Peták Istvánt választották a Magyar Televízió Rt első elnökévé 1996.

Dunavölgyi  Péter:


Peták  Istvánt választották a Magyar Televízió Rt. első elnökévé 1996 – ban.

Az Országgyűlés évekig tartó  alkotmányos mulasztás után – melynek megszüntetésére az Alkotmánybíróság többször felhívta a figyelmét végül 1995-1996 fordulóján alkotta meg a médiatörvényt, (1996. évi I. törvény a rádiózásról és a televíziózásról). A médiatörvényben az Országgyűlés meghatározta a műsorszolgáltatás alapvető elveit és szabályait. Ezen belül megállapította a műsorszolgáltatási jogosultság megszerzésének eljárási szabályait, valamint meghatározta a közszolgálati műsorszolgáltatók szervezeti rendjét. A törvény egyik legfontosabb rendelkezése az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), valamint Panaszbizottságának létrehozása volt. Az Országgyűlés 1995 karácsonya előtt 90%-os többséggel elfogadta a médiatörvényt, amelyet két hét után a köztársaság elnöke is aláírt; 1996. február 1-jén lépett hatályba.

Ettől kezdve beszélhetünk a hazai rádiózás és televíziózás intézményrendszerének és működésének átalakulásáról. A törvény legfontosabb eleme, hogy Magyarországon is megvalósult az Európa legtöbb országában már bevezetett alapstruktúra: a közszolgálati, illetve a kereskedelmi rádiók és televíziók kettős rendszere.

A törvény egyik fő célja volt, hogy a médiumok ne lehessenek politikai alkudozások tárgyai. Alapelvei között leszögezte, hogy a Magyar Köztársaságban a műsorszolgáltatás szabadon gyakorolható. A műsorszolgáltató ugyanakkor köteles tiszteletben tartani az alkotmányos rendet, tevékenysége nem sértheti az emberi jogokat, és nem lehet alkalmas a személyek, nemek, népek, nemzetek; nemzeti, nyelvi, etnikai és más kisebbségek, továbbá valamely egyház vagy vallási csoport elleni gyűlölet keltésére. A műsorszolgáltatás nem irányulhat sem valamely kisebbség, sem bármely többség nyílt, vagy burkolt megsértésére, kirekesztésére, annak faji szempontokon alapuló bemutatására, elítélésére.

A törvény a tájékoztatás legfontosabb alapelvei között említette azt is, hogy a közérdeklődésre számot tartó hazai és külföldi eseményekről, vitatott kérdésekről a tájékoztatásnak sokoldalúnak, tényszerűnek, időszerűnek, tárgyilagosnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. A műsorszolgáltatásban közzétett műsorszámok összessége, illetőleg ezek bármely – tartalom vagy műfaj szerinti – csoportja nem állhat párt vagy politikai mozgalom, illetve  III-470. ezek nézeteinek szolgálatában. A törvény a műsorszolgáltatás elvei között meghatározza a magyarországi gyártású műsorok arányát, a reklámozásra és a műsortámogatásra (szponzorációra), valamint a közszolgálati és a közműsorszolgáltatásra vonatkozó szabályokat. Ezután a média felügyeletét ellátó testületről rendelkezett.

A műsorpolitikába a kuratórium tagjai közvetlenül nem szólhattak bele. Az ORTT alapvető feladata a szólásszabadság védelme, a sajtószabadság alkotmányos elvei érvényesülésének figyelemmel kísérése, a műsorszolgáltatók piacra lépésének elősegítése, a tájékoztatási monopóliumok lebontása és újak létrejöttének megakadályozása, a műsorszolgáltatók függetlenségének védelme. A kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményének megsértése esetén a Panaszbizottsághoz lehetett fordulni. A bizottság orvosolhatta a panaszt, és súlyos esetben bírságot is kiszabhatott. A törvény rendelkezett arról is, hogy az MTV 2. csatornájának adását műholdról kell sugározni.

Révész T. Mihály vezetésével felállt az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT), valamint a rádió- és tévékuratórium elnöksége; e szervezetekbe a pártok paritásos elven delegáltak tagokat. A szervezetek függetlenek a mindenkori végrehajtó hatalomtól, tagjai csak az Országgyűlésnek tartoztak felelősséggel.

A kuratóriumok tíztagú elnökségei a parlamenti pártok paritásait alapul véve négy éven keresztül működtek, úgy, hogy valamennyi párt jelöltjének helyet adnak, 50 – 50%-os szavazati arányt biztosítva a kormányzati és az ellenzéki oldalnak. A további 21, illetve – a Duna TV-t felügyelő Hungária Televízió Közalapítvány esetében – 23 kurátort a törvényben meghatározott hazai és határon túli szakmai és társadalmi szervezetek delegálták.

A megalakult kuratóriumok kiírták az elnöki pályázatokat. A Magyar Televízió részvénytársasággá alakuló MTV elnöki tisztségének betöltésére 13 pályázat érkezett. Május elején a nyolc főből álló elnökség hat jelöltet hallgatott meg a pályamunkák szerzői közül, eredmény nélkül.

A Az MTV Rt. kuratóriuma 1996. augusztus 6 - i ülésén tárgyalta Peták István elnöki pályázatát. Az ülésről jegyzőkönyv készült, ezt a jegyzőkönyvet, később a Telehír – (A televíziós dolgozók lapja) – 1996 szeptemberében, „Európai szemmel” című különkiadásában nyilvánosságra is hozta.  Alábbiakban változatlan tartalommal itt olvasható a hiteles jegyzőkönyv.

„ [1](…) Kovács András: A pályázati feltételek valóban úgy voltak megfogalmazva, hogy szándékosan ne sugalljanak a kuratórium elnöksége részéről állás­pontokat. Kérdések voltak, amelyekre mindenki vá­laszolt, tehát nem kellett nekik megfelelni, hanem felelni kellett rájuk.

Orbán István: Itt nincs ellentmondás köztünk. Azt fejtettem ki egyértelműen, hogy a felelősség itt is fennáll, amikor a személyes meghallgatás követke­zik és a szavazásnál ki - ki dönt majd, de az a koncep­ció, ami most előttünk van, nem lehet hátrány a pá­lyázó, illetőleg a jelölt részére. Ennek jövőbeni jelen­tősége van, a felelősség mellett.

Rományi Béla: Azért jön ide a jelölt, hogy min­denki föltehesse neki a kérdéseit a saját szempontjai alapján. Két írásos dokumentumot kapott a kurató­rium: a kuratóriumon belüli képviselőktől és a kura­tóriumon kívüli, a televízióban lévő társadalmi szer­vezetektől. Ennek a két dokumentumnak és min­denki más szempontrendszerének egyszerre megfe­lelni a jelölt nem tud, mert egymásnak ellentmondó szempontok is vannak. Válaszolni fog, és akkor mindenki a maga lelkiismerete, szakismerete, tudá­sa alapján el fogja dönteni, hogy a válaszokat elfo­gadja-e, magáénak érzi-e. Mert lehet, hogy a jelölt számtalan dolgot el tud fogadni, s lehet, hogy egy­két dolgot nem tud elfogadni, mivel más az elkép­zelése. Azt kell mérlegelnie a kuratóriumnak, hogy a jelölt válaszait, koncepcióját összességében ma­gáénak érzi-e. így kell kialakítani a végső állásfog­lalást. Ne zárjuk ki azt, hogy ezek a szempontok, kérdések napirendre kerüljenek - de a jelölt meg­hallgatásakor.

Lányi András: Eredetileg, a korábbi kuratóriumi ülésen abban a menetrendben állapodtunk meg, hogy megvitatjuk a koncepcióvázlatokat, amelyek a korábbiakban előkerültek, s ugyanezen a napon ala­posan és figyelmesen „megszálljuk" az elnökjelöltet, még azt megelőzően azokat, akik őt jelölték, és a vé­gén megvitatjuk, amit egy szavazás előtt kell. Ebbe a napba ez nem fér bele, csakis ezért értek egyet azok­kal, akik azt mondták, ma ne menjünk bele egy ilyen vitába. Viszont szeretném hangsúlyozni - a jegyzőkönyvnek is -, amit súlyos mulasztásnak tar- tok: a kuratórium úgy választ elnököt az MTV-nek, úgy dönt egy pályázatról, hogy előtte megtakarította magának az alkalmat, amikor komolyan elgondol­kodhattunk volna azon, mik is a legnagyobb problé­mák a televízióval - amit mindannyian rosszul isme­rünk - és mit akarunk kezdeni ezzel a több tízmil­liárd forint értékű vagyonúnkkal, aminek a tulajdo­nosaivá lettünk. Nagyon nagy bajnak tartom ezt, s nem lehet letudni azzal, hogy ezt a koncepciós vitát most vagy a jelölt faggatása közben intéznénk el. Akkor majd inkább egy más alkalommal.

Kovács András: Egyetértek azzal, hogy ez sajnála­tos mulasztás, és tényleg azért beszéltem erről, mert legalább három ülésen elég hosszan vitattuk, mit csi­náljunk ezzel kapcsolatban. Kialakult egy ésszerű ál­láspont, amelyik nem azt jelentette, hogy a kurató­rium foglalja pontokba az igényeit az elnökkel szemben, hanem bizonyos elemzést adjunk, a kura­tórium minden tagja, arról, hogy mi is van. Sajnála­tos módon éppen a leglényegesebb kérdésről nem volt szó. Sző volt mindenféle könyvvizsgálókról - el­nézést, nem akarom őket lebecsülni -, szervezeti szabályzatról. Tehát igazában nem a leglényegesebb dolgokról, és pont a leglényegesebbekről nem volt sző. Azt hiszem, igaza van Lányi Andrásnak - ezt pó­tolni kell, akár választunk elnököt, akár nem. Ha nincs más hozzászólás, fölkérem Kocsis L. Mihály alelnököt, ismertesse az elnökség 7:1 arányban elfo­gadott jelölését.

Kocsis L. Mihály: A mai nappal jutottunk el az el­ső olyan ponthoz a közös munkánkban, amelynek mindenféleképpen lesz egy formális eredménye, hi­szen közjegyző jelenlétében a délután folyamán sza­vazni fogunk az előterjesztett elnök személyéről. A szavazásnak szabályosnak és törvényesnek kell len­ni. Ennek egyik feltétele, hogy azoknak, akik sza­vaznak, törvényes joguk legyen szavazni, hiszen bármilyen eredmény esetén meg lehet kérdőjelezni az egész procedúrát, amennyiben olyasvalaki vesz részt a szavazásban, aki nem felel meg a törvényi fel­tételeknek. Mindezt azért mondom kicsit körülmé­nyesen, mert a múltkori találkozásunk alkalmával Lányi András bejelentette, hogy nem szüntette meg az összeférhetetlenségét. Szeretném megkérdezni, hogy ez időközben megtörtént-e, megfelel-e azok­nak a törvényi előírásoknak, hogy részt vehet az el­nökség munkájában, nevezetesen a szavazásban?

Lányi András: A kuratórium munkája kapcsán ve­szek részt a szavazásban, és jogi állásfoglalást vá­runk arra, ha jól emlékszem, hogy az ORTT testüle­tére megállapított, komikusan szigorú összeférhetet­lenségi szabályok alkalmazandók-e a kuratórium elnökségére, illetve tagjaira. Az összeférhetetlenség ténye - amennyiben az, hogy egy havi irodalmi fo­lyóirat főmunkatársa vagyok - változatlanul fönnáll és fönn is fog maradni.

Kellermayer Miklós: Megint egy átiratra szeretnék hivatkozni, amelyben az elnök úrra vonatkozóan is kértük, hogy az elnökség és a kuratórium ezen ké­nyes kérdéssel foglalkozzon. Most látom, hogy ez mennyire fontos kérdés volt. Ugyanis a médiákban is megjelent Kovács András elnök úrral kapcsolat­ban, hogy esetleg fönnállhat az elnök összeférhetet­lensége. Ezt a kérdést is előbb kellett volna tisztáz­nunk, legalábbis definiálni, hogy a kuratórium ön­maga számára hogyan értelmezi a törvényt. Ebben a pillanatban nem tudok mást mondani, csak még egyszer utalni arra, az ellenőrző testület másfél hónappal ezelőtt kérte az elnökségtől, hogy ezt tisztáz­za, a kuratórium tagjaira vonatkozóan is.

Kocsis L. Mihály: Azt hiszem, nekünk kellene a törvényt értelmezni, mert a törvényt mi végrehajtjuk, az adott törvényi keretek között kell végezni a mun­kánkat. Azt hiszem, nem dönthetjük el, hogy az ORTT - re vonatkozó) szabályok szigorúak vagy sem, és méltányos-e, ha a kuratórium tagjaira is vonatkoz­nak. Definitíve a törvényben benne van, hogy a kuratórium tagjaira ezek a szabályok vonatkoznak. Mindezt csak azért vetettem föl, mert egy szavazási procedúra végeredményét tényleg nagyon könnyen meg lehet kérdőjelezni annak alapján, hogy valaki részt vett a szavazásban, akinek a törvény ezt nem teszi lehetővé. Csak felvetni szeretném ezt a kérdést, ráirányítani a figyelmet. Azt javaslom, mielőtt belefo­gunk az. érdemi munkába, erről valamilyen szinten döntenünk kellene.

Kovács András: Szeretnék erre válaszolni, miután személyesen vagyok érintve: nem „megtámadtatásról" van szó. Ami fölmerült az újságokban, az cáfola­tot kapott, például az, hogy én a Duna Tv-ben dol­gozom. Ott ugyan adják a filmjeimet, de nem va­gyok velük szerződéses viszonyban. Tehát formáli­san nézve ez a kérdés nem fölvethető. Elmondtam és ezt most is tartom -, hogy nem vagyok hajlandó a filmrendezői tevékenységemet fölcserélni a kurátor­sággal. Amennyiben választás elé állítanak, gondol­kozás nélkül azt választom. De olyan vád vagy állí­tás nincsen, hogy az MTV - vel vagy más televízióval kapcsolatos cég tulajdonosa vagy valamilyen formá­ban olyan résztvevője vagyok, ami kizárja a kurátor­ságot. A múltkor a kuratórium abban állapodott meg, hogy ebben a kérdésben a parlamenthez fordulunk. Személyesen beszéltem a parlament tiszt­ségviselőivel, akik ezeket a törvényeket fogalmazták, elismerték, hogy ez elég abszurd dolog, de amíg benne van a szövegben, addig ez a törvény.

Kellermayer Miklós: Örülök ennek a válasznak. Pont erről írtam a levelemben, és kaptam a titkársá­gunk vezetőjétől egy válaszlevelet, amely szerint egy korábbi levélben erre a levelemre már megtör­tént a válaszadás. Tehát a kérdésemre ez lett volna a válasz, hogy az elnök úr az elnökségen belül meg­vizsgálta a kérdést, és önmaga és az elnökség tagjai­ra vonatkozóan nem áll fenn különféle okok miatt összeférhetetlenség.

Kovács András: Bocsánatot kérek. Nem vizsgál­tuk meg, hanem a kuratórium úgy döntött, hogy a parlamenthez fordulunk egy ilyen állásfoglalás meg­hozatala céljából.

Kellermayer Miklós: Nagyon örülök ennek a vá­lasznak is, ha ez le van írva. Lényeges, hogy minden szónak, ami most elhangzott, írásos dokumentációja legyen, annak is, hogy a kuratórium így foglal állást, és a parlamenthez fordul. Ebben az esetben a kérdé­sek, amelyek a törvény értelmezéséből adódnak, nem terhelik sem az elnökséget, sem magát a kura­tóriumot. Ezek nagyon fontos kérdések, és csupán azt akarom elmondani, hogy semmi más kifogásom nem volt az elnökség és a kuratórium eddigi munká­jával kapcsolatosan, csak az, hogy nincs megfele­lően dokumentálva.

Hárshelyi János: Amikor delegáltak bennünket - van, akit választottak, van, akit delegáltak -, kitöltöt­tünk az összeférhetetlenséggel kapcsolatban egy írást. Úgy hiszem, valamennyien annak tudatában töltöttük ki, hogy tudtuk, mit írunk alá. Nagyon fon­tos ennek a kérdésnek a tisztázása, de azt hiszem, egyszer már megtettük. Az lenne a kérdésem, hogy mi lett a sorsa ezeknek az írásoknak? Valahol el vannak téve? Valaki utánanézett ennek? Utánanéz­hető-e? Nem hiszem, hogy érdemes lenne tovább vitatkozni ezen.

Török József: Kicsit abszurdnak tűnik ez a vita, mert egy folyóiratnak felelős szerkesztője vagyok, a másiknak felelős kiadója. Ilyen alapon tulajdonkép­pen nem lehetne Magyarországon kuratóriumi tago­kat találni. Úgyhogy számomra az lesz a legmeg­nyugtatóbb, ha majd a megfelelő parlamenti bizott­ság megmondja, mit kell tenni.

Lányi András: Tréfás kedvemben árultam el, hogy egy folyóirat főmunkatársa vagyok, havi húsz­ezer forintos fizetésért. A törvény szándékát mind­annyian ismerjük. Egy két- vagy háromezer pél­dányban megjelent irodalmi folyóirat nem tartozik azon orgánumok sorába, amelyek miatt a törvény ezt az összeférhetetlenséget megállapította. Olva­som az újságban, hogy majd felelősségteljes döntést kellene hoznunk. Tehát nagyon csodálkozom azon, hogy ilyen kérdésekkel húzzuk az időt és vesszük el a valóban érdemi kérdésektől.

Knoll István: Nem értem az előttem szőlőt. Cso­dálkozik, hogy erről tárgyalunk és ő szól harmad­szor. Ha ez nem téma, akkor felejtsük el végre! Most már viccelődünk, jókedvűek vagyunk, mégis hezitá­lunk. Ha ez nem téma, akkor a felelős mondja ki, hogy mindenki joggal szavaz. De akkor zárjuk le! Nagyon szép lesz, ha a parlament szeptember 18-án valami mást mond, és az újságnak lesz megint téma, hogy a mai szavazás például törvénytelen, mert X. -ről kiderült, hogy jogtalanul szavazott. Meg kell mondjam az elnökség felé. nem értem, miért nem le­hetett nélkülünk, az eltelt idő alatt valamennyire - nem valamennyire, egyértelműen! - tisztázni, hogy igen vagy nem.

Grezsa Ferenc: Azt gondolom, igazából egyetlen kérdés van, de sajnos úgy tűnik, pillanatnyilag nincs jogi fórum, amelyik választ tudna adni rá, mert a par­lament szabadságon van. A kérdés az, hogy bármi­lyen döntést hozunk a mai napon, megtámadható-e olyan alapon, hogy esetleg egy későbbi döntés sze­rint összeférhetetlen személy is részt vett ebben a fo­lyamatban. Ami viszont a folyóiratokat illeti, az összeférhetetlenséget szabályozó 35. § folyóiratokat nem nevesít, csak hetilapokat és napilapokat. A kér­dés tehát az, ha később mégis azt mondja valami­lyen fé>rum, hogy vannak a kurátorok kőzött össze­férhetetlenek, megtámadható-e annak okán ez a döntés, amit ma hozunk, függetlenül attól, hogy az nemleges vagy pozitív. Az volna a kérésem - ül itt néhány jogász, ha jól tudom -, hogy erre a kérdésre próbáljanak választ adni. Érzésem szerint nem tá­madható meg, tekintettel arra, hogy minősített több­ség van előírva, tehát mondjuk egy-két szavazat alapján nem hiszem, hogy meg lehetne támadni.

Orbán István: Az országgyűlési határozat, a 18-as, nem ad eligazítást a törvény 35. szakasz a) pontjá­ban foglaltakra, illetőleg az 58. § (4) bekezdésében foglaltakra. A törvény kogens szabály. Ez nem disz-pozitív; még a Szervezeti és Működési Szabályzat sem, következésképpen a kuratórium sem dönthet abban, hogy van szavazata, illetőleg nincs. Ez kizá­rásos alapon működik, mert öt eleme van itt a tör­vénynek: műsorszolgáltatóval, műsorterjesztővel, heti- vagy napilappal - de ez nem kogens értelem­ben van, mert nem sorolja fel, ez csak implicite -, lapterjesztővel - és ez több, mint egy újságnak a ter­jesztése - nem állhat munkavégzésre irányuló jogvi­szonyban. A negyedik elemnek van három alkérdése: munkavégzésben van-e - ezt kell megkérdezni és itt van-e, ami alapján fizetnek -, a másik: jog­viszonynak tekintik-e? Tehát X. munkaviszonyban áll-e, meg van-e határozva a munkabére, a felettese, mit végez, és ezt a szándékát nyilatkozatban tette-e. Saját magának kell tudni mindenkinek, hogy ennek a rendelkezésnek alanya-e, ha igen, egyetértek az elnökhelyettes úrral, hogy megtámadható a döntés, bármilyen jellegű is lesz. Ez azt jelenti, hogy most azoknak kell felállni, akik érzik és tudják, hogy e törvényi feltételnek nem felelnek meg, mert a sza­vazásban nem vehetnek részt, de a kuratórium to­vábbi munkájában sem. A kihúzott, kisorsolt civil szervezet majd delegáljon olyan személyt, aki meg­felel a törvényi előírásoknak.

Kovács András: Kocsis L. Mihály föltette a kér­dést, hogy van - e valaki a kuratórium jelen lévő tag­jai közül, aki ezeknek az összeférhetetlenségi szabá­lyoknak nem felel meg? (Többen beszélnek.) Én már kijelentettem: műsorszőróval, műsorterjesztővel, lapterjesztővel nem vagyok munkavégzésre irányu­ló jogviszonyban. Mit lehet csinálni? Azt mondtad az elején, ezt sem értem pontosan, hogy a kuratórium ebben...

Orbán István (közbeszól): ...nem dönthet! Jogi szakvizsgázott vagyok, s vállalom ezért a felelőssé­get. Az elnökhelyettes úr felvetette ezt a problémát, és nem lehet, hogy erre ne reagáljon, akinek van mondanivalója. Nekem ez volt, amit az előbb el­mondtam. Ha munkavégzésre irányuló jogviszony­ban van valaki, akkor e törvényi feltételnek - mivel szigorú szabály - nem felelhet meg. Nem egy konk­rét emberről van szó, hanem elvileg. Nem dönthe­tünk most abban, hogy X. vagy Y. szavazzon vagy nem.

Grezsa Ferenc: A mi helyzetünkben kérdés csak úgy tehető fel, hogy tett-e mindenki összeférhetet­lenségi nyilatkozatot? Amennyiben a kuratórium minden tagja tett, akkor dolgozhatunk tovább. Sze­rintem a törvény alapján állítható, hogy Lányi And­rás összeférhetetlenségi nyilatkozata helytálló, mert folyóiratot nem nevesít a törvény. Azt gondolom, e tisztázás után mehetünk tovább.

Kocsis L. Mihály: Csak Lányi Andrásnak szeret­nék válaszolni, hogy nem obstrukciós szándékkal vetettem föl a kérdést. Eszembe sem jutott volna az egész dolog, ha te magad nem hívtad volna fel a múltkor a figyelmet. Tréfának szántad. Most olyan szakaszban vagyunk, ahol bármit fogunk dönteni, biztosak lehetünk abban, hogy pró és kontra is megpróbálják megkérdőjelezni a döntést. Úgy gon­doltam, ez egy jogi probléma, amit jobb előre tisz­tázni. Rátérnék az érdemi dologra. Húsz pályázón volt. A múltkori találkozásunk alkalmával úgy reméltük, javaslatot tudunk előterjeszteni az elnök személyére, de ez nem történt meg. Továbbra i csak öt elnökségi tag szavazott egy jelöltre, és a nyolctagú elnökségből kétharmados többségbe; hat szavazatra van szükség. Végül is három jelöli maradt, hiszen egy szavazási fordulóban 4 : 4-e megoszlás volt Koltay Gábor és Gombár János kö­zött, aki visszalépett, mondván, ezzel is szeretné megkönnyíteni az elnökség döntését. Beszélgeté­sek és viták során eljutottunk egy olyan tájékozódá­si, szavazási fordulóhoz, ahol a három személyről külön-külön szavaztunk. Ez nem közjegyző előtti hivatalos, hanem inkább tájékozódó jellegű szava­zás volt. Arra voltunk kíváncsiak, e három személy - Kurucz Pál, Koltay Gábor és Peták István - között az addigi ötszavazatos Koltay Gábor mellett van - e olyan személy, aki körül konszenzus volna kialakít­ható). Koltay Gábor mellett, a külön-külön, név sze­rint történő szavazásoknál Peták István is kapott öt szavazatot, ami azt föltételezte, hogy körülötte ér­demes folytatni a vitákat, és remélhettük, hogy sike­rül olyan jelöltet találni a személyében, akire mini­mum hat ember tud szavazni az elnökségből. Ez tu­lajdonképpen a reményeinket fölülmúlóan sikerült, hiszen a végszavazásnál heten szavaztunk amellett, hogy őt terjesztjük elő a kuratóriumnak az MTV Rt. elnökjelöltjeként. Néhány szót ártól, miért volt Pe­ták István végig az esélyesek között, tulajdonkép­pen már az első fordulóban és a második forduló során is. A médiatörvény úgy szól, hogy a közszol­gálati MTV Rt. elnökét keressük a pályázatsorozat­ban. Azok, akiknek volt módjuk megismerkedni Pe­ták István pályázatával, azt hiszem, megerősíthetik a véleményemet, hogy pályázata mindenfélekép­pen azok között volt és azok sorában is a legjobbak közé tartozott, akik valóban közszolgálat televíziót szeretnének az MTV-ben megvalósítani. A pályázat elég részletesen tért ki ezekre a szempontokra. Elemzi a megvalósítás lehetőségét, keresi a megol­dásokat, amelyekkel meg tudná valósítani ezt a cél­kitűzést. Ugyanakkor a közszolgálatiságot különö­sen alátámasztja a pályázatában az, hogy igen nagy hangsúlyt fektet a civil szférára, ami a közszolgála­tiság egyik nagyon lényeges eleme, valamint a regionalitásra. Peták István egy korábbi időszakban a regionális műsorok igazgatója volt, most pedig, 1994 óta, a főszerkesztője. Tehát e terület különö­sen jó ismerője, talán lehet úgy mondani, hogy „apostola". Az első fordulóban, mint említettem, a pályázók között volt, mégpedig az esélyes pályázók között. A második fordulóra lényegében az első pályázata anyagát nyújtotta be, nem tett hozzá sem­mit, illetve nem egészítette ki. Mellékelt azonban egy levelet, amelyben tett egy általános megjegy­zést: „Az elmúlt egy hónap politikai és gazdasági életünkkel kapcsolatban olyan új információkat ho­zott, amelyek jelzik, hogy a pályázat egyes részel­képzeléseit és főleg azok végrehajtási módját eset­legesen újra kell gondolni. E tényt természetesnek tartom. Mindehhez azonban nem érinti a pályázat egé­szét, főleg annak lényegét. Ezért nincs okom azon változtatni, azaz változatlan formában adom azt át." Pályázatával együtt három jelentős tanulmányát is eljuttatta a kuratórium elnökségéhez, amelyeket úgy tekintett, hogy pályázata integráns részei. „A re­gionális stúdiók fejlesztési koncepciója" - ez 1993-ban íródott, az 1994-es „A nyilvánosságért a nyilvá­nosságtól nyilvánosan" címet viseli, a harmadik 1995-ben készült: „Kísérlet egy közszolgálati verti­kális televíziós médiastruktúra felvázolására".

Sze­retném ismertetni a jelölt önéletrajzát, szakmai ön­életrajzát pedig, tekintettel arra, hogy több mint hatflekkes irat, kiosztanám, hogy a rendelkezésünk­re álló) szünetben ki-ki megismerkedhessen részle­tesen ezzel is. Peták István 1940. december 20-án, Sajókazán született. Apja, Peták István ott volt kán­tor-tanító). Édesanyja háztartásbeli volt. Általános is­koláit Ózd mellett kezdte, majd Ózdra költözött a család, és az ó)zcli gyártelepi általános iskolában fe­jezte be. Gimnáziumi tanulmányait szintén Ózdon folytatta, a Jó>zsef Attila Gimnáziumban végzett. Eközben zenét tanult, eredetileg zenésznek készült. 1958-ban a Kossuth Lajos Tudományegyetem ma­gyar -pedagógia szakára nyert felvételt, ahol harma­dik szakként elvégezte az akkor induló) népműve­lői, előadói képesítést adó kurzust is. 1963-ban, mint utolsó éves egyetemista, Abonyban, a József Attila Művelődési Otthonban kezdte pedagógusi pályáját. 1964-ben kezdett külsőzni a Magyar Rádió szolnoki stúdiójánál, ahol 1965. január l-jével stá­tusba került. Szakmai pályafutásának részleteit a szakmai önéletrajz tartalmazza. Itt pályájának alaku­lását a következőképpen foglalja össze: Szolnokon, a Szegedi Tanárképző Főiskola kihelyezett tagoza­tán a pedagógiával kapcsolatos tárgyak előadóija volt. 1963-ban megnősült. Felesége zongoratanár­nő, jelenleg - évek óta - fővárosi szakfelügyelő. Két gyermekük született. Nóra lánya 31 éves, ma­gyar-olasz szakos középiskolai tanár, a filmszakmá­ban dolgozik. István nevű fia 25 éves. orvosi egyetemet végzett. Jelenleg ösztöndíjas rákkutató. Peták István 1968-ban belépett az. MSZMP-be, amelynek megszűnéséig tagja volt. Ezután egyik pártba sem lépett be, vagyis jelenleg pártonkívüli. Nem tagja szakszervezetnek és egyetlen újságírói szakmai szervezetnek sem. 1987-ben az önállóvá vált Ma­gyar Természetbarát Szövetség elnökévé választot­ták. 1989-től a Magyar Turista Egyesület alapító el­nöke. Szeretném megkérdezni, igényli-e a tisztelt kuratórium, hogy a szakmai önéletrajzot szóban is­mertessem vagy elég a rendelkezésre álló anyag? Ebből talán azt kellene kiemelni, ami a jelölt MTV - vel kapcsolatos pályafutását illeti. 1979-ben a bel­politikai főszerkesztőség tagja lett. Később az ő irá­nyításával kezdte meg tevékenységét a népszerűvé vált „Ablak" című műsor. Aztán a Tv2 új és önálló műsorkoncepciója kialakításában vett részt. 1989. január 2-től indult a Tv2 önálló adása, akkor ő a Napzárta című sorozat felelős szerkesztője volt. 1989 augusztusában a televízió akkori elnöke, Bereczki Gyula megtiltotta, hogy a továbbiakban be­hívják a politikai pártok képviselőit a Napzártába. Ez ellen való tiltakozásul lemondott a Tv2 aktuális műsorainak felelős szerkesztői székéről. 1990 tava­szán - átmenetileg - otthagyta az MTV-t. A Mai Nap című újsághoz került. A Mai Napnak akkor volt egy regionális kiadású változata, ennek lett a főszer­kesztője. Néhány hónap után azonban a tévé újon­nan kinevezett elnöke, Hankiss Elemér visszahívta a televízióhoz. Hankiss Elemér elnöksége alatt indult el a Tvl és a Tv2 intendatúrája: két, teljesen önálló műsorként szervezték az MTV műsorrendjét, és Pe­ták István a Tv2 intendánsa lett. Egészen 1993 jú­niusáig töltötte be ezt a feladatot. Ezt követően a re­gionális és határon túli műsorok igazgatója lett. 1994 júliusában ismét átkerült az MTV-hez, ekkor a regionális és a határon túli műsorok kettéváltak, s Peták úr a regionális műsorok főszerkesztője lett. Pályázata eléggé világos csoportosításban foglalja össze, milyen televíziót szeretne, és azokat az el­képzeléseket is, hogy az adott gazdasági körülmé­nyek között mindezt miként látja megvalósítható­nak. A kuratórium elnöksége a hosszú, négy hóna­pos vajúdás után mindenféleképpen a döntést szor­galmazta, mert többségben úgy ítéltük meg, hogy ez az átmeneti állapot semmiféleképpen nem ked­vez sem a Magyar Televíziónak, sem pedig - ami nem elhanyagolható dolog - az MTV nézőinek. A tőrvényt azért alkották meg, hogy ezt a sajátos, sok veszélyt magában rejlő helyzetet megoldja. Ennek legalapvetőbb feltétele az, hogy az MTV élére, a megalakítandó rt. élére legitim, tiszta jogi helyzetbe került vezető jusson. A 7:l-es szavazás elég világo­san tükrözi azokat a szándékokat, amelyek az el­nökségben kialakultak abban a vonatkozásban, hogy az elnökség teljesítse a törvény által rárótt fel­adatát és kötelességét. Azt kérem, ennek a szellemé­ben vitatkozzon, illetve foglaljon állást a kuratórium.

Kovács András: Muszáj hozzászólnom, mert ez szorosan kapcsolódik az elmondottakhoz. Ugyanis itt egy 7: l-es szavazás eredményéről van szó. Titkos szavazás volt ugyan, de az újságban olvastam, hogy én ellene szavaztam - ez megfelel a valóságnak. Nem tőlem származik a hír, úgyhogy nincs okom el­titkolni. Azt hiszem, ha a kuratóriumot nem statisz­táknak vesszük, hanem komoly, döntésre képes együttesnek, akkor kötelességem az. ellenszavazato­mat megindokolni. Azt gondolom, hozzátartozik az anyaghoz, tehát a beterjesztett javaslathoz. Szubjektíve nem vagyok összeomolva attól, hogy 7:1 arány­ban „kiütöttek", ezt nem bokszmeccsnek fogom föl, hanem vitának, ahol vannak érvek, meggondolások. Nekem is vannak érveim, meggondolásaim. Miután önök a mi döntésünk kontrollját végzik bizonyos mértékig, szükségesnek tartom elmondani. Nem is elsősorban Peták Istvánnal kapcsolatban, akivel ne­kem jó személyes viszonyom van, sem haragban, sem perben nem állok vele, soha, semmiféle sérel­met nekem nem okozott, s gondolom, én sem neki. Feltételezem, ő sem úgy fogja föl ezt az ellenszava­zatot mint sérelmet, hanem mint adottságot - ezt még előrebocsátom. Ami az elnökválasztással kap­csolatban foglalkoztat, arról már jó néhány hete azt hiszem, a tíz nappal ezelőtt tartott kuratóriumi ülésen elég hosszan - beszéltünk. Az egyik fölisme­rés, ami megérlelődött bennem - és azt hiszem, nem csak bennem, hiszen az elmúlt ülésen ilyen értelem­ben adtunk választ arra a néhány türelmetlen felszó­lalásra, amelyik követelte, hogy mindenképpen je­löljünk elnököt -, az, hogy egy ilyen szerteágazó, nagy anyagi és szellemi erőket mozgató intézmény vezetéséhez olyan autonóm személyiségre volna szükség, aki képes ezekkel a feladatokkal úgy meg­birkózni, hogy vagy a humán szférából hozott szel­lemi tőkét - mert szerintem itt szükség van egy szel­lemi tőkebevonásra -, vagy pedig a menedzservilág­ból hozott tapasztalatokat. Én mind a két lehetősé­get látom vagy láttam „megtupírozni". A probléma ráadásul szerintem ez a szövevény, ami az MTV-ben van - körülbelül huszonnyolc éve forgattam itt el­őször filmet és már akkor mindenki arról beszélt, hogy ezt valahogy rendbe kéne hozni, meg kéne újítani, és hogyan lehetne itt rendet csinálni. A szerve­zet kusza, az anyagi viszonyok kuszák, folyik, elszi­várog a pénz erre-arra. Úgy látom, jobb volna olyan ember, aki kívülálló - létezik az a jelenség, hogy benne élünk egy szervezetben tíz, húsz, harminc éve, megszoktuk, hogy ez így működik, borzasztó ebből kimászni. Az előző elnök, Horváth Ádám har­minc éve itt dolgozott mint rendező - végül is cső­döt mondott többek között emiatt, mert egyszerűen képtelen volt ezek között az érdekviszonyok között, személyi meg egyéb kapcsolatok hálójában úgy mo­zogni, hogy néhány nagyon határozott lépést meg tudjon tenni. Ez az első kérdés számomra, amit én mérlegeltem és mérlegelésre ajánlok, hogy nem vol­na-e helyesebb egy olyan embert keresni, aki képes befolyásolatlanságával megközelíteni a kérdéseket és úgy hozni bizonyos döntéseket. A személlyel kapcsolatban pedig kérdésesnek tartom, van-e elég elszántság a jelöltben ahhoz, hogy ezt meg tudja csi­nálni. Ha az a személy, akit megválasztunk, bizo­nyos alku kapcsán kerül arra a posztra, nyilvánvaló, hogy kénytelen az alku során tett ígéreteit beváltani - természetes, a minimum, hogy ezt valaki megte­gye, tehát tartsa a szavát. Ugyanakkor ez bizonyos mértékig korlátozza is az ő mozgásterét. Nagyon problematikusnak tartom, hogy egy olyan konstrukció jöjjön létre, ahol eleve bizonyos „cövekek" le vannak rakva és ezek között kell neki szlalomozni, mint a sízőnek. Ráadásul ezek a cövekek nem olyan hajlékonyak, mint egy sípályán. A következő fönn­tartásom ezzel a javaslattal kapcsolatban az, hogy tartok tőle, ha nem elég erős az elnök, akkor a kura­tórium elnöksége túl nagy befolyást kap a televízió működésének irányításába és ellenőrzésébe. Ez egy vita a kuratórium elnökségében, lehet, hogy ebben a kérdésben is 7:1 arányban alul maradok. Úgy fo­gom föl a kuratórium tevékenységét, hogy annak tartózkodnia kell, tehát a kuratórium elnökségének, a kuratóriumnak nem is volna módja egy aprólékos ellenőrzésre. Tényleg csak a stratégiai kérdésekre volna szabad először irányulnia a kuratórium elnök­sége tevékenységének. Tartok attól, ha az elnök nem elég autonóm személyiség, aki a maga szemé­lyében is biztosítja a függetlenséget, a pártatlansá­got, az egyensúlyt, és kívülről, akár munkatársai, akár ellenségei részéről állandó - hogy úgy mond­jam - támogatásra szorul, akkor ebből olyan zavar jön létre, amely esetleg bénítólag hat és amelyik a kontraszelekciót erősíti meg lefelé. Mert ha ilyen erős a külső befolyás, akkor félő, hogy mindenféle kinevezésnél jön a mérlegelés: ez „az én emberem ez „a te embered", akkor hogyan osztjuk el a poszto­kat. .. És tudjuk, hogy a kontraszelekciónak ez a me­legágya. Ilyen aggodalmaim vannak ezzel a javaslat­tal kapcsolatban, ezért szavaztam „nem" - mel. Véle­ményem szerint nincs jelölési kényszer, annak el­lenére, hogy az újságban, erre-arra szemrehányáso­kat kapott az elnökség, hogy nem jelölt. Én azt tartot­tam volna jónak, ez volt a javaslatom, hogy írjunk egy újabb pályázatot, ahol viszont most már nem vár­juk a jelölteket - nyilvános pályázatot kellett volna vagy kellene kiírni -, hanem megpróbálunk egy szé­lesebb körből „meríteni", több irányba keresni. Koc­kázat nincs, mert ennek a kompromisszumnak vagy alkunak változatlanul fönnáll a lehetősége. Tehát, ha úgy alakul a dolog, akkor még mindig lehet egy ilyen javaslatot tenni. Ez a vélemény az utolsó pillanatban megváltozott a többségnél, ezért jött létre ez a javas­lat. Én ezt sajnálom, mert nincs kényszer, mert az rt. megalakulása szeptember közepe előtt aligha törté­nik meg. Miután a hét szavazat és az egy szavazat indokolása elhangzott, most módot kellene adni arra, hogy a kurátortársak elolvassák a megkapott iratokat, aki még nem látta a jelölt pályázatát, olvassa el, és mondjuk egy óra múlva találkozzunk.

Vadász János: A megállapodás reggel arról szólt, hogy most kérdések és vélemények elmondására ad lehetőséget az elnök úr a kuratórium tagjainak, ezt követi majd az olvasás és egyéb történések. Szeret­ném, ha mód lenne arra, hogy a kuratórium elnök­ségének azon tagjai, akik szintén megváltoztatták korábbi álláspontjukat, szintén elmondanák dönté­sük okát. Ha ez elől elzárkóznak, az is érthető dolog. Mégis azt kérem, tegyék ezt meg, hiszen az elmúlt alkalommal elhangzott, hogy ez a forduló „másod-, harmadvonalbéli" embereket, pályázatokat hozott. Néhányan még nem olvasták Peták István pályáza­tát, vannak azonban olyanok, akik igen. A mások ál­tal írt pályázatokat nem ismerjük, azokat az előző ülésen minősítették rossznak az elnökségi tagok. Tisztelettel kérem a „nem" vagy a „tartózkodó" sza­vazatukat megváltoztató kurátorokat, ők is indokol­ják korábbi véleményük megváltoztatását.

Kocsis L. Mihály: Hogy érti Vadász úr, hogy a vé­leményünket megváltoztattuk? Mire vonatkozóan változtattuk meg a véleményünket? Ha arra gondol, hogy a kuratóriumban volt egy ötszavazatos véle­mény, akkor természetesen azt kell mondjam, meg­változtattuk a véleményünket. Azt hiszem, egy szak­szervezeti munkában rutinos ember tudja, hogy konszenzusra úgy lehet jutni, hogy az emberek fo­lyamatosan korrigálják, változtatják, módosítják, fi­nomítják a véleményüket. Azt hiszem, egy pályázatnál, ahol egy személyre kell voksolni, törvénysze­rű, hogy az emberek a vita során a véleményüket az adott konstellációba helyezik el folyamatosan - nem föltétlenül azt a szót alkalmaznám, hogy „megváltoz­tatják" -,  és ha egyszer a törvény előír egy olyan sza­vazási helyzetet, hogy minimum 6:2 arányban szüle­tő szavazásnál van eredmény, és hiába van 5:0, 5:2 vagy 5:3, de soha nem jön a hatodik, akkor, azt hi­szem, túlzás nélkül mondhatom, kitartani hősiesen az előző vélemény mellett, az egy adott ponton túl talán már a makacsság vagy ostobaság, illetve annak a helyzetnek a konzerválása, amit különben szeret­nénk elkerülni. Vagyis azt, hogy megoldhatatlan, feloldhatatlan helyzet alakuljon ki. Nem emlékszem, hogy a múltkor vagy bármilyen alkalommal mint testület, mint elnökség mondtuk volna azt, hogy a pályázatok vagy az emberek másod- vagy harmad­vonalbeliek. A magam részéről kifejezetten taga­dom, hogy ilyet állítottam volna. Ellenben azt ki kell emelni, hogy egy pályázat során azokról az embe­rekről lehet dönteni, azok személyét, munkáját lehet mérlegelni, akiknek a pályázata a kezünkben van, akikkel a pályáztatás során megismerkedünk, be­szélgetünk, és akik egyáltalán bejelentik igényüket arra a posztra. Természetesen akár azt is szívesen megosztom a tisztelt kuratóriummal, hogy valóban volt egy olyan mérlegelési pillanat, amikor az esetle­ges harmadik forduló lehetőségét mérlegeltük. Azt is el kell mondjam, hogy többen a kuratórium elnök­ségében csak úgy látták volna értelmét a harmadik fordulónak, ha nem egyszerűen azt mondjuk, hogy meghívunk embereket, hanem körvonalazzuk, kiket hívunk meg. Engem éppen az erősített meg abban, hogy mindenféleképpen dönteni kell, hogy a fölme­rülő nevek olyan elképesztően rosszak voltak szá­momra is, annyira nem feleltek meg azoknak az ide­áknak vagy várakozásoknak, amelyek jegyében ki-ki esetleg keresett egy ideális tévéelnököt. Azt érez­tem, hogy a harmadik forduló még eredménytele­nebb lesz, akár választunk elnököt, akár nem. Az. el­múlt hónapokban alkalmunk volt ezekben a pályá­zatokban, életutakban elmélyülni, s azt hiszem, nem egyszerűen a „vakok között félszemű a király" elve alapján választottunk, hanem vállalható a döntés. A magam részéről nem egy alkalmatlan emberre vok­soltam, hanem meggyőződésem szerint alkalmasra.

Vadász János: Természetesen sejtem, hogy a ko­rábban igennel szavazó személyek nagy valószínű­séggel ugyanazok voltak most is. Ehhez képest hár­man voltak, akik közül ketten megváltoztatták a véleményüket. Hiszen Kovács András elnök úr, ahogy most hallottuk - és az elhangzottak után még na­gyobb tiszteletet érzek az elnök úr iránt -, kitartott eredeti álláspontja mellett. Ketten nem tartottak ki az eredeti álláspontjuk mellett, holott nem volt új pá­lyázat, nem volt kiegészítve a pályázat, tehát egy ko­rábban ismert anyagról, ismert, egyszer már meg­hallgatott személyről van szó. Őszintén szólva, nem csupán kíváncsiságból szeretném a két változtatás okát tudni, ha tudható, ha nem zárkózik el előle a két elnökségi tag, ami végül is a szavazat megválto­zásához vezetett. Ha elzárkózik, azt is megértem, mert titkos szavazásról van sző.

Szente Péter:  Mielőtt Vadász úr elkezdte, már in­tegettem, hogy szeretnék szólni. Igen, én is egyike vagyok annak a hét elnökségi tagnak, aki megvál­toztatta a szavazatát. Tehát nem ketten, hanem he­ten változtattuk meg a szavazatunkat. Szeretném emlékeztetni Vadász urat arra, hogy amikor leg­utóbb itt ültünk, már szó volt arról - sőt ha visszaem­lékszik, Széles Gábor eléggé emocionális módon ve­tette föl a kérdést -, hogy miért van itt két-három olyan elnökségi tag, aki meggátolta az elnök megvá­lasztását, amit én akkor visszautasítottam és próbál­tam elmagyarázni a helyzetet. Elmondtam, hogy a négy javaslatunk között - mert több javaslatot is el tudtunk volna fogadni - szerepelt egy olyan, ahol Kurucz Pál lett volna az elnök és Peták István az al­elnök. Azt is hozzátettem, hogy ez olyan felállás lett volna, ahol a gazdasági működést Kurucz garantálta volna, a programkészítést Peták István. Peták úr el­nökjelöltsége nem állt tőlünk sem olyan távol. Állás­pontunkat semmiképpen sem lehetne úgy jellemez­ni, hogy kezdettől fogva azt gondoltuk, Peták István másod- vagy harmadosztályú jelölt, akivel szemben kell találni valaki jobbat. Továbbmegyek. Elisme­rem, hogy őt abban a pillanatban és abban a szava­zási fordulóban elnökként nem választottuk meg, mi csak alelnökként javasoltuk, habár...

A programok felügyeletét rábíztuk volna, ez nagyon komoly és nagyon fontos pozíciót jelentett volna számára. Megvolt a lehetőség, hogy kiírunk egy harmadik for­dulót - elméletben megvolt a lehetőség, hogy a har­madik fordulóra bejöjjön fehér lovon a királyfi, aki­re senki nem gondolt és aki mindent megold. Elnök úr megindokolta, miért szavazott végül is Peták Ist­ván ellen, és hozzátette, szerinte nem volt jelölési kényszer. Amikor arról beszélgettünk, legyen-e har­madik forduló vagy nem, akkor én jeleztem, hogy semmi körülmények között nem tudnék egy harma­dik fordulót megszavazni, mert nem tudunk még a harmadik forduló kiírása előtt előállítani olyan neve­ket, akikről komolyan tudunk utána beszélni, akik­től elvárhatjuk, hogy a húsz jelentkezőnél jobban meg tudják oldani az MTV problémáit. Ha nincsenek ilyen neveink, akkor a harmadik forduló kiírása előtt hat embernek egyet kellett volna érteni. De legalább kellett volna, hogy komolyan vehető és képviselhe­tő nevek legyenek. Tehát, hogy ne a harmadik for­duló végén válasszunk meg valakit azok közül, aki - urambocsá! - már az első fordulóban is jelentkeztek, mert ha ezt tesszük, akkor nem csak önmagunkat já­ratjuk le, ez már, úgy érzem, felelőtlenség lett volna. Hozzáteszem, a döntés elhúzódása miatt a televí­zióban belső erkölcsi és anyagi romlás megy roha­mosan végbe. Ha egy új elnök nem is tud azonnal belépni, legalább legyen egy döntés, aminek alapján a tévén belüli helyezkedések és bizonytalanságok valamilyen módon megszűnnek. Ehhez még hozzá­jött ez a bizonyos „2000"-es kormányhatározat, ami véleményem szerint a televíziót is óriási kihívás elé állítja, ugyanis a Pénzügyminisztérium előterjesztése szerint az átalakulást nem lehet finanszírozni. Ha nem lehet finanszírozni, akkor nem lehet véghezvin­ni, s a televízió vagy gazdaságilag összeomlik, vagy pedig reklámbevételekből fogja fönntartani magát úgy, mint eddig. Amire éppen ez a határozat tulaj­donképpen lehetőséget ad - aminek további követ­kezménye, hogy lényegében egy kommerciális tele­víziót kell futtatnunk, a reklámbevételek érdekében, hogy a televízió fönntartását garantálni tudjuk. El­vész a közszolgálatiság, ugyancsak elvész az igazi kommerciális televíziók bejövetelének lehetősége, mert ha az MTV-nek teljes mértékben a reklámokból kell eltartania magát, akkor nincs piac két kommer­ciális televíziónak, sőt nagy valószínűséggel ezek a frekvenciák eladhatatlanná válnak, egy év múlva még technológiai okokból sem lehet eladni. Meg­kérdőjeleződik a televízió függetlensége, mert az a financiális rendszer, amit most a pénzügy előír, több okból is óriási mértékben veszélyezteti a független­séget. Szerintem egy ilyen helyzetben az, hogy ne legyen valaki, aki mint megválasztott elnök ezekben a kérdésekben állást tud foglalni, koncepciót tud kidolgozni, tehát a folyamatos bizonytalanság nem volt tovább tartható. Mindenképpen döntési helyzet állt elő, s csak akkor tudtunk volna egy harmadik for­dulóba belemenni, ha biztosítva láttuk volna, hogy a jelenlegi jelölteknél jobbak neve merül föl, de ennek sajnos semmilyen jele nem volt. Az elnök úr szerint nem jó olyat megválasztani, aki „szakmai vakságtól" szenved. De ezt egy olyan kontextusban említette, mint a tévé vagyonának széthordása, herdálása, mondhatjuk úgy is, hogy ellopása. Érzésem szerint egy teljesen kívülálló embert behozni ide megint csak problematikus, mert lehet, hogy aki bent van, az bizonyos formában „szakmai vakságban" szen­ved, de amikor Peták Istvánnak erre vonatkozólag kérdéseket tettünk fel, egyáltalán nem volt az a be­nyomásunk, hogy szakmai vakságban szenved, ha­nem óriási szakmai tapasztalatánál fogva pontosan tudja, hol szivárognak el a pénzek, és megvan ben­ne az elszántság, hogy olyan struktúrát alakítson ki, amiben ezek a pénzek nem fognak tovább elfolyni. A másik problémám pedig az elnök úr három pont­jával az, hogy ennek a konklúziója az lenne, egy „nagy ember" kellene, aki bejön valahonnan, egy gazdasági szakember, aki azonnal át tudja tekinteni a tévé működési, pénzügyi, morális és egyéb prob­lémáit, s akiben a nyolc kurátor - akiket azért nevez­tek ki különböző pártok javaslatára, hogy egy bizo­nyos politikai balanszot is megőrizzenek - egyet tud érteni. Nagyon csekélyre értékeltem annak valószí­nűségét, hogy egy ilyen embert találunk, azok után, hogy ilyet négy hónap alatt nem tudott senki meg­nevezni. Ennélfogva az volt az érzésem, hogy Peták István a legjobb megválasztható jelölt. És tegyük hozzá, ahhoz, hogy valaki angol trónörökös legyen, az kell jogilag, hogy a királyi család legidősebb fiú­gyereke legyen, ahhoz pedig, hogy valaki az elnök­ség jelöltje legyen, az kell, hogy hat elnökségi tag je­lölni tudja. A törvény nem véletlenül intézkedik így. Kezdettől fogva az volt a véleményem, hogy Peták István a két-három legjobb jelölt egyike, és amikor a végső döntés úgy alakult, ahogy alakult, amikor az utolsó meghallgatáson eloszlatta a kételyeket, amik bennünk megvoltak, a magam részéről nagyon szí­vesen és örömmel szavaztam őrá, és vállalom ezt a jelölést. Úgy érzem, szakmailag eleget tud tenni a ki­hívásnak, ami előtte áll.

Wessely Anna: Az indokok egy részét Szenté Pé­ter ismertette. Ismételni nem akarom. Egy nagyon fontos szempontot szeretnék még hozzáfűzni, ez pedig az időtényező, hogy igenis sürgős volt elnö­köt választani, nemcsak a lejáratás és lejáratódás szempontjából, hanem azért, mert a médiatörvény olyan közszolgálati televíziót képzel el, amely leg­alább fele észben reklámból tartja el magát. Ahhoz, hogy a jövő évi reklámszerződések létrejöjjenek, augusztus végéig el kell készíteni a tévé jövő évi mű­sortervét, s ennek alapján lehet azután megkötni a reklámszerződéseket. Ha szeptember közepéig vá­lasztottunk volna egyáltalán elnökjelöltet vagy elnö­köt, az rt. elnöke olyan műsorstruktúrát kap kézhez készen, amelyet nem ő alakított ki, hanem gyakorlatilag az előző vezetésnek kellett kialakítania. Ezért azzal a javaslattal élnék, hogy amennyiben sikeri ma elnököt választania a kuratóriumnak, együtt; kérje fel a tévé jelenlegi ügyvezető alelnökét arr, hogy az rt. leendő elnökével közösen alakítsa ki jövő évi műsortervet augusztus hó folyamán. Ez egy kérés kell hogy legyen, de azt hiszem, mindenképpen fontos lenne, és nagyobb súlya lenne, ha a kuratőrium fogalmazná meg.

Hosszú Gábor: Kocsis L. Mihály azon mondatával tökéletesen egyet tudok érteni - nem csak egy mondatával -, amely szerint csak olyan pályázókról lehet dönteni, akinek a pályázata a kezünkben van. Az én kezemben egyetlen pályázó pályázata van. Ennek alapján olyan döntést kérnek tőlem, ahol egyetlen jelöltből kellene választanom. Szente Péter előadása elnézést kérek - enyhén szólva tiszteletlenül ala­csony színvonalú volt. Ugyanis olyan mondatokat, hogy arra várunk, hogy bejöjjön fehér lovon a király­fi, aki megold minden problémát, vagy az, hogy er­kölcsi romlásra vezet, mert nincs tévéelnök, ez eny­hén szólva gyerekesség. Először is évek óta vagy emberekkel kísérletező szobatudós, vagy kifejezet­ten politikai elnökei voltak a tévének. Jó ideje már az sincs. Tehát semmi nem indokolja, hogy arra hi­vatkozzunk, most egy hónapig van elnök vagy nem ez nevetséges, és azt hiszem, tiszteletlenség a ku­ratóriummal szemben. A „2000"-es kormányhatáro­zatot is úgy interpretálta Szente Péter alelnök úr, hogy „kifejezett előterjesztése" van a Pénzügyminisztériumnak maximum. Amit utána leírt, azzal ter­mészetesen egyetértünk: nem akarunk kommercializálni stb. Azonban ennek ellenállni nem feltétlenül egy jó vagy rossz elnökkel lehet - egy jó elnökkel természetesen ellent lehetne állni -, hanem akkor, ha a kuratórium magas színvonalú munkát végez. Ha világosan meghatározza, mi az elvárása egy el­nökkel szemben, és ennek alapján felkér valakit - amit egyébként Kovács András előtt legalább egy hónappal a Médiakollégium javasolt, ezt tanúsíthat­ja Kiss Dénes vagy Lányi András -, ezzel sokkal jobb esélyünk van arra, hogy a kommercializálódásnak ellenálljunk. Az a kijelentése Szente Péter úrnak, hogy csak belső ember tudja, hol szivárognak el a pénzek, lényegében annak a kijelentése, hogy a vi­lágon ma működő gazdasági ellenőrzési rendszer, miszerint egy céget külső cég átvilágít, rossz  - szerintem enyhén szólva nem igaz. Az angol trónörö­kössel kapcsolatban viszont abszolút egyet tudok érteni alelnök úrral. Ugyanis valóban úgy választják ki, hogy a királyi házból szülessen. Miért? Mert nem akarják, hogy változzon a struktúra. Pontosan azért akarjuk, hogy ne a tévéből legyen az elnök, hogy változzon a struktúra. Wessely Anna hozzászólására – az időtényezővel kapcsolatban - válaszoltam. A reklámmal kapcsolatos állításáról az a véleményem, egy jó tévéelnök, aki rátermett és valóban alkalmas, nem feltétlenül „fehér lovon" fog jönni, lehet, hogy csak fehér Ladával vagy Mercedessel. Valószínűleg fehér Mercedessel, ugyanis az, akik igazán jő, alkal­mas ember, nem fog pályázni, hanem föl kell kérni, meg kell győzni, hogy legyen itt. Nem hiszem, hogy Magyarországon ne lenne ilyen ember. Nem hiszem, hogy az ilyen ember egy hónapos késéssel ne tudná megoldani a reklámterv kérdését is. Ha pedig az a sajnálatos eset történik, hogy a tévé reklámbevételi tervét még az előző vezetés állítja össze, legfeljebb az lesz, ami évek óta, és ettől még nem omlik össze a tévé. Éppen ezért az a véleményein, az eddigi eljá­rás semmiképpen nem alkalmas arra, hogy megfele­lő elnököt válasszunk.

Grezsa Ferenc: Szente Péter, gondolom, nem szo­rul arra, hogy megvédjem, a szavai önmagukért be­széltek, és az egyik legfontosabb momentumát érin­tették ennek az egész jelöltállítási procedúrának: lé­tezik-e ideális jelölt vagy nem. Mindenki tud ideális jelöltről fantáziálni, bárki tud bármilyen posszibilis jelölttel kapcsolatban számos negatív benyomásáról számot adni vagy ellenérvet felsorakoztatni. Ennek ellenére a tény az, hogy négy hónapja zajlik ez a fo­lyamat és olyan jelölt, akit valamennyien szeret­nénk, egyszerűen nem mutatkozott. Volt már 7 : l-es szavazási eredmény a kuratóriumban, nevezetesen akkor, amikor az elnökség eldöntötte, hogy egyálta­lán kiírja a második fordulót. Ekkor én maradtam egyedül, mert úgy foglaltam állást, hogy nincs értel­me második forduló kiírásának. Hét vagy nyolc pontban, írásban összeállítottam az ezzel kapcsola­tos ellenérveimet. Elsősorban azt, hogy biztos vol­tam abban, egy újabb fordulóban nem fognak az ad­digiakat jelentősen meghaladó minőségi színvonalú pályázatok születni. Azt gondolom, fényesen vissza­igazolódott az álláspontom. Most pedig az akkori el­lenszavazatom - ha úgy tetszik - hitelével és súlyá­val szeretném támogatni a végül kialakult jelölést. Nagyon sokféle vélemény lehet arról, hogy egy-két hónap, egy-két hét vagy egy-két nap mit jelent az MTV életében. A különböző anyagok tanulmányo­zásakor rengeteg szakértőt meghallgattunk, s azt gondolom, teljes biztonsággal kijelenthető: körülbe­lül nyolcmilliárd forint évente az - az összeg, ami az MTV-ben úgy kerül felhasználásra, hogy nem lehe­tünk biztosak benne, minden egyes fillérje mögött teljesítmény van. Ezzel nem azt állítom, hogy ennyi pénzt elsikkasztanak... Ezt nyugodtan el lehet oszta­ni tizenkettővel, és akkor megtudjuk, hogy egyetlen hónap késedelem mit jelent az intézmény életében. Körülbelül 600 millió forintot jelent. És ez a második forduló) 1,2 milliárd forintot jelent, ha igaz ez a szá­mítás, de a Wessely Anna által mondott számítás az igazán helytálló, mert ez a folyamat időnként fel­gyorsul, tehát amikor egy éves reklámbevételi terv­ről, műsorrendről történik döntés, akkor jóival na­gyobb összegről van valóijában döntés egy ülésben Ez az egyik kérdés, ami a döntés egyik lehetséges szempontja lehet. Másrészt nem azt mondom, hogy az MTV műsora ízlésromboló, agresszív és unalmas, csak azt mondom, szerintem nagyon sok benne az ízléstelenség, az agresszivitás és az unalom. Ez me­gint egy olyan körülmény, amelynek változtatásá­ban nem igaz, hogy akár heteknek vagy holnapok­nak ne lehetne szerepük. Egy harmadik, nagyon lé­nyeges szempont: az egész jövő évi költségvetési tervezés. A jövő évi költségvetés főszámai már ala­kulnak. Az MTV részéről már kell felelős személy, aki ezzel kapcsolatban az elképzeléseket a kor­mányzattal egyezteti. Nem igaz, hogy ez pótolható szeptemberben vagy októberben, ilyen munka. Ak­kor már kicsúsztunk a határidőből. A törvény hat fő egyetértését kívánta meg a jelölés feltételeként. Megszenvedtem a négy hónapos jelöltállítási proce­dúrát - és egyáltalán nem akarom magam sajnáltat-ni, mert ha ez nekem nem lett volna vállalható), ak­kor nem csinálom, akkor kiszállok, nyilván, hogy ez vállalható) volt ilyen, ha úgy tetszik, terheivel együtt is -, nagyon komoly munka van ebben a jelöltállítás­ban és nagyon nagyra értékelem azt a kompro­misszumot, ami itt kijött. Mert nyilvánvalóan más je­löltek is szóba kerültek, de higgyék el, nem könnyű dolog elfogadni egy kompromisszumos megoldást, és számomra ez nagyon jelentős érték, hogy végül is így alakult. Azt pedig, hogy mik a konkrét jelölt ér­tékei, természetesen a kuratórium minden tagjának alkalma lesz személyesen is megtapasztalni, hiszen a jelöltet meg fogjuk hallgatni. Annyit azonban sze­retnék vele kapcsolatban mégis előrebocsátani, hogy az MTV elmúlt évekbeli legsikeresebb produk­tumai közül többnek is közvetlenül irányítóija, szer­vezője volt. Az MTV-nek és általában a magyar sajtó­nak abból az áldatlan állapotából és időszakaitól, amit médiaháborúnak neveztünk, ő – valószínűleg taktikai képességeinél fogva - ki tudta magát vonni, kettős értelemben is. Nem minősített senkit ez alatt az időszak alatt, és őt sem minősítette senki. Ezt is nagyon nagy teljesítménynek tekintem. Természete­sen egy ponton, amikor úgy tűnt, hogy ilyen komp­romisszum nem hozható létre, az ember mérlegel, és ha nincs most jelölt, akkor természetesen egy har­madik forduló is mérlegelendő, mintegy ultimaratio, vagy mint amit nem lehet elkerülni. De most, hogy jelölt van, azt gondolom, ez nagyon nagy telje­sítménye az elnökségnek - ne haragudjanak, hogy ezt az értékelést adom tulajdonképpen a saját mun­kánkról. Magam is csatlakozva az előttem szóló kol­légákhoz, jó szívvel és a legnyugodtabb lelkiisme­rettel tudom a jelölt meghallgatását és a felőle való pozitív döntést javasolni.

Tellér Gyula: Ha az eddigi hozzászólások közül egymás mellé tesszük Kovács András, majd Szente Péter és Grezsa Ferenc megszólalását s ha érzé­kennyé tesszük a lelkünket a motívumok harca iránt, amely minden döntést megelőz és ami az em­beri elmében dúl, mielőtt egy fontos döntést meg­hozna, akkor tulajdonképpen képet lehet alkotni ar­ról, hogy mindannyiunkban milyen megfontolások merültek fel. Úgy gondolom, ezt a küzdelmet, ami itt a problémával a kuratórium elnökségében zajlott, mindenféleképpen érzékeny lélekkel próbálják át­élni, és annak alapján, amit mi itt elmondtunk, mér­legelni vagy értékelni, főleg azt, hogy ebben a küz­delemben sikerült megegyeznünk egymással. Az a helyzet ugyanis, hogy ezek a motívumok különbö­zőképpen csoportosíthatók. Voltak olyanok, akik saját magukban inkább a negatív, mások pedig in­kább a pozitív megoldás elemeit csoportosították, de végül is ez utóbbiak voltak vagy vagyunk töb­ben, s ez mindenféleképpen figyelembe veendő. El­hangzottak itt azok a - mondjuk így - televízióit kö­rülvevő, makroviszonyokban felmerülő nagyon fontos szempontok, amelyek mellett szólnak, hogy igyekezzünk minél hamarább elnököt jelölni, illetve választani. De teljesen nyilvánvaló), hogy bár ezek a szempontok nagyon erősek és kényszerítő erejűek, önmagukban pusztán nem lettek volna elégségesek ahhoz, hogy elnököt válasszunk. Én is úgy gondo­lom, hogy Peták István személye megfelel azoknak a szempontoknak, amelyek megkövetelhetők egy elnöktől. És az, hogy személye korábban nem me­rült fel ilyen intenzitással, mint most, azért van, mert volt más is, aki megfelelt azoknak a kritériumoknak, amelyeknek ő megfelel, és valamilyen megfontolás alapján a másik személy mögé sorakozott fel az elnökség egy bizonyos csoportja a szavazataival. De ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy emiatt Peták István degradálódott volna, avagy az ő posszibilitása lefokozódott volna. Ha megengednek egy szubjektív megjegyzést ezzel az egész dologgal kapcsolatban: én öt olyan kritériumot állítottam föl magában még a pályázat kiírása táján, amelyekről új gondolom, hogy a leendő elnöknek mindenféleképpen meg kell nekik felelnie. Az első ilyen, hogy az illető elnökjelöltnek egy bizonyos színvonalú személyiségnek kell lennie, aki emberi minőségében, a többi emberhez való viszonyában, a vezetésre való képességében, vagy ennél konkrétabban: televízió vezetésére való alkalmasságában és képességében egy bizonyos mércét, bizonyos színvonal megüt. A másik - szerintem nagyon fontos probléma -, hogy ne álljon túl közel egyik politikai párthoz és politikai erőhöz sem, magyarán ne legye „pártkatona". Ettől még lehet elkötelezettje valamilyen politikai irányzatnak, de ne álljon túl közel valamelyik politikai csoporthoz vagy mozgalomhoz. Harmadszor - nagyon fontos, itt ugyan különböző módokon már erről szó került -: a televízióiban nyilvánvalóan érdekcsoportok vannak - elég természetes szociológiai jelenség -, és azt a bizonyos jövedelemmozgást, amire Grezsa Ferenc célzott, eseti teljesítmény nélküli jövedelemmozgást nyilvánvalóan különböző érdekcsoportok határozzák meg. Olyan elnökre van szükség, aki nem tagja ezeknek az érdekcsoportoknak, még akkor sem, ha ő maga egyébként a televízión belül van vagy belülről jelelődik. Nagyon fontosnak tartom, mint negyedik kuratóriumot azt, hogy a társadalom iránt, ha úgy tetszik a nemzet iránt elkötelezett, felelős ember legyen a aki a televízió elnök jelöltje lesz. Hiszen a közszolgálatiságnak ez mintegy a szíve, a magja, legbelsőn eleme, legbelsőbb gondolata. Végül - de egyáltalán nem utolsósorban - rendelkezzék az illető azzal vezetői képességgel, azzal a személyiségében lévő határozottsággal, énerővel - ahogy a pszichológi sok szokták mondani -, hogy amit elképzel, azt végre is tudja hajtani, keresztül tudja vinni. Ha ezt a ötös szempontrendszert végigvizsgálom, akkor azok közül az elnökjelöltek közül, akik - mondjuk mint posszibilisek - bent maradtak, voltaképpen számomra igazából ketten feleltek meg ezeknek kritériumoknak: Koltay Gábor és Peták István. A világért sem szeretném azt mondani, hogy a másik három olyan jelölt, akinek a neve forgott és akikről a újságban tudni lehet, Kurucz Pál, Székely Ferenc é Gombár János, valamilyen csökkent értékűek volnának a szememben. Nem! Kurucz Pál igen határozott menedzseri képességekről és tehetségről tett tanúbizonyságot, de arról is, hogy ami a közszolgála­tiság és a televízió tartalmával kapcsolatos elképze­léseket illeti, az nem igazán az erős oldala. Ettől még persze pályázhatott. Székely Ferenc pályázatát az egyik legjobb pályázatnak éreztem, ami a szakmai oldalát illeti, igazán rutinos és a televíziózás számos kérdését nagyon alaposan ismerő és átgondolt em­ber pályázata. De az egész elképzelése - megítélé­sem szerint - inkább egy kereskedelmi televízió el­ső számú emberének az elképzelése, semmint egy közszolgálati televízióénak. A hangsúlyai, a törek­vései, mindjárt az, hogy a pályázatában a közszolgálatiság fogalmát megkérdőjelezi vagy bizonytalan­nak tekinti ahelyett, hogy itt igyekezne erősét alkot­ni. Végül Gombár János visszalépett, különböző problémák miatt. A benn maradt személyek közül az én kritériumaimnak ketten feleltek meg, mások számára viszont nem feleltek meg mind a ketten. Ezt tudomásul kellett venni, bármennyire is azt szeret­tük volna sorozatosan a leadott szavazatunkkal, hogy a másik személy kapja meg a legalább hatszavazatos támogatást. De ha egyszer nem kapta meg, akkor tudomásul kell vennünk, hogy nem öten vá­lasztjuk az elnökjelöltet, hanem hatan vagy heten, és ezt el kellett fogadnunk akkor is, ha kompro­misszum. Én visszájára fordítom azt, amit Kovács András - egyébként általam méltányolhatőan - problematikusnak tart. Azt tudniillik, hogy egy nem igazán megfelelő vagy gyenge elnökjelöltre a kura­tórium túlságosan nagy befolyással lesz, és akkor voltaképpen nem is az elnök vezeti a televíziót, ha­nem a kuratórium. Azt mondom, hogy az elnök sze­mélye önmagában nem abszolút meghatározója an­nak, mi lesz a televízióban, mivel a kuratórium a kü­lönböző szabályzatokon, a megbízási szerződésen és egyéb, a törvény által lehetővé tett, illetve előírt eszközökön keresztül egy, hogy úgy mondjam, pá­lyára tereli rá az elnököt, és ez a terelőpálya az iga­zi biztosítéka annak, hogy bizonyos szélsőségek fe­lé, nem kívánatos irányokba a televízió működése nem fog elcsúszni. Ezt pedig tudomásul kell venni, sőt örömmel kell tudomásul venni, hogy ez a bizto­síték adva van.

Orbán István: Az elnökség négyhavi megfeszített munkával eredményre jutott, és most ellenőrzött módon, a törvénynek megfelelően egy elnökjelölt áll előttünk. A kuratórium plénumának el kellene kezdeni a saját munkáját, ami szakmai megítélése annak az egy pályázatnak - úgyis mindig csak egyetlen pályázat állna előttünk. Kezdjük a munkát azzal, hogy - a pályázat tanulmányozásával, a pályá­zó meghallgatásával - az elnökjelölt személyiségé­ről, pályázatáról, televízió-vezetési elveiről alakítsa ki minden kurátor magának a véleményt: alkalmas vagy nem alkalmas a televízió vezetésére. Azt hi­szem, ezzel előrelendülne a kuratórium munkája, és végeredményben kár kétségbe vonni azt, hogy az elnökség tagjai 7:1 arányban felelősséggel terjesztet­ték elénk az elnökjelöltet.

Lányi András: Sajnos elkerülhetetlennek érzem, hogy méltassuk azt a folyamatot is, aminek most a végpontjához érkeztünk. Ezt igyekszem a lehető legrövidebben tenni. Mélyen meghatottak az elnök­ség tagjainak szavai, amelyek az idő múlásával járó erkölcsi és anyagi veszteségekre vonatkoznak. Eze­ket a szavakat szeretném most vádként az elnökség fejére olvasni, megállapítani, hogy iszonyú felelős­ség terheli őket, amiért az elmúlt sok hónapot ilyen rosszul töltötték el, és ami már valóban felelőtlen­ség, hogy egy hibát megismételnek. Hibát elkövetni természetes emberi dolog, megismételni meggon­dolatlanság. Ez volt a másodszor változatlan formá­ban kiírt - ebben Grezsa Ferenccel teljesen egyetér­tek - pályázat. Tehát nem észrevenni, hogy az or­szág legnagyobb kultúrpolitikai cégének élére ilyen pályázattal - ahogy ezt Tellér Gyula a múltkor meg­fogalmazta: passzív módon - nem lehet elnököt ta­lálni. Nem lehet egy személyt találni - megint a ti ér­veteket, kedves elnökség, fordítom ellenetek -, aki ennek a feladatnak megfelelhet, viszont csapatot összehozni egyetlen testületnek lett volna módja, ez pedig a kuratórium elnöksége. Tehát a mulasztás kettős. Nem próbáltatok aktív módon személyisége­ket megtalálni, és nem próbáltatok ezekből csapatot összehozni. Ez. lett volna a feladat nagyságához és nehézségéhez méltó eljárás. Ezek után, természete­sen, joggal mondjátok azt, hogy a maradék rövid időben, mondjuk október előtt nem fog megalakul­ni az Rt., tehát októberig már nehéz vagy nem nagyon valószínű, hogy ilyen csapatot össze tudtok hozni. Erre mondhatnám azt. hogy ki tudja? Hiszen nem próbáltátok meg. Biztosan vannak az ország­ban, akik még Peták Istvánnál is nagyobb formátu­mú vezetői lennének a televíziónak, de félő, hogy valamelyik - egyelőre hat - párt képviselője mindig attól tartana, hogy a illető valamelyik másik irányba húz, jóllehet szerintem éppen a formátum és nem a passzív semlegesség a biztosítéka annak, hogy el­lent fog állni a politikai befolyásoknak. De valóban akarja-e az elnökség - ami a politikai pártok képvi­selőiből áll -, hogy a televízió elnöke ellenálljon a politikai befolyásoknak? Ebben egyáltalán nem va­gyok biztos. Most tehát az a helyzet, hogy az elnökség - azért is, hogy ne legyen kérdéses a további fönnmaradása, és ezt nagyon helyeslem - egy el­nökjelöltet állított, s a civil szférát képviselő kuráto­rok lehetősége és a joga, egyúttal a civil szféra egyet­len beleszólási lehetősége ebbe a folyamatba, hogy elutasító döntésével arra kényszerítse az elnökség tagjait, csak keressék nyugodtan az alkalmasabb személyeket, vagy pedig - miután például én Peták István személyével 12 óra 40 perckor teljesen nyitot­tan állok még szemben - elfogadjuk azt, akit ők ne­künk elővezettek. Hát erről valóban nekünk kell döntenünk.

Gyúrok János: Nekünk, kuratóriumi tagoknak il­lik tudni, miről szól a médiatörvény. Talán illik azt is tudni, hogy a tévével kapcsolatosan milyen írások jelennek meg a sajtóban. Viszont azt hiszem, nem il­lik egymást kioktatnunk, és nem illik egymás idejé­vel visszaélnünk. Mára valamennyiünk számára vilá­gosak a lobbyérdekek - az elnökségi tagok körül -, teljesen világosak a pártérdekek - ennek a borzasz­tó fontos pozíciónak a megszerzése körül. Nagyjá­ból lehet már látni, hogy a különböző delegáltak vagy valamilyen módon idejutottak milyen érdekek mentén próbálunk meg artikulálódni. Ezek teljesen világos dolgok. Egészen biztos, hogy nem Peták Ist­ván a legmegfelelőbb jelölt. Egészen biztos, hogy nála lehetne jobb jelöltet találni. De volt elegendő idő, lett volna mindenkinek ideje, annak az érdek­csoportnak is, amelyet én képviselek, meghívni, fel­kérni, betuszkolni, behozni, megnevesíteni minden­kit, bárki mást, ha megfelel a törvénynek. Azt gon­dolom, hogy ezek a kifogások nem felelnek meg a törvénynek. Az más dolog, hogy a törvény jó vagy rossz törvény, pártérdekeket szolgál, avagy nem. Ha ezek mentén vitatkozunk, valószínűleg holnap reg­gel ugyanitt fogunk vitatkozni, és minden egyes lobbycsoport érdekei valamilyen módon elfogadha­tóak lesznek, de nekünk a törvény szerint kell vala­milyen módon döntést hoznunk, ilyet vagy olyat.

Rományi Béla: Az elnökség, amikor jelöltet állí­tott Peták István személyében, nem jobb híján, kényszerből, a maradékból állított jelöltet, hanem al­kalmasnak tartja őt, olyannak, aki képes az MTV Rt. vezetésére. Tellér Gyula elmondta: néhány pályázat és pályázó volt olyan, akire az MTV rábízható lett volna. Természetesen az elnökség tagjai különböző szempontok alapján, bizonyos társadalmi elváráso­kat megjelenítve próbáltak konszenzust teremteni egy jelölt személyében. Nem véletlen, hogy ez a vénylemény az elnökségen belül konszenzuskényszert ír elő, hogy egyetlen politikai erő vagy csoportost se tudja kisajátítani magának a döntés jogát, s e törvény nagyon komoly demokratikus vonása. Ez a konszenzuskényszer az, amely végül is eredményt hozva, a jó jelöltek közül az egyiket ajánlja a' hogy a kuratórium egésze megítélje, alkalma vagy nem. Van-e jelölési és választási kényszert kuratóriumnak? Van. Méghozzá a törvény. A törvény végrehajtása és az a tulajdonosi felelősség, amely a kuratóriumra van bízva. Nincs más kényszer. A törvény kényszere az, hogy végre kell hajtani, nem másnak, mint ennek a kuratóriumnak. Ez a kuratórium lesz a tulajdonosa az  alapítvány kezelő szerveként az MTV-nek. Kérem, hogy a tulajdonosi pozícióiból mérlegelje mindenki a mai döntését. Megengedhető-e, folytatható-e napokig, hetekig holnapokig, ami az MTV-ben évek óta van? Azt gondolom, hogy nem. Föltette elnök úr a kérdést, hogyan lehet itt rendet csinálni. Hát kérem szépen, halogatással nem. Felelős kuratóriumi döntéssel rend lehet csinálni, mert itt egy teljesen új konstrukció jön létre, az MTV-ből rt. válik, és ennek különböző szervezetei, testületei, személyei vannak. Ez  közös felelősség, ez az elkövetkezendő évek közös munkája. Itt van egy tulajdonosi szervezet, amit úgy hívnak hogy kuratórium. Ez az rt. közgyűlése. Része az rt nek. A tulajdonosok összessége az alapítói felelőssége, és van egy menedzsmentje, amit megtestesít a elnök, majd a később megválasztott felügyelőbizottsága az rt.-nek, s ma választottunk könyvvizsgálót. Itt csapatmunkától lesz szó. A rendteremtés közös munka. Elképzelhetetlen az, hogy olyan elnököt válasszunk, aki elszabadulva majd teszi azt, amit gondol. Nem fogja tenni, amit gondol. Van egy koncepciója, van egy pályázata, és ez a tulajdonos felelős­sége, kontrollja, törvény adta eljárási jogai alapján fog működni. Ez a kuratórium nem tudja mentesíte­ni magát attól, hogy most egyszer választ vagy nem választ és utána tulajdonképpen semmi köze nincs hozzá. Ez társadalmi, állami tulajdonba lesz adva. Mikor akarja a kuratórium végre átvenni ezt a tulaj­dont? Gondolom, hogy minél előbb. Szeptemberre megvan a vagyonértékelés. Ideadják a vagyont. Kell egy felelős vezető, aki már fölkészült arra, kialakítja a maga csapatát. A csapatot nem a kuratóriumnak, nem az elnökségnek kell kialakítani, a csapat rá van bízva a törvény erejénél fogva az elnökre. Lesz bele­szólásunk természetesen, mert vétót emelhetünk al­elnökjelöltjeivel szemben. De a felelősség, a kinevezés joga és a teljes csapat kiválasztása az elnök fele­lőssége - de a kuratórium, a tulajdonos nélkül nem működik. Iszonyatos felelősségünk van a társadalommal, a nézőkkel, a televízióban ma dolgozó 3600 emberrel szemben, a vagyonnal szemben, ami ott van. Szeretném, ha végre valódi tulajdonosként érezné át mindenki ezt a felelősséget. Volt egy első pályázati forduló. Akkor ugyanazok, akik ma azt mondják, hogy legyen harmadik forduló és találjuk meg azt a nem tudom milyen személyiséget - egyébként Peták István is olyan személyiség, mint akit meg akarunk találni, állítom, mert ismerem -, a második forduló előtt ugyanezzel érveltek, hogy azért kell, mert az. első forduló hozott ugyan egy eredményt, de merítsünk még, hátha, és akkor majd fölkérve stb. Nem történt meg. És hol a garancia ar­ra, hogy a harmadik fordulóinál ez megtörténik? Azoknak, akinek nem volt erejük és képességük a második fordulóiban ezt megtenni, mitől lenne most? Peták István igenis erős elnök lesz. Azért lesz erős elnök, mert ez a kuratórium ott áll mellette, fölötte. Ezt én tudom, ott kell, hogy álljon, bárki lesz az elnök, enélkül a dolog nem működik, Aki ismeri Pe­ták Istvánt, tudja, hogy a televízióiban mindig meg­határozó vezetői pozícióiban volt, de mentes volt a médiaháború mindenfajta politikai őrületétől, ő a szakmát művelte. Ebben az országban azok közé tartozik, akik valóiban értik a szakmát. Tudja, mi a közszolgálatiság, tudja, mi az, hogy nemzeti televí­ziói. Egész életműve ezt bizonyította. Azt javaslom, hívjuk ide a jelöltet, ismerjük meg mindenki intéz­zen hozzá kérdést. Aztán ki-ki a maga lelkiismerete ós meggyőződése alapján döntse el szavazatával, hogy alkalmas vagy nem alkalmas lós szeretném visszautasítani a felvetést, mert egy harmadik fordu­lói kiírása nem veszélyeztette volna az egzisztencián­kat. Nem erről van szó. A felelősségét éreztük an­nak, hogy igen,  az MTV nem hagyható így.

Knoll István: Meg kell hogy mondjam, az elnök­ség tagjai nem győztek meg, még csak meg sem ha­tódtam. Ők vállalták ezt, tudták, mit vállalnak. Be­csületes munka, ezért nem jár különösebb dicséret. Tulajdonosi pozícióból, felelősséggel, a törvény szellemében - ezt mondta a legutolsói elnökségi tag is. Mi, akik itt vagyunk küldetésben a társadalmi szervezetek részéről, pontosan ezt akarjuk gyako­rolni. És ezen az elnökség tagjai egyáltalán ne cso­dálkozzanak. A törvény szellemében igenis felelős­séggel akarunk dönteni. Minden, amit eddig kérdez­tünk vagy teszünk, ennek a szellemében van. Maximalisán egyetértek azzal, hogy nincs döntési kény­szer. Amit az elnökség több tagja emlegetett, mint a havi 600 millió - elnézést - fikció. Nem tények, ha­nem feltételezések ezek, sőt olyan feltételezések, amik nem idetartoznak, de esetleg büntetőjogi dol­gok, mert a tévé jelenlegi vezetőinek egy részét egyértelműleg, hogy ne mondjam, bűnügyi váddal ille­tik. Ezeket nem tudom tényként elfogadni. Aztán van egy furcsa dolog. Szerintem nem egy évre kelle­ne tévéelnököt választani, ugye? Ez a rohanás, a jö­vő évi reklám meg egyéb. Nem egy évre akarunk tévéelnökéit választani. Egy új televíziót szeretnénk mindannyian, új elnökkel. Az a dolog sem hatott meg, amikor az elnökség tagja azt mondta, „nincs újabb ötlet", nem jutott eszükbe. Ha öt hónap alatt nem jutott eszébe az elnökségnek, ez nem azt jelen­ti, hogy nincs az országban öt-hat vagy nyolc. Elég baj, hogy nem előbb jutott eszünkbe nekünk is, de mi eleve egy bizonyos „utcába" mentünk, amit ne­künk kiírtak. Az elnökségnek miért nem jutott eszé­be jóval hamarabb, hogy igenis erre meg kell hívni embereket? Nem hiszek abban, hogy harmincéves kapcsolatok után - Peták Istvánt nagyon jól isme­rem, tizenöt évig együtt dolgoztunk - lesz ereje azt mondani: köszönöm, de te erre nem vagy alkalmas.

Nem akarok neveket mondani, rettenetesen furcsa lenne, de tudnék a tévé vezetőiből hat -nyolc olyat, akivel szemben most az új elnöknek így kellene fel­lépni, így elképzelhetők azok a dolgok, amik a tévé­ben már nemegyszer előfordultak: „Te a harmadik emeletről lemész az elsőre, te a másodikról lemész a földszintre, te ezentúl nem főosztályvezető leszel, hanem stúdióvezető." Tehát én sem hiszek abban, hogy - most nem csak Peták Istvánról van szó – egy belső embernek ereje lesz ezt megváltoztatni. Az egyik elnökségi tagot idézem: „Borzasztó, hogy évek óta mi megy a televízióban." Ha évek óta így mentek dolgok, pár hónapot kibír, hogy végre új te­levíziói legyen.

Földes Ernő: Ez csak alátámasztja azt, amit a kura­tórium első ülésén felhoztam, hogy a társadalmi ku­rátorokat „takarónak és dekorációinak" kívánják fel­használni. Mindenféle érvekkel győzködnek ben­nünket arról, hogy az adott körülmények között ez a legjobb. Nem látom azt, amit legelőször is az igen tisztelt elnök úr a kurátorok előtt kifejtett, hogy a médiatörvény állammentesíteni és pártmentesíteni kívánja a televíziót és a társadalom szolgálatába ad­ni - virágozzék minden virág elv alapján -, a nem­zeti kultúra otthona legyen stb. Ezt nem látom azokban a döntésekben, amik alapján bennünket itt tájékoztattak. Ha volna is olyan jelölt, aki ezt az írott, valóijában nem akart elvet érvényesíteni tudja, ütközni azzal a felfogással, amely ezt csak írja. de nem akarja Nehéz így konszenzusra jutni, elismerem - és itt konszenzusra kell jutni -, mert ha egy olyan embert találnánk, aki ezt valóiban meg akarná csinálni, az elnyer né-e az elnökség 7:l-es vagy 6:2-es támogatását? Te hát vannak aggályaim. Persze az élet nem olyan hogy mindig azt hozza, amit mondunk is. Elhangzott hogy ha valaki megígérte, az teljesíteni is fogja. Má sokan ígértek és nem teljesítettek. Miután az 5:3-bó 7:1 lett, ennek valamilyen hátsói egyezség-e az oka és nem korlátozzák-e a leendő elnököt abban, hogy a koncepcióiját végrehajtsa? Különösen a gazdasági é; bizonyos személyi kérdésekre gondolok, amik már előttem elhangzottak. Szeretném világosan, fehéren feketén hallani, hogy milyen megkötésekkel fogad­ták el, hogy elnökjelölt legyen a nevezett személy. Vannak-e elkötelezettségei? Amit a pályázatában elolvastunk és sok tekintetben - mint említették -„visszaköszönt" azoknak az elvárásoknak, amik itt megfogalmazódtak a két beterjesztésben - ezekben nincs-e korlátozva? Nem akarok kitérni a bérekre, de olyan bérátlag jön ki - nettó közel kétszázezer forint körül személyenként az 1400-as létszámnál, kiszá­moltam-, ami nem kis pénz. Kik fognak ebben része­sülni stb., tehát a pénzek elfolyása tekintetében nem látok elég világosan, mert ennek az egész koncepció­nak, ami itt le van írva, a gazdasági, pénzügyi oldalát látom a legzavarosabbnak.

Kovács András: Azt hiszem, ezt a jelölttől kell megkérdezni.

Földes Ernő: Az lenne a kérdésem a tisztelt elnök­séghez, megkötötték-e az elnök kezét a tekintetben, hogy milyen alelnökeiket válasszon maga mellé' Mert egy elnök csak olyan munkatársakkal tud ered­ményesen dolgozni, akik egyetértenek és együttmű­ködnek vele azokban a célkitűzésekben, amiket megfogalmazott.

Hosszú Gábor: Egy megjegyzésem volna Tellér Gyula hozzászólásához, miszerint „nemzeti elköte­lezettségű legyen". Bár a szakmai önéletrajzában ezt hangsúlyozza, és bizonyára valóban nemzeti elköte­lezettségű is...

Tellér Gyula: A felelősség szót használtam. Nem lehet rám hivatkozni, ha nem abban az értelem­ben. ..

Hosszú Gábor: Elnézést kérek, visszavonom. Nem­zeti felelősségű legyen - így mondom. A pályázatában nem láttam elég konkrétumot, sőt szinte semmi konkrétumot ezzel kapcsolatban. De nem ez volt a hozzá­szólásom lényege, hanem az, hogy ami most előttünk van, az elnökség javaslata. Senki nem kételkedik az el­nökség jó szándékában. A vitában azért vagyunk ke­mények, mert ez a kompromisszum egyértelműen po­litikai kompromisszum. Teljesen igaza van Földes Er­nőnek, és Vadász János kérdése is erre vonatkozott. Tudni szeretnénk, ha az egyik oldal engedett, mit ka­pott érte. Ebben az összefüggésben már egyáltalán nem önmagában csak Peták István személye szerepel, hanem mellette az is, ami feltétel volt. A politikai kompromisszum nem egy rossz szándékú dolog, jó szándékból kötötték. Csakhogy, ha mi most elfogadjuk ezt a politikai kompromisszumot egy az egyben, ezzel szentesítjük a kulturális társadalmi szférák kizárását. Márpedig azt mondom, hogy egy közszolgálati televí­zióval kapcsolatos döntésre igenis nemcsak a politikai erőknek kell hogy legyen befolyásuk, hanem kell a fe­lelős, nem politikai erőknek is. Itt elég jelentős szerve­zetek képviselői vannak jelen. Ez nem azért van, mert a politikai erők rosszak, ők jót akarnak, de egy közszol­gálati televíziónak többet kell tennie, mint amire kiter­jedhet egy politikai erő figyelme. Ezenkívül olyan terü­leteken is hat és olyan területeken is van felelőssége, ami már nem politikai. Amikor mindig azt mondjuk, hogy vonjanak be minket, ha mást nem, csináljuk meg a szempontrendszert, és akármilyen más módon, de próbáljunk meg olyan jelöltet állítani, aki megfelel en­nek a szempontrendszernek, ez egyértelműen csak a javítás szándékkal történik - és hogy nem hallgatták meg a nagyon sokszor elmondott javaslatunkat, sajnos, ezen a kompromisszumon látszik is.

Orbán István: A legutóbbi teljes ülésen többek között én is javasoltam az elnökségnek, hogy a törvény 6l. § 6. bekezdésében előírt rendelkezéseket hajtsa végre. Köszönettel vettem a mai ülésen a be­jelentést, hogy a jó szándék felülkerekedett az el­nökségben. Van jelölt. A 7:l-es arány három dolog­ban megerősített. Egyértelműen elutasítja az aggá­lyokat, azt a koncepciót, amelyet a kisebbségben lé­vő személy mondott. Hitet tett abban az értelemben is a jelölt mellett, hogy a szavazáskor visszavonha­tatlanul őt kívánják az elnöki székbe. Mivel ez titkos, itt a szó, az erkölcs, az etikus magatartás kit-kit köte­lez. De az elhangzottak ugyan így meggyőztek, mint az érvek a jelölt mellett. Garancia van, éspedig nem a kuratórium egy személyben, tehát egy-egy tagja, hanem a törvény értelmében egy kétharmados, mi­nősített visszahívási jogosultság. Ha a személy nem felel meg - már aki pozícióiba kerül -, a teljes ülés­nek joga van visszahívni. Stratégiai kérdés: itt nem pártösszefonódásról van szó). Ilyet nem tudok figye­lembe venni, nem is jött ki ez. De igenis, a kurató­riumi jogkör, a törvény előírása és maga lakosság, a néző, az ország kívánja tisztségviselő megválasztását az MTV élére. A 61. szakasz 6. bekezdés - amire utaltam - moratóriumot továbbra nem biztosít.

Török József: Ezeket a szenvedélyes felszólaláso­kat meg lehetett volna spórolni, ha a kuratórium el­nöksége hamarabb bevon bennünket a munkába. Ugyanakkor a kuratórium tagjainak hadd mondjam azt, hogy ők is gondolkozhatnak, hiszen amikor én a törvény egy bizonyos pontjának egyfajta, illetve az elnökségétől eltérő értelmezését javasoltam - legyen több jelölt a teljes kuratóriumi kor elé tárva -, akkor teljesen magamra maradtam. Megnézhetjük a jegy­zőkönyvet. Itt, ebben az adott helyzetben az ide-oda mutogatást talán abba kellene hagyni. Át kellene gondolni ezt, mert úgy érzem, sem az elnökség, sem a kuratórium másik oldala, sem mindannyian külön-külön nem végeztünk olyan nagyon minőségi mun­kát, hogy most erkölcsi fölényünk tudatában le­gyünk. Ugyanakkor történt egy olyan munka, ami­ből tovább lehet lépni.

Szilágyi Maya: Zavarba ejtett, amikor az. újságok­ból értesültem, hogy már az alelnökök is megvan­nak a még előterjesztésre váró elnök mellett. Erre szeretnék választ kapni.

Kovács András: Amikor az elnőköt meghallgat­juk, nyilván előterjeszti, az ilyen kérdést talán neki kellene föltenni. Mert ne felejtsük el, hogy még egy hosszú menet következik. Van-e valaki, aki nem tudta a pályázatot elolvasni? Esetleg egy rövidebb ebédszünet elég volna... ('Többen beszélnek, végül megállapodás születik.)

Két órakor folytatjuk.

(Szünet)

Kovács András: Folytatjuk az ülést. Üdvözlöm Pe­ták Istvánt, a kuratórium elnő)kségének jelöltjét. Azt hiszem, az a legjobb módszer, ha a kuratórium tag­jai kérdéseket tesznek föl az elnökjelöltnek, utána Peták István elmegy, eszmét cserélünk, végül meg­ejtjük a szavazást. Pista, ha elmondanád néhány percben - nem az életrajzodat, mert azt ismertettük - a koncepciód lényegét, amivel ennek a pályának nekirugaszkodtál.

Peták István: 

Az MTV regionális adásainak főszer­kesztőjeként dolgozom jelenleg a cégnél. Valame­lyik nap számoltam, hogy több mint harminc éve va­gyok a pályán. 1964. augusztus elsejével külsősként kezdtem a rádiónál dolgozni, és - ahogy szokták mondani - a szamárlétrát végigjárva jutottam el odá­ig, hogy most ideálljak önök elé. Nagy - nagy izgalommal jöttem, rengeteg tanáccsal. Többek között mondták azt is, hogy ne nagyon mosolyogjak, mert akkor azt hiszik, nem érzem át e dolog súlyát és fe­lelősségét. Azt hiszem, nem tudok nem mosolyogni és nem tudok szerepet játszani, ugyanakkor hadd mondjam el, nagyszerű és felemelő érzés, hogy itt lehetek. Egyszerűen azért, amiért vállaltam is ezt a fajta megmérettetést - és nem Canossa-járást -, hogy a magyar demokrácia fejlődése, a magyar televízió fejlődése olyan kulcsponthoz jutott el, ami minősé­gileg mást jelent az eddigiekhez képest. Mit is jelent?

Számomra azt, hogy a médiatörvény és ez az ülés tu­lajdonképpen megpróbálja a nyilvánosság társadal­mi kontrollját intézményesíteni. És ha ebben partner lehetek, önökkel együtt ezt elkezdhetjük végre, ak­kor azt mondom, ennél nagyszerűbb feladat nincs. Ezt a kihívást nem lehet nem vállalnia egy olyan em­bernek, aki harminc éve ezt a pályát járja, ezt a ..ke­nyeret eszi. Azt hiszem, erre a változásra, váltásra mindenféleképpen szükség van. Többször szóba került az elmúlt napokban, végül is mi motiválja, hogy én mit akarok csinálni, hogyan akarok majd to­vábbmenni? Nem árulok el titkot: a szakmán belül úgy tíz-tizenöt éve folyamatosan beszélgetünk arról, hogy az MTV-nek meg kell újulnia. Az MTV kisüzemként indult, hatalmas gyárrá fejlődött, de változatlanul kisüzemi módszerekkel dolgozik, en­nek következtében szét is esett - minden értelem­ben: szakmai, morális, szervezeti értelemben, gaz­dasági működését illetően stb. Nem lehet összerakni. Egy új televíziót kell fölépíteni - itt nem lehet toldozgatni-foltozgatni. Radikális, új programmal kell nekiállni, és azzal a hittel, hogy lesz idő ezt fölépíte­ni. Jöhettek elnökök eddig abszolút jó) szándékkal, tisztességgel, koncepcióival, nem nagyon tudták megvalósítani a programjukat - vagy azért, mert nem volt idejük, vagy nem volt politikai és társadal­mi támogatottságuk, vagy pedig nem volt olyan ren­dezőelv, ami mentén haladni tudtak volna. A jelen helyzet egészen más. Van egy törvény, amit végre kell hajtani. Ez a törvény pontosan megfogalmazott rendezőelvalapot biztosít a további munkához. Ez önmagában meghatározza az elnök mozgásterét és lehetőségeit, s az ebből eredő konzekvenciák na­gyon kemények a jelenlegi MTV-re nézve. A másik kényszerítő elem, amit nem lehet nem figyelembe venni: ismerik a pályázatomat és tudják azokat a gazdasági számításokat, amikre jutottam, amelyek lényege, hogy az 1995-ö)s fedezeti oldalt, tehát a költségvetést - a több mint 30 milliárdhoz viszonyít­va - 1997-re és főleg 1998-ra kevesebb mint 15 mil­liárdra prognosztizálom. A médiatörvény, a belépő televízióik következtében - és nem hiszem, hogy ; GDP oly hatalmas ütemben növekedne, mint azt va­lamennyien szeretnénk. Ebből következően olyan gazdasági, pénzügyi nyomás nehezedik a majdani elnökre, hogy egyszerűen nem teheti meg, hogy ezt nem veszi figyelembe és nem próbálja úgy igazítani az MTV szervezetét, műsorstruktúráját, hogy e kény­szerű pénzügyi váltás után nehogy összeomoljon az intézmény. Nem akarok hosszan beszélni a progra­momról, de azt hiszem, a közszolgálatiságról min­denféleképpen szót kell ejtenem. Bizonyára figye­lemmel kísérték az elmúlt évben, fél évben, hóna­pokban a médiák körül kialakuló) csatározásokat, és lehet, hogy eljutott egyik - másikokhoz az a dolgozat is, amit többek között a közszolgálatiságról készítet­tem. Nagyon régóta bíbelődöm ezzel a fogalommal. Bíbelődöm, mert hisz a médiatörvény megalkotása­kor igazán nem is tudtuk pontosan definiálni, mit je­lent ez. Azt hiszem, ebben a médiatörvény jelentő­sen előbbre lépett és a funkcionális, mennyiségi mu­tatókon túl immáron a törvény is tartalmaz minőségi követelményeket és normákat. Hadd tegyem hozzá, számomra a legizgalmasabb feladat, hogy ebben ér­vényes megfogalmazásra tudjunk jutni. Mire gondo­lok? Európában a közszolgálati televízió) elnevezést nem is nagyon szokták használni az országos köz­szolgálati televízióik esetében, sokkal inkább elter­jedt az, hogy nemzeti televízió. A közszolgálatiság és a nemzeti televíziózás szinonimaként használatos. Számomra ez mérvadó, döntő és olyan kiindulási pont, amit vállalni kell - nem lehet nem vállalni. Nem mondom most végig az összes konzekvenciát, csak egy dologra szeretnék emlékeztetni, hogy a magyar sajtói - szerencsére - átment már azon az átalakuláson, amit nagyon régóta vártunk, s ennek kö­vetkeztében az írott sajtó szinte teljes egészében va­lamelyik ideolóigiai irányzathoz tartozik, és ez jó. Nem mondom, hogy politikai és pártpolitikai körbe tartozik. Tehát az írott sajtónak megvan a maga ren­dezőelve, az az értékrendje, amely alapján írják az újságot, illetve ahogyan azt szerkesztik. Fölteszem a kérdést, mi kell hogy legyen egy magyar, nemzeti, közszolgálati televízió rendezőelve, értékrendje? Azt hiszem, az elkövetkezendő időben ezt kell - többek között - egyértelműen, érthetően megfogalmaz­nunk, és ez nem csak az én dolgom lesz, - amennyi­ben megválasztanak, - hanem az egész kuratórium feladata. A médiatörvény szerint a közszolgálati tele­vízió függetlenségéért - többek között - a kuratórium is felelős. Tehát meg kell teremteni ezt a fajta függetlenséget - azt hiszem, együtt kell megteremte­nünk -, ugyanakkor nem anarchiát, rendezőelv-nél­küliséget létrehozva. Ha ez sikerül, érdemes volt ne­kiindulni ennek az útnak. Amit pontosan tudok: ha megválasztanak, nem a könnyebb része következik, hanem a nehezebbik, tisztában vagyok vele, mi vár rám - azt hiszem legalábbis.

Kovács András: Köszönöm szépen. Kinek van kérdése a jelölthöz?

Török József: Azt a kérdést intézném az elnökje­lölt úrhoz, miért látja jobbnak, hogy a vallási műso­rok, illetve stúdiók a belpolitikai, nagy egységhez tartozzanak? A pályázatában említi, hogy bár Nyuga­ton a művészeti stúdiókhoz szokott tartozni a vallási adás, pontosan a kultúra gazdagsága miatt, itt mégis - két évvel ezelőtt, ha jól tudom - a belpolitikai szer­kesztőséghez került át, addig nagyobb függetlenség­nek örvendett a Vallási Stúdió. A történelmi egyhá­zak tapasztalata szerint ez nem föltétlenül a legjobb megoldás.

Peták István: Elismerem, hogy ez vitakérdés le­het, nem olyan könnyű rá a válasz. Az európai gya­korlat azt mutatja, hogy a vallási vagy egyházi szer­kesztőséget egyértelműen meghatározott kultúra­ként kezelik és ennek következtében a fikciókhoz sorolják. Meg kell mondanom, engem elsősorban az vezérelt, hogy jelenleg olyan felfokozott politikai légkörben élünk, amikor a hitbéli kérdések - ame­lyek egyértelműen mehetnének a fikcióhoz, tehát a művészeti területre - mellett az egyházi kérdések is exponáltán jelentkeznek e műsorokban. Ez pedig napi politikai kérdéseket érinthet, s azt hiszem, még egy kis időnek el kell telnie ahhoz, hogy ez. a fajta érzékenység elmúljék az életünkből, és odakerüljön az egyházi szerkesztőséghez, ahová ez, hitem sze­rint, igazán való lenne.

...?: Az elnökjelölt úr ismeretei szerint a tévének jelenleg milyen tartozásai vannak, ezeket megítélte-e a bíróság, avagy csak elismert számlakövetelések? Milyen szervezeteknek tartozik a tévé, ki lehet-e vé­deni, meg lehet-e szüntetni ezeket a tartozásokat, le lehet-e írni? Milyen összegű jogos követelései van­nak a tévének, mely szervezetekkel szemben, van­nak-e ezek között olyan jogdíjak, amelyek még ér­vényesíthetők, a televízió jogi képviselői miért nem hajtják be ezeket? A pályázatban utalás történt e té­nyezőkre is, és vannak behajtatlan - nem behajtha­tatlan - követelések.

Peták István: A legnagyobb bajban vagyok. Nem tudok a kérdésére válaszolni. A pályázatomban azt írom, hogy a megkapott adatok, amiket az MTV ve­zetésétől kaptunk meg,amiből számolnunk kellett, ahogyan kimutattam, pontatlanok és hiányosak vol­tak. Pontosan tudom, hogy három-négy évvel ez­előtt körülbelül másfél milliárd forintnyi kinnlevő­sége volt az MTV-nek. Amikor a pályázatomban le­írtam, hogy nem kaptunk információt a kinnlevő­ségről, akkor a fejemben többek között ez volt. Föl kell tételeznem, hogy a kinnlevőség nem csökkent, esetleg növekedett, mert hisz a kinnlevőségek szükségszerű kálóijának rendezését tudtommal soha nem végezte el az MTV. Azt hiszem, az elkövetkezendő évek egyik legfontosabb feladata éppen az, hogy a kinnlevőségeket jogászok segítségével megpróbál­juk behajtani.

Vadász János: Mit ért a közszolgálatiság alatt az. elnökjelölt úr akkor, amikor hat kritériumot sorol fel, a hatodik kritérium, azaz a „stb." funkción alatt? A felsorolás ezzel zárul. Biztos az elnökjelölt úr abban, hogy „a tulajdonosi tudat birtokában - idézet a pályázatból - a polgár kikapcsolódni akar csupán, a te­levíziót nézvén", mert ugye a 9 - oldalon, mint a leg­fontosabb nézői tulajdonságot ezt jelöli meg. A mű­vészi nívó emelése és a rendezőelvek tisztázása szempontjából bizonyos, hogy a népdal, a cigányze­ne preferálása, másfelől pedig, urambocsá, akár a rabbiviccek betiltása lenne a legjobb módszer ? Azt írja: a továbbiakban a vallási, egyházi, hitbéli dol­gokkal való vicceknek semmi helye nem lehetséges. Bizonyos, hogy ez a direkt tiltás a megoldás? Vagy itt valamiféle megfogalmazásbeli gondról van szó?

Peták István: Ezt a „stb."-t nem értem. Melyik ol­dalon van? Bocsánat, tévedés, mert nem hiszem, hogy ott a közszolgálatiság felsorolását adtam, egy­szerűen a közszolgálati feladatok funkcionális felso­rolását kezdtem el. De ez nem azonos a közszolgá­latisággal. A dolgozatomban azt igyekeztem kifejte­ni, hogy a közszolgálatiság nem írható le tisztán csupán funkcionális szemléleti oldalról és nem lehet mennyiségi kérdés. A későbbiekben éppen ezt ecse­telem a közszolgálatiságról és közszolgálatisággal kapcsolatban. A rétegigények kielégítése: nem soro­lom föl és nem említem például a regionális televí­ziózást, ami pedig enyhén szó>lva külön heppem. Tehát, ha a „stb. "-re kapásból mondanom kell egy példát, akkor azt mondom: a regionális rendszerek. Itt természetesen nehéz disztinkcióit tenni, hogy tár­sadalmi csoportokat veszek foglalkozási, hitbéli vagy életkori, nemi, földrajzi alapon elkülönülve, Nem soroltam végig, ezzel azt akartam jelezni - és akkor ez már egy másik téma, de egy fél mondattal hadd jelezzem -, látható), hogy a közszolgálati tele­vízióik a kereskedelmi televízióik környezetében, többek között, a célzott műsorokkal tudnak olyat nyújtani, amit speciálisan csak a közszolgálatiság tud - úgy is fogalmazhatnék, hogy kötelessége -nyújtani. Ezt akartam jelezni. A közszolgálatisággal kapcsolatban nagyon szeretném hangsúlyozni, hat­szor aláhúzva, hogy a moralitást, egy gondolkodás­módot, egy magatartást föltételezek, s számomra nem értelmezhető az, hogy „a közszolgálati műso­rok aránya egy televízión belül". Számomra ez  egy érthetetlen mondat. A közszolgálatiság vagy a mo­noszkóptól kezdve az utolsó pontig jelen van a kép­ernyőn, vagy nincs jelen egy műsorcsatornán, ép­pen azért, mert ez magatartás, filozófia, moralitás kérdése. De említem itt a totalitás problémáját is, amikor azt mondom, igen. a kereskedelmi televízi­ók elsősorban mindig arra törekednek, hogy minél nagyobb tömegnek szóljanak, azaz minél jobb rek­lámhordozók legyenek. Ezzel szemben - a világ technikai fejlődése is erre megy - a műholdas sugár­zással lehetőség szerint egy programot egy adott időben minél nagyobb népességhez, tömeghez tud­junk eljuttatni. A közszolgálatiság ezzel szemben nemcsak erre törekszik, hanem az. is a feladata, hogy mindenkihez eljusson. És megint ott vagyok a rétegműsoroknál, többek között, és mert ott va­gyok, tehát minden polgári igényt ki kell elégíte­nem, nekem nem csupán a vásárló polgárra kell te­kintettel lennem, a potenciális vásárlóra, hanem minden polgárra. Ez alapvető különbség, megköze­lítésbeli különbség. Tehát az a „stb." nem csak a közszolgálatiság értelmezésének utolsó pontja, azon belül egy adott felsorolásnak egy egysége. A „csupán" szó nem hiszem, hogy le van ott írva, nem néztem meg. de kizárt, hogy ott az legyen. Tudniil­lik, ha ott lenne, nagyon meglepődnék rajta. Nem néztem meg. Azzal, hogy a közszolgálatiság fogal­mát úgy fejtem ki, ahogyan kifejtem - és egyáltalán, a közszolgálati televízió társadalmi aktivitásáról be­szélek -, ez eleve kizárja, hogy a közszolgálati tele­vízióinak egy „kábítási" funkcióit. ..csupán" egy társa­dalmi kikapcsolási funkcióit tételezzek fel. Viszont a televízióitól elvárja a néző, hogy eleget tegyen a szó­rakoztató funkciónak. Ezt azért is hangsúlyozom, mert sajnálatos módon a médiatörvényből a köz­szolgálati funkcióik felsorolásából hiányzik a szóra­koztatási kötelezettség. Holott alapkérdésnek tar­tom, hogy ez is ott legyen. Európában mindenütt ott van. Csak mi a szórakoztatást féltünk talán a tör­vényben is pontosan értelmezni, hogy most csak Dallasszal szórakoztatok-e, vagy netalán Beethoven IX. szimfóniájával. Tehát a szórakoztatás minőségét is meg kell tudnunk határozni, és ennek a norma­rendszerét. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy a szórakoztatást is „beemeljük" mint közszolgálati kategóriát. Rabbiviccek betiltása: én nem szeretem például az anyósvicceket, és nem is hiszem, hogy nagyon preferálni kellene, hogy legyenek. Egy olyan országban, ahol a hitbéli meggyőződésnek nem volt különösebb rangja, a belülről vezéreltség, enyhén szólva, hiányzik, akkor azt mondom, ha kell, akkor még drasztikus eszközökkel is be kell til­tani ezt. Tehát egy olyan közszolgálati televízióban, ahol segíteni kellene, hogy ne manipulált társadal­mat hozzunk létre, hanem a polgárok társadalmát, ott igenis a hitet, mindenféle hitet - itt nem csak a vallási hitre gondolok - tisztelni kell.

Hárshegyi János: Szeretném tisztelettel megkér­dezni az elnökjelölt úr nyelvtudását. A második kér­désem pedig, hogy néhány jelenlegi kiemelt műsor­ra kapunk utalást a pályázatban, a Stúdió és az Ob­jektív és még egy-kettő hiányzik, s kérdezem, hogy ez tendencia-e, vagy csak a felsorolások nem telje­sek? A harmadik kérdésem: ismeri-e a többiek pá­lyázatát, s amennyiben megismerhetné, esetleg tud­na-e azokból meríteni a munkája során?

Peták István: Legnagyobb hiányosságom, hogy semmiféle nyelven nem beszélek társalgási szinten, tehát tárgyalóképes nem vagyok. Nem adnak el né­metből, de ezt kevésnek érzem. Igen, ez nagy hiá­nyosságom. Ezzel kapcsolatban csak azt tudom mondani, hogy intendáns koromban ennek ellenére mind a nyugat-európai televíziókkal, az Európai Te­levíziók Szövetségével, mind pedig a kelet-közép­európai országok televízioival sikeres szerződése­ket tudtam kötni. Tehát nem hiszem, hogy ez magá­ban akadálya lenne annak, hogy sikeres, eredmé­nyes nemzetközi együttműködést lehessen létre­hozni. Ami máskülönben megint csak hiányzik a médiatörvényből, hogy egy nemzeti közszolgálati televíziónak van ilyesfajta külpolitikai, diplomáciai küldetése is. Természetesen nem törekedtem arra a pályázatomban, hogy a jelenlegi műsorok bármiféle felsorolását adjam. Nem is mernék most nyilatkozni bármilyen műsor jövendőbeli sorsáról. Túlságosan korai lenne, értelmetlen és felelőtlen is volna ré­szemről, ha ezt tenném. A többiek pályázatát nem ismerem. Van, akiét igen. Nem is csinálunk ebből titkot. Kurucz Pál úr még annak idején, az első for­dulóban megkeresett, és kölcsönösen kicseréltük a pályázati munkánkat. Nyitott vagyok természetesen, átadom a pályázatomat annak, aki megkér rá, nem titok, előbb-utóbb úgy is ki fog derülni, mi van ben­ne.

Vállalnom kell érte a felelősséget. Természete­sen örülnék, ha a velem együtt pályázóik rendelke­zésemre bocsátanak munkáikat, és megadnák a jo­gosítványt, hogy a hasznosítható dolgokat felhasználhassuk.

Orbán István: Jelentőségének nem megfelelő a műsorpolitikában a szociálpolitika, család-, gyer­mek- és ifjúságvédelem, családpolitika időtartama, szerkezete, struktúrája. Van-e koncepcióba erre vo­natkozóan? Az ismert belső összefüggések meg­szüntetésére mi az elképzelése, van-e cselekvési programja, illetőleg terve? A civil szervezetekkel, ér­dekvédelmi szervezetekkel kíván-e együttműködni, és ha igen, a törvény adta lehetőségekkel kíván-e élni, illetőleg azon túl, a különböző dokumentumok­kal, szabályokkal, kollektív szerződéssel kapcsolat­ban, és így tovább, milyen elképzelései vannak?

Peták István: Sajnálom, hogy a műsorpolitikai rész esetleg nem teljesen kifejtett. Kétségtelen, hogy ez is vázlatos. A barátaim mégis szidtak, hogy ki­lencven oldalt tiszteletlenség írni és odaadni a kura­tóriumnak, hogy elolvassák a nem tudom hányszor kilencven oldalt. Ezért próbáltam az elején egy zanzásított változatát leírni a dolgozatomnak, a tézise­ket. Nem hiszem, hogy a túlrészletezés feladata lett volna a pályázatnak. A szervezeti sémában - többek között - az aktuális műsorok területén az utolsó) kis téglalapban, de nem utolsósorban, ott van a családi műsorok helye, ott van a civil szervezetek, az életve­zetéssel, életfilozófiával kapcsolatos szerkesztősé­gek köre. Azért írtam így és próbáltam meg röviden jelezni, hogy ez nem azonos a magazinműsorokkal. Beírhattam volna azt is: a magazinműsorok szer­kesztősége. De talán az kevesebbet fejezett volna ki annál, mint hogy megpróbáltam jelezni ezeket az al­pontokat. Alapkérdésnek tartom, a Tv2-n az intendatúra idejében volt családi szerkesztőség az euró­pai mintának megfelelően, így is hívtuk. Ezt a gon­dolatot vissza kell hoznunk, ezt így kell kezelnünk. A belső összefüggések: tisztelettel itt vissza kellene kérdeznem, hogy mire gondol konkrétan? De termé­szetesen nem akarom eljátszani azt, hogy nem értem a kérdését. De amiért ön nem fogalmazta meg konk­rétabban, hogy mire gondol, ezért nem fogok teljes konkrétsággal válaszolni erre a kérdésre. Azt hi­szem, felelőtlenség lenne megint csak, ha erre vála­szolnék, miközben nem ismerem még a szerződése­ket, amíg jogászok és pénzügyi szakértők nem érté­kelték ezeket, addig még a feltételezés is veszélyes. Ezt meg kell nézni, vállalni kell, és ezzel szembe kell nézni. Civil szervezetek: azt hiszem, kettős a kérdé­se, mert amikor elkezdte föltenni, azt hittem, a társadalomban meglévő és többek között a képviselők ál­tal is itt képviselt civil szervezetekre gondol, mert er­re is azt kellett volna mondanom, hogy szintén a ma­gazinműsorok környékén található ezen szervezetek bemutatása. Éppen tegnap kaptam egy szakanyagot a civil szervezetekkel kapcsolatban. De ami az intéz­ményen belüli civil szervezeteket, érdekképviseleti szervezeteket illeti, a két szakszervezetet, illetve a Közalkalmazotti Tanácsot kell elsősorban figyelem­be vennünk. De már megindultak az egyéb szakmai szerveződések is, az operatőrök mintájára a gyártási szakembereknél is például. A bevezetőmben említettem, hogy az előző elnökeik, akik kísérletet tettek a régi szervezet meghaladására, az új szervezet fölépí­tésére, többek között a kellő támogatottság hiánya miatt nem tudták végrehajtani elképzeléseiket. Na­gyon komolyan gondolom azt, hogy az elkövetke­zendő elnöknek mindenféleképpen meg kell szerez­nie többek között az önök támogatottságát, ezen be­lül különös figyelmet fordítok a kuratórium elnöksé­gére és a nagy kuratóriumra, mert a politikai, társa­dalmi hátteret, ami eddig mindig hiányzott, a törvény értelmében ez a kuratórium tudja biztosítani. Ha ezt nem biztosítja valami ok miatt - azért, mert méltatlan­ná vált az elnök vagy ezt a funkciót nem jóil tölti be -, akkor bekövetkezik a bukás. Ha pedig a televízión belüli szakmai szervezetekkel ez a fajta együttműkö­dési készség - az új gondolkodásra, az új gazdálko­dási rend megteremtésére, gazdálkodási filozófia el­fogadtatására - nem alakul ki, akkor egy ilyen hatal­mas, öntörvényű, autonóm emberekből allé) szerve­zettel szemben nem lehet nyerni.

Kiss Dénes: Elsősorban a Magyar Írók Egyesüle­tének, az írószövetségnek és a Művészeti Akadémiá­nak számolok be az ön válaszairól, illetve az ön pá­lyázatával kapcsolatban, s hogy miként alakítottam ki a véleményemet. Az ön pályamunkáját - meg­mondom őszintén, nem titkolom - az első oldal után szimpátiával lapozgattam. A véleményem az, hogy ma a világ eszmehiányban szenved. Minden eszmét valami roppant nagy cirkuszos mutogatással, pénz­zel, hatalommal próbálnak helyettesíteni. Ennek kö­vetkezménye a személyiségek megszűnése és a tö­megember, a csőcselékképzés folytatása. Tehát ilyen szempontból néztem az ön munkáját. Nem ér­tek a gazdasági részekhez, nem tudom kiszámítani, hogy egy műsor ideálisan hány forintba kerül. A szellemiséget szerettem volna megtudni, ami önben létezik, lakozik, s hogy megvan-e az elszántsága, igazában képes lesz-e erre a feladatra, ami oly nagy hatású, oly nagy következményű, hogy tulajdonkép­pen egyetlen politikus vagy talán a köztársasági el­nök hatalma sem mérhető ehhez, a hatását illetőéi Nem akarok szónokolni, elnézést kérek, de ezt a ni hány mondatot muszáj volt elmondanom. Nagy szimpátiával forgattam a pályázatot, mégis megmaradtak ilyen mondatok: „nem művészek alkotói műelye a televízió". Gondolom, ez alatt talán azt érte te, hogy nem kísérletező műhely, mert az tényleg nem lehet, az élettel nem lehet kísérletezni. A mási kérdésem szakmai lenne, lehet, hogy csacsiság, de nem fogtam föl miért drágább a belső gyártás, holott az lenne a logikus, ha az volna az olcsóbb. Úgy érzem - minden szimpátiám mellett, amit fönntartok, hogy ön az irodalom és a történelem szerepét összefüggéseit, fontosságát nem nagyon tárgyalta vagy pedig én nem figyeltem eléggé. Minden dolog minden, amiből bármilyen műsor lesz legyen az akár tánc is, elsősorban gondolat, utána betű. Tehát nagyon fontos már az, hogy a fehér papírra mi kerül milyen betűk és gondolatok, milyen minőségűek Erre is kérnék majd választ. Még van valami itt, amit ön zárójelben írt föl, így hangzik a 38. oldalon - s ez inkább a közszolgálati televízió zászlajára írnám föl mint legfontosabb jelszót: „Az üzletpolitikai szem­pontok érvényesítése nem jelentheti a közszolgálat televíziói deklarált értékrendjének semmibevételét.” Ezt nagyon fontos alapmondatnak gondolom, ép­pen azért, mert ön az értékrendről beszélt. A televí­zió ereje ma roppant nagy. Nem mindegy, milyen értékeket adunk az embereknek és milyen hiteles személyek, emberek közvetítik azt.

Peták István: Megpróbálom röviden megválaszol­ni a kérdéseket, de akkor ugyanúgy járok, mint a dolgozattal, hogy nem fejtem ki. Nem művészek al­kotóműhelye, - ez kérdés volt az előző meghallgatá­sok során is. Az előtörténetnél egy fél mondattal jel­zem, hogy annak idején, 1957-ben, ezt az intéz­ményt kvázi filmgyárként hozták létre. Ez a monda­tom, kijelentésem már többször félreértésre adott al­kalmat, s szeretném egyértelművé tenni: nem a fil­mes produkcióik ellen, nem a művészi produkciók ellen vagyok. Igenis, a nemzeti közszolgálati televí­zió egyik alapfeladata, hogy művészi alkotói műhe­lyeket működtessen. De mint intézmény, mint tele­vízió, nem csak ezért van. Vannak egyéb funkciói, feladatai is, és itt hangsúlyokat kell átfordítani a Sza­badság tér 17.-ben, ezért igyekeztem ezt hangsúlyo­san megfogalmazni - most már látom, hogy kicsit durvára sikerült ez a mondat, ez a hangsúlyáttevés.

A törvény előírja, hogy a magyar közszolgálati tele­víziónak mennyi új művészeti produkciót, fikciót kell finanszíroznia. Ez feladat, kötelezettség, nem olyan kérdés, hogy akarom vagy nem akarom. Ha üzleti, kereskedelmi szempontból, kufároldalról né­zem az egészet, kimutatott tény, hogy a magyar fik­ció, a magyar dramatikus művek nézettsége jóval meghaladja a nem magyar dramatikus művek né­zettségét. Tehát üzleti szempontból sem rossz, a né­zettség alakulása szempontjából sem rossz befekte­tés a művészi produkciók finanszírozása. Elsősor­ban a fikcióra kell gondolni és nem - mondjuk - a képzőművészeti műsorok megfinanszírozására, amelyek nézettsége szükségszerűen kisebb. Egy­éves intendatúrai működésünk idején, amikor keve­sebb mint egyharmad költségvetésből gazdálkod­tunk, mint az l-es csatorna, több mint tíz tévéjátékot finanszíroztunk, s ez szinte teljesen kimerítette az erőnket. A dokumentumfilmesek legutóbbi ülésén elhangzott, hogy az akkori időszakban egymagában a Tv2-n több dokumentumfilm-hely volt és több film készült el - ez a kettő különbözik -, mint jelenleg az MTV-ben. A televíziót nem lehet alkotóiműhelyként definiálni, de enyhén szólva kötelezettsége és jól fel­fogott érdeke is, hogy mecénása legyen - a törvény adta normákon felül is - a magyar művészeti műhe­lyeknek.

Miért drágább a belső gyártás? Félreértés van: azt állítom, hogy olcsóbb. Egyértelműen kijelentem, hogy olcsóbb. Egy esetben lehet drágább, amennyiben olyan bürokratikus apparátus rakódik rá, ami még annál is nagyobb költségű, mint a külső gyártás haszonkulcsa. Nem tudom pontosan meg­mondani, hogy ez igaz vagy nem, ezt meg kell nézni. De az egyértelmű, hogy én azt állítom: a belső gyártás olcsóbb. Azonban ez nem az én vélekedé­sem kérdése. Amennyiben megnézik a CLT pályáza­tát a kereskedelmi koncesszióival kapcsolatban, töb­bek között azzal érvel önmaga mellett, hogy nagy saját gyártási kapacitással rendelkezik, tehát olcsó, és olyan produkciókat tud előállítani, amelyek kedvezőek a csatorna működtetését illetően. Az egy má­sik kérdés, hogy jelenleg, egy túlburjánzott bürokrá­cia következtében, miközben kevés pénzből gazdál­kodunk - elnézést, szerény tapasztalataimból mond­hatom - pazarlóan is gazdálkodunk, tehát nagyon drágán. A következő kérdés: A „fikciók" résznél két különböző részre osztottam a dokumentumműsorokat. Egybe is foglalhattam volna éppen azért, hogy föl ne oldódjék a természetfilmek dokumentumkö­tegében a társadalmi és történelmi dokumentumfil­mek készítése. Két külön szerkesztőségben jelöltem meg a készítésüket éppen azért, hogy egyértelműen mérhető legyen, mi mennyi. A dokumentumfilm ­műhelynél nem szoktuk jelölni a történelmit. Ha jól emlékszem - bocsánat, megint csak az emlékeze­temre hagyatkozom -, oda van írva a történelmi. Te­hát nem szoktuk jelölni, de én fontosnak tartottam, hogy jelöljem, mert nemcsak egyszerűen jelenkori társadalmunk dokumentálását tartom feladatnak, hanem a történelem megidézése is fontos. Glatz Fe­renc most nyilatkozott erről, hogy milyen fontos len­ne, ha a rádióban, a tévében ez újra létjogosultságot kapna. Nem áll tőlem távol. Ami az irodalmat illeti, meglepő kijelentést fogok tenni: a legnehezebb televíziós műfaj, megjeleníteni az irodalmat. Novellát a rádióban föl lehet olvasni, a televízióiban nem, mert akkor már nem televíziós műfaj. Novellát fikcióként, dramatikus műként lehet megjeleníteni. Ha nem is csinál az MTV majd kosztümös történelmi filmet, ami horribilis összegbe kerül, viszont - ami talán kö­zelebb is áll a televízióihoz - kisebb lélegzetű, keve­sebb szereplős kamaradrámákat sokkal többet ké­szíthetne. A kereskedelmi televízióik ma már sab­londíszletben, sablonmetódus szerint nemcsak a soapokat gyártják futószalagon, hanem az effajta dramatikus műveket is - ami lehet jói dolog, de óriási veszélyeket rejt magában. A közszolgálati televí­ziónak meg kell kísérelnie, hogy ne futóiszalagon gyártott, már-már kommerciális dramatikus műveket hozzon létre, ugyanakkor mégiscsak kőltségkímélő módon tudja a mainál jóival nagyobb számban az ilyen műveket előállítani. Van erre lehetőség. A Tv2 annak idején másfél milliói forintért tudott Tamási Áron-novellát földolgozni egyóirás tévéjátékban, er­délyi művészekkel. Ez sem kizárólagos megoldás, mert akkor meg a magyar film- és színművészek fog­nak tiltakozni, hogy őket kihagyjuk.

Dr. Asbóthné (a Magyar Nők Szövetségének elnöke): Végigolvastam a munkáját, és azt gondolom, ez az igazán jelentős mű egy hiátussal azért mégis rendel­kezik. Engedje meg, hogy fölhívjam a figyelmét arra, hogy a „nő" szó egyáltalában nem is szerepel az egész munkában. Ezt nem fogadjuk el. A szinonimá­ja a 15. oldalon, a „Mit vár a néző a tévétől?" című fe­jezetben előfordul a következő szövegkőrnyezetben: „Amiről a háziasszony máskülönben a konyhá­ban beszél." Azt gondolom, hogy a Magyarországon élő nők ennél nyilvánvalóan többet érdemelnek gondolatban is és majdan a műsorok során is. Mit vár a női néző a tévétől? „Nőbarát" műsorokat, el­nökjelölt úr. És azt gondolom, ezt a műfajt önnek meg kell teremtenie. Ösztönöznie kell az alkotómű­vészeket, hogy ebben az irányban fejtsenek ki erő­feszítéseket. A munkában arról sincsen szó, hogy az eddigi hiányokat a nőkről és a nőknek szőlő műso­rokkal kapcsolatban miként fogják feloldani. Min­denképpen sürgős attitűdváltás szükséges a nőkérdések tárgyalásánál, hiszen nem mehetünk el amel­lett teljesen érzéketlenül, hogy világkonferenciák foglalkoznak hosszasan és behatóan a nők és a mé­dia kapcsolatával - és itt nem csak a műsorokról van sző, hanem arról is, hogy a média szerkezetén belül milyen helyet foglalnak el a nők, milyen magasra jutnak a hivatali struktúrában, eljutnak-e a döntés­hozatali pozícióhoz. Beleszólhatnak-e abba, hogy milyen műsorok, milyen hangvételben szóljanak nőkről, hányadát foglalják el a műsor egész szerke­zetének? Végeznek-e ezzel kapcsolatban valamilyen felmérést? Nagyon fontos lenne. Hivatalba kerülése után - mindezen kérdések feloldására is - kíván-e nőket magas döntéshozatali pozícióiba helyezni, óm-maga mellett foglalkoztatni?

Peták István: A közszolgálati műsoroknál, ami­kor a rétegműsorokat említettem, és most, amikor megszólaltam, újra említettem a nőket is, hogy a kü­lönböző rétegműsoroknál a célzottságot is vegyük figyelembe. Annyira természetesnek tartom, amit ön elmondott, hogy nem is értem, miért kellene kü­lön ígéreteket tenni. Természetesnek tartom, hogy a népesség több mint felét kitevő női nézői rétegre fi­gyelni kell. Megint csak kötelezettség, ráadásul kereskedelmi, gazdasági érdek. A nézői szokások fi­gyelése során az első panel minden esetben férfia­kat és nőket különböztet meg, tehát jelenleg is fo­lyamatosan tudjuk figyelni, mely műsorok nyerték el a férfiak és melyek a nők tetszését vagy nem tet­szését. Az előbb a hitbéli kérdésekről tettem meg­jegyzést, meg az anyósviccekkel kapcsolatban, s ezt a nőkkel kapcsolatban is megtehetem - nem csak azért, mert nagy tisztelője vagyok a női nemnek. A közszolgálatiságnak egyik alapvezérlő, etikai mér­céje kell hogy legyen az ember tisztelete. Ennek kell lennie a középpontban. Tehát semmi olyasmi a közszolgálati televízióban elméletileg nem történ­hetne, ami az embert bármelyik minőségében meg­sérti és nem szolgálja. A női műsorok most is fut­nak, semmi okom nincs, hogy ezeket megkérdője­lezzem. Esetleg, ha egyéb megfontolások erre sar­kallnak, akár szaporítani is kell ezeket. De szerencsére a televíziós műsorok nézettségében és meg­ítélésében a nők és a férfiak között nincsen olyan nagy különbség, és a tetszési indexek általában, na­gyon kis szóródással, ugyanazok. Nem nagyon tö­rekszem arra, bevallom őszintén, hogy csak azért, mert valaki nő, vezetővé nevezzem ki, de természe­tesen ez a férfiakra is vonatkozik. Nem azért lesz va­laki vezető, mert férfi, hanem ha az adott funkció megfelelő. Semmiféle előítéletem nincs a vezető állású nőkkel kapcsolatban sem.

Földes Ernő: Az egészségügyi okokból hátrál helyzetűek képviseletében ülök itt. A kuratóriumban. Végigolvastam – igaz, csak huszonnégy óra állt rendelkezésre - az ön pályázatát, s megvallom, nekem is szimpatikus volt. Ennek ellenére volna hány kérdésem. Készült két ajánlás, illetve két olyan elvárási szempont, amelyek a kurátorok részéről tetszésre találtak. Különösen a szakmai-kulturális egyesületek médiakollégiumában foglalt elvi dolgokkal kapcsolatosan, itt mindenki rábólintott és fogadhatónak tartotta. Ezekkel kapcsolatban mi a véleménye? Nem szeretnék vitába szállni az előbb szóló kedves hölggyel, de hát mi a hölgyeket is „embernek" tekintjük, és fölvethetném azt is, hogy a férfi szó sem hangzik el a pályázatban. Úgy gondolom a „néző" ember - férfi és női néző egyenrangú.  Eszembe jut az a régi időszak, amikor arról volt szó,  hogy a Parlamentben ennyi nő legyen, ennyi értelmiiségi, ennyi ilyen meg olyan. Tehát e tekintetben nem látok hiányosságot. Érzi-e a jelölt úr,  most hogy idekerült az elnökség javaslatára a kuratórium elé, hogy az elképzeléseiből valamit fel kellett adnia ahhoz, hogy itt megjelenhessen, érez-e korlátozást korábbi elképzelései valóra váltása tekintetében. Miben látja az MTV szakmai, szervezeti és morális válságát konkrétabban? Az egyszemélyes kft.-k kht.-k mibe kerülnek a televíziónak, mert hiszen leírta, hogy körülbelül százmillió forint költséget jelent ezek létrehozása, s ez nem további költségnövekedéssel és pénzügyi kockázattal jár-e, s nem burkolt létszámkimentés tulajdonképpen? Mert ezét a kft.-kért és kht.-kért anyagilag az MTV a felelős, csődbe jutnak, ennek következményeit az MTV költségségvetésének kell fedeznie. Miért fognak gazdaságosabban működni, mint ha megmaradnak az MTV keretében? És esetleg meg lesznek nyirbálva és nem malmozni fognak fél napig, hanem jobban ki lesznek használva, kevesebb létszám mellett. Milyen megbízható leltárak állnak rendelkezésre az auditálásho? Nem áll-e fenn a veszélye az értékes, korszerű eszközök kézen-közön elkallódásának, és saját cégekbe mentésének? Magyarul: az rt. nem csak a írt vagy már selejtezésre ítélt eszközeik birtokába fog jutni, mire megalakul? Milyen leltárak és egyek állnak rendelkezésre, és ezért vannak-e felelősi „Duális" rendszer címszó alatt ön felveti a kihívásokat: a kereskedelmi televízió nézőelvonása, ezáltal díjfizetési hajlandóság és a reklám csökkenése erősen megnyirbálják az MTV várható bevételét. Mit kíván tenni azért, hogy a nézőit ne veszítse el, illetve megnyerje? Tervez-e valamilyen közvélemény-kuta­tást, akár az MTV-újságba betett melléklet alapján, amellyel megkérdezik a nézőt, milyen műsorok ér­deklik elsősorban? Ebből készülne egy adatfelmé­rés. Ebben látnám esetleg annak lehetőségét, hogy nemhogy megnyerjük, hanem szélesítsük a néző­tábort, s ezáltal a nézettséget javítsuk, a reklámlehe­tőséget elősegítsük. Miben látja a felelősségét a tévé­nek - mivel ezt felveti - a pártosodási folyamatok alakulásában és ezek alakulásáért érzett felelősségé­ben? A foglalkoztatási struktúra alakulásáról az 56. oldalon ír. Felháborítónak tartom - nem az ön által képviselt koncepciót -, ami itt le van írva: hogy em­berek nem csinálnak semmit, pénzt vesznek föl fele­lőtlenül. 2,7 millió forint/fő végkielégítéssel számol­va ötmilliárd forinttal megterhelni a költségvetést azért, hogy végre lehessen ezt a racionalizálást haj­tani, ez egész egyszerűen számomra érthetetlen és felháborító. A Munka Törvénykönyve szerint végki­elégítést kell mindenkinek kapni, mert az egész tár­sadalomban ez van, s tudomásom szerint változás történt az elmúlt időszakban az abszolút végkielégí­tés tekintetében. Utolsó kérdésem: mit ért a dolgozói érdekérvényesítő szervezetekkel történő haté­kony együttműködés alatt? Vétőjogot kíván biztosí­tani bizonyos kérdésekben, vagy csak bevonja őket, elmondják a magukét, és végső fokon nélkülük ke­rül sor a döntésre? Nem mintha ezt egy abszolút döntő kérdésnek tekinteném, de mégis, a vélemé­nyére kíváncsi vagyok.

 

Peták István: Annak idején, '91-92-ben a „muto­gatós" híreket, a hallássérülteknek szánt hírműsort a Tv2 intendatúrája indította el. Ez nem volt kérdés, mégis szeretném megjegyezni, mert ez minden eset­ben érdekes feladat: egyszerre kell szólnunk a sérült emberekhez - mint speciális rétegcsoporthoz, cél­csoporthoz -, másrészt mindenkor hírt kell adnunk róluk a társadalomnak. Azt hiszem, a tolerancia, amelyről annyit szoktunk beszélni, csak így alakul­hat ki, s így nem lesz „különlegesség" az, ha valaki sérült ember. Szakmai - kultúrális egyesületek: végig kellene mennem a pontokon, a Médiakollégium anyagán. Csak jelezni fogom, nem fejtem ki, mert ro­han az idő. 1. pont: Az első bekezdését öt felkiáltó­jellel elfogadom, nincs vitám. 2.: Nincs vitám az ön­álló filmalkotásokat illetően, de van a mértéket illetően. Én tegnap este készültem: kiszámoltam, az MTV -ben egy évben a két csatornán több mint 2120 játékfilmet sugárzunk. Ha ennek az ötven százalékát veszem, miként itt a kívánság meg van fogalmazva, évenként több mint ezer fikciót kellene gyártanunk. Belátható, ez túlzó követelés. De nem vitatom azt az alapelvet, hogy a magyar fikciók arányát igen jelen­tós mértékben növelnünk kell. 3.: Az első bekezdést abszolút rendben lévőnek találom, nincs vitám vele. A harmadik bekezdés második része, az már vita kérdése lehet, hogy „a munkájuk értékelését végző, közvetlenül az elnök alá rendelt, külső szakértők bevonásával működő testület". Azért csodálkoztam ezen - és ez jelezte, hogy esetlegesen milyen mun­ka vár ránk -, mert ez kifejezetten a kuratórium fel­adata. Tehát nem értem, miért kellene a kuratóriu­mot megkettőzni. Itt nincs vitám ennek következté­ben, mert az ellenőrzési feladat a dolga a kuratóri­umnak. 4. pont: Ide azt írtam, hogy részben igen, és abszolút őszinte vagyok, az első reagálásom a „rész­ben igen". „Szolgáltatásait a belső és külső gyártók szabott áron, szerződéses úton vegyék igénybe." Er­re azért írtam „részben igen"-t, mert amit a törvény előír, hogy kötelező kivinni külső gyártásba, ott nem lehet alku kérdése, ott vagy elfogadom magamra nézve a közbeszerzési törvényt, vagy nem, nem kö­telező elfogadni. Vagy megpályáztatom, vagy nem, amit kötelező kivinni külső gyártásba. Amit nem kö­telező kivinni, ott igen, fölmerülhet ez az elv, és ér­vényesíthető. Elfogadom. De nem lehet egyetemle­gesen kimondani, mi legyen a megoldás. A követke­ző kérdésre az a válaszom, hogy semmiféle koncepcióbeli kompromisszumot nem kötöttem. Eddig nem éreztem semmiféle korlátozást. Bízom benne, hogy a függetlenségünk megőrzése - az előzőleg ki­mondott elv - közös feladat, s a továbbiakban sem egymás korlátozását fogja jelenteni. Szakmai-morá­lis válság: Az első meghallgatáson azt találtam mon­dani, hogy már nem bírom nézni a magyar televí­ziót, mert időnként nagyon ideges vagyok. Akkor az egyik kurátor csendben megjegyezte, hogy jó té­véelnök lesz, aki nem nézi a műsorokat. A viccet fél­retéve, több rendező is ül ebben a teremben, ponto­san kell látniuk, milyen képi, megfogalmazásbeli slamposságok vannak az MTV képernyőjén. Nem csak a tartalmi minőségről beszélek, hanem egyálta­lán, az adjusztálásról. Olyan, mintha nem lennének jelen a rendezők. Bocsássanak meg, időnként az az érzése az embernek, hogy olyan műsort néz, ami ar­ról szól csak, hogy „kettőtől a pénztárig" - ugye eléggé közismert ez. Szóval végiggondolatlan, szerkesztetlen, riporterileg és rendezőileg megoldatlan, és ebbe már beletartozik az operatőri munkától kezdve minden. A morális válságot mire értem? Itt megint csak a rendező urakra hivatkoznék. Ha vala­ki a stúdióban, azaz a műteremben ezelőtt tíz évvel elővett egy zsömlét és elkezdett enni, kizavarták. Mert a stúdió egy szentély, rangja van. Ez most nincs meg, most nyugodtan lehet enni - ezzel csak érzé­keltetni próbálom. A szakmának már nincs igazán becsülete, nincs igazán rangja, s ezt vissza kell sze­rezni valamiféleképpen. Amikor már nem akarok társadalmat formálni, már nem érzek egyfajta külde­tést - ki merem mondani ezt a szót, hogy küldetés -, nem érzek felelősséget, csak egyszerűen műsort csi­nálok azért, hogy jó pénzt vegyek föl érte, akkor va­lami rettenetes nagy baj van. Most nem a „jó" pénz ellen beszélek, félreértés ne essék. Nem azok ellen beszélek, akik tisztességes, felelős munkát végez­nek és tisztességesen keresnek. Arról a mentalitásról beszélek, amikor a szerkesztőségben már nem fo­lyik vita arról, hogy amit most csinálunk, használ-e az adott társadalomnak. Azok a vérre menő viták, amelyek azért az MTV-ben megvoltak, mára kivesz­tek. Mozaikokra, pénzkereső emberekre hullott szét. Bocsánat, hogy a saját kollégáimról, munkatár­saimról ilyen csúnyákat mondtam, tisztelet mindig a kivételnek, természetesen. Mert szeretném hangsú­lyozni, kivételek mindig voltak és jelenleg is vannak. Nem lehet generálszósszal leönteni a televíziót, sem­miféle szempontból. Nagyon sok tisztességes ember próbál ebben a szétesett intézményben még valamit képviselni. De nyilvánvalóan sokkal hatékonyabban tudnának dolgozni és megmutatni, hogy mit is szeretnének, ha az intézményi keretek, a rend adott lenne. „Árral" szemben rettenetesen nehéz... Egyszemélyes kht.-k, kft.-k: ez bonyolult feladat. Mire gondolok? Az MTV-nek jelenleg négy lakatosmű­helye van. Végiggondolandó, szükség van-e négy lakatosműhelyre. Biztosan nincs. Az MTV szerveze­te úgy alakult ki, hogy bizony erős korlátok voltak a külföldi vásárlásokkal kapcsolatban - és most nem filmekről, produkciókról beszélek, hanem technika eszközökről -, s a műszaki-fejlesztési kollégák büty­költek össze rengeteg dolgot, hogy működőképes legyen. A karbantartást belülről kellett megoldani Ezek mind megmerevedtek, s ezzel kapcsolatban mondom azt, hogy minden értelemben autarkiára; berendezkedett szervezetként működik jelenleg i; az intézmény, miközben erre az autarkiára ma már semmilyen értelemben nem lenne szükség. Ezt valamiképpen föl kell oldani. Természetesen egyrészt figyelembe kell venni a humánus szempontokat, más részt végig kell gondolni, mit csináljunk az x mennyiségű esztergapaddal. Egyszer végigjártam ezeket a műhelyeket és nekem is meglepetés volt. Lehet, hogy az a megoldás, hogy létre kell hozni egy egyszemélyes kft.-t, amibe az MTV apportként kiviszi az esztergapadot és megméri, működőképes-e vagy nem, avagy egy jól menő lakatosműhellyel kell szerződést kötnie az MTV-nek, hogy a szükséges, esetlegesen felmerülő lakatosmunkákat legyenek szívesek soron kívül elvégezni. Mindezt pontról pontra végig kell nézni, mérlegelni kell, mi a racio­nális - és racionális megoldáson nemcsak pénzügyi kérdést értek sohasem, hanem emberi megoldást. Az auditálással kapcsolatban meggyőződésem, hogy nincs rendes leltár. Bízom benne, hogy az auditálás el fog készülni és megnyugtató módon fog lezárulni abban az értelemben, hogy egy kompromisszum alapját képezheti az rt.-vé alakulásnak.

Duális rend­szer, nézők elvonása: A nézettség mérése jelenleg is folyamatos, ami a magyar televízió műsorait illeti. A nézettségi mutatók kiterjednek a nézői részesedés­re. De nem tudjuk például még elemezni, hányan nézik a Duna Tv-t, az A3-at vagy a Szív Tv-t stb., csak egységes masszaként tudjuk értelmezni. A gon­dot abban látom, hogy nagyon, de nagyon régen ké­szült olyan felmérés, amelyik a napi életmód vizsgá­latát végezte volna. Ha visszaérek a nőkérdéshez, az előbb szándékosan nem említettem, hogy a délelőtti műsoroknál nyilvánvalóan három fő réteget kell fi­gyelembe vennünk mint potenciális nézőcsoporto­kat: a nyugdíjasokat, a több műszakban dolgozókat és a gyesen lévő nőket. De hogy ez milyen nagysá­got jelent, azt most nem tudom megmondani. Olyan életmódkutatásokat, felméréseket kell végezni, ami­ben ez pontosan megjelölhető, s a célzott rétegmű­sorok egyértelműen tervezhetők és létrehozhatók. Az auditáláshoz még annyit, hogy amikor elhatároz­tam, vállalom ezt a fajta megmérettetést, többek kö­zött azért vállaltam, mert úgy érzem, minél előbb lét­re kell jönnie az rt.-nek, meg kell akadályozni, hogy még nehezebb legyen auditálni. Vagy később tény­legesen nem lesz mit auditálni. Ezt rendkívül fontos dolognak tartom. A duális rendszerrel kapcsolatban azt szeretném megjegyezni, hogy nagyon nagy baj lenne, ha a közszolgálatiság azonos lenne az una­lommal. Ezért említem a szórakoztatást is. Az értéket mindenféleképpen érdekesen kell földolgoznom, hogy nagy nézettséget érjek el, hogy a kereskedelmi televíziókkal szemben eredményesen juttassam el az általam vállalt értékeket a társadalomhoz, illetve éltessek egyfajta értékrendet. Pártok alakulása, szo­cializáció: lényeges kérdésnek tartom. A közszolgá­lati televíziónak, ahogyan több helyen leírom, fele­fele­lőssége van a társadalom minőségével, a demok­rácia működésével kapcsolatban. Kifejezetten aktív feladatot tulajdonítok a közszolgálati televíziónak, többek között abban, hogy a párttá válási folyama­tok normálisan végbemehessenek és egyáltalán, a társadalompolitikai szocializáció végbemenjen, azaz a megfelelő, kívánt politikai kultúra alakuljon ki eb­ben az országban. Úgy hiszem, egyetértünk abban, hogy a jelenlegi pártstruktúra nem egy véglegesen kialakult pártstruktúra. Nem is biztos, hogy az egyes pártok tökéletesen megfelelnek fölépítésükben, mű­ködésükben az európai pártnormáknak. Nem kelle­ne ezzel kapcsolatban türelmetlennek lenni. Ne­künk ebben felelősségünk van, hogy őket segítsük, mindannyiukat. A társadalmat pedig abban kell segí­teni, nehogy bekövetkezzen az - aminek már talán a mi közreműködésünkkel is jelei vannak -, hogy a társadalom, a polgár elfordul a „politikacsinálástól" és megkettőződik a társadalom, bár most nekünk még nem kellene Európát követnünk ebben. Euró­pa itt tart, de több évtizedes előnnyel, s nekünk még van mit befutnunk ebben az ügyben. Nagyon tragi­kusnak tartanám, ha ez bekövetkezne. Tehát a társa­dalompolitikai szocializációért érzett felelősségről is beszélek, s éppen ezért nem mindegy, hogy az Or­szággyűlésből én „csak" mit közvetítek, és a politikai pártcsatározásokból mit közvetítek. Hogy - elnézést - pankrációként fogom föl a politikát, vagy pedig egy érdekegyeztető társadalmi aktusként, amiben a polgárnak igenis jelentős szerepe van, miként Kornay János is írja mostanában megjelent cikkében. Foglalkoztatási struktúra: ezt a 2,7 milliót a pályázati mellékletből vettem át. Ha megnyugtató: pontosan tudom, hogy ez a szám túlzó, de nem volt módom más adatot átvenni, csak amit kaptam. Azzal kellett számolnom. Ez az 5,5 milliárd egy elméleti szám, s kizárt, hogy a kormányzatnak, a költségvetésnek lenne rá fedezete. Ennek következtében ez így jár­hatatlan. Ezt azért merem ma már nyíltan kimonda­ni, mert az elmúlt időszak történései, ez a bizonyos „2000"-es határozat azt mutatja, hogy ettől még szű­kebb az államkincstár büdzséje. Tehát nemhogy er­re, arra sincs pénz. Ennek következtében az egészet újra kell gondolni. De ettől még a feladat marad.

Hosszú Gábor: A kosztümös történelmi filmekkel kapcsolatban említette, hogy nem lehet ilyeneket csinálni, mert drágák. A korszerű informatikai és képgeneráló eszközökkel lehetséges kosztümös fil­meket csinálni, bizonyos mértékig. Tehát csökkentek ezek árai, ezt napjaink fejlődése teszi lehetővé. Szeretném megköszönni Földes Ernőnek, hogy a médiakollégiumok ajánlását figyelembe vette, mert én az egyik képviselőjük vagyok. A kérdés, milyen garanciát ad - arra az esetre, ha megválasztják elnök­nek -, hogy a kuratórium véleményét az egyéves be­számolókon kívül is - ha a vélemény negatív - figye­lembe veszi a munkája közben? Hiányosnak tartom a pályázatot abból a szempontból, hogy a nemzeti azonosságtudat erősítése nem kap elég nagy szere­pet benne. Míg az anyanyelvi kultúra ápolásáról kü­lön alfejezet szól, addig erről a kérdésről nem. Holott ez az a kérdés, amihez egy csomó politikai előítélet, félelem stb. kapcsolódik, pedig valójában a magyar kultúra általában integráló volt, és egy nemzet egész­ségéhez hozzátartozik, hogy végül is egészséges le­gyen a nemzettudata és büszke legyen önmagára, a saját értékeire. Ezzel kapcsolatban a televíziónak óri­ási hiányosságai vannak és nagyon nagy feladata. A pályázat erre nem ad kielégítő választ. >• Peták István: Milyen garanciát adok, hogy a kura­tórium ajánlásait, kéréseit figyelembe fogom venni? Azt, amit az előbb mondtam, hogy létkérdése a tele­vízió vezetésének, hogy együttműködjön, és jó együttműködést alakítson ki a kuratóriummal. De ha ezt netalán elfelejtené az elnök, akkor a fikciókká kapcsolatban a törvényt tudom idézni: ..Az új magyarországi gyártású műsorszolgáltatásban felhasználásra kerülő mozgóképes alkotásokra fordítandó pénzösszegek meghatározása, a külső gyártás ará nyara is kiterjedően, a közgyűlés hatásköre.'' Tehá nem tudok kibújni az alól, hogy az összeget, a mértéket a kuratórium határozza meg. Ha netán még; mindig kibújnék, akkor önöknek alkalmuk van két harmados többséggel a visszahívásomat kezdeményezni. A nemzeti azonosságtudat erősítése: a anyanyelvi kultúra ápolására azért fordítottam külön fejezetet, mert azt a kuratórium elnöksége a pályázati kiírásban külön kérte. A nemzeti kultúra ápolásával, a nemzeti identitás erősítésével kapcsolatosa bízom benne, hogy a pályázatom többi részéből i: valamelyest kisejlik, milyen hangsúlyosan kezelem ezt. Ha mégsem, akkor szívesen deklarálom mos azt, hogy két alapvető feladata van ez ügyben a köz szolgálati televíziónak: az európai integráció elősegítése, tehát minden értelmű kompatibilitás megteremtésének segítése a közszolgálati televízió esz közrendszerével, s emellett a nemzeti identitás erősítése, mert bármelyik a másik nélkül tragédia az országra nézve.

 

Bácsy Ernő: Az. oktatás és tudomány területével kapcsolatos problémák szóvá tétele az én küldeté­sem ebben a kuratóriumban. A tudomány és az ok­tatás szempontjából a pályázat szöveges részét, az elvi részét, igen biztatódnak találtam, és nagyra érté­keltem a 7. oldalon szereplő értékes morális kötele­zettségvállalást, amit éppen az előbb idézett az el­nökjelölt úr, aki osztozik a társadalom, a nemzet mi­nőségéért vállalt felelősségen. Azután fennakadtam a 34. oldalon lévő táblázaton, a tudományra és az oktatásra vonatkozó számokon: az oktatásra 2%-ot és a műv +tudományra - a „műv." most vagy művészet, vagy művelődés, nem tudom - 3%-ot számított, összesen 5%-ot. A nemzet minősége nem csak a de­mokrácia minőségét jelenti sokunk, az általam kép­viseltek felfogásában, hanem azt a tényt is, hogy a fejlett európai országokban az átlagpolgárnak is kultúrembernek kell lennie, és mi is oda szeretnénk tartozni. Nincs ellentét a szép általános elvek és a 34. oldalon lévő táblázat e két sora között? Júniusban volt egy millecentenáriumi tudóstalálkozó, amelyik egy mondatban közvetlenül megszólította a közszolgálati médiumokat, s ez a mondat így szól: „Az egészségesebb emberi életért felhívjuk a tömeg­kommunikációs médiumokat, készíttessenek tudó­sok és alkotóművészek együttműködésével olyan alkotásokat, amelyek a testi és lelki egészség jobb megtartásához vezető viselkedési formák elterjedé­sét tudományos hitelességgel és egyben közérthető és élvezhető formában tudják sugallni az ország né­pének/' Az elnökjelölt úr egyetért-e velünk abban, ezt egy kicsit tágabban értelmezve -, hogy a pályázatában felsorolt tudományos műsorokon túlme­nően, talán azoknál hatásosabban, valahová a mű­vészet körébe, a fikció körébe eső műsorstruktúrán belül a tudománynak, a tudomány és közönség kapcsolatának tudatosan kellene valamilyen csatornákat biztosítani?

eták István: Csak a deklaráció szintjén tudok most válaszolni, mert korlátozott az idő. Nem látok ellentmondást - az első kérdésére ez a válaszom. Az a 2% rettenetesen sok idő. Most nem tudom meg­mondani, hogy műsorpercben mennyi, de nem ke­vés: napi jelenlétét jelenti az oktatásnak. Az oktatás­ról nagyon szeretnék egyszer külön - ha lesz mód és alkalom - beszélni. Tudniillik ma már csak akkor van értelme a televíziós oktatásnak, ha a társadalom­ban megvan egy intézményesült háttere, amihez kö­tődik, kapcsolódik - és egymást erősítik. Amennyi­ben ez nincs meg, akkor bizony azon kívül, hogy szép „kirakatot" csinálnak a televízióban, nem biz­tos, "hogy kellően hatásos. Az oktatást és az ismeret­terjesztést megkülönböztetem egymástól - bár elég közel állnak egymáshoz -, s az  ismeretterjesztéssel kapcsolatban már nem ez az álláspontom. Rendkí­vül nehéz azonban itt megtenni a kellő disztinkció­kat, mert például a pénteki számítógépes műsort ön hová teszi? Ismeretterjesztést tartalmaz, avagy nem? Ezzel csak azt akarom jelezni, nem biztos, hogy csak a tiszta formákat keressük és rubikázzuk be, amikor oktatási formákról beszélünk. De példaként említ­hető az egészséges életmód, a sportolás népszerűsí­tése: nem csak a direkt sportműsorokban jelenik meg. Az oktatás és az életfilozófia, életvitel és még a természetvédelem kérdése is ott van ebben a bizo­nyos magazin- és családi műsorban. A családi műsor erről szól: olyan életfilozófiát, életvitelt próbáljon meg kialakítani, ami kívánatos. Meg vagyok győződ­ve arról, hogy az MTV egyik feladata például - amit eddig mi nem nagyon csináltunk s amit a finnek, az amerikaiak nagyon hatásosan tesznek - egy do­hányzás elleni programot végigcsinálni. Nem csak alkalomszerűen, hogy X. Y. orvos azt mondta, ne dohányozzunk, mert az árt nekünk, hanem kifeje­zetten egy programot megtervezve - magyarul ezzel azt akarom mondani, hogy igen, ebben felelőssége van a közszolgálati televízióinak. S hogy ez a prog­ram hol jelenik meg, a magazinműsoroktól kezdve a hírműsorokon át a Szomszédokig, az már egy másik kérdés. A közszolgálatiságnak ez nagy előnye és lehetősége, hogy egységesen lehet szerkeszteni a programot.

Monspart Éva: A környezetvédő, természetvédő, állatvédő szervezetek megbízásából ülök itt. Akiket képviselek, úgy gondolják, attitűdváltásra van szük­ség, mégpedig a prevenciós irányba, ami a környe­zetvédelmet illeti. Gondolom, nem kell ecsetelni a környezet állapotát, mindenki tudja, hogy vészhely­zet van ebben a tekintetben. A szemléletváltáshoz nagyon fontos eszköz lehet a társadalmi célú rek­lám. Arra vagyok kíváncsi, hogyan tudja ezt elkép­zelni a jövő műsorpolitikában? A médiatörvény nem mutat igazán irányt ebben a kérdésben, úgy látom.

 

Peták István: Ez a kedvenc területem. Úgy, aho­gyan ezt többek között tavaly, az őszi nagytakarítás előtt vagy a szervezésekor tettük. Társadalmi célú reklámkampányt indítottunk, amelynek eredménye­ként elég sok embert megmozdítottunk. No nem azért, mert abban bíztunk, hogy egyszeri alkalommal ki fogják tisztítani az országot, hanem ugyanez a pre­venciós gondolat munkált bennünk, amikor ezt szor­galmaztuk és indítottuk. Csak azt tudom mondani, a törvény nem zárja ki, nem tiltja meg, megadja a lehe­tőséget. Azt hiszem, ha valami vagyok, akkor „zöld" vagyok. Ez ügyben nem kell különösebben agitálni, élni fogok a társadalmi célú reklám lehetőségével is.

 

Gyurok János: A hazai nemzeti kisebbségek kép­viseletében volnék itt. Arra kérek választ, mit jelent a kisebbségi szerkesztőségek számának bővítése, hol lennének ezek, és a műsorstratégia összekap­csolása a fedezeti oldal stratégiájával hogy néz ki esetükben? Azt gondolom, a Híradóban - vagy aho­gyan ön írja, más műsorokban - az anyanyelven tör­ténő megjelenés nem csak a Híradóra kell, hogy vo­natkozzon, ha integrálódni szeretnénk. Továbbá a szervezeti egységet talán érdemes lenne egy picit át­gondolni és finomítani, illetve, amikor azt mondja, hogy meg kell hagyni az önálló fórum lehetőségét, talán érdemes lenne egy önálló kisebbségi főszer­kesztőségben is gondolkodni. A műsorszerkezeti kategorizálást, a százalékos lebontást érdemesebb alaposabb, szélesebb körű talajra helyezni. > Peták István: A végével kezdem. Ilyen a minden­kori nagy alku, itt kezdődik, hogy minek a rovására? Száz százalék az száz százalék. Szeretnék emlékez­tetni arra, hogy a műsoridő meghatározása a kurató­rium feladata. Tehát a leendő elnöknek elő kell ter­jeszteni a műsorstruktúrát a műsoridővel együtt, és lehetőség van arra, hogy ezt befolyásolják. A javas­lat látszólag ad rangot, és megteremti annak a lehe­tőségét, hogy gettóba zárjuk a nemzetiségi szerkesz­tőséget. Ez nagyon felemás és veszélyes megoldás. Kétségtelenül lehet előnye a főszerkesztőségi rang­nak, de lehet, hogy belterjessé válik a dolog. A ta­pasztalatom az, hogy a munkatársak hajlamosak er­re - mert a könnyebb ellenállás irányába haladnak -, ha amúgy is megvan a pénzük. Híradó- és egyéb ügyekben természetesen egyetértek azzal és szor­galmaznám, hogy amennyiben bárhol nemzetiségi megszólal, bármelyik műsorban, azt anyanyelvén te­gye, a magyar televíziónak pedig föl kell készülnie a feliratozásra. Mert nem biztos, hogy minden szer­kesztőségnek rendelkezésére áll a gyors, korszerű feliratozási technika. A nemzetiségi szerkesztőségek kibővítése annyit jelent, hogy jelenleg a környező országok ismerete — mint írom máshol - nem nevez­hető kielégítőnek. A nemzetiségeket nem akarom csak hitként fölfogni, viszont mindenféleképpen magukban rejtik a kölcsönös megismerés lehetősé­gét is. Ráadásul azt mondom, nem elsősorban ne­künk kell a nemzetiségi szerkesztőségek önazonos­ságát szorgalmaznunk, hanem a lehetőségeket kell megteremtenünk, többek között azt, hogy az anya­nemzetükkel szoros kapcsolatot tudjanak fönntarta­ni és ápolni. Ebben az. értelemben mindenfélekép­pen a funkciójuk, feladatkörük kibővítését tartom szükségesnek, tehát a szlovák szerkesztőségnek kötelessége lenne - az én felfogásom szerint – ő kap csőlátót tartani a szlovák közszolgálati televízióvá és onnan a szükséges fikciókat és dokumentumfilmeket megvásárolni, hozni és megjeleníteni a Magyar Televízióban. Ami természetesen nemcsal azért kell, hogy a Békéscsaba környékén élők. akii amúgy nem tudják fogni a szlovák televíziót, hozzá juthassanak kultúrájukhoz, hanem azért is, hogy ; többségi nemzet megismerje a szlovák kultúrát. Te hát ezt a funkciót, feladatbővítést elengedhetetlenül fontosnak tartom.

Szilágyi Maya: Az előbb elhangzott kft.-k eseté­ben én a tartalmi tevékenységet folytató kft.-krt gondolnék elsősorban, amelyek egyrészt fizetést kapnak és szerződésben állnak az MTV-vel, ugyan­akkor kft.-be tömörülve produkciókat is eladnak az MTV számára. Felszámolásra kerül-e ez a furcsa ket­tősség? A másik kérdésem: hihető-e - ez elhangzott a délelőtt folyamán, olvastuk a sajtóban is -, hogy csütörtökön ön már mint elnökjelölt tudta a két alel­nökjelöltje nevét?

Peták István: Az első a kft.-k: nem ezeknek a kft.-knek az alapítására gondolok, nem gondolok kft.-k alakítására. A jelenlegi kft.-k - ha a kettős kö­töttségű munkatársakra gondol - esetében azt kell mondanom - a pályázatomban azt írom -, hogy bár a Munka Törvénykönyve megengedi, nem hiszem, hogy az MTV-ben szabad volna engedélyezni ezt a fajta kettősséget. Nagyon komolyan gondolom - és megint csak a jogászok feladata lesz, hogy ezt kiala­kítsuk, hogyan lehet ezt ellenőrizni, kontrollálni. Amikor a morális és szakmai szétesésről és az egyéb összefonódásokról beszélünk, nyilvánvalóan ezek lehetőségét is érintjük, de ez azért - ahogyan a jogá­szok elmondták - kemény jogi problémát rejt magá­ban. Ezt föl kell tudni oldani és tisztázni kell. Azt sem tudom, hány alelnököm lesz. Rengeteg dolog jelent meg a sajtóban, és azt gondolom, rengeteg do­log meg is fog még jelenni. Természetesen nevek­ben, formációkban én is gondolkodom, de ez nem jelenti azt, hogy ezeket már tudtam. Kitől tudtam volna? Maximum tőlem tudhatná valaki, nem pedig fordítva. Viszont nekem addig nincs lehetőségem ebben gondolkodni, amíg önök meg nem választa­nak, és az alelnökjelöltek számát, konkrét személyét az rt.-vé alakuláskor kell meghatároznom.

Csorba Béla: A határon túli régiókat képviselem. Örömmel hallottam az imént, hogy az európai integráció elősegítését, ugyanakkor a nemzeti önazonos­ság tudatnak erősítését egyaránt fontosnak tartja. Ennek fényében még inkább döbbenetesnek tar­tom, hogy az ön pályázati anyagában egyetlen szó sem esik a határon túli kisebbségekről. Hogy egé­szen pontos legyek, a 33. oldalon található egy ábra, a műsorstruktúra vázlata, ott a határon túli műsorok szerkesztősége említtetik, de egyébként a határon túli magyar kisebbségekről szó sem esik ebben a pá­lyázati anyagban. Majd elmondja, miért, szeretném is meghallgatni, annál is inkább, mert föltételezem, hogy erre vonatkozóan van koncepciója. Az ön szakmai önéletrajzában azt olvastam, hogy a regio­nális műsorok főszerkesztőségét vezeti. Ez a szerkesztőség milyen viszonyban áll jelen pillanatban a határon túli műsorok szerkesztőségével? Tehát az cin irányítása alatt áll-e a határon túli műsorok szerkesz­tősége? Nem árulok zsákbamacskát, nem véletlenül kérdezem ezt. A határon túli magyar műsorok, saj­nos, nem voltak hibátlanok a pártpolitikai semleges­ség tekintetében. Sajnos sok esetben alárendelődtek magyar pártpolitikai érdekeknek, s ez nagymérték­ben rosszul befolyásolta a határon túl élő kisebbsé­gek belső viszonyait.

Peták István: Be kell vallanom, meaculpa, a pá­lyázatomban - többek között - ezt a részt egysze­rűen elfelejtettem részletezni. Később észrevettem, akkor már késő volt, beadtam a pályázatot és nem akartam a második fordulóban sem pótolni ezt, hogy részletezzem. Köszönöm, hogy elmondta. In­tendánsként én hoztam létre az MTV-ben a határon túli magyarok szerkesztőségét. Ezt az igazgatóságot Horváth Ádám megszüntette, szétszedte, a nemzeti­ségi szerkesztőségeket és a határon túli szerkesztőségeket elvette tőlem. Tehát az utóbbi időben, ami­ről ön beszél, nem hozzám tartozott. Annak idején a működési szabályzatban, amit még én írtam, benne volt, hogy a regionális stúdiók feladatkörébe kötele­zően beletartozik - Budapest kivételével - a határon túli kapcsolatok tartása. Ezt Horváth Ádám egy elnöki rendelettel kivette a feladatkörből és elvitte a fő­szerkesztőségről. Kritikai megjegyzését tehát nem érzem magamra vonatkozónak. Ami a regionalizmusról szőlő dolgozatomat illeti - nem tudom, isme­ri-e, szívesen átadom -, hat év óta dolgozom azért, hogy el tudjam fogadtatni, hogy a határon túli ma­gyarság jelentős része közvetlenül a határok mentén él, az MTV műsorait nézi, és - többek között - a re­gionális stúdiók rendszerét azért kellene kiépíteni, hogy a határon túli kommunikációs kapcsolatokat is megteremtsük. Ezt természetesen nem csak a ma­gyar - magyar kapcsolatokra értem, de értem például - hogy az előbbi kérdésre reagáljak - a horvát-hor­vát kapcsolatokra, a szerb kapcsolatokra is ugyan­ilyen értelemben. Alapkérdésnek tekintem. Nem tu­dom, tudja-e ön, hogy Lendván én hoztam létre az ottani magyar szerkesztőséget, és Szombathelyen si­került a szlovén televízióval olyan megállapodást kötnünk, miszerint a szlovén televízió átveszi a Szombathelyen készülő szlovén műsort, ugyanak­kor a Lendván készülő magyar műsort, és a magvar szerkesztőségnek bedolgozik a szombathelyi regio­nális stúdióba. Tehát itt a határ menti párbeszéd ideá­lisan, példamutatóan működik. Nagyon közel áll a szívemhez ez a terület, s amikor elvették tőlem, ami­ért keményen küzdöttem, hogy létrehozzam, akkor a határon túli stúdiók képviselői megválasztottak a Külhoni Médiatársaság elnökének

Buza Domonkos: Elnökjelölt úr, a 14. oldalon azt írja, hogy a tévé a tradicionális szocializációs ténye­zők sorába lépett. Monspart Éva említette is a TCR-t. hogy milyen nagy szerepe van annak, ha a tévé köz­vetít valamit, értéket mutat, mondjuk az élet értékét, avagy bemutatja a pozitív értékeket. A TCR-n kívül van-e valamilyen intézményes vagy strukturális el­képzelése arra, hogy mondjuk a mentálhigiénét, a lelki egészséget hogyan tudja érvényesíttetni a té­véműsorokban? Gondolok a gyermekrajzfilmekre, az abban megjelenő agresszióra stb.

Peták István: Több erre tett erőfeszítés fűződik természetesen a televíziós működésemhez. Többek között amikor intendáns lettem, két műsort tiltottam le azonnal, az egyik a G. I. Joe volt. nem tudom, em­lékeznek-e rá. Még egy darabig ment. mert máskü­lönben hárommillió forintot kellett volna kifizetni, és akkor úgy álltunk, hogy ezt meg kellett gondolni, de a szombat délelőttről száműztem, hogy lehetőség szerint ne. A másik a Tátika volt, amelyben kisgyere­kek nagy sztárok énekére tátogtak és vonaglottak idétlenül a képernyőn. Ez nagyon nézett műsor volt, nagyon jó reklámhordozó. Őrültnek tekintettek, hogy ilyen pénzes műsort leszedtem a képernyőről. Tehát a válaszom az, hogy amikor az ember tisztele­téről beszélek, akkor különösen kell beszélnem a gyermek tiszteletéről, és amikor szocializációról be­szélek, természetesen elsősorban a gyerekekre és az ifjúságra gondolok - tehát a szocializációval kapcso­latos felelősségről beszélek, hiszen később már ma­ximum korrekcióról lehet beszélni. Igen. folyamatos nyomás van azzal kapcsolatban, hogy legyen külön mentálhigiénés program a Magyar Televízióban.

Nyitott lennék erre, ha egyszer valaki egy jó ötlettel jönne, hogyan lehet ezt megcsinálni önállóan, külön műsorban, amire máskülönben szükség lenne. Jó öt­letet ezzel kapcsolatban még nem kaptam. Jöjjön az ötlet, ami műsor, és nem csak azt mondja el, hogy a mentálhigiéné fontos. Egyébként meggyőződésem, hogy az egész programnak kell szolgálnia a nézők és így a társadalom mentálhigiénéjét.

 Lányi András: A szakmai szervezetek képvisele­tében kérdezek, a pályázatból próbáltam néhány kulcskérdést kiemelni. A helyzetértékeléséből idé­zek először: „A médiatörvény előírja a külső gyártás hazai beszerzési kötelezettségét, ám az elégtelen kí­nálati piac nemkívánatos minőségi, mennyiségi monopolpozíciót szülhet." Tehát elégtelen kínálati pia­cot konstatál. Én úgy vettem észre, hogy egy elégte­len keresleti piac van, hiszen monopólium volt az MTV, a kínálat pedig ott áll munka nélkül, nagyon sokféle kínálat van, amelyből a televízió eddig igen szűkmarkúan válogatott. Hogyan kell érteni ezt az értékelését?

 

Peták István: A kérdés lényegében már-már egyet­értek, nem biztos, hogy a keresleti piac kellően tág és nyitott volt, például a dokumentumműhelyeket il­letően is. Ez a megjegyzés, amit itt tettem, inkább elsősorban az összefonódások kérdésére vonatkozott, tehát az esetleges kisajátításokra. Megpróbáltam kel­lő diplomáciával fogalmazni, hogy a támadási felüle­tet már most, az elején elkerüljem, de jelezzem, hogy erre figyelek.

 Lányi András: A közszolgálatisággal kapcsolat­ban a magyar nóta és a cigányzene szerepel, a ma­gyar film nem, s ez lehetne ugyan véletlen - vagy mert ez magától értetődő egy televízióban -, de fi­gyeltem, később sem, szinte sehol nem jelenik meg külön, hogy a magyar filmek milyen arányban szere­pelnek a filmalkotásokon belül. Itt jegyzem meg, az előbb nyilván nyelvbotlás volt, amikor a filmalkotást a fikcióval azonosította, hiszen egy televízióban a filmalkotások többsége ideális esetben a szótár értelmében dokumentumfilm, híradás az országról, amiben élünk. Most a médiatörvényben az új ma­gyar filmalkotások 15%-ban szerepelnek - a hazaiak -, és ennek a 20%-a, azaz a száz százalék 3%-a mind­össze az előírt új, magyar filmalkotás. El kíván-e tér­ni ettől a törvényben előírt arányszámtól? > Peták István: Én az előbb mind a két értelemben használtam, pontosan igyekeztem használni a fik­ciót és a dokumentumot, mert bizonyos értelemben ez összemosódik a törvényi szövegben. Pontosan tudom, mikor, mi. Ha ezzel dolgozunk, külön kell fi­gyelnünk a fikcióra és külön a dokumentumra, mi­közben a statisztikában együtt fognak megjelenni. Ez egy csapdahelyzet ám! Amikor a kettőt megkülönböztetem, ezért teszem. Ezt a 3%-ot meg kell haladni. Hogy miképpen lehet meghaladni, arra csak azt tudom mondani, le kell ülni és meg kell nézni mennyi van a kasszában és mit tudunk ebből tenni. Egy biztos, amire itt garanciát tudok adni: a dokumentumfilm esetében látványos, nagy változások; lehet elérni. A fikció enyhén szólva valamivel több kerül, azért annak a mértékét nem merném ilyen határozottan kijelenteni.

 Lányi András: A 34. oldalon, a műsorarányok kapcsán, a sportműsorok - csak az arányokat érzi keltetem - összrészesedése 9%-nak felel meg, együttesen a művészeti, tudományos, oktatási, valamint dokumentum jellegű műsoroknak — tehát a teljes, a ország életéről való híradás, plusz ide kell vennünk a külföldi természetfilmeket és minden egyéb ilye; mit. Ezeket a műsorarányokat mivel tudná alátámasztani?

 Peták István: Az ország életéről szóló híradásokat természetesen nemcsak a dokumentumfilmek tartalmazzák, hanem azért az aktuális műsorok miről is szólnának elsősorban, ha nem az ország életéről? Itt még azon is el lehetne vitatkoznunk, hogy esetleg nem billen-e át egy produkció a dokumentum kategóriájába. Nem szűkíteném le - nem értem félre ez a kérdést, csak azt akarom mondani, hogy ami a képernyő - összarányokat illeti, a néző nem ilyen ka­tegóriákban gondolkodik, a néző azt látja, mennyi, a társadalmi életünk valóságával foglalkozó film, pro­dukció) van a képernyőn, s ez alapján ítél és mondja kevésnek vagy soknak ezt a dolgot. Ebbe nem lehet nem beleszámítani az egyéb aktuális műsorokat is..

 

Knoll István: Meg kell mondanom, egy aprócska réteg, hárommillió idős ember szerepe a televízió­ban jelenleg nincs meg megfelelően, és úgy érzem az anyagban sincs. Egyébként a szó) benne sincs, egy helyen szerepel a nyugdíjas, ahol az van, hogy dél előtt ráér - ez kétségtelen. Azonkívül elő nem for­dul. Ahogyan mondtad: a rétegek fontosak, és az -„hírt adni a többségi társadalomnak". Mi úgy értel­mezzük a nyugdíjasokról szóló dolgokat, hogy ne­kik és róluk. Maximálisan egyetértünk a családi és; gyerekműsorokkal, mert a generációk együtt élnek, a mai nyugdíjasok gyerekei a negyvenévesek, munkával vagy munka nélkül, és unokáik a mai egye­temisták vagy a nyolcévesek. Idézek a pályázatból, világos ebből, hogy mit hiányolok: ..A televíziónak eléggé nem hangsúlyozható) felelőssége van a jövő generációja iránt, a jövő nemzetének, társadalmának minőségét illetően" - írod a 15. oldalon, majd a 16.- on így folytatódik: „A műsorokban tudatosan kell építeni és figyelni a direkt közlések mellett a műsor másodlagos üzeneteire is. A televízió elsősorban ér­zelmekre hat, így különösen hatásosan tudja befo­lyásolni főleg gyerekkorban a különböző beállítódá­sokat, irányultságokat is. Ezzel élni kell." Ma is még körülbelül a gyerekek 30-40%-a - most pozitívan mondom - a nagyszülők hatása alatt áll, mert ez az élet. Odacsapják a nagyszülőhöz, hogy te törődjél vele. Tehát nagyon fontosnak tartom ezt a generá­ciós dolgot, amely négy-öt millió emberre sugárzik ki. Azért, hála Istennek, az idősek egy része ma még családban él, avagy szomszédai vannak. Újból idéz­ek, a Népszabadságban a következőt írod vagy mondtad: „A közszolgálati tévé a közé, mert a társa­dalom finanszírozza a működését, ezért a köz bizo­nyos igényeket is benyújthat a kurátorok révén, hogy mit akar látni." Ezzel kapcsolatban az a kérdé­sem, milyen szerepet adsz a kuratóriumnak abban is például, hogy a hárommillió idős ember véleményét közvetítse? Konkrét választ szeretnék kapni arra, ha lehet, hogy elképzelhető-e legalább félévente ugyanilyen személyes találkozói a teljes kuratórium­mal az egész ügyről.

 Peták István: A végén hadd kezdjem: nem fél­évente, minimum negyedévente kellene találkozni. A törvény előírja a kö)telező találkozások számát, de ettől függetlenül, azt hiszem, éppen a közös gondol­kodás és az effajta közös megállapodások kialakítá­sa érdekében ezeket a találkozásokat növelni kelle­ne. Már csak azért is, mert a kezdet kezdetén, az in­duláskor a törvény olyan egyéb dokumentumok ki­dolgozását írja elő, amit aztán a kuratóriumnak kell jóváhagyni. Úgyhogy ez elől még csak el sem lehet­ne menekülni. A másik pedig: most, ahogy végig­gondoltam, hogy nem fejtettem ki a gyerekekkel kapcsolatos nézeteimet, a nőkkel kapcsolatosakat - mind igaz, s így van a nyugdíjasokkal kapcsolatban is. Pista, te pontosan tudod, annyit dolgoztunk ez ügyben is együtt, hogy tudod: egyetértek.

 Vadász János  - A Televízió Közalkalmazotti Taná­csa, a Temész és a TVDSZ megbízott azzal, hogy egy 11 témakörből álló gondolatmenetet próbáljak meg­jeleníteni a mai napon. Megállapítottuk a mai elem­zés során, hogy ebből a 11 kérdéskörből a pályáza­todban írtak konkrétan 7 pontban ellentétesek az it­teni követelményekkel. Az 1., 2., 4., 5., 6., 9. és a 10. pontokban, a további négy ponttal vagy nem foglal­kozol a felvetett kérdések közül, vagy pedig nem egészen derül ki a pályázatodból, hogy mi az álláspontod. Az első ponttal kapcsolatosan - hogy példát is mondjak a kuratórium azon tagjai számára, akik emlékezetéből ez a dokumentum már kiesett -  mi­közben megállapítod, hogy a belső gyártás az ol­csóbb és a helyesebb, közben az általad vélt 60-70%-ről 50%-ra kívánod lecsökkenteni a belső gyártás arányát. Nem tudom, milyen módon jön össze az általad elképzelt 1400 fős létszám, amihez képest mi nem létszámcsökkentésben, hanem lét­számgazdálkodásban való) elmozdítást szeretnénk eszközöltetni, mivel nincs szó az 5,5 milliárd forintos vagy azt csak megközelítő összegű költségvetési tá­mogatásról, ráadásul a 3600 főről 1400 főre történő csökkentés programja ma gyakorlatilag teljesen végrehajthatatlan. Ehhez kapcsolódik, hogy nem foglal­kozol az összeférhetetlenségi kérdésekkel, márpe­dig azok alapvető jelentőségűek. S végül - bár tu­dom, hogy Rományi Béla súg, de ezzel együtt az összeférhetetlenség több, mint a közszolgálati sza­bályzat - említesz egy olyat a pályázatodban, hogy szakmacsoporti kollektív szerződéseket kellene köt­ni a jelenlegi egységes és annak függelékeit jelentő kollektív szerződés helyett. Mit értesz ezalatt, hogy szakmacsoport?

Peták István: A többi ponttal kapcsolatos kifogá­saitokat elmondod? Mert nem tudom, mi az ellenté­tes álláspontom a ti álláspontotokkal...

 Vadász János: Ha belenézel a pályázatodba és ezekbe a pontokba, teljesen világos, egyértelmű, hogy ezekkel ellentétes az, amit megvalósítani szán­dékozol. Például csak és kizárólag a felső vezetői posztok pályázat útján történő betöltéséről írsz.

 Peták István: Biztos vagy ebben?

 Vadász János: Igen. Konkrétan tudom idézni. Eh­hez képest itt egy teljes pályázati rendszerről van szó. Tudom, mire gondolsz, mert van egy pont, ahol úgy érthető a szöveged, hogy gyakorlatilag a takarí­tónői posztot is meg kell pályáztatni és három hóna­pos szerződést kívánsz kötni, s akkor ehhez képest három hónap után válik valaki tényleges munkavál­lalóvá. Ez viszont a ló másik oldalának tűnik szá­momra, ha végiggondolom, ami a pályázati anyag­ban ilyen értelemben szerepel. Kérlek, hogy ezek­nek a felvetett gondolatoknak a megválaszolására keríts sort.

 Peták István: Most a lehető legnagyobb zavarban vagyok - bocsáss meg -, mert igazán nem értem a kérdést. A TEMÉSZ álláspontját ismerem, konzultál­tam velük. A TVDSZ részéről Hálák Lászlóval hosszan beszélgettem, tehát tudom az ő elképzelé­sét. A pályázati koncepcióját nem ismerem. De azt tudom, hogy Hálák László, a TVDSZ és a Közalkal­mazotti Tanács elnöke mit képvisel televíziókoncepcióként, némi vita van közöttünk, kétségtelen. De nem tudom elfogadni, hogy ráadásul azt a pályázati anyagot kérje számon rajtam bárki, amit 1. nem is­merek, 2. amivel ő indult. Aminek az az alapvető koncepciója, hogy ne nagyon változtassunk sem­min. Laci azt nyilatkozza a Telehírben, hogy beadta a pályázatot, de rettegett attól, hogy netán elnök lesz, ezt ő csak szondának adta be, megmutatni, hogy ezt megvalósíthatónak tartja.

 Vadász János: Kérlek szépen, olyan anyagról ne beszéljünk, amit az elnökség és a kuratórium tagjai sem ismernek. Egy három szervezet által aláírt anyagról beszélek, aminek vállaltam a képviseletét. Kezdjük azzal, hogy a külső-belső arány csökkenté­sét miért veszed programodba, a 60-70%-ről az 50%-ra történő csökkentés miért szerepel, miközben te magad ismered el, hogy a belső gyártás az olcsóbb és te tudod a legjobban, hogy a költségvetési pozí­ciók - finoman szólva is - kedvezőtlenül alakulnak a következő időszakban.

 Peták István: Alapvető félreértés van köztem és közted, avagy a 1VDSZ és köztem, Hálák Laci és köztem. Nem a belső gyártásról beszélek, a saját gyártásról beszélek. A saját gyártást mondom, hogy 65%-ról, sajnos, financiális okokból le kell szállítani 50%-ra. A saját gyártás pedig azt jelenti, amit az MTV finanszíroz meg, függetlenül attól, hogy belső vagy külső gyártásban készül. A saját gyártásról beszélek, azaz azt mondom, hogy egy túltermelési válság van - részben az MTV-ben - a saját műsorokat illetően, ez kb. 65%-os jelenleg, egyes európai közszolgálati televíziókban ez 40-45%, a gazdagabb televíziók megengedhetik maguknak, hogy 50-55% körül le­gyen a saját gyártás - jő lenne, ha mi ezt megenged­hetnénk. A magas százalékos arány következik egy­részt az kényszerű autarkiából, másrészt abból, hogy kulturális értelemben is „szigetország" va­gyunk bizonyos mértékig. Ez kialakította ezt a ma­gas arányt, a szervezet ehhez épült fel. Ha abból in­dulok ki, hogy 1997-ben várhatóan csak a fele pénz­ből lehet gazdálkodni, akkor azt kell mondanom - most nagyon durván és leegyszerűsítve, s tudom, ez is problémát jelenthet, hogy az ismétlések arányát magas százalékos arányban jelölöm meg -, hogy több műsorért kell lemenni az archívumba, mert az a legolcsóbb. A másik pedig az, ha már mi kész mű­sorokat veszünk, netalán Európából vásárolunk fik­ciót, tehát arról beszélek, hogy egy fikciót megvásárolni olcsóbb, mint előállítani. Az arányok kialakí­tását egyrészt a törvény írja elő, másrészt a kurató­rium határozza meg, harmadrészt a mértékek figye­lembevételével le kell ülni és pénzügyi számítások alapján kell kisakkozni, miből mit lehet csinálni Mert lehet, hogy még a vásárolt anyagok száma is bi­zony csökkentendő - amit azért nem hiszek. hogy bekövetkezik. A vásárlások számának növekedést azért is be fog következni, mert ha az európai normáknak eleget akarunk tenni, akkor az európai filmek, illetve produkciók arányát a médiatörvénynel módosítani kell. Ez szinkronban van, ha úgy tetszik azzal, amit leírtam, és ezt nem élném meg olyai nagy tragédiának. Abból a szempontból kétségtelenül gond a saját gyártás csökkentése, hogy az eredményezi, kevesebben tudnak megélni az MT által megfinanszírozott produkciók készítéséből. Eb bői még nem szükségszerűen az következik, hogy az MTV-n belül. A mértéket, a belső és a külső gyár tás mértékét illetően az elnökség is föltette nekem mindig ezt a kérdést, és következetesen, konzekvensen azt mondtam: nem akarom a törvényt túltelesíteni. De a törvényt teljesíteni kell, az nem lehet vitakérdés. A külső-belső műsorok arányának mértéke nem szubjektív megítélés kérdése egy bizonyos határig, hanem törvényi előírás. Az afeletti mértél egyrészt lehet az érdekvédelmi szervezetek és ; leendő elnök közötti vita, másrészt pedig a kuratórium és a leendő elnök közötti vita. Az előbbi pontot idézve is, hogy a kuratórium írja elő és határozz; meg ennek mértékét. Igaz, hogy ez egzisztencián kérdés, kétségtelen, elismerem.

Vadász János: Ami a létszámgazdálkodásra vonal kőzik, mi azt igényeljük, hogy egy infrastruktúra racionális átalakítása történjék meg. A pályázatban ezzel szemben az szerepel, hogy 1400 főben maximált  televíziós létszám működne, körülbelül 1000 fős, de nem egészen pontosan racionalizálható és vizualizálható szatellittel kiegészülve, s gyakorlatilag 2200 f elbocsátására kerítenél sort... A kontrolling, amely éppen a racionális gyártással összefüggő dolgok; vizsgálja, a kontrolling a program-főszerkesztésé hatása alá tartozna. És ugyanilyen belső anomália vannak még a strukturális táblában... Itt ugye száz fő foglalkoztatása történne. Ha megnézem a műszaki i megnézem a gyártási igazgatóságot, vagy megnézel a főkönyvelőséget és a vállalkozási igazgatóságé fennmaradnának azok a párhuzamosságok, amelye ma is jelen vannak és iszonyú mértékben drágítja meg az MTV működését. Tehát úgy változna valami. hogy gyakorlatilag nem változna semmi.

 Peták István: A jelenlegihez képest abszolút és gyökeres változások vannak. Nem mellékeltem a je­lenlegi szervezeti és működési sémát, de ha mellé­kelném, akkor ránézésre is látható lenne a különb­ség. Többek között az általam letett szervezeti séma centralizáltabb, mint ami eddig volt. Ha azt mon­dod, hogy az elnök „túl sokat" vesz a kezébe, akkor ezen el lehet kezdeni vitatkozni, hogy igen vagy nem. A döntési csomósodási pontok, azt hiszem, tiszták. A halmazok meglehetősen logikusan kap­csolódnak egybe, és minden halmaz fölött van egy vezető. Halmaznak nevezem, mert még a program­főszerkesztőség is, igen, az egy halmaz, mert a könyvtár, az archívum, a lebonyolítás, az előtervezés és a programszerkesztés, a kontrolling, a műsor­figyelés, a sajté)- és a marketingmunka - ez van föl­sorolva - eléggé tág halmaz. Lehet esetleg vitatkoz­ni, hogy nem kellene-e valamelyik egységet másho­vá tenni. Én ezt tartottam a legjobbnak, hogy ilyen halmazokat hozzak létre. Két fontos műsorkészítési terület van. Az aktuális műsorok területe, ahol a gyártás és a sugárzás lényegében egybeesik, tehát itt nem is teszek különbséget, hogy gyártó vagy mű­sorszolgáltató funkció. A művészeti műsorok terüle­tén azt sugallom, hogy igyekszem szétválasztani - a törvény is erre kötelez - a gyártást és a sugárzást. A televízióiban ez a két terület mindenkor rivalizál egymással, és megpróbál a másik kárára műsoridőt nyerni. Ez nem lesz másként az elkövetkezendők­ben sem. A viták eldöntése, a séma szerint, egyér­telműen az elnök kezében van. Nem adja ki a viták eldöntését sem az alelnöknek, sem az igazgatóknak vagy főszerkesztőknek - teljesen mindegy, hogyan nevezzük. A felelősséget itt, a kuratórium előtt, az elnöknek kell ezért egyértelműen vállalni, és egy bejáratandó), óij intézmény esetében ezt nem tudom elképzelni másképpen, mint hogy itt, ha a felelős­ség abszolút egyszemélyi, a beindítás, a működőké­pes szervezet létrehozása bizony meglehetősen egyszemélyi intézkedési feladatot jelent. Ami a kontrollingot illeti, általában az. lenne a normális, hogy a pénzügyi és a gazdálkodási szervekhez tele­pítsem, mondjuk a pénzügyi oldalra. Nem teszem. Egyértelműen azért nem, mert a mai Magyar Televí­zió) gazdálkodási szemléletére az jellemző, hogy ab­szolút megkettőzi a műsorkészítési és a gazdálko­dási szemléletet. Ha van új és nagyszerű feladat most a televízióiban, az a kettő összecsúsztatása. Te­hát, hogy az. egyes szerkesztőségvezetők napraké­szen lássák, a részükre átadott kerettel hol tartanak.

A műsor jóváhagyása pillanatában megjelenik a programszerkesztésénél a regisztráció, hogy elindult egy műsor gyártása, megjelenik egy keret, majd visszajelez, hogy hol tart a költésében és a gyártás­ban, és ha készen van, akkor az kvázi föl van ajánlva a programba sugárzásra. Az alapképlet - nagyon durván - ez. Ezt a két oldalt össze kell kötni. Hogy érthető legyen, miért nagy probléma ez? Ha én 52 he­tet veszek figyelembe, mondjuk 52 strukturális helyet kijelölök egy adott szerkesztőségnek, de közben be­jön egy olimpia például, akkor a kajak-kenu döntő szükségszerűen lefedi ezt a strukturális helyet. Jelen­leg ezt a pénzt senki nem veszi vissza ettől a szer­kesztőségtől. Tehát ezt a strukturális helyet én jelen­leg kétszer fizetem ki, mert egyszer már odaadtam a pénzt a szerkesztőségnek, egyszer meg odaadom most a sportosztálynak. Azért kell a gazdálkodást a műsorszerkesztéssel összekötni, hogy abban a pilla­natban, amikor már tudom, hogy ezt le fogja fedni, már veszem innen vissza a pénzt. Ezzel elkerülöm a műsorgyártási túltermelést. Jelenleg, miközben pénzhiánnyal küszködünk, műsorgyártási túltengés van. Ezen nem lehet kezdeni vitatkozni, ez nagyon nagy kérdés és föladat, hogy ezt úgy megszervezzük és úgy „beverklizzük" - bocsánat a szélért -, hogy tu­domásul vegye minden szerkesztő: gazdálkodnia kell. A szerkesztő a Magyar Televízióiban jelenleg nem gazdálkodik. Műsort gyárt, költ. Én úgy látom, hogy ott van a racionális helye. Tehát, ha végigmen­tem volna a pontokon, csak azt mondtam volna, hogy nem látok nagyon ellentmondást. Vadász János fölsorolta, hány pontban érez ellentmondást - én nem érzem ennyi helyen. Most is és a későbbiekben is, bármikor készen vagyok leülni az érdekvédelmi szervezetekkel ezeket a pontokat megvitatni.

 Matúz György: Szó esik a pályázatban az óij szék­házról, de nem lett ez bővebben kifejtve, kik hatá­rozták ezt el, el van-e határozva egyáltalán, van-e er­re beruházási finanszírozási terv, tehát hogy áll ez az ügy? A másik kérdés pedig az, hogy nagyon részle­tesen szól elnökjelölt úr a regionális televízióról. Megkérném, kicsit bővebben szíveskedjék kifejteni ezek fejlesztését.

 Peták István: Székház nincs. Beruházási és fi­nanszírozási terv: az MTV nagyon régóta tervezi, hogy ki kellene jönni a Szabadság tér 17. -ből, ami tőzsdepalotának épült annak idején, nem televízió­nak - már agyonfúrtuk, és egyesek szerint csak a madzagok tartják össze az épületet. Bárki bejön, látja, hogy a folyosóktól kezdve rettenetesen be van építve. Az érdekvédelmi szervezetek eltűrik, hogy abszolút egészségtelen,levegőtlen vágószo­bákban üljenek az emberek - elnézést, ezt vissza­vonom. Ezt nem az érdekvédelmi szervezeteknek mondom, mert az orvosnő is minden évben leírja, hogy ez tarthatatlan állapot. Pontosan tudom, akár­mennyire mondanák az érdekvédelmi szervezetek, jelenleg ez meghaladhatatlan. Minden szempont­ból, a munkakörülményeket, a korszerű technikát tekintve is elfogadhatatlan most a Szabadság tér 17. Alapkérdés, hogy korszerű technikát, egységes rendszerű, homogén technikát szerezzen be az MTV, mert biztosan sokan tudják, hogy múzeumba való technikával is dolgozunk és a legkorszerűbbel is - a technikai parkunk eléggé szedett-vedett. Ezt mindenféleképpen meg kellene haladni és egy korszerű technikát kellene beszerezni, ami már egy megíijult szerkesztőségi és kontrolling rendszerhez is kapcsolódik - hogy visszatérjek az előző vitánk­hoz. Nem biztos, hogy ezt a Szabadság tér 17.-ben egyáltalán érdemes elkezdeni és végiggondolni. Nagyvalószínűséggel új, korszerű épületben kelle­ne elkezdeni. Hogy ez egyáltalán mint gondolat, milyen komolysággal vetődhet fel, az többek között függ a Tv2 privatizálásától, illetve koncesszió­ba adásának kérdésétől, és függ attól, hogy az ÁPV Rt.-vei szembeni tartozásainkat átvállalja-e az ÁPV Rt., s ennek fejében megterheli-e az ingatlanokat, avagy nem. Ha ez bekövetkezik, illetve a Tv2-t na­gyon alacsony áron adják el - az első évben a 70% 40%-a illet meg bennünket, majd 4 év után 6 éven keresztül a további részletek -, abban az esetben kétséges, hogy olyan bevételre tesz szert az MTV, ami már elégséges ahhoz, hogy új székházról le­hessen gondolkodni, egyrészt ami az épületet, másrészt ami a megóijult technikai parkot illeti. Többek között azért tartom fontosnak - bocsánat, itt nem akarom presszionálni a tisztelt kuratóriumot -, hogy mielőbb alakuljon meg az. rt., hogy ez a fo­lyamat elkezdődjön, és többek között az olyan hú­zásokkal, mint a 2000-es határozat, le ne értékekkelőjön a Tv2. Számításaim szerint így ez kb. 4 milliárd forint lenne az első évben. Ha hozzáteszem a Sza­badság tér 17. árát és ennek az épületnek az érté­két - amelynek az. auditálási értékét nem ismerem a leltári értéke, azt gondolom, nem mérvadó é: nem kiindulási pont-, ez. a három lehetséges, hogy megteremti az alapját az új, korszerű székházba költözésnek. A másik meggondolást bizonyára is merik á kuratórium tagjai: esetleg a Bojtár utcai te lépet, amit - nagyon szeretném hangsúlyozni - eg\ pillanatig nem gondolok eladni vagy privatizálni az végig az MTV tulajdona lenne, tehát ez az agy­rém bennem föl sem merült. A maga gyártókapacitásával, személyzetével együtt természetesen benn tartandó, de nem biztos, hogy a jelenlegi formában. Egy biztos, a Bojtár utcával kapcsolatban pénzelszá­molási rendszert kell kialakítani, teljesen egyetértek a Hálák Laciék által leírtakkal, hogy ez egy ilyesfaj­ta megmérettetés legyen. Tehát effektív pénzben le­gyen a megmérettetés. Amennyiben az a megoldás születne, hogy netán a Bojtár utcát tekintsük gyár­tóbázisnak mind a közszolgálati, mind a kereske­delmi televízió részére és egy olyan székház épül­jön a Bojtár utcában, amit közösen építenénk föl, ez lehet, hogy valamit segítene és közelebb vinne a megoldáshoz. Egy biztos: nem lesz elegendő a jö­vendőbeli elnök ennek eldöntéséhez és mérlegelé­séhez, és fölhívnám a figyelmet megint csak arra, hogy végül is bármelyik ingatlan értékesítéséhez, eladásához a kuratórium engedélye szükségeltetik. Tehát ezt a leendő tévé elnök nem tudja elherdálni. Nagyon röviden a regionális televízióról: Pécset és Szegedet külön kezelném, ahol egy viszonylag nagy kapacitású stúdióegység működik - mind a két helyen. A tervezetemben, a pályázatomban leírt további egységeknél a szívszerelmem sem szerepel máskülönben a létszámban. Tehát a regionális tele­vízióik nem szerepelnek az 1400-as létszámban. Föl kell tételezni, hogy nem azért, mert ki akarom őket dobni az ablakon, hanem egyszerűen azért, mert meg vagyok győződve, hogy a leendő regionális stúdióik helyszínén létre kell hozni egy közalapít­ványt, amely létrehozza a maga közhasznú társasá­gát, és az MTV-nek ezektől a közhasznú társaságok­tól kell megrendelni a regionális műsorokat, progra­mokat. Biztosítva lenne egyrészt a helyi támogatás allokálása, másrészt a helyi média-„torták" felszele­telése - ez jelenleg nulla a bürokratikus pénzügyi rendjük következtében -, harmadrészt biztosítva lenne a helyi felügyelet, társadalmi felügyelet. Mert a közalapítványi kuratóriumok egyben a műsorok tartalmi feladatát is elláthatnák, és így kapcsolódná­nak az MTV programjába. Felsorolom a potenciáli­san lehetséges regionális központokat, általában vá­rospárokat sorolok föl, mert ez az ország úgy ala­kult, hogy nagyon nehéz kijelölni a Szolnok-Kecs­kemét versengő duóibőj azt, hogy most melyik a na­gyobbik és melyik az igazi régióicentrum. Egyéb­ként a kornádi adót most átállították, hogy a nagy­váradiak nézhessék a debreceni programot, hogy ez a fajta határon téili kommunikáció megteremtőd­hessen. A vajdaságiak esetében megtettük azt, hogy a csávolyi adó) a szegedi stúdió) programját sugároz­za, éppen azért, hogy a vajdasági magyarok egyér­telműen a szegedi programot nézhessék.

 Lányi András: Mi a véleménye, hogyan lehet a műsorgyártó kínálatát olcsóbbá tenni? Azzal, ha versenyeztetjük őket, vagy azzal, ha kitartunk az autarkia mellett?

Peták Lstván: Az autarkia mellett én egy pillanatig sem szeretnék kitartani. A törvény kizárja az autarkiát. Meghatározza, mennyi műsort kell kivinni, és ebben a pillanatban csak versenyeztetés lehet. De nem hiszek kizárólagosan a versenyeztetésben, na­gyon szeretném hangsúlyozni, mert pontosan tud­juk: nem biztos, hogy az a műsor jobb, amit olcsób­ban csinálnak. Nem hisszük, hogy csakis a pénzügyi érvek dönthetnek abban, ki gyártja a műsort. Abban hiszek, amit egy másik ponton írok, hogy a szerződések megkötésekor igenis be kell hajtani a pontos forgatókönyvet, igenis hiszek abban, hogy a limit­költségvetés elkészüljem, és abban is hiszek, hogy a műsor átvétele - kissé karikírozva - ne csak egy po­litikai cenzúra legyen, hanem tényleges tartalmi át­vétel, amelyben benne van a művészeti megvalósítás és a költségvetés számonkérése is, s annak kont­rollálása, hogy mindazt, amit a forgatókönyvben ígértek és amire pénzt kaptak, ráfordították-e a mű­sorra. És el kell érnünk azt, hogy a revizorok ne csak a belül készülő produkciókra terjeszthessék ki a mű­ködésüket, hanem - más országok gyakorlatának megfelelően - az MTV által finanszírozott és meg­rendelt produkciókra is.

 Lányi András: Nem gondolja, hogy a művészi és - mint a pályázatban írja - a morális minőségnek jogbiztosítéka a verseny, mint az önellátás? Mert most ugye erre vonult vissza. Azt mondta, hogy hát nem is az anyagiak miatt kell saját gyártásban tartani bizonyos műsortípusokat - jelesül az úgynevezett aktuális műsorokat -, hanem a morális és az. esztéti­kai színvonal, szakmai színvonal miatt - olvasom a pályázatában.

 Peták István: Én azért nem teszek különbséget, és „is-is". Itt most nem „visszavonulok". A pályázatom­ban az van, hogy a saját gyártást nem száműzöm tel­jesen a fikcióik területéről sem. A megosztásról be­szélek és egyfajta piaci helyzetben való) megmérette­tésről is. Tehát, hogy meglegyen az összehasonlítha­tóság.

 Lányi András: Milyen alapon beszélünk most ol­csóbbról és drágábbról ebben az összevetésben, amikor a belső gyártású műsoroknál, úgy tudom, nem piaci áron számítják fel a gyártási tényezőket, tehát ezek ugyan a gyártási költségek között nem je­lennek meg, de a televíziónak, amely fenntartja őket, pénzébe kerülnek. Honnan tudjuk, hogy most mi az olcsóbb és mi a drágább?

 

Peták István: Jelenleg sehonnan. A Bojtár utca esetében például létre kell hozni azt az önelszámoló egységet, ahol a megrendelő szerkesztőség ugyan­úgy elszámol a Bojtár utcával pénzben, mint ha más­tól rendelte volna meg a műsort. Akkor pedig már összehasonlítható.

 

 Lányi András: Tehát megadná azt a jogot a meg­rendelő szerkesztőségeknek, hogy adott esetben szabadon válasszák meg: a televízió által létrehozott egyszemélyes kft. szolgáltatását vegyék igénybe vagy más szolgáltatót?


Peták István: Ezt a jogot bizonyos határokig és bi­zonyos mértékig megadnám, s természetesen egy­részt például az érdekvédelmi szervezetek is erősen befolyásolnák, hogy mi legyen a mérték, másrészt a törvény előírja, harmadrészt pedig nagyon hangsú­lyoznám azt a motívumot, hogy a fikciós területeken lévő .szerkesztőségvezetőknek nem az a feladatuk, hogy produkciókat gyártassanak, hanem biztosítsa­nak megfelelő minőségű műsorokat egy strukturális helyre. Ezért nekik a meghatározott keretből kell gazdálkodniuk.

Lányi András: Ki ítéli azt meg és milyen alapon, hogy egy szerkesztőség eredményesen vagy ered­ménytelenül dolgozik, művészi, gazdasági teljesít­ménye - mint megrendelőnek - eredményes vagy eredménytelen volt? Az előbb azt mondta, hogy majd a kuratórium. Én ezt tisztelettel visszautasíta­nám. Ez egy folyamatos értékelő munkát jelent, ami­re mi nem vállalkozhatunk.

Peták István: Természetesen nem ez lett volna a válaszom most, hanem ez a végső pont lett volna, most is az lesz. Az egyik a szerkesztőség felelőssége. Az, hogy mit rendel meg, először is az ő felelőssége. Második: a fikcióxs területek fé)lött lévő főnök felelős­sége, és harmadrészt az. én felelősségem. Nagyon fontos, hogy nincs beépítve négy-öt fokozat, hanem csak három fokozat, illetve nem említettem az általá­nos alelnökéit, ez a négy fokozat, bocsánat, és itt jön azért mégiscsak ötödiknek a kuratórium. Ezt a fele­lősséget a kuratórium nem veheti le a válláról. A ku­ratóriumnak valószínűleg nem feladata az egyes mű­sorok megítélése, viszont feladata mondjuk az MTV művészeti munkájának megítélése és mérlegelése, ennek természetesen mennyiségi, minőségi muta­tóival együtt.


Orbán István: Döntő többségben a kérdezők mindig véleményt mondtak, mielőtt kérdést tettek fel. Én ez alól kivétel voltam a három kérdésemmel. Azt szerettem volna mondani, hogy a napirendnek ezt a pontját elnök úr tegye fö)l szavazásra, indítvá­nyoztam volna, hogy zárjuk le. Egy megjegyzés: el­nökjelölt úr a vártnál sokkalta nagyobb felkészült­ségről tett bizonyságot, és számomra külön öröm, hogy a jogban, a szabályozóikban nagyon nagy jár­tasságot mutatott.

 

 Görbicz Tamás: Megismerhettük az ön filozófiáit, elképzeléseit, hadd kérdezzek rá villámgyorsan a prioritásokra. Mi lesz az. ön első három intézkedése abban az esetben, ha megválasztják elnöknek? Nem arra gondolok, hogy „ez a kép ki, az a szekrény be", hanem ezek közül a dolgok közül, amelyeket felvázolt, mit tart a három legfontosabbnak? Létszámle­építések, struktúra... Ez most egy fikció) természete­sen, tudom, hogy nehéz rá válaszolni.

 Peták István: Igen, kétségtelenül azt nyilatkoztam egy helyen, hogy először is. ha megválasztanak, egy korsó sört kérek, és hosszan elgondolkodom, mi lesz az első intézkedésem. Azt hiszem, ami most a lehető legsürgősebb - nem tudom, intézkedésnek számít-e —, a televízió) munkatársaiban óriási a vára­kozás, nagy a bizonytalanság, lesz-e döntés vagy nem? Mindenki félti az egzisztenciáját. A „hogyan to­vább"? Azt hiszem, először is meg kellene nyugtatni a közvéleményt, hogy ez. a kicsit idegbajos állapot múljon el. Mert hisz ami még most következik, ami előttünk áll - teljesen mindegy, hogy én elnök le­szek-e vagy nem -, nagyon kemény megpróbáltatás lesz az MTV munkatársai számára. Mindegy, hogy lesz-e vezető, avagy nem. Ami a legelső dolgot illeti, ezt nem véletlenül hangsúlyozom, a kuratóriummal együtt az MTV vagyoni helyzetét meg kell próbálni megfogni, és legalább azt elérni, hogy a romlás meg­álljon. A második, amit mindenféleképpen el kell in­dítani, az a személyzeti munkával kapcsolatos. Vala­hol azt nyilatkoztam, hogy - nem ezzel a durva szó­val mondtam - nem hentes és mészárosnak akarok ideszegődni, és nem a létszámleépítést tekintem fel­adatnak. Egy új televízió felépítését, az ennek meg­felelő létszámgazdálkodás megteremtését, aminek kétségtelenül - elismerem - várhatóan az lesz az eredménye, hogy ez szűkebb, karcsúsítottabb televí­zió lesz. Valószínűleg nem tudnak annyian élni a Magyar Televízióból, mint amennyien most, mert hangsúlyoznám, nem 30 milliárd forint áll majd ren­delkezésünkre, hanem 15 milliárd, és ez. nagyon ke­mény konzekvenciákkal jár. Azután minimum két hónap kellene szerintem arra, hogy az rt.-vé alakulást elő lehessen készíteni a kuratóriummal együtt. Ennyi idő mindenféleképpen szükségeltetik ahhoz, hogy mindazon kidolgozatlan kérdéseket, amelyek­re önök ma joggal rákérdeztek, legyen idő az rt.-vé alakuláskor kinevezendő vezetőkkel együtt kidol­gozni, azt a bizonyos munkatársi pályáztatást elindí­tani, amelynek - szerintem - minimum három hónap után el lehet kezdeni realizálni az eredményeit. ^ Vadász János: Csupán annyit szeretnék csende­sen megjegyezni, hogy az általam feltett kérdések je­lentős hányadára nem kaptam választ. Számomra nem megfelelő válasz, hogy majd akkor beszélünk róla, amikor már a döntések lezajlottak, tekintettel arra, hogy itt a felvetett kérdések mind-mind mun­kavállalókat, műsorkészítést, pénzt, struktúrát érintőek voltak.

 

Hosszú Gábor: Egyetlen kérdést akartam föltenni, ha nem járul hozzá a kuratórium, akkor nem kell rá válaszolni. Az elmúlt néhány év médiaháborúi során nagyon sok embert tisztán politikai okokból háttérbe szorítottak, mondjuk, hogy mind a két oldalon, nem akarom élezni. A televízió tervezi-e valamilyen erköl­csi megkövetését azoknak az embereknek, akiket bár­melyik oldalon, tisztán politikai okok miatt, háttérbe szorítottak? Ezzel lezárva a médiaháborút.

 Peták István: Nem hiszem, hogy az új elnöknek tiszte lenne ez a politikai megkövetés, miután nem a televízió követte el mint intézmény, és főleg nem az új elnök. A kuratóriumi elnökségi meghallgatáson természetesen elmondtam, hogy egyetlen embert sem, semmilyen okból nem vagyok hajlandó) centralizálni. Nem vagyok hajlandó politikai okból  sem el­bocsátani, sem foglalkoztatni. Tehát nyitott vagyok, és ebből a szempontbéil műveket lehet eltiltani, kell letiltani a képernyőről, de nem hiszem, hogy embert.

 Kovács András: Megköszönjük a válaszaidat. Biz­tosíthatlak arról - azt hiszem, mindnyájunk nevében -, hogy amennyiben a kuratórium tagjai kétharmada úgy dé>nt, téged választ elnöknek, akkor a támogatást, amiről beszéltél, megadjuk, beleértve természe­tesen engem is - mint olvastad az újságban, a 7:1-ből én vagyok az egy -, hiszen a demokratikus játéksza­bályok elemi követelménye, hogy amikor egy dön­tés létrejön, akkor az intézmény érdekében olyanok is, akik esetleg nem szavaznak meg, a támogatást megadják. Ezzel szeretnék elbúcsúzni. Folytatjuk a napirendet - a szavazásig, mert akkor fejeződik be a napirend, amikor szavaztunk.

 Peták István: Köszönöm, elnök úr! Engedtessék meg még egy mondat. Természetesen tudom, hogy a vitákban, ahol valaknak és a jelöltekről vitat­koznak, egy nyílt, őszinte vitában nem csak dicsérő szavak hangzanak el. Azt gondolom, aki részt vesz egy ilyen demokratikus megmérettetésben, ponto­san tudja, hogy ez abszolút szükségszerű és termé­szetes dolog. Amennyiben a megválasztásom meg­történik, úgy gondolom, föl sem merülne bennem a gondolat, hogy föltételezzem, a kuratóriumtól nem kapom meg a támogatást.

 Rományi Béla: Elnök úr, javaslatom lenne. A szü­net előtt azért a közjegyző urat, aki órák óta vár, be kellene mutatni...

Kovács András: Persze, ezután következik - mi­után elment a jelölt - egy eszmecsere, mindenki ki­fejtheti a véleményét. Azt javasolnám, tartsunk egy rövid szünetet.

 

(Szünet)

 

Kovács András: Folytatjuk a napirend tárgyalását. Az volna a kérdés, kinek van hozzászólása, ki akar­ja befolyásolni a többi szavazóit. Ez délelőtt lényegé­ben megtörtént, de ha valaki hozzá akar szólni, te­gye meg, és utána történik a szavazás. Gondolom, a szavazócédulák elkészültek, itt van a közjegyző, szavazófülke - a legtitkosabb -, úgyhogy le lehet bonyolítani.

 

Kiss Dénes: Egyetlen mondatom van. Egész dél­előtt nem szóltam semmit, aztán talán nem túl sokat beszéltem délután sem. De magamnak fölírtam egy mondatot, amely így hangzik, amit leszűrtem ma: A sok tökéletlen a tökéletest tökéletesen eltakarja.

 Vadász János: Elég furcsa helyzetben voltam a kérdezz-felelek során, hiszen érzékeltem, hogy tu­lajdonképpen nincsen mód arra, hogy azt a sok kér­dést, amit föltettünk korábban, az általam képviselt szervezetekkel folytatott vita során, itt közvetítsem, hiszen így is túl sokat voltam kénytelen szerepelni, ami biztosan nem tesz jót akkor, ha az ember befo­lyásolni akarja mások véleményét. Ennek ellenére tisztelettel kérek még egy kevés türelmet a kurató­rium tisztelt tagjaitól. Azt kell mondanom ugyanis, hogy azokat a kérdéseket, amelyeket viszont sike­rült feltennem, sajnos a jelölt kolléga nem válaszolta meg. Nagyon szimpatikus volt, valóban belülről szólt, úgy, ahogyan arra számítani lehetett. Tehát azokkal a belső információkkal voltak telítettek a je­lölt gondolatai, amelyeket magától értetődően egy-egy szervezetben élő munkavállalónak meg kell je­lenítenie, de talán éppen ebből fakadóan, sajnos, bi­zony jó néhány kérdés és fontos kérdés nem kapott normális válaszokat. Amikor olyan kérdésre hallot­tam felemás választ, amely például arra vonatkozott, hogy egy polgári, közszolgálati televíziós érdekérvényesítést ellentétpárba lehet-e állítani egy művészi alkotóműhely elképzelésével, nem volt válasz, mi­szerint nem lehet ellentétpárba állítani. Pedig ez egyszerű kérdés volt, viszont nagyon fontos kérdés. Többször és többen fölhoztuk azt, hogy például a népdal, a cigányzene preferálása egy ilyen pályázat­ban bizony nem igazán szimpatikus, hárman vetet­tük fel ezt, egyszer sem nyert még csak említést sem a válaszokban ez a felvetés. Voltak kérdések, amiket nem lehetett feltennem. Például Hírgyár létrehozását javasolja a pályázat, esetleg a rádióval együttműköd­ve, viszont nem tudom, hogy akkor az MTI-t minek tekinti, miközben a költségvetési poziciók olyanok, amilyenek. A második csatorna műsorpolitikai el­képzelésére vonatkozó  gondolatmenete nem kerül­hetett kérdés, illetve kritika tárgya alá, holott ebben a gondolatmenetben egyrészt azt mondja, a második csatorna az ismétlésekre rendezkedjen be, majd nyolc sorral lejjebb, ugyanazon az oldalon közli, hogy gyakran kell élő, egyenes adást megvalósítani a második csatornán. Na most. vagy az egyik mel­lett, vagy a másik mellett teszi le a voksot, de csak és kizárólag ezt a két dolgot behozni a második csator­na koncepcionális elgondolásába, bizony kevés. Saj­nálom, hogy nem kaptunk választ, pedig a  kérdést, hogy mit ért szakmacsoporti kollektív szer­ződés alatt, mert egy egységes televíziós kollektív szerződéshez képest a szakmacsoporti kollektív szerződéssorozat az. „oszd meg és uralkodj" legkiválóbb fegyvere lehet. Amiképpen a programfőszer­kesztő, illetve program-főszerkesztőség szervezeti struktúrán belüli - mindannyian látjuk a táblát - kü­lönállására és egyéb struktúrákkal vakó kapcsolatnél­küliségére is csupán azt a választ kaptuk, hogy igen, ez egy egyszemélyi döntési rendszerre berendezke­dő elnöki pályázat, amire Lányi Andrásnak volt né­hány kontrapunkt kérdése, amelyekre ugyancsak nem igazán kaptunk jé) válaszokat. 2200 munkahely megszüntetését veszi tervbe különböző módokon ez a pályázat, miközben egyrészt nyilvánvaló), hogy nem lehetséges 5,5 milliárd forintot, de még csak en­nek megközelítő összegét sem a végkielégítések szá­mára biztosíttatni a költségvetésből, s az is kiderült, hogy ez a struktúra egyáltalán nem stabil. Tehát az utolsó) mondatai a jelölt orrnak ugye azok voltak, hogy a legfontosabb: megnyugtatni a televízióxs dol­gozóikat. Egy ilyen pályázattal, pláne egy olyan hely­zettel, amely teljes egészében függőben tartja az adott létszámmozgás, a létszám durva, kemény, radi­kális csökkentésével kapcsolatos intézkedések anyagi háttereit, nemhogy nem képes megnyugtatni em­bereket, hanem épp ellenkezőleg, tovább szítja a fe­szültséget, hiszen senki, semmilyen módon nem tud­ja megtalálni a maga helyét ebben a rendszerben, a leendő helyét sem. Amikor Lányi András a pályázati rendszerekre vonatkozó kérdéseit tette föl, akkor egyéni pályázati ügyekkel kapcsolatos válaszokat kaptunk, holott a mi követelményrendszerünk is ép­pen a változtatás követelményrendszere, beleértve a szükséges létszámcsökkentést is, mert mi is tudjuk, hogy nem lehetséges ezzel a létszámmal tovább mű­ködni. Miközben tehát ez egy változtatás követel­ményrendszere, aközben elmaradt azon kérdések megválaszolása, amelyek például a létszámmozgás­sal, a műsorok, a strukturálisan fontos műsorszerkesztési pontok pályáztatásával, tehát nem az egy személy, hanem a műsorszerkezetek pályáztatásával kapcsolatos kérdéskört jelentették volna. Tudom, ezekkel a gondolatokkal egy nemleges gondolatme­netet, negatív gondolatmenetet fejtettem ki, nyilván­való, hogy a magam részéről egyetértek azzal a gon­dolattal, amivel délelőtt a vitát nyitotta a kuratórium elnöke, nevezetesen, hogy nem vagyunk döntés­kényszerben. Azt gondolom, nagyon nagy szükség lenne arra, hogy minél előbb döntésre jussunk, de nagyon nagy szükség lenne arra, hogy olyan döntés­re jussunk, amely nem mindenáron jön létre, hanem az adott lehetőségek között a legjobb. Mindenkép­pen el kellene kerülni a politikai típusú döntéshoza­talt, mert az rengeteg kárt okozott már eddig is. A magam részéről - szakmai és munkavállalói érdekek általam képviselhető gondolatmenete és a feltett kér­dések s kapott válaszok alapján - a jelölt támogatását nem tudom biztosítani. Tehát az én szavazatom ez oknál fogva nemleges szavazat lesz.


Hárshegyi János: Nem szeretném minősíteni ezt a meghallgatást, nem szeretném a szavazatomat előre elárulni, nem szeretném befolyásolni a kuratóriu­mot, mert sportszerűtlennek ítélném. Egyetlen dol­got szeretnék minősítésként kifejezni, az elnökség tagjai felé a mélységes tiszteletemet. Ha ez volt a leg­jobb pályázat, amelyet elénk tudtak terjeszteni, ak­kor a többinek már az olvasásáért is tisztelet jár. A kérdésem viszont, ami miatt a szót kértem, az a kö­vetkező: a további menetrendet, a technikai menetrendet - nem a szavazásit, mert azt nyilván majd a közjegyző elmondja - szeretném az elnök úrtól megkérdezni. Igenlő vagy nemleges válasz után ne­künk mikor lesz legközelebb feladatunk?

 Kovács András: Nyilvánvalóan megállapodnánk. Igenlő szavazás esetén összehívjuk az újságírókat, gondoltuk, hogy frissen tájékoztassunk - ők a másik épületben várnak. Tehát akkor van egy sajtókonferencia. Amennyiben megválasztjuk Peták Istvánt, én úgy látom - az itteni felszólalások alapján -, hogy ezt a beszélgetést feltétlenül folytatni, tulajdonkép­pen vitává alakítani kell. Amennyiben nemleges a válasz, a sajtó akkor is megkapja az információt, ak­kor viszont az elnökségnek van dolga, tovább kell üléseznie, és el kell döntenie, kiír-e új pályázatot vagy nem, ezzel a tevékenységét tovább folytatja, míg a parlament föl nem menti, de ezzel tulajdon­képpen a kéri az Országgyűlést, hogy mentse fel a megbízatása alól.

 Rományi Béla: Úgy gondolom, főleg Vadász Já­nos részéről olyan jellegű kérdések hangzottak el, amelyek egyrészt túlterjeszkednek egy pályázat fel­tételein, másrészt nem gondolja senki, hogy bárki ebben az országban, a legnagyobb személyiség is, ezekre a kérdésekre itt és most - akár egy pályázat keretében, akár nyilvános meghallgatásban - min­denre, mindenkinek kielégítő választ tud adni. Lehe­tetlenség. Itt egy folyamatnak kell elindulni - bárki az elnök és bárki kerül megválasztásra -, részben a kuratóriummal, részben a televízión belül a kiválasz­tandó vezető munkatársakkal, a társadalmi szerve­zetekkel, egy folyamat részeként fognak ezekre a kérdésekre megszületni a válaszok. Ha van egy har­madik forduló, ahol megkerestük azt a „nagy" sze­mélyiséget, akinek semmi köze a televíziódhoz, tes­sék végiggondolni, hogy ezekre a kérdésekre hogy adott volna választ? Hát sehogy! Akkor mit mondott volna a kuratórium, ki alkalmas tévéelnöknek? Egy szakszervezeti kérdésre szeretnék választ adni, mi­után tizennyolc évig voltam az MTV szakszervezeti vezetője. Szeretnék válaszolni erre a szakmai kollek­tív szerződésre, szakmacsoportokra. Tudom, hogy egy kollektív szerződés, ami szakmacsoportok igé­nyeit külön rögzíti, a televízióin belül hosszú évek, évtizedek éita követelése a különböző szakmacso­portoknak. Hogy ne egy generál kollektív szerződés rögzítse ezeket, hanem a közös kollektív szerződés mellékleteként, függelékeként, az operatőrökre, a rendezőkre, a szerkesztőkre, a műszakiakra vonatkozóan. Ezeket kidolgozták a különböző helyi szak­szervezeti érdekvédelmi csoportok. Tehát ezek nem olyan jellegű dolgok, amelyek az „oszd meg és ural­kodj" kérdését vetik föl, hanem egy valós, szakmai érdekvédelem megjelenítői. Ezen el lehetne vitat­kozni Vadász Jánossal mint régi szakszervezeti veze­tővel. Én azt gondolom, kellő információt kapott a kuratórium arra, hogy a döntését meghozhassa.

 Kocsis L. Mihály: Nagy érdeklődéssel hallgattam Vadász János igen lényegbevágó kérdéseit. Egyetlen apróságra szeretném fölhívni a kuratórium figyelmét: most nem szakszervezeti bizalmit kerestünk, hanem televízióelnököt. Úgy érzem, János kérdései más megközelítésűek voltak. Elismerem, hogy ezek mind rendkívül fontosak egy szervezet, egy munkahely életében, de abban a koncepcióban és abban az összefüggésben, amiben most mi itt próbáltunk meg­ismerni egy potenciális televízóelnökjelöltet, ezek talán mégsem a legfontosabb szempontok.

 Török József: Úgy érzem, Vadász Jánosnak olyan súlya lehet itt a véleménye elmondásával, hogy akkor az ellenvéleménynek is érdemes lenne hangot adni. Úgy gondolom először is, hogy az a törvényi előírás, hogy a társadalmi civil szervezeteket képviselő kurá­torok egy személy alkalmasságáról vagy alkalmatlan­ságáról szavaznak, majdhogynem programozza a he­lyi szakmai érdek-képviseleti szervezet képviselőinek nemleges szavazatát, ha a leendő vezető olyan szituácóba kerül, hogy nyilvánvalóan körülbelül ezer em­bertől lényeg szerint is és nem csak formailag kell megválni. Nem tudok elképzelni olyan szakszerveze­ti vagy érdekvédelmi vezetőt, aki, ha egy ember kö­zül választhat, ilyenkor nyugodt lelkiismerettel igent tudna mondani. Ha öt közül választhatott volna, ak­kor lenne összehasonlítási alapja, hogy azokat a kényszerítő, egyszerűen a kormány, a költségvetés, a Pénzügyminisztérium, a parlament által nem odaítél­hető anyagi eszközök hiányában teendő kényszerin­tézkedéseket öt jelölt közül ki oldja meg a leghumá­nusabb módon, abban az esetben el tudok képzelni egy érdek-képviseleti vezetőt, hogy igennel szavaz. Tehát megértem Vadász kollégám „nemleges" szava­zatát, és úgy gondolom, viszont mi akkor szavazhat­nánk „nem"-mel, ha az ő követelményeivel így most felelőtlenül „igent" mondott volna számos követel­ményére a jelölt, mert akkor az elnökünknek az az előzetes kifogása bizonyosodott volna be ennek a meghallgatásnak a során, hogy mint a televízióiban dolgozó és a meglévő adottságok által kötött ember nem fog tudni szabadon tevékenykedni. Elhangzott három-négy olyan vélemény, hogy nem vagyunk döntéskényszerben. Én ezt nagyon relatívnak érez­tem. Sokan mondták el azt, miért vagyunk mégis er­kölcsi döntéskényszerben, mivel jár az, ha továbbra is, legalább fél éven keresztül törvényen kívüli állapot uralkodik a televízió vezetésében. Azt kellett most megvizsgálnunk, hogy ez a személyiség, akit a kura­tórium elnöksége javaslatként előterjesztett, alkal­mas-e a televízió elnöki tisztének betöltésére. Én an­nak ellenére alkalmasnak tartom, hogy nem volt mód és idő arra, hogy a tudománnyal és oktatással kapcso­latos kérdéseket vele megvitathassuk, ennélfogva ne­kem nem adhatott kielégítő választ. Mégis, a többi vá­lasz alapján, a személyiség alapján, a pályázat általá­nos alapelvei alapján úgy gondolom, ő alkalmas sze­mélyiség ennek a tisztségnek a betöltésére.

 

Bácsy Ernő: Egyébként az egész embert az ars poeticából is meg lehet ismerni, és nem tartom he­lyesnek, hogy itt kijelentjük, hogy „mellette", „elle­ne", a szavazás titkossága etikai szempontból így megkérdőjeleződik.


Gyúrok János: Azt hiszem, és elnézést kérek min­denkitől, hogy ilyen didaktikus vagyok, legyünk szívesek ezt a törvény elolvasni még egyszer, és egy csőmé) mást, amit az általunk választott parlament meghozni szándékozik, legyünk szívesek mindenfé­le érdekes dologról tudomást venni, akkor kettő pillanat alatt át lehet látni, hogy borzasztó nagy lépés­hátrányban vagyunk, ha komolyan gondoljuk, hogy televíziózás lesz Magyarországon. Nem csak a reklámszerződésekről van szó. Képzeljék el, ha ez az egész dolog „megcsúszik", akármennyivel, két hó­nappal, hárommal, öttel, egy évvel, valami választá­sok vagy ilyesmik lesznek Magyarországon nemso­kára, akkor ennek a veszélye még sokkal nagyobb. De nem ez a leglényegesebb pont, azt gondolom, az elsődleges problémát a pénzügyi gondok jelentik. Ha elég ügyesek leszünk - mondom magunknak, társadalmi kurátorféléknek -, akkor talán a jövőben egy picit jobban tudjuk befolyásolni majd az elnök­séget, remélem. Remélem, hogy akkor, ha lesz még egyszer ilyen választásféle, az elnökség belemegy abba a kompromisszumba, a saját elhatározása okán, hogy esetleg előzőleg megnézzük - minden jogi következmény nélkül - a másik négy pályázatot is, és akkor nem teszünk fel didaktikus, tudálékos - magamról beszélek persze - és talán nem ideülő kérdéseket, hanem valamilyen méidon orientálni tudjuk az elnökséget. Nem a törvény ellenében, mondom még egyszer, a törvényt módosítani kell. Lehetünk mi is többek között azok, akik javaslatot teszünk valamilyen informális csatornákon keresz­tül, hogy a törvényt módosítsuk. Megint csak vissza­utalva a törvényre: valóban különleges pozícióiba helyezi az elnököt, és majdnem teljhatalommal látja el. De megint csak a mi felkészültségünkön, ügyes­ségünkön, lobbyérdekek érvényesítésén múlhat az, hogy ez a televízió) milyen legyen. Nem feltétlenül visszahívni minden „második nap" az elnököt, ezt ő valószínűleg jól tudja és bizonyára remeg ettől, de egy csomó problémával, egy csomó dologgal meg tudjuk fogni - azt gondolom -, ha ezt komolyan gondoljuk.

 Földes Ernő: Vadász kolléga arra célzott, hogy csak a felső szintű vezetők vannak pályáztatva. A 65-66. oldalon a pályáztatással foglalkozik a benyújtott anyag, és itt a középvezetők és a munkatársak kivá­lasztása szintén pályázati úton történik. Tehát a pá­lyázati feltételek kiírásánál már a megpályáztatott vezetők is közreműködnek a pályázati feltételek megfogalmazásában. Ez bizonyos mértékig azt je­lenti, hogy mindenki, a munkatársakig bezárólag, pályázati úton meg lesz méretve. Tehát, kérem szé­pen, helyt kell állni. A szakmai tudás, a pályázatra adott válaszok, illetve koncepciók munkatársi szin­tig megmérettetnek, kritika tárgyává lesznek téve, van garancia arra, hogy a pályáztatás útján a munka­társakig bezárólag ez a megmérettetés megtörténjen. Mert elmúltak azok az idők, amikor bizonyos más szempontok szerint lehetett egész komoly pozíció­kat betölteni. Ideje, hogy a rátermettség, a szakmai képesség, az emberi magatartás, a morális tartás igenis követelmény legyen a jövőben.

 Orbán István: Csak a felelősség jogi oldalával szeretnék foglalkozni. A Szervezeti és Működési Szabályzat kontúrjaiban elkészült, számos javaslat van. Amikor a tisztelt kuratórium érdemben dönt, minden egyébről, amit a törvény, illetőleg a 18-as or­szággyűlési határozat nem tartalmaz és amiről rendelkezhetünk, garanciális elemekként bele kell ven­ni, így tetten érhető a probléma. A visszahíváson kívül kártérítési, fegyelmi stb. felelősség is beépíthető. Tehát maximálisan kézben van a leendő elnök, bárki is legyen az. Együttműködést kívánt Peták István az elnökséggel, a kuratóriummal. Az elnökség abban a jogkörben, amelyet a törvény és az idézett or­szággyűlési határozat, valamint a Szervezeti és Mű­ködési Szabályzat függelékei részére biztosítanak, majd az elnökség munkafolyamata során, napi tevé­kenységben, elméleti filozófiájában, működési kon­cepciójában igenis pozitív irányban befolyásolható. Peták István pályázata - én úgy ítélem meg - az el­nökség által kiírt feltételeknek így azért nem felelt meg, mert sokkal többet írt, tehát az elnökség kiírt pályázata nem tartalmazhatja azokat a kérdéseket koncepcionálisan, jogelméletileg, jogfilozófiailag, szakmailag, mint amelyekről mi korábban beszél­tünk. Ő többet nyújtott ennek ellenére a pályázatá­ban, és több mint száz kérdésre felelt. A jogot, a ren­delkezéseket nagyon jól megismerte. Itt nemcsak mint szakembert ismertem meg, hanem embert, nagyfokú humanizmusát. Nyilván majd a munkatár­saival szemben a kollektív szerződés és a tó)bbi rendelkezések odafigyelésével tetten érhető és felelős­ségre vonható).

 Grezsa Ferenc: Három órán keresztül valóban több tucat, talán száznál is több kérdés hangzott el. Ha most végiggondoljuk magukat a kérdéseket és tudjuk azt, hogy a kérdésekben tulajdonképpen el­várások fogalmazódnak meg, akkor azt lehet mon­dani, egymással szembenálló elvárások is megfogal­mazódtak a kérdésekben. Ez óhatatlan, természetes. Mindenki a saját szemszögéből, a saját háttere, civil szervezete háttere alapján fogalmazta meg a kérdé­seit és az elvárásait. Minden ilyen, egymással is ütkö­ző elvárásnak, azt hiszem, tényleg lehetetlen eleget tenni. Ezzel kapcsolatban egy kulcsmondatot hallot­tam a válaszok közül, az az volt, hogy a monoszkóp­nak is közszolgálatinak kell lennie. Ez látszólag nem mond semmit, de azt gondolom, hogy valóiban erről van szó): barmiról szól a műsor, bármilyen színvilág­ban jelenik meg, bármilyen időtartományban, az egyik esetében közszolgálati tartalmat hordoz, és esetleg ugyanolyan eszközöket használva nem hor­doz közszolgálati tartalmakat. A másik dolog, amit szeretnék elmondani, hogy az értékelési folyamat valószínűleg a kuratórium minden tagjában egy cso­mó) kérdőjelet, esetleg egy csomó ellenérzést indu­kál, és azt gondolom, ez is természetes mó>don ala­kult így, és nem kis mértékben talán azért, mert a törvény olyan, amilyen. Nem volt szerintem sem ki­elégítő az az eljárásmód, ahogy az egész procedúra lefolyt, de ezekért az ellenérzésekért nem az egész testület, nem annak elnöksége, nem személy szerint a kurátorok tehetők felelőssé. A törvény előírta ezt az eljárási rendet, és van, aki szimpatizál egy ilyen eljárásrenddel, van, aki nem. Ezzel kapcsolatban azt szeretném hangsúlyozni, hogy a döntés, amit ki-ki magában a legjobb lelkiismerete szerint meghoz, ab­ban ne egy adott törvény előírási procedúráival kap­csolatos ellenérzés tükröződjön. Próbáljuk meg ezt a két dolgot különválasztani egymástól. Itt már fölme­rült kérdésként az, mi lehetne a kuratórium soron következő feladata. Az gondolom, valamikor kora ősszel ez mindenképp fontos feladat lehetne, hogy ennyi munkatapasztalat birtokában együtt nézzük meg, hogy ez a törvény, akár ezt az eljárásmenetet is illetően, hogyan finomítható tovább. De semmi­képpen sem egy esetleg nem optimális szabályo­zásnak szóló ellenérzés motiválja a döntést, hanem tényleg mindaz, amit hallottak és amit a pályázat­ban olvastak.

Tellér Gyula: Bácsy Ernő felszólalásához, szeret­nék csatlakozni, egy kicsit tovább gondolva azt, amit ő mondott. Ha jól jegyeztem fel, arra hivatkozott, mégsem úgy csinálja, ahogy szeretnénk, valamilyen módon még időben tudjuk befolyásolni. Befolyásol­ni tudjuk akkor, ha megfelelő információik vannak a kezünkben. Sajnos az a probléma, hogy egy nagyon fontos kérdésben az elnökség eddig, az SZMSZ tárgyalása során keményen ellenállt, méghozzá ab­ban, hogy a tévé működésével kapcsolatos lényeges információik kérését kezdeményezheti-e nem elnökségi tag. Holott, ha ebben a kérdésben az elnökség kvázi engedne - elnézést a szóért -, azt mondaná, igen. bármelyik nem elnökségi tag kezdeményezhet, akkor eleve a hangulat, nem is a hangulat, ha­nem egész egyszerűen a lehetőségeink lennének mások. Az. a kérdés fogalmazódott meg bennem, hogy olyankor lehet egy ilyen bizonytalan helyzet­ben, megosztott kuratórium esetén egy elnökjelölt­nek bizalmat szavazni, ha a megfelelő garanciát megkapjuk mi, nem elnökségi tagok is, akik végül is ugyanúgy személy szerint felelősek vagyunk a tévé működéséért, mint az elnökségi tagok. Mindig hoz­zánk szokták tenni, melyik szervezetet képviseljük, mintha mi csak onnan lennénk - mi alanyi jogon va­gyunk felelősek. így van. Itt tulajdonképpen az elnökségi tagoktól várnék most készséget arra, hogy azt mondják, rendben van, csináltunk egy politikai kompromisszumot, úgy látjuk, ez  nagyon jó dolog, nektek is van valami igazatok. Én továbbra is azt mondom, hogy azért Magyarországon van egy-két okos ember még, de ha nem úgy fog dolgozni, ahogy ez a kuratórium szeretné, akkor mindig meg­van a lehetőség arra, hogy nagyon gyorsan és még időben megkapjuk a szükséges információikat. Te­hát ebben a kérdésben engedjen az elnökség, és most vállaljon rá kötelezettséget.

Kovács András: Ehhez szeretnék hozzászólni, ez tudniillik nem az elnökség kérdése, ez. a kuratórium kérdése. Tehát az ügyrendet, az SZMSZ-t érinti.

Hosszú Gábor: Bocsánat, nem mindegy, hogy az elnöikség hogyan foglal állást.

Kovács András: Szó volt arról, hogy kompro­misszum, hallottuk a folyamatot, ahogyan ez kiala­kult, különféle meggondolások alapján jött létre. Amikor egy kormányt alakítanak - most ha úgy tet­szik, egy miniszterelnököt választunk -, akkor itt a következő dolgok hiányoznak - azok számára mon­danám el, akik Peták Istvánt jelölték. Amit Vadász János feszegetett, ez a program. Tehát, hogy mi az. a program, aminek az alapján mi megválasztjuk. Vall­juk be őszintén, ezt a programot igazában nem tet­tük mérlegre. Ez a meghallgatás alapjában véve sajtókonferencia jellegű volt. Nem lehet azt mondani szerintem, hogy ez a kuratórium ezt a programot fo­gadja el, mert hiszen ez egy pályázat. Maga a jelölt mondta el, hogy bizonyos dolgokat kifelejtett, például a határon túliakat. Érthető egyébként, én nem a rovására mondom, nem valószínű, hogy ezt szándékosan tette, ez fantasztikusan széles terület. Mindenki elmondta a maga megjegyzését, de még kétszáz kérdést lehetett volna föltenni. Nekem vala­hogy hiányzik ez a „kormányprogram". Az a prog­ram, amit mi számon tudunk kérni. Állandóan szó van arról, hogy mi az elnök programját számon kér­jük. Mit kérünk számon? - kérdem. Mert mondhatja valaki, hogy ezután, ha mi megválasztjuk, akkor az elnök összeállít egy programot, azt megvitatjuk, csi­szoljuk, kiegészítjük, hangsúlyokat áthelyezünk és akkor az az a program, amit elfogadunk. De akkor már egy megválasztott elnök, aki, hogy úgy mond­jam, birtokon belül van. Ezt olyan kérdésnek tartom, ami legalábbis megfontolandó. A másik, hogy sze­retném, ha itt nem lebegnének adatok. Bácsy Ernő, te mondtad ugye, hogy öt hónapig meg fél évig nem lesz elnök. Amennyiben mi most nem választunk, akkor holnap kiírunk egy új pályázatot, szeptember 6-án jár le, még be kell adni. Lehetséges, hogy ugyan­ez lesz a vége. Én most csak elvileg mondom, hogy nem stimmel ez a fél év. Ezt elég sokat mérlegeltük és megvizsgáltuk. Most csak az adatok miatt mond­tam. Anna pedzette ugye az anyagi kérdéseket meg a programot. Meg kell mondjam a programmal kap­csolatban, nagyon naiv elképzelés az - elnézést -, hogy mi most, tegyük fel, megválasztjuk Peták Istvánt elnöknek, két hónap múlva hivatalba lép, és akkor leül és csinálja a programot. Nyilvánvalóinak tartom, hogy ezek a váltások általában nem úgy mennek, hogy jön valaki - most akár az általam el­képzelt vagy az adott kínálatbéil megválasztott elnök - és akkor hirtelen minden megváltozik. A dolgok általában nem így mennek, pláne egy ilyen televí­ziós program: itt egy csomó program meg van véve, helyek el vannak adva, ott van a raktárban egy cso­mó film. Természetes, hogy a jövő év első felének programját már szinkronizálják, feliratozzák. Ezek elég hosszú átfutású dolgok. Tehát nem olyan kor­látlan a hatalma ennek az elnöknek. Kicsit olyan ez, mint egy hajó, mint tudják, a hajó féktávolsága nem öt-tíz méter, mint egy autóé, hanem két kilométer. Hiába látja, hogy jön szembe egy másik hajó... A magam részéről, mondom, az idő sürgetésének problémáját nem látom. Bevallom őszintén, nem lát­tam, hogy itt mennyi tisztázatlan dolog van. Azzal egyetértek, hogy Vadász János kérdéseire nyilván­valóan nem kellett precíz választ adni, irreális lett volna. Azt mindenesetre lehet konstatálni, hogy van­nak véleményeltérések, amik majdnem természete­sek, a tanács és a jelölt elképzelése között. Úgy lá­tom, vannak olyan kérdések, amiket magunk sem látunk. Hát mindig erről beszéltünk, hogy ez. az el­nök számon kérhető - mi kérhető számon?

 Orbán István: A pályázat, a meghallgatás, a vála­szok, az összegezés egy adott, konkrét esetre vonat­kozik: egy szavazás előkészítésének az előzménye. Semmi köze a szakmai, költségvetési, személyzeti, gazdasági stb. programhoz. Amikor adott személyt elnökké választ a tisztelt kuratórium, utána ő olyan programot hoz ide, amit a kuratórium elutasíthat, el­fogadhat. Az elnökség azt mondja, hiszen 7: l-es arány van, megteheti, odafigyel a munkára - ha Pe­ták István lesz az elnök, ha most megválasztjuk -, időben jelez, kezdeményezi a kuratóriumi ülés összehívását, a törvény adta jogot pedig az elnök­ség, illetőleg a kuratórium gyakorolja. Tehát ez egy fair dolog.

 Szente Péter: Ha történetesen sikerülne találni egy televízióin kívüli személyiséget, mert végeredmény­ben most erről beszélünk, hogy a televízióin belüli emberekkel valami baj van esetleg, akkor hol van az a televízióin kívüli személyiség, aki ennél jobb szak­mai pályázatot tud beadni, vagy olyan szakmai pá­lyázatot, ami utána számon kérhető? Milyen alapon képes valaki, aki nem televíziós... Rendben van, elfogadom, amit Hosszú Gábor mondott az. előbb, ter­mészetesen lehet egy kontrollszisztémát fölállítani egy könyvvizsgálói céggel. De nem fog tudni az MTV-re vonatkozó koncepciót kidolgozni, és senki, aki nem ért a tévézéshez, nem fog tudni az MTV jö­vőjét illető olyan koncepcióit kidolgozni, ami eléggé szakmai ahhoz, hogy akár egy ilyen ülésen számon kérhető, akár pedig később, az esetleg négyéves munkája alatt tőle számon kérhető. Ez nekem egy­szerűen abszurdumnak tűnik. A hat párt részéről - mert mindegyik párt, legyünk őszinték, valamilyen fokon érdeklődik aziránt, hogy ki lesz a tévéelnök - egész biztosan buzdítottak embereket, hogy jelent­kezzenek. Ha pedig arról van szó, hogy igen, de hát nem jelentkezni kell, hanem nekünk valakit meghí­vásos módon... Hát a törvény nem teszi lehetővé, hogy fölajánljuk neki. Azt teszi lehetővé, hogy mi is buzdítsuk, hogy jelentkezzen. Be kell adnia egy pályázatot. Annak a pályázatnak szakmailag értékelhe­tőnek kell lennie. Nagy problémáink vannak ezzel az egésszel. Húszéves BBC-tapasztalat után nem ér­zem azt, amit itt az egyik kollégánk mondott: ez annyira rossz pályázat, hogy sajnálni kell, hogy ennél rosszabbakat el kellett olvasni. Én tényleg nem ezzel az érzéssel olvastam ezt a pályázatot. Volt két-három nagyon jó pályázat, és most vitatható, hogy melyik volt a legjobb ezek közül. Úgy érzem, Peták István pályázata jó volt. Nem érzem, hogy szakmai­lag szégyenteljes lenne. Találunk-e valakit, aki egy­részt ennél jobb pályázatot ad be, másrészt nyolc kurátor közül hat meg tud állapodni benne, ne fe­lejtsük el, bebizonyosodott az elmúlt időben, nem könnyű dolog ezt megvalósítani, ez egy nagyon ne­héz dolog. Fönnáll a veszély, hogy újból egy vagy több fordulón keresztül nem jutunk megegyezésre, és én nagyon érzem az idő nyomását, a döntéskényszert. Mert hiába igaz, hogy szeptember közepéig ezt az rt.-t nem lehet megalakítani, hát amint láttuk a Peták úrral való beszélgetésben, ez nem úgy van, hogy az elnököt megválasztják szeptember 15-én és ő készen, azonnal beindul. Egy folyamatot kell vé­gigcsinálnia neki is, amihez a következő hat hétre vagy két hónapra - ami különben a rádió, a Duna Tv elnökének, a megválasztott elnöknek rendelkezésé­re állt - óriási szüksége van, hogy előre megszervez­zen dolgokat. Részben azért, mert nem látom, hogy ennél jobb lesz, részben érezve azt az időnyomást, amit, azt hiszem, sokunk érez itt, a magam részéről javasolnám Peták István megválasztását.

 Kovács András: Elnézést, az előbb akartam korri­gálni, ugyan Knoll István elmondta, azt hiszem, hogy Ferinek: a nyolcmilliárdos „rablás"-sal elvetetted a sulykot, és még kiszámítottad, hogy 600 milliót lehet megtakarítani havonta, mindjárt - a Petáktól - az el­ső két hónapban 1,2 milliárdot tudnánk nyerni, és akkor már ki lehetne fizetni az egyik adósságot.

 Grezsa Ferenc: Nem ezt mondtam, elnézést, szót kell kérnem. Nem akartam az időt rabolni azzal, hogy Knoll Pista bátyámnak válaszolok, nem azt mondtam ugyanis, amit ő. Nagyon megfontoltam, amit most is állítok - és állítja szakértők népes csapata, akik eze­ket a kérdéseket vizsgálták -, körülbelül ilyen mérté­kűre lehet tenni, becsülni azt az összeget, amelynek az ellentételezése kérdéses. Lehet, hogy minden egyes fillér után bizonyíthat/) a teljesítés - ezt is el­mondtam -, lehet, hogy egyetlen fillér után sem. Kétségkívül ez egy olyan összeg, aminek külső gyártás­ban megy el a zöme, és legalábbis kérdéses, hogy minden egyes tétel le van-e fedve teljesítménnyel. Is­merünk olyan számlákat, amikor fodrászat címén 1,2 millió - ha jól emlékszem - a fodrászszámla egy vi­szonylag rövidebb műsor kapcsán. Tehát nagyon óvakodtam attól, hogy tényszerűen állítsam, de igen­is ennek a kérdésnek a felvetése megalapozott, ez meggyőződésem, és hangsúlyozom, hogy ez nem pusztán magánvélemény, hanem nagyon sok vizsgá­lat - az Állami Számvevőszék jelentésétől kezdve le­hetne citálni a különböző vizsgálatokat - summája az, hogy a gazdálkodás nagyon is megkérdőjelezhető. Egyetlen dolgot szeretnék még a programmal kap­csolatban mondani, hogy van-e a jelöltnek programja vagy nem. Amikor tudván tudjuk, hogy van egy kft, amely hetente nem tudom én hány órát lefed műsor­ral, a kft.-től megrendeli az MTV az adott műsor gyár­tását, kiutalja a nem kevés összeget ennek a kft.-nek a műsorgyártásra, és a kft. a televízió eszközeit díj­mentesen használva gyártja le azt a műsort. Ezt pon­tosan tudjuk. Ha egy jelölt az mondja nekünk, hogy a teljes gyártási folyamatot forintelszámolási alapra akarja helyezni, szemben a mai gyakorlattal - kérde­zem, hogy ez nem program-e? Amikor azt mondja egy jelölt - egyébként ezek a legtöbb pályázatban benne vannak, de hát azért ez programelem -, hogy versenyeztetni akarja a műsorhelyeket, és tudjuk, hogy teljesen ellenőrizhetetlen módon döntenek mű­sorhelyekről - bizony megint azt kell mondanom, erősen megalapozott gyanúnk van. Ez még mindig nem faktum, de igenis, a gyanú megalapozott, hogy adott esetben, aki műsorhely betöltéséről dönt, érde­kelt abban a külső cégben valamilyen formában, amely megkapja a műsorhelyet. Ezzel szemben vala­ki azt mondja, hogy nyilvánosan kell versenyeztetni a műsorhelyeket. Azt gondolom, ez nagyon komoly program, főleg a mai helyzetet tekintve. Ha valaki az egész regionális televíziózással kapcsolatban elkép­zelést mond, ami azt jelenti, hogy a ma fuldokló, ugye több tucat vagy közel száz helyi stúdió alkalmat kap arra, hogy az országos adást át tudja venni, és kis ab­lakok nyílnak ezen a frekvencián s a helyi és az orszá­gos és a regionális műsorok egy rendszerbe össze tudnak állni. És mondjuk, aki a szegedi városi televí­ziót nézi, egyben országos programot is néz. Azt gon­dolom, ez programelképzelés. Ha valaki azt mondja, hogy anyanyelvi követelményeknek kell minden képernyőszereplőnek megfelelni és látja az ember nap mint nap, hogy helytelenül beszélő emberek árasztották el a Magyar Televíziót - azt gondolom, ez. programelképzelés. Ehhez képest - és itt csatlakoz­nék Szenté Péterhez és más fölvetésekhez -, ha most jön itt valaki kívülről, honnan kellene egyáltalán tud­nia, mi az, hogy belső gyártás? Ezeket a fogalmakat én és több más kurátortársam - és gondolom, a szé­les körben is sokan vannak így - ebben a folyamat­ban tanultuk meg egyáltalán. Hát akkor neki milyen kérdéseket tudunk föltenni azon túl, hogy valami ál­talános tartalmi dolgokra várhatunk választ? Szóval úgy érzem, van program, ezek mindenképp programelemek, különösen a jelen helyzettel való össze­vetésben, és azt gondolom, jó lenne, ha minél előbb megvalósulnának.

 

Knoll István: Kicsit meg vagyok döbbenve. Az el­nökség tagjai sorban úgy beszélnek, mintha a televí­ziónak jelenleg nem lenne vezetője, hanem csak portása. Egész egyszerűen nem értem. Vagy pedig, ha erról az elnökség tagjai vagy mások tudnak, akkor rendkívül súlyos felelősség terheli őket hónapok é)ta, fél év vagy egy év é)ta, hogy ilyen nyilvánvalói dolgok vannak. A másik, amit szeretnék mondani, a reklámcégek. Nem tudom, mikor kell nekik szer­ződni. De hova fog elmenni a reklámcégek sora? El fog menni a Schöller, a Knorr az albán tévéhez? Dehogyis! Meg fogja várni azt a két-három hónap késést, mert tudja, hogy ez a tévé „az a tévé". Nem fogja máshová elrakni a pénzét! Nagyon jó lenne, ha az elnökség tagjai és mások nem az egyes kuratóriu­mi tagok véleményét minősítenék. Tiszteljük, hogy ő így mondja, én így mondom - hol az a szabály, hogy ki az, aki okosabbat vagy rangosabbat mond, mint a másik? Erről jó lenne végre leszokni. A jövő­ben jő lenne megszabni, ki hányszor szólhat hozzá, mert elnézést, van olyan érzésem, hogy valakiknek nagyon tetszik a saját hangjuk, és ugyanazt elmond­ják ötször. Elnök úr elmondta már a múltkor: nem ilyen pályázatot kellett volna kiírni. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy egy belső okos embernek a tudá­sával kell valakinek a tévéelnökséget megpályázni. Arra kérnék mindenkit, hogy meg nem alapozott ígéretekkel ne próbálja a szavazást befolyásolni. Konkrétan megmondom, mire gondolok, és választ kérek erre. Az hangzott el, hogy az elnök most, ha megválasztjuk X. elnököt, ő majd a terveit megcsi­nálja és a kuratórium elé hozza, és azt nekünk jóvá lehet hagyni vagy el lehet dobni. Én ilyenről nem tu­dok. Elnézést, a törvényben tudtommal ilyen nincs! Nagyon furcsának tartom, hogy a szavazás előtti pil­lanatokban egyesek a saját véleményükkel kicsit fur­csa - most nem akarom azt mondani, hogy csúsz­tatás vagy egyéb - módon próbálják befolyásolni a szavazást. Úgy tudom, hogy az elnök ezek után alapjaiban azt csinál, amit akar, és nagyon szűk ke­retek között, esetleg félévente vagy időnként tudjuk azt mondani, hogy „ejnye!".

 

 

Hárshegyi János: Ügyrendi javaslatom lenne: ké­rem, hogy a mai ülés teljes, szó szerinti jegyzőkömyve készüljön el. Egyrészt még mindig nincs ügyren­dünk, tehát nyilván nem tudtuk rögzíteni, hogy ez a jövőben miként fog történni, és gyakorlatilag, amíg nincs ügyrendünk, addig azt is javasolnám, hogy ; magnószalagok, amelyek elkészülnek, örök életűen maradjanak.

 Csanády Lili: Elkészültek az eddigi szó szerintiéi is, rendelkezésre állnak, és a szalagokat páncélszekrényben őrzöm.

 Földes Ernő: A médiatörvény azt mondja a kúratórium és az elnökség működéséről az 51. § (4) bt kezdésében: az összes tag kétharmadának szavazatával hozható döntés az elnök visszahívásáról. A összes kuratóriumi tag több mint fele tehet javaslatot az elnök visszahívására. A közgyűlés hatáskört 66. § d): A részvénytársaság elnöke visszahívására kezdeményezése. Tehát, ha az elnök nem tiszteli meg a kuratóriumot azzal, hogy a munkatervét ide hozza, avagy negligálja a kuratóriumot, össze fogunk állni és javasolni fogjuk az elnök visszahívását. Ha ehhez megkapjuk a támogatottságot, az elnököt visszahívjuk. Tehát ez nem csak az elnökség hatásköre, az elnökség is tehet ilyen javaslatot a kuratórium felé, de ha a kuratórium összes tagjának a fel ezt javasolja, ez ellen nincs apelláta.

 Kovács András: Knoll István nem erről beszélt, azt gondolom, hanem arról - szerintem igaza van - hogy e a kuratórium, se az elnökség - szerintem az elnököt nem irányíthatja, ellenőrizheti olyan részletesen, ahogy itt fölmerült. Erről volt sző.

 Vadász János : Idáig fegyelmezetten hallgattam annak ellenére, hogy nyolcan név szerint kritizálták az álláspontot, amit képviseltem, nem kértem szót. Most a végén csak három mondat erejéig kérem mégis a figyelmet. Az első mondat: Grezsa Ferencnek és akik a pályázattal kapcsolatosan nyilatkoztak nem a pályázó mondja azt, hogy a műsorhelyeket pályázat útján kellene betölteni, hanem az. a követelényrendszer, amelyet mi fogalmaztunk meg. A pályázó ezzel szemben azt mondja, hogy személy szerinti pályázatokat kellene kiírni, és hogy ki bírálja majd ezeket a személy szerinti pályázatokat, az erre vonatkozó kérdésre nem adott választ. Amiképpen nem adott választ ezzel összefüggésben az összeférhetetlenségi kérdésekre. Tehát a korrupciót gerjeszt problémákra nem adott választ. Ezek pedig súlyos kérdések voltak. Második mondat: Természetesen: egy munkavállalói érdekképviseleti gondolatmenetet lehet bírálni, szükséges is, ennek soha nem voltam gátolója de jó lenne megnézni, hogy milyen követelményrendszer fogalmazódik meg ebben a 11. pontban, mert ez éppen hogy nem behatárol, hanem nyit. Ezekre a kérdésekre lehetett volna olyan válaszokat is adni, amelyek valós válaszok, és olyanok amelyekből a televíziónak egyfajta megújulási prog­ramja kerekedik ki. A harmadik mondat: Tényleg szükséges lenne egymás véleményének tiszteletben tartása, és nem személyi, hanem tárgyszerű bírálatok megfogalmazása a későbbiekben, amiképpen ezt tette Tellér Gyula, Grezsa Ferenc és többen mások is, de volt, akiknél személyi élt éreztem. Azt gondolom, ez mindannyiunkhoz méltatlan.

 Kovács András: Köszönöm szépen. Akkor, azt hi­szem, szavazást rendelünk el. Kérjük a szavazólapo­kat, és az ügyvéd úr tájékoztatást ad, hogy mit kell tenni.

 Dr. Komáromi Zoltán (közjegyző): Elkészítettük a szavazócédulákat. A szavazás, ahogy megbeszél­tük, úgy történne, hogy a jelölt, Peták István neve van föltüntetve. Aki rá szavaz, annak más dolga nin­csen, mint ezt az egy cédulát összehajtja négyrét, és a jelenlétemben bedobja a szemben levő szobában az urnába. Aki ellene szavaz, az a nevet áthúzza. Te­hát ebből adódik - a szavazás jellegéből is -, hogy tartókodásnak helye nincs. Ha valaki áthúzza, ak­kor ellene szavazott, ha semmi jelet nem tesz a pa­pírra, akkor az a Peták István mellett leadott szava­zatnak minősül.

 Kovács András: Nem volna jó, ha bekarikáznánk?

 r. Komáromi Zoltán: Nem kell. Valakinek kicsit soványabb a karikája, esetleg nehogy vonalnak lehessen tekinteni, tehát így teljesen egyértelmű. Egy kérésem lenne - ez nagyon fontos, elnézést, hogy ilyennel traktálom önöket -, mivel mindnyájan föl vannak tüntetve, az a kérésem, hogy ne menjenek el, tíz percen belül hozom az eredeti okiratot, amit min­denkinek alá kell írni. Tehát maximum tíz percig tart az egész. Az aláíráshoz mindenki készítse ki, legyen olyan kedves, a személyazonossági igazolványát, amit megnézek és abban a pillanatban visszaadom. Ha személyi nincs, akkor útlevél is jó, amivel igazolni tudják magukat. Kiosztom a szavazólapokat.

 (Szavazócédulák kiosztása, szavazás)

 Dr. Komáromi Zoltán (megszámlálta a szavazó­cédulákat): Tíz percen belül elkészítem a jegyző­könyvet, utána mindenki aláírja. Kérem, várják meg.”

 

Jegyzőkönyv vége

 

 

A szavazat számlását követően Kovács András sajtótájékoztatót tartott ezen bejelentette, hogy:

 

Rendkívül alapos, minden részletre kiterjedő, hosszú vita és személyes beszélgetés  után döntött a kuratórium jelen lévő 26 tagja arról, hogy Peták Istvánt választja a leendő MTV Rt. elökének, A szavazati arány 18:8 volt. „

  

Peták Istvánt, 1996. október 2-án beiktatták be az MTV Rt. elnöki tisztségébe. A két alelnök – az SZDSZ által támogatott – Sárközy Erika, illetve Horváth Lóránt lett.  Az új elnök átvette a televízió vagyonát a kuratóriumtól.

Czike László[2] aki 1997. március 8-án pályázatot nyújtott be az MTV Rt. Humánpolitikai Igazgatóságához, az ellenőrzési főosztályvezetői  munkakör betöltésére. A kiírt pályázatot nem nyerte el, de Peták nagyra értékelte a pályázatában leírtakat, ezért 1997. június 1-től teljes munkaidőben alkalmazta ellenőrzi főosztályvezető –helyettesként. Később Peták elnöki főtanácsadónak nevezte ki.  Czinke 2006 -ban a Gold  Book Kft. kiadásában megjelentette  „A pokol legalsóbb bugyra” című visszaemlékező könyvét. A következőkben idézek  Czike  által leírtakból, valók:  

„Peták  1996-ban a harmadik szavazás eredményeként  nyerte meg a Magyar Televízió  Rt. elnöki tisztségére első ízben kiírt nyílt pályázatot –  miután az első két szavazás (forduló) Koltay Gábor főrendező, elsöprő sikerét ígérte. Úgy nyert, hogy harmadszorra az SZDSZ két elnökségi tagja (Wesswly, Szente) „keresztbe szavazott”, őreá.  (…)  Peták István tévéelnök  egyáltalán nem rejtette véka alá nagyszabású terveit. Meghirdette  azt is, hogy új szervezeti és működési , szabályzat megalkotása, szerződéskötések rendjének kidolgozása kapcsán átalakítja, korszerűsíti a társaság működési folyamatait, újraszabályozza és normázza a műsorkészítés , a gyártás és műsorprogramozás,  az üzleti terv  - készítés a gazdálkodás  és az információs rendszer – „technológiáját” , és külföldi – elsősorban  bajor – mintára felépíti a jövő eurokompatibilis  magyar közszolgálati televízióját.(…) ”

Czike megítélése szerint az alapításkor több törvénytelenség történt, ami nagyban negatívan befolyásolta az induló Rt. lehetőségeit:

 „ Egyfelől törvénytelen  volt a jogelőd MTV ( mint költségvetési szerv)  adósságait felvenni az MTV Rt. (mint induló részvénytársaság) nyitó mérlegébe, azokat az állami költségvetésn(ek alapítás előtt ki kellett volna egyenlítenie (pl. az Antenna Hungária Rt.-nek  esedékes tarozást is.)    Másfelöl törvénytelen volt     az adósságállomány összegével is csökkenteni az 1997. évi költségvetési támogatást.  Az MTV Rt. így olyan pénzügyi „handikeppel”  indult amelynek ledolgozása a törvénnyel is korlátozott reklám  bevételeiből eleve nem volt lehetséges”.

„A Médiatörvény 75§. S. (1) bekezdése szerint: „Az állam a központi költségvetés „Országgyűlés” fejezetében  a részvénytársaságokat  - a közalapítványok útján – műsorterjesztési költségeiknek megfelelő   támogatásban részesíti”.  Ezt a törvényi előírást a Magyar Állam  már az MTV Rt. alapítása után, az 1997. évi költségvetési törvénnyel megszegte amikor is az MTV Rt. Antenna Hungária  Rt.-vel  szembeni  sugárzási – díj hátralékát csak csökkentett összegben egyenlítette ki;  de azzal is,  hogy  az MTV Rt. 1997. évi sugárzási-díj – kiadásait szintén csak csökkentett összegben fedezte. További  törvénysértést jelent az üzembetartási díjból  az MTV Rt.-nek  sugárzási díjtérítés céljára állami  támogatásként nyújtott hányad mértékének 1998. évi újabb csökkentse is.  Ez nem csak  törvényellenes, hanem  alkotmányellenes is , mert az állandóan csökkenő büdzséhez mérten folyamatosan alulfinanszírozott közszolgálati televízió működésnek egésze kiszolgáltatott helyzetben van a hatalmon lévő kormánnyal szemben.” 

Czike szerint : „ (…) Peták nézeteiből, elképzeléseiből, ígéreteiből másféléves elnöksége alatt semmit sem sikerült megvalósítania. Nem hagyták, - ő pedig egy ponton túl már nem is erőltette. Mindazonáltal a televízióról, annak közszolgálatiságról felállított teóriái, részben fantazmagóriái – effektív vezetői praxisa során és után – rengeteget fejlődtek, és Peták István  dícséretére legyen mondva, hogy tételesen felülvizsgálta , továbbá szükség szerint  folyamatosan ki is igazította kristályosodó nézeteit, amelyeket amolyan vitairatként hiánytalanul megküldött nekem. Öröm volt vele vitatkozni. A barátaink ugyan különbözők – ám az ellenségeink rendre majdnem ugyan azok voltak (…)”  

Peták éveken át hangoztatta, hogy a regionális televíziózásra alapozva a német modellre alapoza szeretne országos csatornát kiépíteni.   „A re­gionális stúdiók fejlesztési koncepciója" – címmel 1993-ban írt is egy ilyen „dolgozatot”. A regionális stúdiók ezt fontos előrelépésként értékelték aztán ebből elnöksége alatt szinte semmi nem lett.

 

1996-ban megszületik az első Média-törvény, majd elindulnak a magyarországi kereskedelmi televíziók, a Magyar Televízó pedig átalakul MTV Rt- vé, majd elnököt választanak. Az első elnök Peták István lett, aki korábban nagy pártfogója volt regionális televíziózásnak. Nézzük meg mit is írt az MTV Pécsi és Szegedi Stúdióinak jubileumi “Húszévesek” című emlékkönyvében.  

 

Az európai példák azt bizonyítják, hogy konkrét, mindenre megoldást nyújtó receptek nincsenek. A legáltalánosabb tanulság: mindenki a számára legjobban megfelelő televíziót igyekezett megteremteni, tehát mindenütt egyedi, nemzetre szabott televízió, televíziózás van. Az Egyesült Államokban is. Nekünk is egyedi szabású, ránk passzoló, a mi céljainkat, érdekeinket szolgáló, a mi közérzetünket jó irányba befolyásoló televíziókat kell létrehozni. Ki a „mi"? A polgárok, a törvényhozók, a televíziót - televíziókat finanszírozó köz, a nemzet. Mert ez a közös nevező azért mindenütt kitapintható: a nemzeti televíziók Európában mindenütt nemzeti televíziók - föl se merül más elnevezés, titulus - a nemzet értékeit, érdekeit szolgáló televíziók. A közösség hozza létre, a közösséget kell szolgálnia, s a közösség ellenőrzi működését és ítélkezik felette. A közösség építését, politikai, gazdasági, kulturális, erkölcsi, közérzeti gyarapodását kell szolgálnia. Ezt - a televízió - meghatározott funkciók ellátásával tudja teljesíteni, úgymint például: az informálással, tájékoztatással, oktatással, szórakoztatással vagy speciális társadalmi rétegcsoport - igények kielégítésével. (…)  

(…) A regionális stúdióknak ma már az a feladatuk, felelősségük, hogy egy adott, régióról egy adott régiónak csináljanak elsősorban és mindenek előtt műsort.

Feladataik még:

-          hogy régiójukat kapcsolják be az országos, a nagy-térségi kommunikációba.

-          hogy a területükön élő nemzetiségieknek, kisebbségeknek kitüntetten biztosítsanak fórumot, s ezáltal is segítsék elő e kultúra bekapcsolását az országos kulturális kommunikációba.

-          hogy különösen, mindazon esetekben, mikor a régiókban élő nemzetiségek anyaországa határos a régióval, segítsék elő e nemzetiségek közvetlen kapcsolattartását anyanemzetükkel.

-          hogy Budapest vízfej ellensúlyozására, a vidéki regionális stúdiók segítsék elő a nyilvánosság esély­egyenlőségét mind politikai, mind gazdasági, mind kulturális, stb. értelemben.

-          hogy elősegítsék a közszolgálati funkciók teljességének maradéktalan megvalósítását. Minél kisebb közösség birtokolja az adott televízió felügyeletét, annál személyesebben megélt és megélhető a köztelevízió polgárhoz kötöttsége, függősége. 

 

E feladatok jelenleg nem jelennek meg tisztán, egyértelműen, az elvárható színvonalon a Magyar Televízió programjában, bár az elmúlt években jelentős és jó irányú elmozdulás történt. Európában, nálunk gazdagabb országokban a kereskedelmi televíziók is nyitnak műsorstruktúrájukban ablakot a regionális programok részére.

„Európa a régiók Európája", halljuk, meg azt is, hogy „A televíziózás a regionalizmus felé halad". Mi mintha vacillálnánk, hogy meghalljuk-e az európai hívó szót, bár tagjai vagyunk mind az Alpok-Adria Közösség televíziós szekciójának, mind pedig az Európai Regionális Televíziók Szövetségének, azaz a Circom Regionálénak. Ez a szervezet az elmúlt években Romániában, Jászvárosban tartotta közgyűlését. Itt született az úgynevezett Jasi nyilatkozat, mely pontokba szedve is felmutatja a regionalizmus és közszolgálatiság szoros kapcsolódásának európai értelmezését. (…)”

 

A körzeti stúdiók bizakodtak, hogy olyan elnök került a vezeti székbe, az előbbi nyilatkozta alapján, korábbi elképzeléseit fogja megvalósítani a ZDF – ARD modelek alapján.  Sajnos a valóságban Peták már nem is fogalkozott ezzel a kérdéssel komolyan, mondták később a reginális stúdióvezetők, nagy csalódás érte őket.

 

Nézzük, hogy a 90’-es évek közepén mi volt Peták István véleménye 1977-ben Bernáth Lászlónak adott “ A régióké a jövő” interjújában. (forrás: MTV 1957-1977 szerk.: Schmidt Péter).

 

“- Igaz, de az egyenlőre majdnem láthatatlan MTV2 sorsa e beszélgetésünk idején  még nem dőlt el. Vannak - mint magam is - akik úgy gondolják, hogy ez lehetne a vidéki Magyarország csatornája, valahogy úgy, mint a német ARD. S ehhez valójában már startra készen állnak az MTV vidéki stúdióin kívül a helyi adók is.

 

- Régóta meg vagyok győződve arról, hogy az MTV2-n a régiók csatornája működtetni. Nem is feltétlenül a nálunk hagyományosan nagy szerepet megyék, hanem a régiók, esetleg a határokon túl is átnyúló régiók közös csatornáját kell kialakítani. Ez ráadásul igazán európai igény, európai gondolat. A lokalitás megjelenése, behozatala a közszolgálatba a jövőben felértékelődik, mint ahogy tékelődött már a világ sok táján. Valójában arról van itt szó, hogy az adott térség kultúrájába kell ágyazódni a nemzeti, közszolgálati programoknak.   S hogy az ország jövőjét is csak úgy tudom elképzelni, hogy rendkívüli módon megnövekszik a régiók szerepe a gazdasági, társadalmi életben, ez lehet a fejlődés útja közszolgálati televíziózás számára is. Ezért dolgozom most is, ez az igazi válasz a 40. évforduló táján kor kihívásaira, hogy jó egészségben és megőrzött értékekkel köszönthessük tíz év múlva a magyar televíziózásnak félévszázados évfordulóját.”

 

Dr. Tabajdi Csaba államtitkár a „Húszévesek” című jubileumi kiadványban így beszélt erről a kérdésről 1976-ban :

 

„ (…) A Magyar Televízió regionális adásai - köztük a Szegedi Stúdió - ennek az értékrendnek az érvé­nyesítésében rendkívül jelentős szerepet töltenek be.

Vidék Magyarországon is rengeteg a panasz, ám ezek a panaszok, illetve a megoldásukra irányuló javaslataik gyakorlatia­sabban életszerűbbek, mint ahogy az a budapesti médiában megjelenik. Ezzel nem a fővárost kívánom kárhoztatni, pusztán azt szeretném érzékeltetni, hogy a vidéki ember szemlélete, gyakorlatiassága, konkrétsága és tárgyiassága kevéssé jelenik meg bizonyos médiumokban - tisztelet Magyarországról jövök vagy az  Ablak, hogy csupán néhány 1 műsort említsek a Magyar Televízió műsoraiból. Éppen ezért a magyar demokrácia szem­pontjából tartom nagyon fontos­nak, hogy a Magyar Televízióban és a Magyar Rádióban a jövőben még inkább erősödjenek a regionális adások, mind a körzeti stúdiók, mind pedig a városi vagy egy-egy kisebb térségnek szóló televízió- és rádiósugárzások.

- Sajnos a megszületett mé­diatörvény nem biztosítja igazá­ból ezeknek a stúdióknak a jövőjét. Bár előírja, a regionális műsorszórási kötelezettséget, ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy meg is maradnak a regionális stúdiók.

- Igen a médiatörvény e tekintetben igencsak sikerületlen, jóllehet többen nem kis erő­feszítéseket tettünk annak érdekében, hogy a törvény ne így szülessen meg. Még a média­törvény elfogadása előtti időszak­ban jártam a Szegedi Körzeti Stúdióban, ahol Bán János úrral és a tévéstúdió vezetőivel beszél­tünk arról, hogy törvényi garan­ciákra lenne szükség. Bár e biztosítékok hiányoznak, nem hiszem, hogy politikai és szakmai szempontból bárki vállalkozni merne e vidéki műhelyek elsor­vasztására vagy visszafejlesz­tésére. Ugyanakkor úgy gon­dolom, tovább kell küzdeni azért hogy a médiatörvény módosítása során olyan garanciák kerüljenek a paragrafusokba, amelyek sza­vatolják a vidéki körzeti stúdiók, a regionális adások megmaradását

 

- Elsősorban anyagi ellehetetle­nülés fenyeget. Elképzelhető, hogy ezek a stúdiók éppen emiatt szűnnének meg a jövőben?

 

-   Véleményem szerint nemzet­közi összehasonlításban is igen a kivételnek,  mint amilyen a nagy költségvetést biztosít a magyar állam a média - és most elsősorban a rádió és televízió műsorokra gondolok - számára. Azt hiszem, arányosabban kell elosztani a Budapest és a vidék közötti kapcsolatrendszerben, ami persze nem lesz egykönnyű, hiszen a Magyar Televízió átala­kítása, és a TV2 magánosítása során nagyon komoly érdek­harcra lehet számítani. A politikai belátáson túl egyetlen reményt látok, ez pedig személyi jellegű: Peták István úr, a Magyar Televízió elnöke vélhetőleg nem fogja elfelejteni, hogy honnan jött, és milyen kapcsolata volt a regi­onális stúdiók munkatársaival. (…) „  ( A könyv nem jelöli az interjú készítőjének nevét).

 

Dr. Vastagh Pál igazságügy-miniszter véleménye a kérdésről 1976-ban, a „Húszévesek” című jubileumi kiadványban: (…) 

-   „Ön szerint tehát az országos és a helyi városi televízió között szükség van az úgynevezett regionális stúdiókra is?

-   Természetesen, hiszen az információk és a kapcsolatok nem szűkíthetők le. Szeged meghatározó szerepe a dél-alföldi térségben évszázadok óta történelmi tény, a város kulturális és gazdasági értelemben is kiterjedt vonzáskörzettel rendelkezik. Az emberek ezt felismerve érkeztek hajdanán Szegedre diákként és egyetemistaként. Ha később esetleg el is hagyták a várost, a személyes kötődés megmaradt.  Számomra úgy tűnik, hogy az elmúlt időszakban erőteljesen felgyorsult Szeged
térségének fejlődése. Ez az évszázadvégi  társadalmi- gazdasági folyamatnak olyan jellemzője, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A különböző régiók fejlődése európai tendencia is.

- A médiatörvény végrehajtása ha vontatottan is, de folyik, a Magyar Televízió átalakult részvénytársasággá. Ilyen keretek között hogyan tudja elképzelni a regionális stúdiók jövőjét?

- Mindenképpen garantálni kell a fennmaradásukat. Ha a médiatörvény előkészítése során voltak is olyan időszakok, ame­lyekben veszélybe került működé­sük, szerencsére ezek már elmúl­tak. A jelenben és a jövőben is az újságíróknak valamint a tele­víziózásban érdekelt más szemé­lyeknek arra kell törekedniük, hogy a regionális stúdiók be tudják tölteni a rájuk háruló szerepet. „ (Riporter: Kiss Gábor).

-  

 

Láttuk a politikusok mit mondtak, de igazán tenni semmit nem tettek,  kimondhatjuk, hogy a jubileumi nyilatkozatokon kívül a politikát a regionális televíziók sorsa nem igazán  érdekelte. 1997-ben a vidéki stúdiók végérvényesen észrevették, hogy fogynak a műsorok, műsorlehetőségek a számukra. 1977-1978-ban, már  kényszervállalkozóvá kellett „száműzni” kitűnő belsős munkatársakat. Ekkor a vezetők még úgy gondolták, az így “megtakarított” járulélok és bérek segíthetnek a stúdió túléléséért vívott harcban.

 

Idézet a regionális  adásokban dolgozó kollégámtól, aki, nem rejtették véka alá interjúink során ez irányú csalódottságokat. (Az interjúk  al -  oldalamon a teljes interjúk olvashatók) .

Lódi György  (Miskolc ) véleménye:

„Lódi: (…) Volt olyan időszak amikor, Peták István – aki Borsod megyei születésű – és ő nagyon akarta ezt a stúdiót. A kilencvenes évek elején lejött, megbeszélte a Városi Önkormányzat vezetőjével, hogy elmegyünk megnézni a Városi Tv épületét, hogy közösen ott alakítsunk ki valamit. Csak ablakon bekukucskálva nézhettük meg! Sok, sok ígéret volt több épületben.

Dunavölgyi Péter: - Végül hogy sikerült és mikor?

Lódi: - Az történt, hogy a Peták Pista az TV-2nek (MTV) volt az intendánsa. Szava tehát volt. Aztán mikor úgy nézett ki, hogy megcsináljuk, no akkor leváltották. Aztán jött a Média Törvény, és 1996 augusztusában kinevezték Petákot az MTV elnökének. Soha nem felejtem el neki akkor az irodája még nem a székházban volt, hanem a Nádor utcai épületben. Jött vissza az irodájába a kinevezése után, hozta az aktatáskáját. Ekkor bementem vele, gratuláltam és csak annyit mondtam, a miskolci regionális stúdió ügyét ne húz úgy, mint az intendáns korodban, nehogy megint előbb leváltsanak. Akkor a Pista azt mondta meglesz.  (…) amikor  itt, Miskolcon megrendezhettük az európai televíziók regionális európai találkozóját (…)  folyt az itteni szervezkedés, de Petákkal nézetkülönbségbe kerültünk, mert akkor azt mondta, hogy adjon a város pénzt a fejlesztésre. A város persze nem adott, ezt én persze tudtam előre. Aztán Peták azt mondta legyen a működés alapítványi formában, adakozzanak a különböző cégek, sőt még egy Kuratórium is létrejött erre. S ebben az MTV is beszáll. Nem nagyon jött össze. Ekkor Peták közölte azt is, hogy te nem vagy erre a feladatra alkalmas. Aztán mégis megbarátkozott a gondolattal, jött egy ötlet, hogy Miskolcon a volt pártbizottság 12 emeletén, amely korábban az első titkári rezidencia volt, az véletlenül megürült. Itt kaptunk aztán lehetőséget, hogy ott rendezzük be a körzeti televíziót, ekkor 1996 – ot írtunk, engem neveztek ki az első vezetőjének.

Peták vezette televízióban, az új műsorstruktúrában végül is megfogyatkozott többek között a dokumentumfilmek mennyisége, de gazdagodott a kínálat a különböző művelődési, kisebbségi, szolgáltató és magazinműsorokból.

Mindent elözönlöttek viszont a reklámok – az MTV műsorában jelentkező Nap TV adásaiban pl. napi 28 percet töltöttek ki, a bevétel csak itt meghaladta az 5 milliárd forintot.

A csaknem 33 milliárd forintos rekordköltségvetéssel működő MTV meg tudta őrizni hegemón szerepét az induláskor : 1995–1997 között nézőinek ekkor még csak mintegy 7–10%-át, veszítette el!  

1997 júliusában és augusztusában takarékossági okokból csökkent a televízió adásideje. Nem jelentkezett a Tudományos Híradó, a Törzsasztal, a Stúdió97, a Tízórai, a Szieszta. Az Aktuálist csak heti két alkalommal sugározták; a nyári műsorrendből kikerült a Szó van róla, a Sajtóklub, és a Jani házhoz megy (Betlen János műsora).

1997. december 5-én a Magyar Televízió Közalapítvány kuratórium elnöksége ülést tartott ahol áttekintették Peták István elnökségének első éves eredményeit is kudarcait.

Peták tévéelnöki pályázata megvalósításának elnökségi értékelése, (1996-1997). Az ott elhangzottakat a jegyzőkönyv alapján Czike László a könyvében a 234-238 oldalakon kivonatosan idézte:

„A pályázat szakmai megállapításainak és vállalásainak összevetése az elmúlt egy év történéseivel szigorúan a rendelkezésünkre álló tényada­tokra támaszkodik. Az elnöki pályázat kiírásakor ismertekhez képest lé­nyegesen megváltoztak az MTV Rt. gazdálkodási feltételei. A kuratórium az üzleti terv fő számainak júniusi elfogadásakor lehetőséget biztosított az rt. elnöke számára, hogy a pályázatában megfogalmazott elképzelé­sekhez viszonyítva, a megváltozott működési környezetet mérlegelve új­ragondolja korábbi koncepciójának fenntarthatóságát és új stratégiai tervdokumentációban foglalja össze a szükséges változásokat. A kura­tórium 1997. október 28-i ülésén (egyhangú határozattal) elégedetlenségét fejezte ki az 1997. augusztus 15-ig benyújtott dokumentumokkal kapcsolatban.

Az átszervezés állása.

Az MTV átszervezéséről alkotott képünk, egyértelmű adatok és tényleírások híján, a legtöbb ponton bizonytalan körvonalú. (...)

Nyár közepére készült el az rt. 1997. évi üzleti terve (2,5 Mrd forint veszteség).

A pályázó Peták István szerint a Magyar Televíziót mély szakmai, szervezeti és morális válság jellemzi, új intézményt kell létrehozni, meg­szervezni, amelyre a tévé új elnökének fél év sem áll rendelkezésére. Ehhez képest: Egy év alatt, 1997. november végéig egyetlen, a média­törvény által előírt szabályzat sem került bevezetésre. (...) A Magyar Televízió Rt. szervezeti struktúrájának kialakítása alapvetően eltér a pá­lyázatban leírtaktól. Peták István kis, hatékony, áttekinthető és a kompe­tenciák szempontjából kontrollálható szervezetet ígért.

A pályázati elgondolások alapvetően nem valósultak meg.

Műsorszerkezet.

A pályázatban foglaltak megvalósítását a folyama­tos időzavar és következetlenség hátráltatja. A TV 1 igazából nem teste­síti meg a „nemzeti főadóról” kialakított elképzeléseket (lásd: a délutáni szappanopera- áradatot, mintha csak az új kereskedelmi programokkal kívánna vetélkedni). A TV 2 apályázat szerint 'új, induló programként kezelendő - a második programon olcsó, ugyanakkor népszerű műsort kell sugározni. Ezzel szemben az MTV 2 műholdas sugárzása igazán új és átfogó műsorkoncepció nélkül indult el és még a nyáron futó elképzelé­sek is finanszírozhatatlanul költségigényes programstruktúráról szóltak. (...) Kiforrott műsorkoncepció hiányában a megvalósuló műsorfolyam a pályázatban vázoltakhoz képest szegényesebb, mindmáig az örökölt ér­dekviszonyokra épülő, de az rt. elnöke által megújított szerződések szo­rításában vergődik.

 

Létszámhelyzet.

 A pályázat 1400 főben határozta meg az rt. op­timális létszámát, a Bojtár utcai gyártóbázissal együtt. A karcsúsítás költségvonzatait 5,5 milliárd forint állami támogatásban jelölte meg. Ez természetesen irreálisnak bizonyult, de az elvileg rendelkezésre álló összeghez sem tudott mindmáig hozzáférni az MTV, a pontos és hiteles adatszolgáltatás elmulasztása miatt. (...)

A létszámleépítés nem kidolgozott munkaerőterven alapul, üteme lényegesen lassúbb a pályázatban ígértnél. Világosan látszik: bátrabban kellett volna a saját erőforrásokra támaszkodni, hiszen nyilvánvaló, hogy a hagyományos működési költségek továbbgörgetése ellehetetleníti az át­alakítást, és veszélyezteti az MTV Rt. jövő évi finanszírozását.

 

Gazdálkodás.

A pályázat reális következtetéseket vont le a magyar­országi médiapiac tervezett átalakításából és az MTV Rt. várható gaz­dasági környezetének elemzéséből. Az 1995-ös és 1996-os 30 milliárdos költségvetéssel szemben 1997-re 15-16 milliárd forintra becsülte az rt. pénzforrásait. (Végül az elnökség és a menedzsment 24 Mrd forint bevételben és 26,5 Mrd forint kiadásban állapodott meg.Ténylegesen 1997-ben is 31 milliárdot költöttek el. - Cz. L.)

 

(...) A Médiatörvény végrehajtása során bekövetkezett változások sem indokolják, hogy a kiadási oldal a pályázati vállaláshoz képest több mint 10 milliárd forinttal növekedjék, jóllehet a bevételi pozíciók - az elvonások ellenére - abszo­lút értelemben javultak. (...) A gazdálkodás szerkezetében sem történtek meg az rt.-vé alakuláshoz szükséges szemléleti és strukturális változások. Az MTV Rt. gazdálkodása egy év után sem tükrözi azt az elkerülhetetlen felismerést, hogy a tevékenység (a műsor, és az ahhoz rendelt szervezet) csakis a rendelkezésre álló forrásoknak megfelelően tervezhető. Az MTV- nek mindmáig sem belső, gyártó tevékenysége, sem külső, produceri szer­ződései tekintetében nem sikerült a valóságos költségtartalmakat feltárni. (Hiába dolgoztam. - Cz. L.)

 

Működési filozófia.

Az elnöki pályázatban foglalt tervekhez képest a bevételek több mint tízmilliárd forintos növekedését látszólag az MTV forrásainak a költségvetés általi megcsonkítása (...) kényszerítette ki. Ez azonban pusztán az így kiesett jövedelmek mértékéig igaz. Az e feletti jövedelmek (azaz több mint ötmilliárd forint) esetében nem kis részben másról van szó. A reklámbevételek túlfeszítése az MTV finanszírozásába a reklámoztató vállalatok, s mögöttük végső soron a fogyasztó társadalom többmilliárdos jövedelemrészét is bevonja. Az így keletkező kereskedelmi bevételek a televízió összes bevételeinek immár mintegy háromnegyedét adják. A reklámdömpingnek - és a bujtatott műsortámogatásnak - több­féle, nemkívánatos hatása van: a reklámok műsoridő-felhasználásuk ré­vén közszolgálati műsorokat szorítanak ki; a reklámok a közszolgálati műsortartalmakkal ellentétes kulturális sugallatot hordoznak; s mindez még fokozottabban igaz a reklámok, elsősorban nézettségi szempontok alapján kialakított műsorkörnyezetére (akciófilm, horror, fantasztikum, devianciák, szexualitás, show-k, szappanoperák stb.). A bevont többlet­jövedelmek újraelosztása elsősorban az imént felsorolt, magas nézettségű tévéanyagok vásárlására, a hagyományos sportbürokrácia és a kommer­ciális (azaz reklámhordozóként is jól funkcionáló) profi sport támoga­tására, illetve a korábbi években kialakult médiavállalkozói elit teljesít­ménytől nagyrészt független támogatására szolgál. Ezzel a kör bezárul: a kommerciális jövedelmek elsősorban nem a közszolgálatiságot, hanem újabb kommerciális jövedelmek szerzését finanszírozzák, s az ezt a körforgást vezénylő bürokrácia helyzetének stabilizálását szolgálják. Mindez hom­lokegyenest ellenkezik a közszolgálatiságot megkövetelő médiatörvény betűjével és szellemével, s az elnöki pályázat közszolgálatiságot megcélzó működési filozófiájával. (...) E tekintetben az MTV egy év elteltével is csak az átalakulás elején áll. Hír és aktuális műsorai sok esetben még mindig a műsorkészítők nézeteit és rokonszenveit tükrözik; sorozatosan megsértik a sokoldalú, kiegyensúlyozott és pártatlan tájékoztatás normáit (lásd az ORTT Panaszbizottság elmarasztaló határozatait). Figyelemre méltó a közszolgálat fogalmának tisztázatlansága (példa erre az elkésett reagálás a parlamenti közvetítések hozzáférhetőségére). Mindezt nagy­részt az elnöki pályázatban alapvető funkcióként működtetendő kont­rolling tevékenység megszervezésének elmaradása, valamint a műsortar­talmak ehhez kapcsolódó elemzésének hiánya magyarázza.

 

Politikai függetlenség.

Peták István pályázatában kiemelte: „Eb­ben a kialakulatlan, képlékeny helyzetben, gyermekbetegségekkel küszködő nyers demokráciánkban különösen fontos az intézmény autonómiájának megteremtése és védelme, ugyanakkor az intézmény működőképességének fenntartása. Az elmúlt évek hazai tapasztalata óvatosságra kell, hogy intsen mindenkit.” Az MTV Rt. egyéves törté­netét azonban - igen sajnálatosan - végigkísérte a politika területéről érkező nyomásgyakorlás, amellyel szemben az rt. elnöke nem igényelte a kuratórium védelmét, a politikai szereplőkkel szinte folyamatos alku­helyzetet teremtett. Ez a médiatörvénynek nem csak a szellemével, de paragrafusaival is ellentétes. Ha a politika a jövőben nem lesz képes önmérsékletet tanúsítani e tekintetben - ki kell jelenteni, hogy - a Magyar Televízió politikai függetlensége puszta deklaráció (illúzió) marad. A médiatörvény alapján megkérdőjelezhető az a gyakorlat, amely az rt., a különböző kormányszervek és az elnökség között kialakult a műsortá­mogatási, együttműködési szerződések ügyében.

 

Reklám és szponzoráció.

 Az MTV Rt. folyamatos, dokumentál­ható törvénysértést követ el, a kuratórium, illetve az elnökség (többszö­ri) figyelmeztetése ellenére. Az erre adott „hivatalos” magyarázat - az rt. anyagi helyzete, a megkötött reklámszerződések esetleges felbontásából eredő anyagi kár, a hazai reklámpiac általános helyzete - elfogadhatat­lan. (...)

 

Az rt. gazdálkodásának ellenőrzése.

Az elnökség növekvő aggoda­lommal tapasztalja, hogy ellehetetlenül az rt. gazdálkodásának folyama­tos ellenőrzésére irányuló tevékenysége, s ekként veszélybe kerül törvényi kötelezettségeinek teljesítése. Az rt. elnöke - tudatosan vagy gondatlan­ságból - sorozatosan hiányos információkat bocsát a közalapítvány rendelkezésére, nemegyszer azt is kimondva, hogy szándékosan tart vissza üzleti titkokat a tulajdonos elől! (...) Nem kisebb aggodalomra ad okot az rt. gazdálkodása terén tapasztalható számos nagyvonalúság, amely ma már parancsolóan veti fel a gondos gazdálkodás alapkövetelményével kapcsolatos számonkérés szükségességét. (…).

 

Összefoglalás.

 Az MTV Rt. elnöke egyéves tevékenysége során - lé­nyeges pontokon és alapvetően - nem tudta teljesíteni a pályázatában fel­vázolt és vállalhatónak tartott elképzeléseit, vezetői felfogása indokolat­lanul megnehezíti az általa irányított társaságot felügyelő közalapítványi testület tevékenységét. Az értékelés alapján felteendő a kérdés: van-e reális remény arra, hogy a Peták István pályázatában foglalt helyes célkitűzései - alapfeladatában, működési filozófiájában, moralitásában, üzemszerű működésében, gazdálkodási szemléletében az MTV Rt. megalakulásával a jelenlegihez képest más, azaz új intézményt kell létrehozni - belátható időn belül megvalósuljanak?

 

Budapest, 1997. december 5.

A Magyar Televízió Közalapítvány kuratórium elnöksége."

 

Czike a könyvében az idézethez fűzte hozzá megjegyzését: „ Az MTV Közalapítvány kuratóriumának elnökségében éppen úgy nem tevékenykedett egyetlen közgazdász, mint ahogyan a felügye­lőbizottságában sem. Mindazonáltal rendkívüli közgazdasági tisztánlátással felügyelték az MTV Rt. gazdálkodását, amelynek elnöke bölcsész-pszichológus, gazdasági főigazgatója mérnökember, gyártá­si/realizációs alelnöke pediglen foximaxis szakképzettségű volt. Az elnökség = 10 fő, az fb = 3 fő, elnök + alelnökök + főigazgatók (szűkebb menedzsment) = 8 fő; - mindösszesen = 21 fő „magasan képzett" vezető, akik között csupán egyetlen okleveles közgazda akadt: Korda Judit vállalkozási főigazgató.” 

 

1998. január 6 – án a Magyar Televízió Közalapítvány kuratóriuma Peták Istvánt - harmadszori meghallgatása után - felmentette elnöki tisztségéből, mert véleményük szerint, az elnök több alkalommal megszegte a törvényi előírásokat és a kuratórium határozataiban foglaltakat. Egyidejűleg, átmenetileg, Horváth Lórántot[3], az MTV Rt. gyártási alelnökét bízta meg a részvénytársaság ideiglenes ügyvivői elnöki feladatainak ellátására. (1998.01.06 – 1999.05.13).

Horváth Ádám[4] a televízió korábbi elnöke (1994-1995) a Népszabadság 2001. 03. 05.-én megjelent számában írta Petákról. „ Megalakult a pártok delegált kuratórium. Hosszas pályáztatás után kiválasztották az igazi elnököt. Peták István új filozófiát talált ki, minden pártnak és irányzatnak meg óhajtott felelni. A biztonság kedvéért felszámolta az Objektív című műsort. Petákot, mint alkalmatlant, később maga a Kuratórium váltotta le. Igazolódott, hogy aki mindenkinek meg akar felelni , az senkinek sem felel meg.”

Peták életrajza szerint leváltása után 1988 – ban munkanélküli, volt, majd az MTV Rt főmunkatársa lett, majd 2003-tól nyugdíjas, a Magyar Televízió Közalapítvány Kuratóriuma, elnökségi tagja volt.

Peták István 2015. június 30-án hunyt el.

Feledy[5] Péter volt tévéalelnök nyílt levélben nehezményezte Peták halála alkalmával, hogy az MTVA nem tekintette saját halottjának Peták István egykori tévéelnököt, sőt a temetésén sem képviselte senki az állami médiát, csak az MTI fotósa vett részt a szertartáson munkaköréből fakadóan – írta Feledy a levélben, amelyet akkor a Hír24 is közzétett

"Peták István halálával, temetésével kapcsolatosan egy újabb illúziónk szállt el a jelenlegi magyarországi közszolgálati televíziózásnak nevezett izével kapcsolatosan: /finoman fogalmazva/ méltánytalan, amit Peták István halálával kapcsolatban tanúsítottak" – fogalmazott Feledy.

Feledy nem fukarkodott a jelzőkkel a levélben, amelynek egy erős mondatát a  Népszabadság is idézte akkor: "Primitív, védhetetlen, bárdolatlan bunkóság, hogy a közmédia nem tekintette saját halottjának Peták Istvánt, az MTV egykori elnökét, s temetésén az intézmény nevében senki nem búcsúztatta".

Budapest, 2017. december 21.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 



[1] Forrás:Telehír – 1996 szeptemberében, „Európai szemmel” című különkiadásában nyilvánosságra hozta. 

Czike László, okleveles közgazda. Diplomáját a Marx Károly Közgadaságtudományi Egyetem ipari karán, védte meg 1977-ben, vállalati stratégiából.

 

[3] Horváth Lóránt, az MTV Rt. ügyvezető elnöke (1998. 01. 01-1999. 05. 01.). Budapest, 1942. 03. 01.  Tanulmányai: Lengyel Gyula Közgazdasági Technikum /belkereskedelmi szak/ (1956-1960), Esztétika kiegészítő szak, MTV gyártásvezetői szaktanfolyam (1967-1969), Színház- és Filmművészeti Főiskola gyártásszervező-produceri szak (1978), Korda Sándor Filmproduceri Akadémia posztgraduális kurzusa
Kiegészítő tanulmányokat folytatott külföldi televíziók szakszemináriumain és meghívásos tanulmányútjain, így: 
- LEN-FILM /Leningrád/ (1978), - BAYERISCHER RUNDFUNK /München/ (1972 és 1988), - ORF /Wien/ (1982-1985) , - FUJI-Company és NHK /Tokio/ (1988), - WDR /Köln/ (1989 és 1991), - Studio Hamburg /Hamburg/ (1990), - ZDF /Wiesbaden-Mainz/ (1991) 
- NOB, /Hilvelzum, Holland Állami Televízió/ (1991-1993), - INA-SFR /Paris/ (1993) TF1 /Paris/ (1992, 1993), - Hollywood Universal Studios /California, USA/ (1993). 
MunkahelyeiMagyar Televízió (1966-2005), Irodalmi és Drámai Főosztály (1966-tól felvételvezető, 1972-től gyártásvezető, 1977-től osztályvezető-gyártásvezető), 1985-től a Magyar Televízió gyártási igazgatója, A Magyar Televízió Rt. ügyvezető elnöke (1998.01.06-1999.05.13.) ,A Magyar Televízió gyártási alelnöke (1999-2001) ,Elnöki szakmai tanácsos (2001 májusától 2005-ig). Horváth Lóránt életpályája a klasszikus szakmai karrier példája. Művészeti-gyártási területen felvételvezetőként kezdett dolgozni, majd ismereteit, tapasztalatait bővítve, egyre nagyobb volumenű munkaköröket látott el. Önálló gyártásvezetőként az MTV archívuma több mint 100 tévéjátékban, tévéfilmben őrzi a nevét.  1985-ben pályázaton elnyerte a Magyar Televízió gyártási igazgatói pozícióját. A vezetése alatti időben készült el 1992-ben az Óbudai Gyártási Centrum épületkomplexuma, a hozzá tartozó technikai bázissal együtt, melynek szervezésében 1990 óta részt vett. Munkatársaival megalakította a modern Gyártási Igazgatóságot, az összetett és igényes látványelemekkel készülő műsorok gyártóhelyét az új stúdiókomplexummal és 1100 fős szakemberállománnyal.  

1998-ban az MTV Közalapítvány Kuratóriuma érvényes többségi szavazással felmentette az MTV Rt. elnökét és a megválasztandó új elnök belépéséig megbízta Horváth Lórántot az intézmény ügyvezetésével. 
Horváth Lóránt reorganizációs tervet készített annak érdekében, hogy 2005-ig stabilizálja a közszolgálati televízió helyzetét, működési rendjét. A Kuratórium 1998. 06. 06-án megszüntette önmagát, ezáltal az ügyvezető elnök jogköre csupán a napi működtetés fenntartására szűkült. Horváth Lóránt 1999. 05. 13-án lemondott és 2001-ig ismét a gyártási terület vezetője lett, gyártási alelnöki beosztásban. 2001-től 2005-ig a mindenkori tévéelnök mellett, elnöki tanácsosi megbízatást látott el.  Magyar Televízió örökös tagja.

 

[4] Horváth Ádám, az MTV elnöke (1994. 07. 01.-1995. 12. 31.). Budapest, 1930. jún. 4..TanulmányaiBudapesti Agrártudományi Egyetem (1948-1949), Színház- és Filmművészeti Főiskola, Máriássy Félix tanítványa (1961-1965), BBC Training Cours hallgatója (1966), RAI ösztöndíjas Rómában (1968). Munkahelyei:Honvéd Művészegyüttes énekkari tagja (1952-1956), A Magyar Televízió (1957-1997), külsős rendező asszisztens (1957-1958), statusos rendező asszisztens (1958) rendező (1959), vezető rendező (1967), alapítója és osztályvezetője a Szórakoztató Dramaturgiának, a Magyar Televízió elnökségének tagja (1990. január-április között)
A Magyar Televízió elnöke (1994-1995), a Magyar Televízió főrendezője (1996-1997). 
Egyetemi pályája a Színház- és Filmművészeti Főiskolán (1968-tól) óraadó tanár, osztályvezető tanár, adjunktus, majd docens, - egyetemi tanár (1983-tól), - rektorhelyettes (1994-2002), - tagja a Magyar Akkreditációs Bizottság Plénumának (2003-2006. dec. 21.), - professor emeritus (1995).

Horváth Ádám rendező (1957-1997), szinte minden televíziós műfajban dolgozott. Rendezett Híradót, dokumentumfilmet, riportot, tévédrámát, balettet, zenés játékot, operát, kabarét. Számos zenei sorozat, koncertközvetítés, vetélkedő fűződik a nevéhez. A magyar televíziózásban meghonosította a teleregény műfaját /Szomszédok 1987-1999/.  

Horváth Ádám 1994-1995 között töltötte be az elnöki pozíciót. Visszaállította a szerkesztőségi rendszert, megszüntette a produceri irodákat. Kinevezése után Altmann Istvánnéval elkészítette az Óbudára vonatkozó székháztervet. Ennek megvalósításához 3.000 négyzetméternyi telephelyet vásárolt. Kidolgozta az MTV átszervezésének tervét, amelynek alapját a nagy létszámú műhelyek (jelmez, díszlet, gépkocsi) leányvállalattá alakítása és az MTV 34 külső telephelyének megszüntetése képezte. A feladat realizálását bajor hitellel képzelte, melyre a kormánygaranciát nem kapta meg. Elnöksége alatt olyan utalványozási éspénzkezelési rendszert hozott létre, amellyel egységesen, központilag ellenőrizni lehetett a műsorra fordított pénzt és annak felhasználását. 1996. január-al lépett hatályba a Médiatörvény. Horváth Ádám ennek tartalmával, az MTV finanszírozásának ellehetetlenülésével, s az intézmény politikai pártoktól való függésével nem értett egyet, ezért kérte felmentését. Utódjának nullszaldós televíziót adott át.  

 

[5] Feledy Péter, Dr. szerkesztő-riporter, alelnök, főmunkatársBudapest, 1943. február 4. Tanulmányai: ELTE Jogtudományi Kar (1962-1968).Munkahelyei:   Budapesten ügyészségi fogalmazó (1968-1970), Derecskén ügyész (1970-1971), Magyar Televízió (1972-1983, 1986-) , Magyar Rádió (1983-1986), Magyar Televízió (1986-tól). 1971-ben a Televízió Riporter kerestetik -című vetélkedőjének győzteseként került a pályára. 1972-1983-ig az Ifjúsági osztályon riporterként dolgozott. 1993. áprilisától októberéig hírigazgatóként tevékenykedett. 1995-1998-ig a délelőtti magazint készítő stúdió vezetőjeként végezte munkáját. 1998-1999-ig az MTV alelnöke, majd főmunkatársa volt. A televíziózás széles spektrumát megismerte, majd minden műfajban otthon van. Készített többek között ifjúsági, közérdekű, tényfeltáró, oknyomozó, politikai, történelmi, szolgáltató riport-, illetve dokumentumfilmet. Az Ablak volt az első közérdekű szolgáltatóműsor a magyar televíziózás történetében, mely ráadásul élőben ment. A létrehozók, Horváth Ádám, Peták István, Kovalik Károly mellett éveken át egyik műsorvezetője és szerkesztője volt a nagy sikerű vállalkozásnak. Hosszú időn át volt parlamenti tudósító. Pártkongresszusok, az első szabad választások, a XX. század nagy politikusegyéniségeinek újratemetése, állami ünnepek állandó műsorvezetője. Nevéhez fűződik többek között a legendás, Antall József miniszterelnökkel készített „pizsamás” interjú is. Jelenleg a Napi mozaik című szolgáltató műsor felelős szerkesztője. „Örömtelevíziósnak” nevezi magát, azt mondja, szinte mindig olyan műsort csinált, amihez kedve is volt. 1989-1992-ig a MÚOSZ etikai bizottságának tagja, majd elnöke.