Dunavölgyi Péter:

 

A magyar televíziózás története XXVIII/2. 1984. 

 

(II. rész)

 

A világban történt: Jurij Andropov 1984 februárjában meghalt. Akarata szerint Gorbacsov követte volna őt, de a közel hetvenes átlagéletkorú Politbüro Brezsnyev „famulusát”, a szintén agg Konsztantyin Csernyenkot választotta helyette. Csernyenko-éra egyetlen fenntmardt történelmi tette mivel rövidesen ő is meghalt -  a Los Angeles-i olimpia bojkottja volt amihez a szocialista országok is csatakoztak. 

Meghalt, Richard Burton angol színész, és Yves Montand valamint távozott az élők közül - merénylet áldozataként - Indira Gandhi, India miniszterelnöke is. Ugyan csak elhunyt Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt főtitkára. Mrs.Thatcher Pekingbe utazott és megállapodást írt alá kínai kollégájával arról, hogy Nagy-Britannia tizenhárom év múlva rendben és békében átadja Hongkongot. Lengyelországban megölték Jerzy Popieluszko, varsói papot. 

 

 

Magyarországon történt:

1984 januárjában fény derült az évszázad képlopására, melynek áldozata a Szépművészeti Múzeum volt. Kádár János fogadta Budapesten Margaret Thatchert, és Kim Ír -Szent. Tímár Mátyás, a nemzeti bank elnöke a legteljesebben nyilvánosság előtt mondta el, hogy a folyó évben 83o millió dollárt kölcsönt vettünk fel. 1984 decemberében a budapesti pártbizottság élére helyezték Grósz Károlyt. Meghalt Ferencsik János, a magyar művészeti életnek csak Illyéssel vagy Kisfaludy Strobllal mérhető nagy alakja, valamint Őze Lajos színész. Elhunyt Máté Péter, pop-énekes, aki nemzetközi fesztiválo­kon is gyakran képviselte a „magyar színeket".

 

A Magyar Televízióban történt: Az Elnöki Tanács Tömpe Istvánnak, az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott elnökének, 75. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta.

Elhunyt Halász Mihály operatőr, Karsai Lúcia, szinkron szövegíró, Kapusi Imre szerkesztő, Vincze Zsuzsa jelmeztervező, Deme Gábor dramaturg. Meghalt Piller Sándor szerkesztő, a TV - Híradó gazdasági rovatának vezetője, valamint Udvaros Tiborné, jelmezfelelős, aki sok – sok tv-filmben dolgozott.

Az egyik legnépszerűbb külpolitikai tévé-kommentátor, Ipper Pál (aki három évtizede ült a kamerák és mikrofonok előtt) el­búcsúzott a közönségtől: diplomáciai pályára került.

 

Poór Klárát, a népszerű televízió-riportert választotta alelnöké­vé a televízióban és rádióban dolgozó nők nemzetközi szerveze­teinek (IAWRT) budapesti tanácskozása. 

 

A Munka Érdemrend Arany fokozatát kapta Kolek Józsefné (Kolek Vera) a Magyar Televízió főszerkesztő – helyettese, A Munka Érdemrend Ezüst fokozatát Ballagó Géza főosztályvezető - helyettes, és Bodonyi István főgyártásvezető,  a Munka Érdemrend Bronz fokozatát kapta Mahrer Emil rendező (Sport osztály) , Palásti Pál osztályvezető, zenei szerkesztő.   

 

 

Július

 

„Miután rövid megszakítással több hetet külföldön töltöttem,- csak az utóbbi napokban észlelhettem azokat a „forradalmi" változásokat, amelyek televíziónk életében mostanában be­következtek. Például azt, hogy vég­re tudomásul vétetett a nyári idő­számítás, ha nem is teljes egészé­ben, de legalább félig, egy fél óra erejéig, kivéve a vasárnapot, amikor A Hét nyolc órakor kezdődik, még egy egész órát engedve így egyéb foglalatosságainkra. Vagy azt, hogy Marco Polo már nem kedden, ha­nem vasárnap jelentkezik kaland­jaival, s így a jövő héten például nem a megszokott sorozatra, hanem Mike Androsra vár az a feladat, hogy a kulturális magazin előtt a képernyő elé ültesse az ország né­pét, abban a reményben, hogy sokan utána is ott ragadunk.  (…) „ –írta Zappe László, Népszabadság, 1984. július 10.

 

Megjelent Ézsiás Anikó – Szakály István „Pusztuló műemlékeink nyomában „ című könyve az MTV – Minerva kiadásában. 

 

Negyedik évébe lép a pécsi stúdiónak a rokkantak nemzetközi évében, 1981-ben indult Sorstársak című adása, mely a magyar televíziózás történetében elsőnek vállalja a jeltolmácsolást, a hal­lássérült nézők számára is lehetővé téve az információk megérté­sét. 

 

A tervezetthez képest több színes televíziót kell piacra dobni — annyira nő az érdeklődés a színes iránt. 

 

A 2. tévéműsor vételét is lehetővé tévő új adó felépültéig le­szerelik a kornádi tévéadó régi antennarendszerét — átmenetileg gyöngül az 1. műsor vétele is. Siklóson új adó épül: a városban és környékén fogható már a 2. műsor is.

 

Milyen rovatai voltak ekkor a magyar teletext (képújság) adások­nak? Az MTI hírei, közlekedés, „Érdemes tudni", műsornaptár, meteorológia (külön: agrometeorológiai szolgálat), „Tele-infó", menedzser-, hobbi- és ifjúsági rovat, „Hová forduljunk?". (1984 során négy különböző típusú, képújságot is venni tudó készüléket hozott forgalomba az Orion és a Videoton.) 

 

Július 1. 21.00 Elkezdődik Giuliano Montaldo Marco Polo, című 8 részes olasz filmsorozat vetítése.

 

Július 3. 18.55 Emlékezés a primadonnára, Házy Erzsébet operett felvételeiből. Szerkesztő – riporter: László Zsuzsa, rendezte: Gedeon Judit.

 

Július 4. 18.20 Egy kormányprogram hétköznapjai. Szerkesztő – riporter: Puch Tamás, operatőr: Janovics Sándor, rendezte: B. Nagy Tibor.

 

19.30 A TV – Híradó munkatársai Bogyay Katalin szerkesztő – riporter és Butskó György operatőr a Parlamentben forgatott Fischer Annie kitüntetésekor  

 

21.30 Hotel Szlávy , dokumentumfilm, Szerkesztő: Dr. Halák László, operatőr: Forray Tibor, rendezte: Kárpáthy Mariann.

„(…) Néhány olyan felnőtt mu­tatkozik be, szólal meg dr. Hálák László szerkesz­tő-riporter kérdéseire vá­laszolva, akik - vele együtt - a Hotel Szlávy-nak becézett intézet lakói voltak egykor. Onnan, fo­kozottan hátrányos, a kép­telenségig lehetetlennek látszó starthelyről indulva jutottak el egy hétköznapi értelemben átlagosnak mondható, normális állam­polgári élethelyzetig. Ta­gadhatatlan: a megszólalta­tott embereknek nemcsak a kiindulási helyzete, ha­nem akaratereje, kitartása is   kivételes;   makacs   el­ el­szántságuk ellenerők, tár­sadalmi előítéletek, mind­untalan bezáruló bűvös körök sokaságán át juttat­ta őket névtáblához egy saját lakás ajtaján. Ezen a ponton véget ér a Kárpáthy Mariann ren­dezte film. Nem az a baj, hogy - talán idő híján - nem kérdez, nem vizsgál tovább, hanem az, hogy letaglózóan kerek, hogy kétségtelenül vége. (…) „ –írta Csáki Judit, 1984. július 6. Magyar Ifjúság.

 

Július 10. 18.00 Főorvos Szekszárdon, portré dr. Kelemen Endréről. A Pécsi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő – riporter: Gombár János, vezető – operatőr: Pálfy István, rendezte: Bükkösdi László.

 

19.30 A Híradóban naponta tudósít Aczél Endre Londonból, a dokkmunkások sztrájkjáról.

 

21.20 Stúdió’84 

 

Kié a Stúdió? Érdemes volna, hónapokra visszamenően, tüzetesen meg­vizsgálni, miképpen tükrözi _a Stúdió kínálata az éppen képernyő elé kerülő szerkesztő -műsorvezető személyiségét, érdeklődési körét, riporteri stílusát. Vagyis azt: a hét kul­turális érdekességeit, eseményeit összefoglalni hivatott mű­sor valóban a hét tényleges kulturális történéseit közvetí­ti-e, vagy a kínálatból azt, amit az adott műsorvezető épp érdekesnek vél. Mennyiben a műsorvezető magánügye a tájékoztatás, mennyiben adatik meg számára a jog, hogy szubjektív szempontjait helyezze a tájékoztatás objektív kívánalmai elé, vagyis: kié a Stúdió? Tüzetes vizsgálatok híján, ám a rendszeres Stúdió-néző tapasztalataira építve mondhatom: a Stúdió nem az enyém, nem a tied, nem az' övé, azaz nem _a mienk, hanem kizárólag a műsorvezető­ké. Egyszer az egyiké, egyszer a másiké, egyszer a harma­diké, de mert minden műsorvezető más és más, a műsor hol az enyém, hol a tied, hol az övé - és erre azt is mond­hatnánk, hogy éppen ez a jó benne. De nem jó. S nemcsak azért, mert a műsorvezetők között túlságosan nagy a kvantitásbeli különbség; hogy a név hallatán, a képernyőn feltűnő arc láttán már tudom: mikor fogok ko­moly, elemző, kritikai élű és elkötelezettségű riportokat, interjúkat látni, s mikor erőszakos, ám mégis csacska és felületes, riporteri tájékozatlanságot is gyakran eláruló, kizárólag a látványosságra építő, neves embereket, több­nyire művészeket, színészeket megszólaltató, de azok sze­mélyiségét bemutatni nem képes munkákat. Nemcsak azért, mert pontosan tudjuk: melyik szerkesztő-riporter faggatja meg a tényeket, s néz makacsul a tények mögé, s melyik hagyja kihasználatlanul legjobb lehetőségeit is, en­gedi uralomra jutni a felszín érdekességét, a mélység ér­tékei fölött. Azért sem jó, sem egyik, sem másik értelem­ben a riporteri személyiségek egyeduralma, mert a műsort az esetlegesség felhőjébe burkolja, s nemegyszer függetle­níti a tényleges eseményektől. Viszont: mit sem áhítunk inkább, mint igazi riporter-személyiségeket! Csakhogy: volna tippem arra, hogy az iménti típusok közül melyik az igazi személyiség s arra is, miképpen lehetne megszüntetni a műsornak,   a riporterek kvantitásbeli különbségéből fakadó értékkülönbségeit - s akkor a magam által feltett kérdésre is válaszolnék! In­kább legyen a Stúdió az okos, elemző, kritikus egyénisé­geké, mint a felszínen táncolóké: ha az megoldhatatlan, hogy a hét tárgyilagos, objektív kulturális tájékoztató mű­sora legyen. Melyben nem az dönti el, hogy melyik témá­ból születik tízperces riport, s melyik érdemel négy szót a Hírek rovatban, hogy a riporter szívének melyik, miképpen kedves. Hanem  az adott időszak honi, vagy hazai ér­dekeltségű külföldi eseményei között valóságosan mekkora súlya, szerepe van egyiknek, s másiknak. „ – írta Cs.Nagy Ibolya, Hajdú-Bihari Napló, 1984. július 19.

 

22.20 A szárnyas Rubik, dokumentumfilm, szerkesztő. Radványi Dezső, rioprter. Simon V. László, rendező:- operatőr: Edelényi Gábor.

„Az igazat, csakis az igazat, a teljes igazságot. Va­lahogy ilyenformán hang­zik az eskü szövege az angol bíróságokon. Erre gondoltam múlt hét kedden a képernyő előtt. Nem tudom, másokban mekkora hiányérzetet támasztott „A szárnyas Rubik". Gyanítom, a késői adás ellenére is sokan néz­ték, hiszen a Rubik név márka: a világsiker jelképe. A világsi­ker pedig,.Kis népnek ritka él­mény. Olyannyira, hogy neki még a nagy sikerekből is csak csonka jut. Példa rá épp a híres kocka, amelynek hasznát - nem én verem először dohra - jócskán lefölözték előttünk. Hát erről nem esett szó. Ez okozhatott, gondolom, sokakban hiányérzést. Azt viszont már nem tudják annyian (pedig ma­ga a televízió is foglalkozott ve­le korábban), hogy az idősebbik Rubi.k (akiről címe szerint   az egész film szólt volna) sokkal rosszabbul járt, mint a fia. A maga nemében egyedülállót alko­tott ő is, de ezt sajnos, nem lop­hatták el külhoni ügyesek, s így (noha a feltaláló évtizedekkel megelőzte korát) a találmány nem lett világsiker. A 'kocka esetében talán lehet vitatkozni a felelős­ségről. A Góbé repülőgép elől azonban szó szerint az impoten­cia, a fantáziátlanság, az illeté­kesek alkalmatlansága zárta el az utat (vagy ez, vagy az, vagy mindegyik). Erről nem esett szó. Ezért sustorgott bennem egyre türelmet­lenül a filmekből ismert fent idézett eskü szövege. A Góbé bizony már elmúlt 30 ' éves. És   még   ma sincs párja!  (…)” –írta –r –ó, Petőfi Népe, 1984. július 17.

 

Július 11. 21.15. Civil szerepben, Szilágyi Jánossal beszélget Kepes András.

 

21.55 A Telepódium bemutatója. Bornassin Anna: Bokonyi boszorkák, bohózat. Dramaturg: Kállai István, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Kazán István. Szereplők: Balázs Péter, Császár Angela, Cseh Mária, Kiss Mari, Kováts Adél, Moór Marianna, Straub Dezső, Szatmári György, Zana József.

„Mindig érdekes és sok hu­moros lehetőséget nyújtó „nők egymást közt" - alap­helyzet új, mai változatát láttuk - krimielemekkel összekapcsolva-feldúsítva - Barnassin Anna bohózatá­ban, melyet a Telepódium mutatott be. Persze, ahogy ez már történni szokott, ezúttal is hamarosan megjelentek a férfiak is a bakonyi erdész­házban függetlenséget és ki­kapcsolódást kereső lányok, s asszonyok körében. Almuk­ból felriadva, eleinte semmit sem sejtve-tudva, egyre job­ban a körözött, menekülő rablóbanda és az őket üldö­ző rendőrség küzdelmének kellős közepébe kerültek. Sok-sok mulatságos fordu­lat, vidám csetlés-botlás, ko­mikus hajcihő nézői lehet­tünk a „Bakonyi boszorkák" jóvoltából. Ha nem is formálódott-elevenedett meg előttünk sajátos karakterek sora és inkább a helyzetekből, semmint a jellemekből szü­lető humor vált meghatáro­zóvá, mégis jól szórakoztunk és nemegyszer szívből fel-felnevettünk. A bohózat leg­jobb hagyományait lelemé­nyesen felhasználó, a mai élet komikuma iránt fogé­kony és érzékeny íróként je­lent meg e művében: Bar­nassin Anna.

Méltán vívja ki elismerésünket azzal is, hogy kitűnő alkalmakat teremtett az önfeledt komédiázásra. Ezeket a szereplő színművészek, kiváltképpen a nők (Császár Angéla, Cseh Mária, Kiss Mari, Kováts Adél, Moór, Marianna) nagy kedvvel és igyekezettel aknázták ki Kazán István rendező avatott vezetésével, s e fontos, sajnos, alig-alig látható műfaj: a bohózat iránti hozzáértésének és szeretetének erőterében. „ – írta Illés Lajos, Népszava, 1984. július 17.

 

2. műsor – 19.20-22.50 A Lengyel Televízió estje.

 

Július 12. 21.25 Panoráma. Szerkesztő-műsorvezető: Benda László, rendezte: Born Ádám, főszerkesztő: Chrudinák Alajos.

„A múlt vasárnapi Hét már felcsigázott néhányunkat Pa­noráma-ügyben. Vártuk Chrudinák interjúját Arafattal. Kár volt nem mutatni az interjú kezdeti szakaszát. Ahogy Arafát nehezményezte Chrudinák korábbi „magatartását", az meg­ért volna egy ismétlést. Mindegy, úgy látszik reklámanyag volt (bár nem értem, hogy egy politikus zsörtölődése kötél­nek állása hogyan lehet reklámanyag, nem pedig értékes do­kumentáció.) Chrudinák ezúttal is elkápráztat bennünket; erényeit nem sorolom, mert úgyis csak kihagynék valamit. Nem az ő bű­ne, hogy az interjúból sem a PFSZ, sem Arafát tervei, jövő­je nem megfejthetek. Még sokáig nem lesznek azok, mert a világ azon szögletében, Arafát mondata, hogy a „politika nem állandó", az egyetlen állandó igazság.” – írta – írta Ungár Tamás, Békési Népújság, 1984.július 17.

 

A Rádió és Televízió Újság július 13-án közölte, hogy hosszú súlyos betegség után, elhunyt Udvaros Tiborné, jelmezfelelős, aki sok – sok tv-filmben dolgozott.

 

Július 13. 20.30 Mai ballada. Operatőr: Bornyi Gyula, rendezte: Vitray Tamás.

„Ha netán azt hitte volna valaki, hogy a modern élet viszonyai közepette teljesen elapad a népköltészetet, a folklórt évezredeken át létre­hozó teremtő erő, akkor meghökkenve és meglepődve nézhette a mélyen emberi szépségű, új tévéfilmet: a Mai balladát. Vitray Tamás rendezőnek és munkatársainak sikerült megörökíteniük egy régi ha­gyományokhoz kapcsolódó, jórészt ezeknek az elemeiből építkező, új népköltészeti al­kotás kialakulásának közvet­len indítóokait, társadalmi hátterét, s emberi történéseit. A szegény legény és a gazdag leány - „Kádár Kata" ősi konfliktusa! - született újjá „– írta Illés Lajos, Népszava, 1984. július 17.

 

21.25. Asperján György: Rohamsisakos Madonna, tv-film. Dramaturg: Litványi Károly, operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Várkonyi Gábor. Szereplők: Mádi Szabó Gábor, Kovács János, Reviczky Gábor, Páger Antal, Molnár Piroska, Rák Kati, Mihály Mariann fh., Szombathy Gyula, Nagy Attila, Engelbeech László, Farkas Ignác fh., Gados Béla fh., Hunyadkürty István, Mihály Pál, Németh László, Perlaki István, Pethes Csaba, Szerednyei Béla, Szerencsi Hugó, Szőke Pál, Vajda János fh., Vajda László.

„ A közvetlen - jelen, átala­kult, új faluja tűnt fel előt­tünk groteszk, a fekete hu­mortól sem idegenkedő, sza­tirikus-ironikus megvilágí­tásban a Rohamsisakos madonna c. tévéfilmben. Asperján György írta, a fiatalabb nemzedék kiváló egyénisége, aki több regényével, doku­mentumjátékával győzte meg olvasóit-hallgatóit ere­deti látásáról, problémaérzé­kenységéről s megjelenítő erejéről. Ahogy régebbi mű­veiben tette, most is az ala­posan és hitelesen kidolgo­zott, kis helyzetek, apró konf­liktusok, sajátos mindenna­pi tények, a múltat s jelent keverő-ötvöző történések so­kaságából építkezik. Ez az alkotásmód nemcsak az epikában, hanem a drá­mában is eredményesnek bi­zonyult, nem kis mértékben azért, mert a rendező: Várkonyi Gábor és munkatársai teremtő szellemben vállalták törekvéseit. (…) - – írta Illés Lajos, Népszava, 1984. július 17.

 

„Nem tudom, volt-e valós alapja Asperján György Roham­sisakos Madonnájának, de nem is érdekes, mert a történet, ha nem is tipikus, a résztörténések nagyon is azok. Varkonyi Gábor rendező hibátlanul érezte meg a játék stílusát. (…)” – írta Ungár Tamás, Békési Népújság, 1984.július 17.

 

2. műsor – 20.30 In memoriam Vaszy Viktor. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. Szerkesztő: Bubryák István, operatőr: Fodor Dezső, rendezte: Horváth Zoltán.

 

Július 18. 2. műsor – 19.05 Carlo Gozzi: Turandot,  kínai hercegnő, színházi közvetítés a zalaegerszegi színházból, felvételről.

 

Július 19. 18.15. Az Állami Népi Együttes Amerikában, riportfilm. Szerkesztő: Radványi Dezső, rendezte: Pintér Gyula. A filmet Kossányi Miklós a clevelandi Magyar Televízió tulajdonosa, és felesége forgatta.

 

19.30 A TV – Híradó munkatársai Rózsa B. György szerkesztő és Butskó György operatőr a Fórum Szállóban forgatott, ahol az MNB képviselői és  a Világbank képviselői aláírták a 4 millió dolláros hitelszerződést.

 

2. műsor – 21.50 Zenés nyári esték - Petőfi Sándor , Victor Máté: Bolond Istók. Szereplők: Tahi József (Viktor Máté) Csákányi László, Gobbi Hilda, Peremartoni Krisztina ( Serfőző Anikó), Hollai Kálmán, Pécsi Ildikó, Basilides Zoltán, Benkóczy Zoltán, a Kormotán együttes. Dramaturg: Szetanovity Dusán,  vezető – operatőr: Bónis Gyula,

 

Július 20. 19.30 A TV – híradóban Jurányi Anna szerkesztő – riporter és Fodor Balázs operatőr , a Híradó szegedi tudósítói anyaga számolt be a Szegedi Szabadtéri Színpad  Erkel : Hunyadi László, és Szörényi – Bródy: István a király műveinek bemutatóiról.

 

Július 20. 21.55 Péntek esti randevú, - a fiatalok szórakozási igényeiről, lehetőségeiről. Műsorvezető: Kövesdy Zsuzsa, és Nagy György. Közreműködik: Nagy Bandó András, Maksa Zoltán, és a Bergendy- szalonzenekar. Szerkesztő: Nagy György, vezető – operatőr: Kazinczky László, rendezte: Téglásy Ferenc. 

 

„ (…) Az önök kérték-et követő Péntek esti randevú - az ifjúsági szerkesztőség műso­ra - lényegesen más, sok­oldalúbb és átfogóbb képet tárt elénk a különböző kul­turális ágak, értékek iránti érdeklődésről, mint ahogy elébb láttuk. Pedig e problé­makörből a szórakozást emelték ki, és ebből a szem­szögből vizsgálták a fiatalok életét, szokásait, vágyait és igényeit, örültünk a valóság­feltárás őszinteségének, az érdekes, valóban élő, mai kérdésekről kibontakozó esz­mecserének és a probléma­megoldások meggyőző, pél­dát és inspirációt adó do­kumentációjának. Csak azt sajnáljuk, hogy e szerteágazó és sokféle elemből felépülő műsort jól összetartó műsorvezetők: Kövesdy Zsuzsa és Nagy György annyira félnek tartózkodnak a határozottabb állásfoglalástól, mintha valaki árgus szemekkel és nádpálcával állna mögöttük. Érdemes lett volna bátran kiállniuk a vita egy-egy
fontos gondolatáért és tovább fejtegetni a lényegre tapintó, távlatokat nyitó felismeréseket. Például az egyik fiatal hozzászóló megállapította azt, hogy a kultúra minden értéke, szórakoztatóvá válhat: a könyv éppúgy, mint ahogy másképp
és más helyzetben a tánc. Szívből reméljük, hogy az ifjúsági szerkesztőség folytatja - még érdekesebben és minél magasabb színvonalon! - az ifjúság legégetőbb mai kérdéseiről rendezett vitáinak sokat ígérő sorozatát. (Rendezte: Téglásy Ferenc.)” –írta - Illés Lajos, Népszava, 1984. július 24.

 

Sorozat indul Csingiz Ajtmatov szovjet-kirgiz író megfilmesí­tett műveiből, július 21-én (21.50)

 

20.35 Operettest Gyuláról. A Gyulai Várszínház és a Magyar Televízió közös műsorának közvetítése a Gyulai Várszínházból. Szerkesztő: Lengyelfi Miklós, vezető –operatőr: Szalay Z. László, rendezte: Koltay Beáta.

 

Július 22. 11.30 Közvetítés a Lutheránus Világszövetség VII. világkongresszusának megnyitójáról., a Híradót, a kongresszus több napos  eseményeiről és parlamenti fogadásukról Murányi László tudósította. 26-án Kádár János is fogadta a kongresszus vezetőit.

 

Július 24.  22.30 Szervátültetés – Magyarország 1984. A filmet készítették a Színház és Filmművészeti Főiskola növendékei: Kothy Judit, Lukin Ágnes, Vecsernyés János, Radnóti Katalin.

 

Július 27.  20.30  Mestersége színész:  Tolnay Klári. Szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Illés János, rendezte: Török Ilona.

70 éves volt Tolnay Klári. Ebből az alkalomból sorozat vitte képer­nyőre a szereplésével készült filmek legjavát. Ezen a napon a TV-híradó számolt be Tolnay kitüntetéséről (Bogyay Katalin szerkesztő – riporter, Baranyi István operatőr), a művésznő a Magyar Népköztársaság Zászlórendjét kapta.

 

Július 28. 2. műsor – 19.30 Zenebutik. Juhász Előd műsora.

„Való igaz, a műsor kezdet­től fogva vállalta, s vállalja továbbra is, hogy a legkülönfélébb zenefajtákat nép­szerűsíti, így kerülhet össze benne - farkas és bárány - kemény rock és - mondjuk - Beethoven. Ez ellen nem is lehet kifogása senkinek. Érthetetlen azonban, ha a maguk nemében színvo­naltalan énekesek, „zenecsiná1ók'', zajár­talmat keltők kapnak lehetőséget, hogy fantázia nélküli, innen-onnan származó, unalmasan nyekergő „dalaikat' előadják, ordítóan rossz hangon, hibás énektechni­kával, bosszantóan kellemetlenül hami­san. Alig lehet erre szükség, még abban az esetben sincs, ha bejelentik, hogy ez vagy az a szám most jelenik meg nagy­lemezen. Aki kedveli, akarja - s igé­nyeit leszállítva élvezi is -, ám vegye meg, de ne kényszerítsük milliókra a ki­váló áruk fórumán bizonyára emblémára méltatlan számokat.”  - írta I.M. Szabad Föld, 1984. augusztus 4. 

 

Július 29. 17.55 Wörti tó rózsája – 1984.

Az ausztriai Wörti tó mellől jelentkezett öt tévétársaság (köz­tük a Magyar Televízió) közös szórakoztató műsora. A magyar műsorvezető: Gyulai István volt.

 

Július 31.  19.30 a TV – Híradó műsorában, az egyik legnépszerűbb külpolitikai tévé-kommentátor, Ipper Pál (aki három évtizede ült a kamerák és mikrofonok előtt) el­búcsúzott a közönségtől: diplomáciai pályára került. Moldoványi Ákos búcsúztatta.

„A múlt hét legvárat­lanabb, eseménye a keddi Tv - Híradóban csa­pott le a gyanútlan né­zőre. Folydogált minden a maga medrében, Ipper Pál felsorolta a nagyvi­lág híreit, Moldoványi Ákos szokásos fordulatá­val - „ezek után lás­suk hazánk mai napja­inak eseményeit" - kez­dődtek a belföldi ripor­tok, egészen a sportkrónikáig. Akkor kilépett konszolidált asztala mögül a két kommentátor és a baljós színezetű rendkívüliségben Ipper Pái elköszönt.

Kié lesz a kedd, ezentúl a Híradóban? A kérdés jóval később to­lakodott, elő, az első reagálás a sajnálkozásé volt. Kedvelem Ipper Pált, a rádiós- és tévé - személyiséget, számított, hogy mit mond, az is, hogyan. Tudtam, szeptemberben elmondja, mit kell tudni az ENSZ-ről, négyéven­ként felvilágosít az ame­rikai elnökválasztás elek­tori rendszeréről, azt is megszoktam, hogy eny­hülési, leszerelési kon­ferenciákról ő jelentke­zik, fegyverkezési ügyek­ben mindig hallatta hangját, és hűen apro­pó sajnos sok volt a Hír­adó külföldi blokkja­iban.  Infarktusa után a dohányzás ártalmasságáról készített interjút. Az­zal búcsúzott, hogy szívének árt a televíziós munka, de diplomáciai testületiben még dolgoz­óinat. Ez ma is foglalkoz­tat. Tudom, hazánk bé­kés ország, de ennyire? Vagy búcsúzóul még pá­lyánk presztízséért kí­vánt tenni valamit Ip­per Pál? Ránk fért. – írta Budai Rózsa, a Vas Népe, 1984. július 8-i számában.

 

20.30 Az európai ember , sorozat VIII/1. része. Folco Quilici, a világhírű olasz dokumentumfilm rendező, 22 or­szágon vitte át nézőit, Az európai ember című sorozatában. A so­rozatot - melyhez sok magyarországi felvétel is készült - ekkor kezdte sugározni a Magyar Televízió. 

 

 

Augusztus 

 

Az Abigél című tévésorozat főszereplője, Szerencsi Éva nyeri az olasz Oriolo Romanóban rendezett I. nemzetközi tévéfeszti­válon a legjobb női alakítás díját.

 

Szecskő Tamást, a Magyar Rádió kötelékébe tartozó Tömeg­kommunikációs Kutatóközpont igazgatóját négy évre a Tömeg­kommunikáció-kutató Nemzetközi Társaság (IAMCR) főtitká­rává választják. 

 

Meghirdették a Rádió és Televízió Újságban a Ki miben tudós? 1984-195 Magyar irodalom versenyét.

 

 

Augusztus 1. 22.05. Mestersége: színész, Szabó Sándor.

Műsorvezető – szerkesztő: Dr. Váradi György, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Török Ilona.

 

Augusztus 2. 20.00 Dékány András a Híradó győri tudósítója és Hornyai Sándor, Sárisápról tudósított arról, hogy a helyi „Új Élet TSZ”-ben ,megkezdték a Primo személyi számítógépek gyártását. 

 

Augusztus 4. 2. program, Zenés nyári esték- Batók: A kékszakállú herceg vára. Szereplők: Sass Sylvia, Kováts Kolos,  vezényelt: Solti György. Operatőr: Márk Iván, rendezte: Szinetár Miklós.

 

Augusztus 7. 20.00 Bogyay Katalin szerkesztő-riporter, Baranyi István operatőr tudósított a Híradóban arról, hogy Budapesten forgatott „ A sortűz egy fekete bivalyért” című filmben  Jean Luis Trinignan és Jean Rochefort

 

21.30 a Televízió műsorra tűzte Bacsó Péter „A tanú” című filmjét. 

 

Augusztus 8. 21.15 Pap Károly: Nyolcadik stáció, tv-film. Operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Lajko Lakatos József. Szereplők: Puskás Tamás, Csomós Mari, Benkő Gyula, Horváth Ferenc, Ambrus András, Ágh Éva, Darás Léna, Darvas Magda, Kádár Flóra, Lésay Klára, Máté Eta, Pádua Ildikó, Simon Éva, Surányi Imre.

 

Augusztus 9. 20.00 A Tv – Híradó beszámolt arról, hogy egy svájci kis falú Celigny temetőjében ezrek vettek búcsút Richard Burton-tól, aki 1925 -ben született a Dél- Wales-ben, Oxforban járt egyetemre, ott lépett először színpadra, diákszínjátszóként. 1953-ban került az Old Vic társulatához. Több mint 50 föszerepet játszott filmekben is.      

 

Augusztus 12. 22.05. Eleitől fogva … portréfilm Mocsár Gáborról. Riporter: Nikolényi István, operatőr: Kléner György, szerkesztő – rendező: Pavlovits Miklós.

„ A szegedi körzeti stúdió Mocsár Gáborról készített portréfilmet. Gondolom, nemcsak Szegeden, Debrecenben is sokan kíváncsiak voltak az eléggé kései időpontban sugárzott adásra, mert- s ezt a rádióújságból idézem - „az írót két város vallja magáénak, Szeged és Debrecen." Nos, a beszélgetés, a vallomás után _a képlet azt hiszem fordítva igaz: Mocsár Gábor két várost vall magáénak. Debrecent és Szegedet. S a sorrenden ne is vitatkozzunk, mert ez Mocsárnál is úgy igaz mint Móricznál Tiszacsécse. öt Szegeden is Debrecen formázza, őt az itt szerzett élmények viszik – s minek szemérmeskedjünk - a teljességbe, az életmű szívós és szigorú építésébe. „írta Boda István, Hajdú-Bihari Napló, 1984. augusztus 15.

 

2. program 21.00 Beszélgetés Sinkovits Imrével. Riporter: Szilágyi János, szerkesztő: Bulla Károly, operatőr: B. Marton Frigyes, rendezte: Iván Pál.

„Nagyszerű csapatot gyűjtött össze jó negyed­százada Fodor Imre igaz­gató Angyalföldön, olyan gárdát, amelyre ma is büszke lehetne bárme­lyik színházunk. Sinkovits Imre mellett ott volt Gobbi Hilda, Darvas Iván, Ráday Imre, Komlós Juci, az akkori pályakez­dők közül Szemes Mari, Kállai Ilona, Bodrogi Gyu­la, hogy csak néhányat említsek. Sinkovits „átiga­zolása" a Nemzetiből egy évre szólt, de öt év lett belőle, ám utólag visszatekintve, úgy gondo­lom, megérte. Azt hiszem, színészi sokoldalúságának teljes kibontakozását a Nemzetinél inkább köszön­hette a József Attila Szín­háznak, ahol például volt olyan darab - A három testőr - , amelyben egy­szerre 18 szerepet játszott el. S pályakezdő éveinek gyorsan berobbanó síkerei után Sinkovits éppen ebben a korszakban, meg az ezzel párhuzamos, majd ezt kö­vető évek filmszerepeinek garmadájával vált egyidőben az ország legnépsze­rűbb színészévé. És most vajon milyen a közérzete, színészi és emberi tartása, most, hogy elkezdődött ná­la az, ami senkinél el nem kerülhető: a búcsúzkodás a fiatalságtól, a csendes öre­gedés. Szilagyi János kér­dései elsősorban erre irányultak, olykor keményen, de nem tapintatlanul, sőt érezhető szeretettel. Sinko­vits őszintén felelt, nagyon rokonszenvesen. Mert ro­konszenves az életét mindvégig meghatározó közösség-, családszerete­te,, . o mindenfajta kö­zömbösséggel és ember­telenséggel szemben ma is cselekvően fellépő ellenke­zése, és gyarapodó bölcses­sége is, amelynek következ­tében, ma már ugyan csök­kenő szenvedéllyel, de mé­lyebben és higgadtabban szemléli a világot. „ –írta   (bt),  Esti Hírlap, 1984. augusztus 13.

 

Szeptember 6-i főszerkesztői értekezleten elhangzottakból, Kornidesz Mihály tv-elnök megjegyzéseiből:

„ A Szilágyi – a Sinkovits interjúról el kell mondani, hogy a riporter túl tapintatos volt. Vagy nem kellett volna beszélni ’56-ról vagy egyértelműbben kellett volna fogalmazni” - Magyar Nemzeti Levéltár, XXVI-A-9-a, 102. doboz MTV Iratok XXVI-A-9-a, 102. doboz MTV Iratok

 

Augusztus 14. 20.00 A TV – Híradóban Edelényi Gábor szerkesztő-operatőt naponta jelentkezett a XII. Motoros Műrepülő VB magyarországi eseményeiről. 

 

 22.35 Kockázat, a külpolitikai szerkesztőség világgazdasági magazinja. Műsorvezető: Gubcsi Lajos, szerkesztő: Beszterczey Gábor, rendezte: Vitézy László.

 

Augusztus 15. 2. program 19.05 – 23.00 Ötödik alkalommal rendezték meg a Kubai Televízió estjét. 

 

Augusztus 16. 21.35 Hatvanhat. Vendég: dr. Villányi Miklós, mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár. Műsorvezető – szerkesztő: Bán János, vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Bartha Attila.

 

Augusztus 17. 20.00 Horváth Péter szerkesztő- riporter, Zoltai Károly operatőr a Híradó moszkvai tudósítói a moszkvai Művész Színházat mutatták be, a közelgő magyarországi vendégszereplésük előtt.

 

22.35 Reklám, avagy csaknem karrier, című NSZK tv-filmet vetítették, rendezte: Rainer Erler.

„Pédátlan! Alulírott ezennel tiltakozást je­lentek be a Magyar Televízió műsorpolitikája ellen, amely lehető­vé tette, hogy a tévében bemutassák a Reklám avagy    majdnem karrier című filmet. Ez az alkotás ugyanis alkalmas arra, hogy megmételyezze a  magyar   ifjúságot, hogy rombolja erkölcsét, megren­dítse bizalmát a világban. Ebben a filmben olyan jelenet fordult; elő, amely magyar filmben,   magyar színházban még sohasem. Eb­ben a filmben olyan aktust mutattak be teljes részletességgel, amely példa nélkül állt eddig.  Egyik első jelenetében többek szeme láttára és füle hallatára azt mondta a főnöke   egy  pályakezdő ifjú szakembernek, hogy jó munkája eredményeképpen holnaptól kezd­ve kétszeresére emeli a fizetését!– írta (gőz) Élet és Irodalom, 1984. szeptember 7.

 

Augusztus 18. 08.55 Testünk. Nagy érdeklődést kelt (s már hazai és külföldi fesztiválsikert is aratott) a 6—10 éves gyerekeknek szóló Testünk című sorozat, szerkesztő:Kopper Judit, operatőr: Szabó Gábor, rendezte: Macskássy Kati.

 

16.00 Cimbora különkiadása. Shakespeare, Cervantes, Balassi. Szerkesztő: É. Szabó Márta.

 

2. program – 18.20 Auditorum maximum, („legnagyobb előadóterem") (VII részes)  cím­mel a pécsi tudományegyetemen dolgozó tudósok és professzorok előadásaiból tévésorozat kezdődik. A hallgatóság előtt, „élő" körülmények között folyó előadások felölelik az irodalomtudo­mány, a pszichiátria, a pszichológia, a közgazdaságtudomány, a néprajz és a demográfia egy-egy területét — az előadások közös vonása, hogy mindegyik foglalkozik a társadalmi önismeret kér­désével. (A budapesti bölcsészkaron folyó hasonló televíziós előadássorozat, a Gólyavári esték új témája: A Biblia világa.) 

Szerkesztő: Csepeli György, vezető – operatőr: Dobay Sándor, rendezte: B. Révész László.

 

Augusztus 19. 22.05. Műteremben: Varga Imre szobrászművész. Szerkesztő – riporter: D. Fehér Zsuzsa, operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Soós Árpád.

 

Augusztus 20.

Az augusztus 20-i nemzeti ünnepen (hétfőn) rendkívüli tévé­adásnap: közvetítés a Parlament előtti Duna-szakaszon rendezett honvédelmi napról.

 

09.30 13 részes új sorozattal jelentkezik a kedvelt gyerekműsor, a Játsszunk bábszínházat!  Szerkesztő: Kremiser Edit, műsorvezető: Gobnai Katalin, vezető – operatőr: Dobay Sándor, rendezte: Kovács Kati. 

 

20.40 Molnár Ferenc: Csendélet, tv-film. Dramaturg: Lehel Judit, vezető – operatőr: Darvas Máté, rendezte: Szirtes Tamás. Szereplők: Hernádi Judit, Huszti Péter, Varga Mária fh.

 

21.35 Telesport – Budapesti  Nagydíj, nemzetközi atlétikai verseny. Riporter Gyulai István és Szalay Sándor. 

 

Augusztus 21. 20.00 Tóth György szerkesztő – riporter, Butskó György operatőr tudósított a Híradóban arról, hogy a Tejipari Trösztnél elsőként megkezdték az új finn gépsoron a feltartós tejek gyártását, csomagolását.

Bogyay Katalin szerkesztő-riporter Baranyi István pedig a budai Park Színpadon forgatott a Rock Színház Evita bemutatóján.  

 

Augusztus 22. 20.00  Moldoványi Ákos szerkesztő – riporter és Török Vidor operatőr Bukarestből tudósította TV –Híradó, ahol Ceausecu fogadta Gáspár Sándort.

 

2. műsor – 18.25 Kean, a színész. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora, Király Levente színészről. Szerkesztő: Bubryák István, operatőr: Kléner György, rendezte: Kun Zsuzsanna. „Király Levente szegedi színész műsora: szerda, ket­tes csatorna, délután fel 7. Csoda-e, ha nagy várako­zással ültünk a készülék elé? A művészt ebben a város­ban nem kell bemutatni, annál inkább ideje volt - a tévében. A szegedi stú­dió összeállítása, amelyet Kun Zsuzsanna rendezett, Bubryák István szerkesztett, Kléner György „fényképe­zett", amolyan portrémontázs volt. A sok műfajban sikeres színész szerepeiből való válogatás,- " melynek részleteit Kean színész monológjai keretezték és kötötték össze (…) „ – írta  S. E. Dél- Magyarország, 1984. augusztus 28.

 

Augusztus 25. 18.50 Magyarország – Mexico válogatott labdarúgó mérkőzés közvetítése a  Népstadionból, riporter: Vitray Tamás

 

Augusztus 28. 18.55 Művész elvtárs … A Szegedi Körzeti Stúdió műsora. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat évek óta szerződést köt négy szegedi képzőművésszel. Szerkesztő – riporter: Olajos Csongor, operatőr: Kléner György, rendezte: Bohó Róbert.

 

Augusztus 29. 21.55 Magyar antifasiszták Európában. Akik Franciaországért harcoltak. Dokumentumfilm. Szerkesztő: Radványi Dezső, operatőr: Butskó György, rendezte: Kígyós Sándor.

 

Augusztus 31. 20.30 Radványi Ervin: A tönk meg a széle, tv-játék. Dramaturg: Lendvai György, vezető – operatőr: Illés János, rendezte: Várkonyi Gábor. Szereplők: Szilágyi Tibor, Tolnay Klári, Sinkovits Imre, Gelley Kornél, Székhelyi József, Soproni Ági, Inke László, Földi Teri, Gombos Katalin, Kézdy György, Fonyó István, Gosztonyi János, Miklóssy György, Incze József, Gelecsényi Sára, Sára Bernadett, Bokodi Béla, Ránki Júlia, Tatár Eszter, Dávid Ágnes.

 

21.50 Péntek esti randevú. Volt egyszer egy fesztivál – Miskolc 1973- 1983. Operatőr: Darvas Máté, szerkesztő – rendező: Koltay Gábor.

 

 

 

Szeptember

 

 

A Magyar Nemzeti Levéltárban bukkantam a televíziós dolgozók minősítéséhez - a Személyzeti Osztály által kiadott lapra, - amely 1984. szeptemberében készült.

A minősítéshez megkívánt (előírt) adatok:

Név, anyja leánykori neve, születési hely és idő, iskolai végzettség, szakképzettség, korábbi munkahelyek is beosztások, jelenlegi munkahely és beosztás, jelenlegi lakása, pártagságának kelte, szakszervezeti tagságának kelte, szülei jelenlegi vagyoni állapota, az illető saját vagyoni állapota, külföldön élő közvetlen családtagja, volt -- e büntetve.

Apja neve és jelenlegi munkahelye és beosztása, édesanyja jelenlegi munkahelye és beosztása,családi állapota, feleség neve , annak születési helye és ideje, a feleség munkahelye és beosztása.

A férfiaknál 55 a nőknél 50 évet betöltött dolgozónál ezt a minősítési eljárást nem kellett elvégezni. Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a. 135.doboz

 

Az Iskolatelevízió az új tanévben elkezdi azoknak a tárgyaknak az oktatását, amelyeket az iskolareform az általános iskolák 7.—8. osztályában fakultatív tárgyként vezetett be.

 

A Csingiz Ajtmatov műveiből készült filmeket bemutató soro­zat befejeztével a híres szovjet - kirgiz írót nívódíjjal jutalmazta a Magyar Televízió elnöke.

 

Poór Klárát, a népszerű televízió-riportert választotta alelnöké­vé a televízióban és rádióban dolgozó nők nemzetközi szerveze­teinek (IAWRT) budapesti tanácskozása.

 

Elhunyt Máté Péter, a magyar rádióhallgatók körében is nagy népszerűségnek örvendő pop-énekes, aki nemzetközi fesztiválo­kon is gyakran képviselte a „magyar színeket".

 

A televíziósok végigkísérték a Magyar Állami Operaház újjá­építésének eseményeit - filmjüket a 100 éves jubileum ill. a szín­ház újbóli megnyitása alkalmából mutatják be. 

 

Nemzetközi televíziós szemináriumot rendeztek Egerben.

 

Szeptember 2. 12.05. A Kincskereső c. gyermeklap (melynek érdekessége, hogy nem a fővárosban jelenik meg, hanem Szegeden) Musztánglegenda címmel tévéjátékot is készített a szegedi körzeti stúdióban.  Rendezte: Radó Gyula., operatőr: Kiss Róbert.

 

Szeptember 4 - től a Híradó ismét 19.30 kezdődött.

 

20.00 Az Onedin család (X/1)  sorozat indul.

 

21.55 Az ember felelőssége a mai világban. A Marxisták és a hívők párbeszéde. Filmoperatőr: Szabados Tamás, vezető – operatőr: Miszlay Gyula, rendező: B.Révész László.

 

Szeptember 5. 20.45 „Szerevetlevek …” Szűcs Judit műsora. Szerkesztő – rendező: Csenterics Ágnes, operatőr: Darvas Máté.

 

2. műsor -  18.00- 22.45 A bolgár kultúra magyarországi napjai során bolgár estet tart a Magyar Televízió. 

 

Szeptember 6. 20.00 Operett – Helsinki – Operett, Gálahangverseny a Finlandia palotából. Az MTV és a Finn Mainos TV közös műsora. Szerkesztő: Bánki László, vezető – operatőr: Jarma Tervonen, rendezte: Illka Linnasalomi. 

 

Szeptember 6-i főszerkesztői értekezleten elhangzottakból, Kornidesz Mihály elnök megjegyzéseiből:

 

„A Kádár – látogatás (Habselyem Kötöttárú Gyárban,  július 25 TVH) a Parabolában szerepeltetése elhibázott dolog volt.”

Kornidesz et. elrendelte , hogy ilyen esetekben, különösen, ha vezetőkről van szó, kötelező konzultálni az elnökkel!

A Kepes – féle Nádas interjúról (Stúdió’84) annyit, hogy a riporter amennyiben a riportalany mondandója nem egyezik a nézeteinkkel – köteles ellentmondani, vitatkozni, mert e nélkül a dolog „féloldalasra” sikeredik”- Magyar Nemzeti Levéltár, XXVI-A-9-a, 102. doboz MTV Iratok XXVI-A-9-a, 102. doboz MTV Iratok

 

Szeptember 6. 19.30 Baranyi István operatőr forgatott a TV - Híradó számára a moszkvai Művész Színház magyarországi látogatását bejelentő sajtótájékoztatón, ahol a programot Anurov igazgató ismertette. 

Ugyan ebben az adásban Berkics János szerkesztő-riporter, Dánfalvi Dezső operatőr, a TVH pécsi tudósítói tudósítottak a Paks II. blokk indításáról.

 

Szeptember 7. 19.30 Aczél Endre tudósította a TV - Híradót az angliai bányász sztrájról.

 

20.00 Szobotka Tibor – Megbízható úriember, tv-film. Dramaturg: Szántó Erika, operatőr: Márk Iván, rendezte: Málnay Levente. Szereplők: Lukács Sándor, Viola Schwlzer (Bánsági Ildikó) Darvas Iván, Tímár Éva, Lontay Margit, Velenczey István, Tihanyi Péter, Tyll Attila,Cseke Péter, Kautzky József, Szatmári István, Miklóssy György, Czeglédi Sándor, Bessenyei Emma, Holl Zsuzsa, Szerencsi Hugó, Galambos György, Kollár Béla, Tándor Lajos, Szabó Imre, Merza Marcell, Dallos Szilviua, Hereczeg Csilla, Horváth Jenő, Szatmári Lilla, Sárossy Kinga, Horkai János, Sárosi Gábor, Örkényi Éva, Haraszin Tibor, Szekeres Dénes.

„Málnay Levente tévéfilmet készített Szobotka Tibor re­gényéből. A Megbízható úriember főszerepét Lukács Sán­dorra bízta, nem vétetlenül. Figura és színész ezúttal úgy találkozott, hogy annak _a néző lett a nyertese. Igen, nyer­tese - mondom még egyszer, s nem véletlenül. Szobotka Tiborról ugyanis ezt aligha állíthatjuk. Ime  a rendező írásbeli vallomása: „Szobotka Tibor méltatlanul mellőzött író, s ha titkolta is, mindig munkált benne valamiféle szorongás, hogy jaj, ez nem fog sikerülni ... A Megbíz­ható úriember tévéváltozatán éppen tíz éve kezdtünk el dolgozni. A közös munka tapasztalhatóan jó hatással volt rá. Lelkesen javasolta, hogy a főszereplőt a film­ben Arnóczi Alfrédnak hívják, hogy családneve jó magyar hangzású legyen. El is készültünk, de a forgatás­ra akkor nem volt pénz, így hát télre kellett tennünk - bizonytalan időre. Szobotka elkeseredett: „mondtam, hogy pechvogel vagyok" ....

Később s még mindig Málnay Levente: „Ujabb öt év telt el. Esztergályos Károly lett a főnököm. Megmutattam neki a forgatókönyvet, elolvasta s úgy vélte-, jó közönségfilm kerekedhet belőle..." Esztergályos nem tévedett. A Megbízható úriember több lett, mint közönségfilm.(…)”   –írta Boda István, Hajdú-Bihari Napló, 1984. szeptember 12. 

 

„(…).Málnay Leventének és munkatársai­nak, köztük Szántó Erikának, oly sok tévéjáték dra­maturgjának, szerzőjének, adaptálójának, rendezőjé­nek ezúttal nyújtott teljesít­ményével semmiképpen sem lehetünk megelégedve. (…) Sajnos, nem sikerült mé­lyebb ember- és jellemábrá­zolást adniuk. Hiányzik a sokoldalúbb pszichológiai motiváció, korrajz és légkör. Bár frissen bonyolódik a cse­lekmény, gyorsan változnak a helyszínek, de valójában nem értjük: ki kicsoda, mits miért csinál...Fájdalom, de nem tarthat­juk méltónak Szobotka Ti­borhoz és nagyra tartott, si­keres művéhez ezt az adap­tációt. Szomorúságunkat csak növeli, ha a kitűnő színészi alakításokra gondolunk, me­lyek közül Lukács Sándor, Darvas Iván és Tímár Éva művészi teljesítményét emel­jük ki. Nem értjük, hogy miért kellett Lolát, a női fő­szereplőt külföldi színmű­vésszel játszatni (hangja Bánsági Ildikó), hiszen e karakterrel, szereppel szá­mos hazai tehetség és kivá­lóság könnyedén megbirkó­zik.”  - írta , Illés Lajos, Népszava, 1984. szeptember 11.

Szeptember 8. 2. Műsor - 20.00 Ibsen: Peer Gynt drámájának közvetítése a Miskolci Nemzeti Színházból, felvételről.

 

Szeptember 11. 15.50 Fortocska a címe a kisiskolásoknak szóló új orosz nyelvlecke­sorozatnak. Fortocska kicsi ablak, amelyet a hideg orosz tél idején is nyitva hagynak. Ezen a kis ablakon bekukucskálva leshették el a magyar gyerek az orosz nyelv egyszerű hétköznapi beszélgetéshez szükséges fordulataiból. A magyar változat, Szerkesztő: Ivancsis Lilla, rendezte: B. Nagy Tibor.

 

18.15 Legyen a vendégem, Rátonyi Róbert műsora. Szerkesztő: Nemlaha György, vezető – operatőr. Halla József, rendezte: Gedeon Judit.

 

18.50 Mini-Stúdió’ 84 A „reprezentatív" kulturális tévé-magazinműsor, a Stúdió '84,  Mini-Stúdió '84 címmel heti ötperces mellékletet készített kifejezetten gyerekeknek szóló programajánlatokkal.

„ A stúdió ’84  munkatársai – közöttük sokan gyakorló szülők, gyakran hallják gyermekeiktől: mit csináljak?, unatkozom!. A család megnövekedett gondjai között immár azzal is érdemes számolni,: mivel foglalkozzék a gyare a hétvégén, miként szervezhető meg a hasznos időtöltés., mit érdemes megnézni a színházban, a moziban. A Mini – Stúdió’84 ezeken a gondokon szeretne enyhíteni a hetenként egyszer kedden 18.50 kor jelentkező 5 percnyi műsorával” – írta Érdi Sándor a heti RTV Újságban.  

 

Szeptember 12. 21.00 Fredrich Dörrenmatt: Nagy Romolus, tv-játék. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető-operatőr: Bónis Gyula, Rendezte: Rajnai András. Szereplők: Avar István, Drahota Andrea, Tóth Enikő, Deák Sándor, Nagy Attila, Kovács István, Velenczey István, Miklósy György, Oszter Sándor, Sárosi Gábor, Harsányi  Gábor, Szokolay Ottó, Némethy Ferenc, Balázsovits Lajos, Túróczy Zsuzsa, Sugár István.

„(…) Rajnai András az író gondolatait inkább csak megtűr­te a darabban ahelyett, hogy azokat átgondoltan értelmezte volna. Szo­kott elektronikus trükkjeit ugyan meglehetősen korlátozva alkalmaz­ta, ezúttal azonban azokra aligha­nem a legkevésbé sem lett volna szükség. A darab tulajdonképpen egyetlen helyiségben is eljátszható, lehet, de akár követhetőek a szer­zői utasítások is, lehet dolgozószobában, parkban, hálóteremben, a campaniai villa különböző helyein játszatni. Ezeknek a helyszíneknek a rugalmas csereberélésével talán még a mű eléggé tévészerűtlenül fel­vonásokra oszló szerkezete is eltün­tethető lenne. Néhány, a tulajdon­képpeni cselekmény helyszínéről ki­szaladó képsor azonban nemhogy tévészerűbbé teszi a produkciót, in­kább csak még feltűnőbben mutatja, hogy eredetileg egyáltalán nem volt az. Ebben az esetben ráadásul a mégoly kevés külső, a helyszínt ki­tágító képsor is ellentétben volt a mű zárt, racionális szerkezetével, s főképp példázatszerű, didaktikus gondolatiságával.

Egy másik feltűnő rendezői esz­köz, a különböző korokat idéző ru­hák, látszólag a történelmi általáno­sítást szolgáltak. S olykor igen ta­lálóak is voltak. A hagyománytisz­telő komornyikok valóban vétethet­nek a tizennyolcadik századból, egy túl ambiciózus katonatiszt viszont valóban idézheti a dél-amerikai puccsista tábornokokat, a hazájáért aggódó rómait viszont illik római egyenruhába öltöztetni. Csakhogy ezek a túl beszédes jelmezek már-már szájba rágják a jellemet, nem hagynak teret a néző gondolkodásá­nak, felismerő képessé(…) „ –írta  Zappe László, Népszabadság, 1984. szeptember 18.

 

 

Szeptember 13. 19.30 Bayer Ilona szerkesztő – riporter, Török Vidor operatőr a TV - Híradóban számolt be arról, hogy Kádár János fogadta a Krupp Művek FB elnökét Bertold Beiz-t.

 

 

Szeptember 15. 20.05 Szomszédolás, az MTV és az Osztrák (ORF) televízió szórakoztató főosztályainak közös műsora, a bécsi televízió nyilvános stúdiójából. Játékvezetők: Gaby Jacobi és Gyulai István. Szerkesztők: Bosnyák Miklós és Edgar Böhm, vezető – operatőr: Klaus Matzka, főszerkesztő: Günter Tolar, rendezte: Bánki Iván.

„Megvallom, nekem a szombat esti Szomszédolásban leginkább a közönség köréből „kihúzott" két magyar rátarti ; teljesítménye tetszett. „Ez igen, most jól megadtuk nekik, az osztrákoknak!" - mondtam magamban és nem győztem csodálni, hogy magyarjainknak fogalmuk sincs arról, milyen lehet Ausztria térképe. Tudniillik a műsor egész másféI órája alatt képtelenek voltak kirakni a rendelkezésükre ál­lított részekből a szomszédos országot. Mondanom sem kell; hogy örömömet csak fokozta, hogy viszont az osztrákok kö­zül kijelölt kettős pillanatok alatt olyan tökéletes magyar politikai térképet varázsolt a táblára, hogy Kogutovicz Ma­nó sem tudna különbet. Hát nem történelmi elégtétel, hogy végre ők, az osztrák sógorok tudnak többet rólunk, mint mi róluk?! Az különösen borzasztóan tetszett, hogy mindkét eredménytelen versenyzőnk a magyar értelmiség - koruk­ból ítélve korántsem szakérettségis - képviselője volt. Az egyik tanítónő, a másik agrármérnök és ráadásul külkeres­kedő. Szóval a Szomszédolásban a magyar csapat vesztett, ami persze nem volt nagy baj, mert különben a műsor elfogad­ható volt. Gyulai István ugyan szép fehér csokornyakkendő­ben sem hatott igazi show - mannak. Gaby Jakoby viszont szerencsére igazán jó show-girl. A tánccsoport valódi ma­gyar show-attrakciónak tűnt: néha és véletlenül sikerült-egyszerre lépniök. S mégegy megjegyzés: a magyar csapat, kereskedője nem csak azért veszített, mert az osztrák asszony annyival jobb volt. Tetszettek látni a bódeni-tó sa­vanyú képű kirándulóit, akik között a magyar versenyzőnő mozgott és a balatoni sétahajó jókedvű utasait, akik között a bécsi asszony árulta ajándéktárgyait?! Erre mondja a ré­gi vicc: mecsoda különbség!” – írta Hári Sándor, Zalai Hírek, 1984. szeptember 18.

 

„ (…) A Szomszédolás kétségtelenül szombat esti könnyed szórakozásnak ké­szült, a könnyedség igénye azonban nem adhat felmen­tést a felszínességre, tartalmatlanságra, csupán a hang­vétel eleganciájára utalhat. Itt még ez is hiányzott. Ha legközelebb televíziónk ha­sonló kirándulásra adja fejét, érdemes volna alaposabban végiggondolni aj egé­szet, mert a magyar pogá­csát-népszerűsítő és más ét­keket, italokat dalban pro­pagáló alkalmi nóták lehet hogy „idegenforgalmilag" hasznosak, utazási étvágyát csinálnak, de mint szórako­zásnak szánt eleség meglehetősen soványak. „ –írta V.M – Szolnoki  Népújság,  1984. szeptember 19.

 

 

Szeptember 18. 19.30 Aczél Endre tudósította a TV-híradót Londonból, a dokk sztrájk végéről.

 

Szeptember 20. 19.30 Edelényi Gábor operatőr forgatott a TV –Híradó számára a Farkasréti Temetőben Máté Péter temetésén.

 

Szeptember 21.21.05 A televíziósok végigkísérték a Magyar Állami Operaház újjá­építésének eseményeit - filmjüket a 100 éves jubileum ill. a szín­ház újbóli megnyitása alkalmából mutatják be. 

„Nyitás: csütörtökön” a Magyar Állami Operaház újjáépítésének története. Közreműködik: Bács Ferenc, szerkesztő: László Zsuzsa, operatőr: Kovalik András, rendezte: Born Ádám.

 

2. műsor – 20.00 Zenés Tv – Színház:  Eugen Labice, bohózata sok zenével – Hidas Frigyes. Szereplők: Haumann Péter, Gyabronka József, Kalocsay Miklós, Bakó Márta. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Szirtes Tamás.

 

Szeptember 22. 20.05 Ide nekem a Sast! Sas József műsora. Szerkesztő: Búzáné Fábri Éva, vezető-operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Bednai Nándor.

„Láttam már jobb táncos-komi­kust Sas Jóskánál, bocsánat Sas Józsefnél. Prózai színészként sem sorolható a legjobbak közé. Táncdalénekesként aligha számíthat­na népszerűségre. Szövegíróként sem versenyezhet legkiválóbb kortársaival. Aligha őrzi szíve fö­lött oly sok fiatal lány fotóját, mint mondjuk. … A Kecskeméten is jól ismert színész, az itteni éveire mindig szeretettel emlékező művész nyil­ván helyeslően bólogatna, ha ke­zébe kerülnének e sorok.

Ö hosszú-hosszú ideje elérte a legtöbbet, amit a könnyűműfaj­ban - könnyű? - valaki elérhet, ö már nem táncoskomikus, nem humorista, nem énekes: ö a Sas. Elnézést a szófacsarásért: sasságáért szeretik. Humora kevésbé veséző, mint Hofié. Dalszövegeinél virtuózab­bak a nemrég elhunyt Romhányi rigmusai. Gálvölgyi erőteljesebb, Árkus elmélyültebb, igazi fölfe­dezője, Komlós János poén-központúbb volt. Így jó! Mert ő a Sas. Egyszemélyes színház, kaba­ré, szórakoztató üzem, népi ellenőrzés. Sokszínű, mint az élet. Az önálló tévés-műsor sem csábította el önmagától, illetve a megtalált figurától. Pontosan azt adta szombat este, amit a „sasis-ták" vártak tőle. Csipetnyi iró­niába csomagolva kapott magyar nótát, aki erre áhítozott, érzelgős verset a szentimentális, bohócos harsányságot a jókedvű, politikai szurka-piszkát, az „odamondogatást" fülelő. Össznépi szórakoztatást, kelle­mes időtöltést ígért Sas József, betartotta ígéretét. Újból bebizo­nyosodott: az egyéniség a legér­dekesebb, legvonzóbb tévés mű­faj. (…) „ – írta Heltai Nándor, Petőfi Népe, 1984. szeptember 26.

 

„A népszerű kabarészínész ugyanis több mint egyórás műsorával némi csalódást okozott, mi tagadás, többet vártam tőle: több életet, több színt és több művésze­tet.. Most, hogy játék nem ki­lencven percen át ő uralta a képernyőt egymaga,  vagy egy -egy társával, akivel kö­zösen lépett a közönség elé, régi produkciókban, most, hogy egymás után többnyi­re csak Sas Józsefet lát­tuk, most derült ki, hogy a népszerű dalos és a kitűnő humorista sok esetben csak ismétli magát. Mostani bemutatkozása számomra an­nak a festőnek a tárlatához hasonló, aki képein ugyan­azt festi meg akár ötvenszer is, s a turpisság csak akkor derül ki, ha valamennyi al­kotását egyszerre szép sor­jában rakja ki a falra. Egy-egy kép külön -külön talán még érdekes is, de egymás mellett ötven csaknem egy­forma alkotás: kissé unal­mas. Valahogy így jártam Sas Józseffel is. Míg akár a Vidám Színpadon, akár a Mikroszkóp Színházban vagy a Telepódium illetve a rádió kabaréműsorában egy - egy je­lenetével általában új színt, új ízt, új csínt hoz, addig ebben a „kitárulkozó" show-ban teljesítménye bizony egysíkúnak tűnt. Valójában együtt volt műsorában most is mind, ami benne megbíz­ható erény, de elmaradt az igazi felfedezés. Így gazda­gabbak lettünk egy tanulság­gal: Sas Józsefből, úgy lát­szik, a kevesebb csak több lehet.”- írta V.M. Szolnoki Népújság, 1984.szeptember 26.

 

 

2. műsor – 20.00 Pipás Pista és társai. A Szegedi Körzeti Stúdió műsora, dokumentumfilm. Operatőr: Kléner György, szerkesztő Bubryák István, rendezte: Ember Judit.  A 96 perc 3 család története, a Börcsök, a Dobák, a Riegel családé. Tulajdonképpen az utóbbi: is. 1919-ben Reigel Pálné , leánykori nevén Földi Viktória , csúfnevén Pipás Pista, Vecsernyés János segítségével és az áldozat fiának közreműködésével felakasztotta Börcsök Istvánt. 1922-ben Pipás Pista Horváth Böde Jánossal és Császár Józseffel felakasztotta Dobák Antalt. Mindkét esetben a feleség kívánságára.

Böcsöknek a forgatáskor még élt egy lánya, Dobáknak két lánya. A Pipásnak külföldön élt – egy lánya, itthon másik lányától egy unokája. A stáb megtalálta őket.

A honlapomon olvasható a Lakat a stúdiókon I. (Szeged) című írásom ebben Bubryák István a következőket mondta a filmről:

„Érdekes bátor válkozáv volt, hogy Ember Judittal készített filmet a stúdió, hiszen a rendezőnő csúcstartó: az ő filmjei közül tiltották be a legtöbbet a Kádár-kor éveiben. „Dokumentumfilmjei politikai tabukat, történelmi szégyenfoltokat forszíroztak. Nem voltak ezek harcias filmek, de csendes igazságuk tűrhetetlen volt a hatalomnak.” Írta a Filmvilág, 2008/12 számban Fekete Ibolya.

 

Dunavölgyi Péter: Hogy készült, a Pipás pista dokumentumfilm. Kérdezem főleg azért, mert Ember Judit fimljeinek nagy része „dobozba zárva maradt”?

 

Bubryák István: Ide beemelem „Pipás Pista talán igaz története” című könyvem előszavát, minden kérdésre választ ad: /kiadó: Bubryák Stúdió Bt.  Szeged 2013./

ELŐSZÓ

Hangsúlyoznom kell, ez a könyv nem egy régi film, a „Pipás Pista és társai” című dokumentumfilm verbális, elhangzó anyagának írásban történő megjelentetése. Legkevésbé az. Természetesen valahol benne van a szavakban, a helyszínrajzokban, a riportok hangulatában, de benne van még nagyon sok minden más is. Benne van elsősorban azoknak az embereknek a Pipáshoz fűződő minden emléke, akik a filmben megszólaltak, és nem csak azok a mondataik, amelyeket a filmbe is betettünk. Természetesen itt már némi nyelvi igazítással, logikai összefésüléssel, magyarázatokkal. Szerkesztve. Benne van másodsorban a szereplőknek szigorúan a tárgyhoz nem tartozó minden olyan észrevétele, mely segíti a kor, a tragédia közvetlen szereplőinek a sorsát megérteni, benne van a személyes beszélgetéseken megfogalmazott esetleg félig kimondott gondolatuk, titkon remélt óhajuk. Benne van a filmben nem szereplő rokonok, szomszédok, hivatalnokok véleménye, jelleme, gondolkodása. Benne van a szerző vívódása, mit szabad megmutatni egy ember életéből, és hol kezdődik a már megmutathatatlan magánszféra.

     A film, tükör - mondják. Legfeljebb kicsit torzít - mondom. Annyival több, hogy látom az embert, látom a kínlódását, a megszülető szavak előtt az arc rándulását, a szem bogarát, a félbemaradt legyintést. Annyival kevesebb, hogy ideje véges, a rosszul megfaragott mondat hiányos lesz, aztán kimarad, pedig fontos lett volna. A nyilvánosság feszélyezetté tesz, az őszinte szó sokszor nem nyilvános.

     E könyv monológok sora. Monológokká változtatott – néha keserves – vallomások Pipásról, Börcsökről, Dobákról, gyilkosról és áldozatokról, akiknek gyerekei, rokonai, szomszédjai, a szegedi tanyavilágban élt egykorvolt barátai idézik fel emlékeiket, keresik és adják tettei/k/re a magyarázatot. Egymás mellé kerülhetnek ellentmondó vélemények és egymást igazoló elképzelések. Ezért is vannak tartalmi átfedései. Mert például szinte mindenki elmondja, hogy Pipás Pista nő volt, csak férfiként élt, de ők ezt mind tudták.  Azért tartották ezt fontosnak mindannyian hangoztatni, mert ezzel azt is akarták bizonyítani, hogy ők elfogadták ezt a különlegességét. És ez az elfogadás egyben határtalan emberségük dokumentuma is.

     E könyv megpróbál hű maradni. Hű a soros elbeszélőhöz, igyekezve visszaadni még a szavajárását is, beszéde jellegzetességeit, a tájszólást, még a szerb és sváb jövevényszavakat is, és hű az elbeszélő általa vélt igazságához, annak kimondott vagy kimondatlan szándékához. És végül e könyv hű akar lenni a filmalkotók, köztük is elsősorban Ember Judit, a film rendezőjének alkotói hitvallásához: nem ítélkezni jöttünk, hanem emberi tisztességgel megérteni.

 

     Fiatal felnőttként, nem sokkal megjelenése után olvastam el Szabó László Bűnügyi Múzeum című könyvét. (Megjelenés: 1968. Minerva Kiadó.) Elbűvölt. Különösen egyik története, nevezetesen a „Pipás Pista, a tanyavilág hóhéra” című fejezete, mely iránt azért is voltam kiváltképp érdeklődő, mert története itt, szinte környezetemben, a szegedi tanyavilágban játszódott le, alig negyven évvel korábban. Micsoda dolgok történtek itt akkoriban?

A családi tanács eldöntötte, a családfőnek halnia kell! És lőn. Üzentek Pistáért, a tanyai hírlánc közvetítette a hívást, ő jött és beteljesített. Végzete előtt az elítélt csak térdre esett, és mint lasszó, repült a kötél, s az áldozat máris élettelenül függött a mestergerendán. Semmiféle ellenállást nem tanúsított. A bűnügyi szemle pedig minden esetben kimondta, önakasztás történt. Nem egy, sok ilyen eset volt, az öngyilkosságok száma meghaladta a természetes halálok számát.

És a csattanó! Hogy a Pipás Pistáról csak elfogása után, a cellában derült ki, hogy nő, de az is csak profán módon, azért, mert nem akart levetkőzni és mosakodni a cellatársak előtt, és már olyan büdös volt, hogy nem lehetett elviselni…

Mindenki, hangsúlyozom, mindenki, a rendőrök, a börtönőrök, az egész tanyavilág azt hitte, hogy férfi, holott ő asszony, akinek volt férje, volt gyereke, csak póz volt ez nála, no meg némi szükség – férfiként jobban megfizették.

És hát a felderítés körülményei… Azok egyszerűen lenyűgöztek. Kicsit sajnáltam is, hogy egy névtelen levél buktatta le őt is, és végül a két rábizonyított gyilkosságában főszerepet játszó bűntársait is. Jobban szerettem volna, ha valamilyen bravúros nyomozás után fogják el, hajsza, üldözés, közelharc, ilyesmi után, és nem véletlenül egy, a szerző által is elismert zseniális nyomozói megérzés révén, amikor is az egyik családnál a kijelölt detektív hirtelen ötlettől vezérelve házkutatást rendel el, és a padlásról – uram, láss csodát – előkerül Pipás Pista.

E hiányérzet ellenére is úgy éreztem, egy igen fordulatos, érdekes, látványos történetet kaptam, melyben volt minden, ami egy komoly bűnügyhöz kell, van benne gyilkosság, szükséges mennyiségű kegyetlenség, meglepő fordulat, jól „megírt szerepek”, megnyugtató befejezés (kivégezték), kellő társadalomkritika, előre tekintő következtetés (nálunk ma már ilyen nem történhet meg!).

 

 A sors különös kegye folytán televíziós szerkesztő lettem… Számos dokumentumfilmet forgattam, volt köztük portré, interjú, antropológiai, folyamatkövető, ismeretterjesztő, valóságfeltáró, társadalomkritikai, történelmi és oknyomozó film, de valahogy a filmszociográfia, különösen az elmúlt korok szociológiai sajátosságainak ábrázolása és megjelenítése nem vált feladatommá. És amikor 1982-ben kedvenc filmötletemet, a Pipás Pistáról szóló dokumentumfilm ötletét megvalósításra benyújtottam, akkor sem gondoltam másra, mint egy átlagos, 40-50 perces tényfeltáró, no, jó, legfeljebb oknyomozó filmre, némi analizáló felhanggal. Szakértőként pedig ajánlottam Szabó Lászlót, a könyv és ezen belül az engem kiváltképp érintő novella szerzőjét, aki akkor már a Kék fény című műsorral országos hírnevet és hitelességet szerzett. Annyi kérése volt akkori főnökeimnek, hogy igyekezzek egy jó, hírneves dokumentumfilmes rendezőt szerezni, aki kézben tudja tartani ezt az egyébként nem egyszerű filmtémát. Így kerültem kapcsolatba Ember Judittal, a Balázs Béla Stúdió rendezőjével, akit valamelyik kollégám ajánlott, mint olyat, aki Pipás Pista történetével is foglalkozott egykoron.

 

Ember Juditnak akkor csak a nevét ismertem, munkáit nem. Semmit nem tudtam családja történetéről, nem ismertem Nagy Imréhez és csoportjához fűződő kapcsolatát, annyit értettem, vagy inkább csak érzékeltem első találkozásainkkor, hogy valamiért az a rendszer nem igazán szereti, munkája nincs, filmeket alig rendez, havi járandóságként valami egészen nevetséges összeget kap. Valahol Lipótvárosban lakott egy egészen kicsi lakásban, ahová első telefonhívásom után már meghívott, nagyon őszinte volt, megértő és segítőkész. Volt valami furcsa hangulata első beszélgetésünknek, én igyekeztem magabiztosnak látszani, ő csendes volt, elgondolkodó, ugyanakkor nagyon határozott.

 

Amikor kérdésére, hogy engem miért ragadott meg Pipás Pista története és mit tartok benne filmre kívánkozónak, elsoroltam szinte szó szerinti pontossággal a Szabó László könyvben írtakat, ő csendesen elmosolyodott, és nagyon határozottan azt mondta:

 

- Igen, ez mind regényes és izgalmas, csak ebből szinte egy szó sem igaz!

 Nem éreztem magam a helyzet magaslatán. Minden, amiben hittem – mert olyan jó volt hinni –, semmivé válik? Ez nem filmtéma?

 

- Soroljam? Nem igaz, hogy több embert is felakasztott – de inkább így mondom –, nem is vádolták ezzel! Nem igaz, hogy őt is felakasztották! A negyvenes évek elején halt meg a börtönkórházban. Nem igaz, hogy a tanyavilág nem volt tisztában nemével! Mindenki tudta. Nem igaz, hogy a börtönben derült ki asszonyi mivolta, minden sarki rendőr tudta! Nem igaz, hogy névtelen feljelentés buktatta le, hanem egy rendőr nyomozott utána hosszú ideig! Nem igaz, hogy családi tanácsok mondták ki a halálos ítéletét egyes családtagoknak! Nem egy fiatal ügyész fogta el, hanem egy külszolgálatra kihelyezett rendőr! Nem igaz, hogy egy padlásról kerítették elő! Nem igaz, hogy akkor történtek a gyilkosságok, hanem 10-13 évvel azelőtt! Nem igaz, hogy a férje meghalt az első háborúban, mert még a másodikat is túlélte! Soroljam még? István! Maga csúnyán fölült egy kiszínezett történetnek!

Mintha kő ülne a gyomromban. Akkor most felejtsük el ezt az egészet?

- Nézze! El kell döntenie valamit. Ha a Szabó műve alapján képzett koncepcióját valósítja meg, és ebből a történetből megpróbálja kihozni a maximumot, és csak a fellelhető dokumentumokra épít, elkerülve a dús fantázia leleményeit, akkor is nehéz dolga lesz, mert a még élő megszólalók egyként vallják majd, ki volt Pipás Pista, mi volt az ő története, és mi történt 60 éve. Én ehhez nem kellek. Nekem egészen más koncepcióm van az egész Pipás-ügyről, és én nem tudok egy általam nem igaznak tűnő filmet elkészíteni. Ha egy másik filmet akar, amely közelebb áll az igazsághoz, akkor társulhatunk, készítsünk egy másik Pipás Pista-filmet! Hangsúlyozom, olyat, amely közelebb áll az igazsághoz, de nem valószínű, hogy a teljes igazságot tartalmazza. Mert azt nem tudhatjuk. Az olyan mélyen van elrejtve, hogy már talán nem is hozható a felszínre, arra olyan vastagon rakódott az elmúlt hatvan év, hogy mára már mindenkinek saját igazsága van. Az, amelyet ő az elmúlt évtizedekben felépített. A tények ismertek, azoknak utána lehet nézni, a számok felderíthetők, a leírt szó visszakereshető. De az ok, a miért, a gondolkodás akkori menete már reprodukálhatatlan. Ha nem szaftos krimit akar, hanem egy okozat, egy emberi és társadalmi válság létrejöttének megértését, akkor vállalom a film rendezését.

Abban a pillanatban megértettem, hogy az eddig elképzelt koncepció tarthatatlan, arra már szót sem vesztegethetek. Már nem is akartam. Azt nem tudtam, hogy a Magyar Televízióban van-e, lesz-e a film mondandójára, hangvételére, Ember Judit rendezői megoldásaira igény. Csak reméltem. De belevágtunk.

 

Együtt jártuk be a Szeged környéki tanyavilágot. Ő néhány szereplőnél már másodszor járt, mert előtte is volt egy körútja, de a többségét együtt látogattuk. Írtunk, jegyzeteltünk, megtámadtak a kutyák, elakadtunk a nagy és mély homokban, fogadtak szívesen és csapták ránk az ajtót. Megtaláltuk Pipás lányát és másik gyermekétől született unokáját. Megtaláltuk a meggyilkolt Börcsök fiát és lányát, a meggyilkolt Dobák két lányát, a rendőröket, akik felgöngyölítették az ügyet, a szomszédokat, a rokonokat, ismerősöket.

 

Itt tegyünk egy kis kitérőt! A televíziós forgatások külső-belső adminisztrációjának egyik legfontosabb azonosító adata a film címe. Egyvalamiben biztosak voltunk. Azzal a filmcímmel, amelyben bármiképp is benne van Pipás Pista neve, nem forgathatunk. Ha csak a nevét említettük, megnémultak az emberek, elnéztek a fejünk felett, nem ismerték, már elfelejtették, mi történt.

Megéreztük: ha itt csak egy DÉMÁSZ-megrendelőn (mert a televíziós felvétel helyszínére nagy mennyiségű áram kell, és azt csak szakember kötheti le) szerepel, hogy a hivatkozás a Pipás Pista című film, hát itt abból óriási bonyodalom lesz!

„Még azt hiszik, hogy a rokonai vagyunk!”

„Nem, nem! Szájára vesz a falu!”

„Itt nem lesz semmiféle felvétel!” – véltük hallani a tiltakozásokat, így megegyeztünk, hogy a film címe „Asszonysorsok” lesz, és majd csak a végleges változatban kapja vissza igazi címét.

Érdekes, hogy amikorra vége lett az egyes felvételeknek, a legjobban tiltakozók sem bánták már, ha Pipás kapcsán valamiképp ők is szóba kerülnek. Talán megnyugodtak, talán felszabadultak, talán kibeszélték magukból hatvan év gyötrelmét-hallgatását.

Hol Judit kérdezett, hol én. A közvetlen rokonok esetében általában Judit. Nekem, mint felkészültnek remélt és a szenzáció felé különösen hajló szerkesztőnek nehéz volt megállnom, hogy alkalmanként ne vitatkozzak szereplőinkkel, különösen, ha azt hallottam, mennyire nem illik össze elbeszélésük azzal, amit ötven éve a tárgyaláson mondtak. Melyik az igaz? És ha látta rajtam Judit az indulatot, csak annyit mondott:

- Tudja! Megegyeztünk. Eltelt ötven-hatvan év. Ez már az ő igazságuk. Ezt már nem vehetjük el tőlük.

 

A filmet 1984 szeptemberében mutatta be a Magyar Televízió az akkor még alig fogható II. programon, az érdeklődés szinte teljes hiányától kísérve. A szakma figyelhetett rá, mert 1985 elején Judit e filmért megkapta Az Év Dokumentumfilm Rendezője címet.

A filmet beneveztem a Miskolci Filmfesztiválra. Már az előzsűrizést sem élte túl, egyetlen sor indoklás nélkül kihullott a rostán.

 

„(…)."Az idegenkedés, a közömbösség, a szégyen alól lassan előtörnek az emlékek, részletek, epizódok, persze, ön­magukban lényegtelenek s ezekből szép komótosan összeáll a film. Egyik mondatuk­kal lerombolják, a másikkal új­rateremtik a mítoszt, ahogy az emlékezetben is szétválaszthatatlanul keveredik profán és emelkedett, humoros és tragi­kus. Hogy milyen volt Pipás Pista valójában, aligha derül ki valaha is. A filmnek sem  a direkt és meglehetősen ellent­mondó információi az érdeke­sek, sokkal inkább, hogy ho­gyan képződik és hogyan mű­ködik a legenda. Érdekes, jó produkció volt a Pipás Pista és társai. Valódi dokumentumfilm volt, érzékeny, türelmes, pre­koncepciók nélküli. Csak re­mélhető, hogy ismétlésével nem vár sokáig a televízió. – írta Parti Nagy Lajos , Dunántúli Napló, 1984. szeptember 27.

 

„ A mű­sorszerkesztés bátorságára - üdvözlendő bátorságára! -vall, hogy szombaton este 20 órára a második műsorban dokumen­tumfilmet mert kitűzni. Tar­tunk tőle, hogy az első műso­ron futó összeállítás sok nézőt elvont ettől a nagyon érdekes produkciótól. A szegediek filmje végül is nemcsak egy régen lezárt bűnügy, történetét eleve­nítette fel, nemcsak a még élő tanúkat „exhumálta", de tapasztalataiban általánosabban szólt a tömegemlékezet jelleg­zetességeiről, tetten érte a nép­mesék, mondák, legendák szü­letését. Noha mindvégig érez­nünk kellett - s ezt az egybe­hangzó idézetek is bizonyítot­ták -, hogy nem kitalált tör­ténetekről volt szó, hanem min­den ízében a valóságot kaptuk. A rendező Ember Juditnak legfeljebb azt vethetjük a sze­méré, hogy túl sokat akart el­mondani, minden kockáért fájt a szíve, s nem mert merészeb­ben rövidíteni. Reméljük, ezzel a filmmel találkozhatunk még más alka­lommal, másik csatornán. Eh­hez ajánljuk, hogy még egy­szer alaposan nézzék át, s leg­alább tizenöt percet ne sajnál­janak kivágni belőle. „ írta I.M. Szabad Föld, 1984.szeptember 29.

 

„(…) Ember Judit a Pipás Pista és társai című dokumentumfilmjé­ben a maga kétségkívül és bizo­nyosan szerényebb módján arra tett kísérletet, hogy egy hat évtizeddel ezelőtti kettős gyilkos­ság emlékeinek felidézésén túl a korabeli életkörülményeket és a gyilkos személye körül kiala­kult helyi mítoszt is feltárja a kamera, a mikrofon, az idős em­lékezőket türelemmel megszólal­tató és meghallgató rendezői munkamódszer segítségével. Más­fél órás filmje sok döbbenetes részlete mellett alapvetően azt bizonyítja, hogy a világban nem­igen történnek igazi „titkok", szinte mindenre akad szemtanú, sejtő-értő környezet, s bár az emberélet a természet teljessé­géhez képest sajnálatosan rövid, a századunkban történt esemé­nyekre még mindig sokan emlé­kezhetnek vissza — többnyire nem is szenvtelen távolságtartás­sal, hanem az akkor történtek következményeit ma is szenve­déllyel újraélve.  (…)” – írta Hegyi Gyula, Magyar Hírlap, 1984. szeptember 26.

 

  

Szeptember 23. 17.20 Vonópárbaj ’84 A Magyar Média és az Országos Szórakoztatózenei Központ prímásversenyének közvetítése a Körcsarnokból.

Az ifjú cigányprímások „Vonópárbaj" c. vetélkedőjének nagydíja a Hazafias Népfront által felajánlott „Ezüst­vonó". (Ezt és a 25 ezer forintos díjat Puka Károly nyeri.) 

1. középdöntő. Szerkesztő: Lengyelfi Miklós, operatőr: Nagy Károly, rendezte: Koltay Beáta.

 

21.45 Monológ, egy óra Mihály Andrással. Szerkesztő: Várbíró Judit, vezető – operatőr: Dubovitz Péter, rendezte: Horváth Ádám.

 

Szeptember 26.18.50 Magyarország – Ausztria VB selejtező labdarúgó-mérkőzés közvetítése a Népstadionból, riporter: Vitray Tamás, rendező: Mahrer Emil.

 

2. műsor – 20.50 Bulgakov: A félnótás Jourdain. Bohózat közvetítése a veszprémi  Petőfi Színházból, felvételről.

 

Szeptember 27. 19.00 Százéves a Magyar Állami Operaház. Közvetítés a centenáriumi ünnepségről. Riporter: Vitray Tamás, szerkesztő: László Zsuzsa, vezető –operatőr: Sík Igor, a közvetítést rendezte: Horváth Ádám. A megnyitóról a TV Híradóban Bogyay Katalin szerkesztő-riporter, Baranyi István operatőr tudósított az eseményről, amelyen rész vett Kádár János és a felesége is.

 

„Megilletődött lelkesedés, ünnepi ihletettség, precíz tudósítói munka, a közvetítés emelkedettsége jellemezte a százéves Állami Operaház átépítés utáni újranyitásáról sugárzott csütörtöki műsort. A több mint háromórányi adás az egész ország házi ünnepévé tette a nyitó ünnepséget. Vitray Tamás halk szavú, kissé elfogódott közreműködése segített nemcsak a műsort látni-hallani, hanem az épületet is
- legalább részben - megismerni. Igen jó volt ez az operaházi est. A nyitást megelőzte szerdán a Te, mindenem ! című ötvenperces dokumentumfilm, egy sor vallomás
az Operáról. A MA FILM Híradó és Dokumentumfilm Stúdióban, Beák Erzsébet és Pölyhösi Ferenc rendezésében készült ötvenperces film azt kívánta bizonyítani, mit érez az Operához tartozó művész, hogyan látja maga és az intézmény kapcsolatát, milyen is volt az eltelt száz esztendő vallomást tevők emlékezete szerint. Vállalt feladatát csak részben teljesíthette, alapvetően az ünnepi elfogódottság miatt.- A film kicsit hosszú, bármikor abbahagyható, bármi kihagyható belőle. A sok-sok meghatódott, elfogódott emlékezé, a sok-sok ismétlő és önismétlő vallomás, a csupa ünnepélyesség halmozásában-sorjázásában a mennyiség a minőség rovására megy, előbb-utóbb untatja a nézőt, különösen,ha  közhelytartalmú, sablonos kérdésekre - mi mást lehetne? - közhelytartalmú, sablonos válaszokat kap. Igen sok
kordokumentum értékű részlettel gazdag ez a film hazai és külföldi művészek próbapillanatai valóban nagy élményt jelenthetnek kortársnak és utókornak egyaránt, ám a népszerű művészek egymásra nemcsak rímelő, hanem egymást ismétlő, s ennélfogva lassacskán érdektelenné váló vallomásai csak a film kárára vannak. (…) „ -  írta Benedek Miklós, Észak- Magyarország, 1984. október 2.

 

 

Szeptember 29. 17.45 TELERÁMA műsorvezető: Vitray Tamás, szerkesztő: Schmidt Péter, operatőr: Stenszky Gyula, Bodó János, rendezte:Mahrer Emil.

 

„Az elmúlt hétvége néhány ese­ményével illusztrálom, mire gon­dolok, A Teleráma igen kellemes műsor, arra van hivatva, hogy tudassa a kandi nézővel, mi tör­ténik a képernyő túloldalán. Merthogy a nézők többségét rop­pantul érdeklik a műsorkészítés úgynevezett titkai. A kritikust úgyszintén. Az egész témát misz­tikus szellők lengedezik körül. Gondolom, a keresztény közép­korban ugyanígy izgathatta az egyszerű hivőt is, meg a teológust is a mennyország topográfiája, az angyali karok pontos hierarchiája vagy a szeráfok külleme; csak ép­pen a teológus meglehetős el­méleti felkészültség birtokában foglalkozott e kérdésekkel. Nem tudom kin, talán a műsorvezető Vitray Tamás jó ízlésén és arány­érzékén múlott, hogy a Telerá­mából nem lett a tévé öntömjé­nezésének fóruma, inkább isme­retterjesztést végez csöndesen, szerényen. Arra azonban igen ritkán kerül sor, hogy belső em­ber közölte: a Ház korántsem mennyország, dolgozói nem töké­letes szellemlények, sőt. Mert akkor  mi   lesz  a misztikummal? Legutóbb Vitray Tamás és Baló György beszélgetéséből az egyszerű tévéhivő is értesülhetett arról, hogy ez nem a lehetséges Magyar Televíziók legjobbika; hogy ennek nem csupán anyagi okai vannak; hogy az intézmény személyi összetétele igencsak ve­gyes; hogy valóban több újságíró válik (válnék) be televíziósnak, mint ahány televíziós újságírónak (újságírón, gondolom, a  nyomtatott sajtó munkatársait értették.) – (…) – írta Széky János, Élet és Irodalom, 1984. október 5.

 

 

 

 

2. műsor – 21.35 Zenés TV – Színház: Krúdy Gyula – Kenessey Jenő: Az arany meg az asszony, opera. Szereplők: Begányi Ferenc, Gulyás Dénes, Kárpáti Ernő, Széky Sándor,Kocsmáros Péter. Dramaturg: Ruitner Sándor, vezető – operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Békés András. 

 

Szeptember 30.20.05 Budapest Művészeti Hetek – Székely János: Caligula helytartója, tv – játék. Szereplők: Gállfi László, Sinkó László, Benkő Gyula, Jakab Csaba, Fruntek Frigyes, Tóth Tamás, Blaskó Péter, Kiss László fh. Dramaturg: Mezey Emőke, vezető – operatőr: Bíró Miklós, rendezte: Esztergályos Károly.

 

„Szenvedélyes, költői hangvételű és filozófiai-erkölcsi mélységű szellemi küzdelemnek lehettünk tanúi Szé­kely János romániai magyar költő és író Caligula hely­tartóba, című drámájából ké­szült tévéjátékot nézve, va­sárnap este. (…) v Székely János drámája — így e tévéjáték is! — szoro­san kapcsolódik a legújabb-kori magyar irodalom egyik fontos vonulatához, melyet jelentős művek reprezentál­nak. (Illyés Gyula, Veres Péter, Gyurka László, Sánta Ferenc, Hernádi Gyula és mások írásai.) Emellett örömmel állapíthatjuk meg azt is, hogy e kiváltképpen 20. századi ihletésű alkotó­folyamat eredményeit új ér­tékekkel gazdagítja. (…) – írta Illés Lajos Népszava, 1984. október 2.

 

22.20 „A szavak azok mind igazak” , portréfilm Székely Jánosról.  Riporter: Tarján Tamás, szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Török Ilona.

„E héten egy nagyobb igé­nyű portréfilmet láttunk. A szavak azok mind igazak címűt, melyet tévénk Maros­vásárhelyen készített Szé­kely Jánosról, kétségkívül érdekesnek, elgondolkodta­tónak és emlékezetesnek minősíthetjük. Hatását és erejét fokozta, hogy az író tévéjátékának: a Caligula helytartójának bemutatója után - késő este - láthattuk. Mégis a legfőbb érdem a portréfilm modelljéé, azaz Székely Jánosé e vállalkozás sikerében. Hiszen alig-alig lesz osztályrészünkké és mély élményünkké egy író, egy művész, egy tudós ennyire őszinte, póztalan, min­den önérvényesítéstől és ön-mutogatástól mentes kitá­rulkozása és önvallomása. Egy mélyen humanista, szenvedő-gyötrődő, igazság­kereső, komor kedélyű és fájdalmasan szomorú író alakja állt elénk, aki szinte „le akart beszélni" művei és iránta megnyilvánuló érdeklődésről bennünket. E vallomás megszületése alig­ha képzelhető el Tarján Ta­más irodalomtörténész-kriti­kus alapos felkészültségről tanúskodó, nyugtalanítóan okos kérdéseitől. (Rendezte: Török Ilona.)”– írta Illés Lajos Népszava, 1984. október 2.

 

 

 

 

Október

 

A televízió műsorát ekkor 21 adóállomás és 80 átjátszóadó továbbítja. Székesfehérvárott már 22 ezer, Pécsett 18 ezer otthonba jutnak el kábelen a tévéműsorok. Hasonló a fejlődés Nyíregyházán, Győrött, Miskolcon, Szegeden és Kecskeméten, legújabban pedig Debrecenben is. Jó antennával és vevőállomással egyszerre 5 -6 program fogható egyes országrészeken.

 

Magyar-laoszi televízió- és rádióegyezményt és magyar-dán televíziós együttműködési megállapodást írnak alá.

 

A plovdivi „Arany Láda" fesztivál Intervízió-díját valamint Plovdiv városának a legvidámabb fesztiválfilmért járó díját a „Kismaszat és a gézengúzok „ című tévéfilm nyeri. (író: Rónaszegi Miklós, rendező: Markos Miklós.)

 

A mannheimi kisfilmfesztivá­lon díjat nyer Magyar József „A mi iskolánk” című tévéfilmje.

 

Október 3. 21.15 Budapesti Művészeti Hetek – Füst Milán: Boldogtalanok, tv-játék. Dramaturg: Aczél János, vezető – operatőr: Zentai László, rendezte: Székely Gábor. Szereplők: Gobbi Hilda, Csomós Mari, Pap vera, Ronyecz Mária, Sinkó László, Ujlaky Dénes, Végvári Tamás, Rajnoha Ádám, Sándor Böske, Réti Csaba, Pálok Gábor, Jávor Zsóka.

 

2. műsor – 18.55 Rába ETO – Manchester United UEFA –Kupa labdarúgó- mérkőzés közvetítése Győrből. Riporter: Knézy Jenő.

 

Október 4. 2-műsor  18.25-22.55 Az NDK Televízió estje

 

Október 5. 21.00 Sztaniszlav Sztatiev: Velúrzakó, - szatíra, közvetítése a Thália Színházból, felvételről.

 

Október 6. 2. műsor – 18.25

A Gólyavári esték keretében elindul a tudományok történetét fel­vázoló sorozat. Szerkesztő: Lovas György, vezető-operatőr: Dobay Sándor, rendező: Kővári Péter.

 

Október 10. 21.15 „Az ötvenes évek - odaát" címmel stúdióbeszélgetés eleveníti fel a mccarthyzmus egyesült államokbeli tobzódásának idő­szakát. A beszélgetésben olyanok vesznek részt, akik diplomata­ként, egyetemi előadóként vagy újságíróként akkor az Egyesült Államokban dolgoztak. Műsorvezető: Polgár Dénes, szerkesztő: Hollós Ágnes, vezető – operatőr: Edelényi Gábor, rendezte: Bokor László.

 

Október 11. 20.50 Lantmadár, sanzonműsor Jacques Prévert és kozma József dalaiból. Szerkesztő: Ránki Júlia, vezető – operatőr: B. Marton Frigyes,  rendezte: Nagy Katalin.

 

2. műsor – 20.00 Zenés TV – Színház – Lehár Ferenc: Tavasz. Dramaturg: Romhányi Ágnes, vezető – operatőr: Mestyán Tibor, rendezte: Félix László. Szereplők: Zempléni Mária, Szűcs Mária, Leblac Győző, Póka Balázs. 

„A Zenés TV Színház előadásai igen népszerűek! A legújabb egy „csábító" Lehár-mű  volt,  a   Tavasz  című egyfelvonásos. A zeneszerzö 1922-ben   írta   a romantikus játékot Rudolf Eger bécsi szerző halvány szövegére. A televízió az első változatot     su­gározta olyan pompás operai hangokkal, mint  Leblanc Győző és a hozzá     méltó partnerek: Zempléni Mária, Szűcs Márta és  Póka Balázs. Amennyire szépen énekel­ték a Lehár dallamokat ők, annyira kevéssé   lehettünk elégedettek egyébbel;  pél­dául a táncokkal. A fordí­tás Semsei Jenő, a dalszö­veg Dalos László  munká­ja. Elismerést érdemel Fe­jes Cecília zenei rendezése, ahogy az operai zenekar közreműködése, élén Se­bestyén Andrással.” –írta   (K. K.) Népszava, 1984.október 13.

 

Október 13. 17.25 Nemzeti ügy …. Téma a Nemzeti Színház felépítése. A stúdióban a vendégek: Drecin József művelődési államtitkár, Hofer Miklós építész, és Vajda Ferenc színháztechnikai rendező. Műsorvezető: Mester Ákos, szerkesztő: Virág Katalin, operatőr: Bodó János, rendezte: Török Ilona. 

 

 Október 14.20.05 budapesti Művészeti hetek – Moliére: Nők iskolája, tv – játék. Dramaturg: Litványi Károly, vezető – operatőr: Bíró Miklós, televízióra alkalmazta és rendezte: Fehér György. Szereplők: Csonka Ibolya, hegedűs D. Géza, Kállai Ferenc, Major Tamás, Raksányi Gellért, Pásztor Erzsi, Sólyon – Nagy Sándor, Begányi Ferenc, Korcsmáros Péter, Ötvös Csaba.       

 

22.05 Illés György, portréfilm. Riporter: Szilágyi János, szerkesztő: Bulla Károly, operatőr: Kovács Gyula, rendezte: Koltai Lajos.

„Mindenki, aki illetékes, elmondta a véleményét arról az Illés Györgyről szóló portréfilmben, amelynek ezúttal stílszerűen a rendezőié is egy operatőr volt, s persze Illés-tanítvány: Koltai Latos. Illés Györgynek csak köszönet jár (mondta Ragályi Elemér), mert egyedülálló darab (Makk Ká­roly). aki elsősorban gondol­kodni tanított (Kende János), mindenki szereti, mert min­denkin segíteni akar (Zsom­bolyai János), soha nem lehet elfelejteni (Kovács László, Hollywood), elsősorban művé­szi hozzáállást lehetett tőle ta­nulni (Zsigmond Vilmos, Hol­lywood), egy hét alatt meg le­hetett tanulni tőle, hogyan kell egy filmforgatást megszervez­ni (Szabó István), páratlan személyiség (Fábri Zoltán), a legjobb barát (Máriássy Judit), a legjobb tanár Bornyi Gyu­la), s még a gesztusai is meg­nyugtatók (Föld Ottó). Megha­tó is volt, meg örömteli és fölemelő, ahogy ez a lármás, néha túl könnyednek látszó, olykor nyeglének és időnként nagyképűnek tűnő szakma - mármint a filmeseké -, amikor közös ügyről, komoly dolog­ról van szó, egy igazán köz­kedvelt, izzóan tehetséges és mélyen emberséges emberről, mint jelen esetben a hetven­éves Illés György operatőrről, akkor milyen érzelmes és gyengéd, szívhez szóló és sze­retetteljes tud lenni. „ –írta (barabás) Esti Hírlap, 1984. október 15.

 

2. műsor – 21.25 Vitassuk meg! – a Nők iskoláját. A műről, és az előadásról Galsai Pongrácz és Czímer József beszélgetett Vágó Istvánnal. Szerkesztő: Bulla Károly, vezető – operatőr: Marczali László, rendezte: Babiczky László.  

„ Egy hátborzongatóan jó III. Richárddal, egy meg­hökkentően újszerű Volponéval, egy modern felfogású Dosztojevszkij-adaptáióval bizonyította affinitá­sát a klasszikusokhoz a ki­magasló tehetségű Fehér György. Újabb bizonyságát adta ennek tegnap este, a Nők iskolája című Moliére-színműből készített tévéjátékkal. Közvetlenül az adás után Vitassuk meg! címmel a 2-es csatornán, Vágó István vezetésével, Bölcs István, Czimer Jó­zsef, Galsai Pongrác és Petrovics Emil beszélgetett a látottakról. Nem minden részletkérdésben értettek egyet, nem is értelmez­ték a tévéjáték minden mozzanatát egyformán. Abban azonban megegyeztek, hogy a tehetséges fiatal rendező ismét nagyon szín­vonalas munkát készített. Teljesen egyéni nézőpont­ból értelmezte a Nők isko­láját, csakugyan eredeti lá­tomásai voltak róla, s ha ezek eltértek is olykor a megszokott színpadi Moliére -interpretációktól, a mű belső igazságait kife­jezték. Úgyszólván nem esett szó e vitában a. pro­dukció szereplőiről. Hadd tegyük hát itt hozzá, hogy Kállai Ferenc - néhány évvel ezelőtti Úrhatnám polgára, s még korábbi Tartuffe-je után - ismét magávalragadóan újszerű, megrendítő erejű Moliére-figurát mutatott be. Jó volt a többi szereplő is, kivált­képp Csonka Ibolya tüne­ményesen természetes, tün­dérien ártatlan Ágnese. „ -  írta (barabás) Esti Hírlap, 1984. október 15.

 

Október 16. 19.30 a TV Híradó munkatársai Moldoványi Ákos szerkesztő –riporter Erős Péter operatőr Párizsból tudósított Kádár János látogatásáról.

Az MSZMP KB első titkára, az Elnöki Tanács tagja 1984. október 15-16-án Francois Mitterrand köztársasági elnök meghívására Franciaországba utazott. Az MSZMP KB Agitációs és propaganda osztálya,  4/816/84-es iktatószámú sajtótervében ez szerepelt többek között:

„A Rádió és a Televízió 1984. október 13-án (szombaton) az Esti Magazinban, és a TV –híradóban jelentsék be a hétfői utazást. Október 15 hétfő. Mitterrand elnök szük körű ebédje Kádár János elvtárs tiszteletére. Tudósít: az akkreditált sajtócsoport. Az MTI teljes terjedelmében kiadja az elhangzott pohárköszöntőket. A napilapok teljes terjedelmében közöljék, a MR és az MTV ismertesse.

Október 16-án 15.00 Közös sajtókonferenciát tart Mitterand elnökkel Kádár János elvtárs. Tudósít az akkreditált sajtócsoport.  A jelenlévő tudósítók az MTI anyagával összevetett önálló tudósítást adnak. „ --- Magyar Nemzeti Levéltár,az  XIX.-a-24-a /272 doboz/1984/1. Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala. 

 

Október 17. 18.15 Szaldó. Műsorvezetők: Vincze Mátyás, Szilvássy Erika, szerkesztő: Kopeczky Lajos, rendezte: Bartha Attila.

„A televízió új gazdaságpolitikai folyóiratának a címe sem tetszik. Csak találgatja a nézők többsé­ge, hogy mit is jelent, pedig a jelek szerint éppen a közgazda­ságban járatlanok millióihoz kí­ván szólni. Nyilván azért be­szélnek arról, amiről az emberek beszélnek. Az iskoláztatási költ­ségekről például. Mennyire iga­zuk van: bizony pénzbe kerül maiunk a tanulás, nem, is kevés­be. Különösen a nem egyetemi, főiskolai székhelyen élő csalá­dok fizetnek sokat az albérletért, a menzáért (ha hozzájut a gyerek) vagy az előfizetéses me­nüért. (Míg a nyolc általános után szakmát tanuló, s munká­ba álló jó esetiben autót is sze­rezhet húszegynéhány évesein, a felsőfokú diplomára vágyó két-három autó árával apasztja a családi pénztárcát. Erről nem szólt a riport, de ez is hozzátartozik a témához.)

Már az általános iskola sem. Olcsó mulatság. Ideje azt is ki­mondanunk : hazánkban tandíj­mentességről szólhatunk. (Ez sem kis vívmány!) Magunkat csapjuk be, ha ingyenes oktatás­ról beszélünk, több államban, - elhangzott a riportban - a diá­kokat díjmentesen ellátják a szükséges taneszközökkel. Újab­ban mind gyakrabban hivatkoz­nak arra különböző fórumokon, hogy már mibe kerül az állam­nak, az adott vállalatnak, intéz­ménynek. Érvényes ülj ön a köz­gazdasági szemlélet az egyén, „hivatalosan" az állampolgár ol­daláról is. Így látható tisztán: mi mibe kerül valójában, mit mutat a tartozik és a követel oldal. És még inkább az: miért kerül valami annyiba,, amennyi­be. Szükségszerűek a kimutatott költségek?

Jó nyomon indult az oknyo­mozás : ki fizesse a taníttatás költségeit? A szülők vagy a kor­mányzat, ha, úgy tetszik az ál­lam, ami persze a szülők összes­sége is. A műsorvezető és vala­mennyi felkért véleménynyilvá­nító megkerülte a fő kérdéseket. Nevezetesen: az áremelkedések miatt bizonyos rétegek vállalni tudják-e a családi háztartás egyensúlyának megbillenése nélkül a főként őszeleji iskolai kiadásokat. Miként szüntethetnők meg "vagy legalább enyhíthet­nénk a csak érde­mes-e célként kitűzni az ingyenes tanszerellátást? Olcsó fogás volt a műsorszerkesztők részéről, hogy a bajo­kat az oktatásügy nyakába varrták! Azt sugallták: ha a minisztérium erélyesebb volna, akkor megakadályozná, hogy - pél­dául - a szemléltetésre sokat adó tanár külön vázlatfüzetet is előírjon, kartársa a jobb átte­kinthetőség érdekében hat színes iránt is hozasson tanítványaival. Az oktatás lebecsülését, a peda­gógus önállóságának csonkítását jelenti az ilyen legfeljebb néhányszáz forintos „megtakarí­tással" kecsegtető szigor.  (…) – írta Heltai Nándor, Petőfi Népe, 1984. október 24.

 

Október 19. 21.05 Zenés TV – Színház – Offenbach: Hoffmann Meséi, az opera tv-változata. Dramaturg: Bánki László, operatőr: Bodó János, Halla József, Kereki Sándor, Lukin Sándor, vezető – operatőr: Kocsis Miklós. Szereplők: Kelen Péter, Szabó Judit, (Farkas Katalin), Tolody Ilona, Csavlek Etelka, Sánta Jolán, Melis György, Feleki Kamill, Harkányi Endre, Sinkó György, Laczó András, Tímár Béla, Trokán Péter, Mészöly Katalin.

„Lassan a századik pro­dukciója felé közeledik a televízió tizenkét éve indí­tott vállalkozása, a Tv ze­nés színház. A látottak, hallottak csaknem fele opera volt, a többi jórészt operett és zenés játék, ki­sebb részben balett és ér­dekes bábelőadás. Az eddi­giekről kiadott képes pros­pektusra ugyancsak szük­ség van a visszaemlékezéshez: méltán és méltatlanul elfelejtett pillanatok, köz­tük minőségükben _ felejt­hetetlenek bukkannak elő, megható emlékek, arcok, nagy művészek. És nagy megoldások. - De akárhogy erőltetem és segítem a me­móriámat, hatásosabb, lát­ványos produkció egy sem merül fel közöttük, mint a most bemutatott Hoffmann meséi. (…)” – írta Fodor Lajos, Esti Hírlap, 1984. október 25.

 

 

Október 24. 17.40 A gazdaságirányítás tökélesítése, beszélgetés Bogomolov akadémikussal.  A Magyar közgazdasági Társaság szervezésében október elején a Kelet-nyugati gazdasági kapcsolatok a változó világkörnyezetben címmel  nemzetközi konferenciát tartottak Budapesten és Bécsben, ezen részt vett O.T. Bogomolov szovjet akadémikus is. Ez alkalomból beszélgettek vele a Magyar Televízió munkatársai. Szerkesztő: Gyökér András, riporter: Sugár András, operatőr: Janovics Sándor, rendezte: Schatz Aranka.  

 

20.25 Paris Saint-Germain- Videoton UEFA-Kupa labdarúgó-mérkőzés  közvetítése Párizsból, riporter: Gulyás László. 

 

22.20 Szemtől szemben. Maurice Bishop titkára voltam. Beszélgetés Don Rojasszal, Grenada tavalyi lerohanásának Bishop miniszterelnök meggyilkolásának hátteréről. Szerkesztő- riporter: Sugár András, operatőr: Forray Tibor.

 

Október 25.  20.00 Királygyilkosság, egy merénylet anatómiája. 

1934. október 9-én Marseilles-nen meggyilkolták I. Sándor jugoszláv királyt és a vendéget fogadó francia külügyminisztert. Kik vagy kik voltak a terroristák, erre a kérdésre kereste a választ a történelmi – dokumentumfilm. A gyilkosság a horvát usztasák nevéhez fűződik, akik egy időben magyarországi táborban kaptak kikép­zést. Bokor Péter, a Századunk c. történelmi sorozat készítője do­kumentum-játékfilmen dolgozza fel az esetet s benne Horthy-Magyarország urainak felelősségét. 

Irta és rendezte: Bokor Péter, dramaturg: Hanák Gábor, operatőr: Sára Sándor és Kurucz Sándor.   Mezei 

 

21.45 Hatvanhat. Vendég: dr. Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság  elnöke. Szerkesztő – riporter: Bán János, vezető – operatőr: Mezei István, rendezte: Tanos Miklós.

 

Október 26.  20.00 „A Fónay”  Szerkesztő: Kolosi Béla és Bilicsi Erzsébet, riporter: Kolosi Béla, vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Bilicsi Erzsébet.

 

2. műsor – 20.00 Budapesti Művészeti hetek – Gogol: A revizor, tv játék. Televízióra alkalmazta: Gothár Péter, vezető – operatőr: Márk Iván, rendezte: Gothár Péter. Szereplők: Koltai Róbert, Lázár Kati, Csákányi Eszter, tóth Béla, Tapodi Gabriella, Dánffy Sándor, Csernák Árpád,  Spindler Béla, Bezerédy Zoltán, Lukáts Andor, Máté Gábor, Kósa Béla, Karácsony Tamás, Krum Ádám, Lugosi György, Vizsnyiczal Erzsébet, Sorf Egyed, Hunyadkörti György,  Balázs Andor.

„Gothár Péter tévéjá­tékát, filmes múltja miatt is, sokan kitüntetett érdeklödéssel vártuk. Annál is inkább, mert Gogol A revizorja  kitűnő   előadásban rendezte már meg Kaposvárott. Nos, úgy tetszik, túl jól rendezte meg a színpa­don, hiszen most nem tett mást, mint néhány alsó kameraállással és indokolatlanul ritka közeliekkel „leközvetítette" saját színházi előadását, amely azonban ; túlságosan ki volt találva ahhoz, hogy tévéjátékként is ugyanolyan meggyőző erővel hasson, mint színpa­don. A dramaturgiai húzá­sok ugyan használtak, de igazán élővé csak azok a jelenetek tették a játékot, ahol a kimunkált színészí teljesítmények - mint pél­dául Máté Gáboré, Koltai Róberté, Csákányi Eszteré, Lázár Katié - most iga­zolták Gothár kivételes te­hetségét. A színpadod ki­váló díszlet itt szinte egy­általán nem funkcionált, s végül is az egész tévéjáték­nak túl színpadiasra, szín­háznak pedig túl filmesre sikeredett. „ – írta  - bel- , Esti Hírlap, 1984. október 27.

 

Október 28. 19.00 A HÉT.

Ha lenne olyan cím a magyar saj­tóban, hogy „a hét riportja", akkor a magam részéről A Hét ama riport­jának adnám, amelyet Baló György készített a kaliforniai Silicon-völgyben és a Budapesti Híradástechni­kai Szövetkezetben és amelyet párhuzamos képekben vetítettek egy probléma jobb megértése végett. Mindjárt el is mondom, miért. E riport előtt hihetetlen és elké­pesztő tényről számolt be egy másik riport. Nem tudják kellő létszám­mal megtölteni azt a tanfolyamot, amely jelenleg integrált áramkörrel foglalkozó mérnököket képez. A 200 - 250 főnyi kerethez csupán 150 je­lentkező van, mert a-vállalatok vagy sajnálják e célra felszabadítani mér­nökeik idejét, vagy nincs 720Ö forint­juk, amibe a tanfolyam kerül. Elképesztőbb ez, mint a nyári piaci árak voltak és megdöbbentőbb, mint a la­kásleromlások, beázások és mind­azok a botrányok, amelyek a kérdés körül vannak.

Elképesztőbb, mert olyan felisme­réshiányt mutatnak, ami a jövőnkbe kerülhet a műszaki fejlődésben, kö­vetkezésképpen a magyar gazdaság fejlődése és versenyképessége terü­letén. A Hét nemcsak pontosan, ha­nem igen szemléletesen mutatta meg, hogy miről van szó. A köröm nagy­ságú integrált áramkörök ma az in­telligencia forradalmát hordozzák, belőlük épül fel a számító- és vezér­lő gépek „agyveleje", memóriája, amely ezerféle program, instrukció, ellenőrzés, adatszolgáltatás teljesíté­sére képes. (…) „ – írta Rózsa László, Népszabadság, 1984. október 30.

 

20.05 Budapesti Művészeti Hetek – Galgóczi Erzsébet: Szent Kristóf kápolnája, tv- film. Dramaturg: Jánosi Antal, operatőr: Czabarka György, rendezte: Nemere László. Szereplők: Páger Antal, Bodnár Erika,  Gobbi Hilda, Temessy Hédi, Bács Ferenc, Bitskey Tibor, Ferenczy Csongor, Bakay Lajos, Fésüs Tamás, Kádár Flóra, Kollár Béla, Sárosi Gábor, Vidó János.

„(…) Ahogy már annyiszor meg­tette, most is egy ismeretlen, vagy alig-alig feltérképezett területre lépett Galgóczi Er­zsébet, kiváló írónk e kisre­gényében, illetve neves ren­dezőjével: Nemere Lászlóval együtt e belőle készült tévé­filmben. Pedig azt a világot most sem hagyta el, melynek valóságanyagából sokrétű és gazdag életműve felépült. (A falu fejlődése, új problémái, az innét elinduló értelmiség sorsa stb.) Hiszen nagyon keveset, szinte semmit nem tud irodalmunk azokról az emberi konfliktusokról, tisztázó, katarzist hozó' folya­matokról, melyek kibonta­koztak a papság és a hü/ők fontos részének életében, lel­kében, megalapozták az ál­lam és az egyház megbéké­lését s jó viszonyának kiala­kulását.

Az írónő előzetes vallomásából tudjuk, hogy vállalkozását a katolikus egyházi vezetők támogatták, szeretettel és sokoldalúan megadva, rendelkezésre bocsátva mindazt, amire ehhez az alkotáshoz szüksége volt. (Valóságos esetet dolgozott
fel az írónő az elrejtett kincs átadásáról.

Új mozzanat e filmben az, hogy a felszabadulás s az önmegváltás útjára az egy­ház segíti a főhőst. Hang­súlyozom, hogy e film tele van jó részletekkel, konflik­tuslehetőségekkel, de ezek - sajnos - nem bomlanak ki és nem fogja össze őket erősebb belső kohézió, sodróbb cselekmény. Több jelenet, sőt figura esetében joggal tehetjük fel a kérdést: - Mi ennek a drámai funkciója? A regény sokkal jobb volt! Nagyszerű színészeink: Gobbi Hilda, Bodnár Erika, Temessy Hédi, Páger Antal és mások megragadó emberáb­rázolása, s alakítása sem tudta elfeledtetni a hiányo­kat' és az elmulasztott való­ságfeltáró lehetőségeket. „ – írta Illés Lajos, Népszava, 1984. október 30.

 

Október 31-én ülésezett az MSZMP MTV Pártbizottsága ezen többek között Kornidesz Mihály tv-elnök tartott előadást, a tv előtt álló feladatokról.

(részletek az előadásából)

„(…)Engem kérdeznek meg arról, hogy mi a véleményem a TV helyzetéről, akkor én csak a feladatok oldaláról tudok beszélni, és azt kérem, azt javaslom, hogy ha mások is a feladatok oldaláról  közelítenék meg ezt a kérdést. 

(...)1985. március 25 - én kezdődő héten fogja végezni a munkáját az MSZMP XIII. kongresszusa. (…) A párt-politikai életében igen jelentős eseményről lévén szó, az erre való felkészülés a mi munkánkban is, a belpolitika fontosságát fogja aláhúzni. Ezt kell erősítenünk mindenképpen. És egyáltalán, azt hiszem, hogy a kongresszus nélkül is igaz az, hogy  munkánknak  a legfontosabb erősítendő része, ahogy erre a Politikai Bizottság elmúlt évi határozata is felhívta a figyelmet, a belpolitika felé kell, hogy forduljon és mindenképpen most, hogy előkészítése lesz a kongresszusnak, gondolom a televíziónak, sajtó más részeivel együtt, ezzel a témával mélyebben, alaposabban kell foglalkozni. (…) Gazdaság dolgairól pár szót ezen belül: nagyon helyes és jó törekvés, hogy a TV különböző műsorai időről – időre előveszik az ipar, a mezőgazdaság, kereskedelem kérdéseit és arra bíztatnak minket ezek a műsorok, hogy a világszintet próbáljuk meg elérni. Arra bíztatnak ezek a műsorok, hogy javítsuk a minőségi munkát.  Ez mind jó, de azon el kellene gondolkodni, hogy érdemes-e mindig csak állandóan a nagy lépéseket követelnünk.  (…)” - Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9-a 178. doboz MTV iratok.   

 

 

 

November    

 

Elhunyt Hegedűs Tibor, a kezdeti idők magyar rádiózásának főrendezője és egy kedvelt rádió- és tévészereplő színész: Bánhidy László.

 

Mozambikban - Maputó főváros televíziójában - féléves technikai és műsorkészítési segítséget nyújtottak a Magyar Tele­vízió szakemberei.

 

A dokumentumok szerint a hónap folyamán a  miskolci városi (kábel)televízió első helyszíni felvétele volt látható.

 

November 2. 20.00 Linda első epizódja

Nagy divat ekkor Magyarországon a karate - megszületik a tévéso­rozat (címe: Linda), melynek főszereplője egy karatézó fiatal rendőrlány, akit Görbe Nóra alakít. Írta: Polgár András és Gát György, dramaturg: Kállai István, operatőr: Boldizsár Károly, rendezte: Gát György. Főszereplők: Görbe Nóra, Bodrogi Gyula, Pécsi Ildikó, Szerednyei Béla, Deme Gábor, Harsányi Gábor, Balázs Péter, Bánffy György, Nyertes Zsuzsa.

„(…)Ha már egyszer a Magyar Televízió megcsi­nálta a Linda című sorozatot, azt sugározni is fogja, ha a jobb izlésű nézők átkokat is szórnak mindenkire, aki csak érintett ebben a Lindában, sőt szembe fogják szegezni azo­kat a leveleket, amelyben más nézők kérik az egek áldását a műsorszerkesztésre, a Linda gyártóira, mert „végre egy populáris tömegszórakoztató valamit" csináltak. Komolyabb­ra fordítva a szót: nem sok reménnyel nézek e Linda-soro­zat ekébe. Az előzetes reklámok, a főcím és az első rész alapján egyetlen humoros ötlet fedezhető fel benne, neveze­tesen, hogy a magyar színésznők közül a legvéznább, leg­inkább gyermek küllemű Görbe Nórát találták alkalmasnak a főszerepre. Ez maga nevetésre ingerel. De a többi? A karatés sistergéstől, hujjogástól, ordítástól nem egy néző fog majd megijedni, s ez ijedelem után maga a filmlátványa már könnyebben elviselhető lesz.

A közelmúlt napokban vált ismertté az MSZMP KB mellett működő Művelődéspolitikai Munkaközösség állásfoglalása a párt művészetpoli­tikájának időszerű feladatairól. Abban sok szó esik a tömeg-szórakoztatásról. Aligha olyanfajta szórakoztatást tart szük­ségesnek e dokumentum a félországnyi nézőtábor elé kínál­ni, mint amilyen ennek a Lindának első részéből ígérkezik. A Linda minden bizonnyal sokakat a képernyők elé szó­lít majd a későbbiekben. Ki szórakozni, ki szörnyülködni akar. Az utóbbiaknak javasolható: kapcsoljanak át egy má­sik műsorra, vagy kapcsolják ki a készüléket, olvassanak, neveljék a gyereket, beszélgessenek. A Magyar Televíziónál meg azóta már bizonyára sokan elolvasták a fentebb emlí­tett művészetpolitikai állásfoglalást. Hogy a Lindát már ko­rábbam, csinálták, nem mentség (…) ” – írta Benedek Miklós, Észak- Magyarország, 1984. november 6.

„Olvastam, hogy Görbe Nóra direkt a Linda címszerep kedvéért megtanult karatézni és olyan tehetségesen művel­te ez a sportot, hogy egy év alatt zöldöves minősítést szer­zett, ami a hozzáértők szerint egyáltalán nem csekélység. A fiatal-színésznő példája mégsem emiatt érdemes a feljegy­zésre, hanem egyáltalán a tény miatt, hogy készült egy té­véfilmre és hajlandó volt áldozatot is hozni a szerepért. Jó hallani ilyet a mai világban, amikor általában a dolgok könnyebbik végét szeretjük megfogni, s a „kicsire nem nézünk" elvével intézi el a rendező, ha a színész alkatilag, vagy küllemében nem alkalmas a szerepére. Görbe Nóra tehát üdítő kivétel, s különösképpen növeli vállalkozásának értékét, hogy filmjével nem valószínű hogy világhírnevet szerez magának, vagy akárcsak fesztiválsikert is arat. Meg kell elégednie azzal a jóindulatú tetszéssel, amellyel a magyar tévé-néző közönség fogadta, amit pén­teken este a Linda címszóval és A szatír alcímmel elé tá­lalt. Ügy hírlik, egy sorozat vette azzal kezdetét, mégpedig egy krimikomédia, ami azon a régen feltalált humorforráson alapszik, ami egy törékeny kislány által nagydarab férfiaknak kiosztott hatalmas pofonokban rejlik.  Nos, ha Polgár György és Gát György együttműködéséből született tévéfilm á továbbiakban is hasonlóan gazdagon nyújtja a lehetőségeket, hogy e csattanós ellentmondások mosolyra késztessék a nézőt, s»a kaszkadőrök is hasonló vehemenciá­val röpködnek Linda egy-egy elegáns ütése vagy rúgása nyomán, a sorozatnak hálás nézői leszünk.” – írta Hári Sándor, Zalai Hírlap, 1984.november 6.

December 21. Az MSZMP Tungsram Rt. Bizottsága Információs jelentéséből:

„Sok helyen bírálják a TV műsorpolitikáját. Nem a politikai és szakmai adásokat említik negatívumként hanem a szórakoztató jellegűeket. Soknak tarják a háborús, embertelen témákat. Elismeréssel nyilatkoztak például a „Linda” c. magyar filmsorozatról – különösen a fiatalok tartják szórakoztatónak” – Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984.  12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

 

November 2-án kelt Karvalics László (Agitációs és Propaganda Osztály) feljegyzése Lakatos Ernőnek:

„ A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának vezetőjét, Regős Sándor elvtársat ez év márciusában – mellékelt levélben – tájékoztattam a Csillag-börtön című készülő dokumentumfilmmel kapcsolatos álláspontunkról.

Nyomatékosan kértem, hogy, hogy a filmben tekintsenek el Kádár János elvtárs mindennemű szerepeltetésétől. Szeptemberen – Komócsin Mihály elvtárs  jutatta el hozzánk a kópiát – megtekintettem az elkészült filmet. / Kazettán még birtokunkban is van a film/. Az alkotók nem vették figyelembe a korábbi kérésünket, és egy snitt (30 -40 mp) időre felvillant egy Kádár elvtárssal kapcsolatos dokumentum. A megtekintés után kértem Kornidesz Mihály elvtársat, hogy a jelzett rövid részletet vegyék ki a filmből.” Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 14.öe. 219. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

November 4. 17.05 Hány Endrét ismersz?, - dokumentumfilm Ságvári Endréről, aki ekkor lett volna 71.éves. Szerkesztő-riporter: Feledy Péter, operatőr: Halász Mihály, rendezte: Téglássy Ferenc. 

 

20.05  Az elnök emberei , amerikai film.

A filmforgalmazás régi adósságát törlesztette a Magyar Televízió: az egyesült államokbeli elnökválasztás előestéjén bemutatta be, Az elnök emberei című alkotást, mely a Watergate-botrányt dolgozta fel.

 

November 6.  18.21 Elkészült az Árpád-híd. Szerekesztő- műsorvezető: bán János, riporter: Bokodi Béla, Kopeczky Lajos, Szitnyai Jenő, rendezte: Szűcs László, és Tanos Miklós.

TV-Híradó: 19.30 Bokodi Béla szerkesztő –riporter, Vecsei Marietta, Edelényi Gábor, Csák István operatőrök számoltak be Kádár János budapesti programjáról )Óbuda, Árpád híd, METRO avatás stb…)

„Ritka esemény a televíziós helyszíni közvetítés. Tudniillik, ha nem sporteseményről van szó. Ezért is, de természetesen mindenek előtt témájánál fogva említésre érdemes a Nem hivatalos hídavatás címmel szerdán adott három részes közvetítés a Budapesten most elkészült Árpád-hídról és a hozzá kapcsolódó pesti és budai közlekedési létesítményekről. Aligha szorul bizonyításra, hogy minden jelentós alkotás, amely az országban létesül, nemzeti ügy. Nemcsak az érintett terület lakosságát foglalkoztatja, de jólesően megdobogtatja hazánk minden polgárának szívét. így az a több mint 8 milliárd forint értékű közlekedéskorszerűsítési beruházás, amely sokévi munka után most készült el számunkra is, akik pedig hasznát nem igen vesszük, büszkeség. Ez az együttes nemzeti büszkeség munkált abban az érdeklődésben, amellyel fogadtuk Bán János és riportertársai: Bokodi Béla, Kopeczky Lajos és Szitnyai Jenő tájékoztatását a hídról és a hozzá kapcsolódó létesítményekről, különösképpen az óbudai aluljárórendszerről, amely páratlan látványosságként egyben az itt talált egykori római építészeti emlékek múzeuma is. Nem a műsoridőt sajnáljuk tehát a közvetítéstől, amikor megemlítjük, hogy a harmadik  itt mindig híd lesz" című részre már kevés képi információ jutott. Hosszú perceken át, más tárgy híján az esti
órákra már elnéptelenedett hidat pásztázták a kamerák. Az egész rész valójában egyetlen információja a fővárosi tanács illetékes elnökhelyettesének nyilatkozata volt Budapest legközelebbi tervezett közlekedési beruházásairól. Számunkra úgy tűnt, ez a nyilatkozat még belefért volna a 2. - programon este sugárzott második, „ . .. aki észbe fogta és létrehozta" című közvetítésbe.

 

20.15 „Fényes vendég jön hozzátok..”  Az októberi forradalom emlékének szentelt összeállítás. Szerkesztő: Behyna Károly, szakértők: dr. Varga Mihály és Rab Zsuzsa, vezető – operatőr: Boldizsár Károly, rendezte: Babiczky László.

 

2. műsor – Barta Lajos: Szerelem, színmű közvetítése a győri Kisfaludy Színházból, felvételről.

 

November 7. 07.55 Kapcsoljuk Moszkvát. Közvetítés a Vörös térről, az ünnepi díszszemléről. Riporter: Földvári Géza.

 

November 9. 20.00 Nyolc magyar város négyfordulós televíziós vetélkedőjét rendezték meg Szivárvány címmel. A vetélkedés témája: a felszabadu­lás óta eltelt négy évtized irodalmi, képzőművészeti, zenei, szín­házi, filmes, televíziós és rádiós eseményei - tíz éves bontásban.  Az első elődöntő résztvevői Győr és Debrecen voltak. Felelős szerkesztő: Liska Dénes, műsorvezetők: Vágó István, Berkes Zsuzsa, Endrei Judit.  Vezető – operatőrök: Gulyás Buda, Boldizsár Károly, Szabados Tamás, rendezte: Bilicsi Erzsébet és Mahrer Emil, vezető – rendező. M. Lukács Ágnes.

December 14 - én kelt az MSZMP Budapesti Közlekedési Vállalat Bizottsága információs jelentéséből, melyet a PB titkár szignált, a televízióról írta: „Jó a visszhangja a TV „Szivárvány” városok közötti vetélkedő műsorának.” - Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

A Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége, 1984. december 22-i Információs jelentéséből: „ A Pedagógusaink szívesen nézik a  TV „Szivárvány” című vetélkedő műsorát. Az ilyen programok segítik ifjúságunk érzelmi nevelését, azonosulásukat a történelmi múltunk haladó eseményeivel (Miskolc). „ - Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

 

November 10.  2. műsor – 20.00 Schiller: Haramiák, tragédia, közvetítése a Pécsi nemzeti Színházból, felvételről.

 

November 11. 10.35 Kapcsoljuk a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát! Zenebutik adása. Szerkesztő – műsorvezető: Juhász Előd, vezető – operatőr: Dubovitz Péter, rendezte: Apró Attila.

 

19.30 A TV –Híradóban Banda László szerkesztő – riporter és Lukin Sándor operatőr tudósítását láthatták a nézők Losonczi Pál dél-kelet-ázsiai kőrtútjának első állomásáról Indonéziából. 

 

November 13. 20.00  Mikszáth Kálmán: Különös házasság tv-filmsorozat (IV/1). Dramaturg: Deme Gábor, operatőr: Lukács Lóránt, rendezte: Zsurzs Éva. Szereplők: Benkő Péter, Mikó istván, Bessenyei Ferenc, Kubik Anna, Kállai Ferenc, Ivancs Ilona, Páger Antal, Ráday Imre, Komlós Juci, Balázsovits Lajos, Schúbert Éva, Székhelyi József, Fónay Márta, Báró Anna, Hollai Kálmán, Konrád Antal, Horváth László, Szirtes Ádám, Ambrus András.

 

November 13-án tartotta az MSZMP Politikai Bizottság ülését. Megváltozik 1985. január 1-vel a Népszabadság megjelenési rendje vasárnap helyett hétfőn fog megjelenni, a Politikai Bizottság egyetért döntéssel, s javasolta, hogy a többi központi napilap, illetve megyei napilapok megjelenési rendje is hasonló legyen.  „Tekintettel az új helyzetre, a Hétfői Hírek változatlanul csak utcai terjesztésben árusított, de vasárnapi lappá, szerveződjék át; a rádió és televízió, illetve a Teletext erősítse vasárnapi hírszolgálatát. „ Magyar Nemzeti Levéltár M-KS- 288f/5/924. öe. MSZMP KB  Politikai Bizottság iratok  

 

A jegyzőkönyv szerint: „ A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy, hogy Kádár János elvtárs,  kérésére fogadja Szinetár Miklóst, a Magyar Televízió elnökhelyettesét.” - --Magyar Országos Levéltár M-KS- 288f/5/924. öe. MSZMP KB  Politikai Bizottság iratok 

 

November 14. 2. műsor – 18.15 „Aki itt születek, annak a legszebb ..” A Pécsi Körzeti stúdió szerb-horvát nyelvű szerkesztőségének különkiadása. Pomáz, Budakalász, Csobánka, - hazánk legészakibb szerb települései. Szerkesztő – riporter: Popovics György, operatőr: Bárány György, rendezte: Litauszki János.

 

November 15. 20.55 Mestersége: színész. Komlós Juci. Riporter: Szilágyi István, szerkesztő: Virág Katalin, rendezte: Török Ilona.

 

November 16. 20. 00 Zenés TV – Színház – Somogyi Pál – Hidas Frigyes: Róka fogta csuka, zenés tv-komédia. Szereplők: Szombathy Gyula, Hernádi Jusit, Sztankay István, Csákányi László, Székhelyi József, Tábori Nóra, Straub Dezső, Magasházi István. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Szabados Tamás, rendezte: Bán Róbert.

 

November 17. 17.00 „Vakáció”  - Dolly Roll. Operatőr: Nádorfi Lajos, szerkesztő – rendező: Koltay Gábor.

 

21.35  Zene az életem, Tiboldi Mária műsora.

Szerkesztő: Nemlaha György, vezető – operatőr: B. Marton Frigyes, rendezte: Koltay Beáta.

 

November 18. 16.30 Szülőföldem, Szenttamás. Bemutatja: Gion Nándor. Szerkesztő: Major Sándor, szerkesztő – riporter: Nagy László, operatőr: Neumann László, Rendezte: Eck T. Imre.

 

November 21. 19.30 TV – Híradó:

Ezen a napon elhunyt a Tv - Híradó rovatvezetője, az egyik ,,ős-híradós": Piller Sándor. (Kirivány, 1925. szeptember 14 – 1984. november 21.) Életrajza: Tanulmányok:  Fráter György Gimnázium (Miskolc) (1943), Debreceni Mezőgazdasági Főiskola (1943-1944), Eötvös Loránd Tudományegyetem Jog- és Államtudományi Kar (1945-1947) KIOSZ, KPDSZ szakszervezeti iskolák (1949-1951). Munkahelyek:Asztalosmesterek Lapja – (1947-1949), Kisiparosok Országos Szabadszervezete – adminisztratív vezető (1949-1954) ,    Szövetkezet című lap munkatársa – (1954-1959), Szövosz Sajtóosztály – osztályvezető-helyettes (1959-1963), Magyar Televízió – szerkesztő, rovatvezető (1963-1984).

 1963-ban került a Magyar Televízióhoz, a Híradó népgazdasági rovatához szerkesztőnek. Kezdetben Szurok János operatőrrel a mezőgazdaság helyzetéről készítettek riportokat, riportsorozatokat. Az évtizedek alatt készített riportjai közül nagyon sok témája volt később, az építőipar helyzete és problémái, a magyar és KGST gazdasági kapcsolatok, a Budapesti Nemzetközi Vásárok, a SZOT (Szakszervezetek Országos Tanácsa) és a TOT (Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa) eseményei. Az 1970-es árvízi tudósítások egyik vezető munkatársa. 1968-ban kinevezték a Népgazdasági Rovat vezető-helyettesévé, majd 1973-tól rovatvezetője, haláláig 1984-ig. Olyan munkatársak dolgoztak a rovatban az ő vezetése alatt, mint Baló György, Vajek Jutka, Juszt László, Berecz Anna. Tagja volt a MUOSZ-nak, ahol 1980-tól a közgazdasági szakosztály titkára volt. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség Országos elnökségének tagja 1960 és 1966 között. Riport-dokumentumfilmek: Árvízi tudósítások – (1970), Bécsi randevú – (1969) op.: Szurok János

Magyar Napok Hollandiában – sorozat, (1980) op.: Török Vidor, Innsbrucki Magyar Napok – sorozat, (1983) op.: Csák István. Díjak, kitüntetések: Magyar Rádió Elnöki dicsérete (1978);

Munka Érdemrend (bronz) (1970); Árvízvédelemért, kormány kitüntetés (1970); Magyar Rádió és Televízió Kiváló Dolgozó Kitüntetés (1969); Kiváló Földművesszövetkezeti Dolgozó – sajtómunkáért (1953, 1960).

November 26 -án kelt levélből, amelyet Bereczky Gyula írt (Agitációs és Propaganda Osztály) Katona Istvánnak, - derül ki, hogy a TV Híradó nagyot hibázott a műsorában. Nem emlékezett Rabinovics Józsefről születése 100 évfordulóján, pedig erre vonatkozóan előírás volt. A levélből kiderült, hogy a Híradó arra hivatkozott, hogy azért csúszott be a hiba, mert hirtelen meghalt Piller Sándor a korábbi gazdaságpolitiki rovatvezető, s nekrológját soron kívül kellett elkészíteni, s így felejtődött el a Rabinovics megemlékezés. Bereczky arról tájékoztatta Katona Istvánt, hogy Vajda György tv elnökhelyettes felelősségre vonja a Híradó vezetőit a hibáért. ­- Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 14.öe. 219. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya

 

20.00 Külpolitikai Fórum. Szerkesztő – műsorvezető: Chrudinák Alajos, rendezte: Born Ádám.

 

November 21.35 Televíziós rendezőportrék – Zsurzs Éva. Riporter: Szilágyi János, szerkesztő: Bulla Károly, vezető – operatőr: B. Marton Frigyes, rendezte: Iván Pál.

„Ebben a köz- és ma­gánfeszültségekben oly gazdag vi­lágban igazán ritka dolog, hogy valakiiről csupa szépet és jót monda­nak a közvetlen ismerősök, a kollé­gák, a pályatársak. De - példa rá a Televíziós rendezőportrék című sorozatban a Zsurzs Éváról szóló összeállítás - ilyen csoda is meges­het, hiszen a megszólaltatott színé­szek, operatőrök, sőt rendezők úgy hozsannázták őt körül, mint talán még senkit, amióta feltalálták a te­levíziózást.  (…) Mindent összevetve: van tehát egy Zsurzs Évánk, aki úgy tárgya a sze­retetnek, hogy közben remek publikumszórakoztató. Örvendjünk és szurkoljunk neki, hogy még nagyon sokáig forgasson mindenki kedvére.” – írtra Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1984. november 24.

 

 

November 22. 16.40 – 23.10

Szovjet estet rendezett a televízió. Szerkesztő: Endrei Judit, Szöllősi Katalin, műsorvezető: Tatjana Vegyejnejava és Endrei Judit,  adásrendező: Hegedűs Imre.

 

Erdős András az MTV Személyzeti és oktatási Osztályának vezetője, November 22 - én Feljegyzésben tájékoztatta az MSZMP MTV Pártbizottsága Végrehajtó bizottságát, hogy 1984. december 1-i hatállyal az MTV elnöke létrehoz egy önálló szerkesztőséget, mely heti 30 perc terjedelemben budapesti tematikájú állandó műsort fog készíteni. Valamint bejelenti, hogy Varga Lászlót bízza meg a szerkesztőség vezetésével az Elnök. A Párt VB  ezután a december 4-i ülésén támogatta a kinevezést.  - Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) XXVI-a-9/a 185. doboz. MTV Iratok

 

2017. februárjában beszélgettem Varga Lászlóval, az interjú, itt a honlapom interjú alodalán olvasható: A Budapesti Műszaki Egyetemtől a Pulitzer – emlékdíjig, címmel. (részlet ebből a beszélgetésből:)

„DP: Az indulás után az MTV egyik legrangosabb alkotói névsorával büszkélkedhettél, amikor 1984-ben a szerkesztőség vezetője lettél. Olyan kiváló szerkesztők, műsorvezetők dolgoztak itt, mint Győrffy Miklós, Wisinger István, Szénási Sándor, Szente László, Rangos Katalin, Görög Athéna, Merza Jenö, rendezőként Almási Tamás, Simó Sándor, Fazekas Lajos. Példaértékű műsorok sokasága, esettanulmányok, oknyomozó, tényfeltáró adások, dokumentum-értékű tudósítások készültek ott nálatok.

 

VL: Amikor Kornidesz Mihály tv-elnökkel, leültem tárgyalni a szervezeti formáról, azt  mondta, tetszik a műsortervem és az elképzelésem, de közölte, hogy ő  szervezeti formában a stúdiót a Belpolitikai Főszerkesztőségen belül képzeli el. No akkor,  hogy ha ez így lesz, én köszönöm a felkérést, de most vissza is adom, elképzelésem egy független szerkesztőségről szól,egy menedzser-szerkesztőségről,amelyik külső piacról,elsősorban a Rádióból kéri fel, veszi meg az alkotókat.  Kérek egy szobát és három belsős státuszt.

Végül elfogadta, Buzási Péter lett a gyártási helyettesem, kezdetben Bíró Szilvi volt a titkárnő, majd  Mezei Józsi  felvételvezető csatlakozott hozzánk, Búzási mellé. Döntően közismert profikat kerestem, rádiósokat, akiket a hallgatók a hangjukról ismertek és szerettek, de látni sokukat nálam látták először.  

 

DP: A Fővárosi Tanács, a Fővárosi Pártbizottság mennyire szólt bele a műsorszerkesztésbe, a tartalomba?

 

VL: Nem nagyon. Őszintén mondom, hogy teljesen szabad kezet kaptam, de már 1985 után voltunk.

 

DP: Minden második héten a párt KB Agitációs és Propaganda Osztályán, főszerkesztői értekezleteken értékelték a sajtó, a média, munkáját és megfogalmazták a következő két hétre az elvárásokat, Budapesti Körzeti Stúdióról mi volt a vélemény?

 

VL: Nem nagyon kaptunk dorgálást. Volt egy jelentős szellemi, szakmai hátterünk Györffy Miklóssal az élen, aki már évek óta a Rádióban csinálta,  a maga Bagoly műsorát, óriási intellektuális  tekintélyre tett szert. A mi adásainkban ő egy nagyvárosi polgárként, sőt időnként kispolgárként gondolkodó és viselkedő újságíró volt. Igen magas szintű közéleti  műveltséggel. Ha hiszed, ha nem, soha nem volt konfliktusom, sem a párt, sem a városvezetéssel, csak a végén majd, de akkor már a FIDESZ volt kormányon. Amikor elindult a körzeti adásunk, már Grósz Károly volt az első titkár, egyetlen egyszer tett kritikát, amikor csináltunk egy nagy visszhangot kiváltó dokumentumfilmet, Rába kontra Rába címmel, ez volt az első jelentős munkás elbocsátás Budapesten, a Vörös Csillag Traktor gyárat érintette Kispesten, a gyár Horváth Ede Rábája része lett.

A filmen persze a munkások „anyáztak”. Fabriczki Andris a kerületi pártbizottság első titkára is ott volt, megszólalt a filmben, és szembe ment a párt elvárásával. (Tudjuk Kádárnak kedvence volt Horváth Ede.) Lement a film, óriási visszhangja volt, még a Ludas Matyi követező számában is címlapra kerültünk. Grósz a következő budapesti pártbizottsági ülésen, ahol én is ott voltam, kifakadt, hogy a stúdiónk ezzel a filmmel milyen temetői hangulatot teremtett. A  szünetben odamentem hozzá. Mondom, hogy kitolt velem, bizonyára látta, mondom, hogy míg elmarasztalta a  műsort a mellem ülők egyre távolabb húzódtak tőlem.  

„Ez magát zavarja?" - kérdezte majd azt mondta, mosolyogjak és beszélgessünk, hogy mindenki lássa, hogy nincs harag.

Az Agit. Prop. Osztály egyik vezetője  egyszer szóvá tette nekem, hogy jók a műsoraitok, de kicsit sokalljuk a Györffyt, mire mondtam, hogy én csak vele tudom elképzelni a műsort. S ezzel le is zártuk a témát. „

 

2. műsor – 21.15 Tudósklub’84 Szociálpolitika – társadalompolitika. Műsorvezető: Csepeli György,  a beszélgetés résztvevői: Császi Lajos, Ferge Zsuzsa, Petschning Mária,  Szamuely László.

 

November 23.18.00 Új Reflektor Magazin

Szerkesztő-műsorvezető: Ilkei Csaba, vezető – operatőr: Kaplony Miklós, rendezte: Szűcs Lászó.

Az ÚJ Reflektor Magazinról szóló nézői levelekből:

„ É.Imre: A Reflektor Magazin című műsor bátor, kritikai hangvételéért ezuton fejezem ki köszönetemet.

Özv:H.Istvánné: Minden adásukat megnézem, nagyon tetszik a Reflektror Magazin műsora.

D. Jánosné: Tisztelem rokonszenves, becsületes törekvésüket; a Reflektor Magazin műsorával a közérdeket szolgálja. Ehhez csal azt kívánom, hogy ne veszítsék el munka és harci kedvüket. 1984-ből.

 

 2. műsor – 21.50 Zenés TV – színház – Georg Kreisler : Lola Blau. Szereplő: Galambos Erzsi. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Molnár Miklós, rendezte: Seregi László.

„Tartós siker volt Galambos Erzsi parádés alakítása, amit most a tévé újra megcsinált, de vajon miért nem az ere­deti színházi előadást vették fel? A „tévésítés" sok mester­kélt elemet is vitt ebbe az egyszemélyes játékba, nem vált előnyére. Georg Kreisler darabja így is jó és hatásos, olcsó fogá­saival együtt, bár a ma is élő nem csekély számú szemtanú őszintén mondhatja: ha ilyen egyszerű lett volna a német fasizmus. A Lola Blau ugyanis szabályos karriertörténet: az üldö­zött énekesnőnek sikerül kicsúsznia a németek kezéből, kijut Amerikába, ahol annak rendje és módja szerint befut. A háború után ismét találkozik szerelmével, akit végül egy terrorakció során ölnek meg, hogy azért egy áldozat is legyen.   A túlélők természetesen tudják, hogy sokkal gonoszabb erők működtek Európa történetének e félelme­tes időszakában, viszont Kreisler dalai ízlésesek, sőt, helyenként kifejezők, a magyar szöveg gördülékeny, bár nem tudjuk, milyen is az eredeti, mert ez fordítás helyett inkább átköltésnek, magyarításnak hat. Galambos Erzsi most is kitűnő, nincs egy üres pillanata, végig érezzük a karrier mögött meghúzódó drámát. A be­fejezés viszont (Seregi László rendezése) teljesen fölösle­ges, kezdettől tudjuk, hogy nem színházi közvetítést látunk, tehát nem kell megmutatni, hogy itt valóban tv-felvételről van szó. „ – írta – cs-  Tolnai Népújság, 1984. november 27.   

 

November 24.20., 05 Telepódium bemutatója – A három testőr, kabaré. Szereplők: Balázs Péter, Berényi Ottó, Bodrogi Gyula, Csala Zsuzsa, Dobránszky Zoltán, Forgács Gábor, Horváth Gyula, Kabos László, Kálmán György, Kornay Mariann, Koós János, Straub Dezső, Szilágyi Tibor, Szuhey Balázs, Tahi Tóth László, Urbán Erika, Zana Jószef. Szerkesztő: Szenes Iván, vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Kalmár Tibor. 

 

November 25.10.40

„Én táncolnék veled …!” televíziós tánctanfolyam. Tánctanár: Székhelyi József, szerkesztő: Horváth Tünde, koreográfus: Dózsa Imre, vezető – operatőr: Becsy Zoltán, rendezte: Vadkety Tibor.

 

2. műsor – 20.00 Zenés TV – Színház – Puccini: Gianni Schicchi, vígopera. Szereplők: Melis György, Csengery Adrienne, Komlóssy Erzsébet, Moldován Stefánia, Ágay Karola, Szalma Ferenc, Bordás György, Csányi János, Csányi Laci, Polgár László, Kelen Péter, Palcsó Sándor, Mészáros Sándor, Kertész Tamás, és Rajna András. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Káplár Ferenc, rendezte: Szinetár Miklós.

 

2. műsor – 20.55 Zenés TV – Színház - Puccini: A köpeny, opera. Szereplők: Miller Lajos, Tokody Ilona, Molnár András, Palcsó Sándor, Begányi Ferenc, Lehoczky Éva, Korcsmáros Péter, Decsi Ágnes, Leblanc Győző. Dramaturg: Bánki László, vezető – operatőr: Czabarka györgy, rendezte: Mikó András.  

 

November 27. 20.00 A pad, tv-játék Alekszandr Gelman művéből. Dramaturg: Jánosi Antal, vezető – operatőr: Czabarka György, rendezte: Nemere László. Szereplők: Kiss Mari, Koncz Gábor, Dávid Ági, Simon Mari.

„Azt hiszem, Nemere Lász­ló eszményi drámára lelt Alekszandr Gelman színmű­vében - már ami főképp a formáját illeti. Hisz a lé­nyegében kétszemélyes já­ték és valójában egy szín­helyen zajló cselekmény, egy ligeti padon, igazán képer­nyőre való mű. A tévéjá­tékok „hőskorában", a ha­zai televíziózás kezdetén az ilyen térben és időben erő­sen összpontosított és a főcsapáson egyenesen haladó cselekményű drámát tartot­ták a műfaj egyik sajátos televíziós lehetőségének. Nos, az is, ezt a kedd es­te látott, A pad című játék újfent igazolta. Ugyanis az efféle, jószerével két ember párbeszédére lecsupaszított drámában valóban az ember kerül a középpontba, s ezzel egyetemben teljes mérték­ben az emberi jut szóhoz. (…) –írta V.M Szolnoki Néplap, 1984.december 5.

A Pedagógusok Szakszervezete Központi Vezetősége, 1984. december 22-i Információs jelentéséből: „Nagy figyelmet és kellemes meglepetést keltett Gelman: A pad című tévéjátéka. A film életközelségét és jó színészi játékát többen kiemelték (JATE). „- Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

November 28. 21.30  Dr. Tímár Mátyás vendégei voltunk. Műsorvezető: Heltai András, szerkesztő: Fröhlich Márta, vezető – operatőr: Bánhegyi István, rendezte: Bilicsi Erzsébet.

 

November 29. 19.30 A TV –Híradóban Banda László szerkesztő – riporter és Lukin Sándor operatőr tudósítását láthatták a nézők Losonczi Pál Dél-kelet-ázsiai kőrtútjának második állomásáról Laoszból.

 

November 31. 19.30 A TV – Híradóban Banda László szerkesztő – riporter és Lukin Sándor operatőr tudósítását láthatták a nézők Losonczi Pál Dél-kelet-ázsiai kőrtútjának harmadik állomásáról Vietnemból. 

 

 

 

December

 

December 4.20.00 Szilvási Lajos: Appassionata (III/1) tv-filmsorozat. Szereplők: Tóth tamás, O. Szabó István, Balkay Géza, Tahi József, Pálfi Zoltán, Áron László, Ábrahám Edit, Nádai Pál, Németh Ildikó, Bicskei Károly, Bánhidi László, Harkány János, Fekete Tibor, Schlanger András, Bácskai János, Németh László, Csurka László, Egyedi Klára, Bod Teréz, Ternyák Zoltán. Dramaturg: Semsei Jenő, operatőr: Illés János, rendezte: Mihályfi Imre.

„Elkedvetlenítöen gyenge film volt az Apassionata. S ha meggondoljuk, hogy Mihályfi Imre rendezte, akinek a nevéhez olyan jeles alkotások fűződnek mint a Menekülés a börtön­be, a Honfoglalás, a Sellő a pecsétgyűrűn, a Holtidő - hogy csak néhányat említsünk a tematikailag és műfajilag olyan széles választékból -, kedvetlenségünk a szomorúságig fo­kozódik. Könnyű lenne - afféle előkelő sznobériával - az irodalmi anyagra kenni a felelősséget. Lám, a lektűr, bármi­lyen olvasmányos különben, ennyit ér, ha film lesz belőle. Elszíntelenedik, kilúgozódik, meghal. Csakhogy ez az állítás messze nem lenne igaz. Az egyik legolvasottabb író, Szilvási Lajos, bár műveit valóban lektűrként és az irodalom peri­fériáján tartja számon az oly kényes ízlésű irodalmi közvélemény, igazán filmszerűen szerkeszt és regényei mozgalmasságára, eseményességére sem lehet panasz. Amellett hány és hány lektürből, de az irodalom szintiét még csak meg sem ütött írásból, lett már kitűnő film és közöttük művészileg is jelentős alkotás, úgy tűnik tehát, nem az író a felelős azért, hogy ilyes la­pos, unalmas, eseménytelen, semmitmondó film kerekedett művéből (…)”- írta, Hári Sándor, Zalai Hírlap, 1984.december 11.

 

December 5. 2. műsor – 21.30. Mrozek: Emigránsok, dráma közvetítése a Katona József Színházból, felvételről.

 

December 5. Az MSZMP József Attila Tudományegyetem Információs Bizottsága jelentéséből amelyet, a JATE Információs Bizottsága elnöke és a JATE PB titkára szignáltak:

 

„ A televízió „Objektív”  című műsorát többen kísérik érdeklődéssel. Örömmel tapasztalták, hogy a legutóbbi adás a valósághoz közelebb állóan, nem csak a sikerek, hanem a ténylegesen meglévő problémák, gondok felvillantásával próbált betekintést adni a szocialista országok életébe. Természetesnek tartják, hogy a velünk egy szövetségi rendszerben élő országokról is magas szinten adjon tájékoztatást a rádió és televízió.” Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

 

December 7. 2. műsor –20.00 A KISZ – stúdió műsorából.

1. Medvetánc – irta – rendezte: Szokolay Tamás, operatőr: Szirmai Béla

2. Vallomás- operatőr: Sallai András, rendezte: Varga Rudolf

3. Kioku sin karate – rendezte: Varga Péter

 

December 9. Zsuzsa.

Zenés beszélgetés Koncz Zsuzsával. Szerkesztő – riporter: Módos Péter, operatőr: Darvas Máté.

„Egyórás portréműsort készí­tett Módos Péter Koncz Zsu­zsáról (Darvas Máté operatőr segítségével.) Nem arányté­vesztés ez, Koncz Zsuzsának és „híveinek" jár ez az egy óra. De nem oly triviális, önismétlő,, érdekes jópofáskodásba hajló kérdezési, móddal, ahogyan azt a szerkesztő-mű­sorvezető megszervezte. A vá­gások egyenetlenné és olykor érthetetlenné tették a pályá­ját jókedvű őszinteséggel soroló Koncz Zsuzsa beszámoló­ját. Hiányzott a műsorból a két legfőbb „szellemi jóbarátnak" Bródy Jánosnak és Szörényl Leventének a vallomá­sa is arról, mit jelentett nékik, hogy éppen az a nyur­ga, lobogó hajú és tiszta egyenességű lány vitte diadalra szerzeményeiket. (…)” – írta Lőcsei Gabriella, Magyar Nemzet, 1984.december 12.

 

December 12. 20.55 Bertolt Brecht: A szecsuáni jólélek.

Dramaturg: Jánosi Antal, vezető – operatőr: Bónis Gyula, rendezte: Rajnai András. Szereplők: Jancsó Sarolta, Avar István, Szokolay Ottó, Némethy Ferenc, Kovács István, Máthé Erzsi, Agárdi Gábor, Pásztor Erzsi, Csurka László, Sárosi Gábor, Gelley Kornél, Medveczky Ilona, Bánhidi László, Patkós Irma, Schubert Éva, Bodor Tibor, Szilágyi István, Karsai István, Turóczy Zsuzsa, Sugár István, Imre István.

 

December 14 -én kelt az MSZMP Budapesti Közlekedési Vállalat Bizottsága információs jelentéséből, melyet a PB titkár szignált, a televízióról írta:

„Dolgozóink kifogásolják, hogy az őszi – téli időszakban a TV műsora nem elég változatos. A délutáni időszakban is több szórakoztató előadást, filmet, ismeretterjesztő műsor szeretnének látni.- Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

December 16. 16.30 Manuál. Hat fiatal iparművész. Szerkesztő: Kernács Gabriella, operatőr: Zsóka Zoltán, rendezte: Kutvölgyi Katalin.

 

21.50 Zenés TV – Színház - Petrovics Emil: Lysistrate. Tv-opera. Szereplők: Zempléni Mária, Farkas Katalin, Gulyás Dénes. Operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Maár Gyula. 

 

December 18. 17.20 Elmebajnokság, vetélkedő. Szerkesztő- műsorvezető: Egri János, vezető – operatőr: Szalay Z. László, rendezte: Bodnár István.

„Véget ért vasár­nap délután az Elmebajnokság, Egri János kérdezz - felelekje, amelyet a múltkoriban oly ragyogóan parodizált Gál­völgyi János, amikor a Szeszélyes évszakok különben kí­nos percei elkövetkeztek. A kiviccelés nem volt véletlen, mert bizony ez a já­ték igazán alkalmas arra, hogy valaki így tréfára ve­gye. Egyszerűen azért,- mert nem igazi fejtörő: a játékve­zető faggat benne, a verseny­ző meg felel, ha tud. Elmét mozgatni, az észt igazán meg­járatni egyszer sem kellett; vagy beugrott a válasz vagy nem. És - sajnos - a mi televíziónk egyéb hasonló vállalkozásai is a tudomra - nem tudom tételre épülnek. Rózsa György telefonosdija éppen úgy, mint Vágó István A fele sem igaz! című  társasjátéka. (Ez utóbbiról szólva nem lehet elhallgatni, hogy igencsak hullámzó színvonalú produkció, mert a „felkért" válaszadók vagy hajlandók megtanulni a feleleteket, vagy nem. Pedig ez a felkészülés mindenki számára kötelező lenne. Az előfizető vágya tehát: egyszer egy olyan tévés játékot szeretne látni, amelyben nem az igenek és a nemek váltják egymást, hanem kell hozzá mellékesen egy kis lo­gika is. Egy kicsi mozgás, de - észmozgás, - mozgatás.... „ – írta Akácz László, Pest megyei Hírlap, 1984. december 18.

 

December 18. AZ MSZMP KB Politikai Bizottsága ülésén szerepet és döntés született arról, hogy a Magyar Televízió adás zárásakor az I. programon lejátssza a magyar Himnuszt.

A jegyzőkönyv szerint: „ A Politikai Bizottság tudomásul veszi, hogy a Magyar televízió 1985. január 1-től adását az I. programon a Himnusszal zárja be.” -- Magyar Nemzeti Levéltár 288f/5/929 öe.. MSZMP Politikai Bizottság

 

December 18. Az MSZMP Ganz – Mávag Bizottsága Információs jelentését a APB h. vezetője szignálta ebben írta: „ A Vezérigazgatóság jelzi, hogy idősebb párttagjaink véleménye szerint több, az ötvenes években készült szovjet filmet kellene műsorra tűzni a TV-ben. Ezeknek a filmeknek a többsége hitelesen mutatja be  a háború borzalmait, a szovjet emberek hősies helytállását. A fiatalok, akik koruknál fogva – szerencsére – nem ismerik a háborút, könnyebben eligazodhatnának a háború és béke kérdésében”.

 

A TV-ben közvetített „káposzta vita” elég nagy felháborodást váltott ki – írja Gépgyár jelentése. Magas a zöldségfélék ára, ugyanakkor a termés egy részét illetékes szervek hagyják elrohadni. Miért?” -

 - Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984.  12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya

 

December 18. AZ MSZMP KB Politikai Bizottsága ülésén szerepet:

„5./ Jelentés 19 értelmiségi Kádár János elvtárshoz írott beadványáról.

A téma előadója: Tétényi Pál elvtárs, meghívott: Köpeczi Béla elvtárs.”

 

A Politikai Bizottságnak szóló Jelentést az MSZMP KB Tudományos, közoktatási és Kulturális Osztálya készítette. A jelentésben többek között ez olvasható:

„(…)

2. A környező országokban lévő magyar kisebbségek életéről,  kultúrájáról szóló hiteles hazai tájékoztatás rendszeressé tétele , a „róluk művek aló elmélyült gondolkodás” fórumainak megteremtése, e célt is szolgáló folyóirat alapítása;

3. A szomszéd népekhez fűződő kapcsolataink történetéről, a magyar kisebbségek kialakulásának körülményeiről, mai helyzetünkről szóló tudományos hitelű művek létrahozása és idegen nyelveken történő terjesztésének megszervezése;

4. A szükséges műszaki feltételek megteremtése annak, hogy a magyar rádió és a televízió adásai az egész magyar nyelvterületen fogható legyenek, beleértve a Székelyföldet is; (…)

 

A jelentést a PB megtárgyalta és a következő határozatot hozta:

„  A Politikai Bizottság kívánatosnak tartja a műszaki feltételek megteremtését ahhoz, hogy a Kossuth Rádió és a Magyar Televízió  adásai az egész magyar nyelvterületen  a foghatók legyenek. Megbízza a KB Agitációs és Propaganda Osztályát, valamint a Gazdaságpolitikai Osztályt, hogy az ehhez szükséges tárgyi és pénzügyi feltételek megteremtéséről kezdjenek tárgyalásokat az illetékes állami szervekkel, s javaslatukat 195 második felében terjesszék a Politikai Bizottság elé. „ -  Magyar Nemzeti Levéltár 288f/5/ 929 öe.. MSZMP KB Politikai Bizottság

  

December 19. 21.40  Legszemélyesebb közügyeim. Ki is Tatai Ilona? – portréfilm. Szerkesztő – riporter: Hortobágyi Éva, vezető – operatőr: Illés János, rendező: Radó Gyula.

 

December 19. Az MSZMP Magyar Gördülőcsapágy Művek Bizottsága Információs jelentéséből:

„Losonczi elvtárs délkelet – ázsiai körútját (Indonéziában, Vietnámban, Kambodzsában) sokan figyelemmel kísérték. Hozzájárult ehhez a TV-ben bemutatott filmtudósítás is. - Magyar Nemzeti Levéltár M-KS 288.f.22.cs/1984. 12 öe./ 217. MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya.

 

December 20.

20.00 Bécsi vér. I. rész.

Az 1983. júniusi Pesti Vigadóban megrendezett operett - hangversenyen felvételének közvetítése. Műsorvezető: Antal Imre, vezető – operatőr: Szalay Z. László, rendezte: Bodnár István.

 

21.40 „…új fejezete kezdődött a m magyar történelemnek!” - Ilkei Csaba - Vértessy Sándor emlékező tévéműsora az Ideigle­nes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány megalaku­lásának 40. évfordulójára . Operatőr: Janovics Sándor, rendezte: Kígyós Sándor.

 

December 22. 2. műsor – 20.00 Spanyol Izabella, dráma közvetítése a Madách Színházból felvételről.

 

December 23. 21.35 Szülőföldem Hontfüzesgyarmat – Duba Gyula. Szerkesztő: Major Sándor, operatőr: Neumann László, rendezte: Szűcs László.

 

2. Program 21.25 Köszöntjük a 25 éves Pécsi Operát. Szerkesztő – riporter: Bükkösdi László, operatőr: Páfy István, rendezte: Bucsky Csilla.

„A Pécsi Opera 1956-ban alakult meg, de csak elvben. Az énekesek kezdetben operettekben léptek fel, vagy olyan szerepekben, amelyekre nem volt színész, s közben Paulusz Elemér irányításával, készültek az igazi operára. Az igaz ügyben vetett hit, a hűség példája volt az együttes, amely végre színpadra léphetett, s kereken 25 évvel ezelőtt a Pécsi Nemzeti Színházban felcsendült Verdi Rigolettója. A Pécsi Opera rangja, országos tekintélye állandóan emelkedett, s Breitner Tamás — jelenleg főzeneigazgató - irányításával ma már a hazai operajátszás, zenekultúra biztos bázisa. Félszáz mű — ez a 25 év mérlege, ami figyelembe véve az első évek szerény létszámát, igen nagy szám, s köztük olyanok, amelyek a világ valamennyi operaszínpadán szerepelnek, tehát az összehasonlítás kockázatát is viselnie kellett a tár­sulatnak. Abban viszont mindenképpen igaza van Breitner Tamásnak, hogy vannak alapoperák, amelye­ket mindenütt játszani kell, de itt Verdi, Puccini, Mozart mellett ősbemutatók is szerepeltek, köztük Ravel, Hindemith, - ezek, sajnos, nem jutottak el Szekszárdra. Mert ez a kitűnő társulat gyakori vendég Tolnában, s emlékezetesen szép előadásokra emléke­zünk, mint a Fedelio, a Cosi fan tutte, a Trubadúr, a Tosca, a Don Jüan, vagy Weber Bűvös vadásza, ami az elmúlt évtizedekben csak Pécsett volt műsoron. A pécsi körzeti stúdió emelkedetten szép összeállítással köszöntötte a negyedszázados operát. Bucsky Csilla rendezésében,     Bükkösdi László riporter kérdéseire Csáky Ágnes, Kovács Attila, Marczis Demeter, Németh Alice,   Tamás Endre Wagner József, valamint Breitner Tamás   és    a
Károly Róbert idézte fel a múltat. A fejlődést számokkal is érzékeltették, de fontosabb ennél az a művészi eredmény, amit néhány részlet és Marczis Demeter opera-egyvelege is bizonyított, iga­zolva, hogy a Pécsi Opera fontos szerepet tölt be az ország zenei életében. Mi is köszöntjük az ünneplő együttest, kívánva, hogy ezután is megérdemelt siker kísérje szekszárdi sze­repléseiket is.” –írta a Tolnai megyei Néplap, tévénapló rovata, szerző megjelölése nélkül,1984.december 28. 

 

December 25.17.30 Operett-hangverseny, Kálmán Imre emlékére. Az MTV és a Dél-balatoni Kultúrális Központ műsora a siófoki szabadtéri szinpadon. Szerkesztő: Lengyelfi Miklós, vezető – operatőr: B. Marton Frigyes, rendezte: Koltay Beáta. 

 

2. műsor – 20.00 Offenbach – Párizsi élet, közvetítés a Vígszínházból, felvételről.

 

December 26. 20.05 „A” Csákányi. Csákányi László műsora. Szerkesztő: Búzáné Fábri Éva, Kolosi Béla, riporter: Kolosi Béla, vezető – operatőr: Abonyi Antal, rendezte: Dessewffy Zsuzsa.

 

22.00 Zenés téli utazás. Az Alpoktól az Alföldig (magyar – osztrák koprodukció) operatőr: Dubovitz Péter, rendező: Apró Attila. 

 

December 28.19,30 Bánó András szerkesztő – riporter, Kiss Péter operatőr, Dunavölgyi Péter gyártásvezető Grazból hozott tudósítás a TV – Híradónak a labdarúgó teremtornáról, melyen rést vett a magyar válogatott is.

 

December 31. 21.30 Szilveszter 1984.

 

Indul a Televideó Kiadó! Részelt a Kereskedelmi Igazgatóság egyik belső feljegyzéséből:

„(…) A videó kiadás megszervezésére 1984. év végén kaptunk megbízást. Az első műsoros kazetták a Kereskedelmi Igazgatóság közreműködésével 1984. karácsonyára kerültek forgalomba. A Televideó Kiadó 1985. júliusában alakult meg.

Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a. 136. doboz

 

 

Lezárva 2018-05-21

 

Felhasznál irodalom:

Felhasznált irodalom:

MTV archív adatbázisok

MTV TV Híradó statisztikák, adatbázisok

MTV 1957-1997, szerkesztette Schmitt Péter 1997.

Békés Sándor: A közösségi televíziók megteremtésének útján, Tudományos Akadémia, Debreceni Akadémiai Bizottsága közleményei 1985

A Magyar Televízió története (Koreny János, Heckenast Gábor, Polgár András) 1995.

Magyar Országos Levéltár (MOL) dokumentumai

Magyar Televízió Irattár anyagai (MTV)

Magyar Rádió sajtóarchívumának anyagai

www.tvarchivum.hu/tvtörténet – tévétörténeti honlap

Rádió és Televízió Újság 1984.

MTI híranyagok 1984.

Lévai Béla: A Magyar Rádió és Televízió története

Koreny János: Mtévénosztalgia. Egy tévénéző és hajdani műsorkészítő emlékképei

Rajnai András: Sugarakból teremtett világ 1998. MTV Rt.

Köztévé 1984, Aczél Endre szövege

Pipás Pista talán igaz története”  /kiadó: Bubryák Stúdió Bt.  Szeged 2013./

Magyarország 1984

Népszabadság 1984

Népszava 1984

Hajdú-Bihari Napló 1984

Petőfi Népe 1984

Nógrád 1984

Magyar Nemzet 1984

Magyar Hírlap 1984

Zalai Hírlap 1984

Magyar Ifjúság 1984

Esti Hírlap 1984

Szolnok megyei Hírlap 1984

Tolna megyei Népújság 1984

Magyar Ifjúság 1984

Vas Népe 1984

Kelet-Magyarország 1984

Észak – Magyarország, 1984

Dél – Magyarország  1984

Csongrád megyei Hírlap 1984

Dolgozók Lapja 1984

Társadalmi Szemle 1984

Békés megyei Népújság 1984

Élet és Irodalom 1984

Filmvilág 1984

Filmkultúra 1984

RTV Szemle 1984

Szabad Föld 1984

Köznevelés 1984.

Jel-kép 1984.

Dolgozók Lapja 1984.

Népművelés 1984.