Dunavölgyi Péter:

 

Színház a képernyőn (1957 – 1963)

 

 

A kutatásról

 apján megpróbálok átfogó képet adni arról, hogy a Magyar Televízió műsoraiban 1957 -1963 között hol és hogyan találkozott a néző, színházi anyagokkal, élő előadások közvetítésével, a TV- Híradóban vagy a magazin műsorokban hol és mikor számoltak be színházi eseményekről. A kutatás alapját a korabeli Rádió és Televízió Újságban megjelent információk, cikkek adják valamint a korabeli magyarországi újságok, lapok, folyóiratok, írásai. Megpróbálom bemutatni azt is, hogy az MTV mely műsorokat, műsor részleteket őrzött, őrizhette meg, a kor technikai lehetőségeit figyelembe véve ezekből az évekből.

 

Azon olvasóimnak, aki az itt következő íráson kívül is szeretnének még többet megtudni, már itt az elején ajánlom a figyelmükbe a FilmesHáz a témához kapcsolódó beszélgetésének a felvételét, amely elérhető a következő helyen: Legendás színházi közvetítések _ beszélgetés a FilmesHázban  https://www.youtube.com/watch?v=PscElv7B3OI

 

 

 

Kezdetek

 

Előzmények, az élő – színházi – közvetítésekről

 

Ahhoz, hogy egy színházból hangot és képet közvetítsenek, meg kellett oldani a hang és kép továbbítását a színházból a hallgatók majd a nézők lakásáig. Az élő színházi közvetítések csak álomnak számíthattak, egészen addig, amíg Puskás Tivadar meg nem ismerte, azt a szabadalmi bejegyzést, melyet  hogy 1876. február 15 - én kelt , és  amely Graham Bell –től származott. A „hangnak villanyos úton továbbítására szolgáló készülék” – leírásával. E készülék volt a telefon őse.

Puskás Tivadar úgy ítélte meg, hogy ez a találmány továbbfejleszthető és felkereste Bell-t, Amerikában, hogy tárgyaljon vele a találmány megvételéről.  A találkozásról jóval később közölt cikket a Rádióélet (XV. Évf. 7. száma) 1943. február 12-én, Sz.Ö.  aláírással közölte, (részlet):

 „ A kétfogatú megállt a Menló - park előtt. A lovak nagy örömmel vették ezt tudomá­sul, mert bizony nem csekély utat tettek meg a new - yorki Brodwaytól idáig. Az utas kiszállt a kocsiból és lassú léptekkel a ne­vezetes ház felé indult. Itt élt és dolgozott Amerika büszkesége. Edison Alva Tamás. Becsengetett a kapun és néhány perc múl­va már szemtől szemben állt a világhírű feltalálóval. (…)

- Puskás Tivadar vagyok - hajolt meg az idegen. - Egy üzletet szeretnék felaján­lani önnek. Edison hellyel kínálta meg a vendégét, aki el mondotta, hogy maga is feltaláló és most, almikor arról értesült, hogy Edison a Bell által feltalált telefont tökéletesítette, be szeretne kapcsolódni a saját találmá­nyával. Ennek a lényege pediglen, az, hogy nagyobb városokban a telefon előfizetők vonalait egy központba lehet összegyűjteni. Edisonnak tetszett az ötlet, mert azon nyomban átlátta, hogy Puskás Tivadar kapcsolótáblája nélkül a telefont sohasem lehetne népszerűsíteni. Így tehát hamaro­san meg is kötötték a megállapodást, amely­nek értelmében Edison felhasználhatta Puskás távbeszélőközpont rendszerét és en­nek ellenében a magyar feltaláló megkapta Anglia kivételével egész Európára a tele­fon értékesítési jogát. Sőt ez utóbbiért Puskás még ötvenezer dollárt is biztosított Edisonnak. (…)”

Majd Puskás folytatta:

„- Egy tervet forgatok a fejemben. A telefont nemcsak, beszélgetésre, hanem hírek és zenedarabok közvetítésére is fel sze­retném használni. Képzelje, el milyen nagy­szerű dolog lenne, ha mindenki odahaza a lakásán hallgathatna végig egy-egy opera előadást. Edison jót nevetett az álmodozó fiatal­ember újabb bolondos ötletén és a nagy ta­lálkozó azzal ért végiét, hogy meggyőző­dése szerint ifjú barátja mindkét vállalko­zásába bele fog bukni. „

 

Az első helyszíni (színházi) közvetítést Puskás Tivadar hozta létre a világon, 1881-ben a párizsi világkiállításon. A párizsi Operában mikrofonokat helyezett el, és onnan telefonvonalakon keresztül közvetítette az előadást a kiállítás egyik csarnokába.

 

A rádió történetét kutatva, a dokumentumok alapján bizonyosság, hogy a kezdeti korszakban megjelentek az élő közvetítések. A rádióval foglalkozó szakemberek, ahogy külföldön, Magyarországon is hamar rájöttek, arra hogy a rádió hasonlóan a filmhez ki fogja fejleszteni a sajátos művészetét.  A Magyar Rádió elég későn, csak 1925. december l –én kezdte meg a rendszeres műsorsugárzását. Az induláskor figyelembe vette a már működő rádióadók műsorstruktúráját, ezen belül követte azok szerkesztési elveit, így fontosnak tartotta azok színházi közvetítéseivel kapcsolatos tapasztalatok elemzését. Semmilyen dokumentumot eddig nem találtam arra, hogy, hogy a Rádió vezetése elemezte volna a hazai előzményeket, pedig a Telefonhírmondó a hírek, zeneszámok, és felolvasásokon kívül, rendszeresen közvetített opera-, és operett előadásokat.  Amikor aztán 1925-ben elindult a Magyar Rádió rendszeres műsorszolgáltatása a drámai műfajok közül előbb, a zenés műfajok, ezen belül is operaközvetítések kerültek el őrbe, az operáknál ugyanis a szöveg teljesen alárendelt szerepet töltött be. Az első operaközvetítések során jöttek rá, a műsorkészítők, hogy más a színpad és más a rádió. A prózai darabok közvetítése később került be a műsortervekbe.  A drámai műsorok közvetítésénél nagy gondot okozott a szereplők hangjának megfelelő minőségű közvetítése. Ezért kezdetben inkább csak párbeszédes jeleneteket közvetítettek. Ilyen volt Molnár Ferenc: „A férj vásárol”  című vidám jelenete 1925. májusában Gondot okozott a kezdeti években az is, hogy a színházak mereven elzárkóztak az élő közvetítések elől, felismerve a Rádió szerepét, rettegtek attól, hogy a rádió el fogja vonni a közönséget a színházak nézőterétől. Ezért a Rádiónak nem maradt más választása, mint az előadásra szánt műveket bevitték a Rádió stúdiójába, és onnét közvetítették azokat.

 

A képtovábbítás megszületése

 

A távolba látás vernei víziója közel egy évezreddel hamarabb valósult, meg mint az író gondolta. Ehhez kellett Mihály Dénes találmánya. 1919. július 7-én - az elsők között - Budapesten álló képeknek „azonnali" televíziószerű közvetítését mutat­ta be. Az angol Baird 1926-ban már mozgó képátvitelt valósí­tott meg. Ezek a megoldások századunk első harmadában mechani­kus képbontáson alapultak, így csak kezdetleges, néhányszor 10 sor­számú képátvitelt tettek lehetővé.

Európában, ebben az időben több televíziós rendszer is született, például a skót John Logie Bairdé. Angliában, 1926-ban mutattak be televíziós képeket mozgó tárgyakról, de amikor végleges döntésre került sor a különböző televíziós rendszerek között, akkor Mihály Dénes Telehor nevű rendszerét fogadták el. 1928-ban már rendszeres adást sugároztak a Berlin -Witzleben adóállomásról. (Az eredeti Telehor készüléket a Deutsches Múzeumban őrzik Münchenben.).

 

A Rádióélet II. évf. 31. száma már az amerikai televíziós adásokról is tudósít 1930. augusztus 1.-én:

„30 amerikai állomás televíziós képeket ad. Amerikában most 30 állomás közvetít televíziót. A kilenc adási körzet mindegyikében van legalább egy, de rendszerint több olyan állomás, mely képeket ad, kivéve az ötödik körzetet. A vevőkészülékek is gyorsan terjednek: számuk most már 25.000 - en felül van. Speciális televízió-adóállomások építését készítik elő és néhány év alatt 50 - 75 ilyen távolbalátást adó állomása lesz Amerikának. Mióta pedig a General Electric Company a múlt hónapban a Schenectady Radio útján Keith orfeumszínházából közvetítette az előadást, távolbalátással természetesen, nagyon sok szó esik a távolbalátás színházakba való bevezetésével. Következő hónapban a new -yorki Pa­lace Theater előadását akarjuk közvetí­teni. Ezen előadás közvetítését egy különle­ges rövidhullámú adó fogja végezni, mely a város közelében van. Egy új rövidhul­lámú antennát szereltek a New-Amsterdam-Theater épületére, ahol a National Broadcasting Company stúdiói vannak. A N. B. C. egy tagozata a Radio Corporation of America, míg a General Electric Co. a közös vezetőség révén van vele összeköt­tetésben. „

 

Németországban az 1936-os berlini olimpia eseményeiről közvetítettek először " élőképet ". Magyarországon az Egyesült Izzóban működött egy kísérleti laboratórium. Az 1930-as években kísérletet tettek vevőkészülékek gyártására.  Dr. Barta István és munkatársai megépítették az első ikonoszkopos képátviteli rendszert. Ezzel párhuzamosan dr Nemes Tihamér a Posta Kísérleti Állomásán filmközvetítő láncot épített és az 1939-es Nemzetközi Vásár területén a látogatók először találkoztak a "távolba látás " csodájával.

 

A háború után folytatódtak a kísérletek végül 1957. Május1-én, sugározta első hivatalos adását a Magyar Televízió, a Hősök teréről, a május 1.-i Kádár János által megtartott nagygyülésről.  A közvetítés megkezdése, nem jöhetett volna lére a szovjet televíziós stúdiók, tervdokumentációjának átadása, az NDK által elkészített első televíziós adó, és az Angliából megvásárolt első közvetítő kocsi, s a hazai műszaki szakemberek áldozatos és kísérletező munkája nélkül.

 

Már a kezdeti években a Központi Statisztikai Hivatal több felmérést készített. Az első felmérések adatai megdöbbenést keltettek, mert kiderült, hogy a közönség legszívesebben fogadott műsorai között első helyen a színházi közvetítéseket jelölte meg. Ez a tény arra sarkallta a televízió munkatársait, hogy közelebbről szemügyre vegyék a színházművészet és a televízió összefüggéseit.

 

Az előfizetők számának alakulás ebben az időszakban:

 

1957. nincs előfizetés

1958. 16.038 fő

1959. 52.572

1960. 103.658

1961. 205.803

1962. 325.106

1963. 471.377

 

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1959. október 6.-i határozata megerősítette a Magyar Rádió és Televízióval kapcsolatos állásfoglalásokat. Az agitáció és propaganda fontos eszközének nevezte az Intézményt. A PB számára készített jelentés szerint az összműsoidő 22,4 % volt politikai műsor, a sportműsorok aránya  8,4 % volt, az úgynevezett  művészeti műsorok (játékfilm, színházi közvetítés televíziójáték, zenei- szórakoztató műsor) aránya 51,6 %. Az első évben kedden - csütörtökön, majd szerdán 17,30 perckor kezdődődött a műsor, és általában a szerdai  napokon állandósultak a színházi közvetítések időpontja. Érdekes adalék, hogy a Politikai Bizottság egyetértett azzal, hogy a színházi és cirkuszi előadásokat és a sporteseményeket a televízió határidő megkötése nélkül (ne csak akkor, ha filmforgalmazás és a színház engedélyezi), térítés nélkül közvetítse.

 

 

 

 

  

 

 

A Rádióhoz hasonlóan az első színházi közvetítés a Magyar Televízióban is opra közvetítés volt. 1957. május 21. 19.00 órakor a  " Bánk bán " –t közvetítették élőben a Magyar Állami Operaházból. A Rádióújság ekkor még nem közölte az alkotók és szereplők neveit. Ebben az időben még nem állt rendelkezésre televíziós rögzítés technika így felvétel nem készülhetett az élő adásról.

 

1957. május első hete, Rádióújság, Szücs Andor:  „ A fővárosban és környékén nálunk is mind több T alakú televíziós antenna jelenik meg a házetetőkön, és egyre többen várják a híreket a Magyar Televízió kísérleti műsorairól. Különösen megnőtt az érdeklődés, mióta az újságok hírül adták, hogy kora tavasszal helyszíni közvetítő kocsi érkezett külföldről, melyet az óta már a Népstadionban, vagy egyik - másik színház előtt álldogálni is láttak a járókelők … A Magyar Televízió eddigi kísérleti adásában - megfelelő műszaki berendezés híján - kizárólag filmeket láthattunk. Az új helyszíni közvetítő azt a lehetőséget hozza, hogy az eddigi „konzerv” - műsorok a jövőben „élő”- adásokkal bővíthetők ki, s színházakból, sporteseményekről, és különböző fontos társadalmi eseményekről való közvetítésekkel felfrissítve az eddigi kísérleti adásokat, vége gyorsabb ütemben fejlődhet a műsoradás.... Mielőtt a színházi évad véget ér, szeretnénk egy-két színházat is meglátogatni és május 21.-én az Állami Operaház  „ Bánk bán „ előadásával kezdeni színházi közvetítéseinket.” Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

Ezt követően a televízió, a kezdeti években rendszeresen jelen volt kameráival a fővárosi és vidéki színházakban. A kezdeti években átlagosan mintegy 40 prózai és 10-12 opera előadást közvetített élőben. A TV Főrendezője Apáthi Imre volt ekkor, aki komoly színházi rendezési tapasztalatit hozta a televízióban, majd őt követte ezen a poszton Szinetár Miklós. Mindkettőjüknek kulcsszere volt a színházi közvetítések műfaji kialakításában. 1957-1975 között közel 400 prózai színházi előadást közvetített a Magyar Televízió. Ebben az időszakban a színházi előadások a teljes műsoridő 7%-át tették ki.

A korabeli televíziósok úgy gondolták a Televízió célja nem lehetett más, mint a színházba járás inspirációja, érdeklődés és igény sugalmazása a rendszeres színházba járásra. Úgy gondolták, hogy akik bármilyen okból el vannak zárva színházak személyes láthatóságától, látogatásától örömmel fogadják a televízión keresztül a színház „ kicsinyített „  otthoni mását -  érdeklődésük és tiszteletük a színházművészet iránt otthon sem más, mint színházban.

A tv közvetítés természetesen sokat elvett az eredeti színházi élményből, de sokat hozzá is adott (lásd, később, az éveknél a szerkesztői és nézői leveleket).

 

A kamera, különböző gyújtótávolságú optikával oly „közel, ment” egy-egy eseményrészlethez, egy-egy színész arcához, amely közelség a színházi nézőtér közönsége számára elképzelhetetlen volt. Ugyan akkor ezek a premier plánok figyelmet irányítottak, szelektáltak hűen követve a dráma belső történéseinek minden rezdülését.

 

Dr. Cserés Miklós a Magyar Televízió fődramaturgja szintén foglalkozott a televízió és a színház kapcsolatával, az Élet és Tudomány 1958/14. számában, a következőket írta:

„ (…) Valóság lett a látomásból. Napjainkban pedig - a nagy elmaradást pótolva - a Magyar Televízió is mdinkább kiépül, fölépül, megvalósul. Nekünk még nincsenek ön­álló, kipróbált ismereteink a televízió­ról. Eddig saját tapasztalataink híján minden idevágó dolgot másoktól tanul­tunk. Persze, még az sem sok, amit külföldön tudnak róla. A televíziónak nemcsak nálunk, de másutt sincs még múltja. Csak jövője van.

Tulajdonképpen mi a televízió?

Nem film, nem rádió, nem színház és nem újság. E négy műfaj mindegyikéből van ugyan benne valami, de ugyanakkor megvannak a külön, sajátos törvényei is : a televízió - az televízió. Mégis mit jelent, az hogy a televízió minden más műfajtól különböző, önálló, sajátos műfaj?

A televízió helyét keresvén „a Nap alatt", legkönnyebben akkor igazodunk el, ha összevetjük a filmmel, a rádió­val, a színházzal meg az újsággal. Miben hasonlók, és miben különböznek?

(…) A színház és a televízió közös tulajdon­sága: a színészi alkotómunka folyamatos­sága, az „élő” előadással járó feszültség és művészi erőfeszítés, a párbeszéd erős felhasználása. Eltér viszont a két műfaj abban, hogy a közönség reagálása a színházban közvetlen, a televízióban, közvetett. Továbbá: a színpadon a színész teljes testi-lelki mivoltában vesz részt a játékban, a televízióban pedig csupán „elektronikus” mása jelenik meg.(…)”

 

Televíziós kolléganőmmel készített interjúban Tarnai Katalin, is beszélt arról, hogy különösen vidéken milyen fontos szerepe volt a televíziónak, a többek között a színházi  közvetítésekkel (forrás: www.dunavolgyipeter.hu  /interjúk oldalon: „Nagypapám vére munkált bennem”)

„Tarnai Katalin:  Képzeld el, hogy akkor vidéken egy kis faluban micsoda nagydolog lehetett a televízió. Budapesten ott voltak a színházak, meg sok minden más. Vésztőn egy mozi volt, az is csak kétszer játszott egy héten, ha jól emlékszem. Vasárnap délelőtt volt egy matiné, arra nagyon sokszor elmehettem, szombaton este volt egy felnőtteknek szóló vetítés. Egy ilyen kicsi faluban egy televízió, fantasztikus, fantasztikus, hogy mit jelentett. (…)

Dunavölgyi Péter: Én arra emlékszem, hogy a televízió első perctől kezdve egy teljesen más dolog volt a család életében, mint a mozi. Amíg a moziban, mindenki csendben végignézte a filmet, a televízió esetében – legalábbis nálunk – a ház lakói folyamatosan kommentálták a futó műsort vagy filmet. Közösséget is alkotott így a televízió ekkor.

Tarnai Katalin: Hogyne, nálunk Vésztőn is pontosan így volt. Részletesen kitárgyalták a bemondó ruháját, frizuráját. Ráadásul Budapest és Vésztő között még az a különbség is fennállt, hogy míg a pestiek színházban is láthatták a színészeket, a falusiak azokat, akik nem játszottak filmen nem is ismerték. Csak az újságban olvashattak róluk. (…) „

 

Málnay Leventével beszélgetve szintén szóba került a színházi közvetítések fontossága, Málnay az induló évekről is beszlét az interjúban (www.dunavolgyipeter.hu  /interjúk oldalon „Engem felemelt, ha  zseniális színészek  partnere lehettem”) részlet :

 „Dunavölgyi Péter: A televízióban, akkor sok – sok élő televíziós színházi közvetítést tűzött műsorára, soknak Zsurzs volt az adásrendezője, ezekben dolgoztál? A korabeli sajtó dokumentációk szerint sok vita folyt arról, hogyan lehet, szabad színházi előadást közvetíteni. Zsurzstól olvasható, hogy neki is sok fejtörést okozott ez a kérdés, majd a nyilatkozta, hogy élő színházi közvetítéskor csak teheti a rendező a televíziós technikával, hogy csak és kizárólag azt mutatja, meg amit a néző a nézőtérről is láthat. Ha viszont az előadást egy stúdióba „beviszik” már a tv összes lehetőségét használhatja. Erről neked mi a véleményed, aki azután szintén sok – sok színházi előadást közvetített?

 

 

 

Málnay Levente: Én magam is közel 200 színházi előadást közvetítettem!  Volt nemrégen egy „Hogy volt” című műsor a színházi közvetítésekről az MTV műsorán, engem nagyon bántott például, hogy engem, aki az őskortól kezdve évtizedekig rengeteg ilyet készítettem el sem kérdeztek! És nem a szereplési vágy hajtott elhiheted, hanem tanúja voltam az ős - színházi közvetítéseknek!.  Emlékszem Fábri Zoltánnal (15) az Oppenheimer ügyet is én csináltam, amit behoztak, a stúdióba és tv-játékszerűen csináltuk meg.  Valahol igaza volt Zsurzs Évának, de az inkább a hatvanas évekre volt érvényes, később én is azt vallottam a saját színházi közvetítéseimnél – majd minden Vígszínházi, Madách színházi darabot én közvetítettem -, a színházi rendezők beleegyezésével mindig igyekeztünk hozzá adni egy picit többet a tv-nézőknek, mint amit az előadás adott a helyszínen lévő nézőknek. Az volt a véleményem, a színházban ül 1200 ember, az látja az előadást egy totálban, de ha a televízióban közvetítjük, akkor azt látja minimálisan is másfél millió ember, ezért nekünk egy kicsit fel kell javítani, másként világítani, közelebb hozni a nézőkhöz az előadást, és ebben Ádám Ottó, Várkonyi, Vámos minden esetben partner volt.

 

Dunavölgyi Péter: A korabeli tanulmányok azt is írják, hogy a televízió valóban hatott színházi előadásokra, rendezésekre, a televízióval kölcsönhatásban volt. A színház adott a televíziónak szakembereket, pl. rendezőket, az első televíziós főrendező Apáthy Imre is onnét érkezett, világosítókat stb … a televízió pedig hatott a színházi beállításokra, sminkre, világításra  stb…

 

Málnay Levente: Pontosan így van, ahogy mondod, a színháznak a televíziós közvetítés új képi megfogalmazást, dramaturgiát adott, a plánozással, vagy a reakciók megmutatásával. Én ezt nagyon szerettem, mert volt egy improvizációs oldala ugyan akkor volt egy felkészülési oldala is. Az operatőrök, akiket akkor kameramanoknak hívtak, csodálatosak voltak a televízióban. Zsombolyai, Kenyeres, Czabarka, Sik Igor, ők rengeteget segítettek a világítás kialakításában és plánozás megtervezésében, így új műfaj született, olyan volt, mint a kentaur, valahol ló is volt, meg ember is volt. Színház is volt, meg televíziós műsor is.”

 

Az operaközvetítések kezdetekor vita alakul ki, hogy ez a színházművészeti forma lehet – e televíziószerű? Elérheti-e azt a művészeti hatást, amelye a nézőt az operaházak nézőterén éri. Erről tanúskodik, Erika Wilde az „Opera a Televízióba, - Televíziós opera” című írása. (Rádió és Televízió Szemle” 1960. 3-4. sz.- A cikk eredetileg a Theater der Zeit 1960/1. számában volt olvasható.) részlet:

 „A kétkedők mindem bizonnyal nyomban fel­teszik a kérdést: Lehetséges egyáltalán az opera a televí­zióban? Az opera talán az ábrázoló művészetek minden más ágánál jobban megköveteli, a nagy térséget, - akusztikai és optikai tekintetben egyaránt. Egyik jellemzője az operának a többnyire széles síkon lejátszódó cselekmény, a zenedráma nyelvezetének magasba feszülő íve, ami viszont az énekesek meglehetősen erős gesztikulációját eredményezi (nem té­vesztendő össze a régi udvari színházak üres operapátoszá­val). Ha ennek a gesztikulációnak eredetét keressük, azt nem utolsó sorban az emberi test (elsősorban a rekesz-izom és a gégefő) fizikai adottságaitól való függésben találhatjuk meg. Gondolnunk kell azonban a kórusra is, amely­nek helyre van szüksége ás nem utolsó sorban a nézőtér mé­reteire. Az opera ünnepi élmény, akusztikai ás optikai ele­mek egyszeri kapcsolata, amely a közönség belső készségének  talaján Jön létre. A televízió, azonban a legbensőségesebb térséghez szól; a lakáshoz, ahol emberek kis csoportja ül a készülék előtt - többnyire a napi munkától fáradtan - és kikapcsolódást, felüdülést vár a televíziótól. Itt nyoma sincs az ünnepélyes készülődésnek, a belső feszültségnek, amihez operaelőadás látogatása esetén hozzájárulnak az olyan tényezők, mint az ünneplőbe öltözés, a színház művészileg szép külseje, a műsor gyors átlapozása és a zenekar hango­lása, Ehelyett a székében kényelmesen elnyújtózkodó televízió néző olyan zenét hallgat, amely nem
okvetlenül egyezik mindig az ízlésével. A színházlátogató általában akkor megy el megnézni egy darabot, ha nagyjából tudja, hogy mi az amit megtekint. A televíziónéző azonban, akinek nincs más választása, mint az adott műsor - megköveteli, hogy minden esetben olyasvalamit „nyújtsanak” neki, ami megnyeri a tetszését.. Ez természetesen nem szerény, követélés, mert hiszen ami X-Y ízlése, az nem mindenkinek az ízlése. Minthogy pedig a televízió,- mint minden művészet - nevelő feladatot is betölt, ezért időnként be kell csapnia a televíziónézőt., vagyis olyan ügyesen kell egy bizonyos dolgot találnia, hogy az mindenképpen megnyerje a néző tetszését, lekösse az érdeklődését. (…)”

 

Erika Wilde, írásában a következő következtetéseket vonta le:

„ (…) megállapíthatjuk, hogy az úgynevezett nagyopera nem alkalmas a negyvenhárom, vagy ötvenhárom-, centiméteres televízió képernyőre. Alkalmasak viszonyt a  televízió számára, - csaknem az összes vígoperák,, Mozarttól egészen Egk-ig. Ezeknél az operáknál, a televízió, amelynek lényeges jellemzője a részletek, ábrázolása, bizonyos mozzana­tokat erősebben hangsúlyozhat, - mozzanatokat, amelyek a színpadon elvesznek. És még valami: a televízióban bemutatott opera esetében csak ritkán - az egész színpadot átfogó képpel - tárul a néző elé a cselekvés egész, színtere, túlnyomórészt pedig a szereplő, tehát az ember áll az előtérben. A szereplő arcmimikája és gesztikulációja itt elsődleges tolmácsolója, a miinek. Egy pillantás,, egy mosoly, egy kézmozdulat többet, mond, mint a kamera sok rafinált, de gyakran félrevezető; elmozdulása és vágása, nem egy rendező megrészegülve a - technikai lehetőségektől - elvész a mesterkélt fogásokban, számára a mű, amelyet kizárólagosan - szolgálnia, kellene, nem egyéb már, mint eszköz arra, hogy többé-kevésbé ragyogó  „megoldásait” csillogtassa. Valójában azonban a technikának csak, az a szerepe lehet, hogy tolmácsolja a művészetet és a  televízióban is ugyanaz a törvényszerűség vonatkozik a rendezőre, mint a színházban: minél kevésbé véteti észre magát, annál jobb és annál inkább tanúbizonyságot tesz rátermettségéről a rendező technikai és művészi értelemben egyaránt. Az „önhatalmú” rendezői  interpretálás veszélye manapság természetesen nagyobb a televíziónál, mint a színházban, mert a televízió, a művészetnek ez az új ága könnyen dobálózhat a „kísérlet”,”uj terület”, „úttörő munka” kifejezésekkel, amelyeket az emberek annál is könnyebben elfogadnak,- mert ezen a területén még. nem léteznek határozott törvényszerűségek és nem túl sok tapasztalattal rendelkezünk. (…)”

 

Már előbb tettem utalást arra, hogy az kezdeti évek televíziós színházi közvetítéseiről kép és hangfelvétel nem maradt, nem maradhatott fent. Tegyünk egy ki kiérőt. Nézzük meg, hogy mit őrzitek, őrizhettek meg a televíziós archívumban az utókornak?

 

A televízió induláskor a vezetők még nem gondoltak arra, hogy a müsorokat archiválni kellene. Ez alól csak a Híradó volt kivétel. 1957. Julius 2 - án jelentkezett először a saját készítésű Híradó Képes Hírek (Újság) címmel. Matúz Józsefné főszerkesztő felismerve az archiválás, majd az archív anyagok visszajátszhatóságának fontosságát az induláskor létrehozta a Híradó saját szerkesztőségi archívumát. Így a Híradó műsorokban leadott - színházi Tudósítások is - 1957. Julius 2 - óta az archívumban megtalálhatók napjainkig. Az 1957-58- as évek Híradó adás szövegei nem maradtak fent, csak 1959. januárjától találhatók meg mikrofilmen. 

 

A Televízió Központi Archívumát 1960-ban hozták létre. Ekkor megpróbálták összegyűjteni az 1957-1960 között készült, és rögzítésre került műsorokat. A televíziózás kezdetén a közvetítő berendezések sem voltak olyan tökéletesek, mint ma, a világi tás lehetősége is jóval korlátozottabb volt. Az archiválásra váró műsor technikai paraméterei már a rögzítés előtt elég gyengék voltak mai szemmel.

 

A televízió műsoridejének növekedése a műsor technológia fejlődése, a művészi-, politikai-, történeti-, gazdasági események szükségessé tették, hogy a rögzítésükről, archiválásukról gondoskodjanak ak az elektronius képrögzítés megjelenéséig is. Ezt a problémát a filmes hordozóra történő képrögzítés oldotta meg. Ennek elvi alapja az, hogy egy képernyő felületén megjelenő képet film kamerával filmre felvették (rögzítettek). Ez azonban csak akkor volt lehetséges, ha a filmtovábbítás a televíziós képbontással tökéletesen szinkronban történt. Ez volt a TR (Telerecording), ez egy félképes rendszer volt. Az első tíz év televíziós elektronikával készített (közvetítőkocai, stúdió) és sok esetben élő egyenes adásban sugárzott műsorait is fekete-fehér 16 mm-es filmszalagra rögzítették (Telerecording eljárás).   

 

A filmes képrögzítésnek komoly hátrányi voltak. Az így rögzített képek minősége gyenge, vagy rossz volt, már a rögzítés pillanatában. Ennek fő oka, hogy sok átalakításon esett át. A helyszínem felvett elektronikus kamera képét elektronikus jelekké alakították, majd ezeket, a jeleket a képrögzítö berendezés katódsugár csöve visszaalakította optikai jelekké. Az optikai képet a filmre történő rögzítéskor kémiai reakciová alakították, majd ha ezt az előhívott filmet ismét veti tették akkor ismét elektronikus jelekké alakították. Az így archivált műsor a klasszikus filmes technológiával szemben nem rendelkezett negatív és pozitív kópiával. Ez a technika, technológia ált rendelkezésre a színházi közvetítések rögzítéséhez. A több órás élő adások rögzítéséhez igen sok filmnyersanyagra volt szükség, a magas költségek miatt csak igen kevés előadás rögzítésére került sor.

 

 

1957. május 31-én 19.00 órától élőben közvetítették a „Nagy Endre - Kabaré 50 éve : Nagy Endre Kabaréja" –t az Irodalmi Színpadról. Nagy Endre szerepében: Ascher Oszkár.

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1957. június 13 -án (19.00)   " Itthon és a nagyvilágban " című riportműsor 5. epizódja  részletek az  Irodalmi Színpad  "Nagy Endre estjéből ". Felvétel nem készült és nem maradt fent.

 

A június 24. Rádió Újságban Rajk András cikke visszatér az Irodalmi Szin pad műsorára:

" (...) "Részleteket láttunk, Nagy Endre kabaréjából. A többi között a " Felvettek a rádióhoz " című tréfát, amely a rádióműfaj évtizedekkel ezelőtti kezdetének fonákságait gúnyolja bájosan.  Soha aktuálisabbat., mint éppen ezt látni a technika következő „gyermeke”, a televízió látcsövén! A színes televízióban majd a mai televíziónk kezdeti fonákságaitól vetítsünk egy ügyes villámtréfát. Azt is szívesen megbírálom,...."

 

1957. Julius 3 -án (19.00) "Warrenné mestersége " élő közvetítés a Katona József Színházból.

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1957. augusztus 01 -én (19.00) " Maya "  Fényes Szabolcs operettje. Elő közvetítés a margitszigeti Majakovszkij Színházból. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1957. augusztus 15 - én (19.00) Gounod : " Faust" Élő opera közvetítés az Operaház Margit-szigeti Szabadtéri Színpadáról.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Film Színház Muzsika I.évf /16. száma, arról számolt be, hogy 1957. augusztus 30-án, hogy a Magyar Rádió és Televízió (nem jelölte meg a cikk, hogy mind a kettő, vagy melyik) augusztus 23- án a Madách Színház Kamraszínházából  nyilvános esztrádműsort közvetített. A műsorban Szabó Ernő új műfajban mutatkozott be, sanzonokat énekelt, mint a tudósítás írja: „kitűnően”. Az MTV archívumában lévő nyilvántartás szerint: Tarka- Barka (Vidám szórakoztató összeállítás közvetítése a Madách Színház kamaraszínházából, (cikkel ellenétben az archív nyilvántartás augusztus 24. –re, jelöli a műsort).  Az archív anyagban fennmaradt egyik epizód a Tolnai lakodalmas alcímet kapta, Kozák Gábor József és zenekara volt a szereplő, a műsorszámot Fábri Éva  és Kékvölgyi Miklós szerkesztette, Zsurzs Éva és Mihályfy Imre rendezte. A másik epizódot is ők készítették, egy operett bábparódiát.) – Az archívumban megvan az említett rész felvétel, valószínűleg fim bejátszás volt a műsorban.

 

1957. szeptember 12 -én 19.00 óra Nagy Igác : "Tisztújítás " című színművének élő közvetítése a Nemzeti Színházból . Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1957. szeptember 17-én Tudósítást láthattak a TV Híradó 57/12. számában a nézők, (Képes Újság) " 50 év a kultúráért " címmel. (01’42”) terjedelemben. A tudósítás hangalámondása és szövege nem maradt fent, csak a kép leírását és a képi bejátszó tekercs (film) maradt fent. (Kép leírás: Rózsahegyi Kálmán fiatalok között látható, festmények régi nagy színészekről, Gózon Gyula és más idős színészek átveszik a Gyémánt diplomát a Színház és Filmmüvészeti Főiskolán.) A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1957. szeptember 19-én (18.00)  Ekkor sugározza a televízió az első művészeti magazinját  a " Művészet "-et. A műsor szerkesztője és műsorvezetője Várkonyi Zoltán volt.

Tartalma a Rádióújság szerint: Emlékezés Heltai Jenőre versekkel, Ruttkai Éva a Néma Leventéből - részlet, Opera próba Mikó András irányi tásával Tiszay Magda és Osváth Julia közreműködésével. A Nemzeti Színház tagjai: Marton Endre, Máthé Erzsi, Rajz János a Színház új híreiről számol be, Veres Péter emlékezett Móricz Zsigmondra, a Kortárs szerkesztője Tolnai Gábor mutatja be az új folyóiratot, Tárai Vonósnégyes, Germanus Gyula bemutatja az egyiptomi kiállítást, az Állami Balett Intézet bemutatása.   A műsor, élő stúdió műsor volt, felvétele nem maradt fent.

 

A műsorról a következő heti Rádióújságban kritika jelent meg:

" A televízió sajátos nagy lehetőségeit villantotta fel a " Művészet " című televíziós folyóirat első száma., Várkonyi Zoltán kellemes közreműködésével. Budapest mai művészeti életének érdekes keresztmetszetét láthattuk ... ( tartalmi ismertetés után ) ...Vitatkozni lehet azon , hogy vajon a folyóirat - forma , illetve műfaj- e az, amelynek megfelelőjét, a televíziónak ki kell- alakítani. "

 

1957. szeptember 24-én Tudósítás a TV Híradó 57/13. számában, a Nemzeti Színház tagjainak Bratislavai látogatásáról. A tudósítás hangalámondása és szövege nem maradt fent, csak a kép leírását és a képi bejátszó tekercs (film) maradt fent.

(Kép leírás: Major Tamás, Ladányi Ferenc, Gosztonyi János és a kíséret tagjai egy értekezleten vesznek részt.) A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1957. október 10 –én (19.00) Kálmán Imre "Csárdáskirálynő" című operettjének élő közvetítése a Fővárosi Operett Színházból.  Az előadás az 1954-ös bemutató felújítása.  Idézet egy 1954-es kritikából (Magyar Nemzet, 1954. november 21.  Farkas Imre):

„(…) A Fővárosi Operettszínház föl­újította Kálmán Imre operett­jét: a Csárdáskirálynő-t. Úgy indultam a színházba, mint az az ember, aki régi szerelmesé­vel indul találkozóra;

- Vajon milyennek fogom találni? Mindjárt ki kell jelentenem, hogy - nem volt semmi ok az aggodalomra. És most szinte fülembe cseng egykori öreg szerkesztőm szava, aki színikritikus koromban azt dör­mögte:

- Maga ne lelkesedjék. Kritizáljon. Azért van itt. Jó, hát kritizálok. De egy­előre - lelkesedem! A Csárdáskirálynő frissen, új köntösben toppant elénk. A díszlet Fülöp Zoltán munkája. Az első felvonás orfeum-dísz­lete szinte a régi Somossy-mulató hű mása, azé az orfeu­mé, amely valamikor itt neve­tett, világított a mai színház helyén. A második felvonás palotaterme ragyogó, a harma­dik felvonás marienbadi kútja pedig akár egy régi, finom akvarell. Bródy Tamás karmester pálcája fölemelkedik. A zene­karban fölharsan az első, szé­lesen ujjongó motívum, a híres bevezető dallam. Máris érez­zük, hogy a karmester pom­pásan fogja össze a zenekart. (…) 

- Az még sohase vált ká­rára egy színdarabnak, ha - valamit húztak belőle. A szöveg derűs szatíráját, olykor meglepő korfestését jól szolgálják Márk Tivadar jel­mezei és Rimóczy Viola koreo­gráfiája. Itt említsük meg az ötletes rendezést: Szinetár Miklós munkáját.  A szerzők szerencsés kézzel formálták meg az egykori orfeumdivának, Ceciliának alak­ját. Honthy Hanna játszotta, megtoldva a szerepét egyéni­ségének varázsával, művésze­tének minden bájával. A kö­zönség megérezte a nem min­dennapi alakítást, tombolva ünnepelte. Ilyen széles ská­lájú, nagy primadonnánk nem volt Blaha Lujza óta. Németh Marika Sylvia sze­repében üde és friss, mint a barackvirág tavaszi hajnalon, örömmel látjuk ennek a ked­ves művésznőnek sikerét, fel­felé ívelő pályáját. Partnere, Borvető János, még nem egé­szen olyan, amilyennek lennie kell egy igazi bonvivant-nak (Vagy talán túlságosan is olyan?!) A hangja egyébként friss, egyénisége megnyerő, de fejlesztenie kell énektudását és játék-készségét Érdemes! Nem túlzás, ha azt állapí­tom meg Feleki Kamill öreg fizetöpincér-alakításáról, hogy: klasszikus figura. Ahogyan végigcsoszog megviselt »hax-ijaivalt a színen, ahogyan elő­szedi kopott bőrtárcáját, aho­gyan gyűrött frakkja mögött sejteni lehet az aranyszívet, minden szava, mozdulata - robbanó siker. Rátonyi Róbert Boni gróf alakításával újra bebizonyí­totta, hogy az ifjú művész nem hiába kedvence á közön­ségnek. Bepattan a színpadra és - ha talán kissé túlságosan is, de - egyszeriben tele lesz vele a színpad. Sok színnel, ötlettel, kedvességgel díszíti föl szerepét. (…)” – Ekkor felvétel nem készült, későbbi előadás felvétele maradt fent.

 

1957. október 16- án (19.00) A Rádióújság közlése: Élő színházi közvetítés lesz. A műsor, később. (később konkrét információ nincs)

 

1957. október végétől új formában és új címmel jelenik meg a Rádióújság.  A Rádió és Telveízió újság ettől kezdve a színházi előadások esetén a szereposztásokat is közli.

 

1957. november 01- én (19.00)  Csajkovszkij: "Anyegin " élő operaközvetítés a Magyar Állami Operaházból. Szereposztás: Anyegin- Melis György, Lenszkij- Udvardy Tibor, Tatjana- Mátyás Mária, Olga - Tamássy Éva, Gremin - Székely Mihály, Larina - Palánkay Klára, Filipjeva - Budanovits Mária. Rendezte: N.C.  Dombrovszkij. Felvétel nem készült.

Az előadásról a Rádió és Televízió újságban a következő kritika jelent meg:

" Csajkovszkij Anyeginjét századszor Játszották az Operaházunkban. Az előadást a magyar televízió teljes egészében közvetítette.  A nagy érdeklődésű közvetítést Rékai Andrással, az Operaház volt főrendezőjével együtt néztük végig. Most hallgassuk meg mi a véleménye a televíziós Anyeginről?

- Különleges élmény és nagyon tehetséges produkció volt. Alábbi megjegyzéseim segíteni szeretnének más operák televízió adásainál. - Először is - véleményem szerint - nagyon sok közönséget fotografáltak. Sok ez akkor is, ha nincs "alatta" - figyelmet megosztóan Puskin-vers. (A szünetekben ui. Puskin örökszép költeményét is hallhattuk). Mindjárt fokozódott a költemény hatása, amikor a tehetséges operatőrök - belátván, hogy a mozgó nézők hosszú percekig való bemutatása egy idő múlva zavarja a költemény hallgatását - mozdulatlan elemeket, oszlopíveket fényképeztek. (itt jegyzem meg, hogy az olasz televízióban - ahol az elmúlt hetekben tanulmányutakat is folytattam - mindig látszanak azok a szereplők is, akik az összekötő szöveget mondják.) - A legnagyobb probléma - a világon mindenütt - az áriák és a hosszú lírai részletek fotografálása. Az Anyegin-előadás során Lenszkij és Gremin herceg áriájánál ennek a problémának nehézségeit és nem kielégítő megoldását mi is észlelhettük.

- A leglényegesebb elvi kérdés, hogy a képváltozás összhangban legyen a zenével, a kép a zenei mondat közben ne változzon, csak utána.

(Részletkérdés, de fontos: Amikor Gremin azt mondja: (III. felvonás )  <> - akkor a képen Anyegint vele együtt meg kellett volna mutatni, mert ez a dráma egyik legfontosabb lélektani pillanata !) - S a jövő útja ? - Új televíziós operai dramaturgia fog kialakulni a stúdiókból közvetített és az új operák számára. A régi operák helyszíni közvetítéseinél, pedig az a feladat vár ránk, hogy különböző ötletekkel "átköltsük " őket - lehetőségek szerint - a televízió nyelvére. "    S.V.

 

Gellért Endre rendezte a Jókai Színházban Illés Endre – Vass István „Trisztán” című művét. Az évad izgalmas bemutatója, s a szeptemberi bemutatót követően három hónap elteltével már műsorára tűzi az élő közvetítést a Magyar Televízió.

1957. december 12 -én (19.00)  Illés Endre és Vass István " Trisztán "  című drámájának  közvetítése a Jókai Színházból.

Szereplők: Trisztán - Bitskey Tibor, Izolda - Bánki Zsuzsa, Marke király - Kovács Károly,  Brangwein - Hotváth Teri, Fehérkezű Izolda - Temessi Hédi Gorvenal - Gárday Lajos.  Rendezte: Gellért Endre.

Az előadásról még a bemutató előtt a Film Színház Muzsika I.évf./16.száma tudósított, az „Évadnyitás előtt három színházban „ című írásában:  „ Az első jelenet   egyik   szünetében Gellért  Endre   a   rendező   ezt mondta: <>

Milyen találó felidézése a két szín­nek, hiszen Illés Endre és Vas István drámája, az édes és mérgezett szerelem drámája is olyan, mint az arany a gyá­szos bársonyon. Igaz, a feketét mindun­talan sugaras pasztellszínekbe oldja a fájdalmasan szép legenda, a tengerek­kel körülvett szigetország világa - mégis Izolda aranyhajának színére, hajója feketének hitt vitorlájára emlékezem már ezután. A főszereplő egyelőre még Gellért  Endre (…) Jó döntés volt a darab televíziós közvetítése.” Ezt bizonyítják a korabeli bemutató kritikáiból való idézetek:

 

Népszabadság, 1957. október 2. Mesterházi Lajos: „(…) A szerzők a legendának egyetlen vonását módosították lényege­sen.   Az eredeti Trisztánban   a dajka ügyetlensége, fatális vélet­len itatja meg a szerelmesekkel a bájitalt, amelynek hatalmán az­után sem a lovagi becsület, sem a vallás, sem a férfi-akarat, sem az eskü nem foghat többé, még a ha­lál sem. Illés Endre és Vas Ist­ván ezt az irracionális elemet a modernkor kritikájával kezeli. (…) Gel­lért Endre nagy feladattal birkó­zott meg, amikor a téma helyes értelmezésének és színpadi tolmá­csolásának egységes légkörét - ha nem is hiánytalanul - megte­remtette. De azt már nem tudta elérni, hogy egységes játékstílus uralkodjék a színpadon. Az együttesből kimagaslik Bitskey Trisztán alakítása, annyira, hogy szinte az ő vállán nyugszik az egész színdarab súlya, amelynek pedig sok szereplőn kellene megoszlania. Megjelenése, hangja, szép szöveg- és vers­mondása, mozgása: mintha ka­masz-ábrándjaiból éledne fel az a bizonyos lovagideál. Olyan jó ez az alakítás, hogy félő beskatu­lyázzák majd, játszhatja Rodrigue-ot s társait évekig. (…) Más kritikusokkal ellentétben (akiket talán zavar, ha egy szí­nész beszédében különbséget tesz a zárt és a nyílt –e,  között Horváth Teri Brangwainjét egyálta­lán nem tartrorn „szereposztási tévedésnek"

 

Magyar Ifjúság, 1957, szeptember 28. Simon Gy. Ferenc: „Illés Endre értője a színpadnak, Vass István, aki mestere a ritmusnak, rímnek: a gondolatok, és érzések, meg­nyugvások és szenvedélyek két poéta-lelkű, lírikus művésze - a Szerelem, Hazugság. Mene­külés három felvonására oszt­va, tíz képre tagolva - írt ver­ses drámát a gazdag és örök­életű Trisztán-mondából. (…)S a színészek? Bitskey Tibor a címszerepben nagyon-nagyon szép volt. Külső megjelenésére e bókot nyilván elmondják az illetékesebbek: a hölgy-nézők. De igazi szépsége: a belső meg­jelenítés. Átérzi Trisztánt: erős és gyengéd, hites és gyűlölő, életre vágyik és halálba mene­kül. Szerelmétől, amely akara­tán kívül támadt és nem huny ki a cinteremben sem, érezzük, „szikrát vet a tenger, az ég, a világ".

 

Népakarat, 1957. szeptember 26. Demeter Imre: „ (…)Az előadás vendégrendezője, Gellért Endre a színpad köl­tészetének mestere: ezért volt okos gondolat rábízni e költői mű rendezését. Mindvégig éreztük Gellért művészetének vonásait, a drámai lobogásban, a beállítások tisztaságában, ab­ban az elvben, hogy minden szereplő magában hordja a drámát. A rendezés hűen tol­mácsolja a mű nemes pátoszát, a hangulatok finomságait s az érzelmek áradását. Bizonyos hullámzást mégis éreztünk a stílusban; az indító kép han­gulattalan szürkeségén érde­mes volna változtatni. Igazán csak az első felvonás záró képében ragad meg a költői-drá­mai hangulat.(…)”

 

Esti Hírlap, 1957. szeptember 25. Ungvári Tamás: „(…) a Trisztán, újszerűségé­nél, művészi bonyolultságánál fogva nem könnyű rendezői és színészi feladat. Szívesebben láttuk volna tejhát a darabot a Jókai Színházénál érettebb együttes ké­pében. Az első szó azonban a dicséreté legyen. Nemes tö­rekvés, művészi becsvágy még az előadás gyengébb perceit is áthatja. Gellért Endre ren­dezése igaz ízléssel és tempó­érzékkel érzékelteti a darab összetettségét (…). „

 

Magyar Nemzet, 1957. augusztus 27. .Sós Endre: „(…) Vajon megtörtént-e minden a drámai költemény megfelelő bemutatása érdekében? Nem voltak-e tévedések a szereplők kiválogatása terén? Nem ta­lálhatunk-e más hibákat is? Kezdjük azzal, hogy Gellért Endre kétségtelenül nagy erőfeszítéseket tett és nagy tel­jesítménye akart elérni, de (nyilván kellő technikai esz­közök hiányában) nem tudta az egyes képek közötti szüne­tek időtartamát csökkenteni és ezzel az előadás ütemét fokoz­ni. Nem sikerült a rendezőnek az sem, hogy a szereplők moz­gásában és recitálásában egy­séges stílust alakítson ki.(….)”

 Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1957. december 19-én nem volt ugyan színházi közvetítés, mégis szót kell ejteni erről a napról!  A televízió ezen a napon sugározta az első saját feldolgozású színpadi művét Offenbach: " Eljegyzés lámpafénynél " című operettet. Az adás a Makarenko utcai műteremben készültek. Szereposztás: Martin apó- Pethes Ferenc, Pierre gazda Agárdi Gábor énekhangja Szabó M., Denise Rózsahegyi M énekhangja Sándor J, Fanchette Pogány M énekhangja Neményi L, Chaterine Sándor, énekhangja Szilvássy M. Rendezte: Szécsi Ferenc. Felvétel nem készült, felvétel nem maradt fent.

 

A rádió és Televízió újság ismertetése:

" Fontos televíziós kísérlet zajlik le ma a Makarenko utcai filmműteremben. bemutatjuk a híres Offenbach - operettet, az „Eljegyzés lámpafénynél” televízió változatát. Nem eredeti televízió játék előadásáról lesz szó, mint némely híradásban olvashattuk, mégis jelentős kísérletre vállalkozunk vele.  Ki akarjuk próbálni bizonyos dramaturgiai elképzelésünket, díszlettervezési, színjátszási és rendezésbeli elgondolásainkat. Azt reméljük ettől az első stúdió- játék előadástól, hogy válaszolni fog a fő kérdésre: eléggé televíziószerű-e az, amit mi annak hiszünk? Azaz, sikerült-e az egész munka alapját, a forgatókönyvet a televízió kifejezési sajátosságai szerint megalkotnunk? Elég hatásosan ábrázoltuk-e a képernyőn a kitűnő operettet? Díszletei, a színészek játéka, a rendezés felfogása megragadják - ezen a közönségünket? És így tovább.  Ez az első alkalom a televíziónk történetében arra, hogy magnetofonszalagra vett láthatatlan zenekar játszik és kíséri a láthatatlan énekeseket, akiknek szerepében látható színészek működnek közre. Egyszóval: kísérlet lesz ez a javából. de bízzunk benne, a közönség nem fogja ezt észrevenni, a kísérleti jelleg nem fogja eltakarni a művészetet és a műélvezetet   "         Dr. Cs.M.

Szécsi Ferenc rendező, a Film Színház Muzsika 1958/7. számában így írt erről a rendezéséről (részletek): „Gyűlölöm a televíziót! Ez volt az érzésem, mi­kor 40 emlékpróba után először ültem bent a televízió közvetítő kocsijá­ban, hogy másfél hónapos munkánkat, mint rende­ző, most már a képelt egymásutánjában is be­mutassam. Sokan azt mondják: a televízió olyan, mint a film, mások a rádióhoz hasonlítják, ismét mások a színpad és a rádió há­zasságából született ifjú gyermeknek tekintik. Mindezeknek igazuk van és még sincs igazuk, mert sem egyik, sem másik, hanem valami egé­szen más, új művészet. Merít mindezekből, és va­lami újat teremt. Művészetünk ősanyjá­tól, a színháztól örökölte a színészt, aki nélkül semmiféle játék el nem képzelhető és azt a teret, ahol az örökké megújuló történet emberek között lejátszódik.

A filmtől a kép kifeje­ző erejét örökölte, azt a hatalmas erőt, hogy tet­szésünk és szándékunk szerint pillanatról pilla­natra varázsol bennünket máshová és máshová. És a játéknak azt a mozza­natát ragadja meg egé­szen közelről, ami abban pillanatban a legjobban érdekel bennünket.

Végül, ahogy a legfia­talabb rokon, a rádió a, legtávolabbi emberi hajlékokba a hang szárnyain röpíti be a művészetet, - a televízió nemcsak a hangot, de a képet is, az egész világot szobánkba varázsolja. Íme, ezeket kapta örök­ségül a televízió, ebből kell kialakítania önma­gát. Ezeket a gondolatokat rendezgettem magamban, míg Offenbach: „Eljegy­zés lámpafénynél" c. kis­operáját létrehoztuk mun­katársaimmal a televízió számára. - Érdeklődése­met és Izgalmamat fo­kozta, hogy ez az előadás volt a televízió első stú­diójátéka és az én első televíziós rendezésem is. (…)

 Végre elérkezett az első főpróba napja. A Szín­művészeti Főiskola mű­termében felállították a játék hat díszletét, a szí­nészek jelmezben voltak, kigyulladtak a reflekto­rok, működésbe lépett a kamerák mögött a három operatőr és most elvál­tam a színészektől, beül­tem a közvetítő kocsiba. Megjelentek előttem a három felvevőgép képei. Megindult a játék.  A három kamera a cselekmény minden mozzanatát há­rom különböző oldalról fotografálja. Előttem a három kép és nekem minden pillanatban ki kell választanom a leg­megfelelőbbet, azt az egyet, melyet majd a né­ző látni fog - azaz, hogy csak kellett volna válasz­tanom, mert bent a ko­csiban minden másképp volt, mint a műteremben. A stúdióban balszélen álló gép képét hiába ke­restem a kocsiban balol­dalon, mert azt a jobbszélső képernyőn találtam meg, a középen álló ka­mera képe a kocsiban balszélen volt látható. - Minden összekeveredett előttem.   Átkoztam ma­gam, miért vállalkoztam arra, hogy ilyen boszorkánykonyhában boszor­kánymester legyek, mi­kor nem árulták el ne­kem azokat a varázsigé­ket, melyekkel összeren­dezhetem a látszólag összerendezhetetlent. De az­tán mégis minden kitisz­tult Megtaláltam a va­rázsigét: itt a kocsiban a képek előtt el kell felej­tenem mindent, ami eddig történt a próbák során. Csak a képeket szabad néznem, s ezekből kell összeraknom az egész játékot újra, mint a gyermeknek, aki régi építőkövekből új várat épít magának. Megértettem, hogy a képek nyelvére kell le­fordítanom pillanatról pillanatra azt, ami a já­téktérben történik. (…) Nem szabad hibát elkövetni, a kép abban a pillanatban születik meg,  mikor a néző látja, azután eltűnik az éter­ben Ez az egyidejűség adja a tele­víziójáték különös vará­zsát, izgalmát, szépségét rendező és színész számá­ra egyaránt. A televízió csodagyer­meknek tűnik előttem, „aki” szemünk láttára fejlődik pillanatok alatt csodálatos, magával ragadó művésszé. Azt hiszem, mi színészek, operatőrök, rendezők, műszakiak, díszlettervezők, gyártók, szóval mindazok, akik bá­báskodunk ennek a fiatal művészetnek születésé­nél, örömmel és remény­séggel nézünk jövője elé. Vége volt a közvetítésnek, kiszálltam a kocsi­ból. Jóleső fáradtság zsi­bongott tagjaimban. Be­mentem a műterembe, mindenütt elégedett, mo­solygó arcok. Sikerült az első stúdiójáték. Bennem is jóleső me­legség áradt szét.: szeretem a televíziót. „

 

A következő heti Rádió és Televízió újságban megjelent kritika:

" A múlt héten került sor - operaházi és színházi közvetítések után - az első televíziós játék közvetítésére. - pontosabban: Offenbach „Eljegyzés lámpafénynél” című operettjének TV- változatára. Vitatható, hogy az első kísérletre vajon legmegfelelőbb darabot választották - ezen, hiszen az operett nem sok alkalmat nyújt arra, hogy hatásosan fordítsák át sajátos „televíziós nyelv”-re. Szécsi Ferenc rendező egy esetben használta ki az új kifejezési lehetőségeket: abban a jelenetben, amikor a két férjvadász asszonyság előző férjéről énekel és megelevenedik az elmesélt történet.

Az "Eljegyzés lámpafénynél " mégis nemcsak érdekes, kellemes, újszerű szórakozást jelentett, hanem nyilvánvalóan hasznos tanulságokat hozott írónak, rendezőnek, operatőrnek, dramaturgnak, színésznek egyaránt. A kis „színpadon” különböző technikai jellegű nehézségekkel küzdő színészgárda - Sándor Iza, Pogány Margit, Agárdi Gábor, Rózsahegyi Marika, Pethes Ferenc - igen lelkes, tehetséges munkát végzett. S játékuk emellett teljesen „szinkronban" volt a kitűnő énekesekkel, Nemnyi Lilivel, Szabó Miklóssal, Szilvassy Margittal, Sándor Judittal.

Bizonyos, hogy az újabb kísérletek bátrabb operatőri munkát és felszabadultabb színészi játékot hoznak, bár a „play back” módszer - külön zenei felvételekhez hozzászinkronizált játék és próza - még sok vitára ad lehetőséget. Minden estre a Magyar Televízió ezzel a produkcióval is komoly lépést tett az  „ifjúvá érés felé „. GT.

 

1957. december 26-án (11.00)  élő közvetítés Grimm: Hamupipőke című darabjáról az Állami Bábszínházból. Játsszák: Szöllössy Irén, Váradi Györgyi, Fothy Edit, Major Ida, Kaszás László, Bató László, Bátonyi György, és Galamb György.  Rendezte Kiss István.

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A kezdeti évekről Sándor György a Magyar Televízió egykori műsorigazgatója, így emlékezett meg a „Egyszer volt egy Magyar Televízió” című könyvében 2009-ben:

 

„ (…) olykor izzasztó erőfeszítéseket tettünk, hogy magyar filmeket bemutassunk, mint ahogy más országokkal ellentétben, nagyon fontosnak tartottuk a színházi közvetítéseket is. Lévén, hogy a magyar közönségnek jó ötven százaléka falvakban és tanyákon élt. Nagyon is fontos feladat, hogy a legjobb színházi produkciókat legalább ilyen formában láthassák. (…) A hangversenyen a közönség és a művész, vagy a közönség és a zenekar között minden alkalommal egészen különleges légkör alakul ki. Ugyan ez a helyzet a színházi közvetítéseknél. Ha jó a közönség és kialakul egy igazi légkör ez még az otthonülőt is képes bevonni hatása alá. Rossz közönség esetén rossz a közvetítés. A közönség nélküli színházi közvetítések nem jártak sikerrel..”

 

 

 

 

 

 

Az 1958. első heti Rádió és Televízió Újságban Szűcs Andor a " Válasz a Visegrádi köz 6-ba, „Televíziós barátainknak” című cikkében a színházi közvetítésekkel is foglalkozik:

„(...) Abban a kérdésben, hogy a Televízió feladata 1958-ban , nem csupán a kísérletezés,”egészen új és eredeti „ műsorformák kialakítása teljes mértékben Önöknek van igazuk.  Eddigi munkánk során már szert tettünk bizonyos tapasztalatokra, kialakult néhány műsorforma, emellett vannak nem sajátságos műsorok, amint levelükben írják, külső közvetítések, Operából, színházakból, sportról, kabaréból stb. Ezekről nem csak, hogy nem felejtkezünk el, hanem ezeknek kell műsoraink gerincét képezniük. (…) éppen az operaközvetítések tartogatnak még számunkra sok megoldatlan feladatot, amely az Önök véleménye szerint a legalkalmasabb televízió műsor. (Ami - világításban például - az Operaház nézőterén ülő közönségnek jó hatást ad, nem elegendő a televízió képhez."

 

 

1958. január 07 –én (19.00) Helyszíni közvetítés a Madách Színházból, Victor Hugo: Királyasszony lovagja ( Ruy Blas ) címmel.

Szereplők: Ruy Blas - Gábor Miklós, Don Salluste - Uray Tividar, , Don Ceasar - Perényi László, Ujlaki László,  don  Guritan - Szegedi Sz. István, De Camporeal - Tamás József, A királyné - Tolnay Klári, D Albuquerque hercegnő - Olosvay Katalin, Casida - Korompay Vali, Egy duenna - Soltész Annie.   Rendezte: Vámos László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. január 31 –én (19.30) Élő közvetítés volt az Irodalmi Színpadról, Show: A szonettek fekete asszonya című  egyfelvonásos vígjáték. Szereplők: A királynő- Komlós Juci, Shakespeare  - Benkő Gyula, A szonettek fekete asszonya - Schubert Éva, Strázsa- Bikádi György   Rendező: Szendrő Ferenc. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Ugyan ezen az estén Druon: " Amerikából jöttem " című egyfelvonásos vígjátéka szerepelt a műsoron. Szereplők: Az utazó - Rátonyi Róbert, Gamberone - Mányai Lajos, Gamberone asszony - Komlós Juci, Segédportás - Kárpáti Zoltán. Rendező: Szendrő Ferenc. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. február 16 -án (15.00) Élő közvetítés. A Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett Állami Népi Együttes díszelőadása, a műsoron az Ecseri lakodalmas. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. március 04 -én közölt tudósítást a TV Híradó, 8/1958 számában (03’14”) terjedelemben, a " Bekötött szemmel " című előadásról.

(Képelírás: Szinkron részlet a darabból, szereplők: Szemes Mari, Gyimesi Pálma, Veleczei István, Kállay Ilona, Szirtes Ádám). Az előadást 1958. június 19.-én közvetítette a televízió, további részletek az előadásról, ott olvashatók. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1958. január végén, február elején jelentek meg az első kritikák a Nemzeti Színház Miroszlav Krleza bemutatójáról (Esti Hírlap, január 31., Magyar Nemzet január 31., Népszava február 2., Hétfői Hírek  február 3.,Népszabadság február 9.). A Nemzeti Színház Dudás Kálmán fordításában, Boján Sztupica vendégrendezésében mutatta be a darabot.

A Magyar Televízió viszonylag gyorsan műsorára tűzte az előadás közvetítését. 1958. március 07-én (19.00).

Miroslav Krlezsa:  A Glembay Ltd.  című dráma.   Szereplők: Glembay Ignác - Major Tamás, Glemby - Castelli báróné - Tőkés Anna, Glembay Leone - Lukács Margit, Fabriczy- Glembay - Somló István, Dr. jur. Fabriczy Glembay Puba - Kálmán György, Dr. Altmann Pál - Apáthi Imre, Silberbrandt Alajos - Básti Lajos.   Rendezte: Bojan Sztupica.

Részletek Hegedűs Géza Népszabadságban megjelent kritikájából részletek: „(…) A Glembay-család című regé­nye már néhány évvel ezelőtt megjelent magyarul, s most vég­re a ciklus egyik drámája, A Glembay Ltd helyet kapott Nem­zeti Színházunk színpadán. (…) Ez a nagyméretű regény- és drámaszövevény egy család törté­netén keresztül közel kétszáz év távlatát vetíti a nézők és olvasók elé. Mert Glembayék történetét nézni is kell. Olvasni is kell.  (…)  Krlezsa egyaránt kitűnő elbeszélő és elsőrangú drámaíró, aki fel tudja idézni a tragédiák súlyos leheletét.(…) A rendező, aki egyúttal a na­gyon stílusos díszleteket is tervez­te, valóban a tragédiát hangsú­lyozta ki. Érzékeltetni tudta a kort, a Ferenc József-i emberöltők alkonyát, s ezt nagyban elősegí­tették Laczkovich Piroska kitűnő jelmezei (rég nem láttunk kosz­tümös darabban ennyire stílszerű jelmezeket). A színészek pedig igyekeztek tehetségük javát adni. Major Tamás Glembay bankár alakjában utóbbi éveinek egyik legjobb alakítását nyújtja”

 

Nagy Péter a bemutató után a Népszavában írta (részlet): „Remek színházi este volt; az igazi művészeti élvezet kissé szédítő bódulatával távoztunk a Nemzetiből valahányan. A színházi produkció művészi hatásához kettő kell: írás és az előadás kiválósága. Itt a jugoszláv drámairodalom első jelentős magyarországi bemutatkozásán mind a kettőt a legmagasabb fokon kaptuk. (…)”.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

Egy különleges meghívó!

 „ Szeretettel meghívjuk Hajdú Esztikét és Öcsikét a televízió április 6-án délelőtt 11.00 órakor kezdődő műsorához, mely alkalommal az Állami Bábszínház Százszorszép című gyermekelőadását közvetítjük. Magjelenés ¾ 11.-kor, a kis székével együtt! Dessewffyék.” Ilyen szövegű meghívót kapott húsvét vasárnapjára a Dobozi utca 7. számú nagy bérház minden gyereke. A kedves ötletről szóló értesítést s a ház köszönetét a korabeli Rádió és Televízió Újság hozta nyilvánosságra.

1958. április 06. -án (11).00 élő közvetítés az Állami Bábszínházból a Százszorszép című előadásról. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. április 22 – én mutatta be a Faluszínház bemutatóját a TV Híradó 15/1958. számában (03’11”) " A faluszínház bemutatja " címmel. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

Érdekes, hogy a TV Híradó 1958. március 25 - én tudósított a 11/1958 számában (03’20”) a Madách Színház "Nem vagyunk Angyalok " című előadásáról. Fehér Klára műve a mamákat és nagymamákat vette védelmébe. A bemutató még 1956 tavaszán volt. A.G. Magyar Nemzet 1956. március 23-i számában írta a darabról: 

"Fehér Klára új vígjátéka si­keresen elegyít burleszk ele­meket szatirikus, de drámai mozzanatokkal is, -s bár van­nak benne vontatott részek (elsősorban' özvegy Sziliné hosszú beszélgetései társbérlő­nőjével. Petényinével); számos mulatságos és kedvesen pergő jelenet kárpótol ezekért. Persze, az a teljes és maradandó jóérzés, amelyet a komédia műfajában is csak a jellemek mély ábrázolása, a markáns konfliktusok adhatnak meg, nem hatja át a <>nézőjét. Fe­hér Klára, a kiváló riporter ebben a darabban is fölényben van a vérbeli színműíróval szemben. (…)Pártos Géza rendezése ötletekben gazdag. Ironikus beál­lításai nemegyszer pótolják, amit a szerző halványan vetett fel; s nagyon is konkrét, kispolgári szokásokat ábrázolnak javító indulattal. (…) taglalni lehetne az igazi színdarab és a jól dramatizált riport közötti elvi és dramaturgiai különbségeket. Taglalás helyett helyénvalóbbnak érezzük azonban, hogy örömünket fejezzük ki egy máról és mához szóló, újmagyar színpadi játék megszületéséért. „ A Híradó riport alkotó: Szitányi László operatőr volt. Az archív képleírás: Madách Kamara Színház plakátja, néma részlet a darabból,  Fehér Klára beszél a darabról,  Pártos Géza rendező bemutatja szereplőket : Kiss Manyi, Psota Irén, Bárdi György, Ujlaki László, Soltész Annie, ifj.  Boross Imre). A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

Három nappal később közvetítette is a Televízió az előadást. 1958. május 28 - án (19.00) Élő közvetítés a Madách Kamara Színházból,  Fehér Klára " Nem vagyunk angyalok " című vígjátéka. Szereplők: A mama - Kiss Manyi, Vera a lánya - Psota Irén, Dr. András György - Bárdi György, If Andráss György - Ifj. Boross Imre, Petényiné - Soltész Anni, Dr Joo Ferenc - Ujlaki László. Rendezte: Pártos Gáza.

Felvétel a korábban jelzett Híradó tudositásán kívűl nem maradt fent.

 

1958. június 3 án (19.00) A Néphadsereg Színházból közvetítették élőben A.P. Stejn : " Hotel Astoria " című színművét. Szereplők: Konovalov - Páger Antal, Jekatyerina - Bulla Elma, Rubijev - Zách János, Iljusa - Végváry Tamás, Szvetlana - Németh Margit, Trojan - Deák Sándor, Batenyin - Benkő Gyula, Linda- Ruttkai Éva, Auguszt- Verecczkei István,  Jan - Balassa Gábor, Tyulenev - Györgffy György,  Nariskin, rádiós - verebes Károly, Zsemcsugov - Bitskey Tibor. Rendezte: Ajtay Andor. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. június 14- én (20.15) A Gorkij Művelődési Központból a Színház és Filmművészeti Főiskola  vendégjátékát közvetítették élőben: 

Brecht : Koldusopera. Peacock- Fonyó József, Pecockné- Pásztor Erzsi, Polly - Margittai Ági, Macheath kapitány - Fritz Zsigmond,  Tiris Brawn - Perlaki István, Lucy - Szabó Ildikó, Kocsma Jenny - Böröndy Katalin, Leprás Mátyás - Bodrogi Gyula,  Horgasujjú Jakab- Peczkay Endre, Füszér Róbert- Polgár Géza, Szomorúfűz Walter- Verebély István, Jimmy - Dégi István, Ede- Király Levente, I. lány- Balogh Emese, II lány- Magda Gabriella, III. lány - Szekeres Ilona, Öreglány - Erdei Irén, Betty - Csürös Karola, Molly - Vetro Margit, Smith rendőr - Somogyi Miklós,  Nagytiszteletű Kimball - Paláncz Ferenc, Koldus- Holl István, Filch- Vedres Tamás   Rendező tanár: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A TV Híradó mint korábban már írtam, 1958. március 4-én számolt be a József Attila Színház „Bekötött szemmel” című produkciójának bemutatójáról. Alig három hónap elteltével na televízió élőben közvetítette az előadást, 1958. június 19 én (19.00) -én.

Bernáth László írta az Esti Hírlapban, 1958. március 2.-án (részlet) : „Fejér István volt az első, aki az „Irány Caracasl"-szal-,.- ha egy könnyed víg­játék erejéig is - témáért a legfris­sebb események­hez nyúlt. A disszidálási láz kinevettetése után most a dolgok kö­zepébe vágott, Három felvonásos drámájával nem kevesebbre vál­lalkozott, mint annak művészi ábrázolására: mi­ért és hogyan ke­rült az egyetemi munkásfiatalok egy része az ellenforradalmárok befolyása alá.   A kérdésre őszinte és igaz választ ke­resett. Nem menti fel a fiata­lokat felelősségük alól, nem is mázolja őket feketébbre, mint amilyenek voltak. Varga Pista orvostanhallga­tó azért nem találja helyét odahaza, munkásapja és őt majomszeretettel féltő anyja mellett, mert a polgári világ fénye, könnyedsége, s elsősor­ban professzorának érzéki leá­nya tökéletesen elkábítja. Ek­kor jön október, melynek első hulláma az egyetemi fiatalok élére sodorja a fiatal orvos­tanhallgatót. Nagyon igaz motívuma a drámának, hogy mint az 1956-os szomorú va­lóságban, úgy itt is olyan em­bert használnak fel a zavaros forgatagban, aki gyenge, ha­tározatlan. Gyenge a „nő­ügyekben". Érzi, hogy a tisz­tább, igazabb leány szerelme mellett kellene kitartania. Tu­sakodik önmagával, s mégis a másikat választja, mert a gyenge emberek jellemzője­ként mindig az utoljára ért benyomások hatása alatt cse­lekszik. Gyenge a politikai meggyőződése. Jampec bará­tai előtt ugyan a maga és osztálya politikai igazát, de a nagy vihar ereje könnyedén fordítja rosszabbik oldalára. Vakságáért, a „bekötött sze­mekért" szörnyű árat fizet. Mint ahogy a valóságban, tárasait, öt is csak átmeneti jelenségnek tekintik az ellenfor­radalom. Igazi vezetői, s hamarosan kisöprik a vezetésből. Végül apja meggyilkolása rántja le szeme elől az illúziók Utolsó foszlányát. Érdekesére szellemesen mondja el mindezt Fejér Ist­ván darabja - de ez kevés, mert ha valaki néhány évi távollét után tegnap este beült a József Attila Színház néző­terére; nem kapott világos vá­laszt az októberi eseményeket kiváltó okokra. (…) „

„Hajdú Ferenc véleménye a Népszava, 1958. március 5.-i számából (részlet): „Az igen becsületes és - ismretlem - igényes színpadi művet mégsem nevezhetjük teljes értékű eredménynek sem művészileg, sem eszmei-leg. Figurái, fordulatai és összefüggései nagyon is kiszámítottak, mesterségesen előállítottak. Nem az emberekre és eseményekre épül a mondanivaló, hanem inkább a végkö­vetkeztetéshez igazítja pozitív és negatív hőseit, a darab epizódait. A színmű egyes résztletein így néha nem annyira az írói műhely hevét, mint inkább az írói laboratórium lombikját érezzük. Az író felsorakoztatja az ellenforradalomnak mind a négy okát. Megjelennek a színpadon az ellenforradalmat szító reakció megszemélyesítői, látjuk a külföldi imperialisták ügynökét, ott vannak a Párt sorainak áruló, revizionista bomlasztói, s beszélnek a szektás hibákról is. Éppen itt a hiba: túl sok ez így együtt, nehéz három felvonásba sűríteni a teljes politikai elemzést. De ha már megkísérli va­laki, vigyázni kell az egyensúlyra, mert ha eltéveszti, megbillen az egész alkotmány. „

Fejér István: "Bekötött szemmel", Szereplők: Varga István - Barsi Béla, Varga Istvánné- Keresztessy Mária, Pista  - Szirtes Ádám, Jancsi - Nemecsek László, Csiba bácsi - Endrődy Kálmán, Ili - Szemes Mari,  Simay-Grodeck- Kertész Dezső, Simay-Grodeckné - Náry Teri, Magda - Kállai Ilona, Cica - Gyimessy Pálma, Teddy - Horváth Pál, Rechard Warner - Veleczei István, Nyulásszy attila- Simon György, Radocsa Bálint - Dömsödi János, Lenghy Balázs - Sugár László. Eördögh örnagy - Turgonyi Pál, Kovács- Zámori László, Barta - Bencze Tamás, Pulzus bácsi- Csak István. Rendezte: Benedek Árpád.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

A Magyar Nemzet 1958. augusztus 14. számában megjelent rövid hírében számolt be egy „örömteli” műsorváltozásról:  

„Kellemes meglepetés érte a TV közönségét vasárnap este. A műsor A szórakozó Budapes­ten címmel a nyári színpadok­ról Jelzett közvetítést. A Sze­relmi ABC-től és társaitól tar­tottunk, de örömünkre a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpad­ról az Operaház kitűnő művé­szeinek előadásában Csajkov­szkij: A hattyúk tava, című tánckölteménye került előadás­ra. Mindenki örült a műsor­változásnak. Jó csere volt!  „ (p. 1.)

 

 

1958. augusztus 14 - én (20,00)  Élő közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról.

Lehár Ferenc: „Vígözvegy operett”. Giovani Hanna – Házy Erzsébet, Mirkó Zéta – Malacuky Oszkár, Valencienne – Koltai Valéra, Danilo – Udvardy Tibor, Camille  de Rossillon – Ilosfalvy Róbert, Viconte Cascada – Kenéz Ernő, R. Brioche – Bende Zsolt, Kronov – Palócz László, Bogadanovics – Göndöcs József, Prisics – Kerekes Gábor, Nyegus – Fekete Pál, Olga – Szőnyi Olga, Sylvane – László Margit. Rendezte: Mikó András.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1958. augusztus 24-én (Nem lehet megállapítani a Rádió és Televízió Újságból, hogy élő vagy stúdióból sugárzott a műsor). G.B. Show: A sors embere. A Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatóinak közreműködésével. Napóleon – Bodrogi Gyula, A hölgy – Czigány Judit, Hadnagy – Perlaki István, Giuseppe – Fonyó József. Rendezte: Gellért Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1958. augusztus 2-án a Rádió és Televízió Újságban a Televízió Művéseti Osztálya az augusztusi és szeptemberi műsortervét ismertette, többek között ezt írták:

„ A színházi évad megnyitását a Televízió „ Kapunyitás a Nemzeti Színházban „ című műsorával szeretné a nézők számára eseménnyé avatni. A műsor keretében jeleneteket mutatnak be a Nemzeti Színház műsorán szereplő legjobb repertoár darabokból és ízelítőt adunk ebből, amire az ország első prózai színháza az 1958/59 – es évadban készül. A műsor Marton Endre rendezi.

Major Tamás még május közepén nyilatkozott a Nemzeti Színház terveiről a Film Színház Muzsika 1956/20. számában, (részletek):  „ Azt hiszem, elérke­zett az a pillanat, amikor meg kell vizsgálnunk ed­digi munkánkat, elemez­nünk kell eredményeinket, hibáinkat, s számot kell vetnünk azzal, amit elértünk, és amit szeret­tünk volna. Célunk az volt, hogy szocialista-rea­lista színházat teremtsünk, változatos formá­kat, stílusokat közvetítsünk, s mindezt a művé­szet nyelvéin és hatásai­val. A színháznak sokrétű feladata van, de soha vi­lágosabb nem volt szá­munkra két alapvető probléma: a haladó színháznak cselekvően támo­gatnia kell a szocializmus építését; és modem ma­gyar színház nincs mai mondanivalóin magyar darabok nélkül. Minden kísérletezé­sünket és erőfeszítésün­ket a két cél szolgálatába kell állítani, s barátaink, a Szovjetunió és a népi demokráciák színpadi iro­dalmát felhasználva kell megteremteni ezt az ál­talunk eszményinek val­lott színházat. A mi színházunk, a Nemzeti Színház - sajnos -- nem büszkélkedhetek azzal, hogy mai témájú da­rab sikeréről beszámolhat­na (bár nagyon örültünk Karinthy drámájának, ám tudjuk, hogy ezen túl is vannak feladataink). Jo­gosnak érezzük tehát a velünk szemben jelent­kező türelmetlenséget még, akikor is, ha tudjuk, hogy a darabok nem születnek máról holnapra (...). A közel­jövőben Moszkvába utazom, hogy megnézzek né­hány előadást, amelyre a nálunk időző moszkvai művészek felhívták a fi­gyelmemet.”

Érdemes megemlíteni, hogy A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikai irányelveit is közölte a Film Színház Muzsika 1958/35. száma augusztus végén. Idézetek az irányelvből:  „ A párt értékeli azt  a tisztulási folya­matot, mely az ellenforradalom fegy­veres leverése óta - az általános po­litikai konszolidáció és a kommunista művészek erőfeszítéseinek eredménye­ként- végbement, de azt is megálla­pítja, hogy a művészetek fejlődésének még mindig legnagyobb akadálya a revizionizmus és az ellenforradalom ál­tal kiváltott eszmei zűrzavar és mű­vészi bizonytalanság. Azok az alkotó művészek, akik jól ismerik a magyar valóságot, és egész szívükkel a mun­kásosztály mellett állnak, nem inogtak meg. Vannak olyan művészeink is, akik korábban már szocialistának vallották magukat, de - őszinte sajnálatunkra -a nehéz időben nem álltak helyt, és most elfordulnak mai életünktől. Ez az elfordulás azt tükrözi, hogy művészeink egy része világnézeti elmaradottsága miatt képtelen- megérteni a mai tár­sadalmi folyamatok lényegét, és ezért nem tud teljes szívvel a szocializmus ügye mellé állni. Ezeknek, a művészek­nek pártunk segít világnézeti elmara­dottságuk felszámolásában, hogy köze­lebb kerüljenek a szocializmus ügyé­hez, hogy egybeforrhassanak a szocia­lizmust építő dolgozó néppel, és ennek művészek­nek pártunk segít világnézeti elmara­dottságuk felszámolásában, hogy köze­lebb kerüljenek a szocializmus ügyé­hez, hogy egybeforrhassanak a szocia­lizmust építő dolgozó néppel, és ennek eredményeként sikeresen ábrázolhassák a múlt harcait és a mai valóságot.

A revizionizmus és az ellenforrada­lom számlájára írandó az is, hogy -          főleg fiatal - művészeink egy ré­szére nagy hatással vannak a polgári dekadencia különböző Irányzatai a na­turalizmustól a szürrealizmusig, s al­kotásaikkal művészileg is zsákutcába jutottak. Egyesek felújítanak olyan régi, formalista törekvéseket, amelyeken a legjobb művészek nemcsak a szocia­lista, hanem a kapitalista országokban is már régen túljutottak. (...) A stílusvitákat hatalmi szóval, rendeletekkel nem lehet eldönteni, de lehet és kell támogatni mindem realista irányzatot, mert úgy véljük, hogy az igazán realista szándékú és szem­léletű művész, ha nem zárkózik el a dolgozó nép szocializmusért folytatott harcától és támogatja azt, a valóság lényeitől és a maga belső művészi in­dítékaitól vezérelve, a nép és a párt segítségével, előbb-utóbb eljut a szo­cialista realizmushoz. Művészeti éle­tünkben a legnagyobb támogatást ép­pen ezért _a szocialista realista törek­véseknek nyújtjuk.(…) A művészek ábrázolják mindazt a szépséget és nagyságot, amely dolgozó népünk mindennapjaiban oly megkapó erővel tárul elénk, de mu­tassák meg életünk nehézségeit is: a népen belüli ellentmondásokat épp úgy, mint a nép és ellenségei közötti kibé­kíthetetlen ellentétet. Mi ezt értjük al­kotó szabadságon, éppen ezért elvetjük a művészet szabadságának individua­lista, polgári értelmezését, amely for­makísérletezés ürügyén visszahúzó ten­denciákat kíván érvényesíteni, és a problémák bátor felvetésének címkéjé­vel ellenséges nézetek dugáruját pró­bálja művészeti életünkbe becsempész­ni. Az igazi művészetnek nem lehetnek a nép vágyaival, törekvéseivel, érdekei­vel ellentétes céljai, s nemcsak politi­kailag, de művészileg is zsákutcába kerül, aki ezekkel szembefordul. (…) Az  egyes művészeti ágakhoz kapcsolódó intézmények: könyvkiadók, szerkesztőségek, filmgyárak, színházak, mozik, a rádió és a televízió, zenei és képzőművészeti szervek, szórakoztató intézmények vezetői és munkatársai biztosítsák a párt művészetpolitikájának érvényre jutását, és állítsák munkájuk középpontjába a minden szűkkeblűségtől mentes, szocialista szellemű népművelés feladatait. Változatos eszközökkel gondoskodjanak arról, hogy a magyar és a nemzetközi kultúra igazi értékei, s mindenekelőtt a szocialista kultúra alkotásai minél szélesebb rétegekhez eljussanak. Küzdjenek a kispolgári ízlés, a giccs, a különböző dekadens burzsoá irányzatok ellen, és a közönség ízlésének jótékony befolyásolásával segítsenek megszüntetni az elmaradottabb tömegek kívánságai és e kultúra magasabb rendű igényei közötti ellentmondást. (…)

1958. szeptember 06-án (19,00) Élő közvetítést adott a Nemzeti Színházból.

Kapunyitás … a Nemzeti Színház évadnyitó estje.

Bevezető: Major Tamás, Rendező: Marton Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1958. augusztus végén, szeptember elején utazott Szovjetunióbeli vendégszereplésre a Magyar Állami Operaház. A szovjet sajtó a Lityeraturnaja Gazeta és a Szovjetszkaja Rosszija is méltató cikkekben köszöntötte a magyar társulat és azt írta, hogy „a magyar Operaház sokoldalú, gazdag játékrendje mintakép, követendő példa lehet a szovjet operaházak előtt” (Film Színház Muzsika 1958/37.). A Film Színház Muzsika 1958/39. számában Nádasdy Kálmán számolt be az előadások sikeréről, és a Muzsika 1958./11. száma is nagy cikkben foglalkozott a vendégjátékkal. A TV Híradó ez évben még nem közölt tudósítást sem a vendégjátékról, sem az elutazásról, sem a hazaérkezésről

 

 

1958. szeptember 18 -án  (19.00) Élő közvetítés a Blaha Lujza Színházból. Horváth Jenő-Innococent Vincze Ernő-Kállai István: Tavaszi keringő, Litván Gábor – Homm Pál, Flóra – Sennyei Vera, Boldi – Szabó Ernő, Piri – Lórán Lenke, Éva – Kovács Ibolya, Kelemen – Gálcsiki János, Gátai – Pagonyi János. Rendezte: Hotváth Tivadar. Az előadásról felvétel nem maradt fent.    

 

 

1958. szeptember 23 -án  Tudósítás a TV Híradó 33/1959 számában (02.53) terjedelemben a "Felkelő nap " címmel, a ...............................Színházból.

(Kép leírás: Jelenet az előadásból Mádi Szabó Gábor és Gordon Zsuzsa szereplésével.). A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1958. szeptember 30 -án  (19. 00) A Nemzeti Színházból élőben közvetítették:

L. Rahmanov: Viharos alkonyat. Polzsaev – Major Tamás, Maria Lavovna – Ladomerszky Margit, Varabjov – Kálmán György, Bucsárov – Pásztor János, Kuprianov – Horváth József, Viczeházmester – Rajz Ferenc (??) .Rendezte: Gellért Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1958. október 07- én (19.00)   Dobozy Imre: Szélvihar című művét közvetítették élőben a Jókai Színházból. Szereplők: Kalló Ferenc – Bánhidi László, Csendes Imre – Görbe János, Csendes Imréné – Gobbi Hilda, Csendes Juliska – Horváth Teri, Csendes fia – Besztercei Pál, Szusza Kis András – Szabó Gyula, Tóth Marci – Kozák László, Mácsay Géza – Inke László, Szirom  Gazsi – Bay Gyula,  Müller József – Csákányi László, Solyom  Gábor – Vidó János, Sóvágó József – Geressi István, Vadászkalapos – Kollár Béla, Diák – Mede Tibor, Egy asszony – Szeghalmi Erzsébet.Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1958. október 16 -án (19.00)  Korábbi élő közvetítés ismétlése  a Blaha Lujza Színházból.

Horváth Jenő-Innococent Vincze Ernő-Kállai István: Tavaszi keringő. Litván Gábor – Homm Pál, Flóra – Sennyei Vera, Boldi – Szabó Ernő, Piri – Lórán Lenke, Éva – Kovács Ibolya, Kelemen – Gálcsiki János, Gátai – Pagonyi János,  Rendezte: Hotváth Tivadar.

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. november 04 - én.   Tudósítás a TV Híradó 39/1958. számában (01’46”) a " Szolnoki Szigliget Színház " címmel. Készítette: Mátray Mihály operatőr.

(Kép leírás: Színház külső, Cyrano szobrocska, plakátok: Olimpia - Molnár Ferenc, Dobozy Imre - Szélvihar, Ábrahám Pál - Bál a Savoyban előadásokról. Képek színpadi próbáról, ahol Nográdi Róbert rendező és Krencsey Mariann és több színész társa nézik az elkészült színház belsőt. Közönség a ruhatárban és a nézőtéren.) A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

Díszelőadáson mutatta be a Petőfi Színház, Visnyevszkij „Optimista tragédiájá” – t. Az előadás iránt kiemelkedő érdeklődést mutatkozott, hiszen G.A. Tosztagonov a leningrádi Gorkij Színház rendezője is „segített Kazimír Károlynak”, mint művészeti tanácsadó, az előadás létrahozásában. Kazimír és Tosztagonov kapcsolata Leningrádban tanulmányútján kezdődött. Ahogy a Film Színház Muzsika 1958/ 10. számán olvasható: „Ádám Ottó a Madách Színház rendezője és Makai Péter, az Operaház ösztöndíjas rendezője egyhónapos moszkvai és leningrádi ta­nulmányútról érkezett ha­za. Kazimír Károly, akit egy hónappal ezelőtt velük együtt hívtak meg a Szovjetunióba, még egy hónapig Leningrád­ban marad, mert meghívást kapott Tovstagonovtól - akinek segítségével közönben az „Optimista tragédiá”t rendez - hogy asszisz­tensként működjek közre Nircoloí olasz író , „Marió tragédiája” című darabjának színrevitelénél.”

 

Budapestre érkezése után napi öt – hat órás próbákat tartott Tovsztagonov. Erről a Film Színház Muzsika 1957. október 18-án a következőket írta: „ G. A. Tovsztonogov, a leningrádi Gorkij Színház (rendezője, két napja van csak Budapesten, de már ismerős -  jó barát. Ismeri a szereplőket, apró gondjaikat, tudja, hogy Peti Sándor, az egyik fő­szereplő megfázott s a színészek közül többen lá­zasan jöttek a próbára. „Higany-ember” - mondják róla a színészek. Amint megjelenik, pilla­natok alatt megélénkül a színház. Az ügyelő kellé­kekért fut, a színészek „beállnak” - Tovsztono­gov rendezni kezd. Először csak úgy, kabátban ma­gyaráz, - azután beleme­legszik. Hátrafut a szín­falak mögé - Alekszejt, a duhaj matrózt játssza elő Görbe Jánosnak, -. majd egy szempillantás múlva Horváth Terinek mutatja meg, hogyan jár egy be­teg, fáradt öregasszony. (…) A színházi világban ré­gen nem vártak így szov­jet színművet, mint Vis­nyevszkij „Optimista tragédiá"-jámak bemutatóját. A Visnyevszkij-mű elő­adásán közönségünk meg­ismerkedik majd _a Nagy Októberi Szocialista For­radalomról szóló egyik legköltőibb szépségű drá­mával és azzal a nagy­szerű rendezői munkával, amellyel Tovsztonogov se­gíti Kazimír Károlyt e dráma művészi színreho­zatalában. Visnyevszkij „Optimista tragédflájá"-t november 7-én, díszelőadáson mutatja be a Petőfi Színház.  (…) „ (P. J.) Az előadást egy évvel később közvetítette a Magyar Televízió. 1958. november 07 -én (19.00) Élő közvetítés a Petőfi Színházból. V. Visnyevszkij : Optimista tragédia.

Első vezető – Gáti József, Második vezető – Mádi Szabó Gábor, Az asszony – Bánki Zsuzsa,

Alekszej – Görbe János, Vojnonem – Besztercei Pál, Anarchista vezér – Kozák László, Hajóparancsnok – Inke László, Rekedt – Bánhidi László, Ragyás – Bay Gyula, Öregasszony – Horváth Teri, Fedélzetmester – Gárday Lajos, Első tiszt – Szigeti Géza, Második tiszt – Ösi János, Főkolompos – Agárdi Gábor, Tábori lelkész – Boray Lajos, Tiszt – Vértes Lajos.

Rendezte: Kazimír Károly Az előadásról, felvétel nem maradt fent.

Demeter Imre A Film Színház Muzsika 1958.(I.évf)/27.számában: „ A budapesti színházak közül A Petőfi Színház emlékezett meg legméltóbban a történelem sorsfordulójáról, Visnyevszkij mesteri drámájának művészi, emlékezetesen szép előadásával.

 

1958. november 09 - én 19.00 Élő közvetítés.

(A Rádió és Televízió Újság: a darab címét majd a napilapok közlik.) Az előadásról, felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. november 13-án (19.00) az Erkel Színházból közvetítik élőben: Rossini: A sevillai borbély operáját, Gróf Amavira – Réti József, Bartolo az orvos – Katona Lajos, Risina – Gyurkovics Mária, Figaró – Melis György, Basilio – Székely Mihály, Berta – Farkas Anna, Fiorillo – Pálffy Endre, Őrtiszt – Toronyi Gyula. Rendezte: Mikó András. Az előadásról, felvétel nem maradt fent.

 

A Muzsika című lap 1958/11. számában, Várnai Péter írt cikket „Televízió és Zene „címmel ebben foglalkozott a televíziós operaközvetítésekkel is: 

„Talán meglepő dolog cikket szentelni egy olyan problémakörnek, melynek össze­tevői még a kísérletezés állapotában vannak, sőt, mikor e problémák még talán nem is me­rüllek fel teljes egészükben. De jobb elé bevágni az esetleg helytelen irányba tolódó fej­lődésnek, jobb előre felhívni a figyelmet né­hány kérdésre. S erre annál is inkább szük­ség van, mert a rövid ideje működő Magyar TV már olyan fokon áll, hogy a teljes ki­bontakozás nem várathat sokáig magára. A Magyar TV-adások között már eddig is láttunk virtuóz megoldásokat - főleg operaközvetítéseknél - de ennek ellenére nem le­hetünk még megelégedve a zenei adások zenei megoldásaival. A következőkben ennek a prob­lémakörnek néhány részletérc szerelnénk rávilágítani.

A televízió vitathatatlanul intim jellegű. Nem kell estélyi ruhába öltözni, ruhatárnál tolongani, jegyet váltani, nem a hangverseny­terem vagy az Operaház nagy méretei veszik körül a közönséget. Otthon ülhet, kis szobá­ban, kényelmesen, és a képernyő néhány cen­timéternyi mérete áll csak elölte. Ez az inti­mitás hozza magával, hogy a TV a részelhatások, a kiemeli dolgok, filmes nyelven a premierplán-ok területe. (Miért lett tulajdonképpen népszerűvé a televíziós sportközvetí­tés? A tribünön ülő néző csak a pálya egé­szét és abban a perspektíva révén törpévé vált játékosokat láthatja, míg a TV-kamera se­gítségével a rúgásra lendülő láb, a kapuba vágódó labda is szeme elé tárul, talán még a játékosoknál vagy a bírónál is jobban és tisz­tábban követhetjük a sporteseményt.) Mutatis mutandis, ugyanez vonatkozik a TV opera­közvetítéseire. A képernyő kis méretei miatt egy nagy tömegjelenet, bevonulási kép totál-ábrázolása szinte mikroszkopikussá teszi az alakokat, míg a részletek közeli megmutatása olyan szépségekkel, olyan dramaturgiai, színpadtechnikai részleteket tárhat fel, amelyek az Operaház nézőterén ülő közönség előtt, hacsak rendezői mértékben nem ismeri, a darabot rejtve maradnak. (…)”

 

Idézet egy korabeli nézői levélből:

 

„Önök el sem tudják képzelni, mit jelent számunkra egy operaházi közvetítés. Mintha mi is jegyet váltottunk volna az esti előadásra. Annyira felemelő volt az első pillanat, hogy szinte szégyelltük, hogy nem öltöztünk sötét ruhába” (vidéki orvos)

 

A Marosvásárhelyi Állami Székely Színház 1958. november 25-én kezdte meg a budapesti vendégjátékát, a Madách Színházban. A vendégjáték során Kós Károly: „Budai Nagy Antal”, Bródy Sándor: „ A tanítónő”, Mihail Sebastian: „Lapzárta előtt”, Makszim Gorkij: „ Vássza Zselezova, R. Nash : „Az esőhozó ember”  című műveit mutatták be.  A marosvásárhelyi színház három hétig vendégeskedett Magyarországon, Budapesten öt estén álltak színpadra, majd vidéki vendégjátékok következtek. A színházat 1946-ban alapították, azóta száznegyvenhét bemutatót tartottak. Az alapításuk óta háromezerötszáznegyven előadásuk volt, amit másfélmilló néző látott.

A Magyar Televízió 1958. november 27-én (19.00)  Élő közvetítést adott a Marosvásárhelyi Állami Székely Színház vendégjátékáról, a Madách Színházból. A műsoron: R. Nash: Az esőhozó ember című darabja volt. A szereposztás: H.C. Nash – Boroszky Oszkár, Noah – Lohinszky Lóránd, Jim – Tarr László, Lizzle – Tarnai Bella,  A serif – Sarlai Imre, Fille – Csorba András, Starbuck – Kovács György. Rendező: Tompa Mihály. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1958. októberében mutatta be a József Attila Színház Viktor Rozov: „Boldogság merre vagy? című darabját. Rajk András írta a bemutató után a Népszava 1958. október 14.-i számában (részlet): „Amióta néhány esztendeje megnyitottuk a József Attila Színházat, az elsőt távol a város központjától, a nagy múltú munkáskerületben, Angyalföldön - több-kevesebb szünettel - tulajdonképpen egyfolytában tart egy különös vita. Nem is igazi vita, annak csak a fele. Gyakran még a jelentékeny sikerek után is, kisebb nagyobb kudarcok nyomán pedig kiváltképp felvetették - t pontosabban felvetettük: ,- ennek a sajátos helyen és ebből fakadóan sajátos feladattal létesült színházunknak nem  ilyen darabot kell  játszania. Különös és nem eléggé segítő az volt ebben a többnyire jó szándékú kifogásban, hogy a nem -hez hiányzott az igen. Jó, jó, nem ilyent - hanem milyent? S a válasz jobbára közhelyekben merült ki: a máról, az egyszerű emberek életéről szóló darab kell ide, de olyan, amelyik remekül szórakoztat, még nevettet is, ugyanakkor azonban mély és komoly mondanivalót közöl. Valahogy így festett a recept. No igen. igen, de hol van ez a sokszínű, remek darab?

A világ legegyszerűbb dolga válaszolni: íme, itt van!   A szerzőt Viktor Rozovnak hívíjak, a darab címe: Boldogság, merre vagy? Csakhogy a konkrét választ nem mi adtuk meg, hanem a József Attila Színház derék és lelkes kol­lektívája? Ez a darab, s az elő­adás bizton számíthat az an­gyalföldi színház legsajátabb közönségének érdeklődésére, de ezen túl egész Budapestére és az országéra is. (…)”

1958. december 04 - én (19.00)  A József Attila Színházból láthatták élőben a nézők

Viktor Rozov: Boldogság merre vagy? című művét.

Mama – Keresztessy Mária, Fjodor – Sinkovits Imre, Tanja – Szemes Mari, Kolja – Surányi Imre, Oleg – Bodrogi Gyula, Léna – Békés Rita, Lapsin – Egri István, Gena – Madaras József, Taiszja – Báró Anna, Marija – Gimesi Pálma, Leonid – Velenczei István, Fira – Örkényi Éva, Vera – Kállai Ilona, Vászja bácsi – Csók István. Rendezte: Benedek Árpád. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1958. december 11-én (19.00)  Élő közvetítés az Erkel Színházból. Donizetti: Don Pasquale (a 100. előadás). Don Pasquale – Maleczky Oszkár, Ernesto – Kövecses Béla, Malatesta – Radnai György Norina – Gyurkovics Mária, Jegyző – Kishegyi Árpád. Rendező: Nádasdy Kálmán. Az előadásról, felvétel nem maradt fent.

 

Az operaközvetítésekről itthon és külföldön is sok vita folyik ezidő tájt. Erre bizonyíték a Muzsika című lapban 1958. I. évfolyam 1. számában közölt cikk: „Az örökös anyagi nehézségekkel küzdő ame­rikai operaművészet a televíziótól reméli, hogy egészségesebb alapokra segíti, és megcáfolja azt az utóbbi időben gyakran hallott véle­ményt, amely szerint az opera „kihalóban levő” műfaj. Robert Breuer New York-i zenekritikus az österreichische Musikzeilsehrift-ben foglalkozik azzal a hatással, amelyet az immár hétéves televízió az operaművészetre lett. Az első ilyen hatás az volt, hogy meghonosította az angol-nyelvű éneklést. Az Egyesült Államokban ugyanis - a nemzetközi szereplőgárdát fog­lalkoztató Melropolitain Opera példájára - az volt eddig a szokás, hogy lehetőleg <> szöveggel énekeljék az operákat, tehát Wag­nert németül, Verdit olaszul, a Carment fran­ciául, Borisz Godunovot oroszul. A televízió intimebb kerete és sokmilliós közönsége azon­ban megkövetelte, és a jól iskolázott hazai énekes utánpótlás lehetővé lelte az angol nyelvű éneklésre való fokozatos áttérést. Lehetővé tette a televízió a repertoár kibő­vítését is, ami annak előlle az operák pénz­gondjai miatt nehezen meni. A Pillangókisasszonytól és a Carmentól a Pelléas és Méli-sande-ig terjedő standard-repertoárt egy sor mai alkotással egészítették ki, ezek között a legnagyobb sikere Kurt Veill „Dowti in the valley" (Lent a völgyben) című amerikai népi operájának volt. Persze a televíziós előadás, főleg a szűkre szabolt idő miatt, sok olyan feladatot ad a ren­dezőknek, amelyeket még nem sikerült kielé­gítően megoldani. így például szünetet álta­lában nem tartanak és a felvonásokat szinte folytatólag játsszák.” (…)

 

Az amerikai NBC Tv-társaság saját operatársulatot hozott lére, ahogy a Muzsika első számában olvasható: „(…) A televíziós opera - amely a National Broadcasting Corporation keretében alakult meg 1950-ben -  a repertoár kibővítésével, a művész-utánpótlás mozgósításával és az operaközönség kiszélesítésével tagadhatatlanul nagy lendületet adott az amerikai operaművészet-nek. Ezen felül az igazi operának is jelen­tős szolgálatokat telt. A televíziós operatársu­lat ugyanis a televíziós előadásokon kívül vi­déki turnékat is rendez és így a televízió út­ján megnyert tömegeket, amelyeknek túlnyomó többsége sohasem latolt még eleven operaelő­adást, ezzel is megismerteti, közönséggé neveli. Bizonyos, hogy ennek előbb-utóbb kedvező hálása lesz az összes operatársulatokra, ami nem utolsó sorban a kasszán is érezhető lesz. Breuer, talán kissé optimistán, kijelenti, hogy Amerikában az opera-művészet új, reménytel­jes korszak elé néz.”.

 

1958. december 25 -én (11.00) Karácsony első napján délelőtt élő közvetítés volt a Magyar Állami Operaházból. Csajkovszkij: Diótörő. (A Rádió és Televízió Újság nem közölt szereposztást.) Az előadásról felvétel nem maradt fent.

   

 

1959. január 08-án (20.05) élő közvetítés az Irodalmi Színpadról. Gábor Andor: Régi szép idők (szatíra est). Szereplők: Aser Oszkár, Benedek Tibor, Bilicsi Tivadar, Dajbukát Ilona, Erdődi Kálmán, Hlatky László, Jámbor László, Keleti László, Kovács Dénes, Márkus Ferenc, Mikes Lilla, Rajz János, Schubert Éva, Soltész Annie, Süll Manyi. Rendezte: Gál István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1959. január 15 –én (19.00) élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból. Mozart: Don Juan

Don Gonzalo – Tóth Lajos, Donna Anna – Papp Júlia, Don Ottavio –Nagypál László, Don Juan – Losonczy György, Donna Elvira – Sándor Judit, Leporello –Nádas Tibor, Masetto – Katona Lajos, Zerlina – Gyurkovics Mária. Rendezte: Nádasdy Kálmán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 1959. január 17 -én  (19.00)  élő közvetítés a Néphadsereg Központi Tiszti Házából, a Nemzeti Színház vendégjátékáról. G.B. Show: Pygmalion. Higginsné - Makay Margit, higgins tanár – Várkonyi Zoltán, Doolottle – Makláry Zoltán, Liza – Mészáros Ági, Eynsford –Hillné  - Simó Mária, Klára – Kővári Vera, Freddy - Horkai János, Picering ezredes – Balázs Samu, Peacercné – Gobbi Hilda. Rendezte: Gellért Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1959. január 29 -én (19.00)  élő közvetítés a Fővárosi Operett Színházból. Kerekes J. – Romhányi J.: Kard és szerelem. Don Antonia – Sárdy János, Maritana – Petress Zsuzsa, Spanyol király – Baksay Árpád, Spanyol királyné – Kiss Ilona, Villeroi márki – Bánfi Béla, Sandoval – Erdélyi József, Testőrkapitány – Szentesi Zoltán, Don Manuel – Lengyel Vilmos, Sírásó – Sárosi Andor, Tábornok – Nádori István, Don Olivarez – Ferencz László, Szolga – Décsi Pál, Don Fernando – Vándorfi Gusztáv, Felesége – Kővári Eszter, Sebastiano – Latabár Kálmán, Juana – Csikós Rózsi, Ruiz – Romhányi Rudolf. Rendezte: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. február 05 -én (19.00)  Az Országos Béketanács és az Egyetemi Színpad közös Robert Burns – est közvetítése, Rendező: Mihályfi Imre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1959. február 11-én, tárgyalta az Operaház és a Nemzeti Színház külföldi tervezett vendégjátékairól szóló előterjesztést. Érdekes, hogy a TKO és a Művelődési Minisztérium javaslata alapján úgy döntöttek, hogy csak a Nemzeti Színház útjának tervét támogatták, Párizsba, a Nemzetek Színházában való részvételre. Végignézve a TV Híradó riportjainak tartalmát, megállapítható, hogy az év folyamán a híradó, a vendégjátékról nem számolt be riportban. Magyar Országos Levéltár 288.f/5/117. MSZMP KB PB anyagok.

1959. február 12-én (19,00)  élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból.

1., R. Strauss : Salome. Herodes – Udvrady Tibor, Horodias – Delly Rózsi, Salome – Birkás Lilian , Jochanaun – Jámbor László, Narraboth – Garamszegi Mária, Heródiás apródja – Lőrincz Zsuzsa, Mannassah – Garancsi Mária, Első katona – Mészáros Sándor, Első zsidó – Palcsó Sándor, Második zsidó – Somogyvári Lajos, Harmadik zsidó – Kisehegyi Árpád, Negyedik zsidó – Réti József, Ötödik zsidó – Nádas Tibor, Első nazarénus – Antalffy Albert, Második nazaréus – Bende Zsolt, Kappadóciai – Mallay Győző. Rendezte: Nádasdy Kálmán

 

2., Bartók Béla: Csodálatos mandarin. Lány – Lakatos Gabriella, Csavargók: Sallay Zoltán Gál Andor, Erk Imre, Öreg gavallér – Harangozó Gyula, Diák – Sipegi Levente, Mandarin – Fülöp Viktor. Rendezte: Harangozó Gyula. Az előadásokról felvétel nem maradt fent.

1959. február 14-én Tudósítás a TV Híradó 12/1959 számában (01’48”) terjedelemben "Előzetes Jókai Színház" címmel. Kép leírás: Részben hangos részlet az. Előadásból (a mű címe nincs feltűntetve)  Mádi Szabó Gábor, Bánki Zsuzsa, Temesis Hédi részvételével. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1959. február 12-én (19.00)  élő közvetítés a Nemzeti Színházból.  K.A. Trenyov: Ljubov Jarovaja. A rádióújság megjegyzése: a szereposztást a napilapok közlik. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Nemzeti Színház és a József Attila Színház, intenzív, közvetlen kapcsolatok kialakítására törekedett ekkor a szocialista iparvállalatokkal, a munkásosztállyal. Erről tanúskodnak korabeli újságcikkek. Major Tamás a Nemzeti Színház igazgatója a Film Színház Muzsika 1959./15. számában nyilatkozott a színház terveiről (i.j –nek). Ebből részltek: 

„Akármerre tekintünk, azt láthat­juk, mindenütt a haladó színház, a realista, vagy realista igényű játékstílus ér el nagy sikereket. Ha a színmüirodalomban nem is születnek rendkívüli művek, ha nem is mondhatjuk, hogy a színház fénykorát éli ma, az bizonyos, mindenütt lázas keresés tapasztalható, a színházak keresik az utat a modern mon­danivaló, a haladó gondolat méltó köz­vetítésére. Rendkívüli színházi együtte­sek sincsenek, olyanok, mint például  Sztanyiszlavszkij színháza volt, de akárhol jártunk, mindig látni lehetett, hogy a színművészet más-más hagyo­mányokra építve, de határozottan ke­resi az utat a kor emberéhez. Csak a példa kedvéért említem Ohlopkov színházát, ahol a sajátos színház levegőjét lehetett érezni. Prágában is megkapott az előadások kulturáltsága, a rendezés művészete, egy-egy előadás úgy hatott, mint egy finom kamarakoncert, a díszletek, jelmezek finoman összehangolt színei­vel, a harmonikus mozgásokkal; az egész produkciósokkal szigorúbb ön­magára vállalt keretben zajlott, mint a mi előadásaink. (…) Ebben a nemzetközi kon­certben a magyar színházi élet rangja elég magas. Ha követtünk is el hibákat 1956 után, a tévelygések, keresések után, sokkal színesebb lett a magyar színi kultúra, mint volt. Módot talál­tunk arra, hogy a tehetséges színházi embereink alkothassanak, tehetséges drámaíróink jelentkeztek, értékes mű­vek születtek. Mesterházi Lajos, Kállai István, Darvas József, Gádor Béla, mű­vel a mostani évad komoly sikerei vol­tak. Jó ezt meggondolni, mert csak ak­kor tudjuk reálisan értékelni ezeket a sikereket, ha megértjük, hogy hajdan sokszor évek során át sem születtek ilyen kvalitású alkotások Nem volt rossz év az idei, sőt lehetőséget mutat, látszanak már bizonyos stíluskeresések, ha nem is elég bátran, egyértelműen.

(…)Meg akarjuk a közönség igényeit hallani, mert szélesíteni akarjuk né­zőink Pcórét. Az ifjúságot délutáni elő­adásokkal szeretnénk a színházhoz kap­csolni, meghallgatjuk a bírálatokat, ezért például a közeljövőben, a MÁVAG-ban Darvas József: Kormos ég című drámájáról beszélgetünk a közönségünkkel. Azt is érezzük, a közönség többet akar nevetni, ezért a vígjátékokat továbbra is műsoron tartjuk, sőt a repertoárt ilyen irányban is szélesítjük. Szeretnénk, hogy a közönség, amely szí­vesen hallgatja a mai problematikát feltáró darabokat, és sokrétű igényt táplál velünk szemben, gazdagon le­gyen ellátva a mi színházunkban. (…) „

A Film Színház Muzsika 1959/7.számában megszólalt az egyik vállalat kultúr igazgatója is, Lazarkovich Ernő, a MÁVAG  kultúrház igazgatója: „ Az volt a szándé­kunk, hogy személyes ba­rátság alakuljon ki a színház és a gyár dolgo­zói között. Azt gondoltuk, hogy ez a színháznak ép­pen olyan hasznos lesz, mint ez üzem munkásad­nak. A dicséret önbizal­mat ad a színészeknek, a kritika — ha tárgyilagos — fejleszti a színész ké­pességeit. Dolgozóinkban viszont az érdeklődést akartuk felkelteni, fokoz­ni a színház iránt. Sajnos, a kapcsolat ellanyhult, s most a színháznak kell megtenni a következő lépést. Eddigi kapcsolatunk pozitívuma mindenesetre az, hogy dolgozóink számára a szánházba elegendő je­gyet kapunk. Reméljük, hogy a barátság rövidesen elmélyül.”            (l—h)

 

A József Attila Színház törekvéseiről is a Film Színház Muzsika 1959/7. számában számoltak be: „a közönségben mindig élt a vágy, hogy megismerkedjék a színé­szeikkel. Milyen is az a színész, aki minden este más és más alakban lép a színpadra? Mi a véle­ménye az általa ábrázolt alakokról, az életről és e közönségről? De a kíván­csiság közös. A színészek is szeretnék megismerni a közönséget. Így szület­tek meg a színházak és az üzemi dolgozók találkozód. Az üzemekhez, a mun­kások szívéhez közelálló József Attila Színház a kerület három textil-üze­mével tart fenn állandó kapcsolatot: a Habselyem­gyárral, a Magyar Pamut­tal és a Textilfestő-gyár­ral. Először a munkások hívták meg a színeszeket, majd a József Attila Színház egy bálon viszonozta a meghívást. Kitűnt, hogy az üzemben a legtöbb színészt személy szerint ismerik. A Habselyemben például fiatal fiúk és lá­nyok kórusban követel­ték: hol van Szemes Mari. A Magyar Pa­mutban Bodrogi Gyula a kedvenc. A fiatal színész Rozov: „Boldogság merre vagy?" című darabjában hódította meg Angyalföld szívét. Az első összejövetelük alkalmával a Magyar Pamut kultúrtermében nehezen indult a barátkozás – mondta Kurinszky Sándorné, a gyár igazgatója. - „ De egy-két óra múlva már olyan volt a hangulat, hogy sem a színészek, sem az üzem dolgozói nem akartak hazamenni. Egy- egy színész körül valóságos udvar keletkezett. A kérdések pergőtüzet az is nehezen állta, aki a színpadon nem ismeri a lámpalázat. És amikor keresetlen, őszinte szavakban beszéltek az alakításokról, darabokról, az emberek minden szaván látszott, hogy a színház ügyét a magukénak tekintik.  (.) (l-h).

Feltűnő, hogy az Magyar Televízió archív anyagait kutatva, a színházak és a munkásság találkozóiról, sem a központi sem a hír gyűjteményben nem maradt fent felvétel, nagy valószínűség szerint nem is készült.

 

1959. február 17 –én  (20.00)  élő közvetítés a prágai Smetana Színházból. Aszafjev: A bahcsiszeráji szökőkút. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 Főiskolai színház nyitotta meg kapuit Budapesten, a Színház és Film­művészeti Főiskola Ódry Színpada, ahol izgalmas művészeti kísérleteknek is helyet szántak.

Olty Magda, az Ódry Színházat a megnyitása kapcsán így mutatta be: „Fiatalok „gyémántcsiszoló műhelyének”, szánjuk.”

A Hétfői Hírek 1969. február 2. számában a színház feladatairól így nyilatkozott:

„- Már Ódry Árpád főisko­lai igazgatóságának idején szükség lett volna saját színházhelyiségre. A más színházakban megtartott előadások nemcsak feleslegesen emésztettek fel sok pénzt, de arra sem nyújtottak lehetőséget, hogy a színésznövendékek végig azon a színpadon pró­báljanak, ahol majd fellépnek. A rendező-hallgatók saját színpad hiányában nem tud­tak kellő gyakorlatra szert tenni. Az utóbbi években kü­lön szívfájdalmat okozott, hogy bármilyen sikere volt n vizsgaelőadásnak, csak né­hány előadást rendezhettünk, mert a mi sorozatúnk több­nyire ütközött a vendéglátó színház játékrendjével. A kor­mány és a párt áldozatkészsé­géből most végre megoldódtak legégetőbb problémáink. Feb­ruár 19-én Heltai Jenő: Lumpácius Vagabundus - ával nyit­juk meg a színházat. A követ­kező vizsgaelőadásunkat a Ta­nácsköztársaság évfordulójára rendezzük meg, Sándor Kál­mán: Harag napja című da­rabját tűztük műsorra.

A hétfői nap kivételével rendszeresen akarunk előadá­sokat tartani. A főváros tizen­kilencedik színházhelyiségében a főiskola igazgatósága mel­lett működő Művészeti Bizottság irányításával, amelynek Major Tamás, Nádasdi Kál­mán, Gellért Endre, Marton Endre, Goda Gábor a tagjai - kísérleti előadásokat rendez­nek a többi budapesti színházak. Itt mutatják majd be a kiemelkedő vidéki előadásokat is. (…) „

 

Nestroy - Heltai „Lumpáciusz Vagabundusz"-átjátszották az első estén a Főiskola vizsgázó növen­dékei. A Film Színház Muzsika 1959/9. számában (-i) írta az esemény kapcsán (részlet): „  A kedves-szellemes, kávéházi szellemű tündérvilágban pergő já­téknak bizonyosan nin­csenek bölcseleti szán­dékai. Legalábbis Heltai Jenő aranyos kedélye megóvott bennünket at­tól, hogy bosszankodjunk Nestroy avítt és igényte­len igényesedésén, amely a  mai edzett szellemünknek már minden mulattató szándéka elle­nére inkább unalmas,mint szórakoztató. Ami a játékban megmosolyogtat, az már csak Heltai jókedve. No meg az a játékstílus, amely átvitte a nyílt színpadra a főiskola zenés pamflettjeinek hangulatát.

A főrész ebben a telje­sítményben a vibráló ötletességű rendező-tanáré, Szinetár Miklósé, aki - már számtalanszor meg­lepve és elragadtatva bennünket - szinte a színpad Karinthyjaként szerepel tudatunkban. Ritka eredmény, hogy a néző egy félreismerhetet­len és eredeti rendezői stílus által rokonszenves személyes ismerősnek vall­jon valakit, akit csak köz­vetve ismer.

Ennek készséges elis­merése mellett is szeret­ném megjegyezni: az iga­zán nagy rendező arra is képes, hogy azonosuljon a rendezett művel és a gondolat erejével fogja egybe az előadást. A „Lumpáciusz Vagabundusz"-nál történetesen kevéssé indokolt ez a kö­vetelmény, de talán a jö­vendő érdekében nem fe­lesleges ezúttal is szóvá tenni. Már csak azért sem, mert a különben pompás rendezői ötletek oly mértékben uralkodnak itt is a színpadon, hogy nehézzé teszik a vizsgázó színészek egyéni képességeinek és teljesítményének meg ítélését. (…)”

1959.február 19-én (19.00) élő közvetítés  Színház és Filmművészeti Főiskola  újonnan megnyíló  Ódry Színpadáról.

Nestroy – Heltai Jenő : Lumpáciusz Vagabundusz. Stellarisz – Paláncz Ferenc, Lumpáciusz Vagabundusz – Holl István, Fatuna- Pásztor Erzsébet, Happiend – Csűrös Karola, Mamoroza – Balogh Emese, Misztitasz – Buday István, Hillarisz – Mécs Károly, Hoppmester – Linka György, Gyalu – Király Levente, Csiriz – Polgár Géza, Cérna – Dégi István, Gyurka bácsi – Somogyi Miklós, Nánika – Szekeres Ilona. Rendeztő tanár: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

Az Ódry Színpad megnyitójáról a korabeli újságok is tudósítottak. A Magyar Nemzet 1959. február 21. számából:

„ A  huszadik pesti színház színpadán először libbent  szét a függöny. Áhítatos várakozással ültünk a nézőtéren, a kedves ékszerdoboz kellős közepén. Az új színházban minden új. A színpad, a tárgyak, a falak sgrafittói, egész architektúrája meghittséget áraszt. És újak a színészek, mert a főiskoláé az Ódry Színpad.

Kevés ilyen van a világon. A kísérletezések színpada lesz, a keresések, a művésszé válás folyamatának fóruma. Hatalmas ajándék az ifjú színészeknek, akik valódi nézők előtt próbálhatják ki művészetüket, és szép ajándék a nézőknek, akin a szárnypróbálgatásnak lehet tanúja…… A Színház- és filmművészet Főiskola növendékei Nesztroy – Heltai Jenő Lumpáciusz Vagabundusz című bohózatos mesejátékát választották vizsgalőadásuknak…..

Az egész együttes kitűnően fegyelmezett, jókedvűjátékkal komédiázott. Néhány egészen kiváló alakítást láttunk. (…) „ Irta: Tamás István

 

1959. február 22-én (09.55) élő közvetítés a prágai Nemzeti Színházból. Az eladott menyasszony – vígopera. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1959. február 26 -án (19.00) élő közvetítés a kaposvári Csiky Gergely Színházból. Cornielle:  Cid. Don Fernandez- Ruttkai Ottó, Donna Uraca – Veszely Mária, Don Diego – Homokay Pál, Don Gomez –Szép Zoltán, Don Rodvigo – Somogyvári Pál, Don Sancho –Horváth Sándor, Don Avias – Szabó Imre, Don Alonso – Balázs Andor, Ximénia – Kéry Edit, Lonora – Mémeth Ilona, Elvira – Mihályi Vilcsi. Rendező: Miszlay István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1959. február 26 –án (20.00) élő közvetítés az Irodalmi Színpadról ( három egy felvonásos)

1.,  Csehov: A medve. Szmirov – Raksányi Gellért, Popova – Váradi Hédi, Luka – Nagy István

2., Gogol: Hamiskártyások. Iharev – Benkő Gyula, Utyasityelj – Miklóssi György, Svohnyev –Pásztor János, Krügel – Tallós Endre, Glov – Bánhidi László, Szása – Gálcsiki János, Zamuhriskin – Nagy István, Alekszej – Kovács Dénes, Gravjuska – Kárpáti Zoltán.

3., Nyekraszov: Az uzsorás. Laszkutov – Bánhidi László, Liza – Váradi Hédi, Nalimov – Tallós Endre, Ismeretlen – Pásztor János, Rosztamahov – Miklosy György Szolga – Kárpáti Zoltán, Aktina – D. Nagy Erzsébet, Karaknavasztov – Gálcsiki János. Rendező: Gál István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Az előadásról a Népszabadság 1959 februárjában közölt kritikát mely többek között megállapította, hogy   „(…) legjobban a sikerült Gogol Hamiskártyások című komédiájának bemutatása… a színészek közül Benkő Gyula a legjobb: mozgásban, játékban egyaránt igen árnyaltan mintázza meg Iharev , a kifosztott hamiskártyás alakját. De Bánhidi László, Tallós Endre,  Pásztor János, Miklósy György Gálcsiki János, kovács Dénes is egy – egy  karakter figurát ad.  Gál István rendezésében ez alkalommal találta el legjobban a színmű levegőjét, stílusát, hangulatát. Kár, hogy a játék ritmusa olykor lassú, némi szövegrövidítés is hasznára lett volna a produkciónak.  „  K.Gy. 

1959. március 6-án  (19.00) élő közvetítés a Nőnapon  az Erkel Színházból: Coppélia. Harangöntő- Suba Gyula, felesége – Morgányi Josefin, Swanilda – Lakatos Gabriella, Ferenc – Havas Ferenc, Coppélius – Harangozó Gyula, Coppélia – Erdélyi Alice, polgármester – Nádas Imre, felesége – Anda margit, Táncmester – Balog Ágoston, Lengyel lány – Hamala Irén, Vőlegény – Tóth László,, Magyar őrmester – Róna Viktor. Rendező: Harangozó Gyula. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. március 12-én (9.00) élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból, Verdi: Traviata

Voletta – Jilizabeta Csavadar, Flóra – Svéd Nóra, Amina – Aarika Anelli, Germond Alfréd – Mátray Ferenc, Germond György – Melis György, Gaston – Göndöcs Ferenc, Duphol báró – Pálffy Endre, D’obigny márki – Galsay Ervin, Grenvill – Bódi József. Rendezte: Oláh Gusztáv. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. március 14-én (19.00) élő közvetítés a Nemzeti Színházból. Moliére: Tartuffe. Perelle asszony – Gobbi Hilda, Orgon – Rajz János, Emilia – Lukács Margit, Damis – Kállai Ferenc, Marianna – Töröcsik Mari, Valér – Kálmán György, Tartuffe- Major Tamás, Dorina – Olthy Magda. Rendezte: Major Tamás.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. március 17-én (19.00) élő közvetítés a Néphadsereg Színházból. Shakespeare: A makrancos hölgy. Baptista – Födényi László, Vincentino – Bakos Gyula, Lucentino – benkő Gyula, Petrucchio – Bitskey tibor, Gremino – Pethes Sándor , Hortensio – Verebes Károly, Tranio – Györffy György, Biondello – Szatmári István, Curtis – Bilicsi Tivadar, Grumino – Gera Zoltán,  Iskolamester – Keres Emil, Szabó – Gáti György, Katalin – Ruttkai Éva, Bianca – Ujvári Viktória, özvegy – Sándor Iza. Rendezte: Apáthi Imre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. március 19 én, (19,30) a Közlekedési Klub Művészegyüttesének előadásáról élő közvetítés a Magyar Optikai Művek (MOM) kultúrházából. Nexő: Dangaardi emberek

Bohnne – Gyárfás Mária, erik – Szöllösi Tibor, Ifj. Bhon – Zibinyi Tibor, Marte – Stanóba Judit, Peri – Lóránt Lajos, Köller kapitány – Berkó Klára,  Gjárta – Sápi Mária, Halm – Galai László, Mons – Mezősi Károly , Andres – Vesényi László, Sine – Nuharay Piroska,  Sviza – Magó Gizella Rendezte:  Varga Géza.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. március 26-án (19.00) élő közvetítés a József Attila Színházból. Sardou: Váljunk el!

Des Prunelles – Ráday Imre, Cyprianne – Komlós Juci, Gratingon – Soós Lajos, Calvignac – Gáti Pál, Calvigacné – Békés Rita, Lusignan – Báró Anna, Brioennenné – Náray Teri, Volfontainné – Bakó Márta, Bafourdin – Zámori László, Valentin inas – Surányi László, Josepine – Örkényi Éva. Rendezte: Lovas Edit. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. április 09-én (19.00) élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból.

Puccini: Turandod. Turandot – Takács Paula, Altoum – Somogyvári Lajos, timur – Székely Mihály, Ismeretlen herceg – Járay József, Liu – Orosz Júlia, Ping – Radnai György, Pang – Kishegyi Árpád, Pong – Réti József, Mandarin – Varga András, Első udvarhölgy – Szabó Márta, Masodik udvarhölgy – Divéki Zsuzsa. Rendezte: Nádasdy Kálmán – Mikó András. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. április  11 –én (19.30)  élő közvetítés az Állami Bábszínházból

Carlo Gozzi - Heltai Jenő:  Szarvaskirály. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. április 12-én a Népszabadság féloldalas cikket közöl Falus Róberttől: A televízió műsoráról címmel, ebben foglalkozik a színházi közvetítésekkel is.

„ Rohamosan növekszik a vevőkészülékek és a tulajdonosok száma, és ezzel együtt a nézők igénye is a műsor tartalmi és művészeti színvonala iránt. Ez a fejlődés – bár sokkal gyorsabb léptű – a rádió hőskorára emlékeztet: mihelyt közszükségleti cikk lett, elvesztette felnőtt-játékszer jellegét megszoktuk, hogy van és működik, ma már arra vagyunk kíváncsiak, hogy mit és milyen formában az adó. Ezrek és tízezrek szobájába hozza be a világot. Művelődési otthonok és magánlakások esti hangulatát téve kedvessé, színessé. Egy - egy bravúros meglepetéssel mint amilyen a davosi korcsolyázó világbajnokság vagy Az eladott menyasszony prágai közvetítése volt….. Egy levélre válaszolva az Élőújság szerkesztője megígérte ., hogy a jövőben több magyar színdarab színházi közvetítésre kerít sort a Televízió. Hónapokkal ezelőtt hangzott el ez a szerkesztői ígéret. Mi történt azóta?

 Íme a február-március havi szerzők listája: Trenyov, Nestray – Heltai, Corneille, Csehov, Gogol, Nyekraszov, Moliére, Shakespeare, Nexő, Sardou….”

1959. november 29 -én Sándor György a Magyar Televízió műsorigazgatója írt cikket a Magyar Nemzetben: „Televízió – és a Kulturális Forradalom „címmel. Ebben is szó esik a színházi közvetítetések fontos szerepéről, részletek az írásból: „(…) A Televíziónak 1959. szeptember vé­gén 35 000 előfizetője volt. Október hónapban csaknem egyharmadával megnőtt az elő­fizetők száma. Épülnek a köz­vetítő állomások, a magyar ipar igen jó minőségű készülékeket állít elő, a műsor iránt nö­vekszik az érdeklődés ország­szerte. A televízió hazánkban is elindult a fejlődés útján. A külföldi tapasztalatok is amel­lett szólnak, hogy a második ötéves tervben előirányzott 500 000 új készülék eljuttatása az otthonokba, reális elgondo­lás. A televíziós készülék  - mint tudjuk - általában nem egy - ­két ember szórakozását szol­gálja. A készülékek egyharma­dát klubokban, művelődési otthonokban találjuk. Sok helyütt olykor 80 -100 ember várja a műsort. És közismert a háziasszonyok „sanyarú hely­zete” azokban a házakban, ahol a rokonság és szomszédság „használatba vette” a televí­ziót. Mindent egybevéve túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a te­levízió néhány éven belül igen jelentős kulturális eszközzé válhat. (…) A MI TELEVÍZIÓNK szerencsére más lehetőségek­kel indult útjára vagy két és fél évvel ezelőtt. A dolgozók állama biztosítja működési fel­tételeit és működésének egyetlen alapelve: dolgozók érdekének, művelődésének szolgálata. Az bizonyos, hogy a televízió térhódítása a kapitalista és szocialista országokban egyaránt új kérdéseket vet fel. A nézők száma hirtelen növekszik. A néző szabadidejének tekintélyes részét, különösen az első években, a készülék mellett tölti. Egy ideig kevesebb idő jut könyvre, színházra. A rádió és a film történetéből tudjuk, hogy a kiegyenlítődés hamar végbe megy. Mi magunk is tapasztaljuk - erről különben érdekes külföldi statisztikák állnak rendelkezésünkre -, hogy akik 2 - 3 éve rendszeresen nézik a műsort, újra eljárnak színházba, moziba, hangversenyre. Akik e kérdéseken rágódnak, legtöbbször az aktív kulturális életet élő, olvasó, színházba járó embert tartják szem előtt. A televízió ennek a körnek is sokat, adhat: pl. személyes ta­lálkozást Menuhinnal, vagy Ojsztrahhal, egy közvetítést a Prágai Tavaszról és holnap re­méljük, a Moszkvai Nagyszínházból, vagy a Milánói Scala-ból. De a televízió olyan terü­letekre is betörhet igényes előadásaival, ahol még töret­len a talaj. Ha van kulturális forradalmunknak nagy és lel­kesítő célkitűzése, akkor az ép­pen a külvárosok, gyártelepek, falvak és tanyák kultúrájának növelése. Eredményeink ezen a téren nagyok és szívet derítőek. Megnőtt a könyvtárak forgalma, sok a munkásbérlet a színházakban és az Operá­ban. De sok még a fehér folt is! A város szélén, a tanyákon sokan először a televízió köz­vetítésében látták a Bánk bánt és a kitűnő Carmen előadás közvetítése százaknak volt első opera élménye. Ismerünk olyan nézőt, aki azért kereste fel a Nemzeti Galériát, mert a televízióban látta nemzeti fes­tészetünk remekeit és közvet­lenül is meg akart ismerkedni e nagyszerű képekkel. A példa kedvéért nézzük meg, mit vetített a nézők elé most novemberben a készülék varázsernyője. Mindenek előtt említsünk meg három színházi estet: Kállai: Kötéltánc, Lawler: A tizenhetedik baba nya­ra, Kohout: Ilyen nagy szere­lem. Aztán az Operából a Carmen (Csehszlovákia és az NDK nézőinek is),  és az Ope­rett Színházból a Vők Iskolája szerepelt műsoron. A vidá­mabb szórakozást a Vidám Színpadról adott közvetítés, a kiváló ifjúmunkások tisztele­tére összeállított esztrád műsor és több tánczene műsor jelen­tette. A zene kedvelői még egy színvonalas Pique Dame elő­adást kaptak Prágából és tele­víziós balett filmet Ulanovával Moszkvából. Érdekes <

 

Tamás István is foglalkozott a színházi közvetítésekkel, a Magyar Nemzet 1959. november 22-i számában – részletek: „(...) magyar televízió három­éves. Jelenleg harmincezer előfizetője- legalább százöt­venezer nézője - van és roha­mos fejlődés előtt áll. Tele van forrongással, izgalmak­kal, érdekes tervekkel, nagy­szerű célkitűzésekkel. A közelmúltban a televízió műsoráról ankétot tartottak a Székesfehérvári Vadásztöl­ténygyárban. Először a színházi közvetítés került szóba -  s a munkások   elmondták, hogy amióta   a   Nemzeti   Színház egyik előadását   közvetítették, azóta     járnak   rendszeresen Budapestre színházba.  A példa minden szónál ékesebb.  A televízió ma hetenként egy színházi, havonta egy opera­házi előadást sugároz. Ez az egyik legnépszerűbb műsor­száma, özönével jönnek a le­velek vidékről, Dunántúlról is, alföldi falvakból, olyan embe­rektől, akik   életükben nem láttak budapesti színházi elő­adást ...     Talán felesleges méltatni ennek a jelentőségét. E tény mellett eltörpül az az aggály, hogy a televízió köz­vetítése árt a színházak láto­gatottságának. Ártott-e a film vagy a rádió? Kezdetben, újkorában,    átmenetileg    talán; igen, de a színházak és a koncerttermek csorbítatlan tekintéllyel és   népszerűséggel kerültek ki a fenyegető   konkurrenciával való   találkozásból. Kezdetben, míg új   lesz,;  talán – nem biztos - nálunk; is érezteti majd kissé a hatását Talán valamelyest   csökken a színházak látogatottsá­y később rövidesen több állandó látogatót, nézőt, kapjanak ismét. (…)”

 

1959. április 16- án (19.00)  élő közvetítés a kecskeméti Katona József Színházból.

Milökker: A koldusdiák. Palmalicza grófnő – Mojzes Mária, Laura – Jánossy Katalin, Bronislava – Medgyessy Mária, Jan Janitzky – Csajányi György, Rimanovszikj – Juhász Pál, Ollendorf – Komlós József, von Wagenheim – Karis Béla, Rampasseh- Simon Géza, Piffne – vörös Tibor, Poffne – Udvardy Sándor. Rendezte: Seregi László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959. április 19 -én (10.00) élő közvetítés az Állami Bábszínházból. Petőfi Sándor – Képes Géza:  János vitéz. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. április 23 –án (19.00) élő közvetítés a Madách Színházból.Beamarchais: Figaró házassága. Almaviva gróf – Udvary tivadar, Grófné – Tolnay Klári,  Figaró – Gábor Miklós, Zsuzsi – Gombos Kati, Marcellina – Pádua Ildikó, Antoino – Kömíves Sándor, Lorenzo – Palcsó Sándor, Mutteo – Molnár Miklós, Zerlina – Házy Erzsébet, Giacomo – Domahidy László, Beppo – Kishegyi Árpád. Rendező: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Film Színház Muzsika 1956/13. száma rövid hírben számolt be arról, hogy francia színi társulat érkezik Magyarországra. „Kiváló francia színházi együttes mutatkozik be május elején Budapesten: Julién Bertheau színháza. A híres társulat csehszlovákiai turnéjáról érkezik hozzánk, s előreláthatóan négy előadást tart egyik nagy budapesti színházunkban, s francia Irodalmi estet az Erkel Színházban. Az együttes repertoárjában szereplő színdarabok: Beaumarchais „Figaró házassága", Moliére „Misantrphe „-ja,         valamint Achard egy nálunk még nemismert darabja. „

 

1959. május 09-én. Tudósítás a TV Híradó 35/1959 számában 01.03 terjedelemben „ Francia színészek Budapesten”  Alkotók: Butskó György operatőr. Kép leírás: HalászBástia, a francia vendégek nézik a város panorámáját, buszon városnézáés, Margit szigeten sétálnak.

Fennmaradt szöveg: Húsz év óta első ízben érkezett francia színház Magyarországra.  A 15 tagú  Beatelau társulat a nagysikerű prágai vendégszereplés után most 4 napig Budapesten lép fel. Pénteken a főváros nevezetességeivel ismerkedtek. Este pedig már a pesti közönség ismerhette meg (.........olvashatatlan név ....) Antoanettew Vojat, Anry Moniet és társait a " Figaró házassága " előadásán. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

1959. május 09 -én (19.00) élő közvetítés a József Attila Színházból. Lope de Vega : A kertész kutyája. Diana – Komlós Juci, Teodoro – Sinkovits Imre, Tristan – Bodrogi Gyula, Octavio – Zoltai Miklós, Fabio – Sugár László, Marcella – Békés Rita, Amanda – Bakó Márta, Dorotea – Örkény Éva, Ricardo- Márki Géza, Federico – Gáti Pál, Lodovico – Kertész Dezső, Furio – Lovas László, Lirano – Vigh Imre Rendezte: Egri István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. május 14 -én  (19.00)  élő közvetítés a Madách Színházból. Bertold Bercht: Puntila

Puntila – Greguss Zoltán, Éva – Váradi Hédi, Matti – Zenthe Ferenc, Attasé – Miklossy György, Pálinkás Emma – Soltész Anni, Patikárius kisasszony – Gombos Kati, Tehenes lány – Kelemen Éva , Bíró – Gyenge Árpád,  Ügyvéd – Gönczöl János, Tiszteletesné – Patkós Irma, Laina – Pádua Ildikó, Kata – Békés Itala, Állatorvos – Bányai János, Surkkala – Szénási Ernő,  Körjáték – Kiss Manyi. Rendezte: Both Béla. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. május 28-án (19.00) élő közvetítés a Nemzeti Színházból. Katona József: Bánk bán

II. Endre – Bodor Tibor, Gertrudis – Tőkés Anna, Otto – Kállai Ferenc, Bánk bán – Bessenyei Ferenc, Melinda – Csernus Mariann, Mikhál bán – Téry Árpád, Simon bán – Hárváth József, Zászlós úr – Almási József, Petúr bán – Hindy Sándor, Myka bán – Fenyő Emil, Solom mester – Tarsoly Elemér, Izidora – Kohut Magda, Udvarnyik – Sándor Géza, Biberach – Ungvári László, Tiborc – Bihari József. Rendezte: Major Tamás. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. Június 04-én (19.00) élő közvetítés az Állami Déryné Színház vecsési vendégjátékáról.

Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig. Nyilas Misi – Deésy Mária, Orczy – Ligeti Mari, Gimesi – Rajna Mária, Böszörményi – Berendi Péter, Tök Marci – Gabi Gyula, Csicso – Adám Klári, Nagy úr – ifj. Deák Ferenc, Igazgató – Árva János, Valkay – Fenyvesi Balázs, Gyénes – Krémer Ferenc, Bagoly – Kulcsár László, Pedellus – Kálmán Márton, Doroginé – Zombori Kató, Viola – Sallay Kornélia, Bella – Szlonka Márta, Sanyika – Tóth Ilonka,. …. – Solyom Ida,  Jávor úr – Nyerges Ferenc, Pósalaki úr – Madarász László. Rendezte: Szécsi Ferenc. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. június 13-án (19.00)  élő közvetítés a szolnoki Szigligeti Színházból. Hotel Nevada című operett. Virginia – Karácsnyi Magda, Brown – Benkő Gyula, Bob – Gellei Kornél, Chica – Zilahi Kati, Jónás – Paál László, Xonga Miller – Csornai Irén, Plock – Varga D. József, Benson – Juhász János, Joe -  Molnár Miklós, Jim – Berta András, Bessy- Jánosi Olga, Stanly – Kalocsai Ferenc. Rendezte: Kalmár András. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959. június 18-án  (19.00) élő közvetítés az Ódry Színpadról. Hervé: Nebáncsvirág. Denise – Vetro Margit, Fejedelemasszony – Pásztor Erzsébet, Celestin – Holl István, Kapusné – Tóth Judit,  Chatenau Gobis – Somogyi Miklós, Champlatreaux – Peczkay Endre,  Robert – Szokolay Otto, Loriot – Király Levente, Káplár – Szilágyi István, Katona – Cs. Németh Lajos, Színiigazgató – Dégi István, Rendező – Varga Tibor, Corina – Szekeres Ilona, Silvia – Gerber Éva, Linda – Petrényi Ilona, Gisebletta – Györi Franciska. Rendezte: Ádám Ottó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. június 25 -én (19.00) élő közvetítés a Néphadsereg Színházból.  Illés Béla: Szivárvány

Lenin – Györffy György, Kun Béla – Pálos György, Landrer Jenő – Deák Sándor, Pogácsás Antal – Ajtay Andor, Csikos Zoltán – Bitskey Tibor, Benedek doktor – Földényi László, Bendek Anna – Sütő Irén, Somogyi Endre – Benkő Gyula, Somogyiné – Sulyok Mária,  Molnár László – Zách János, Heller – Verebes Károly, Ügyvéd – Gera Zoltán, Müllerné – Vass Irma, Hidvéghy – Pándi Lajos, ifj. Molnár – Szatmári István,  Dobos – Keres Emil, Gál – Gáti György, Klinger – Nagy István, Papp Miklós – Juhász Pál, Vadász tanácselnök – Koltai Gyula, Mihók – Farkas Antal.  Rendezte: Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. július 09 -én (19.00)  élő közvetítés a Blaha Lujza Színházból. Tóth Miklós – Bródy Tamás: Köztünk maradjon. Balla Manyi – Mednyánszky Ági, Bárány Dániel – Gálcsiki János, Hédi – Sennyei Vera, Berkes – Pethes Ferenc, Piri – Lórán Lenke, pali – Gozmány György, Kati – Szécsi Vilma,  Szigeti – Tekeres Sándor, Csajágh – keleti László, Csajághné – Kővári Erzsébet, Kertészné – Somogyi Nusi, Károly – Pagonyi János, Kallós – Csonka Endre,  Francia vendég – Csizmadia László , Szovjet vendég – Vándory Gusztáv, Román vendég – Kassai János, Olasz vendég – Bogár Richárd, Irma – Vámos Piri, Kaluznő – Vándory Margit. Rendező: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. július 26-án hosszabb évek szünete után ismét megrendezésre került a szegedi Ünnepi Játékok rendezvénysorozata.  Az operaelőadásokat Vaszy Vikor, az előadások karnagya, és a Ünnepi Játékok művészeti vezetője készítette elő. Vaszy Viktor az előkészületekről mondta:

„— Most, hogy sok év után Ismét életre hívjuk az ünnepi játékokat, — mondja Vaszy Viktor, — olyan operával nyi­tunk, amely igen érdekes szabadtéri rendezésre nyújt alkalmat. A Hunyadi László­ban Nándorfehérvár Bástiáin és más jelenetekben alkal­munk nyílik impozáns tömeg­jelenetek kibontakoztatására - Az Erkel-opera elsőrangú budapesti operai erőkkel és saját énekeseink közreműkö­désével kiváló szabadtéri produkciót ígér. Az előadást Mikó András rendezi Száz­tagú zenekar, száznegyven tagú énekkar, kétszáz főnyi statisztéria, új, korszerű akusztika - mindmegannyi olyan tényező, amely doku­mentálja az ünnepi játékok nagyvonalúságát.  Sok terv forr bennünk, s ezek egy részét még az idén megvalósít­juk. A János vitéz előadásá­ról szó esett, most arról a nagy hangversenyről szeret­nék beszélni, amelyet Ferencsik János főzeneigazgató ve­zényel majd az Állami Hangversenyzenekar élén. A III Leonora-nyltány talán előszói hangzik fel Szegeden szabad­téren, ezt Beethoven V szimfóniája követi, majd-pedig Kodály Psalmusa szó­lal meg az egyesített Buda­pesti Kórus és a Fővárosi Énekkar előadásában. Azt hi­szem, a műsor maga helyett beszél”- írta S.V.  Film Színház Muzsika 1959/28. szám.

1959. július  … valószínüleg 26 vagy 27-én. (pontos dátum nélkül) Tudósítás a TV Híradó 100/1959. számában 01.43 terjedelemben.  "Nyári ünnepi Játékok " címmel. Kép leírás: Szegedi városképek, takarítják a Szabadtéri Színpadot, hordják az előadás kellékeit. Látható Simándy Jozsef a díszlettervezővel és rendezővel. Mikó András rendező irányítja a jelenetet jelmezes próba a táncosoknak. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

1959. július 25 én (20.00) élő közvetítés a Szegedi Szabadtéri Játékok nyitó előadásáról, Szegedről. Erkel Ferenc: Hunyadi László. V. László – Szabó Miklós, Cillei Ulrich – Horváth József, Hunyadi László – Simándy József, Hunyadi Mátyás – Ivánka Irén, Gara nádor – Fodor József, Mária – Orosz Júlia, Szilágyi Erzsébet – Takács Paula,  Rozgonyi – Sebestyén Sándor, Hírnök – Iván József. Rendezte: Mikó András, vezényel: Vaszy Vikror. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. augusztus 1-én (20.00) élő közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról, a Magyar Állami Operaház előadásáról. Verdi : Aida. A király – Antalffy Albert, Amneris – Eszenyi Irma, Aida – Czanik Zsófia, Radames – Jorinszky József, Ramfis főpap – Bódy József, Amonasro – Jámbor László, Papnő – Aarika Anelli,  Hírhozó -  Göndöcs József, Tánc: Szumrák Vera, Som Gizella, Vidinszy Marika.Rendező: dr. Kenessey Ferenc. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. augusztus 8-án (20.10)  élő közvetítés a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Kós Károly: Budai Nagy Antal. Budai Nagy Antal – Bessenyei Ferenc, Budai Nagy János– Raksányi Gellért, Bese Tamás – Tompa Sándor, Bse Tamásné – Sivó Mária, Bese Anna – Berek Kati, Vajdaházi Pál – Sziter Ádám, Kelyhes pap – Kálmán György, Csák István – Básti Lajos, Erdélyi püspök – Rajz János, Székely ispán – Pásztár János, Bencés apát – Barsi Béla,  Szász gróf – Horkai János, Brassói királybíró – Kormos Lajos, Alvajda – Téry Árpád, Jobbágy – Horváth József, Román nemes –Sándor Géza, Lukács barát – Garas Dezső, Ferenc – Siménfalvy Sándor, Kelyhes tiszt – Tarsoly Elemér, Főinkvizitor – Csurka László.

Rendezte: Maron Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

A Szegedi Szabadtári Játok előadásainak közvetítése a televíziós 1959-es műszaki szintjén nem volt egyszerű feladat, de sikerült, erről 1959 őszén a Rádió és Televízió újságban Kerpel Róbert főmérnök - (később a Magyar Televízió műszaki igazgatója volt) írt cikket:

„ Az ország kulturális életében számottevő eseményt jelentett a Szegedi Szabadtéri Játékok  idei megrendezése. Emelte a játékok kulturális jelentőségét, hogy a televízió is közvetítette  az egyes előadásokat és ezzel a játékok nézőközönségét több tízezer Tv-nézővel bővítette. A szabadtéri játékok közvetítése a televízió számára mind művészi, mind műszaki szempontból nagy feladat volt. Első ízben került a TV-rendező olyan  feladat elé, hogy a készülék kis képernyőjén művészi színvonalion adjon vissza egy hatalmas szabadtéri színpadon történő eseményeket, nagy tömegeket mozgató jeleneteket s mindezt a színpad-adta világítás korlátai mellett. Műszaki vonatkozásában újszerű feladat volt műszaki apparátusunk számára a szabadtéri játékok kép- és hangközvetítésének feladata, valamint a többlépcsős mikrohullámú közvetítőlánc kiépítése és üzemeltetése.

A szabadtéri játékok közvetítésének üzemtechnológiája bizonyos vonatkozásban eltért a szokásos színházi közvetítésektől. A közvetítések mindegyike három kamerával készült lebonyolításra és időnként közbetétek bejátszására a negyedik kamera is üzembe került, egyidejűleg ez a „melegtartalék” szerepét is betöltötte. A nagy játéktér és a tömegjelenetek nagy száma különösen figyelmes műszaki munkát kívánt a kamerák optikáinak gondos megválasztásával és az elektronikus lánc adás közbeni kezelésénél. Az optikák gondos előtervezését a színpadi közvetítéseknél ritkán előforduló világításszegény jelenetek egész sora tette különösen indokolttá.   A közvetítések értékelésénél megállapíthatjuk, hogy a képek és jelenetek sorozata műszaki szempontból vissza tudta adni a készülék képernyőjén a színpad eseményeit. A rendező elgondolásait a képmérnökök általában sikerrel tudták realizálni. A nagy játéktér és a színpad egész területének szereplőkkel történő megtöltése és állandó mozgása nehéz feladat elé állította a hangmérnököt. Az eddigi helyszíni közvetítésektől eltérően szokatlan nagyszámú mikrofonnal kellett feladatát megoldania. Ezt a feladatát általában jól és az események hű hangvisszaadásával végezte el. A műszaki apparátus számára a legnehezebb műszaki feladatot a műsornak Szegedről Budapestre való továbbítása okozta. Kevés műszaki tapasztalatunk volt a többlépcsős mikrohullámú műsorközvetítő láncok üzemeltetésében. Ahhoz, hogy a Szegeden lévő közvetítő kocsi – mint kihelyezett mozgó stúdió – és a Szabadsághegyi adóállomás között a műsor továbbítható legyen, három közbenső adó-vevőállomásból álló műsorközvetítő láncot kellett ez alkalomból kiépítenünk. Erre a célra kiemelkedő tereptárgyakon (templomtornyokon) közbenső állomásokat létesítettünk Kisteleken, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten. A szabadtéri játékok kezdete előtt két hónappal kezdtük el a műsortovábbításra irányuló műszaki kísérleteket. Az  első kísérletek kedvező eredménnyel jártak. A mikrohullámok terjedési adottságaiból eredően azonban a műsorközvetítő lánc műszaki jellemzői gyakran változnak és nagy mértékben függenek meteorológiai viszonyoktól is.A helyszíni közvetítések ilyen előzmények mellett kezdődtek el és most már megállapíthatjuk, hogy sajnos, az első közvetítések nagyon kedvezőtlen hullámterjedési viszonyok között folytak le. A „ Hunyadi László” elfogadható minőségben történő közvetítése után a „ János vitéz” közvetítését gyakran sőt túl gyakran zavarta meg „ A hiba nem az Ön készülékében van” tábla… A különböző sűrűségű és páratartalmú légrétegek zavarták a közvetítést, amelyekkel eddigi gyakorlatunkban még nem találkoztunk és ezzel előre számolni sem tudtunk.

A „János vitéz” közvetítésének zavarai, annak ellenére, hogy gyenge színvonalú közvetítést eredményeztek és a nézőközönségünk  idegeit sok esetben erősen igénybe vették – ezért elnézést kérünk -   műszaki szempontból nagyon tanulságos gyakorlati és elméleti tapasztalatokkal gyarapították szakembereink tudását. Az ekkor szerzett tapasztalatok felhasználásával  készülünk fel a következő két közvetítésre. Nem túlzott megállapítás, hogy a „Budai Nagy Antal”  közvetítésével emlékezetes estét szereztünk a nézőközönségünknek. A művészeti szempontból kiváló előadás kitűnő színészi és rendezői munkája mellett a közvetítés során a televízió műszaki dolgozói is tudásuk legjavát adták. A szegedi ünnepi játékok befejező előadása az Állami Népi Együttes műsora szintén elfogadható minőségben került a vevőkészülékek képernyőire.

A szegedi tapasztalatainknak elméleti és gyakorlati kiértékelése után a jövőben ezen a téren is előre szeretnénk haladni. A műsorszerkesztés munkáját szeretnénk megkönnyíteni azzal, hogy  a vidéki közvetítések technikai előfeltételeit – többlépcsős műsorátemelések alkalmazásával - megteremtjük és ezzel létrehozzuk azt a lehetőséget, hogy a távolabb eső városokból és falvakból is rendszeresen közvetíthessen műsorokat a televízió.”  

1959. augusztus 08 - án. Tudósítás a TV Híradó 61/1959 számában (01’14”) terjedelemben "Devenap Amfiteatrum " címmel. Kép leírás: Total felvételek az Ampiteatrumról, rengeteg néző, Novotny, részlet Szmetana : "Lybusa" című operájából a szabadtéri színpadon. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

1959. augusztus 13 –án (20,00) élő közvetítés a Magyar Állami Operaház előadásáról a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról. Lehár Ferenc: Víg özvegy. Galavári Hanna – Vámos Ágnes, Mirko Zéta – Hámory Imre, Valencianne – Raskó Magda, Danilo – Nagypál László, Camille de Rossilone – Mátray Ferenc, Vicomte – Somogyvári Lajos , Raul – Pálffy Endre,  Kromov – Nádas Tibor, Bogdanovics – Peri Miklós, Prisics – Molnár Miklós,  Nyegus – Katona Lajos, Olga – Szőnyi Olga, Sylviane – Déry Gabriella

Rendezte: Mikó András. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. szeptember 10 –én (19.00)  élő közvetítés  a József Attila Színházból. Oscar Wilde:  Hazudj igazat! (Bumbury). W.John – Velenczei István, M Algernon – Bodrogi Gyula, Lady Brucknell – Náry Teri, Fairf Gwendoline – Örkényi Éva Cardew Cecily – Szemes Mari, Mss Prims – Békés Rita,  a lelkész – Erdődy Kálmám, Lane – Dömsödi János, Merriman – Zámory László. Rendezte: Ráday Imre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. szeptember 17 -én  (19.00)  élő közvetítés a Néphadsereg Színházból. Eduardo de Filippo: Az én családom. Alberto Stigilano – Páger Antal, Elena – Sulyok Mária, Beppo – Benkő Gyula, Arturo Stigliano – Pethes Sándor, Guidona – Nagy István, Currano  Cuoco – Pándi Lajos, Maria - Schubert Éva, Rosina – Sütő Irén, Fucecchia asszony – Sándor Iza, Micelle  Cuoco – Dák Sándor,  Carmella – Péchy Blanka, Bugli riporter – Keres Emil, Fotóriporter – Zana József, a Kárpitos – Márton Sándor. Rendezte: Kazán István

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 „Az én családom. Edwardo de FILIPO darabját közvetí­tették a Néphadsereg Színházból. Örömmel írjuk le, hogy a televízió nem lesz so­hasem konkurrenciája a színháznak, mert a képernyő nem pótolja a nézőtéri élményt Nehéz a dolga a TV-nek ki­váltképp akkor, ha Ilyen nagy színpad teret kell befognia, mint amilyen a Néphadsereg Színházáé is. Talán ennek a rovására Írandó, hogy a kép­ernyőről gyakran lemaradnak a jelentős szerepeket játszó színészek Is. Például a ki­váló Pethes Sándor jelenete a második felvonás végén, amikor a riportereknek nyi­latkozik, azért vált érthetet­lenné, mert a kamera „nem fogta be" a fotóriportereket. Köszönet mégis a televízió­nak azért, hogy közelről néz­hettük stigliano szerepében Páger Antalt, s premier plánban láthattuk azt a jele­netét, amikor férjéhez kíséri Rosáliát, Sütő Irént. Mintha csak oltár elé vezette volna..”.Naplótöredék, írta Lelkes Éva Film Színház Muzsika 1959/39.sz.

 

 

1959. szeptember 24-én (19.00) élő közvetítés a Madách Színházból. G.B. Show:  Az ördög cimborája. Dudgeonné – Lázár Mária, Richard – Gábor Miklós, Kristóf – Márkus László,  Andrson lelkész – Pécsi Sándor, Judit – Tolnay Klári, Burgoyne tábornok – Uray Tivadar, Swidon – Gönczöl János, Hawkins – Psota Irén , Eszter – Szénási Ernő   ( valószínűleg fordítva) , Örmester – Vándor József, Brundell – Bakay Lajos, Durgeon Vilmos – Gaál János,  Dudgeon  Titusz – Bányai János. Rendezte: Ádám Ottó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. április 08-án a Népszabadság rövid cikket közöl az Operaház megnyitásának közelgő 75. évfordulójáról. Ismereti az ünnepi programot:

„ Ez év szeptemberében lesz 75 éve, hogy a Magyar Állami Operaház megnyitotta kapuit. A jubileum alkalmából szeptember végén és október elején ünnepi előadássorozatot rendez az Operaház. Szeptember 27-én Erkel Bánk Bánját, 28-án Puccini: Turandot, 29-én Verdi: Don Carlos, 30-án Csajkovszkij: Anyegin című operáját játsszák, október 1 -én egy műsorban adják elő Kodály Székelyfonóját és Weiner Csongor és Tündéjét. 2-án Mozart Don Juanja, 3-án Wagner Walkürje,, 4-én pedig Bartók három színpadi műve A kékszakállú herceg vára, A fából faragott királyfi, és A csodálatos mandarin szerepel a műsoron….. Az évfordulóra díszes kivitelű album jelenik meg, mely az Operaház elmúlt 75 esztendejét taglalja, foglalkozik a magyarországi operajátszás kezdetével és történetével, a színpadi diszlettervezés múltjával és az építés körülményeivel…”

1959. szeptember 26 –an, Tudósítás a TV Híradó 75/1959 számában (01’49”) terjedelemben. Alkotó: Burza Árpád operatőr. Kép leírás: Az Opera épülete esti felvétel, Erkel Ferenc mellszobra, az előcsarnokban belső feljáró, csillárok, márvány falak, zenekari árok, különböző díszletek, nézőtér emberekkel, kivilágosodik és összemegy a függöny.

Fennmaradt szöveg: " 1884. szeptember 27 -én nyitották meg Ybl Miklós ..................... a magyar Operaháznak kapuit. Hosszú kemény küzdelem után végre teljesült Erkel Ferenc álma. A agyar zenedráma új csarnokát különböző színű márvány......díszítették. A stukkókra és a páholy díszítésekre közel félszáz kilogramm aranyfestéket használtak fel. A sok ezer gyertyafényben csillogó új színházban  ezen  csendültek fel Erkel Ferenc hazaszeretettől áthatott dalai. Az Ű munkássága alapozta meg a Magyar Operaház hírnevét. Számtalan magyar énekművészt nevelt, és a legkiválóbb külföldi énekeseket mutatta be estéről estére a budapesti közönségnek Erkel Sándor a nagy zeneszerző fia és méltó utódja. Nagy Dávid, a nagyszerű basszista Erkel Ferenc, "István király " operájának címszerepét szólaltatta meg. A........-ban Bianchi a kiváló olasz szoprán énekesnő mutatkozott be a magyar közönségnek. Operaházunk már 1888-ban hódolt Wagner zenéjének amikor bemutatta a " Bolygó hollandi "-t. Az Operaház múzeuma szeretettel őrzi a tragikus hirtelenséggel elhunyt Oláh Gusztáv nagyszerű " Othello" és " Fidelio " díszlet terveit. Erről a színpadról indult el diadalmas útjára az új magyar zene - Bartók Béla és Kodály Zoltán művészete is. Sok diadalmas sikert és világraszóló bukást látott ez a nézőtér., az elmúlt 75 év alatt.

Operaházunk ma már új közönségnek játszik. Ebben az évben már 5 ezer munkás váltott bérletet ,hogy megtekinthesse és meghallgathassa az zenekultúra legszebb alkotásait. "  A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1959. október 01 -én (19.00)  Élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból. Kodály Zoltán:  Székelyfonó. A háziasszony - Tiszay Magda, A kérője – Palló Imre, A szomszédasszony – Szőnyi Olga, A fiatal lány – Birkás Lilian ,  A fiatal legény – Mátray Ferenc, A gazdag legény – Röster Endre. Rendezte: Nádasdy Kálmán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. október 08 - án (19.00) élő közvetítés a Petőfi Színházból. W.S.Maugham: A királyért

Leonard Ardsley – Bánhidi László, Charlotte – Dayka Margit, Sydney – Mádi Szabó Gábor, Éva – Bánki Zsuzsa, Ethel – Temesi Hédi, Lois – Gordon Zsuzsa, dr.Prentice – Gellért Lajos, Collie – Inke László, Howard Bretlett – Agárdi Gábor, Wilfred Cedar – Csákányi László, Gwen – Simon Zsuzsa, Gertude – Nagy Magda. Rendezte: Nagy Magda.Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. október 10 -én  Tudósítás a TV Híradó 79/1959 számában (02’51”) terjedelemben a Kecskeméti Katona József Színházból. Alkotó: Mátray Mihály operatőr. Kép leírás: A színház plakátja., folyosók, lépcsősor, különböző előadások fotói, Show: " Szent Johanna " előadás plakátja,  néma részlet az előadásból. Fennmaradt szöveg: " Vidéken is megkezdődött a színházi évad. Az átalakított kecskeméti Katona József Színház, tavalyi darabokkal nyitott: Szentivánéji állom, Sztambul rózsája, Bernarda Alba háza, Ilyen nagy a szerelem. Idei első bemutatóját a napokban tartotta. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1959.október 15 -én  (19.00)  élő közvetítés az Erkel Színházból. Offenbach: Hoffmann meséi

Olimpia – Ágay Karola, Antónia – Neményi Lili, Giuletta – Mátyás Mária, Miracle – Losonczy György, Ferenc- Kishegyi Árpád, Hoffmann- Jaray József, Spalanzani – Bende Zsolt, Crespel – Ntalffy Albert, Miklós – Szönyi Olga, Lutler kormányos – Kerekes Gábor, Schlemil – Homony Imre, Hermann – Petri Miklós, Nathaniel Antonia – Németh Anna. Rendezte: Nádasdy Klámán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. október 16-án Tudósítás a TV Híradó 78/1959 számában (02’40”) terjedelemben " Színházi előzetes " címmel. Kép leírás: Katona József Színház: Arbomov, " Tanja " című darabja. A szereplők : Kállai Ferenc, Töröcsik Mari, Bara Margit. A rendezö Nográdi Norbert.

Jókai Színház: Illés Endre " Türelmetlen szeretők " című darabja. Szereplők: Somogyvári Rudolf, Gordon Zsuzsa, Hacser Józsa. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

1959. október 22 én(19.00)  élő közvetítés a Magyar Néphadsereg Színházból. Mesterházi Lajos: Pesti emberek. Monika – Bulla Elma, Sándor – Pálos György, László – Bitskey Tibor,  Tamás – Gera Zoltán, Gyula – Pándi Lajos, András – Györfy György, Deske – Szatmári István, Félrj – Benkő Gyula, Pirike – Németh Margit,  Mama – Péchy Blanka, Tomcsi néni – Sándor Iza, Titkárnő – Deák Rózsa, Tizedes – Farkas Antal,  Felszolgáló – Szatmári liza, Rikkancs – Verebes Károly. Rendezte: Kazimír Károly. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. október 31 -én Tudósítás a TV Híradó 85/1959. számában  (02’17”) terjedelemben

Kép leírás: néma kép összeállítás a kaposvári Csiky Gergely Színház " Háry János" előadásáról. Fennmaradt szöveg: " A kaposvári Csiky Gergely Színházban első alkalommal rendeztek opera előadást. Bemutatásra került Kodály: Háry Jánosa. Háry szerepét Krémer József , Örzse szerepét Farkas Anni énekelte. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1959. november 03 -án élő közvetítés a Katona József Színházból. Ray Lawler – A tizenhedetik baba nyara. Olive – Mészáros Ági, Pearl – Lukács Margit, Rao – Básti Lajos, Barney – Pásztor János, Emma – Makkai Margit, Johnie – Kállai Ferenc, Bubba – Töröcsik Mari. Rendezte: Várkonyi Zoltán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. november 12-én (19.00) élő közvetítés az Erkel Színházból. Bizet: Carmen. Don Jose – Simándy József, Escamillo – Faragó András, Remendado – Pálfy Endre, Dancarie – Kishegyi Árpád, Zuniga – Galsay Ervin, Morales – Bende Zsolt, Carmen – Tiszay Magda, Micaela – Orosz Júlia, Fraquetta – Házy Erzsébet, Mercedes – Sándor Judit. Rendezte: Oláh Gusztáv. A közvetítést Bratislava, Prága, Berlin,  tv állomásai is átvették.Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 „ A CARMENT közvetítették a minap. A felvonások előtt a bemondónönek ismertetnie kellett a dráma tartalát. Visszatetszőnek éreztük, hogy a mindenki által ismert Carmen-történetet a bemondónő lesütött szemmel, papírról olvasta fel. A televízió nem rádió. Egyik nagy jelentősége éppen közvetlenségében rejlik... Vélemé­nyünk szerint nem követe­lik meg kellőképpen a bemondónőktöl az önképzést. Szem elől tévesztik, hogy ők a műsorok gerincei, hangulatteremtői, <>. Szólnunk kell a szépségével feltűnő Takács Máriáról.   Talán ö a legjobb példa.   Az utóbbi hovatovább kelletlenül csinálja   ezt   a   nem mesterséget.   Hibát halmoz, s nincs olyan hogy öt-hat, szaknyelven  „baki” ne számol­hatnánk meg. Úgy véljük, ezt a mesterléget is meg lehet tanulni, akarni kell.” – írta (nincs aláírás) Film Színház Muzsika 1959/47.szám.

1959. november 14 -én (19.00) élő közvetítés a Fővárosi Operett Színházból. Farkas Ferenc: Vők iskolája. Takaros András – Pethes Ferenc, Tormáné – Fónay Márta, Sári – Zentai Anna, Vilma – Gyenes Magda, Panni – Rajnai Edit, Mihály – Hadics László, Marci – Rátonyi Róbert. Rendezte: Egri István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. november 26 -án (19.00) élő közvetítés a Magyar Néphadsereg Színházból.Pavel Kohut: Ilyen nagy szerelem. Táltos úr – Páger Antal, Lidia – Rittkai Éva, Péter  - Pálos György,  A felesége – Lászlófi Kata,Milán – Láng József, Az édesanya – Sulyok Mária, Novák – Keres  Emil, Majka – Szatmári Liza, Král – Nagy István, Főpincér – Zách János

Rendezte: Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959. júniusában a Magyar Néphadsereg Színháza bemutatta az „Egyedül” című szovjet drámát Sz. Aljosintól. A darab a kommunista erkölcs kérdéseivel foglalkozott. Szergej Petrovics, a mérnök, s Varvara, a fiatal mérnöknő., dráma két  főszereplője. Mindketten már házasemberek; családszeretők, becsületesek. Annak ellenére, hogy a boldogok is, a maguk módján, az igazi boldogságot csak egymásban találhatják meg.   Szabad-e felbontaniuk a régi házasságukat, s megkötniük ezt az újat? Megengedhető – e  a  válás?   Tehetik-e ezt, anélkül, hogy megsértenék vele a kommunista erkölcs normáit?  A Magyar Televízió 1959.12.03-án (19.00) közvetítette az előadást, a Magyar Néphadsereg Színházból.

Sz. Aljosin: Egyedül. Platonov – Pálos György, Maria – Tábori Nóra, Nyina – Nádassy Mirtill, Vera – Péchy Blanka,  Fjodorov – Györfy György, Lida – Schubert Éva, Margarita – Sándor Iza, Kravcov – Deák Sándor, Golovin – Pethes Sándor, Ignatyev – Gera Zoltán, szobapincér – Nagy István. Rendezte: Kazimír Károly. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1959. december 10 –én (19.00)  élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból. W.A. Mozart: Szöktetés a szerájból. Szelim pasa – Peti Miklós, constanza – Gyurkovics Mária, Blonde – Házy Erzsébet Belmonte – Batha Alfonz, Pedrillo – Kishegyi Árpád, Ozmin – Székely Mihály

Rendezte: Mikó András. Az elődásról felvétel nem maradt fent.1959. december 26 –án  (11.00)  élő közvetítés az Állami Bábszínházból

Szilágyi Dezső : Ezüsfurulya. Rendezte: Szőnyi Kató. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

A Film Színház Muzsika 1958. április 18-án a 1958/16. számában tudósított arról, hogy a Blaha Lujza Színház bemutatta a Bástiasétán’77 című operettet. Sólyom László a bemutatóról írta (részletek): „Erre a történetre könnyen ki lehetne mon­dani az ítéletet: sablonos! Fordulatait, aki kicsit konyít is az operetthez, előre tudja. Szeren­csére azonban az író Baróti Géza annyira igaz, élő embereket ábrázol, olyan kedvesen, könnye­dén és mégsem felülete­sen idézi mindennapi problémáinkat, úgy tud hinni, remélni és ábrán­dozni, hogy szíves-örömest ­szökdécselő lépteit.

Hiába, az operett: az operett! Kozmetika és nem sebészet; nem élet­mentő műtétre, csupán rosszkedvünk ráncainak elsimítására hivatott. S ezt a hivatását a „Bástia­sétány 77' jól teljesíti. Úgy érzem, s a közönség hangjából úgy értettem: sokkal jobban, mint azok az elődjei, amelyek fő­hercegi kastélyok frakk­jait, s uszályos nagyesté­lyi toalettjeit csillogtat­ják. Itt ás, ábrándozunk, de a magunk világáról ábrándozunk, arról a várbéli romantikáról, amiben részünk volt, vagy részünk lehet, lakásépítés­ről, amihez tán minket is hozzásegít egyszer a bosszantó bürokratákat felváltó operettbeli bü­rokrata.

(…) A szereplők közül kiemelkedik a Rudit ala­kító Rátonyi Róbert, ö tökéletesen otthon van az operett-színpadon, mert legegyszerűbb jelenetei­ben sem elégszik meg <> megoldásokkal. Méltó partnere Gálcsiky János, a félszeg régész szerepében. Hadics László hősszerelmese inkább sze­relmes és ember, mint hős, s ezt javára ír­hatjuk.   A lányok közül

mind hangjával, mind játékéval Zentay Anna forrmálja meg leghíveb­ben szerepét. Kovács Ibi szép értekhangjával, Kar­dos Magda temperamen­tumával és táncával pó­tolja, ami alakításukból hiányzik. Hornon Pál Tö­rök professzor passzív szerepével nem tudott sokat kezdeni, s így csak szép énekét dicsérhetjük. Szabó Ernő egyéni hu­morával olyan kedves bürokratát formál, hogy szinte méltatlanná válik jelzőjére. Somogyi Nusi és Latabár Árpád mulat­ságos epizódfigurái hamar a közönség kedvencei lettek. Pethes Ferenc ízes, Feri bácsi szerepé­ben. S mindahányan ki­tűnően járták Utassy Gi­zinek a darab mondani­valóját mindenkor kife­jező, a cselekményt előbbrevivö táncát.

A „Bástiasétány 77" közönségsiker. S ebben nem kis része van Horváth Tivadarnak, a rendezőnek. (…)”

Az előadást 1959.12.26-án (19.10) közvetítette élő adásban a Magyar Televízió a Blaha Lujza Színházból. A Film Színház Muzsika 1958/ 22. számában, májusban apró hírként közölte, hogy a Bástiasétány ’77 című operettben új szereplők mutatkoztak be: Gombos Katalin, Pagonyi János, Gozmány György, és Csonka Endre.  A Rádió és Televízió Újság tárgy heti közlése szerint a televízió közvetítés során a következő volt a szereposztás:

Péter - Gozmány György, Anna – Kovács Ibi, Rudi – Pagonyi János, Tini – Mednyánszky Ági, Ödön – Gálcsiki János, Bözsi – Kardos Magda, Patho – Csonka Endre, Elvira – Somogyi Nusi, Sasek – Latabár Árpád, Török – Tekeres Sándor. Feri bácsi – Márkus Endre, dr. Csoda – Bihari László. Rendezte: Horváth Tivadar. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1959. december 29 -én (19.00) élő közvetítés  a Petőfi Színházból. V.Blazek: Mesébe illik

Apóka – Gellért Lajos, Péter – Agárdi Gábor, Vera – Böröndi Kati, Papa – Nádai Pál, Mama – Petur Ilka, Károly – Besztercei Pál, Bozséna – Lengyel Erzsi, Igazgató – Bánhidi László, Orvos – Inke László, Konferancié – Kollár Béla, Kvizjátékos – Fellegi István, Hurdalek – Vértes Lajos, Erlebach – Váradi Pál. Rendezte: Makai Péter. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

 

 

1960. január 06-án (19.00) élő közvetítés a Madách Színházból. Bródy Sándor: A medikus

János – Gábor Miklós, Arrak – Miklosi György, Rubin – Pécsi Sándor, Razia – Vass Éva, Ada – Békés Itala, Piroska – Gyurkovics Zsuzsa, Majd – Gyenge Árpád, György – Horváth Ferenc, Nagyfejeő – Garics János, Filozopter – Szénási Ernő, Adolf – Andresz Vilmos, Borcsa – Gombos Katalin, Dada – Patkós Irma. Rendezte: Ádám Ottó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1960. január 13 -án  (19.00) élő közvetítés az Erkel Színházból. Giuseppe Verdi: Don Carlos

II. Fülöp – Székely Mihály, Erzsébet – Osváth Júlia, Don Carlos – Simándy József, Eboli – Eszenyi Irma, Aremberg – Gera Ilona, Posa márki – Melis György, Tebaldo – Ágay Karola, Főinkvizitor – Losonczy György , V. Károly – Tóth Lajos, Udvarhölgy – Gombos Éva, Mennyei hang – László Margit. Rendezte: Oláh Gusztáv és Nádasdy Kálmán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Nemzeti Színház 1959. júniusában mutatta be Goldoni: Két úr szolgája című vígjátékát. „Goldoni a humanizmus, a felvi­lágosodás, a kezdődő polgári színműírás egyik legkiválóbbika. Túllépve, s egyúttal továbbfej­lesztve a commedia dell'arte (színpad rögtönző) látványos népi művészetét. Goldoni már emberábrázolása jellemvígjáték alko­tására, a valóság hiteles visszatükrözésére. Az emberi szív elem­zésére, a természet, a világ vizs­gálatára, s realista színjátszásra törekedett. Csak örülni lehet an­nak, hogy a tizennyolcadik század e kitűnő olasz komédiaírói nálunk egyre népszerűbbé válik, színházaink egymás után adják elő színjátékait. (…) Nemzeti Színháznak látható törekvése volt a színművet eredeti hangvételében, a comme­dia dell'arte játékos modorában felújítani. Ezt a célt szolgálta Varga Mátyás könnyed stílusú, le­vegős díszlete, Nagyajtay Teréz korhű kosztümjei, Dávid Gyula játékos zenéje. Révay József színvonalas fordítása. (…) A Nemzeti Színház Goldoni-előadása kellemes, élvezetes, szó­rakoztató, még a féktelen, túlára­dó jókedvéből származó említett kise"bb hibákat is szívesen elnézi mindenki a pompás mulatság ked­véért. „ – részletek – írta Kemény György a Népszabadság 1959. június 13. számában.

A Magyar Televízió 1960. január 17 –én  (19,00) közvetítette az előadást élőben a Nemzeti Színházból. Carlo Goldoni: Két úr szolgája. Pantaleone – Mányai Lajos, Clarice – Pápay Erzsi, Lombardi doktor – Makláry János, Silvio – Sándor Géza, Beatrice – Soós Edit, Florindó – Szirtes Ádám, Brighella – Szakács Sándor, Smeraldina – Zolnay Zsuzsa, Truffaldino – Suka Sándor, Pincér – Horváth József, Pantaleone szolgája – Buday István, fh.  Első hordár – Koltai János fh, Második hordár – Garai József. Rendezte: Major Tamás

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

1960. január 20-án (19.00)  élő közvetítés a Katona József Színházból. Frederico Garcia Lorca: Bernarda háza. Bernarda – Tőkés Anna, Bernarda anyja – Gombaszögi Fida, Agustias – Sívó Mária, Magdalena – Apor Noémi, Amelia – Kohut Magda, Martirio – Máthé Erzsi, Adela – Mészáros Ági, Prudencia – Sittkei Irén, Poncia – Pártos Erzsi, Cseléd – Majláth Mária

Rendezte: Marton Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

1960. január 27-én (19.00) élő közvetítés a Blaha Lujza Színházból. Boross Elemér ötletéből írta Csizmerek Mátyás: Narancshéj. Pista – Rátányi Róbert, Eszter – Zentai Anna, Karcsi – Petrik József, Klári – Kardos Magda, Fincsi – Mednyánszy Ági, Gyuri bács i – Pethes Ferenc, Mohácsi – Hadics László, Vermes – Latabár Árpád, Veremesné – Rajnai Elli, Laji – Csonka Endre, Sandri – Pagonyi János, Parkőr – Vádory Gusztáv, Osztályvezető -  Kővári Erzsi, Sóvári – Rmhányi Rudolf,  Rudi, pincér – Ferencz László. Rendezte: Karádi Béla. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A televíziós színházi közvetítésekről írt Lelkes Éva a Film Színház Muzsika 1960/6. számában:. „ A színház és a televízió kapcsolata, mióta csak a magyar te­levízió működik, állandó. Hetenként közvetítenek egy-egy színházi előadást. A héten a Blaha Lujza Színházból a Narancs­héjat. De ezzel kapcsolat­ban az országgyűlésen in­terpelláló Darvas József­nek adunk igazat. Szá­molni kell azzal, hogy a televízió előfizetők tábo­ra rohamosan gyarapszik. Egyre jobban meg kell vizsgálni a televízió mű­sorszerkesztőinek, hogy melyik színházból mit közvetítenek, mert nem mindegy, hogy a TV nagy népszerűsítő erejé­vel milyen irodalmi és színházi produkciót jut­tatunk el a legtávolabbi otthonokba is. Dicséret illeti ugyanakkor A dohányzás ártalmasságáról című monológ műsorratűzéséért a TV szerkesz­tőit. A Csehov centená­rium szép televíziós ün­nepe volt Páger Antal előadásában ez a műsor­szám. Úgy gondoljuk, a mindenáron való TV-szerűsítési gondolatból fa­kadt az a rendezői ötlet, hogy a monológot meg­megszakították tapssal. Páger az a színész, aki­nek nem lett volna szük­sége minderre, hiszen a siker, a nevetés, a féle­lem kifejezésére egyaránt megvannak az eszközei.”

 

 

1960. január 31-én (17.00) élő közvetítés az Állami Bábszínházból. Mészöly Miklós – Molnár Ilona: Árgyélus királyfi. Rendezte: Kovács Ildikó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960.február 04-én  Tudósítás a TV Híradó 14/1960 . számában (02’09”) terjedelemben.

" Jókai Színház előzetes " címmel Alkotó: Szurok János operatőr. Kép leírás: Szabó Magda " Kígyómarás " című darabja. Néma felvételek az előadásról, szereplők. Inke László, Bánki Zsuzsa. Fennmaradt szöveg: " A JÓKAI SZINÁZ- ban ma este mutatják be SZABÓ MAGDA " Kígyómarás " című társadalmi drámáját. A színmű 25 év történetét fogja át... Ez a jelenet a 2o-as években játszódik. A darab rendezője: Ajtay Andor Szereplői: Inke László és Bánki Zsuzsa „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1960. február 06-án Tudósítás a TV Híradó 21/1960. számában (01’37”) terjedelemben „Szerepek és maszkok " címmel. Alkotó: Szitányi László operatőr.

Kép leírás: Régi rajzok a falon, Pécsi Sándor öltözőjében tükör előtt ül és szakállt ragaszt magának, a " Medikus " című darabban öreg orvost játszik. Gordon Zsuzsa öltözője, néger lánnyá változik át " A napfény nem eladó" darab Petőfi Színházbeli előadásához. Fülöp Viktor öltözője,  a " Csodálatos mandarin " főszerepét fogja táncol, ehhez sminkeli magát.

Fennmaradt szöveg: " A vándorkomédiások idején a rizspor, s a paróka elegendő volt bármilyen szerep eljátszásához.. Ma komoly feladat a művész számára a szerephez, az ábrázolt egyénhez méltó maszk megformálása.. Pécsi Sándor képzeletében, sok-sok korabeli festmény, fénykép tanulmányozása közben alakult ki a " Medikus " öreg orvosának maszkja. Még egy utolsó ceruzavonás és csiptetővel a szemén a századelejei évek orvosa áll előttünk.

Kis négerbaba üdvözli a Petőfi Színház öltözőjében Gordon Zsuzsát. " A napfény nem eladó " című darab Benny-jét.  A változás olyan jól sikerült, hogy még a baba is leült a csodálkozástól. Tetszem?  Remélem a játék is jól megy majd. No szervusz...

Még kihalt az öltözőhöz vezető folyosó az Operaházban. Fülöp Viktor közben már készül az előadásra. Rajzok, vázlatok alapján formálódik a " Csodálatos mandarin " arca, az opera világának, a különleges világításnak megfelelő maszk.. Keményebbek a szem, a száj vonalai.  Felkerül a paróka és a bajusz.. Még egy utolsó pillantás a tükörbe, és amikor a hangszóró  a " Csodálatos mandarin " szereplőit a színpadra kéri, Fülöp Viktor már a függöny mögött áll. Kezdődik az előadás. "  A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1960. február 10-én (19,20) élő közvetítés az Erkel Színházból

 

1, Csajkovszij: Rómeó és Júlia. Escalus – Kőszegi Ferenc, Capulet – Suba Gyula, Júlia – Lakatos Gabriella, Rómeó – Havas Ferenc, Tybald – Eck Imre

 

2. Manuel de Falla: A háromszögletű kalap. Molnár – Havas Ferenc, Molnárné – Lakatos Gabriella, Kormányzó – Harangozó Gyula, Kormányzómé – Hamala Irén

 

3, Rimszkij- Korszakov : Seherezádé. A szultán – Eck Imre, Seherezádé – Kun Zsuzsa, Nagyvezír – Sallay Zoltán, Az ifjú – Fülöp Zoltán, Főeunuch – Suba Gyula

Rendezte: Harangozó Gyula. Az előadást a Csehszlovák Televízió teljes egészében az NDK Televízió részben veszi át. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

1960. február 17-én (19.00) élő közvetítés a Petőfi Színházból. Ilf és Petrov: 12 szék. Osztap Bender – agárdi Gábor, Vorobjanyinon – Kozák László, Fjodor atya – Peti Sándor, Tyíhon  - Almási Albert, Alka – Horváth Gyula, Petuhova – Petur Ilka, Sztanyiszlavova – Peéry Piri, Gricacujeva – Amrus Edit, Korobejnyikov – Bánhidi László, Csarusnyikov – Somogyvári Rudolf, Gyagyov – Inke László, Kiszljarszkij – Fellegi István, Vágya – Torma István, Scsukin – Kollár Béla, Ellocska – Lengyel Erzsi, Liza – Rákosi Mária, Lápisz – Beszterczei Pál, Perszickij – Borai Lajos, Titkárnő – Meződi Erzsébet, Színházi rendező – Vértess Lajos, Színész – Ősi István, Színésznő – Böröndi Kati. Rendezte: Kamarás Gyula. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1960. február  21-én (10.00) élő közvetítés a Bartók-teremből. Szőnyi Erzsébet : A makrancos királylány (meseopera). Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. február 24-én (19.00) élő közvetítés a Madách Színházból. Szolovjov-Vitkovics: A csendháborító. Naszredin Hodzsa – Zenthe Ferenc, Az öszvére – Deltai Károly, Dzsafár –Szénási Ernő, Niaz fazekas – Gyenge Árpád, Güldzsán a lánya – Gombos Katalin, A bokharai emír – Márkus László, Otum-Bibi – Kiss manyi, Husszein Guzila – Kőmíves Sándor, Bathíár nagyvezír – Bányai János, Rőfnyi szakállú bölcs – Ragály Elemér, Malomkerékturbánú bölcs – Károlyi János, Főillatfüstölő – Keleti Árpád, Légyhessegető – Szabó Ferenc, Ali  teaház-gazda – Miklósi György, Juszuf kovács – Gaál István, Sir Mamed Andresz Vilmos

Rendezte: Vámos László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

      

1960. március 02-án (19.00) élő közvetítés a József Attila Színházból. Csizmarek Mátyás – Nádasi László – Semsey Jenő : Érdekházasság

Venczel – Endrődy Kálmán, Venczelné – Keresztessy Mária, Éva – Örkényi Éva, Misi – Bodrogi Gyula, Feri – Soós Lajos, Rudi – Horváth Pál, Ilonka – Szemes Mari, Szabó – Dömsödi János, Makrainé – Bakó Márta, Tódor – Sugár László, Tímár – Kertész Dezső, Jani – Fényes Ervin, Lány – Hegedűs Györgyi -, Sofőr Lévai László. Rendezte: Hegedűs Tibor. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

1960. március 07-én (18.00) élő közvetítés az Erkel Színházból, Ünnepi műsor a Nemzetközi Nőnap alkalmából, az ünnepi beszéd után: Hacsaturjan: Gajane című balettje. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

1960. március 12-én (19.00) élő közvetítés  a Fővárosi Operettszínházból. Miljutyin: Nyugtalan boldogság. Andrej Balasov – Sárdy János, Natasa – Gyenes Magda, Tánya – Zentai Anna Nazar – Pagonyi János, Burmak – Hadics László, Szenyka – Petrik József, Petyka – Szentesi Zoltán, Nyikifor – Antalffi József, Kapitolina – Fónay Márta, Nina – Thury Éva, Igonyin professzor – Homm Pál. Rendezte: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. március 16-án (19.00) élő közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából

1,  Moliére: Tudós nők. Chrisale – Pécsi Sándor, Philaminte – Lelkes Ágnes, Henriette – Vass Éva, Amrmanda – Psota Irén, Ariste – Hotváth Ferenc, Beliza – Kiss Manyi, Klitander – Lőte Attila, Trisottin széplélek – Márkus László, Tudós – Szénási Ernő, Mari szolgáló – Gyurkovics Zsuzsa, Tüske inas – Körmendi János, Julian inas – Andresz Vilmos, Közjegyző – Gyenge Árpád. Rendezte: Vámos László

 

2.,  Moliére: Scapin furfangjai. Argante – Márkus László, Geronte – Gyenge Árpád, Octave – Lőte Attila, Leander – Horváth Ferenc, Zerbinette – Gyurkovics Zsuzsa, Hyacinte – Vass Éva, Scapin – Pécsi Sándor, Szilvester- Körmendi János, Nérine – Dajbukát Ilona, Carle – Andresz Vilmos. Rendezte: Vámos László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. március 23-án (19.00) élő közvetítés a Magyar Néphadsereg Színházból. Földes Imre: Hivatalnok urak. Brohser – Földényi László, Barna Gábor – Pálos György, René – Tábori Nóra, Müller – Keres Emil, Felleki – Pándi Lajos, Herceg – Nagy István, Veres – Verebes Károly, Ulrich – Prókai István, Bokor – Koltai Gyula, Róth raktárnok – Szabó Ernő, Kozma gyakornok – Tordy Géza, Mihály, irodaszolga – Gyárfás György, Horváth, mérnök – Gáti György, Juliska – Schubert Éva, Terka – Péchy Blanka, Spitzer szabó – Pethes Sándor, Vámosiné – Ladomreszky Margit, Dezső a fia – Szatmári István, Szmolla – Györffi György, Nagy Pál – Bakos Gyula, Mari, szakácsnő – Vass Irma, Egy asszony – Sándor Iza

Rendezte: Kazimír Károly. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Film Színház Muzsika 1960/3. számában, rövid hírt lehetett olvasni arról, hogy a Nemzeti Színház kamara színhában Csehov emlékünnepélyt tartottak, febrár 24-én ennek kapcsán újjították fel az író, „Ványa bácsi” című művét. A Magyar Televízió 1960. március 26-án (19.00) élő közvetítést adott Katona József Színházból. A közvetítés apropóját valószínűleg az adhatta, hogy március első napján még részt vett Gellért Endre a színházban a Sok hűhó semmiért darab próbáján, majd derűsen elbúcsúzott azzal, hogy uszodába megy, s öt óra múlva már halott volt. A darab közvetítésével emlékezett a Magyar Televízió, a rendezőre.

 

Csehov: Ványa bácsi. Szerebjakov – Balázs Samu, Jelena – Lukács Margit, Szonya- Mészáros Ági, Vojnyickaja – Gombaszögi Frida, Ovan Petrovics – Makláry Zoltán, Asztov Mihail – Bessenyei Ferenc, Tyelégin Ilja Iljics – Gózon Gyula, Marina, öreg dajka – Pártos Erzsi, Házi szolga – Csillag JánosRendezte: Gellért Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

Az előadásról Demeter Imre írt kritikát a Film Színház Muzsika 1960/10. számában, ebből részletek: „ A színlap díszelőadást hírdetett a Csehov centenáriumot megünneplendő. Az előadás - a színlap szerint - felújítás volt, hi­szen egy kivételével, ugyanazok a sze­replők és ugyanaz a rendező idézte meg a költőt, mint jó néhány évvel ezelőtt Ez a Ványa bácsi mégis pre­mier volt, s a szó igazi értelmében „théatre paré" - s nem egyszerűen a hivatalos ünnepség miatt. Mert azt a régi Ványa bácsi - előadást emlé­keinkben Csehovval azonosítottuk, s amikor Csehovot hiányoltuk, mindig ez az élmény jutott az eszünkbe. Alig­ha tolmácsolták magyarul valaha is ilyen elhihető igazsággal a modern drámának tán legnagyobb költőjét, mint akkor a Katona József Színházban. (…) Újra szól Vojnyickij és Szónya úgy, mint évekkel ezelőtt? Pontosan úgy s mégsem egészen úgy. Ha lehet, most még szebben és igazabban. Ak­koriban azt mondtuk: tökéletes elő­adás ez. Most rádöbbentünk: íme, nincs tökéletes tökély, amely nem le­hetne még tökéletesebb. Gellért Endre akkori rendezését így emlegettük, a színészek játékára, az óramű pontos­ságával működő és szárnyaló előadás­ra így emlékeztünk. De, - s ez való­ságos színpadi csoda - a színészek a lelkükben érlelték tovább Csehov alakjait az elsuhant éveket visszaparancsolta a rendezői - színészi alkotást, így járt a színen négy felvonáson keresztül Anton Csehov, így éledt fel újra a Ványa bácsi minden alakja, atmoszférája, korfestése, társadalom ábrázolása. Gellért Endre a mestermvű rende­zést nemcsak megújította, hanem új mozzanatokkal is gazdagította. Ebben az előadásban még pontosabban talál­kozik a csehovi ábrázolás kettőssége: a lemondó szomorúság és a finom irónia. Azt hiszem, valahol itt, ebben a diszharmonikus harmóniában kell keresni a Csehov-drámák lényegét (…)”

 

 

Megnyitották a nyíregyházi színházat. 1960. március 29-én Tudósítás a TV Híradó 37/1960. számában "Nyíregyházi Színház " címmel (01’ 38”) terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr. Kép leírás: Színház épület külső, falon Móricz Zsigmond emléktábla. Előcsarnok, nézőtér, dolgozik a fővilágosító. Major Tamás beszél a színpadon, színészek készülnek a. Erkel Ferenc: "Bánk bán" című operájának kottáját lapozzák, Felmegy a függöny, elkezdődik az előadás a felvételnek hangja nem maradt fent.

Fennmaradt szöveg: " <> szavalhatják THÁLIA papjai ma már a Móricz Zsigmond színházban NYIREGYHÁZÁN. - Hosszú idő óta nem volt itt hol játszania a színészeknek Öt év munkája varázsolta most újjá a régi színház épületét. A nézőtér levegőjét mesterséges szellőző-berendezés és hő légfűtés teszi kellemessé. Itt alkalmazták először a KONVERTA -féle 60 áramkörös magyar fényszabályozót is. És amikor megnyílik a nézőtér - az ünneplőbe öltözött nyírségiek kellemes székekben foglalnak helyet. Az ünnepi megnyitón MAJOR TAMÁS a Nemzeti Színház igazgatója szaval. A Színházat MERUK VILMOS a Színház és Zenei Főigazgatóság vezetője adta át. És az öltözőben a Debreceni Csokonai színház és a budapesti OPERAHÁZ művészei készülődnek a megnyitó előadásra. Felgördül a függöny és kezdődik az előadás. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1959. novemberében mutatta be a Petőfi Színház, Otto L. Fischer dán író „Kimenő” című darabját. Antal Gábor a bemutatót követően írta az 1959. november 11-i Esti Hírlapban: A „Kimenő" szép és emberséges színpadi alkotás, ha nem is mentes bizonyos érzelgősségtől. Mondanivalója sokkal több a „szeressük egymást gyere­kek" nyárspolgári sablonjá­nál, de a kitűnő figurák, az érdekes cselekmény, az ötletes szerkezet láttán jóval nagyob­bat is igényelünk olyasfajta tanulságoknál, hogy a megbo­csátó szív a legszebb kincs. A szerző nem  vagy csak alig engedi meg Marié asszony­nak, hogy családi nehézségei, egyéni problémái s a fiatalok és öregek szembenállása mö­gött társadalmi összefüggéseket lásson meg. Kár pedig, mert ez az okos és derék ember szembe tudott volna nézni ve­lük. Dayka Margitról - aki Ma­rié alakját személyesítette meg a Petőfi Színház előadásában - sok szépet és jót elmondot­tak már hasonló szerepekben. Joggal állíthatjuk azonban, hogy most túlszárnyalta ön­magát is, és a dán munkás­anya szerepében olyan büszkén fájdalmas, igazzá nemesedett embert formált meg, aki a színmű hígabb mozzanatait is művészettel, emberséggel tud­ta megtölteni.  (…)”

A darabot 1960. március 30-án (19.00) közvetítet élőben a Petőfi Színházból a Magyar Televízió. Otto L. Fische : Kimenő. Marie – Dayka Margit, Az apa – Kovács Károly, Benny – Horváth Gyula, Ida a felesége – Böröndi Kati, Lara – Szabó Gyula, Vera – Temessi Hédi, Minna – Moór Mariann, A barát – Inke László, A ruhatáros nő – Rákosi Mária, Meta – Horváth Teri, Christian – Bánhidi László, Az intéző – György László. Rendezte: Simon Zsusza

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. április 07-én (19.05) élő közvetítés az Erkel Színházból. Giuseppe Verdi: Simone Boccanegra.  Simoné Boccanegra – Jámbor László, Amelin Grimaldi – Mátyás Mária, Jacopo Fiesco – Székely Mihály, Gabrielle Adorno – Kövecses Béla, Paolo Albiani – Faragó András, Pietro – Molnár Miklós, Ijjász kapitány – Kenéz Ernő, Amelia komornája – Arika Anelli, Testőrhadnagy – Petri Miklós. Rendezte: Oláh Gusztáv. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. április 09-én  (19,30) élő közvetítés a Miskolci Nemzeti Színházból. K.A. Trenyov: A Néva partján. Lenin – Latinovits Zoltán, Burálov – Bitskey Tibor mv.,-Loszev – Szili János, Csubárjov – Bánhidi József, Polja Szemjonova – Varga Irén, Koja – Szakáll István, Rasztyogin – Jákó Pál, Jelizavete – Balogh Emese, Kapitolina – Gyarmathy Anikó, Maria – Egervári Klára, Szergej Kotov – Polgár Géza, Fjodor Knyazev – Horváth Sándor, Szavatyéjevna – Csanádi Ila, Smetzger – Fehér Tibor, Ludmilla – Fontos Magda, Tyihi – Némethy Ferenc, Kerenszkij – Győző László mv, - Brizgalov – Beleznay István, Gorszkij – Csiszér András, Oboljasev – Farkas Endre, Egy kormányhivatal igazgatója – Mikes Béla, Zolotárjov – Haraszin Tibor, Bezgernanov – Vedres Tamás. Rendezte: Horvai István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

A Nemzeti Színház, Shakespeae ciklúsának egyik előadása a „Sok hűhó semmiért” volt, melyet 1960. márciusában tűztek műsorra. „ (…) A Nemzeti Színház előadása.  Major Tamás rendezése, élcnek és játéknak ezt a frissen pezsgő italát nyújtja a legízlésesebb tálalásban. Úgy  érezzük: hosszú évek kísérletező útkeresése után meg­született a modern színpadi és játékigényeknek megfelelő klasszikus vígjáték-stílus. Ez a stílus elvet minden nagyképű­séget,a reneszánsz-színpad szellemétől annyira idegen finomkodás ballasztjait. Mozgásban - hangban szabadon ára­dó, ám kötött a jó ízlés fegyel­métől. Major Tamás rendezői felfogása távol tartja a játékot túlkiabáló komédiázás zavaró harsányságait és eredetieskedő fogásait, ötletei ezúttal mindig a legjobb hatásokat biztosították. Példa erre a tűzijáték, az elsütött tarack kedves tréfája. A rendező stílusteremtő koncepciója a színészeket is jó összhangba fogta.(…) „ – részlet, írta Dresi Tamás, Esti Hírlap 1960. március 27.

A Magyar Televízió 1960.04.20-án (19,00) közvetítette élőben a Nemzeti Színházból a darabot. Shakespeare: Sok hűhó semmiért. Don Pedro – Téri Árpád, János gróf – Csurka László, Claudió – Bitskey Tibor, Benedek – Ungvári László, Leonato – Tompa Sándor, Antonio – Raksányi Gellért, Balthazár – Szokolai Otto fh, Borachio – Horkai János, Konrád – Gosztonyi János, Galagonya – Makláry János, Bunós – Siménfalvy Sándor, Ferenc barát – Fenyő Emil, Jegyző – Szakács Sándor, Beatrice – Mészéros Ági, Hero – Berek Kati, Margit – Csernus Mariann, Urusula – Gerber Éva. Rendezte: Major Tamás.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. április 26-án (19,00) élő közvetítés a Kaposvári Állami Csiky Gergely Színház vendégjátéka a MOM Művelődési Házában. Shakespeare: Hamlet. Caludius – Rittkai Otto, Hamlet – Somogyvári Pál, Horatio – Sallós Gábor, Polonius – Homokai Pál, Leartes – Csihák László, Rosencrantz – Holl István, Guildentern – Gáfi László, Osric – Komlós István,  Fortinbras – Krémer József, I. sírásó – Fillár István, II. sírásó – W.Várkonyi Sándor, Színészkirály – Szabó Imre,  Gertrud – Jancsó Adrienne Ophélia – Lóránd Hanna

Rendezte: Kamarás Gyula. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. április  28-án ( 19,30) élő közvetítés a Jégszínházból

A műsort a magyar Jégrevü legsikeresebb számaiból állították össze a Televízió közönsége számára. Szólisták: Nagy Mariann, Botond Györgyi, Boldog László, Czakó György, Jelfy Gyula, Jurek Eszter, Kovács Marietta, Kucharivit Miklós, Péters Alize, Rákosi Katalin, Tölgyesi Zoltán,  Vida Gábor. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1960. május 03-án Tudósítás a TV híradó 52/1960. számában " Gellérthegyi Színpad " címmel (00’ 49”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr. Kép leírás: Gellérthegy, panoráma a városról, I. sz Építőipari Vállalat dolgozói építik a színpadot. A Toldi és a Szilágyi Gimnázium tanulói. Fennmaradt szöveg: " A virágba borult fák alól a Gellérthegyen a napfényes fürdőváros gyönyörű panorámája látszik.  A kellemes környezet kiválóan alkalmas szabadtéri előadások rendezésére. Az I. kerületi tanács, elhatározta, hogy szabadtéri színpadot létesít a hegyoldalon. Az 1 sz. Építőipari Vállalat dolgozói, sziklás talajban két hónap alatt építették meg a színpadot. A Toldi, a Szilágyi gimnázium növendékei és a kerület többi KISZ - esei társadalmi munkában jelentős segítséget nyújtottak az építésnél. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1960. május 3-án  (19,00) élő közvetítés az Erkel Színházból. Giacomo Puccini: Tosca

Tosca – Czanik Zsófia, Cavaradossi – Pálos Imre, Scarpia – Jámbor László, Angelotti – Bódi József, Sekrestyés – Katona Lajos, Spoletta – Gömdöcs József, Sciannone –Komáromi László dr. Rendezte: Stephányi György. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. május 07-én (19,00) élő közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából. Gergely Márta: Száz nap házasság. Ica – Gyurkovics Zsuzsa, Feri – Zenthe Ferenc, Lili – Simor Erzsi, Csordás – Basilides Zoltán, Béla – Bodor Tibor, Teca – Kelemen Éva, Anti – Borsos Miklós,. Körös Magda – Lelkes Ágnes, Dr Kovács bíró – Szegedi Szabó István, Miklós – Garics János, Stolfolker – Gyenge Árpád , Pelikán- Mátrai József, Diós, dramaturg – Körmendy János, Lujzácska – Soltész Annie. Rendezte: Vámos László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. május 10-én Tudósítás a TV Híradó 54/1960. számában " Előzetes a Néphadsereg Színházból " címmel, (01’54”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr. Kép leírás: Díszlet építés, Sceridan: " A rágalom iskolája " című darabjának a plakátja, zsinórpadlás, reflektorokat bekacsolják, függöny szétnyílik?

Fennmaradt szöveg: " Ezúttal nem az előadásról számolunk be. A kamera 1 órával a kezdés előtt pillantott be a Néphadsereg Színház zárt függönyei mögé. - a kulisszák világába. Még nagy a zűr- zavar, de csak látszólag. Mindennek megvan itt a maga helye, rendeltetése. Az együttes irányítója a színpadmester. Egy intésére falak mozdulnak, csigák pendüllnek, függönyök nyílnak. A színház akrobatái - a zsinórpadlás kezelői, akik sokszor több emeletmagasságban dolgoznak. Most egy terem mennyezete emelkedik egyszerre a levegőbe. A kellékesek és a berendezők a színpad őrök mozgói. Munkájuk sok figyelmet és pontosságot követel, hiszen egy rossz helyre rakott szék egy kint felejtett cigarettatárca - felboríthat egy egész jelenetet. A világosítók felkészültek, hogy reflektorok bonyolult rendszerében a megfelelő színeket adják be és a szükséges fényeket, alkalmazzák. Az óramutató a heteshez közeledik. A színpad kész, a rányitást a főügyelő veszi át. "Figyelem az első jelenet szereplőit kérem a színpadra." Szétnyílik a függöny: kezdődik az előadás."

 

A felvétel az MTV archívumában megtalálható   A Film Színház Muzsika, 1960/5. számában Nagy Judit tudósított a Nemzeti Színház Antonius és Cleopatra előadásának próbáiról. „ (…) A próbán … Szinte „recseg és ropog a szín­pad". A szereplők nem töprengve — inkább vala­miféle tomboló érzés vi­harban élik színpadi éle­tüket. „A hang sohasem legyen nagyobb, mint az érzés!" - szólal meg Ma­jor Tamás. Máskor meg: „A hallgatás művészete a színpadon fél művészet." Bessenyei Ferencnek, aki Antoniust alakítja, ezt mondja: „Napóleon sze­rint nem igazi tábornok az, aki egy szép nő ágya mellett nem tud sírva fakadni" Az Octavianust megformáló Bitskey Ti­borhoz így beszél most: „Caesar állandó jelzése ez legyen: ritartando! Míg Antonius tombol; Caesar gondolkodik." Lukács Margitnak ezt mondja: Amikor Cleopatra be­lép, generációkra süt le a szépsége. És mégis, leg­nagyobb boldogságában is egy tragikus glória lebeg a feje felett." Kállai Fe­rencnek, aki Aenobarbus egyik legelkeseredettebb érzését keresi, Vörösmar­tyt idéz: „A vak csillag, ez a nyomorú föld - hadd forogjon keserű le­vében." S amikor a szín­padon mindenkinek meg kell részegülnie a diadal­tól, a rendező egy ugrás­sal a szereplők között te­rem, s láthatatlan hege­dűvel és vonóval kísérni kezdi Antonius és Cleo­patra szerelmének fortisz-szimóját (melyet épp a halál közelléte tesz ilyen hatalmassá), mert - mint mondja - „ehhez a da­rabhoz nekünk kell a ze­nét is szereznünk".

A szünet nem szü­net. Bessenyei Ferenc Antoniusról beszél: - Ez a szerep a féke­vesztett, s korlátok közé nem szorítható individua­lizmus tündöklése és bu­kása. Keresem a színeit, fordulatait, s azt, hogy ne hasonlítson egyetlen előző szerepemhez sem. Keresem az egyszerű, em­beri, mai közönségünknek szóló játékstílus megvaló­sítását a klasszikus dara­bokban is. Magam akarok magamnak teret terem­teni a színpadon... A színész sohase akarjon jobban játszani, mint aho­gyan tud. (…)

 

1960. május 14-én  (19.00) élő közvetítés az Állami Operaházból. Richard Strauss: A rózsalovag. Osch báró-  Székely Mihály, Werdenberg hercegné – Osváth Júlia, Octavian – Sándor Judit, Faninal – Maleczky Oszkár, Sophie – Gyurkovics Mária, Marianne – Lorenz Kornélia, Valzacchi – Somogyvári Lajos, Annina – Eszenyi Irma Rendőrbiztos – Mészáros Sándor, A tábornagyné udvarmestere – Lux Géza, Faninal udvarmestere – Kenéz Ernő,  Jegyző – Galsay Ervin, Vendéglős – Göndöcs József, Énekes – Gera József, Fuvolás – Lux Tibor, Fodrász – Kővári Richárd, Három nemesi árva :  László Margit,  Déry Gabriella, Garancsi Márta . Rendetze:  Stephányi György.Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. június 1-én  19,00 élő közvetítés az Erkel Színházból.Rossini: Ory grófja.Ory grófja- Réti József, a gróf nevelője – Faragó András, Isoller – Házy Erzsébet, Robert – Melis György, Marianne grófnő – Gyurkovics Mária, Ragonde – Németh Antal, Alice, parasztlány – Rasko Magda, Egy lovag – Somogyvári Lajos. Rendezte: Szinetár Miklós. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959.októberében tűzte műsorára a Blaha Lujza Színház: Florimond Hervé: Nebáncsvirág című operettjét. „(…)a Nebántsvirággal is valahogy úgy vagyunk, mint egynémely -  a Filmmúzeum­ban látható -, annak idején örökbecsű alkotássá kikiáltott filmmel, évtizedekkel ezelőtt olvasott és most ismét kezünk­be került „könyvszenzációval-„, vagy éppen családanyává tere­bélyesedett első szerelmünk­kel. Ha sok-sok év után, a mindent megszépítő múltból ismét elénk toppannak, alig hi­szünk a szemünknek: hát eze­kért rajongtunk, értük lelkesedtünk annak idején? De ne legyünk igazságtala­nok: ha a mai néző már nem is rajong, lelkesedik Nebánts­virág kisasszonyért, ha érdek­lődésétől, gondolatvilágától tá­vol esik a Janus-lelkű zeneszerző, a zordon apácafőnöknő és a szerelemre vágyó zárda­növendékek kedvesen csacska története, kellemes, szórakoz­tató három órát tölthet el a Blaha Lujza Színház nézőte­rén. Így hát helyeselhetjük, hogy a Fővárosi Operettszínház kamaraszínpada ezzel az annak idején kirobbanó sikert aratott, jellegzetes francia ope­rettel is bővítette repertoárját. Azzal a hiedelemmel azon­ban, hogy a  régi színpadi sike­reket — az időt állókat és a tiszavirágéletüket egyaránt -, csak alapos korszerűsítés után illik műsorra tűzni nehezen lehet egyetérteni. A gyakorlat azt bizonyítja - mint a Nebántsvirág esetében is -, hogy az átdolgozók többnyire össze­tévesztik a vékonyabb-vasta­gabb porréteget a többé-kevés­bé nemes patinával s portala­nítás címén erőltetett mába-kacsintgatással, aktualizálással, „kritikai sematizmussal” tűz­delik meg - valóban szük­séges átfésülésen túl - a nyers­anyaggá degradált eredeti szö­vegkönyvet. A Nebántsvirág átdolgozói nyilván így akarták kikarikírozni a múlt század végének erkölcseit és embereit – a műsorfüzetben közzétett Ismer­tetés szerint (…)” – részlet, írta: Garai Tamás Népszava, 1959. október 10 a-én  a Magyar Televízió 1960. június (…) – an (19,05)  közvetítette élőben az előadást a Blaha Lujza Színházból. Florimond Hervé: Nebáncsvirág Denise – Kovács Ibi, Celestin – Rátonyi Róbert, Fernand – Baksay Árpád, Marianne – Kardos Magda, Corina – Mednyánszky Ági, Örnagy – Latabár Árpád, Fedelemasszony – Mindszenti Magda, Loriot őrmester – Pethes Ferenc

Rendezte: Horváth Tivadar. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1960. június 08-án 19,00 élő közvetítés a Petőfi Színházból. Lorraine Hansberry : A napfény nem eladó, című műve. Melyet a színház 1960 januárjában mutatott be. „(…) Petőfi Színház dicséretre a méltó frissességgel tűzte mű-s sorára Hansberry színművét, amelynek nyugat-európai bemutatóját is csak nemrégiben tartották. (…)- írta Bános Tibor, Népszabadság, 1960. január 15.

Szereposztás: Water Lee Younger – Mádi Szabó Gábor, Ruth a felesége – Temesi Hédi, Beneatha a huga – Gordon Zsuzsa, Lena Younger – Simon Zsuzsa, Travis, Walter fia – Mádi Szabó Gábor, Joseph Asagai – Agárdi Gábor,  Goerge Murchison – Horváth Gyula, Karl Lindner – Keleti László, Bobo – Peti Sándor

Rendezte: Pártos Géza

 „Az amerikai négerek helyze­téről, politikai-társadalmi te­kintetben vagy egy tucat könyvből tájékozódhattunk ed­dig is. Magánéletükről, gondol­kodásúikról, indulataik irányá­ról és terjedelméről azonban - valljuk be - nem sokat tu­dunk. Nem is igen tudhatunk. Nemrég jelent meg egy kis vá­logatás amerikai néger költők verseiből, mely szinte az első híradás ennek a szorongatott helyzetben levő rétegnek leg­bensőbb világáról. Már csak ezért is kijár a megkülönböztetett érdeklődés Horraine Hansberry néger író­nő darabjának. (Híre megelőz­te: az első nőíró és az első né­ger, ki Amerikában a legjobb dráma díját kapta.) A darabot látva, a megkülönböztetett ér­deklődés megkülönböztetett tiszteletre vált át. Hiszen egy jó színpadi szerző tolja el előt­tünk egy csikágói néger csa­lád szobájának negyedik falát, hogy belepillantsunk köznapi életükbe, összeismerkedjünk vágyaikkal, megcsapjon ben­nünket érzelmeik emberi mele­ge, egy estére részeseivé le­gyünk szerényen mért örö­meiknek és annál több gondjuknak-bajuknak. A darab legnagyobb érdeme, hogy az egyes figurák jól ki­szemelt típusok, egyéniségük a maguk bonyolultságában is egységesen komponált - vagy­is jól játszható, hálás szere­peknek örvendezhetnek az alakító művészek. A másik: sikerült a színpadon megterem­teni a néger családnak azt a meghitt, bensőséges légkörét, melyben az egyes magatartá­sok és az ezeket jelző - jó értelemben vett - pózok az élet sokszínűségét érzékeltetve viszik előre a cselekményt, tá­masztják alá a darab általános emberi közölnivalóját. (…)  Pártos Gézának, mint rende­zőnek, legfőbb érdeme, hogy teljes illúziót keltő csikágói néger otthont teremtett a szín­padra, melyben a szereplők otthonosan mozognak. Erélye­sebben az első felvonásban In­dított szálakat kellett volna összemarkolnia és néhány dikciónak kissé didaktikus jelle­gét tompítania. Nogrády Mik­lós díszlete kitűnő környezetet teremtett a színpadi játék szá­mára. A szép fordítás Ungvári Tamás érdeme.” – írta Szombathelyi Ervin, Népszava, 1964. január 14.

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959. októberében mutatta be a Madách Színház Moreto: Donna Diana, című darabját melyet a Magyar Televízió 1960.06.18-án  (19,00)  közvetített,  a Madách Színházból.. „ Sikert aratnak a színészek, akik pompás és tetszetős játékmodorral tálalják Moreto magyarított komédiáját. A Donna Diánát; sikert arat az ízléses díszlet is, a ruha kavalkád is. Moreto a vígjáték bonyolí­tásának mestere, habkönnyű, felhőtlen derűje ma is színpadért kiált. „ - írta Ungvári Tamás még a bemutató kapcsán 1959. október 6-án a Magyar Nemzetben.     

Moreto: Donna Diana, Don Diego – Kőszegi Gyula, Donna Diana- Tolnay Klári, Donna Chintia – Kelemen Éva, Donna Fenissza – Isovay Katalin, Don Carlos – Gábor Mikós, Don Luis – Árva János, Don Gaston – Zenthe Ferenc, Polilla – Ladányi Ferenc, Floretta- Gambos Katalin.Rendezte: Both Béla. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. június 21-én (19,00) élő közvetítés a Katona József Színházból. Alekszej Arbuzov: Tánya. Tánya – Törőcsik Mari, Herman – Szirtes Ádám, Samanova – Csernus Mariann, Ignatov- Básti Lajos, Diszja – Bara Margit, Mihej – Horkai János, Nénike – Pásztor Erzsi, Griscsenko – Straznitzky L. fh, Dokror – Sugár Lajos, Olja – Tiboldi Mária fh, Gondnoknő – Fónay Márta, Vászin – Tompa Sándor, Basnyák – Almási József, Parancsnok – Kun Tibor, A parancsnok helyettese – Mécs Károly fh., Segédrendező – Verebély Iván fh, Matróz – Györi Emil, Legény – Fonyó István fh. Rendezte: G. G. Konszkij. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. június 18-án nyílt meg az Iparművészeti Múzeumban a Német Demokratikus Köztársaság színpadművészetét bemutató kiállítás. A megnyitón több magyar színész és képzőművész is jelen volt. A Film Színház Muzsika 1960/27. számában számolt be a kiállításról, tudósítója (név nem volt feltüntetve) írta: „ (…)

A közön­ség soraiban örömmel fe­deztünk fel színészeket és festőművészeket is, akik­kel együtt figyeltük a né­met színpadművészet le­szűrt, mindig a lényegre törekszik stílusát, az egyszerű, nem hivalkodó vo­nalvezetést és ugyanakkor az opera - dráma - operett- díszletek terén a korhűsé­get, a sajátosán egyéni fantáziát. Schiller darabjaiban,  vagy   Wagner - operák díszleteiben,   a   nagyszerű kontraszthatások,   Suppé , Boccaccio   operettjében  az életkedv, az öröm, Mozart: Lucius Sulla című operájá­ban a klasszikus fegyelme­zettség ragadott meg. (...) „  1960. Június 23-án Tudósított a TV Híradó ( a 73/1960. számában) " Német színház kiállítás" címmel (01’10”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr.

Kép leírás: Iparművészeti Múzeum, " A Német Demokratikus Köztársaság színpadművészeti kiállítása " plakát, Színpadképek, díszlettervek. Volpone alakjai, a Kékszakállú herceg vára díszlete, díszletrajzok. Fennmaradt szöveg: " Az Iparművészeti Múzeumban megnyílt Színpadművészeti kiállításon díszlettervek, színpadképek, kosztümök, és … átfogó képet adnak a modern német színházkultúráról. Ilyen Berlini Opera Turandott díszlete. Volpone alakjait így formálták meg. A kékszakállú herceg várának színpadképe. Ismerős ez a kép. Mesterházi Lajos Pesti emberek című darabjának díszletei a Berlini Volksbühne színpadán...” A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1960. június 23-án (19,00) élő közvetítés a Pécsi  Nemzeti Színházból. L.Tolsztoj: Anna Karenina. A.A. Karenin – Tomanek Nándor, Anna a felesége – Krencsey Marian, Szerjozsa, a fiuk – Galambos István, Sztyepan – Galambos György, Dolly, a felesége – Mátrai Mária, Vronszkij gróf – Avar István, Szerpuhovszkij tábornok – Faludi László Lidia Ivanovna grófnő – Hamvai Luci, Vaszilij Lukics – Paál László, Konduktor – Szivler József

Rendezte: Lendvay Ferenc. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Az előadás után a Film Színház Muzsika 1960/27. számában L.É. számolt be a közvetítés tapasztalatairól: „ Közvetítés a Pécsi Nemzeti Színházból. E lap hasábjain már kri­tikát, méltatást kapott a te­levízióban múlt héten be­mutatott mindkét színdarab. Más nézőpontból most mégis visszatérünk a pécsi Nemzeti Színház előadásaira, a „Karenina Anná"-ra és a „Tün­dérlaki lányok"-ra. Többször leszögeztük már, hogy nem szabad különbség­nek lenni a vidéki és a pesti színjátszás kőzött. És most örömmel állapíthatjuk meg, hogy a televízióval valóban ledőlt a válaszfal a vidéki és fővárosi színjátszás között. Ezek a televízió által bemutatott vidéki produk­ciók országos viszonylatban gyakran népszerűbbé lesz­nek, mint nem egy olyan pesti siker, melyet a tele­vízió még nem tűzött mű­sorára. A „Karenina Anna" pre­mierjének másnapján pécsi színészekkel beszélgettem. Tőlük hallottam és közöttük olyantól is, mint Krencsey Mariann, hogy ennyire nép­szerűek soha még filmjeik után sem voltak.  Mi ennek az oka? Elsősorban természetesen ezek a színvonalas előadások, de van egy más ok is. Ez pedig, hogy egyetlen este, mintegy háromszázezer ember lehetett tanúja a sikernek.       Az előadás még azok számára is, akik hittek az előző jó kritikáknak, meglepetést szerzett. Különösen a színészek nagy részének kulturált szerep - felépitése tetszett. Mindenekelőtt. Karenin szerepében - Tomanek Nándort kell megemlteni. Ilyennek képzelhette Tolsztoj.

- Mondhatunk-e ennél többet róla? De örömmel láttuk azt is, hogy a
vidéki évek milyen sok vonással tették gazdagabbá Krencsey Mariann játékát. Nem hallgathatunk el azonban egy bántó szereposztási tévedést. A televízió min­dent felnagyító kamerája még inkább bebizonyított, hogy nem lett volna szabad Vronszkij szerepét Avar Ist­vánra bízni. Avar István színpadon is, filmen is ta­núságát adta már, hogy na­gyon tehetséges művész, — de nem Vronszkij! Szombaton este a „Tün­dérlaki lányok"-at láthattuk. Az est sikere Margittay Ágnes és Fülöp Zsigmond ne­véhez fűződik. Sárikához - és Pázmán  Sándorhoz.

Néhány szót a közvetíté­sekről. Kiváltképp az utób­bi előadásnál volt szembe­tűnő, hogy a színészek nem voltak tisztában annak a hangerőnek a mértékével, amelyet a televízió érzékeny készülékei elviselnek. Az egyébként Jó Vetró Margitot azért marasztaljuk el, mert sipítozó hangja, ami valószí­nűleg a színpadon kifejezési eszköz volt, mire Budapestre és az ország más területeire ért, bántóan kellemetlennek tűnt. Úgy gondoljuk, hogy a televízió rendezőjének, Mihályfy Imrének, ha csak egy estére is, de mérsékelnie kellett volna ezt a játék­stílust. Egyébként mind a két közvetítésnek jó ritmusa és szép premier plánjai vol­tak, kár hogy a „Karenina Anna" egyik legszebb jele­nete alatt áthallatszottak a műszakiak kábelt sürgető szavai.”

 

 

1960.június 25-én (19,35) élő közvetítés a Pécsi Nemzeti Színházból. Heltai Jenő: Tündérlaki lányok. Özvegy Bergné – Takács Margit, Boriska – Gábor Ibi, Manci – Vetro Margit, Sári – Margittai Ági, Malvin néni – Bázsa Éva, Róza – Rab Antónia, A báró – Sármássy Miklós, Pázmány Sándor – Fülöp Zsigmond, Petrenczey Gáspár – Fülöp Mihály, Pista – Ágh Tihamér

Rendezte: ( a Rádió és Televízió Újság nem tüntette fel). Az előadásról felvétel nem maradt fent

 

1960. Június 29-én (19,00) Élő közvetítés az Állami Operaházból. W. A. Mozart: A varázsfuvola. Az előadás aznapi szereplői: Sarastro – Mészáros Sándor,  (A bemutatón Sarastro-t, még Székely Mihály énekelte)-  Tamino – Simándi József  (A bemutatón Barta Alfonz énekelte) , Az Éj királynője – Ágay Karola, Pamina - Ostváth Júlia (A bemutatón Házy Erzsébet énekelte) -, I. hölgy – Déry Gabriella, II. hölgy – Szőnyi Olga, III. hölgy – Tiszay Magda, Öreg pap – Jámbor László, Fiatal pap – Kenéz Ernő, Papageno – Radnai György, Papagena – Koltai Valéria, Monostatos – Külkey László. Rendezte: Mikó András .Az előadásról felvétel nem maradt fent. A bemutató után Fábián Imre a Film színház Muzsika 1960/4. számában, az előadásról, részlet: „ (…) Ferencsik János a mozarti igényekhez alkalmazkodó tartózkodással, a stílusos, részletfinomságokra is rámutató előadás szép erényeivel idézi elénk a partitúrát, a ze­nélés spontán, őszinte örömével. Mikó András rendezése a modern színpad igé­nyeinek útján halad, s ezt a törekvést ez alkalom­mal is örömmel üdvözöl­jük. Mikó vállalja a kez­deményezéssel járó koc­kázatot is. De vállalkozásának, megítélésünk sze­rint, több az értéke, mint a vitatható pontja. A bayreuthi körszínpad „bűvköréből" ő sem tud szabadulni, de az alap­koncepció, a helyszínvál­tozások megoldása jó, a fényhatások meggyőzőek. Elképzelését valahogyan így sommázhatnánk: a színhely mese-birodalom, a jelzések, szimbólumok rendszerével, de ebben a világban helye van a vas­kos realitásnak is, hisz a darab külvárosi „brettli-színpad" számára ké­szült. A baj csak akkor kezdődik, amikor ebbe a stilizált környezetbe a Fidelio és a Parasztbecsü­let népe lép a színpadon, - Sarastro népeként. (Monostatos rabszolgái sem lehetnek fehérek.) Ez már nem új relációkat felderítő elképzelés, ha­nem stílustörés. (…)”

 

1960. július 2-án  (19,00) élő közvetítés a Nemzeti Színházból. Shakespeare: Szetivánéji álom. Thaseus, Athén hercege – Básti Lajos, Egeus, Hermina atyja – Téri Árpád, Lysander – Kálmán György, Demetrius – Sándor Géza, Philostrat- Csurka László, Vackor, ács – Siménfalvy Sándor, Gyalu, asztalos – Szirtes Ádám, Zuboly Takács – Suka Sándor, Dudás fuvofoldozó - Horváth József, ösztövér, szabó – Gáti József, Orrondi, üstfoltozó – Tarsoly Elemér, Hippolyta – Zolnai Zsuzsa, Hermina – Berek Kati, Heléna – Csernus Mariann  Obereon, tündérkirály – Kállai Ferenc, Titánia, tündérkirályné – Bara Margit, Puck – Soós Edit. Rendezte: Major Tamás. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. július 07-én (20,00) élő közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról. Richard Wagner: Tannhauser. Hermann thüringiai őrgróf – Antalffy Albert, Erzsébet, a gróf unokahuga – Takács Paula, Tannhauser – Jovitczky József, Wolfram von Eschenbach – Svéd Sándor mv., Walter .- Rösler Endre, Biterolf – Tóth Lajos, Heinrich – Göndöcs József,  Reinmar – Galsay Ervin, Vénusz – Delly Rózsi, Pásztorfiú – László Margit.Rendezte: Mikó András. Az előadásról felvétel nem maradt fent

 

1960. július 14-én Tudósítás a TV Híradó 83/1960. számában " Iphigenia Auliszban " címmel (01’42”) terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr. Kép leírás: néma képek a darabból, szereplők: Sennyei Vera, Temessi Hédi, Mádi Szabó Gábor. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

Komoly vita bontakozott ki Major Tamás a Nemzeti Színház igazgatója és Gács László MRT Elnök között a színházi előadások televíziós közvetítéseinek tv-s világítási problémáíról. Major 1960. julius 11-én írt levelet Gácsnak. Részlet Major leveléből:

„ (…) A Televíziós közvetítés során nem egy esetben bizonyos díszlet, világítás, végső soron rendezési változtatásokat igényel, azért , hogy a televíziós nézők a lehető legmaradéktalanabb közvetítést kapják. Ezeknek a televíziós igényeknek az összehangolása a színházunkat látogató közönség jogos érdekével nem minden esetben sikerül.  Így a július 2.-i Szentivánéji álom televíziós közvetítésének világítási nehézségei komoly problémát okoztak. Történetesen a Szentivánéji álom második felvonása éjjel játszódik, amit a rendezés nem csak világítással, de a színészek mozgatásával, rendezéssel is kívánt kihangsúlyozni. Az előadás előtt két nappal  eszközölt kamera próbánál kiderült, hogy a színpadi világításunk a televíziós készülékeken keresztül olyan sötétet mutatott, amelyikben legfeljebb a szereplők kontúrjai vagy homályos foltok voltak kivehetők.  Az a kívánság, hogy az egész felvonást világítási szempontból közelebb hozzuk a televíziós fényekhez , azt jelentette a színházi előadásunk nézőközönsége számára, hogy a kép, ahol a szereplők úton – útfélen sötétségről beszélnek, szinte nappali világításban tárult nézőink elé.  (…) Tekintettel arra, hogy az elkövetkező időben színházlátogatóinkat nem szeretnénk hasonlóan hátrányos helyzetbe hozni, és magát a rendezői megoldásokat ilyen mértékben diszkreditálni, kérjük az Elvtársakat, hogy a jövőben csak akkor tűzzék dátumszerűen műsorra előadásaink közvetítését, ha már a televízió rendezője, a darab rendezőjével minden ilyen technikai

 Igényt, a mi a Televízió részéről felmerül, megbeszélt. (…)”

 

Gács László 1960. július 21-i válaszából:

„ (…)Teljesen egyetértek azzal, hogy a színház csak bizonyos határig veheti figyelembe a T.V. igényeit megvilágítás és egy más szempontból. (…) Bizonyára te is tudod, hogy minden esetben  tárgyalnak a rendez nyugati írók közül már régen készülünk Értővel, hiszen anélkül nem is  képzelhető el változtatás az eredeti művészi elképzelésen. (…) A Szentivánéji álom esetében nem a mieink hibásak, mert a T.V. igazgatója Kulcsár elvtárs egy hétig próbált Veled érintkezést találni, ez azonban nem sikerült. (Megjegyzem, hogy velem is előfordult már, hogy napokon keresztül próbáltam Veled beszélni, de Te elérhetetlen voltál.(…)” Magyar Országos Levéltár – XXVI.I-8., a Nemzeti Színház iratai. 

 

 

 

1960. július 16-án Tudósítás a TV Híradó 84/1960. számában " Ünnepre készülnek Szegeden " címmel, (03’30”) terjedelemben Alkotó: Szitányi László, operatőr.

Kép leírás: városképek, emberek az utcán fagylaltozóban, A színpadon próbál Mikó András és Farkas Ferenc irányításával Házy Erzsébet és Sárdy János. Az anyag néma.

Fennmaradt szöveg: " Szeged, híres város - mondja a dal és a szegediek mindent, elkövetnek, hogy a városuk híres legyen.  Az órajáték zenéje először a szabadtéri játékok ünnepi megnyitóján hangzik majd fel, mához épp egy hétre. A régi diákokat ábrázoló bábjáték naponta kétszer - délben és este - jelenik meg a tér felett. A városban mindenütt az ünnep előtti lázas készülődés nyomát látjuk. A tanács vezetői gondoskodnak arról, hogy a Tisza parti város csinosan fogadja százezer látogatóját. Új hírlap és könyv pavollinokat állítottak fel az és még a Tisza -híd is új köntöst kap. Ízléses művészeti ajándéktárgyak között válogathatnak majd a vásárlók. És nem feledkeznek meg a papírszalvéta gyűjtők népes táboráról sem. A vendéglátóipar naponta tízezer vendég étkezését biztosítja. Új éttermek között a napokban megnyit............ Étterem, újjáépült halászcsárdák várják a messze földön híres szegedi halászlé kedvelőit. A város kedves színfoltja a Virág cukrászda pálma terasza. Sokan Jönnek majd az ünnepségekre az úton is. az újonan felállított modern szervizekben percek alatt megjavítják a távoli útról érkezett kocsikat. A készülődés igazi központja az előadások színhelye, a Dóm tér. A …. személyes nézőtéren háromezer hangszóró sugározza majd a. Palkó dallamait. A főszerepeket Házi Erzsébet és Sárdy János játssza. Zenéjét Farkas Ferenc szerezte. Rendező Mikó András. A Szabadtéri játékokra érkezőknek jó szórakozást kívánunk. " - A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1960. július 28-án (20.00) élő közvetítés a Margitszigeti Szabadtéri Színpadról. Aszafjev: Bahcsiszeráji szökőkút. Mária – Kun Zsuzsa, Potocki herceg – Kőszegi Ferenc, Waclaw – Havas Ferenc, Két fiú: Dózsa Imre, Péter László, Mária barátnői: Bánki Györgyi, Som Gizella, , Fiatal pár: Erdélyi Alice, Tóth Lászó, Két lengyel hölgy: Csajkovics Magda, Géczy Éva, Két lengyel férfi: Gál Andor, Bozsó Árpád, Girej kán – Fülöp Viktor, Nurali – Balogh Ágoston, Zaréma – Lakatos Gabriella, Második feleség – Szumrák Vera, Táncosnő – Orosz Adél, Szolgálónő- Raksányi Júlia, Rabnő – Gál Zsuzsa. Rendezte: Rosztiszlav Zaharov. Az előadásról felvétel nem maradt fent. „ Gyönyörű csillagos estén rendezte meg az Operaház első balettelőadását - a Bahcsiszeráji szökőkutat - a Mar­gitszigeti Szabadtéri Színpadon. Nagyon szép, művészi értékű produkciót kapott a hatalmas nézősereg, az Erkelszínházbelivel egyenértékű előadást.

Vgray Klotild gyengéden mintázott Máriája. Róna Viktor erőtől duzzadó, kulturált iskoláját csillogtató Waclaw-ja, Lakatos Gabriella magával ragadó Zarémája, Sallay Zoltán szuggesztív erejű Glreje, Balogh Ágoston egyre szebb és gazdagabb megfogalmazású Nuralija biztosította a megérdemelt sikert. Fráter Gedeon karmestert és a zenekart is dicsérettel említhetjük. A Bahcsiszeráji szökőkút két előadása a nyári szezon balett programja. Kár! Ügy hisszük: a kö­zönség gazdagabb, változatosabb táncrepertoárt érdemel­ne. „Párizs lángjai", Hattyúk tava", „Keszkenő" - van miből válogatni a Szigetre termett produkciók közül. A súlyosabb zenedrámai műveket - mint bebizonyosodott - . nem lehet Intakt teljességgel szabadtéri színpadra vinni. A balett azonban elsődlegesen vizuális művészet, s hiány­talanabb élményt nyújt a Szigeten is. –írta Film Színház Muzsikában (-dia), 1960/31.szám.

 

1960. augusztus 3-án  (20,00) élő közvetítés a Szegedi Szabadtéri Játékok műsorából. Farkas Ferenc: Csínom Palkó. Balogh Ádám – Nagyal Sándor, Csínom Palkó – Sárdy János, Scínom Jankó – Katona Lajos, Rosta Márton – Szabó Ernő, Éduska, a lánya – Házy Erzsébet, Zsuzszika – Sándor Judit, Tyukodi pajtás – Domahidy László, Förgeteg, bandavezér – Fodor János, Darú, kocsmáros – Káldor Jenő,    Örzse a szolgálója – Löricz Zsuzsa, Kati, a lánya – Lehoczky Zsuzsa, Piperec báró – Szabó Ernő, Koháry gróf – Kátay Endre, Koháryné – Lontay Margit, Rézangyal – Mentes József,  Göcs Pista – Marosi Károly, Ludas – Zádori István, Peták – Gémesi Imre, Kuczug Balázs – Pagonyi Nándor, Lenge őrnagy – Kovács János, Udvarmester- Putnik Bálint. Rendezte: Mikó András. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. augusztus 14- én (19,20)  élő közvetítés a margitszigeti Szabadtéri Színpadról. Wimner és Reichert – Berté és Lafitte: Három a kislány. Schubert – Rösler Endre, Schober, költő – Reményi Sándor, Schwind, festő – Pálffi Endre, Gumpelwissel, rajzoló – Bódi József, Vogel, operaénekes – Somogyvári Lajos, Scharntorff, dán követ -  Lendvai Andor, Tschöll Keresztély – Maleczky Oszkár, Tschöllné – Budanovits Mária, Édi – Koltai Valéria, Hédi – Pavlászky Edina, Médi -  Gyurkovics Mária, Grisi Lucia énekesnő – Szilvássy Margit, Brundéner, nyergesmester- Katona Lajos, Binder Nándor , postahivatalnok – Kövecses Béla, Novotny , titkosrendőr – Ordelt Lajos.Rendezte :  Nádasdy Kálmán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. augusztus 14-én Tudósítás a TV Híradó 92/1960. számában " Megérkezett a Sztanyiszlavszkij Színház " címmel (00’ 38”) terjedelemben. Alkotó: Burza Árpád operatőr.

Kép leírás: Ferihegyre érkezik a repülőgép, a balett együttes tagjai leszállnak Aczél György és az Operaház tagjai, fogadják őket.

Fennmaradt szöveg: " Ma délután a MALÉV IL-18 külön gépével Budapestre érkezett a moszkvai Sztanyiszlavszkij Színház több mint száztagú balett együttese. A balett világhírű művészeit Aczél György művelődésügyi miniszter helyettes és Bicó György, a szegedi Városi Tanács elnöke és az állami Operaház művészei fogadták. Az együttes első fellépésére a Szegedi Szabadtéri Játékokon kerül sor, majd a hónap közepén a fővárosban is vendégszerepelnek. A szegedi Jeanne d, Arc előadást jó idő esetén a Televízió vasárnap este közvetíti. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1960. augusztus 16-án (19,30) élő közvetítés az Állami Operaházból. Cin-Georges és Masille – A. Aden  és L. Delibes: A kalóz. Balett előadás, a Moszkvai Sztanyiszlavszij és Nyemirovics – Dancsenko Színház művészeinek vendégjátéka. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Ezen a héten a Rádió és Televízió Újság” Külön kameránk jelenti…” című nézőknek szóló rövid hírei között arról ír:

„ Beszéljünk másról is. Például arról, milyen színházi közvetítések várhatóak az őszi évad két hónapjában? Tessék egy csokorba gyűjtöttük a címeket: 1. Biderman és a gyujtogatók (Katona József Színház),2. Fekete ventilátor (Madách Színház), 3 Három tavasz (Fővárosi Operettszínház) ,4. A teremtés koronája ( Jókai Színház), 5. Idegen partok (Vígszínház), 6. Kispolgárok (József Attila Színház). Elő lehet készíteni a házi zsöllyéket, támlásszékeket, és páholyüléseket… „

 

„Tízmillióknak. Soha akkora nézőtér előtt nem játszottak még Operaházunk művészei mint amekkora az október 5-i előadás publikuma lesz! A kamerák előtt pereg le ezen az estén Bartók két remek balettje, „ A csodálatos mandarin „ és „ A csodálatos mandarin” – s a produkciót a nagy nyugati televíziós szervezet, az Eurovizio sok ország, sok tízmillió európai TV –néző számára közvetíti majd.  A TV szárnyán messze jutnak nemzeti kultúránk kincsei, példázva és segítve a népek közötti megértést, a baráti szellemet. „

 

A Magyar Nemzet augusztus 25-i számában közölte, hogy Malonyai Dezső bejelentette, hogy az új évadtól kezdve a Néphadsereg Színháza helyett Vígszínház –ként fog működni. A színház a megfogalmazása szerint „ a színház átveszi a Vígszínház haladó hagyományait, te természetesen szocialista irányban fejleszti tovább a színház művészi működését.

 

1960. szeptember 6.-án kettős tudósítást láthattak a TV Híradó nézői a 106/1960. számában " Román színház érkezése " címmel, (00’ 50”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A repülőgéppel érkező román művészeket a Municipal Színház tagjait Kőműves Sándor fogadja.  A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Majd  " A Madách Színház elutazása" címmel (00’32”) terjedelemben. Kép leírás: A Madách Színház tagjai Gábor Miklós,Tolnai Klári, Pécsi Sándor, Uray Tivadar, Kiss Manyi, Both Béla, Gyurkovics Zsuzsa,Gombos Kati, Sinkovits Imre indulnak Ferihegyről Bukarestbe.

A két riport egybe vágva készült el.

Fennmaradt szöveg:" Szombaton érkezett hazánkba a MALÉV három külön gépén a bukaresti Municipal Színház társulata. Az együttes tagjai négy előadást tartanak a Madách Színházban. Előadják az Éjjeli menedékhelyet és az Ügynök halálát is. A művészek fogadására megjelent Gyáros László a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnöke. A kollégákat Kőműves Sándor üdvözölte. A bukarestiek látogatását a Madách Színház társulata viszonozza. Gábor Miklós, Tolnai Klári, Pécsi Sándor, Uray Tivadar, Kiss Manyi és a többiek ugyanazzal a három géppel utaztak a román fővárosba. Nagy az izgalom a fiatalok között, hiszen nekik ez az első külföldi vendégszereplés. A magyar művészek vasárnap kezdték meg egyhetes turnéjukat a bukaresti Municipal Színházban. "

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

A Film Színház Muzsika  1960./37. számában Rappaport Ottó számolt be a Madách Színház sikeres vendégszerepléséről:

„Nagy érdeklődéssel vár­ta és fogadta Bukarest a testvéri Magyar Népköz­társaság egyik vezető színházát, a budapesti Madách Színházat. E vá­rakozás értékét fokozta, hogy az utóbbi időben más kiváló társulatok is vendégszerepeltek Buka­restben, s színházrajon­góinak ízlése pedig nap nap után, olyan színházak előadásain csiszolódik, mint az I. L. Caragiale Nemzeti Színházé, amely Párizst, Velencét és Moszkvát is meghódítot­ta. A várakozás a szocia­lista Magyarország színházművészetének is szólt és e művészet hordozói­nak, akiket hírből, főleg filmekből ismernek. A Madách Színház ven­dégjátéka nemcsak arra ad alkalmat, hogy képet alkossunk arról az útról, amelyen a magyar szín­játszás a budapesti Nem­zeti Színház legutóbbi, több mint egy évtizeddel ezelőtti vendégszereplése óta jár. Ez a vendégjáték ennél sokkal többet jelent. Azok a gépmadarak, amelyekkel a Madách Színház művészei a baneasai repülőtérre érkeztek, vitték Budapestre a Municipal Színházat. „Átadjuk a Municipal Színház Pestre induló tagjanak a kultúrstafétát - mondotta Both Béla a közös fogadáson, búcsúztatáson. És ugyanazon a napon, ugyan­abban az órában, talán ugyanabban a percben, egyszerre hangzottak el a ma­gyar színészek első mondatai Bukarest­ben és a román színészek első szavai Budapesten, két nyelven - egy szívvel. Emlékezetes pillanat volt amikor Both Béla és Ion Olteanu, a házigaz­da Municipal Színház főrendezője, ott állt egymás mellett a függöny előtt. „Nem csak színészkollégákat köszön­tünk ma este, hanem testvéreket is, akikkel együtt menetelünk a szocializ­mus győzelmes zászlaja alatt" - mon­dotta Olteanu. „Amit itt, a megújho­dott Bukarestben láttunk, nem iriggyé, hanem büszkévé tesz bennünket, mert az önök öröme a mi örömünk is" - mondotta Both Béla. És bárhol talál­kozik az ember a Madách Színház mű­vészeivel - a szép Köztársasági-palotában, a Scanteia-házban, az új épület­sorok között -, mindenhol elismerést látni az arcokon. Amikor az első este megszólalt a gong, kigyúltak a reflektorok, méltó­ságteljesen felment a függöny és egy­más után leptek a színpadra Vass Éva, Gábor Miklós, Pécsi Sándor, Gyurkovics Zsuzsa, mindenki úgy érezte, ezen a színpadon otthon érezhetik ma­gukat, éppen úgy, ahogyan Tantzi Cocea, Cazaban, Clody Bertola vagy Ciulei otthon érezhetik magukat Budapesten.A Március 6. körút sarkán már jó­val nyolc óra előtt sűrűn felhangzott a bukarestiek hagyományos kérdése: „Nincs egy fölösleges jegye?" Sajnos, ilyén ezeken az estéken senkinek sincs. A nézőtéren ott ül a* bukaresti művé­szeti és irodalmi élet színe-java: C. Prisnea, a művelődésügyi miniszter helyettese, a minisztérium főtisztviselői, az országos színészszakszervezet veze­tői,- színészek, a központi és tartományi lapok képviselői, a színikritikusok. Eljöttek a kolozsvári, vásárhelyi, te­mesvári, szatmári, sepsiszentgyörgyi ál­lami magyar színházak rendezői, igaz­gatói, sok színésze. Majd minden fel­vonás végén szűnni nem akaró ütemes vastaps (a függönyöket már nem is győztük számolni), az előadás végén pedig ünneplés és virágeső! De hát ezt látni kellett! S a „Cseresnyéskert" előadásán, ami­kor Tolnay Klári mint Ljubov Andre-jevna belépett a színpadra, a szűnni nem akaró tapsorkántól percekig nem tudta elkezdeni a szöveget A második szünet végén pedig a csengetésre be­vonuló közönség meglátta az igazgató­sági páholyban Uray Tivadart és „vastaps"-sal köszöntötte.” Amikor a „Cseresnyéskert"-ben a fejszék hangjára, az ajtókat, ablakokat beszegező kalapácsolásra, az egyedül maradt Firsz előtt lehull a függöny, román és magyar színészekkel és is­mét virágokkal telik meg a színpad. Ez már több mint vastaps, több mint for­ró színházi siker. Ez a művészet, a ba­rátság, a testvériség eseménye.”

 

1960. szeptember 6-án Tudósítás a TV Híradó 106/1960. számában "Bányász színész -szerződés " címmel (00’ 41”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr   – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Vígszínház társulatának megbeszélése, majd szerződést inak alá a várpalotai Szénbányászati Központ igazgatójával.  Keres Emil és Verebes József kis bányászlámpát, kapnak ajándékba.

Fennmaradt szöveg: " A várpalotai szénbányászati tröszt igazgatója Martinka Mátyás, vasárnap sok szeretettel üdvözölte a Vígszínház művészeit. Pálos Györgyöt és Benkő Gyulát, aki a színház és a bányászok szocialista szerződésének megkötésére jöttek a Várpalotára. A szerződés szerint a színház - többek között - rendszeresen vendégszerepel majd Várpalotán, és tevékenyen támogatja a helyi művészeti együttesek munkáját. A bányászok egyebek mellett vállalták, hogy segítenek a bonyolult színpad technikai megoldások kivitelezésében. A bányászok egy-egy kis bányászlámpával kedveskedtek a színészeknek. "

A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

A Magyar Nemzet augusztus 25-i számában Malonyai Dezső bejelentette, hogy:” A színházak és a különböző nagyüzemek között éveken át formálisan kötött szocialista szerződések helyébe a színház most csakugyan élő, tartalmi kapcsolatot kötött a várpalo­tai Szénbányászati Tröszttel. A szerződés a színházat arra kötelezi, hogy negyedévenként tartson előadást a tröszt mun­kásainak, s az évad folyamán egy irodalmi estet is rendez­zen. A tröszt munkásai pedig a szerződés értelmében igen erős műszaki és anyagbeli segítséget adnak a színház­nak. Ezen az értendő, hogy bi­zonyos színpadi felszerelések elkészítését és mérnöki mun­kák elvégzését a tröszt dol­gozói vállalják.

Ezen a kétoldalú kötelezett­ségen kívül a színház vállalja a peremkerületi kultúrházak időnkénti műsorellátását. Első kultúrházi előadása a színház­nak Ibsen: „Kísértetek”’című műve lesz október folyamán.”

 

 1960. szeptember 24-én (19,00)  élő közvetítés a Madách Színház Kamaraszínházából. Örsi Ferenc: Fekete ventillátor. Az apa – Szegedi Szabó István, Az anya- Simor Erzsi, A lány – Váradi Hédi, Az orvos – Gábor Miklós, Az ügyész – Garics János,  A merénylő – Gombos Katalin, Az őrmester – Zenthe Ferenc, A szobalány – Kun Magda. Rendezte: Both Béla. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Az Esti Hírlapban 1960. február 17-én a bemutatót követően írt kritikát a darabról Hajdú Ferenc.  Részletek ebből: „ Örsi Ferenc első darabjait vidéki színházak játszották - a „Fekete ventillátorában” lát­szólag kiforrott színpadi szer­zőként lép a közönség elé. Egy - egy jelenete után - sőt, közben is - felzúg a taps; pillanatnyi pihenőt sem enge­délyez közönségének, biztos kézzel ragadja magával a né­zőt az események, fordulatok és csattanók sodrában. S ha a -„Fekete ventillátor" bohózat lenne: elragadtatással írhat­nánk az ötletekről, szellemes tréfákról, groteszk helyzetek­től. A „Fekete, ventillátor" azonban dráma. „Dráma és vízió" - mint a szerző jelöli a műfajt. Jogos is a dráma elnevezés: egy szabadságharcos afrikai lány halála vagy megmenekülése, egy ügyésztiszt lelkiismereti konfliktusa: válaszútja hivatás és becsület között, egy gyarmaton élő polgárcsalád romlottságának áb­rázolása, e családon belül a két generáció harca - alig le­hetne sűrűbb a téma drámai­sága. Ám ugyanakkor, amikor e drámai erők kavarognak a színpadon - a közönség harsá­nyan nevet. Élcek csattannak, bohózati szituációk peregnek, aforizmákat hallunk, burleszk-komikumot látunk. Persze, az írónak joga van keverni a műfajokat, s komédia és tragédia vegyítése nem Is valamiféle forradalmi formabontás - olyan ősi, mint maga a színház. Ebben az esetben azonban nemcsak erről van szó. Helyesebben: nem erről van szó. A bohózat és a dráma nem vegyül a műfaj­iban, hanem élesen kettéválik. Úgy érezzük: a dráma csupán kulisszaként beállított „eszmei mondanivaló", hogy a közérde­kűség látszatával lásson el egy nagyon könnyed, itt-ott frivol bohózatot. A bohózat: vérbeli (színpadi szerző sikerült műve - a dráma már inkább, mintha mérnöki rajzasztalnál vagy - laboratóriumban készült volna. Pedig alapjában szép és tiszta a dráma gondolata: val­lomás a szabadságukért küzdő gyarmati, népek igazsága mel­lett.. Az  időnként' elmondott igazságot azonban; nem tudja továbbfejleszteni, hitelesíteni ez ábrázolás, az élmény igazsá­ga.  (…) Kitűnőek Köpeczi Bócz Ist­ván díszletei, még sikerülteb­bek jelmezei. „

1960. szeptember 27-én (19,00) élő közvetítés az Erkel Színházból, a Budapesti Zenei Hetek 1960 programjából. Erkel Ferenc: Hunyadi László. V. László – Külkey László, Czillei Ulrik – Faragó András, Hunyadi László – Pálos Imre, Hunyadi Mátyás – Dósa Mária, Gara nádor – Losonczy György, Mária, a leánya – Gyurkovics Mária, Szilágyi Erzsébet – Takács Paula, Szilágyi Mihály – Veress Gyula, Rozgonyi – Pálffy Endre, Hadnagy – Petri Miklós, Egy nemes – Szilágyi Béla. Rendezte: Oláh Gusztáv és dr. Kenessey Ferenc.  Az előadásról felvétel nem maradt fent

 

1960. október 1-én Tudósítás a TV Híradó 117/1960. számában " Déryné Színház " címmel, (01’ 46”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr – Zádor László szerkesztő.

Kép leírás:  Déry Színház előtti ér, autóbuszokkal, jelmez és díszlettervek, angol nyelvű újságcikk, társulati ülésről készül fényképek,  Néma az anyag

Fennmaradt szöveg: " Az elsőtől a 4 milliomodik kilométerig, az első előadástól a 29 ezredikig, az elsőtől az 5 milliomodik nézőig, 10 fáradsággal és sikerekkel teli esztendő múlt el. 10 év, ami alatt az Állami Déryné színház autóbusz és teherautó karavánjai, közel 2 ezer községbe jutottak el.  A fürge buszok, a fáradhatatlan művészek új fényt vittek a falvakba. Figyelem és mosoly a gyermek arcokon, és a színpadon Ludas Matyi épp az első igazságtalanságot szenvedi el. De az ifjú közönség tudja a darab végét, hogy az igazság mégis győzedelmeskedik. Ferdinánd .....Lujza .... a kancellár és a  killer? család  csatájának ma már valóban egy új közönség a szemtanúja. És a dalt, a táncot is elvitték a falvakba. A Leányvásárban az ismert dallamok és a látványos táncok.... Gyülekezik a falú népe, ............ lakodalom előadására. Rivalda fény gyúl, és már pereg is a dráma. A siker most sem marad el. A falú megbecsülésének jeléül virágot kapnak a művészek. És a késő délutánokon, végtelen estéken tovább róják Thália utjait. "  A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1960. október 5-én (20,30)  élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból, a Budapesti Zenei Hetek 1960. programjából. Bartók Béla: A fából faragott királyfi. A királyfi – Havas Ferenc, A királykisasszony – Ugry Klotild, A fából faragott királyfi – Harangozó Gyula, Hableányok : Éhn Éva, Mák Magda, Orosz Adél .Koreográfia és betanítás, rendezte: Harangozó Gyula

 

Bartók Béla: A csodálatos mandarin

A lány – lakatos Gabriella,  Az öreg gavallér – Harangozó Gyula, A fiatal diák – Sipeki Levente, A mandarin – Fülöp Viktor, A három csavargó : Gál Andor, Havas Ferenc, Sallai Zoltán. Koreográfia és betanítás, rendezte: Harangozó Gyula

A közvetítést az EURÓVIZIÓ is átvette.  (*lásd augusztusi beharangozó írás). Az előadásról felvétel nem maradt fent

 

1960. október 13-án (19,00) élő közvetítés a Fővárosi Operettszínházból. Lajtai Lajos – Kellér Dezső – Szenes Iván: Három tavasz. Hansi – Honthy Hanna, Rozika – Petress Zsuzsa, Tavaszi – Baksay Árpád, Ancimanci – Halasi Marika, Paula – Kiss Ilona, Sanyi – Csákányi László, Gyimes – Balázs István, Klári -  Bán Klári, Selmeczy – Márkus Ferenc, Amália – Mindszenti Magda, Józsi – Képessy József, Hadházy - Krémer József, Rosdás bácsi – Heltai Andor, Rosdás néni – Vándory Margit, Dolfi – Hidegföldi József, Olli-Jolly -  Vámos Piri, Zombori – Antalffy József, Százados – Bánk Miklós, Méltóságos – Tekeres Sándor. Rendezte:   Horváth Tivadar. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Fehér Klára „Teremtés koronája” című darabját 1959. februárjában mutatta be a Jókai Színház. A televízió 1960. október 19 –én (19,00) közvetítette,  a Jókai Színházból. Az írónő a bemutató kapcsán nyilatkozott B.N.E –nej a Hétfői Hírek munkatársának (részlet), az újság 1959. február 16-i számából:

„ (…) Mi: — Igaz, hogy a Jókai Színházban bemutatott vígjá­ték egyenes folytatása a „Nem vagyunk angyalok"-nak?

Ö: Nem. Ez egészen más­ról és másokról szól. Az fűzi őket össze, hogy mindkettő mai és az, hogy mindkettő a szocialista erkölcs problémái­val foglalkozik.

Mi: — Ismét a családdal?

Ö: — Igen. Hiszen a társa­dalmi változások először a cel­ládon belül éreztetik hullám­verésüket. A változtathatatlan­nak vélt családi hierarchia, amelyben a férj teljhatalmú úr, s a feleségnek puszta meg­élhetése is tőle függ, ez a hierarchia megváltozott. A dol­gozó, kereső nő egyenrangú félnek tekinti magát és a csa­ládon belül is küzd jogaiért. A férfiak egy része viszont nem képes elfogadni ezt az új hely­zetet. Ez igen sokszor éles konfliktusokat vált ki, mint például,.,

Mi: — Mint például új da­rabjában?

Ö: — Igen. „A teremtés ko­ronájáéban egy olyan csalá­dot mutatok be, ahol a férj is, a feleség is mérnök, az asszony magasabb beosztásban dolgo­zik, s ez súlyos ellentétek for­rásává lesz.

Mi: — Végül felbomlik a házasság?

Ö: — Miért bomlana fel? Én hiszek a házasságban. Könyv­ben, újságcikkben, vígjátékban, ankétokon mindenütt arról be­szélek, hogy a házasság nincs válságban. Inkább emberségesebbé mélyebbé válik benne a férfi és nő szövetsége. (…)”

 

„(…) Jó az előadás is. Pauló Lajos könnyű és gördülékeny játékot honosított meg, csupán ott jött zavarba, ahol a darab „normái á „ -jához képest visszás hangvétel mást is zavarba hozott volna. Rajkai György teljesen leegyszerűsített, csaknem jelzéses díszletei helyénvalóak. A nagyszámú színészgárdából ki kell emelni a férfi főszereplő Mádi Szabó Gábort nem is egészen egyéniségéhez szabott figurája egy tömbből való, a szerző is valahogy így képzelhette el. Kevésbé érezzük azonosnak a fő-főmérnöknő alakjával Bánki Zsuzsát. „ – (részlet) írta a bemutató után Rajk András Népszava, 1959. február 18.  

Fehér Klára: A teremtés koronája

Nyitrai Ákos – Inke László, Mária a felesége – Bánki Zsuzsa, Zsóka – Hacser Józsa, Feri – Szabó Gyula, Éva – Temesi Hédi, Mária titkárnője – Bőröndi Kati, Hivatalnok – Horváth Gyula, Tanár úr – Kollár Béla, Háziasszony – Kömíves Erzsi, Eladónő – Lengyel Erzsi

Rendezte: Pauló Lajos  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959. november 21-én este különleges bemutatóra került sor a Nemzeti Színházban. Azért volt különösen nagy a várakozás a bemutató előtt, mert 1949 – és 1956 között a hazai színházakban elsősorban klasszikus darabok szerepeltek, főleg szovjet, a szocialista kommunista eszmerendszer „nagyszerűségét” bemutató művek. Az Ember tragédiáját is csak 1955-ben lehetett színre vinni.

Tímár József 1960. október 3-án meghalt. A Nemzeti Színház „Az ügynök halála” előadásának felvételét a Magyar Televízió 1960. október 15 - én tűzte műsorára.

Arthur Miller Az ügynök halála. Szereplők: Willy Loman – Tímár József, Linda – Somogyi Erzsi, Biff – Kálmán György, Happy – Kállai Ferenc, Bernard – Linka György, A nö – Máthé Erzsi, Charley – Kemény László, Ben – Balázs Samú, Howard Wagner – Hindi Sándor, Jenny – Selényi Etelka, Stanley – Gosztonyi  János,  Miss Forithe – Soós Edit, Letta – Tímár Éva. Rendezte: Marton Endre. A tévéfelvétel rendezője: Zsurzs Éva volt.

Az előadás felvételének hossza: 173:42 perc. Ma már restaurált digitális videó változata is van. Az évtizedek alatt megkopott és megrongálódott egyedülállóan értékes kópiát a Magyar Televízió Archívumának filmrestauráló műhelye 1999/2000 évben hozta rendbe, ma már több  (analóg és digitális) videó kópia áll rendelkezésre az előadásból. 

A hazai bemutató Tímár József számára is igen fontos volt, bár már nagyon komoly egészségügyi problémái voltak ebben az időben. Marton rendezése igyekezett betűről betűre követni a dráma szövegét, sőt a színpadi instrukciókat is. Az ötvenes évek végén a színház egyenlő volt a színre vitt színdarabbal. A szöveg nélküli színház teljesen elképzelhetetlen volt. Ekkor még kevésbé volt fontos a színészi játékban test, az arcjáték a nyelvre, egy koncepció színrevitelére összpontosítottak inkább, a legapróbb részletig igyekeztek követni magát a szöveget.

Film Színház Muzsika 1959/48 sz. (IX.27)„Magánbeszélgeté­sek két felvonás­ban ét egy requiemben" — jelzi a színlap Arthur Miller művének műfaját. Ám ez ne tévesszen meg senkit, igazi dráma, Az ügynök halála, a szó klasszikus és modern ér­telmében egyként. Mert megtaláljuk benne az évszázadok alatt kialakult műfaj minden kellékét és az utolsó évtizedek szín­padi vívmányait is. Van itt expozíció, kifejlett tragikus befejezés is és van megelevenedett emlékezetes, hely és idő cseréje szerves, szétbonthatatlan egységben. És egyféle élet süt a színpadról, megragadja a nézőt a szereplők sorsa, látjuk és halljuk kibontakozni jel­lemüket sokoldalúan. Semmit sem titkol Miller, nem dolgozik meglepeté­sekkel, különleges trük­kökkel. A szó erejével, a gondolatok gondolatéb­resztő hatásával érteti meg mondanivalóját s be­mutatván az amerikai élet egy darabkáját - Ítélkezik. Egyszóval: iga­zi színházi élményt nyújt Az ügynők halála előadá­sa.

Egy valami hiány­zik mindössze a drámából - de nem véletlenül, vagy  hiba­ként - a drámai hős. Miller művének nincs hőse, mint ahogy annak a világnak, amelyet ő megelevenít, nincsenek hősei. Nem, Willy Loman, az ügynök nem hős s családjának tagjai közt sincs hős - áldozatok valamennyien.

 (…)

A szereplők szinte ki­vétel nélkül hibátlanul oldjak meg nehéz felada­tukat Tímár József Willy Lomanja sokáig emlékezetes marad még azoknak is, akik oly sok nagyszerű szerepben lát­ták már e kiváló művé­szünket. (…) – részletek, írta : Lenkei Lajos

Rényi Péter megírta a Népszabadságban (1959. december 13.) „az amerikai szerző remekművével a mi (azaz a kommunisták) esztétikánkat igazolja”. Forrás: http://dia.pool.pim.hu/html/muvek/MERAY/meray00047/meray00065/meray00065.html

Az előadással külön írás foglalkozik, itt a honlapon: „Lehet, hogy Timár József utolsó alakítása még 60 évig dobozba zárva marad? „ http://dunavolgyipeter.hu/televizio_tortenet/esemenyek__emlekek__dokumentumok_a_hazai_televiziozas_tortenetebol/lehet__hogy_timar_jozsef_utolso_szinpadi_alakitasa_meg_60_evig_dobozba_zarva_marad_

 

 

 

 

1960. október 22-én Tudósítás a TV Híradó 126/1960. számában " Német színház érkezése " címmel (00’ 22”) terjedelemben. Alkotó: Gyöngyösi (…) Kép leírás: A Deutsche Teater művészeit a repülőtéren fogadja Meruk Vilmos. Nem maradt fenn szöveg. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

A Film Színház Muzsika 1960/42 száma így számolt be a vendégszereplésről (nincs aláírás a cikken) :  „ Németország, gyászom, örömöm te! Október 22-én este az egyik legne­vesebb német színház, a berlini Deutsche Theater együttesének néhány tag­ja mutatkozik be a buda­pesti közönség előtt, a Bartók-terem színpadán. A Deutsche Theater hír­re Otto Brahm, világ­hírre Max Reinhardt vezetése alatt tett szert; Max Reinhardt huszon­nyolc esztendőn keresztül állt a színház élén, s csak a hatalomra jutott fasizmus fosztotta meg a színházat tőle s őt a színháztól, 1933-ban. A Deutsches Theatert 1946 óta Wolfgang Langhoff vezeti, főrendezői: Wolfgang Heinz és Kari Peryla. A színház tagjai közé tartozik a 89 éves Eduárd von Wireterstein, a német színjátszás büsz­kesége, valamint Ernst Busch is, akit a Berliner Ensemble vendégjátékán ismertünk meg, a „Galilei élete" című Brecht-drá­ma címszereplőjeként. Az október 22- i esten a Deutsche Theater tag­jai közül Herwart Grosse, Inge Keller, Gisela May, Ernst Busch, Wolfgang Heinz, Wolfgang Langhoff és Ottó Mellies lép fel: Johannes R. Bechernek, a nemrégiben el­hunyt költőnek verseit, dalait és prózáit szólaltatják meg, „Németország, gyászom, örömöm te!" címmel. Az előadást Mes­terházi Lajos, vezeti be.”

 

1960. október 26-án (19,00) élő közvetítés a Vígszínházból. Brnasin Anna : Idegen partok előtt. Zágon János  -  Páger Antal, Tordai Miklós – Benkő Gyula, Józsa Géza – Zách János, Mitics Pál – Keres Emil, Johannes Félix – Szakáts Miklós,  Petneházi Gusztáv – Pethes Sándor, Szekeres Zoltán – Pálos György, Breznai Károly – Gera Zoltán, Széll István -  Tordy Géza, Fazekas András – Deák Sándor, Buravetz Zsolt -  Pándi Lajos, Kesző Gyuri – Farkas Antal, Vincze , hajóács – Györffy György, Halász Béla – Prókai István, Ókovács – Bakos Gyula, Palócz Feri - Verebes Károly, Bálint, szakács – Mádi Szabó Gábor, Decker Viktor, pincér – Nagy István .Rendezte: Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent

 

Az MTV által felvett és egy blokkban leadott felvételek:

1960. november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban.  Lehár Ferenc: Luxemburg grófja " című operett részlete. A Gímbelem- gombolom című dalt, előadják: Zentai Anna és Rátonyi Róbert.

Szerkesztő: B. Fábri Éva, Rendező: Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza: 02’29”. Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960. november 26-án z MTV felvétele.  Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban.  Lehár Ferenc:  "Arany és ezüstkeringő ". Előadják: Orosz Adél, Róna Viktor. 

Szerkesztő: B. Fábri Éva Rendező: Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza: 05’.00” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960. november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Kálmán Imre: " Csárdáskirálynő " című operettből a Jaj cica..... kezdetű dal. Előadja : Rátonyi Róbert. Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező : Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 03’34” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960. november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Kálmán Imre: " Csárdáskirálynő " című operettből Sylvia belépője. Előadja: Németh Marika. Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező: Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 04’41” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960. november 26 -án. az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Kálmán Imre: " Csárdáskirálynő " című operettből Hajmási Péter című dal. Előadja:Latabár Kálmán, Latabár Árpád, Németh Marika, Rátonyi Róbert. Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező:  Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 04’41” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960. november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Kálmán Imre . " Marica Grófnő " című operettből a Ne szól kicsikém című dal. Előadja: Házy Erzsébet, Sárdy János.  Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező:  Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 05’22”. Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960. november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Kálmán Imre : " Tatárjárás " című operettből, az Adj, egy édes csókot   című  dal Előadja: Zentai Anna Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező:  Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 05’09” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960.november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Lehár Ferenc :  " A víg özvegy " című operettből  Vilja dala. Előadja: Házy Erzsébet.

Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező:  Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 05’ 18” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960.november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban. Lehár Ferenc :  " A víg özvegy " című operettből  Grisette  dala. Előadja: Házy Erzsébet.

Szerkesztő: B. Fábri Éva.  Rendező: Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 02’09” Restaurálása 2001.-ben készült el.

1960.november 26-án az MTV felvétele. Operett összeállítás az Fővárosi Operett Színházban.  Lehár Ferenc: Luxemburg grófja " című operett részlete, Angéla belépője. Előadja: Németh Marika. Szerkesztő: B. Fábri Éva, Rendező: Mikó András. A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Hossza : 05’ 03”. Restaurálása 2001.-ben készült el.

 

Sikeres Shakespeare felújítás volt 1960. áprilisában a Nemzeti Színházban. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok.  A Vízkereszt felújítása a Nemzeti Színházban méltán váltott ki forró hangulatú elismerést a jelenlévő közönségből.  A több félreértelmezésre okot adó darab rendezője Major Tamás mesterien fogta össze különböző esemény szálakat.  „(…) A Shakespeare ciklus nagyon szép eseménye  a Nemzeti Színházban a Vízkereszt előadása. Nagy élmény volt látni már 1947-ben és most is az újdonság varázsával hat ez a cso­dálatos játék, melyet so­kan Shakespeare legjobb vígjátékának tartanak. Ez a mű az ifjúkori ked­ves, vidám játékok csa­ládjába tartozik, a Téve­dések vígjátéka, az Ahogy tetszik rokona a Vízke­reszt. Külön alkalomra készült, vízkereszt ünne­pére, a játék és vidámság napján életörömöt, tréfát és költészetet közvetített. (…) A rendezésről szólva első gondolatunk az volt: örülnünk kell an­nak, hogy Major Tamás ilyen mestere a színpadi játéknak. A Vízkeresztben az élet szublimálódik, ne­mesedik, emelkedik játék­ká; a játék az élet ter­mészetességét, derűjét su­gározza. Major úgy ren­dezi egymás mellé a jeleneteket, hogy a közönséget - mintegy előkészíti új és új mulatságra, a já­ték, a tréfa cinkosává avatja, így ez a vígjáték végig fogva tart bennün­ket, belebódulunk varázs­latába, felkap, röpít, elso­dor a shakespeari világ áradása. Játék és költé­szet egyszerre van jelen ebben a rendezésben. Ma­jor az elütő színekkel a teljes világot egységben tudja felmutatni. A rendezői koncepciót kitűnően szolgálja a stilizált dísz­let (Varga Mátyás mun­kája), ez a remekül ki­képzett játéktér. A szereplők egyszerre játszanak vele és benne - a színpad stilizáltsága is a shakespeari játék szellemét idézi.” (…) „ – részletek - írta Illés Jenő, Film Színház Muzsika, 1960. április 22. (1960/17.sz. )

A Magyar Televízió 1960.11.09-én (19,00) közvetítette élőben a darabot a Nemzeti Színházból. Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok. Orsino – Ungváry László, Sebastian – Kálmán György, Antonio – Hindy Sándor, Böffen Tóbiás – Tompa Sándor, Keszeg Andor – Szakács Sándor, Malvolio – Balázs Samú, Fábián – Garas Dezső, A bolond- Várkonyi Zoltán, Olivia – Bara Margit, Viola – Töröcsik Mari, Mária – Olty Magda. Rendezte: Major Tamás

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

Az 1960-as év második feltől, az új évadtól a Petőfi Színház zenés színházként jelölte meg megát. Erről nyilatkozott Petrovics Emil, a színház zenei vezetője, 1960. augusztus 24-én a Népszabadság tudósítójának (a lap a tudósító nevét nem közölte): 

„ Új típusú színházat akarunk kialakítani - mondotta Petrovics Emil Erkel-díjas zeneszerző -, olyan színházat, amely a zenés darabok többfajta megoldásával kísérletezik. Színházunk arculatát a már ismert és bevált zenei mű­fajok egymásmellettisége hatá­rozza meg. Nem kis operaházat vagy valamiféle második operett­színházat akarunk megnyitni. Évtizedek óta próbálkoznak vi­lágszerte olyan zenés műfajok megteremtésével, melyekben kü­lönös, sajátságos funkciója van a zenének. Az egyik legkorábbi kí­sérlet Brecht Koldusoperája Kurt Weill muzsikájára. Ebben a da­rabban a zene szerepe nemcsak az, hogy a cselekményt érzelmileg aláfesse, hanem az, hogy bizonyos dramaturgiai fordulópontokon eszmeileg summázza is - leg­többször szimbolikusan -— a mű­ben felvetett problémát. Ez a mű­faj az egyik út, amelyet követnénk. Ezért is választottuk a Kol­dusoperát október 7-i nyitó darbunknak. Más szempontból ugyan, de szintén érdekes számunkra a már sokat emlegetett és világszerte népszerű musical comedy. A ki­fejezés magyarul a zenés komé­diának felel meg, de gyakorlatilag ennél sokkal többet jelent. Nem­csak vígjátékot jelöl a szó, hiszen ebben a műfajban alkottak már nagysikerű drámát, tragédiát, lí­rai daljátékot is. E műfaj legérté­kesebb darabjai irodalmi és zenei szempontból egyaránt magasren­dű művek. A zene szerepe ezek­ben az alkotásokban sokrétű. Szolgálja és előreviszi a cselek­ményt, drámai csomópontokat te­remt, hatni kíván az érzelmekre, gyakran bölcselkedik és mini minden ősi zene: táncalkalmakat is teremt. (...) „  

1960. november 15-én Tudósítás a TV Híradó 135/1960. számában”Szivárványvölgy " címmel (02’ 16”) terjedelemben. Kép leírás: Petőfi Színház külső, amerikai musical előadása, Szereplők többek között: Mécs Károly, Feleki Kamill, Harsányi Endre, jelenetek, (végig szinkron hangos). Fennmaradt szöveg: " A Petőfi Színház idei évadját új külsővel, megváltozott műsorpolitikával, átalakított társulattal kezdték. Az új műfajt az úgynevezett Musical Comedit : F.Saidy és E.Y. Harburg amerikai szerzők Szivárványvölgy című zenés komédiája képviseli először a pesti színpadon. Tarka forgatag, különös kosztümök, változatos revü, modern hangvételű zene fogadja a közönséget."A felvétel az MTV archívumában megtalálható. Az előadás közvetítésére jóval később, 1961. január 24-én került sor.

 

1960. november 16-án (19.00) élő közvetítés az Erkel Színházból. Puccini: Pillangókisasszony. Cso Cso Szán – Birkás Lilian, Suzuki – Svéd Nóra, Kate – Lorenz Kornélia, Pinkerton – Kövecses Béla, Jamadori – Kölkey László,  Sharpless -  Jámbor László, Goró – Kishegyi Árpád, Bonzó – Lendvai Andor, Császári biztos – Galsay Ervin, Tiszt – Kelen Tibor. Rendezte: Nádasdy László. Az előadásról felvétel nem maradt fent

 

1960. november 19-én Tudósítás a TV Híradó 137/1960. számában " Blaha Színház első műsora " címmel (03’21”) terjedelemben. Alkotó: Burza Árpád operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: "Játszunk valami mást? " című darab próbája a színházban, készülődés az előadásra, Poor Éva díszlettervező rajzol, a zeneszerző Behár György telefonál, tánckar jelmezben próbál, szólisták Lakatos Gabriella és Szegő Mihály.

Fennmaradt szöveg:”Tarka képet mutatott a bemutató előtti napokban a Tarka színpaddá átkeresztelt Blaha Színház. A takarítónők szünet nélkül a padlót mosták, hogy a táncosok azonnal összeugrálhassák.  Harsogott az előcsarnok, zengett a zenekar.. A művészek a műsort próbálták, a mesterek dolgozni próbáltak. Zúgott a fűrész és az énekesek füle, táncolt a kalapács és táncolni merészeltek a szereplők: Így próbálunk mi! - mondák a művészek és közben azon gondolkodtak, lesz e bemutató az új műsorból? Melynek címe: Játszunk valami mást? A zeneszerző Behár György, koreográfus Rimócsi Viola, a rendező:  Rácz György. A kosztümöket Poór Éva tervezte. És bármilyen csodálatos, mégis elérkezett a nagy pillanat ma este felgördült a függöny az új revüszínház színpadán.". A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1960. november 22-én  19,00 élő közvetítés a Jókai Színházból. Molnár Géza: Parázs

Dédesi István – Inke László, Mária, a felesége – Bánki Zsuzsa, Andriska, a fiúk – Sztanó László, Mamácska – Kőmíves Erzsi,  Méliusz Ervin – Ajtay Andor, Panni, a felesége – Lengyel Erzsi, Vodor Erik – Kautzky József, Mander bácsi – Bánhidi László, Jani – Szabó Gyula, Galló – Kollár Béla. Rendezte: Simon Zsuzsa. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. november 29-én a Rádió és Televízió Újság Erdőss Ferenc Színház vagy Film ? Című írását közli: „ A kérdést  a szegedi Dél-magyarország tette fel nemrégiben, amikor fenti címmel foglalkozott a TV színházi közvetítéseivel: „Mit várunk a televíziótól? Nyilvánvalóan: a színházi előadás pontos és hű közvetítését. Élményt és illúziót várunk. Azt akarjuk, hogy elhitessék velünk: ott ülünk a pesti színházban a nézők között, sötét ruhában, feszesen, ünnepi érzésekkel. Ezt váruk  és mégis nagyon gyakran mást kapunk. A színházi előadás közvetítésének egy pontján – legtöbbször érdekes és izgalmas pontján -  ugyanis egyszerre valami váratlan és különös dolog történik. Hirtelen filmszerű jelenetek, filmszerű hatások jelennek meg a képernyőn. Mintha nem is a színházban ülnénk… Mintha a TV operatőrei elfelejtették volna, hogy színházat és nem filmet csinálnak.”

 A cikk továbbiakban kifejti – félreértések elkerülése végett – hogy nem a szürke, ötlettelen, unalmas közvetítések mellett tör lándzsát,hiszen a TV lehetőségeit fel kell használni a színházi előadások közvetítésekor is, hanem hogy helytelenül alkalmazzák nem egyszer a TV sajátos kifejezési eszközeit: az áttünést és az úsztatást. Ez történt Az Ügynök halálánál a múlnak a jelenben történő áttünő, tehát filmszerű megelevenítésekor. A Csodálatos mandarin közvetítése viszont az árnyjáték premier-plánja ellenére TV –szerű volt s emellett megőrizte színházi élményjellegét.  Most lássuk, hogyan vélekedik erről a legilletékesebb: A TV –rendező. Az egyik legismertebbet, Mihályfi Imrét kértük meg, beszéljen a TV színházi rendezéseiről. A TV, ha színházi közvetítést ad, már technikai eszközeivel bizonyos hatással van a darab stílusára. Mindenképpen más lesz az élmény egy Tv –készülék előtt, és más a színházi nézőtér foteljében. A távoli és közeli képek egymásutánja, valamint a több oldali beállítás hangsúlyi megkülönböztetésül szolgálhat s ez valóban filmszerűen hat. Mivel a képernyő kicsi, éppen úgy szükség van a premier-plánra, mint a mozgást követő kamera beállításra. Persze, ettől függetlenül a tv- rendezőnek hűségesen követnie kell a darab belső ritmusát.

-          Ezek szerint  a jó rendezői előkészítésen múlik minden?

-          Két elképzelés van. Az egyik amelyik riportként fogja fel a színházi közvetítést és úgy adja, s a másik, amikor precíz forgatókönyv alapján előre kidolgozzák a kamera mozgást, a premier-plánokat stb. Én híve vagyok mindkettőnek, mert az olyan daraboknál, ahol kevés a szereplő, nemcsak ki lehet, de ki is kell dolgozni a TV –kamerák munkáját. Számtalan esetben azonban mindez lehetetlen, mert a darabban nagyon sok improvizáció van, amit csak rögtönözve lehet közvetíteni.

-          Végeredményben az új „TV-műfaj” nem tekinthető sem filmnek sem színháznak?

-          A TV eszközeiben a filmhez áll közelebb. A TV és a színház határai elmosódnak s a színpadon egy érdekes dramaturgia alakul ki. A múlt és a jelen változása leplezetlenné válik, ami modern  színházi megoldásnak tekinthető. Az áttünés -  amikor az egyik kép átmegy a másikba -  lehet jó vagy rossz, aszerint, hogy tükrözi-e az írói  elgondolást, vagy azon túlmenve erőltetett. Nem vagyok rajongója az áttünésnek, mert legtöbb esetben zavarossá teszi a képet.  Az átúszással – amikor két kép van egymáson – hasonló a helyzet. De van eset amikor lehet és kell is alkalmazni.

-          A TV-nézők nagy része szereti a „trükkös” megoldásokat, de van egy veszély: az elcsodálkozás majdnem mindig a művészi hatás rovására megy.

 

 

Csehov halhatatlan művének a Cseresznyéskertnek felújításával készült a Madách Színház a Csehov centenáriumra.  A televízió 1960. december 1-én (19,00) élő közvetítést adott a Madách Színházból. Anton Csehov: Cseresznyéskert. Ljubov Andrejevna – Tolnay Klári, Anna, a lánya – Gyurkovics Zsuzsa, Varja, a fogadott lánya – Psota Irén, Gajev, a testvére – Pécsi Sándor, Lophahon – Basilides Zoltán, Trofomov, diák – Lőte Attila, Szomonov-Piscsik – Márkus László, Sarlotta Ivanovna – Kiss Manyi, Jepihodov – Tallos Endre, Dunyasa, szobalány – Kelen Éva, Frisz, öreg inas -  Szénási Ernő, Jasa, fiatal inas – Körmendi János, Egy vándorlegény – Andresz Vilmos, Postamester – Rédei Richard, Állomásfönök – Frenkovics Péter. Rendezte: Ádám Ottó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Film Színház Muzsika tudósított az 1960/3. számában, hogy 1960 januárjában a Madách Színház bemutatta W. Shakespeare, utolsó nagy alkotását a „Vihart”. A magyar színpadon régen nem játszott művet Vámos László rendezte.

Az előadásról Hámori Ottó írt kritikát a Film Színház Muzsika 1960/4. számában, ebből részlet:  „(…) Vámos László ért kulturált rendezői stílusa ezúttal valóban pontosan találkozott a mű hangjával. Szuggesztív erővel teremtette meg a muzsikáló sziget varázsos atmoszféráját, helyes arányérzékkel váltogatta a Prospero körül termő derűs méltóság, a matrózok hozta nyers tréfák, a partra vetett királyi környezet ármányos és a fiatal szerelmesek lágyan lírai hangulatát. Mindenerőlködő trükk, mindenhivalkodó ötlet nélkül idézett mesevilágot a színpadra, nagyszerűen kapcsolta a játékhoz Kurtág György stílusos zenéjét, Jánosa Lajos szép színpadképét. Uray Tivadar méltóság­teljes, bölcs Prospero. S ha olykor egy-egy pilla­natra szoborszerűen me­rev is, takarékos mozdu­latai, szép színpadi be­széde, a férfi módra rejte­getett meleg emberség, ami kiváltképp a fiatal párhoz fűződő viszonyát jellemzi, a parancsolni és változni tudás természe­tes adottsága - mindez együtt sajátos levegőt ád az ő Prosperójának. Meg­érezni, ha a színpadon - akár szavak nélkül s az árnyékban - megjelenik. Prospero lányát, Mirandát Vass Éva játssza mes­terkéletlen bájjal. Naiv tisztasága nem a tudat­lanságé, hanem a megér­tésé. Hirtelen támadt sze­relme természetes és meggyőző. Miranda okos emberségét az erre utaló szavak nélkül is értésünk­re tudja adni. Lőte Attila Ferdinándja nem különö­sen jelentékeny, de meg­nyerő. A két Ariel - Psota Irén és Békés Itala játssza felváltva a szere­pet - kedves és friss. Psota Irén inkább a gon­dolat sebességét jellemző szellem tündérerejét, Bé­kés Itala Ariel fiús jóked­vét, szenvedélyes szabad­ságvágyát hangsúlyozza. Mindkét felfogás helyén­való s új, sajátos ízt ke­ver a játékhoz. Három pompás alakítás a matrózok és Caliban. Basilides Zoltán Caliban-ja szánalmas, nevetséges és döbbenetes egyszerre. Azokban a tomboló pilla­natokban, amikor hite szerint új gazdára s ez­zel szabadságra lelt, szin­te odaszögezett a zsöllyéhez. Bátor komédiázása torz, de sohasem stílustalan Calibant idéz. Stephanót, a szeszgőzben király­nak látott enyveskezű matrózt Márkus László gazdag színészí fantáziával játssza. Mókából király mégis mintha néha hinne a változott szerepben. Így aztán az uralkodói stílus gúnyrajzát is adja. Méltó társa a pompásan ügye­fogyott matróz-udvaronc Trinculo: Körmendi Já­nos. Antonio udvarának halványabb alakjai közül leginkább Árva János Sebastianjára figyeltünk fel .S arra, hogy együttest láttunk végre megint a színpadon. Együttest, amely elhitetni tudta a shakespeare-i szavakat: „Olyan szövetből va­gyunk, mint álmaink."

A Magyar Televízió 1960. december 08-án (19,10) - élő közvetítésként tűzte a műsorára.

Shakespeare: Vihar. Alonso, Nápoly királya – Bodor Tibor, Sebastian , az öccse – Árva János,  Prospero, Miláno hercege – Uray Tivadar, Antonio, Prospero öccse – Szénási Ernő, Ferdinánd, Alonso fia – Lőte Attila, Gonzaló, hű tanácsos – Horváth Jenő, Adrian, udvaronc – Bakay Lajos,  Caliban, rabszolga – Basilides Zoltán, Trinculo – Körmendi János, Stephano -  Márkus László, Kormányos – Gaál János, Kapitány – Rédei Richard, Miranda, Prospero lánya – Vass Éva, Ariel, légi szellem- Békés Itala.

Rendezte: Vámos László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

„(…) A világszerte új erőre ka­pott Shakespeare-kultusz egyik hajtásának tartjuk azt, hogy Budapesten immár nemcsak, a Nemzeti, hanem a Madách Színház is bemutat Shakes­peare-művet. Vámos László rendezőt eddigi pályájának eredményei és jellege is feljo­gosítják arra. hogy a klasszi­kus színpad e sok problémát adó alkotását elénk tálalja. Ál­talában sikerültnek, egyes ré­szeiben pedig kiválónak mond­ható rendezése nem vulgari­zálja az optimizmus javára a „Vihar"-t, hanem a shakes­peare-i költészet démonikus és tündéri, öngyötrő és vigaszt adó közegében érvényesülni engedi az ifjúság, a szerelem, a tudatos humanizmus realista csodatevését. Talán csak a második részben találunk ki­fogást: Ott ugyanis még min­dig túl,sok a látványosság.(…)” – írta Antal Gábor, Esti Hírlap, 1960. január 20.

 

A Rádió és Televízió Újság a december 20. héten arról számolt be, hogy az Olasz Televízióban milyen népszerűek a dramatikus feldolgozások, náluk igen kevés a helyszíni színházi közvetítés:

 

„ Az olasz televízió szívesen látott sikeres műsortípusai: a Teatro Classico és a Tearto Popolare…. A színdarabokat szinte teljesen eredeti formájukban, 2-3 órás időtartammal játsszák, csak a színházban is szokásos húzásokat alkalmazzák és a cselekmény színhelyei oszlanak meg egy kicsit jobban, kihasználva a TV-stúdió adata lehetőségeket.

A sok színpadi mű bemutatása abban leli magyarázatát, hogy  aránylag nagyon kevés színházi közvetítés ( kb évi tíz!), s a közönség erősen igényli a színházat a TV-ben. „ 

 

1960. december 21-én (19,00) élő közvetítés a Madách Színházból. Alessandro Cassona: A fák állva halnak meg. Nagymama – Mezei Mária, Nagyapa – Kőmives Sándor, Igazgató – Gábor Miklós, Szomorúszemű lány – Vass Éva, Jelena, titkárnő – Lelkes Ágnes, Amelita, gépirónő – Halász Gina,  Lelkész – Avar István, Bűvész – Gyenge Árpád, Vadász – Bodor Tibor, Koldus – Gonda György, Genovéva – Soltész Annie, Felicia, a szolgáló – Kun Magda,                                                     A másik – Árva János . Rendezte:  Seregi László.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. December 26-án (19,00) élő közvetítés a Fővárosi Operettszínházból. Mikszáth Kálmán – Sárközy István : Szelistyei asszonyok. Mátyás király – Sárdy János,  Mujko – Latabár Kálmán, Mária – Németh Marika, Anna – Kiss Ilona, Vuca – Zentai Anna,  Rostó Pál – Márkus Ferenc, Nagy András – Hadics László, Marini lovag – Antalffi József, Bánfy  - Képessy József. Rendezte: Apáthi Imre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1960. december 28-án (19,00)  élő közvetítés a Vígszínházból. Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac. Cyrano – Szakáts Miklós, Christian – Láng József,  Guiche -  Mádi Szabó Gábor,  Ragueneau – Bilicsi Tivadar, Le Bret – Keres Emil, Castel Jaloux – Deák István, Valvert – Szatmári István, Lignére – Szabó Ernő, I. kadét – Tordy Géza. II kadét – Szersén Gyula, III. kadét – Márton Sándor, I. márki -  Verebes Károly, II. márki – Horváth László, Montfleury – Györffy György, Bellerose – Koltai Gyula, Roxan – Tábori Nóra, Duenna – Sándor Iza, Mater Margharite – Lászlófi Kata, Márta nővér – Deák Róza,   Klára nővér – Mátrai Teri, Liza, Ragueneau  felesége  – Schubert Éva, Cukrászlány – Szatmári Liza

Rendezte: Szendrő József. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

 

 

 

1961. január 11 –én 19.00 Élő közvetítés az Erkel Színházból. Wagner: " Tannhauser " című operájának előadásáról. Hermann thüringiai őrgróf- Ernster Dezső, Erzsébet őrgróf unokahúga- Warga Lívia, Tabbhauser - Király Sándor, Wolfgang von Eschenbach - Reményi Sándor, Walter- Rüsler Endre, Biterolf- Tóth Lajos, Heinrich- Kenéz Ernő, Reinmar- Galsay Ervin, Vénusz- Eszenyi Irma, Pásztorfiú- Gencsy Sári. Rendezte: Oláh Gusztáv.

 

1961. január 14-én 19.00 órakor: élő közvetítés a Petőfi Színházból.  Saidy - Harburg: " Szivárványvölgy" című zenés komédiájáról. Finian - Feleki Kamill, Sharon a lánya- Vetro Margit, Og - Harkányi Endre, Woody- Mécs Károly, Susan a huga-Nádasi Myrtill, Rawkins- Kozák László, Paul- Angyal Sándor, Billy Bluff- Naday Pál, Shriff- Ferencz László,  Sunny- Boross János, Howard- Szigeti Géza, Fehér geológus - Petrik József, Néger geológus- Zana József, Jimmy zarándok- Miklossy György, Jackie zarándok- Sárosi Gábor, Joe zarándok- Ormándi Emil, Dohányszedő lányok: Záhony A. Széll Jutka, Zakariás Klára, Kertész Irén, Rendőr- Sándor György,  Táncosok: Császár Jutka, Ecsédy Mária, Falius Péter, Pétsy György.  Rendezte: Marton Frigyes. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

„(…) A Szivárványvölgyben pél­dául amerikai munkások, pa­rasztok, , fehérek és négerek szerepelnek és a fasiszták el­leni háborúból hazatért katona áll szemben a fasiszta szenátorral,, épp úgy, mint a mai Amerikában.   Szó esik benne monopoltőkéről, földuzsoráról,  proletárnyomorról, négerüldözésről, a dolgozó emberek gondjairól, szenvedéseiről   és vágyairól, mint a valóságban.  (…) A mondanivaló: akié az arany, azé a hatalom. A tanulság: lesz majd egyszer igazabb világias. Hogyan és miért?   - nem derül ki. De lesz. Így kívánja a mese erköl­cse, a tömegmorál és az ope­rett-szabály. (…) – részletek, írta Komlós János, Magyar Nemzet. 19860. október 30.

„(…)A Petőfi Színház előadása tetszett Marton Endre rendezése határozottan emelte ki az operettől eltérő vonásokat és a komédiázó kedvet, örültünk a fiatal együttes friss játékának, amely szerencsésen keveredett kiforrott művészeink érett stílusával. Itt elsősorban gondolunk Feleky Kamill kedves egyéniségére, Vetró Margit üdeségére, kellemes hangjára, Mécs Károly szögletes kamaszságára, Nádast Myrtill kifejező némajátékára és a groteszk csúnyaságú Harkányi Endrére. (…)” – írta Pesold Ferenc Esti Hírlap, 1960 november 4.

 

Idézet a heti Rádió és Televízió Újságból " .. Míg azelőtt évente kb egy-kétszer voltunk színházban és kb 2-3 hetenként moziban, addig ez évben új televíziónk jóvoltából 92 filmet 29 színdarabot, 3 operát 9 balettet 11 tv játékot és 28 különböző szórakoztató műsort ( esztrád, cirkusz, tánczene stb.) láttunk. Ezelőtt tehát 5 év alatt se láttam annyi filmet és színdarabot, mint az idén...... Lepsényi Istvánné Bpest " .-i tv néző leveléből.    

 

1961. január 18-án 19.05 Élő közvetítés a Nemzeti Színházból.  Mesterházi Lajos: " Üzenet" című színművének előadásáról. Szereplők: Koszo Lajos- Bihari József, Erzsi a lánya- Mészáros Ági, Sándor, Erzsi férje- Bitskey Tibor, Sárika -Berek Kati, Pusztai - Kállai Ferenc, Főmérnök- Barsi Béla, Kovács- Gózon Gyula, Kovácsné- Fónay Márta, Toma- Pásztor János, Jóska-Horváth József, Fábry- Téry Árpád. Békés- Baló elemér, Dühös- Tompa Sándor, Pedáns- Suka Sándor, Dugasz- Raksányi Gellért, Maca- Apor Noémi, Doki- Bagó László. Mészáros- Linka György fh, Mészáros néni - Sitkey Irén, Lakits - Siménfalvy  Sándor, Tatay- Tarsoly Elemér, Jani - Csurka László., Feri- Sztankay István fh,  Sánta - Balogh László, Bányászok:  Kiss F. fh. , Darvas Ernő, Árosi Aladár, Straniczky S. fh., Almási István , Titkárnő- Gerber Éva fh.     Rendezte: Ádám Ottó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. január 21-én 19.00 Élő közvetítés a Kis Színpadról. N.Bogoszlovszkij- C.Szoledar : " Jobb mint otthon " című zenés vígjáték. Szereplők: Üdülőigazgató - Pethes Ferenc, titkár - Kabos László, Madelaine - Fejes Teri, Vera,orvosnő - Madaras Vilma, Iván, mérnök - Gálcsiki János,  Nadja, színésznő - Géczy Dorottya, Sorina - Barlay Vali, Ripcev - Zentay Ferenc, Agáta nővér - Csala Zsuzsa, Tamara - Kőváry Erzsi, Siskin bácsi - Komlós András, Olga - Felföldy Anikó, Főkönyvelő - Bán Zoltán   Rendezte Horváth Tivadar. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. január 25-én 19.00 Élő közvetítés a Vigszínházból. Jerome Lawrence  és Robert Lee : " Aki szelet vet " című színműve.  Szereplők:  Harry Drummmond - Páger Antal,  Matthew Harrison - Deák Sándor,  Brady - Bilincsi Tivadar, Mrs Brady - Sándor Iza, Hornbeck - Benkő Gyula, Brown tiszteletes - Zách János, Rachel - Sütő Irén,  Bert Cates - Keres Emil, A polgármester - Pethes Ferenc, Tom Davenport - Szatmári István, A bíró - Gera Zoltán, Melinda - Nádasi Myrtill, Mrs blair - Gáti Erzsébet, Howard - Tordy Géza, Mecker - Koltai Gyula, Dunlan - Prókai István, Sillers - Nagy István, Bannister - Láng József, Elijan - Farkas Antal, Mrs. Krebs - Lászlóffy Kata,  Mrs Mc Lain - Szatmári Liza, Bollinger - Tóth Imre, Cooper -Márton Sándor, Platt - Gyárfás György, Kereskedő - Beregi János, Rádióriporter - Verebes Károly , fényképész - Zana Dezső,  újságíró - Kocsondy Lajos,  utcai árus - Horváth László, Fagylaltárus - Juhász Pál, Asszony - Szász Anna. Rendezte: Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. január 25. Tudósítás a TV Híradó 11/1961 számában "Koldus és királyfi " címmel  (03’25”) terjedelemben. Kép leírás: Jelenetek a darabból szinkron hangos részekkel. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. január 28. Tudódiás a TV Híradó 12/1961 számában " Puccini Nyugat lánya" címmel, (03’31”) terjedelemben . Alkotó: Zádor László szerkesztő – Schóber Róbert operatőr. Kép leírás: Szeged utcaképek, Nyugat lánya előadás plakátja, Jelenetek az operából. Szereplők: Haraszti Éva, Vadász Kiss László,  és a kórus, vezényel: Vaszy Viktor. Fennmaradt szöveg: " A Szegedi Nemzeti Színház opera bemutatói mindig nagy élményt jelentenek. Most Puccini: Nyugat lányával léptek a közönség elé. Az előadást a színház igazgatója Vaszy Viktor vezényli. A két főszereplő: Haraszti Éva és Vadász Kiss László."

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. január 31. Tudósítás a TV Híradó 13/1961 számában " Békéscsabai színház " címmel, (02’06”) terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr – Sényi Imre szerkesztő. Kép leírás: Budapest, vendégjátékra érkező együttes busszal érkezik.  A színészek sminkelnek, Kárpáti Aurél - Vajda László " Kőműves Kelemen " című darabját adják elő.  Részlet a darabból, Solti Bertalan jelenete. Fennmaradt szöveg: " Január krónikájához tartozik még: 1 napos vendégszereplésre-Budapestre érkeztek a békéscsabai Színház művészei, hogy bemutassák Kárpáti Aurél - Vajda László: " Kőműves Kelemen " című drámáját.  A címszerepet Solti Bertalan Kossuth-díjas művész, a tragikus sorsú asszonyt Szende Bessy szinésznő alakítja." 

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. február 1 -én 19.00 Élő közvetítés a Kecskeméti Katona József Színházból. Gorkij: " Az utolsó nemzedék ". Szereplők:  Ivan Kolomijcev - Simon György, Szonja a felesége - Göndör Klára, Jakov - Gyulai Antal, Alexandr - Major Pál, Nagyezsda - Dévai Kamilla, Pjotr - Fekete Tibor, Vera - Zilahi Hédi, Ljuba - Korompai Vali, Dr Lescs - Jánoky Sándor, Szokolova - Demeter Hedvig,  Jakorev - Karizs Béla, Fedoszja a dajka - Kémer Erzsi, Szobalány - Dániel Piroska.  Rendezte: Seregi László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. február 02. Tudósítás a TV Híradó 14/1961 számában " Az ifjú Bánk Bán " címmel (02’02”) terjedelemben. Alkotó: Rátkai szerkesztő – Schóber Róbert operatőr. Kép leírás: a II. Rákóczi Ferenc Gimnázium tanulójának füzete, a diák beszél a drámáról, a diák: Huszti Péter, a tanár nincs megelégedve a válasszal, részleteket olvas fel, Huszti Péter Bánk bán szerepében, részlet a darabból, jelenet Bánk és Tiborc párbeszédéből, Melinda meggyilkolása. Az előadás a Központi Tiszti házban történt.  Fennmaradt szöveg: " A Rákóczi Gimnázium irodalmi óráján történt. (szinkron részlet) a diákok színpadon játszották el azt, amit az irodalom órán tanultak. Így jobban megértik és soha el nem felejtik Katona József : Bánk bánját. ( szinkron részlet ) A Központi Tiszti házban tartott előadásoknak nagy sikere volt, csak dicsérni lehet ezt az ügyes pedagógiai módszert. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. február 08-án 19.00 Élő közvetítés az Állami Operaházból, Mozart: " Cosi fan tutte " .

Szereplők: Fiordiligi - Ágai Karola, Dorabella - Szőnyi Olga, Fernandó - Réti József, Guglielmo - Melis György, Don Alonso - Maleczky Oszkár, Rosina - László Margit.  Rendezte:  Szinetár Miklós.  Az előadás rögzítésre került, az MTV archívumában megtalálható. Az opera közvetítés felvételének restaurálást az Magyar Televízió filmrestauráló részlege 2001.-ben fejezte be.  

 

1961.február 15 -én 19.05 Élő közvetítés a Déryné Színház előadásáról a Kulich Gyula téri színházteremből. Csou Su-csan : " Tizenöt fehér pénz " . Szereplők:  Ju Hu-lu hentes - Honfi József, Szu fogadott lánya - Feleki Sári, Hsziung- Sallai Tibor, A nagy Csou - Lázár Gida, Kuang-csung - Bodó György, Kuo Ju-csih - Fülöp Sándor, Lou - Hidvégi Elek, Csin - Késmárki K, Szomszédasszony - Bodó Judit, "Bíbor oroszlán "- Reményi József, Ksia - Járai Ferenc, Csu - Tihanyi Pál, Fu - Halász Béla, Börtönőr - Sós István. Rendezte: Váradi György. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961.február 19 –én 11.00 Élő közvetítés az Állami Bábszínházból. " Árgyélus királyfi " címmel magyar népmese nyomán írta : Mészöly Miklós és Molnár Ilona. Játsszák :  Balogh Klári,  Havas Gertrúd,  Kárpáti Gitta, D.Kiss István,  Galamb György, Háray Ferenc, Kovács Gyula, Szepes Péter, Tarján András. Rendezte:  Kovács Ildikó. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. február 23. 19.05 Élő közvetítés a Vígszínházból, Kodolányi János: " Békák tava " színjátékának előadásáról. Szereplők: Németh Gy - Deák Sándor, Anna - Lontay Margit, Iluska - Schubert Éva , Laci - Tordy Géza, Gyuszi - Szücs Gábor, Szelczky Ilonka - Tábori Nóra, K. Tóth - Farkas Antal, Balázs tanító- Mádi Szabó Gábor,  Kurkó - Györgffi György, Walter plébános - Bakos Gyula, Rejtö, körorvos - Szabó Ernő. Jegyző - Pethes Sándor, Gyuri, Kocsis - Láng József, Mariska - Horváth Teri, Rozi - Sándor Iza, Gál, rendőr - Prókai István, Kertész - Nagy István.     Rendezte: Kazán István.

 

Rajk András írta a Népszabadság, 1961. november 27-i számában, részlet: Kodolányi János írásaival 1947 után évekig nem találkozott az olvasó a sajtóban és könyvki­adásunkban. Csak a legutóbbi esztendőkben jelentek meg újra re­gényei, s az egyik vidéki színház felújította Végrendelet című drá­máját, a Néphadsereg Színháza pedig - 1957-ben- a Földindulást. Kodolányi háttérbe szorulá­sának a felszabadulás, pontosab­ban 1947 után maga az író volt az oka, aki a felszabadulás előtt írt számos művével a politikai jobboldalt támogatta, s 1945 utá­ni írásaiban is a demokratikus átalakulás következetes prog­ramja ellen emelte fel szavát. Ha egy író a közéletben a haladást gátló erők mellé áll, tette nemcsak közvetlen politikai ha­tásában káros, de emberileg is lehangoló. Kétszeresen káros tet­tének politikai hatása és kétszere­sen lehangoló emberileg ez a jobboldali orientáció, ha tehetséges íróról van szó. Kodolá­nyi jelentős író és valamikor a forradalmi munkásmozgalomhoz tartozónak vallotta magát Kodo­lányi azonban már a harmincas években szembefordult ifjúkora forradalmi eszményeivel, s külö­nösen a negyvenes évek elején megjelenő művei okoztak súlyos szellemi károkat főként ér­telmiségi rétegek gondolkodásá­ban. Ezt félreérthetetlenül le kell szögeznünk, már csak azért is, mert az utóbbi években akadtak olyan kommentátorai Kodolányi hallgatásának, akik az író hát­térbe szorulását a népi demokra­tikus rendszer számlájára akar­ták írni. Világosan mondjuk ki: Kodolányinak 1945 előtti és után jobboldali állásfoglalását nem lehet mentegetni a szocialista építésben később elkövetett hibákkal. Ezen a kronológiailag is képtelen feltételezésen mit sem változtat, hogy a korábbi hibák kiküszöbölése nyilván Kodolányi számára is megkönnyítette annak belátását, hogy saját 1945 előtti és utáni magatartása menthetetlenül hibás és káros volt. Mindez nyilván közrejátszott abban, hogy újabb regényeiben, elsősorban a Vízválasztóban, nemcsak pályakezdő műveinek témaköréhez nyúlt vissza, hanem a vállaló emlékezés közvetítésével keresi életútja folytonosságát is 1919-es önmagával. (...)”

 

Nagy Péter írta a bemutató után a darabról, a Nagyar Nemzet 1960. november 20-i számában, részletek: „Könnyű szívvel mentem a színházba. Nehéz szívvel ülök le, ami erről az estéről. Könnyű szívvel indultam: a Vízválasztó megjelenése után ezeken a hasábokon mondhat­tam el, milyen érdekes és sok­szor izgalmas, itt-ott meglevő hosszadalmasságaiban is min­dig színvonalas élmény volt ez a regény. Ha korábbi mű­veiből tudtam is, hegy Kodolányi nem primer drámaírói tehetség, hogy epikus beidegzettséggel mindig kicsit ide­genül mozognak a színpadon, azt reméltem, hogy - mint korábbi legjobb drámáiban, el­sősorban a Földindulásban - az írói szenvedély át fogja se­gíteni a műfaj buktatóin, s ha teljes erejű drámát talán nem is sikerül írnia, az életkép sű­rűsége, árnyalt gazdagsága kárpótol.

Tévedtem. A Békák tava sá­padt írás, melynek önálló, éle­te, saját mondanivalója erede­ti fogalmazásához, a Vízválasz­tóhoz képest nincsen is: nem más, mint annak fáradt tükör­képe. Ami ott gazdag és árnyalt társadalmi kép, az itt kopott színpadi klisé, nemegy­szer erősen népszínmű - emlé­kekkel; ami ott a történelmet hűen tükröző lelki és szociális feszültség, az itt drámai akció­vá válni, nem tudó retorikus rezonőrködés; ami ott iro­nikus-fájdalmas, de mindig hi­teles és sokszor mély lélek­elemzés, az itt merev sablon, vagy mindvégig fel nem oldott - de nem is igazán érdekes, mert az eseményekkel alig összefüggő - rejtély. (…)

(…) Természetesen e darabról szólva nem az a kérdés: láttunk-e már ennél gyöngébb darabot a közel s távolabbi; múltban?    Kétségtelenül láttunk - félő, hogy még fogunk is látni. Nem is más drámák­kal s drámaírókkal összehasonlítva kénytelen csalódásairól beszámolni a kritikus, hanem Kodolányit Kodolányival hasonlítva: a drámaírót a regényíróhoz mérve.(…)”. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. február 23.  Tudósítás a TV Híradó 23/1961 számában R 34 es járat címmel " (03’01”) terjedelemben. Alkotó: Zádor László szerkesztő – Szitányi László operatőr. Kép leírás: A Nemzeti Színház plakátja, Sándor Iván darabjának a plakátja, a Pécsi Nemzeti Színház épülete renoválás után kívül-belül, Jelenet a darabból Bánffy György és Telkes Dalma, valamint Tomanek Nándor és Tánczos Tibor jelenete szinkron részlet.

Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. március 1-én 19.00 Élő közvetítés a Kecskeméti Katona József Színházból. Capek: " Fehér kór " Szereplők: Dr.Galén - Dobák Lajos, Dr Sigelius - Karizs Béla,  Marsall - Simon György, Masall lánya - Korompai Vali,  Krüg báró - Jánoky  Sándor,  ifj, Krüg - Perlaki István, Adjunktus - Fonyó József,  Propaganda miniszter - Tiszai József, Apa - Szalma Sándor, Anya - Borbíró Andrea,  Leány - Bodó Györgyi, fiú - Fekete Tibor, I. bélpoklos - Gyulai Antal, II. bélpoklos - Zóni Gyula,  Újságíró - Major Pál,  Ápoló nővér - Krémer Erzsi,  Tanársegéd - Simon Géza, Hivatalos képű úr - Vincze Pál,  Tábornok - Liliom Károly, Egészségügy miniszter - Budai László,  Hadsegéd - Bálint Béla. Rendezte: Udvaros Béla. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. március 4. Tudósítás a TV Híradó 27/1961 számában " Turandot hercegnő " címmel (01’52”) terjedeleemben. Alkotó: Zádor László szerkesztő – Schóber Róbert operatőr. Kép leírás:  A József Attila Színház előadása, jelenetek a darabból,  Velenczei István, Ráday Imre, Sinkovits Imre, Kállai Ilona szereplésével szinkron részletek.

Fennmaradt szöveg: " A József Attila Színház bemutatta a Turandot hercegnő című mesejátékot. A darab főszereplői: Kállai Ilona, Sinkovits Imre és Ráday Imre. " Szinkron jelenet. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961.március 8-án 19.00 Élő közvetítés az Állami Operaházból Janácsek : "Katya Kabanova " előadásról. Szereplők:  Gyikoj - Faragó andrás, Borisz - Bartha Alfonz,  Marfa Kabanova - Delly Rózsi, Katya Kabanova - Orosz Júlia ,  Vanya Kudrajs - Tarnai Gyula, Varvara - Déry Gabriella, Kuligin - Reményi Sándor , Galsa - Szabó Anita, Feklusa - Lorenz Kornélia .Rendezte:  Kenessey Ferenc dr. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1961. március 11 -én 19.00 Élő közvetítés a Vidám Színpadról." Mindent egy helyen " zenés kabaré.  Konferál: Darvas Szilárd, Szereplők: Alfonso,  Alpár József, Andai Béla, Balogh Erzsi,  Barabás Irén, Barna Anci,  Bársony Irén, Bán Zoltán, Benedek Tibor,  Bellák Miklós,  Bikádi György,  Borsányi Sári,  Czillér Ilus, Darvas Szilárd,  Dévai Hédi, Felföldi Anikó,  Gál Sándor, Harsányi Béla,  Hlatky László, Holló Eszter, Hollós Melitta, Horváth Tivadar, Járai Katalin, Kabos László,  Kazal László. Kibédi Ervin, Király Ferenc, Madaras Vilma, Misoga László, Pánczél Pál, Perényi József, Salamon Béla, Sárosi Mihály, Simor Judit, Somogyi Kálmán,  Surányi Magda, Szuhay Balázs, Thury Éva, Viktor Gedeon, Viola Mihály és Virág János. Rendezte:  Kalmár Tibor. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. március 15. –én " Látogatás az Egyetemi Színpadon " című műsor. " Pathelin mester " című előadás. Rendezte: Pártos Géza. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. március 25 -én Élő közvetítés a Kecskeméti Katona József Színházból. Adujev: "Dohányon vett kapitány " című zenés darab. Szereplők: Peter Alakszejevics cár - Simon György, Akaki ceremónia mester - Major Pál, Szmurov kalmár - Simon Géza, Ljuba - Zilahi Hédi, Nenilla - Mojzes Mária, Anton - Fonyó József, Iván szolga - Juhász Pál, Hannibál, a cár keresztfia - Fekete Tibor, Garmaine - Gyólai Viktória, Diana grófnő - Korompai Vali, Miniche - Jánosi Katalin, Zsuljev - T. Szabó József,  Glikeria - Nagy Erzsi, Mouton főszakács - Karizs Béla, Keke szakács - Süle Géza, Van Blasius kapitány - Tiszai József, Gervani kapitány - Bálint Béla   Rendezte:  Lovass Edit.Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. március 29  -én  19.05 Élő közvetítés a Nemzeti Színházból.  Katona József: " Bánk bán " című drámája. Szereplők: II. Endre - Gáti József, Gertrudis - Tőkés Anna, Otto - Somogyvári Pál, Bánk - bán - Bessenyei Ferenc, Melinda - Csernus Mariann ,  Mikhál bán - Téri Árpád,  Simon bán - Horváth József,  Zászlós úr - Almási József, Petur bán - Hindy Sándor, Myksa bán - Fenyő Emil, Sólom mester - Tarsoly Elemér, Izidóra - Kohut Magda, Biberach - Ungvári László, Udvirnik - Sándor Géza, Tiborc - Bihari József  Rendezte:  Major Tamás és Vámos László . Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Vígszínház vezetése még 1960 októberében eldöntötte, hogy bemutatják Goethe: Faust című művét. A Magyar Nemzeti Levéltárban megtaláltam azt a levelet, amit Kazán István a színház főrendezője írt a Művelődési Minisztériumnak, amelyben indokolja, hogy miért esett a Goethe műre a választás.  Kazán Istvánnak az 1960. október 22-én kelt levele mellékleteként megküldte Merik Vilmosnak, a Művelődési Minisztérium, Színházi és Zenei Főosztálya vezetőjének, - előzetes megállapodásuk alapján – Goethe: Faust című művének rendezői koncepcióját, melyet 20 oldalon fejtett ki. Ebből részletek:

 

„  (…) A Vígszínház az 1960-61-es évadjában műsorra tűzte Goethe hallhatatlan művét a „Faust”hot. Milyen gondolatok és célok vezették a színházat, amikor ezt a feladatot választotta.

Elsősorban a mű mondanivalója izgat, vezet bennünket. Erre a későbbiek folyamán ki fogok térni. Továbbá fontos feladatként jelentkezik az az igény, hogy kulturális színvonalban egyre jobban emelkedő, a színházat mindjobban látogató dolgozó tömegeinkkel, az új közönséggel, a klasszikusok egyik leghatalmasabbiját megismertessük.  Hogy mennyire igényli és várja a közönségünk arra a legjobb példa az a hatalmas érdeklődés, melyet a „Faust” műsorra tűzése kiváltott. Felszabadulásunk óta sehol nem játszották, utolsó bemutatása közel harminc éve zajlott le.

A „Faust” előadásában meg akarjuk mutatni azokat az értékeket, amelyek a polgári Faust bemutatók nem ismertek, vagy ha föl is ismerték, tudatosan elhomályosították, elsikkasztották. Olyan rendezői elképzelésem van, amely mentes mindenféle külsőleges sallangtól és a fausti gondolatokat akarja tolmácsolni a szocialista embert leginkább érdeklő nézőpontból. Ilyen például a mű alap konfliktusa, amelyet a polgári előadások, ha fel is vetettek, a goethei megoldását nem játszották, tekintettel arra, hogy az a második részben volt. Abban az esetben, amikor együtt játszották mind a két részt, a goethei végső kicsengést látványosságba, misztikába, vagy revüszerű vallási propagandába fojtották. /Lásd – Heves 1927-es rendezése./ (…)

 

(…) Burzsoá kritikusok és irodalomtörténészek nem tarják egységesnek a Faustot. És ez nem véletlen, mert ezzel éppen a legfontosabbat, - az eszméjét vetik el. „ A Faustban nincs egységes filozófiai – költői koncepció.”Az állítják: „élvezzünk minden részletet a maga különálló mivoltában”. Holott maga Goethe kimondja, hogy a Faust jelentősége az eszmei mondanivalójában rejlik, <

 

(…) Mondanivalójában és megformálásában, - színházunk törekvésének megfelelően, modern hangvételű, közérthető előadást kívánunk megvalósítani. Olyan előadást, amely gondolatokra koncentrál, és a néző világosan megérti mondanivalóját. Megérti, hogy olyan Faustot látott, aki az élet értelmét keresve, a világ megismerésétől és élvezésétől eljut a mindent magába foglaló lényegig: a világ közös erőfeszítéssel a közösség érdekében végzett átalakításáig.”

 

Köpeczi Béla a Kiadói Főigazgatóság részéről Feljegyzéssel küldte tovább Kazán levelét 1960. november 11-én Aczél Györgynek a következő szöveggel:

„Kazán elképzelése a Faust előadásról érdekes. Tartalmi vonatkozásában azt javasolnám, hogy a koncepciót az Irodalomtudományi Intézet vitassa meg úgy, ahogy az a Madách –kérdésében történt. Sőtért kéne felkérni a vita vezetésére”    - ( Magyar Nemzeti  Levéltár – XIX-I-4 – aaa, 118-as dosszié  Művelődési Minisztérium iratok). Ez igen érdekes utalás, hiszen kiderül belőle, hogy Madách: Az ember tragédiája előtt volt vita annak értelmezéséről, még a Nemzeti Színház -i bemutatója előtt.

 

A TV Híradó 1961. március 30 –i 1961/38 számában tudósított a Faust bemutatóról (02’31” terjedelemben) " Faust bemutató a Vígszínházban " címmel az alkotók: Zádor László szerkesztő – Butskó György operatőr. Kép leírás: Goethe: Faustjának német nyelvű kötetét lapozgatja Kazán István, rendező, jelmeztervek, Major Tamás tanulja a szöveget, Ruttkai Éva is memorizál, közben a kislánya odaszalad hozzá, Pálos György a szabadban tanul., a Vígszínház épülete. A riport hangja nem maradt meg. Fennmaradt szöveg: " Goethe halhatatlan alkotása a Faust, 35 esztendő után ismét a magyar közönség elé kerül a Vígszínházban. a közel 100 szereplő játékát Kazán István rendezi. A bemutató még messze, de Mefisto, Margit és Faust doktor már a nagy feladatra készül. "

 

Mátrai Betegh Béla írta az előadásról a Magyar Nemzet, 1961.április 23-i számában: „Roppant művészi vállal ho­zás a Faust mindkét részét egy előadásban színpadra vinni. Több mint három évtizede nem volt példa rá nálunk, de ritkán kísérlik meg a világ színpadai is, hogy a „kis   világ „   -   lényegében Faust és Margit szerelmi tör­ténete - mellett eljátsszák a „nagyvilág „ a Faust máso­dik  részét,  amelyben  Goethe társadalmi, történelmi gondo­latai elvont allegóriákban, fi­lozofikus  látomásokban   feje­ződnek   ki   és   összegeződnek. Pedig az első rész a második nélkül nemhogy csonka és ön­kényes idézet a műből  ha­nem    már - már    értelmetlen idézet   és   beváltatlan   ígéret is.  Mefisztó megígéri Faust­nak, hogy „megnézzük  majd a kis és nagyvilágot „, s a „nagyvilág”  az   Auerbach-pince, Margit  szobácskája, a kisvárosi   kút   és   templom, börtön és kert. utcarészlet és mezőség    szűkös    környezete után  csak a második részben tárul ki a műben, szétfeszítve ; tér és idő zsugori korlátait.  Az elgondolás tehát helyes, hogy     csak     mindkét     rész együtt teszi ki a  Faust egé­szét, nemcsak belső, gondola­ti áramkörében, hanem külső cselekményében is.. (…) Modern légkörű előadást teremtett Kazán István rendezése - ez munkájának legfőbb érdeme.  Lebontotta a Faustról a régebbi színpadi előadások romantikus lerakó­dásait, azt a polgári érzel­mességét, amely egy szerelmi csábítás egyszerű történetévé lágyította és a mellékesben vélte megtalálni a lényegeset.  Ebben a rendezői koncepcióban benne rejlik annak a lehetősége, hogy a mű vége a maga monumentalitásában kerüljön színre, kemény és szigorú nagyszerűségében és csakugyan fölemelő tragikumában. (…) „

Hámori Ottó véleményéből Film Színház Muzsika, 1961/17. szám, részlet:

 

„ (…)Így teljes a világ! ta­pasztalatok és gondolati általánosítás egységében. Ennek csak felét monda­ni el - kevesebb és rosszabb a semminél, mert féligazság: a goethei világkép meghamisítása.

Az tehát a mű alap­eszméjének megértéséből következik, hogy az egész művet kell eljátszani. Ez viszont gyakorlatilag le­hetetlen. Maradt tehát a Vígszínházban most lá­tott megoldás: elhagyva sok filozófiai utalást, lát­szólagos kitérőt, egyenes vonalban követni Faust útját a csalódásokon át a végső felismerésig. Ebben a felfogásban a végső felismerésig. Ebben a felfogásban a végső konzek­venciák helyénvalóak - igaz. Viszont az is igaz, hogy a megöregedett Faust kiáltását, „állj meg pillanat” nem lehet iga­zán megérteni a mű filo­zófiai gondolatrendszeré­nek feltárása nélkül. Csak egy példát ennek bizonyítására. Goethe a Faustban - bármily kü­lönösen hangzik ez - reális vágyat fogalmazott meg. Sőt társadalmilag konkrét vágyat. Az alkotó munka emberi boldogság­gá csak az emberek sza­bad közösségében lehet.(.)” A híradó felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. április 01 a-én 19.00 Élő közvetítés a Fővárosi Operett Színházból. Jacobi Viktor: Leányvásár. Szereplők: Luca - Németh Marika, Tom - Sárdy János, Rottenberg - Latabár Árpád, Fritz - Rátonyi Róbert, Bessy - Mednyászky Ági, Harrison - Képesi József,  Harrisonné - Mindszeti Magda, Kocsmáros - Márkus Ferenc, Sam - Péter István, Jim - Hidegföldi József, Simpson - Balázs István, Jefferson - Szoó György , Brackfield - Széky József, Kapitány - Csanaki József, Szobalány - Vámos Piri, Inas - Bozsó Ferenc, Cowboy - Décsy Pál,  Girl - Tololánszky A.   Rendezte:  Nagy György . Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1961. április 05 -én 19.00 Élő közvetítés a Nemzeti Színházból. Shakespeare: "" III. Richárd ". Szereplők: IV. Edward - Kemény László, Edward walesi herceg -  Mendelényi  V. fh.  Richard yorki herceg - Kandikó József , George - Ungvári László, III. Richárd - Major Tamás, Henrik - Bitskey Tibor,  Bourchler bíboros - Bódi László, John Morton püspök - Tassy András,  Buckingham herceg - Básti Lajos,  Norfolk herceg - Téri Árpád,  Surrey gróf - Balassa G. Fh., Rivers gróf - Raksányi Gellért, Oxford gróf - Darvas Ernő,  Lord Hastings - Balázs Samú, Lord Stanly - Hindy Sándor, Lord Lovel - Fenyő Emil,  Vaughan - Csurka László,  Ratcliff - Pásztor János,  Catesby - Őze Lajos,  Blount -  Bagó László, Herbert - Verebély I. fh., Brankenbury - Gáti József, Tyrell - Rajz János, London lordmajorja - Sugár Lajos, Wiltshire sheriffje - Balogh László, Tressel - Tamási János, Berkeley - Csurka László, I. gyilkos - Tarsoly Elemér, II. gyilkos - Horváth József, írnok - Baló Elemér, I. polgár - Suka Sándor, II. polgár - Tassai András, III. polgár Szakács Sándor , VI: Henrik szelleme - Baló Elemér, Erzsébet királynő - Tőkés Anna, Margit - Máté Erzsi, Lady Anna - Kohut Magda , York hercegné - Gombaszögi Frida.  Rendezte: Nádasdy Kálmán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. április 12-én 19.00  Élő közvetítés az Erkel Színházból. Szabó Ferenc: " Ludas Matyi ". Táncjáték. Szereplők: Ludas Matyi - Sipeki Levente, Döbrögi - Balogh Ágoston, Eszti a szolgáló - Orosz Adél , Botos, Döbrögi ispánja - Sallay Zoltán,  Három komédiás - Pető László, Seregi László, Zilahy Győző, Komédiás lány - Bánki Györgyi,  Táncosnő - Szumrák Vera, Majom - Szilágyi Mihály.  Rendezte, és koreográfus: Harangozó Gyula. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. április 19-én (19.00)  Élő közvetítés a Madách Színház Kamara Színházából. Sós György : " A pék " .Szereplők:  Forró Márton - Kömíves Sándor, Terus a felesége - Kiss Manyi, Balogh Sándor - Zenthe Ferenc, Rozika - Kun Magda, Ember András - Avar István, Fazekas - Horváth Jenő,  Boglár - Horváth Ferenc,  Majorné - Pádua Ildikó, Toronyi - Gonda György, Köves - Szirmai Jenő, Feri - Garics János.  Rendezte: Makai Péter. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. áprlis 20.  Tudósítás a TV - Híradó  46/1961. számában   " Kállai Istán bemutató " címmel (03’40”) terjedelemben. Alkotó: Zádor László szerkesztő – Butskó György operatőr. Kép leírás: József Attila Színház,  " Az igazság házhoz jőn " című darab Sinkovits Imre főszereplésével, interju Kállai Istvánnal. Szereplők: Sinkovits Imre, Komlós Juci, Bodrogi Gyula, Ráday Imre. Jelenet a darabból.

Fennmaradt szöveg: " Mai életünkkel foglakozó új magyar darabot mutatott be a Jóusef Attila Színház. A szerző: Kállai István. A főszereplők. Sinkovits Imre, Komlós Juci, Bodrogi Gyula, Ráday Imre. Bizonyára sokakat érdekel, honnan merithette a témáját az iró? ". A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. május 03 án (19.00) Élő közvetítés az Állami Operaházból. Borogyin: "Igor herceg"

Szereplők: Igor herce - Jámbor László, Jaroszlavna - Czanik Zsófia, Vlagyimir, a fiúk - Mátray Ferenc, Galickij herceg - Fodor János, Koncsak kán - Mászáros S. , Koncsakovna - Tiszay Magda, Ovlur - Somogyvári L. , Szkula - Katona Lajos, Jeroska - Külkey László, Polovec-lány - Szőnyi Olga, Jaroszlavna dajkája - Kompolthy Gy.,  A polovec táncokat előadta: Lakatos Gabriella, Kun Zsuzsa, Havas Ferenc, Éhn Éva, Gaál Éva. 

Rendezte: Pavel Zlatogorov m.v. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. május 6- án (19.00) Élő közvetítés a Madách Színház Kamara Színházából.  J.B.  Priestley :  "Veszélyes forduló " . Szereplők: Robert Caplen - Zenthe Ferenc, freda a felesége - Váradi Hédi, Gordon Whitehouse -Lóte Attila, Betty a felesége - Vass Éva, Olwen Peel - Tolnay Klári, Stanton - Márkus László, Maund Mockridge - Lelkes Ágnes.   Rendezte: Vámos László.   Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. május 08. Tudósítás a TV Híradó 53/191. számában " Váci utca " címmel (02’09”) terjedelemben. Alkotó: Butskó György operatőr – Müller László rendező – Zádor László operatőr. Kép leírása: Kis Színpad, Dobozy Imre - Boross Elemér színdarab, zene: Viski András. Rendező Horváth Tivadar. Szereplők: Kibédy Ervin, Géczy Dorottya, Gálcsiki János, Kazal László, Fejes Teri, Kabos László, Hlatky László szinkron hangos részlet az előadásból.

Fennmaradt szöveg: " Váci utca a címe a Kis Színpad új műsorának.  Írták: Dobozy Imre és Borsoss Elemér. A zenét Viski András szerezte, rendezte. Horváth Tivadar ". A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. május 13-én (19.00) Élő közvetítés a Katona József Színházból. Moliére :"Urhatnám polgár "  Szereplők: Jourdain ur - Mányai Lajos, Jourdainné - Fónay Márta, Luci a leányuk - Demjén Gy. fh., Nicole, szolgáló - Pápai Erzsi, Cléonte - Linka Gy fh.,  Coville - Garas Dezső, Doriméne grófnő - Csernus Marian , Dorante gróf - Ungváry László, zenetanár - Makláry János, A tanár tanitványa - Győry Emil fh., Tánctanár - Suka Sándor, Vivómester - Tompa Sándor, Filozófia tanár - Várkonyi Zoltán, Szabómester - Szakács Sándor, Énekesek: Szabadits Mária és Ambrus Mihály,  Táncosok: Dévényi Edeit, Perlusz Sándor. Rendezte: Horvai István.  Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. május 11 – én (19.00) Élő közvetítés a Pécsi Nemzeti Színházból. G.B. Show:  " Sosem lehet tudni "Lanfrey Clandonné - Hamvay Luy, Gloria - Koós Olga, Philip - Fülöp Zsigmond, Dolly - Margittai Ági, Fergus Crampton - Tánczos Gábor, Dr. Valentine - Szabó Ottó, A pincér - Szabó Samú, Finch McComas - Paál László, Bohun - Dariday Róbert Szobalány - Gyarmati Ágnes.Rendezte: Lendvay Ferenc. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. május 18- án (19.30) Élő közvetítés a Győri Kisfaludy Színház vendégjátékáról, Sopronból. Abai Pál - Horváth Jenő: " Szeress belém " Szereplők: Terus - Dalmady Erzsi, Zsóka - Máthé Eta, Csilla - Kaszás Anni, Gitta - Kiss Bazsa, dódi - Kopetti Lia, György - Peczkay Endre, Ernő - Lengyel János, Sándor - Hárdonyi László. Rendezte:  Gyökössy Zsolt. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. május 25- én (19.10) Élő közvetítés Debrecenből. Shiller: " Stuart Mária " Szereplők: Stuart Maria - Gurnik Ilona,  Erzsébet - Lontay Margit, Leicester gróf - Bángyörgyi K., Talbot gróf - Novák István,  Burleigh gróf - Tándor Lajos, Kent gróf - Papp István, Davison - Bárány Frigyes,Paulet lovag - Kovács Gyula, Mortimer - Sárosdy Rezső, Aubespine gróf - Hegedűs László,  Bellivre - gróf- Bán Elemér, O'Kelly -Gyulay Károly, Melvill -Tréfás György, Burgoyn - Sárady Zoltán, Hanna - Szabó Ibolya, Margaret - Fesztoráczy K. Rendezte: Szendrő József.

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

A Film Színház Muzsika 1961/21. száma (1961. május 26-án) részleteket közölt „A színház és a Televízió” címmel a „Le Theatre dans le monde” egyik számából:  „Anélkül, hogy a fejlődését, valamint megnövekedett ha­tását tagadnák, a színházi szakemberek gyakran meddő megvetéssel illetik a Televí­ziót. Ezzel szemben, a televí­ziósok szívesen tekintik a színházat valami elavult művészetnek, s mellékesen még fennen hirdetnek bizonyos el­képesztő számokat: hány né­zőt számlálnak, mennyi a tő­kebefektetésük stb., stb. Ami a tényeket illeti, a színház és a televízió kölcsönös vi­szonya nagyon is szoros, és nem kerülheti el egyetlen Jó szándékú ember figyelmét sem. Elméletben a TV tökélete­sen nélkülözheti a színházi embereket, a gyakorlat azon­ban azt mutatja, hogy nem nélkülözheti, sőt nem is nél­külözi azokat. Ebből ered az után az, hogy a színházak számára a Televízió fontos ki­futást jelent, komoly alkal­mat ad arra, hogy költségve­tését helyrebillentse, s bizo­nyos mértékben a tehetsége­ket próbára tegye. Ez a meg­állapítás különösen a színé­szekre érvényes, s kisebb mértékben a szerzők, a rendezők és a díszlettervezőkre. Mindebből következik az, hogy a színházi embernek fontos megismernie a Televí­ziót, megtudnia, milyen lehe­tőségeket kínál ez a műfaj, milyen egyezséget vár tő­lük.  Vegyük először maguknak a daraboknak a problémáját. A televízió elméleti szakembe­rei egy „autonóm” televíziós művészetért törnek lándzsát. Eleddig semmi ilyen nem született; mindenesetre Európában nem, mert itt azok a forgatókönyvek, amelyeket egyenesen televízióra írtak, a leggyakrabban - enyhén szólva - gyengének, közép­szerűnek minősültek. A mű­sorszerkesztők tehát Inkábba valóságos színházhoz folya­modnak, és sajnos gyakran - túlságosan gyakran! - csak másodrendű darabokat vá­lasztanak ki. Pedig elmond­hatjuk, hogy ismert, nagyne­vű drámaírók darabjai Szofoklésztől Dürrenmattig - aratták az utóbbi évek legna­gyobb sikereit a televízióban. Az egész kérdést természe­tesen nyitva kell hagynunk. A problémák sokoldalúak. TV- Játék, vagy színházi köz­vetítés? Világosan nem defi­niálható a választás. A gya­korlatnak, a Jövőnek a TV-dramaturgiai munkának kell ebbe beleszólnia.”

 

 

1961. május 31-én (19.00) Élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból. Csajkovszkij: " Diótörő " Stahlbaum - Kőszegi Ferenc, Stahlbaumné - Kiss Ilona,  Drosselmeyer - Suba Gyula,  Dada - Raksányi Júlia, Feri - Galántay Zsolt, Nagypapa - Perényi Kálmán, Nagyanya- Medgyaszay H., Mária hercegnő - Kun Zsuzsa, Diótörő herceg - Róna Viktor, Egérkirály - Koren Tamás, Diótörő - Tamásik László, Bohóc - Gál Jenő, Balerina - Véghvári Zsuzsa, Néger - Péter László,  Spanyol tánc: Anda Margit, Kiss Erika, Orosz Klára, Géczy Éva,  Keleti tánc : Kálmán Etelka, Nagy Júlia, Som Gizella, Szűcs Marietta, Ireghy Ica. , Két hópehely: Baross Erzsébet, Menyhárt Jacqueline,    Kínai tánc: Mák Magda, Szilágyi Mihály,  Orosz tánc: Bordy Bella, Tóth László.  Pas de trois: Jurkovics Mátyás, Kökény Erzsébet, Horváth Krisztina,   A koreográfiát tervezte és betanitotta:  V. Vajnonnen . Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. június 01. Tudósítás a TV Híradó 1961/63. számában " Elveszett paradicsom " címmel (03’04” terjedelemben. Alkotó: Burza Árpád operatőr - Zádor László szerkesztő Kép leírás: Sarkadi Imre drámájának részlete a Madách Kamara Színházból, Várady Hédi, Gábor Miklós, Horváth Jenő, szereplésével

Fennmaradt szöveg: " A közelmúltban elhunyt fiatal író, Sarkadi Imre darabja egy tehetséges orvos és egy fiatal lány hirtelen kibontakozó tragikus szerelméről szól. Tragikus szerelméről, mert a férfi gondatlanságból embert ölt.  A súlyos erkölcsi problémákat feltáró darab főszereplői: Várady Hédi, Gábor Miklós, és Horváth Jenő. "

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. június 03. Tudósítás a TV Híradó 64/1961. számában " Billenő színpad " címmel. (01’00”) terjedelemben. Alkotó: Sényi Imre szerkesztő - Gyöngyösi (…)

Kép leírás: A XI. kerület vezetősége megmutatja a budapesti Tanács V.B. Elnökének a Bartók Színpad billenő színpadát., hidraulikus emelővel a színpad felállítható és vetitővászonként használható. Fennmaradt szöveg: " A XI. kerület vezetősége tegnap bemutatta vendégének a budapesti Tanács VB elnökének - legújabb létesítményét a Bartók Béla Színház billenő színpadát. Öt hidraulikus emelő hozza függőleges helyzetbe a 2o tonna súlyú 120 méter négyzetméter felületű színpadot. A bonyolult  technikai feladatot Szendrődi Tivadar főmérnök irányi tásával az Építéstudományi Intézet kollektivája oldotta meg. Így lett a Bartók Béla Színház színpada az ország legnagyobb vetítővásznú mozija, mely szinte pillanatok alatt állit ható újra vissza jő díszletezhező színpaddá. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. június 03 –án (19.00)  Élő közvetítés a Madách Színházból.  Tabi László : " Különleges világnap " Szereplők: Dr. Baranyay Burger Antal - Greguss Zoltán, Elli a felesége - Lázár Mária, Tibor a fiuk - Garics János, Zsenda Gyula - Horváth Ferenc, Annus a felesége - Kiss Manyi,  Kati a lányuk - Gyurkovics Zsuzsa, Dr Koltai - Újlaki László, Dr. Nagybercsényi - Mátray József,  Lajos Ernő - Andressz Vilmos, Csorvás - Bányai János, Poharas - Vándor József, idős hölgy- Cserey Irma, Rendőr - Regős Péter, Fiatalember - Frakovits Péter, Házaspár - Ragályi Elemér, T Oláh Böske. Rendezte: Both Béla. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1961. június 04. az Élőújság riportot sugárzott Szirmai Alberttel.

Erről a június 25.-i Rádió és Televízió Újság a következőket írta:

" Telerecordingra rögzítették azt a zenés - énekes riportot, amely a június 4.-i Élőújságban hangzott el, s amelynek riportalanya Szirmai Albert volt, sok kedves operett alkotója. Az Amerikából vendégségbe hazalátogató idős zeneszerzővel Rátonyi Róbert " riporter " beszélgetett. A telerekording felvétel, amelyet Szirmai Albert nagy megelégedéssel nézett meg, a Tv archívumába kerül, s talán már ősszel, egy tervezett Szirmai - műsorban viszontláthatja közönség. "

Felvételt 1962.- ben a Seregi László által rendezett " Vidám esete Rátonyi Róberttel" című műsorban felhasználták illetve beépítették. Ennek a műsornak a második felvonása maradt fent (-  az első felvonás technikai selejtté vált a 7o -es években -  ) ebben a Szirmai felvétel megtalálható.

 

1961. június 07-én (19.00) Élő közvetítés a Jókai Színházból. Vészi Endre:   „Árnyékod át nem lépheted "Szereplők: A professzor - Ajtay Andor, Anna a lánya - Hacser Józsa, Hilda - Dayka Margit,  Paul - Szabó Gyula, Hugó - Kovács Károly, Papst - Kollár Béla,  Rahn - Inke László,  Zauberlein - Horváth Gyula,  a temetőőr - Bánhidy László, Dammerungné - Labancz Borbála, Szobalány - Lengyel Erzsi,  Gert - Beszterczei Pál, Dzsida - Böröndy Kati. 

Rendezte:  Simon Zsuzsa. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1959 decemberében mutatta be a Magyar Néphadsereg Színháza Lev Tolsztoj: Háború és béke című művének színpadi változatát, a már a bemutatásakor kérdések merültek fel, hogy lehet-e a regényből jó színpadi változatot készíteni.

„ (…) A két fiatal tehetséges rendező (Kazimír Károly és Kazán István) talán először jutott nálunk közel a publicisztikai, epikus színházhoz. A színpadtér nagyszerű tagolása, Upor Tibor ötletes díszletei, mind hozzásegítették az együttest ahhoz, hogy jó teljesítményt nyújtson. (…)” –írta a bemutatóról, Hermann István, a Népszabadság 1959.december 20.-i számában.

„(…) Kazán István és Kazimír Károly – bár segítségükre volt Piscator rendezői ötleteinek egész sora – komoly elmélyült, véggigondolt rendezői munkát végzett. „ – írta Sós Endre a Magyar Nemzet, 1959. december 15. számában. 

Az előadást a Magyar Televízió 1961. junius 12- én (19.00) közvetítette, a Magyar Néphadsereg Színházából (Vígszínházból.)

Tolsztoj: " Háburú és béke ". Szereplők: A mesélő - Szakáts Miklós, Bezuhov gróf - Györffy György, Bolkonszkij herceg - Benkő Gyula, Az öreg herceg - Páger Antal, Liza - Tábori Nóra, Marja - Lászlóffy Kata, Alpatics - Bakos Gyula, Karatajev - Farkas Antal, Natasa Rosztova - Ruttkai Éva, Natasa anyja - Sándor Iza, Nyikolaj Rosztov - Tordy Géza, Napoleon - Pálos György,  Sándor cár - Láng József, Kutuzov - Deák Sándor, Kuragin herceg - Pándy Lajos,  Dolohov - Prókai István,  Szergej Kuzmics - Zách János, 1. francia tiszt - Lontay István, 2. francia tiszt - Márton Sándor, Sebesült katona - Kocsondy Lajos. Rendezte: Kazán István és Kazimír Károly. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

Az 1961. június 19 - i Rádió és Televízió Újság a következőkről ír:

" A naptár arra figyelmeztet, hogy - eső ide, eső oda - rövidesen beköszönt a nyár.  A Színházak bezárnak, a művészek szabadságra mennek. Vagy három éve arra gondoltunk, tarsunk mi is nyári szünetet a Televízióban.  Minek idézni az egykori véleményeket? Talán elég annyi, hogy többé már nem gondolunk a nyári szünetre.... És ez természetes is. hiszen a Színházak és az Opera előadásainak kiesése miatt növekszik az érdeklődés a TV iránt.  Nagyon sakan éppen szabadságuk idején szeretnének több időt tölteni a készülékek előtt. Nincs tehát szünet,  de azért a nyár  - forróságával, és vakációjával - bizony beleszól  a műsor kialakitásába.  A lecke megoldása nem is olyan jönnyű, éppen asz olyan biztos pontok kiesése miatt, mint amilyenek a Színházi közvetítések.. Az időjárás változékonysága is könnyen beleszólhat egy - egy este műsorának alakulásába. Ezek ellenére igyekeztünk érdekes programot összeállitani. Továbbra is öt napon sugárzunk majd műsort.  A műsor időtaretama sem változik. A Színházi közvetítések helyét gyakrabban foglalja majd el a szabadtéri közvetítés. Többször felkeressük a margitszigeti színpadot.  A Cigánybáró, a Három a kislány dallamait bizonyára szivesen fogadják majd a nézőink a szigeti fák " diszletei " közül. Közvetitjük a Károlyi kert kiemelkedő zenei eseményeit, s ott lesznek kameráink a szegedi Dóm tér szipadán is.  A margitszigeti  szinpadon kivül természetesen megkeressük a különböző budapesti szabadtéri szinpadokat, és Szegeden kivül más vidéki városokba is ellátogatunk...."

 

1961. június 21-én (kb.21.00)  Élő közvetítés a Kamara Varietéből. " Nincsen múzsa tövis nélkül " című zenés varieté két részben. Rendezte: Karády Béla. Közremüködtek: a 2 Bonni,  Csabai János, Csákányi László, a 2 Danielli,  Fónay Márta,  Hegedüs Györgyi,  Kéry gyula, kovács Erzsi, Komáromy István,  Koós  János,  Latabár Kálmán, Marót Éva,  Ric Jocker,  Sebestyén Zoltán, Szölgyémi Ágnes, Torday Ottó, Vay Ilus, Várady Ági, és a Vidám Fiúk. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. június 24-én 19.45 " Pattog az ostor " címmel, részletek  a sztálinvárosi Ostor Együttes szatírikus műsorának  budapesti bemutatójáról, az Egyetemi szinpadról.  A műsort Üsz Ferenc irta, Somlay Pál rendezte. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1961. június 28-án (19.00) Élő közvetítés az Állami Operaházból. Donizetti: " Lamemermoori Lucia ". Szereplők: Lord  Asthon - Jámbor László, Lucia a huga - Erdész Zsuzsa,  Ravenswood Edgar -  Carelli Gábor m.v.  Lord Buklaw Arthur - Kenéz Ernő,  Raymond, Lucia nevelője - Tóth Lajos,  Alisia, Lucia társalkodónője - Uher Zita, Norman - Göndöcs József. Rendezte: Rékai András. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1961. július 06. Tudósítás a TV Híradó 78/1961. számában " Pesti kőrhinta "címmel (02’41”) terjedelemben. Alkotő: Butskó György operatőr  - Müller László rendező – Zádor László szerkesztő.Kép leírás: Agárdi Gábor mondja a körhintás szövegét, Főnay Márta énekel, Horváth Tivadar rendező elmondja , hogy a premier július 14.-én lesz a Bartók Szinpadon.A szövegeket Róna Tibor, a verseket Brand Istán irta, diszlet - jelmez: Vogel Erik, , koreográfus Seregi László. Zenei rendező: Gyulai Gál ferenc. A riport végén a Vidám Fiúk énekelnek. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. július 17. Tudósítás a TV Híradó 83/1961. számában a " Leláncolt Prométheus " címmel (02’46”) terjedelemben. Alkotó: Baranyi  István – Müller László – Zádor László. Kép leírás: A Kazimír Károly által rendezett előadás diszletei, bejönnek a szereplők Bitskey Tibor, Kohut Magda, részlet ( hang nem maradt fent. ) Fennmaradt szöveg: " Aiszkülosz 2500 éves drámáját Kazimír Károly rendezésében jelmez helyett estélyi ..... játszák el a színészek. A darabot szombaton mutatta be a KőrSzínház. "  A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961.július 23. Tudósítás a TV Híradó 85/1961. számában " Szegedi előkészül " címmel. (01’31”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr – Zádor László szerkesztő.

Kép leírás: Szegedi Ünnepi Játékok helyszine. Városképek, Dóm téri szinpad nézőtere felülről. Fennmaradt szöveg:  " A Tiszaparti híres város sok látnivalóval........ az Ünnepi Játékokra érkező vendégeket.. A Szabadréri játékok 1 hónapos ideje alatt 17 17 kiállitást rendeznek a városban. A látogatók megismerkedhetnek többek között az alföldi  festőművészek alkotásaival, a szegedi múzeum régi ..., a város nevezetteségeit, mai életét bemutató fényképekkel. Jó bor és tűzpiros halászlé is kerül az éhees vándor asztalára. Újdonság a vizen ringó szépen berendezett szálloda hajó.S amikor ezt a Híradót látják, ezekben a percekben felhangzanak  a harsonák, és a Hunnyadi László előadásával megkezdődnek az idei Szegedi Ünnepi Játékok. "

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. szeptember 16. Tudósítás a TV Híradó 109/1961. számában " Erkel Színház " címmel. (01’19”) terjedelemben. Alkotó: Szurok  János operatőr - Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Takaritás az Erkel Színházban, Erkel Ferenc mellszobra, műsorrend kifüggesztve. Évnyitó előadás: Hunyadi László. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

A televíziós színházi közvetítések jelentősét mutatja, hogy a Művelődési Minisztérium egyik osztályvezető értekezletén is foglalkoztak a kérdéssel. 

Bíró Vera A Művelődési Minisztérium főosztályvezetője levet küldött Gács László  MRT alelnöknek 1961.október 5.-én. Ebből kiderül, hogy a Minisztérium osztályvezetői értekezlete tárgyalt a színházi előadások előzetes propagandájáról.

A megbeszélésre készült, tervezetet küldte meg Gács Lászlónak a Minisztérium munkatársa. A levélből, illetve a levélre írt kézírásos vélemények igen érdekesek.

Részlet: „(…) 6/. Televízió és Rádió A Televízió már eddig is közölt a színházi előadások előtt és a szünetekben, a darabok jobb megértését szolgáló ismereteket. E jó gyakorlat folytatása mellett javasoljuk a Népművelési csoportok kapják meg előzetesen a Televízió havi műsorát és ennek alapján szervezzék meg a TV-ben bemutatásra kerülő darabok előzetes ismertetését.  (…) Javasoljuk, hogy a TV szervezzen központi televíziós színházbaráráti kört. A kör művelőkből és érdeklődőkből állna, társadalmi vezetőséggel, akik havonta egy műsor keretében – meghívott szakemberek közreműködésével – népszerű színházi szakmai előadások megvitatásával vagy új előadások előzetes megbeszélésével népszerűsítenék a színházi műfajt. E színházbaráti kör tagsága  a városi, falusi, üzemi színházbaráráti körök tagságából tevődne össze és egy – egy alkalomra más és más tagokat hívnának be a kör üléseire. Ezzel a Televízió a Színházbaráti köri mozgalom központi szervezője lehetne.  (…)

Sándor György kézzel írt feljegyzése Gács László számára:

-          szívesen közöljük a havi műsortervet előre, kérjük kozzá Merukék hozzájárulását. (Gács L: kézzel írt megjegyzése: tanácsokat elfogadunk, hozzájárulást nem kérünk!! A hozzájárulás kérése azt jelenzé, hogy felügyeleti szerünknek ismerjük el a Müv.Min-ot!)

-          Általában adunk színházi beszélgetéseket (…) a fontos daraboknál. (GL: -Helyes!)

-          Színházbaráti kört mi nem alakítunk központilag (GL: - Helyes!)

-          Helyes ha a falvakban alakítak ilyen köröket, ezek munkáját mi intenzíven támogatjuk. (GL: Lehetőségeinkhez képest!)

A kockás papírra készült feljegyzés hátoldalán kézzel írva olvasható, aláírás nélkül: 

-          Sokszorosan kihansúlyozni a tv. Szerepét a magyar színházkultúra fejlesztésében. Íme bizonyság isten előtt, hogy a tv. Nemhogy elsorvassza a színházat, hanem fellendíti azzal, hogy sok 10.000 ember számára hozzáférhetővé teszi.”- Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a  2. doboz.

 

 

 

1961. október 24. Tudósítás a TV Híradó 125/1961. számában " Az első ninielőadás " címmel. (01’30”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr – Zádor László szerkesztő.

Kép leírás: Thália a Mátrában felirat. Hangszóró elmondja, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház vendégszerepel Bodonyban. Színházi busz érkezik este, a buszon felirat Moliere : Tartuffe plakát. Részlet az előadásból. Fennmaradt szöveg: "Bodony nyolnszáz éves kis falú a Mátra alján. 1500 ember él a községben, ahol egy évvel ezelőtt alalukt meg a termelőszövetkezet. Lelkes munkájuknak, szorgalmunkak köszönhetik, hogy az egy éves tsz szépen gyarapodik. De a távol eső megyékben a kultúrális lehetőség még kevés.  Az egri Gárdonyi Géza Színház művészei vállalták, hogy nehéz körülmények ellenére felkeresik a megye messze fekvő falvait. A Színház Bodonyban Moliere Tartuffe című vigjátékát mutatták be a közönségnek. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. október 28. Tudósítás a TV Híradó 127/1961. számában " Glória " címmel. (02’42”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr – Műller László rendező – Zádor László szerkesztő. Kép lirás: Pécs városképek, a Nemzeti Színházban adják elő Marinkovic jugoszláv szerző drámáját, Krencsey Mariann cimszereplésével. Részlet a darabból.

Fennmaradt szöveg: " A Pécsi Nemzeti Színház müvészei a napokban mutatja be Marinkovic jugoszláv iró drámáját. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. október 31. Tudósítás a TV Híradó 128/1961. számában " Egri Színház a templomban " címmel. (01’10”) tejedelemben.

Kép leírás: Egri városképek, színház épület, széksorok szétbontva, épület feállványozva. Restaurálás képei.  Régi templom belső, ahol Színházi berendezések szerelései folynak.

Fennmaradt szöveg:  " Az egri Színház az 1900 -as évek elején épült. A korszerűtlen nézőteret és szinpadot most lebontják és újjáépitik. A munka két évig fog tartani és.... millió forintba fog kerülni.. Ez alatt az idő alatt a társulat  ugynevezett " (...)" költözik.  A műemlékké nyilvánitott templomot az 1700-as években a tránitáriusok épitettek.  Miután a rendet II. József feloszlatta , az épület 150 éven át katonai raktár volt. Ez alatt szinte teljesen tönkre ment, csak külső falai maradtak meg. Államunk nagy kötséggel állitotta helyre az értékes barokk épületet, hogy most a művészet hajléka legyen. A világitási berendezések, a megemelt nézőtér a Színház műszaki gárdájának munkáját dicséri, akik odadó lelkesedéssel rövid idő alatt elkészitették a belső berendezést. . Az egri Színház ideiglenes otthonát november 3 ( 5 -?) -án Shakespeare : Sok hűhó semmiért " című előadásával veszi birtokba. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1961. november 16. Tudósítás a TVHíradó 135/1961. számában " Tiszta szívvel " címmel. (02’15”9. terjedelemben. Alkotó: Kecsés - Molnár - Zádor.

Kép leírás: A kókai Színházban bemutatásra kerülő adarabból részletek, Ajtay Andor József Attila vers részletet mond, Keres Emil mint József Attila, tobábbi szereplők:  Dayka Margit, Szabó Gyula, Horváth Teri. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1961. november 23. Tudósítás a TV Híradó 138/1961. számában " Német Színháztörténeti kiállítás " címmel. (00’58”) terjedelemben Alkotó: Molnár Miklós operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Madách Színházban a lipcsei Operaház díszleteiből, díszlet és makett fotóiból nyílt kiállítás. Fennmaradt szöveg: " Színpadtechnika a Német Demokratikus Köztársaságban címmel nyílt vasárnap kiállítás a Madách Színházban. A nemrég elkészült lipcsei Opera színpada. Makettek, fényképek, díszlettervek, szemléltetik az NDK Színházi építészetét, színpadtechnikáját, az újonnan felépített művelődési otthonok berendezését. A kiállításon részt vett Dr. Kurt Mes.....ing  mérnök, professzor a drezdai egyetem tanára. Brecht: Galilei életéről szóló drámájának szinpadképe.. Az érdekes kiállítást december 2.-ig tekinthetik meg az érdeklődők. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1961. december 16. Tudósítás a TV Híradó 148/1961. számában " A nyugati világ bajnoka " címmel. (02’50”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr - Müller László rendező – Zádor László szerkesztő. Kép leírás:  Katona József Színház széksorai, A nyugati világ bajnoka felirat. Törőcsik Mari és Őze Lajos jelenetéből részlet, más jelenetekből: Tompa Sándor, Rajz János, Makláry Zoltán, Fónay Márta, Balázs Samu. Fennmaradt szöveg: " A katona József Színházban 19.-én mutatják be a Nyugati világ bajnoka című előadást., amely a botcsinálta, hazug hősiesség ragyogó szatírája. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1961.december 23- án 19.00 A Színház és Filmművészeti Főiskola végzős hallgatóinak vizsga előadásának közvetítése az Ódry Színpadról. Gogol: " A Revizor ". Szereplők: Postamester - Balassa Gábor, Hlesztakov - Mendelényi Vilmos, Járási orvos - Kézdy György, Oszip , szolga - Sinkó László,  Rendőrkapitány - Cs. Németh Lajos,  Babcsinszkij - ifj. Kőmives Sándor, Polgármester - Huszár László, Polgármesterné - Győri Franciska,  Marja Antonovna - Falvay Klára, Hlopov felügyelő - Dávid - Kis Ferenc , a felesége - Pécsi Ildikó, Járásbíró - Csíkos Gábor, Főgondnok - Karikás Péter,  Dobcsinszkij - if. Latabár Kálmán    Rendező tanár : Várkonyi Zoltán  a tv közvetítés  rendezője: Zsurzs Éva. Felvétel az MTV Rt. Archívumában megtalálható. A telerecording felvétel restaurálása 2000.-ben készült el.

 

1961. december 26 án élő közvetítés a Madách Színházból. Arthur Miller : " Pillantás a hídról ". (116.00 perc ).Szereposztás:  Eddi Carbone - Pécsi Sándor, Beatrice - Tolnay Klári,  Chaterine- Vass Éva, Alfieri ügyvéd - Uray Tivadar, Marco - Basilides Zoltán, Rodolfo - Cs. Németh Lajos, Louis - Vándor József, Mike - Andresz Vilmos, Tony - Frankovits Péter, I. tisztviselő - Szénási Ernő, II. tisztviselő - Bakay Lajos.  Rendezte: Ádám Otto, a tv közvetítést rendezte: Nemere László. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

1961. december 28. Tudósítás a TV Híradó 152/1961. számában " Régi helyen játszik a Nemzeti " címmel. (01’08” terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr  – Zádor László szerkesztő – Vándor (…) .

Kép leírás: Színpadi kellékek az utcán az épület falánál, világi tás szerelés a nézőtéren, színpaddíszletezés, széksorok. Tábla: " Nemzeti Színház 1961. december 29.-től ebben az épületben tarja előadásait. "

Fennmaradt szöveg: " Ismét költözik az ország első Színháza, a Nemzeti Színház. Ezúttal azonban vissza a régi helyére, 1875-ben (??) épült székhelyére. A közel kilencven éves épület műszaki berendezéseinek rekonstrukciója ez év április 16.-án kezdődött. Kijavitották a deformálódott nézőtéri mennyezetet is. A műszaki próba kitűnően sikerűlt. Régi szépségükben ragyognak a híres freskók. A Nemzeti Színház ismét készen áll. A színpadon már a díszleteket építik, holnap este a régi épületben kerül Szinre Tolsztoj: Élő holttest című színműve. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1961. december 28. Tudósítás a TV Híradó 152/1961. számában "Arturo Ui " címmel. (01’46”) terjedelemben. Alkotó: Molnár Miklós operatőr – Piller Sándor Szerkesztő  - Szabó (…)Kép leírás: Jelenet részlet Bertold Brecht müvéből, Atruro Ui - Sztankay István. Szinkron részlet. Fennmaradt szöveg mikrofilmje olvashatatlan két sort tartalmaz. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

 

 

 

1962. január 5-én a Magyar Televízió műsorára tűzte, azt az összeállítást, amit a leningrádi Miniatűr Színház 1961 téli vendégjátékán rögzítettek a Magyar Néphadsereg Színházban (92’24”). Riporter: Kazán István, szerkesztő: Vecsernyés János, vezető operatőr: Czóbel Anna, rendezte: Katkics Ilona.  A vendégjáték előtt a Film Színház Muzsika 1961. december 1-.i 1961/48.száma a következőket írta: „a színházi évadjelentős eseménye lesz a leningrádi Miniatűr Színház vendég­játéka, Raj kin és társulata budapesti bemutatkozása, a Bartók-teremben dec. 6 és 10-e között őt előadáson vendég­szerepel Rajkin kilenc művésztársával. A leningrádi Miniatűr Színház a szov­jet színházművészet egyedülálló jellegze­tes intézménye, tevékenységét Arkagyij Rajkin sajátos müvészete, tehetsége fém­jelzi. A. Rajkin 19s5-ben végezte el a moszk­vai színművészeti főiskolát Rövidlélegzetű epizódszerepben tűnt fel, később Leningrádba került, s az 1930-as évek végén megnyílt Miniatűr Színház tagja, majd művészeti veze­tteti. Irányításával fokozatosan új arcot kapott a „Miniatűr, amelyet ma már népszerűen Rajkin Színháznak neveznek. Drámai vénájú, igazi jellemszínész Arkagyij Rajkin. ö tervezi és maga is konferálja végig a műsort, szerepel szinte valamennyi számban. Ragyogó mimikus és pantomimista, a sokféle jellem, hirtelen alakváltozás nagy művésze. Meggyőző erővel vált át egyik műfajból a másikba, néha drámai komolysággal alakít, vagy könnyedén parodizál, másszor maró gúnnyal pellengérez ki figurákat, szituációkat. (…)   "- részlet, (a cikken nincs aláírás)

 

Rajkinnal Potoczky Judit készített interjút a Film Színház Muzsika 1961. december 8.-i (1961/49) számában. Ebben Rajkin arról beszélt, hogy milyen stílust képviselnek:

„- Nem csak humort adunk műsorunk­ban, — mondja A. Rajkin — mert a. hu-, mor csak szórakoztat, inkább szatírát játszunk, azt a mindenkit érdeklő mű­fajt, mélyet én a leghumánusabb szín­padi műfajnak tartok. A villanásnyi jele­netekben szeretnénk megmutatni az em­bereknek, hogyan kellene élniük. Színházunk próbálkozások és kísérletezések után 19S6-ban alakult meg. Leningrádban és Moszkvában van állandó székhelyünk, félévig egyik, félévig a másik városban játszunk.

- Kik írják a Miniatűr Színház mű­sorát?

- Gogolt nevezzük „lelki atyánknak", az 6 szatíráját tartjuk követendőnek. Ma­gyarországi műsorunkban is szerepel majd egy Gogol-jelenet, egy mai Hlesziakov monológja. De nem. Idegen színházunktól az Ura sem, játszottunk már Csehovot is. Egyik műsorunk például Gozzi „Három narancs szerelme" című commedia del artja  volt, a „Párizs háztetői alatt" ot-mü műsorunk pedig chansonokból állt. Mostani szerzőink többsége fiatal. Lenin­grádi,   moszkvai   írók,   egyetemisták.   Három „házi szerzőnk": Rlngyin, Rjabkov és Rizsov, a moszkvai Energetikai Főiskola hallgatói voltak, de most már csak színházunknak dolgoznak. A zeneszerzők kö­zül dolgozott nekünk Dunajevszkij és Blantyer, Mokrouszov és Bogoszlovszkíj.

- Gondolom,- hogy dalaik után Magyarorszá­gon is ismerik nevüket.(…) „a leningrádi Miniatűr Színház együttese nyolc előadást tartott Budapestem utána vidéki vendégszereplésre utaztak. A az előadás felvétele a Magyar Televízió Archívumában megtalálható.

 

Érdemes megnézni a Magyar Nemzeti Levéltárban hiányosan fennmaradt iratot, amely a számozása szerint több oldalból állt, de csak a 4 – 12 közötti oldalak maradtak fent.  A fennmaradt dokumentum a színházi közvetítésekkel foglalkozott. A levél 1962-ből származik, de nincs dokumentálható utalás arra, hogy pontosan mikor készült, milyen célból és ki készítette.

Részletek „ (…) „ Színházi közvetítések:

A TV általában hetenként egy alkalommal közvetít színházi, opera, balett stb. előadást. Ez rendkívül jelentős hozzájárulás a kultúra terjesztéséhez. A műsorok kiválasztásánál érvényesülnek a helyes műsorpolitikai célkitűzések, előnyben részesítik a magyar és a világirodalom klasszikus alkotásait, a mai témájú szocialista szellemű darabokat. Több közvetítést külföldi tv adóállomások is átvettek (Pl. Carmen, Bartók – balett est), s ezek visszhangja nagyon kedvező volt.

 

(…)  A gyakorlati tapasztalatok.

A TV kapcsolata a színházakkal általában jó, egyes társulatok vezetői azonban nem szívesen, vagy csak régóta játszott darabjaikat engedik át tv közvetítésre, mivel bevételi terveik teljesítését féltik. A gyakorlati tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az igazán jó, tartalmas alkotásoknak sem a színházban, se a filmnél nem jelent észrevehető konkurenciát a TV, sőt egyes produkciókra éppen a TV hívta fel a figyelmet.

 

Megállapítható, hogy a gyakorlati munka során a TV néha a saját maga által állított mércét sem veszi figyelembe, s műsorra tűz olyan darabokat, amelyek talán alkalmasak  (az oldal szélén ceruzás megjegyzés olvasható (arra sem alkalmas!) A színházlátogató néhány ezer ember szórakoztatására, de semmi esetre sem a TV félmillió nézőjének művészeti nevelésére, ízlésének fejlesztésére. Éppen ezért a TV művészeti vezetői a jövőben tanúsítsanak a lehetőséghez képest maximális igényességet.  Ugyanakkor, minthogy a vezető fővárosi színházak műsorai nem biztosítják a szükséges mennyiségű adást, (évi 52) teremtsék meg a vidéki művészeti élet kiemelkedő termékeinek rendszeres bemutatásához szükséges feltételeket, és bátrabban adjanak teret a műsorban a színvonalas, öntevékeny művészeti együtteseknek.”   - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 2 doboz

 

1962.január 23 –an Közvetítés a Magyar Állami Operaházból. Puccini: " Bohémélet " című opera. Szereplők: Rodolphe, költő - Nikola Nikolov , a szófiai Operaház magánénekes, Chaunard, zenész - Bende Zsolt,  Marcel, festő - Radnai György, Collie, filozófus - Nádas Tibor,  Musette - Osváth Júlia, Mimi - Liana Vaszileva. a szófiai Operaház magánénekese,  Alcindor - Komáromi László, Benoit - Galsay Ervin, Parpigol - Kelen Tibor,  Finánc őrmester - Mally Győző, Finánc - Szilágyi Béla , Gyümölcsárus - Bukucs Károly,  

Rendező: Mikó András. A felvétel az MTV Rt. Archívumában megtalálható. A telerecording felvétel restaurálása 2001-ben készült el.

 

1962. január 20. Tudósítás a TV Híradó 13/1961. számában " Üvegcipő " címmel. (03’12”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr – Müller László rendező – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Petőfi Színház Üvegcipő előadás részletek szinkron hangban, szereplők: Domján Edit, Agárdi Gábor, Holl István, Pásztor Erzsi, Lórán Lenke, Miklóssy György. Fennmaradt szöveg: " A Petőfi Színházban csütörtökön este mutatták be Molnár Ferenc vígjátékának zenés változatát. Az Üvegcipőben a 2o - as évek Józsefvárosának sajátos figurái elevenednek meg. A darabot Ádám Otto rendezte „. a felvétel az MTV archívumában megtalálható. Az előadást a Televízió 1963. február 23-án közvetítette, az előadásról, részletek ott olvashatók.

 

1962. január 27. Tudósítás a TV Híradó 18/1962. számában " Éjféli mise " címmel. (01’53”) terjedelemben. Alkotó: Baranyi  István operatőr – Müller László rendező – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Madách Kamara Színház mutatta be Peter Kravas drámáját, Tibor Rakowszky rendezésében. Részlet a darabból, szereplők: Kiss Manyi, Láng József. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. február 22. Tudósítás a TV Híradó 37/1962. számában " Kati" címmel. (03’37”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr – Müller László rendező – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A József Attila Színházban Szemes Mari sminkel, készül a Kati című előadásra, aminek az írója: Sós György, Rendezője: Egri István. Részletek a darabból, Sinkovits Imre, Szemes Mari, Velenczei István, Békés Rita, Kaló Flórián. Fennmaradt szöveg: " A címszerepet Szemes Mari játssza, partnerei: Sinkovits Imre és Velenczei István. Sós György vígjátéka Egri István rendezésében kerül 24. én a közönség elé. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. március 12. Tudósítás a TV Híradó 44/1962. számában " Banditák " címmel. (02’48”) terjedelemben. Alkotó: Molnár Miklós operatőr – Zádor László szerkesztő – Müller László rendező. Kép leírás: Részlet az Fővárosi Operett Színház Banditák című eladásából. A felvételen szerepelnek: Csákányi László, Petress Zsuzsa, Zentai Anna, Latabár Kálmán.

Szöveg nem maradt fent. Az előadást 1963. március 16-án közvetítette a televízió, további részletek ott. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. március 13. Tudósítás a TV Híradó 50/1962. számában " A Hold " címmel.  (03’07”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr - Zádor László szerkesztő – Raffai (..)

Kép leírása: A Szegedi Nemzeti Színház utcai plakátja, Orff: " Hold " egyfelvonásos mese operájának előadásáról. Szinkron hangos részlet a Grimm testvérek meséje nyomán irt operából. Karmester: Vaszy Viktor, rendező: Makay Péter. Fennmaradt szöveg: "Vaszy Viktor vezényletével, Makay Péter rendezésében került színpadra Orff: A Hold című egyfelvonásos meseoperája a Szegedi Nemzeti Színházban. Az opera a Grimm testvérek hasonló című meséje nyomán készült." A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

1962. március 20. Tudósítás a TV Híradó 55/162. számában "De Filippó társulata " címmel. (02’15”) terjedelemben. Alkotó: Molnár Miklós – Perényi (…) szerkesztő - Müller László rendező- Zádor László szerkesztő. Kép leírása: A színészek az öltözőben készülnek az előadásra, fotók az előadásról, részlet a darabból (eredeti olasz szinkron). A szöveg alig olvashatóan maradt meg.

 

 

 

A Film Színház Muzsikában (gém.) írása tudósított a vendégjátékról 1962/(VI)/ 11.számában: „ Il Teatro di Eduardo. Eduardo színháza, így hívják De Fllippo világhírű és világjáró nápolyi színtársulatát. A plakátokon is így szere­pel, hogy „Eduardo", csak így vezetéknév nélkül, ő a szerzője, ő a rendezője és ő a főszereplője min­den előadásnak. Ha Olasz­országban csak azt mon­dom: Eduardo, minden­ki tudja, hogy róla van szó. Aznap kezdi meg bu­dapesti vendégjátékát, amikor ezek a sorok megjelennek. Harminc­két tagú társulattal ér­kezik hozzánk, közülük huszonhárom színész, a többi a technikai sze­mélyzet tagja. Két dara­bot mutatnak be, az egyiket, a „Vannak még kísértetek" címűt jól is­merjük, nálunk is ját­szották. A másik: a Sanitai komédia eredeti címe II sindaco del rio­ne di Sanità, legújabb színpadi műve, amely a többi darabjától eltérően a főhős halálával, tragi­kusan végződik. Ebben a drámájában az eddiginél erőteljesebben veti fel a társadalmi problémákat. Sok sző esett már ná­lunk és mindenfelé az olaszországi színházi krí­zisről. Nos, Eduardo De Filippo az egyetlen színházi ember, akit ez a válság nem senyveszt. Az ő előadásait mindig és mindenütt zsúfolt né­zőtér fogadja. Amióta az eszét tudja, színész. Ma hatvankét éves. Atyja, Eduardo Scarpetta az ősi nápolyi színjátszás hagyományá­nak legfőbb őrzője és legnagyobb színészegyé­nisége volt. Eduardo tő­le örökölte a művészet és a színjátszás olthatat­lan szeretetét. Jóformán a színpad deszkáin nőtt fel. Négyéves korában már fellépett, és hat­hét éves volt, amikor rendszeresen kezdett szí­nészetet tanulni. Tizen­négy éves korában már komikus szerepeket ala­kított. Peppino fivérével és Titina húgával hírne­ves színtársulatot alakí­tott „A három De Filip­po" néven, s velük tur­nézott szerte Olaszország­ban. Titina azóta megbe­tegedett, s lemondott a színjátszásról, Peppino pedig végleg átpártolt a filmhez. Eduardo utolsó filmje a Fortunella volt, 1958-ban Giulietta Masi­na játszotta a női főszerepet. (…)”

A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. április 22. Tudósítás a TV Híradó 79/1962. számában " Bemutatja az Egyetemi Színpad " címmel. (02’57”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr – Perényi (…) szerkesztő – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Somlyó György a " Miért hal meg az ember " drámájának bemutatójáról Tudósítás, szinkron részlet a képen látható szereplők: Tordy Géza, Básti Lajos, Csernus Marianna. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. április 30.  Tudósítás a TV Híradó 82/1962. számában " Norvég ősbemutató " címmel, (03’03”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Perényi (…) szerkesztő – Zádor László szerkesztő. Kép leírása: Szinkron részlet a Debreceni Csokonai Színház  Kielland norvég író " Ember, aki nemet mondott " című drámájából. Főszereplő: Latinovits Zoltán.

Fennmaradt szöveg: " A debreceni Csokonai Színház művészei szombaton mutatták be Kielland norvég író drámáját, amely Anglia ...( - olvashatatlan -)......  elleni támáadásának előestéjén játszódik  egy Földközi tengeri légitámaszponton. A darab címe: Egy ember, aki nemet mondott. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. május 19. Tudósítás a TV Híradó 96/1962. számában " Don Quijote utolsó kalandjai " címmel, (03’03”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr – Perényi (…) szerkesztő – Müller László rendező. Kép leírás: A Jókai Színház új bemutatója Vészi Endre darabja. Szinkronhangos részlet, a képen látható szereplők: Horváth Teri és Rátonyi Róbert, Agárdy Gábor és Kovács Károly jelenete, Rátonyi Róbert és Keleti László jelenete. Rátonyi kettős szerepet játszik. Rendező: Egri István. Fennmaradt szöveg: " Don Quijotét, a búsképű lovagot Vészi Endre állítja elénk egy egészen új kaland keretében.  A Don Quijote utolsó kalandja című színdarabot Egri István rendezte. Az előadás érdekessége, hogy Don Quijote és egy csaló szerepében ugyan azt a színészt: Rátonyi Róbertet láthatjuk. "

A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

1962. június 05. Tudósítás a TV Híradó 108/1962. számában " Lengyel Színházművészeti kiállítás címmel, (00’40”) terjedelemben. Alkotó: Kovács Miklós operatőr – Sényi Imre szerkesztő. Kép leírás: a Miskolci Nemzeti Színház társalgójában fotó kiállítás nyílt a lengyel Színházi előadások fotóiból.

Fennmaradt szöveg: " Miskolcon a Nemzeti Színház társalgójában lengyel Színházművészeti kiállítás nyílt. A kiállitás anyaga áttekintést nyújt a régi lengyel Színházművészet hagyományairól, és átfogó képet ad a háború után ujjá éledő lengyel Színházművészetről.  A kiállítás megnyitóján ott volt Dr. Henryk Gre....... , a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete is. "

A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. június 09. Tudósítás a TV Híradó 111/1962. számában " Bérlet 1962 " címmel, (01’50”) terjedelemben. Alkotó: Molnár Miklós operatőr – Zádor László szerkesztő – Fenyves György szerkesztő. Kép leírás: Bérelt felhívások plakátokon, hirdető oszlopokon: Nemzeti Színház, Madách Színház, Operaház és Erkel Színház, Jókai Színház.

Fennmaradt szöveg: " A budapesti Színházak kapói még tárva vannak. Az  1961/62 -es Színházi évad utolsó heteiben a nézőterek megtelnek olyan Színházba járókkal, mint például Molnár Lászlóné, a Fehérneműgyár szocialista birgádvezetője és lánya Körösi Györgyné. A jegyszedő már ismeri őket. Öt éve mindig ugyan azon a helyen ülnek a Színházban. Valamennyi bemutatott darabot látták, megtapsolták.

A Színházak már meghirdették az 1962/1963-as éved bérleteit. Az Operaház 54 mű közel 600 előadására hívja az szerelmeseit. A prózai Színházak országszerte több száz mű 8000- nél is több előadásra várják az érdeklődőket. Operettet kevés híján, 4000 estén láthat majd a közönség.  Nehéz a választás!  Molnár Lászlóné és lánya a jövő évadban is hű marad kedves színházához. Mögöttük a bérletvásárlók újabb csoportja áll. Az 1962-63-as Színházi évadban mintegy 120.000 Színházi bérlet talál ismét gazdára." A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. június 10. Tudósítás a TV Híradó 112/1962. számában " Európa elrablása " címmel, (03’06”) terjedelemben. Alkotó: Butskó György operatőr – Zádor László szerkesztő – Müller László rendező. Kép leírása:  Gosztonyi - Kincses : Európa elrablása " című zenés játékából szinkronhangos részlet, a képen látható szereplők: Domján Edit, Holl István.

Fennmaradt szöveg: " A Petőfi Színházban pénteken este mutatták be Gosztonyi - Kincses zenés játékát a pécsi balett közreműködésével. A koreográfiát Eck Imre tervezte. Rendezte Katona Ferenc.  A két főszereplő : Domján Edit és Holl István . "  

A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. Június 11., hétfő rendkívüli adásnap! 19.00 élő közvetítés Irány: Helsinki címmel a Füles, a Magyar Ifjúság és a Világ Ifjúsága VIT rejtvényversenyének döntőjéről, a Fővárosi Operettszínházból.

 

 

 

1962. június 14. Tudósítás a TV Híradó 115/1962 számában " Román ősbemutató " címmel,  (03’06”)terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírása:  az Egri Gárdonyi Géza Színház " ............... Szarkafészek (?) " című előadásából szinkronhangos részletek. Fennmaradt szöveg:  " A Gárdonyi Géza Színház művészei nagy sikerrel mutatták be ................. román iró ..................című művét. Az előadás a két világháború közötti ....világ ..... Társadalmának ragyogó szatírája. (A kipontozott részek olvashatatlanok ). " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

1962. július 07.  ( ?)  Élő közvetítés az Irodalmi Színpad " Giccsparádé " című előadásáról.

Hossza: 119.00 perc. Szereplők: Velenczei István, Horváth Gyula, Kiss Manyi, Csákányi László, Kállai Ilona, Agárdi Gábor, Rátonyi Róbert. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. július 17. Tudósítás a TV Híradó 136/1962. számában, " Ünnepre készülnek Szegeden " címmel. (01’58”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr - Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Városképek, diszletépités a Dóm térre. Fennmaradt szöveg: " (hangos részlet után) a kül - és belföldi vendégek fogadására jóelőre felkészült az Idegenforgalmi Hivatal. A szállodák, egyetemi kollégiumok, a fizetővendég- szolgálat szobái és a turista szálások naponta 3500 ember elhelyezését biztosítják. 80 vizsgázott idegenvezető áll a külföldi vendégek rendelkezésére, akik 12 nyelvet képviselnek.  Eddig valamennyi népi demokráciáról, valamint több nyugati országból jelentették be magukat csoportok, látogatók.

A Dóm téren is nagy a készülődés, építik és festik a bemutatásra kerülő darabok Erkel: Bánk bán, Kodály: Háry János, Madách: Az ember tragédiája díszleteit. Mához egy hétre felharsannak a fanfárok. És a Bánk bán bemutatásával kezdősnek a szabadtéri játékok. Várja vendégeket Szeged új szórakozó helye is a Tisza partján horgonyzó hajóétterem bárja. ( hangos jön utána ). " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

1962. július 17. Tudósítás a TV Híradó 138/1962. számában, " Az operett elutazása " címmel, (00’42”) terjedelemben. Alkotó: Baranyi István operatőr- Zádor László szerkesztő. Kép leírása: Ferihegyről indul az Operett Színház társulata Moszkvába. Búcsúzkodó majd a repülőgépbe beszálló művészek: Rátonyi Róbert, Németh Marika, Mednyászky Ági, Feleki Kamill, Honthy Hanna, Csákányi László. Fennmaradt szöveg: " Ugyancsak a ferihegyi repülőtéren készült útra hétfőn Rátonyi Róbert, Sárdy János, Németh Marika és a fővárosi Operettszínház többi művésze. Feleki Kamill már itthon megkezdte az emlékképek készítését. Azután beszálltak az IL -18 -as külön repülőgépbe, mely moszkvai vendégszereplésre vitte a Színház tagjait. Csütörtökön este a Csárdáskirálynővel mutatkoznak be a magyar művészek a szovjet főváros közönsége előtt. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. július 21. Tudósítás a TV Híradó 141/1962. számában " Szegedi ünnepi játékok " címmel, (01’48”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Képek a Dóm térről, előadás részlet a Bánk Bánból (a hang nem maradt fent! ).

Fennmaradt szöveg: olvashatatlan a szöveg. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

Érdekes levelet őriz a Magyar Nemzeti Levéltár, amely 1962. május 16.-án kelt.  Kulcsár Ferenc az MTV elnök-helyettese levelet intézett Orbán Lászlóhoz az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztály vezetőjéhez, a Szegedi Szabadtéri játékok közvetítésével kapcsolatos problémák miatt, mellékelve egy május 15.-én készült feljegyzést:

 

„1/. A magyar Televízió 1959 óta minden évben ellátogatott a Szegedi Szabadtéri Játékokra. Az előadások technikai feltételei ellentmondanak ugyan a televíziós közvetítéseknek, de – felsőbb szerveink egyetértésével – közvetítéseinket kultúrpolitikai szempontból fontosnak tartottuk.

2/. 1962-ben a Magyar Televízió négy előadást szeretett volna közvetíteni. Megállapodás jött létre a Párizs lángjai (augusztus 5.) és az Ember tragédiája (augusztus 8.) közvetítésére vonatkozóan. Később kértük az Állami Népi Együttes műsorának (augusztus 16.) és az Aidának (augusztus 18.) a közvetítését Az Ünnepi Játékok Igazgatósága az első kettőt engedélyezte, a másik két előadás közvetítését a városi pártszervezet és a tanács VB ülésére hivatkozva elutasította.

3/.   A Televízió Művészeti Osztályának vezetője április 28 -án Szegeden a VB elnök-helyetessel és az Ünnepi Játékok helyettes igazgatójával személyes megbeszélést folytatott az Állami Népi Együttes és az Aida közvetítéséről. Május 15-ig ígértek választ elhatározásuk kedvező irányú módosítására vonatkozóan. Feltételként szabták meg, hogy a Televízió ne publikálja a közvetítések hírét, nehogy a jegyszervezés nehézségekbe ütközzön.

4/. A Rádióújság a Televízió nyári terveit ismertető cikkében – a Művészeti Osztály vezetőjének hangsúlyozott kérése és figyelmeztetetése ellenére – közzétette a szabadtéri játékok televíziós közvetítésének tervét. / Május első hetében megjelenő számban./

5/.

Szeged Város Tanácsa a történtek után hivatalosan értesítette a Televíziót, hogy az Aida és az Állami Népi Együttes műsorának közvetítését nem engedélyei, a másik két előadást is csak abban az esetben, ha a Televízió 100 – 100.000 forintot fizet a közvetítésekért.

6./ A Televízió a Rádióújság indiszkréciójával kapcsolatban sajnálkozását fejezte ki, az anyagi követeléseket azonban méltánytalannak tarja. A történtek ellenére sem szeretne lemondani legalábbis az Aida közvetítéséről. Az előadás televíziós közvetítése publicitásának szélességénél fogva sokszorosra emelné az ügy kultúrpolitikai jelentőségét” - Magyar Nemzeti Levéltár XXVI-A-9-a 2. doboz

 

 

1962. július 21. Tudósítás a TV Híradó 152/1962. számában " Fedezzük fel Pestet " címmel, (01’39”) terjedelemben Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Bartók Színpad plakátja az előadásról. A plakát előtt fenyvesi Gabi, színészek jelmezben készülődnek, táncjelenet az előadásból.

Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. augusztus 05. Tudósítás a TV Híradó 152/1962. számában " Balassi lantja" címmel, 02.15 terjedelemben Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László operatőr.

Kép leírás: A Balassi lantja címmel az Esztergomi várban tartottak Színházi előadást. az előadás plakátja, majd szinkronhangos részletek, a képen szerepelnek: Kállai Ilona, Schubert Éva, Kautzky József, Verebes Károly. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

 

1962. augusztus 06. Tudósítás a TV Híradó 153/1962. számában " Falusiak az ünnepi játékokon" címmel, (00’47”) terjedelemben Alkotó: Baranyi István operatőr – Zádor László szerkesztő. Lép leírás: a Pest megyei Tsz tagok biztosítási és önsegélyező tagjainak különvonata érkezik, megtekintik a Háry János előadást.

Fennmaradt szöveg: " Szombaton délben különvonat indult a Nyugati pályaudvarról Szegedre, az ünnepi játékokra. 400 Pest megyei termelőszövetkezeti parasztot, a biztosítási és önsegélyező egylet tagjait vitte a kiránduló vonat a Tisza - parti városba. Délután a megérkezés után a város nevezetességeivel ismerkedtek. a kirándulás résztvevői az önsegélyező egylet költségén 2 napot töltenek Szegeden. Szombat este megtekintették a Háry János előadást. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. augusztus 12. Tudósítás a TV Híradó 157/1962. számában " Aida" címmel, 02.03 terjedelemben Alkotó: Burza Árpád operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírása: Szegedi virágoskert Margarte Tynes kilép a fák közül, az Aida szereplői csónakáznak, a Tiszán majd megérkeznek a Dóm térre. A színfalak mögött Margaret Tynes és Svéd Sándor beszélgetnek, majd rövid ária részlet. Fennmaradt szöveg: " Szegeden éppen most, ezekben a percekben kezdődik Verdi Aidájának szabadtéri előadása. Riportereink is Szegeden voltak, találkoztak az Aida főszereplőivel is. Margaret Tines , Zenaida Palli, Luigi Ottolini és Svéd Sándor felhasználták szegedi tartózkodásukat, hogy megismerkedjenek a Tisza-parti város nevezetességeivel. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. augusztus 23. Tudósítás a TV Híradó 165/1962. számában " 125 éves a Nemzeti Színház " címmel, (00’48”) terjedelemben Alkotó: Butskó - Fenyves - Zádor

Kép leírás: Színház külső, közönség, Básti Lajos és Lukács Margit fényképe, Básti dedikál, Kállai Ferenc és Mányai Lajos, Major Tamás aláírnak, a Színházi bérleteinek képe.

Fennmaradt szöveg: " Tegnap este megnyitó előadásra érkezett a Nemzeti Színház társulata.  Gondolatban újra felcsendültek Vörösmarty Mihály 125 év előtti szavai:  (Idézet)  - " Ez a magyar játékszín az első, mely Pesten épült, sok küzdés után. Most áll szerényen bár, de díszesen, a honfi szívek áldozatain. És honfi kezek fáradalmaiból, és minden magyarnak tárja kebelét. Nagy élet a föld tündérségiről, élet hasonló játékban mulassza Ez a világ kicsiben, fajdalom, Azt láthatod meg, mint volt vagyon, Feltűnnek itt jámbor csalárd, a gyáva a bátor, az aljas és nemes. Gazdag, szegény, koldus és király. Itt újra élnek  kínban és gyönyörben, aranyborjú itt nem talál imádót. De igazság ül itt a trónon, s mit ember és sorsa vé..e zsarnokul.  „    -  A színház tagjaiból és dolgozóiból alakult csoportok helyezték el a kegyelet jelképeit, a Színház egykori nagyjainak sirjánál. Azután a régi Nemzeti Színház épületének helyén rakták le az emlékezés koszorúit. Százhuszönötödik jubileumi évadján szeretettel köszönjük a Nemzeti Színház társulatát. " -A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1962. augusztus 30. Tudósítás a TV Híradó 170/1962. számában " A Vidám Színpad új színpadának átadása " címmel, (00’.58”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr – Sényi Imre szerkesztő. Kép leírás: Utolsó simítások az elkészült Színházban, disz letet, festenek, nézőtér világi tása, nézők jönnek be, Kellér Dezső kilép a függöny elé.

Fennmaradt szöveg: " A Vidám Színpad a nyári szünet után az este nyitja a kapuit. A hathetes szünet alatt csoda történt a Révai utcában.(név olvashatatlan).. Tervező és kollektívája az elavult épületből szép modern Színházat varázsolt. Korszerűsítették a világi tást, rejtett reflektorokat helyeztek el. Megszüntették  a páholyokat,és a középső bevezető utat. Így most már közel 600 néző tekintheti meg a Színház előadásait. . Néhány perc múlva felgördül a függöny, az újjáépűlt Vidám Színpadon, ahol Kellér Dezső új konferanszával köszöntik a megújult Színház első közönségét. " -

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. szeptember 04.  Tudósítás a TV Híradó173 /1962. számában " Utazik a Nemzeti " címmel, (00’40”) terjedelemben. Alkotó: Baranyi István operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép lírása: Ferihegyről romániai vendégszereplésre utaznak a Nemzeti Színház Színészei, a képen látható művészek. Horkay János, Kállai Ferenc, Raksányi Gellért, Bitskey Tibor, Bessenyei Ferenc, Törőcsik Mari, Pápay Erzsi, Lukács Margit, Makay Margit, Mészáros Ági, Major Tamás, Kálmán György, Garas Dezső.

Fennmaradt szöveg: " Tegnap este a Ferihegyi repülőtérről külön géppel Romániába utazott a Nemzeti Színház társulata.  A kéthetes romániai vendégszereplés első előadására holnap kerül sor a bukaresti operaház színpadán. Az együttes Szofoklész : Oidipusz c drámájával mutatkozik be a román közönségnek.  A műsoron szerepel még Brecht : Galilei élete és Darvas József :.............. ég című drámája.  "

 

A Film Színház Muzsika tudósításaiból tudható, hogy:

1962/ (VI)/36 számból, aláírás nélkül:” (…) a Nemzeti Színház bukaresti vendégjátéka módot ad rá, hogy művészeink a ro­mán vendéglátók vélemé­nyén is felmérjék; milyen messzire jutottak a kor­szerű játék megteremté­sének útján. Figyeltük a lázas pesti munkát, próbák követték egymást, a készülődés ro­hanó tempója azt sejtette, hogy színházunk roppant igénnyel vág neki a vendégszereplésnek, friss szenvedéllyel csiszolgatták az egyes előadásokat. Külön érdekessége volt e próbasorozatnak, hogy eredeti módon készült fel
a statisztéria is. Az egyes előadásokban ugyanis a Nemzeti Színház vezető színészei statisztálnak, mindig azok, akik eddig az adott produkcióban nem vettek részt. Ez a
gesztus nemcsak azt a célt szolgálta, hogy lehetővé-tővé váljék a csökkentett létszám utaztatása, de ezzel a román közönség minden darabban láthatja a Nemzeti Színház élgárdáját. (...) „

 

Film Színház Muzsika 1962 (VI)/37. írta: Rapaport Ottó: „Másfél évtized múlt el az óta, amióta a budapesti Nemzeti Színház legutóbb Románia fővárosá­ban vendégszerepelt. A vendégjáték élményeire, a kitűnő előadásokra, a nagyszerű színészi alakításokra szakemberek és nézők egyaránt sokáig em­lékeztek. Érthető hát az a fokozott vá­rakozás és forró érdeklődés, amellyel a bukaresti színházi világ, a nézők ez­rei régi ismerőseik, a budapesti Nem­zeti Színház művészeinek másodszori romániai turnéját fogadták. Ez a meleg, baráti hangulat az Oedipus bemutatóján érte el tetőpont­ját. A vendégjátékot megnyitó díszelőadáson megjelentek Georghiu Dej, az Államtanács elnöke, a Román Munkáspárt Központi Bizottságának főtitkára, a kormány és a központi bi­zottság tagjai. A Román Népköztársa­ság Opera és balett színházának zsú­folt nézőterén ott lehetett látni a bu­karesti művészeti élet kiemelkedő egyéniségeit, színházigazgatókat, ren­dezőket, színészeket, kritikusokat, író­kat. Az Oedipus előadásának magas hő­foka, izzó szenvedélyessége, drámai sodrása, felfokozott ritmusa, tökéletes hangszerelése, a rendezői koncepció nagyvonalúsága és következetes esz­meisége, amellyel a mai nézőhöz kö­zel hozta Oedipus viaskodását azért; hogy „mindent lásson és tudjon" - magával ragadta a közönséget, a mű­vész-nézőket. (…)  Tegnap este a Nemzeti együttese bemutatta második előadását is: a Ga­lilei életét, amelyet mind a közönség, mind a „szakma" hosszantartó ün­nepléssel és osztatlan elismeréssel fogadott. És bár sokan közülük látták a Berliner Ensemble emlékezetes elő­adását, amelyből a pesti rendezés egyes megoldásokat átvett, mégis min­denki úgy véli, hogy Bessenyei Ferenc Galileije legalábbis egyenrangú a ber­lini előadással. Alkalmam volt az elő­adás szünetében és másnap beszélgetni az előadásról a fővárosi színházi élet számos vezető egyéniségével, ki­váló művészekkel, kritikusokkal, ve­zető rendezőkkel, akik egyöntetű elra­gadtatással beszéltek az előadás magas szintű, fűtött intellektualizmusáról, a színészi alakítások kiegyensúlyozottságáról; arról, hogy az átvett rendezői megoldások ellenére a színészek saját egyéni stílusukban játsszák Brechtet, a szerzőt, anélkül, hogy tekintettel len­nének Brechtre a rendezőre, rendezői elnöke, közéleti személyi­ségek, a román színházi világ képviselői fogadták, a sajtóértekezleten is teljes számban képvisel­tette magát a bukaresti sajtó, rádió, televizió. Hí­reink szerint a vendégjá­ték produkcióit nagy ér­deklődés kíséri, nemcsak az esti előadásokon, de minden találkozón és üzemi látogatáson.” A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. szeptember 09.   Tudósítás a TV Híradó 175 /1962. számában " Felújították az Erkel Színházat " címmel, (00’53”) terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr – Tamás György szerkesztő – Pacsai Vilmos szerkesztő. Kép leírása: Erkel Színház külsők, bejárat, nézőtér.

Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. szeptember 17. Tudósítás a TV Híradó 182 /1962. számában " Évadnyitás " címmel, (04’07”) terjedelemben. Alkotó: Zádor László szerkesztő.  

A pénztárosnő elmondja, hogy a Jókai Színházban Dosztojevszkij: " Bűn és bűnhődés " című drámáját mutatják be. jelenet a darabból szereplők Dayka Margit és Keres Emil, szintén a péntárosnő mindja el, hogy a Petőfi Színházban Légyszives Jeromos cimú zenés bohozattal kezdi az éveadot Kazal László, Holl István, Galambos Erzsi jelenete. Bartók Terem: Muzsikás Páter vidám kalandjából részlet Angyal Sándor, Lohoczky Zsuzsa, Hankiss Ilona közreműködésével. A szöveg nem maradt fenn. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. szeptember 20.  Tudósítás a TV Híradó 185/1962. számában " 125 éves a Nemzeti Színház " címmel.  Az ünnepséget megelőzően 1962. szeptember 12-én az MSZMP Politikai Bizottsága ülésén határoztak - Nemes Dezső szóbeli előterjesztése alapján -, hogy a politikusok közül kik vegyenek részt az ünnepségen, így jóváhagyták, hogy Dobi István, Kállai Gyula és Rónai Sándor legyen jelen és határoztak arról, hogy Kállai Gyula adja át a kormánykitüntetéseket. (Magyar Nemzeti Levéltár 288f./5/258 öe.)

 

A híradó riport alkotói: Butskó György operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Ünnepi társulati ülés, Ilku Pál Művelődésügyi miniszter mond beszédet. A képeken még látható a színpadi részen: Benkő Gyula, Básti Lajos, Aczél György Kállai Gyula, Fónay Márta, Kohut Magda, Rajz János, Szakasits Árpád, Somogyi Erzsi, Makay Margit, Nagyajtai Teréz, és sokan mások, többen kitüntetést kapnak.

Fennmaradt szöveg: " A megalakulásának 12. évfordulóját ünneplő Nemzeti Színházban ünnepi társulati ülést rendeztek kedden este.  A Színház tagságát Ilku Pál, művelődésügyi miniszter köszöntötte. Beszédében a többi között ezeket mondta. ( Szinkron hangos részlet nincs, leirt szöveg áldozata). Kállai Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese az Elnöki Tanács nevében kormánykitüntetést nyújtott át Somogyi Erzsinek, Makai Margitnak, Nagyajtai Teréznek, Marton Endrének és a Színház többi tagjának. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1962. szeptember 30. Tudósítás a TV Híradó 192/1962. számában " Riói éjszakák " címmel, (02’03”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr – Müller László rendező. Kép leírás: A Tarka Színpad " Halló Magyarország " című előadásának szinkronhangos részlete.

Fennmaradt szöveg: " Dél-amerikai revű együttes szerepel a Tarka Színpad " Halló nagyvilág " című előadásán.  Íme, egy ki ízelítő a vendégművészek műsorából. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1962. október 14.  Tudósítás a TV Híradó 202/1962. számában " Jaj a mama" címmel, (02’45”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Müller László rendező – Zádor László szerkesztő. Kép elírása: A Kis Színpad bemutatójának részletei a képen látható művészek: Jobbi Hilda, Gálcsiki János, Géczi Dorottya, Kibédi Ervin, Felföldi Anikó, Faragó Vera, Halász Judit.  Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. október 20. Tudósítás a TV Híradó 206/1962. számában " A kőr bezárul" címmel, (02’45”) terjedelemben. Alkotó: Molnár Miklós operatőr – Baranyi István operatőr – Zádor László szerkesztő – Müller László rendező. Kép leírás: A Jókai Színház bemutatója, a színpadon Berkesi András és Kazimír Károly, majd részletek a darabból, a képeken látható művészek: Szabó Gyula, Hacser Józsa, Keleti László, Nagy Attila, Békés Rita.

Fennmaradt szöveg: " Bekesi András írta, Kazimír Károly rendezte a " Kör bezárul " című nagysikerű drámát. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. október 21. 19.00  Közvetítés a Magyar Állami Operaházból. Csajkovszkij: „Diótörő „ Szereposztás: Gál Andor, Kiss Ilona, Musitz Ágnes, Metzger Mária, Suba Gyula, Raksányi Júlia, Erdélyi István, Perényi Kálmán, Meggyasszay Hajnal, Németi Sándor, Koren Tamás, Dózsa Imre, Gál Jenő, Téry Evelin, Budavári Rudolf. A felvétel az MTV archívumában megtalálható, restaurálása 2001.-ben készült el.

 

 

1962. október 27. A Bartók Szabadtéri Színpadon bemutatott " Fedezzek fel Pestet " című revü-kabaré műsor televíziós változatának közvetítése a Fővárosi Operett Színházból. A felvétel tartalmazza az alábbiakat (88’00”). Írta: Róna Tibor, Brand István, Romhányi József. Zeneszerző: Hajdú Júlia. Rendező: Horváth Tivadar. I. felvonás: Nyitókép, Pesti vadember jelenet: Pécsi Sándorral és........., Öröklakás jelenet: Hlatky László, Várhelyi  Endre, Kibédi Ervin, Szuhay Balázs, Kálmán György, a II felvonás:

Colombus és társai jelenet: Pesti hold jelenet: Sárosi Katalin, a szervező monológja: Kálmán György, Pécsi Sándor táncszáma, III. felvonás: Pécsi Sándor konferansz, Perzsa vásár ének-tánc jelenet Gobbi Hildával, Lottó jelenet: Zentay Anna, Kósa András, Balogh Erzsi, Hlatky László, Kibédi Ervin, Felföldi Anikó száma, finálé.

Fellépnek még: Zentai Ferenc, Alfonso, Alpár József, Bársony Irén, Csizmadia László, Dévai Hédi, Faragó Vera, Géczy Dorottya, Győző László, Házy Erzsébet,  Koos János Soos Szabó Edit, Pécsi Gizi, Klapka György, Szölgyémi Ágnes. Ürmössy József. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1962. november 04. Tudósítás a TV Híradó 217/1962. számában "Kollégák" címmel, (02’29”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A József Attila Színház bemutató plakátja és szinkron hangos részletek  Akszjonov: "Kollégák " című darabjából. A képen látható művészek: Láng József, Bodrogi Gyula, Kaló Flórián, Szabó Ernő, Szemes Mari, Kállay Ilona, Zenthe Ferenc, Sólyom Ildikó.

Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1962. november 08. Tudósítás a TV Híradó 220/1962. számában "Megnyílt a fehérvári színház " címmel, (01’12”) terjedelemben. Alkotó: Burza Árpád operatőr – Zádor László szerkesztő - Raffai Anna szerkesztő. Kép leírás: Az 1874-ben felépült székesfehérvári Városi Színház külső képe, Déryné, Jászai Mari, Laborfalvi Róza képek, plakát a budapesti Nemzeti Színház egykori vendégjátékáról, amikor a Bánk bánt adták elő. Az újjáépült Színház ünnepi Csongor és Tünde előadásának plakátja, az újjáépült épület külső képe, díszletépítés, nézőtér, társalgó, öltözőkben a művészek készülnek az előadásra Lukács Margit jelmezben, szinkronhangos jelent Bitskey Tibor és Törőcsik Mari közreműködésével.

Fennmaradt szöveg: " 1874- ben a székesfehérvári Városi Színházban lépett fel Katonáné, Dériné, Jászai Mari - innen indult útnak Laborfalvi Róza is. Az 1943-ban kiégett feltámadt poraiból. Tegnap felavatták a 38 milliós költségvetéssel újjáépült Színházat.  Utolsó simítások - a koradélutáni órákban már készen várta a megnyitás pillanatát a város nagy szülöttének nevét viselő Vörösmarty Színház. 18 évi szünet után, ismét élet költözött az öltőzőkbe. A Nemzeti Színház együttese a Csongor és Tündét mutatta be a Színház premierjén. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. november 17. Tudósítás a TV Híradó 226/1962. számában "Egymillió fontos bankjegy " címmel, (02’59”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr – Perényi (…) - Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Új helyen a Petőfi Színház. A Nagymező utcai épületen tábla, amely tudatja, hogy november 16-tól a Magyar Színház Izabella téri épületében játszanak. Az” fontos bankjegy " című bemutató előkészületei,  Feleki Kamill sminkkel, Agárdi Gábor díszíti az öltözőjét, Domján Edit és Tomanek Nándor készülnek az előadásra, Részlet előadásból, Feleki és Lorán Lenke meghajolnak. Fennmaradt szöveg: " Az elmúlt napokban sürgős tatarozás miatt bezárt a Petőfi Színház.  A kitűzött napon megtartották az Egymillió fontos bankjegy című zenés vígjáték premierjét az Izabella - téri volt Magyar Színházban. Gyors volt a költözés. Gyorsan benépesültek az öltözők ,máris berendezkedtek ideiglenes otthonukban a főszereplők: Feleki Kamill, Agárdy Gábor, Domján Edit és Tomanek Nándor. És tegnap este 7 órakor megkezdődött a bemutató előadás. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. november 20. Tudósítás a TV Híradó 228/1962. számában " Holnap folytatjuk " címmel (03’36”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr- Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Nemzeti Színházban Dobozi Imre darabját mutatják be, Szinkronhangos jelenet, a képen szereplő művészek: Básti Lajos, Kálmán György, Zolnay Zsuzsa, Tomanek Nándor, Fülöp Zsigmond, Bessenyei Ferenc, a darabot Marton Endre rendezte.

Fennmaradt szöveg: " A Nemzeti Színház nagy sikerrel mutatta be Dobozi Imre új drámáját. Rendezte Marton Endre.  (utána szinkron). " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1962. november 24. Tudósítás a TV Híradó 231/1962. számában " Leleplezés " címmel, (03’20”) terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Nemzeti Színház 125 évfordulója alkalmából kiállítás a pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban, régi Bánk bán plakát, régi előadások fotói, kép Lukács Margitról a Tartuffe-ből, Lukács Margit a nézőtéren, Bozsik József tanácselnök veszi át az itt kialakított kamara Színházat. Jelenet (szinkronhangos) Szabó Magda " Leleplezés " című darabjából, a képen látszó művészek: Mányai Lajos, Kohut Magda, Bára Margit, Ladomerszky Margit.

Fennmaradt szöveg: " A 125 éves Nemzeti Színház történelmének dokumentumaiból kiállítás nyílt a Pesterzsébeti Vasas Művelődési Házban, amelyet tegnap óta kamarateremként használ a Nemzeti Színház. Az erzsébeti dolgozók nevében Bozsik József tanácselnök vette át a Színházat. (hangos rész) Ezután bemutatták Szabó Magda " Leleplezés " című drámáját. (hangos rész ). " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1962. december 06. Tudósítás a TV Híradó 240/1962. számában " Miljutyin Budapesten " címmel, (00’36”) terjedelemben. Alkotó: Burza Árpád operatőr - Zádor László szerkesztő.

Kép leírás:  Petress Zsuzsa és Rátonyi Róbert a " Mosoly országa "  című előadása, a nézőtéren ül Miljutyin, az előadás után köszönti Petress Zsuzsát, Honthy Hannát, ,beszélget Sárdy Jánossal a többi színész társaságában. Fennmaradt szöveg: " Kedden este az Operett Színház " Mosoly országa " előadását megtekintette Miljutyin , a  Szibériai rapszódia "  és sok más nagysikerű mű zeneszerzője, és a vele érkezett szovjet zeneszerző delegáció. Az előadás szünetében találkozott ismét a magyar operett művészekkel, akikről moszkvai vendégszereplésük alkalmával irt elismerő kritikát. A szovjet zeneszerzők baráti beszélgetésben újították fel a régi barátságot. " A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

 

 

1962. december 6.  Közvetítés a Magyar Állami Operaházból, Mozart: " Cosi fan tutte "

Szereplők:   Ágay Karola, Sándor Judit,  Bartha Alfonz , Palócz László, Maleczky Oszkár, Koltay Valéria Tv adásrendező: Szinetár Miklós. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

 

 

 

 

 

 

1963-ban a Magyar Rádió és Televízió közvélemény kutató osztálya részletes elemzést végzett egy bizonyos műsorhéttel kapcsolatban. Azt vizsgálták, hogyan változik a nézőközönség aránya egy műsoronként. Amikor a József Attila Színházból közvetítették Akszjonov: Kollégák című színművét ezen a héten történt a Kennedy gyilkosság így a politika, történelem a héten valószínüleg érdekesebb volt a nézők számára mint a kultúra, mégis a vizsgálat szerint 1.600.000 ember nézte végig a közvetítést a képernyők előtt.

Ugyan ekkor a Statisztikai Hivatal 1963/64 –es színházi évadra vonatkozó adatai szerint a korábbihoz képest kb. 1 millióval csökkent a színházlátogatók száma. A kutatók nem csak a tv megjelenésében látták a csökkenés okát, hanem abban is, hogy megjelentek a külföldi utazások lehetőségei, intenzívebbé vált a tartós fogyasztási cikkek vásárlási lehetősége (mosógép, frizsider).

 

 

 

1963.január 9-én (19.05.)  Élő közvetítés a Jókai Színházból.  Brecht : " Állítsátok meg Arturo Uit ! " Szereposztás:  Arturo Ui - Szabó Gyula, Ernsto Roma - György László, Giuseppe Gobolla - Rozsos István,  Emanuele Göri - Horváth Gyula ,  Hindsbrough - Inke László,  Ifj. Hidsbrough - Szécsi Iván,  Egy asszony - Dayka Margit, Clrak - Kovács Károly,  Buother - Boray Lajos, Mulberry - Fellegi István, Ignatus Dollfoot - Gosztonyi János, Betty - Temessy Hédi,  Shet - Tandor Lajos, Bowl - Keleti László, Színész - Peti Sándor, Hook - Kollár Béla, I. zöldségkereskedő -  Kalocsai Ferenc, II. zöldségkereskedő - Lengyel András, Betty kísérője - Jurik Ica,  Hindsbourgh inasa - Vidó János,  Beszélő - Kautzky József, Dockdaisy - Böröndi Kati,  Ted Ragg - Mede Tibor, Ügyész - Fenyő Aladár,  Biró - Herkányi Ödön, Orvos - Várady Pál, Fisch - Madaras József, Inna - Palágyi Ferenc

Rendezte: Kazimír Károly.

M.G. P írta 1962.február 23-án a Népszabadságban: (…) Jókai Színház kifogástalan az értelmezésben mutatta be Brecht egyik legvéresebb és legjátékosabb művét. Kazimír Károly rendezése alaposan átgondolt munka: a jelenetek lényegét a ren­dező mulatságos ötletei világosan képszerűvé teszik. A legjobb és legemlékezetesebb pillanatokat a közönség aktivitását felébresztő, a nézők együtt játszására építő mozzanatok szerezték. Kitűnőek a közjátékként beillesztett néma játékok, amelyek során a szerep­lők kifejező járása mulatságos önjellemzést ad. Helyenként viszont keveselltük a szertelenségét, a szárnyaló fantázia képtelen ötle­teit. A mű sokkal több rendezői sziporkát, több feje tetejére állított mulatságot is elbírt volna. Ahogy a Koldusopera a nagyoperai stí­lus paródiáját is adja, úgy kellett volna hangsúlyoznia a rendezés­nek az Arturo Ui drámatörténeti párhuzamait s kinevettetni a „nagystílű" túlzásait, a III. Ri­chárd, a Július Caesar és a Faust jeleneteinek persziflázsait. (Csak a főszereplő, Szabó Gyula alakí­tásában fedezhetjük fel egy köz­ismert III. Richárd jellegzetes vonásait).(…)” Felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. január16 - an Élő közvetítés a József Attila Színházból. Alain-René Lesage: " A csalafinta bárónő " Szereposztás:  Turcaret - Velenczei István, Báróné - Komlós Juci,  Lovag - Kaló Flórián, Márki -  Soós Lajos,   Frontin - Bodrogi Gyula, Marina - Örkényi Éva, Lisette- Kállai Ilona, Flamand - Dömsödi János, Nyúzó úr - Gáti Pál, Fürkész úr - Sugár László, Turceretné -Báró Anna, Jakabné - Bakó Márta. Rendezte: Benedek Árpád.

 

V.A. írta a bemutató után a Magyar Nemzet 1962. május 25-i számában: „(…) A József Attila Színház elő­adása Tamássy Zdenkó szel­lemes, kitűnő zenéjével, He­gedűs Géza gúnyos, okos ver­seivel, Benedek András mai. Sőt mai pesti nyelvre hangolt fordításában» musicalt «csinált a Turcaret-ből. Neogrády Miklós stilizált, friss hangu­latú díszletei, Schdffer Judit játékosan karakterizáló jelme­zei és mindenekelőtt Benedek Árpád rendezése látványos, könnyed hangéletű előadás létrehozására törekedett Erre mutat, a többi között, az operettes címválasztás - a Csala­finta bárónő - is. (…)  Ez a rende­zés, ez az előadás kiemeli a darabot saját korából, és ezzel lényegében megfosztja igazi értékeitől is. Az időtlenségbe stilizált Turcaret elveszíti mondanivalójának intenzitását. Nem az a haragos, harcos sza­tíra már, aminek készült, de nem tud modern bohózattá válni sem, aminek rendezték, mert régi formái, figurái és párbeszédei visszahúzzák, és amikor a mindent feledtető modern muzsika elhallgat, a rendező, a színészek különle­ges erőfeszítései, ötlet-sziporkái ellenére is lankadni kezd a figyelem. A Turcaret-nak a maga korában létfontosságú közlendője volt, de A csalafinta bárónénak ebben a for­mában számunkra már alig, van mondanivalója. Ami élvezhető még benne, az a jó zene és a mókázó színészi já­ték. Komlós Juci, bájos iró­niával alakítja a csalafinta és, hiú szerelmes asszonyt. Velenczei István figurája a klasszikus Turcaret-t idézi, mint ahogy lényegében klasszikus Dömsödi János Flamand-ala­kítása is. Bodrogi Gyula hatá­sosan aknázza ki a ravasz, győztes szolga szerepének lehetőségeit, jó táncaival meg­érdemelt sikert arat. Káló Fló­rián elegáns, rutinos játéka mellett Kállai Ilona, Örkényi Éva, Sugár László, Gáti Pál jól sikerült alakítását említ­hetjük meg. Báró Anna Tur­caret feleségének szerepében; az előadás szabadabb, bohózati stílusához mérten is kirívóan harsány színészi eszkö­zöket használ. „

 

M.G. P kritikájából, 1962. május 24. Népszabadság, „(…) Benedek Árpád gondos, de alapkoncepciójában téves rendezése a színészi játékra is ki­sugárzó következményeket tartalmaz. Elsősorban Komlós Juci és Örkényi Éva játssza ez édeskés operett stílus primadonna-és szubrett konvencióit, de a többi sze­replő játékában is feltűnnek ezek az elemek. Bodrogi Gyula' Frontinjében a sok sablon alól a fia­talság egyenessége, tisztasága, jó­zansága bukkan elő. Kaló Flórián (Lovag) a kártyás szerelmeskedő, csélcsap szélhámost viharfrizurás huligán alakjába oltotta. Báró Anna, Kállai Ilona, Bakó Márta, Soós Lajos, Dömsödi János, Sugár László, Gáti Pál, Zoltai Miklós vették ki részüket a zenés komé­diából. Külön kell említeni Velenczei István Turcaret-alakítását. Turcaret-ben több a szánalomra méltóan esendő és több a gyűlölni valóan gonosz vonás, mint Velenczei ala­kításában, amely ezúttal adós ma­radt a mélyebb jellemábrázolással. „ Felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. január 17. Tudósítás a TV Híradó 13/1963. számában " Indul a Debreceni Színház”. (00’51”) terjedelemben. Alkotó: Tóth (… operatőr) – Sényi Imre szerkesztő. Kép leírás: a Csokonai Színház épülete, az opera társulat megbeszélése, Pármába utazás előtt, zenekari próba Rubányi Vilmos karmesterrel, a Figaró házassága előadás ruháit csomagaolják. Fennmaradt szöveg: „a Debreceni Csokonai Színház opera-társulata megtisztelő meghívást kapott a Pármai Operaház főintendánsától. A debreceniek  Rubányi Vilmos karnagy vezetésével, nagy izgalommal készülnek a bemutatkozásra, hiszen Párma a világ egyik zenei központja. Először fordul elő, hogy vidéki társulat utazzék nyugati vendégszereplésre. A debreceniek 23.-án lépnek először a közönség elé a „Figaró házassága „című előadással. A filharmóniai zenekaruk pedig önálló zenekari estet ad. Jó csomagolást – jó utat! „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1693. január 17. Fórum, a TV művészeti folyóirat I. évf. I. szám

A tartalomból: A " beatnik"-ek és a szovjet fialok - Színházi kritika Réber László grafikáival, - A " Körhinta és a " Hannibál tanár úr " - a hetvenöt éves Kassák - Képállvány - Sugár Rezső új balettjéről - Rosszkedvemben írtam.- Gábor Andor szatirikus jelenete.

Főszerkesztő: Katkó István, a műsort vezette: Görgey Gábor. Vezető operatőr: Kenyeres Gábor.

 

1963. január 19.  Tudósítás a TV Híradó 14 /1963. számában " Irma te édes " címmel. (03’34”) terjedelemben. Alkotó: Kecskés László operatőr - Zádor László szerkesztő – Sykora Sándor rendező. Kép leírás: A Petőfi Színház elődadása, Szendrő József elmondja, hogy sok város után Budapestre is eljutott a darab. Szinkronhangos részlet az előadásból, a képen látható művészek: Horváth Tivadar, Psota Irén. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. január 23-án (19.00)  Élő közvetítés a Madách Színház Kamara Színházából

Tabi László: " Esküvő ". Szereposztás: Dr. Baranyi Burger - Greguss Zoltán, Elli - Somor Erzsi, Tibor - Lőte Attila,  Zseda Gyula - Horváth Ferenc,  Zsedáné - Kiss Manyi, Kati - Csűrös Karola,  Berde Gábor - Horváth Jenő,  Lilian Blasko - Mezei Mária, Pribéczky úr - Szénási Ernő , Taxisofőr - Soltész Annie, Albert bácsi - Gyenge Árpád

Rendezte: Both Béla.

Bogáti Pétet írta a bemutató után, 1961. november 9-én a Népszabadságban „(…) Vígjátékot írni meglehetősen rázós dolog - ezt a szerző is gyakran emlegeti. Annál tiszte­letre méltóbb, hogy nemcsak vál­lalkozik rá, hanem sikerrel birkó­zik meg a műfajnak épp azzal az ágával, amelyet sokak körében meg éppen valami sajátos szkep­ticizmus övez: a politikai vígjá­tékkal. Tabi László színpadán - noha ott van a „kisrealizmus" is a háztartási gondjaival - első­sorban jelentős, életünket a he­gyes orrú cipőnél mégiscsak job­ban szorító kérdések szerepelnek: a béke, a- nyugatnémet militariz­mus, az egyszerű emberek állás­foglalása, azután a szocialista mo­rál, az egyházi esküvő dolga - és így tovább. Mindez azonban még kevés lenne. Tabi László írói ereje, kell hozzá, hogy a ré­szint, elvont, részint túlságosan is konkrét politikumot pontosan úgy szólaltassa meg, ahogyan az em­berek „maguk között", azaz nem nyilvánosan, nem demonstratív alkalmakkor beszélnek róla. Tabi hősei úgy politizálnak, ahogyan odahaza, társaságban, egymás között politizálunk. A hangvétel intimebb, gyakran - honi specialitásunk - gunyorosabb is, mint egyébként, de feltétlenül őszinte és ezért hatá­sos, meggyőző is. (…)”

 

Illés Jenő írásából, Népszava, 1961. november 15. : „(…) Both Béla rendezése szellemes előadást teremtett, nem mozgalmasságával hat a produkció, hanem azzal, hogy az élcek hatását biztosítja. A dialógusok sok szellemes fordulata, játékos vir­tuóz technikája jól érvénye­sül.  Horváth Ferenc Zsenda Gyula szerepében megbízható alakítást produkált - sajnos, a figura ellentmondásosságát nem tudta eltüntetni. Greguss Zoltán sovány lehetőségei el­lenére is a teljes embert vil­lantotta fel, Mezey Mária karikaturisztikus élességgel jel­lemezte a milliomosnőt, Uray Tivadar elegáns, finom eszkö­zökkel ábrázolta a filmrende­ző alakját. Kiss Manyi pompás emberábrázoló készsége most is remekül érvényesült. A két fiatal szerepében Garics János és Csűrös Karola minden igyekezete arra irányult, hogy elfogadtassa a lehetet lent. Simor Erzsi az úriasszony színészies gesztusait, modorosságait, anglomániáját külsőségeiben is remekül érzékeltette.” Felvétel nem maradt fent.

 

 

 

 

1963. jabuár 24. Tudósítás a TV Híradó 18/1963. számában " Új gyerekelőadás" címmel. (02’24”) terjedelemben. Alkotó: Butskó György operatőr – Szentiványi (…)  - Zádor László szerkesztő. Kép lírása: Bartók terem, Zelk Zoltán " Ezernevű lány " című mesejátékának részletei, 16 éven felülieknek, Képen látható művészek: Tordy Géza, Harkányi László,

Fennmaradt szöveg: „a Bartók teremben ma mutatták be Zelk Zoltán mesejátékát az „Ezernevű lányt „.a felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. január Rádió és Televízió Újság:

„ A Televízió műsorszerkesztőségéhez érkezett levelek, nézői - ankétok tapasztalatai is igazolják, hogy a Színházi közvetítések kérdésével egyre több néző foglalkozik, mindinkább nő azoknak a száma, akiknek szerdán vagy szombaton - a Színházi közvetítések napján - a tv - Színház a rendszeres programjuk. Nem egy fővárosi néző kifejezésre juttatta, hogy örül a jó vidéki Színházi közvetítéseknek is.

A kamerák az elmúlt években több alkalommal ellátogattak már vidéki Színházaink nézőterére, azonban ez a látogatás nem volt elég tervszerű, átgondolt, hiányzott a Televízió közös elhatározása, hogy ezen túl minden évadban kerüljön megrendezésre a " Vidéki Színházak Fesztiválja a Magyar Televízióban ". Ez azt jelenti, hogy szeptembertől májusig a Televízió minden hónapban egy - egy vidéki Színház előadását közvetiti majd és felhasználja az adást a Színház bemutatására is. A Müvelődésügyi Minisztérium és a Televízió világosan leszögezte a fesztivál célját: módot kell adni a vidéki Színházaknak, amelyek az elmúlt években jelentős fejlődést értek el, hogy legjobb előadásaikat az ország nyilvánossága előtt mutassák be. Ez a lehetőség bizonyosan arra ösztönzi majd Színházaink kollektíváját, hogy egyre magasabb színvonalú előadásokat alakítsanak ki.

A Fesztivál meghirdetését követően nyolc vidéki Színház jelentette be részvételét. A Színházak darab-javaslataik megtétetnél nem voltak könnyű helyzetben, mert szezon közben és váratlanul érte őket a felhívás.  A darab-javaslatok azt bizonyítják, hogy ebben az évadban vidéki Színházain egyre inkább önálló úton kívánnak haladni. A Kaposvári Csiky Gergely Színház pld. Peter Karvas Antigone és a többiek, vagy Robert Merle Korinthoszban többé nem hal meg senki című ősbemutatói közül valamelyikkel kíván szerepelni, az Egri Gárdonyi Gáza Színház Csehov Platonov című ugyancsak ősbemutatóját kínálja, a Miskolci Nemzeti Színház Csehov Ványa bácsiját, Sipkay Barna a világ peremén című új darabját, és Show Szent Johannáját javasolta..  A Pécsi Nemzeti Színház Arouil, a Békéscsabai Jókai Színház Victor Hugo, és Arthur West ősbemutatókkal jelentkezett, hogy csak néhány példát említsünk. ( Nem lesz könnyű dolga zsűrinek, melynek tagjai: Benkő Gyula, Both Béla, Katona Ferenc, és Kazimír Károly, Nagy Endre, a Művelődésügyi Minisztérium Színházi osztályának h. Vezetője és Dobos István a Televízió drámai osztályának vezetője.) Ez a bizottság dönti el, hogy a Színházak javaslatai közül melyik kerüljön bemutatásra majd, és értékeli a művészi teljesítményt. A Művelődésügyi Minisztérium és a Magyar Televízió 20.000 Ft jutalmat bocsátott rendelkezésre, amelyből a Fesztivál legjobb színészi, színésznői és rendezői teljesítményét jutalmazza.

Így hát szervezett körülmények között indulhat meg a vidéki Színházak vetélkedője, amelyben mindenki nyer: közönség, színész, Színház - az egyetemes magyar Színházi kultúra. A Fesztivál első adására 30 - án szerdán kerül sor, amikor a Televízió a Szegedi Nemzeti Színházból, Bródy Sándor Tanítónő című színművét közvetíti. Az előadás előtt Both Béla érdemes művész a Madách Színház igazgatója mond bevezetőt. A közvetítés során pedig módot találunk arra is, hogy hogy képekben és riportokban bemutassuk a Szegedi Nemzeti Színházat. A Fesztivál küszöbén a szerkesztőnek kedves kötelessége, hogy a résztvevőknek sok siket, a nézőknek színvonalas, jó szórakozást kívánjon. „    Dr. Váradi György.

 

 

Szintén januári cikk " Érettségi tétel: A televízió szerepe... " amelyben 600 érettségire készülő diákkal a televízió szerepéről és ezen belül a Színházi közvetítésekről:

"....... A tv - játékok és Színházi közvetítéseket említik a legtöbben. Televízió Színházunk saját műsorából a " Nő a barakkban " kapta a legtöbb " szavazatot " (26). A másik siker matutrandusaink - matúráink emlékezete szerint " A lelkiismeret lázadása " - 14 en írtak róla. a Színházi közvetítések közül " A kaukázusi krétakőr " vitte el a pálmát 20” „utána a  " Pillantás a hídról " következik 16, majd a " Hajnali tűz " 14 " ponttal.... "

 

 

1963. január 30. 19.05  Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963. Élő közvetítés a Szegedi Nemzeti Színházból Bródy Sándor: " Tanítónő ". Szereposztás: Tanítónő - Földi Teri, Öreg Nagy - Kátai Endre, Ijf. Nagy - Mécs Károly, Nagyasszony - Miklós Klára, Tanító - Mentes József, Kántor - Gémesi Imre, Kántorkisasszony - Simon Erika ,  Főúr - Károlyi István, Káplán - Váradi Szabolcs, Szolgabíró -  Kovács János, Járási orvos - Putnik Bálint,  Törvénybíró - Almási Albert, Bérlő - Káldor Jenő, Lovászinas - Környei Oszkár , Postás - Rácz Imre, Hray Ida - Tiboldi Mária, Primás - Marosi Károly, Szolgáló - Eötvös Erzsi. Rendezte:  Versényi  Ida. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. január 31. Tudósítás a TV Híradó 23/1963. számában "Béke" címmel. (03’48”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő – Müller László rendező. Kép leírás: Arisztophanész komédiája a Nemzeti Színházban, részleten szerelő művészek: Ujlaky László, Fülöp Zsigmond, Fónay Márta, Dallos Szilvia, Mányai Lajos, Szirtes Ádám, Rajz János, majd Devecseri és Karinthy kommentárja. Szöveg nem maradt fenn.

Szombathelyi Ervin írta 1963. február 1 -én a Népszavában: „(…) Az előadást Major Ta­más rendezte, híven kö­vetve a szövegkönyv új változatát. Ha munkáját ehhez mérjük, az ered­mény sikeresnek mond­ható. Különösen a kar mozgatása volt szellemes, ugyanakkor a játék mind­végig simán gördült elő­re. A népes szereplőgár­dából Rajz János Trügaiosz, Ungvári László a Karvezető. Szirtes Ádám és Horváth József a szol­gák. Geley Kornél a pó­rul járt jós. Fülöp Zsig­mond pedig Hermész sze­repében tűnt ki. Szabó Ferenc egyszerű díszlet és Nagyajtay Teréz szí­nes jelmezei találóak vol­tak. „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. február 02. 19.05   Élő közvetítés a Vígszínházból, Molnár Ferenc: " Játék a kastélyban ". Szereosztás:  Turai - Páger antal, Gál - Deák Sándor, Anni - Ruttkai Éva ,  Ádám - Latinovits Zoltán,  Almády - Bilicsi Tivadar, Titkár - Szatmári István, Lakáj - Nagy István . Rendezte:  Benkő Gyula. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. február 13.  19.05 Élő közvetítés az Állami Operaházból.  Prokofjev: " Rómeó és Júlia " Szereposztás:  Júlia - Kun Zsuzsa, Rómeo - Havas Ferenc, Mercutio - Róna Viktor, Tybald - Fülöp Viktor, Paris - Bozsó Árpád,  Benvolio - Dózsa Imre,  Capulet - Sallay Zoltán, Capuletné - Hamala Irén,  Montague - Gál andor,  Júlia dajkája - Bordy Bella,  Lőrincz barát - Zsoldos László, Verona hercege - Lux Tibor,  Júlia barátnője - Ugray Klotild, Trubadúr - Sipeki Levente, Bohóc - Pireusz Sándor.  Vezényel :  Fráter Gedeon.  Rendezte:  Leonyid Lavrovszkij. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. február 14.  Fórum a TV művészeti folyóirata I. évf. 02. szám tartalma: Egy mai könyvsiker nyomában, - Emlékezés Nagy Lajos születésének 80. évfordulójára, - Képállvány: Barcsay Jenő, - Gyárfás Miklós szatirikus karcolata, - Hamlet: Gábor Miklós - Simon István új verse.

 

1963. február 15. Tudósítás a TV Híradó 34/1963. számában " Férjek a küszöbön " címmel. (01’50”) terjedelemben. Alkotó: Horváth (…) – Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Szinkronhangos részlet a József Attila Színház bemutatójából, a képen látható művészek: Komlós Juci, Bodrogi Gyula, Ráday Imre, Halász Jutka.

Fennmaradt szöveg: „a vígjáték főszereplői: komlós Juci, Halász Jutka, Ráday Imre és Bodrogi Gyula „a felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. február 19. Tudósítás a TV Híradó 36/1963. számában " Marionett Színház " címmel. (02’45”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr - Zádor László szerkesztő. Kép leírás: ÁLOMCIRKUSZ felirat, marionett figurák a színpadon, Báb Színház plakátok a bábműhelyben, készülő bábúk, Ráday utcai Művelődési Otthon, az Állom cirkusz előadás részlete. Fennmaradt szöveg: szinkron hangos rész után „ Hangulatos és stílszerűen díszített műhelyben dolgozik egy csoport lelkes diák és ipari tanuló Vizvári László vezetésével. Varnak, mintáznak, fúrnak, faragnak. Játékos kedvük nyomán nálunk alig ismert műfaj, a marionett Színház éled újjá. Színházavatásra készülnek, a II. kerületi tanács támogatásával a Ráday utcai Művelődési Otthonban. „ Álomcirkusz” című műsorukat mutatják be Kati, Matyi és Pamacs vidám kalandjait.” Szinkron hangos résszel ér véget. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. február 23. 20.00  A Petőfi Színház előadásának felvétele, Molnár Ferenc: " Üvegcipő", a bemutatóról a TV Híradó már 1962. január 20-án tudósított, - ahogy ez abban évben olvasható volt. Szereposztás: Sipos - Agárdy Gábor, Adél - Gyenes Magda, Irma - Domján Edit, Roticsné - Lórán Lenke, Császár - Holl István, Rendőrtanácsos - Miklóssy György, Örmester - Pagonyi János, Viola - Vetró Margit,  Házmester - Náday Pál, Házmestrené- Pászor  Erzsi,  Adél anyja - Verbőczy Ida , Keczeli Ilona -  Tarnay Margit, Siettner úr - Tekeres Sándor,  Rendőrorvos - Földy Otto,  Irnok - Fogarassy Endre, Társalkodónő - Kiss Viki,  Gál kapitány - Várkonyi Gyula, Szakácsné - Szécsi Vilma,  Fényképész - Polonyi Gábor,  Julcsa - Széll Judit, Rendőr Sándor György.  Rendezte: Ádám Ottó. 

 

Csillag Ilona írta a bemutató után a Népszabadság, 1962. január 28. –i számában:

 „ Alig pár hónap alatt ime a második Molnár-bemutató Budapesten! S nyilván Az üveg­cipő előadását is heves vita kö­veti majd, újra hallatja hangját a vád és a védelem. Művész vagy virtuóz, lírai vagy pedig szenti­mentális Molnár, bírálja, vagy helyes-e korának társadalmi rendjét? Igaz-e, hogy Molnár Fe­renc a Kisfaludytól Csikyn át­ívelő polgári vígjáték hagyományunk XX. századi letéteményese, vagy bele se tartozik a haladó ha­gyomány fogalomkörébe? Ki-ki a magáét mondja. Pedig egy írói életmű megítélése immár 50 év távlatából mégsem csupán szubjektív véleményalkotás függ­vénye. Gondos filológiai-drama­turgiai elemzéssel megnyugtatóan tiszta kép kerekedhetnék — ha e munkát valaki egyszer elvégezné.

Bizonyos tények azonban nyil­vánvalók. Nyilvánvaló, hogy Molnár Ferenc az egész nyugati félteke kedvelt szerzője ma is. A világhír azon nyomban mellé sze­gődött, ahogy darabjait írni kezd­te, s égy magyar író, kiváltképp drámaíró addig példátlan külföldi sikere a Molnár-nimbusz hazai káprázatát jócskán tetézte a kor­társak szemében, <> — írja róla Kárpáti Aurél; mások meg az egykori magyar külpolitika sikerének könyvelték el Molnár világhódító körútját. E tündöklés tartalma azonban már nem ily egyértelmű. A ko­moly polgári színibírálók közül — tehetségének és kiapadhatatlan ötletességének elismerése mellett - szinte senki sem állítja Mol­nárt a nagy, európai drámaírók­kal egy sorba; J. Gregor a kiváló osztrák színháztörténész egysze­rűen az „Effektstück" (hatásda­rab) ügyes művelőjének nevezi s egy svájci lap minap megjelent színvonalas dramaturgiai tanul­mánya szőröstül-bőröstül benyeli a régi „magyar bulvárszerzők" kategóriájába. (…)  

A Petőfi Színház előadása - csodát művel. Ádám Ottó rende­zői varázspálcája színpadi valóságra váltja azt, amit az író in­kább csak beleképzelt a darabba. Nem hibátlan ez a produkció. Hosszú szövegrészek maradhattak volna ki (például a II. felvonás egész Viola - jelenete), a szentimen­tális elemeket kíméletlenebb kéz­zel lehetett volna kigyomlálni, az erőszakkal belespékelt vers- és dalbetétek feleslegesek, sőt, zavaróak stb., de a lényeg mégis na­gyon jól sikerült. Ádám Ottó a saját férfias líráját és humánumát adta a szöveghez, és így teremtett valóban emberi történetet a Molnár adta keretben, a hidegen szikrázó molnári szellemessége­ket pedig bensőséges humorával mélyítette el. Ehhez a műalkotáshoz kiváló színészek álltak rendelkezésére. Dómján Edit Irma szerepét nem­csak játssza, hanem írói munkával, egyenértékű művészettel újjá is teremti. Alakításából kiiktatja a szerep szentimentalizmusát, őszinte érzést, igazi humort visz az eredetileg modoros külsőségek-" kel rajzolt figurába. Egybeötvözi a szenvedélyt és az iróniát, mu­latságos, de sohasem groteszk. Agárdi Gábor emberséget és ér­zelmi távlatot varázsol Sipos La­jos tompa alakjába. Senyei Vera alakítása érdekes, szellemes, csak tán valamivel előkelőbb és bo­nyolultabb, mint kellene. A többi szereplő is kitűnően játszik, szin­te mindenkinek külön, részletes méltatás dukálna. Ez a jó előadás azt bizonyítja, hogy a Petőfi Színház, ha rövid fennállása óta botladozott is né­ha műsorának összeállításában — szó, ami szó, Az üvegcipő sem illik bele a nagy musical comedy programba —, színészeinek fejlő­désében, új, fiatal tehetségek fel­kutatásában és az együttes játék kialakításában már eddig is ért el eredményeket. És ez nem is kevés.” A felvétel az MTV archívumában megtalálható, restaurálására 2001-ben került sor. ( 157.00 perc ).

 

A Debreceni Csokonai Színház 1962. szeptemberében mutatta be Shakespeare: „Ahogy tetszik” című vígjátékát. A televízió, 1963. február 27. én (19.05)  Vidéki Színházak tv-fesztiválja – sorozatában, közvetítette  a Debreceni Csokonai Színházból az előadást,  Szereposztás: Ferdinánd -  Bángyörgyi Károly, Frigyes -  Sárosdi Rezső , Amiens - Tessényi János, Jaques - Kézdi György, Le Beau - Bán Elemér, Charles - Sárdy Zoltán, Olivér - Bárány Frigyes, Jakab - Gombkötő József, Orlando - Cs. Németh Lajos, Ádám - Zelenay József,  Próbakő - Novák István, Csűrcsavar Olivér - Siklós György, Silvius -  Sinkó László,  Vili - Hofi Géza,  Bosalinda - Tóth Judit, Célia - Szabó Ildikó,  Phoebe - Timár Éva,  Juci - Szabó Ibolya. Rendező: Lengyel György.

M.G.P. írta a Népszabadság, 1962. szeptember 29-i számában: „(…) Lengyel György rendezése ele­venen vidám, ízléssel teli, s a jól értelmezett mű ezer színtörését egységbe tudja foglalni. Farkas Ferenc jó színpadi muzsikáját is szervesen illeszti a cselekménybe, s olyan hatásokat tud elérni drá­mai szöveg, színészi játék, muzsi­ka és szcenírozás egységéből, mint a II. felvonás 7. képének boldogságsóvárgással teli tábor jelenete. Nagyajtay Teréz jelmezei kifo­gástalanul gyönyörködtetőek. Nem ő tehet róla, ha a száműzött herceg udvartartásából favágók és erdőkerülők serege lett, ezzel Ferdinánd drámai vonaláról meg­lehetősen elterelve a hangsúlyt. Ennek a fogyatékosságnak oka a pénzhiány, és így esett áldozatul Bángyörgyi Károly (Ferdinánd) alakítása is. Nagyobb hibát, ezen­kívül nemigen találhatnánk a költői előadásban. (…)Felvétel az előadásról, nem maradt fent.

 

 

1963. március 02.  Tudósítás a TV Híradó 44 /1963. számában " Katona József Színház" címmel. (00’46”) terjedelemben. Alkotó: Zih Béla operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Szétszedik a restaurálásra kerülő Katona József Színház színpadát, a Szin művészeti Főiskola, Ódry Színpada ahol a restaurálás ideje alatt játszani fognak.  Garas Dezső és Törőcsik Mari a smink szobában, Kálmán György öltözik, fellapozzák a Liliomi kottáját, jelenet az előadásból Törőcsik Mari és Máté Erzsi a színpadon. Fennmaradt szöveg: „Tegnap este első ízben építették fel a disz letet a Katona József Színház ideiglenes otthonában. Az átépítés miatt bezárt Színház helyett ugyanis tegnap óta a Szin művészeti Főiskola Ódry Színpadán játszanak a művészek. Az első nap mindjárt műsorcserével kezdődött az Utazás helyett a Liliomi került színre. Felhivjuk a figyelmet, hogy az esti előadások az Ordy Szinpadon nem 7 órakor, hanem fél nyolckor kezdődnek. „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. március 06. 19.05 A Madách Színház előadásának felvétele, Remarque: "Az utolsó állomás"  Szereposztás:  Anna Walter -  Tolnay Klári, Ross - Gábor Miklós, Gréte - Gombos Katalin, Schmidt -  Árva János, Mack - Deák B. Ferenc, Maurer - Garics János,  Körnerné - Soltész Annie,  Oroszok:  Bay Gyula, Joó László, Molnár Zoltán , Simon Kázmér , fh,  Sebestyén Ferenc fh,  Külső hang - Halász Gina.   Rendezte: Both Béla. A felvétel az MTV archívumában megtalálható ( 98.00perc )

 

 

1963. március 13.  19.05. Élő közvetítés a Nemzeti Színházból  Shakespeare " Othelo " Szereposztás:  Dózse - Mányai Lajos, Brabantio - Balázs Samú, Gratiano - Fenyő Emil, Ludovico - Horkai János, Othello - Bessenyei Ferenc, Cassio - Kállai Ferenc, Jago - Major Tamás , Rodrigo - Bago Bertalan, Montano - Hindi Sándor, Bolod - Gáti Jűzsef, Követ - Versényi László,  Szenátorok:  Bodonyi Béla, Sugár Lajos, Nemesek:  Gellei Kornél, Darvas Ernő, Csurka László, Egy tiszt - Izsóf Vilmos fh,  Zenész - Járai Sándor,  I. hírmondó - Somodi Kálmán, II. hírmondó - Balogh László, Desdemona - Kohut Magda, Emilia - Olthy Magda, Bianca - Pápay Erzsi.  Rendezte:  Nádasdy Kálmán és Major Tamás.

Felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. március 14. Fórum a TV művészeti folyóirata I. évfolyam 3. szám tartalma: Színházi világnap - Egon Erwin Kisch évforduló - Képek a világból - Modern dal - Látogatás Benedek Marcellnél.

 

A Fővárosi Operett Színház, 1962. márciusában mutatta be Offenbach: Banditák című művét a televízió, 1963. március 16-án (19.05.) közvetítette az előadást, a Fővárosi Operett Színházból. Szereposztás: Don Moszkitó - Latabár Kálmán, Fasacappa - Csorba István, Fiorella - Petress Zsuzsa,  A granadai hercegnő - Zentai Anna, Fragoletto - Oszvald Gyula, Lorenzo - Csajányi György,  Malacca - Kiss Ilona, Pitro - Hadics László, Domino - Kiszely Lajos,  Barbavano - Börzsönyi Mihály, Cinella - Halasi Marika, Hortensia - Novák Ilona, Antonio - Sárosi Gábor,  Campotasso - Csarnaki József, Pipo - Gyurián József, Pipetta - Tarnai Margit, Udvarmester - Kiss Béla, Vadászmester - Hidegföldi József,  Táncosok :  Balogh Edina, Gyürky Géza,  Bélavári Anna, Farkasháy Klára, Narancsik Ildikó,  Pétsy György,  Ecsédi Mária, Fülöp Zoltán,  Tausz Lajos.   Rendezte:  Simon Zsuzsa.  TV rendező : Szőnyi G. Sándor, vezető operatőr: Czóbel Anna.

Az előadás végén a színészek és a közönség köszöntötte Latabár Kálmánt 60. születésnapja alkalmából, ez a felvételen is megvan.

 

Gábor István írta a bemutató után 1962. március 8-án a Magyar Nemzetben: „a Fővárosi Operettszínház hosszú Idő után végre szakít az operett bécsi hagyományai­val és Párizs felé tekint. Bu­dapest egyetlen operettszínháza nem járhat állandóan vagy csaknem állandóan egyetlen úton. Ezért is jó - sok egyéb mellett -, hogy is­mét elővették Offenbachot, a klasszikus operett atyját (…)

Simon Zsuzsának élete első operett-rendezése a Banditák. A rendező mindvégig a nagy­operett műfaján belül maradt, fegyelmezett kézzel tartotta vissza a színpadot a francia bohózattól és az érzelgős bécsi sziruptól. Az operett drámai szála mindvégig egységes, összhangban van a zenével, a szö­vegkönyvvel, a szereplők és a kórus kapcsolata világos és realisztikus. Az operettrendezöi rutin hiánya csak ott érez­hető, ahol Simon Zsuzsának egy-egy szövegbeli üresjáratot ötlettel, játékkal kellett volna pótolnia. Ez nem mindig sikerült. Az előadás egyik nagy élmé­nye Latabár Kálmán játéka. Ebben a kiváló komikusban megvan a készség arra, hogy mélyebben, belülről alakítson, de az igénytelen rendezés gyakran" terelte a kisebb el­lenállás, a könnyű siker felé. Latabár most a rendező segít­ségével szinte minden régi sablonját elveti, valóságos emberi tulajdonságokat kari­kíroz, olyan eszközökkel, amelyekkel eddig is rendelkezett, de amelyeket számos külsőség eddig elnyomott Spanyol kö­vet alakítása remek portré. Petress Zsuzsának egyre szeb­ben szárnyaló hangja, kedves karakterisztikus játéka az elő­adás másik sikere. Kettejük játékához jól társul Zentay Anna színes, mulatságos, ze­neileg is jól megformált gra­nadal hercegnője. Szórakoztató alakítás Csákányi Lászlóé a banditavezér és Kozák Lászlóé a herceg szerepében, de ének­hangjuk elmarad az Offenbach megkövetelte színvonaltól. Zentay Anna és Petress Zsu­zsa mellett elsősorban a jó képességű, szép hangú Oszwald Gyula kárpótol bennün­ket ezért, valamint a kórus, amely az utóbbi időben mint­ha teljesen megújhodott volna, Kiss Ilona megjelenése deko­ratív, de hálás szerepét több eredeti humorral kellene el­játszania Hadics László ezút­tal kikerült a beskatulyázottságból: nem a szokványos amorózót játssza, hanem az egyik bandita alvezért alakítja szellemesen, sok egyéni ötlet­tel. (…) „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható  (155.00perc )

 

 

1963. március 24. (19.55)  Bessenyei est . Színház ...... címmel televízióműsor.

A műsorban Bessenyei Ferenc Színházról, önmagáról beszél, részletek néhány ismert alaki tásából és még be n nem mutatott szerepeiben. Shakespeare : Othelo, Németh László : Galilei, Brecht : ......  O'Neill: Hosszú út az éjszakában, Csehov: Ványa bácsi, Pzgmalion zenés válozatából részlet. a műsorban még közreműködött: Kohut Magda, Mányai Lajos, Kállai Ferenc, Kálmán György, Makláry Zoltán, Mészáros Ági, Gózón Gyula, Rendező: Zsurzs Éva, Operatőr: Bornyi Gyula. a felvétel az MTV archívumában megtalálható (55.00perc)

 

1963. Március 27. 19.05 Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963. Élő közvetítés a Miskolci Nemzeti Színházból, G. B. Show: " Szent Johanna ".Szereposztás:  Johanna - Lóránd Hanna, A dauphin - Sztankay István, Cauchon - Gáti György, Gr. Warwick - Darvas Iván,  Stogumber - Görbe János, Dunois - Dobránszky Zoltán,  Az inkvizítor - Némethy Ferenc, A rheimsi érsek - Farkas Endre, Ladvenu testvér - Csiszér András, D'Estivet - Verebélyi Iván,  Courcelles - Gyarmathy Ferenc,  La Trémouille - Somló Ferenc, Gilles de Rais - Forgács Tibor,  La Hire - Szili János, Robert de  Baudricourt - Polgár Géza, Tiszttartó - Szabados Ambrus, Bertrand de paulengey - Pákozdi János.   Rendezte:  Léner Péter. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. április 04. 10.50 Az Állami Báb Színház előadása képfelvételről  Fazekas Mihály " Ludas Matyi ".Szereposztás: Ludas Matyi - Gyurkó Henrik, Döbrögi uraság - Keméndi József, Anyó - Györkös Kató, Gergő hajdú -Bánki Róbert, Loncsos kutya - Marek Veronika. Rendezte: Kende Márta. A felvétel az MTV archívumában megtalálható (64 perc)

 

1963. április 04. 19.05 Élő közvetítés az Állami Operaházból,  Erkel Ferenc  " Bánk bán ". Szereposztás: II. Endre - Turpinszky Béla, Gertrud - Palánkay Klára, Otto - szigeti László, Bánk bán - Simándy József, Melinda - Vámos Ágnes, Gyermekük - Galambos Ágnes, Petúr bán - fodor Lajos, Tiborc - Palló Imre, Biberach - Melis György,  Sólom mester -   Pálfay Endre, Udvarmester - Gazda Antal.    Vezényel: Komor Vilmos. Rendezte: Oláh Gusztáv és Stephányi György. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

 

1963. április 07.  Tudósítás a TV Híradó 70/1963. számában " Az ezredik Tragédia" címmel. (00’47”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leirás: Kerepesi temető, a Nemzeti Színház művészei  Az Ember tragédiája 1000. előadásának szereplői - Básti Lajos, Lukács Margit, Major Tamás és a többi színész  megkoszorúzzák Jászai Mari és Paulay Ede sírját.

Fennmaradt szöveg: „a Kerepesi temetőbe látogattak tegnap a Nemzeti Színház művészei. Az ember tragédiájának ezredik előadása alkalmából a Színház vezetői és művészei, a Tragédia mai szereplői megkoszorúzták az első előadás hőseinek Jászai Marinak, Paulay Edének, Nagy Imrének, és Gyenes Lászlónak a sírját. „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. április 13. 19.30  Élő közvetítés az Ódry Színpadról, a főiskolások vizsgaelőadásáról.

1. G. B. Show: " Balco Posnet elárulása"      Rendező: Szalay Vilmos   IV.fh.

2. Robert Merle :  " Sisyphus és a halál"      Rendező: Laczina László   IV.fh.

3. Arthur Schitzler: "A zöld kakadú"             Rendező: Pétervári István   IV.fh.

Szereplők: Agárdi Ilona, Bókai  Mária, Gonda György, Gyöngyössé Kati, Hegye Zsuzsa, Haumann Péter, Harsányi Frigyes,  Horesnyi László, Izsó Vilmos,  Koltay János,  Koncz Gábor, S.Mikes Ferenc,  Simon Kázmér,  Somhegyi György,  Szabó Kálmán, Schwetz András,  Telessy Györgyi, S. Tóth József, Újlaki László, valamint vendégként: Both Teréz, Surányi Imre, Szatmáry Liza, Tóth Imre, Versényi László,  Zsolczer Sári. Rendező tanár: Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. április 24. Élő közvetítés a Szegedi Nemzeti Színházból, Prokofjev: " Eljegyzés a kolostorban " című vígoperája előadásáról. Szereplők:  Don Jerome - Szabó Miklós, Don Ferdinand - Gyimesi Kálmán , - Lujza - Berdál Valéria, A dajka - Ivánka Irén, Don Antonio - Réti Csaba,  Clara D'Almanza - Szabadits Judit, Mendoza - Szalma Ferenc,  Don Carlos - Szabady István, Augusztin atya - Horváth József,  Eustach atya - Vargha Róbert, Chartereus atya - Halmágyi Mihály, Benedict atya - Sinkó György, Lauretta - Tiboldy Mária, Rosina - Kemény Klio, Lopez - Gaál József.  Vezényel: Vaszy Viktor. Rendezte: Makai Péter.

 

1963. április 27. Tudósítás a TV Híradó 83/1963. számában "Egy Színház képekben" címmel.  00.50 terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr – Zádor László szerkesztő.

Kép leírás: MTI bemutatóteremben az Egy Színház képekben tárlat, Meruk Vilmos a Nemzeti Színház igazgatója megnyitja a kiállítást, a résztvevők között Törőcsik Mari, Básti Lajos, Keleti Éva nézik a fényképeket, rengeteg kép ismert színészekről különböző szerepekben. Fennmaradt szöveg: „ A Magyar Távirati Iroda Tanács kőrúti bemutató termében Meruk Vilmos, a Nemzeti Színház igazgatója nyitotta meg a Színház előadásairól készült fénykép-kiállítást. Az MTI munkatársainak közel 100 felvétele örökíti meg a Nemzeti Színházban 5 év alatt bemutatott művek egy- egy pillanatát. A tárlat június 10.-ig tekinthető meg. „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. április 27.  19.10  Élő közvetítés a Vígszínházból.  Derio  Nicodemi : "Hajnalban, délben, este "Szereposztás: Anna - Gordon Zsuzsa,  Mario Benkő Gyula.   Rendezte:  Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. április 28. Tudósítás a TV Híradó 84/1963. számában "A csend világa" címmel. 04.15 terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr - Zih Béla operatőr - Zádor László szerkesztő. Kép leirás:  Hubay Miklós beszél a darabjáról, szinkronhangos részletek az előadásból, a képen látható művészek: Kállay Ferenc, Major Tamás, Berek Kati,  Makláry Zoltán. Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1963. április 30.  19.10 Élő közvetítés a Kecskeméti Katona József Színházból.  Molnár Ferenc: " Olympia ". Szereposztás: Platta - Ettinhen herceg - Jánoky Sándor, Eugénia, a felesége - Göndör Klára, Olympia - Dévai Kamilla, Kovács, huszárkapitány - Simon György, Albert - Dánffy Sándor, Lina, a felsege - Demeter Hedvig, Krehl , csendőr alezredes - Mezei Lajos.  Rendezte: Seregi László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. május 05. Tudósítás a TV Híradó 89/1963. számában "Olasz Színház érkezik" címmel. (02’08”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr - Zádor László szerkesztő – Fenyves György szerkesztő. Kép leirás: Ferihegy, olasz Színház tagjai érkeznek, Royal Szállóban a vendégek, majd városnézés, előadás előtt az öltözőkben, jelenet az "Anna Frank naplója " című előadásból. Fennmaradt szöveg: „Világhírű színészvendégek érkeztek Budapestre. Közöttük ismét hazánkban üdvözölhetjük Toti Del Montet. A megérkezés után vendégink városnézésre indultak. Rosella Falk – Fellini új filmjének egyik főszereplője. Toti Del Monte ezuttal nem operaénekesnőként, hanem színészként szerepel. A De Lulle társulat az „Anna Frank naplója-val „mutatkozott be a fővárosi közönségnek. A címszerepet Annamari  Guernieri alakítja. A fiatal színésznő ezzel a szereppel Európa hírű lett.  – közben szinkron hangos rész – A nálunk is nagy sikerrel játszott darab második részének egyik legjobb jelenete: Anna és Péter szerelmi kettőse, egyben utolsó találkozása. Péter szerepében Massimo Fancovionet látjuk. Olasz vendégeink kedden és szerdán Pirandello „Hat szerep keres egy szerzőt „című darabjával folytatják vendégjátékukat. „ - A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. május 15. 19.10 Élő közvetítés a Nemzeti Színházból. Moliére: "A nők iskolája" Szereposztás:  Arnolphe - Major Tamás,  Ágnes, a neveltje - Mészáros Ági,  Horace - Kállai Ferenc, Alain - Szirtes Ádám,  Georgette - Berek Kati,  Chryalde - Mányai Lajos, Enrique - Sugár Lajos, Oronte - Tassy András, Közjegyző - Suka Sándor.  Rendező: Marton Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. május 16. Fórum a TV művészeti folyóirata I. évfolyam 5. szám tartalma: Dobozi Imre irodalmi jegyzete - Budapest új szobrai, - Slawomir Mrozek szatírája (?) - Vers és pódium - Kovács Dénes hegedűművész.

 

 

1963. május 22. Élő közvetítés a Debreceni Csokonai Színházból. Benjamin Britten:" Szentivánéji álom".  Szereposztás: Oberon - Gazsó János, Titánia - Marsay Magda, Puck - Hankiss Ilona, Theseus - Tóth József, Hyppolita - Varga Magda,  Lysander - Korondi György, Demetrius - Virágos Mihály, Hermina - Koháry Magda, Heléna - Gallai Judit, Zuboly, takács - Tessényi János, Vackor, ács - Tréfás György, Dudás, fuvófoltozó - Siklós György, Gyalu, asztalos - Halmi László, Orrondi, üstfoltozó - Rózsa Tibor, Ösztövér , szabó - Bán Elemér. Vezényel: Mura Péter mv.   Rendezte: Vámos László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1962 őszén mutatta be a József Attila Színház Dumas: A három testőr” című művének színpadi változatát. Az előadásban Sinkovits Imre 18 szerepet játszott, erről írt a Film Színház Muzsika 1962/ (VI)/ 40 számában: „Örömmel teszek eleget a Film Színház Muzsika kérésének, amikor a „Három testőr"-beli néhány szerepem­ről írok. Így egyúttal módom van megköszönni Jaroslav Dudek rendezőnek szenvedélyes, mindenre kiterjedő segítségét. Személyes barátunk lett a négy hét munkája alatt, igazi művészembert ismertünk meg benne. Ami a szerepet illeti: izgal­mas volt kipróbálni, képes-e , egy ember arra, hogy egy este tizennyolc alakot váltson. És igazi intellektuális élmény volt megkeresni az egyes figurák sajátos megjelenítési módját. Végül új figurákat is találtunk ki, így én több szerepet ját­szom, mint a prágai előadás narrátora.   Ilyen sok típust élményalap nélkül nagyon nehéz életre kelteni, éppen ezért megpróbáltam valóságos élményekből, színészi tapasztalataimból, emlékeimből jellemeket formálni.     Próbáltam gyümölcsöztetni gyűjtőszenvedélyemet: kerestem, kutattam, hogy a járás, a beszéd, a gesztus miként illeszkedhet bele az előadás ritmusába. A legfontosabb és a legnehezebb probléma a külső, a hang és a ritmus szinkronjá­nak megteremtése volt egy-egy Jeleneten belül. A színész számára ez a feladat az arány érték próbája is, hiszen ilyenkor gátat kell szabnia az alakító szenvedélyének, hogy tévutakra ne fusson, örülnék, ha sikerülne a né­ző élményévé is tenni mind­azt, amit mi oly nagy öröm­mel és lelkesedéssel igyekez­tünk megvalósítani. „ A televízió

 

1963. május 25 -én.  (20.05)  Közvetítette a József Attila Színházból képfelvételről  Dumas : " A három testőr " Szereposztás: D'Artagnan - Bodrogi Gyula, Athos - Sugár László, Pothos - Láng József,  Aramis - Budai István, XIII. Lajos - Kaló Flórián,  Anna királyné - Szemes Mari,  Richelieu - Ráday Imre, Buckingham - Velenczei István, Milady - Kállai Ilona, De Tréville - Soós Lajos,  Bonacieux - Zámory László, Bonacieuxné - Solyom Ildikó, - Rochefort - Dömsödi János, Jussac - Turgonyi Pél, Narrátor stb... Sinkovits Imre. Rendezte: Jaroslav Dudek a prágai S.K. Neumann Színház rendezője. Felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. május 28. 21.20  Az Operaház - jelmez nélkül. Közvetítés az Opera-klubból.  A filmszalagon az Operaház egy napját örökítették meg. Rendező: Békés András, Szerkesztő: Vecsernyés János, Vezető operatőr: Forgách Otto. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. május 28. Tudósítás a TV Híradó 105/1963. számában " Királylányból jávorfácska”. 00.47 terjedelemben. Alkotó: Zih Béla operatőr – Menczel János szerkesztő. Kép leírás: A Vidám Színpad épületében plakát a Tompa Mihály halálának 95. évfordulóján előadott gyermek daljátékból. plakáton a szereplők nevei, a gyerekek jelmezben készülnek az előadásra. Fennmaradt szöveg: „a Vidám Színpad homlokzatán szokatlan plakát tűnik fel, Tompa Mihály halálának 75 évfordulója alkalmából. Szentiványi József dramatizálásában a költő vígjátékát újította fel a XIII. kerület Csanádi utcai általános iskola színjátszó szakköre. Az utolsó percek izgalmai az igazi nagy Színházban sem lehetnek különbek. Végül a jó elnyeri jutalmát a színpadon -–a közönség tapsával a nézőtéren is. „

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. május 30. 19.10 Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963 Élő Közvetítés a győri Kisfaludy Színházból. Bertold Berecht : " Koldusopera ".   Szereposztás:  Vásári énekes - Perczkai Endre, Peacock - Máriáss József, Peacockné - Dalmady Erzsi, Bicska Maxi - Bozóky István, Kocsma Jenny - Olsavszky Éva,  Polly - Máthé Eta, Tigris Brawn - D. Kovács József, Lucy a lánya - Denjén Gyöngyvér, Kimball, tiszteletes -Pető endre, Leprás Mátyás - Kun Vilmos, Horgasujjú Jakab - Garay József,  Szomorúfűz Walter - Herczeg Zsolt, Fűrész Róbert - Jachinek Rudolf, Jimmy - Kosaras Vilmos, Ede - Szücs Iván, Filch - ifj. Köműves Sándor, Dolly -  Almássy Gizi - Smith, rendőr - Nagy Emil.    Rendezte:  Angyal Márta. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963.  Június 04. 19.10  Élő közvetítés az Operaházból:  " Giselle " . Szereposztás: Giselle - Orosz Adél, Albert gróf - Havas Ferenc, Hillarion -  Bozsó Árpád, A herceg - Suba Gyula, Bathilde - Bánki Györgyi, Giselle anyja - Morgányi Josefin, Albert barátja - Barkóczy Sándor, Myrtha - Ugray Klotild, Két Vili - Éhn Éva, Mák Magda,  Pas de deux - Dvorszky E, Forgách József, Giselle barátnői -  Maros Éva, Mák Magda,  Boross Erzsébet, Nagy Jólia, Gerson Anna, Éhn Éva, Ángyássi Erzsébet, Menyhárt Jacqueline. Vezényel : Fráter Gedeon. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. június 05. 19.35  Élő közvetítés az Ódry Színpadról. Németh László: " A két Bolyai "

Szereposztás: Bolyai Farkas - Básti Lajos, Bolyai János - Kálmán György,, Bolyai Antal- Bihari József,  Orbán Róza - Pápai Erzsi, Báró Keményné - Makay Margit,  Dósa Elek -  Őze Lajos, Lőrinc inas - Siménfalvy Sándor, Barcsai grófnő - Se lényi Etelka,  Toldalaghy grófnő - Zoltán Sári, Deák - Versényi László.    Rendezte : Várkonyi Zoltán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. június 11. Tudósítás a TV Híradó 115/1963. számában "Színész sátor" címmel. (01’26”) terjedelemben. Alkotó: Szitányi László operatőr - Zádor László szerkesztő.

Kép leírás: Pesti Állandó Színház külső képe, rajzok a Szigligeti Színház igazgatóságáról, a " Peleskai nótárius " színlapja, Egressy Gábor jutalomjátéka,  " Hamlet " színlapja, régi színészekről készül rajzok, Jászai Mari portré. Fennmaradt szöveg: „Elmúlt már a könyvhét, de a Nemzetinél áll még a sátor. Tegnap délelőtt óta itt árulják a Nemzeti Színház jövő évi bérleteit. A könyv dedikálások után most a Színház művészei adnak autogramot a gyűjtőknek. A Nemzeti Színház ugyanis javaslattal fordult az illetékesekhez, hogy 1964-től rendezzenek a könyvhét után Színházi hetet, ahol az érdeklődők tájékoztatást kapnak az új évadról és megvásárolhatják bérleteiket. A Nemzeti Színház most gyakorlatban mutatja be javaslatát. „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. június 11. Tudósítás a TV Híradó 115/1963. számában " Szigligeti Színház " címmel. (00’21”) terjedelemben. Alkotó: Baranyi István operatőr – Bokodi Béla szerkesztő. Kép leirás: tábla, amelyen szöveg: 1963. Julius 31. -re ígérik az átalakítás befejezését, lépcsőjavitás, falfestés, ablaktisztás.

Fennmaradt szöveg: „a szolnoki Szigligeti Színház újjápitését tavaly kezdték meg. Most már az utolsó simításokat végzik. Úgy tervezik, hogy a jövő hónap elején adják át a 4 millió 200 ezer forintos költséggel újjáépült Színházat. „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1962. márciusában mutatta be a Nemzeti Színház Szophoklész: „Oidipus király” című drámáját. A televízió 1963. június 17-(19.00)  én  közvetíttet az előadást a Nemzeti Színházból (88.00) perc

Szombathelyi Ervin írta a Népszava, 1962. március 24 –i számában:

„(…) Mesteri tömörséggel szer­kesztett drámai cselekmény során bomlik ki Oedipus meg­rázó emberi tragédiája. Lépés­ről-lépésre derül ki a rémítő valóság. Oedipus eleve rendelt sorsától menekülve magatehe­tetlenül futott végzetébe. Meg­ölte apját, elnyerte édesanyja kezét és így születő gyerme­kei egyben édes testvérei is neki. Oedipus emberi magatartásában az imponáló, hogy bár természetes riadalommal hőköl vissza az első rázúduló felismerésektől, nem vonul vissza gyáván, hanem a teljes igazság kiderítése érdekében vállalja rettentő sorsát. Bonyo­lultan összetett egyéniségében éppen ez az a vonás, amely a mai nézőt leginkább meg­ragadja, tragikus alakját annyi tenger idő múltán is izgalma­san közel hozza. Ezt az értelmezést hallottuk elsősorban kicsendülni Marton Endre korszerűen megkompo­nált rendezéséből is. Az elő­adás felépítése mentes minden felesleges archaizálástól, a mo­dem színpad követelményéihez igazodik. Ennek megfelelően elsősorban arra törekszik, hogy a mű gondolati, anyaga fejeződjék ki tisztán; és világosan. A törekvés sikerét bizonyítja, hogy az előadásnak nincs egyetlen egy homályos pontja sem. Sikerült megfelelő ritmusba hangolnia I a színpadi játékot és a Hírmondó kissé színesnek ható, a tragédia komorságát feleslegesen oldó színpadképétől eltekintve, a jelenetek teljes hangulati egységben követik; egymást. A szereplők közül elsősorban, Básti Lajos játékáról kell megemlékeznünk. Gyönyörűi hangja orgonaként zeng. Kifejező hangsúlyokkal, válasz­tékos szövegmondással kelti életre Babits Mihály remek, szép költői tolmácsolásában az emberi kétségbeesés és a ká­bán felcsillanó reménykedés közt tántorgó Oedipus király alakját.  Színészi játékának minden pillanata teljesen át­élt alakítás. A fokozatosan ki­bontakozó drámát híven érzé­kelteti minden mozdulatában. Mindvégig a lélek tragédiája izzik a színpadon, külsőséges eszközök igénybevétele nélkül. Oedipus szédületes zuhanásá­ban világosan kifejeződik, hogy egy jobb életre méltó ember roskad itt térdre és ezt éppen az ő tisztázást sür­gető lelkiismerete készíti elő. Az előadás másik kiemelke­dő alakítása Tőkés Anna ne­véhez fűződik. Az ő játéká­nak is fő erőssége a nagyon szép szövegmondás. (…) „ A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. június 18. Tudósítás a TV Híradó 120/1963. számában "Színházi fesztivál" címmel, 01:19 terjedelemben. Alkotó: Schóber Róbert operatőr - Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Hajnal Kornél az MTV Elnök-helyettese átadja a TV- ben rendezett vidéki Színházi fesztivál díjait, Földi Terinek, Máriáss Józsefnek, Némethi Ferencnek, Nobák Istvánnak, Versényi Idának, Lengyel Györgynek, és Léner Péternek. az átadáson jelen van Tömpe István TV elnök is. Fennmaradt szöveg: „Hajnal Kornél a Magyar Televízió elnökhelyettese adta át tegnap a Televízióban rendezett vidéki Színházi fesztivál díjait. Földi Teriu a szegedi Nemzeti Színház művésznője, Máriás József, a győri Színház művésze, Németi Ferenc, a miskolci Színház művésze, Novák István, a debreceni színművész, Versényi Ida szegedi rendező, Lengyel György debreceni rendező,  és Léner Péter, a miskolci Színház rendezője vette át a díjakat. „

A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. június 19. 19.05. Élő közvetítés a Madách Színházból. Gogol : " Revizor ".

Szereposztás:  Szkvoznyiik-Dnuhanivszkij - Pécsi Sándor, Anna Andrejevna - Kiss Manyi, Marja Antonovna - Békés Itala,  Hlopov - Gyenge Árpád, A felesége - Rákosi Mária,  Ljapkin - Tyapkin - Bodor Tibor, Zemljanyika - Basilides Zoltán, Spekin - Avar István,  Hübner - Tallós Endre,  Dobcsinszkij - Vándor József, Bobcsinszkij - Lőte Attila, Hlesztakov - Márkus László, Oszip, a szolgája - Szénási Ernő. Rendezte: Pártos Géza. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. június 26. (19.05)  Élő közvetítés a Madách Színház Kamara Színházából. Füst Milán: " Boldogtalanok " Szereposztás: Huber Vilmos - Szénási Ernő, Özv. Huberné - Kiss Manyi, Róza - Psota Irén, Vilma - Béres Ilona fh, Sirma Ferenc - Basilides Zoltán, Dr. Beck, orvos - Márkus László, Székely Ferenc - Bodor Tibor, Rózsi - Tordai Teri fh., Parasztasszony - Pádua Ildikó. Rendezte:  Pártos Géza. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. június 30.  20.00 Élő közvetítés a Déryné Színház előadásáról a bagi művelődési házból. Johann Strauss: " Denevér „Szereposztás: Eisenstein - Juhász Tibor, Rosalinda - Szatmári Olga, Adél - Blaha Márta, Falke - Sallai Tibor, Frank - Vajda Dezső,  Frosch - Hadú Endre,  Blind - Poór Zoltán, Orlowszky - Németh József, Alfréd - Szeglet Ferenc, Ida -  Mátyás Emmy, Carricone - Pethő Béla Rendezte:  Kertész László. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. július 01. Rádió és Televízió Újság 26/1963. számában: Vidéki Színházak tv-fesztiválja – 1963. " Sok - sok levél és telefon bizonyítja, hogy az eltelt öt hónapban a nézők érdeklődéssel és szívesen látták a képernyőn a címben szereplő feliratot. Hónapról hónapra mind többen várták a vidéki Színházak televíziós bemutatkozását, és már az első szegedi közvetítés után megindultak a levelek: méltán dicsérték a Szegedi Nemzeti Színház Tanítónő előadását, Földi Teri, a Jászai - dijas címszereplő alig győzte elolvas az ország minden részéből, sőt a külföldről is érkezett számtalan gratulációt.

A csonka fesztivál-idénynek megfelelően öt előadásra került sor. A Tanítónő után Debrecenből Shakespeare, ahogy tetszik című színművét láthattuk, márciusban Show Szent Johannája Miskolcról aratott közönségsikert. Kecskemétről  Molnár Ferenc Olympiáját, májusban pedig a győri  Koldusoperát  láthatták nézőink. A fesztivál zsűrije nem volt könnyű helyzetben, mikor rangsorolni kellett a legjobb női és férfialakítást s a rendezők munkáját. Sok kiváló, átélt művészi alakítást láttunk a fesztivál - előadások kapcsán. A fesztivál díjait június 17 -én osztotta ki Haynal Kornél, a Magyar Rádió és Televízió elnökhelyettese. A legjobb női alakítás díját Földi Teri, a Szegedi Nemzeti Színház művésznője kapta a Tenítónő felejthetetlen címszerepéért. Kimagasló művészi alakításáért Máriáss József a Győri Kisfaludy Színház, Némethy Ferenc, a Miskolci Nemzeti Színház, és Novák István, a Debreceni Csokonai Színház művésze, rendezésért Versényi Ida (Szegedi Nemzeti Színház), Lengyel György (Debreceni Csokonai Színház), és Léner Péter (Miskolci Nemzeti Színház) kapott fesztivál-díjat.

A fesztivál tehát beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az üt előadás bebizonyította, hogy a vidéki Színházaink művészi mércéje magas, igényes és a vidéki színművészek, rendezők a magyar Színházi kultúra elválaszthatatlan, értékes részei.

A Televízió az 1963-1964-es Színházi évadban ismét megrendezi a vidéki Színházak tv fesztiválját. A teljes évad lehetővé teszi, hogy ez alkalommal nyolc vidéki Színház mutatkozzék be a képernyőn. . Már a nyári szünetben hozzá kezdtünk az előkészítő munkához, hogy vidéki Színházaink valóban a legsikeresebb produkcióikkal szerepelhessenek, hogy elkerülhessük a kapkodást, a szervezetlenséget.

A közönség szívesen fogata felvonás-közi szünetekben sugárzott riportműsort is, mert alkalma nyílt bepillantani a Színház belső életébe. A fesztiválon először szereplő Színházak esetében ez a gyakorlat folytatódik, a már megismertetett Színházakból történő közvetítésnél pedig más szüneti műsorok lesznek, amelyek segíthetnek a Színházkedvelő nézőknek, hogy még közelebb kerüljenek a Színházi élményhez.

Az első fesztivál végén a szerkesztő köszönetet mond a részt vett Színházak vezetőinek, művészkollektívájának segítőkészségükért, együttműködésükért, és bízik benne, hogy októbertől ismét hónapról hónapra szívesen látott felirat lesz a képernyőn: „Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963/1964! ".   

 

1963. július 07.. Tudósítás a TV Híradó 134/1963. számában "Ünnep előtt Szegeden" címmel. (03’25”) terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leirás: Tisza part, városképek, Dóm tér, szabadtéri színpadon próbálják a Szentivánéji álmot, a képen látható művészek: Gózón Gyula, Mécs Károly, Bessenyei Ferenc, Margittai Ági, Kömíves Sándor, Harkányi Endre. Szinkronhangos részlet.

Fennmaradt szöveg: nincs. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

 

1963. július 10. 19.40. A Vígszínház előadása a TV Stúdióban. D. Nicodemi:  "Hajnalban, délben, este " Szereposztás: Anna - Gordon Zsuzsa,  Mario - Benkő Gyula. Rendezte: Kazán István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. július 11. Tudósítás a TV Híradó 137/1963. számában " Cid kontra Ui  " címmel. (03’04”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr  - Zádor László szerkesztő. Kép leírás:  ... éves a Kőr színház felirat, Krencsey Mariann és Szabó Gyula jelenete Brecht : Állítsátok meg Arturo Ui-t, drámájából, Kazimír beszél a programról. Corneille : Cid című darabjából részlet, Máthé Erzsi, Bitskey Tibor, Kohut Magda szereplésével. Szinkronhangos részletek. Fennmaradt szöveg: nincs. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. július 17. 20.20 A Nemzeti Színház előadása felvételről.   Szophoklész: " Oedipusz király " . Szereposztás:  Oedipusz - Básti Lajos,  Pap - Gellei Kornél, Keron - Bitskey Tibor,  Iokaszté - Makay Margit,  Titeziász -  Gáti Jűzsef, Hírnök - Barsi Béla, Pásztor - Bihari József, Hírmondó - Kohut Magda , Fő-kórusvezető - Major Tamás,  Kórusvezetők :  Hindy Sándor, Csurka László, Horváth József,  Dugár Lajos. Rendezte: Marton Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. július 24. 20.00 Szabadtéri Színpadok műsorából élő közvetítés. (több információ nem maradt fent.)

 

1963. július 31. 19.30  A Miskolci Nemzeti Színház előadása felvételről. Ábrahám Pál : "Bál a Savoyban ".  Szereposztás: H.de Faublas márki - Szebady  József,  Madelaineur , a felesége - Szabó  Rózsa, Dalsy Parker - Vass Mari,  Mustafa bey - Varga Gyula, Tangolita - Komáromi Éva, Celestin  - Gyuricza Ottó, Archibald - Pákozdy János,  Pomerol - Bánó Pál,  Monsenior  Albert - Vargha György,  Bébé - Pintér Ila, Terry - Makár Zsuzsa,  Fanny - Juhász Judit, Sophia - Balogh Erzsébet,  Micsuko - Thurczer Sári, Annabella -  Matetits Éva,  Manci - Lengyel Anna ,  lily - Kelemen Ilona, Paulette - Szabó Olga,  Hermance - Papp Ella,  René - Kováts László, Maurice - Sárközi Sándor,  Ernest - Láng Bertalan, Riporter - Becze Ida. Rendezte: Orosz György. A felvétel megvan az MTV archívumában.

 

1963. augusztus 03. 20.00 Szabadtéri Színpadok műsorából élő közvetítés. (több információ nem maradt fent.)

 

1963. augusztus 24. 20.35 Az Egyetemi Színpad előadásának tv- változata, képfelvételről. Plautus: " Amphitruo ". Szereposztás: Jupiter - Szakáts Miklós,  Amphitruo - Ráday Imre, Alcumena - Mészáros Ági, Mercurius - Mendelényi Vilmos, Sosia - Fodor Tamás, Pletharo - Ujlaky László,  Bromia - Csernus Marian, Thessala - Faragó Sári, Énekesnő - Kocsis Katalin. Rendezte: Huszár Klára. A felvétel megvan az MTV archívumában.

 

 

1963. augusztus 31. 20.45. Részletek a Vidám Színpad „Kiegyünk az életbe. " című zenés kabaré műsorából. Szereplők:  Balogh Erzsi, Czillér Ilus,  Hollós Melitta, Járai Katalin, Bakay Klári, Bársony Irén, Kővári Erzsi, Bán Zoltán, Gál Sándor, Kellér Dezső. Enrdődy Kálmán, Komlós András, Forgács László, Járai Ferenc, Kóródi Lajos, Salamon Béla, Surány Magda, Alfonso, Alpár József, Pethes Ferenc, Virág János, Turi Éva, Benedek Tibor, Gál Sándor. Konferál: Kellér Dezső. Rendezte:  Zsudi József. Felvétel nem maradt fent.

 

1963. szeptember 04. Az Egri Gárdonyi Géza Színház előadása, felvételről. Salacrou: " A föld gömbölyű ". Szereposztás: Savanaroloa - Szabó Ottó,  Minutello - Pethőházi Miklós,  Fustina - Spányik Éva,  Lucciana - Gyimesi Pálma,  Silvio - Lengyel János,  Batholomeo - Varga Tibor, Giaccomo - Huszár László, Fra Mario - Szilágyi István,  Manente - Csapó János,  Margherita - Vajay Erzsi,   Clarisse - Lenkey Edit, A hóhér -  Dariday Róbert, A hentes - Paláncz Ferenc,  Cognac - Fonyó István, Uderigo - Herédy Gyula, Az utcalány -  Lőrinczi Éva. Rendezte: Horváth Jenő. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. szeptember 07. 19.55. A Fővárosi Operett Színház előadása, felvételről. Kálmán Imre: " Csárdáskirálynő ".   Szereposztás: Cecilia - Honthy Hanna, Herceg - Csáknyi László, Sylvia - Bán Klári, Edwin - Baksay Árpád, Bóni - Rátonyi Róbert,  Stázi - Mednyánszky Ági, Főherceg - Ferencz László, Tábornok - Erdélyi József, Miska - Csorba István,  Feri bácsi - Homm Pál, Adjutáns - Langer Ede, Tonelli - Gyurián József, Mérő - Kiss Béla, Endrey - Csanaki József, Közjegyző - Börzsönyi Mihály, Lazarovics - Balázs István, Báró - Tekeres Sándor, Gróf - Márkus Ferenc, Aranka - Timár Katalin, Leontin - Marton Éva, Krisztina - Molnár Júlia, Rendőrtiszt - Péter István.  Rendezte: Szinetár Miklós. A felvétel az MTV Archívumában megtalálható.

 

1963. szeptember 11. 21.30 Élő közvetítés a Kamara Varietéből :  " Humorolimpya " címmel.

Részletekről nincs feljegyzés. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

A Vígszínház 1962. novemberében mutatta be Thurzó Gábor: Záróra című művét. A televízió

1963, szeptember 14 -én (19.10) közvetítette a Vígszínházból.  Szereposztás:  Tromos Gusztáv - Várkonyi Zoltán, Gizi, a felesége - Bulla Elma, Donáta a húga - Békés Rita, Bors Dezső - Páger Antal, Fidél - Molnár Tibor, Sanyi - Tordy Géza, Staingruber - Benkő Gyula, Vili a felesége - Sulyok Mária, A házinéni - Both Teréz, Springer  bácsi - Pethes Sándor,  Spriger néni - Sándor Iza,  Özvegy Erlingerné - Péchy Blanka,  Voltay - Szatmári István, Kartochwill - Farkas Antal, Zalán - Nagy István ,  Brenner - Verebes Károly,  Sellyey  - Pándy Lajos,    Titkárnő - Kárpáti Magda, Telefonos kisasszony - Szatmári Liza, Szobalány - Karády Györgyi,  Pincér - Beregi János, Laboráns - Iván Pál. Rendezte: Horvai István. Györe Imre írta a Magyar Nemzet 1962.december 7-i számában: „(…) Az előadást minden tekintetben kifogástalannak tarthatjuk.  Thurzó szövege nem köti meg a színészeket, számos lehetőséget nyújt a Játékba-feledkezésre. Horvai István láthatóan ar­ra törekedett, hogy a rende­zés eszközeivel is segítse a főhős futasát, alighanem ezzel cselekedett helyesen, így tárulhatnak fel előttünk leginkább­ ennek az Intellektuális, kártékony karrieristának összes sötétségei. Várkonyi Zoltán a főhős szerepében egészen kimagasló alakítást nyújt. Különös macskaszerflen óvatos és ru­galmas járása, gesztusai, egy­általán az átélésnek ez az okossága jócskán hozzájárul a figura hiteléhez. Bulla Elma kitűnően formálja Tormos fe­leségét, vergődése e méltatlan szerelemben szívszorító, sza­kítása elégtételt szolgáltat er­kölcsi érzékünknek. Bors De­zső figurája a darabban nem eléggé összetett, Páger Antal játékában is főleg a kommu­nista tudós humanizmusa nyer kifejezést. Benkő Gyula Steingruberje vérbő, cinikus, de azért ravasz jellem Méltó párja a Steingrubernét játszó Sulyok Mária, aki jó érzékkel megy el addig a pontig, amelyen túl a triviális nőszemélyi már karikatúra lenne. (…) „ Felvétel nem maradt fent.

 

1963. szeptember 18. 19.35  Az Állami Operaház előadása, képfelvételről.  Puccini : " Bohémélet "   Szereposztás:  Rodolphe - Nikola Nikolov, Chanuard - Bende Zsolt, Marcel - Radnai György , Colline - Nádas Tibor, - Osváth Júlia, Mimi - Liana Vasziljeva, Alcindor - Komáromi László, Benoit - Galsay Ervin, Parpignol - Kelen Tibor, Fináncőrmester - Mallay Győző , Finánc - Szilágyi Béla, Gyümölcsárus - Bakucs Károly. Vezényel: Erdélyi Mikós.   Rendezte: Nádasdy Kálmán. A felvétel az MTV archívumában megtalálható, restaurálása 2001.-ben készűlt el.

 

 

1963. szeptember 21. Tudósítás a TV Híradó 189/1963. számában "Jubiláló Színház" címmel, (02’26”) terjedelemben. Alkotó:  Schóber  Róbert  operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Megkezdi 50 jubileumi évadját a Szigligeti Színház. a régi Színház épület, az új épület, előcsarnok, büfé, nézőtér, Szigliget- Sárközy - Mészöly: Liliomfi című zenés játékából részlet. Szinkronhangos énekes rész. Fennmaradt szöveg: nincs. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. szeptember 22. Tudósítás a TV Híradó 190/1963. számában "Tizenöt ezredik bérlő" címmel, (00’27”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Vígszínház plakátja, bérleti jegyek. Várkonyi Zoltán virágcsokrot ad át a 15 ezredik bérlet tulajdonosnak. Sulyok Mária és Ruttkai Éva gratulálnak. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. szeptember 25. (19.10) Élő közvetítés a Madách Színházból. Brecht: " Svejk a második világháborúban ". Szereposztás:  Svejk - Körmendi János,  Baloun - Zenthe Ferenc,  Kopeckáné - Psota Irén,  Prohaczka - Lőte Attila,  Bulinger Ludwig - Márkus László, Buliger Ignátz - Márkus László, Brettschneider - Szénási Ernő,  Anna - Békés Itala, Kati - Gombos Katalin, Hitler - Tallós Endre. Rendezte:Vámos László.

A bemutató után írta Gábor István, a Magyar Nemzetben 1962.december 8.-án „(…) a darab hangulatát ponto­san eltaláló, jól stilizált zené­vel, Hans Eisler nagyszerű muzsikájával, Fáy Árpád szel­lemes, friss, helyenként frap­páns magyar fordításában játssza a Svejkét a Színház. Az előadás légkörében fontos szerepük van Köpeczi Bócz István szűkszavúan is a lé­nyegre törő díszleteinek. A címszerepet Körmendi János nagyon ökonomikusán építette fel. Alakításának leg­lényegesebb vonása, hogy megértve a figurát és Brecht - szándékát, nem a játéka humoros és mulattató, hanem hagyta, hogy a szöveg és a; helyzet legyen az, amelybe Svejk került. Egyszerűsége és mértéktartása példamutató Psota Irént kell még mellett megemlítenünk, aki a Kehely tulajdonosnőjének kissé hal­vány alakjából kemény körvo­nalakat emel ki. Szerepének egy-egy mozzanata a jóslás vagy a német harácsolásról szóló dal a Kurázsi mama né­ma lányával egy színvonalra emeli alakítását.  Pompás fi­gura Márkus Lászlóé, aki Bullinger Scharführert, aki bátyját, a tábori lelkészt visz színpadra; mindkettő sok lé­nyeges egyedi vonásból össze tett, gondosan kimunkált ala­kítás. Zenthe Ferenc fényké­pésze mulatságos és eredeti Löte Attila és Szénási Ernő azonban a megírt szerepnél is valamivel erőtlenebből alakít Kettőjük közül elsősorban Szénásinak adódott volna le­hetősége, hogy valóságos jel­lemet formáljon meg a Gestapo-ügynök alakjából. „

 

A.G. Írta az Esti Hírlap, 1962. december 10-i számában: „(…) Vámos László rendezése helyenként megdöbbentő ere­jű. A kisembereket harcba (valójában: vágóhídra) hívó Hitler-bábu gólemi félelme­tességében, a „Kehely" pá­tosz nélküli hősiességében, a kutyaellopás ellenállhatatlan mulatságosságában nagy ré­sze van a rendező tehetségé­nek. A harmadik felvonás­ban azonban Svejk mintha eltűnne a szcenika mögött. Igazán nem könnyű ennek az íróilag éppen csak felvázolt felvonásnak a megrendezése, ám úgy érezzük, Vámosnak itt kevesebbet kellett volna „mozgatnia", és többet gon­dolkodnia és segítenie. Köpeczi Bócz István díszletei és Berczeller Rudolf bábui kitűnőek (A felhasználás mértéke, s az ezzel kapcsola­tos aránytalanságok a rende­ző felelősségét érintik.)(…)” Felvétel nem maradt fent.

 

1963. szeptember 26.. Tudósítás a TV Híradó 193/1963. számában "  Hátsó  ajtó  " címmel , (02’52”) terjedelemben. Alkotó:  Schóber - Zádor - Müller

Kép leírás:  Szakáts Mikós és Béres Ilona egyik jelenete ( szinkron ), a többi jelenetben még látszik Molnár Tibor , Bánki Zsuzsa . Szöveg nem maradt fent. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. szeptember 27. Tudósítás a TV Híradó 196 /1963. számában "Thália Színház" címmel , (01’45”) terjedelemben. Alkotó:  Schóber Róbert operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: A Jókai Színházból lett Thália Színház plakátja, színészek az előcsarnokban, , Bálint Lajos író-dramaturg mond beszédet, Sarlós István a Fővárosi Tanács VB elnöke beszél, a régi Thália Társaság plakátjai. Lengyel Menyért, aki éppen Pesten van, Max Frisch: " Andrea " című darabjának egy szinkronhangos jelenete, szereplők: Egri István és Horváth Teri. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. október 09. Tudósítás a TV Híradó 202 /1963. számában "A szerelem mellékes" címmel, 03:04 terjedelemben. Alkotó:  Burza Árpád operatőr – Zádor László szerkesztő – Müller László rendező. Kép leírás: A Kis Színpadon zenés bohózat bemutatása. Részleten  Gálcsiki János és Géczy Dorottya tancolnak,  Kabos László és Felföldi Anikó  énekszáma. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. október 09. 19.05 Élő közvetítés a Debreceni Csokonai Színházból. Offenbach: " Hoffmann meséi ". Szereposztás: Hoffmann - Korondy György, Miklós - Varga Magda ,  Lindorf, Coppelius, Dapertuto, Mirakel - Halmi László, András, Cochenille, Pittichinacció ,Ferenc - Bán Elemér, Olympia - Ágoston Edit, Giuletta és Stella - Koháry Magda, Antonia - Marsay Magda, Spalanzani - Siklós György, Crespel - Tréfás György, Luther - Tóth József,  Schlemil - Tessényi János, Hermann - Schaffler Zoltán, Nathantel -Virágh József, A hang - Radics Magda. Vezényel: Rubányi Vilmos .Rendezte: Horváth Zoltán. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. október 12. 19.05 Élő közvetítés a Szegedi Nemzeti Színházból

 Lehár Ferenc : " Luxemburg grófja. "  Szereposztás: René - Mucsi Sándor, Angéla - Iván Margit, Sir Bazil - Laki József, Madame Fleury - Szendrei Ilona, Brissard - Király Levente, Juliette - Kovács Zsuzsa, Lord Lenchester - Káldor Jenő,  Lord Worchester - Koltay János, Lord Winchester - Szabó Kálmán,

Birósági elnök - Katona András, I. bíró - Halmágyi Mihály, II. bíró - Sadt Ede, Anyakönyvvezető - Gémesi Imre,  Marchand - Lakatos János, Seville - Székelyhidi György,  Croiser -  Rácz Imre, Caroline - Sztanics Ibolya,  Sidonie - Bálint Ibolya. Szólót táncol: Lászay Andre és Lakatos Károly.  Vezényel:  Rubányi Vilmos. Rendező: Horváth Zoltán.

Felvétel:

 

1963. október 16 . 19.05 Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963/1964  Élő közvetítés a  Pécsi Nemzeti Színházból. Victor Hugo: "A királynő kegyence ( Marie Tudor ) ". Szereposztás: Mária királynő - Labancz Borbála, Jane - Ambrus Edit, Gilbert - Iványi József,  Fabiano Fabiani - Bánffy György. Simon Renard - Koppány Miklós, Joshua - Paál László, Lord Clinton - Papp István, Lord Gardiner - Bakos László,  Eneas  Dulveron - Faludi László,  Lord Chantos - Szerencsi Hugó,  Egy zsidó - Baranyi László, Lord Montagu - Vincze János.   Rendező: Szilágyi Sándor. A szünetben a Pécsi Nemzeti Színház bemutatása. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. október 29. Tudósítás a TV Híradó 211  /1963. számában " Amerikai Elektra " címmel , (03’25”)  terjedelemben. Alkotó:  Burza Árpád operatőr  - Zádor László szerkesztő  - Müller László rendező. Kép leírás: Vígszínház előadásának szinkron hangos részlete, a képen látható művészek Latinovits Zoltán, Ruttkai Éva, Sulyok Mária. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. október 26. 21.15 Részletek a Bartók Színpad műsorából, " Ádám - kosztümben " címmel, képfelvételről.

Szereplők: Alfonso, Ambrus Kyri, Balogh Zsuzsa, Benedek Tibor, Faragó Vera, Fónay Márta, Kovács Erzsi,  Lengyel Gizi,Salamon Béla,  Szabó Kálmán, Szirmai Márta,  Rendező: Orbók Endre. Felvétel nem maradt fent.

 

1963. november 02. 19.30 Élő közvetítés a Nemzeti Színház előadásáról a Székesfehérvári Vörösmarty Színházból. Szigligeti Ede: " Liliomfi „.Szereposztás: Szilvai - Kemény László, Kamilla - Pártos Erzsi, Mariska - Törőcsik Mari, Liliomfi - Kálmán György, Sczwartz - Szakács Sándor, Adolf - Somogyvári Pál, Kányay - Tompa Sándor, Erzsi - Polonyi Gyöngyi fh, Gyuri - Tarsoly Elemér, Szolgáló - Szekeres Ilona, Szomszédasszony -  Sitkey Irén, Egy uracs - Kun Tibor. Rendező: Pethes György. Az előadás szünetében riportműsor a Színházról, riporter: Demeter Imre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. november 06. Tudósítás a TV Híradó  222 /1963. számában " Lopni sem szabad " címmel , (03’28”) terjedelemben. Alkotó:  Schóber Róbert operatőr - Zádor László szerkesztő.

Kép leírás: Utcai hirdető oszlopon a Petőfi Színház új bemutatójának a plakátja.  Szinkronhangos részletek, a képen látható művészek: Miklósi György és Buss Gyula jelenet, Galambos Erzsi ének szám, Galambos Erzsi és Buss Gyula jelenet.Fennmaradt szöveg: nincs. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. november 07. 19.05. Élő közvetítés a Madách Színház Kamara Színházából.

Gyárfás Miklós: " Változnak az idők „.Szereposztás: Jancsó főorvos - Greguss Zoltán, Dorsay professzor - Ajtay Andor,  Stefánia - Kiss Manyi, Paula - Szemere Vera ,  Emmi - Csűrüs Karola, Kiss Vince - Garics János.  Rendezte: Pártos Géza.

Rajk András írta, 1963. január 9. Népszava: „ Illik nem illik, azzal az indulatszóval kezdjük ezt a kritikát: brávó! Szü­letett egy jó vígjáték, a javából. Sokat töprengtünk a korábbi esztendőkben azon, vajon a kiváló Gyárfás Miklós, aki prózai írásaiban a legkellemesebb, csillo­góbb és tartalmasabb hu­mor képviselője, a szín­padnak pedig vitathatat­lan ismerője - mért ír többnyire gyenge színmű­veket? Új, kitűnően sike­rült vígjátéka birtokában ismét egyszer könnyen vagyunk utólag' okosok, természetesen az történt itt is, minit az irodalom­ban, jelesen a színpadi irodalomban többnyire. Az induló művek éppen a tehetséges, felelős és hoz­záértő szerzőknél rendsze­rint gyámoltalanok, túlkombináltak, a belső aggályoskodástól terheltek, végeredményben is gyen­gék. Akad persze példa jócskán „a rögtöni kirob­banásra is (színpadon rit­kábban) annyi azonban, bizonyos, hogy a tü­relmetlenség itt is, mint: mindenhol, átok. Gyárfás, kitűnő vígjátékot. írt, s most már egészen bizonyos, hogy még kitűnőeket ír majd. (…) Gyárfás új vígjátéka megérdemli az annyiszor számon kért jelzőt: magas színvonalú. (…) „   Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963.november 09. 19.05 Élő közvetítés a Győri Kisfaludy Színházból. 

Johan és Joseph Strauss : " Tavaszi hangok ".  Szereposztás:  Straussné - Dalmady Erzsi,  János - Oszvald Gyula, Józsi - Fáy László, Édi - Kenessey Zoltán, Teréz - Látrányi Ilona, Netti - Mártonffy Mária, Dychsler - Gárdonyi László,  Wohlgemuth - Horváth Gyula, Fanny - Komlóssy Teri, Jeremiás - D. Kovács József, Léni - Balla Ica, Schluss - Csengery Aladár, Kókuc - Fehér Tibor, Az öreg - Nagy Emil. Rendezte: Gyökössy Zsolt m.v. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. november 13. 19.05 Élő közvetítés a Thália Színházból.

Dosztojevszkij: " Bűn és bűnhődés ". Szereposztás:   Raszkolnyikov - Keres Emil,  Porfir - Egri István,  Razumuhin - Kautzky József,  Pulherija Alekszandrovna - Dayka Margit,  Dunya - Sütő Irén,  Marmeladov - Kovács Károly, Katyerina Ivanovna - Temessy Hédi, Szonya - Horváth Teri,  Mikolaj - Szabó Gyula,  Daria Pavlovna - Böröndi Kati, Luzsin - Inke László, Nasztaszja - Lengyel Erzsi, Ilja Petrovics - György László, Koch - Beszterczei Pál,  Duklida - Soós Edit, Pesztrjakov - Tándor Lajos, A házmester - Kalocsai Ferenc, Luzsenka - Hacser Józsa, A süket öreg - Peti Sándor, Kocsmáros - Fenyő Aladár.  Rendezte: Egri István. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. november 19. Tudósítás a TV Híradó 231/1963. számában " Operaházi együttes elutazása " címmel, (00’42”) terjedelemben. Alkotó: Vecsei Marietta operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Ferihegy, repülőtér a művészek felszállnak a gépre. Szöveg nem maradt fent. Az Operaház balett együttese és zenekara párizsi turnéra, bemutatkozásra utazott. A turnéról a fen maradt dokumentumok szerint nem készült, vagy nem maradt fent felvétel a televízióban. Fábián Imre a Film Színház Muzsika 1963/(VII)/49.számában írta: „(…) A kritika, a lapok politi­kai magatartásától teljesen függet­lenül, különböző hangsúllyal ugyan, de a. dicsérő jelzők egész sorát táplálta a magyar táncosokra. Az Au­rare pedig még kiegészíti a zene­kar dicséretével is megjegyezve, hogy Ferencsik János vezényletével úgy szólalt meg Bartók zenéje, hogy az élmény régi budapesti emléke­ket idézett fel a kritikusban, azo­kat az időket, amikor Dohnányi és Kerner vezette a Filharmóniai Tár­saság együttesét. Szakmai szempontból még négy fontos orgánum, az Humanité, a Combat. a Le Mon­de és a Figaro foglalkozott terje­delmesebben a vendégszerepléssel. Az Humanité főcímben irta: a nemzetközi táncfesztivál egy nagy­szerű együttest fedezett fel a pá­rizsi közönség" számára'^r. A „Le Monde" neves kritikusa, Oliver Merlin a Fából faragott királyfi íz­léses díszleteit is dicséri. Általában: valamennyi beszámoló egyetért ab­ban, hogy a magyar táncosok tech­nikája kitűnő. S egyetértenék abban _is, hogy a magyarokat a szovjet balett tanítványainak, a Bolsoj - iskola legjobb növendékeinek mondják. A legélesebben a „Combat" marasz­talja el a magyar művészeket a tekintetben, arra a következtetésre jutva, hogy stiláris szempontból gaz­dagítani kell látókörüket. -Kritikai megállapítások a koregráfiákat is érintették. A Figaró és á Combat a „Fából faragott ki­rályfi", az Humanité, s a Combat a Csodálatos mandarin koreográfiá­ját illeti kritikával: az előbbiben fantáziátlanságot, kevés Urát, a fo­kozás hiányát, a másikban túlzó naturalizmust emlegetve. Hangsú­lyoznom kell, hogy ezekben a bíráló szavakban sohasem mutatkozik el­lenséges szándék. A kötelező, szi­gorú kritika hangján szólnak a mű­vészi teljesítményről. Azért, is kell őket komolyan vennünk, s a továb­bi, eredményes munka érdekében megfontolás tárgyává tennünk. Hi­szen a siker igazi értékét épp ez a szigorú kritikai hang adja meg.” Az elutazásról készült felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. november 20. 19.05. Élő közvetítés a József Attila Színházból.

 Akszjonov -  Sztabavoj : " Kollégák ".  Szereposztás: Szása Zelenyin - Kaló Flórán, Vlagyka Karpov - Bodrogi Gyula,  Petya Sztolbov - Budai István, Alekszej Makszimov - Láng József,  Vera Veszelina - Kállai Ilona,  Prigovszkij - Vedres Tamás,  Valentyin  Dampfer - Szabó Ernő,  Szergej Jegorov - Soós Lajos,  Szazonov - Csók István,  Anna - Szemes Mari,  Dása Gurjanova - Solyóm Ildikó, Makar Ivanovics - Zámori László,  Venyjamin  Kápelkin - Horváth Pál,  Fjodor Bugrov - Turgonyi Pál,  Zója - Ujvári Viktória, Jarcsuk - Sugár László.  Rendezte: Benedek Árpád. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. november 27. 19.05 Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963/1964  Élő közvetítés a

Békéscsabai Jókai Színházból. Shakespeare: "A Makrancos hölgy".   Szereposztás:  Baptista - Bánky Elemér,  Vincentino - Kürti Lajos,  Lucentino - Zana József,  Petrucchio - Szoboszlay Sándor,  Gremio - Dánfyy Sándor, Hortensio - Szép Zoltán,  Tranio -  Gyurcsek Sándor,  Biondello - Székely Tamás, Grumio - Almási Albert,  Curtis - Kürti Lajos,  Tudós - Valkay Pál, Szabó - Sándor Imre,  Nathaniel - Bende Attila,  Katalin - Stafanik Irén, Bianca - Romvári Gizella,  Öregasszony - Mátyás Jolán.    Rendezte:  Vass Károly. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. november 30. 20.40. Élő közvetítés az Irodalmi Színpadról.

" Igy írunk mi...  " címmel, a műsor a Rádió és Televízió Újság szerint: " stílusparódia eszközével mutatja be a mai magyar irodalom néhány alkotását és alakját."  Szereplők: Agárdi Gábor, Kárpáthy Zoltán, Mezei Mária,  Prókay István, Schubert Éva, Varga Edit,  Varga D. József,  Verebes Károly.  Rendezte: Szendrő Ferenc. Felvétel az MTV archívumában megtalálható.

 

1963. december 4. 19.05 Élő közvetítés a Magyar Állami Operaházból.

Kodály: " Háry János "  Szereposztás:  Háry János - Palócz László, Örzse - Házy Erzsébet,  Ferenc császár - Horváth László,  A császárné - Szilvássy Margit,   Napóleon - Rösler Endre, Mária Lujza - Sándor Judit, Öreg Marci - Domahidi László,  Ebelasztin báró - Bende Zsolt, Maluzina grófnő - Kenderessy Éva,  Esztrella bárónő - Szabó Márta, Magyar silbak - Balatoni Raymund,  Burkus silbak - Molnár László, Generális  Krucifix - Galsay Ervin, Generális Dulfa - Csőr József, I. huszár - Nádi Frigyes, II. huszár -  Morandini Egon,  I. tüzér - Rajna András, II. tüzér - Müller Gyula, Udvari lakáj - Klatrzer Alajos, Diák -  Erdei Gyula, Bíró - Gogolyák Antal,  Kocsmáros - Ferencz László, I. pór - Hegyi János, II. pór - Berkes János.  Vezényel: Kóródi András. Rendezte: Békés András. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. december 07. 19.25 A Nemzeti Színház előadásának közvetítése a TV stúdióból. Jerome Kiltxy : " Kedves hazug ".  Szereposztás:  Mrs. P. Campbell - Lukács Margit,  G.B.Show - Major Tamás.   Rendezte:  Marton Endre. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. december 11. 19.05 Élő közvetítés a Vígszínházból.  

 Heltai Jenő: " Néma levente ".  Szereposztás:Mátyás király - Prókay István, Beatrice - Sándor Iza, Agárdi Péter - Szakáts Miklós, Zilia - Békés Rita,  Beppo - Szatmári István,  Gianetta - Szatrári Lujza, Monna Mea - Gyimesi Pálma,  Carlotta - Kéry Edit,  Nardella - Bod Teréz,   Galeotto - Bakos Gyula, Tiribi - Gera Zoltán , Pap - Horváth László.   Rendezte: Benedek Árpád. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

1963. december 14. Tudósítás a TV Híradó 249 /1963. számában " Első premier " címmel, (02’57”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr – Zádor László szerkesztő. Kép leírás: Az Ódry Színpadon Szakonyi Károly " Életem Zsóka " című színművének bemutatóján részletek a darabból, a képen látható művészek: Sinkovits Imre, Domján Edit, Kállay Ferenc. A riport hangja nem maradt fent így az anyag teljes terjedelmében néma.

Fennmaradt szöveg: Nincs. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

 

1963. december 16. Tudósítás a TV Híradó 251 /1963. számában " Espresso Bongo " címmel , (02’39”) terjedelemben. Alkotó: Szurok János operatőr - Zádor László szerkesztő.

Kép leírás: "Intim Színpad " felirat a terítőn. A Petőfi Színház  előadásáról képek,  A képen látható művészek:  Harkányi endre, Horváth Tivadar, Margittai Ági, Galambos Erzsi. A jelenetek szinkron hangosak. Fennmaradt szöveg: nincs. A felvétel az MTV archívumában megtalálható

 

1963. december 18.  19.05 Vidéki Színházak tv-fesztiválja - 1963/1964  Élő közvetítés az egri Gárdonyi Géza Színházból.  

Szophoklész : " Aiasz ".  Szereposztás.  Athéna - Vajay Erzsébet, Odüsszeusz - Bálint György, Aiasz - Simon György,  Karvezető - Garay János,  Tekmésza - Kovács Mária,  Hirnök - Mendelényi Vilmos, Teukrosz - Huszár László,  Meneláosz -  Dariday Róbert,  Agamennón - Felföldi László.   Rendezte: Giritz Mátyás. Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

1963. februárjában mutatta a József Attila Színház Kállai István " Férjek a küszöbön " című vígjátékát. A televízió 1963. december 26-án (19.05) közvetítette a József Attila Színházból.

Szereposztás: Kolláth Géza - Ráday Imre, Magda, a felesége - Komlós Juci, Gabi a fiuk - Seregi Zoltán, Seregi Ferenc - Bodrogi Gyula, Zsuzsi a felesége - Halász Jutka h. , Laci - Budai István, Gyula bácsi - Szabó Ernő, Dr. Tarlós ügyvéd -  Kertész Dezső,  Dömötör Jenő - Márky Géza.  Rendezte: Kazán István.

A bemutató írták a darabról. Sós Endre, Magyar Nemzet 1963. február 26. „ Bizony van ebben a da­rabban minden, ami a könnyű siker eléréséhez szük­séges. A színházi hatás biz­tos ismerete, a gyors dialogizálás, a jellemkomikum és a helyzetkomikum váltakozása, a mélyebb szellemesség kisebb adagjának és a felszínesebb viccek nagyobb adagjának ke­veredése, a vígjátéki és bohózati elemek ügyes vegyíté­se, némely régebbi politikai hiba enyhe kifigurázása: mind-mind elősegítik, hogy a közönség kellemes estét tölt­sön a József Attila Színház nézőterén Kállai István víg­játékának előadásán. (…)  A színészek közül Ráday Imre - aki Kolláth Gézát, a» Jenőség «megtestesítőjét alakítja - mesterien viszi színpadra, a fiatalokra féltékeny, tévedéseihez jóidéig makacsul ragaszkodó idősebb kollégát, a nagyszerű felesége mellett sok tekintetben fél­szeg férjet. Komlós Juci - Magda, a feleség szerepében - a minden bonyodalmat ki-bonyolító, okos asszony alak­ját kitűnően formálja. Bodrogi Gyula - mint Seregi Ferenc, a két civakodó és pereskedő hivatali kolléga egyike - nagyon kedvesen, szinte kedvünk lenne azt mondani, különleges bájjal titánkodik. Halász Jutka főis­kolai hallgató - Zsuzsit, a fe­leségét játszva - dekoratív, színes ígéretként tartható szá­mon, ha most még jócskán túlozott is a hiszterizáló jele­netekben. (…) Kazán István rendezése elő­segítette Kállai István vígjá­tékának könnyedségét és gör­dülékenységét, valamint a karikaturisztikus és szatirikus vonások kiemelését. Emlékez­zünk meg Nógrády Miklós néhány díszletének és Schdf-fer Judit egy-két pizsama­kreációjának sikerültségéről is. „

Az előadásról felvétel nem maradt fent.

 

 

 

Végezetül álljon itt Szűcs Andor vélemény arról, hogy „Mit kapott a színház a televíziótól és mit a televízió a Színháztól ebben az időben.”

Erre Szűcs Andor 1967-ben adta meg a választ a Rádió és Televízió évkönyve oldalain:

„ A színház szakemberek légióit adta és adja a televíziónak, nemcsak az önteremtés esztendeiben, amikor a rendezők, dramaturgok, díszlettervezők végzik az alapozás művészeti kőművesmunkáinak jelentős részét, de a későbbiek során is, ha mást nem, színművészet, interpretátorokat, ad a tv valamennyi vállalkozásához. És a színház a televízió számára műsorforrásként is rendkívül fontos.

És mit kapott a színház a televíziótól? Kapott milliós nézőteret, óriási méretű publicitást, hírharangot, propagandistát művészete hatáskörének soha nem képzelt méretű kiszélesítéséhez. Inspirációt kapott a változásra, a megújulásra. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a tv egyfelől puszta létével, másfelől adottságaival szintén hozzájárult korunk színházának újítási törekvéseihez. A művészet legjobb művelői méltányolni tudják ezt a törekvést. „

….„azt már ma is kétséget kizáróan állíthatjuk, hogy a televízió színházi közvetítései a vidéki színjátszás fejlődésére serkentő hatást gyakoroltak. A televíziós színházi közvetítések – a „közlekedőedények „sémája szerint – egészséges nivelláció elindítója a színházi kultúrában. Azzal a ténnyel, hogy egy egész országot visz el közönségként egy-egy vidéki színház előadásaira is, növeli e színházakban a szakmai munka művészi felelősségét és ambícióját. Emlékezetes, hogy egy- egy nagy sikerű előadás híre hosszú ideig visszhangzik az egész országban. (A szegedi Tanítónő előadása, a kecskeméti Hős falú vagy a szolnoki Salemi boszorkányok stb. „

 

Szívesen idézték ebben a korban Vlagyimir Szappak szovjet tv szakíró a kérdésről alkotott véleményét, amit a Televízió 1960 című tanulmányában fejtett ki:

Elveszti az otthoni néző a színházban ülőkkel szemben az ünnepélyesség és az emelkedettség érzését. Nincs kapcsolata több száz főnyi közönséggel, amely feltétele a színházban az „azonosulásnak”. a színművészekkel való élő kapcsolat híján nélkülözi a benyomások közvetlenségét és az ezen alapuló „mágnesességet”. És végül nélkülöznie kell a tér és szín”gyümölcseit”. Egyelőek viszont az otthoni és színházban ülő nézők az adott pillanatban születő esemény tanúként, megélésében. A tv néző nyer a színházlátogatóval szemben a premier plánnál, a művészi részletezés előnyeivel, no és nem kell fárasztania magát a készülődéssel, az utazással.

 

 

Külön köszönöm a Magyar Rádió Sajtóarchívuma vezetőjének és munkatársainak az elmúlt években a kutatáshoz nyújtott segítségét.

 

Budapest, (2008-2014)

 

Irodalom jegyzék:

 

 

MTV Arcív adatbázisok (1957- 1963)

Rádióélet 1929-1930

Rádió Újság, majd Rádió és Televízió Újság (1957 – 1963)

Rádió és Televízió Évkönyvek

Rádió és Televízió Szemle (1978-1963)

Jámbor András – Lóránt Lajos: A rádiójáték vázlatos története, Rádió és Televízió Szemle, 1959/12. szám

Jámbor András – Lóránt Lajos: A rádiójáték vázlatos története, Rádió és Televízió Szemle, 1960/04. szám

Erika Wilde az „Opera a Televízióba, - Televíziós opera” című írása. (Rádió és Televízió Szemle” 1960. 3-4. sz.

Sándor György: Egyszer volt egy Magyar Televízió 2009. Megjelent Televízió Művészek Társasága és a FILMJUS Egyesület támogatásával. (Kiadót a könyv nem jelöl).

Esti Hírlap, 1957 - 1963

Népakarat, 1957 - 1963

Népszabadság, 1957 - 1963

Magyar Nemzet, 1957 – 1963

Népszava 1957 – 1963

Film Színház Muzsika 1957 – 1963

MTV 1957 – 1997 (szerk: Schmidt Péter)

Élet és tudomány  (1957)

Képes Újság (1957)

Magyar Ifjúság (1957)

Muzsika (1958)

Hétfői Hírek (1969)