Fogalmak és értelmezés

 

Dunavölgyi Péter

 

Kővári Péter, aki állatorvosnak készült, de érdekelte az újságírás is, véletlenül került a Magyar Televízióhoz. Először a Delta tudományos magazin munkatársa, majd évtizedekig szerkesztője a Közművelődési Főszerkesztőségnek, később a szerkesztőség vezetője, rövid ideig a Magyar Televízió kulturális alelnöke is volt, majd 12 évig volt a Duna TV művelődési és tudományos főszerkesztője. Egész életét a televíziós ismeretterjesztésnek szentelte. Az MTV kulturális alelnökeként 1999 tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia „Tudomány és társadalom” munkabizottsága ülésén tartott előadást, Fogalmak és értelmezés címmel a Visegrádi Magyar Mádédiafórumon 1999 januárjában.

 

 

Kővári Péter

Fogalmak és értelmezés

 

 

Kevés olyan egyszerű fogalom van, mint a közszolgálat. A szó­összetétel mindkét tagja magyar szó, közérthető, közismert. Értelmezése, definiálása körül mégis évek óta vita zajlik. Nem nyugodott el az 1996. évi I., a rádiózásról és televíziózásról szóló törvény - a médiatörvény - megszületése után sem, pe­dig ez a törvény a parlamenti párok széles körű konszenzusá­nak eredményeként jött létre.

 

A gondolkodást különösen időszerűvé teszi, hogy a ma­gyar médiapiacon gondokkal küzdő MTV Rt. megújulásához a szakemberek jelentős része a közszolgálat következetesebb megvalósítását, a kulturális misszió erősítését látják célra ve­zetőnek. Az MTV 2, amely 1998 áprilisa óta a kulturális, tu­dományos és oktatócsatornává alakulás útjára lépett, a teljes agóniából küzdötte fel magát jobb megítélésűre az igénye­sebb, tanultabb nézők körében.

 

Egész életemben a Magyar Televízió kulturális, tudomá­nyos és oktatási műsorkészítésének területén dolgoztam, s gyakran elgondolkodom, mi okozza a fogalom tisztázatlansá­gából adódó vitákat? Arra jutottam, hogy ez a fogalom, pon­tosabban ami mögötte van, az elektronikus médiaipar alap­vető érdekszféráit érinti, sőt a társadalom egésze befolyásolá­sának konfliktusát is. Mit is jelent ez?

 

A kereskedelmi televíziózás célja nyilvánvalóan a profit­termelés, s ennek érdekében bármilyen hatáskeltéssel szíve­sen operál. A legfontosabb mutatószám a nézettség. A skála másik oldalán elvileg ott áll a tisztán közpénzből finanszíro­zott, reklámpiacon nem érdekelt közmédia, mely egészen más cselekvéseket kíván ösztönözni, mint a fogyasztás. A sza­bályozás oldalán pedig ott a médiaökológia, a szellemi kör­nyezetvédelme, a beavatkozás, melynek veszélyeiről, a média függetlenségének elvesztéséről olyan érzékletesen hallhatunk, olvashatunk megannyi értekezésben, újságcikkben.

 

Hol lehet a megoldás? Megítélésünk szerint a sokféleség lehetőségében, a tiszta érdekeltségi viszonyok kialakításában, az egyértelmű és valóban szankciókat tartalmazó törvényi szabályozásban. Félreértés ne essék: nem a sötét kereskede­lem és a fehér közszolgálat sémáját szeretném ismételni, de világosan kell látnunk mozgatóikat, érdekeltségi viszonyaik különbözőségét a két kategória megkülönböztetéséhez.

 

Az időszerűség mellett még valami szól. A szellemi kör­nyezetszennyezés nagyon gyorsan teret nyert hazánkban is. A műsordömping arra fel nem készült nézői tömegeket ér el, s ezen belül a legveszélyeztetettebbek a fiatalok. Sem életta­pasztalatuk, sem médiaértésük nem elég fejlett, s többnyire az ugyancsak tarácstalan szülőktől is magukra hagyatva pró­bálják értelmezni a rájuk zúduló információtömeget, mely csillog-villog, színes, gyorsan vált, felszínes érzelmeket, ösztö­nöket céloz meg, s könnyű rászokni. Nem véletlenül emlege­tik a túlzott médiafogyasztást szenvedélybetegségként. A gye­rekkorban beidegzett, megtanult médialátás később alig be­folyásolható. Könnyen nevelhetünk beteg, érzelmi fogyatékos embereket. A médiapiac folyamatos bővülése a kínálat olyan mennyiségét eredményezi, mely a tudatosan adagolt látvány ősi felismerésére épülve a nagyobb hatás érdekében a dózis növelését indukálja. Még több vér, még több hulla - ez a nyerő. Ehhez jön a reklámozók nézőszámreflexe. A spirál kí­gyózik egyre feljebb, miközben tönkreteszi a célzott nézőt, bábot csinál belőle.

 

A veszélyről sokfelé olvashatunk. Itt csak egy érdekes és érzékletes példát szeretnék kiemelni. Krzysztof Zanussi len­gyel filmrendező így elmélkedik az idők változásáról: „Vala­mikor az írástudatlan görögök Euripidész, Szophoklész drá­máit nézték az antik színházban. Shakespeare királydrámáit az írástudatlanok is élvezték a Globe színházban. Ma egyete­mi tanárok ülnek a tévé előtt, és szappanoperát nézhetnek..."

 

Ez jutott eszembe, amikor hallottam, milyen szigorú nyelvi zsűri vizsgálja a szappanoperának becézett televíziós sorozatokat: a megélhetéshez kevés", a valódi identitást pedig összekavarja. A súlyosbodó helyzetben eddig éppen az érté­kek oldalán tett kompromisszumokra történt javaslat: a rek­lámkorlátozás későbbi életbe léptetése, a valódi közszolgálat­tá alakulás elodázása.

 

A duális médiapiacon a közszolgálatot hátrányosan érin­ti, sújtja a törvény, hiszen reklámpiaci függősége melletti pi­aci szereplése számos korlát közé szorul, melyet nem szívesen vesznek tekintetbe a reklámozók, és a nagyobb lehetőségek felé orientálódnak. Mindezt tetézi, hogy az MTV Rt. létreho­zásakor törvénysértő módon nem rendezték költségvetési in­tézményként felhalmozott milliárdos nagyságrendű adóssá­gait. A törvényben rögzített állami juttatást - a műsorszórási díj fedezetét - nem biztosították az előírt mértékben. A költ­ségvetési törvénnyel megváltoztatták a médiatörvény előírá­sait, és az MTV-re hátrányosan állapították meg a készülék­üzembentartási díj elosztásának arányait is. Nem szívesen kapcsolom ide a pénzügyi kérdéseket, de hogyan termelheti ki korábbi adósságát, állandó kötelezettségeinek fedezetét -miközben versenyez a nézőért - a közszolgálat, mely a vilá­gon sehol sem képes nyereséget termelni, s nem is az a dol­ga. A fogalmi tisztázatlanság jeleként értékelhetjük egy oldal­ról ezeket a finanszírozási problémákat.

 

A médiatörvény rendelkezése szerint a közszolgálati mű­sorszolgáltatás biztosítására, függetlenségének védelmére az Országgyűlés közalapítványokat hozott létre. A kezelőszervek­ként létrejött kuratóriumok az adott körülmények között a közszolgálat valódi megvalósulását az MTV esetében nem tud­ták érdemben támogatni. A politikai, szakmai és személyi vi­ták fölemésztették az erőket. Már az előző kormányzati ciklus­ban megjelentek a vizsgálatokra alig, indulatokra annál inkább alapozott elképzelések: mekkora legyen, hogyan működjön a magyar közszolgálati televíziózás, milyen legyen a szervezete? Ez a tudománytalan vita tovább rombolta a közvéleményben a köztelevízióról élő képet, s belsőleg is elbizonytalanítja a közszolgálati televíziókat. A költségvetési törvényben végre­hajtott médiatörvény-módosítás (a készülék-üzembentartási díj elosztásáról), valamint annak feszegetése, hogy hány csa­torna elegendő, egymás ellen is uszította a két közszolgálati televíziós szervezetet. Tisztázott tulajdonosi, vezetési helyzet tulajdonképpen egyikben sincs (ki az ellenzéki és ki a kor­mánypárti kurátor), a válságkezeléshez pedig átfogó koncep­cióra és többéves, céltudatosan támogatott, ellenőrzött tevé­kenységre van szükség - amelynek tartalmaznia kell a megé­rett technikai megújulást és a közszolgálat valódi identitásá­nak kialakítását.

 

A mai napig nem rendeződött a közszolgálatiság egyik legfontosabb dokumentumának sorsa sem. Hiányzik a köz­szolgálati műsorszolgáltatási szabályzatok elfogadott, nyilvá­nossága hozott változata.

 

A „régi jó ágazati szemlélet" jegyében nehéz számolni az­zal, hogy a köztévére fordított pénz nem ugyanott és ugyan­úgy térül meg, mint a kereskedelmieknél. A médiára fordí­tott összeg visszajön az egészségnevelési programok sikeré­ben, a konstruktív életvezetés példájának terjedésében, a kul­turális értékek fogyasztásának révén, az értékek publikációs lehetőségének biztosításában, az állampolgári kompetencia, a döntésképesség javulásában, a közműveltség, azaz a mun­kaerő értékének emelkedésében. Ezt azonban a költségvetés képtelen kezelni!

 

Az identitászavart fokozza az elhúzódó rendszerváltás a médiában. A köztévé magán viseli a média egészének komp­romittáló hatását, a korábbi nevelő attitűdű televízióval szembeni ideológiai ellenérzések terhét, a műveltség, az er­kölcs, a szépség mint érték társadalmi elismertségének hiá­nyosságait. Pedig az érdemi kihívás jelen van: az EU-csatlako-zás követelménye a „tudás Európája" mottóval összegezhető felismerések a nemzeti identitás, a kultúra erősödése, a világ­méretű pedagógiai reformtörekvések és a tanácstalanság a médiumok használata körül. A változások közepette maga a közmédia is kénytelen átfogalmazni saját filozófiáját, hiszen a pénzpiaci versenyben vereségre van ítélve, az értékteremtés több áldozatot - anyagit is - követel, mint a kommersz, mi­közben a közszolgálati műsorszolgáltató valódi társadalmi funkciói ma is fontosak. A köztévé tehát egyrészt igyekszik új­ra identifikálni önmagát, következetesebb értékorientációt vállal fel, miközben a hagyományos monopolhelyzetű közté­vé nem kerülheti el az átalakulást.

 

Van-e egyáltalán esély a közszolgálatiság reneszánszára? A válasz egyértelműen igen, ha például a németországi mé­diapiac alakulását, vagy az európai kulturális csatorna, az ARTE karrierjét látjuk, ha a 3Sat kulturális csatorna, a német BR Alfa oktatócsatorna vagy a BBC januárban tervezett új programkínálatát tekintjük, vagy látjuk a német ARD mun­káját, ahol 1500 újságíró munkatárs dolgozik egyetlen csa­tornán a közszolgálatban. Az MTV 2 kísérlete is ebbe az irány­ba mutat. Lehet találni olyan társadalmi rétegeket, melyek értéket keresnek a médiában, képesek válogatni, elutasítják az erőszakot. Alapvetően képesek arra, hogy a befogadás fo­lyamatában odafigyeléssel vegyenek részt.

 

A médiapiacon működnek kedvező irányba terelhető más érdekek is, méghozzá jelentős üzleti háttérrej. A média­ipar fejlődése olyan kínálati piacot eredményezett, ahol az eszközökhöz való hozzáférés könnyebbedik, másrészt a köz­szolgálat is kihasználhatja a polimédia, multimédia hatás le­hetőségeit, az internetet, az interaktivitás formáit.

 

Mi teszi tehát a közszolgálatiságot?

 

1.A köztévé a leghatékonyabb eszköz a magyar szellemi élet értékeinek, példamutató cselekvéseinek a legnagyobb tö­megek számára történő, viszonylag olcsó eljuttatására. Egy vi­szonylag kis nézettségű tudományos műsor hatóköre is jóval meghaladja a folyóiratok példányszámát, egy színházi közvetí­tésnek többen tanúi a tévében, mint élőben egy egész évadban.

 

2.A közszolgálati média alapvető célja az állampolgári kompetencia növelése, tehát az életvezetés legkülönbözőbb területein hozott döntésekhez érdemi, kellően sokoldalú és kezelhető információval, életvezetési, a munka világára vo­natkozó, műveltségi ismeretekkel kell rendelkeznie az állam­polgároknak. Ezek alapvető állampolgári jogokként is értel­mezhetők. Az ismeretek audiovizuális, illetve polimédia-rendszerű közreadása a befogadást segíti.

 

 

3.A közszolgálat az állampolgárt szólítja meg, nem fo­gyasztókat nevel. Ez az igazi választóvíz. Ennek megfelelően a piaci érdekviszonyoktól és a kereskedelmi versenytől távol kell maradnia. A tiszta kereskedelmi és közszolgálati alakula­tok fennállása ezért fontos.

 

4.A közszolgálat megkülönböztetésére és meghatározá­sához nem témák, hanem értéktételezések megállapítása, felsorolása vezethet. A valódi értékek közvetítése és teremté­se a közszolgálat feladata. Különösen fontos ez a tevékenység a vizuális, illetve nemzeti mozgóképkultúra vonatkozásában, valamint az értő befogadók nevelésében. Az MTV 2 kulturá­lis, tudományos és oktatási csatornává alakításához ezért vá­lasztottuk az alábbi három elemet filozófiánk alapjául: az MTV2 az érdeklődő, gondolkodó ember programja, az épí­tő életvezetés segítője, interaktív partner az élethosszig tar­tó tanuláshoz.

 

 

5.Az országkép kialakításában közös az érdekeltsége a közmédiumoknak és a közéleti, politikai szférának. Ez nagy hangsúlyt kap, ha az Európai Unióhoz nem perifériaként, ha­nem intellektuális központként kívánunk csatlakozni.

 

6.A csatlakozás feltételei között az unió kiemelten kezeli a média helyzetét. Az olyan közös kezdeményezések, mint az ARTE kulturális csatorna, jelzik, hogy a közösség miként szá­mol a közmédia szerepével. Erről még egyes magyar média­szakírók is szívesen elfeledkeznek. Az unióban a demokrácia helyzetének mutatójaként vizsgálják a médiát.

 

 

 

Sajátos történelmi utunkból adódik, hogy tartós kap­csolatot kell biztosítanunk a határon túli magyarsággal. A médiának kötelessége és felelőssége van a kulturális és nem­zeti misszióban.

 

Ezek a pontok rendre a közmédia funkciójaként is meg­fogalmazhatók, s akkor válik világossá, miért fontos a közmédiumok valódi közmédiummá formálása, a médiarendszer gondozása, a munkamegosztás, a korszerű technika és a ha­tékonyan gazdálkodó szervezetek kialakítása, s az, hogy a köz­médiumok fenntartása miként térül meg a társadalom egé­szének szintjén, és nem egyetlen vállalkozás keretein belül, mint a kereskedelmi szféra esetében.

 

Egy felmérés szerint a mai fiatalok Európa-képe inkább egy USA-képhez hasonlít.

 

Hogy milyen lehet a Magyarország-képünk? Az nagyrészt a közszolgálati médiumok magukra találásától is függ!

 

Feladatunk a társadalmi kommunikáció biztosítása. Kommunikáció - azaz közösségteremtés a jelenben, és kultúraáthagyományozás a jövőnek. Védelem a világgal szemben, és kapcsolatteremtés a világgal.

 

Mi tehát a közszolgálatiság?

A közjavának szolgálata, a tár­sadalmi kohézió, lojalitás erősítésével, éltetésével, ami nem más, mint a demokrácia működésének szolgálata, s legtágabb érte­lemben véve egy nép önazonosságát jelentő kultúra szolgálata.

 

Nagy a tét! Ne engedjük át a terepet a kommercializáló-dásnak! Ma még van három országos csatornánk, s van sok helyi, városi közszolgálati televízió. Európában a közszolgá­lati televíziókat nemzeti televíziónak hívják.

 

Ha tehát nem akarunk szembemenni Európával, akkor végre rá kell szánnunk magunkat, hogy megteremtsük a nemzeti televíziónkat is.

 

 

Európában a nemzeti, azaz a közt szolgáló televíziós programok mennyiségi, minőségi és szakosított kínálatának expanziójával válaszolnak az új kihívásokra. Nincs más lehe­tőségünk, esélyünk, csak az, hogy folyamatosan, a technikai feltételekre alapozva építsük azt az erkölcsi, kulturális, tudás­béli, nyelvi várat, azt a médiát, amely az új támadások, a ke­reskedelemi televíziózás további expanziója, a globalizáció, az információ s a társadalom új kihívásai közepette is szolgálni tudja a polgárt, éltetni tudja a nemzetet.