Málnay Levente: Engem felemelt, ha zseniális színészek partnere lehettem
Dunavölgyi Péter:
Engem felemelt, ha zseniális színészek partnere lehettem
Kispesten született, a Wekerletelepen, a második világháború alatt. Dolgozott segédmunkásként, majd rendező asszisztens lett a Magyar Televízióban. Zsurzs Évától, Várkonyi Zoltántól, Ádám Ottótól, Vámos Lászlótól leste el a szakma fortélyait. Mesterének tekinti főiskolai tanárát, Keleti Mártont. Három napon át, fotózta a régi Nemzeti Színház lebontását. Negyven éves televíziós pályája során készített nagysikerű tv-játékai, tv-filmjei a közönség kedvencei mind a mai napig. Beszélgetés Málnay Levente Balázs Béla- díjas, Érdemes művész, rendezővel.
Február utolsó előtti napján ismét nagy pelyhekben hullott a hó, igyekeztem időben odaérni a megbeszélt találkozóra, közel negyed órával korábban érkeztem, de őt nem lehet megelőzni, így volt ez évtizedeken keresztül a forgatások során. A Filmesház egyik csendes termében ültünk le beszélgetni.
Dunavölgyi Péter:
Budapesten születtél, 1941-ben, ez már a második világháború háború időszaka, Pest melyik részén laktatok?
Málnay Levente: Kispesten, Wekerlén a Fő téren laktunk, a háború alatt is ott voltunk, bár ide - oda menekültünk, pl. a Napraforgó utcába, de a háborút nem lehetett sehol sem megúszni.
-Milyen volt a családi háttéred ?
-Úgynevezett középosztálybeli polgári családból, az édesapám IBUSZ cégvezető volt, édesanyám nem dolgozott, csak a háború után. Édesapámat 1947-ben B listázták, azt nem tudom, tudod-e, hogy ez mi volt?
-Az ifjabb olvasóink kedvéért azért mondd el.
- Azokat, akik az előző rendszerben valamiféle vezetők voltak - apám IBUSZ cégvezetősége azért nem volt egy hatalmas állás - azokat B listázták (1), vagyis magyarán mondva kirakták az állásukból.
- Én azt gondolom, hogy ez nem csak a gazdasági vezetőket érintette, az én nagyapámat is B listázták, pedig ő a MÁV egy kis tisztviselője volt csupán, inkább a polgári származás volt a döntő ebben.
- Igazad van. Ez azért az iskolában is elkísért persze, mint polgári származású egyént, nem azt mondom, hogy nagyon nagy hátrányom volt ebből, de az osztálykönyv szerint EGYÉB származású volt a nevem mellé írva, amire azért mindig odafigyeltek.
- Kispesten jártál általános iskolába is?
- Igen. A teret, ahol körülbelül 25 évig laktam, most Kós Károly térnek hívják. Csodálatos környezet volt, meseszerű épületekkel, boltíves házakkal, templommal. Ott éltem egészen addig, amíg meg nem nősültem. Ez egy Kós Károly által zseniálisan megtervezett lakótelep volt - ma úgy mondanánk lakópark - általános iskolákkal, gimnáziumokkal, tehát minden volt, ami egy normális polgári léthez szükséges volt, pékség, üzletek, stb. - Akkor Fő térnek hívták, mint említettem. Nekem még volt szerencsém Kós Károllyal (3) személyesen is találkozni. Tv-játék készült az egyik művéből, "Az Országépítő" címmel, ha jól emlékszem, amit Ádám Ottó rendezett. Ebben én, mint első asszisztens dolgoztam, ott voltam az olvasópróbán, amikor megjelent Kós Károly. Van is tőle egy nagyon szép metszetem. Így az az öröm ért, hogy személyesen találkozhattam vele. Csodálatos arcú, ráncokban gazdag, de nemes vonású, karakterisztikus ember volt.
- Kós Károly nagyszerű építész és ugyan akkor nagyszerű író is volt egy személyben. Térjünk vissza, Kispesthez és az általánoshoz. A humán vagy a reáltantárgyakat kedvelted inkább?
- Természetes csak a humán tantárgyak érdeleltek, aztán gimnáziumban folytattam, a Vörösmarty Gimnázium következett. A Horánszky utcában volt, ami később Makarenko utca lett. Ez a gimnázium nem volt túl erős, de jó nevű gimnáziumnak számított. Oda járt például, Sára Sándor, Erdős Pál, Rózsa János. Ez akkor derült ki, mikor a gimnázium 100 éves fennállását ünnepeltük és meghívták az ismert "öreg diákokat". Emlékszem Rózsa Jancsi 1955 -ben amikor a Vörösmarty halálának a 100 évfordulója volt, szervezett és rendezett egy ünnepséget, amin magam is részt vettem, mint irodalmi érdeklődésű ember, és dolgoztam az előkészítésben is.
- Mit jelent az, hogy dolgoztál benne? Inkább a szerkesztésben, az előadásban vagy a rendezésben működtél közre?
- A szervezésben. Az előadásban nem léptem fel, mert meg kellett volna tanulni egy hosszabb részletet az Árpád ébredéséből, és elég lusta voltam, az ilyen hosszú memoriterekhez. A zenélés viszont igazán kedvemre való volt, az ünnepségeken, táncesteken játszottam zenekarban, mint zongorista.
- A középiskola évei közepén értek az 1956-os forradalom eseményei, hogyan emlékszel vissza a forradalom napjaira?
- Talán elsős vagy másodikos voltam, és arra emlékszem, hogy valaki felhívott, hogy másnap nem kell iskolába menni, mert nagy zűr van az utcákon! A gimnázium a nyolcadik kerületben volt a Horánszky utcában a Rádió környékén, és az szinte a forradalom központjában volt. Az osztálytársaim közül, aki a legjobb barátom lett és orvos, a MÁV Kórház főorvosa, Fekete Csaba, ő az Üllői út 66-ban lakott, elmondta, hogy a környéken, óriási balhé van, tüntetések vannak, lövöldözés. Mi, Kispesten kicsit kimaradtunk a város belső eseményekből. De a forradalom harmadik - negyedik napján bejöttünk a városba, és ott szembesültem aztán azzal a Kilián laktanyánál, - addig jött be a akkor Kispestről a 43 -s villamos - hogy szét van lőve a város, és halottak fekszenek az utcán! Szintén osztálytársam lakott az Üllői út és József körút sarkánál a Valéria étterem - söröző házában (4) , azt teljesen szétlőtték. Sajnos két gimnáziumi osztálytársam is meghalt a harcok során, ezzel akkor szembesültünk, amikor januárban, az első tanítási napon bementünk a gimnáziumba. Ott tudtuk meg, hogy ketten közülünk hősi halált haltak, harc közben estek el, és voltak többen, akik elhagyták az országot.
- Hogy éltétek meg a társaitok elvesztését?
- Nagyon nehezen. Hiszen addig, csak emlékeimben, könyvekben találkoztam azzal, hogy mi is az, hogy forradalom, az 1948-as forradalom kapcsán! És itt, ugye közvetlenül ismertem azokat, akik elestek. Tudod az is furcsa volt számomra, hogy akkor annyira stabilnak tűnt a meglévő rendszer, ami terrorra, hazugságra épült rendszer volt, tervkölcsönökkel, úttörő mozgalommal! Azt gondolta az ember, hogy ez évszázadokra így marad, és hogy ennek a mi életünkben biztos nem lesz vége. Bár a szüleink reménykedtek, hiszen állandóan a Szabad Európát és Amerika Hangját hallgatták titokban! Viszont ezek az események olyan jelzést adtak, hogy ez talán nem is olyan stabil, bebetonozott rendszer!
- Ne felejtsük el megjegyezni, hogy egészen a rendszerváltásig a március 15.-ét nem lehetett nyilvánosan megünnepelni, - mondjuk úgy csak fél nyilvánosan, hiszen az országban nem volt hivatalos ünnep.
- Nekünk volt ebből egy kis balhénk is. 1957. március 15-én, hogy az egyik nagyon jó barátom - az édesapja a gimnázium igazgatóhelyettese volt -, akinek a szertárából elcsentünk egy nemzetiszínű szalagos koszorút, és feltettük Petőfi emléktáblára. Ezért aztán abban az évben 2-es magatartás jegyet és igazgatói rovót kaptam pár osztálytársammal.
- 1956/57-nél tarunk, akkor hány éves is voltál?
- Tizenhat.
- Azért kérdezem, mert a forradalmi események után következő év tavaszán 1957. május 1.-én - nem hivatalosan április 30.-án -, elindult a Magyar Televízió hivatalos adása. Emlékszel, hogy te hol láttál először televíziót?
- Ekkor én még csak hallottam arról, hogy elindult a televízió adása, de műsort nem láttam. Nagyon kevés készülék volt a városban és az országban. Először igazából televíziót az 1960-as Római Olimpia idején néztem. Előtte is egyszer kétszer már láttam, és nagy csodának tartottam. Már akkor, úgy 1959 táján elhatároztam, hogy ennek környékén szeretnék majd valahol dolgozni, a színház, film, televízió környékén fogok hivatást választani. Egy házban, abban az időben általában egy - két készülék volt, nálunk is ahol laktam az egyik orvosnak, meg egy mérnök házaspárnak volt készüléke. Hozzájuk jártunk kis sámlival, ott néztük náluk a tv-műsorokat. Képzelheted, mennyire örültek?!
- 1957-ben oda jártál a Horánszky utcába, a gimnáziumba, nem tudom tudod-e, hogy akkor decemberében, abban az utcában a Színház és Filmművészeti Főiskola műterméből közvetítette a Magyar Televízió az első tv-játékát (Offenbach: Eljegyzés lámpafénynél). A tv-játékot élőben közvetítették, mert abban az időben még semmilyen rögzítés-technika nem állt a televízió rendelkezésére. Nem tudom akkor tudtad-e, hogy mi zajlott közvetlen közeledben?
- Nem, fogalmam sem volt róla. Pedig később abban a műteremben készítettem el a diplomafilmemet ahonnét ez az általad említett első adás ment, az volt a Főiskola filmműterme. Egy Hrabal novella feldolgozása volt.
- Milyen korabeli színházi és filmélményeidre emlékszel?
- A régi Nemzeti Színházat (5), ami a Blaha Lujza téren volt, nagyon szerettem, igazi színháznak épített színház volt, karzattal, páholyokkal, girlandokkal, templomi hangulattal! Több előadást láttam ott. Pl. Az ember tragédiáját, az Úrhatnám polgár c. Moliere darabot, többre sajnos pillanatnyilag nem emlékszem. Csodálatos színház volt. Érdekes lehet, hogy a lebontásáról készítettem, - mint felvételiző főiskolás-, egy fotó etűdöt. A lebontását három napon át, fotóztam. A főiskola adott egy gépet és két tekercs filmet, én meg fotóztam a bontást. Ha ez ma meglenne nagy érték lenne, mint kordokumentum, de szerintem biztos, hogy már nincs meg. Nekem a Nemzeti Színház lebontása döbbenetet okozott. A mai napig nem értem, miért kellett lebontani? A filmek közül emlékszem a Kés a vízben-re, később aztán a Négyszáz csapás - ra, a Turffault - filmek, nagyon nagy hatással voltak rám.
- Tehát főképp a francia új hullám hatott rád?
- Igen. Aztán bejöttek már amerikai filmek is, ezek azt hiszem olyan operettszerű filmek voltak, de ezek is tetszettek. Igazán a társadalmi problémákat boncolgató, a hétköznapi életet bemutató francia és olasz filmeket szerettem és értékeltem igazán.
- A szovjet sematizmus után felüdülés volt ezeket nézni.
- A gimnáziumból, általában április 4-én kötelezően jártunk moziba. Adj pacsit pajti, A Zsurbin család, Muhtár hozzám típusú filmet nézhettük a kötelező vetítéseken az Uránia moziban.
- Leérettségiztél, úgy tudom, hogy többször jelentkeztél a Színház és Filmművészeti Főiskolára, egyszer színházrendező és utána háromszor filmrendező szakra. Hogy zajlottak akkor felvételi vizsgák, azt tudom, hogy háromfordulósak voltak.
- Az első forduló egy bemutatkozó, ismerkedős beszélgetés volt. Ott volt emlékszem Szöllősiné, aki később a művészettörténetet tanította és egy csoda volt, minden filmes áldja a nevét - persze nem sok beleszólása volt, hogy kit vegyenek fel -, aztán később kellett, a már említett fotóetűdöt készíteni, harmadik fordulóra általában 10 - 12- en maradtak, ott már filmelemzéseket, filmnovellát kellett írnunk. Én éppen a Kés a vízben, (6) filmet elemeztem. Aztán kihirdették, hogy kinek sikerült, például nekem nem!
- Kik voltak a felvételi bizottságban?
- Akire én jó szívvel emlékszem az Szöllősiné, Fövényné , Hegedüs Géza(7) akik később tanáraim lettek. Ennek az osztálynak Máriássy Félix volt az osztályfőnöke, ő is ott volt.
- Utólag, hogy érzed miért nem kerültél be, a felkészülésed volt hiányos?
- Meg kell mondjam, hogy a felkészülésem is hiányos volt, de eleve tudtuk, hogy kik lesznek azok, akiket fel fognak venni.! Volt egy egyéves előkészítő, ahová például Maár Gyuszival együtt jártunk, aki akkor fotós volt, úgy emlékszem őt sem vették fel akkor. De azt tudtuk, hogy kit fognak felvenni, például az akkori belügyminiszter unokahúgát, akiből aztán soha sem lett se rendező, semmi, de őt felvették.
- Mit csináltál az érettségi és 1962 között?
-Abban az időben egy év fizikai munka jó pontokat jelentett a felvételinél, azt hiszem 3 vagy 5 pont pluszt lehetett kapni. Így én ezért elmentem a Rádiótechnikai Gyárba, Óbudára, segédmunkásnak.
- Ez volt az akkor oly híres BRG (8) ?
- Igen oda, ott dolgoztam egy évet, utána pedig a Hungarofruct zöldség és gyümölcs export - import vállalathoz kerültem. Az édesapámnak ott volt valami kapcsolata. Lehúztam másfél évet, és az exportőr munka mellett szerveztem mindenféle kulturális műsort, nagyon jó közösségi élet folyt, rengeteg csinos kolléganő társaságában. Aztán sikerült bejutnom a Magyar Televízióba.
- A Hungarofruct jó hely volt, mint mondod. Ez a munkahely azt is jelentette, hogy te nem csak karácsonykor láttál banánt, meg narancsot, mint az átlag magyar ember?
- Nem ez sajnos nem így volt, mármint én is csak karácsonykor láttam déli gyümölcsöt, a vállalat ugyan export - importtal foglalkozott, de én döntően inkább exporttal. A bolgárokhoz, - ami furcsa volt ugye -, no meg a Szovjetunióba, görögdinnyét, őszibarackot, almát exportáltunk, amit ki kellett válogatni, a megfelelő nagyságúakat lehetett csak csomagolni és kiküldeni. A repülőtérre voltunk kihelyezve.
- Mielőtt eljutunk történetben a televízióhoz, azt kérdezném, tőled, hogy említetted, hogy polgári családból származol, gondolom esetleg kisebb könyvtáratok is lehetett otthon, milyen irodalmi élményeid voltak?
- Az otthon kitűnő szellemi háttér volt. Édesapám, aki főkönyvelőként dolgozott később, nagyon szeretett olvasni, igen művelt és érdeklődő ember volt. Szép könyvtárunk volt, legalább 600-800 kötettel a polcokon. Emellett könyvtáraztam is, szerencsémre a házban ahol laktunk volt egy Szabó Ervin könyvtár... Operabérletünk is volt. Az édesanyám gyönyörűen énekelt igen muzikális volt, nagyon szerettük a zenét, a testvéremmel együtt négyesben rendszeresen jártunk az Operába, meg az Erkel Színházba. Lemezjátszón rengeteg zenét hallgattunk, persze bakelit lemezeken 78-as majd 33 fordulaton!
- A drámairodalom vagy a könnyedebb, szórakoztató irodalom érdekelt jobban?
- Érdekes módon a történelmi, életrajzi, régészeti könyvek, háborús regények. Emlékszem egy olvasmányomra, ami igen megfogott, az orosz- japán háborúról írt könyvre, ami a csuzimai harcokról szólt (9). Édesapámat mindig meg tudtam kérdezni, hogy mit ajánl a következő olvasnivalónak, ezek meghatározók voltak az ízlésem formálásában. Ő főkönyvelőként talán kissé száraz ember volt, de fantasztikus tárgyi tudással rendelkezett. Soha nem fogom elfelejteni, akármit kérdeztem tőle például keresztrejtvény fejtéskor, ő mindig pontosan tudta a választ.
- Milyen érdekes, hogy ezt mondod, nálunk is pontosan így volt, apám is mindig minden keresztrejtvény kérdésre, tudta a pontos választ.
- Valószínűleg az a generáció valami módon, átlagon felüli műveltséggel, érdeklődéssel rendelkezett. Ami nekünk nagyon jól jött.
- Vissza a Televízióhoz, hogy sikerült bekerülnöd a Magyar televízióba 1962-ben?
- Furcsa dolog volt. Az édesanyám, aki akkor már gyors - és gépíró volt, a titkárságon dolgozott az államosított Zcwak Unicum Gyárban, egy fantasztikus munkáskáder főnökkel, aki az ny - a gy - a ty betűk között sohasem tudott különbséget tenni. Könnyű helyett mindig az írta, hogy kögyű. Félművelt ember volt, de jószándékú. Anyám valami módon ott a munkahelyén megismerkedett az Operaház főtitkárával, akivel aztán jó barátságba került a családunk, ő volt, aki beajánlott engem a Televízióba Réthey Pistához(10).
- Most nem régen temettük, úgy két hete.
- Nem tudtam, hogy meghalt! Szóval Réthey Pistához az úgynevezett stúdió osztályra kerültem sliffentyűnek. Aki mindenfélét csinál, szaladj ide ... szaladj oda ... munkára. A kottaállványt innét oda kellett vinni a stúdióba, szereplőket behívni a próbákra, meg hasonlók, olyan ügyelő féle munka volt. Így lettem 1962-ben külsős ügyelő.
- Ügyelgettél egy darabig, aztán elindultál, ahogy mondják lépésről lépésre a szamárlétrán felfelé, az első fok, hogy asszisztens lettél, az első tanítómestered Zsurzs Éva (11) volt, milyen volt a kapcsolatotok.
- Abban az időben, a stábban voltak az ügyelők, másod és első asszisztensek. Ez volt a ranglétra. Istenem, milyen hasznos dolog volt, mindent meglehetett tanulni! Amikor első asszisztens lettem, már megismerkedtem olyan emberekkel, mint pl. Zsurzs Éva, aki mellett öt évig dolgoztam, akiről csak a legszebbet és legjobbat tudom mondani! De dolgoztam Várkonyi Zoltánnal (12), Vámos Lászlóval, Ádám Ottóval (13), Pártos Gézával (14), olyan színházi rendezőkkel, akiktől rengeteget lehetett tanulni, nagy tudású, nagy tehetségű színházi emberek voltak.
- Először még maradjunk Zsurzs Évánál, két dolog miatt, az egyik, hogy kezdetben nincs rögzítési technika a televízióban, erről már beszéltünk-, ennek következtében kezdetben a tv-játékok is élőben készültek. Amikor te Zsurzssal kezdtél dolgozni még élők voltak a tv játékok, vagy már megvalósult TR technika és filmre rögzíteni letett egy tv-játékot?
- Ekkor már volt a TR technika, de ne tudd meg milyen minőségben, a mai nézőnek fogalma sem lehet erről!
- A Nő a barakkban, Zsurzs első külföldi sikere ebben dolgoztál már vele?
- Nem, abban még nem. Nemere Laci volt, akit én fantasztikusan kedveltem és nagyra tartottam azt hiszem ő volt abban a tv-játékban az első asszisztense.
- A televízióban, akkor sok - sok élő televíziós színházi közvetítést tűzött műsorára, soknak Zsurzs volt az adásrendezője, ezekben dolgoztál? A korabeli sajtó dokumentációk szerint sok vita folyt arról, hogyan lehet, szabad színházi előadást közvetíteni. Zsurzstól olvasható, hogy neki is sok fejtörést okozott ez a kérdés, majd a nyilatkozta, hogy élő színházi közvetítéskor csak teheti a rendező a televíziós technikával, hogy csak és kizárólag azt mutatja, meg amit a néző a nézőtérről is láthat. Ha viszont az előadást egy stúdióba "beviszik" már a tv összes lehetőségét használhatja. Erről neked mi a véleményed, aki azután szintén sok - sok színházi előadást közvetített?
- Én magam is közel 200 színházi előadást közvetítettem! Volt nemrégen egy "Hogy volt" című műsor a színházi közvetítésekről az MTV műsorán, engem nagyon bántott például, hogy engem, aki az őskortól kezdve évtizedekig rengeteg ilyet készítettem el sem kérdeztek! És nem a szereplési vágy hajtott elhiheted, hanem tanúja voltam az ős - színházi közvetítéseknek!. Emlékszem Fábri Zoltánnal (15) az Oppenheimer ügyet is én csináltam, amit behoztak, a stúdióba és tv-játékszerűen csináltuk meg. Valahol igaza volt Zsurzs Évának, de az inkább a hatvanas évekre volt érvényes, később én is azt vallottam a saját színházi közvetítéseimnél - majd minden Vígszínházi, Madách színházi darabot én közvetítettem -, a színházi rendezők beleegyezésével mindig igyekeztünk hozzá adni egy picit többet a tv-nézőknek, mint amit az előadás adott a helyszínen lévő nézőknek. Az volt a véleményem, a színházban ül 1200 ember, az látja az előadást egy totálban, de ha a televízióban közvetítjük, akkor azt látja minimálisan is másfél millió ember, ezért nekünk egy kicsit fel kell javítani, másként világítani, közelebb hozni a nézőkhöz az előadást, és ebben Ádám Ottó, Várkonyi, Vámos minden esetben partner volt.
- A korabeli tanulmányok azt is írják, hogy a televízió valóban hatott színházi előadásokra, rendezésekre, a televízióval kölcsönhatásban volt. A színház adott a televíziónak szakembereket, pl. rendezőket, az első televíziós főrendező Apáthy Imre is onnét érkezett, világosítókat stb ... a televízió pedig hatott a színházi beállításokra, sminkre, világításra stb ...
- Pontosan így van, ahogy mondod, a színháznak a televíziós közvetítés új képi megfogalmazást, dramaturgiát adott, a plánozással, vagy a reakciók megmutatásával. Én ezt nagyon szerettem, mert volt egy improvizációs oldala ugyan akkor volt egy felkészülési oldala is. Az operatőrök, akiket akkor kameramanoknak hívtak, csodálatosak voltak a televízióban. Zsomolyai, Kenyeres, Czabarka, Sik Igor, ők rengeteget segítettek a világítás kialakításában és plánozás megtervezésében, így új műfaj született, olyan volt, mint a kentaur, valahol ló is volt, meg ember is volt. Színház is volt, meg televíziós műsor is.
- 1957 - 1962 között a Magyar Televízió műsorán hetente minimum egy színházi élő közvetítés volt, de nem volt ritka a heti kettő sem, így négy év alatt több mint 200 élő színházi közvetítést láthattak a magyarországi televíziónézők. A világon sehol nem volt ilyen, Olaszországban volt ugyan hasonló kezdeményezés, de jóval, kisebb adásszámmal, de ők sem a színházból közvetítettek, hanem az előadást bevitték a stúdióba, és tv-játékszerűen felvették. Az MTV kulturális értékteremtő missziót végzett Magyarországon!
- Én, talán 1965-től kezdtem önállóan közvetíteni. Fantasztikus rutint adott ez, hiszen az ember magára volt hagyatva az előadással és a példánnyal, és dönteni kellett hogy, mit, hogyan láttat a televízió nézőivel. Egyedül ültem a közvetítőkocsiban és egyedül az én felelősségem volt, mit, mikor mutatok a tv-nézőnek!
- Még mindig az első asszisztenségnél tartunk, már ugyan említetted Várkonyi Zoltán, Vámos László, Ádám Ottó nevét, az együtt dolgozások mennyiben befolyásolták a fejlődésedet?
- Nagyon, nagyon sokat tanultam tőlük, és számomra az volt a legfontosabb, hogy partnernek tekintettek engem. Ők nem igazán értettek a televízióhoz, ezt be is vallották. A színházhoz értettek, így az én instrukcióim alapján próbálták feldolgozni a tv műteremben azt az irodalmi alkotást, produkciót, amit elképzeltek. Nekem kellett ezt az elképzelést átültetni a képi oldalra. Rengeteget tanultam tőlük! Várkonyitól például azt, hogy: a filmben és a televízióban az unalmat nem azzal kell kifejezni, hogy egy pali ül egy díszletben, a karosszékben, és nem csinál semmit, mert így a néző is csak unatkozik. Az unalmat idő- és térszervezéssel és a színész játékával kell kifejezni! Soha nincs akció nélkül az ember! Vagy a kezével, vagy a hamutartóval, vagy a gyufájával játszik, mocorog, babrál, az órájára tekintget, stb.
- Azt a kép mellett igen fontos volt a hang és a megfelelő szövegmondás is. Ez különösen fontos volt még a színházban is, a színházi közvetítéseknél is. Arra gondolok, hogy a beszédtechnika milyen fontos volt. Emlékszem rá, hogy nem sokkal halála előtt forgattam Kömíves Sándor (16) bácsival a hetvenes évek elején, a lakásán. A forgatás után beszélgettünk, többek között arról, hogy jár e még színházba, megnéz -e még előadásokat. Erre ő azt felelte, hogy már nem, azért nem, mert bár nem romlott a hallása, ha beül a nézőtérre a 8-10 sorban gyakran alig hallja a rosszul artikuláló kollégát. Pedig ő úgy tanulta, hogy neki, a színésznek, ha a jelenet szerint suttogva kell beszélnie a színpad hátsó felé, úgy kell ezt tennie, hogy az illúzió ez legyen, de a karzat utolsó sorában is hallani kell.
- Pontosan igaza volt, a Kömíves Sándornak! Valóban később divat lett, s tendencia az érthetetlen színészi beszéd, a monoton motyogás. És sajnos ez a mai napig él. Abban az időben Sulyok Máriával, Márkus Lászlóval, rengeteget dolgoztam, Somogyvári Rudival, Básti Lajossal, Sinkovits Imrével is, akik úgy beszéltek, hogy csodálatos volt hallgatni őket, a harmincadik próbán vagy előadáson minden szavukat, minden mondatukat tisztán lehetett érteni. Mensáros mondta, - és én ezt mindig elmondom a fiatal színészeknek, - ha egy mondatot kérdőszóval kezdünk, akkor nincs kérdőjel a végén, akkor azt kijelentő mondatként kell elmondani. Az ereszkedő hangsúlyt pedig Sinkovitstól vagy Darvas Ivántól tanulhatta meg az ember. A mondatot fent kell kezdeni és szépen ereszkedni, úgy hogy a mondat utolsó szótagját is értsem, halljam.
-Most kicsit szaladjunk előre a történetben, amikor már rendező voltál, a Várkonyiék, hogy fogadtak el, amikor már rendező lettél. Te instruáltad őt, őket színpadon vagy stúdióban, nem féltél attól, hogy ők majd azt mondják, hogy mit mondasz te nekem ....
- Ez egy nagyon furcsa dolog. Ez nekem soha eszembe nem jutott, olyan jó kapcsolatom volt a színészekkel, talán az asszisztensi munkám jóvoltából is, de rendezőként sem jutott eszembe! Várkonyival, Mensárossal, Sulyokkal, Avar Pistával, Págerrel, Bástival dolgozva ez meg sem fordult a fejemben. A fantasztikus bennük az volt, hogy soha nem kérdőjelezték meg, amit mondok, nem emlékszem vitára egyikükkel sem. Feleki Kamill mondta egyszer Bilicsinek, mikor az Eltünt miniatűrt forgattam vele: Idefigyelj, semmivel ne törődj, amit a Málnay mond, csináld meg, bízzál benne! És ez a bizalom ez vezetett végig engem a negyven éves pályámon. Soha nem kérdőjelezték meg, amit mondtam, pedig biztos, hogy hülyeségeket is mondtam, de soha nem éreztették ezt velem, igazából, ebből adódó konfliktusom sosem volt színészekkel! Talán ebben benne volt az ő emberi nagyságuk is!
- Kanyarodjuk vissza 1973 tájára. Ekkor végezted el végül is Színház és Filmművészeti Főiskolát, a tv és filmrendező szakon.
- Indult egy osztály, 69-ben, amit a Keleti Márton (17) indított. Dolgoztam vele asszisztensként is. Borzalmas kegyetlen pali volt, egy egoista, mindig is csak a saját érdekeit nézte, de iszonyatosan sokat lehetett tőle tanulni, értette a szakmát! Színészvezetést, színészválasztást, most úgy hívják ezt, hogy castingolás, nála, a legpitiánerebb szerepekben is Misoga László (18), Peti Sándor (19), Maklári Zoltán (20) játszottak. Kétmondatos szerepekben is nagyszerű színészeket alkalmazott. Csak nagyszerű színészeket hívott. Nagyon szerette és tisztelte a színészeket, tudta, hogy így van ezzel a néző is. A siker igazán rajtuk múlik a rendező belőlük él!
- Ő egy vér profi filmes volt.
- És mellette vért lehetett izzadni a forgatás alatt. Szerette az embereket - dolgoztatni!!! Nekem tanárom volt a Főiskolán és egyszer mellette álltam, mint első asszisztens a forgatáson, és akkor azt mondta: Málnaykám mit áll itt, mint egy smasszer, maga vigyáz rám? Mondtam, nem tanár úr, csak lesem a gondolatait. Egy csoda pali volt!
- Kik voltak az osztálytársaid a főiskolán?
-Mi tizenegynéhányan voltunk induláskor az osztályban, harmadévben volt egy rostavizsga, azokat nem mondom, akik kiestek a rostán, ők végül adásrendezők lettek, adásrendezői diplomát kaptak, és mindössze hárman Radó Gyula, Mahrer Emil, és jómagam mentünk tovább negyed és ötödévre. Pechünkre mi öt évet jártunk, azért mert a Keletinek már több osztályt nem indított a Főiskola, és próbálta húzni a dolgot, így minket még egy évet ott tartott. Végül is film - és televízió rendezői diplomát mi hárman kaptunk.
- Milyen érdekes, hogy ezt most elmesélted, hiszen te és Radó Gyuszi azóta is rengeteg filmet, tv-játékot rendeztél, Máhrer Emil barátunk viszont pár dokumentumfilmet kivéve alig rendezett, ő egészen más műfajban lett "halhatatlan" a sportközvetítések terén. Sajnos már a halhatatlan égi stáb tagjai között van.
- Kérlek, hogy az olvasókat avasd be a titokba, mi a különbség a tv-játék és a tv-film között?
- Igazából nem szabad, hogy a rendező számára különbség legyen, csupán technológiai különbség van. A tv-játékot stúdióban, díszletben, vagy igen kevés külső helyszínen veszünk fel közvetítő kocsival, több kamerával. Ott a rendező három vagy négy képet lát a kocsiban, és abból választja ki, amit a legmegfelelőbbnek tart. Míg egy filmnél felkészültebben, egy filmes kamerával dolgozunk, előre ki kellett találni a beállításokat, látni, elképzelni a képsorokat, a képfolyamot. És persze nem kronológiában haladt a felvétel. Ebben az esetben a vágóasztalon dőlt el a film sorsa, míg a tv-játék sorsa a közvetítő kocsiban. Igazából azonban én soha nem éreztem különbséget a két műfaj között. Amit most elmondtam, persze évekkel ezelőttre volt jellemző, az én időmben volt így!
- Örülök, hogy ezt mondtad, mert egy közös barátunk Gaál István filmrendező mindig elmondta azt is, hogy nincs tv-film és mozifilm, csak film van, amit hol itt, hol ott vetítenek.
- Teljesen igaza volt Gaál Pistának, nem ismertem ezt a mondását, de tökéletesen igaz!
- Ha már eszünkbe jutott Gaál Pista, beszélnünk kell a televízió második korszakáról, amikor már színesben lehetett dolgozni, ez menyire volt más szerinted?
- Nagy előrelépés volt, nagyon sokat jelentett. Én nagyon jó operatőrökkel dolgoztam, és úgy készítettünk elő a tv-filmet, vagy tv-játékot, hogy annak volt szín- dinamikája. Pl. a Zádori Ferivel megbeszéltük, hogy ez vagy az a filmben, mondjuk, ne használjon harsány színeket, visszafogottabb legyen, egy kicsit alul világított legyen, a színek tompábbak, halványak legyenek! Voltak viszont olyan tv-játékok, ahol kifejezetten irritáló, éles színekkel dolgoztunk, ha az anyag azt kívánta! Zádorival, Czabarkával, Gulyás Budával dolgoztam rengeteget. Kiváló operatőrök voltak, gyönyörűen világítottak, ami, talán legfontosabb az operatőri munkában! Mindig nagyon intenzív kapcsolatban voltam az operatőrökkel, mert a világítás és a szín, a hangulat megragadása iszonyatosan fontos.
- Visszatérve még picit Gaál Pistához, ős is ezt vallotta. Ő minden filmjének külön képenként megtervezte a színvilágát, sőt ahogy mondta, volt, hogy magának előre meg is festette a kép színvilágát.
- Egyetértek teljes mértékig Gaál Pistával, mert mi ugyan ezt csináltuk, a munkatársaimmal! Én is előre készültem és alaposan, minden alkalommal. Nem szerettem a meglepetéseket. Most sem szeretem, a színházi munkáiban is fel-készült vagyok, előre igyekszem gondolkodni. A színházban például a mozgásokat, járásokat előre megtervezem, nem bírom elviselni a tengés-lengést a színpadon, a mozgásoknak koreográfiája kell, legyen a színpadon is! Minden mozgásnak oka kell, hogy legyen!
- Az első önálló rendezésedet fiatal írók műveiből készítetted, 1971-ben mutatták be "Három nap a hétből" volt a címe, ha jól emlékszem.
- Előtte készítettem már néhány Világirodalmi Magazint, amit Várkonyitól örököltem. Többet első asszisztensként csináltam vele közösen. Egyszer azt mondta egyik felvétel után, itt van a "Löwinger", minek hívtok engem ehhez, meg tudja ő egyedül csinálni. "Csináld meg a következő hármat" mondta . Így is lett! Ez nagyon jó iskola volt számomra. Ezt követte a "Három nap a hétből" (21). Nádudvari Anna, Bereményi Géza, Marosi Gyula egy - egy novellájából készült. Ez tv-film volt, filmes kamerával készült. Ennek az operatőre a Koltai Sutyi volt. Párhuzamos osztályba jártunk a Főiskolán. Már akkor fantasztikus tehetségnek tűnt, csodásan világított, szuper tehetség. Nekem tehát ez volt az első filmem.
- Ha már szóbahoztad a Világirodalmi Magazint, tegyük hozzá a Nyitott könyvet is, amelynek a sorozatában szintén dolgoztál. Mi volt a TV célja a sorozatokkal?
- Bizony, Nyitott könyvet is sokat csínáltam! Ez küldetésszerű műsor volt, amikor is a szerkesztő - már meghalt a Katkó Pista (22) -, minden kiadótól megkapta az új kiadványok listáját, vagy a példányokat. A könyveket odaadta rendezőknek, hogy olvassák el, és válasszanak belőle. Én is választottam a Hegedűs Gézát, aki nekem tanárom volt a Főiskolán, Bóka Lászlót, Mesterházi Lajost, Szakonyi Károlyt, Kardos G. Györgyöt, és a többieket. Ha jól emlékszem két - háromhetente jelent meg egy Nyitott könyv egy - egy adása, ami egy regény vagy egy novella keresztmetszete volt, imádtuk mi rendezők, de a színészek is. Ezek tulajdonképpen mini tv-játékok voltak.
- A műsor általában egy rövid beszélgetéssel indult az íróval, majd jöttek a tv-játékszerűen feldolgozott részletek. A korabeli visszaemlékezésekből lehet tudni, hogy egy - egy könyv bemutatása utáni héten minden könyvesboltból felvásárolták az olvasók a bemutatott könyvet. Itt megint csak a TV kultúra közvetítő szerepére találtunk igen jó példát. Ugorjunk a történetben, 1982. Gyurkovics Tibor: Nagyvizit. Egyszer rendezted a Televízióban, de előtte úgy tudom a színházakban, nem sokat játszották. Te jó barátságban is voltál Gyurkoviccsal, hogy emlékszel erre a darabra.
- Jól emlékszel, valóban igen keveset játszották előtte! Az ok igen prózai volt. A darabban volt egy mondat, - amint azt Gyurkovics kb 20-25 évvel később nekem elmondta, - ami a tiltás oka lehetett. Pedig a színházi előadást meghívták a Firenzei Színházi Fesztiválra, be is volt benevezve, de nem engedték ki. Az ominózus mondat így hangzott: "Nehéz a helyzet Baranyában! ". Gyurkovics azt mondta, egész véletlenül szólt így a mondat. Ez jutott eszébe, és a jelenetben is Pécsről volt szó. Írhatott volna Szabolcsot, Hevest vagy bármelyik megyét, de ő pont Baranyát írta. Aczél György, aki pécsi MSZMP első titkár, és később a párt meghatározó kultúrpolitikusa lett, ezt magára vette. Gyurkovics állította, hogy semmi szándékosság nem volt, tiszta véletlen. Ezért aztán sem őt sem a darabot nem szerette Aczél György. Amikor én megcsináltam, ezt a tv-játékot, óriási siker volt, Mensáros, Sinkovits Imre, Tábori Nóra, Szilágyi Tibi, Oszter , Benkő Gyula szerepeltek benne. A nézők imádták, aztán húsz évig egyszer sem ismételték meg. Mindenki félt attól, hogy az Aczél mit fog szólni. Ezt az egész történetet Gyurkovics akkor mesélte el, amikor a soproni színházban megrendeztem a Nagyvizitet, a közönség itt is imádta!
- Gyurkoviccsal több közös munkátok volt.
- Igen. Nagyon jó volt a kapcsolatunk. Fantasztikus figura volt. Szurkált mindig, mindenkit, gonoszkodott, de ennek ellenére nagyon jó barát volt, ismerni kellett a stílusát. Sokan megorroltak rá ezért, aki nem ismerték annak bántó lehetett a stílusa! Képzeld két héttel a halála előtt fent voltam nála, akkor készítettem az Isten nem szerencsejátékost Szolnokon. Megkérdeztem tőle: ide figyelj ez a paptanár, ez milyen ember volt? Él? Hol él? Meghalt? Erre ő: Ez a bajotok nektek rendezőknek, hogy mindent tudni akartok! Olyan ember volt, amilyen volt, mit törődsz vele? Csak csínáld! De azért mesélt és mesélt. Egem érdekel és a színészeket is, érdekli, mi is történt valójában! Erre megint kicsit megszurkált a válasszal. Az Isten nem szerencsejátékos moralizáló, feszes, az igazságot kereső, nagyon jó darab. A Nagyvizitet és ezt színházban is megrendeztem, Sopronban és Szolnokon.
-A Mesélő városok ötlete, hogy született, te készítetted el a Leningrádot (1972), a Párizst (1973), Londont (1975), Rómát (1979), bemutató részeket, ezek mennyire a te városaid is, hogy indult, hogy keveredtél bele?
- Amit Várkonyival csináltam azoknak Világirodalmi Magazin volt a címe. Amikor átadta nekem akkor megváltozott a neve, Mesélő városokra. Fantasztikus előtanulmányok voltak az életem és a pályám további éveihez, mert ebben általában három - négy kis novella televíziós feldolgozása készült. Pl. Ruttkaival és Domján Edittel vagy Darvas Ivánnal és Ruttkaival dolgoztam a londoni résznél. Págerrel, Sinkovitscsal, Tábori Nórával, Törőcsik Marival a további részekben. Egy - egy adás általában egy fordítóhoz kötődött, pl Szöllősi Klárához, Karig Sárához. Ezek 90 perces nagyon komoly, tv-játékszerű műsorok voltak.
- A tv-játékok, tv-filmekről beszélgessünk tovább. A neved alatt az archívum nyilvántartása szerint közel 250 mű szerepel. Kezdjük a számomra két legkedvesebbel a Charly nénjével és a Százéves asszonnyal. Két különböző stílusú mű, mindkettő a legkitűnőbb szereplőkkel, hogy eset a választás a két szövegkönyvre, és milyen emlékeket őrzöl a forgatásokról, felvételekről, no meg a sikerekről? A Charly nénjét (23) nagyon gyakran ismétlik még ma is, sőt a DVD piacon is keresett film. Hogy jutott eszedbe, hogy megcsináld ezt a tv-játékot? Visszagondolva a forgatás idejére vártad-e ezt a sikert, számítottál-e, rá?
- Hogy a végén kezdjem, nem számítottam ekkora sikerre! De nagyon szerettem a darabot, a zenéjét, a verseit... Ha Aldobolyi Nagy György és Szenes Iván nem magyarnak születik, hanem amerikainak, angolnak vagy franciának, akkor világviszonylatban a Broadwaytól kezdve Londonig, Párizsig mindenhol játszanák, iszonyatos sikerrel.! Olyan zenéje van, ami egyedülálló, dallamos, slágerízű, a versek pedig, amit a Szenes Iván írt, egyszerűen csodálatosak. Annak idején láttam az előadást, ha jól emlékszem a Budai Parkszínpadon, Tolnay Klárival, Págerrel. Egyszer Páger - éppen együtt dolgoztunk - hívott, hogy nézzem meg. Elmentünk megnéztük a feleségemmel. Almási Éva, játszotta a lány, Ella szerepét, Ernyey Béla meg az egyik diák szerepét, Bodrogi Gyuszi alakította főszerepet. Kiválónak találtam, és elhatároztam, hogy meg fogom csinálni, színházban. Meg is rendeztem Kecskeméten. Aztán Aldobolyival elhatároztuk, hogy megcsináljuk a televízióban is. Igy is lett! Azt a szerepet, amit a Parkszínpadon Almási Éva játszott azt a tv-játékban Ivancsics Ilona játszotta, amit Tolnay Klári játszott azt nálam Almási Éva, Sinkovits Imre volt az ezredes, Haumann Péter volt a lányok gyámja, Tóth Enikő és Kocsis Judit a fiatal lányokat, Straub Dezső, Kalocsay Miklós a két díákot, míg Gálvölgyi a társukat, Babberlyt"a Charley nénjét" . Fantasztikus szereposztás. A színészek lubickoltak a remek szerepekben és élvezték a csodás zenét! Életem legnagyobb sikere ez a darab, szinte minden hónapban megismétlik, DVD-n is kiadták, bár jogellenesen - azt hiszem!
A Százéves asszony, az más történet! (24) Gobbi Hildával (25) nagyon sokat dolgoztam, és egy alkalommal megemlítettem neki , hogy a színészek régen jutalomjátékot kaptak , nekik írtak, személyre szabva darabokat. Mondjon olyan darabot vagy művet, amit szeretne eljátszani a tévében. Nem jutott eszébe igazán semmi, vagy nem vette komolyan az ajánlatot. Bencsik Imre íróval, aki dramaturg is volt, összedugtuk a fejünket és kitaláltunk valamit, és elmentünk
Hildához és előadtuk a Szászéves asszony történetét. Csak neki találtuk ki a történetet, és csak rá írtuk!
A Televízió jónak ítélte a forgatókönyvet és mi megcsináltuk! Gobbi nagyszerűen, nagy kedvvel játszotta el az ünnepelt, kissé foltos múlttal rendelkező százéves asszonyt! Körmendi János, Páger, Békés Rita szerepelt benne még többek között. A bemutatón és utána is nagy sikere volt. Nem mondom azt, hogy ez a darab egy Shakespeare-i, Moliére-i, mélységű mű, de nagyon mulatságos, a színészekre épített tv-játék lett. Talán ebben is egyedül álló volt, és ez is hozzájárult a sikerhez!
- A te ismereteid szerint a 45 utáni drámairodalomban hány olyan színdarabról, tv-játék, tv-film forgatókönyvéről tudsz, amit konkrétan színészre írtak. Kérdezem azért, mert a 30-as 40-es években ez igen gyakran előfordult.
- Nagyon jó kérdés. Nekem is ez volt a mániám! A harmincas években, valóban sikeres színészekre írtak film forgatókönyveket. Én úgy tudom, de véges az ismeretem, sőt hiányos, de úgy tudom a Televízióban ezen kívül nem fordult elő hasonló!
-A színházakkal nem vagyok annyira tisztában, így ezt nem tudom megmondani. Tv-filmet, tv-játékot biztos nem írtak kifejezetten színészek személyére!
-Tisztességtelen, ha megkérdezem, hogy voltak - e kedvenc színészeid?
- Egyáltalán nem tisztességtelen! Akikkel dolgoztam, azok mindegyik a kedvenc színészem volt. Csak a felkészült, alapos, igen tehetséges, mondhatnám azt, hogy zseniális színészekkel szerettem dolgozni. Engem az felemelt, hogy ezekeknek, az embereknek a partnere lehettem. Bilicsi, Feleki Kamill, Sulyok Mária, Márkus László, Sinkovits, Páger, Ruttkai Éva, Tordy Géza, olyan neveket tudok mondani, akiktől mind kaptam és talán egy picikét én is adtam nekik. Ez számomra igen felemelő volt. Egyszer a történt, hogy a Televízió büféjében ültem, Almási Évával beszélgettünk, amikor odajött hozzánk egy színész, akit én nem tartottam igazán jó színésznek. Leült hozzánk, aztán három mondat után elment. Utána azt kérdezte Almási Éva: "Mondd, miért utálod ennyire te, ezt a pali?" "Azért mert rossz színész, de mondd, ez lerítt rólam?" Erre Éva: "szörnyen , az ábrázatodon is jól látszott, hogy ki nem állhatod!". Nem utáltam, csak egyszerűen nem tartottam színésznek. A tehetségtelent, hamisan játszó színészt nem becsültem, nem tudtam, mit kezdeni vele! Feleki Kamillnak van egy mondása: Olyan nincs, hogy vígjátéki színész, drámai színész, jó színész, kevésbé jó színész. Csak színész van, aki színész az tehetséges, a többi az meg: kávéscsésze, szék, asztal, ceruza.
- Beszéltünk eddig közönségsikerről, de van egy másik fajta közönség siker is, nem csak az, amikor kimutatják, hogy egy műsort hányan néztek meg, vagy egy DVD-t hányan vásároltak meg, hanem a másik az, amikor valaki egy fesztiválon megkapja a közönség díját. 1986-ban Veszprémi Televíziós Találkozón te megkaptad a Krízis című művedért. Ezt szerinted mennyire más?
- Ez igen érdekes dolog! Soha nem voltam a hatalom kedvence, így a televízióban lévő vezetőség kedvence sem. Nem üldöztek, de nem kedveltek igazán! De például fesztiválokra benevezett filmjeimet mindig visszadobták. Mindig más ment helyettem. Soha egy fesztiválon nem vettem részt, kivéve a Plovdivi Fesztiválon a Krízis című filmmel. A darab orvosi témát dolgozott fel, akkori aktuális társadalmi kérdéseket boncolgatott. Ez akkoriban igen izgalmas téma volt és talán még most is aktuális?! Nyert is egy díjat, majd közönség díjat kapott Veszprémben. A fesztiválokon a díjakat, mint tudjuk, adják, és nem kapja az ember, mindig ugyan az a pár ember, minden fesztiválon, ez most is így van, az OSCAR -díjtól kezdve, a Velencei -, vagy a Berlini Filmfesztiválig. Kivétel a közönség díj, ami mindig nagyon megtisztelő. A nézők, elmondhatom igazán szerették a munkáimat! Szerettem dolgozni, sokat dolgoztam, de igazából nem voltam a hatalom kedvence a TV-n belül. A díjaimat is úgy kaptam, hogy előttem már mindenki megkapott mindent. Egyszer valaki megkérdezte: te mit csináltál? Megerőszakoltad egy funkci feleségét, hogy mindenből kimaradsz?
- A politikai szempontjából megfogalmazott aczéli három T-ben (26), hová soroltad megad?
-Úgy gondolom, én a tűrt kategóriába. Összesen egyetlen egyszer volt, hogy beadott filmtervemet nem csinálhattam meg, az is inkább anyagi okok miatt volt, nem volt rá annyi pénz, mint amennyiből meg lehetett volna jól csinálni. Nagy Lajos: Tanítvány-a lett volna. Volt viszont olyan is, hogy az MSZMP Kongresszus alkalmával, - bár én soha életemben nem voltam semmilyen pártnak a tagja,- mégis meg kellett csinálni az "Asszony a viharban" (27) című művet, ami valóságban Kádár János életéről szólt. Először azt sem tudtam, hogy róla szól! Az illegalitásbeli szerelme mondta el nekem, hogy a történet Kádár életéről szól, amit ő megírt. Az író Döme Piroska (28) volt. Meg kellett csinálnom, ki volt adva, úgy akartam kibújni alóla, hogy, hú ez nagyon drága film lesz, akár 10 millió forint. Mondták nem baj. Erre próbálkoztam, hogy csak színesben lenne érdemes megcsinálni. Azt mondták zöld utat kap mindenben, meg kell csinálni! Nem tudtam elhárítani, meg is csináltam, de végül is fekete-fehérben. A főszerepeket Avar Pista és Piros Ildi játszották. Azt hiszem elég tisztességes munka lett belőle. Úgy tudtam meg, hogy a történet Kádár életéről és kapcsolatáról szól, hogy az írónőnél fent voltunk a Litványi Karcsival (29), aki a dramaturg volt, Piroska asszony elővett harminchatból vagy harmincnyolcból egy fényképet, és azt kérdezte: "Na mit szól, ki van rajta?" a képen három vagy négy klottgatyás pali álldogált. "Nem ismeri meg egyiket sem?" kérdezte újra. Rámutatott az egyikre, "Nézze meg ezt, na ki ez?"- kérdezte megint. "Hát nem ismeri fel? Ez a Csermanek!" - mondta. A Televízió az MSZMP-kongresszus tiszteletére ezt a filmet vetítette. Mindennek ellenére, ezt a munkámat sem szégyellem, elég életszerűre sikerült, nem volt igazi mozgalmi film.
-Egy kínos kérdés talán, bizonyára azért te is sokszor hallottad már, sok kollégád a hátad mögött azt mondja, hogy inkább a könnyedebb, vígjátékok vonzottak. A Málnay a közönség kedvence, de csak egy vígjátékrendező, nem a drámai mélységek az ő műfaja, így van ez? Mi erről a véleményed?
- Persze, ezek a kritikák hozzám is eljutottak! Sokszor mondogatták a Málnay egy jó mester, de nem egy igazi nagy tehetség, nem egy nagy művész, csak egy jó mesterember. Látod, ez rám inkább pozitívan hatott. És ez egyáltalán nem kínos nekem. Én mindig a közönségnek akartam filmet csinálni, mindig azokat a tv-játékokat, filmeket választottam, amelyek a színészek és a közönség is szeretett. Valóban nem voltak ezek olyan nagy, mélységbe hatoló munkák, nem volt bennük freudi lélekboncolgatás, mélylélektan. Azt hiszem az én dolog, meg a televízió dolga az volt, hogy színvonalasan, nagyon jó szinten, nagyon jó színészekkel irodalmi alapanyagból készítsek olyan szórakoztató munkákat, amelyek én igyekeztem megvalósítani. Büszke vagyok rá, hogy én mesterember voltam, soha nem voltam nagy művész, nem is tartottam magamat annak és talán soha nem is viselkedtem így! Az én mesterem Várkony vagy Keleti Márton volt, azért ő filmjeik, a Hattyúdal, meg a Tizedes meg a többiek, a Jókai filmek azért ezek mestermunkák voltak!
- Úgy tudom, hogy neked a Keleti Marci bácsi, a művészfilmekkel kapcsolatban valami útravalót adott ...
- Történt egyszer, hogy a Főiskolán egy filmnovellát kellett bevinni az órájára. Az egyik évfolyamtársam azt mondta neki, hogy Tanár úr! Amit én meg akarok csinálni, annak üzenete van .... az én önkifejezési módom, ...és mondta a hablatyokat. Erre Keleti Marci azt mondta: "Uraim ha még valakinek üzenete van, annak itt van a közelben a Posta, adjon fel egy táviratot, aztán jöjjön vissza és beszélgessünk a filmnovelláról! De úgy, hogy megértsem!". Remélem nekem nem kellett megfejteni a munkáimat, én nem akartam üzenetet továbbítani, a mondanivalót megfejteni! Minek, kinek, hova küldjek üzenetet? Keleti mindig azt mondta, egyenes farth előre- hátra, nálam ez Truffault- Buffaut nem válik be. Igaza volt. Az önmegvalósítás, az önkifejezés nem a rendező dolga. Szerzői filmet soha nem csináltam, nem is vágytam rá. Legyen értékes irodalmi forgatókönyv , legyenek jó színészek, jó szituációk, és azt kell megcsinálni,tisztességesen, érthetően.
- Nekem a Főiskolán a mesterem Föld Ottó (30) volt, sokat idézte a papáját Feld Máttyást, aki mindig azt mondta csak rossz, és jó előadás van, a jóra a közönség sok jegyet vesz. Be lehet mutatni egy avantgarde előadás, de ahhoz egy kis színházat kell bérelni, aztán, ha egy hónapra előre telt ház van, érdemes gondolkodni, hogy kibéreljen egy nagyobb színházat a folytatáshoz, de kísérletezni kicsiben kell, nem a Vígszínház nagyságú színházban. A nézőért vagyunk, ezt tudnunk kell. Te osztod ezek szerint ezt a véleményt? Vannak viszont, akik azt mondják, hogy ez nem igaz, a nézőt fel kell emelni.
- Teljesen egyet értek Feld papával. Tudod a nézőt, ha felemelik, esetleg le is eshet, és még összetöri magát! Én is ezt vallom, amit a Feld Mátyás, meg amit a Felleki Kamill mondott, hogy nincs jó, meg rossz, vígjátéki vagy drámai színész, hanem, színész van vagy más egyéb! És jó vagy rossz darab van, de mindig a közönséget kell jó ízléssel, tehetséggel, érthetően kiszolgálni.
- Már szóba került Szakonyi Károly, vele is többször dolgoztál, sőt baráti a kapcsolatotok, ha jól tudom.
- Nagyon jó kapcsolatban vagyunk, tisztelem és szeretem őt. Az élő szerzők közül az egyik legjobbnak tartom. A kapcsolatunk nagyon régre nyúlik vissza. Csináltam egy Nyitott könyvet, a Tudatom, hogy jól vagyok, című kötetéből. Ez három novellát dolgozott fel, és Geszti Peti volt az egyik gyermekszereplő, most azonosítottuk, amikor egy műsorban szerepeltük, úgy kb. 30 évvel később. Klasszikusnak tartom a Szakonyit. Úgy nevezett "kismesternek". Annak idején Szöllősiné - ő volt a zseniális művészettörténet tanárunk a Főiskolán - mondta, hogy voltak az igazi nagy- mesterek, Leonardo, Giotto, Rembrandt - és voltak a kismesterek. Pl. a német-alföldi kismesterek, akik az életet, a mindennapokat csodás tehetséggel, zsánerképekben örökítették meg. Szakonyi is ilyen. Egy kismester aki, olyan darabokat, novellákat írt, ami az esendő emberekről, a kisemberek vergődéséről, a tisztességtelenségéről, és tisztességességről szólnak, mesteri módon! Ezt nagyon szeretem benne. Kitüntető volt számomra, hogy az Adáshibát tavaly megcsinálhattam Szolnokon, megjegyzem az sem volt a politika kedvenc darabja. A Pesti Színházban annak idején Várkonyi rendezte. Tavaly, amikor a szolnoki színház megkeresett, hogy állítsam színpadra, azt mondtam magamban, ezt a darabot Szakonyi 40 éve írta, aktuális ez még ma? Aztán újra olvastam, és kiderült ugyanolyan jó most is, ugyanúgy aktuális, sőt! Csak most már nem egy televízió van, hanem több mint harminc, és az őrjíti meg az embert! Ugyan úgy, mint akkor az az egy csatorna, most a harminc osztja meg és dúlja szét a családokat, tönkreteszi a sorsokat. Az emberek már akkor sem figyeltek egymásra csak azt a büdös, ronda képernyőt bámulták, és amit ott láttak, bármi volt az, csak az volt érdekes! A családi kapcsolatok megszűntek, életek tönkrementek, jöhetett ide Jézus Krisztus, tehetett csodákat, prédikálhatott, kit érdekelt? Csak az a mozgó valami, ami ott volt látható, pláne a krimi! Az volt érdekes.
- Lehet, hogy a Kádárnak (31) volt igaza, hogy nem kell minden nap televíziót nézni , ő persze, soha nem nézett televíziót, ezért hosszú ideig, egész 1989-ig hétfőn ugye nem volt adásnap (32) egyedül Európában.
- Az egészen biztos, hogy a Kádárnak nem volt igaza, ebben sem. Viszont ami most van az katasztrofális. Azt szoktam mondani, nem az a baj, hogy van Való világ, Csillag születik vagy a csuda tudja, milyen műsor, iszonyatos, ízléstelen, ízlésromboló, otromba, botrányosan primitív műsor! . Nem az a baj, hogy ez van, hanem az a baj, hogy csak ez van! Nincs egy csatorna, ahol magyar írók által írt tv-filmeket, irodalmi műsorokat, tv-játékokat, operát, képzőművészetet nézhetek. Nincs választék.! Ezt nem a nosztalgia mondatja velem, hanem ez tény!
- Eddig csak olyan darabokról beszélgettünk, amiket én hoztam szóba, te mit emelnél ki a életművedből?
- Tulajdonképpen az ember úgy van ezzel, mint a saját gyerekeivel, nem tudja megmondani, melyik a legkedvesebb. Nagyon szerettem Alexej Tolsztoj: A cárné összesküvése című tévéjátékot, amelyik a Raszputyin gyilkosságról szólt. Ez feszes, izgalmas dráma Tomanek Nándor, Ruttkai, Mensáros, Koncz Gábor, Amási Éva főszereplésével. Parádés szereposztás! Nagyon szerettem Nagy Lajos Tanítvány című művéből készült tv-játékot. A Napforduló címen ment Bródy Sándor adaptációt. Aztán a Megbízható úriember (33), a Dr. Senki (34). ...Látod ez egyik sem vígjáték, mind-mind komoly irodalmi alapanyagból készült! Ez azért komoly írói névsor! Érdekes módon talán ezeket, a gyerekeimet szeretem a legjobban. Társadalmi problémákról, a karrierizmusról, a törtetésről, a középszerűségről, gátlástalanságról szóltak. Mindig megvetettem a karrierista embereket. Én nem vettem részt egy pártban sem, soha semmilyen áramlathoz sem csatlakoztam, nem írtam alá semmit. Nem gondolom, hogy az embernek kritikátlanul elkötelezettnek kell lenni. A privát életében persze legyen meggyőződése, elve, kötődése. De a munkáját, hivatását tisztességesen, szépen a mesterséget ismerve el kell végeznie, és nem a mindenkori kurzushoz igazítva.
- Elérkeztünk a rendszerváltáshoz. Jött a Hankiss (35) korszak, jöttek a Produceri Irodák, létrejött a Rendező Menedzser Iroda is, aminek te lettél a vezetője. Utólag, hogy látod, volt -e értelme?
- Ha utólag belegondolok, már akkor az volt a véleményem, hogy ha úgy találták volna ki a dolgot, és úgy működött volna, ahogy kell, minden rendben lett volna! Mondjuk lett volna hat menedzser iroda, valós pénzzel, saját számlával, döntésre képes szerkesztőkkel, akkor nem lett volna semmi baj! De lett tizenkettő, aztán huszonnégy, aztán harminchat, mit tudom én hány?! Semmiféle jogkörrel, döntési joggal nem bírtak, értelmetlenek és haszontalanok voltak. Az egész zavaros, kaotikus volt. Én magam viszont a rendet, az átláthatóságot, a tiszta helyzeteket szeretem. Felkészülésemben is mindig a rendet, a rendszerességet, a tiszta viszonyokat szerettem. Ebben a felállásban viszont a teljes rendszertelenség, a zavarosban halászás lett a fő. Hankiss Elemér, akit én nagyon tiszteltem, de habitusában alkalmatlan volt tv-elnöknek. Tudós ember, elméleti ember volt rengeteg jó ötlettel, de gyenge, határozatlan volt, akit a környezete rossz irányba befolyásolt! A jó elképzelésekből, semmi nem valósult meg, virultak viszont a külső irodák, gyártók, akik nagyon is jól éltek ebben a zavaros helyzetben! Engem ebben az időben kineveztek a Rendezői Iroda vezetőjének, egy hivatalnoknak. Oda tartozott Horváth Ádámtól, Mihályfy Imrén keresztül, Fehér Gyuriig minden rendező. Semmi jogköröm nem volt, főosztályvezetőnek neveztek. Bementem naponta, aztán ücsörögtem kicsit, néha aláírtam valamit, általában külsős szerződéseket, miközben a belső rendezők alig jutottak munkához. A fizetésemelésekbe néha beleszólhattam, ha tudtam pénzt, szereztem, és felemeltem mindenkinek a fizetését, akit jó rendezőnek tartottam. Akkoriban a rendezői bérek arcpirítóan alacsonyak voltak. Fehér Gyuri emlékszem egyszer bejött, megkérdezte, nem lesz abból balhé, hogy a fizetését felemeltem, pedig éppen nem csinált semmit. Mondtam neki, Gyurikám, nem! Azért kaptad, mert megérdemelted azzal, amit eddig csináltál!
- Szerintem is az alap koncepció nem volt rossz, én úgy gondolom, hogy a produceri irodának, a producerségnek az a lényege, hogy ő maga is beteszi a pénzét a rizikót vállalva, hogy átveszik tőle azt, amit beadott. De itt és az óta sem erről van szó, az állam által biztosított keret terhére, megrendelésre gyártanak műsorokat, ez pedig semmi más, mint külső gyártás. Alig különbözik attól, amikor a MAFILM megrendelésre külső gyártásban előállította a produkciót.
- Az egyik gyártásvezető ismerősöm, akivel sokat dolgoztam, azt mondta erről az úgynevezett producerségről, így akár az ő nagymamája is lehetne producer. A Televízió ad, mondjuk 20 milliót a producernek, aki 10- ből műsort csinál , 10 -et meg eltesz a zsebébe. Hogy a műsor milyen lesz, nem érdekelt senkit! Dolgoztam olyan produkcióban, hogy tudtam bizonyos forrásokból, hogy 15 millió forintot kaptunk a produkcióra, állami pénzt, a producer meg azt mondta, hogy 10millió van a gyártásra. Kérdeztük, hol van az 5 millió? A válasz az volt, hogy dolgozzatok, azzal ne törődjetek. A producerség ezzel szemben, felfogásom szerint is az, hogy az én pénzem is benne van a büdzsében, rizikót vállalok, van ízlésem, a szakmai ismerem, hozzáértésem és érdekel az is, milyen lesz a végtermék, a mű! És talán még egy kis bevételt is tudok termelni, amit majd a következő produkcióba beforgatok. Ellenőrzés, kontroll, hogy mire, hová is került a pénz? Sehol! Ez ismeretlen volt! A hetvenes-nyolcvanas években minden produkciónak volt úgynevezett " elfogadása", ahol elszámoltatták a stábot, értékelték a színvonalat!
- Ebből is következett, hogy a kilencvenes években már egyre kevesebb tv-játék készült. 1998-ban még elkészítetted a Templom egerét, ez volt az utolsó tv-játékod, ez miről szólt?
- Ez a két háború között, a gazdasági válság idején játszódó vígjáték volt, Fodor László írta, nemrég ismételték. A történet szerint egy elszánt, csinos fiatal nő elhatározza, hogy állást szerez magának mindenáron! Oszter Sándor, Fűr Anikó, Bodrogi , Pápai Erika, játszottak benne. Nagyon jó szereposztás volt. Ezt mi annak idején 45 millió helyett, 12 millió forintból állítottuk elő. A felvételek négy nap alatt készültek, a Benczúr utcai Postás Kultúrházban. Ami egy őrület volt, de tisztességesen, szépen, lelkesen megcsináltuk. Nézhető és élvezhető volt. Fodor Imre volt a producer, a nézettségi adatai a tv-játéknek nagyon jók voltak. Több mint 2,5 millió néző nézte. Persze, ekkor nem sokkal voltunk a kereskedelmi csatornák indulása után. Ma sajnos hasonló sincs!
- Fodor Imre, azt hiszem a szakma ezen, területén az egyik legjobb szakember. Mivel én együtt jártam vele általános iskolába és a Színház és Filmművészeti Főiskolára is, azt hiszem, jól ismerem. Imre a műfajba szinte beleszületett, azt hiszem örökölte édesapjától az affinitást, hiszen édesapja a legendás József Attila Színház igazgatója volt.
- Imre nekem kellemes, korrekt munkatársam volt, nagyon tisztességes ember, nagyon jó szemű, nagyon jó érzéke van, mihez kell hozzányúlni, és ráadásul becsületes ember, soha senkit át nem vágott. Vetted észre itt a beszélgetés alatt nem nagyon mondtam a színészeken kívül neveket, csak azokat, akikről pozitív véleményem van. Sajnálom, hogy később már nem tudtunk együtt dolgozni Fodorral.
- 1992-1995 között forgattad az "Öregberény"-t, ami a rendszerváltás után játszódott egy vidéki faluban. Hogy jött az ötlet, a nézők úgy emlékszem szerették. Ha jól tudom, folytattátok volna, de mégis megszűnt. Neked milyen visszajelzéseid voltak a nézői fogatatást és kritikai fogadtatást illetően?
- A nézők nagyon szerették, még most is, ha vidékre megyek, és találkozom az emberekkel, gyakran mondják "Berényburger"! - ez az egyik rész címe volt. Úgy indult, hogy Fodor Imrével összedugtuk a fejünket, "Vidékiek " címen csináljuk egy sorozatot, ami a rendszerváltozás negatív és pozitív visszáságait mutatja meg. Ugyan akkor szórakoztató is legyen, jó színészek játszanak benne, no,és jó írók írják a forgatókönyveket. Először is kiválasztottuk az írókat. Benne volt a Kardos G. György, Gyurkovics, Szakonyi Károly, Békés Pál, Bertha Bulcsú. Általában az ő lakásán tartottuk az összejöveteleinket, ahol megbeszéltük, hogy ki mit írjon meg. Görgey Gábor is benne volt, ő a kitelepítésekről írt. Nagyon jó írói gárda jött össze. Mindenkinek megvolt a feladata, mit vállal, megbeszéltük, hogy miről kell szólnia egy -egy résznek, kik legyenek a főszereplők. Előre meghatároztuk, hogy legyen benne az állatorvos, vagy a polgármester. Szerepeljen benne a "Kisfröccs", aki az én találmányom volt, őt egy nagymarosi mindenesről mintáztam, aki egy fröccsért mindent elintézett! Harsányi Gabi zseniálisan személyesítette meg. Vagy jelenjen meg egy "milliomos" hajléktalan, akit Haumann Péter játszott kiválóan! Huszonegy rész készült el, egyikben még Perczel Zita is játszott! Temessy Hédi is nagy kedvvel vett részt a forgatásban, ő a kitelepítésekről szóló rész főszereplője volt. Ami fájt, és bosszantott, hogy a politika ide is belopta magát szépen a sorozatba. Azt hallottam vissza, hogy a sorozat olyan "lakitelkis", azért is szüntették meg! Én nem voltam ott Lakitelken, de máshol sem. Szerintem egyáltalán nem volt sem lakitelkis, de másmilyen sem, a való élethez kötődött. Voltak benne liberálisok, kisgazdák, csökönyös falusi gazdák, pap, voltak ügyeskedők, gazemberek, és persze tisztességes emberek is, stb ..,mint mindenhol az életben.
- A vidék hasonló megjelenítése azóta sincs, egyik képernyőn sem, mozifilmben Makk Kacsinak volt pár éve egy hasonló témájú filmje csak.
- A tv- sorozatot a mai napig lehetett volna folytatni, de nem volt támogató a házon belül, aki mellé állt volna. Érdekes, hogy Görgey Gábor is írt benne három, vagy négy részt. Aztán mikor Horváth Ádám elnöksége alatt kinevezték az Irodalmi, drámai részleg vezetőjének azt gondoltam, no akkor most sínen vagyunk, az Artúr fogja segíteni a sorozat folytatását. Mi volt a Görgey első dolga? Megszüntette a sorozatot. Hogy miért nem tudom.? Talán lelkiismeret furdalása volt, hogy mint író részt vett benne. Vagy itt is közbeszólt a politika?! Iszonyatos, hogy a mai napig mindenbe belelóg a politikai lóláb!
- Azóta sem beszéltetek erről?
- Nem, én nem vagyok haragtartó, bár akkor igen dühös voltam,! A közönség véleménye a sorozatról, az senkit sem érdekelt! Azóta is évente ismétlik! Ha valaki dönt egy pozícióban, az az ő felelőssége, számoljon el ő a lelkiismeretével!
- Gondoltam később azért csak beszéltetek erről.
- Nem! Egy ember volt, - most már megtehetem az én koromban, hogy kimondom a nevét - Nahlik Gábor (36) az akkori elnökhelyettes, az egyetlen, aki egy autszájder, nem igazán szakmabeli ember volt, de igen becsületes - aki talán a közönség érdekeit is nézte, ő volt az egyetlen, aki a sorozatban fantáziát látott. A Horváth Ádámról nem hiszem, hogy ebbe beleavatkozott valami módon ez a Szomszédoknak nem volt konkurenciája.
- Aztán szép lassan a Televízióból kikoptál, viszont tanítottál.
- Igen tanítottam egy darabig a Pázmányon,egy posztgraduális osztályban tartottam kurzust a képi megjelenésről, a képi megvalósításról. Igen élveztem, de aztán nem hívtak. Magam meg nem jelentkeztem soha munkáért! Azt nagyon sajnálom, hogy nem tudom tovább adni, amit pl. a Várkonyitól, az Ádám Ottótól, a Zsurzs Évától megtanultam a szakmáról, a műsorkészítésről. Előttünk voltak mesterek, voltak idolok , akiktől tanulhattunk, hogy kell filmet csinálni, hogy kell a színésszel bánni. Ha most megnézed, senki előtt nincs igazán szakmai példakép. Ez nagy baj!
- A színházakban viszont most is jelen vagy. Charly nénje (1982Kecskemét, ), Szurkolók (1984 Kuriózum Színpad, Budapest), Szegény Dániel (1993 Győr), A pénz komédiája (1994 Debrecen), Vidám finálé (1995 Várszínház), Sybill (1997 Debrecen), Paprikás csirke (1999 Vidám Színpad), A különterem (2004 Sopron), Kaland ( 2005 Sopron, Kassa 2010), Nagyvizit (2006 Sopron). Játék a kastélyban ( .... Miskolc), Zsuzsi kisasszony ...... Szolnok), Isten szerencsejátékos (2008. Szolnok). Népszerű előadások voltak, mind mennyire más neked színházban dolgozni, mint amikor a kamera mögött voltál?
- Nagyon szeretem a színházat! Nézd, a televíziónak már nem volt szüksége rám, ők viszont hívtak. Színházban is csak olyan darabot vállalok el, amelyiket szeretem, és talán a közönség is kedveli majd! Csak jó és csak sikeres darabot állítok színre, csak jó színészekkel. A színház számomra nagyon izgalmas dolog, nagyon szeretem, a próbák légköre, az előadásonkénti újrateremtés igazán izgalmas kihívás! Itt is tudomásul kell venni, hogy van a darab, és vannak a színészek, a rendezőnek az a dolga, hogy a legjobb formájukat tudják adni a színészek, hogy a legjobb tudásukkal valósítsák meg az írói szándékot, a rendezői elképzelést. A rendező katalizátor, az önmegvalósítás kizárva.! Itt sem akarom rákényszeríteni a színészekre, a közönségre a saját ízlésemet, nem akarom "önmegvalősítani" magam, hanem a darabot igyekszem szolgálni a színészekkel egyetemben. Tíz éve csak színdarabokat rendezek, és ez igazán örömmel tölt el. Minden színházi előadás egyszeri és megismételhetetlen. Ha ötvenszer megy az darab, akkor az ötven féle. Egyszer Koncz Gabi azt mondta nekem, hogy rosszabb vagyok, mint Vámos Laci, aki minden este ott állt a portálban és figyelte az előadást. Te is itt vagy majd minden előadáson, és minden előadás után elmondod nekünk, hogy milyenek voltunk, vagy mit rontottunk el aznap este. Igen én szeretek beleavatkozni, együtt élni az előadással.
- Én mostanában már keveset járok színházba. Nagyon nem szeretem a mai színházakban azt a modern színjátszást, amikor pl. a Shakespeare-t modern mai környezetben, játsszák, te hogy vagy ezzel?
- Nem vagy egyedül, bár lehet, hogy már csak mi ketten vagyunk ezzel így. Egy darabot nem lehet úgy aktualizálni, hogy a Viharban például szmokingot, viselnek, vagy, hogy a Lear királynak nem három lánya, hanem három fia van, vagy a Hamlet nem Helsingörben, hanem egy kupiban játszódik, mert én így álmodtam meg! Nem ettől lesz modern egy darab, hanem attól, hogy a XXI. században a nézőknek azt próbálom meg tolmácsolni, ami a szerzőnek, a 1600- as években írt Shakespeare műnél az írónak, az akkori nézőnek próbált elmondani, mesélni! A ma emberének kell megmutatni az író szándékát, elképzelését a színészek és a rendezői elképzelés eszközével. Az ember tragédiája attól nem lesz érthetőbb, aktuálisabb, hogy ha a metro aluljáróban tologat Lucifer egy bevásárlókocsit, és közben hangzik el a szöveg, mert ennek semmi köze az egészhez, a nézőt csak összezavarja. Vagy ha színészeket kommandós egyenruhába öltöztetem az Otello -ban, és gyerekekkel játszatom el a hadsereget. a néző semmit nem ért belőle, de én sem, és nem is érdekel. Az írói szándékot, az igazi mondatokat akarom hallani! Persze lehet, hogy kettőnkben van a hiba.
- Márait hogy fedezted fel magadnak?
- Ez nagyon érdekes történet! Már korábban is olvastam Márai néhány művét. És most lehet, hogy nem lesz igazán szimpatikus, amit mondani fogok... Úgy kezdődött a dolog, hogy Maraitól olvastam a Gyertyák csonkig égnek című kisregényt. Csalódás volt számomra. Nem tartottam igazán jó műnek. Nem ragadott meg, mély nyomokat nem hagyott bennem. Olvastam a Füves könyvet, és az életrajzát is, az viszont tetszett. Kettősség volt bennem Márai iránt. Aztán Szilágyi Tibi felhívott Sopronból, ahol akkor igazgató volt és azt mondta, olvassam el Máraitól a Kalandot. Elolvastam. Úgy éreztem, hogy ez egy grafomán ember írása. Három felvonás, háromszor ötven percben. Túlírt, túlbonyolított darab cirkalmas, barokkos nyelvezettel. De izgalmas volt a probléma, amit körüljárt és nagyon jók a szerepek, van benne igazi dráma, ez tetszett igazán. Azt mondtam Szilágyinak, hogy én ezt a darabot , három felvonásba, háromszor ötven percben nem csinálom meg! Vannak benne olyan mondatok, amit meg sem értek. Márai pl. azt, hogy jó estét kívánok, tíz mondatban, cirkalmazva írta le. Szilágyi azt mondta, csinálj vele, amit akarsz, én bízom benne, hogy sikere lesz. Meghúztam a darabot, nagyon, szerepet hagytam ki, összevontam, de igazán maradt Márai! Az olvasópróbán elolvasva ezt a változatot és ismerve az eredetit, azt mondták a színészek, így sokkal érthetőbb és jobb, de nem lesz abből baj, hogy az első rész ötven a második meg negyven perces? Tömörítve, megtisztítva a túlzott szóvirágoktól viszont görög sorstragédiaszerű darab lett belőle! Sopronban majd Szolnokon is megrendeztem és valóban nagy siker lett! Márai amikor a darabot írta, a harmincas években, más volt stílus, az életritmus, a gondolkodás, a nyelvezet. Modernségnek, aktualizálásnak látod én ezt a megoldást tartom!
- Úgy tudom a Márai darabot 2013-ban Kassán, a nagyszínpadon is bemutatják majd, amikor a város Európa Kulturális Fővárosa lesz.
- Igen erről hallottam, szép lenne! Így történt hát találkozásom Máraival, de mindettől függetlenül csodálatos írónak tartom.
- Két szerelmedről szeretnélek még kérdezni. Először az egyikről, ez a tenisz.
- Valóban így van!
- Még ma is játszol rendszeresen?
- Egy héten kétszer. Tegnap is játszottam. Vannak rendszeres partnereim, pl. a legjobb barátom, akivel gimnáziumi osztálytársak voltunk, vagy a régi televíziósok közül Gulyás Buda, Rapai Nándi, ...
- A másik szerelmed a komolyzene. Úgy tudom neked óriási lemezgyűjteményed, van. És rendszeren hallgatsz komolyzenét.
- Ezt is jól tudod.
- Melyek a kedvenceid?
-Tanultam hat évig zongorázni. A hatvanas években játszottam zongoristaként kis jazz zenekarokban... Igazán én karmester szerettem volna lenni, de ahhoz iszonyú szorgalom kellett és komoly zenei alap! Aztán vagy negyven évvel ezelőtt kitaláltam a magam szórakoztatására, hogy elővettem partitúrákat, - amit a fiaimtól kaptam karácsonyra -, és a partitúrákat olvasva hallgattam a zenét. Az a mániám, hogy például Mozart C-moll, Jupiter szimfóniáját vagy a Verdi Requiemet megveszem Abbadoval, Bernsteinnel, Karl Böhmmel és összehasonlítom , ki hogy és mit csinál másként, milyen tempót vesz... Nagyon szeretem Mozart -ot, Verdit, Bachot és nagyon szeretem az operákat is. Ebben is egy kicsit konzervatív vagyok. Wagnerig eljutottam, Bartókot nagyon szeretem, az operáit, vagy a Csodálatos mandarint, vagy a Zene húros és ütősökre, címűt. A Concertót pedig egyenesen imádom, lenyűgöz, korszakos mű! De a modern zene nem igazán ragad magával!
- Hány komolyzenei lemezed van otthon?
- Már egy IPOD -om van - a fiaimtól kaptam nyolc évvel ezelőtt - és azt nyüvöm! Világcsoda, talán negyven órai anyag is ráfér! A CD -ket felveszem rá , és az egész akkora, mint egy kis doboz zsebben elfér és igazi hi-fi minőség! Több száz komolyzenei lemezem van. Van olyan mű, ami 3 - 4 karmesterrel is megvan.
- Úgy tudom, hogy van egy régóta dédelgetett vágyad, egy titkos terved, hogy szeretnél operát rendezni, hogy áll a terv?
- Ez a vágyam még most is megvan, de valószínűleg már nem fog beteljesedni! Tényleg nagyon szerettem volna egy Rigolettot, vagy Traviátát, Trubadurt színpadon megrendezni.
- Persze megint csak közönség kedvenc operát képzeltél el magadnak.
- Így van. Pedig közérthetően, jó énekesekkel, igazi díszletben a művet színpadra állítani nagyon szép feladat lenne! Nálam biztos nem jönne fel Rigoletto újításként a súgólyukból, és még púpja is lenne... én az operát csinálnám meg, a csodálatos zenéjével, ahogy a librettista és a zeneszerző megálmodta. Úgy, hogy a közönség kedvelje, szeresse és én is élvezem.
- Azt kívánom neked, hogy ez a vágyad is teljesülön. Köszönöm a beszélgetést.
A beszélgetőtárs, és aki le is jegyezte, Dunavölgyi Péter.
Budapest, 2012. február - március
Lábjegyzetek:
(1)B-lista (köznevesült formában bélista) 1922-ben, az 1940-es és 1950-es években a politikai okokból a rendszer által kiválasztott személyek listája volt, akiknek a mindennapi, civil sorsa a munkából való elbocsátás, akadályoztatás és hátrányos megkülönböztetés lett. Az MKP Vezetőségének Közigazgatási Osztálya már 1945 novemberében elkészítette a közigazgatás "megtisztításának" tervét, amelynek eszköze a bélistázásnak nevezett elbocsátási hullám lett. A B-listákra azok kerültek, akiket az előző rendszerben elkövetett bűnöket kutató igazolóbizottságok nem igazoltak; akiket igazoltak, de megfeddtek; és végül azok is, akik Nyugatról tértek vissza az országba. A B-listázás első hulláma 1946-ban kezdődött, amikor Nagy Imrét Rajk László váltotta fel a belügyminiszteri székben. Két hónap leforgása alatt 50 ezer embert bocsátottak el a közigazgatásból, és másfél ezer civilszervezetet oszlattak fel. Az 1948. június 28-ai összesítés szerint a B-listára 80 041 fő került fel. tisztviselőket.
(2)Wekerletelep építése 1908-ban kezdődött meg Wekerle Sándor politikus, miniszterelnök (és egyben egy ideig pénzügyminiszter) kezdeményezésére, miután állami eszközökből megvásárolták a Sárkány család eladó birtokát.[ A munkástelepen 1909-1925. év végéig összesen 1007 ház épült 4412 lakással. A kisebb utcákban földszintes beépítés szerint telepítettek házakat, míg a legszélesebb utakat emeletes épületek határolták. A telepen tervezett középületek közül mindenekelőtt a népoktatás-ügyet szolgáló épületeket emelték fel. 1911-1914-ig négy iskolát és két különálló óvodaépületet létesítettek 48 tanteremmel, 18 óvodahelyiséggel és két fedett tornacsarnokkal. 1912-ben felépítették a rendőrkapitányság épületét és a lovasrendőri laktanyát, a következő évben pedig a postamesteri hivatal készült el. 1914-ben az addig felépített lakásoknak közel 25%-át már idegen üzemek, főképpen a telepről könnyen megközelíthető magángyárak munkásai, valamint a telepen alkalmaztatást nyert tisztviselők, továbbá üzletbérlők és az állami rendőrség tagjai foglalták el. Későbbi időkben jobbára csak a kispolgárság tagjai engedhették meg maguknak, hogy ide költözzenek. Az egész telep megtervezésénél kiemelkedő fontosságú volt a környezetnek a közösség életére gyakorolt várható hatása, ezért a főteret, mint kiemelkedően fontos területet, külön pályázat alapján akarták megépíteni, melyet Kós Károly, mint meghívott építész nyert meg.
(3)Kós Károly (eredetileg Kosch) (Temesvár, 1883. december 16. - Kolozsvár, 1977. augusztus 25.) építész, író, grafikus, könyvtervező, szerkesztő, könyvkiadó, tanár, politikus. Kezdő építészként különböző építészeti irodákban dolgozott (Pogány Móric, Maróti Géza, Györgyi Dénes), majd a Székelyföld építészetét tanulmányozta. Tervezői munkájában elsősorban a kalotaszegi népi építészet, az erdélyi népművészet és történelmi építészeti emlékek motívumait igyekezett felhasználni. 1924-ben írótársaival megalapította az erdélyi írók önálló könyvkiadó vállalatát, az Erdélyi Szépmíves Céhet, amelynek megszűnéséig, 1944-ig tagja volt. Egyik alapító tagja volt az 1926-ban alakult helikoni közösségnek, amelynek folyóiratát, az Erdélyi Helikon-t 1931-től ő szerkesztette. 1948-1949 között a Világosság c. kolozsvári lap belső munkatársa volt. Élete során több közéleti szerepet vállalt: 1912 telén Sztánán Kalotaszeg címmel lapot indított, 1921-ben Paál Árpáddal és Zágoni Istvánnal közösen) megjelentette a Kiáltó Szó című röpiratot. Alapító tagja volt az Erdélyi Néppártnak (1921) és 1922-ben Vasárnap címmel képes politikai újságot indított és szerkesztett. A második világháború után, a demokratikus átalakulásban reménykedve, újra politikai szerepet vállalt és a Magyar Népi Szövetség Kolozs megyei elnöki tisztségét töltötte be, majd 1946-1948 között nemzetgyűlési képviselő volt.
(4)Valéria kávéház - a József körút és az Üllői út sarkán egykor fellelhető Valéria Kávéház, a fiatal Karinthy és Kosztolányi kedves törzshelye, ahol a sorozásra váró Babits annak idején oly nyugtalan szívvel értesült a pacifista verse által kiváltott sajtóbotrányról.
(5)Nemzeti Színház 1837-ben kezdte meg működését (1840-ig Pesti Magyar Színház néven). Működött a Blaha Lujza téren (1908-1964), Lebontásáról 1963-ban döntött a kormányzat, mivel az épülő metró - állítólag - statikailag meggyöngítette. A társulat 56 éven át játszott a Blaha Lujza téri színházban.
(6)Kés a vízben - Roman Polański (Párizs, 1933. augusztus 18. - ) lengyel színész, film- és színházi rendező, forgatókönyvíró. 1961-ben rendezte első egész estés játékfilmjét, a Kés a vízbent. A lengyel hatalom és kritika nem fogadta szívesen ezt az alkotást. A Kés a vízben megnyerte a lengyel Film című újság olvasói díját - a legjobb lengyel film 1962-ben - és a külföldi újságírók is elismeréssel nyilatkoztak róla, továbbá a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjára is jelölték.
(7)Fövényné - Fövény Lászlóné 1953-1997-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, mint az esztétika és kultúrtörténet egyetemi tanára. A Főiskola (később Egyetem) hallgatói, a magyar filmművészet világhíressé vált rendezői, dramaturgjai és operatőrei rajongtak érte, tudván, hogy a világra nyitott, széles körű érdeklődésüket, eligazodó képességüket köszönhetik neki.
(8)BRG - Az 1960-as évek házibulijainak elmaradhatatlan kelléke volt a legendás Mambó magnó, amelynek neve az akkori Magyarországon szinte a magnetofon szinonimájává vált. Gyártója az a BRG volt, amelynek elődjét 1953-ban Óbudán Vörös Szikra Gyár néven hozták létre, s ezt a nevet viselte a gyár első, 1955-ben forgalomba hozott magnetofonja is. Neve 1963-tól Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG). Főbb termékei: URH rádiótelefonok, magnetofonok, diktafonok, számítástechnikai eszközök, rádióalkatrészek. Termelésének 70-80 százaléka került külpiacokra, elsősorban a volt szocialista országokba, de a világ minden tájára szállított. Érdekeltségébe tartozott a Budavox, sőt egy ideig a Videoton is. A nyolcvanas évek végére a legnagyobb híradástechnikai vállalattá vált.
(9) Csuzima - 1905. május 27-én vívták az orosz-japán háború legnagyobb tengeri csatáját a Csuzimai szorosban.
(10)Réthey P. István, (Pécs, 1928. december 10.- 2012 Budapest). Tanulmányai: Pécs, Losonc, Újverbász, érettségi (1946) Pécsi Tanítóképző (1946-1950). Munkahelyei: MOKÉP (1950-1958)
Filmelőadó, főelőadó, függetlenített szakszervezeti titkár , Magyar Televízió (1958-1986). Televíziós pályafutását felvételvezetőként kezdte (1958-1959), majd gyártásvezető (1959-1960), később osztályvezető helyettes lett (1961-1965). Amikor a Film Osztály osztályvezető-helyettese lett (1966-1970), munkaköréhez tartozott a szinkron-dramaturgia, a filmbeszerzés, valamint a filmfesztiválokon való részvétel. E munka során számos országban járt (Anglia, Belgium, Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Litvánia, Kuba, NDK, Olaszország, Oroszország, Románia), ahol válogatta a Magyar Televízió műsorába kerülő filmeket. Rendszeresen részt vett a Karlovy Varyban, Moszkvában és Milánóban rendezett nemzetközi filmfesztiválokon. Amikor a Film- és Koprodukciós Főosztály megalakult, annak egyik osztályvezetője lett (1970-1986), feladatai kiegészültek az MTV saját gyártásában készült, valamint a Pannónia Filmstúdiótól rendelt szinkron-munkák felügyeletével is.
Bár 1986 végén korkedvezménnyel nyugdíjba ment, részmunkaidősként (1987-1996), az MTV-ben működő Szakszervezeti Bizottságban továbbra is dolgozott.
(11)Zsurzs Éva, rendező, (Budapest, 1925. szeptember 29. - Budapest, 1997. szeptember 26.) Tanulmányai: Színház- és Filmművészeti Főiskola. Munkahelyei: Nemzeti Színház (gyakornok) ,Magyar Rádió (1949-1957), Magyar Televízió (1957-1989). Mindig a színi pályára vágyott, de Csepelen gyári munkásként kellett dolgoznia, de itt is, amatőrszínészként a Munkásotthon közönsége elé tudott kerülni. Innen, a munkás-színjátszó körből felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakára, ahol 1954-ben szerzett diplomát. 1949-től a Magyar Rádiónál gyakornokoskodott, ahol hangjátékokat készített, Bölöni Györggyel és Juhász Ferenccel rádiós folyóiratot szerkesztett. 1957-ben az induló Magyar televízió szerződtette. Rendezőtársaival Mihályfi Imrével, Szőnyi G. Sándorral, Horváth Ádámmal ők alakították azt a műfajt Magyarországon, amit televíziós rendezésnek neveznek. Nem csak a televíziós játékot, mint drámai formát alkották meg, de az élő közvetítések, a magazinok, a vetélkedők, a körkapcsolások, a színházi közvetítések televíziós törvényszerűségeit is Ők kísérletezték ki. Gondos felkészülés, magas fokú műveltség jellemezte Zsurzs rendezéseit, melyek igen népszerűek voltak a nézők körében. Képernyőre alkalmazott kortárs külföldi szerzőt (Nő a barakkban), de antik tragédiát is (Élektra). Gogol, Petőfi, Eötvös József, Tolsztoj, Móricz is szerepelt forrásai között. Választott művet Déry Tibortól, Mesterházi Lajostól, Örkény Istvántól, Karinthy Ferenctől, Sütő Andrástól. Legnagyobb sikereit azonban Jókai, Mikszáth, Fekete István, Szabó Magda munkáinak mozgóképes változataival aratta. Szatirikus vénája is megmutatkozott: Epeiosz-akció, Helység kalapácsa, Othello Gyulaházán, Zebegényiek. A Fehér rozsdában, Bertha Bulcsu művében, a késő kádári "létező szocializmus" csaknem összes válságjelenségét képernyőre vitte.(1982!) Elismert színészvezető volt, mestere a közös célt szolgáló munkahangulat megteremtésének. Elsődleges feladatának tartotta, hogy a magyar irodalom klasszikusait széles körben ismertté tegye. Rendezései sokszor nyertek rangos nemzetközi fesztiválokon pl. a Nő a barakban, az Epeiosz Akció Monte Carlóban az Arany Nimfa-díjat, a Barbárok Kairóban a drámai kategóriában nyert, a Mond a neved Várnában lett díjazott. Keze alatt televíziós rendezők sora nőtt fel.
(12) Várkonyi Zoltán (Budapest, 1912. május 13. - Budapest, 1979. április 10.) kétszeres Kossuth-díjas magyar színész, filmrendező, színházigazgató. 1949-től tanított a Színművészeti Akadémián, melynek 1972-től haláláig rektora volt. Örömét lelte abban, hogy tudását másokkal megossza, s másokat elindíthasson a pályán. Olyan művészek tanultak tőle, mint Pécsi Sándor, Rozsos István, Pálos György, Sennyei Vera, Somogyvári Rudolf, Békés Rita, s maga a színészkirály: Latinovits Zoltán. Ő fedezte fel (egy kispesti Gödör étteremben tett látogatása után) Bárdy György színművészt is. Rendezőkét nemcsak színházban és a filmgyárban volt jelen. Az induló televízió egyik úttörő művésze volt. 1957-ben Horváth Tivadarral közösen rendezte az első, szilveszteri kabarét.
(13)Ádám Ottó (Kolozsvár, 1928. október 17. - Budapest, 2010. április 9.) Kossuth-díjas magyar rendező, színigazgató. Kolozsvárott mint bölcsészhallgató pszichiátriát tanult, majd átiratkozott az orvosi egyetemre. Két év után Budapestre ment, felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. 1952-ben végzett rendezői szakon. Tanulmányai befejeztével a Madách Színház szerződtette. 1953-ban lett a Szegedi Nemzeti Színház főrendezője. 1956-tól ismét a Madách Színház rendezője, később főrendezője, 1972-től 1989-ig, nyugdíjba vonulásáig igazgatója volt. 1959 óta tanított a Színiakadémián. 1964-től rektor-helyettes, 2000 és 2003 között professor emeritus volt.
(14)Pártos Géza (Budapest, 1917. január 6. - 2003. augusztus 30.) magyar rendező, tanár. Középiskolai tanulmányait budapesti a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban végezte. Milloss Aurél Magyar Balett Stúdiójában tanult táncolni.1938-1945 között a Független Színpad, 1945-1949 között a Nemzeti Színház tagja volt. 1947-1969 között a Színház- és Filmművészeti Egyetem tanára volt. 1949-1959 között illetve 1961-1969 között a Madách Színházban dolgozott. 1959-1961 között a Petőfi Színház tagja volt. 1969-ben Londonba utazott. 1971-1975 között a Royal Shakespeare Co. főiskoláján, majd a Manchesteri Egyetemen tanított. 1975-től Izraelben élt, a Tel-Avivi Színiakadémián tanított, valamint színészképző stúdiót vezetett.
(15)Fábri - Fábri Zoltán (eredeti nevén: Furtkovits Zoltán), (Budapest, 1917. október 15. - Budapest, 1994. augusztus 23.) Kossuth-díjas film- és színházi rendező, színész, díszlettervező, forgatókönyvíró, főiskolai tanár; festőművész, grafikus. Filmjei: 1951. Vihar, 1952 Erkel, 1954 Életjel, 1955 Körhinta, 1955 Dandin György, avagy a megcsúfolt férj, 1956 Hannibál tanár úr, 1967 Bolond április, 1958 Édes Anna, 1959 Dúvad, 1961 Két félidő a pokolban , 1963 Nappali sötétség, 1964 Húsz óra, 1965 Vizivárosi nyár, 1966 Utószezon, 1968 A Pál utcai fiúk,1969 Isten hozta őrnagy úr, 1971 Hangyaboly, 1972 Plusz-mínusz egy nap, 1974 141 perc a Befejezetlen mondatból, 1976 Az ötödik pecsét, 1977 Magyarok, 1980 Fábián Bálint találkozása Istennel, 1981 Requiem, 1983 Gyertek el a névnapomra
(16)Kömíves Sándor - színész (1897- 1980) Hivatalnoki pálya után 1919-ben lett színész, többnyire vidéken játszott, majd 1938-ban a Vígszínház szerződtette. Vidéken a táncos komikus szerepektől a tragikus hősökig mindent játszott. A Vígszínházban pedig főleg karakterszerepeket. A háború után a Madách Színház tagja lett. Kiváló epizódszínész volt.
(17)Keleti Márton ( Budapest 1905. április 26 - Budapest 1973. június 20) , filmrendező. Pályája kezdetén színházi rendezőként dolgozott, elsősorban a zenés műfaj vonzotta. Az 1930- as években kezdett filmezni. Az első önállóan rendezett filmje A torockói menyasszony volt, ezt követte néhány népszerű vígjáték. A II. világháború alatt nem dolgozott, a háború befejezése után viszont ő forgatta az első magyar filmet, az Aranyórát. A filmgyártás államosítása számára nagy lehetőségeket nyitott, ettől kezdve felváltva rendezett nagy sikerű vígjátékokat (például Mágnás Miska), és komolyabb tárgyú műveket (például Beszterce ostroma, Különös házasság). 1965-ben készült a - talán legismertebb - filmje, a A tizedes meg a többiek. Nemzetközi elismerést - szerzett a Butaságom története c. vígjátéka. Jelentős műve az 1970-ben Liszt Ferenc életéről készült Szerelmi álmok c. filmje. Az 1960-as évektől a Televíziónak is dolgozott. 1950-től a Színház és Filmművészeti Főiskola film tanszakának vezetője volt.
(18)Misoga László - színész ( 1896. június 16.Budapest (egyes források szerint 1895 -:1969. április 8.Budapest). 1919-ben végezte el Rákosi Szidi színésziskoláját. NagykárolyŹban kezdte pályáját, majd Fekete Mihály erdélyi társulatában játszott. 1929-től Debrecenben, 1931-től SzeŹgeden, 1932-től Miskolcon lépett fel. 1934-től 1944-ig a Komédia Orfeum tagja volt, 1940-1944 között művéŹszeti vezetője is. Fellépett még a Terézkörúti Színpadon, a Belvárosi-, a Royal-, a Városi SzínházŹban is. 1945-ben az Igazolóbizottság feddésre ítélte. Ezután a Royal Revüben és a Kamara Varietében, Vidám Színpadon, 1952-1958 között a Madách Színházban, 1957-től 1966-ig a Vidám Színpadon játszott. - Felesége Barna Anci színésznő volt. - KiŹtűnő karikírozó képességével és humorával nemcsak kabaŹrékban, de filmbeli epizódszerepeivel is sikert aratott. 1940-ben a Göre Gábor visszatér c. film egyik főszerepét, Kátsa cigányt alakította. 1945 után is sokat filmezett (Mezei próŹféta, Fel a fejjel, Rokonok, A csodacsatár, Mici néni két élete, A Tenkes kapitánya, stb.).
(19)Peti Sándor (Budapest, 1877. május 27. - Budapest, 1973. április 6.)[1] színész, érdemes művész. Rózsahegyi Kálmán Színiiskolájában tanult, és 1921-ben az ő ajánlásával szerződött az Apolló Kabaré társulatához. 1945-ig az Andrássy úti Színházban, az Unió Színházakban, a Magyar Színházban és a Vígszínházban is játszott. 1946 és 1956 között a Nemzeti Színház tagja volt ezt követően a Petőfi, majd a Jókai, később a Thália Színházban játszott egészen nyugdíjba vonulásáig, 1964-ig. Ezután már csak egy-egy szerepre szerződött. Pályáját - főként komikus kisemberek alakításával - epizodistaként kezdte, s egy-két főszereptől eltekintve élete végéig megmaradt a rövidebb karakterszerepek kitűnő alakítójának. 1951-től 1953-ig a Színművészeti Főiskolán tanított. 1931-től haláláig több, mint ötven filmben játszott.
(20)Makláry Zoltán (Budapest, 1896. április 16. - Budapest, 1978. július 12.) Kossuth-díjas magyar színész, országgyűlési képviselő; Makláry János színész bátyja. A gimnáziumi évei után iratkozott be Rákosi Szidi Színitanodájába, 1914-ben. Hajlékonyságát látva Rákosi Szidi táncoskomikus szerepekre szánta az akkor még ifjú Makláryt. Azonban csak pár hónapot járhatott az iskolába, mert 1915 tavaszán besorozták katonának, és az olasz frontra vitték. A fronton egy támadás során fogságba kerül. Fogsága közel 4 évig tartott Olaszországban. 1919-ben kerül csak haza nagyon soványan, reumával és maláriával küszködve. Amint felépült, visszament az iskolába, és befejezte tanulmányait a Csengery utcai Tanodában, Rákosi Szidinél. Tanárai: Rákosi Szidi, Tanayné Halmi Margit és Várady Antal. Osztálytársai: a Latabár fivérek, László Andor, Orbán Viola és a későbbi jóbarát Gárdonyi Lajos.1920-tól 1922-ig a Magyar Színház, 1922 és 1926 között a Renaissance Színház tagja volt. 1925-től 1926-ig a Belvárosi színházban, 1926 és 1935 között a Vígszínházban játszott. 1935 és 1969 között a Nemzeti Színház tagja volt. Játszott mint vendég a Rakéta Kabaréban, a Teréz körúti Színpadon, a Belvárosi Színházban és a Józsefvárosi színházban is. 1923 és 1978 között 165 filmben játszott
(21)Három nap a hétből (1973.01.02) tv-film, dramaturg: Jánosi Antal, írta és forgatókönyv: Bereményi Géza, Nádudvari Anna, Marosi Gyula, operatőr: Koltai János, rendezte: Málnay Levente.
(22)Katkó István, író, forgatókönyvíró, szerkesztő (Jászjákóhalma, 1923. június 17. - Budapest, 2000. február 13.) Tanulmányai: Eötvös Lóránd Tudományegyetem, magyar szakos középiskolai tanár (1953-1957). Munkahelyei: Tíz éves korától dolgozik; tejcsarnokban, mosodában, péküzletben kifutó (1933-1938), Budapest-Salgótarjáni Gépgyár és Vasöntő Rt., vasöntő tanonc, segéd (1938-1944), Békéscsabai, szegedi, pécsi, kaposvári napi lapoknál újságíró (1945-1949), Népszava, újságíró a kulturális rovat (1949-1957) vezetője (1953-1957), A Mátrában favágó (1957-1958), Magyar Televízió Irodalmi- és Drámai Főosztálya,szerkesztő, az Irodalmi Osztály vezetője (1958-1983). Katkó István meghatározott szerepre, az irodalom szolgálatára jött a Magyar Televízióhoz. Kezdetben klasszikus írókat, költőket szólaltatott meg, műveiket vitte képernyőre. Nevéhez fűződik az irodalmi kvíz meghonosítása, a Televízió Irodalmi Klubja. Ezt követte a Tévé Olvasóterme, majd a Nyitott könyv c. sorozat, amely a megjelent irodalmi művek népszerűsítését vállalta fel.. Fórum c. sorozatában az irodalmon túl a képzőművészetet, a zenét is igyekezett közel hozni a tévénézőkhöz. A Nyitott könyv c. dramatikus sorozatnak tíz éven át volt szerkesztője, amelyben száz írót mutattak be. (Akkoriban 350 fő körül volt az Írószövetségi tagok száma.) Ezáltal sikerült élő kapcsolatot kialakítania a kortárs irodalommal - az Irodalmi-és Drámai Főszerkesztő, Szűcs Andor törekvéseivel egyetértésben - irodalom és művészetpártoló koncepciójuk mellé állítani a legrangosabb szerzőket.
Katkó István az Irodalmi Osztály vezetőjeként a költészet számára, a Vasárnapi vers és a Vers mindenkinek sorozatokban teremtett fórumot.
(23)Charly nénje (1986.12.26) tv-játék, szerkesztő: Lehel Judit, írta : Brandon Thomas, Szenes Iván, zeneszerző: Aldobolyi Nagy György, operatőr: Gulyás Buda, rendezte: Málnay Levente.
(24)Százéves asszony (1976.09.03) tv-játék, dramaturg: Litványi Károly, forgatókönyv: Bencsik Imre és Málnay Levente, operatőr: Zádori Ferenc, Boldizsár Károly, Kaplony Miklós, rendezte: Málnay Levente
(25)Gobbi Hilda (Budapest, 1913. június 6. - Budapest, 1988. július 13.) Kossuth-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész. Az apai ágon olasz származású Gobbi Hilda a gimnázium után a putnoki Gazdasági Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka volt. 1932-1935 között a Színművészeti Akadémia ösztöndíjas növendéke. 1935-ben a Nemzeti Színházhoz szerződött. A háború után tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében. Elkötelezett baloldaliként részt vett a közéletben is. Felejthetetlen alakításokkal írta be nevét a magyar színháztörténetbe, országos ismertségét mégis filmes, televíziós és rádiós szerepeinek köszönhette.1960 és 1970 között a József Attila Színház, 1971-től 82-ig újra a Nemzeti, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház tagja. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1950-ben Érdemes Művész 1955-ben pedig Kiváló Művész lett.
(26)TTT. Tiltott, Tűrt, Támogatott (a szavak sorrendje néha változó), azaz a "Három T" a kommunista kultúrpolitika "terméke". Közismerten működött a Szovjetunióban a támogatás és tiltás, majd a második világháború után hamarosan az összes befolyási övezetébe tartozó szocialista országban megjelent. Magyarországon az ún. Három T "kifinomult" változata a köztudatban Aczél György nevéhez kapcsolódik, pedig már az ő fellépése előtt is jól "működött.
(27)Asszony a viharban (1975. 03.16) tv-film, dramaturg: Litványi Károly, írta: Döme Piroska, operatőr: Zádori Ferenc, forgatókönyv: Bencsik Imre, rendezte: Málnay Levente.
(28)Döme Piroska - 1912 június 26-án született Rákospalotán. 1930-ban érettségizett Munkácsi Mihály utcai zsidó leánygimnáziumban. Eredetileg matematikusnak készült. A brünni Műszaki Egyetemre, majd egy év után az ottani Textil Főiskolára járt. Még ezelőtt 1931-ben beszervezték a magyar kommunista diákszervezetbe (Stolte István, Rajk László, Jákó Géza, Schöplin Gyula, és mások), de az 1932 júniusában elkezdődött letartóztatásokat szerencsésen elkerültem. A brünni diákmozgalomban is részt vett. sztvettünk férjemmel, Schlesinger -Seres Tiborral együtt. A harmincas évek vége felé a VI. kerületi szociáldemokrata pártban tevékenykedtett. Majd a nőmozgalomban. Szalmás Piroska halála után mint a nőszervezet titkára dolgozott. Dachau egyik munkatáborában - Allachban - volt fogoly. 1945. június 2-án érkevzett issza Budapestre. 1949 márciusában Berei Andor a Külügyminisztérium politikai államtitkára hívta a Külügyminisztériumba, ahonnan májusban Londonba küldték a követségre kultúrattasénak. Az "Asszony a viharban" megfilmesítése után kezdett filmforgató könyveket is írni és dokumentumfilmekben szerepelni.
(29)Litványi Károly , dramaturg, szerkesztő, forgatókönyvíró (Budapest, 1932. április 13. - 1988. június 8. ). Tanulmányai: Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar-történelem szak (1950-1954) . Munkahelyei: Magyar Rádió, irodalmi műsorok szerkesztője (1954-1956) Magyar Televízió, kabarérovat szerkesztője (megalakulásától 1956-1965), Szépirodalmi Kiadó, szerkesztő (1965-1968), Vidám Színpad, dramaturg (1969),Magyar Televízió, vezető dramaturg, rovatvezető (1970-1988). A televíziós szórakoztató műfajban meghatározó szerepet tölt be, szórakoztató összeállítások, kabarék, szatirikus tévéjátékok dramaturg-szerkesztője, írója. Kezdeményezésére jön létre az első élő adás, Csak könyvsorsjeggyel címen. Rendszeres szerzője a Szilveszteri kabarénak (1969-1974 szerkesztője is), és a Telepódiumnak (1984).
(30) Föld Ottó, gyártásvezető, (Budapest, 1924. október 18. - Budapest, 2002. február 21. ,) Munkahelyei: Gabona- és Nagykereskedelmi Vállalat , Budapest Szabad Színház, Városliget Filmgyár (1949), Magyar Televízió (1972), Színház- és Filmművészeti Főiskola, Filmfőigazgató helyettes (1975-1978) MAFILM igazgatója (1978-1984). Édesapja, Feld Mátyás színházigazgató volt. Egyetemi tanulmányait Szegeden kezdte volna, de édesapja betegsége miatt Budapesten vállalt munkát egy Gabona-és Nagykereskedelmi Vállalatnál. Közben a Szabad Színház titkára volt a Városligetben. 1948-től dolgozott a Magyar Filmgyártó Vállalatnál, ahol anyagkönyvelő gyakornokként kezdte Szabó Árpáddal, Fehéri Tamással, majd a Filmgyár produkciós ellenőrzési irodáját vezette és pénztárosként is tevékenykedett. 1954-től felvételvezető, majd gyártásvezető. Már a kezdeteknél Várkonyi Zoltánnal, Fábri Zoltánnal dolgozott olyan híres filmekben, mint a Dandin György és a legendás Körhinta. Amikor újhelyi Szilárd vezetésével megindul az I-es Stúdió, ő lett ennek az alkotóközösségnek a főgyártásvezetője. Itt olyan filmek születtek, mint a Szinbád, a Szerelem, a Tanú vagy a Pacsirta. A stúdiórendszer megszüntetésekor a Játékfilm Főosztály vezetője lesz, erről azonban hamar lemond és Szinetár Miklós fölkérésére az Irodalmi és Drámai Főszerkesztőség helyettes vezetőjévé nevezik ki. Ebben az időszakban közel 100 dramatikus mű készül évente! A Filmművész Szövetség elnökségi tagjaként Ranódi Lászlóval megszervezi az első Pécsi Filmszemlét. A Film Főigazgatóságon és a MAFILM Igazgatójaként is a filmgyártás infrastruktúrájának korszerűsítésén dolgozik. A Róna utcai és a Pasaréti műtermeket korszerűsítteti, ahol éveken keresztül itt készültek a jelentősebb televíziós produkciók is. A fóti gyártóbázis kialakításával lehetőség nyílt nagy díszletkomplexumok megépítésére, külföldi produkciók fogadására. A szakmában elterjedt, hogy "a Magyar Hollywood" megteremtésén fáradozik.
Tanított a Színház és Filmművészeti Főiskolán, ahol 1975-ben gyártásvezetői szakot indított. 1991-től kitalálója, létrehozója és elnöke a Korda Sándor Film-és Televíziós Produceri Alapítványnak. Gyártásvezetői képzésén produceri szemléletet tanított, álma volt, hogy Magyarországon ismét produceri szemléletű mozgóképgyártás alakuljon ki. Az általa jegyzett könyvek: Producerek egymás között (szerkesztő, 1994), Fénytörések - Kalandozás a film körül (1995) Bohémvilág (1996).
(31)Kádár János (eredetileg Csermanek János, Fiume, 1912. május 26. - Budapest, 1989. július 6.) kommunista politikus. 1948 és 1950 között belügyminiszter. 1952 és 1954 között egy koncepciós pert követően börtönbe zárták. Az 1956-os forradalom alatt részt vett Nagy Imre kormányában, de november 4-én átállt a szovjetekhez, akik a visszaállított kommunista diktatúra vezetőjévé tették. 1956 novembere és 1988 májusa között az MSZMP első titkáraként, később pedig főtitkáraként megkérdőjelezhetetlenül Magyarország első emberének számított. Kétszer volt miniszterelnök.
(32)Hétfői adásnap - Hétfőn hagyományosan nem volt tévéadás, amit azzal indokoltak, hogy legyen egy este, amikor olvasnak az emberek. A hétfői adásszünet okaként Berecz János, az MSZMP KB televíziót felügyelő titkára 1987. december 10-ei tévés látogatása alkalmával szűk körben mondott beszédében a pénzhiányt jelöli meg: "Végezetül szólnék arról, miért nem lesz 1988-ban sem hétfői adásnap? MinŹdenki tudja, egyetlen hajŹszál választott el bennünket a hétfői adás bevezetésétől. Az, hogy 80-ról 100 Ft-ra akartuk emelni a tv előfizeŹtési díját. Oly mértékű azonŹban az áremelésre való nyoŹmás más területeken, hogy most sem a sajtó, sem a tv előfizetési díját nem tudjuk megemelni, annak ellenére, hogy ez csak 0,5 százalék lenne az árindexŹben. Ismert viszont, hogy 1988-ban a hétfői napok csaknem felén a televízió műsort fog sugározni. A lehetőségünk tehát megvan." (Telehír, 3. évfolyam, 1.szám, 1988/1.) A rendszeres hétfői adást 1989. január első hetében vezették be.
(33)Megbízható úriember (1984.09.07) tv-film, dramaturg: Szántó Erika, írta: Szobotka Tibor, forgatókönyv: Málnay Levente, zeneszerző: Vukán György, operatőr: Márk Iván, rendezte: Málnay Levente.
(34)Dr. Senki (1980.11.30.) tv-film dramaturg: Shultze Éva, író: Gábor Andor, zeneszerző: Petrovics Emil, forgatókönyv: Málnay Levente - Szántó Erika, operatőr: Hollós Olivér, rendezte: Málnay Levente.
(35)Hankiss Elemér, Dr. (Debrecen, 1928. május 4. - ) az MTV elnöke (1990. 08. 01-1993. 01. 01.) között. Tanulmányai: Pázmány Péter Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, angol-francia szak Eötvös-Kollégium (1946-1949). Munkahelyei: Ferunion, exportelőadó (1950-1953), Országos Széchenyi Könyvtár (Színháztört. O.), tudományos munkatárs (1953-1962), /1957-ben letartóztatták, 10 hónapig vizsgálati fogságban volt./, Európa Könyvkiadó, angol-amerikai-ny.német szerkesztőség vezetője (1963-1965), MTA Irodalom Tudományi Intézet, főmunkatárs (1965-1975), MTA Szociológiai Kutató Intézete, Értékszociológiai és Módszertani osztályvezető (1975-1990; 1994-1995), MTA Szociológiai Kutató Intézete, igazgató (1996-1998). Professzorként és vendégprofesszorként több külföldi és hazai egyetemen tanított és tanít: ELTE Magyar és Angol Tanszék, JATE Angol Tanszék (1989-1997), ELTE JTK Pol.Tud. Tanszék (1988-1997), Stanford University (1992), Georgetown University (1993-1994), Közép-európai Egyetem (1995-1996), Firenzei Európai Egyetem (1999), The Gallup Organization (Princeton), tudományos tanácsadó (2000-2004), Magyar Szociológiai Társaság, alelnök (1993), elnök (1994) Magyar Pulitzer Emlékdíj kuratórium elnöke (2002-től), Prima Primissima-díj kuratóriumának tagja.
(36)Nahlik Gábor, Dr. az MTV. elnöki jogkörű alelnöke (1993. 01. 01.-1994. 07. 01.) kötött. (Budapest, 1948. - ) Tanulmányai: Autóközlekedési Technikum, Budapest, okl. gépjármű technikus (1962-1966), Budapesti Műszaki Egyetem, okl. gépészmérnök (1966-1971), Budapesti Műszaki Egyetem, okl. gazdasági mérnök (1972-1975), Budapesti Műszaki Egyetem, műszaki egy. doktor (1975-1977), Magyar Tudományos Akadémia, közgazdasági tudományok kandidátusa (1980-1983). Munkahelyei: Budapesti Hoffer Traktorgyár, szerkesztő (1971-1973), Budapesti Műszaki Egyetem,egyetemi tanársegéd (1973-1977), egyetemi adjunktus (1977-1987), egyetemi docens (1987-1991), Euro - Contact Business School, ügyvezető igazgató (1990-1992) Magyar Televízió, alelnök (1993-1994), Országos Rádió és Televízió Testület, testületi tag (1996-2002), Pannon Egyetem /2006 előtt: Veszprémi Egyetem/ tanszékvezető egyetemi docens (2002-től), dékánhelyettes (2003-tól), szakvezető (2003-tól). Jelentősebb MTV-s műsorai: A hatékony menedzser 1-3. - MTV-BBC (1990) - koprodukciós szervező, szerk.: Hegyi István, műsorv.: Dombóvári Gábor, rend.: B. Nagy Tibor, megrendelő-főszerkesztő: Kelemen Endre.