A híradós rendező

A híradós rendező 

 

A televízió - élve az alkalom­mal - nemcsak saját, hanem né­zőinek életritmusát, reflexeit önkéntelen értékítéleteit is kifejleszti. Amióta belénk rögződött, hogy este fél nyolckor Tv -híradó van, három­féle műsort ismerünk el: a híradó előtti és utáni programokat, vala­mint magát a híradót! Kialakult reflexrendszerünk sugallatára a mű­faji azonosságoknál gyakorta na­gyobb jelentőséget tulajdonítunk a sugárzási időpont-különbözőségek­nek - és ezt a Tv -híradó szándék­talanul idézte elő.

Műfaji azonosság dolgában a Tv-híradó osztozik számos más műsor­ral: stúdióprodukció ez is. Alapvető különbség azonban, hogy a legnézet­tebb. Mindamellett a naponta „ki­mért" hatvan percet egy nap alatt készítik el - a fentiek okán is többszörös felelősséggel, amelynek nagy része a rendezőé.

Müller László a Tv-híradó rende­zőinek „doyen"-je. Huszonegy éve a tévé munkatársa és ugyanennyi ideje híradós. Rendezői elveit tö­mören három szóban foglalja össze: pontosság, gyorsaság és ritmus.

- Az adás rendezését nem lehet és nem is szabad úgy felfogni, mint egy tévéjátékét. Itt a stúdió­ban sokszor minden monitoron más-más földrész „várja", hogy adásba kerüljön, művészkedésre nincs idő. Rendeztem dokumentum­filmeket is (Ki ölte meg Kennedyt? című filmjét 63 országban mutat­ták be. A szerk megj.), a kettő összehasonlíthatatlan. A híradó sugár­zása alatt nyolc másodpercenként hangzik el rendezői instrukció. Két színes és két fekete-fehér filmvetí­tővel, egy diavetítővel, három ka­merával, három stúdiómagnóval, két képrögzítővel és néha még égy vi­deó - kamerával dolgozunk. (Ez utób­bit akkor használjuk, ha kezdés előtt fél órával még beérkezik egy fontos hír.) A nézőnek ebből annyit szabad meglátnia, mintha az egész egy film volna, azaz nem lepleződ­hetnek le a technikai megoldások. A lényeg a tartalom, a forma csak segítheti annak jobb megértését, azonban sem öncélúvá, sem aka­dállyá nem válhat.

- A ritmus... Nehéz ügy! Rö­viden: ha a néző a harminc perc alatt nem érez döccenést, akkor a ritmus hibátlan. Hosszabban: ha tudjuk az egyes anyagok idejét, jól válogatjuk az azokat megelőző inzerteket (címfeliratokat, városképeket, térképeket), időben indítjuk és vágjuk el a  tekercseket, jókor szólal meg a bemondó, a kommen­tátor, a riporter stb., akkor az ad, döccenő nélkül zajlik le.

Egyébként     nem     ördöngösség tárja szét szerényen a karját. Majd az aznapi stáb minden tagjával egy termet töltenek meg! – este háromnegyed  hétkor  még  egyszer ellenőrzi az aznapi anyagot. Minden percre   megadja   a   „koreográfiát’! melyik kamera mutassa a beszélőt? melyik az inzerteket, mikor adják? a filmeket. Átnézi a diákat, az éppen elkészült térképeket, ellenőrzi a   filmanyagok   hosszúságát,   átollvassa a szövegeket (aszerint, hogy melyik szövegrészt ki mondja, a papír szélén más-más színű csík fú) végig, hogy a hangmérnök ránézésre tudja, melyik mikrofont kell bej kevernie.  

Negyednyolckor aztán megindulnak a stúdióba, s az adásra mindenki a helyén van. Fél nyolckor kezdődik a „varázslat": a rendező minden ujjmozdula­tára történik valami. Film indul kamera átáll, térkép áttűnik, kommentátor beszél - fél órára a stúdióia világ közepe: Líbia, Angola, Szibéria, Amerika és Európa, külföld és belföld a rendező kezében.

1958-ban még csak kedden Tv-híradó, szerdán Világhíradó, csütörtökön a mozik Magyar Híradója. Évek óta már naponta jelentkezik (ma már naponta három kiadásban), zömmel hibátlanul, jó ritmusban. Ezt persze ritkán jegyezzük meg magunknak, hiszen - mi
nézők - a világ eseményeire összpontosítunk.  (írta: — via —)

 

Megjelent a Rádió és Televízió Újság 1978/2. számában.