Nádor
Tamás: Mai „képmutogatók”
Vásárokon vagy más sokadalmakban tűnt fel
hajdanán hosszú pálcával az ilyen ember: „képmutógatni", vagyis egy - egy
megfestett képsorra bökni, s azt szóval is magyarázni. Gyanítom: a tévéhíradó
kommentátorának épp ő az elődje, hiszen az egykori pálcás beszélő hangsúlyt
adott bizonyos képelemeknek, összefüggéseiket keresett, s ha érdeklődést akart
remélni, az aktualizálást s a színes szót sem nélkülözhette. A mai “képrmutogatók"
természetesen alaposan módosult módszereiről Matuz Józsefnéval, a Tv-híradó
főszerkesztőjével beszélgetünk.
- 1970 óta láthatták a nézőink a TV- Híradó
mai formáját. Akkortájt még javában folyt a nemzetközi híradós vita, vegye-e át
Európa is az amerikai modellt vagy, vagy találjon más,ideillőbb
változatokat. Az USÁ-ban érthető
hagyománya volt a “one man show” –nak,
számos csatornán sugároztak ugyanis lényegében azonos eseményeket, egy – egy
újságíró sztár adhatott cask karaktert a híradónak. A franciák rövid ideig kipróbálták
e mintát - nem vált be. Mi is vitatkoztunk: volt, aki azt mondta: érdekes
lehet, ha valaki átszűri személyiségén a hírket, riportokat. Javaslatomra a
tévéhíradó mai alakját választottuk.
- Vagyis lemondtak a szubjektivitásról, de
nem mondtak le a személyiségekről?
- Műsorvezető, kül- és belpolitikai
kommentátor, sporttudósító (és: meteorológiai tájékoztatás) - ismeretes a mai,
évek óta lényegében azonos rendszerű, de naponta (és kiadásonként) más és más
összetételű „felállás". A megszólaló személyiségek (jeles újságíróink)
stílusban, módszerben, tapasztalatban természetesen különböznek, nem nélkülözzük
tehát a szubjektivitást sem. De valamennyien híradónk felfogásához igazodnak,
nem mondanak ellent szemléletünknek, szerkesztésbeli elveinknek. És persze szubjektív
a néző ízlése, választása is: ki ezt, ki azt nézi hallgatja szívesebben.
- Bizonyára a kommentár minősége is
befolyásolja ezt az ízlést.
- Természetesen. De a hírek, tudósítások
is különböznek, a riportok (riporterek és riportalanyok) sem egyformák. És
persze más a kül- és más a belpolitikai kommentátor feladata (akiket nem
szabad összetéveszteni a pusztán összekötő, regisztráló műsorvezetővel).
Ugyancsak összeköt és elválaszt a kommentátor, de dolga a magyarázat, az
összefüggés - felvázolás is. S mindezt nemcsak meggyőzően, hanem lehetőleg
élvezetesen is kell tennie, mert a TV – Híradó kezdettől fogva tömegműsor,
“népélelmezési cikk” .
- Jó egyensúlyban
hangzik-e el a bel- és a külpolitika?
-Szeretnénk, ha így lenne. Nyilvánvaló:
Magyarországon naponta nincs és nem is történhet annyi minden, mint
világszerte. Ami viszont itt esik meg (a Tömegkommunikációs Kutatóközpont
felmérései is igazolják), az bennünket fokozottabban érdekel. Nem telepedhet
rá tehát a külpolitika a belpolitikára, a világesemények nem „falhatják
fel" a hazaiakat. Ebben a jó kommentár is sokat segíthet. S ha nem tudósíthatunk
is mindennap valamiféle szenzációról, van azért ithon is épp elég fontos, sőt,
elég színes esemény. Hogy a közönség is valószínűleg így véli — igazolja első
kiadásunk – igazolja első kiadásunk 50 -60 százalékos nézettséga (1%=75.000
néző) Azon is érdemes persze töprengeni: miként lehetne érdeklődést kelteni
azokban, akik most még legfeljebb alkalmi nézőink.
- Az ország legnagyobb „példányszámban"
megjelenő napilapja sem dolgozhat „sajtóhiba-mentesen". Miből adódnak
ezek?
- Említettem: sok és különböző tapasztalatú
kommentátorral dolgozunk. Mindenkinek el kell például valamikor kezdenie:
korcsolyázni csak a jégen lehet megtanulni... Ehhez türelmi idő is szükséges.
Azután: ki-ki másként találja fel ma-gát, ha váratlan helyzetek adódnak. Mert
rögtönözni a mi vasfegyelemre kényszerítő időkorlátaink közt nemigen lehet.
Továbbá: bárhogy szeretnénk is, az adott napon nem mindig lehet ott a stúdióban
az adott kérdés specialistája. S valahány műsorunk élő adás, mindnek órák
alatt, vagy még hamarabb kell elkészülnie - vagyis a kommentátor rendkívüli
idegmunkája cseppet sem irigylésre méltó. Tévedni emberi dolog? Hibáinkat a
legszigorúbban mi magunk ítéljük el. De szerintem a becsúszott bakiknál nagyobb
hiba mondjuk a kioktató, a tudálékos modor, az a bizonyos „okos (okoskodó)
televízió" - hangnem, vagy például a közhelyes közlés. Remélem, ilyen
vétségekben mind kevésbé marasztalhatnak el bennünket a nézők. Célunk: a
frisseség, a kontrollált hitelesség, a stílus-változatosság. Ügy kell
dolgoznunk, hogy minden híradópercet beszorozzunk legalábbis négymillióval.
Ennyi ember életperceivel pedig csak megfontoltan és megbízhatóan
gazdálkodhatunk. – írt Nádor Tamás
Megjelent,
a Rádió és Televízió Újság 1978/52. számában.
(Nádor Tamás jogutódja -özvegye még 2006-2007-ben hozzájárilt, hogy Nádor Tamás
Tv-történettel kapcsolatos írásait használhatom a szerő neve feltüntetésével).