A mi képernyőnk


Dunavölgyi Péter:

  

A mi képernyőnk

 

2015.november 13-án este  Pécsett,  a VOKE Vasutas Művelődési házban mutatták be Gerner András A mi képernyőnk című új könyvét. A könyvbemutatót nagy érdeklődés övezte, már a meghirdetett kezdés előtt negyed órával telt ház volt, és örömmel láttam, hogy nagyon sok fiatal jött el.

Mielőtt a könyvbemutatóról írnék, nézzük a történelmi tényeket:

1976. november 24 -én megindult a körzeti televíziózás Magyarországon. 

A regionális televíziózásról való gondolkodás a Magyarországon a ’70-es évek közepén vetődött fel. A 60 - as évek végén és a 70-es évek elején az európai államok közszolgálati televíziói létrehozták regionális stúdióikat. Európában kialakult a regionális közszolgálati stúdiók rendszere. 

A gondolat felvetése után a hazai televíziós szakemberek és vezetők terveket, műszaki elképzeléseket vetettek papírra.  A televízió vezetői öt regionális stúdió rendszer kiépítésén gondolkodtak, (Pécsett, Szegeden, Győrött, Miskolcon és Debrecenben).

Az MTV vezetői a tervek elkészítése közben természetesen folyamatosan konzultáltak az MSZMP illetékes vezetőivel, majd biztatásukat elnyerve Nagy Richárd elnök írásbeli előterjesztést tett 1976  nyarának végén.Nagy Richárd elnök előterjesztését tárgyalta meg Augusztus 31 – én MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága is. Az ülésen az egyik téma, az MTV körzeti stúdióinak megindítása volt. A Magyar Nemzeti Levéltárban fellelt dokumentum szerint:

„Javaslat a Magyar Televízió pécsi és szegedi körzeti stúdiójának megindítására. Előadó Nagy Richárd, meghívott Fodor László, hozzászóltak Nemes, Győri, Tömpe, Grósz, Óvári elvtársak.

Melléklet:

Nagy Richárd előterjesztése:

Az MSZMP Agitációs és Propaganda Bizottsága korábbi állásfoglalása alapján a megyei párt és tanácsi szervek vezetőinek közreműködő támogatásával a Magyar Televízió megkezdte a körzeti tévéstúdiók megvalósítását.

A jóváhagyott ötből jelenleg befejezés előtt áll – ideiglenes elhelyezésben – a pécsi (Baranya, Somogy, Tolna megyék körzetében) és a szegedi (Bács, Békés, Csongrád megyék körzetében) tévéstúdiók létrehozása. További három stúdió építésére, anyagi lehetőségeinktől függően később kerül sor. A szegedi és pécsi stúdió munkálatainak jelenlegi szakaszában – hogy elkészülésük után működésük zavartalan legyen – az alábbiakban kérjük az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalását:

1.) A körzeti stúdiók feladata:

a. műsorokat készíteni és sugározni a központi adók számára, támaszkodva a körzetben működő politikai, gazdasági, kulturális, tudományos, oktatási és egyéb intézményekre, illetve színtársulatokra;

b. önálló műsort készíteni és sugározni a saját körzet területére a körzet politikai, gazdasági, művészeti, közművelődési és sportéletéről;

c. szinkronizálni a külföldről vásárolt filmeket, illetve tévéjátékokat.

A fenti feladatokat a pécsi és szegedi stúdióban előreláthatóan három év alatt fokozatosan valósíthatják meg: (…)

1976. November 24-e, és 20.00 órakor élő közvetítésben a stúdiók megnyitása, és az első regionális közvetítés. A stúdiók avatásán – Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, miniszterelnök helyettes és Győri Imre, az MSZMP KB titkára jelenlétében – Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke mondott beszédet. Érdemes külön  megjegyezni Aczél jelenlétét. Nem csak azért mert a Politikai Bizottságban a hazai kultúrirányítás a kezében összpontosult, hanem azért is mert pécsi országgyűlési képviselő volt. Talán nem véletlen, hogy az egyik első regionális stúdió éppen Pécsett készült el.

A MTI  így tudósított aznap  az avatásról:

„Felavatták a Magyar Televízió pécsi és szegedi körzeti stúdióját. A Dél -Dunántúl, illetve a Dél - Alföld kulturális központjában – Pécsett, illetve Szegeden – szerdán ünnepélyes külsőségek között felavatták a Magyar Televízió körzeti stúdióját. Mindkét ünnepségen részt vett Aczél György, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a minisztertanács elnökhelyettese, és Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. Az új intézmények létrehozásában érdekelt megyék párt-, állami és társadalmi vezetőinek jelenlétében lezajlott ünnepségeken Nagy Richárd, a Magyar Televízió elnöke mondott beszédet. Mint többek között rámutatott, a magyar televíziózás történetének fontos állomása ez a nap, amikor csaknem egy évtizedes előkészítés után megtörténik a Dél - Dunántúlon és a Dél - Alföldön az új televíziós körzeti stúdiók átadása, ezzel olyan területek kapcsolódnak be közvetlenül a műsorkészítésbe és sugárzásba, amelyeknek kiemelkedő jelentősége van a Magyar Televízió számára.A pécsi stúdió első műsorát szerdán este láthatják a televízió nézői az egyes csatornán, a pécsi adások nemcsak a várost és szűkebb környezetét, hanem az egész dél-dunántúli körzet életét bemutatják majd. (…) (forrás: mti/-bb63. ö vid/kz/be-ju –cz-1976.)

Részletek az avatásról szóló tudósításokból:

„Elkészült a pécsi és a szegedi tévéstúdió. Bemutatkozás: ma este az első műsorban. A Magyar Televízió fejlesztési terve szerint öt városban - Pécsett, Szegeden, Győrött, Miskolcon és Debrecenben - létesítenek körzeti stúdiót. A cél: színesebbé, sokrétűbbé és »országosabbá« tenni a televízió műsorát. A körzeti stúdiók bizonyosan sok érdekes műsort adnak majd. Olyan műsorokat, amelyek nem is csak saját területük számára lesznek  érdekesek, hanem országos figyelmet érdemelnek. A körzeti stúdiók műsorait egyébként a budapesti adó sugározza rendes programjába beillesztve. Az első két stúdió - a pécsi és a szegedi - elkészült, mindkettőt ma avatják fel, s este nyolcórai kezdettel bemutatkoznak első önálló - de még a budapesti tévé szakembereinek segítségével készített – műsoraikkal is a tévé 1. műsorában. (…) A pécsi stúdió vezetője Békés Sándor, a Dunántúli Napló volt főszerkesztő-helyettese a stúdió jövőjéről a következőket mondta: „A jövő év lesz a betanulás éve, majd 1978-ban teljesedik ki a programunk: naponta híradóval, minden hétfőn regionális műsorral. Ezeken kívül az országos programban – a mai tervek szerint – évente öt alkalommal művészeti műsorokkal jelentkezünk a képernyőn. Ebben jelentős szerepet szánunk az adási körzetünkben levő pécsi és kaposvári színművészeknek, íróknak és tudósoknak, közéleti embereknek, újságíróknak, a művelődés, a kultúra, a film amatőr munkásainak. A végleges stúdiót később Pécs új, hetvenezer lakosra tervezett városrészében építik fel és rendezik be. A városi tanács hathektárnyi területen már ki is jelölte a helyét.” (Népszabadság, november 24.):

„Íme, itt van az újszülött, halljuk, hallhatjuk a hangját - megszületett. Az első érzés az örömé. A várakozásnak vége, a tervek, bizonytalan elképzelések, képzelődések helyett most már egy valóságos és tényleges újszülöttel számolhatunk. De lehet-e egy újszülöttet kritika alá venni? Lehet-e, illik-e (s van-e értelme, hisz oly gyorsan nőnek a gyerekek) arról beszélni, hogy túlságosan hangosan sír, hogy csúnyácska, vagy pár dekával kisebb a súlya, mint szeretnénk? Legfeljebb azt szokás mondani, hogy hasonlít az apjára vagy az anyjára, esetleg hogy hajszálra olyan, mint nagybajuszú és kopasz bácsikája.

A mi újszülöttünk ráadásul igen egészséges tüdőről, s lendületes, bátor életerőről tett tanúbizonyságot már születése pillanatában. Rögtön beszélni, muzsikálni, szerkeszteni kezdett, szóval nem egyszerűen csak él, hanem máris csinálja, amiért létrejött, fiatalos önbizalommal lépett a nagyobb család, az ország elé, s azt se szégyellette, hogy beszédkészsége esetleg még nem éri el a felnőttekét. Jól tudván, hogy minden mai gyerek lekörözhet rövid időn belül minden mai felnőttet. A szép embléma után ötletes és gördülékeny riport-magazin következett. Bemutatkozás, összekötőszöveg, helyenként szellemes, gonddal kimódolt váltások. Riportok, beszélgetések, képek és képek. Baranya, Tolna, Somogy életéből kellett ízelítőt kapnia az országnak, s ez egészében véve sikerült. Hogy lehetett volna mást, talán jellemzőbbet, talán izgalmasabbat is találni a témák csaknem határtalan lehetőségei között? Biztosan igaz. Mint ahogy igaz az is, hogy szükségmegoldásként lógott ki a műsorból a hosszú szüreti képsor...” - Dunántúli Napló november 30-i számában írta H.E.

„Ma első ízben láthatják a nézők a képernyőn a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának monoszkópját. Egy jelentős kezdeményezés megvalósulásának lehetünk tanúi, a televíziózás mindinkább országossá válik, a központi adók mellett a jövőben műsort sugároz majd a pécsi és a szegedi stúdió is. Jó érzés az elsők között lenni, hiszen ismeretesek a távlati tervek, melyekben a győri, a miskolci és a debreceni is szerepel. Az első felelőssége azonban mindig nagyobb, őket jobban figyelik, mérlegelik, úttörő szerepet várnak tőlük. A kezdeményezés több szempontból is jelentős. Elsősorban azáltal, hogy a hírközlés eddigi rendszere gazdagodik országosan és helyileg is egy újabb eszközzel. Olyannal, melynek politikai, közművelődési jelentősége igen nagy, hatásos. Egy újabb kapcsolat megteremtésére nyílik lehetőség a hírközlés és a lakosság között. A televízió rohamos térhódítása mindenki előtt bizonyossá tette, hogy milyen széleskörű érdeklődés kíséri műsorát, milyen sokrétű igényt képes kielégíteni, hogyan tudott, különösen a falvakban, községekben olyan eszközzé válni, mely egyedül képes a világra, az országra egyidejűleg látható ablakot nyitni. Népszerűségével, kedveltségével a hírközlés többi eszközének ma már igen nehéz versengeni. A körzeti stúdiók jelentőségét éppen a körzeti jellege fokozza. Helyes szemlélettel nem megyei vagy városi stúdiókat szerveztek, hanem a sok szállal egybefonódott körzetek fogtak össze, hogy saját lakosságukat szélesebb körűen informálják, illetve önmagukat az egész ország előtt sokoldalúbban mutassák be (...)” A Dunántúli Napló november 24-i számában írta: Mitzki Ervin

A politikai dicséret sem maradt el, a Magyar Nemzeti Levéltárban őrzött dokumentum szerint Aczél György már másnap gratuláló levelet küldött Nagy Richárd televízió elnöknek. (November 25.)

„ Kedves Nagy elvtárs! Engedd meg, hogy ezúton is - most már nemcsak mint érdekelt, mint ennek a területnek egyik munkatársa - őszintén megköszönjem és szívből gratuláljak ahhoz a nagyszerű munkához, amelyet a két televízió stúdió létrehozásában Te és munkatársaid végeztetek. Köszönet érte, hogy ilyen gyorsasággal, ilyen nagyszerűen összehangolva és ilyen jól szervezve, komoly lépést tettünk előre, nem egyszerűen a magyar televíziózás, nem is egyszerűen a magyar kultúra, hanem a magyar szocialista társadalom egységesebbé tételéért. Ez egyik nagyszerű példája annak, hogy Budapest mellett most már más városok is bekapcsolódhatnak az országos szintre való fejlesztésbe (...)” (Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9. 39. doboz. MTV iratok.)

A most bemutatott könyv története itt kezdődik, a pécsi televíziózás történetét mutatja be (1976-2011), megszólalnak könyvben az egykori főszerkesztők, stúdióvezetők, operatőrök és még számos, a pécsi televíziózás kezdetétől jelentős munkát végző szakember. Gerner András újságíró negyven év gazdag és szerteágazó történetéből válogatott. A könyv szerkesztője már kisgyermekkora óta bejáratos volt a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiójába, hiszem édesanyja Hárságyi Margit 23 évig dolgozott szerkesztő-riporterként, műsorvezetőként és sok más beosztásban a stúdióban. Számtalan magazin- és hírműsor, több dokumentumfilm fűződik a nevéhez. Pályafutásának egyik kiemelkedő állomásaként a világhírű rendezővel, Andrzej Wajdával is két interjút készített.

A képen jobbra a könyv szerkesztője: Gerner András, a bemutatón. (fotó: Dunavölgyi Péter)

Gerner András és Hárságyi Margit a könyv ötletének megszületésekor, több mint nyolcvan nevet gyűjtött össze, akikkel interjúkat terveztek. Megállapodtak abban, hogy Hárságyi Margit többnyire a pécsi televíziózás első húsz évében meghatározó személyiségekkel beszélget, míg a fia az azt követő időszak képviselőivel. Végül hetven megszerkesztett interjú került be a könyvbe.

A  kötetben a körzeti stúdió életének olyan meghatározó alakjai is megszólalnak, többek között, mint Békés Sándor, a Stúdió alapító vezetője. Valamint Füzes János, Gombár János,Pánics György,Belénessy Csaba,Babiczky László,Radó Gyula,Téglásy Ferenc, Vitézi László és a Pécsről induló Rabb Ferenc (HírTV), Erős Antónia (RTL),Kandász Andrea (TV2) és Vujity Tvrtko (TV2) is.

A könyvbemutató alkalmával Haszon Zsófia beszélgetett a könyv szerkesztőjével Gerner Andrással.

A szerkesztő a könyvbemutatón elmondta, hogy az első 15 – 20 interjút édesanyja készítette, de utána jelzete, hogy a felvett anyag szerkesztésére, gondozására már öt kéri meg, ezt meg is tette, gondosan szerkesztette őket, majd hozzátett , elvett belőle míg kialakult az az egységes szerkezet, ami azután a könyvben megjelent.

Haszon Zsófia kérdésére, hogy hogyan tudott szelektálni, válogatni, hogy ki kerüljön be a könyvbe azt válaszolta, hogy azt vette alapul, hogy előnyt élveztek a szerkesztő-riporterek, az operatőrök és a rendezők, hiszen a nézőhöz eljutott végtermék minősége és tartalma elsősorban az ő szakmai felkészültségüktől függött. A hőskor tanúitól minden lényeges mozzanatot igyekeztek megtudni: olyan szakemberekkel beszélgettek, akik még 35, majd 16 milliméteres filmre is dolgoztak, akik el tudták mesélni, milyen volt, amikor 10-12 fős stábok több napos terepszemle után érkeztek egy-egy forgatásra. Van persze pár olyan televíziós alkotó, akik többszöri megkeresés után sem kívántak nyilatkozni a könyv számára, így ők interjúval nem is szerepelnek a könyvben.

Véleménye szerint a könyv jól tükrözi a pécsi televíziózás történetét, és  nagyon érdekes életutakat mutat be, hogy ki honnét, hogyan indult és hová jutott el.  

Azt is elmondta, hogy a körzeti stúdió történetéhez különböző forgatásokról, stúdióban szereplő munkatársakról kellenek fotók. Sikerült ezeket összegyűjtenie, ezért köszönetet mondott mindenkinek aki segített, Bárány Magdolnának, Bársony Ferencnek (RTL Klub), Békés Sándornak, aki a magán archívumát is rendelkezésre bocsátotta,  B.Berzán Katalinnak, Fóris Gábornak,  Gémes Sándornak (SZEGEDma.hu)  Hauer Jánosnak, Kalmár Lajosnak, Kismányoki Károlynak, Körtvélyesi Lászlónak, Mánfai Györgynek, Marsalkó Péternek, Müller Andreának, Schillinger Ervinnek, és televíziók archívumainak.

A könyv tartalomjegyzékéből válogattam a következő címeket: Gombár János, a dokumentarista filmes, aki nem ismerte a félelmet. Pánics György, aki az ABLAK című műsor pécsi munkatársa(is). A nemzetiségi műsorok elindulása. Alpok – Duna – Adria magazin. Ruzicska Mária - Nyugodt lelkiismerettel álltam fel a főszerkesztői székből. Németh Charlie, a hírműfaj szerelmese, aki háborúkból is tudósított. Erdős Antónia: „minden szakmai alapot Pécsett tanultam a híradózásról”. Radó Gyula: „kiváló művészeket, alkotókat ismerhettem meg Pécsett”. Bárány György, aki az életét is kockáztatta egy – egy szép snittért. Rabb Ferenc: „engem az isten is pécsinek teremtett”. A pécsi televíziózás kezdeteinek történelmi előzményei. A pécsi stúdió emblémája a három megyét jelképezte.  stb. (…)

A most megjelent könyv, abszolút hiánypótló, mert ezidáig nem készült hasonló munka a pécsi televíziózásról, és ha minden igaz, akkor „A mi képernyőnk” hamarosan még fontosabb szerepet tölthet be, mert már jelentkezett egy középiskolai tanár, aki médiatörténeti tananyagként használná, hangzott el a könyvbemutatón.