Miskolc város tanácsának nagydíja: Hogy a lifttel mennyi baj van.
A Magyar Televízió elnökének különdíja: Horvát János.
Operatőri díj: Halász Mihály.
A zsűri díjai kategóriánként:
Riportfilm: a Tisztelendők sorozat Itália című része.
Dokumentumfilm: a Naplemente sorozat Sorbanállók című része.
Tudósítás-filmpublicisztika: Zsoldosper Angolában.
Ismeretterjesztő film: A walesi bárdok.
Portréfilm: Házigazda: Varga Imre.
Híradó: Szerelik a 750 kilovoltos távvezetéket.
A magyar film- és tévékritikusok díját Bokor Péter (Diplomaták című versenyfilmjéért és a Századunk sorozatért), a Beszéljük meg sorozat 2. része és a Hogy a lifttel mennyi baj van című film kapja.
A közönség díja kategóriánként:
Riportfilm: Lesz-e béke az olajfák alatt?
Dokumentumfilm: Kanadai randevú.
Tudósítás-filmpublicisztika: Hadüzenet nélküli háború Afrika szarván. Ismeretterjesztő film: A világ nyolcadik csodája.
Portréfilm: Suga Juli és a többiek.
Híradó: Dokumentumok az ellenforradalomról.
A Filmvilág 1978/12. Számából, Zsugán István írásából részlet:
"A televízió műsorában - az esti főműsoridőben legalábbis - még a hagyományos fikciós műfajok (tévéfilmek és -játékok) dominálnak; de ha valamely hét összes műsoridejét számba vesszük, némi meglepetéssel tapasztalhatjuk, hogy hasonló arányban töltik be a képernyőt a különböző non-fiction műfajok is. A miskolci fesztivál, amely páros években ezeknek a tévés műfajoknak a legjavát vonultatja fel, jó alkalom arra, hogy a hétköznapinál nagyobb távlatból, s az összemérés lehetőségével tekintsük át e műfajok helyzetét, fejlődési tendenciáit.
Hat kategóriában negyven tévéfilm, illetve -műsor, plusz tizennyolc híradó-esemény versenyzett az idén Miskolcon, s a kiosztott több mint másféltucatnyi díj (a hivatalos zsűri díjai mellett a közönség-, illetve a kritikusok díjait is beleértve), azt bizonyítja, hogy e fontos műfajok legjobb alkotásai méltóak a nagykorúsodott televíziózás lehetőségei-hez..."
Május 15. 19.00 A HÉT műsorában vetítették Chrudinák Alajos Háború a Szaharában című 22 perces film-tudósítását.
A Békés megyei Népújság május 16-i számában írta (Andódy), részlet:
"Ha valami tudomásom van az arab világ változásairól, az afrikai forrongásokról és a közel-keleti konfliktusokról, azt jórészt Chrudinák Alajosnak köszönhetem. A népszerű televíziós riporter ugyanis már olyan sokszor kalauzolt a számomra ismeretlen világrészekbe, járt helyettem is a frontvonalak mentén harcoló katonák közt, hogy gyakran a kedvéért is utána olvasok a képernyőn látottaknak. Mikrofonja mindig ott van, ahol történik valami, ahol a bemutatott emberi sorsokon át a változó történelem egy darabjának lehetünk tanúi. Az sem zavarja, ha az emberi történések éppen a háborút jelentik: sokszor személyes biztonságát is kockáztatva vállalja hivatását. Persze nem egyedül, hiszen a legkisebb televíziós stábhoz is hozzátartozik egy operatőr, aki kamerájával ott van az eseményeknél. Ezek a munkatársak is megérdemlik az elismerést. Amilyen színvonalas volt kezdetben a tv A HÉT című politikai műsora, olyan makacs terjengősség teszi élvezhetetlenné immár hosszú idő óta a bemutatott riportok szinte nagyobbik részét. Ha tömény unalom terpeszkedik a képernyőre, a néző hajlamos azt hinni, hogy a riportok hosszabb mérete ingerel a tv-készülék kikapcsolására. A legutóbbi adás alkalmával is a gumicsonton rágódó beszélgetések már-már elüldöztek a képernyő mellől, amikor a műsorvezető még azzal ijesztgetett, hogy ezúttal egy hosszabb riport következik. Ám akkor bebizonyosodott, hogy ha egy riporternek van mondanivalója, s azt frissen, érdekesen, a néző helyett is kérdezőén ötvözi műsorába, akkor a hosszabb terjedelem se válik terjengőssé. A Háború a Szaharában című riportfilm miatt végül mégis érdemes volt megnézni A HÉT műsorát..."
Május 15. hétfő, rendkívüli adásnap a 2. műsoron, a 18. Miskolci Tévéfesztivál miatt. A versenyprogramot sugározzák!
Május 17. 19.30 a TV Híradó beszámol arról, hogy Brnoban megkezdődött az Intervízió éves hírcsere konferenciája. A Magyar Televíziót Matúz Józsefné, a Híradó főszerkesztője képviselte.
20.30 Saccolja meg! - a Magyar Televízió és az NDK televízió közös vetélkedője. Műsorvezető Anne Mahner és Szegvári Katalin, szerkesztő Evelyn Matt és Vágó István, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendező Karigerhart Seher és Bohák György.
A Rádió és Televízió Újság 1978/20. számában Vágó István és Bohák György így ajánlották a nézők, olvasók figyelmébe a műsort:
Az NDK és a Magyar Televízió közös vetélkedőjéről mondja Vágó István szerkesztő:
"Az NDK tévében évek óta sikerrel játszott Schatzen Sie mai! című vetélkedő adta az ötletet: miért ne tágíthatnák a műsort nemzetközivé? A játék ugyanis - ahogyan nézőink is látni fogják - igen egyszerű szabályokra épül, s lehetővé teszi a legváltozatosabb témák és területek érintését, könnyűzenei betétekkel való színesítését. A két ország versenyzőinek szereplésére és a két ország nézőire gondolva a lehetőségek valamennyire szűkültek is, tartalmilag ugyanis kívánatos volt a feladatok nemzeti és általánosabb jellegére ügyelni. Szokatlan lecke volt a játékosok kiválasztása. Mindkét ország stúdiójában 100-100 néző társaságában 3-3 játékos ül, akiknek kilétére csak a műsor végén derül fény. Azt azonban már kezdetben is tudhatjuk róluk, hogy három azonos szakmát képviselnek, azaz egy-egy NDK-beli, ill. magyar játékosnak a foglalkozása azonos. Ehhez természetesen sok-sok embert kellett meg-ismernünk, hogy a műsorba a legjobbakat hívhassuk meg."
Bohák György rendező:
"Számomra elsősorban a játék sajátságosan televíziós jellege jelentett élményt. A közvetítőlánc Prágán és Berlinen keresztül négy napig kapcsolt össze bennünket Karl-Marx-Stadttal. A hat játékoson kívül száz magyar és száz német vendégünknek kellett egymást, valamint a műsorban szereplő, a vetélkedéshez témákat adó filmbejátszásokat, énekeseket, zenészeket, táncosokat jól látnia és értenie ahhoz, hogy a játék élvezhető legyen. Igyekeztünk, hogy a két ország képviselői sok mindent megtudjanak egymásról, s hogy a kb. 1300 kilométeres földrajzi távolság ellenére szoros közelségben, egymás mellett érezhessék magukat. A műsor valamennyi munkatársa szeretné, ha a játék jó szórakozást kínálna!"
Május 18. 21.00 Indul a Köszöntünk, VIT - köszöntünk Havanna! című ifjúsági tévévetélkedő 1. elődöntője. Műsorvezető Horvát János, riporter Déri János és Feledy Péter, szerkesztő Fáy László és Hárs György, vezető-operatőr Bodó János, Boldizsár Károly, Dobai Sándor, rendezte Kökényessy Zsolt.
A vetélkedő legjobbjai a versenykiírás feltételei szerint eljuthattak a XI. Világifjúsági Találkozóra, Havannába. A jelentkezést megelőző házi, iskolai, üzemi vetélkedők résztvevőinek számát csak nagyon pontatlanul lehetett megbecsülni, de úgy tűnt, jóval több, mint százezer érdeklődőről lehetett szó.
Minden adásban - különböző helyszíneken - 6-6 csapat versenyezett. Az adás során legtöbb pontot szerzett 2-2 csapat továbbkerült a döntőbe. Minden adásból egy-egy csapatot a közönség juttathatott tovább.
Május 19.21.50 Viharos Olimpia, Melbourne 1956. - dokumentumfilm. Riporter Szepesi György, szerkesztő Radványi Dezső, rendezte Fehéri Tamás. Addig még sosem látott felvételek az 1956-os melbourne-i olimpiáról.
A Rádió és Televízió újság 1978/20. számában Fehéri Tamás írta, részlet:
"Szepesi György néhány évvel ezelőtt Ausztráliában járt. Bár akkori küldetésének nem az volt a feladata, úgy mellékesen, főleg estéit és éjszakáit felhasználva, nyomozott azok után a filmtekercsek után, amelyek annak idején a melbourne-i olimpia eseményeit örökítették meg. Kicsi volt az esély, hiszen 20 év után kit is érdekel egy film, melyet a világ minden országában láttak már, egyetlen ország kivételével! Kutatómunkája végül is eredménnyel járt. Az egykori film producerének garázsában ráakadt a már elfelejtett, rozsdás filmdobozokra. Azokra, amelyek már talán csak egyedül nekünk, magyaroknak, érdekesek..."
Szepesi György így emlékezett erre 2005-ben, amikor Zelei Miklóssal beszélgetett, a Mindig pályán, sosem a szélén című interjúban. Az interjú a www.tvarchivum.hu, a tévé történetének oldalain olvasható teljes terjedelmében. Részletek:
"...1974-ben Ausztráliába is eljutottam. A húgom ott élt, ő hívott meg, ő fizetett mindent, és amikor mondtam, hogy én kimegyek Ausztráliába, velem küldték Mátray Mihály barátomat operatőrként, és csináltunk A HÉT-nek Sydneyről egy nagyon szép sorozatot. Bemutattuk az akkori Sydney életét, a sydneyi operát... Az akváriumban csináltunk egy szenzációs filmet, delfineket mutattunk, elmentünk Canberrába, a miniszterekkel interjúztunk, megpróbáltuk egy kicsit építeni az ausztrál-magyar kapcsolatokat. Bemutattuk Orbán Dezsőt, a leghíresebb ausztrál festőt...
De a nagy szenzációt az jelentette, hogy bementem az ausztrál televíziós társasághoz, hogy megtaláljam az 1956-os melbourne-i olimpia magyar vonatkozású eseményeiről készült felvételeket. Kiderült, hogy az olimpiát ők élőben közvetítették, és felvételt egy centit se találtam az ABC-nél.
Kaptam viszont egy jó tippet!
Keressek meg, és megadták a címet, valahol a Sydney környéki tengerparton, egy mister Smith nevű urat. Nem emlékszem már a keresztnevére. Ez a mister Smith egy szép, hosszú, fehér szakállas tengerész volt, aki maszek módon, magánszorgalomból felvételeket készített az olimpiáról, engedéllyel persze, az ABC engedélyével. A felvett anyag egy részét eladta, a másik részét ott őrizte a csónakházában. Már teljesen szétesve.
Mondtam neki, hogy Magyar Televízió szeretné megkapni a ránk vonatkozó anyagokat.
Ráállt az öreg!
És egy teljes héten át keresgéltünk. Tíz-, húsz-, ötvenméteres darabokból raktuk össze azt a filmet, amelyet aztán Fehéri Tamással Viharos olimpia címmel mutattunk be.
Minden és mindenki benne volt!
Tumpek György kétszáz méteres pillangón szerzett bronzérme!
Székely Éva úszása!
A vízilabda!... Amelynek a képsorait mindig szívesen nézem ma is. Történelmi értékű anyagot tudtunk összeszedni, és az egészet 400, azaz négyszáz dollár átutalása árán haza tudtam hozni Ausztráliából. Nem hiszem, hogy ilyen történelmi értékű dokumentumfilmet még egyszer meg lehet ennyiért szerezni. Én pedig kaptam négyezer forint honoráriumot a film elkészítéséért, és azért, hogy hazahoztam. Egy kocka se volna, ha össze nem szedem. Mert amiből én válogattam össze ezt az anyagot, azt mister Smith is már műtermi hulladéknak tekintette. Halála után az egészet kidobták volna..."
A film operatőre, Janovics Sándor is emlékezett a film készítésére, amikor Dunavölgyi Péterrel beszélgetett 2010-ben. Az Élveztük és fürödtünk is a munkában című interjú a www.tvarchivum.hu, a tévé történetének oldalain olvasható teljes terjedelmében. Részlet:
"Fehéri Tomival csináltuk az olimpiák történetről a sorozatot. Minden hónapban ment egy. Ebben készült az 1956-os melbourne-i olimpiáról a Viharos olimpia című rész. Ez valahogy sehogy sem akart elkészülni. Ami engem a felvételi munkában érintett, hogy Szepesi Gyuri - nem hazudok - körülbelül négyszer vetette fel újra az ő történetét, de mindig az egészet, azzal, hogy az előző nem használható. Mint tudjuk, megalakult kint Melbourne-ben is a Munkás Tanács. Vezetőik többek között Papp Laci és Gyarmati Dezsők voltak. Az egész csapat elhatározta, és döntöttek, hogy Gyuri, aki ott volt a helyszínen, egy helyről se közvetíthetett. Nem engedték a sportolók. 1956-ban a Gyurinak a hangja nem hallatszott az Olimpiáról. 1956-ról így nehezen tudott beszélni a filmben... Ezt a tényt nehezen lehetett kihagyni. Kalmár Gyurival egyszer voltam Indiában, meg Nepálban, utaztunk napokat. Teherautóval is. És elmondta, hogy 1956-ban Kalmár Gyuri volt a Párttitkár, a Gyuri volt a szakszervezeti vezető. A Rádió a Forradalom alatt a Parlamentből adott, ott voltak a bemondók meg a technikusok. Gyuri onnan, amit önmaga nem mondott el, a Rádióban élőben csőcseléknek nevezte a magyar ifjúságot, és a magyar népet, a betört és kifosztott kirakatok miatt.
Egyébként nem is jött vissza a csapattal Magyarországra. Kb. fél évig kint maradt, Benke Vali nem üzent neki, hogy ne gyere most haza, majd szólunk, amikor jöhetsz. Ez utóbbi tény elhangzott, nem a mi filmünkben, hanem amikor a Radványi Dezső megcsinálta a Velünk élő történelem című filmet.
Május 20., a 2. műsoron Alexander Stein - Alexander Blok: Verzió - dráma közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.
A Hevesi Népújságban Gyurkó Géza írt cikket Színház a képernyőn címmel, a színházi közvetítések ürügyén:
"Kevés a színház a tévében. Ez a szónokiasnak tűnő felkiáltás egyben paradoxon is lehetne: mi az, hogy kevés a színház a tévében? A színház a színházban legyen elég, s ne a televízióban sok, vagy kevés. A konkurensen kérjük számon a színházi előadásokat? Nos, azon természetesen réges-régen túl vagyunk már, hogy a televízióban bárminek is az ellenségét, konkurenciáját véljük, vagy keressük felfedezendőn. Így a színháznak is társa, sőt patrónusa lehet és a példák egész sora igazolja, hogy az is lett a televízió. A Színházi album, egy-egy színházi előadás felvételről történő közvetítése orientálja, a színházi életre figyelteti a közönséget. És mégis: kevés a színház a tévében. Nem a tévé-színház kevés, hanem a színház. A színpadi színház. Mindez egy butuska-bugyuta, kedves-vidám színházi előadás kapcsán - természetesen azért mégis inkább a Színházi albumtól indíttatva - jutott eszembe. Zenés mesét közvetített a televízió, természetesen felvételről, Aki mer, az nyer címmel a budapesti Vidám Színpadról. S amíg csendesen derültem a megungváriasított Rejtő-mesén, az járt az eszemben, hogy mikor is láttam utoljára színházi előadást a televízióban. Régen. Ha emlékezetem nem csal, Bemard Shaw szerepelt utoljára a képernyőn, mint színházi közvetítés, előtte meg Molnár Ferenc. Aztán hetek telnek és teltek és a gyengécske esti műsorok helyett sem kapott helyet egy-egy színház produkciója. Gyors statisztikát csináltam, és könnyű volt kiszámolnom - Egert nem tekintve természetesen színházzal bíró városnak -, tíz vidéki színház működik most az országban. Nem számítva ide a Budapesten székelő, de az egész országban tájoló Népszínházat. Ezek a vidéki színházak általában tíz bemutatót tartanak egy esztendőben, s ezeknek egy jó része nem fedi egymást. Értsd: új és önálló, Magyarországon nem, vagy régen nem játszott produkcióról, avagy éppen ősbemutatóról van szó. Ha nem esek a számok túlzásába, ez évente legalább félszáz olyan színpadi történés, amely viszonylag egyszerű televíziós eszközökkel megörökíthető és a műsorba beiktatható lenne. Ha most hozzászámolom ehhez a fővárosi színházak produkcióit, s levonom belőlük a reprizt, nevezetesen azt, hogy egy színház felújíthatja és műsoron is tartja, néha több évig is a - elsősorban budapestiekről van szó - sikeres bemutatóit, nos, még akkor sem járok messze az igazságtól, hogy évente nyolcvan-száz színházi lehetőség áll a televízió rendelkezésére.
Hogy mit akar e sorok írója a színházi közvetítésekkel, mikor azok végtére is lefényképezett színházak és nem önálló, felvett televíziós produkciók? Sok mindent akar e sorok írója, de most csak néhányat belőlük. Megismerkedni a vidéki színházakkal és a vidéken élő, alkotó színészekkel. És megismertetni őket az országgal. Új, vagy klasszikus darabokat látni, színházi, rendezői elképzelésekre oda is felfigyelni. És egyáltalán, miért ne lenne televíziós műfaj a lefényképezett színház, amikor televíziós műfaj a lefényképezett film?! És nem utolsósorban kéthetenként vagy három hetenként - az időpont csak rögtönzött tipp most - kedd este vagy vasárnap a kötelező és már csömört hozó igénytelen krimik helyett színházat nézni a tévében. Ezt szeretné e sorok írója. Akarnia a tévének kell."
Május 21. 21.40 Beszélgetés Kolozsvári Grandpierre Emillel - portréfilm. Szerkesztő Hauserné Borús Rózsa, operatőr Kocsis Sándor, rendezte Markos Miklós.
Május 24. 21.35 ismét jelentkezik a Megkérdeztük a minisztert - vendégségben Faluvégi Lajos pénzügyminiszternél. Szerkesztő Zágoni Ferenc, műsorvezető Bán János, rendezte Kígyós Sándor.
Május 27. 20.00 Táncolj még! - Szűcs Judit show-műsora. Szerkesztő Tánczos Gábor, vezető-operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Csenterics Ágnes.
20.25 Karinthy Ferenc: Földünk és vidéke - tévéjáték bemutatója. A forgatókönyvet írta és rendezte Dobai Vilmos, dramaturg Bogáti Péter, vezető-operatőr Abonyi Antal. Szereplők: Losonczi István, Vitai András, Karinthy Ferenc, Sinkovits Imre, Agárdi Gábor, Andai Györgyi, Antal Imre, Balázs Péter, Berek Kati, Berényi Ottó, Bod Teréz, Bujtor István, Ferencz László, Fonyó József, Földesi Margit, Galambos Erzsi, Gálvölgyi János, Gelley Kornél, Görffy György, Jani Ildikó, Kállai Ilona, Képessy József, Kömíves Sándor, Láng József, Miklósy György, Pádua Ildikó, Ráday Imre, Surányi Imre, Szerencsi Éva, Tábori Nóra, Tarsoly Elemér, Tolnay Klári, Tordai Teri, Vándor József.
Az Esti Hírlap május 29-i számában írta (barabás), részletek:
"Valahol a Duna-kanyarban megáll egy sárga autó egy vadásztanya előtt, kiszáll belőle Sinkovits Imre, fagyoskodik egyet, s befelé indul: nem a vendégek útján, az étterembe, hanem a kertek alatt egyenest a konyhába, a művészbejárón át. Ahogy megfordul, ez a széles, vízilabdás hát, ez a jellegzetesen imbolygó-kacsázó járás dehogyis a Sinkovitsé: ez már a Cini összetéveszthetetlenül egyéni járása. Karinthy Ferencé, akinek színházakba, halász- és vadászcsárdákba, sporttelepek öltözőibe, s minden olyan helyre, ahol az élet sűrítetten, cselekményesen, izgalmasan mozog - a színészbejáróhoz, a szolgálati járáshoz, a bennfentesek kapujához érvényes a sors által kiállított állandó belépőjegye. Íróként szinte mindenben különbözik Karinthy Ferenc Karinthy Frigyestől, de az apja által üresen hagyott mókamesteri trónt, korunk irodalmi és közéletének mókamester-királyaként, apja után ő foglalta el. A Földünk és vidéke, Dobai Vilmos lendületes rendezésében, ügyesen válogatott Karinthy Ferenc Leányfalu és vidéke című kötetéből, meg más műveiből is, hogy a játékos, a nevetve bölcselkedő, a meghatódását vigyorgással álcázó, az élve író, s írva élő szerző arcélének legjellegzetesebb vonásait elénk hozza. Kijött ebből az összeállításból ugyanaz - bár helyenként nem ugyanazon a színvonalon, sajnos, mert lássuk be végre: nem minden jó próza lesz ugyanolyan jó a képernyőn is -, ami az eredeti írásokból...
Népes és jeles színészgárda elevenítette meg ezt a sajátos fénytörésű Karinthy-világot, közülük is különösen tetszett Kállai Ilona párás szemű, félreemlékező párizsi úriasszonya, Tábori Nóra fecsegő élveteg amerikai milliomos nője, Galambos Erzsi primitíven temperamentumos, fél-analfabéta társszerző-jelöltje és Berek Kati rajongónak álcázott tarása. Igazi szenzáció volt a kétperces, régi amatőr film: Karinthy Frigyes a Verpeléti (ma: Karinthy Frigyes) úton hógolyózik fiával, Cinivel."
Az Élet és irodalom 1978/22. számában Váncsa István írta:
"Leányfalu nem azonos a földtekével, vidéke nem azonos a kozmosszal, a hírlapi tárcák nem azonosak egy forgatókönyvvel. Leányfalu és vidéke, mint könyvcím, hangulatos, a Földünk és vidéke, mint tévéjáték-cím, értelmetlen. És gigantomániára vall. Nem Karinthy Ferenc részéről, dehogyis; ő nem tévére szánta ezeket - műfajukon belül kiváló - írásokat. Sinkovits Imrét sem hibáztatom. Sőt. Élmény volt látni, ahogy az író mozdulatait, gesztusait, testtartását megjelenítette; azok a nézők, akik Karinthy Ferencet ismerik vagy legalábbis látták valaha az életben, bizonyára jól szórakoztak. A többiek pedig magukra vessenek. Voltaképp a rendezőről, Dobói Vilmosról sem mondhatok rosszat. Lehet, hogy nem ő választotta ezt a munkát, hanem megbízták vele, s ahhoz képest korrektül összehozta. Jó a szereposztás, jók a színészek, minden jelenetnek van valami atmoszférája, tehát ez a kilencven perc aránylag jólfésültnek mondható. Igaz, hogy a technikai kivitel siralmas, mert a filmbejátszások és az elektronikus felvételek képminősége között ég és föld a különbség, de hát ez a Magyar Televízió adottságaiból következik, és az is igaz, hogy a trükknél - amikor repült az automobil - nyugodtan kirakhatták volna a Műszaki hiba feliratot, mert a kontúrvonalaknál szakadt a kép, ámde szakadt az más produkciókban, jobb körülmények között is. Megszoktuk.
Talán a dramaturgot. Bogáti Pétert kéne dorgálnom, mert figyelmen kívül hagyta, hogy anekdotafüzérből, karcolatokból, tárcákból képtelenség kerek ívű műsort szerkeszteni - node éppen az volt a feladat, hogy ezekből az írásokból szülessék a produkció. Nem hiányolhatjuk a megszokott dramaturgiai elveket, hiszen a mellőzésük volt a cél. Nincs más hátra, a szórakoztató osztály vezérkarát kell bírálnom, amiért alkalmatlan alapanyagot erőltetnek a képernyőre. Viszont a szórakoztatás hagyományosnak mondható, formáit épp elég kritika érte a közelmúltban, az úttörő jellegű vállalkozásokat különben is támogatni illik. A Földünk és vidéke pedig kétségkívül ilyen volt.
Végül is tehát senki sem hibás. A műsort a legjobb szándékok szülték, mindenki a tehetsége legjavát adta, egy kiváló színészt láttunk egy kiváló író szerepében, mi több, az egész Karinthy-család megjelent, maga Karinthy Frigyes is, egy amatőr filmben - amelyet valószínűleg Kosztolányi készített - a produkciónak tehát irodalomtörténeti jelentősége is van. Meg minden egyebe.
Mindez megfordult a fejemben szombat este, nézve a Karinthy - Sinkovits showt. Közben elővettem a meghívót, amely a tévéjáték sajtóvetítésére invitált, többször végigolvastam, az utolsó passzusát már kívülről tudom. Így hangzik: A szórakoztató műsorok egyik lehetséges megoldását keresi a másfél órás, színes, látványos, mozgalmas, mozaikszerkesztésű, a képi trükköktől sem tartózkodó, de irodalmi alapanyagú, minden jelenetében gondolati töltésű és továbbgondolható Karinthy - Sinkovits-show. Valamennyi kitétel igaz. A produkció színes - színesben sugározták - mozaikszerkesztésű, a trükköktől sem tartózkodott, irodalmi anyagra épült stb. És mégis... Noha - mint már megállapítottuk - Karinthy Ferenc kiváló író, Sinkovits Imre kiváló színész, a rendezés a lehető legjobb, a dramaturgi munkát szó nem érheti, és igenis kell ilyen műsorokat csinálni, egyszóval minden szép, minden jó, senki sem hibás, tehát, ha nem tetszik valami benne, annál rosszabb nekem. Itt csak én hibázhatok, következésképp a rejtély kulcsa a legkézenfekvőbb. Én vagyok a bűnös."
Május 28. 15.15 Bezzeg a Töhötöm! - gyerekeknek szóló tévéfilm bemutatója. Dramaturg Békés József, operatőr Mestyán Tibor, rendezte Somhelyi Béla. Szereplők: Kreischer Viktor, Szántai Péter, Gróf Miklós, Rácz Erzsébet, Máté Balázs, Velez Gábor, Takács Katalin, Horváth gyula, Raksányi Gellért, Benkóczi Zoltán, Ferencz László, Halda Aliz, Kállai Ilona, Kéry Gyula, Nagy Anna, Mányai Zsuzsa, Miklósy György, Romhány Rudolf, Ruttkai Ottó, Schubert Éva, Szerencsi Hugó, Tándor Lajos.
A Rádió és Televízió Újság 1978/22. száma közölte Erdős Ákos interjúját Nagy Richárddal, a Televízió elnökével. Az elnök a körzeti stúdiók jelenlegi és jövőbeli feladatairól, lehetőségeiről beszélt. Részletek:
"...- Hogyan látja a Magyar Televízió elnöke ma: mennyiben valósították meg az akkor megfogalmazott elképzeléseket a dél-magyarországi tévések?
- Alapvető szándékainkat maradéktalanul megvalósították. Amikor elindítottuk az ideiglenes körülmények között működő stúdiókat, már éreztük, hogy a körzeti televíziózás gyakorló-ideje hosszabbra nyúlik, ahogy azt sokan gondolták. Az új televíziós kollektívák legfőbb eredménye az, hogy híven tükrözik munkájukban a Dél-Alföld és a Dél-Dunántúl társadalmi keresztmetszetét. A Dél-alföldi Krónika és a Pannon Krónika című magazinműsoraik nagyszerűen sikerültek. Megbecsült, régi televíziós alkotók körében is meglepetést keltett a fiatal garnitúra példás helytállása. Semmiféle - rossz értelemben vett - vidékies íz, provincializmus nem érezhető a nem budapesti tévés alkotók produkcióiban. Igazi televíziós szakszerűséggel közelítették meg témáikat; műsoraikban gyakran megcsillan a sajátos arculatnak az a színe, amely csak ezekre a körzetekre jellemző.
- A színházi és a kulturális élet visszatükrözése még nem sikerült a kívánt mértékben.
- Ennek egyik oka az, hogy vidéki stúdióinknak ehhez olyan műsorkaraktert kellene kialakítaniuk, amely nem biztos, hogy szervesen illeszkednék a központi műsorstruktúrába. Speciális forgatókönyvekre van szükség, amelyek figyelembe veszik a két régió kulturális adottságait. Meg kell tartanunk a fokozatosság elvét, mert ennek feladása könnyen minőségi megalkuváshoz vezetne.
- Ma még technikai akadályai is vannak az igazán igényes művészeti műsorok születésének Pécsett és Szegeden...
- A kezdeti időkben csak a hagyományos, filmes technikával dolgoztak a körzeti stúdiók. Ma már van közvetítőkocsijuk, és - a külkereskedelmi szállításoktól függően - reméljük, még ebben az évben elektronikus rögzítő berendezésekkel is gyarapodik a két stúdió.
- Talán nem provokatív a kérdés: Pécsett vagy Szegeden mennek jobban a dolgok?
- A Televízió vezetőségének véleményét mindkét stúdióban ismerik, így hát nem titok: a pécsiek munkájával elégedettebbek vagyunk. Szervezettebb, dinamikusabb a dél-dunántúli televíziós kollektíva együttműködése az anyaintézménnyel, valamint a régió megyéinek, párt-, állami, társadalmi és kulturális intézményeivel, mint a szegediek ilyen irányú tevékenysége. Szegeden a szervezeti elmaradottságnak főként személyi okai vannak. Ez a mi számunkra azt jelenti, hogy Szegeden erősítenünk kell; javítani kell a személyi feltételeket, hogy behozhassák lemaradásukat.
- A televízió fejlődésének újabb mérföldköve lesz majd a nemzetiségi nyelven sugárzott adások megindulása...
- Pécsett már tradíciója van a nemzetiségi rádiózásnak. Ez is egyik alapja lehet annak, hogy a pécsi tévéstúdió vállalta fel a nemzetiségi adások készítését. Kezdetben délszláv és német nyelven sugározunk majd magazinműsort a második program keretében - kétszer 15 percben.
- Az eredeti elképzelések szerint a hetvenes évek végére ki kellett volna alakulnia Magyarországon a körzeti televíziós stúdiók hálózatának. A mai helyzet azt jelzi, hogy nem sikerült e terveket megvalósítani.
- Valóban így van. A lemaradásnak azonban kizárólag gazdasági okai vannak. A személyi és a műsorpolitikai feltételek már ma is adottak. Egy komplett stúdió felépítése körülbelül 200 millió forintba kerül. A teljes program megvalósításához tehát egy milliárd forint szükségeltetik. Jelenlegi gazdasági helyzetünk lelassította a stúdiók létesítésének eredetileg meghatározott ütemét. Korábbi szándékainkkal szemben ezért Miskolcon, Győrött és Debrecenben is ideiglenes körülmények között kezdik majd meg működésüket a stúdiók. A végleges, állandó stúdiók felépítése - valamennyi ország-részben - a nyolcvanas évek elejére húzódik át..."
Május 31. 21.00 G. A. Büger és Lukiánosz ötlete nyomán: Münchhausen Fantáziaországban - tévéjáték. A forgatókönyvet írta és rendezte Rajnai András. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Kecskés László. Szereplők: Bodrogi Gyula, Béres Ilona, Inke László, Káldy Nóra, Sáfár Anikó, Bánffy György, Velenczey István, Bujtor István, Bakó Márta, Szilágyi Zsuzsa fh., Túróczy Zsuzsa, Harmath Andrea fh., Sugár István.
A Magyar Nemzet, június 7-i számából, Lőcsei Gabriella kritikájából részletek:
"...Rajnai András Münchhausen Fantáziaországban című elektronikus játéka a mulatságos önironizálás rokonszenves magatartása nélkül avatta be nézőit az ő különleges alkotói világának hányattatásaiba, megszenvedett kudarcaiba. Az ilyenkor szokásos - legalábbis elvárható - alkotói őszinteségnek is sajátos formáját választotta Rajnai. Münchhausen báró háta mögé bújva, pontosabban Bürger és Lukiánosz egymáshoz nemigen illő történeteit elegyítve, arról beszélt, hogy mily értetlenség fogadta minden eddigi filmjét s mily elkeseredések árán lát ő mégis újra meg újra munkához - miként a fantáziája miatt megcsúfolt, megfenyegetett, de a fantázia gyönyöreit mégis vállaló Münchhausen. Kitépem magamból a fantáziát - esküdözik a tévéjátékbeli Münchhausen, midőn sosemvolt érdekes írását a realitások nevében utasítja vissza a könyökvédős hivatalnok - kiadói lektor? Tévébeli irodalmi szerkesztő?, kritikus? - imigyen érvelvén: Mi valóságot akarunk, realizmust. Piruljon és ismerjen ki-ki magára, aki a Rajnai-filmek körül bármifajta módon állást foglalt?...
Rajnai Andrásnak határ talán az elektronikai képi fantáziája. Szenved ettől olykor? - meglehet, akár Münchhausenje. Ám mégsem kitépni kellene e képességét önmagából, hanem másfajta fantáziákkal dúsítani; a szóbeliség fantáziájával például, a színészvezetés határtalan lehetőségeket nyitó fantáziájával, mondjuk. Mert hiába a látvány mégoly megkapó izgalma, ha a vizuális örömből kizökkenti a nézőt az olcsó szójáték vagy a mindig egy és ugyanazt a módit ismétlő színészi játék. Nem véletlen, hogy Rajnai Andrásnak azok a legemlékezetesebb rendezései, amelyekben élni és hatni hagyta az igaz irodalmat - miként Dante-feldolgozásában - vagy a dramaturgiát jól értő forgatókönyvírókat hívott meg társszerzőül - mint Turandot és Kalaf történetében. E munkáihoz képest a Münchhausen még akkor is visszaesést, hanyatlást jelentene a rendező pályáját figyelő tekintetek előtt, ha elfelejtkeznénk valamilyen bódító jóindulat hatására az önigazolás ezúttal bántó felhangjairól. Egyetlen mozzanatában - ne legyünk igazságtalanok, s ne hallgassuk el - mindenesetre csakugyan a haladás jelei mutatkoztak a Münchhausen-film képsorain a korábbi Rajnai-rendezésekhez képest..."
A Magyar Hírlap június 7-i számában írta Hegyi Gyula, részlet:
"Megbékélnénk lassan Rajnai András elektronikus tévéjátékaival? Első kísérleteit egyértelmű elutasítás vagy éppen gúny fogadta - jóindulatúbban fogalmazva, talán meg nem értés. Viták, nyilatkozatok, ingerült hangú alkotói hozzászólások követték egymást - a csalódott közönség pedig egyáltalán nem értette, miféle újszerűség rejlik e tévéjátékok trükkjeiben. A kísérletező szándék azonban nem tört meg: így kerülhetett sor legutóbb a Münchhausen Fantáziaországban című alkotás bemutatójára is. A technikai megoldás hasonlatos volt az előzőkéhez - s ezúttal is egy fantasztikus mesékben gazdag, világirodalmi remekre esett a rendező választása. A következetesség persze, önmagában nem erény és nem hiba (mindig attól függ, mihez igazodik következetesen az ember); az azonban bizonyos, hogy Rajnai András tudatosan törekszik a televíziós nyelv megújítására, egy modern, tévészerű műfaj kialakítására. Kísérleteinek műveitől elvonatkoztatott elemzése azonban nem tartozik sem a nézőre, sem a recenzensre: annál is inkább, mert az elektronika végül mégsem az ő egyéni leleménye. A mi kérdésünk csak az lehet, hogy az alkotás - jelen esetben tehát a Münchhausen - sikerült-e, adott-e igazi élményt és tanulságot. Ha a fejlődő technika iránti előlegezett bizalmunkkal az egyéni művet létrehozó rendezőt tüntetnénk ki, nyilván igazságtalanok lennénk mindazokhoz, kiknek - ezért vagy azért - nincs módjuk hasonló kísérletekre: akik csak hagyományos módon dolgozhatnak. Akik gyermekkorukból ismerik a német katonabáró fantasztikus történeteit, meglepődve és értetlenül figyelték Rajnai célirányos meséit. Az igazi Münchhausen helyett most Bodrogi Gyulát láthattuk, aki az ókori mitológia elsilányított, korszerűsített történeteibe keveredett. Olyan labirintusba, ahol praktikumból pulóvert kötnek a kivezető fonalból, ahol elcsalják Ikarusz szárnyából a hőálló ragasztót, ahol újmódi turistákként pálinkát árulnak a trójai faló szeszcsempész utasai. A mondandó nyilván az lehetett, hogy korunk minden mesét elront. Csakhogy e forgatókönyv (írója szintén Rajnai András) több szem-pontból is kényszeredett, erősen vitatható. Először, nem értem, hogy jött e mitológiai mesékhez a nagyot mondó, kiöregedett katonatiszt a XVIII. századból? Neki megvoltak a saját meséi: önmaga élményeiből, háborús tapasztalataiból szőtt, lehetetlenségükben is kedves történetek. Olyan korban, amikor a távoli országokról jórészt éppen a kiérdemesült hadfiak tudósíthattak - lévén a nemzetközi kapcsolatok legállandóbb formája a háború. Másodszor: nem vagyok arról sem meggyőződve (bár tévednék), hogy a magyar televízió milliós nézőtábora olyan kitűnően ismerné a görög mitológiát, hogy annak paródiáit értve, élvezné. Az emberiség normális gyermekkorának (Marx) legszebb meséivel mind ez ideig adós maradt a televízió is, több más kulturális intézmény is. Nemesebb és jobb ízű vállalkozás lett volna, ha ekkora technikai apparátussal inkább a mitológia szépségeit ismertetik meg azokkal, akik saját hibájukon kívül oly keveset tudnak róluk. Harmadszor: a végső tanulsággal, hogy tudniillik, amit mi magunk találunk ki, azt nem is kell mindig komolyan vennünk - maga Rajnai rontotta el saját játékát; s természetesen a mienket is."
A Szabad Föld június 11-i számában írta LM., részlet:
"...Valamennyiünkben pereg egy színes film, amely álmainkat, vágyainkat jeleníti meg. Gyakran magunk is meg-megtekintjük, igazítunk rajta, talán sohasem mondjuk el másoknak, ám megeshet, hogy szívesen beszélünk róla. Ahogyan Rajnai András teszi filmről filmre. Különböző alakokat ölt: most például Münchhausenét...
Az elektronikus költemény a látvány szépségének csapdájába esett, s mert nem először, feltételezhetjük, hogy elsősorban szemet gyönyörködtetőnek készül. Nem bírálatként mondjuk, s az sem célunk, hogy Rajnai rendezői elképzeléseit, színészeinek játék-készségét vitassuk; a tapasztalat mutatja, hogy e műnemben a látványosság nem kínál annyi változatosságot, mint amennyi a szavakban rejtőzik. A legpompásabb öltözet sem ér annyit, mint egy helyén való szellemes mondat. Az okosságot szükségtelen felöltöztetni, a mondanivaló szegénysége pedig az arany és drágakő palást takarásából is elárulja valóságos énjét. Technikailag a Münchhausen az elektronikus műhely csúcsteljesítménye. Készítői sok-sok tapasztalaton okulva építették fel a történetet befogadó díszleteket, jelmezeket. Merészebbek voltak a közönség érdeklődését felkeltő részletek mutogatásában is. E könnyen elérhető hatáson túl azonban nem kínáltak csatlakozásra, együttérzésre lendítő alkalmat. Nem izgultunk a hősért, s mint nagyobbacska gyerek - aki már tudja, hogy a karácsonyfát szülei vásárolják és díszítik fel - derűsen szemléltük a barlang öleket nyitogató, füstölgő, rémisztéssel erőlködő, visszhangosítással borzongató igyekezetet. Természetesen nem mindig passzív befogadóként: a fekete-fehér képeket képzelőerőnk színesítette."
A Filmvilág 1978/13. számában írta Bársony Éva, részlet:
"Rajnai András nagy becsvággyal, rendszeres időközökben elkészíti elektronikus produkcióit, ambícióval válogatva a világirodalom halhatatlanjai közül. A kritika ilyenkor nem kisebb becsvággyal rágódik azon, hogy csodálja vagy elmarasztalja Rajnait, amiért elektronikus trükkökké kódolja a világirodalom remekműveit. Minden alkalommal megindul a mérlegelés, képviselnek-e művészi értéket ezek a technikai fogások, vagy nem képviselnek. Ez a megszokott szereposztás, úgy tetszik, az évek során fikarcnyit sem változott, és ennek alighanem az az oka, hogy a Rajnai-féle produkciók - lényegüket illetően - egy alaptalálmány jobbára változatlan variációi, függetlenül a soron levő irodalmi áldozat belső logikájától, művészi követelményétől, gondolati lényegétől. A különbség mindössze annyi, hogy az egyik alapanyag jobban, a másik kevésbé tűri a pusztán technikai bravúrként végrehajtott átdolgozást.
Jó dolog-e, hogy nálunk valaki tudja az elektronikus manővereket? Ezen töprengeni körülbelül olyan mosolyognivaló hiábavalóság, mint azon, vajon jó dolog-e, hogy feltaláltatott a szonett-forma. Ha nem lett volna Petrarca meg Shakespeare, aki megmutatja, mire képes egy szonett, ma aligha lenne ez a forma verstani tananyag. Tudni kell verset írni. És akkor remek dolog, hogy létezik a szonett. Vagy egy praktikus példával: ha a kocsikerék pályafutása abban teljesedik be, hogy a hölgyek kalapformáját látványosan megreformálja, aligha sorolnánk az emberiség nagy találmányai közé. Tudni kell, hogy mire érdemes felhasználni. Akkor modern változatán több mint háromszáz kilométeres sebességgel száguldozhat az, akinek van hozzá mersze és tehetsége.
Valami hasonlónak kellene történnie az elektronikus csodaművelés tudományával: vagy szárnyaljon a poézis magasába, vagy száguldjon a földön, lélegzetelállító sebességgel. A Münchhausen Fantáziaországban című produkció egyelőre olyan volt, mint egy madzagon fityegő kocsikerék nagyságú kalap, szonettkoszorúból fonva."
Június
Tízéves volt a Magyar Rádió és a Magyar Televízió elméleti folyóirata, a Rádió és Televízió Szemle.
Regös Sándor, a "központi" műsorból jól ismert rádiós-televíziós lesz a szegedi körzeti tévéstúdió vezetője. Zelei Miklós 2007-ben készített interjút Regős Sándorral, ebben beszélt arról, hogyankerült a szegedi stúdióhoz. A teljes interjú Megtanultam az értelmiségi viselkedést címmel olvasható a www.tvarchivum.hu tévé-történeti oldalon, ebből részlet:
"- És 1978 nagypéntekjén szól Matúzné titkárnője, hogy az elnök hívat. Mit akar tőlem Nagy Richárd? Én az elnökkel szökőévben egyszer találkoztam, tudtam, hogy van, de mi a csudát akar? Behívott és a következőt mondja: Sanyi, beszéltem a Faluvégi Lajossal. Ő akkor a pénzügyminiszter volt. Te ki vagy nevezve berlini tudósítónak. De ebben az ötéves tervben már nem lesz erre pénz, csak a jövő ötéves tervben. Ezért arra kérlek, erre az egy évre, ami hátra van, menj le, vállald el a szegedi stúdiót. Menj le Szegedre, hozd rendbe a stúdiót, mert összeomlott. Két barom volt ott a vezető, és elrontották. Pécs remekül prosperál, de a szegedi nem megy. Csináld meg!
Mondom, jó, köszönöm szépen, de azért várjál, beszéljek a feleségemmel. Jó, beszélj, és adjál hamar választ. Hazamentem, és végiggondoltuk az egészet. Először is azt hiszem, háromezerrel emelkedne a fizetésem, vagy kétezerrel. 1978-ban ez nem volt kevés. Meg ez a függés a Matúznétól, ez megszűnt volna. És akkor már tényleg nagyon untam a röpködést. Elvállaltam. 1978. június 1-jén lekerültem Szegedre. Óriási szerencsémre!
- Miért tekinted ezt nagy szerencsének?
- Mert én akkor voltam negyvennégy éves, már kezdtem megállapodott férfivé fejlődni. Akkor már a kis stiklijeimen meg a nagy stiklijeimen túl voltam, mindenben. Az úgynevezett Sturm und Drang korszakomnak vége volt, már kezdtem gondolkodni, hogy mi végett vagyok a világon. És erre a legjobb hely Szeged. A feleségemet elhelyezték a Kincskeresőnél, ahol akkor Deme László professzor volt a főszerkesztő. Baka István és Simai Mihály a két szerkesztő. Baka Pista az egyik legnagyobb költő volt akkor, és Deme, hát, óriási jó fej. És a szomszédban volt a Tiszatáj irodája - ott jött-ment mindenki, aki számított. És én bekerültem ebbe a társaságba. Megismerkedtem Ilia Mihállyal.
- Ilia Mihály 78-ban már nem volt a Tiszatájnál.
- Igaz, 1974-ben rúgták ki, de bejárt a Kincskeresőhöz és a Tiszatájhoz is. Nélküle nem volt szegedi kulturális élet. Szegeden jöttem rá, hogy mi végett vagyok a világon. Helyesebben, a magyarságtudatom, a nemzethez való tartozásom fontossága Szegeden tudatosodott bennem, ott találtam magamra. De nem ezzel kezdődött az én szegedi történetem, hanem a stúdió megcsinálásával. A városba kerülve semmit nem tudtam arról, hogyan szerveződött meg ez a stúdió, csak azt, hogy 76-ban hozták létre, én voltam a riportere az eseménynek a híradóban. Szegedről megcsináltam a beszámolót, onnan átrohantunk Pécsre, és este együtt ment a két avatás, az én elővezetésemben. Meg élőben kapcsoltunk. Tehát tudtam, hogy megalakultak, és aztán a szegedi összeomlott. Nemigen kérdeztem, miért. Az elődöm valami nem tudom milyen elvtárs volt, Farkas vagy Róka elvtárs. Nem is találkoztam se előtte, se utána vele. Pesti volt, a pártközpontban volt az agitprop osztályon valami referens. A helyettese, Kispál Antal ugyanez volt a megyei pártbizottságról. Összeszedtek egy pár nagyon megbízható párttagot, és vezető riporternek valami úttörővezető kislányt. A lényeg az, hogy teljesen összeomlott ott a szakma, nem volt egyetlen riporterünk se. A főrendező egy színházi ember volt, színész, akinek szintén nem volt sok köze a televízióhoz. Névrokonom, Regős István is lent volt három hónapig, aki nyíltan összeverekedett ezzel a főrendezővel a folyosón, pofonok csattantak. Meg ő magáénak tartotta a stúdiót, tehát minden az övé, a kamera, és majd mindent ő csinál. Ebbe érkeztem én bele. Mindenkivel külön-külön beszéltem, és eldöntöttem, hogy kiből lehet valaki, és kitől fogok megválni. De kellett egy-két arc, aki a televíziót reprezentálja. Pécsett megvolt a Gombár János és mások, nagyon jók. Szegeden azonban nem voltak ilyenek. Antal Imre jelentkezett néha, meg Kovalik Karcsi, mindkettő vásárhelyi. De pesten éltek, csak időnként lehívták őket, ha szükség volt riporterre. Mondom, ennek semmi értelme, ettől nem lesz saját arca a szegedi televíziónak! Az volt a szerencsém, hogy Király Zoltán velem együtt került akkor oda. Ő a Bács-Kiskun megyei KISZ bizottságnak volt a kultúr-titkára. Egy nagyon jó svádájú srác, akinek az volt a nagy előnye, hogy bármiről folyamatosan tudott egy órát beszélni. Az ilyen emberre a világ összes televíziójában nagy szükség van! Ha nem indul egy film, vagy műsor, semmi baj, majd ő beszél. És hogy nem mond semmit, az egy kommunista országban különösen nagy előny, mert nem kellett attól félni, miket mond. Tehát Király Zoli, akiből később képviselő lett, megvolt. Levittem Zelényi Zoltánt, aki akkoriban tűnt föl a Riporter kerestetik!-ben. Olajos Csongor átjött a híradó győri tudósítói posztjáról hozzánk riporternek. Így megvolt az a három arc, amelynek tulajdonosai reprezentálták a képernyőn, a néző előtt a szegedi tévét, és nem kezdők voltak. Király Zoli ugyan kezdő volt, de ő született jó svádájú kommunikátor volt.
Lassan kiformáltam a rendezőket, tisztáztuk, kinek mi a dolga, operatőrök is kerültek. Szép sorjában mindenki elvégezte a főiskolát, mindenki felsőfokú végzettségű lett szakmában. Ez volt a szakmai része. Kitűnő műszaki csapatot sikerült találnom. Váraljai Dénes nevű kollegám, akit Pesten ismertem meg, akkor kocsiparancsnok volt, családostul Szegedre költözött. Egy Ágoston György nevű helyi mérnök volt a műszaki részleg vezetője, fantasztikus agilis, öntörvényű ember. Az első időkben rengeteget huzakodtunk. De soha nem egymás ellen, hanem az ügyért - egyikünk így gondolta, a másikunk amúgy gondolta. Fantasztikus gárdát szedtek össze. Olyan szaktudással és odaadással, szakmai alázattal, ami párját ritkította a televízióban. Ez a részleg rendben volt. A tartalmi része pedig, hogy megteremtettünk egy dél-alföldi televíziót.
- Hol volt az iroda?
- Mikor lekerültem, nem volt stúdió, az újszegedi sportcsarnok alagsorában voltunk elhelyezve. A stúdió mennyezete azonos volt az edzőterem padlójával. Úgyhogy két hónapra előre be kellett jelenteni, hogy melyik az a nap, amikor szeretnénk bent dolgozni, mert másképp fölöttünk kosaraztak, és súlyt dobáltak, dübörgött a födém, képtelenség volt ott dolgozni. Beígérték, - már régebben, hogy az úttörőházat a Kálvária téren átadják, de nem történt semmi.
- Építkezés következett?
- Igen, a stúdiót mi építettük meg, Ágoston Gyuri meg én. Gyuri a műszaki részét meg a tervezési részét felügyelte, én pedig a Komócsin elvtársnak telefonálgattam minden nap, hogy mi van? És bizony én akkor kihasználtam az alkalmakat. Sípos elvtárs volt annak idején a DÉLÉP vezérigazgatója, amely generálkivitelezője volt az egésznek. És amikor nem jöttek a kőművesek egy napon, rögtön telefonáltam a Komócsin elvtársnak, ő meg utána a Sípos elvtársnak, előrángatták valahonnan a dolgozókat, és már jöttek is. 1984-re lett kész a stúdió, akkor az ország legkorszerűbb tévéstúdiója, és az első olyan épület, amely stúdió céljára épült, de még be kellett szerelni a műszaki berendezéseket. Átköltöztünk, sikerült kiverekednem az akkori legkorszerűbb színes közvetítőkocsit. Két évet úgy húztunk le, hogy nem volt stúdiónk, mindig kimentünk valahova a felvételeket elkészíteni. Kimentünk Sóstóra vagy átmentünk a Wenckheim kastélyba, ott vettünk föl dolgokat. A Gyulai Várszínházzal kooperáltunk nagyokat. Kocsink volt, kitelepültünk, s ott csináltuk meg a fölvételt, mintha stúdió lett volna. Rengeteget jártunk az ásotthalmi erdőbe, onnan ment nem egy Dél-Alföldi Krónika. Trükköztünk, ahogy tudtunk. Csináltuk az aktuális ügyeket, és elkezdtük lassan a dokumentumfilmeket is, és kisebb művészeti dolgokat, ami a végén odáig ment, hogy gyönyörű kisoperákat csináltunk a szegedi opera művészeivel. Tényleg magas színvonalú munka folyt ott. Kezdetben egy pár pesti rendezőt hívtam meg, hogy egyrészt legyen műsor, másrészt a gyerekeket betanítsák. Később már az se kellett. Mindent magunk tudtunk csinálni. 1979-től kezdve kialakítottunk egy nagyon élénk kapcsolatot az Újvidéki Televízióval - kilencven kilométerre voltunk egymástól, az újvidéki magyar szerkesztőséggel nagyon jó kapcsolatot teremtettünk. De öt közös produkcióban mindig volt egy szerb is. És a televíziónk híre elterjedt az országban. Elterjedt, hogy van egy magyar televízió. Amire nagyon büszke voltam. Visszajelzést kaptam mindenfelől, hogy ez egy magyar televízió. Csináltunk dokumentumfilmet a póhalmi bárókról például. Ez valahol egy Békés megyei kis falunak az előtelepülése, ahol 1943-ban szövetkezet alakult. Azokban az években Horthyék létrehoztak egy földhitelintézetet és lehetett kapni hitelt, hogy béreljenek földeket a zsellérek. Kinyomoztunk egyet, ahol a Wenckheim bárótól béreltek. Úgy is hívták, hogy a póhalmi bárók, mert a Wenckheimtől béreltek, nem tudom hány holdat, és szépen közösen művelték, szép eredményeket értek el. És amikor 1947-ben kuláknak nyilvánították őket, akkor egy csomó ember fölakasztotta magát. Régi summás meg zsellér. Ezt csináltuk meg például egy nagyon szép dokumentumfilmben. De csináltunk dokumentumfilmet Éber Sándor festőművészről. Az Éber család bajai, az öccse Éber Alán néven ciszterci szerzetes és hittanárom volt a gimnáziumban. Gyönyörű, polgári család volt. Bartók Béla a házukban zongorázott a két világháború között. Rengeteg filmet csináltunk! Hadd említsem meg a Fotó Liebmann címűt, amelyet a legendás szegedi fotóriporterről, Liebmann Béláról forgattunk. Liebmann lángoló szavakkal dicsérte Karády Katalint, 1982-ben még nem volt szabad nálunk Karády Katalint dicsérni. Elmondta, hogyan mentette meg őt Karády, milyen nagyszerű asszony volt, és hogy mennyire nem volt fasiszta. A dokumentum műfaján belül is a legváltozatosabb témákat dolgoztuk föl. Közben mind jobban összefogtunk a Gyulai Várszínházzal. 1981-ben átjött hozzánk Sík Ferenc és Havasi István, a várszínház rendezője és igazgatója. Elő akarták adni a Psalmus Hungaricust, de nem a színpadon, hanem a tavon és a parton, a vár alatt. Nem volt elég lámpájuk meg hangosításuk. Tőlünk akartak kölcsön kérni, mint szomszédos kulturális intézménytől, ami számomra nem volt problémamentes. Eszközöket nem adhattam kölcsön, de együttműködésekről jogom volt dönteni. Kitaláltuk, hogy milyen alapon működjünk együtt. Odaadják nekünk a színpadot, és azt rendezünk, azt állítunk rá, amit akarunk. De mi legyen az? Király Zoli mondta, hogy Lezsák Sándor 1976-ban vagy 1978-ban arról beszélt neki, hogy kellene egy lírafesztivált csinálni, és egy előadásban bemutatni a magyar líra legjavát, függetlenül attól, hogy az alkotó éppen hol él, Erdélyben vagy Fokföldön. Nagyszerű, csináljuk meg! Ilia Miskát megkértem, hogy állítson össze egy anyagot, egyelőre csak az elszakított területekről. Az első műsor 1981. augusztus 4-én volt a Gyulai Várszínházban, akkor ott csak Erdély, Felvidék, Kárpátalja, és a Délvidék költőiből, egy háromórás összeállítás. Átmentem Pécsre. Ott éppen Illyés Gyulának volt bemutatója, kértem, hogy ő mondja a bevezetőt, de valami miatt nem vállalta, maga helyett Görömbei Andrást ajánlotta. Görömbei kitűnő bevezetőt mondott. Csodálatos háromórás est volt. Zsúfolt nézőtér, a SZOT üdülőkben a jegyet úgy vitték, mint a cukrot, és ott ült három órán keresztül mindenki és hallgatta a verseket. Nagyon szép versek voltak, jó művészekkel. Fölvettük, megmontíroztuk ötvennyolc percre. De mikor adjuk le? És éppen akkor esedékes egy műsorszervezői értekezlet, ahol Székelyné műsorigazgató mondta, hogy ekkor és ekkor van neki ötven perce, kinek van erre műsora? Én kiabáltam! Lényeg az, hogy megvolt a műsoridő: 1981. December 6-án 21:40-től 22:30-ig lemegy egy csodálatos költészeti összeállítás az elszakított területek óriási magyar lírájából. De ezután jött a baj, mert a következő évben már hivatalosan is felvettük a Lírafesztivált, ezért előzetesen láttamoztatni kellett az anyagot. Fölküldtük a minisztériumba, Csapody Miklósnak, aki azt mondta, hogy mehet. Nem telt bele pár nap, csörög a K-telefon az asztalomon: Regős elvtárs? Igen, tessék parancsolni.
Agárdi Péter vagyok. Tessék parancsolni, Agárdi elvtárs. Nem ismertem, de tudtam, hogy van egy Agárdi, de hogy mit csinál, nem tudtam. Regős elvtárs, Aczél elvtárs nevében telefonálok. Tessék, mi a probléma? Mit csinálnak maguk ott lenn? Mire tetszik gondolni? Lírafesztivál! Tűrhetetlen, amit maguk itt összeállítottak. Semmiféle előre mutató érzés, csupa nihil meg reménytelenség, a jövőbe vetett hitnek nyoma sincs benne. És szépen lediktálta, hogy kiket kell a műsorból kihúzni. Az első, aki röpült, Márai Sándor a Halotti beszéddel. A második pedig Székely János: Vesztesek. Székely János csodálatos marosvásárhelyi költő volt, akit itthon inkább drámaíróként ismertek. A lényeg az, hogy ekkor bevásároltam. Csapodyt kirúgták, ekkor tették át az Országos Széchényi Könyvtárba, engem pedig attól kezdve figyelt meg a III/III."
A Petőfi Népe június 21-i számában P.M. adott hírt a szegedi műsortanács üléséről, a tervekről:
"Tegnap délelőtt ülést tartott Szegeden, a városi sportstadion épületében ideiglenes jelleggel elhelyezett körzeti stúdió műsortanácsa. A megbeszélésen részt vettek a három alföldi megyét; Bács-Kiskunt, Békést és Csongrádot képviselő megbízott szakemberek is. A műsortanács tagjai megvitatták a stúdió 1979. évi produkcióinak előzetes tervezetét és a műsorpolitikai elképzeléseket, s több érdekes, hasznos javaslattal egészítették ki az eredeti elgondolásokat. A Műsortanács ülésén bemutatkozott Regős Sándor, a körzeti stúdió új kinevezett vezetője, őt a Magyar Televízió volt varsói tudósítójaként képernyőről is jól ismeri a nagyközönség. Személyében jó felkészültségű, rutinos tévés szakember került a szegedi stáb élére.
A körzeti stúdió elmúlt esztendejét erőteljes fejlődés jellemezte. Megduplázódott a műsorok feszítésében közreműködő szakemberállomány. Bővült a műszaki személyzet, gyarapodott a gyártást és a szerkesztés feladatait ellátó csoportok létszáma, s mind több a filmkészítéshez szükséges eszköz - vágóasztal, felvevőgép, elektromos berendezés - kerül Szegedre. A technikai adottságok fejlődése is tükröződött az adások színvonalának emelkedésében. Tavaly az első negyedévben még havonta csupán egyszer, azt követően pedig kétszer adott műsort a stúdió. Idén januártól pedig már minden hónapban háromszor jelentkeznek adásban harminc percen át. Produkcióik közül az első a Dél-alföldi krónika politikai magazinja, másik kettő pedig önálló műsor. Az utóbbiak közül a legsikeresebb volt az idén a tiszai halászokról, a szegedi vásár előkészületeiről, a Raffai Saroltától készült műsorok. Ugyancsak kedvező visszhangot váltott ki A színfalak mögött háromrészes műsor, amely a békéscsabai, a kecskeméti és a szegedi színházak műhelymunkájába adott bepillantást.
A stúdió alkotóinak munkáját kedvezőtlenül befolyásolja a sportcsarnoki elhelyezés. Rövidesen újabb, a jelenleginél alkalmasabb székházba, a volt szegedi úttörőházba költöznek át, ahol harmonikusabb körülmények között dolgozhatnak. A munkatársak itt is maradnak egészen addig, míg a VI. ötéves terv végére elkészül a szegedi körzeti stúdió végleges épülete.
A műsorpolitikai célkitűzések változatlanok maradnak jövőre is, a szerkesztők figyelembe veszik, hogy ez lesz az V. ötéves terv utolsó éve, s ezért elsősorban a gazdaságpolitikai kérdéseknek kívánnak nagyobb hangsúlyt adni a képernyőn is. Foglalkoznak a három megyefejlődő tudományos és művészeti életével. Külön műsort készítenek Móra Ferenc születésének centenáriumára, és megemlékeznek a hódmezővásárhelyi parasztmegmozdulás évfordulója kapcsán Szántó-Kovács Jánosról. Megrendezik a vidéki stúdiók közös zenei vetélkedőjét, és több szórakoztató jellegű adásra is sort kerítenek. A tervbe vett önálló, áltálában félórás időtartamú műsorok közül több Bács-Kiskun megyei vonatkozású lesz..."
Június 1. 18.30
Kezdődnek az argentínai labdarúgó VB hatalmas érdeklődéssel kísért tévéközvetítései. "Megugrik" a színes televíziók üzleti forgalma!
21.30 Antonisz Szamarakisz: A hiba - tévéfilm bemutatója. A forgatókönyvet írta és rendezte Horváth Z. Gergely, operatőr Bíró Miklós, dramaturg Szántó Erika. Szereplők: Kozák András, Lukács András, Garas Dezső, Bordán Irén, Horineczky Erika, Piróth Gyula, Gáti Oszkár, Balázs Péter, Kovács Nóra, Pásztor János.
A Magyar Hírlapban a VB közvetítések végén jelent meg Németh Péter írása, részlet:
"Csaknem egy hónapon át a témánk a labdarúgás volt. A labdarúgó világbajnokság, amelynek csaknem minden eseményét, mérkőzését láthattuk. A Magyar Televízió jóvoltából ott voltunk - Argentínában. Aktív szereplői, szurkolói lehettünk a Mundialnak.
Gyulai István a záró adásban, mintegy búcsúzásként említette meg: közel 52 óra focit közvetített a tévé június 1-je óta. Vagyis több mint kétnapnyi időt töltöttünk a készülék előtt. Ez sok. Már legalábbis azoknak, akik nem szeretik a labdarúgást. Ezért talán első helyen ők érdemelnek köszönetet türelmükért (már, ha volt). Második helyen azonban már a tévének jár köszönet, méghozzá azok nevében, akik szeretik a focit, s kitartottak - illetve kitartottunk - az első perctől az utolsóig. Sokan vagyunk.
Mindent láttunk, mindenről értesültünk. mindent tudunk. Ennyire jól sikerült, átfogó sportközvetítése - azt hiszem - nem volt még a Magyar Televíziónak. Az argentínai világbajnokság 52 órája fárasztónak bizonyult, de nem feleslegesnek. Legfőbb érdeme pedig, hogy főszereplője valóban csak a labdarúgás volt. Nem voltak hiábavaló stúdióviták, adásnyújtó - máskor semmitmondó - beszélgetések. Kapcsolás - és jelentkezett a pálya, kezdődött a foci.
Fennakadás nélkül.
Ehhez persze elengedhetetlenül fontosnak tűnt, hogy legyen kép. Most, így utólag elég naivnak tűnik ez a vágy, de, talán nem árt arra emlékezni, amikor hiába vártuk Bolíviából az adást. Nem kis félelemmel vágtak az útnak a riporterek sem, hiszen tudták: Argentína először vállalkozik ilyen nagyszabású feladatra, és bár a világ nagy tévétársaságai mindent megtettek, hogy technikailag előkészítsék a közvetítéseket, a szakembereket csak a hazaiak adták, márpedig ők eddig mit sem tudtak a színes televíziózásról.
Nos, nyilván megtanulták. Vagy ha nem is, annyi bizonyos: a közvetítésekben nem volt fennakadás. A műhold ragyogóan tolmácsolta a világbajnokság eseményeit (unhatta is már).
Más kérdés a játék közvetítése, a kamerák mozgatása. Szőnyi Jánosnak, a Rádióújságban megjelent cikkében olvastam, hogy az argentinok az angol stílust követték. Lehet, hogy a megszokás miatt, én mindenesetre jobban kedvelem a magyar stílust. A hazai közvetítésekben többnyire látom, mi történik a pályán. Most viszont sokszor képtelenség volt kibogozni, veszélyes-e az akció, fölöslegesen cselezett-e a játékos, milyen jobb megoldást mulasztott el. Összességében azonban elégedettek lehetünk, hisz tulajdonképpen élvezhető és követhető volt a játék. Ami pedig külön örömünkre szolgáit: a kapu mögötti kamerák munkába állítása. Immár sokadszor bizonyosodott be, hogy milyen nagy segítséget jelent a tájékozódásban, ha ugyanazt a jelenetet más szögből is végignézhetjük. Egyszer talán itthon is megoldható lesz e módszer követése.
Egyéniség szerint.
És a módszer. Amikor a tévénapló megírására készültem, több ismerősömet, barátomat megkérdeztem: nekik miként tetszett a közvetítés, milyen véleménnyel voltak a riporterekről. A mini közvélemény kutatás eredménye meglepett, mert mindössze egyetlen általános érvényű következtetésre jutottam: ez is olyan, mint a foci. Mindenki másképp látja. Akadt, akit Vitray túl személyes, csevegő stílusa bosszantott, mást viszont Knézy Jenő túl szakmai közvetítései zavarták. Ezek után persze nehéz állást foglalni valamelyik mellett. De talán nem is kell. Hisz a riporter egyénisége szerint közvetít, a néző pedig egyénisége szerint - hallgat. Végül is hiba lenne általános szentenciákat hirdetni, és ezek szerint ítélkezni. Azon persze már érdemes elgondolkodni, vajon miért volt oly sok az apró-cseprő riporteri tévedés? Mégis, úgy hiszem, a riporterek - egy konkrét esettől eltekintve - jó munkát végeztek, és valóban azon fáradoztak, hogy még élvezetesebb, szórakoztatóbb legyen számunkra a világbajnokság. Ha már egyszer ezt a magyar csapat nem tudta ne-künk biztosítani..."
A Magyar Nemzet június 7-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"...Antonisz Szamarakisz: A hiba című kisregényét alighanem Kafka írta volna meg, ha megéri a XX. század második, az elsőnél rafináltabban nyomasztó felét. Horváth Z. Gergely tehát szinte a lehetetlenre vállalkozott, amikor e poszt-kafkai írásból tévéfilmet készített. Szamarakisz verbális fukarságát és lélektani mélységeit képi fukarsággal és elhallgatott lélektanisággal igyekezett megjeleníteni a film, míg végül nemcsak a stílus, de maga a történet is elsikkadt a képernyőn. A szereplők - Garas Dezső kivételével - úgy jártak-keltek egymás mellett, mintha fogalmuk sem volna arról, hol, mit és miért játszanak. Nem csoda hát, ha a néző is ugyanígy vélekedett az előtte pergő jelenetekről."
Az MTV vezetői értekezlete június 1-jén tárgyalta az Irodalmi és Drámai Főosztály, a Szórakoztató és Zenei Főosztály és a Film és Koprodukciós Főosztály 1979. évre szóló műsorteveit.
Az Irodalmi és Drámai Főosztály tervében a következő évre is 47 darab színházi közvetítést javasolt a főszerkesztőség, erről vita alakult ki, melyben Nagy Richárd elnök többek között a következőket mondta, az eredeti jegyzőkönyv szerint:
"Na, most gyerekek, 47 db. színházi közvetítés van beírva. Ez elvben van beírva? Azért mondom, mert ti is mondjátok, hogy nagyon kevés a színházi közvetítés. Mi az, hogy kevés, ha van olyan, hogy színházi, már olyan, ami megfelel. Mert a közönség nem azt kifogásolja, hogy mi sokat vagy keveset, hanem, hogy amit viszont sugárzunk, az megfelelő legyen. Viszont ezt nem mi csináljuk, hát... örökké kínlódunk, hogy tudunk- e itt produkálni, vagy nem... /össze-vissza vita/... Megmondom, mi a lényege a bírálatnak, amit kapunk, hogy nem azt közvetítjük, amire a közönségnek érdeklődése van. Mi hiába mondjuk azt, hogy, ugye amit a színház ad, azt tudjuk közvetíteni..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 30. doboz MTV iratok.)
Június 2., Tizenkét év az amerikai hírszerzés szolgálatában - Radványi Dezső dokumentumfilmje. Riporter Wisinger István, operatőr Janovics Sándor, rendezte Péterfalvi László.
20.01 a 2. műsoron Walter Jens: Halálos csapás - tévéjáték bemutató. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Sík Igor, rendezte Horváth Ádám. Szereplők: Koltai János, Avar István, Vitay András, Kőmíves Sándor, Gera Zoltán.
A Magyar Nemzet június 7-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"...Horváth Ádám egyértelműen modern drámát rendezett Jens írásából, már a kezdő képsorok - modern háborús híradófelvételek - eleve azt sugallják, a khitón álöltözet csupán, és játszi álnév a két görög hős, Philoktétész és Odüsszeusz neve. Modern hőst gyárt a két vitatkozóból a két színész: Koltai János és Avar István. Nemcsak dramaturgiai megoldás, de művészi erő kérdése is olykor azonban, hogy a szavak párviadalában az elvek belső igazsága és elfogadása ellenére ki mellé pártol - ha nem is a részvét, de az elismerés? Avar István oly bámulatos nagyvonalúsággal, róka-szerű okossággal formálta meg a háborút igenlő Odüsszeusz figuráját, hogy mellette a békepárti Philoktétészt Koltai János megformálásában csak szánni, de nem megérteni lehetett."
Június 3., a 2. műsoron Nyári Színházi Esték, Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon - dráma közvetítése a Kecskeméti Katona József Színházból, felvételről.
Június 6. 21.20 Közgazdasági kislexikon - tizenhárom részes rajzfilmsorozat indul.
Írta Léderer Pál, Vincze Mátyás és Kovács István. Rendezte Kovács István. A Magyar Televízió dokumentumfilm osztálya és a Pannónia Filmstúdió munkatársai az animáció lehetőségeit fel-, illetve kihasználva érthető, szórakoztató formában olyan közgazdasági kifejezéseket mutatnak be, amelyeket a mindennapokon rendszeresen hasznának az emberek, pedig pontos tartalmukat nem ismerik.
A Pest megyei Hírlap június 9-i számában írta Akácz László, részlet:
"Új közgazdasági sorozatot indított a tv kedden este. Olyasfélét, mint a még mindig emlegetett - Szabó-Sipos Tamás-féle - dr. Agy, csak ez a Közgazdasági kislexikon címet viseli. Illetlenség lenne e vállalkozást mindjárt az első tízpercnyi képsor alapján megítélni, így hát csupán azt a benyomásunkat fogalmazzuk meg, hogy a föntebb említett dr. agyas ismeretterjesztés mind rajzban, mind szövegben frissebb, ötletesebb, a figyelmünket jobban birizgáló volt. Ám legyünk türelmesek: még tizenkét estén át fogunk találkozni a lexikonokat böngésző papagájjal, valamint Gomba úrral és Ajax kutyával - bőven van tehát idő, hogy e rajzos, vicces okítás kedvünk szerint igazodjék."
Június 9., a 2. műsoron Passió magyar versekben - némajáték közvetítése a Gyulai Várszínházból, felvételről.
Június 10. 21.10 Zenés Tv Színház, Suppé: Boccaccio - nagyoperett tévéváltozata. Dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Molnár Miklós és Becsy Zoltán, rendezte Seregi László. Szereplők: Farkas Bálint (Rozsos István), Szerencsi Éva (Zempléni Mária), Kállai Ferenc (Csányi János), Domonkos Zsuzsa, Suka Sándor (Fülöp Attila), Lehoczky Zsuzsa, Harkányi Endre (Palcsó Sándor), Lehoczky Éva, Maros Gábor, Timár Béla, Lukács Sándor.
Június 12., hétfő, rendkívüli adásnap! 17.50 Budapest Nagydíj. Nemzetközi atlétikai verseny közvetítése a Népstadionból.
Június 15. 19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy puccs volt Afganisztánban, az új vezető Taraki.
20.00 Federico Garcia Lorca: Bernarda Alba háza - dráma közvetítése a Vígszínházból, felvételről. Az előadás vetítése "szünetében" dr. Váradi György Az előadásról jutott eszembe címmel Szokolay Sándor zeneszerzővel beszélgetett.
Aznap vezetői értekezlet tárgyalta az Aktuális Politikai Adások Főosztálya, a TV Híradó, és a Sport Önálló Osztály 1979.-évi munkaterveit. Erdős András (PAF) előterjesztésében olvasható (részlet):
"Az elmúlt időszak politikai eszmecseréi (a TV pártbizottsági ülése, a gazdaságpolitikai újságírók aktívája, a külpolitikai újságírók aktívája, a miskolci filmfesztivál szakmai, politikai vitasorozata) erősítette meggyőződésünket, hogy legfontosabb feladatunk a perc nemesítése. Ennek érdekében szakmailag kell előrelépnünk:
Ösztönöznünk kell minden területen a tömegpolitikai gondolkodásmódot. Azt a fajta felelősségteljes és használni akaró magatartást, amely alkotó munka minden fázisában szembesíti a munkát azzal a kérdéssel: milyen feladatot kell betöltenie, mivégre jön a műsor a világra, milyen hatást kell vele elérni, s a szándékolt hatás segíti-e a politikai közhangulat pozitív alakítását?
Kötelességünk az állandó megújulás, vonzó műsorfajták alkalmazása, amelyek a legjobb keretei a jó politikai tartalom és szándék érvényre juttatásának.
Tudatosan élünk azzal a lehetőséggel, s azzal a felelősséggel, amely a látvány erejében rejlik: az un. rejtett üzenetben. Ez felerősít gesztust, magatartást, jellemvonásokat. Ennek ismeretében ösztönözzük riportereinket, hogy tudatosan foglalkozzanak a magatartás kulturáltságával, a kérdezés módszereivel, mert alapvető követelmény, hogy ezek révén is erősödjenek a TV demokratikus vonásai.
Ösztönözzük a szerkesztőségeket arra, hogy a politika adaptálását a direkt és indirekt eszközök helyes megválasztásával, a műfajok bátrabb, differenciáltabb alkalmazásával, a TV sajátos eszközeinek igénybevételével végezzék.
Kritikai munkánkat etikai kérdésnek tekintjük, s elfogultság nélkül mérlegeljük mi fordítható általa az igényesebb munka ösztönözésére."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 31. doboz MTV iratok.)
Június 16. 22.05 a Nyitott könyv sorozatban Mocsár Gábor Kék barlang című kötetét mutatták be. Szerkesztő Katkó István, vezető-operatőr Kecskés László, rendezte Mihályfy Sándor. Szereplők: Bánhidi László, Máriáss József, Muszte Anna, Pártos Erzsi, Polgár Géza.
Június 17. 20.50 a 2. műsoron Görgey Gábor: Komám asszony hol a stukker - komédia közvetítése Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.
Kiosztották az első félévi televíziós nívódíjakat.
Posztumusz nívódíjban részesült Básti Lajos, az Abigél cím filmben nyújtott művészi alakításáért.
Nívódíjat kaptak az alkotócsoportok tagjaiként:
Zsurzs Éva, Lukács Lóránt, Mátay Lívia, Witz Éva, Katkó István, Baji Tibor, Palásti Pál, Lendvai György, Kocsis Sándor, Sipos Tamás, Sasvári Lajos, Pintér József, Fehér György, Litványi Károly, Horváth Lóránt, Czeilik Mária, Wieber Marianne, Albert Tibor, Czabarka György, Szőnyi G. Sándor, Benedek Katalin, Wegenast Róbert, Dinnyés János, Hidvégi Sándor, Peilei István, Ráday Mihály, Reiss Iván, Aczél János, Mihályfy Sándor, Szabó Gézáné, Jánosa Lajos, Erős Tamásné, Horváth András, Bártfai Béláné, Glósz Imre, Kecskés László, Hajdufy Miklós, Szántó Erika, Hencz Dezső, Hertzka Vera, Hegedűs László, Vojnits Imre, Gerhardt Pál, Váradi Györgyné, Terbócz Tamásné, Paál Géza, Nánásy Gézáné, Mauchner József, Zorkóczy Lászlóné, Pogány Éva, Felinek Andrea, Timár László, Belohorszky Pál, Vitray Tamás, Sós Mária, Born Adám, Fekete Katalin, Pataki Györgyi, Illés Tiborné, Gábor József, Katona Péter, Fodor Imre, Hollós Olivér, Márk Iván, Sors Tamás, Zádori Ferenc, Táskay Mihály, Kapitány György, Krajcsovics István, Zentai János, Gergely András, Menüs Árpád, Egri János, Bohák György, Dubovitz Péter, Miszlay Gyula, Bánki István, Farkas Ferenc, Lehel Judit, Darvas Máté, Tóbel Béla, Tréfás Imre, Horváth Ádám, Bánki László, Gerhardt Lajos, Bodó János, Boldizsár Károly, Kaplony Miklós, Király Sándor, Sík Igor, Plózer József, Csáki Béla, Wolf Antal, Kézdi Lóránt, Szilágyi László, Bócz Mara, Blonszky Katalin, Csomós Mihályné, Ruitner Sándor, Dési Ágnes, Bucsi János, Gurbán Miklós, Molnár Miklós, Szálai Z. László, Zentay László, Jáger György, Csikesz Gyula, Módos Péter, Gyulai Gaál Krisztián, Halász Mihály, Mónus Lajos, Romwalter Béla, Tóth Barna, Boldizsár Miklós, Schneibner Károly, Németh István, Kígyós Sándor, Konner János, Surányi Lili, Bán János, Regös István, Mátray Mihály, Eck T. Imre, Ilkei Csaba, Hollós Ágnes, Molontay Károlyné, Bíró Istvánné, Théry Tibor, Kovács Péter, Chrudinák Alajos, Gombos László, Kosári Judit, Faludi Sándor, Neumann László, Pásztor Zsuzsa, dr. Tóth Judit, Várszegi Károly, Bíró Éva, Pethő Sándor, Poór Klári, Szilágyi Virgil, Kiss Katalin, Bakos László, Benda László, Illés János, Mónus Tamás, Kovalik Károly, Kovalik András, Csonka Györgyi, Trebitsch Júlia, Péterfay Attila, Mezei István, Baló György, Piriczel Gyula, Erdélyi György, Karácsondi Miklós, Vértessy Sándor, Rotter Zoltán, Hajász Aladár, Kiss Teréz, B. Megyeri Gabriella, Király Ottó, Gábor Judit, Nagy Sándor, Nyers Tibor, Sípos József, Kisignácz Ferenc, Kaizler Sándor, Pintér Gyula, Varga József, Regős Sándor, Jávorszky László, Tóth György, Butskó György, Krämer Annamária, Horváth Pálné, Szilágyi József, Kincses Tibor, Práger György, Schóber Róbert, Fülöp Tibor, Gergely Valér, Kun György, Gara György, Farkas József, Szabó Katalin, Rér Éva, Behyna Károly, Tamás György, László Zsuzsa, Dávid Márta Sényi Imre, Radnai János, Szőnyi János, Mahrer Emil, Feyér Ádám, Kovácsi László, Gulyás Buda, Nagy Lajos, Kocsis Valéria, Takács Mari, Kudlik Júlia, Ivani Lilla, Gyenes Károly, Bohák György, Bárczai Zoltán, Nyitrai István, Takács Vera, Szabó Attila, Petrucz Miklós, Di Pol Jolanda, Lévay Sándor, Abonyi Antal, Szirmai Béla, Bálint Ágnes, Kreimsier Edit, Pintér Alinka, Nagy Sándor, Oldal Béla, Vértes Imre, Füredi Vilmos, Horváth Andrásné, Káplár Ferenc, Hárs György, Szélyes Zoltán, Megyesi Ferenc, Koch Aurél, Pataki Péter, Roska György, Devecseri László, Kazinczky László, Ubanics Lajos, Somogyi Valéria, Római Róbert, Sasvári Károly, Pécsi Péter, Kútvölgyi Katalin, Kernács Gabriella, Csiszér Ferenc, Farkas Éva, Gedeon Ellen, Gellén Attila, Szőke József, Zsóka Zoltán, Hauserné Borús Rózsa, Mátai Lászlóné, Gerstner Adrienn, Takács S. Mariann.
A külső munkatársak közül nívó díjat kaptak:
Almási Éva, Sinkovits Imre (Antonius és Cleopatra),
Almási Éva (Vigó),
Fekete György (A másik 12 óra),
Avar István, Inke László, Sunyovszky Szilvia, Szilágyi Tibor, Szokol Péter, Sinkovits Imre (A bunker),
Asztalos József, Láng József, Somogyvári Pál, Szántó Anna (Volt egyszer egy ház),
Árvai Jolán, Rónyai Balázs (Csak ülök és mesélek...),
Balázs Antal, Cseh András, Dargay Attila, Imre István, Váradi Hédi (Stop! Közlekedj okosan!, a sorozatban nyújtott szinkronalakításáért Bodrogi Gyula is),
Bálint András, Gám Tibor, Hegedűs D. Géza, Hermann István, Koltai János, Major Tamás, Marx György, Papp János (Világnézet),
Bánffyi György, dr. Bécsi Tamás, Csernus Mariann, Debreczeni Tibor, Éless Béla, dr. Keresztúri Dezső, dr. Király István, Matyejka Zsuzsa, dr. Sződi Szilárd, Turbéky Dénes (Ady Endre vers- és prózamondó verseny),
Bánfalvi Ágnes, Garas Dezső, Piros Ildikó, Szabó Magda, Szerencsi Éva, Zsurzs Kati (Abigél),
Bánki Árpád (TV Híradó ripotok),
Bánsági Ildikó, Haumann Péter (Bosszú),
Bergendy István, Békési Lajos, Bodrogi Gyula, Csákányi László, Csurka István, Kemény Henrik, Pehartz Imre, Rieger Rudolf, Salgó Rózsa, Simándi József, Szabó Emőke, Sztankay István (Süsü, a sárkány),
Bessenyei Ferenc, Bordán Irén, Gera Zoltán, Lukács Sándor (Szerelem bolondjai),
Béres Ilona, Holl Kálmán, Velenczey István (Kalaf és Turandot),
Barta Attila (Lehet egy kérdés több?),
Boldizsár Iván, Czigány Tamás, Faragó Vilmos, Kovács László, Nyári István, Virág Katalin (Boldizsár Iván portré),
Brády Zoltán (Sorsforduló),
Fábián Ferenc, Hajdú János, Heltai András, Rét Ervin, Várnai Ferenc (külpolitikai munkásságáért),
Fekete Sándor, Kazimir Károly (Ady-novellák a képernyőn),
Ferencsik János, Melis György, Pitti Katalin, Simándy József (Otelló),
Feyér Zoltán (A HÉT-beli riportjaiért),
Félix László, Halász Judit, Mensáros László, Ruttkai Éva (Sakk-matt),
Gém György, dr. Tallián Tibor (A bunker, ill. Haydn-film),
Gaál István, Pásztor Erzsi (Naponta két vonat),
Harsányi Gábor, Gáti József, Máthé Eta (Nero),
dr. Kertész György, Pethő Zsolt, Polyák Sándor, Szabó Szabolcs (Vízipók-csodapók),
Knoll István (Életet az éveknek című műsorért, valamint a Magyar Televízióban hosszú ideje kifejtett sikeres tevékenységéért),
Korniss Péter (Telefénykép),
Madaras József (Vámhatár),
Mádi Szabó Gábor (Bolond, bolond világ!),
Márkus László (Egy óra, három szerep),
Radevszky Teodor, Róbert László, Rokob Magda (Tisztelendők),
Ragályi Elemér, Zolnay Pál (Soroksári út 160.),
Sodor Pál (LGT-show),
dr. Szabó László (belpolitikai műsormunkájáért),
Szabó Miklós (irodalomnépszerűsítő munkájáért),
Varga Imre, Varga László, (Házigazda: Varga Imre),
Vass István Zoltán (A verseny folytatódik).
Június 21. 21.45 Richard Strauss: A rózsalovag - a TV Zenei Klubjának nyilvános adása az Olimpiai csarnokból. A művet bemutatta és vezényelte Mihály András. Közreműködött: Kalmár Magda, Pászty Júlia, Sudlik Mária, a Magyar Állami Operaház magánénekesei, valamint a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara. Szerkesztő Fellner Andrea, vezető-operatőr Szabados Tamás, műsorvezető Antal Imre, rendezte Bánki Iván.
Június 20-28 között Horváth Péter szerkesztő-riporter és Erős Péter operatőr, a TV Híradó munkatársai riportsorozatát láthatták a nézők Kubából, a VIT-re való felkészülés jegyében.
Június 22. 19.30 Moldoványi Ákos szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr több napon át tudósított Varsóból, ahol Kádár János tett hivatalos látogatást. A riportokban látható volt, hogy a párt főtitkára ellátogatott a Polski Fiat gyárba is.
Aznap a vezetői értekezlet tárgyalta a Pécsi és Szegedi Körzeti Stúdiók 1979. évi munkatervét.
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 30. doboz MTV iratok.)
Sor került dr. Lékai László bíboros és Sarlós István találkozójára Esztergomban a hónap folyamán. Erről a TV Híradó sem számolt be. Javaslat a Politikai Bizottságnak:
"Dr. Lékai László bíborost, esztergomi érseket, a Hazafia Népfront Országos Tanácsának és Elnökségének tagját ez év június hónapban Esztergomban meglátogatná Sarlós István elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. A találkozás alkalmával eszmecserét folytatnának a HNF és a katolikus egyház kapcsolatának tapasztalatairól és a további tennivalókról. Kérjük, hogy a Politikai Bizottság járuljon hozzá, hogy Sarlós István elvtárs, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára Esztergomban meglátogassa dr. Lékai László bíboros, esztergomi érseket... 1978. május 25. Grósz Károly."
(Magyar Országos Levéltár - 288f.2/1978. 27 öe.)
Június 23. 20.25 a döntő II. részének közvetítésével véget ért a Köszöntünk VIT, köszöntünk Havanna vetélkedő műsor.
Június 26., kezdődik a Veszprémi Tévétalálkozó és a vele párhuzamos kereskedelmi vetítés.
Makk Károly Philemon és Baucis filmjének a találkozón volt a bemutatója, amin Páger Antal is megjelent.
A Jovánovics Miklós elnökletével működő zsűri a következő eredményt hirdeti: Veszprém város díja:
Segítsetek! Segítsetek! - tévéfilm, rendező Nemere László.
A zsűri fődíjai:
Naponta két vonat - tévéfilm, rendező Gaál István,
Felső-Ausztria - tévéjáték, rendező Gothár Péter.
A zsűri különdíjai:
Egyperces novellák - Örkény István írásainak tévéváltozata, rendező Kern András,
Egymillió fontos hangjegy - a Fonográf együttes műsora, rendező Bodnár István,
Fehér György rendező (A bosszú),
Szöllősy András (Naponta két vonat - kísérőzene),
Száraz György (Császárlátogatás - forgatókönyv),
Czabarka György operatőr (A bosszú).
Színészi díjak:
Bánsági Ildikó (A bosszú), Szegedi Erika (Őszi versenyek), Fekete András (Naponta két vonat), Madaras József (Segítsetek! Segítsetek!).
A tévékritikusok díját A bosszú cím tévéfilm kapta.
Különdíjjal jutalmazták a tévékritikusok Csurka Istvánt a Túrógombóc című tévéjáték irodalmi anyagáért.
A közönség díját a Sakk-matt című tévéjáték nyerte, rendező Félix László, Seribe komédiája nyomán írta Mészöly Dezső.
Az egyik vita arról folyt az alkotók és kritikusok között, hogy van-e a televíziós drámának esztétikája? A Dél-magyarország július 4-i számában Sulyok Erzsébet a vitáról is beszámolt:
"Békés Tamás kifejtette Veszprémben, hogy a tévémű hol film, hol dráma, hol a kettő keveréke. A hibrid nem a dilettantizmus jele, hanem új műfaj, amelynek még nincs sajátos esztétikája. A tévémű - mondta - új minőség, melynek a Lukács- féle egynemű közege: a távolbalátás, vagyis az események rögzíthetősége és visszaidézhetősége. A feladat tehát: meghatározni e fenti kiindulópontból a tévémű sajátos esztétikai kategóriáit, és rendszerbe szedni őket.
Galsai Pongrác viszont nagyjából azt mondta, hogy a televíziós alkotásoknak valóban nincs sajátos esztétikája, de nem is kell, hogy legyen. Minthogy elismerte viszont - közvetve, rendezői értékteremtések, eredetiségek frappáns jellemzésével - egyedi tévéművek létét, tulajdonképpen a következő szimpatikus álláspontot vallotta: egyelőre nem érdemes az általános és ágazati esztétika feladatköreinek meghatározásával bíbelődni. Nézzük inkább azt a néhány igazán jelentős, eredeti tévéjátékot, és vizsgáljuk, kiindulva a maga zárt, saját teljességéből.
Volt harmadik álláspont is, miszerint létezik ez a sajátos esztétika, csak még nem ismerjük a kategóriáit."
Június 23-27 között Magyarországon tárgyal M. Kadhafi líbiai vezető. Farkas József szerkesztő-riporter és Török Vidor operatőr riportjait láthatták a Híradó nézői a látogatás eseményeiről.
Június 27. 21.00 a 2. műsoron Nyári Színházi Esték, Németh László: Bethlen Kata - dráma közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból.
Július
Magyar- szír rádió- és televízió egyezmény aláírása Budapesten. A Szíriai Arab Rádió és Televízió részéről Mohamed Kheir Al-wadi műsorigazgató, a Magyar Televízió részéről Megyeri Károly elnökhelyettes írta alá a két évre szóló egyezményt.
A Magyar Televízió elnöke az 1977/1978-as évben végzett kiemelkedő színvonalú munkájukért technikai nívódíjban részesítette:
Zsengellér Miklóst, a makett-műhely vezetőjét,
Böcskör Sándor szobrászt,
Molnárné Deli Teréz makett- és bábkészítőt,
Urbán Dezső ötvös, makett készítőt,
Szakonyi Csabát, a festőműterem vezetőjét,
Bata Mihály, Merczel Péter és Pál Dániel díszletfestőket,
Bodrogi János csoportvezető mérnököt,
Mátyás István TMK lakatosműhely vezetőt,
Hörcsik Béla TMK géplakatost.
A Rádió és Televízió Újság 1978/27. száma beszámol arról, hogy a legfrissebb adatok szerint 146 országnak volt már ekkor televízió adása és műsora. A televízió előfizetők száma 364 millió volt. A színes tévé tulajdonosok száma meghaladta a 100 milliót. Egy érdekes felmérés eredménye szerint az Amerikai Egyesült Államokban csökkent a televízió nézésre szánt idő a családokban.
Július 1. 21.30 Élő közvetítés a Veszprémi Tévétalálkozó díjkiosztó ünnepségéről.
Július 4. 20.00 ismét indult egy sikeres külföldi, amerikai, tizenkét részes tévéfilm sorozat, Irwin Shaw: Gazdag ember - szegény ember.
Július 5. 17.00-22.30 a Lengyel Televízió estje.
Aznap indul a TV Híradó sorozata az orenburgi gázvezeték "magyar szakaszáról", szerkesztő-riporter Vajek Judit, operatőr Burza Árpád.
Július 6., Egy hang és néhány maszk címmel Házy Erzsébet műsora került a képernyőre. Szerkesztő Ruitner Sándor, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos László. A műsorban Házy Erzsébettel és Kórodi Andrással Antal Imre beszélgetett.
Július 7. 20.25 H. Barta Lajos: Z. Szerkesztő emlékezetes esetei - nagy feltűnést keltő hazai tévésorozat indult Szőnyi G. Sándor rendezésében. Dramaturg Sipos Tamás, vezető-operatőr Ráday Mihály. Szereplők: Andai Györgyi, Horváth József, Katona János, Kelen Éva, Koós Olga, Makai Sándor, Oszter Sándor, Pálócz Ferenc, Polgár Géza, Spindler Béla.
A Rádió és Televízió Újság 1978/28. számában írta a szerző, H. Barta Lajos, részlet:
"...A sorozat, mint minden eddigi nagyobb terjedelmű munkám - a budapesti Katona József Színházban és a békéscsabai Jókai Szín-házban bemutatott Kiáltás, valamint a Thália Színházban műsorra került Nemzetközi gyors című drámám - megtörtént események alapján íródott, de nem azonos a megtörtént eseményekkel, nem dokumentumsorozat, egyes esetekben csak egy újsághír, vagy egy lejegyzett történet egyetlen epizódja indította el képzeletemet. Kellemes és hasznos szórakozást kívánok. Mást most már nem te-hetek."
A Magyar Hírlap július 26-i számában írta Hegyi Gyula, részlet:
"Szőnyi G. Sándor, megannyi mozgalmas tévéfilm rendezője legutóbb H. Barta Lajos Z. Szerkesztő emlékezetes esetei című írásait dolgozta fel, egyórás epizódokból álló, laza sorozatban. Z. szerkesztő - az országot járva - hallgatott és figyelt; látszólag hétköznapi, emberi vallomásokat rögzített jegyzetfüzetében. A keresetlen kitárulkozásokból, egyéni vagy páros monológokból izgalmas emberi sorsok, s rajtuk keresztül legújabb kori történelmünk döbbenetes fejezetei bontakoznak ki. Ahogy ama bizonyos vonaton, az első percekben itt is zavarba jövünk: mi közünk ezekhez az idegen életekhez, sajátos tragédiákhoz? Aztán átadjuk magunkat a történetnek: csendesen, elszorult torokkal figyeljük mindazt, amit kortársaink átéltek. Meglehet, mindent megtanultunk már az elmúlt év-tizedekről: mégis gazdagabbak leszünk a sikeres adás után..."
A Magyar Nemzet július 12-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"Hazai tévésorozat kezdődött meg az elmúlt héten a televízióban. Z. Szerkesztő emlékezetes esetei - úgy tetszik - a mindennapok egyedi tragédiáival hírlapírói közelségből találkozó ember történetei, a realitás kérlelhetetlen egyszerűségével elmesélve. A sorozat első epizódja láttán sem kétséges, H. Barta Lajos forgatókönyvíró és Szőnyi G. Sándor rendező stílusa szinte azonos. Mindketten a hétköznapok kis igazságainak valósághű bemutatására szegődtek, s arra, hogy e kis igazságokból kibomoljék a hallgatóság előtt jelenünk valamely döntő, avagy jellemző igazsága."
Július 7-8., késő este közvetítés volt Wimbledonból, a nemzetközi teniszversenyről. A riporter Gyulai István volt.
Július 8. 21.35 újabb Zenés Tv Színház bemutató, Donizetti: Rita. Dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Békés András. Szereplők: Kalmár Magda, Leblanc Győző, Melis György.
A Rádió és Televízió Újság 1978/28. számában Békés András rendező mondta O.G.-nek, részlet:
"A képernyő felbecsülhetetlen előnye, hogy sikerre vihet és élettel telíthet olyan zenés egyfelvonásosokat, amelyek felett színpadon - mi tagadás - kissé eljárt az idő. A Rita is ezek közé tartozik. Operában jó-formán már alig játsszák. Az ilyen darabok megformálásakor a tévé helyzete azért is kedvezőbb, mert nem kell ragaszkodnia az egyetlen helyszínhez. Ez esetben is megsokszorozódik a színhelyek száma, a játék már csupán ezáltal is mozgalmasabbá, fűszeresebbé válik.
A szokásos playback-technikát (tehát azt, hogy az énekes utólag rátátog a zenei felvételre) most elvetettük. Főleg azért döntöttünk így, mert fokozni szerettük volna a playback-nél óhatatlanul veszendőbe menő életszerűséget. Biztató előzmény volt e tekintetben a nyilvános stúdiójátékként eljátszatott Sevillai borbély. Bár a Rita előadásán nincs közönség, a megoldás valamelyest hasonló. A helyszínen van a zenekar is, és minden úgy pereg, mintha (kissé filmszerű) élő stúdiójáték tanúi volnánk.
A televíziós lehetőségeknek hála, a darab teljes zenéjét megszólaltathatjuk. Bármily kitűnő is Donizetti muzsikája, színpadon csak bizonyos rövidítésekkel játszhatják el; egyes ismétlései ott a közönség számára fárasztóak. Ugyancsak a képernyő adottságai kínálták azt a - talán merésznek tetsző - ötletet, hogy az eredeti színlapot kiegészítve Donizettit is a játék egyik alakjaként szerepeltessük. (A hivatalos műsorszövegben az ő nevét hiába keresi az Olvasó, hadd mondjam el tehát itt: a friss-diplomás színész, Katona János alakítja a prózai jelenetekben amolyan narrátor-kommentátor szerepet betöltő zeneszerzőt.)"
Július 11. 20.55 Beszélgetés Kadhafi ezredessel. Budapesti látogatása alkalmával Chrudinák Alajos beszélgetett a kamrák előtt a líbiai vezetővel. Operatőrök Edelényi Gábor és Forray Tibor.
Július 12. 20.00 Fórum - a szovjet-amerikai viszonyról. Műsorvezető Sugár András, szerkesztő Chrudinák Alajos, rendező Eck T. Imre.
20.01 a 2. műsoron Donizetti: Don Pasquale - vígopera közvetítése a Szegedi Nemzeti Színházból felvételről.
Aznap az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya részére Nagy Richárd elnök előterjesztést készített: Javaslat az Agitációs és Propaganda Bizottságnak a Magyar Televízió nemzetiségi nyelvű műsorgyártásáról (Ag. 525). Részletek:
"A Magyar Televízió műsorkészítő főosztályai hosszú idő óta következetesen, bővülő terjedelemben és egyre magasabb színvonalon foglalkoznak a hazánkban élő nemzetiségek életével. E tevékenységnek eddig két nagy területe volt: magyar nyelvű riportok a nemzetiségi dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról, kulturális eredményeiről, közéletben való szereplésükről, illetve folklór jellegű műsorok, melyek mindenekelőtt a népművészeti hagyományok ápolását célozták.
E tevékenység betetőzéseként napirendre került a nemzetiségeink anyanyelvén történő műsorkészítés. E feladatra a Magyar televízió pécsi Körzeti stúdiója kapott megbízást. Az ezzel kapcsolatos munka Pécsett, 1978 márciusában kezdődött, és az első horvát-szerb és német nyelvű 2x15 perces műsor most elkészült.
A nemzetiségi műsorkészítés beindításának alapelvei a következők voltak:
1. A nemzetiségi műsorok legyenek teljes összhangban pártunk marxista-leninista nemzetiségi politikájával.
2. A nemzetiségi műsorsugárzást a nagyobb nemzetiségek (horvát-szerb és német) nyelvén kell elkezdeni.
3. A műsorkészítés során abból a tényből kell kiindulni, hogy a hazánkban élő nemzetiségek valamennyien beszélik a magyar nyelvet, ebből következően e programok célja nem lehet napi információk átadása.
A. Ápolják és segítsék ébren tartani ezek a műsorok nemzetiségeink anyanyelvét,
B. Váljanak nemzetiségi dolgozóink újabb közéleti fórumává,
C. Biztosítsanak szereplési lehetőséget nemzetiségi amatőr együtteseink számára, ezzel is segítve, új lendületet adva a népművészeti és kulturális hagyományaik ápolásának.
4. A nemzetiségi nyelvű műsorokat a TV 2. csatornáján olyan időpontban kell sugározni, amikor a Magyar Televízió 1. csatornáján magyar nyelvű sugárzás megy...
5. Huszonhat felsőfokú végzettséggel bíró nemzetiségi fiatal részvételével 6 hetes tanfolyamot szerveztünk és bonyolítottunk le Televíziós alapismeretek címmel. E tanfolyam célja az volt, hogy tömegkommunikációs és televíziós alapismereteket nyújtsunk a hallgatóknak, hogy megismertessük velük pártunk nemzetiségi politikáját, illetve, hogy gyakorlati foglalkozások keretében /kamerapróbák/ felmérjük a jelöltek képességeit. E munka eredményeképpen megfelelő tudósítói hálózat jött létre nemzetiségi rovatunk mellett és mindkét nyelv vonatkozásában rendelkezünk négy-négy olyan jelölttel, aki képernyős munkára alkalmas...
Az első nemzetiségi műsor sugárzását augusztus hónapban tervezzük. Ez azt jelentené, hogy a Magyar Televízió új műsortípusa a második félévben indul útjára, egy időben a nagy idegenforgalmi szezonnal. Az augusztusi indítás mellett szól az is, hogy nemzetiségi szövetségeink megkezdték a kongresszusaikra való felkészülést, s ennek a munkának ez a műsor nagy politikai segítséget adhat.
Kérjük az Agitációs és Propaganda Bizottságot, hogy a televízió javaslatát a nemzetiségi nyelvű műsorok gyártásáról hagyja jóvá."
(Magyar Országos Levéltár - 288.f.22/1978./1öe.)
Július 16. 20.05 Mocsár Gábor: Illetlenek - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Benedek Katain, operatőr Lukács Lóránt, a forgatókönyvet írta és rendezte Mamcserov Frigyes. Szereplők: Harsányi Gábor, Tímár Béla, Kertész Péter, Hollai Kálmán, Andai Györgyi, Benedek Miklós, Benkóczy Zoltán, Csonka Endre, Fillár István, Szersén Gyula, Gyenge Árpád, Mentes József, Újréti László, Vándor József, Vogt Károly, Szabó Imre, Kiss Gábor, Egri Kati, Beszterczei Pál, Horváth Pál, Téry Sándor, Buday István.
Július 18., az MSZKMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság ülése. Javaslat az Agitációs és Propaganda Bizottságnak az 1918-as polgári demokratikus forradalom, a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása és a Tanácsköztársaság 60. évfordulójának külföldi propaganda tervére. Jegyzőkönyvi részletek:
"Az évfordulók külföldi propagandája tartalmilag a hazai megemlékezésekhez igazodik. Annak érdekében, hogy mondanivalóját, a külföldi közeget, érdeklődést, ismeretszintet szem előtt tartva, megfelelően differenciálva fejtse ki, szükséges megfogalmazni e munka alapvető irányelveit.
A három évfordulóhoz kapcsolódó külföldi propaganda fő feladata elősegíteni, hogy
- a magyar munkásosztály, a magyar nép által a nemzeti függetlenségért és a társadalmi haladásért vívott harc történetét, annak nemzeti és nemzetközi jelentőségét még körültekintőbben mutassuk be külföldön;
- a magyar munkásmozgalom történetének elméleti-politikai tapasztalatai, nemzetközileg is jelentős tanulságai az eddigieknél is jobban hasznosuljanak a nemzetközi osztályharcban, a szocialista és a burzsoá ideológia küzdelmében;
a legújabb kori történelmünk forradalmi harcainak a szocialista építés jelenének és távlatainak bemutatásával még hitelesebb legyen a hazánkról külföldön alkotott kép...
10. oldal:
A tömegtájékoztatás terén:
A Magyar Televízió az évfordulóval kapcsolatos műsorainak a külföldi érdeklődésre számot tartó részét megfelelő formában bocsássa partnerei rendelkezésére, felhasználva az Eurovízió és az Intervízió csatornáit is; vizsgálja meg egy speciális külföldnek szánt televíziós műsor összeállításának lehetőségét is..."
(Magyar Országos Levéltár -288f 41/308 MSZMP KB Agit Prop. Bizottság.)
A Magyar Rádió tudósítói posztján Vértes Évát Kulcsár István váltotta New Yorkban, aki a TV Híradót, A HET-et, és a Panorámát is rendszeresen tudósította új állomáshelyéről.
Július 20. 21.00 Irány Havanna! - a magyar VIT delegáció kulturális csoportjának műsora. Műsorvezető Kudlik Júlia és Feledy Péter, szerkesztő Végh Miklós, rendezte Kökényessy Ferenc.
21.50 a 2. műsoron Szemle - társadalomtudományi körkép. Témái: Az ár és érték a magyar gazdaságban, Ember és érték, A történettudomány önismerete. Vendégek Csikós Nagy Béla, Váriné Szilágyi Ibolya és Glatz Ferenc. Műsorvezető Egerszegi Csaba, Csepeli György és Szakály Ferenc. Vezető-operatőr Szalay András, rendezte Kővári Péter.
Július 21. 20.25. Fazekas Mihály - Balogh István: Ludas Matyi - közvetítés az egri Várból. Az Agria Játékszín bemutatója.
Ezen a napon Londonban véget ért az I. Londoni Tv fesztivál.
Július 22. 20.02 a 2. műsoron Villon és a többiek - rock-musical közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.
Július 25. 17.20 VIT - Kuba - indulnak a VIT közvetítések. A VIT-delegáció ünnepélyes fogadalomtételének közvetítése. A Televízió és a Rádió stábokat küld Havannába, melyek naponta többször is jelentkeznek, olykor élőben is. A tévé mintegy 20 órányi műsort közvetít. Előzőleg sikeres közvetítések voltak a Budapest belvárosi "VIT-utcából".
Július 26. 20.35 Egy hang és néhány maszk - Kalmár Magda műsora. Szerkesztő Ruitner Sándor, vezető-operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Csenterics Ágnes.
Július 27. 21.00 Házi muzsika - kapcsoljuk a Kertészeti Egyetem dísztermét. Az első olyan adás, amelyet a televízió és a rádió azért közvetít egyszerre, hogy a tévé hangjának "lekeverésével" és a sztereo rádió lehetőségeivel újszerű, valóban "hangversenyélményhez" jusson a néző-hallgató.
21.40 a 2. műsoron Egyszemélyes színház - Cseh Tamás és Sándor György műsoraiból válogatott részletek. Forgatókönyvíró-műsorvezető Zétényi Lili, szerkesztő Bányai Gábor, vezető-operatőr Márk Iván, rendező Csiszár Imre.
A Fejér megyei Hírlap július 29-i számában írta (mester):
"Sokáig hittem Cseh Tamásban és Sándor Györgyben. Azt tartottam róluk, hogy a maguk létrehozta és éltette műfajukban, stílusukban a maximumot tudják. Egészen csütörtök estig éltem e tévedésben, amikor is a televízióban végignéztem az Egyszemélyes színház című közös műsorukat. Rájöttem, hogy egy dologra képtelenek: jó tévéműsort csinálni egy mindenre elszánt tévés stáb ellenében. Márpedig a stáb elhatározta, hogy megismerteti ezen az estén a magyar előadó művészet undergroundjának két csúcsát a tévénézőkkel, ha törik, ha szakad. A produkciókból kialakuló képet kevésnek találva a kérdezgető-mosolygó, szépszemű és helyre Zétényi Lilit vetették be, netán megfejt valamit a titokból, ami a két előadó egyéniségében rejlik. De Cseh Tamás a fülébe súgott kérdésekre nem nyílott meg, Sándor György pedig nem improvizált, szövegeiből válaszolt, amiket évek óta csiszol. A titokban az a jó, hogy titok. Az a jó, hogy pontosan nem tudjuk, miért hisszük el Cseh Tamásnak, amit énekel, miért látjuk a kiránduló kamaszosztály tanárnőjük két szíve felé lövellő éhes fiútekinteteket, és emlékezünk a mi tanárnőnkre. Miért döbbent meg Antoine és Désiré drámává komoruló játéka, miért gondolkozunk el szavakon, amiket a hétköznapok kiütöttek fejünkből. A Bereményi Géza remek szövegeire szerzett, szerényen megharmonizált, szinte semmicske dallamok nem adnak támpontot, a leírható hunyorgás, a félmosoly, a mimika csak eszköz. Cseh Tamás egyénisége olyan megmagyarázhatatlanul szuggesztív, hogy az maga a titok. Még a helyszíneket (fiatalokkal színültig töltött színházterem - üres stúdió) és közvetítési stílust, technikát (film-képmagnó) váltogató eklektikus rendezés ellenére is hatott. Ahogyan hallottuk - szintén a rendezés ellenére - Sándor György szópantomim-etűdjeit, gondolatszaltóit. A humorista néhány percében több a humor, mint egy sokórás hagyományos kabaréban. Poénjaival ugyanakkor szíven üt, megkeseríti a nevetést. Mindenről tud beszélni, s ez stílusának diadala. Zárójelenetében meg tudta fogalmazni a maga humoros-keserű Szózat-át. S hogy nem született jó tévéprodukció, csak egy tördelt, felemás műsor? Erről ők ketten egy személyben nem tehetnek."
Július 28. 21.20 Merre jártál tegnap S-te?... - S. Nagy István műsora. Riporter Déri János, műsorvezető Sztankay István, szerkesztő Végh Miklós, operatőr Szabados Tamás, rendezte Csenterics Ágnes.
A Pest megyei Hírlap július 30-i számában írta Akácz László:
"S. Nagy István táncdalszöveg-szerző estjét közvetítették pénteken késő este. Majd egy órán át követték egymást a jól ismert számok, amelyek rendre archív fölvételekről hangzottak el. E régi-régi fesztiválokra, gálaestekre emlékeztető képekkel nem is volt baj - hacsak kopottságuk nem zavarta a képernyő ínyenceit -, ám az az erőltetett keretjáték, amelynek során Sztankay Istvánnak kellett volna, hogy úgy mondjuk elidegeníteni ezt az egész dallamos múltidézést, már semmiképp sem tetszett. Mint ahogyan a rendező, Csenterics Ágnes nem döntötte el, hogy mi a célja ennek a stúdióbeli közbedalolásnak, úgy Sztankay sem tudta, hogy ő is együtt andalodjon-e vagy éppen kifigurázzon. Kínlódott szegény. Miképp a néző is, amikor az emlékezéseiben így megzavarták."
Július 29. 20.00 Házikoncert - tévékomédia. Jeli Ferenc ötletéből írta Polgár András, vezető-operatőr Mestyán Tibor, rendezte Horváth Tivadar. Szereplők: Antal Imre, Berényi Ottó, Csala Zsuzsa, Fónay Márta, Hlatky László, Jani Ildikó, Kibédi Ervin, Komlós András, Körmedi János, Madaras Vilma, Maros Gábor, Suka Sándor, Szabó Gyula, Szemes Mari, Verebély Iván - és sokan mások.
20.01 a 2. műsoron Nyári Színházi esték, Osztrovszkij: Farkasok és bárányok - komédia közvetítése a József Attila Színházból, felvételről.
Augusztus
Augusztus 2. 20.00 Mihail Bulgakov: Boldogság - tévéjáték. A forgatókönyvet írta és rendezte Várkonyi Gábor, dramaturg Lendvai György, vezető-operatőr Márk Iván. Szereplők: Garas Dezső, Haumann Péter, Koltai Róbert, Hámori Ildikó, Mensáros László, Esztergályos Cecília, Vajda László, Miklósy György, Kozák László, Mikó István.
Augusztus 4., Keller Zsuzsa - Felvidéki Judit - Schultze Éva: Negyedik forduló - tévéjáték. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Hollós Olivér, rendezte Felvidéki Judit. Szereplők: Horineczky Erika fh., Józsa Imre fh., Emőd György fh., Szirmai Péter fh., Medgyesy Pál fh., Balkai Géza fh., Szoboszlay Éva fh., Zsolnay András fh., Berek Tati, Falvay Klára, Gosztonyi János, Móricz Ildikó, Pártos Erzsi, Seres Gabi, fh., - és sokan mások.
A 2. műsoron Karpov - Korcsnoj sakk világbajnoki döntő. A műsorban közreműködött Bilek István nemzetközi sakknagymester. Szerkesztő-riporter Vitár Róbert, rendezte Mahrer Emil. A műsor 25-én, az első programon, 21.40-kor folytatódott a Telesportban.
Augusztus 5. 19.30 Gál Jolán szerkesztő-riporter és Baranyi István operatőr, a TV Híradó munkatársai, a Híradóhoz érkezett több oldalas panaszlevélnek jártak utána Fóton, ahol egy OTP hitellel épült lakóházban kocsmát nyitottak.
A Pest megyei Hírlap augusztus 8-i számában írta Akácz László:
"Fóti kocsma. A szombat esti TV Híradó szomorú szenzációja az a Fóton forgatott képsor volt, amely egy jobb sorsra méltó - amúgy OTP-hitellel épült - lakóházban működő italmérést mutatott be. Eredetileg a bisztrói címmel jutalmazták meg ezt a jeles intézményt, ám aztán rangját gyorsan elvesztette, és közönséges kocsmává züllött. Sőt, még ezen létesítmények közül is kirí, mivelhogy vendégei az átlagosnál többet öntenek a garatra, s így harsányabb hangon zavarják a környék békés lakóit. Mindezt pedig - furcsa volt hallgatni - háborítatlanul teszik, mert a helybéli tanács is megengedhetőnek tartja a poharazó jelenlegi működését. Igény van rá - ilyesféleképp szólt a furcsa magyarázat. Bízzunk benne: e híradás után majd más mércével méretik meg ez az igény!"
Augusztus 6., a Tévéest házigazdája az 1945. május 1. óta "szolgáló" bemondó: Bán György. Szerkesztő-riporter Vitray Tamás, rendezte Horváth Ádám.
A Pest megyei Hírlap augusztus 8-i számában írta Akácz László:
"A bemondó, egy kedves és szinte nap, mint nap felénk zengő hang gazdáját ismerhettük meg vasárnap este, amikor Vitray Tamás bemutatta Bán György rádió- és tévé-bemondót. Az arc nélküli hírközlők közé tartozik ő, hiszen látni jószerivel csak egyszer láthattuk, amikor éppen Vitrayt helyettesítette egy vetélkedő játékvezetőjeként. Egyébként mindig csak a mikrofonnal néz szembe, és abba mond politikai beszédszöveget éppen úgy, mint időjárás-jelentést. Ám - s bemondói művészetének lényege ebben áll - a leghivatalosabb közlendők továbbításakor is ott fűti szavait a jellegzetes bángyuris kedély. Egy nagyon kedves, nagyon szeretetre méltó ember színes, gazdag érzelemvilága. Dicséretére a tv-nek, most már a hanghoz illő személyt is alaposabban megismerhettük, s megtudhattunk egyet-mást szakmai titkairól, no, meg szép számú kedvteléseiről (poharazgatás, lóverseny, stb.). Mindezt pedig azért, mert Bán György most ünnepli hatvanadik születésnapját. A jeles alkalomkor - immár személyes ismerősként - köszöntik őt a nézők milliói, akik minden bizonnyal két dolgot kívánnak neki: egyrészt további jó kedélyt és hozzá erőt, egészséget; másrészt meg azt, hogy lehetőleg jó híreket dörmögjön be abba a hangtovábbító készülékbe. Csinn-csinn, hogy úgy legyen!"
Aznap, augusztus 6-án befejeződtek a kubai VIT-ről az élő közvetítések. A Politikai Bizottság augusztus 22-i ülésének jegyzőkönyve: Jelentés a XI. Világifjúsági és Diáktalálkozóról. A jelentés előterjesztői a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága és az MSZMP KB Párt- és Tömegszervezetek osztálya.
"1978. július 28. - augusztus 5. között Havannában, Kuba fővárosában került megrendezésre a XI. Világifjúsági és diáktalálkozó. A találkozón 145 ország, több mint kétezer ifjúsági szervezete képviseletében 16.500 küldött vett részt. Kubát 2000 fős küldöttség képviselte. Politikai okok miatt nem vett részt a VIT-en Kína, Albánia, Szomália és Kambodzsa. Anyagi okok miatt maradt távol a Koreai népi demokratikus Köztársaság. A Polisario Front részvétele miatt a megnyitó ünnepség után hazautazott a marokkói küldöttség."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 5/753 Politikai Bizottság.)
A televíziós műsorok értékelésére is sor került később. Vezetői értekezleten, szeptember 7-én tárgyalták a kubai VIT műsorok értékelését, Sándor György közművelődési igazgató előterjesztésében. Ebből részletek:
"Az augusztusi műsornak ugyan nem a legexponáltabbja volt az a 20 műsor-óra, amit a VIT-ről adtunk. De ahogy tudjuk, adatok alapján, nagyon sokan nézték. És kétségtelen, hogy a szocialista világ 1978-as évének egyik legnagyobb politikai vállalkozása volt. Mert abban az ellentmondásos periódusban, amikor a kommunista pártokon belül igen jelentős eltérések vannak, egy ilyen hatalmas demonstrációt létrehozni nyilván rendkívüli vállalkozás volt.
És mint műsor is méltó az elemzésre... Egészében és globálisan azt mondhatjuk, hogy ez a nagy vállalkozás a Magyar Televízió részéről sikerült. És amit nem mi mondunk, hanem barátaink: a Magyar Televízió szellemi és technikai erőivel messze erején felül járult hozzá, hogy világmértekben a televíziós vállalkozás megoldódjék. Ezt szerényen, de magunk között mindenképpen ki kell emelni.
A műsorok az elragadtatott fogadtatástól a teljes kiábrándultságig sorolhatók be. Ennek az átlagából jön ki, amit én úgy mondok, hogy egészében megoldott. Az élőben közvetített nagy rendezvények, a megnyitó és a záró, sokakban nem hogy tetszést, hanem elragadtatást váltott ki. A megnyitó ünnepségnek egy része sztereotip képi munka. Fölvonultak csoportok, és megmondják, hogy kikről van szó, az egyik táncol, a másik integet. Ez nem jelent különösebb újdonságot. De az a hatalmas életkép, ami a fölvonulást kísérte, és amelyet a kubai rendező kitűnően fényképezett, az új elem volt. Ez az életkép a különböző szocialista országokban és elsősorban Koreában még annál tökéletesebb formában megjelent. De televíziós képernyőre kombinált tízezres élőkép-változások még nem voltak. És az az érzésem, hogy ezt a külföldi és nem szocialista országok is szakmai szempontból nagyra értékelik...
Nagy érdeklődést és tetszést váltottak ki a rögzített műsorokból azok, amelyek ugyancsak nagy eseményeket tükröztek. Így mindenekelőtt a kubai és a nemzetközi karnevál. Volt olyan, amit az ember életében még nem látott. És bár megtudtuk, hogy ezek a karneválok nem az igaziak, mert az igaziak Santiago de Kubában spontánul szerveződnek, azért ez is olyan volt, hogy az ember ámult és csak gondolkodott, hogy lehet ennyi találékonyságot, ennyi képi fantáziát fölsorakoztatni.
A délutáni vegyes összeállításaink már nem jelentettek akkora örömöt a nézők számára. Ezeknek egy része érdekes volt, ahol elsősorban a mieink a fesztivál politikai tartalmáról tudtak valamit mondani, vagy azokról az ellentmondásokról, amelyek ott feszültek. Különösen Balónak a munkáját kell ilyen szempontból értékelni, aki pl. a Spiegel egyik szerkesztőjével, egy angol fiatalemberrel igen kitűnő politikus riportot csinált. És Baló Gyuri adta a legjobb politikai összefoglalókat.
Horvát Jancsi munkája elsősorban kubai vonatkozásában adott sokat. . És az az érzésem, hogy Elek Jancsi is jól dolgozott. A Híradó számára bekerült riportok, legalábbis a hangulatáról a VIT-nek képet adtak...
Teljesen csalódást sikerült kiváltanunk a magyar részvételt illetően. A régi szokásnak megfelelően, ahogy olimpiákat és VIT-eket közvetítettünk, mi általában ilyen magyar centrikus beállítottságot valósítottunk meg. És itt bizony a magyar részvételről a megnyitón kívül jóformán semmihez nem jutottunk. Nem került bele a fesztivál közvetítésének rendjébe a magyar gála, ami különben - azóta megtudtuk - megbukott..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 30. doboz MTV iratok.)
Augusztus 8. 19.30 a TV Híradó beszámol VI. Pál pápa haláláról, majd a később a temetéséről.
Augusztus 9. 20.01 a 2. műsoron Tamási Áron: Hullámzó vőlegény - színjáték közvetítése a veszprémi Petőfi Színházból, felvételről.
Augusztus 10. 21.35 a 2. műsoron Szabó István Apa című filmjét vetítették. A Televízió mindkét programján filmsorozatot indítottak, Harminc éves az államosított magyar filmgyártás címmel. Ez volt a sorozat első filmje.
A Rádió és Televízió Újság 1978/33. számában volt olvasható a következő hír:
"Angol közvélemény kutatás. Megállapították, hogy a 7-10 éves gyerekek 45 százaléka 21 óra után, további 9 százaléka 22 óra után is a tévé előtt található, sőt minden száz gyerek közül egy 23 óra után is. Kiderült, hogy az angol gyerekek 29 százaléka a műsorok szüneteiben vagy egy-két kevésbé érdekes rész alatt készíti el a házi feladatát."
Augusztus 15. 21.45 Történelem - Juhász Ferenc költővel beszélgetett Bihari Sándor. Szerkesztő Baranyi Ferenc, vezető-operatőr Márk Iván, rendezte Radó Gyula.
Augusztus 16. 19.00 a 2. műsorban ekkor jelentkezett először a pécsi körzeti tévéstúdió nemzetiségi műsora, a szerb-horvát, ill. német nyelvű "Nas ekran" - Unser Bildschirm". Felelős szerkesztő Harságyi Margit, szerkesztő dr. Szende Balázs és Barics Ernő, műsorvezető Filákovity Branko és Wolfart János, operatőr Bárány György, rendezte Wiedermann Károly.
A Dunántúli Napló augusztus 13-án írt beharangozót:
"Nemzetiségi tv-adás Pécsről.
Első adás 1978. augusztus 16-án. Sokat és sokféleképpen foglalkozott eddig is a Magyar Televízió a hazánkban élő nemzetiségek eredményeivel, gondjaival. Ezek a műsorok azonban magyar nyelven készültek. Augusztus 16-án 18.35-től a helyzet megváltozik: ekkor kerül sugárzásra ugyanis az első anyanyelvű nemzetiségi program, amelyet a MTV pécsi körzeti stúdiójának munkatársai készítettek. A műsor címe: Nas ekran - Unsere bildschirm (A mi képernyőnk), már elárulja, hogy elsőként horvát-szerb és német nyelven készül a műsor, amely ezentúl havonta egy alkalommal jelentkezik majd rendszeresen.
Természetesen nemcsak nyelvében, hanem szereplőiben is nemzetiségi lesz a műsor, így augusztus 16-án interjút hallhatunk majd a nemzetiségi szövetségek vezetőivel a közelgő kongresszusokról, láthatjuk, hallhatjuk a palotabozsoki énektriót, a nagymányoki Kretzer Szepi bácsi citerajátékát, a gárai tamburazenekart, mohácsi és pécsi gyerektáncosokat. Ez alkalommal mutatkozik be a stúdió új riportere, Popovics Sztevo is."
A Népszabadság augusztus 12-i előzetese:
"NAS EKRAN. Nemzetiségi műsorsorozat a tévében.
Riportok, hírek, dalok, táncok a nemzetiségek életéből - új műsorral gyarapodik a Magyar Televízió programja. Első ízben augusztus 16-án este sugározzák a nemzetiségek életét, mindennapjait, népművészetét, hagyományait, dalait, táncait bemutató anyanyelvi műsort. Elsőként a hazánkban élő két legnagyobb nemzetiség, a német és a délszláv lakosság nyelvén rögzítették az adásokat. A bemutatkozó műsorban ízelítőt kapnak a tévénézők a német és délszláv dalokból, zenéből, táncokból. A nemzetiségi adások - amelyeket a pécsi körzeti stúdió munkatársai készítenek - a jövőben havonta egy alkalommal' jelentkeznek, Nas ekran - Unser Bildschirm címmel a 2-es csatornán. Beszámolnak a hónap nemzetiségi eredményeiről - külön adásokban a nemzetiségi kongresszusokról -; a nemzetiségek vezetői és képviselői beszélnek gondjaikról és eredményeikről, s természetesen a népművészet, zene, a néptánc és a dalok sem maradnak el. A későbbiekben - a megfelelően fölszerelt körzeti stúdió megteremtésével - szlovák és román anyanyelvű műsorok is készülnek."
A Magyar Nemzet augusztus 23-i számából, (i) tollából:
"A pécsi körzeti stúdió új programmal jelentkezett a televízió második műsorán, hogy bemutassa a Baranyában élő nemzetiségek életét, kultúráját. A szerb-horvát és német nyelven sugárzott harminc perces műsor ezután havonta egyszer jelentkezik és rendszeresen hírt ad majd a Magyarországon élő nemzetiségekről. Elmondhatjuk, hogy a bemutatkozás jól sikerült. Reget Antal, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetségének főtitkára és Mandity Marin, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetségének egyik vezető tisztségviselője számolt be röviden a két szövetség tevékenységéről, megemlítve a nemzetiségi kongresszus előtt álló feladatokat.
Élvezetes volt a szórakoztató műsor: elsőnek a palotabozsóki német trió adott elő népdalokat harmonika kísérettel. Kiemelkedett a herceg-szántói horvát-szerb zenekar, amelynek tagjai között muzsikált a község tanácselnöke, Zegnál Márkó is és a község vezetői, irányítói közül még többen. Vethettek a nézők egy pillantást a mohácsi etnográfiai múzeum anyagára, ez olyan gazdag, hogy megérne egy külön műsort. Élvezetes szórakozást nyújtottak az új mohácsi úttörők is nagyszerűen begyakorolt baranyai tánccsokorral."
Az egykori résztvevők így emlékeztek az indulásra, a kezdetekre 2008-ban, a műsor indulásának 25. évfordulóján megjelent MTV ünnepi kiadványban.
Mayer Éva interjúja, részletek:
"Szép idők voltak! Wolfart János, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának megbízásából jelenleg a nagy múltú, berlini Collegium Hungaricum felépítésével foglalkozik. Messze került a televíziózástól, mégis arra kértük, beszéljen a huszonöt évvel ezelőtti kezdésről a Pécsi Körzeti Stúdióban.
- Hát, az nagyon szép ugrás volt az ismeretlenbe. Nem nagyon tudtuk, mi is az, hogy televíziózás, azt meg főleg nem, hogy hogyan kell nemzetiségi televíziós műsorokat készíteni. Nem igazán volt elképzelésünk, de honnan is lett volna? Volt, aki azt képzelte, hogy olyan lesz, mint egy rádióműsor, csak a televízió közvetíti majd. Valami olyasmi volt ez, mint amikor gyerekkorunkban a Szabó családot, a híres családregényt hallgattuk. Mindig a rádió mögé képzeltük a Lapály utcát. Azt hittük, hogy Szabóék tényleg ott élnek valahol, és ezt közvetíti hetente egyszer, élőben a rádió. Nagyjából ennyit tudtunk erről, és meg kellett tanulni - legalábbis az akkori helyzetnek megfelelő - nemzetiségi televízió-műsorokat készíteni. Persze nem az ilyen műsorokban rejlő teljes műfaji gazdagságot gyakoroltuk, erre nem is volt lehetőségünk, és úgy látom, ma sincsen.
Izgalmas volt, szép volt! Nagy segítséget jelentett, hogy akkor éppen egy önmagát kereső, fiatal alkotógárda dolgozott Pécsett - a szegedihez hasonlóan még csak két éves volt a körzeti stúdió - így senki sem gondolta azt, hogy ő már mindent tud és tökéletes profi. Tehát az amatőrök lelkesedésével, elszántságával vágtunk neki ennek a munkának, és mivel létezett a befogadó közeg, nekünk is könnyebb volt elfogadtatni, hogy idegen nyelven készülnek az anyagok. Nagyon mostoha körülmények között dolgoztunk (amit persze akkor természetesnek tartottunk). Valahol a világ végén forgattunk egy fekete-fehér fordítós filmet, amit át kellett televíziós elektronikára játszani. Mielőtt azonban ez megtörtént, Budakeszin elő kellett hívni és megvágni (többnyire éjszakai műszakban, amikor volt szabad kapacitás). A vágószobában előbb le kell fordítani a vágott anyagot, hogy ki, miről beszél. Ezt a műsorkészítés közepette mindig meg kellett tennie annak, aki szerkesztett, riporterkedett, műsort vezetett egy személyben és még gépkocsivezető volt, meg szinkrontolmács és még sok minden (pl. gépírólány). Aztán Budapestre kellett feljönni, és rögzíteni az adásokat, rámondani a stúdiószöveget, mert erre alkalmas készülék Pécsett még nem volt.
Szép idők voltak! A hőskor! Nagyon ritkán jelentkeztünk: havonta egyszer, negyed órában - nem is tudom már, szerdán, vagy csütörtökön - este a Tévé Macival voltunk versenyben a kettesen. Nem nagyon tudták az országban fogni az adást - ez még az a bizonyos másfél csatornás időszak volt -, a kettes műsort a kis bakonyi falvak nem tudták fogni. Szombat délelőtt volt az ismétlés, s mivel a szabad szombat még viszonylag új dolog volt a magyar történelemben, a szabad szombat egy részét az emberek a képernyő előtt töltötték. Úgy emlékszem, hogy sok és lelkes nézőnk volt, számos embert tudtunk megnyerni, s kicsit önmagához is visszavezetni. A helyzetünk azért is volt rendkívüli, mert tulajdonképpen versenytársak nélkül voltunk jelen a piacon, ami nem is volt igazán piac, hiszen nem voltak még műholdas és kábelcsatornák. Ma fogható a német adók sokasága, a mozi- és a sportcsatornák, ezért az az idő valóban rendkívüli lehetőség volt számunkra az ország különböző részei, a családok, barátok és az országhatáron átnyúló régiók közötti kapcsolatteremtésre. Emlékszem, hogy a történelmi Magyarország különböző területeiről - például Bácskából és Bánátból - is írtak nekünk, ahol fogták az adást, és felfedezni vélték egykori katonatársukat, vagy azt, akivel együtt cselédkedtek. Emberi sorsok bontakoztak ki, miközben mások a háború előtt, alatt és után elszenvedett sérelmeket próbálták valamilyen dimenzióban elhelyezni.
Számomra a televíziózás a rádiós munkám folytatása is volt, mégis teljesen új típusú feladatot jelentett, amit nagyon-nagyon megszerettem. Ma már azt sem tudom pontosan, hogy öt év után miért hagytam abba. Talán az lehetett az oka, hogy nem teljesen voltam elégedett a körülmények fejlődésével, változásával. Igaz, hogy az ötödik évre már valamennyi színes műsort is készítettünk, de a beígért hetenkénti közvetítés mégsem valósult meg. Havonta jelentkeztünk (egy ismétléssel), és negyedévenként készítettünk egy külön kiadást, amely hol portréműsor volt, hol dokumentumfilm, hol valamilyen népi mesterséget bemutató színes film. Készítettük filmeket például a hartai sváb festett bútorokról, a szatmári szórvány falvakról, vagy később a kékfestőkről. Fontos dolgok voltak, mert ezeket ma nehéz lenne megcsinálni.
- Tudom, hogy a pécsi televízió archívumában ma is féltve őrzik a régi filmeket, és Wolfart Jánost az első igazi tévériporterként tartják számon. Sok helyre eljutott, mire emlékszik igazán szívesen, vagy nem szívesen ezekből az évekből?
- Mindenre szívesen emlékszem, az egyik helyzetből talán többet, a másikból kevesebbet lehetett tanulni. Én legalábbis rengeteget tanultam. A Német Szövetségnél és aztán a Kisebbségi Hivatalban, későbbi munkahelyeimen kamatoztathattam mindezt. Emberileg és szakmailag egyaránt. A hetvenes-nyolcvanas évek fordulójára esett az első öt év. Akkor 27 éves voltam, és egészen nagy létszámú stábot kellett vezetni, a mini stáb ugyanis csak elmélet volt. A mi, úgyszólván kőkorszaki eszközrendszerünkkel kétszer annyi embert kellett mozgatni, munkára ösztönözni az ország egy másik pontján. Nem volt egyszerű! Egy új minőségi kapcsolatot hoztunk létre, amely a rádió hallgatásától, vagy a Neue Zeitung olvasásától is eltért. Televízióban látni saját magunkat, ez teljesen más élményt jelentett. Azt megtapasztalni, hogy a műsorban szereplők hogyan válnak állandó nézőkké, és jeleznek vissza, szintén újszerű tapasztalást jelentett.
Természetesnek fogadtuk el, hogy volt egy nagy közös szobánk, s abban egy telexgép tik-takolt (telefax és komputer, de még e-mail sem volt). Volt viszont közös titkárnőnk - Balatinácz Jelica, egy olaszi sokác lány -, aki ellátta azt, amit el tudott látni. Később lett egy felvételvezetőnk is, aki szintén a szobánkba költözött. Azután jött Stangl Márti és Balázs Miso, s akkor már hatan laktuk be a szobát. Ennek ellenére a mi szobánk volt a legvidámabb, a legszínesebb és legtarkább életű a stúdióban. Felvételek előtt, felvételek után nálunk tartózkodtak azok az asszisztensek, szkriptesek, rendezők, akik velünk dolgoztak, sőt a műsorban szereplők is gyakran a szobánkban öltöztek át, mosakodtak be úgymond, a produkcióra. Mi, Popovics Sztévo kollégámmal, rendszeresen néztük egymás műsorait, már a készítés közben is, vágás közben is. Sztévo lippói szerb gyerek, így nagyon sokat értett az én műsoraimból. A szerbek és a svábok ottani együttélése révén nem csak köszönni tudott, hanem válaszolni is németül. Ez felemelő érzés volt, hisz az embert vitte tovább, hogy a kollégái is érdeklődnek. így volt ez a magyar kollégákkal is: mindenki odafigyelt, ha valami jó készült. Azzal is törődtek, hogy milyen film megy a Miskolci Dokumentum Filmfesztiválra, és együtt örültünk, ha valamilyen díjat nyertünk.
Az ember szakmailag is gazdagodott, én is elkezdtem vonzódni a komolyabb, nagyobb léptékű műsorok szerkesztése, majd rendezése felé. Akkor volt is egy ideám, hogy elvégezném a rendező szakot. Ebből nem lett semmi, de a televíziózás örök szerelmem maradt. Ma is úgy nézem a műsorokat, mintha másnap újra mennék tévéműsort szerkeszteni, vezetni, riporterkedni, képi megoldásokon gondolkozni. A televíziózás nekem ezért egy kicsit más szórakozás, mint a nézők többsége számára. Másképp vagyok fogyasztója, de figyelemmel kísérem a műsorokat. Nem látom ugyan rendszeresen, mert - és ez nem az utódok hibája - nagyon mostoha időközönként, kiszámíthatatlan, lehetetlen időpontokban sugározzák ezeket a műsorokat.
Én az első öt év alapján ennek az egésznek egy sokkal töretlenebb pályaívet képzeltem el. A nemzetiségi televíziós műsorok sokkal nagyobb figyelmet érdemelnének, miként a nézők is. A nemzetiségi tévéműsorokban is sokkal nagyobb lehetőség rejlik. A kisebbségi országos önkormányzatoknak is érdemes erre fokozottan építeni és odafigyelni."
Popovics István rovatvezető írta:
"A hőskorról, a kezdetekről. Je, komám! A hályogkovács bátorságával vágtunk bele - nem gondolod? jegyezte meg Wolfart Jani öt évvel ezelőtt Alsómocsoládon, amikor a nemzetiségi műsorok 20. születésnapját ünnepeltük és egy ajtófélfának dőlve, kávénkat szürcsölgetve az első adás részleteit néztük az ünnepi műsorban.
Bizony, komám... erősítettem meg, aztán elkezdtünk nosztalgiázni az első műsor felvételéről, Pista bácsi adásmenetéről, Lili-Laláról, aki a forgatások alatti történeteiben több hili-halit fogott ki a Drávából, mint egy balti halászflotta egy hónap alatt összesen. Felemlegettük a II. szinkront (a volt Sarokház presszó fedőneve), ahol terveket szövögettünk, például, hogy meg kellene csinálni a Háromnyelvű embereket - azaz olyan emberekről szólna a közös filmünk, akik németül, horvátul vagy szerbül és magyarul egyaránt beszélnek.
Azóta is, bármikor találkozunk, valamelyikünk mindig előhozakodik a régi ötlettel: Te komám, nem csináltuk meg a háromnyelvűeket. Ez a komázás egyébként úgy beépült a szóhasználatba, hogy a régi pécsi kollégák a mai napig is csak így szólítanak. Jól esik, mert minden alkalommal, amikor így kurjantanak rám a stúdió udvarán, átvillan az agyamon valamilyen szép emlék a hőskorból - amikor ugye, bátrak voltunk.
Hogy is volt csak?
Az MTV pécsi, illetve szegedi stúdiói 1976-ban kezdték el tevékenységüket. Mindkét műhely sajátos arculatot igyekezett kialakítani. Az akkori pécsi stúdióvezetőnek, Békés Sándornak volt egy fehér folt elmélete, ami szerint a stúdiónak olyan műsorokat kell készítenie, amik a budapesti központban nem készülnek. Mi sem természetesebb, hogy Pécsett nemzetiségi műsorok készüljenek, hiszen Pécs egy soknemzetiségű régió valóságos központja, olyan kulcsfontosságú intézményekkel, mint a Pécsi Rádió, ahol már régóta szóltak anyanyelven az adások, vagy a Pécsi Tanárképző Főiskola nemzetiségi tanszékei, a nemzetiségi gimnáziumok, stb. A gondolat kellő társadalompolitikai hátszelet is kapott, hiszen az akkori nemzetiségi szövetségek egyre több fórumon szorgalmazták a nemzetiségi tv-műsorok beindítását. Az illetékes politikusok bólintottak és a munka megkezdődött.
Mégpedig így: a stúdióvezető megbízta Hárságyi Margit szerkesztőt, hogy szervezzen egy tanfolyamot német, illetve (akkor még) szerbhorvát/horvátszerb anyanyelvű fiatalok és nem fiatalok részére, akik kedvet éreznek a televíziós munkához, és közülük kerülnek majd ki a leendő munkatársak. Napra pontosan 1978. április 5-én tizennyolc szerbhorvát és tizenkét német anyanyelvű jelentkezővel megkezdődött az első nemzetiségi riporter kerestetik.
Jómagam, hála az akkor bevezetett kötelező pályairányítási politikának, már Tökölön tanítottam az általános iskolában a gyerekeknek, hogy: Ja sam Gabor, meg hogy: Tánceválá répká sz mákom..., no meg nem utolsó sorban a fiatalkorúak börtönében, hogy Móricz Zsigmond nem csak arról híres, hogy igen nagy bajusza volt - ahogy ezt egy elítélt állította. Egy levél érkezett az általános iskola játékszobájába, ahol a meghirdetett állás mellé ígért szolgálati lakás helyett laktunk, szintén pedagógus feleségemmel. Meghívás volt ez a tanfolyamra, azzal, hogy semmilyen kötelezettségekkel nem jár, jöjjek, ha érdekel. Mentem. Hetente egyszer, de csak úgy, hogy az éjszakai postavonattal vissza is megyek Pestre, illetve odaérek Tökölre reggel kilencre az ötödikesek énekórájára, mert éneket is tanítottam, miután az igazgatóm rajtakapott, hogy furulyázok.
Főiskolás koromban már elvégeztem egy újságíró-stúdiót és valami hasonlóra számítottam. Egy darabig, amíg különböző előadók szóban próbálták elmondani, mi is az a televízió valójában, úgy tűnt, nem is tévedtem. Aztán amikor elkezdtük csinálni a televíziót, kiderült, hogy ez azért valami egészen más. Bükkösdi Laci szerkesztő-rendező egyre rafináltabb helyzetgyakorlatokat talált ki, Wiedermann Karcsi főrendező meg Bárány Gyuri vezető operatőr pedig felváltva lökdöstek hol az egyik, hol a másik lámpa alá, mert hogy nem jó a gégenem. Mire a Jellasics bánná változott riportalanyomtól kérdeznem kellett volna valamit, csak az ujjnyi vastag smink és izzadságcseppek foglalkoztattak. Szegény Balázs Misi pedig másba izzadt bele. Kapott egy, az akkori Narodne novineből (délszláv hetilap volt. A szerk.) kivágott cikket, melyet jó riporterként, kicsit a kamerába, kicsit a papírba lesve - fel kellett olvasni. Belekezdett, majd megállt, aztán megint belekezdett és szenvedett egy darabig, majd feladta. A szöveg szlovén nyelvű volt, ami olyan, mintha egy orosz anyanyelvű bemondó szlovák nyelven olvasna fel. Szerencsére a szakmai zsűriben ülő Barics Ernő nyelvi lektor gyorsan helyére tette a dolgot.
A tanfolyam 1978. május 8-án zárult. Egy ideig műhelytitok maradt, hogy a már említett zsűri (Békés Sándor stúdióvezető, Sóvári Gizella stúdióvezető-helyettes, Wiedermann Károly főrendező, Hárságyi Margit szerkesztő, Szende Béla és Barics Ernő nyelvi lektorok) hogyan döntött. Aztán érkezett megint egy levél Tökölre, melyben ajánlatot kaptam a délszláv műsorok szerkesztői állására, valamint meghívást a május 25-én sorra kerülő első igazi felvételre. Mindkettőt elfogadtam, Wolfart Jani szavaival: a hályogkovácsok bátorságával. A német szerkesztői állást Knipf Erzsébetnek kínálták fel, ám ő, némi gondolkodás után, mégis a tudományos munka mellett döntött, maradt a tanárképző német tanszékén.
1978. augusztus elsejével egy olyan élet, illetve életmód kezdődött számomra, melyet még nagy vonalaiban sem tudtam elképzelni. Így, 25 év múltán már meg merem fogalmazni: nem csupán szakmáról, hanem inkább állapotról van szó. Amolyan szendvics-állapotról. Meg kellett tanulni a televíziózás alapjait, aztán finomságait. Ilyen értelemben szakmává csiszolódott a felhalmozott ismeretek és tapasztalatok sokasága. Másfelől soha a negyed század alatt nem tudtam csak televíziósként viselkedni a helyszíneken, hiszen egy pomázi, felsőszentmártoni, vagy éppen szakonyfalusi otthont csak nehezen hívtam helyszínnek, a benne lakó embereket pedig még a legszűkebb stábban sem tudtam riportalanynak nevezni. Inkább Milán bácsinak vagy Kati néninek. Tudom, hogy ez a többi szerkesztőségben is így van. Talán ettől van az, hogy a mindenkori technikai munkatársaink mindig megjegyezték és ma is megjegyzik, hogy ezek a műsorok másabbak és ez nem csak a nyelvre vonatkozik. Ez talán abból adódik, amit sok évvel ezelőtt szintén Wolfart Jani fogalmazott meg: A műsorok rólunk, nekünk és általunk készülnek. A frappáns megfogalmazás talán annyiban módosult, hogy amióta a nemzetiségi műsorokat feliratozzák, már nem csak nekünk készülnek.
Az első nemzetiségi műsor német és szerb-horvát nyelven 1978. augusztus 16-án került adásba. Hogy azóta milyen fontosabb állomásai voltak a nemzetiségi televíziózásnak, milyen értékeket sikerült képben és hangban megmenteni az utókornak, már-már kisebb kutatási témának számít, mely vaskosabb tanulmányban jelenhetne meg. Születhetne még egy könyv - kevésbé tudományos céllal, melyben benne lenne a sok-sok sztori, a bakik, fényképek régi kamerákról, vágóasztalokról, forgatásokról, barátokról - élőkről és az eltávozottakról... Mert huszonöt év mégiscsak nagy idő."
Gerner Éva írta:
"Unser Bildschirm - A mi képernyőnk. 1978. augusztus 16-án íródott ki először a Magyar Televízió műsorában a képernyőre az azóta is érvényes műsorcím: Unser Bildschirm. Azóta huszonöt év telt el és a műsor több jelentős változáson ment keresztül. A Magyar Televízió röviddel azelőtt létesített Pécsi Körzeti Stúdiója a hely szellemének inspirációjára indította el a nemzetiségi adásokat németül és szerb-horvát nyelven. A kezdeményezés a Pécsi Stúdióból indult, hiszen a régió nemzetiségek által sűrűn lakott. Az első műsorok a szerb-horvát szerkesztőséggel közösen készültek. 15 percig szólt a műsor németül, azután a Nas Ekran-é lett a képernyő a fennmaradt 15 percben. A sugárzás kezdettől fogva országos volt."
Augusztus 17. 20.00 Szabó Magda: Az a szép fényes nap - történelmi játék közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
Augusztus 18. 20.25 Holló a hollónak - tévéfilm bemutató. Sarkadi Imre novellájából írta Thurzó Gábor, dramaturg Jánosi Antal, operatőr Mezei István, rendezte Horváth Tibor. Szereplők: Gyabronka József, Bánhidi László, Mádi Szabó Gábor, Izsóf Vilmos, Molnár Tibor, Siménfalvy Sándor, Szombathy Gyula, Greguss Zoltán, Nagy Gábor, Némethy Ferenc, Szabó Gyula, Győry Ilona, Kishonti Ildikó, Szirtes Ági, Varga Irén, Bessenyei Emma, Beszterczai Pál, Budai István, Csurka László, Fillár István, Földi Teri, Gera Zoltán, Györffy György, Halász Ferenc, Kollár Béla, Kőmíves Sándor, Ladomerszky Margit, Mányai Zsuzsa.
Augusztus 19. 21.25 Kettős arckép - Kocsis Zoltán és Ránki Dezső. Szerkesztő Antal Imre és Bruno Monsaingeon, műsorvezető Bruno Monsaingeon, operatőr Szilágyi Virgil és Denis Clerval, rendezte Marcel Camus. A film a Francia Rádió, a TELECIP, és az MTV koprodukciójában készült.
Augusztus 20. 10.50 a Zsebtévé újabb adása.
13.10 Gyertyán Ervin: Karancsfalvi szökevények - gyermek tévéfilm I. része. Dramaturg Békés József, operatőr Szalai András, rendezte Fejér Tamás. Szereplők: Koncz Gábor, Madaras József, Bencze Ilona, Bujtor István, Margittay Ági, Bánhidi László, Molnár Tibor, Pásztor János, Kassai Tünde.
15.25 "Nagyapákról e dal..." - dokumentumfilm. Riporter Benedek István Gábor, szerkesztő Sárdi Anna, rendezte Fazekas Lajos.
A Rádió és Televízió Újság 1978/33. számában a szerkesztő, Szellő Rózsa jelentette be, hogy Móka Miki megformálója, Levente Péter távozott a Zsebtévéből, helyét mostantól Gyabronka József veszi át.
"Bizonyára sokaknak feltűnik majd, ha a Zsebtévé soron következő adását ismertető szöveget olvassák, hogy a népszerű sorozat új főszereplővel jelentkezik. Gyabronka József, a Madách Színház fiatal színésze lesz a műsor új óvóbácsija, akivel már felnőttek és gyerekek is többször találkozhattak a képernyőn és a színházban. Valamennyien izgalommal vártuk az első felvételi napot, hogyan fo-gadják majd a gyerekek az új Móka Mikit, sikerül-e a legnehezebb: az óvodások meghódítása?
- Nos, a szereplő gyerekek már a második naptól Gyabinak szólították Gyabronkát, ami bizonyította a gyorsan kialakuló jó kapcsolatot. Ebben a műsorban Gyabi-nak nemcsak színészi feladatokat kell megoldania, hanem közben együtt kell játszania a szereplő és a tévénéző óvodásokkal is. Reméljük, hogy adottságainál fogva - énekel, táncol, hangszeren is szívesen játszik - jól érzi majd magát ebben a szerepben, hiszen személyisége az írónak és a rendezőnek is újabb lehetőséget ad ahhoz, hogy új színészre új ruhát szabjon.
A szerkesztő méltánytalannak tartaná, ha nem éppen e hasábokon köszönné meg Levente Péternek eddigi munkáját, hiszen ez a műsor egy teljes évtizeden át elválaszthatatlan volt az általa megalkotott Móka Miki figurától. Őt új tervei másfelé szólították, sőt kislánya születésével egészen új szerepbe, az apa szerepébe is bele kell tanulnia... Szeretnénk, ha benne is, a nézőkben is kellemes emlékek maradnának eddigi munkájáról - kívánunk neki a továbbiakban is sok sikert, népszerűséget a gyerekek és a felnőttek körében egyaránt! A Zsebtévé alkotógárdája pedig Gyabi-val együtt kíváncsian várja a műsor közönségének véleményét a folytatásról!"
A Rádió és Televízió Újság 1978/33. számában Sárdi Anna szerkesztő így ajánlotta a dokumentumfilmet:
"A 100 éve alapított Ganz Villamossági Művekben olyan feltalálók dolgoztak, mint Déri, Bláthy, Zipernowsky, vagy Kandó Kálmán, aki megalkotta a villanymozdonyt. Ez önmagában is érdekes képet ad a magyar nagyipar kezdetéről. A vasárnapi dokumentumfilm készítői azonban igyekeztek megkeresni azokat a nagyapákat, akik hiteles történeteket tudnak nemcsak a gyárról, hanem a korabeli munkás-életről, szokásokról, a gyáron belüli szinte családias kapcsolatról is. Mivel a gyár története része a magyar ipar és munkásmozgalom történetének is, a film feleleveníti a munkások küzdelmeit, szó esik a sztrájkokról, a felszabadulásról és az újjáépítés nagy korszakáról. A visszaemlékezés kerete egy olyan család története, amelynek három generációja dolgozott és dolgozik a Ganzban. A nagyapa az alapítók megbecsült munkatársa volt (az ő élete a századfordulót idézi), a fia kiemelkedő képességű művezető, a 20-as, 30-as évek tanúja. Az unoka, Nedwed Béla pedig, aki a gyár ösztöndíjasaként végezte az egyetemet, ma mérnök, már a Ganz Villamossági Művek újabb kori történetének részese. A múltat idézők mellett megszólalnak a filmben a mai vezetők, munkások és mérnökök is, akik a méltán világhírű elődök nyomán keresik a lehetőséget, hogy a gyár ne csak múltjára és mai eredményeire lehessen büszke, de a jövőben is lépést tudjon tartani a világszínvonallal."
Augusztus 22., a Politikai Bizottság ülése. Részlet a jegyzőkönyvből:
"4. Javaslat Etiópiába utazó küldöttség tagjaira /A KB külügyi osztályának javaslata, Berecz János/. A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy - az etiópiai Ideiglenes Katonai Kormányzótanács meghívására, a forradalom győzelme 4. évfordulójának /szeptember 12./ ünnepségeire küldöttség utazzon Etiópiába. Helyesli, hogy a küldöttséget Győri Imre elvtárs vezesse. Tudomásul veszi, hogy a küldöttség tagjai: Kovács Pál vezérőrnagy honvédelmi miniszterhelyettes, Várkonyi József elvtárs, hazánk etiópiai nagykövete, s a kormány kijelöl egy miniszterhelyettest a delegációban való részvételre."
(Magyar Országos Levéltár 288f 5/753 Politikai Bizottság.)
Etiópia nem véletlenül került reflektorfénybe ekkor. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága egyetértésével a Magyar Televízió az új etióp forradalmi vezetés támogatásáról döntött. A Magyar Televízió egy régi közvetítőkocsiját ajándékozta az etióp televíziónak. A közvetítőkocsi elveszett az út során, az MTV különleges megoldással mégis közvetítette Addis Abebában a forradalom 4. évfordulója eseményeit szeptemberben, sőt egy magyar és amhara nyelvű filmet is készített az MTV az eseményekről, amit későn ősszel sugároznak majd.
Augusztus 24., Nagy Richárd, az MTV elnökének levele Puja Frigyes külügyminiszter részére (szigorúan titkos 00199/1/1978):
"Kedves Puja elvtárs!
Mellékelten megküldöm az etióp-magyar televíziós kapcsolatokról szóló tájékoztató jelentésünket. Az etióp féllel történt megállapodás alapján az MTV vállalta az etióp forradalmi évforduló tiszteletére Addis Abebában megrendezésre kerülő ünnepség helyszíni televíziós közvetítését. Erre a célra 7 tagú stábot küldök ki Etiópiába. A stáb szeptember első napjaiban érkezik Addis Abebába. Az ismert körülményekre való tekintettel kérem segítségét, hogy az MTV vállalkozásáról tudomást szerezzenek az illetékes szovjet és kubai szervek is."
A levélből itthon másolatot kapott: Aczél György, Gyenes András, Győri Imre, Óvári Miklós, Berecz János, Grósz Károly, Kornidesz Mihály.
Részletek a mellékletből, 4. oldal:
"1. Az etióp televíziónak szükséges berendezések jelentős részét a magyar ipar is gyártja. Ezért a felmérő jelentést megküldtük a Külkereskedelmi Minisztérium Fejlődő Országokkal foglalkozó főosztályának. Javasoljuk, hogy vizsgálják meg, milyen lehetőség van a szükséges eszközöknek iparvállalatok esetleges elfekvő készleteiből, vagy más módon (pl. piacszerzés céljából) történő átadására. Visszajelzést még nem kaptunk.
2. Hasonló célból közvetlenül megkerestük az Egyesült Izzót, ahonnan elektronikus alkatrészeket és világítótesteket tartalmazó katalógusokat kaptunk. A szükséges alkatrészek kiválasztására a kiutazó stáb a katalógusokat kiviszi magával Etiópiába...
4. Az etióp fél konkrét kérése alapján PYE típusú, angol gyártmányú, 1957-ben gyártott fekete-fehér közvetítőkocsit küldünk ki Etiópiába. A már két éve leselejtezett kocsit motorikusan és elektronikusan felújítottuk, pótalkatrészekkel részben elláttuk. Több fontos egységhez azonban már nem rendelkezünk pótalkatrésszel. Ezek beszerzése nyugati piacon lenne esetleg lehetséges.
5. A közvetítőkocsit a MASPED magyar és a TRANSJUG jugoszláv szállítmányozási vállalat útján küldtük ki (szállítóhajó neve: Blue Marlin). ASSAD kikötőből ADDISZ ABBEBÁIG az etiópi televízió szervezi az átszállítást. A szállítási költségeket az etióp fél fedezi, azonban a számlák beérkezéséig az összeget a Magyar Televízió előlegezi meg. A szállítási költség 300 ezer forint. /Előzetes becslések szerint/."
Augusztus 25., Berecz Annamária, az MTV Nemzetközi Osztálya vezetőjének levele a Külügyminisztérium Sajtó Főosztálya vezetője, dr. Bányász Rezső részére (részlet):
"Kérem, hogy Addis abebai nagykövetségünkre az alábbi táviratot továbbítani szíveskedjenek:
Kedves Várkonyi elvtárs!
Legutolsó értesüléseink szerint a közvetítőkocsit és tartozékait, összesen 15 egységet a GOD HOPE MARITIME CORPORATION PANAMA szállítja a BLUE MARLIN hajó Rijekából Assabba..."
Berecz Annamária, az MTV Nemzetközi Osztálya vezetőjének levele a Külügyminisztérium Sajtó Főosztálya részére (szigorúan titkos 00164/2/78)
(részlet):
"Kedves Várkonyi elvtárs!
...Kizárólag a Nagykövet elvtárs személyes tájékoztatására közlöm:
Felkészültünk arra az esetre is, ha a közvetítőkocsi nem érkezik meg időben Etiópiába, vagyis legalább 10-12 nappal a közvetítendő esemény előtt. Ebben az esetben repülőgépen útnak indítunk olyan hordozható közvetítőegységet, amellyel biztosítani tudjuk a közvetítést."
(Magyar Országos Levéltár - XIX.J-1-j. 1978 KÜM Etiópia 1978. 41-6. -41.8.)
A viszontagságos történet részletesen elolvasható Zelei Miklós Dunavölgyi Péterrel készített interjújában, a www.tvarchivum.hu tévétörténet oldalán. Az interjú címe A küldetés. Az írás a Korunk folyóirat 2006. májusi számában is olvasható.
Augusztus 25. 19.30 a TV Híradó beszámol a pápaválasztó konklávé üléséről és I. János Pál pápa megválasztásáról.
20.00 Budapest - Belgrád, avagy variációk két televízióra - a magyar és a jugoszláv televízió közös műsora. Műsorvezetők Vitray Tamás és Ljubivoje Rsumovic, szerkesztők Sztevanovity Dusán és Baronijan Vartkes, vezető-operatőr Márk Iván, rendezők Apró Attila és Alexandr Mandic.
A Népszava augusztus 29-i számában írta Vajk Vera, részlet:
"Izgalmas kísérletnek nevezte Vitray Tamás és jugoszláv műsorvezető kollégája a budapesti és a belgrádi tévé együtt muzsikáló műsorát. Elsősorban a zenei rendezők és a hangmérnökök számára lehetett izgalmas, hogy a Mozart-szonátát Pesten zongorán, Belgrádban csembalón előadó művészek játéka szép összhangban szólal-e meg. Vagy, hogy teljes-e a szinkron a jugoszláv rézfúvósok kólója és a pécsi Bóbita bábegyüttes produkciója között. A nézőkből aligha váltott ki különösebb izgalmat és bámulatot a műsorösszejátszás bűvészmutatványa. Hiszen a tévétechnika olyan csodáit, bravúrjait is láttuk már képernyőinkön, mint az ember Holdra lépésének közvetítése. Ha csodálattal nem is, de szívesen néztük a két ország televíziójának újszerű, közös műsorát. Érdekes nemzetközi játék, jó színvonalú programmal, az élő adás, az egyidejűség mindig vonzó elevenségével (az apró bakikat is beleértve). Változatos volt az összeállítás a klasszikus muzsikától a popzenéig és a régi makedón népballadáig."
Augusztus 26. 19.00 a 2. műsoron a 2. Sopoti Intervízió fesztivál közvetítése. Szerkesztő Tánczos Gábor, műsorvezető Antal Imre. A zenei tévéműsorok sopoti versenyén a Fellner Andrea által szerkesztett magyar program (Muszorgszkij: Egy kiállítás képei) második díjat nyert.
Augusztus 29. 20.55 A Zene - zene - zene újabb adása - közvetítés a Várszínházból. Szerkesztő Czigány György és Vecsernyés János, vezető-operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Csenterics Ágnes.
Augusztus 30. 20.30 a 2. műsoron a Nemzetközi Ifjúsági Figyelő III. adása - Az etiópiai fiatalok között. Szerkesztő Fay László, rendező: Mihályfy László.
Augusztus 31., az Elnökségi ülés elfogadja Kerpel Róbert előterjesztésében a mágneses képrögzítési eljárással készített műsorok nyilvántartásának és archiválásának rendét.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)
Szeptember
Megjelenik a félév végi előfizető-statisztika. E szerint a tévé-előfizetők száma néhány százzal már meghaladja a 2 600 000-et. Száz háztartásra egyaránt 77 rádió-, ill. tévé-előfizető jut.
Szeptember 1., Solton és a budapesti Városmajorban (a Budapest Szállónál) helyi vételt javító tévé-átjátszó adókat helyeztek üzembe a Posta szakemberei.
Szeptember 7. 18.00-22.40 a Finn Televízió estje.
Szeptember 8. 20.25 H. C. Branner: A bíró - tévéjáték bemutatója. Dramaturg Lendvai György, vezető-operatőr Mezei István, rendezte Horváth Tibor. Szereplők: Halász Judit, Tordy Géza, Sörös Sándor, Farkas Zsuzsa, Gera Zoltán.
Szeptember 9. 21.05 Egy elsárgult fénykép - táncjáték. Írta és a koreográfiát tervezte Geszler György, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendező Kalmár András. Szereplők: Pattantyús Anikó, Hevesi Imre, Csergezán László, Jentetics Tibor, Ascher Ágnes, Kökény Erzsébet, Maurer Erika, Szabó Éva, Szamosi Judit, Varga Gabriella, Gallob Lajos, Horváth Csaba, Serley Iván, Tóth László.
Szeptember 10. 20.05 Messinger István - Szalkai Sándor: Az elefánt - szatirikus filmkomédia bemutatója. Dramaturg Kállai István, operatőr Kocsis Sándor, rendező Szalkai Sándor. Szereplők: Őze Lajos, Csűrös Karola, Páger Antal, Major Tamás, Kálmán György.
21.15 Bogáti Péter: Nyaklánc - tévéjáték. Vezető-operatőr Abonyi Antal, rendező Dobai Vilmos. Szereplők: Balogh Emese, Bittera Judit, Kaló Flórián, Kömíves Sándor, Tordai Teri, Tordy Géza, Váradi Klára, Verdes Tamás, Verebély Iván, Veszely Márta.
21.40 Operabarátság - a szlovák és a magyar televízió közös operakoncertje a Pozsonyi Nemzeti Színházból.
Szeptember 12. 10.05 tizenötödik tanévének "vág neki" az Iskolatelevízió.
Szeptember 13. 20.00 Viszontlátásra, drága - tévéjáték. Tersánszky Józsi Jenő regényéből írta és rendezte Maár Gyula, dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Márk Iván. Szereplők: Bánsági Ildikó, Csákányi László, Jordán Tamás, Dimulász Miklós, Dunai Tamás, Fried Péter, Horváth Péter, Izsóf Vilmos, Nagy Gábor, Pathó István, Pártos Erzsi.
20.20 a 2. műsoron Beszélgetés Lord Balogh Tamással. Közreműködött dr. Bácskai Tamás egyetemi tanár. Készítették Dobai Sándor operatőr, Hauserné Borus Rózsa szerkesztő-rendező.
Szeptember 14., a TV Híradó beszámolt a rádiós és televíziós együttműködési egyezmény aláírásáról a portugál rádió-televízióval, Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke írta alá.
20.00 A Táltosfiú és a világfa - tévédráma ősi magyar szájhagyományok alapján. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Szalai András, rendezte Rajnai András. Szereplők: Juhász Jácint, Kömíves Sándor, Némethy Ferenc, Szilágyi Zsuzsa, Kollár Béla, Szalay Edit, Szűr Mari, Hollai Kálmán, Bakó Márta, Sárosi Gábor, Sugár István.
21.05 Kötekedő - a televízió új sorozata indul. Témája: hogyan is dolgozunk manapság? Szerkesztő-műsorvezető Karácsondi Miklós, riporter Kovalik Károly, rendező Szalkai Sándor.
A Sugarakból teremtett világ című könyvében Rajnai András írta (1988. MTV Rt.):
"A tévéjáték az ősmagyar sámánisztikus világkép megelevenítése. A világfa az égbe nyúlik, ágai között ragyog a Nap és a Hold. Csúcsai a mindenségbe terjeszkednek, gyökerei a földalatti világba, a halál világába kapaszkodnak. Az öreg sámán ott áll a fa előtt. Haldoklik. Táltos fia megígéri neki, hogy megszerzi az élet vizét és megmenti a haláltól. Különös kalandok és párviadalok során valóban megszerzi az élet vizét. De azok, akiket legyőzött, bosszúból kicserélik a vizet. Mérgezett vizet tesznek a pohárba. Az öreg sámán a víztől, nagy fájdalmak között, végleg haldoklani kezd. A fiú ekkor párbajra hívja a halált és legyőzi. A kardjával le akarja vágni az öregről a rátekeredő gyökereket. De amikor legyőzi a halált, az élet is sorvadni kezd. Az élet és a halál elválaszthatatlanok egymástól. Nem tudja levágni az öreg testéről a gyökereket, mert eggyé olvadt velük. Ő maga lett a gyökér."
Szeptember 15. 20.25. Tengerre néző cellák - tévéfilm Allende elnök emlékére. Írta Kabay Barna és Gyöngyösi Imre, dramaturg Szántó Erika, operatőr Sólyom László, rendezte Gyöngyössy Imre. Szereplők: Jerzy Zelnik (Jordán Tamás), Koncz Gábor, Kalocsay Miklós, Páger Antal, Kömíves Sándor, Iglódi István, Szirtes Ádám, Kállai Ferenc, Békés Rita, Hartmann Teréz, Szirtes Ági, Kálmán György, Farády István, Horesnyi László, Flórián Antal, Juraj Durdiak (Fazekas István), Paudits Béla - és sokan mások.
Szeptember 15-17. között Addis Abebában nemzetközi szolidaritási konferenciát tartottak az etióp külügyminiszter kezdeményezésére "Az afrikai és az arab népek harcának támogatására, az imperializmus és a reakció ellen".
A TV híradó kiküldött munkatársai, akik filmet forgattak az Etióp Forradalom ünnepségeiről - Elek János szerkesztő, Török Vidor és Czabarka György operatőrök és Dunavölgyi Péter gyártásvezető -, forgattak az eseményen és légipostával küldték haza a tudósítást, az ünnepi eseményekről készült tudósítással együtt. A HÉT szeptember 17-i adásában láthatták a nézők.
Szeptember 21., az MSZMP KB Politikai Bizottsága jelentést hallgatott meg az Etióp évfordulós eseményekről: Jelentés a Politikai Bizottságnak az etióp forradalom 4. évfordulójának ünnepségein részt vett párt- és kormányküldöttség munkájáról. Részletek:
"Az etióp Ideiglenes Katonai Adminisztratív Tanács és az etióp kormány meghívására az MSZMP PB 1978. augusztus 22-i határozatának megfelelően Győri Imrének, a Központi Bizottság titkárának vezetésével négytagú magyar párt- és kormányküldöttség vett részt az etióp forradalom 4. évfordulójának ünnepségein... Az ünnepségeken legmagasabb szinten Kuba képviseltette magát. Az eseménysorozat fő vendége Fidel Castro elvtárs volt. A szovjet delegációt Vaszilij V. Kuznyecov elvtárs, első elnökhelyettes vezette...
Az etióp forradalom 4. évfordulójának ünnepségeiről a Magyar Televízió forgatócsoportja a helyszínről egyenes adásban számolt be. Etióp részről nagy elismeréssel szóltak az MTV munkatársainak tevékenységéről. Elmondották: a televíziós együttműködést tovább kívánják fejleszteni. Kérték, hogy az ajándékba küldött közvetítőkocsi mellett Magyarországról szerezhessenek be egy 10 kilowattos adót, elektronikus kamera és mikrohullámú adóberendezést. Szükségük lenne 35 mm-es fekete-fehér elektronikus filmbontó berendezésekre is, hogy bemutathassák a szocialista játékfilmeket.
Az etióp televízió igényét - megítélésünk szerint - csak több szocialista ország televíziójának összefogásával lehetne kielégíteni. Elvi döntés esetén a Magyar TV kész erről szocialista partnereivel tárgyalni. Magunk részéről első sorban szakembereik képzését helyeztük kilátásba...
Győri Imre sk, dr. Házi Venczel sk."
(Magyar Országos Levéltár - 288f 11/4376.)
Szeptember 16. 19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy Jasser Arafatot, a Palesztin Felszabadítási Szervezet (PFSZ) vezetőjét fogadta Budapesten Kádár János. Arafat előző nap érkezett, és a TV Híradó beszámolt aznap a Palesztin népviseletek kiállításról, amely a Néprajzi Múzeumban nyílt meg. A látogatásról készült hivatalos politikai jelentés szerint Arafat számára volt igen fontos a találkozó. Az MSZMP KB Külügyi osztály jelentése Jasszer Arafat budapesti látogatásáról:
"...Arafat hangsúlyozta budapesti látogatásának politikai jelentőségét, s köszönetet mondott azért, hogy Kádár János elvtárssal a Camp David-i alkudozások idején találkozhatott. Ez nemzetközi szempontból is fontos esemény, állásfoglalás a palesztinai ügy mellett..."
(Magyar Országos Levéltár. - 288f 11/4376.)
Szeptember 17. 16.55 "Szépmesterségek" kezdete címmel négy részes képzőművészeti sorozat kezdődött. Írta és szerkesztette Fitz Péter, fényképezte és rendezte Kardos Sándor.
21.35 portréfilm - Szabó Magda. Riporter Koczkás Sándor, szerkesztő Müller Magda, operatőr Bánhegyi István, rendezte Kovács László.
Szeptember 18., ülésezett az Országgyűlés Kulturális Bizottsága, amely megtárgyalta a Magyar Televízió munkájáról készült előterjesztést, amit Nagy Richárd nyújtott be, és tett hozzá szóbeli kiegészítést. Az ülés jegyzőkönyvéből részletek:
Több hozzászóló szóvá tette a televíziós filmműsorok színvonalát.
Sebesi Lászlóné, képviselő:
"A jelentés negyedik oldalán a következő mondatot olvasom: A televízió közvetíti a baráti országok és a világ film- és televízió termésének legértékesebb részét. Felvetném azt a kérdést, hogy ki bírálja el, hogy tényleg értékes részről van-e szó. Sokszor olyan külföldi filmeket látni a televízióban, hogy az ember kétségbe esik, hogyan adhatnak nálunk ilyen filmet."
Palásti Józsefné, képviselő:
"Nem lehetne-e valamiféle garanciát megteremteni arra, hogy a nemkívánatos, gyenge filmeket, szórakoztató műsorokat ne vásárolják meg. Valami garanciát kellene erre találni."
Nagy Richárd szóbeli kiegészítésében is beszélt a filmek beszerzési problémáiról:
"A következő nagy gondunk elvtársak, a játékfilm-ellátás. A Magyar Televíziónak évente legalább 400 filmre van szüksége a két csatornán. A világ filmtermése évente 4200 film. Ebből durván a fele azonnal kiesik politikai, ideológiai okokból, nem is lehet mérlegelni. Csak a nagyságrendet mondom. A megmaradó film fele kiesik szadizmus miatt és további nagy volumen esik ki pornográfia miatt. Ennek következtében 500-600 filmmel számolhatunk a mozi és a TV számára, amiből 40 jön be évente. Mivelhogy a mozi elővásárlási joga teljesen érvényes, olyan mértékben, amennyire a szokásokat ismerem, a megmaradóból kell a Magyar Televíziónak valamit megvennie, amit mondjuk, a mozi nem használ fel. Ezzel kell a televízió igényeit ellátni, plusz a saját gyártásával, plusz a meglévő lehetőségekhez, a régihez való nyúlással. Ez a legnagyobb gondunk. Szeretném jelezni, hogy egyre nehezebb lesz biztosítani a világpiacról ilyen volumenben filmeket. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a szocialista filmpiac sem tud olyan mértékben segíteni rajtunk, ahogyan szeretnénk, mert saját véleményünk szerint is egy sor filmet eleve kizárnak az ajánlatból és ők maguk sem ajánlják fel nekünk..."
Sarudi Sándor képviselő kérdése a közvetítésre vonatkozott:
"A szórakoztató műsorokban igen sok ízléstelenséget látunk. Értem ez alatt azt, hogy a táncdalfesztiválok egyes résztvevői milyen ruhában lépnek színpadra, másrészt a zenekarok tagjainak viselkedését és megjelenését. Nem lehet ez ellen tenni valami?"
Nagy Richárd válasza:
"Sarudi elvtárs azt kérdezte, miért adunk esetenként ízléstelen műsorokat? Megpróbálok válaszolni. A televízió évente 6500 műsort gyárt, az ötperces meteorológiai jelentéstől kezdve a kétórás tévéjátékig. Ha pedig felbontom az egyes forgatási egységeket, akkor például egy televízió híradóban nyolc egység van, ami nyolc stáb munkáját jelenti, és ha ezt a 6500 műsort bontom fel, akkor 16.000 egységgel kell dolgozni. Tessék végiggondolni: van-e olyan agytröszt, nemcsak nálunk, hanem bárhol a világon, amelyik képes lenne a nap 24 óráján belül valamennyi műsoregység fölött valami egyközpontú ízlésvilág alapján dönteni? Nálunk a felelősségrendszer úgy oszlik meg, hogy a főszerkesztő önálló döntési jogkörrel rendelkezik, de ha valamelyik szerkesztője valamit jónak tart, akkor a főszerkesztője azt elfogadja, és csak esetenként vannak további viták... Az ideológiai kérdések már bonyolultabbak, ezek közül még néha vita alakul ki és becsúszik valami, de az esztétikum és az ízlés területén nagy viták keletkeznek, amelyekben nagyon nehéz állást foglalni."
(Magyar Országos Levéltár, - 288f 41/308 MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság.)
Néhány idézet a korabeli sajtótudósításokból, az Országgyűlés Kulturális Bizottsága ülése után:
Népszava, szeptember 19.:
"A tévé munkájáról tárgyalt az országgyűlés kulturális bizottsága (Tudósítónktól).
Felmérések szerint hazánk lakossága a munkában és alvással töltött idő után a legtöbb időt a televízió nézésére fordítja. Míg húsz évvel ez-előtt - az induláskor - tizenhatezer készülék volt az országban, ma 2,6 millió van a családok mintegy 85 százalékának az otthonában. Érthető tehát, hogy az országgyűlés kulturális bizottsága a Magyar Televízió épületében tartotta ülését hétfőn, amelyen megvitatta a televízió elnökének. Nagy Richárdnak a jelentését a Magyar Televízió munkájáról. A tanácskozás elnöki asztalánál helyet foglalt Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Molnár Ferenc, kulturális minisztériumi államtitkár és Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke.
Mint az iménti számadatok bizonyítják, sokakat érintő téma volt na-pirenden, jóllehet elsősorban a televízió műhelymunkáját tárta a jelentés a bizottság elé. Ám, miután napjainkban a lakosság legszélesebb rétegeihez képes szólni a tévé - külföldi megfigyelések szerint sem csökken, inkább folyamatosan nő a televíziózási kedv - mindennapjaink, szabadidőnk, életformánk része, következésképp nemcsak információs eszköz, hanem a kultúra nélkülözhetetlen közvetítője is. Ily módon a műhelygondok a mi gondjaink is, hiszen azok óhatatlanul megjelennek a képernyőn.
Nagy Richárd az írott jelentés szóbeli kiegészítésében meglehetősen gondterhelten hívta fel a figyelmet arra, hogy bár a mi televíziónk a heti 82 órás adásával Európa egyik legkisebb intézménye, műsorideje egyelőre mégsem növelhető, a technikai lehetőségek hiánya miatt. Egy jellemző adat: egy munkatársra egyetlen négyzetméternyi terület jut a jelenlegi székházban. A műsorok minőségéről szólva valamennyi hozzászóló az udvarias, sőt olykor őszinte dicséret hangján szólt arról a törekvésről - elismerve annak buktatóit is -, hogy sokrétű, gazdag művelődési és szórakozási lehetőséget kínál különböző nézőrétegeknek. A szórakoztató, úgynevezett könnyű műfaj megjelenésének mértékét és módját azonban egyöntetű bírálat érte. Király István akadémikus rövid és élvezetes irodalomtörténeti áttekintést adva meggyőzően érvelt amellett, hogy a televízió a legalkalmasabb orgánum a kabaré, a szórakoztatás magas fokon való művelésére, amennyiben megnyeri erre a jelentős írókat. Még akkor is, ha a sikerhez csődök sorozatán át vezet az út. A bizottság valamennyi tagja ezúttal szubjektív, egyszerű tévénézőként mondta el véleményét a magyar televízió műsoráról. Dicséreteik, kifogásaik akár a közvélemény-kutatás számára is értékesek lehetnek, hasznosíthatók a televízió műhelymunkájában, hogy nekünk, nézőknek, több örömünk teljék a műsorokban. Annál is inkább, mert a felmérések azt is tudni vélik, hogy a Híradó kezdetére a magyar családok hatvan százaléka a képernyő elé ül."
Észak-Magyarország, szeptember 19.:
"A Televízió műsoraival mind kulturáltabban szolgálja a szórakoztatást, s mind szélesebb réteghez igyekszik eljuttatni a kultúra értékeit - hangzott el az összefoglaló megállapítás az országgyűlés kulturális bizottságának hétfői ülésén. A Magyar Televízió Szabadság téri székházában megtartott tanácskozáson a képviselők a közművelődési törvény tükrében vették számba a műsorkészítés, a műszaki fejlesztés eredményeit és gondjait. A családok életében kitüntető helyet foglal el a televízió, hiszen a munka és az alvás után az emberek a legtöbb időt a 2,6 millió vevőkészülék képernyője előtt töltik el - mondotta Nagy Richárd, a Televízió elnöke. A Televízió tehát fontos népművelő feladatot lát el azzal, hogy a többi művelődési intézménnyel karöltve segíti a kultúra demokratizálását, a szabad idő hasznos és kellemes eltöltését. E cél eléréséhez, a színvonalasabb műsorok készítéséhez azonban elengedhetetlenek a jobb munkafeltételek. Az átfogó tervek valóra váltásáig átmeneti megoldásként október elejétől ideiglenes helyen, az óbudai új stúdióban készül majd a televízió-játékok és más rögzített műsorok egy része. A képviselők tájékoztatást kaptak a vidéki stúdiók fejlesztésének terveiről is. A Televízió vezetői Debrecenben és Miskolcon átmeneti megoldást keresnek, s elképzelhető, hogy 1979-80-ra már felhangzik a két újabb vidéki központ szignálja. A körzeti stúdiók állandó épületei Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Győrben a 80-as évek közepe táján készülnek el. A holnapot körvonalazza egy másik bejelentés is: a jövőben már csak a színes technikai berendezéseket fejlesztik, s a jelenleg 40 százalék körüli színes-műsorsugárzás aránya fokozatosan nő."
Népszabadság, szeptember 19.:
"A televízió műsoraival mind kulturáltabban szolgálja a szórakoztatást, és mind szélesebb réteghez igyekszik eljuttatni a kultúra értékeit - hangzott el az összefoglaló megállapítás az országgyűlés kulturális bizottságának hétfői ülésén.
A családok életében kitüntető helyet foglal el a televízió, hiszen a munka és az alvás után az emberek a legtöbb időt a 2,6 millió vevőkészülék képernyője előtt töltik el - mondotta Nagy Richárd, a televízió elnöke. A televízió tehát fontos népművelő feladatot lát el azzal, hogy a többi művelődési intézménnyel karöltve segíti a kultúra demokratizálását, a szabad idő hasznos és kellemes eltöltését. E cél eléréséhez, a színvonalasabb műsorok készítéséhez azonban elengedhetetlenek a jobb munkafeltételek. A tévé már régen kinőtte Szabadság téri központját, s mindössze négy stúdióban készíthetik a politikai és kulturális műsorokat. Sürgető feladat egy régi terv valóra váltása, a Szabadság téri új tévé-szolgáltatóház felépítése. A kiviteli tervek már készülnek, s rövidesen döntenek az építkezés indításának idejéről.
Az átfogó tervek valóra váltásáig átmeneti megoldásként október elejétől ideiglenes helyen, az óbudai új stúdióban készül majd a televíziójátékok és más rögzített műsorok egy része.
A képviselők tájékoztatást kaptak a vidéki stúdiók fejlesztésének terveiről is. A televízió vezetői Debrecenben és Miskolcon átmeneti megoldást keresnek, s elképzelhető, hogy 1979-1980-ra már felhangzik a két újabb vidéki központ szignálja. A körzeti stúdiók állandó épületei Pécsett, Szegeden, Debrecenben, Miskolcon és Győrben a 89-as évek közepe táján készülnek el.
A vitában felszólalók egyetértettek a fejlesztési tervek valóra váltásával, hiszen a gyarapodás haszna még jobb minőségű produkciókban mutatkozhat meg. Több képviselő, köztük a Fejér megyei Káli Ferenc szorgalmazta, hogy az eddiginél is jobban tegyék közkinccsé az Iskolatelevízió anyagait. A televíziónak a színházakkal, a múzeumokkal, a sajtóval és a közművelődés más fórumaival való együttműködésének jelentőségét húzta alá Király István.
Fontos momentumra hívta fel a figyelmet Somogy megye egyik képviselője, Guba Sándor: a műsorpolitikának is törekednie kell arra, hogy a nézők a képernyőn látottakat - színház- és mozielőadások megtekintésével, könyvek elolvasásával gazdagítsák. Hazai adásaink a környező országok műsoraival összehasonlítva is megállják a helyüket, színesek a programok - ez csendült ki Petrovics Emil véleményéből. Németh István Baranya megyei képviselő Baranya, Somogy és Tolna megye nemzetiségi lakóinak nevében javasolta a délszláv és német nyelvű műsorok bővítését. Gyurkó László a televízió önálló műfaji jellegét emelte ki.
A vitában felszólalt Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, hangsúlyozva, hogy a televízióban dolgozók munkájuk során a mai lehetőségekből indultak ki, ám a jövő felé fordítjuk a figyelmet, lépést tartanak tehát gazdasági, társadalmi fejlődésünkkel. A tanácskozás - amelyen részt vett Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, Molnár Ferenc kulturális államtitkár, Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság elnöke - Salamon Hugónénak, az országgyűlés kulturális bizottsága titkárának zár-szavával ért véget. (MTI)"
Magyar Hírlap, szeptember 19. (császtvay):
"Hétfőn délelőtt a Magyar Televízió Szabadság térd székházában Salamon Hugónénak, a bizottság titkárának elnökletével ülésezett az országgyűlés kulturális bizottsága. Megjelent az ülésen Raffai Sarolta, az országgyűlés alelnöke, dr. Orbán László, az Országos Közművelődési Tanács elnöke, Tömpe István, az Állami Rádió- és Televízió Bizottság elnöke, valamint dr. Molnár Ferenc, a Kulturális Minisztérium államtitkára. Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke a bizottság elé írásban benyújtott jelentésében, majd szóbeli vitaindító bevezetőjében számot adott arról, hogy hazánkban a televízió-előfizetők száma meghaladja a 2,6 milliót, a családok mintegy 85 százalékának a művelődés áramkörébe való bekapcsolását jelenti ez. Országosan kialakult szokás ma már, hogy este fél nyolcra, a tévéhíradó kezdésének időpontjára a családok 50-60 százaléka a képernyő elé ül. A felmérések olykor meglepő adatokat produkálnak, amelyek szerint főműsoridőben egy-egy programot olykor az ország lakosságának fele vagy éppen 75 százaléka tekint meg. Ennek ellenére nem a televízió alakítja az emberek életmódját, hanem csak részt vesz ebben az alakító munkában.
Az elnök hangsúlyozta, hogy a Magyar Televízió Európa televíziós társaságai között egyike azoknak, amely a legkevesebb műsoridővel rendelkezik. A második program kiépítésének egyrészt az az akadálya, hogy a Magyar Posta az eredeti tervnél jóval lassabban tudja csak beszórni az egész országot a második programmal, ugyanakkor a televízió sem rendelkezik olyan kapacitásokkal, mindenekelőtt stúdióval, amely biztosíthatná a műsor előállítás, a műsoridő jelentős növelését. Az elmúlt évek során sikerült továbbfejleszteni a televízió, a könyv, a sajtó, az amatőr művelődési mozgalmak, a könyvtárak és a múzeumok együttműködését. Számos olyan művelődési akcióra került sor, amelynek keretében a rádióval és más művelődési intézményekkel együtt a közönséget sikerült aktivizálni. A televíziónak része van abban, hogy hazánkban a könyv- és a múzeumi forgalom emelkedett. Televíziónk stúdió, gépi és egyéb ellátottsága pillanatnyilag - a környező országok televízióihoz képest - elmaradott, és gazdasági nehézségeink miatt félő, hogy ez az el-maradás növekszik. Mivel a négy stúdió közül az egyik felújítását el kellett kezdeni, Óbudán új stúdió kezdi meg működését. Mindenképpen szükség van azonban arra, hogy a televízió az 1980-as évek elejére kialakítsa saját szolgáltatóházát, és a jelenlegi központi épületben birtokba vegye az így felszabaduló helyet.
A beszámolót követően 12 országgyűlési képviselő - Káli Ferenc, dr. Guba Sándor, Tarjáni Béláné, Szászi Gábor, Géczi János, Szurgyi Istvánné, Petrovics Emil, Pajer Imre, Sarudi Sándor, Sebesi Lászlóné, Palásti Józsefné, Sólyomi Gyuláné - fordult további kiegészítő információkat igénylő kérdéssel a napirend előadójához. A kérdésekre Nagy Richárd, valamint Sándor György, a Magyar Televízió műsor igazgatója válaszolt.
A vitában nyolc országgyűlési képviselő jelentkezett szólásra. Király István megállapította, hogy kettős felelősség jellemzi a jelentést: világosan körvonalazódik, mi az, amiért a televízió vállalja a felelősséget, és mi az, aminek megoldásában a televízió csak segítséget nyújthat vagy kérhet, de a megoldás az egész társadalmon múlik. Örvendetes - mondotta a képviselő -, hogy kulturális életünk több területén a televízió ma már szervező erőként jelentkezik, ez volt megfigyelhető az Ady-emlékévben is. A műsorok számolnak a közműveltség rétegezettségével. Erre azért is szükség van, mert ez a rétegezettség nem pontosan azonos a társadalom szociális rétegzettségével. Minden réteg a maga ízlésvilágát szeretné a tele-víziótól számon kérni, vagy arra rákényszeríteni. Nagyon jók a kerekasztal és a fórum jellegű műsorok, de szükség van kiemelkedő tévéegyéniségekre is, valamint arra, hogy a szocialista építésben kimagasló egyéniségeket megismerhessük a televízió képernyőjéről is.
Guba Sándor hangsúlyozta, hogy a televíziózás nem lehet s művelődésnek egyetlen, kizárólagos formája.
Petrovics Emil elismeréssel szólott a komolyzenei műsorokról, valamint arról, hogy az utóbbi időben csökkent a műsorokban a didaktikus elem.
Horváth Miklós megállapította: kár, hogy a Magyar Posta vezetői közül senkit sem üdvözölhetnek a bizottság ülésén, illetve senki sem vesz részt az itt folyó tanácskozáson.
Németh István, a nemzetiségi műsorok első adásairól szólott elismerően.
Kőit Ferenc viszont a gyermekeknek szóló báb- és meseműsorok csekély arányát (0,5, illetve 0,1 százalék) kifogásolta.
Gyurka László rámutatott arra, hogy a televízió önálló műfajokat teremtett. Ehhez kiváló tévés egyéniségek kellettek. Társadalmunk érdekes egyéniségei is csak akkor tudnak a képernyőn bemutatkozni, és csak akkor ismerhetjük meg őket igazán, ha kiváló tévé-egyéniségek szólaltatják meg őket.
Orbán László, a televízió közművelődési szerepét elemezte, valamint szólott a sajtóban megjelenő tévé-kritikák fontosságáról is. A Magyar Televízió elnöke megköszönte az országgyűlés kulturális bizottságának, hogy mai ülésének napirendjére tűzte e problémakört, és külön köszönetet mondott azért, hogy a képviselők a televízió gondjait is látván tettek javaslatokat a munka színvonalának emelésére. Salamon Hugóné zárszavában tájékoztatta a bizottságot arról, hogy az országgyűlés terv- és költségvetési bizottságának ülésén a televízió mindazon gondjairól, amelyekről itt szó esett, részletesen szólott. Tudomása van arról is, hogy a kormány is ismeri azokat a műszaki, technikai és anyagi gondokat, amelyekkel a televízió küzd, és amelyeket meg kell szüntetni avégett, hogy a jelenlegi műsoridő ne csökkenjen, az adások tartalmának színvonala pedig tovább növekedhessék."
Szeptember 18., a Budapesti Párbizottság Propaganda és Művelődési Bizottsága jelentést hallgatott meg a fővárosi munkásművelődés helyzetéről, a BP VB 1974. VV.7.-i közművelődési feladatterve alapján. A jelentésben olvasható:
"Az általános iskolai végzettség megszerzésében nem hozott az erőfeszítésekkel arányos eredményt a Mindenki Iskolája. A fővárosi közművelődési intézményekben két év alatt kb. 4000-5000 fő vett részt konzultációs foglalkozásokon, ezek közül azonban csak 198 fő tett eredményes vizsgát.
A művelődési házak történelemadásokhoz kapcsolt sokoldalú programjai és szervező munkája lehetővé tette a MI többoldalú hasznosítását. Tömeges és eredményes magánvizsgára való előkészítést még nem várhatunk tőle, de a közművelődés egyéb területein jelenleg jól felhasználható forma..."
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 30. doboz. MTV Megyeri Károly személyes iratok. Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 74. doboz MTV iratok.)
Szeptember 19. 19.30 Olajos Csongor szerkesztő-riporter és Katona Miklós operatőr, a TV Híradó győri tudósítói számoltak be a Kisfaludi Színház próbáiról, ahol Illyés Gyula Fáklyaláng című drámájának próbái folytak. A riportból kiderült, hogy az író is részt vett a próbán, majd hosszan elbeszélgetett "fehér asztal" mellett a színészekkel.
22.15 Tanuljunk gyorsan, könnyen drámát írni - öt részes sorozat első epizódja. Gyárfás Miklós művéből írta Szikra József. Szereplők: A professzor - Darvas Iván, közreműködött Bánffy György, Hernádi Judit, Kocsmáros György, Körmendi János, Petúr Ilka, Tánczos Tibor, Tomanek Gábor, Vass Gábor.
Szeptember 25. hétfő. Rendkívüli adásnap!
19.30 Budapesti Művészeti Hetek - megnyitó hangverseny közvetítése az Erkel Színházból.
Szeptember 27. 20.00 a 2. műsoron rendhagyó sajtótájékoztató közvetítése a Hilton Szálló Mátyásterméből. Vezette Szinetár Miklós, a Magyar Televízió művészeti igazgatója.
20.20 a 2. műsoron Húszéves a Körszínház. Műsorvezető dr. Várady György, szerkesztő Érdi Sándor, operatőr Hollós Olivér, rendező Antók Csaba.
Szeptember 27., ülésezett az Állami Rádió és Televízió Bizottság.
Többek között megtárgyalta: Irodalmi műsorok a rádióban és a televízióban. Előadó dr. Szecskő Tamás. Részletek:
"A Televízió irodalmi programjai - akárcsak a rádióé - a televíziós műsorpolitika távlati fejlesztésének koncepcióját követve bővítették az irodalmi művek tematikáját és televíziós műfajait.
Az Irodalmi- Drámai Főosztály két részlegének - a Drámai osztálynak és a Kulturális osztálynak - a tevékenysége nem csak egymásra utalt, hanem azonos kultúr- és műsorpolitikai elveket követ. A Drámai osztály főként a tévéjátékok gondozója és gazdája. A Kulturális osztály három rovatának munkája is összehangolt. A színházi rovat évi 6000-6200 műsorpercben sugároz színházi közvetítéseket, a Színházi Album állandó műsorát és egyéb a színházzal összefüggő műsorokat. A televízió össze műsoridejének az elmúlt másfél évtizedben bekövetkezett nagyméretű kibővülésével átrendeződtek az irodalmi műfajokra jutó műsorperc arányok, így például a színházi közvetítések aránya 1961-70 között fokozatosan csökkent, az 1961-es 9%-ról 1970-re 2%.-ra, 1970 után beállt az azóta viszonylag stabil 2-3%-os arány. A színházi közvetítések jelentős részét ma már a 2. műsor sugározza. Így, míg 1975-ben az 1. csatornán 1,3%-os volt a színházi közvetítések aránya, addig a 2. csatornán 11,5%. A színházi közvetítések 1977-ben meglehetősen tág skáláját és körét fogták össze az irodalomnak és a színházi kultúrának.
A tévéjátékok tematikai változását leginkább az jelzi, hogy egyre több viszi közülük képernyőre a ma élő ember élethelyzetének konfliktusait. A műfaj mindinkább rátalál az öntörvényű esztétikai megvalósítás lehetőségeire, nem egyszer kiugró sikert ér el.
Az Aktuális Rovat 1977 szeptemberétől működik. Egyik műsora a Nézőpont kultúrpolitikai folyóirat, havi 60 perces magazin, melynek elsődleges célja az orientáció. A Villanófény egy-egy kulturális eseményről ad 15 perces tájékoztatást.
Az Irodalmi Rovat 1977-ben mindegy 2000 műsorpercben sugározta programjait (a Nyitott könyv évi 10x60 perc). Továbbá az ünnepi Könyvhét, a Téli könyvvásár kiadványaira hívja fel a rovat a figyelmet. A televízió tehát a legközvetlenebb formában is hozzájárul a jó könyv, az olvasás propagandájához...
Tévéjáték, dramatizált irodalmi művek aránya az összes irodalmi műsoridőben 46%, nagyságrendben a színházi közvetítések következnek 29%-al. A vetélkedők, összeállítások, irodalmi ismeretterjesztő adások, magazin jellegű programok, előadások aránya 3-7%-os...
Valamennyi műsorfajtánál elmondhatjuk, hogy az átlagos nézettség jóval magasabb, mint a rádió hasonló műsorainak hallgatottsága. Természetesen ebben jelentős szerepet játszhat, hogy a televízió irodalmi műsoraival is, mint láttuk, a szabadidő eltöltésébe illeszkedik. Legnagyobb átlagos nézettsége a tévéjátékoknak és a vetélkedőknek volt, 38 illetve 34%. Viszonylag magas nézettségűek voltak az irodalmi összeállítások: 18%, a versműsorok 15%, a színházi közvetítések 12%, illetve a komplex irodalmi műsorok, amelyekben dramatizált részlet és orientáció egyaránt szerepel 13%. A 2. műsorban sugárzott irodalmi műsorok országos nézettségi aránya jóval alacsonyabb, mint az 1. műsorban közvetítetteké, 4% illetve 34%. A vizsgálatokban résztvevők életkorát illetően ugyanazt mondhatjuk el, mint a rádióval kapcsolatban: az 50 év felettiek körében kissé népszerűbbek ezek a műsorok, mint a fiatalabbaknál..."
Tóth Lóránd (Kulturális Alosztály) feljegyzést készített Kornidesz Mihálynak 1978. szeptember 26-án, az alosztály véleményeként a téma tárgyalásához, részletek:
"A Szecskő-féle jelentés inkább szociológiai, mint kulturális szempontrendszer alapján vizsgálja a kérdést, ezért mindenekelőtt a hallgatói szerkezet és az ízlés változásáról nem kapunk képet:
A műsorarányokkal, a műsortípusokkal tulajdonképpen egyetérthetünk, az osztályunk számára a legfőbb gondot e műsorok tartalmi vonatkozásai jelentik. Ebből a jelentésből pl. kiderül, hogy a magyar szerzők műveiből készült irodalmi műsorok teszik ki a televízió irodalmi műsorainak háromnegyed részét. Ám ez nem ad választ arra, hogy Mág Bertalan, Szamos Rudolf vagy éppen Csák Gyula, Déry Tibor vagy Veress Miklós ez a magyar szerző.
Elgondolkodtató a szórakoztató műsorok hallgatottságának, illetve nézettségének magas aránya. Ez a szórakozás iránti igények állandó emelkedését jelzi, s úgy tűnik, hogy nem tudunk elegendő tartalmas irodalmi műsorral elébe menni ennek az igénynek. Hiszen a tévében a szórakoztatást még mindig a külföldi filmműsorok képviselik elsőssorban. Ennek alacsony színvonala pedig már-már közmondásos.
Egyetértünk az új irodalmi, szórakoztató szerkesztőségek létrehozásával. Amint az összefoglalás is javasolja, a tévében a hétvégeken is teret kellene engedni a színvonalas irodalmi műsoroknak, ugyanakkor vigyázni kell arra, hogy a ma még gyakori műsorütközések elkerülhetők legyenek."
Tárgyalták továbbá: A Magyar Televízió 1979 évi struktúrája. Előadó: Nagy Richárd elnök.
A Kulturális Alosztály véleménye (Tóth Lóránd) az előterjesztésről, részletek:
"Az 1978-as év tapasztalatairól mondatokkal nem értek egyet: információs jelentések támasztják alá, hogy a TV nézők viszonya nem olyan harmonikus, mint azt az előterjesztés állítja! Igaz, csökkent az oktató műsorok aránya, de nem lettek színvonalasabbak a hétvégi adások, s nem valósult meg a csütörtöki színházi nap elképzelés sem. A 78-as struktúra nagy ígérete volt a tervszerűbb ismétléspolitika kialakítása. A jelentés is elismeri önkritikusan, hogy ez még várat magára.
Örvendetes, hogy az 1979-es struktúra jobban épít az ünnepekre, jelentősebb évfordulókra, eseményekre, s a szerdai nap nyitottabbá tételével rugalmasabb is lesz a műsoridő felhasználása. Mégis eléggé mechanikusnak tűnik az egyes napok felépítése, s még elég kevés szó esik a műsorok egymásra épüléséről, az egy adásnapon belüli szerkezetről.
Egyetértünk a II. program féloldalasságáról szóló megjegyzéssel, de a népgazdaságunk jelenlegi feltételei között aligha várható erre gyors megoldás. Ezért a II. program színvonalasabbá tételének más módozatait kell keresni.
Egészében véve elég halvány kontúrokat látunk kirajzolódni a jövő évi elképzelésekről."
(Magyar Országos Levéltár - 288f. 36/1978/23 öe. MSZMP Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztály.)
Szeptember 28., a Fegyveres Erők Napja alkalmából ünnepi köszöntőt mondott dr. Korom Mihály, az MSZMP KB Központi Bizottságának titkára. Másnap 18.30-kor vetítették a Talpasok című dokumentumfilmet az egyik dunántúli lövészezred életéről. Szerkesztő-riporter Vértessy Sándor, operatőr Zsóka Zoltán, rendezte Pintér Gyula.
20.40 portréműsor - Csákányi László. Szerkesztő-riporter Tóth Erika, operatőr Szalai András, rendezte Sándor Pál.
Szeptember 29. 19.30 a TV híradó beszámol I. János Pál pápa haláláról, majd október 4-én a temetéséről.
20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Németh László: Bodnárné - tévéjáték. Dramaturg Mészöly Dezső, vezető-operatőr Czabarka György, rendezte Ádám Ottó. Szereplők: Sulyok Mária, Kalocsay Miklós, Hűvösvölgyi Ildikó, György László, Schütz Ila, Horesnyi László, Kelemen Éva, Garics János, Safranek Károly, Paudits Béla, Juhász Jácint, Vándor József, Bányai János, Rákosi Mária, Bakay Lajos, Fillár István.
22.35 Osskó Judit Utcák és terek című építészeti műsora jelentkezett. Szerkesztő Osskó Judit, operatőr Kaplár Ferenc, rendezte Soós Árpád.
KÉP 780929
A Magyar Nemzet október 4-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"Társadalmi drámának szokás elkönyvelni a Bodnárnét, holott e színmű társadalmi vetületei, mondandói csupán csak annyira érdemelnek figyelmet a lélektani történések mögött, mint mondjuk Euripidész drámáinak vallástörténeti adalékai. Az antik drámákból kiolvashatni a korabeli etikai törvényeket, vallási szokásokat is a katartikus mélységű eseményvonulat hátteréből, s ez a szaktudósoknak, a kutatóknak fontos forrásanyag, hiszen egyebünnen nemigen értesülhetnek a Homérosz utáni kor világképéről. A Bodnárnéból s a szomszédságában keletkezett tömör kisregényből, a Gyászból is kiolvashatni a korabeli társadalom, a két világháború közti vidéki magyarság jellegzetességeit - de kiolvashatni ezt máshonnan is. S míg a társadalmi részével bíbelődik eme műveknek az olvasó vagy az értelmező, félő, hogy éppen valódi értékük kallódik el: az író megfontolt vallomása a már-már a tudatalatti mezsgyéjén vívódó érzelmekről, feszülő indulatokról. Németh László társadalmi drámáinak friss, ma is időszerű felidézéséhez az az egyet-len mód, ha megelevenítőjük - rendezőjük, előadójuk - a lélektani drámát hántja ki. Ádám Ottó ezt cselekedte; a Bodnárné tévéváltozatának rendezője nem társadalmi tévéjátékot, hanem lélektani színjátékot formált a darabból. A lélektani dráma - színészközpontú dráma; nem az események sorára, tempójára, nem is ezek ötletes beállítására bízza a jó rendező a benső történések kivetítését hitelesnek ható megjelenítését, hanem a színész intellektusára, személyi varázsára. Színház maradt a képernyőn a Bodnárné, színház és nem tévéjáték. Élő színház lett csaknem e bemutató, ahol két, most újfent meghökkentő, az újrafelfedezés élményét adományozó színészi talentum varázsolta élővé a stúdiófelvételt, emelte drámai csúcsokra csakugyan a társadalmi-társasági drámaiságot..."
A Népszava október 3-i számában írta Vajk Vera, részlet:
"A budapesti művészeti hetek egyik televíziós eseménye Németh László: Bodnárné című drámájának bemutatása. Megírása után negyven évvel Ádám Ottó fedezte fel és vitte színpadra az író fiatalkori művét; bizonyára sokan emlékeznek még a darab 1971-es Madách színházi bemutatójára, címszerepében a feledhetetlen Kiss Manyival. Ugyancsak Ádám Ottó rendezésében került képernyőre a Bodnárné, szinte műfajváltás nélkül, sokkal inkább színpadi stúdió előadás, mint tévéjáték formájában. A tolmácsolásnak ez is lehetséges módja, különösen az ilyen klasszikus görög sorstragédiákat idéző, súlyos és sűrített drámaiságú mű esetében. A tévéfilm kifejezőeszközei, így az idő-tér játék alkalmazásával azonban kevésbé hirtelen váratlan lett volna a Bodnárnéban lejátszódó lélektani fordulat. Színházi produkcióként, közelképekkel gazdagítva, így is nagy hatású, szép előadást láttunk. A mezőföldi Káin és Ábel történetében mindenki vétkes és áldozat..."
A Népszabadság október 7-i számában írta Zappe László, részletek:
"A kritika általában lelkesülni szokott, ha egy regény filmszerű, vagy ha a színpadon filmszerűen peregnek az események, de általában alkotói virtuozitásként könyvelődik el az is, ha az elbeszélő mű lírai, vagy ha a költemény etikus. Újabban hallottam ugyan regényszerű filmeket is dicsérni, de azért a filmszerűtlen film, s még inkább a tévészerűtlen tévéjáték, netán a fényképezett színház a képernyőn általában elmarasztaló, legfeljebb kivételes egyéb erények ellenében megbocsátható jelenség. Holott nem tudom, hogy a film és a televízió miért ne kalandozhatna el más művészeti ágak területeire, a televízió padig egyébként is főképp közvetítő eszköz, amelyben a jól fényképezett jó színház teljes mértékben helyénvaló. Nyilván nem kellett volna sem a mozinak, sem a tévének lemondania például a Tizenkét dühös emberről csak azért, mert egyetlen helyiségben játszódik, és bizonyára az sem lett volna túl szerencsés, ha a filmszerűség érdekében lebontják a terem falait, megjelenítik mindazt, amiről az esküdtek beszélnek, töprengenek, vitatkoznak. Azért jutott mindez az eszembe ezúttal, mert azok az írások, amelyek a Bodnárné tévéváltozatáról eddig eljutottak hozzám, általában elnézően emlegették azt, hogy a rendező Adám Ottó jóformán nem tett mást, mint lefényképeztette saját egykori színházi előadását. Meg kell mondjam, semmi rosszat nem tudok látni abban, ha egy dráma drámai, feltéve, hogy éppúgy átjön a képernyőn, mint ahogyan a színházban átjön a rivaldán. Németh László drámájának tévé-változata, azt hiszem, nem azért nem hatott rám hiánytalanul, mert nem voltak benne televíziós trükkök, hanem mert maga az eredeti mű szenved bizonyos szervi bajokban. A történetben hatalmas belső válság, küzdelem, nagyszerű tragédia lehetősége van benne. A szerző maga írta az Ember és szerepben: Ez a négy felvonásos parasztdráma még a Horváthné meghal és az Akasztófavirág idejében fogant; tárgya: a tanult és a parasztnak maradt fiú versengése, igazi realista tárgy... Bodnárné hiúsága, sznobizmusa, mennyországa: a tanult fiú; ennek a szolgálatába állítja az egész családot, egy Klütaimnésztra keménységével. Van valami együgyű ebben a rajongásban, egy vadember, aki színes gyöngyökért adja el hozzátartozóit. De amikor az elnyomott valóság, a parasztfiú megöli az álmot, megöli öccsét, ő is visszatalál ahhoz, amit az álomért vissza-rugdalt, védeni, menteni próbálja kedvenc gyilkosát, félrevezeti a csendőröket, s körömszakadtáig menti, tartja az ölelésében össze-omló, mostohább és igazibb fiát....
Ha tévészerűtlenséget lehet emlegetni Ádám Ottó rendezésével kapcsolatban, akkor legfeljebb azért, mert a színpad nyilván jobban viseli el azt a stilizáltságot, azt az áttételességet, ami nélkül az eredeti darab kettőssége, életanyagának, társadalmi közegének és szereplői stílusának, viselkedésének eltérése végképp nem hitelesíthető. Színpadon az olyan szuggesztív játék, amilyen ezúttal Sulyok Máriáé volt, nyilván inkább feledtetni tudja az eljátszott figura alapvető képtelenségét. A képernyőn jobban kiütköztek azok a stiláris zökkenők, amelyek az eredeti szövegben is benne vannak, amelyek révén a szerző megkísérli a vén parasztasszonyt Klütaimnésztrává átgyúrni. Az alapvető baj azonban mégsem a televízióban, hanem a drámában van..."
A Filmvilág 197820. Számában írta Mágori Erzsébet, részlet:
"Németh László drámájának tévé változata: lefényképezett színház. Ez önmagában nem volna baj. Hiszen tudjuk, tapasztaljuk, hogy a merev műfaji válaszfalak sorra leomlanak. Regényszerű filmeket nézünk, filmszerű regényeket olvasunk és izgalommal követjük a négy fal közé szorított, robbanó indulatokkal telített emberek szócsatáját a tévéjátékokban. Belefeledkeztünk már nem egyszer festett kulisszák között remekművekbe is - a színpadon. De ugyanezek a kulisszák a képernyőn bántóak és értelmetlenül hatnak. A színpadi díszletek közé préselt dráma, sem a színház, sem a valóság illúzióját nem adja a nézőnek. Németh László Bodnárné című drámájával is ez történt. Az átültetők megfeledkeztek arról, hogy a színdarabok tévéváltozatai akkor igazán sikeresek, ha a fordítók mernek tiszteletlenül bánni a szöveggel. Mert igaz ugyan, hogy a televíziónak, mint a gyereknek, sok mindent elnéznek a felnőtt művészetek. A tévének sok mindent szabad. A legmodernebb technika vívmányaként - még ósdi is lehet. Csak egyet nem tehet: nem avathat tévéjátékká, minden technikai átigazítás nélkül, egy színpadra elképzelt, megírt művet a képernyőn. (Kivéve, ha nem azzal a céllal teszi, hogy élő előadást közvetítsen, vagy valamelyik régi, muzeális értékű színházi produkciót emlékezetünkbe idézzen.)"
Szeptember 29 - október 23 között A Magyar Televízió Hangversenysorozta keretében a 2. műsorban, mindig 20.00-kor, a Díjnyertes karmesterek egy-egy hangversenyét sugározta a televízió.
Szeptember 29., Vezényel: Uri Mayer - Prokofjev: Rómeó és Júlia szvit.
Október 6., Vezényel: Jerzy Salwarowski - Liszt: Haláltánc. Vezényel: Vlagyimir Verbickij - Rimszkij-Korszakov: Spanyol capricco.
Október 13., Vezényel Uri Mayer - Verdi: A végzet hatalma, nyitány. Vezényel: Karolosz Trikolodisz - Kodály: Fölszállott a páva, változatok magyar népdalra.
Október 19., Vezényel: Vlagyimir Verbickij - Muszorgszkij - Ravel: Egy kiállítás képei.
Október
Új tévé-átjátszó adók kerültek átadásra Rudabányán és Bátaszéken.
Október 3. 19.30 a TV híradó beszámolt arról, hogy Egerben, a Technika házában megkezdődött a Nemzetközi oktató-televíziós szeminárium. A bevezető előadást Sándor György tartotta.
21.50 Baló György szerkesztő-riporter és Neumann László operatőr három részes Indiai találkozások című riportfilmjének első részét vetítették.
A Rádió és Televízió Újság 1978/43. számában Kelemen Endre írta a szeminárium után:
"Ami igaz, az szép, ami szép, az igaz - mondta az egyik pedagógus abban a vitában, amely az oktató televíziós műsorok esztétikai kérdéseiről folyt Egerben. Ezzel a kijelentésével persze nagy vihart kavart. A felszólalók számos példát hoztak fel arra, hogy az oktatásban gyakran nem válik be ez a tétel, mert lehet tudományos igazságokat is olyan módszerrel tanítani, amely a diákok számára egyáltalán nem a szép élményét jelenti, hanem az unalmat, a kényszert, a szürkeséget. A tanácskozás egész munkastílusára jellemző őszinte, kritikai véleménymozgást az az alapkérdés indította el: mit lehet a televízió azért, hogy hatékonyabban segítse az oktató-nevelő munkát?
Ahogyan Sándor György, a televízió közművelődési igazgatója bevezető előadásában elmondta, az oktatásban bekövetkező új körülmények megkövetelik a televíziósoktól, hogy munkájukban a legnagyobb figyelmet a minőségre fordítsák. Ha azt akarjuk, hogy időtálló produkciók készüljenek, ha azt szeretnénk, hogy a felvett kísérletek, a földrajzi tájak bemutatása, az irodalmi, képzőművészeti alkotások stb. életre keltése élményt nyújtson a tanulóknak és a tanároknak, akkor a műsorok esztétikai színvonalára az eddigieknél is jobban kell ügyelnünk. A szeminárium 160 résztvevője tehát a hogyan jobban kérdéseiről tanácskozott, alapos műsorelemzéseket végzett, mert a tanácskozás első szakaszában 23 magyar műsor bemutatására és vitájára került sor.
Azért, hogy az elemzések tartalmasak, gondolatébresztők legyenek, szellemi életünk több neves képviselőjét kértük meg, hogy mondjon véleményt az oktató-nevelő műsorok bemutatása után és vegyen részt a vitában. Így kapcsolódott be a munkába Marx György fizikus, Somogyi József szobrászművész, Varga Tamás matematikus, Poszler György esztéta, Szabó Sipos Tamás rajzfilmrendező, Kontra György orvos-biológus, Genzwein Ferenc oktatástechnológus, Zoltai Dénes egyetemi tanár - hogy csak néhányat említsünk a meghívott szakértők közül. A felsorolásból is kitűnik, hogy az esztétikai elemzés nemcsak a művészetekkel foglalkozó műsorokra terjedt ki, hanem a földrajzi, kémiai, biológiai, matematikai stb. adások esztétikai vonatkozásaira is. Hiszen ezeknek a műsortípusoknak is vannak esztétikai követelményeik, amilyen pl. az időbeli-térbeli ritmus, a képkompozíció, a kísérőzene, a cselekmény és a didaktika, a dramaturgiai felépítés és nem utolsósorban a műsorban megjelenő ember személyisége.
Néhányan a résztvevők közül talán arra számítottak, hogy sor kerül majd a tévéesztétika törvényeinek kategorikus megfogalmazására is. De a televíziózás még túl fiatal ahhoz, hogy tételes esztétikai elemzések szülessenek. Ezért választottuk a teoretikus megközelítés helyett a konkrét elemzéseket, annak megállapítását, hogy mi az, ami jó, amit érdemes folytatni, és melyek azok a tendenciák, amelyeket el kell kerülnünk. Az elemzések két szekcióban folytak, aszerint, hogy a műsorok milyen korosztálynak szóltak. De mindkét csoportban közös következtetésékre jutottak a legfontosabb kérdésekben; semmilyen oktatási műsor nem nélkülözheti a dramaturgiát, a szükséges feszültséget, a gondolkodtatást elindító problémahelyzeteket. A műsorok cselekményének és didaktikai csúcspontjainak egybe kell esniük. Száraz, unalmas az olyan műsor, amely megfeledkezve a gyerekről, csak tiszta didaktikai elemekből épül fel, és nem hasznosítja a televízió élményt nyújtó erejét. Kerülni kell azonban az olyan megoldásokat is, amikor a keretjáték vagy a műsor cselekmé-nye egészen máshol mulatságos vagy figyelemfelkeltő, mint ahol a didaktikai hangsúly van.
A vitákból az is kiderült, hogy a televíziósok gyakran nem beszélik jól saját anyanyelvüket. Ez nem csak a magyar nyelv esztétikai követelményeire áll, hanem arra a vizuális nyelvre is, amelyen a televízió hatásosan tud ismereteket közöli érzelmeket, élményeket kelteni. Több műsorban is túlteng a szóbeli közlés, a képi nyelvezet csak illusztrációvá zsugorodik a szóáradat mögött. Egy őszinte vélemény szerint azok a műsorok tetszenek a pedagógusoknak - és biztosan a diákoknak is -, amelyek nézése közben elfelejti a néző, hogy őt most tanítni szeretnék. Erről a gyakorlatban is meggyőződhetett a szeminárium közönség. Az egri II. sz. és IV. sz. gyakorlóiskola nevelői négy bemutató-órát tartottak, televízióval tanítottak, mindenki láthatta-hallhatta a gyerekek reagálását.
A tanácskozás második felébe került sor a külföldi műsorok bemutatására. Valamennyi európai szocialista országból érkeztek vendégek és tévéprogramok, de számos más tévétársaság és szervezet is képviseltette magát. Műsoraik megtekintése gazdag tapasztalatot adott magyar televíziósoknak, akik néha egy kis szakmai irigységgel, néha kísérletezést megértő rokonszenvvel nézték a bemutatókat. Több elhatározás született a műsorcserékről és műsorvásárlásról, tehát a szeminárium eredményei közé tartozik a nemzetközi televíziós munkamegosztásba való aktívabb bekapcsolódás is.
A legnagyobb gond az időhiány volt. Ezért is használták fel a küldöttek a kirándulásokat, iskolalátogatásokat, a fogadásokat a további véleménycserére, és így jött létre egy nem hivatalos harmadik szekció, mely éppoly hasznos munkát végzett, mint a két hivatalos. Mindezért köszönet a házigazdáknak, Eger város vezetőinek! "
A Rádió és Televízió Újság1978/40. számában írta Baló György az indiai riportfilm készítéséről:
"India... kinek mi jut eszébe róla? Címszavakban: (most) árvíz, 10 millió hektárnyi elöntött terület - mintha egész Magyarországot víz borítaná; (általában) maharadzsa, kígyóbűvölő, elefántok. A dzsungel könyve; (esetleg) éhség, szegénység, népességrobbanás, időbomba; (nem mindenkinek) saját atomfegyver, atomerőművek, vezető ipari hatalom... De mi India? Hány India van? És melyik az igazi? Ezekre a kérdésekre nem tudunk válaszolni. A legtöbb, amit remélhetünk, hogy háromrészes sorozatunk után talán többen fogják ezt érezni, hiszen - mottó helyett - Indiáról mesélni muszáj, beszélni merészség, de mondani is valamit...
Neumann László operatőrrel egy hónapot töltöttünk Indiában az év elején, hogy beszámoljunk az Állami Bábszínház vendégjátékáról. Ez volt utazásunk célja és feladata. De a televíziós betegség csodája illetve súlya, hogy az ember mindent rögzíthető képben-hangban ke-res, lát, hall. Érzékel - és ha nincs meg, nem érzi magáénak a megélt valóságot. Fennmaradó időnkben tehát megpróbáltunk kamerával és mikrofonnal bámészkodni Indiában: alárendelve alapfeladatunknak, a lehetőségnek, munkabírásunknak, szerencsénknek és mindenekelőtt az időnek. Igyekeztünk keresni - az egzotikum helyett a mindennapit, a tömeg helyett az egyénit, az állapot helyett a folyamatot. Találkozásainkat, ébredő kérdéseinket szeretnénk átadni. Talán tucatnyi embert hozunk közelebb egy országból, amelynek népessége évi másfél Magyarországnyival nő. Vélném, nem egy helyen jártunk, amelyet nemcsak a kamera látott most először, hanem talán kamerát is most láttak ott először; voltunk viskóban és palotában, faluban, városban és országnyi város-monstrumban; láttunk kozmikus gazdagságot és a létet alapjaiban fenyegető szegénységet; tegnapot, mát, holnapot.
Első filmünk helyszíne az északi Pandzsáb állam, India mezőgazda-sági mintaterülete, a harcias szikhek hazája. Megismerkedünk a szikhek vallásával, barangolunk a 200 ezres Csandigar városában, amelyet Le Corbusier tervezett és a XXI. század Indiájának tartják...
A 200 ezres Csandigar után a második film helyszíne az egymilliós Dzsaipur, a rózsaszín város. A téma: a népességrobbanás - kicsiben. Találkozunk egy maharadzsával, aki maharadzsa is, nem is, és a város egyik vezető tisztviselőjével, aki egymillió ember gondjaival küszködik.
A harmadik film helyszíne egy úgynevezett fölrobbant nagyváros, a hirtelen hét és fél milliósra duzzadt Bombay, India kapuja, a kontinensnyi ország jellegzetes ellentmondásainak egyik hordozója. Megismerkedünk India iparával és a párszik vallásával. Találkozunk egy munkásházaspárral és egy dinamikus polgármesterrel. Ugyanezeket a filmeket egy többtagú és ráérőbb stábbal elkészíteni...
1977. december 31., délután fél hat. Csandigartól jó 100 kilométerre vagyunk egy korszerű gazdaságban, amelynek végtelenül bölcs tulajdonosa 50 éve, 1928-ban szerzett mezőgazdasági diplomát (a ma pakisztáni) Lahore egyetemén. Sokat tudhat az életről. Beszélgetni kellene vele, faggatni... Marasztal. Hétre Csandigarba kellene érnünk, előadást tart a Bábszínház... Csodálatosnak ígérkezik a naplemente, de még előtte oda kellene érnünk a közeli nevezetes szikh templomhoz, mit csináljunk? Forgatási szempontból ez a megalkuvások, a lehetetlen döntéskényszerek, a rohanás gyűlöletének Indiája. Eredmény: a fehér hajú bölccsel nem beszélgetünk, a naplementét, a templomot és az előadást elkéssük. És másnap elutazunk Csandigar-ból...
Mindketten úgy érezzük, most kevesebbet tudunk Indiáról, mint elindulásunk előtt. De talán már sejtjük, mi mindent nem tudunk. Sikerül-e valamit megtudni arról az Indiáról, amelyre nem lehet nem ráismerni sok év múlva is? Valaki egyszer azt mondta, ha az ember egy napot tölt Indiában, könyvet akar írni róla, néhány hónap után talán óvatosan megkockáztatna egy újságcikket, évek múlva viszont szólni sem mer saját fölismert tudatlanságától... Nekünk, egy hónap után, két lehetőségünk volt: hallgatunk, vagy megpróbáljuk átadni azt a keveset, amit képben-hangban sikerült rögzíteni a címszavak mögötti Indiáról. Ezt választottuk. Hiszen - Indiáról mesélni muszáj, beszélni merészség, de mondani is valamit!?..."
Október 4. 21.35 a Nyitott könyv adásában Raffai Sarolta: Jöhetsz holnap is.
A műsorban az íróval Katkó István szerkesztő beszélgetett. Szerepelők: Szegedi Erika, Gyöngyössy Katalin, Tordy Géza, Tomanek Nándor, Hegedűs Erzsi, Bánfalvi Ágnes. Vezető-operatőr Bónis Gyula, rendezte Gaál Albert.
Október 5. 18.30 Szüret - riportműsor. Szerkesztő-műsorvezető Varga János, riporter Kovalik Károly, operatőr Bónis Gyula, rendezte Szűcs László.
19.30 Goethe bemutató volt Egerben, a miskolci Nemzeti Színház Clavio című művét mutatta be, a TV Híradót Lódi György szerkesztő-riporter és Végh László operatőr - a TV Híradó miskolci tudósítói - tudósították az eseményről.
22.10 Unokáink is látni fogják... - Osskó Judit műsora Zalaegerszeg új városközpontját mutatta be. Operatőr Sasvári Lajos, rendezte Endrődi Sándor.
Október 6. 20.25 Röpülj Páva! 1. döntője. Négy héten át folynak a Röpülj páva! című népzenei verseny televíziós döntői. A Tolna megyei székelyek csapata nyeri a népművészeti vetélkedőt. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont heti jelentése szerint a műsort a tévénézők 67% százaléka nézte meg ezen a héten, vagyis 5.36 millió néző. (Forrás: 1978/48 RTV Újság.)
A Petőfi Népe október 24-i száma írta:
"A legalkalmasabb időben rendezte meg a Magyar Televízió a Röpülj páva! népművészeti vetélkedőt. Még köztünk vannak a hagyományok leghívebb letéteményesei, őrzői, akik életük szerves részének tekintették a nemzedékeik során kialakult hagyományokat, ők még beleszülettek ezekbe a szokásokba, ők nem tanulták, hanem örökölték a különféle alkalmakra előírt viselkedést, magatartást. Életük nagy részét a népdalokat, a virágos mintákat, a csinosra és praktikusra forgatott agyagot termő közégben, töltötték. Olyan közösségben dolgoztak, laktak, ahol tekintélyt adott a néphagyományok ismerete, ahol fölnéztek a legjobb táncosra, énekesre, szövőasszonyra. Csalhatatlan biztonsággal megmondta bárki a faluban, hogy ki az első nótás, citerás, hol látható a legszebben pingált szoba. Képesség, tehetség és megbecsülés egyenes arányban áll itt. Kialakultak már az énekes, táncos népszokásokat művészi tudatossággal bemutató csoportok. Arra törekszenek, hogy megőrizzék, ami megőrizhető, színpadképessé tegyék az eredetileg saját szórakoztatásukra, saját érzéseik, hangulatuk kifejezésére előadott népdalokat, néptáncokat. Egy-másfél évtizede kevés amatőr együttes tudta hitelesen és hatásosan visszaadni a néphagyományokat, tíz-tizenöt év múlva bizony aligha léphetnek föl a most látott-hallott idős hagyományőrzők. A folytonosságot szolgálja a mostani Röpülj páva!, amelynél szebb, igazabb, szükségesebb sorozatról nem nagyon tudunk. A döntőben nyoma sincs a nemes vetélkedő első fordulóiban itt-ott tapasztalt művészkedésnek, hatásvadászatnak. A legtöbb helyen ráéreztek arra, hogy mit kíván, mit bír el a képernyő..."
Október 8. 20.05 Budapesti Művészeti Hetek,
Teréz - nagy feltűnést keltő tévéfilm Táncsics Mihály feleségéről. Írója Örsi Ferenc, vezető-operatőr Lukács Lóránt, rendezte Zsurzs Éva. Szereplők: Koltai János, Csomós Mari, Szabó Sándor, Venczel Vera, Gelecsényi Sára, Hámori Ildikó, Sütő Irén, Gombos Katalin, Végvári Tamás, Tábori Nóra, Bálint András, Juhász Jácint, Balázs Péter, Máday György, Nedelkovics Antal. A Tömegkommunikációs Kutatóközpont heti jelentése szerint a filmet a nézők 68% látta (5.44 millió). (Forrás: 1978/48 RTV Újság.)
21.50 In vivo - Selye János portréfilm. Operatőr Bodrossy Félix, rendezte Vas Judit. A portréfilm a korán elhunyt Vas Judit utolsó munkája volt, halála után Bodrossy Félix fejezte be a filmet.
A Filmvilág 1978/ 20. számában írta: Balázs György, részlet:
"Zsurzs Éva rendezői, Őrsi Ferenc írói sikere, hogy a feszültség másfél órán át fogva tartja a nézőt. A hely, idő, szereplők szinte kissé már erőltetett klasszicizáló egysége persze segít ebben. Az elnyomó erőszak s a szabadságért küzdő ellenállás viszonyáról e játék némileg egyszerűsítettebb, kevésbé motivált képet ad, mint amivel újabb irodalmunk, s filmművészetünk birkózott - ám e tévédrámának nem is ez a célja. Bevallottan arra törekszik, hogy történelmünk szereplőivé tegye azokat, akik nélkül egyetlen nagy ember sem vívhatja meg a maga harcait a nyilvánosság előtt, akik társaik a sikerért való fáradozásokban, az üldözés elleni védekezésben - mégis oly ritkán kerülnek a történelem színpadának reflektorfényébe. E játék révén - biztos vagyok benne - Táncsics feleségének emléke is része lesz történelmi köztudatunknak. Csomós Mari, Koltai János és társaik játékában hitelesen elevenednek meg a dráma alakjai, mindenekelőtt a kedves, okos, akaraterős Teréz."
Október 10. 19.30 a TV Híradó beszámol II. János Pál pápa megválasztásáról.
Október 11. 21.30 a MAFILM Híradó- és Dokumentumfilm Stúdiója és a Magyar Televízió nagy visszhangot keltő dokumentumfilmje a "halottlátó" asszonyról. Moldován Domokos írta és rendezte, operatőr Papp Ferenc, dramaturg Gere Mara.
22.40 Vita A halottlátóról - dokumentumfilm. Közreműködött Dömötör Tekla, Kunt Ernő, Voight Vilmos, Ranscburg Jenő, Örkény István, valamint a Miskolc-Diósgyőr Művelődési Központban vitatkozó közönség és a felsőtárkányi vezetőképző KISZ- tábor fiataljai.
A Magyar Hírlap október 6-án írta:
"Vita A halottlátóról. A mozik után október 11-én a televízió is bemutatja A halottlátó című filmet, mely országszerte nagy érdeklődést és vitákat váltott ki. A vita nyomán a televízió forgatócsoportja elhatározta, hogy 40 perces műsorban összegezi az elhangzott véleményeket. A vitafilm egyik helyszíne a diósgyőri Vasas Művelődési Ház volt, ahol másfél ezren nézték meg a filmet és mondták el róla véleményüket. Itt egyértelműen elítélték a halottlátó asszonyt. A másik helyszín a felsőtárkányi KISZ-tábor, ahol a fiatalok a gyászoló oldaláról próbálták megközelíteni a témát. Meghívottként Dömötör Tekla, Voight Vilmos és Kunt Ernő néprajzi szakember, Ranschburg Jenő pszichológus és Örkény István író vett részt a vitában."
A Zalai hírlap október 17-i számában írta Hári Sándor, részlet:
"Képernyőre került A halottlátó. Híre megelőzte, de nem múlta felül. Éppen ellenkezőleg. A film haladta túl a megelőző híradásokon és Moldován Domonkos emlékezetes Szerelmi varázslások című előző filmjén alapuló várakozásokat. Nemcsak a putnoki asszony csalárd üzelmeinek leleplezésére szolgáló dokumentum volt. Az is, de mindenekelőtt kultúrpolitikai tett, figyelmeztető valamennyiünknek és főbekólintóan ébresztő harangszó sokak számára, akik társadalmunk tudati állapotát csupán az emberek anyagi helyzetének javulásából ítélik meg. Nem vitás, kegyetlen film A halottlátó. Egy-egy képsora valóságos vesszőfutás azok számára, akik az emberek tudat-formálásáért felelősséget éreznek. Hát még itt tartunk? - tolul fel újra meg újra az arcpirító kérdés és az ember nem tud a helyén maradni, legszívesebben kikapcsolná a készüléket, ne lássa, ne is hallja honfitársát, huszadik, századi kortársát, aki könyörög egy ha-zugságért. S az asszonyt, aki fád, merev arccal megteszi ezt a szolgálatot és hazudik. De nem lehet, nem szabad kikapcsolni a készüléket."
A Kelet-Magyarország október 17-i számában írta Seregi István, részletek:
"Valószínű, hogy egyik kezemen meg tudnám számlálni azokat az utóbbi két évben a moziban vagy a televízióban bemutatott filmeket, amelyek akkora érdeklődést, vitát és vihart váltottak ki, mint az idén a mozikban már a tavasszal, nyár elején bemutatott, a képernyőn pedig most sugárzott A halottlátó című alkotás. Moldován Domokos filmje már a mozivásznon (a később készült kiegészítő, kísérő filmek nélkül), önmagában is leleplező alkotás. Minden olyan valakinek, aki figyelemmel és gondolkodva nézi, kritikus füllel hallgatja, mit mond a putnoki asszony, s hogyan mondja, miként visszakozik szavaival, ha azt látja, hogy melléfogott, hogy sablonos szövege nem talál célba, a négy-öt sablon egyike sem válik be. Ha még jobban figyelt az ember, azt is észrevehette, hogy a híres, halottlátó putnoki asszony közhelyeket mond. És szinte ugyanazokat ismétli, néhány variációban. Észrevehette, hogy a tudós asszony a nagyon gyámoltalanok, a külsőre is igen kétségbeesettek köréből választja ki azokat, akiket fogad, akiknek a halottjával beszélni fog. Tehát jól ismeri azt a fajta embert, akinek hiszékenységére építhet...
Mit várhatunk egy dokumentumfilmtől? Mindenekelőtt azt, hogy a tények feltárásával legalább elgondolkodtasson. Moldován Domokos filmje ezt elérte, de többet is tett ennél: leplezésével a nézetek változását is segítette."
A Népszava, október 17-i számában írta Vajk Vera, részletek:
"Moldován Domokos nagyszerű dokumentumfilmjét, A halottlátót és a fogadtatásáról, visszhangjáról készült vitaműsort 110 perces adásban mutatta be a televízió. Hétköznap este fél 10-től csaknem fél 12-ig: a szombat éjszakai előadások és a keveseknek szóló rétegműsorok szokásos időpontjában. Nagy kár, sőt hiba. Százezrek, milliónyi néző közös élményévé válhatott volna az izgalmasan érdekes, köz-figyelemre méltó film, ha jelentőségének megfelelő műsoridőben kerül képernyőre...
A film nem sérti senki érzékenységét, nem is ítélkezik, csak felmutat egy lappangva létező társadalmi jelenséget, egy szórványosan mutatkozó fehér foltot kultúránkban. Amire figyelni kell, ami türelmes, de hatékony cselekvést követel. Ezt a filmet és a hozzá fűzött véleményeket, gondolatokat mindenkinek látnia, hallania kellett volna. S nem virrasztás árán. Csakhogy aznap este a fő műsoridőben egy szokásosnál is gyengébb krimi foglalta el a képernyőt."
Tájékoztató az MSZMP KB Központi Bizottsága tagjainak az államközi kapcsolatokról, az ellenséges propagandáról, a nemzetiségi kongresszusokról, a közhangulat alakulásáról, a közvélemény kutató vizsgálatokról /1978. IV. negyedév/,
25. oldal:
"A televízió levelezési osztályára s a műsorkészítő osztályokra az előző negyedévinél 1271-el több, összesen 7422 levél érkezett. A levélíróknak és az ügyükben illetékes fórumoknak 7275 levelet írtak. Műsorokkal kapcsolatos észrevételt vagy kérést 678 levél tartalmazott, adásidőben viszont 1751-en hívták fel a közönségszolgálatot s mondtak dicsérő vagy bíráló véleményeket a sugárzott műsorról. /Az előző negyedévben 1061 volt a telefonhívás/.
Októberben nagy számban szóltak hozzá a Halottlátó című filmhez, szigorú büntetést, a tevékenység betiltását követelve; novemberben sokan reklamálták - a román televízióra hivatkozva - a Gazdag ember, szegény ember című sorozat folytatását. Decemberben - különösen a hónap első felében - a szokásosnál több, a Televíziót általánosságban bíráló névtelen levél érkezett. A levelekben gyakori volt a rosszízű kioktatás, a goromba hangvétel, a szidalmazás, a követelőzés. A karácsonyi műsorokért sok levélíró, telefonáló mondott köszönetet..."
(Magyar Országos Levéltár. - 288f 11/4379 MSZMP KB Információs jelentések.)
Október 12. 20.00 Budapesti Művészeti Hetek, Edward Radzsinszkij:
Beszélgetések Szókratésszel - tévéjáték. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Bíró Miklós, rendezte Mihályfi Imre. Szereplők: Kállai Ferenc, Benedek Miklós, Nagy Gábor, Drahota Andrea, Gera Zoltán, Szacsvay László, Benkő Gyula, Solti Bertalan, Tarján Györgyi, Horváth József, Pathó István, Turgonyi Pál, Pethes Sándor, valamint a BME Pantomim.
A Népszava október 17-i számában írta R.A., részlet:
"A tévéjáték híven felidézi az ókori Athén, a beszélgetve, vitázva tanító szókratészi iskola légkörét. Emberközelben, tanítványai körében látjuk a bortól és a szellemi élménytől szinte mámoros öreg filozófust, aki nyughatatlan, kétkedő igazságkeresésével megrontja az ifjúságot. Akiről elhisszük, hogy bölcs belenyugvással fogadja a halálos ítéletet, s aki a halálnál tragikusabbnak érzi, hogy tanítványai nem értették meg; örökmozgó gondolatait írásba foglalt, merev dögmákká torzítják. Kállai Ferenc színészi remeklése hitelesíti a drámabeli Szókratész figuráját, vonzó személyiségét, póztalan nagyságát. Elejétől végig töretlen ívű, kitűnő alakítás. Az író érdekes, jól jellemzett alakokat sorakoztat fel hőse híveiként illetve ellenségeiként. Közülük különösen Gera Zoltán és Horváth József szerepformálása tetszett. Mihályfi Imre rendező biztos kézzel vitte képernyőre az eredetileg színpadra írt drámát."
A Filmvilág 1978/21. számában írta Báron György, részlet:
"...Mihályfi Imre rendező is elsősorban az intrikákból, magán- és köz-életi bonyodalmakból kibomló eseménysort rendezte meg. Korrekt és pontos munkát végzett, kellemes látványt varázsolt a képernyőre. Elő-kerültek a kelléktárból az ilyenkor szokásos saruk és tógák, a dór és korinthoszi oszlopok, a boros kupák, serlegek és tálaik, rajtuk a lucullusi lakomák ínycsiklandó fogásai. Ebben a képi környezetben nemrég még talán Offenbach Szép Helénáját forgatták - ahhoz bizonnyal jobban illett. A látvány egynemű varázsa egybemosta a dráma lényeges és lényegtelen epizódjait, függönye mögött még azok a gondolatok is elrejtőztek, amelyek - némi rendezői kiemeléssel - még átmenthetek lettek volna. A főszerepet játszó Kállai Ferenc láthatóan maga is érezte, hogy szerepének hitele erős színészi megtámogatásra szorul. Kitűnően játszotta el minden helyzetben a gyermeteg kedélyű, tiszta erkölcsű bölcs férfiút, annak ellenére, hogy ehhez gyakorta sem a szöveg, sem a cselekmény nem szolgáltatott támasztékot. Mihályfi rendezésének egyébként is a színészvezetés az erőssége..."
Október 13. 20.30 a 2. műsoron Sakk-matt - közvetítés a Karpov - Korcsnoj világbajnoki döntőről. Szerkesztő-műsorvezető Vitár Róbert, közreműködött Bilek István nemzetközi nagymester. A műsor többször jelentkezett a döntő napjaiban.
Október 14. 16.30 Ménesek Díja ügetőverseny közvetítése, riporter Dávid Sándor és Sívó Róbert.
21.05 Déry Tibor: Talpsimogató - diákcsíny egy felvonásban. Dramaturg Kállai István, vezető-operatőr Hollós Olivér, rendezte Marton László. Szereplők: Dobos Katalin, Hernádi Judit, Homoki Magdolna, Kovács Nóra, Korcsmáros György, Peremartoni Krisztina, Tahi József, Tomanek Gábor, Vass Gábor, a Színház- és Filmművészeti Főiskola 4/a osztályának hallgatói.
A Népszabadság október 21-i számában írta Zappe László, részlet:
"...A Talpsimogatónak viszont ma is sikere van, ma is hat ránk, ma is szórakoztat minket, holott azok az idők is elmúltak, azokhoz képest is megváltoztunk. Mert nem elsősorban az ötvenes évek felidézésével, kifigurázásával, illetve az akkori kor egy jellegzetes típusának kigúnyolásával, leleplezésével hat. A dolognak ez csak az egyik fele. És Marton László rendezése nem is erre helyezte a hangsúlyt. Hisz mi sem lett volna egyszerűbb, mint korhű dekorációval ellátott egyetemi tanterembe helyezni a történetet, megtűzdelni néhány nagy tanítóinkra utaló gesztussal. Sokaknak bizonyára ez is nagy örömet szerzett volna, hisz nyilván kellemes érzés, hogy ma nevethetnek azokon, akiktől egykor féltek. A díszleteket tervező Jánosa Lajos azonban, összhangban a játék egészével, fontosabbnak találta a konkrét utalásoknál, hogy kevés tárggyal berendezett, elvont játéktere, pontosabban színpada - mert valójában közönség előtt, a nézők reakcióját is beszámító előadás felvétele volt ez a produkció - rideg, az igaz emberi kapcsolatokat megrontó, mesterkélt környezet érzését keltse, és Csengey Emőke jelmezei is inkább a stilizálást, illet-ve a különböző figurák alapvonásának kiemelését szolgálták, mint-sem a kor megidézését. A fiatal színészek - a főiskola negyedikes növendékei - pedig nem szüleik egykori alakját igyekeztek eljátszani, hanem a klasszikus vígjátéki figurákba építették be a huszadik századi elemeket. Mindezzel persze nem szakították ki gyökerestül Déry Tibor szövegét eredeti környezetéből. De olyan távolságot teremtettek a történethez, hogy ne csak azok értsék, akik bizonyos dolgokat a maguk bőrén tapasztaltak, és hogy ne higgyük: az ötvenes évek elmúltával elmúlt a karrierizmus, a képmutatás, elmúlt az igaz érzelmek alárendelése külsődleges érdekeknek és így tovább. Ez a játék megidézett egy kort. De nemcsak azért, hogy felszabadultan nevessünk ezeknek az időknek az elmúltán, hanem azért is, hogy ne feledjük a történelem tanulságait, hogy ne felejtsünk el ma sem választani: talpsimogatók legyünk-e vagy nemes, küzdő, szabadlelkű diákok (ahogyan ez utóbbi magatartást Ady megfogalmazta)."
A Magyar Nemzet október 1-i számában írta Lőcsei Gabriella, részlet:
"...A századfordulótól egy jókora ugrással érkezett el a szombat esti tévéműsor az ötvenes évek tájékára, a nem könnyed, de gyenge szórakoztató műfajoktól a valódi mulatságig. Déry Tibor diákcsínye, a Talpsimogató jelentett valódi szórakozást, jó példával szolgálva egyúttal arra is, hogy a műsorelegyítő jó szándékánál ezerszerte többet ér, ha mindenkit - korra, képzettségre való tekintet nélkül csakugyan az egész nézősereget - érdeklő darabot szemelnek ki össznépi mulatságul. Nos, a Talpsimogató Marton László rendezésében efféle műnek tetszett. A rendezés legfőbb elméssége az volt, hogy Déry Tibor írását meghagyta annak, aminek az író nevezte, diákcsínynek, s aminek az író szánta: ártatlanul elmondott, elevenbe vágó tanmesének. A diákcsínyt diákok, negyedéves főiskolai hallgatók adták elő, úgy, mintha műkedvelő színházi estre kukkantana be a tévénéző. Diákos, mit sem tudó ártatlanságuk egyszerre közelítette is a játékot ahhoz a korhoz, de távolította is tőle, amelyben megtörtént ama diákcsíny. És a mókás, korhoz kötött kortalanság egyszerre tette történelemmé és diákcsínnyé azt a világot, ahol vezérszólamok szerint fogant a szerelem, és karrierista okos fiúk tüsténkedtek a vezető állások körül. Talán éppen a tiszta gunyoros szókimondás tette e rövid játékot olyan mulatsággá, amelyen azok is kacagnak, akik Okos Elemérek, s azok is, akik az Okos Elemér-félék dühödt, de hallgatag ellenségei..."
Október 15. 16.50 A Jáki templom - Ézsiás Anikó szerkesztő és Lőrincz József rendező-operatőr filmje.
17.30 új történelmi sorozat indult: A magyarok elődeiről és a honfoglalásról. Szerkesztő Vikol Katalin, operatőr Hollós Olivér, rendezte Székely Orsolya.
21.35 Budapesti Művészeti Hetek és Zenés TV Színház bemutató, Hidas Frigyes: Bösendorfer. Szereplők: Barlay Zsuzsa, Gáti István. Dramaturg Ruitner Sándor, vezető-operatőr Kocsis Sándor, rendezte Vámos László.
A váltott műszakban dolgozók kedvéért és az értékekkel való gazdálkodás javítására megkezdik az 1. tévéműsoron sikert aratott bemutatók szombati megismétlését a 2. műsoron. A Rádió és Televízió Újság 1978/42. számában Simon Emil kérdezte Megyeri Károlyt, az MTV elnökhelyettesét a Magyar Televízió "Másfél program?"-járól. Részlet:
"A televíziónak mindig van és lesz mostanában korszaka. Értjük ezen azokat a heteket, hónapokat, amikor a kritikusok vagy a nagyközönség bírálata, figyelme fokozottabban összpontosul egyvalamire. Ahogyan mostanában a 2. műsor kerül gyakrabban terítékre. A hét esztendeje kezdett kísérleti adások után 1973 őszén önálló, állandó programmá vált. Örömszerzőként jött, de vitákat is kavart, kezdve a családi perpatvaroktól a nagy nyilvánosság előtt zajló csatákig.
Megyeri Károly elnökhelyettestől kérdezzük:
- Vajon a kezdet kezdetén hallott vagy olvasott felelős nyilatkozatok nem keltettek-e túlzott reményeket?
- A tervek valóban gyorsabb haladásra épültek, mind az adásidőt, mind az országos vételi lehetőséget tekintve. Ennek alapján születtek - és váltak ismertté - bizonyos célkitűzések, amelyek a 2. műsornak valamiféle megkülönböztető, állandó profilt szántak. Szóba került például, hogy a közművelődés ügyét szolgálja majd.
- Hogyan jellemezhetjük a valóságos helyzetet?
- Felméréseink szerint az előfizetőknek mintegy a feléhez jut el a 2. műsor. Az országos vételi lehetőség megközelítő teljességének eléréséig hosszú még az út, s amíg végig nem jártuk, az 1. és a 2. műsor reális munkamegosztásáról nem beszélhetünk. Természetes, hogy minden fontos, össznépi programot az 1. csatornán sugárzunk.
- Mit ígérhet a közeljövő?
- A műsorórák száma 1979-ben sem növekszik. Ha az építők a szentesi és a kabhegyi közvetítőállomásokat ígéretük szerint a jövő év közepéig átadják, az országos vételi lehetőség viszont kb. 70 százalékosra bővül.
- Ezzel már elvileg könnyebbíthetők az 1. műsor terhei?
- Talán az előbb említett össznépi műsorokból is több juthat a 2. csatornára. Továbbra is gond lesz azonban, hogy a nézők 30 százaléka még mindig nem láthatja. A számítások szerint egy százalék 75 ezer néző, tehát a javulás után is még két és negyed millió kirekesztődik a műsor megtekintésének lehetőségéből. Nem lebecsülendő szám! Ennek ellenére a jövő év végére a jelenlegi másfél helyett már két önálló csatornával számolunk, és munkaprogramunkat is ennek tudatában készítjük.
- Bizonyára gond marad az a kérdés is: mi mivel ütközhet?
- Meg kell mondanom, hogy e tekintetben magunk is töprengések, viták közepette keressük a legjobb megoldásokat. Elsődleges szempont magától értetődően a néző érdeke. Ügyelünk arra, hogy a legkiemelkedőbb produkciók szerepeljenek az 1. műsorban. Ezzel párhuzamosan természetesen figyelmet fordítunk a 2. csatorna kínálatára is. Azt hiszem, ma már senkiben sem merülhet fel, hogy ez az utóbbi valamiféle dugi-program, műsortemető. Fellelhetők ott a művészi és avantgarde kísérletek is, amelyeket a vájt fülűek néha számon kérnek rajtunk...
- A meg nem kerülhető nehézségek ellenére milyen új elképzelésről adhatunk hírt?
- A szombati ismétlésekről. Egy-egy, az első csatornán sugárzott tévébemutatót ismét műsorra tűzünk a 2. programban. Egyfelől azzal a céllal, hogy értékeinket termékenyebben hasznosíthassuk, másfelől pedig úgy véljük, hogy a váltott műszakban dolgozók tévé-időbeosztásában is segítünk. Feltételezzük persze azt is, hogy a szombati választási lehetőség kiterjesztésével a családi érdekellen-tétek felerősödnek, de akkor dolgozunk jól, ha minél több megtekintésre csábító értéket, érdekességet kínálunk.
- A hétközi bemutatót követő szombat délutáni-esti ismétlés rendje is hozhat gondokat. Előfordulhat, hogy az 1. programon csaknem mindenki látta a műsort, ebben az esetben az ismétlést nem nézik. Megeshet viszont az is, hogy zömében éppen azok az előfizetők nem látták, akikhez technikai okokból nem jut el a 2. műsor, tehát az adást ismétléskor sem nézhetik meg. Mi erről a véleménye?
- Mindezek - és a még tovább sorolható variánsok - olyan feltételezések, amelyekre szilárd műsorpolitikát alapozni képtelenség lenne. (Már csak azért is, mert a tartalmi értéket többre becsüljük a mutatósabbnak látszó, nézőszám-adatokkal való jellemzésnél.) Bízunk abban, hogy a nézők véleményének ismeretében, javaslataik, bírálataik birtokában egy-egy lépéssel mindig továbbjutunk, és nem utolsósorban két évtizedes tapasztalatainkra támaszkodva, elképzeléseinket közmegelégedésre hasznosíthatjuk."
Október 19. 17.30-22. 20 a Román Televízió estje.
Október 20. 19.30 a TV Híradó beszámol a debreceni Csokonai Színház nyíregyházi Krúdy bemutatójáról: Arany meg az asszony. Domokos Lajos szerkesztő-riporter és Zoltai Károly operatőr, a TV Híradó debreceni tudósítói készítették a tudósítást.
Október 21. 16.15 Parasztlevelek - a Szegedi Körzeti Stúdió műsora az első világháború idején a katonák és a hozzátartozók levelei alapján mutatta be a háborús időszakot. Forgatókönyv Réz Mária, szerkesztő Fülöp János, Galovics Lajos, Nyolczas Erzsébet, vezető-operatőr Rozsnyai Aladár, rendezte Orbán Tibor.
Október 25. 20.00 Szabó György - Hajdufy Miklós: Mire a levelek lehullanak... - tévéfilm bemutatója. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Czabarka György, rendezte Hajdufy Miklós. Szereplők: Lukács Sándor, Bordán Irén, Bánsági Ildikó, Sinkó László, Árva János, Bácskai András, Berényi Ottó, Ceglédi Sándor, Csíkos Gábor, Cs. Németh Lajos, Deák B. Ferenc, Farády István, Fekete Tibor, Gordon Zsuzsa, Győry Ilona,Hajdú Endre, Hajdufy Dóra, Hajszin Tibor, Holl István, Józsa Imre, Kern András, Konrád Antal, Kristóf Tibor, Krántiz Lajos, Lentz György, Major Pál, Mensáros László, Perlaky István, Raksányi Gellért, Soós László, Sörös Sándor, Sugár István, Szilágyi István, Szilágyi Tibor, Tarsoly Elemér, Temessy Hédi, Vári Éva, Velenczey István, Végvári Tamás, Zoltay Miklós, Zsurzs Kati.
21.30 Forradalom rakétákkal, mezítláb - riport-dokumentumfilm az Etióp Forradalom 4. évfordulójára rendezett Addis Abebai ünnepségekről. A filmnek egy órás amhara és angol nyelvű változatát is elkészítették az alkotók. Szerkesztő-riporter Elek János, operatőrök Czabarka György és Török Vidor, gyártásvezető Dunavölgyi Péter. (Az előzményeket lásd augusztus 22. és szeptember 17-nél.)
Október 28., Győri Imre, az MSZMP KB titkára levelet intézett Nagy Richárdhoz:
"Kedves Nagy elvtárs!
Etiópia forradalmi évfordulója ünnepségein jelenlévő párt- és kormányküldöttségünk tanúja volt annak az áldozatkész munkának, amelyet a Magyar Televízió stábja végzett Addis Abebában. Nagyszerű munkájuk és példás magatartásuk - az igen nehéz körülmények ellenére - mind delegációnk, mind vendéglátóink körében általános elismerést váltott ki.
Kérem Nagy Elvtársat, tolmácsolja köszönetünket a stáb és a Tófalvi József vezette műszaki kollektíva valamennyi tagjának ezért a segítségért, aktív közreműködésükért, amely hozzájárult a forradalmi évforduló méltó megünnepléséhez, a magyar - etióp kapcsolatok erősítéséhez."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 31. doboz MTV iratok.)
Berecz János, MSZMP KB Külügyi osztály, november 28-i levele Garai Róbert külügyminiszter-helyettes részére:
"Kedves Garai elvtárs!
Mint arról telefon tájékoztattuk, a Magyar Televízió előkészítette az Etiópiáról szóló 60 perces film öt angol és őt amhara nyelvű kópiáját. Az összes kiadás 677.824 Ft, ebből a valutában kifizetett összeg 317.168 Ft. Gyenes András és Győri Imre elvtársak döntése alapján javasoljuk, hogy a kópiákat kormány ajándékként adjuk át Mengisztu elnök budapesti látogatásakor. A film költségeit a Külügyminisztérium térítse meg az MTV-nek, a fejlődő országok részére biztosított segélyalapból. A fentiekről Megyeri Károly elvtársat, az MTV elnökhelyettesét is értesítettük."
(Magyar Országos Levéltár - XIX.J-1-j. 1978 KÜM Etiópia 1978. 41-6. -41.8.)
A TV Híradó később, december 3.-5-én számolt be Mengisztu budapesti látogatásáról, majd Chrudinák Alajosnak nyilatkozott, amit A HÉT december 10-i adásában láthattak a nézők.
Október 25.-27. között Budapesten tartotta konferenciáját a CIRCOM, a televíziós kutatók nemzetközi szervezete. Az MTV-t Rajnai András, az EKCS vezetője, televíziós rendező képviselte. Az utolsó napon záródokumentumot fogadtak el, amely a televíziós formanyelv további kutatási irányait és felhasználási módszereit határozta meg.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 31. doboz MTV iratok.)
A Rádió és Televízió Újság 1978/45. számában Nádor Tamás tudósított az eseményről, és idézte Sergio Borellit. Részlet:
"Fantázia a televízióban. Háromnapos nemzetközi konferencia bolgár, cseh, NDK-beli, lengyel, román, szovjet, jugoszláv, NSZK-beli, olasz, svájci, svéd, finn vendégekkel; tanácskozás, bemutató és vita az elektronikus és képkombináció jelene és jövője tárgyában - ennyit az október 25-26-27-i CIRCOM (a televíziók kutatócsoportjainak nemzetközi szervezete) találkozó fejlécéül. Az esemény komolyságát aláhúzandó a Prix Itália főtitkára, dr. Sergio Borelli elnököl - meglehetős vidámsággal, helyesebben: humorérzékkel. Megjegyezve, már műsoron kívül, vagyis a kérdező riportereknek: A szobrász sem szereti a követ, csak dolgozik vele. De töviről-hegyire ismeri munkaeszközeit, s a kő természetét. S abból, hogy az elektronikának ma még nincsenek Shakespeare-jei, s hogy alkalmazói közül senkinek sincs forró drót-ja az Úristenhez, még nem következik, hogy a tévének meg kell öregednie, mielőtt eljár felette az idő. S minthogy nem az új technika, a másféle technológia a lényeg, hanem a vele teljesebben ábrázolható ember, egyetlen magára valamit adó televízió sem engedheti meg magának a luxust, hogy rálegyintsen a másra, mely tulajdonképpen a tévének igazában csak most tanulgatott anyanyelve. Még akkor is így van ez, ha a kritika esetleg türelmetlen. Meg kell értenünk: a képernyőn nemcsak a valóság naturális mását lehet megjeleníteni, hanem a láthatatlant - gondolatainkat, érzelmeinket, képzeletünket - is láthatóvá tehetjük: az új eszközökkel. Ezért, akik itt a fantáziáról beszélnek, valójában a televízió kézművesei. Megcsinálják, vagy kívánják csinálni, amit csak sejtünk."
Október 26. 20.50 John Wyndham: Ördögi szerencse - tévéjáték. Televízióra írta Bogáti Péter, vezető-operatőr Abonyi Antal, rendezte Dobai Vilmos. Szereplők: Ferencz László, Inke László, Káldy Nóra, Kertész Péter, Kondra Irén, Paudits Béla, Sugár István, Tomanek Nándor.
Október 28. 20.00 Észnél legyünk! - részletek közvetítése a Vidám Színpad politikai kabaréjából, felvételről.
November
A Magyar Televízió és az Újvidéki Televízió közös munkatervének aláírása, egyebek között műsorok készítése és cseréje a Jugoszláviában élő magyarokról, ill. a nálunk élő szerb-horvátoktól. A dokumentumot magyar részről Megyeri Károly, a magyar Televízió elnökhelyettese, jugoszláv részről Slobodan Budakov, az Újvidéki Televízió igazgatója írta alá.
November 1. 19.30 a TV Híradóban Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr tudósítását láthatták a nézők a Vígszínházból, ahol bemutatták Wytold Gombrovitz Operett című darabját.
November 2. 20.00 a 2. műsoron ismeretlen magyar szerző: Constantinus és Victoria - költői játék közvetítése az Egri Várszínházból, felvételről.
November 4. 20.00 Erich Kästner: Az eltűnt miniatűr - tévéjáték. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Zádori Ferenc, filmre írta és rendezte Málnay Levente. Szereplők: Almási Éva, Bilicsi Tivadar, Balázsovits Lajos, Körmendi János, Őze Lajos, Tahi Tóth László, Kautzky József, Balázs Péter, Sinkó László, Tyll Attila, Velenczey István.
21.30 a Repülj Páva! eredményhirdetése és gála műsora.
November 5. 17.35 A vásári komédiától az új színházig - november 2-án nyitották meg az új színházat Győrött. A műsor epizódokat elevenített fel a város színházi életéből, 1742-től 1978-ig. Szerkesztő dr. Váradi György, forgatókönyv Bányai Gábor, műsorvezető Zétényi Lili, vezető-operatőr Bánhegyi István, rendezte Radó Gyula.
19.30 a TV Híradó beszámolt arról, hogy a Parlamentben aznap a Munka Érdemrend arany fokozatát vette át Sényi Imre, a Híradó rovatvezetője, a szerkesztőség egyik alapító tagja és Thurzó Gábor, a Televízió dramaturgja.
November 6., hétfő, rendkívüli adásnap!
9.50 indul a nagy sikerű Ping-pongsuli és Focisuli nyomán a Kosársuli. Szerkesztő-műsorvezető Rózsa György, rendezte Bánki Iván.
21.20 Ünnepi hangverseny - a moszkvai kongresszusi palotában, 1977. november 2-án rendezett ünnepi műsor ismétlése.
A Rádió és Televízió Újság 1978/45. számában a szerkesztő-műsorvezető így ajánlotta a nézők figyelmébe a Kosársuli című műsort:
"Az egyik amerikai iskola tanárát tornaóra közben telefonhoz hívták. Sietett, így hát a kezében levő labdát belevágta az udvar sarkában heverő őszibarackos kosárba. Mire visszajött, látta, hogy a tanulók önfeledten dobálják a kosárba a labdát... A sportág egyes történetírói szerint ekképp alakult ki a kosárlabda, napjaink egyik legnépszerűbb, leglátványosabb játéka. Igaz-e vagy sem - ne firtassuk.
Ami a sportág hazai sorsát illeti: az aranycsapat (Greminger, Simon és a többiek) EB győzelme óta igazi, nagy nemzetközi sikert, sajnos, nem mondhatnak a magukénak kosárlabdázóink. No, majd a gyerekek! - gondolták a Kosárlabda Szövetség vezetői, és a tévéseknek addig rágták a fülét, amíg a gyermekosztály el nem határozta: megnyitja a Kosársulit. A Ping-pongsuli és a Focisuli sikere után remélhető, hogy az új műsorsorozat vasárnap délelőtti óráiról sem hiányzik majd senki. Akinek halaszthatatlan dolga akad, a hét közbeni ismétléskor pótolhatja a mulasztottakat, láthatja a világsztárok csodacseleit, a dobókirályok technikáját, tanulhatja a szerelés fortélyait, és ismerkedhet a játék történetével, szabályaival, alapelemeivel. A sorozat csemegéket is kínál: újra gyönyörködhetünk a Harlem Globetrotters csillagainak trükkjeiben, és megtudhatjuk, milyen virtuóz labdakezelést lehet otthoni, szobai gyakorlással is elsajátítani. A közös tanuláshoz, edzésekhez szorgalmat, a műsorhoz pedig jó szórakozást kívánnak a Kosársuli tanulói, a TFSE minikosarasai, a Bp. Honvéd felnőtt válogatottja, s ugyanezt kívánja a szakértő Haris Ferenc, a rendező Bánki Iván és a szerkesztő-műsorvezető: Rózsa György."
November 7. 07.55 Kapcsoljuk Moszkvát - közvetítés a moszkvai Vörös térről, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából rendezett díszünnepségről. Sándor György egykori műsorigazgató mesélte a szerzőnek (Dunavölgyi Péternek), hogy Kádár János, aki nem nézett soha televíziót, egy alkalommal elmondta neki, hogy: Van egy kis hordozható tévém. Azt november 7-én reggel 07.50-kor be szoktam kapcsolni, megnézem, hogy milyen sorrendben mennek fel a szovjet politikusok a Lenin Mauzóleum mellvédjére. Ennyi nekem elég is a tévézésből, aztán már ki is kikapcsolom...
19.20 V.J. Pavlov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott budapesti nagykövetének ünnepi beszéde a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója alkalmából.
20.01 a 2. műsoron Németh László: Erzsébet-nap - dráma közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
November 9. 20.00 Benedek Katalin: Fent a Spitzbergáknál - tévéfilm. Dramaturg Litványi Károly, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Zsurzs Éva. Szereplők: Pécsi Ildikó, Avar István, Andresz Kati, Bakó Márta, Balázsovits Lajos, Benkóczy Zoltán, Csernus Mariann, Csurka László, Csűrös Karola, Dávid Ági, Dzsupin Ibolya, Gáti Oszkár, Horváth Pál, Ilosvay Katalin, Képessy József, Koncz Gábor, Lengyel Erzsi, Magyar Tibor, Mányai Zsuzsa, Őze Lajos, Péter Gizi, Székely Dávid, Szilágyi István, Varga Irén, Verebes Károly.
November 9., az Elnökségi ülés tárgyalta a Magyar Televízió műszaki helyzetét, berendezéseinek állapotát és az üzemeltetés problémáit. Az előterjesztést Kerpel Róbert műszaki igazgató készítette. Részlet a szóbeli kiegészítéséből, a jegyzőkönyv szerint:
"...El kell mondanom azt, hogy a magyar televíziózásra mi eddig kb. 1 milliárd 700 millió forintot fordítottunk beruházásból, aminek a többszörösét fizettük be az állampénztárnak, függetlenül attól, hogy ez idő alatt nemcsak a saját gépparkunkat, hanem felhoztuk a Posta adóhálózatát és felhoztuk a... vagy megszületett a magyar vevőkészülék gyártás és mikrohullámú átviteli technika, amely közvetlen származéka ennek a tevékenységnek, hogy a Magyar Televízió műsort készít. Hangsúlyozom: komplex módon beszélek. Tehát nem műszakiakról van szó, hanem a Magyar Televízióról van szó. Ennek kapcsán tehát érthető módon kb. két és fél - a mi számításaink szerint két és félszer kellett volna a technikánkat lecserélni ez alatt az időszak alatt, ami végső fokon teljes egészében nem sikerült. De az utolsó négy évben nagyon sok minden sikerült. És ez a 4 év gyakorlatilag azt jelentette, hogy évenként 1-1 színes kocsit, több mint 30 színes televíziós kamerát, vele ennyi filmkamerát, másfél tucat vágóasztalt és így tovább... Azért mondottam el, mert eljutottunk egy olyan fázisba, hogy gyorsul a technika fejlődése és újabb és újabb eszközök jelennek meg, amelyek világot járt munkatársaink előtt nagyon világossá teszik azt, hogy mi kellene még. És ugyanakkor Elnökünk csekkfüzete a fix összegre van kiállítva. Aminek a következménye az, hogy azt a fejlesztési sebességet, amelyet célszerű volna diktálni, és amelyet a műsorkészítő dolgozók elvárnak, feltételezhetőleg nem fogjuk tudni fenntartás nélkül teljesíteni."
(Magyar Országos Levéltár XXVI- A-9. 76. doboz MTV iratok.)
Ugyanaznap tárgyalta az Elnökségi ülés a 2. programon indítandó közművelődési műsorok tervét, ezek között szerepelt a 12x70 perces Tudósklub is.
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. Doboz.)
November 10. 20.00 TI és MI - nők és férfiak országos társasjátéka, több adásban később folytatódik. Forgatókönyv Liszkay Tamás, Szilágyi János és Vitray Tamás. Játékvezetők: Vitray Tamás (Budapest), Antal Imre (Miskolc), Szilágyi János (Kecskemét). Szerkesztő Vitray Tamás, társszerkesztők Roska Katalin, Sándor Anikó, Tóth Erika, vezető-operatőr Sík Igor, Szabados Tamás, Zádori Ferenc. Társrendezők: M. Lukács Ágnes, Born Ádám, vezető-rendező Simó Sándor.
A Hétfői Hírek augusztus 28-án a műsorról hírt adott, de aláírás nélkül:
"Új országos vetélkedőjáték a képernyőn. Hölgyeim és uraim! Ez a - még nem végleges - címe a televízió november 10-én kezdődő, hatrészes, új vetélkedő műsorának, amely minden második pénteken este kerül majd a képernyőre. Mit rejt a cím?
- Újfajta, s reméljük, országossá váló, nagy, össznépi játékot - válaszolja Vitray Tamás. Lényege: férfiak és nők nemes vetélkedése. Minden alkalommal két-két sportcsarnok a játék színhelye, valahol Magyarországon... Csak az adás napján derül ki, hogy melyik a nőké és melyik a férfiaké. Két játékvezető a helyszínen, a harmadik pedig a Szabadság téri stúdióban foglal majd helyet. A sportcsarnokiak délután ötkor kapják meg a feladatokat: kiket hívjanak be az este kezdődő mérkőzésre. Mondjuk, a város összes Istvánjait, vagy Dorottyáit... Szakácsokat és szakácsnőket. Tánccsoportokat vagy kosarasokat. Menyasszonyokat vagy nagycsaládos férfiakat... Este nyolckor azután a központi műsorvezető közli a versenyfeladatokat. Nem műveltségi erőpróba lesz, nem lexikális tudást kell bizonyítani, hanem ügyességet, rátermettséget, képességéket. A három játékvezető: Szilágyi János - aki egyébként az egész játék ötletadója -, Antal Imre és jómagam. Nem osztunk díjakat, a győzelem a tét. Ilyesfajta vetélkedőt tudomásom szerint még a világ egyetlen televí-ziója sem rendezett. Mi is kíváncsian várjuk, hogyan fogadja majd a közönség?..."
A Hajdú-bihari Napló október 28-i számában írta T. G., részletek:
"Tíz vidéki város bevonásával nagyszabású vetélkedősorozat sugárzását kezdi meg november 10-én a Magyar Televízió. Először Miskolc és Kecskemét, majd november 24-én Debrecen és Győr csapatai mérik össze az ország nyilvánossága előtt tudásukat, ügyességüket. A későbbi folytatásokban Pécs, Szeged, Tatabánya, Salgótarján, Szombathely és Zalaegerszeg csapatai is színre lépnek. A vállalkozás céljairól és terveiről Liszkai Tamásnál, a televízió szórakoztató és zenei főosztályának vezetőjénél érdeklődtünk.
- A televíziós szórakoztatásban mindig nagy szerepe volt a vetélkedőknek, játékoknak - mondta. Szerte a világon újra és újra feléled irántuk az igény, a kamarajátékoktól a szélesebb tömegeket bevonó megmozdulásokig. Ez az igény a közönség és a televízió részéről egyaránt jelentkezik. Nálunk nagy hagyományai alakultak ki ezeknek a műsoroknak, amelyeket a nézők jelenléte tesz különösképpen közvetlenné.
- Az új vetélkedő mennyiben különbözik az eddigi, sikeresnek mondott sorozatoktól?
- A kulturált szabadidő-eltöltés alapfunkciója, hogy az embereket engedni és tanítani kell játszani. Célunk a kollektív játékos kedv élesztgetése, amelynek haszna nagyon áttételesen kulturálisan és társadalmilag is érződhet. A TI és a MI című vetélkedő forgatókönyvét úgy igyekeztünk összeállítani, hogy a hagyományos tömeges versengések előnyeit megtartva kikerüljük a görcsössé vált mellékzöngéket. A hangsúlyt a könnyedségre, a játékosságra helyezzük; nem komor vagy komolykodó vetélkedőt akarunk rendezni, ezt a helyszínek - sportcsarnokok - sem teszik lehetővé; de azt sem akarjuk, hogy a 90 perces műsorok tartalmatlan, üres játszadozásokká váljanak. Élvezetes, szórakoztató esteket akarunk közvetíteni.
- Hogyan bonyolódik majd le a sorozat?
- A műsor alapötlete az, hogy a versenyben férfiak és nők mérik össze tudásukat, s csak az adás kezdete előtt négy órával, sorsolással dől el, hogy melyik várost képviselik a nők és melyiket a férfiak. A sorsolást az első, 16.50-es bejelentkezéskor a stúdióban ülő vezetőriporter végzi el, majd általános felhívást intéz az illető városok férfi és női lakosságához, hogy minél nagyobb számmal jelenjenek meg a sportcsarnokban. Oda a sorsolásnak megfelelően csak férfiak vagy csak nők léphetnek be. Ekkor már néhány konkrét feladat is elhangzik, amiket a TV Híradó előtt még egyszer megismétlünk. Az adások minden második pénteken 20.25-kor kezdődnek...
- A feladatok között a városok egymásnak tesznek fel helytörténeti kérdéseket is, de többségük nem kötődik konkrét helyszínekhez: az élet csaknem minden területét felölelik. Minden forduló meghatározott jelleget kap, amit időben közlünk. Egyetlen feladatra lehet előre készülni: a város neves személyiségeinek színpadi megjelenítésére. Az elbírálás is rendhagyó módon, mérleges licit alapján történik; a győztes az, aki felé a mérleg nyelve billen. Igazságot a stúdióban ülő 40 férfiből és 40 nőből összeállított társadalmi zsűri oszt."
November 11. 16.30 indul a Munkásarcok sorozat I. része: Tóth Pál közérzete. A Diósgyőri Gépgyár főművezetője életéről, munkájáról, politikai közérzetéről beszélt. Szerkesztő-riporter Brády Zoltán, operatőr Janovics Sándor, rendezte: Koltai Gábor.
20.00 újabb Zenés TV Színház bemutató, Offenbach: Párizsi élet. Dramaturg Bánki László, vezető-operatőr Molnár Miklós, rendezte Félix László. Szereplők: Agárdy Gábor (Gárday Gábor), Andai Györgyi (Kincses Veronika), Kalocsay Miklós (Fülöp Attila), Nagy Gábor (Gulyás Dénes), Márton András, Zsadon Andrea, Mikó István, Hüvösvölgyi Ildikó, Benedek Miklós (Rózsa Sándor), Medgyesi Mária, Kondrád Antal, Seregély Katalin, Galántay Aliz, Andresz Kati, Bakó Márta, Jutkovics Krisztina, Sugár István, Romhányi Rudolf, Varga Zsuzsa, Nádas Tibor, Füzessy Ottó.
A Rádió és Televízió Újság 1978/45. számában Brády Zoltán így ajánlotta a nézők figyelmébe a sorozatot:
"A gyanakvók szerint a sorozat nem mindig válik be - hacsak nem összefüggő cselekmény köti össze. A Munkásarcok önálló és egyedi portréfilmek sora, a cím csak a téma folytatólagosságát jelzi: munkásokról szól. A munkásosztály kifejezés nálunk már veszít időszerűségéből, hisz az össznépi társadalom fogalma már egyre inkább illik valóságunkra. A fizikai munkás elnevezés ma inkább már csak foglalkozást, hivatást jelent. Vajon mennyiben különbözik a mai munkás fogalma a régi, megszokott, klasszikus meghatározásoktól? Milyen a mai munkás; hogy él, hogy gondolkozik, hogy dolgozik, hogy látja szűkebb környezetét; a műhelyek és gyárak világát, s hogy érzi az országban történő dolgokat?
A portréfilm sorozatban olyan férfiak és nők szólalnak meg - egyen-ként -, akik felszabadulásunk környékén születtek; 33 éves rendszerünk neveltjei - alkotó, aktív munkásai. Tehát 40 év körüliek. Képességeik teljében dolgoznak gyárainkban, műhelyeinkben. A portréfilmekben igyekszünk feltárni életüket, életmódjukat, gondolkodásuk hátterét, és hogy hogyan érzik magukat. Milyen a köz-érzetük? Nemcsak a munkájuk, műveltségük érdekelte a sorozat készítőit, hanem az is, hogy miként fogadják be politikánkat, hogy érzik a negatív jelenségeket, mit jelez véleményük, pontosabban: mennyire érzik a mai Magyarország gondjait? Érdekelt bennünket az is, hogy miként próbálják egyetértve megvalósítani a párt elképzeléseit - mennyiben érzik magukénak például a határozatokat és a rendeleteket. Mit tudnak a gyárukat, üzemüket befolyásoló közgazdasági tényezőkről? Nem pszichoterápiás, analizáló beszélgetések ezek. Valós emberábrázolásokra törekszünk. Más és más körülmények között dolgozó munkásemberek véleményeinek térképpé való rajzolatai ezek a filmek, melyekből - elképzelésünk szerint - kirajzolódhat egy olyan kép a nézők előtt, amely eligazít mai valóságunkban."
November 14. 22.00 Kormos István portréfilm.
Beszélgetőtárs Csukás István, szerkesztő Bihari Sándor, operatőr Haraszti Zsolt, rendezte Eck T. Imre.
A Filmvilág 1978/23. számában írta Tandori Dezső, részlet:
"Ülünk egy óra hosszat, s úgy erezzük: milyen egyszerű volna, ha legalább évente visszakaphatnánk régi, elveszett dolgokat, lényeket, lehetőségeket. Pedig Kormos ebből a szempontból nem hagyott be-fejezetlenül, lehetőség formában semmit. Teljes egészében szólt ezen a filmen nemcsak a maga életéről. De teljes egészében arról az élet-ről, amit a mestereitől - nagyanyjától, József Attilától, Szíjgyártó Lászlótól, ismeretlen felnőttektől, nőktől, és barátoktól, sokaktól még - tanult. Ünnepélyesség nélkül szólt, úgy, ahogyan Kosztolányi nagy kései verseiben meg-megzendül egy hang."
November 14., az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya által összeállított jelentést (Grósz Károly) készített a Titkárságnak. A Politikai Bizottság 1973. május 22-i - az imperialista propaganda ellen folytatott harc tapasztalatairól és erősítéséről szóló - határozata végrehajtásáról; javaslat a további feladatokra címmel. Részletek:
"...A televíziós propagandában az Egyesült Államok már gyakorlati kísérleteket folytat a műholdak révén magvalósuló közvetlen műsorszórással. Ez várhatóan néhány éven belül a szocialista országokat, köztük hazánkat is érintő közvetlen nyugati televíziós adásokhoz vezethet."
A határozati javaslatból:
"7. Szükséges beindítani az ország területének jelentős részét besugárzó osztrák televízió, valamint az Ausztrián keresztül bejutó egyéb nyugati televízió műsorok rendszeres figyelését, fontosabb magyar vonatkozásairól esetenként a vezetés tájékoztatását. A titkárság megbízza a Magyar Televízió elnökét, hogy az érdekelt állami szervekkel együtt dolgozza ki a megfigyelés rendszerét. Az osztrák határ menti megyék pártbizottságai folyamatosan jelezzék az adások hatását a lakosságra.
Határidő: 1979. április 30. Felelős: az MTV Elnöke, és az Agit. Prop. Osztály.
8. Meg kell vizsgálni a műholdak révén megvalósuló közvetlen televíziós műsorszórás várható következményeit és ki kell dolgozni az ezzel kapcsolatos politikai és szakmai feladatokat.
Határidő: 1979. november 30. Felelős: Az Agit. Prop. Osztály, az Ipari, Mezőgazdasági és Közlekedési Osztály, a Magyar Televízió Elnöke."
(Magyar Országos Levéltár - 288f.2/1978. 27 öe.)
November 16. 22.10 Testvérpár - tévéjáték. Szakonyi Károly novellájából Téglássy Ferenc írta és rendezte. Ez volt a Pécsi Körzeti Stúdió első tévéjátéka. Szerkesztő Békés Sándor, vezető-operatőr Bárány György. Szereplők: Petúr Ilka, Kömíves Sándor.
A Filmvilág 1978/22. számában írta Füsi János:
"A Pécsi Stúdió - a mű szülőszobája - dicséretre méltó bátorsággal vállalkozott arra, hogy korlátozott lehetőségei ellenére belefogjon Szakonyi Károly novellájának filmre vitelébe. Az a bizonyos kamaszos darabosság azonban jobban érezhető a filmen, mintsem hogy a néző figyelme elsiklana fölötte. A TV hőskorának azóta feledésbe merült stílusjegyei helyenként régi ismerősként köszönnek vissza a képernyőről. S ha már kamaszkorról esett szó, a teljesség kedvéért tegyük hozzá a hasonlathoz; hiba lenne megfeledkezni arról, hogy a felnőtt nagyok is így kezdték. Reméljük, hogy a Pécsi Stúdió - amelynek ez az első önálló műve -, hamarosan megörvendezteti nézőit felnőttesebb, vagyis alaposabban kimunkált, nagyobb szakmai rutinnal megvalósított művekkel is. Az indulásból ítélve a várakozás korántsem reménytelen: kíváncsian várjuk a folytatást."
November 17. 20.25 Kell a jó könyv! - irodalmi vetélkedő országos döntője. Szerkesztő-műsorvezető Vágó István, vezető-operatőr Zádori Ferenc, rendezte Born Ádám.
20.01 a 2. műsoron beszélgetés dr. Bartha Dénes zenetörténésszel. Riporter Czigány György, operatőr Szilágyi Virgil, rendezte Csenterics Ágnes.
November 18. 19.30 Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Vecsei Marietta operatőr tudósítását láthatták a nézők a József Attila Színházból, ahol bemutatták Stanislaw Grochowiak Őrült Gréta című darabját.
November 19. 20.00-20.45 megemlékezés a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulójáról. Az MSZMP KB Politikai Bizottsága már jó előre gondoskodott arról, hogy a Televízió készítsen összefoglalót az aznapi ünnepi ülésről! A Politikai Bizottság 1978. szeptember 19-i ülésének jegyzőkönyve: "Javaslat a Központi Bizottság ünnepi ülésének előkészítésére.
A Politikai Bizottság ajánlja a Központi Bizottságnak, hogy a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordulója alkalmából 1978. november 19.-én /vasárnap/ délelőtt 10 órai kezdettel tartson ünnepi ülést. Az ünnepi ülés előadója Kádár János elvtárs, elnöke Németh Károly elvtárs legyen...
A Rádió és a Televízió kb. 30 percben tudósítson a Központi Bizottság üléséről;
archiválás céljából a Központi Bizottság ünnepi ülését színes filmen rögzítse a Televízió.
A Politikai Bizottság hozzájárul, hogy a Televízió a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából készülő filmjének forgatása során interjút készítsen Sarlós István elvtárssal."
(Magyar Országos Levéltár 288f -5/755 Politikai Bizottság.)
November 21., a TV Híradó moszkvai tudósítói, Tóth Károly szerkesztő-riporter és Zoltai Károly operatőr beszámoltak arról, hogy Moszkvában, a Marxizmus-Leninizmus Intézetben is megemlékező ünnepség volt az évforduló kapcsán.
November 20., hétfő, rendkívüli adásnap!
19.30 ünnepi hangverseny közvetítése a Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara megalakulásának 125 évfordulóján a Magyar Állami Operaházból. Szerkesztő Várbíró Judit, vezető-operatőr Márk Iván, rendező Apró Attila. A koncertet a Magyar Rádió és a Magyar Televízió közösen egyszerre, élőben közvetítette.
November 21., az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottság ülésének napirendjén szerepelt az OIRT/Intervízió tevékenységével kapcsolatos jelentés. A szocialista országok közötti érdekellentétek felszínre kerültek a televíziós (OIRT) együttműködésében is, erről tanúskodik a jelentés, részletek:
"...2. A Magyar Rádió és a Magyar Televízió kezdetektől fogva, széles területen, aktívan vesz részt az OIRT/Intervízió munkájában. Az egyes szocialista országokkal rendszeresen cserélnek műsorinformációkat és műsorokat. Ennek eredménye pl., hogy a TV Híradó három kiadásában a szocialista országokról sugárzott anyagok túlnyomó többsége intervíziós forrásból származik. Az elmúlt években kiajánlott anyagaink iránt is növekedett az érdeklődés, és ma már elértük, hogy az Intervízión belül, a szovjet televízió mellett a legtöbb híranyag a Magyar Televíziótól kerül átvételre.
A Magyar Rádió és a Magyar televízió megfelelő szinten képviselteti magát, és kedvező tevékenységet fejt ki az OIRT/Intervízió koordináló fórumain, műszaki és gazdasági szervezetében, a műsorcsere műszaki és információs rendszerében, a munka tapasztalatait összegező, elemző és az együttműködést ösztönző munkacsoportokban, a tanulmányi bizottságokban és egy-egy nagyobb jelentőségű eseményre létrehozott közös operatív csoportokban...
Meggyengült az OIRT/Intervízió aktivitása a szélesebb körű nemzetközi tevékenységben, s különösen az EBU/Eurovízióval való viszony alakításában. Csökkent nemzetközi súlya, főként a fejlődő világ országainak megnyeréséért vívott harcban.
A kialakult új helyzetnek számos összetevője van: a világpolitikai fejlemények, a szocialista országok közötti problémák, a műsorpolitikában megnyilvánuló ellentétek, s végül szervezeti-személyi problémák is.
Az okok között szerepet játszik, hogy az OIRT/Intervízió nem tartott lépést a nemzetközi helyzetben a helsinki tanácskozás után bekövetkezett változásokkal. Egyfelől nem hasznosította eléggé az ideológiai és külügyi KB-titkárok rendszeres találkozóin a nemzetközi helyzetről és az ideológiai harcról készített értékeléseket, az ideológiai együttműködésre kidolgozott ajánlásokat. Nem elemezte a helsinki záróokmányból adódó lehetőségeket, ennél fogva a közös munkát nem fejlesztette az új politikai és szakmai követelményeknek megfelelően...
Mindezek mellett az egyes szocialista országok belső helyzetében, tájékoztatáspolitikájában meglévő eltérések is problémákat okoztak. Ezek miatt ugyanis a tagállamok nem mutattak azonos érdekeltséget a közös szervezetek tevékenységében, ami fékezőleg hatott. Az együttműködést negatívan befolyásolták a szocialista országok közötti nézeteltérések is.
A közös munkát nehezítő tényezők oda vezettek, hogy a szocialista országok előnyben részesítették a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését. Ez döntően kihatott a szervezet egész tevékenységére... (Grósz Károly)"
A jegyzőkönyv szerint:
Jelentés az OIRT/Intervízió tevékenységével kapcsolatos tapasztalatainkról és a faladatokról. Előadó: Grósz Károly. Meghívott: Berecz János, Kiss Kálmán, Pálos Tamás, hozzászólt: Nemes, Grósz, Nagy, Hárs, Aczél, Tömpe, Győri, Berecz, Pálos, Óvári elvtárs.
"Az Agitációs és Propaganda Bizottság a jelentést tudomásul veszi. Az OIRT/ Intervízió a szocialista országokról szóló tájékoztatatás, a közöttük kialakult együttműködés és a nemzetközi ideológiai harc fontos eszköze. Szükséges, hogy az OIRT/Intervízió tevékenysége tartalmilag és szervezetileg továbbfejlődjék, megfeleljen a szocialista közösség politikai érdekeinek, a testvérpártok közötti sokoldalú ideológiai együttműködés követelményeinek. A Bizottság szükségesnek tarja, hogy az ideológiai és külügyi KB titkárok következő ülésén vitassák meg a szervezet munkájának tapasztalatait. Ezt megelőzően azonban szükséges a szovjet-magyar kormányközi vegyes bizottság és az SZKP-val kialakult pártközi együttműködés keretében a véleményeket egyeztetni. A KB-titkári értekezlet feladata az OIRT/Intervízió politikai munkájának továbbfejlesztéséhez segítséget nyújtani. A Bizottság javasolja, hogy a magyar párt támogassa a LEMP törekvéseit a technikai együttműködés gondjainak megoldására, amelyet a KGST keretei között kell megoldani."
(Magyar Országos Levéltár -288f 41/316 MSZMP KB Agit. Prop. Bizottság, Magyar Országos Levéltár XXVI-A-9. 42.. doboz.)
November 22., Grósz Károly előterjesztése alapján javaslat készül a Politikai Bizottságnak a Központi Bizottság 1978. december 6-i ülésével összefüggő agitációs és propaganda és tájékoztató munka irányelveire. Ebben az előterjesztésben javasolja, hogy a szakmai vitákat és témákat tárgyaló televíziós műsorok ne kerüljenek főidőben adásba. Részletek:
"I. A jelenlegi kiegyensúlyozott politikai légkört megőrizve el kell érni, hogy a közvélemény reálisabban értékelje gazdasági helyzetünket, megértse gazdaságpolitikai céljainkat és aktívan támogassa azok elérését...
II. A mennyiségi szemléletű tájékoztatást, agitációt váltsa fel az értékben gondolkodó, érvelő tömegpolitikai munka. Az intézkedéseket a társadalmi érdek oldaláról magyarázzuk; a propaganda tudatformáló tevékenysége ehhez igazodjon. A gazdaságpolitikai tájékoztatás, agitáció és propaganda mennyiségét nem szükséges növelni; gondoskodni kell viszont e munka minőségnek, hatásfokának javításáról. Biztosítani kell, hogy a tájékoztatási eszközök célirányosabban differenciáljanak. A szóbeli agitáció fórumain minden kérdésről, az összefüggésekről fenntartások nélkül szóljunk. A szakembereknek szóló műsorokat a rádió, a televízió ne közvetítse csúcsidőben; biztosítani kell számukra az átfogó tájékozódás lehetőségét a szakmai folyóiratokban..."
(Magyar Országos Levéltár - 288f.2/1978. 27 öe.)
November 22. 17.25 élő közvetítés a Népstadionból, a Bp. Honvéd - Ajax Amsterdam UEFA Kupa labdarúgó mérkőzésről. Riporter Knézy Jenő. A visszavágót is közvetítették Amsterdamból, december 6-án 20.10-kor, a riporter szintén Knézy Jenő volt.
November 23. 19.30 a TV Híradóban Ránki Júlia szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr tudósítását láthatták a nézők a Józsefvárosi Színházból, ahol bemutatták Jean Genett Cselédek című darabját.
20.00 A zárka - Hollós Ervin dokumentumregényéből készült tévéfilm bemutatója, az MKP évforduló kapcsán. Dramaturg Szántó Erika, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Rényi Tamás. Szereplők: Gáti Oszkár, Szirtes Ági, Bujtor István, Koncz Gábor, Bencze Ferenc, Kertész Péter, Kenderessy Tibor, Fonyó István, Tomanek Gábor, Hunyadkürti István, Dózsa László, Németh László, Kovács János, Tábori Nóra, Gerbár Tibor, Csurka László, Kránitz Lajos, Gabányi László, Szerencsi Hugó, Zoltai Miklós - és sokan mások.
A Rádió és Televízió Újság 1978/47. számából, Hollós Ervin ajánlójából részlet:
"Lehet, sokak számára semmit nem mond e kis szócska, pedig a zárka létezett, megvolt, élt. A Margit körúti katonai börtön II. emeletén a 73-as zárka. A börtönben természetesen sok zárka volt. A történet azonban a 73-as zárkában játszódott. Megtörténhetett volna a második világháború alatt Magyarországon funkcionáló börtönök bármelyikének valamelyik zárkájában, a gyűjtőfogházban, a sátoraljaújhelyi börtönben, a szegedi Csillagbörtönben, Vácott stb.
E film a kommunista párt és a kommunista mozgalom történetének néhány epizódját eleveníti fel. Egy olyan korszakban, amelyben az államapparátus szakavatott intézményei igen magasan fejlett technológiával próbálták - nem is egészen sikertelenül - elnyomni, háttérbe szorítani a demokratikus haladó mozgalmakat, üldözni és megsemmisíteni a kommunista pártot, a mozgalmat. Abban az azóta már alámerült, eltűnt korszakban a kommunista párt egyik legmegragadóbb vonása, a minden üldözés és elnyomás, az oly gyakori letartóztatási hullámok ellenére való újbóli és újbóli talpra állás és újrakezdés volt. Ebben az elpusztíthatatlanságban kifejezésre jutott az a megoldhatatlan és kibékíthetetlen ellentmondás, amely az akkor létező társadalmi rendszert jellemezte. A munkásnegyedekben, a gyárakban, a proletár lakótelepeken, a falvak szegényei által lakott alvégeken, az értelmiség legjobbjai között mindig újjászületett a kommunista párt, a kommunista mozgalom.
A zárka c. tévéfilm egy akkori kommunista szervezet életét eleveníti fel. Talán sikerült a korszaknak azt a sajátos levegőjét felidézni, amelyben olyan csoportok, szervezetek, amelyekről e film szól, minden időszakban, minden periódusban szép számmal születtek. Ezek közül is a második világháború alatt működött, egyik legkiemelkedőbb csoportnak az életét eleveníti fel A zárka. E szervezet vezetői is keresték a kettős illegalitásban élő kommunista pártot. Egy részük a harc dinamikája következtében sajátos utakon eljutott hozzá, másoknak ez nem sikerült. E történet egyben annak is bizonyítéka, hogy a forradalmi tradícióknak, a kommunista mozgalomnak milyen széles és mély talaja volt hazánkban..."
November 23., az Elnökségi ülés tárgyalta az Állampolgári és jogi ismeretek műsorsorozatának tervét, melyet az 1979/81-es évekre terveznek műsorba állítani. Részletek Sándor György előterjesztéséből:
"A Minisztertanács 3301/1977. számú határozatában döntött Az alapvető állampolgári és jogi ismeretek oktatásának kiszélesítéséről az iskolai oktatásban. Ebben a határozatban a Magyar Televízióra vonatkozó utasítás is szerepel: gondoskodni kell az említett ismeretek oktatásáról az Iskolatelevízió keretében....
A sorozat legfontosabb témaköreire javaslat: 1. Hazánk gazdasági élete. 2. Közösségek a szocialista társadalomban. 3. A szocialista állam és állampolgára. 4. Művelődés hazánkban. A javaslat szerint 1981-ben a pedagógusok felkészítő műsorait el kell készíteni, és 1982-ben kell majd sugározni."
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29.-30. doboz.)
Az állampolgári ismereteket az általános iskola 8. osztályában, a második félévben először 1984-ben oktatják.
A Fiatalok órája című tévéműsor felhívja nézőit: jelöljék meg, hogy véleményük szerint kik az év legkiemelkedőbb ifjú személyiségei, "az év fiataljai" - a művészetek, a tudomány és a közéletiség területeiről. A pályázat címe: Az én emberem.
November 24. 19.30 a TV Híradóban Moldoványi Ákos szerkesztő-riporter és Török Vidor operatőr tudósítását láthatták a nézők a Nemzeti Színházból, ahol bemutatták Maróti Lajos A számkivetett című darabját.
November 26., Schubertiáda - osztrák-magyar koprodukciós Schubert-műsor a szombathelyi Művelődési és Sportházból, a zeneszerző halálának 150. évfordulója alkalmából. Szinkrontolmács Radnóti László, műsorvezető Ernyei Béla, szerkesztő Fellner Andrea, vezető-operatőr Szalai András, rendező Bánki Iván.
November 29. 20.00 Fórum - világpolitikai kérdésekről. Szerkesztő Chrudinák Alajos, műsorvezető Sugár András, rendezte Kígyós Sándor.
21.30 Epizód - tévéjáték. Bodor Ádám novellájából Juhász F. István írta. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Ráday Mihály, rendezte Karinthy Márton. Szereplők: Juhász Jácint, Halász Judit, Béres Ilona, Szirtes Ádám.
November 30. 17.00-22.15 a Szovjet Televízió estje.
21.30 a 2. műsoron Illyés Gyula: Távozz tőlem angyal - monodráma közvetítése a Pécsi Nemzeti Színházból, felvételről.
December
1978-ban a közvélemény fokozott érdeklődéssel fordult Béres József új találmánya felé. Az Egészségügyi Tudományos Tanács december 11-i plenáris ülésén tárgyalta az ügyet, ennek jegyzőkönyvében szerepelnek a következők, részletek:
"...Az Onkológiai Intézetben Sugár prof. foglalkozott a Chinoin hivatalos felkérésére a cseppekkel és megállapította, hogy az nem toxikus, de hatástalan, a daganatsejt növekedését nem gátolja. Így a Chinoin gyár sem foglalkozott vele többet.
A társadalmi igény egyre nőtt, már-már tömegpszichózis méreteit öltötte. A Minisztérium hozzáállása az ügyhöz az volt, hogy adjunk objektív lehetőséget Béres Józsefnek, hogy bebizonyítsa állításait...
Béres dr. szakmai elképzeléseiről az ETT Gyógyszeralkalmazási Bizottsága, Knoll, Hollán, Lapis, Juhász, Sugár, Petrányi professzorok adtak véleményt. Szakmailag elfogadhatatlannak minősítették..."
Az ülés után az Egészségügyi Tudományos Tanács tájékoztatójából:
"A Béres-csepp a Herbária Országos Gyógynövényforgalmi Közös Vállalat szaküzletiben 1978 novemberében forgalomba került, a használati utasítás szerint erősítő szerként."
(Magyar Országos Levéltár - 288f.2/1978. 27 öe.)
A lipcsei dokumentum- és rövidfilm fesztiválon Chrudinák Alajos és Nagy József Háború a Szaharában című riportját külön diplomával jutalmazza a zsűri.
December 1. 20.25 Don Juan és a Kővendég - tévédráma, Tirso de Molina műve és Baudelaire verse alapján. Dramaturg Jánosi Antal, vezető-operatőr Kecskés László, televízióra alkalmazta és rendezte Rajnai András. Szereplők: Juhász Jácint, Moór Mariann, Szalay Edit, Miklósy Judit, Balogh Zsuzsa, Bodrogi Gyula, Bárdi György, Nagy Attila, Bozóky István, Prókai István, Szokolay Ottó, Perédy László, Benkóczy Zoltán, Sárosi Gábor, Pártay Lilla, Máday György, Sugár István.
Aznap az elnökség számára tájékoztató készült (1/1199/78) Néhány televíziós politikai műsor fogadtatásáról 1977-1978 címmel. Az Országos Levéltárban megtalálható dokumentumon kézírással látható: "Kapja Győri Imre et.", az MSZMP KB titkára. Részletek a tájékoztatóból:
"A Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1977-78-ban végzett vizsgálatai tükrében a politikai műsorok nézői fogadtatása a következőkben foglalható össze:
1./ Megkérdeztek egy reprezentatív mintát, hogy a tájékoztató műsorokat mennyien látják. 40% szerint a műsorok javulnak, 57% szerint változatlanok maradtak, 3% szerint gyengébbek lettek.
Két évvel ezelőtt 54% szerint javult, 43% szerint változatlan volt, 2 % szerint gyenge a politikai műsor.
2./ A TV Híradó nézettsége 1977-78-ban átlagosan 55-60%-os volt (22 héten történt vizsgálat adatai szerint), ami 4,400.00-4,800.000 nézőnek felel meg. A TV Híradó nézői között 6%-al több a férfi, mint a nő.
3./ A HÉT című politikai hetilapnak 1977-ben 22, idén 16 adását vizsgálták. 14 adásnak 46-54%-os (3,680.00-4,320.000 néző), 24. adásnak 55-66%-os (4,400.00-5,280.000 néző), az átlag lényegében azonos a TV Híradó nézettségével: 55-60% (4,400.000-4,800.000 néző). A HÉT tetszési indexe 75-82 pont között mozog, ami magyarán jó fogadtatásnak számít (100 pont a lehetséges maximum). A vizsgált 38 adásból 7 esetben fordult elő, hogy a vélemények között némi szóródás volt. 31 esetben teljesen egyöntetű volt a pozitív fogadtatás.
A belpolitikai műsoroknál:
Falujárás 15-16% nézettség (70-75 pont), Ipari kaleidoszkóp 4-9% (62-74), Megújulás (azonos az Ipari kaleidoszkóp adataival), Kék fény 81-84% (73-81), Mi újság van 6-8 (65-69).
Külpolitikai műsoroknál:
Panoráma 20% (66-69), Parabola 20% (70-78), Nemzetközi Stúdió 18-28 % (magas tetszés), Ismeri Ön Kapplert? 48% (69).
Mindezek azt jelzik, hogy a TV aktuális politikai műsorait az abszolút többségben sikeresnek, jónak és hasznosnak tartják. A bírált műsorok aránya néhány ezreléket tesz ki csupán"
(Magyar Országos Levéltár XXVI-a-9. 29. doboz.)
December 2.,
Én egy őrült lány vagyok - Zalatnay Sarolta műsora. Szerkesztő Módos Péter, vezető-operatőr Lukács Lóránt, rendezte M. Lukács Ágnes.
20.10 a 2. műsoron Shakespeare: Athéni Timon - tragédia közvetítése a szolnoki Szigligeti Színházból, felvételről.
December 6. 18.05 Folytatódik a Visszaszámlálás - Paks 1974-1980 című műsor, amely már öt év óta követte nyomon a Paksi Atomerőmű építését. Szerkesztő-riporter Bán János, vezető-operatőr Darvas Máté, rendezte Hubert István.
December 7. 20.00 Graham Green: A csendes amerikai - dráma közvetítése a Thália Színházból, felvételről.
December 9. 21.45 Marcello Mastroianni filmsorozat kezdődött, elsőnek Vittorio de Sica Napraforgó című filmjét vetítették le.
December 10. 21.30 Házigazda: Medveczky Ilona. (Az RTV újság a műsor alkotóit nem közölte).
December 13. 20.00-23.20 a Zweites Deutsches Fernsehen estje. Műsorvezető Elfi von Kalckreuth és Kertész Zsuzsa, szerkesztő Balla Éva.
20.30 a 2. műsoron Madách Imre: Férfi és nő - tragédia közvetítése az Egri Várszínházból, felvételről.
A Rádió és Televízió Újság 1978/50. számában Balla Éva írta:
"Televíziónkban első ízben kerül sor a ZDF (Zweites Deutsches Fernsehen) estjének megrendezésére. Az NSZK Mainzban működő, országos programot sugárzó, jelentős tévéállomásával hosszú évek óta tartó gyümölcsöző kapcsolatokat a nézők eddig is élvezhették, pl. számos népszerű sorozat formájában (A felügyelő, Derrick, Képtelen képes történelem, Vasárnapi koncertek stb.). Idén júliusban sugározták első alkalommal a Magyar Televízió estjét (melyben bemutatták Palotai Boris -Nemere László Zöld dió c. tévéjátékát, B. Révész László Az 1. ünnep c. dokumentumfilmjét, valamint Bartók Béla - Seregi László - Horváth Ádám A fából faragott királyfi c. balettjét. Az est magyar háziasszonya Poór Klári volt, német kolléganője Elfi von Kalckreuth, akivel most nekünk is alkalmunk lesz találkozni.). Az est műsorán szereplő, megrendítő témájú tévéfilm (A sztori) művészi gonddal ábrázolja két fiatal erőfeszítését egy napról napra fogyó élet megszépítéséért, őszinte, drámai képek pergetik ezt a valóságos homokórát, melyben az élet kiköveteli a maga szigorú törvényeinek rendjét. A szórakoztatásról a népszerű Margot Werner gondoskodik, nagyszerűen táncol, énekel egy derűs, kedves könnyűzenei összeállításban. Az este befejezéséül a ZDF zenei
felvételei közül a Chicagói Szimfonikus Zenekar Mendelssohn-hangversenyét sugározzuk, a világhírű magyar származású karmester, Solti György vezényletével."
December 14. 21.30 Déry Tibor: Philemon és Baucis - tévéfilm (készült belőle mozi változat is). Dramaturg Szántó Erika, operatőr Lukács Lóránt, rendezte Makk Károly. Szereplők: Bulla Elma, Páger Antal, Gálffy László, Máriáss József, Andresz Kati, Bánfalvi Ágnes, Balázsovits Lajos, Kádár Flóra.
20.00 a 2. műsoron a Világszínpad újabb adása. A TV forgatócsoportja 1978 nyarán részt vett a Nemzetek Színháza caracasi fesztiválján. A műsor egy kevésbé ismert világrész, Dél-Amerika színházi életről számolt be. Szerkesztő Bányai Gábor, operatőr Szalai András, rendezte Babiczky László.
A Rádió és Televízió Újság 1978/50. számában Szántó Erika írta:
"Mi az, ami Déry Tibor írásait - különösen szelídnek tűnő, halk szavú novelláit - kemény, feszültséggel teli drámákká teszi? Miért, hogy csendesen tébláboló, gyakran nem is cselekvő, csak tűnődő alakjai körül valamiféle robbanás előtti csend feszül? Az igazi magyarázatot sosem az esztétikai okfejtésekben, az írói mesterség titkait feltárni akaró elemzésekben lelem. Az írói-emberi magyarázatot ő maga adja: Mit őrizzen meg az író fiatalságából késő napjaira is? Tudása a világról ugyan szélesebb, bizonyára mélyebben szánt is, de kíváncsisága ernyedőbb, szeme fáradékonyabb, agyának érrendszere meszesebb, leleménye tompább. Egyet őrizzen meg épségben, akkor még bátran elengedheti tollát: a tiszteletet az üres, fehér papírlap iránt, amelyet íróasztalához ülve maga elé terít. Engem egy-egy önkéntelen mélyebb légvétel figyelmeztet még ma is arra, amikor golyóstollaimat a kezembe veszem, hogy izgatott vagyok: íráshoz készülődöm... - írja 1966 októberében. És egy évvel később, egy nyári délután: ...novella-gyűjtemény levonatait korrigálom... Én írtam volna? Egy dologra ismerek rá a legjobb esetben - ha jól odanézek -: a mondataim lüktetésére. Igen, úgy látszik, ezt a ritmust az én pulzusom verte ki, harminc-negyven-ötven évvel ezelőtt ugyanazt, mint ma... Hiszem, hogy az egyik legszebb magyar film, a Déry Tibor novellájából készült Szerelem rendezőjének, Makk Károlynak ebből az új Déry-filmjéből is az író szívverése hallatszik ki. S akkor nem volt hiábavaló vállalkozás."
A filmet a 2000-es évek első felében restaurálta a Magyar Televízió filmrestauráló műhelyében Kis Sándor, Makk Károllyal közösen. Ekkor előkerültek bizonyos korábban kivágott, kivágatott jelenetek is. Erről Makk beszélt Varsányi Gyulának (ami a Népszabadság 2010. október 29-i számában jelent meg):
"Makk Károly Philemon és Baucis című, 1979-ben készült filmjének ellenőrzése kapcsán kerültek elő negatívok, amelyeken a filmben nem látható jeleneteket talált. Érdeklődésünkre a filmrendező elmondta, saját elhatározásából rövidítette meg annak idején a Bulla Elma és Páger Antal kettősére épülő művet, viszont a záró képet - amely egy sebesült 1956-os felkelő (Gálffi László) mosolygó arcát mutatja - utasításra le kellett vágnia. Aztán visszatettem, de sajnos párhuzamosan fut a két verzió. A felkelőt ábrázoló az autentikus - jegyezte meg."
A Somogyi Néplap december 16-i számában írta L. L.:
"Sorra születnek Déry Tibor műveiből a maguk műfajában is jeles alkotások. Makk Károly Szerelem címmel a hasonló című novellából és a Két asszony elbeszélésből forgatott filmet. Fábri Zoltán a Befejezetlen mondatból sűrített filmmé 131 percet. Zsurzs Éva a Felelettel kísérletezett a televízióban, s ugyanott Esztergályos Károly novellákat gyúrt forgatókönyvvé. Színházi siker lett a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról. Bizonyára hiányos leltár ez a felsorolás. Makk Károly újabb kísérletét láttuk csütörtökön este, a Philemon és Baucis című novella tévéfilmváltozatát. A rendező forgatókönyvíróként - dramaturg Szántó Erika - ismét alkotó módon közelített a műhöz. Gazdagított, változtatott. Bár kissé hosszadalmas így, mégis helyük van itt az író Niki című kisregénye részleteinek, melyeket az öregember olvas föl a bóbiskoló öregasszonynak. Kort érzékeltet a kisregény; Ancsa János szabadulását. Nem tudja, miért zárták be, nem tudja, miért engedték ki. Makknak sikerül érzékeltetnie, hogy az első képsorok idillje hamis. A két idős ember derűje, belső békéje valahogy nincs rendjén. Akkor a néző még nem tudja, hogy az idő-háttér 1936 ősze. E kortárs Philemon és Baucis mesterkélt idilljébe azonban betör a világ, egy sebesült fiú személyében. S az öregasszony - korábbi áldozatukra hivatkozva: fiaik vesztek oda a háborúban - kiutasítja a sebesültet. A novellában kimondatlanul is ez válik drámai vétségévé, s halála - két golyó teríti le - szinte következmény, bűnhődés. Makk Károly a megoldással inkább a mitológiai változatot részesítette előnyben, így viszont le kellett mondania a Déry-mű szimbolikus erejű, szépen kidolgozott részéről: az öregember tanúja kutyája vajúdásának. Élet születik, amikor az öregasszony meghal. Igényes, sikerült vállalkozás ez így is. Makk Károly otthonos Déry világában. Még gazdagítja is a képet olykor--olykor. Talán csak azt nem sikerült neki megfognia, hogy a novella Philemonja néha utálkozik Baucisát és környezetét látva, undorodott ettől a magabiztos mosolytól, a körülötte a világos konyha és a terített asztal émelyítő tisztaságától. Páger Antal és Bulla Elma formált két emlékezetes figurát a házaspárból. Az operatőr, Lukács Lóránt jó munkát végzett."
December 15. 20.25 a Megkérdezzük a minisztert újabb adása - Puja Frigyes külügyminiszter válaszolt a levélben vagy az adás során érkezett kérdésekre. Szerkesztő Baló György, riporter Chrudinák Alajos, rendezte Kígyós Sándor.
21.10 G. G. Wodehause: A váratlan utazás -tévéjáték. Dramaturg Szántó Erika, vezető-operatőr Czabarka György, televízióra írta és rendezte Málnay Levente. Szereplők: Kalocsay Miklós, Szerencsi Éva, Balázs Péter, Tábori Nóra, Szilágyi Tibor, Garas Dezső, Bánsági Ildikó, Tordy Géza, Benkő Gyula, Mensáros László, Körmendi János, Velenczey István, Tyll Attila, Miklósy György, Kollár Béla, Metzradt Georgette, Zsolnay András, fh., Tomanek Gábor fh.
A Magyar Hírlap december 17 -i számában bögös írta, részlet:
"A kormány több tagja megjelent már a televízió képernyője előtt, hogy válaszoljon a nézőket foglalkoztató gazdasági és belpolitikai kérdésekre, de a Megkérdezzük a minisztert műsorában először pénteken este nyílt lehetőség kérdéseket intézni Puja Frigyeshez; aki - mint a beszélgetésben is történt rá utalás - éppen öt éve áll a külügyi tárca élén. Az egyórás műsor nézői és hallgatói egyszemélyes külpolitikai fórumnak lehettek a részvevői, hiszen a külpolitikai újságírók megszokott, szűk együttese helyett pénteken este - új fellépési stílust is nyújtva - egyedül a külügyminiszter válaszolt a levelekben és telefonvonalakon eljuttatott és Chrudinák Alajos által közvetített kérdésekre.
Az egyszemélyes külpolitikai fórumnak küldött 1242 kérdés is megerősítette, hogy az embereket szenvedélyesen érdeklik a nemzetközi élet eseményei, hazánk nemzetközi kapcsolatainak állapota. A műsoridő korlátai miatt csak a kérdések kis részére kaphattak választ az érdeklődők, de az ismertetett kérdések is érzékeltették, hogy a közvélemény milyen problémák iránt érdeklődik intenzíven 1978 végén. Kitűnt, hogy - valószínűleg a tájékoztatás mulasztásaiból- adódóan is - egyes olyan kérdésekről, mint például a hazánk részéről a fejlődő országoknak nyújtott segélyek összege, torz feltételezések élnek az emberekben. Az ismertetett kérdések nagy része a valós problémákat, gondokat: a szovjet-amerikai kapcsolatok kilátásait, a kínai vezetők nemzetközi tevékenységének hatását, a Varsói Szerződés tagállamai együttműködésének hatékonyságát, hazánk és a szocialista Románia kapcsolatainak állapotát, hazánknak a nemzetközi életben betöltött helyét érintették. Külügyminiszterünk - mint a nyílt diplomácia híve - a hozzá eljuttatott kérdésekre higgadtan és világosan válaszolt."
December 16. 20.50 Játsszunk musicalt! - szórakoztató műsor Sztevanovity Dusán szerkesztésében. A játékmester Tahi Tóth László, közreműködött Csákányi László, Benedek Miklós, Benkóczy Zoltán, Borbás Gabi, Hollay Kálmán, Gyabronka József, Kánya Kata, Maros Gábor, Patkós Irma, Sáfár Anikó, Szakácsi Sándor, Vogt Károly, Vallai Péter - és még sokan mások.
December 19. 17.50 Összeköt vagy elválaszt - a Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Gyoma és Endrőd között 800 méter a távolság, a két település előtt a jövőt a közös fellépés, az egyesülés jelentheti, erről szólt a film. Szerkesztő Bubryák István, riporter Pintér Antal, operatőr Rozsnyai András, rendezte Radó Gyula.
December 20. 21.40 a 2. műsoron Enn Vetemaa: Szent Zsuzsanna, avagy a mesterek iskolája - tévéjáték. Dramaturg Deme Gábor, vezető-operatőr Sólyom László, rendezte Havas Péter. Szereplők: Tábori Nóra, Agárdi Gábor, Vallai Péter, Gáspár Sándor.
December 22. 19.30 a TV Híradóban Tarjányi Ingrid szerkesztő-riporter és Hadházy László operatőr tudósítását láthatták a nézők a Madách Színházból, ahol bemutatták Szakonyi Károly A hatodik napon című darabját.
December 23. 20.00 a Gusztáv rajzfilmsorozat huszonkét újabb epizódját kezdik sugározni szombat esténként.
A Rádió és Televízió Újság 1978/52. karácsonyi számában ismertették a televízió elnöke által kiosztott nívódíjakat:
A Magyar Televízió elnöke az utóbbi idők kiemelkedő műsorai közül az alábbi produkciókat részesítette nívódíjban:
Bodnárné, Teréz, Tengerre néző cellák, Mire a levelek lehullanak, Beszélgetések Szókratésszal, Gazdag ember - szegény ember, Autók és emberek, Kettős arckép: Kocsis Zoltán és Ránki Dezső, Zene, zene, zene, Röpülj páva, Hunyadi László, Családi kör, Perújrafelvétel, Játék a GYIK-műhelyben, Jogi esetek, A halottlátó (Vita a halottlátóról), Zsámbék, A marhahústermelésről, Nemzeti kincsünk, a föld, Kötekedő, Főzőcske, de okosan, Nyugat-Szahara, Aratás Tiszakécskén, Őrjárat a zöldség körül, Hol a munkaerő?, 47 millió dollár.
A TV Híradóban látott riportokból a következők kaptak nívódíjat:
Kettesy Aladár szemészprofesszor, Az orenburgi gázvezeték avatása, Cigánytábor, VIT-utca, Színházi plakátkiállítás, Nyírség-kupa, A kincsesbányai Alba Regia barlang, tízrészes sorozat Kubáról.
Az aktuális politikai műsorok közül:
a Közgazdasági kislexikon és a Forradalom rakétákkal, mezítláb.
A fenti produkciók alkotócsoportjaiból nívódíjat kapott:
Hencz Dezső, Mihályfy Sándor, Róna György, Csáki Béla, Kiss György, Romwalter Béla, Czabarka György, Király Péter, Pintér Endre, Mátay Lívia, Blonszky Katalin, Sommer Katalin, Lukács Georgina, Szalay József, Czabarka Péter, Zsurzs Éva, Deme Gábor, Baji Tibor, Szirtes János, Plózer József, Császár Ferenc, Bobák József, Marafkó Béla, Berek Oszkár, Bogdán László, Gurbán Miklós, Lukács Lóránt, Baltigh Judit, Haraszti Lívia, Németh Józsefné, Csengey Emőke, Szántó Erika, Lovasi József, Márton István, Kende Júlia, Bartos Pál, Pénzes István, Sólyom László, Barta László, Horányi Mária, Hajdufy Miklós, Hertzka Vera, Dufner László, Schelb Gyula, Albert Tibor, Mihályfi Imre, Kiss Nóra, Kiss Mária, Borsos Tibor, Gáti László, Biró Miklós, Bodó János, Bucsi János, Boldizsár Károly, Czigány György, Vecsernyés János, Apró Attila, Csenterics Ágnes, Aldor György, Kovács Károly, Varjasi Magdolna, Abrusán János, Herbert István, Gellén Attila, Mester Imre, Lakits Ferenc, Szálai András, Tóth A. Pál, Czédly Imre, Lengyelfi Miklós, Kenyeres Gábor, Dékány György, Fekete Katalin, Antal Imre, Kudlik Júlia, Törökné Rácz Ilona, Nagy Károly, Dinnyés János, Szadeczky László, Pap András, Faludi Sándor, Wolf Antal, Haraszti Zsolt, Gombos Tamás, Mórotz Kálmán, Polgár Béla, Ruitner Sándor, Wolf Antalné dr., Csáki László, Jáger György, Benhardt Endre, Pellei István, Scheibner Károly, Szálai Z. László, Turi Tibor, Wieber Marianne, Kocsis Sándor, Váradi Györgyné, Gimes Katalin, Bajor Edit, Kaszáné Nagy Éva, Somogyi Péter, Pajor János, Szekeres Ferencné, Andor Péter, Timár László, Kovács Anikó, Hegedős László, Csikesz Gyula, Szilágyi Virgil, Füredi Vilmos, Terlanday Mária, Neumann László, Szélyes Zoltán, Molnár Zsuzsa, Trebitsch Júlia, Horváth András, Migray Gábor, Jakab Jenő, Surányi Lili, Karácsondi Miklós, Kovalik Károly, Fellegi Mária, Varga Vince, Márton József, Bánki István, Kapitány György, Szabó Jolán, Tréfás Imre, Molnár Margit, Kende Márta, Herzán Miklós, Tanos Tamás, Ali István, Bendiner Zoltán, Lévay Sándor, Dobai Sándor, Király Sándor, Kollányi Gyula, Chrudinák Alajos, Nagy József, Gombos László, Péterfay Attila, Pintér József, Major Sándor, Janovics Sándor, Várszegi Károly, Gábor Judit, Csonka Györgyi, Kiss Béla, Hídvégi Sándor, Dömötör György, Barta István, Galambos Károly, Csurgay Judit, Pósch Péter, Balogh Mária, Ráday Mihály, Horvát János, Varga János, dr. Kende Istvánné, Radványi Dezső, Fekete Anna, Molontay Károlyné, Elek János, Török Vidor, Dunavölgyi Péter, Mórocz Erzsé-bet, Kovács Zsuzsa, Békási József, Dobrás János, Bacsó Magda, Tarjáni Rudolf, Mészáros Kornél, Zsedényi Erzsébet, Gulyás Kati, Kelemen Endre, Lőrincz Zsuzsa, Bakos Tamás, Korbély Lajos, Nagy Sándor, Labancz Istvánné, Frank Ervinné, Udvorka Tiborné, Kosztolánszky Ferenc, Varga László, Peták István, Nepper Péter, Edelényi Péter, Glasz Árpád, Szabó Márta, Petrucz Miklós, Mócsi László, Décsi Anna, Nagy László, Kertes Ferenc, Schmidt István, Ardai Tamás, Dubovitz Péter, Hajdú Jánosné, Báti Alice, Koós Béla, Endrődi Sándor, Szentannay Tibor, Táskay Mihály, Pinczel Gyula, Rontó Tiborné, Erdélyi György, Czóbel Anna, Miszlay Gyula, Alberti József, Faludi Béla, Almási István, Devecseri László, Rácz Gábor, Papp Ferenc, Tóbel Béla, Becsi Zoltán, Kardos István, Domokos Lajos, Zoltai Károly, Szatmári Ferenc, Krämer Mária, Ránki Júlia, Hadházy László, Spánn Gábor, Fehér Sándor, Rófusz Ferenc, Szabó Ferenc, Bokodi Béla, Nagy Tiborné, Edelényi Gábor, Simon László, Pálfi Viktorné, Horváth Péter, Erős Péter, Szilágyi József, Choohol Károly, Mahrer Emil, Tamási Eszter, Békés Sándor, Wiedermann Károly, Hárságyi Margit, Bozsó Ferenc, Bárány György, Székelyhídi Attila, Kókány Jenő, Berdő László, Horváth Vera, Mónos János.
A külső munkatársak közül nívódíjat kaptak:
Abody Béla, Ajkay Klára, Bánki Zsuzsa, Forgács Ottó, György László, Horesnyi László, Horgas Béla, Janikovszky Éva, Merei Ferenc, Miklósy György, Moór Marianna, Palásthy György, Tamási János, Tóth Judit, Varga Zoltán, Zenthe Ferenc (Családi kör), Ádám Ottó, Sulyok Mária, Mészöly Dezső (Bodnárné), Breitner János (Szalmaláng), Csomós Mari, Örsi Ferenc (Teréz), Árkus József (Para-bola és más politikai műsorok), Bartos Miklós, Gerencsér Ferenc (Hol a munkaerő?), Dobor Dezső (sportműsorok szerkesztése), Dobray György (dokumentumfilmek rendezése), Garas Dezső (Autók és emberek), Gall István (Bösendorfer), Gyöngyössy Imre, Kabay Barna (Tengerre néző cellák), Halász Judit, Hegedűs D. Géza, Moldoványi József, Révész Mária, Végvári Tamás (Gazdag ember - szegény ember), Haumann Péter (alakításaiért), Hegedős Mihály (Telesport), Kapuvári Sándor, Szálkai Sándor (Kötekedő), Kardos Sándor (rendezői és operatőri munkájáért), Kállai Ferenc (Beszélgetések Szókratésszal), Kézdi Kovács Zsolt, Szabados Árpád (Játék a GYIK-műhelyben), Lázár István (Zsámbék), Lukács Sándor, Szabó György (Mire a levelek lehullanak), Moldován Domokos (A halottlátó), Petress István (Mindenki közlekedik és A HÉT), dr. Petrik Ferenc (Jogi esetek), Rab Nóra (Aratás Tiszakécskén és Őrjárat a zöldség körül), Romhányi József (szövegíró-munkájáért), Szabó Gábor (Perújrafelvétel), Szalay Zoltán (Röpülj páva), Varga Mátyás, Vámos László (Hunyadi László), Bajor Nagy Ernő (belpolitikai kommentárokért), Vértes Éva (az Egyesült Államokból küldött tudósításokért), Stefka István (TV Híradó-riportjaiért), Heincz Gábor (a TV Híradó központi szerkesztőségi szo-bája berendezésének terveiért).
December 28., a 2. műsoron Szophoklész: Philoktétész - tragédia közvetítése a Nemzeti Színházból, felvételről.
December 25. 21.35 "Ma önről álmodtam" - az osztrák, a bajor és a magyar
televízió koprodukciós Kálmán Imre-estje. Műsorvezető Nadja Tiller, a szereplők között Anna Moffo és Hermán Prey. Forgatókönyv Bánki László, szerkesztő Balla Katalin, vezető-operatőr Darvas Máté, társ-rendező Gém György, rendezte Günther Hassert.
Egy korabeli információs jelentésből:
1978. december 23-29-ig erjedő időszak eseményeinek visszhangjáról /52.szám, 3. oldal/:
"3. A karácsonyi ünnepek jó hangulatban, zavartalanul teltek el. A lakosság az áruellátással, a választékkal elégedett volt. Budapesten, Zala megyében kevés volt az élőhal. Több községben a felvásárlás miatt akadozott az ellátás rizsből, sóból, fűszerpaprikából, étolajból. Elismerő a visszhangja a televízió karácsonyi műsorainak; a gazdag program kielégítette a különböző rétegek szórakozási igényét. Széles körben dicsérték a MÁV, a VOLÁN és a posta zökkenőmentes munkáját." (Magyar országos Levéltár - 288f 11/4379 MSZMP KB Információs jelentések.)
Összehasonlító adatok
Televízió ellátottság rétegenként 1978-ban:
tévékészülék ebből színes tévé
szakmunkások 96% 3,3%
betanított munkások 94% 1,4%
segédmunkások 94% 0%
közvetlen termelés irányítók 98% 2,9
mezőgazdasági fizikai dolgozók 92% 1,0%
mezőgazdasági termelésirányító 100% 0 %
felsőfokú végzettségűek95% 5,5%
szellemi foglalkozásúak 97% 2,3%
önállók 87% 8,1%
Inaktívak: tanulók 99% 3,9%
háztartásbeliek 83% 2,1%
eltartottak 63% 5,5%
GYES-en lévők 92% 2,1%
nyugdíjasok81% 2,5%
A televízió készülékek 100 háztartásra jutó száma társadalmi csoportonként, sorrendben: 197619771978
munkásosztály 919699
szövetkezeti parasztság 848999
kettős jövedelműek 939799
szellemiek 100104109
inaktívak 556372
A televízió nézésre fordított idő, milyen gyakran néz televíziót, a megkérdezettek %-ában, sorrendben: 1974197519771978
minden adásnapon 42,061,168,570,6
hetente többször 31,0 16,213,314,8
hetente egy-kétszer 9,18,36,9
havonta egy-kétszer 11,04,12,92,3
Összesen: 84,090,593,094,6
A televízió műsorok nézettségi maximuma műfajonként, a felnőtt lakosság %-ában: 19771978
aktuális politikai műsorok 6663
rövidfilmek 4866
ismeretterjesztő, oktató műsorok7576
irodalom, művészet, próza6477
komolyzenei műsorok3229
könnyűzenei műsorok7754
tévéjáték, tévé-, bűnügyi filmek8581
filmsorozatok8281
vetélkedők 8571
vegyes szórakoztató műsorok 8581
sport és testnevelő műsor 6170
(Forrás: Jelentés a Magyar Televízió műsorpolitikai koncepciójáról 1979.
Magyar Országos Levéltár 288f.22/1979/ 15. Öe. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály.)
A következő összegek ellenében készültek műsorok a Magyar Televízió számára, 1000 Ft-ban, a sorrend:1975197619771978
A MAFILM műhelyeiben: 75 66 85 75 db
174.542,4 229.986,0 187.428,4 280.011,0
A PANNÓNIA rajzfilmstúdióban:44 81 78 53 db
17.266,3 25.577,0 23.523,6 25.499,0
A PANNÓNIA Szinkron Stúdióban szinkronizált játékfilmek:
300323 254 306
23.572,2 29.367,7 30.462,3 32.728,6
Összehasonlító adatok a magyar, a csehszlovák és a bolgár tévé vonatkozásában, 1978: MTVCSTBT:
műsoridő óra 4.316 6.300 4.800
heti óra 8312192
csatornák száma 222
stúdiók száma 5208
vidéki stúdiók 235
közvetítőkocsi 11* 59
létszám 2.9008.0003.300
saját gyártás óra 1.7262.960 2.200
(*ebből 4 stúdióüzemként működik.)
(Magyar Országos Levéltár 288f.22/1979/ 15. Öe.)
A TV Híradó 1978-ban 1068 riportot küldött ki, adott át külföldi televíziónak és 9074 darab külföldi tudósítást kapott.
1978-ban a Magyar Televízió 1. programján 207.154 perc műsort, a 2. programon 52.048 perc műsort, összességében 259.202 perc televízió műsort sugárzott.
(Forrás: korabeli TVH archívum statisztika.)
Felhasznált irodalom:
MTV archív adatbázisok
MTV TV Híradó statisztikák
MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.
A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.
Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai
Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)
Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai
www.tvarchivum.hu/tvtörténet - tévétörténeti honlap
Rádió és Televízió Újság 1978.
MTI híranyagok 1978.
Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története
Szegvári Katalin: KépernyŐseim 1990.
Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei
Polgár Dénes: Egy Polgár a nagyvilágban (kézirat)
Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.
Köztévé 1978, Aczél Endre szövege
Magyarország 1978
Népszabadság 1978
Népszava 1978
Hajdú-Bihari Napló 1978
Petőfi Népe 1978
Észak-Magyarország 1978
Magyar Nemzet 1978
Magyar Hírlap 1978
Magyar Ifjúság 1978
Esti Hírlap 1978
Szolnok megyei Hírlap 1978
Tolna megyei Népújság 1978
Magyar Ifjúság 1978
Vas Népe 1978
Kelet-Magyarország 1978
Csongrád megyei Hírlap 1978
Nógrád 1978
Társadalmi Szemle 1978
Békés megyei Népújság 1978
Élet és Irodalom 1978
Délmagyarország 1978
Magyarország 1978
Filmvilág 1978
Filmkultúra 1978
Film Színház Muzsika 1978
RTV Szemle 1978
MTI C 1978.
Szabad Föld 1978
Köznevelés 1978