Dunavölgyi Péter:

 

 

Kövári Péter, aki állatorvosnak készült, de érdekelte az újságírás is, véletlenül került a Magyar Televízióhoz. Először a Delta tudományos magazin munkatársa, majd évtizedekig szerkesztője a Közművelődési Főszerkesztőségnek, később a szerkesztőség vezetője, rövid ideig a Magyar Televízió kulturális alelnöke is volt, majd 12 évig volt a Duna TV művelődési és tudományos főszerkesztője. Egész életét a televíziós ismeretterjesztésnek szentelte..MTV kulturális alelnökeként 1999 tavaszán a Magyar Tudományos Akadémia „Tudomány és társadalom” munkabizottsága ülésén tartott előadását.

 

 

Kővári Péter

 

Tudomány a médiában

 

 

A média világában a rendszerváltást követően elhúzódott az átalakulás folyamata, a médiaháborúként emlegetett időszakban a média jelentős erő- és hitelveszteséget szenve­dett. Az 1996. évi l„ rádiózásról és televíziózásról szóló tör­vény új korszakot nyitott. Intézményesült a duális média­piac, bár nem ellentmondások nélkül, de elkülönült a köz­szolgálati és a kereskedelmi alapon való működés, kialakult a verseny. Az átalakulás folyamata nem tekinthető befejezett­nek, az érdekütközések kezelése mind a médiaszakemberek, mind a szervezetek szintjén megoldatlan, így éppen a köz­szolgálat esélyei romlottak az elmúlt időszakban.

Ha a média fogalmának eredeti jelentéséből indulunk ki, könnyen belátható, hogy a közszolgálati médiumok valódi szerepe az értékteremtő, értékközvetítő funkció megfelelő színvonalú ellátása. A közszolgálatiság lényegéből fakad az az érdekeltség, mely a kereskedelmi médiumoktól eltérően nem fogyasztókat keres a befogadókban, hanem partnereket, a mind kompetensebb állampolgárt. Ennek a kompetencia szintnek a növeléséhez, érvényesüléséhez, a szükséges infor­mációk biztosításához nélkülözhetetlen a közszolgálati média. A kereskedelmi médiumoknak törvényi előírások szerint kell vállalniuk bizonyos közszolgálati feladatokat, de ez az érde­keltségből adódóan nem változtatja meg a megközelítésüket.

A piaci viszonyok között a kereskedelmi médiumokkal üzleti alapon lehetséges az együttműködés, de a kereskedel­mi érdekek a tájékoztatásban nem igazán összeegyeztethe-tőek a tudományos megközelítés felelősségével, igényességé­vel, mélységével. Az értéktételezés és az érdekeltség az a mo­tívum, mely a tudomány és a közszolgálati média együttmű­ködésében meghatározó.

A kompetens állampolgár, az építő életvezetésű, fejlődésre kész személyiség, mint érték az igazi mélységében még nem hatotta át az átalakuló magyar társadalmat, sőt éppen egyes médiumokból származó hatások ennél egyszerűbb, kevésbé értékes utakat kínálnak jobb feltételekkel. Amíg a médiapiaci verseny egyetlen versenyszáma a finanszírozás a piaci bevétel­ből, az értékesebb modell médiatámogatása vereségre van ítél­ve. Márpedig a média a pedagógiatudományból ismert kere cek között spontán és tervszerű keretek között, de objektív módon nevel példaadással, szokások, normák befolyásolásá­val, kialakításával, meggyőződés formálásával. Értékrendet közvetít, a társadalom egészének célrendszerére hatással van.

Az 1990-es évek elejétől kezdődően a magyar tudomá­nyos életben jelentős átalakulás játszódott le. E reformfolya­matok részeként a tudomány és a nyilvánosság kapcsolatá­ban is újrafogalmazódtak kérdések, melyek kezelésében a médiával kiépülő kapcsolatok fejlesztése alapvető fontossá­gú. A tudomány szerepéről számos értékes tanulmány, esz­mefuttatás jelent meg, így erről bővebben nem kívánunk itt szólni. Annyi azonban bizonyos, hogy a tudás társadalmának kihívása és a tudomány tapasztalható hitelvesztése új viszony kialakítását teszi szükségessé a nyilvánossággal. A megfelelő média ebben nélkülözhetetlen. Fontos eszköz a média abban is, hogy az ember egy demokratikus rendszeren belül érdem­ben vehessen részt a döntésekben, élhessen tájékozottsághoz való emberi jogával, hogy az adófizető állampolgár lássa, mi­re megy a pénze, ily mire fordírja azt például a tudomány.

Mindebből látható, hogy a valódi értéktételezések men­tén mennyire nélkülözhetetlen a média és a tudomány szö­vetsége, együttműködése. A tudomány eredményei és azok széleskörű ismertsége, az értő befogadó közeg megtalálása, a jövő értő befogadóinak nevelése ugyancsak közös feladat. Kö­zös tevékenység szférája a társadalmi kihívások kezelése, a nemzeti, európai és világméretű kultúraforrás kihasználása, gyarapítása, tisztaságának védelme.

A média igen hatékony eszköz, s e szerepén belül maradva kell a különböző fajtáinak sajátosságai szerint tervezni ki­használását. Vannak közös vonások, de világosan kell látni, hogy eltér a nyomtatott és az elektronikus média hatóköre, felhasználásának módja. Egyik sem váltja ki a másikat, de nem célirányos és tudatos alkalmazásuk rontja a közlés haté­konyságát, nehezíti a célzott személyek körének elérését.

A tudományos könyvkiadás hasonló piaci helyzetben ha­dakozik, mint a közszolgálati elektronikus médiumok a mé­diapiacon. Az Akadémiai Kiadó privatizációja nagyobb vesz­teséget hozott a hazai tudományos életnek, mint előre be­csülhető volt, s ez nem egyszerű pénzügyi tételként lenne ke­zelendő. A tudományos folyóiratok nehezen tartják fenn ma­gukat, a szűkebb körnek szántak igen drágák, a népszerű tu dományos kiadványok iránti kereslet szűkült. A rádió és a te­levízió a médiatörvény életbelépéséig különösen, de a ver­senyhelyzet ellentmondásos viszonyai közepette ma is óriási áldozatokkal képes csak valódi közszolgálati funkcióit teljesí­teni. Ez nem tévesztendő össze azzal, hogy a beszűkült lehe­tőségek között egyesek saját pozíciójuk védelmében, vagy, mert képtelenek megújulni, a tudomány jelenlétének meg­szűnését hirdetik. Itt nem a közlemény mennyiségi mutatói­ban jelentkezik a gond, hanem a műsorfolyamban elfoglalt súlyát, tekintélyét, az alkotások kidolgozottságát tekintve. A nem kikapcsolódást, hanem bekapcsolódást igénylő dolgok még gondosabb, látványosabb, invenciózusabb, „jobban ki­talált" közlést igényelnek.

Mindezek mellett fontos eredmény volt, hogy a Magyar Televízió MTV 2 csatornájának megkezdett tudományos, ok-tarisi, kulturális csatornává szervezése kedvező visszhangra lelt hazai és európai körben, s a Duna Televízió jelentősen tá­maszkodva az MTV archívumára képes a környező országok magyarságának elérésére.

 

A piaci szemlélet nem kedvez az alkotóműhelyek fenn­maradásának, a tudományos újságíró, médiaszakember megbecsültsége nem tükrözi a téma társadalmi súlyát. A ke­reskedelmi médiumokban csak a szenzáció, a nézettség mér­téke és a bevétel a mérce, eszerint „használják" a tudományos eredményeket, sőt a bevétel érdekében inkább fordulnak ké­tes, nemegyszer áltudományos ügyek felvállalására. A rádió az elmúlt évtizedekben háttérbe szorult az elektronikus mé­diumok közül, ma kétségkívül a legnagyobb tömegek elérésé­re a televízió alkalmas. A tömegfogyasztásra szánt és az úgy­nevezett rétegműsorok együttesen differenciált kínálatot és megközelítési módokat tesznek lehetővé, de ennek feltétele, hogy az abszolút nézőszám prioritása helyett a célzott nézői rétegekhez való eljutás sokszínűsége ne váljon a piaci kény­szerek áldozatává. Újdonság a számítástechnikai rendszerek­re épülő média. Egyre nagyobb szerepet kaphat, de megfele­lő használatának elsajátításával nem szabadna olyan késésbe kerülnünk, mint a többi média ügyében tapasztaljuk. Mé­diumok közléseit olvasni, nézni meg kell tanulnia mindenki­nek. Mindehhez járulhat a médiumok kombinált felhaszná­lása polimédia, multimédia rendszerekben.

Milyen közös vonásai vannak a köz szolgálatát célul tűző médiumoknak? A média - és erről sajnos a közszolgálat megha­tározásánál eddig alig esett szó - fontos feladatot lát el, amikor differenciált, széleskörű publikációs fórumot biztosít a tudomá­nyos élet szereplőinek. Ez kiterjed a tudományos eredmények­re, a tudományos tevékenység legkülönbözőbb vonatkozásaira, a tudományos közélet fontos eseményeire is. Ugyancsak közös vonás, hogy így teremthető meg a legpopulárisabb nemzen tu­dományos archívum. Ebben a Magyar Televízió Archívumának átszervezése, a „Századfordító magyarok" című nemzeti kultu­rális panteon szervezésének megkezdése fontos lépés.

A média képes a műveltséget, mint értéket a köztudatban tartani. Ennek érdekében széles körhöz juttathat el ismerete­ket, a tudományos életben dolgozók példáját, normákat, ala­kíthatja a műveltségképet. Segítheti a tanulás megtanulását, az örömélmény megismerését az ismeretszerzésben, a kuta­tás izgalmában. A közt szolgáló médiának alapvető szerepe van az élethosszig tartó tanulás, mint természetes életforma elfogadtatásában, megismertetésében, az igények felkeltésé­ben, a motiváció ébrentartásában. Az elektronikus média technikai fejlődésével megvalósulhat az interaktivitás. Ennek jegyében jött létre a Kulturális alelnök irányításával a magyar Televízió Digitális Fejlesztő Központja. A média objektív ne­velő hatásából következik, hogy bekapcsolódhat a személyi­ségformálásba, megfelelő esetben a személyiség fejlesztésé­nek pedagógiai folyamatába.

 

A TUDOMÁNY A MÉDIÁÉRT

A médiapszichológiai, médiaszociológiai kutatás több mű­helyben; így az MTA Pszichológiai intézetében, több felsőok­tatási intézmény tanszékein folyik. Létrejött egy Médiapeda­gógiai kutatóintézet csekély támogatással nehezen tartva fenn magát. Az Országos Rádió és Televízió Testület mellett tervezett komplex feladatú Médiaintézet nem alakult meg, több ilyen intézmény működik inkább üzleti, média- és kom­munikációs képzési célokkal. Médiaszakértő abból lesz, akit a politika kinevez. A tudományos kutatás messze nem azzal az intenzitással folyik, miként a társadalomra tört a médiapiaci robbanás. A kiemelt kutatási programok között sem média­kutatás, sem médiapedagógiai kutatás nem folyik. A spontán növekedés gondjairól hangzatos közlemények jelennek meg, megalapozott elemzések nem. (Itt nem az üzleti célokat szol­gáló felmérésekről kell elmélkednünk.) Világszerte fellendü­lőben van a médiaökológia, a tömegkultúra kutatása, nálunk nem érzékelhető ilyen törekvés. Szalmalángként vagy rövid divatként lángol fel időnként az erőszak-ellenesség vagy ha­sonló elem kisebb társadalmi csoportokban. Felkarolható lenne és összerendezhető több intézeti, tudományterületi kezdeményezés, így különösen a pedagógiában mutatkozó változás a médiumok használata, az oktatástechnika fejlesz­tésében. Kialakulóban van az iskolai és a távoktatásban egy­aránt egy digitális didaktika. A nemzetközi tapasztalatok er­jesztő hatása is érzékelhető. Egyes alkalmi tanácskozásokon kívül nem folytatnak párbeszédet az interdiszciplináris téma szakemberei. A tudomány figyelmének médiumok felé for­dulása nagyon időszerű lenne. A tudomány és társadalom kapcsolatának elemzésében elért egyre több eredményre tá­maszkodva a kettő közötti kapcsolat tartásának egyik eszkö­zét, a médiát nem helyes kifelejteni, vagy háttérbe szorítani.

 

Lehetséges, hogy a tudományos világ médiával szembeni általános bizalmatlanságának egyik jele ez. A média és tudo­mány kapcsolatának azonban sokkal mélyebb mozgatói van­nak, melyek átsegíthetnének a gondokon, s ez az értékszemlé­let. Feltétel az állandó párbeszéd, a nem formális együttműkö­dés kereteinek kialakítása. Ehhez mindkét oldalról kapcsolat­tartó személyek eltökélt munkájára van szükség. A tudomá­nyos élet saját magának is jelentős hasznot hajt, ha egyes, arra alkalmas, hajlandó és támogatott tagjai vállalják a szereplést a médiában. Igenis szükség lenne arra, hegy tudós is lehessen sztár, méghozzá nem a tudománytól idegen megnyilvánulások révén. (Példaként említhetjük Fenni olasz televízióban tartott „2 perc fizika" című sorozatát, amely óriási siker lett, de említ­hetjük hazai viszonyok között Balogh János „Napsugár nyomá­ban" című sorozatának népszerűségét. Talán az idei napfogyat­kozáshoz kapcsolódó tudományos ismeretterjesztő műsorok­kal sikerül hasonló sikert elérni az MTV-ben.

Ugyancsak szemléletváltás kell abban, miként tartják a tudományos intézmények, és maga az Akadémia a kapcsola­tot a médiumokkal. Ez mindeddig lényegében rendezvények ről, eseményekről szóló információkat jelentett. Csak a leg­utóbbi időkben érezhető lassú változás kezdete. Úgy érezzük, hogy már a „Magyarország az ezredfordulón" című könyvso­rozat, a tudományos újságírókkal folytatott beszélgetések is jelentős változást hoztak, de az eredmények csak biztató kez­detnek tekinthetők. Az év közepén tervezett Tudomány Világ­konferenciája idejére már más minőségű együttműködés ki­alakítását kellene megcélozni. Folyamatos tájékoztatás, folya­matok bemutatása, rendszeres párbeszéd, kölcsönös biza­lomfokozó találkozások segíthetnének ehhez.

Vekerdi László és Vizy E. Szilveszter írásai gyakorta említik: a tu­domány és a társadalom között az utóbbi évtizedekben kom­munikációs zavar alakult ki. A zavar elhárítása érdekében lehet vizsgálni a tömegkommunikáció adta lehetőségeket is, különös tekintettel a nagy tömegeket elérő médiumokra. A tudomány társadalmi elismertsége és megismertsége egyaránt hiányos. A tudományos igényesség és a média igényei a köz szolgálatában összehangolhatok a közvélemény elérése érdekében. Marx György egy akadémiai bizottsági ülésen így fogalmazott: a saj­tónak az a szenzáció, amit ő maga nem ért. A megállapítás frappáns, megéri az átgondolást. Kell tehát valódi súlyozás a fo­lyamatokban, kell információt adó személy, kell holtig tanuló szakirányú képzettséggel is bíró médiaszakemberek alkotó kö­zössége, kell eszköz, kell megfelelő befogadó médiaintézmény, műsorfolyam, s így értékén kezelhetők a dolgok.

Sokszor vitatott fogalom: tudomány-népszerűsítés. Lehet-e, kell-e - tették fel többen a kérdést. Számunkra a mögöttes lé­nyeg a fontosabb: milyen a tudomány, az abban dolgozók képe a közvéleményben? A válasz nem lehet igazán örömteli. A nagy események, mint például az Akadémiai Közgyűlés ma már széles nyilvánosságot kap, de a protokolláris, elidegene­dett híranyag mit sem ér a konkrét témák sikerek, kételyek, gondolkodás bemutatása nélkül. A Delta című műsornak kö­szönhetően nemzedékek kaptak kedveta tudomány és a tech­nika csodáihoz. (Újra visszakerült az MTV 1-en megszokott vasárnapi idejére.) A Tévémagiszter immár hagyományt te­remtett, és naponta jelentkezik az A.K.T., újra indul egy hét­köznap koraesti ismeretterjesztő műsor. Az MTV 2 hétfői ter­mészetfilmjei nagy sikerek, ugyanaznap hetente jelentkezik a tudomány a képernyőn. A Duna Televízió legsikeresebb, leg­nézettebb magazinja a Heuréka! Megtaláltam! ( Ez az egyet­len tudományos műsora, külső cég gyártásában készül.) A műsor köré diákköri mozgalom szervezése kezdődött. Van te­hát mérhető jó fogadtatás és hajlandóság a média világában, a lehetősédeket mégjobban ki kellene használni.

 

A tudományos eredményekkel, a technika adta eszközök­kel tudni kell élni. Az ilyen felhasználói ismeretek közreadá­sára is kiválóan alkalmas a média. Hasonlóan fontos az az ismeretkör, melyben a körülöttünk zajló események értékelé­séhez kapunk alapokat, vagy ha közvetlen környezetünk; esetleg saját magunk döntéseihez keresünk támpontot. Jó példa erre a szemléletre a Magyar Rádió Gordiusz szerkesz­tőségének munkája vagy az MTV Natura szerkesztőségének több műsora, így a Kölcsönkapott Föld című is.

Az 1963-ban indult Iskolatelevízió többször átalakult, egy időre meg is szüntették működését. Ma a nevelés, az oktatás, a képzés programjai a legkülönbözőbb korosztályoknak is mét jelen vannak a képernyőn a közszolgálati televíziókban. Az MTV 2 napi hat óra ilyen típusú műsort ad: egy óra távok­tatás (Tudóra), két óra közoktatás óvodától egyetemig (Tano­da), egy óra felnőttoktatás (Tévémagiszter Repríz), két óra érettségire készülés (Repeta). Ez jóval meghaladja az egykor példaként emlegetett BBC 2 teljesítményét a hétvégi Tudóra válogatásról nem is beszélve. Mégsem értük utol a világot, hi­szen például tavaly indult a Bayerischer Rundfunk Alfa okta­tócsatorna Németországban, s hamarosan belép a BBC digi­tális oktatócsatornája is. A média sokat tehet a tudásvágy fel­keltéséért és ébren tartásáért, bemutatja, hogy életünk egé­szének lényege a folyamatos ismeretszerzés, az élethosszig ta­nulás. A sikerélményre áhítozók megtalálhatják azt olyan te­rületeken, mint a tudomány művelése, s ehhez példát, bizta­tást kaphatnak a média útján. Maga a tudomány művelése lehet életcél, felrajzolható a pályakép megannyi portré segít­ségével. A jövőkép kialakításában a közt szolgáló média a tu­dománnyal, az iskolával, a családdal közösen sokat tehet.

A sokat emlegetett kifejezés hátterében itt lényegében az áll, hogy hogyan fogalmazhatjuk meg a tudomány és a média közös feladatainak néhány nagyobb fejezetét. Különösebb magyarázat nélkül felsorolhatjuk ezeket, hiszen ismerősek, de tudatos tevékenység mégsem alakult ki kellő intenzitással a most általunk vizsgált összefüggésben.

•     A tudás és a tudomány új identitásának megfogalmazása, értékként való elfogadtatása; a tudomány hitelvesztése, a tudományellenesség és a csodavárás kezelése.

•     A tudás társadalmának megvalósítása.

•     A tudás Európája, Magyarország helye Európában, a vi­lágban. Hogyan válhatunk Európa intellektuális központ­jainak egyikévé?

•     Lokális, regionális, globális. A kultúra és a szubkultúrák, a szellemi központrendszer elemei a tudományos élet belső csatornáin és a differenciált, egymásra épülő média­rendszerben egyaránt megnyilvánulnak, hatnak egymás­ra, kommunikálnak. Ebből következik az identitás rétegei­nek és a hozzá tartozó médiarendszer munkamegosztásá­nak kiépítése.

•     Az értékek megvalósítása, őrzése esélyeinek növelése a monetáris világ viszonyai között.

•     Értékszemlélet esélyei az új generációk körében, nevelés.

•     Elitkultúra, tömegkultúra gerjesztett ellentétének kezelé­se, aranyok kialakítása.

•     Az elektronika új lehetőségeinek kihasználása: digitális technika, internet, e-mail, adatbázisok, interaktivitás.

•     A közszolgálati feladatot ellátó médiumok sorsának ren­dezése, a közműsor-szolgáltatási szabályzat alakítása, a médiatörvény módosításának kérdései, a tudomány kép­viselete a közszolgálati médiumok társadalmi irányításá­ban, ellenőrzésében.

A közeljövő döntései és feladatai egyaránt sürgőssé te­szik, hogy az alapelvek rögzítése után mielőbb kialakuljanak a közös célkitűzések megvalósításának feltételei, az együtt­működés folyamatos munkavégzést biztosító szerezeti kere­tei, és az ahhoz kapcsolódó legkedvezőbb munkaformák. A fenti rövid összefoglaló egyes témáinak szélesebb körű meg­vitatása is javasolható.