GÁL JOLÁN újságíró, tv-riporter, szerkesztő, műsorvezető, főmunkatárs

/Montvay Istvánné/

Gyöngyössolymos, 1940.04.20.

 

Tanulmányok: ELTE BTK. magyar-történelem-tud.szoc, szak 1958-1963.

MUOSZ Újságíró Iskola 1967-69.

 

 

Munkahely:

Magyar Rádió és Televízió, Magyar Televízió.

1963-1965 rádióbemondó,

1965-1969 rádiós hírszerkesztő,

1970-1995 a TV Híradó munkatársa, riportere, műsorvezetője majd főmunkatársa,

1996 az ORTT műsorelemzője,

1995-1998 az Ez a HÉT című hetilap főmunkatársa,

1998-2002 az Aranyfüst című televíziós magazin riportere,

1998-2006 Médiatechnika, szakmai hetilap, amelynek ismert televíziós és filmes személyiségekkel, pályatársakkal, több mint 70 interjút készít,

1995-2006 írásai jelennek meg a Várnegyed című lapban,

2005.  A legvidámabb barakk címmel könyve jelenik meg a K.u.K. Kiadónál.

1996-tól nyugdíjas

 

Első diplomája megszerzése után a Rádió által meghirdetett pályázattal nyerte el a bemondói állást. 1963 júliusától két évig bemondó, 1965-ben saját kérésére hírszerkesztő lesz, és ebben a státuszban dolgozik 1969 végéig. (közben 1966-67-ben több mint egy évet Dubnában, az Egyesített Atomkutató Intézet városában töltött fizikus férjével, ezért használta évekig a Montvay Istvánné nevet is). Mivel beszédtechnikát tanult, bemondó is volt lapszemléit, első rádiós írásait saját maga olvashatta fel. Később ez rendszeres gyakorlattá vált a Rádióban. Hírszerkesztőként készítette első riportjait. 1969 őszén kezdett riportokat forgatni a Televízió Híradójának. Még azon a télen felajánlotta a TV Híradó akkori vezetője Matúz Józsefné, hogy átveszi státuszba a Híradóhoz, így lett 1970. január 1-től a TVH munkatársa, riportere, még abban az évben a megújult élő adássá változott Híradónak első női műsorvezető-kommentátora. Tudományos, egészségügyi, munkavédelmi és műemlékvédelmi, valamint környezetvédelmi témákkal foglalkozik, de gyakran parlamenti tudósító is. A rendszerváltás éveiben (1987-1994) inkább belpolitikai és parlamenti tudósításokat készít, az egészségügyi témákat átadta másnak. Több ezer híradós tudósítását, riportját, interjúját őrzi a TVH Archívuma. Kellemes hangjára, közérthető beszédstílusára sokan fölfigyeltek.

1970-71-ben Kardos István szerkesztő-rendező kérésére alkotótársa, riportere a Germanus Gyula keletkutatóról és a László Gyula régész professzorról készült portré filmeknek. Javaslatára dokumentumfilm készült az Influenzáról, mint új népbetegségről, járványról és sorozat a rákbetegségről, rákkutatásról. 1984-ben műsorsorozatot szerkeszt a Nemzeti Színházért indított első közadakozásról Adni érdemes címmel.  Buzáné, Fábri Éva ismert  televíziós szerkesztő kérésére több Önök kérték című szórakoztató műsor riportere, például az Egészségügyi dolgozók kérték, a Belügyi dolgozók kérték és a Fegyveres erők dolgozói kérték című  műsoroké. 1990-94 között a Híradó második kiadását is szerkesztette a kettes programon.

A 2005-ben megjelent könyve, A legvidámabb barakk, összeállítás, amelyben 20, a Kádár kor jeles személységeivel készült interjú olvasható, sok-sok a korra jellemző anekdota, emberi történet, a korszak névadójával való találkozások története, továbbá sok sajtó és memoár idézet.  A K.u.K Kiadó jelentette meg.

Tagja volt a MUOSZ-nak, majd a MÚK-nak.

 

 

Filmográfia:

Germanus Gyula keletkutató, portréfilm (1971)

László Gyula régész, portréfilm (1971)

De, aki meggyógyult arról nem készül örömjelentés… dokumentumfilm sorozat a rákbetegségről és a rákkutatásról

Influenzajárvány, az új népbetegség, dokumentumfilm

Tematikus Önök kérték szórakoztató műsorok, például

Belügyi dolgozók kérték,

Egészségügyi dolgozók kérték

Fegyveres Erők dolgozói kérték riportjai

 

 

Elismerései: Életmű Nívódíj (1997).

                    A Haza Szolgálatáért Érdemérem, arany fokozat (1983).

                    Az Emberi Környezetért Érem ( az 1980-as években kétszer is)

                    Munkavédelmi Filmszemle, első díj

                    A Szocialista Kultúráért Érem (1987)

                    Kiváló Munkáért kitüntetés és Nívódíj többször is.