Dunavölgyi Péter

Kábeltelevíziózás indulása Magyarországon

 

Mikor jelent meg Magyarországon a kábeltelevíziózás?

1982. November 29. Első alkalommal közvetítettek külön városi műsort Magyarországon, a pécsi Lvov kertváros nagyközösségi antennarendszerének 20 ezer elő­fizetőt érintő kábelhálózatán. Az elképzelés: az volt, hogy havonta egyszer - az országos műsor egyik hétfői adásszüneti napján - rendszeresen jelentkezik majd az adással a pécsi városi televízió. A műsort a helyi körzeti tévéstúdió készítette illetve készíti később is.

Békés Sándor a Pécsi Körzeti Stúdió vezetője, röviddel korábban, November 13 - án (14/173/1982) Dr. Varga György az MTV Kereskedelmi és Propaganda Igazgatósága vezetőjét arról tájékoztatta levélben, hogy Pécsett kábeltelevíziós kísérletre fog sor kerülni a Körzeti Stúdió közreműködésével November 29 -én. Mint írta a megyei pártbizottság és az MTV elnökének jóváhagyásával elkészült a pontos kísérleti adásterv.

 

Békés Sándor emlékei szerint, már volt előbb egy kísérlet, erről beszélt Zelei  Miklósnak: A Pécsi Körzeti Stúdió alapítója, Látogatóban Békés Sándornál címmel a www.tvarchivum.hu honlapon először közölt interjújában. „(…) Hasonló volt a szerepünk a hazai kábeltelevíziózás megindítása tekintetében is. Mi kezdeményeztük, mi hoztuk létre Magyarországon az első városi televíziót. Az első, kísérleti jellegű városi televíziós adásra 1979. április 2 - án került sor. Stúdiónkat 1976. november 24 - én avatták fel és alig több mint két év után, már mi nyitottunk egy új utat…(…)”. Az interjú  változatlan teljes egészében, változatlan formában itt a www.dunavolgyipeter.hu oldalakon is olvasható.

 

Az 1982 - es kísérletre Pécs akkor a legfiatalabb város negyedében a Lvov-kertvárosban került sor.  A helyi körzeti stúdió külön programot állított össze a kb 20.000 lakótelepi TV előfizetőnek, akiknek készüléke a nagyközösségi antennarendszerhez kapcsolódott. A kábel TV kísérleti műsorában bemutatták a nézőknek a kertváros kultúrcentrumát, sugároztak nevelési tanácsokat, közművelődési program ajánlatot, zenés szórakoztató összeállítást. Tetvek voltak arra, hogy a kísérlet során, havi egy alkalommal lesz ilyen helyi adás. – (forrás: Magyar Nemzeti Levéltár – XXVI-A-9. 87. doboz.

 

Ettől kezdve hatalmas érdeklődés kísérte a kísérleti adást, amely röviddel később A nagyközösségi antenna rendszeren, rendszereken egy plusz televíziós csatornát biztosítanak, amely helyi, városi, települési, lakótelepi híreket, egyszerűbb műsorokat közvetített az antennarendszerekhez csatlakozott lakásokba. Egy helyi műsorforrás ebben az időben lehetett egy, egyszerűbb számítógép – képújság szerű adáshoz, kommersz videó-magnetofon, egyszerű kis videó-stúdió. Ebben az időben, a nyugat-európai országokban is üzemeltek már kábeltelevíziók, de a komolyabb adások ott is „gyermekcipőben” jártak, pedig ott az ipari háttér, a kábelhálózatok megújításához szükséges korszerű berendezések, készülékek beszerzés nem jelentett gondot, csak a pénzügyi háttér szabott határt az esetleges gyors fejlődésnek. Magyarországon a technikai berendezések nehezen voltak beszerezhetők.

Alig egy év eltelte után megszületett az - az állásfoglalás, amely lehetővé tette valamennyi magyar településen a nagyközösségi antennarendszerekre épülő, helyi önálló, kábeltelevíziós műsor készítését.

 

A Magyar Posta korabeli felmérése szerint 1983-ban mintegy 320.000 lakás csatlakozott Magyarországon közösségi (kis – és nagyközösségi) antennaendszerhez.1985. júniusára ezeknek egyharmada – 120.000 lakásban

Nézhették az ott lakók, a helyi műsorszolgáltatás előnyeit.

Természetesen a helyi önálló adásokra csak és kizárólag engedélyezett és ellenőrzött formában kerülhetett sor. Az engedélyt az illetékes helyi tanács kérhette csak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalától. Az engedélykérés beadásához csatolni kellett a Magyar Posta és a Magyar Televízió előzetes véleményezését a tervekről.

 

Babiczky László: Lakat a stúdiókon II. című cikkében így ír az indulásról (forrás www.dunavölgyipeter.hu és http://www.babiczky.hu/mtv-tortenete-1957-2007/73-lakat-a-televizio-studiokon-2-resz

„(…) A Pécsi körzeti Stúdió alkotóit elsősorban akkoriban nem is annyira a technika korszerűtlensége és a pénzügyi szűkösség nyomasztotta, hanem a kevés és rossz adásidő. Itt nehéz volt fölvenni a versenyt a fővárosiakkal, nem csak a vidékiség okán, hanem azért is, mert Budapesten is ökölharc ment a műsoridőért. Pécsett két menekülési irány látszott realitásnak. A városi televíziózás beindítása és a regionális sugárzás lehetőségének megteremtése. Mindkettőre meg volt a politikai akarat, ezért ez látszott az előremenekülés lehetőségének. Az alkotói energiák kiteljesedését ígérte. Természetesen ebben a gondolkodásban az újságírói gondolkodás volt a meghatározó.”

„Televíziózás a Magasházból: gyakran összejártunk, és az egyik ilyen alkalommal felmerült, hogy az épület harmadik emeletén található funkció nélküli szárítóhelységet használhatnánk, valami okos, közösségi célra. Berendeztünk klubhelységet, ahol a helyben lakó művészekkel előadói estek, gyermekműsorok, vetélkedők és sok más érdekes közösségi program valósult meg. Ekkor merült fel, hogy a Ház egyedülálló antenna- és kábelrendszere nemcsak a legendás 25 emeletest hálózza be, hanem a környező tízemeletes épületekre is át tud adni információkat. A lelkes lakók egy, az említett kábelrendszeren sugárzott televízióadást álmodtak meg. Két szakember azonnal támogatta az ötletet: Bozsó Ferenc, aki a Magasházban szomszédom és barátom volt, amúgy pedig az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójában gyártásvezető, valamint Székelyhidi Attila műszaki vezető. Bozsó Ferenc lakásán összegyűltünk, a tévésekkel együtt körülbelül tízen. Babiczky László, aki akkor az MTV Pécsi Stúdiójának főrendezője volt, felajánlotta, hogy megírja az első műsor forgatókönyvét. Békés Sándor stúdióvezető hozzájárulásával, az MTV eszközeivel, társadalmi munkával elkészítették az interjúkat neves pécsi személyiségekkel, a műsorblokkok közötti betéteket a városi művészegyüttesek archív felvételei adták…Az adásnak olyan sikere lett, hogy 4-5 alkalommal megismételték. (Orcsik Ferenc, Mi képernyőnk 211-212 oldal)”

„Békés Sándor Orcsik emlékezésre reagálva másképpen emlékezik a születés pillanatairól. Vélhetően mindkét emlékezőnek igaza lehet. Ez a kettősség azt bizonyítja, hogy a levegőben volt, hogy a technológia teremtette lehetőséggel élni kellene illetve élni lehet.

Orcsik Feri emlékezése a  városi (kábel) televíziózás kezdeteivel kapcsolatban megmosolyogtatott. Sem neki, sem Bozsó Ferinek nem volt kezdeményező szerepe. Sőt... Az lehet, hogy beszélgettek róla, de ilyenek nagyon sokan voltak. De engem nem zavar ez az utólagos „szerepvállalás”. Maradhat is. De ha  tényszerűen akarod ennek  a fontos (ténylegesen országos jelentőségű) kezdeményezésnek a születéstörténetét feldolgozni, akkor szíves figyelmedbe ajánlom a Baranya Művelődés című folyóirat  1984/2-3. számában megjelent írásomat, mely  ÚJ TÍPUSÓ TELEVÍZIÓ SZÜLETIK  címmel jelent meg. (101-105. oldal). Ugyanezt a témát bővebben kifejtettem a Magyar Tudományos Akadémia Debreceni Akadémiai Bizottsága közleményeként megjelent TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ  ÉS REGIONALITÁS című kiadványában. ( „A közösségi televíziók megteremtésének útján”, Debrecen, 1985.  101-109. oldal)

Mindezt csak a ténybeli (és történelmi) korrektség okán említem. „ – írta, Babiczky

 

 

A kísérleti adások nagy érdeklődést váltottak ki más városokban is , nem mindenki értett egyet a kábeltelevíziózás terjedésével, illetve annak tartalmának ellenőrizhetőségéről. Erre példa Tóth Illés a Magyar Posta vezérigazgatója levele, amelyet Bajnok Zsoltnak a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének, küldött, a nagyközösség antennarendszerek használatával kapcsolatban.

„ A nagyközösségi vevőantenna-rendszereken keresztül, önálló helyi készítésű műsorok szétosztásával – a múlt év során induló kezdeményezések szerint – az ország több körzetében foglalkozni akartak.  A Fejér megyei pártbizottság ilyen célú javaslatát – amely Székesfehérvár és Dunaújváros kábeltelevíziózásának megvalósítására készült, - az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága  megtárgyalta és egész országra kiterjedően úgy határozott, hogy az ilyen irányú kérések teljesítését nem támogatja.

A fentiekre emlékezve szükségesnek tartom tájékoztatásként közölni, hogy a Magyar Televízió által a székesfehérvári nagyközösségi vevőantenna rendszerről készített riportfilm szerint  amelyet (…) terveznek műsorra tűzni – az IKV által kiépített rendszerben tv stúdió is van és 5 különféle helyi szerkesztésű műsort is továbbítanak. Nincs tudomásom arról, hogy a helyi szervek e tevékenységüket minisztertanácsi hozzájárulás alapján végzik-e.

Mivel az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya a korábbi döntésről a Posta vezetését tájékoztatta és közölte, hogy önálló műsor készítésére vonatkozó kérés esetében a testület döntésének megfelelően kell eljárni, ezért kötelességemnek tartom a vélt jogszabályellenes eljárásra a figyelmedet felhívni. Ezt azért is fontosnak tartom, mivel ha szabályellenes a székesfehérvári gyakorlat, akkor nem célszerű a film erről szóló részét az országnak bemutatni. Ez ügyben levélben tájékoztattam az MTV elnökét is.  (…). „ 

 

A Hivatal nevében Soltész István Pullai Árpád közlekedési és postaügyi miniszternek továbbította a levelet állásfoglalásra, Simon Ferenc pedig dr. Fodor Lászlónak az MSZMP Agitációs és Propaganda osztálya helyettes vezetőjének. Fodor a  válaszlevelében  a következőket írta: „ A székesfehérvári „kábeltelevízióval” kapcsolatos tájékoztatást köszönjük. Amíg az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának ezzel kapcsolatos egyértelmű tiltó állásfoglalása érvényben van, a székesfehérvári kezdeményezést nem támogathatjuk.” Pullai Árpád miniszter írt válaszlevelet a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalába Soltész István elnökhelyettes részére, részlet a levélből:

 

„ (…) Véleményem szerint az önálló műsorok előállítása, szerkesztése olyan politikai felelősséget adó feladat, amely csak törvénnyel szabályozott módon végezhető!

Tudomásom szerint az önálló műsorokra vonatkozóan az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tiltó állásfoglalása nem változott.

Ennek megfelelően nem tartom helytállónak, hogy a Magyar Televízió riportfilmje olyan bevezetett szolgáltatást ismertetésével foglalkozzon, amelyet engedély nélkül végeznek. Javaslom a filmnek ezt a részét kivágni.”  - Magyar Nemzeti Levéltár XIX-A-24-a    251. doboz Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala iratai.

 

1985-ben már az ország 15 városában 16 kábeltelevíziós stúdió működött a korabeli nyilvántartás szerint. Ezek között volt olyan amely teljesen kiépített volt, volt olyan is, amelyet egy - egy adásra „raktak össze” minden alkalommal. Egy – egy városban egymástól eltérő formában, és módon és szervezeti formában üzemeltek ezek a stúdiók, a helyi tanácsok felügyelete alatt. De több helyen helyi oktatási és közművelődési intézmények igyekeztek szoros kapcsolatot tartani ezekkel a stúdiókkal. Helyi prosperáló vállalatok több helyen anyagilag is támogatták őket.

 

Kábeltelevíziók üzemeltek ekkor Magyarországon: Debrecen, Dunaújváros, Kecskemét, Keszthely, Leninváros, Miskolc, Nagykanizsa, Nyíregyháza, Oroszlány, Pécs, Székesfehérvár, Szolnok, Tatabánya, Zalaegerszeg, Budapest: Kőbánya – Újhegy, és Gazdagrét.

 

Szervezték, a műsor indítását: Győrben, Veszprémben, Baján, Egerben, Hódmezővásárhelyen, Szegeden, Sopronban, Ózdon, Békéscsabán, és Budapest több kerületében. De tervek voltak már a stúdióalapításra Szombathelyen, Halászteleken, Kaposváron, Salgótarjánban, Heves és Békés megye több városában, Dombováron.

 

A „kezdők” általában előre felvett műsorral kísérleteztek, a „haladók” már egyetlen kamerával, de élő műsorral is próbálkoztak, természetesen a képek minősége még gyengébb volt, a plánozás és a képvágás bizonytalanabb.

 

A különböző városok műsorai stílusban is jelentősen eltértek egymástól, főleg a különböző technikai lehetőségek miatt és a műsorkészítők eltérő előképzettsége miatt.

 

Az intenzív fejlődés 1988-1989 körül indult be, az ország számos nagy és kis településén már működtek városi, helyi televíziók.

 

1989. december 14 – én magalakult A Magyar Kábeltelevíziós és Hírközlési Szövetség, a Magyarországon működő sokcsatornás, kábeles televízió- és rádióműsor terjesztő, szélessávú adatátvitelt és kommunikációs szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások szakmai érdekképviseleti szervezete. 25 alapító hozta létre, s a taglétszám azóta folyamatosan növekszik. A tagság összetételében megtalálhatók a kis, közepes és nagy előfizetői létszámmal rendelkező vállalkozások, melyek a magyar jogszabályok előírásainak megfelelően működnek.

 

A televíziós nézettségmérést mérő AGB Hungary 2000 - ben közzétett statisztikai adatai szerint Magyarországon ekkor már  mintegy 3,7 millió televíziós háztartásnak éppen a fele rendelkezett kábeles csatlakozással, és közülük 60 százalék (az összes tévés háztartás 28 százaléka) tartozott csillagpontos hálózathoz. A csillagpontos rendszerekhez csatlakozók többsége egyébként átlagban 32 tévécsatornára fizetett elő, szemben a soros kábelhálózatra felfűzött háztartások átlag 20 csatornájával. A kábelekkel leginkább ellátott régiók közé tartozott ekkor, Közép-Dunántúl (Fejér, Komárom és Veszprém megye) és Nyugat-Dunántúl (Győr, Vas és Zala megye) tartozik, ahol a háztartások átlagosan 68 százaléka élhet a hálózat kínálta lehetőségekkel. A legkevésbé pedig az észak-alföldi (Hajdú, Szabolcs és Szolnok megye), illetve a dél-alföldi (Bács, Békés, Csongrád megye) területeket drótozták be eddig, itt csupán a háztartások 29-39 százaléka élvezheti a sokcsatornás televíziózás áldását.

 

 

Fel kell tenni azt a kérdést, hogy mi maradt meg ezekből, az adásokból, vagy korabeli felvételekből. Kezdetekben VHS, SVHS és később döntően u-matic low-band rendszeren dolgoztak, és erről játszották be a felvételeket. A nagyobb stúdiók már kezdetben gondoltak arra, hogy későbbre is gondolni kell, de csak a felsorolt technika állt rendelkezésre. Azt biztosan állíthatom, hogy a rendszerváltás éveinek eseményeiből a Magyar Televízió Archívumában – melynek 10 évig vezetője is voltam-, azok a felvételek, amelyek az MTV központi, vagy regionális stúdióinak helyi programjába bekerültek azt megvannak. De ez elenyésző része az ország településének eseményeiről készült audió-vizuális dokumentumoknak. Ezért lenne, lett volna fontos a kábeltelevíziók archív anyagainak megmentése.

Részt vettem a NAVA (Nemzeti Audióvizuális Archívum) törvényi előkészítésében, és előkészítő tanulmányainak készítésében. ( http://nava.hu/wp-content/uploads/2014/01/nava_koncepcio_hu_teljes.pdf?c64e94 ). Az előkészítő évek alatt is többször felvetettem ezt a kérdést, sőt sikerült mintavételes felmérést készíteni, (2002 -2004 között), hogy kb. milyen mennyiségű kábeltelevíziós archív anyag létezett ekkor és milyen technikán.  Ezek a dokumentumok, összesítések bizonyára megtalálhatók

A  NAVA megalapításakor a korábban erre a célra biztosított összeg nagyobb részét zárolta az akkori kormány, a költségvetés rossz állapota miatt. Ezért szűkösen meghatározott anyagi források nem tették lehetővé az anyagok összegyűjtését és megmentését a kábeltelevíziós szektorban. A helyzet az én információim szerint, azóta is változatlan, nem gyűjti, újítja fel senki a kábeltelevíziós anyagok 44 éven át készült anyagit,  s egyre nagyobb lesz azoknak az archív anyagoknak a mennyisége, ami a technika elöregedése miatt már soha nem lesz elérhető, lejátszható, megtekinthető, megmenthető.

 

Budapest, 2016. szeptember 

 

 Dunavölgyi Péter