Nádor Tamás: Mai képmutogatók

Nádor Tamás:  Mai „képmutogatók”  

 

Vásárokon vagy más sokadalmak­ban tűnt fel hajdanán hosszú pál­cával az ilyen ember: „képmutó­gatni", vagyis egy - egy megfestett képsorra bökni, s azt szóval is ma­gyarázni. Gyanítom: a tévéhíradó kommentátorának épp ő az elődje, hiszen az egykori pálcás beszélő hangsúlyt adott bizonyos képelemek­nek, összefüggéseiket keresett, s ha érdeklődést akart remélni, az ak­tualizálást s a színes szót sem nélkülözhette. A mai “képrmutogatók" természetesen alaposan módosult módszereiről Matuz Józsefnéval, a Tv-híradó főszerkesztőjével beszél­getünk. 

 

- 1970 óta láthatták a nézőink a TV- Híradó mai formáját. Akkortájt még javában folyt a nemzetközi híradós vita, vegye-e át Európa is az amerikai modellt vagy, vagy találjon más,ideillőbb változatokat.  Az USÁ-ban érthető hagyománya volt  a “one man show” –nak, számos csatornán sugároztak ugyanis lényegében azonos eseményeket, egy – egy újságíró sztár adhatott cask karaktert a híradónak. A franciák rövid ideig ki­próbálták e mintát - nem vált be. Mi is vitatkoztunk: volt, aki azt mondta: érdekes lehet, ha valaki átszűri személyiségén a hírket, ri­portokat. Javaslatomra a tévéhíradó mai alakját választottuk.

 

- Vagyis lemondtak a szubjekti­vitásról, de nem mondtak le a sze­mélyiségekről?

 

- Műsorvezető, kül- és belpoliti­kai kommentátor, sporttudósító (és: meteorológiai tájékoztatás) - isme­retes a mai, évek óta lényegében azonos rendszerű, de naponta (és kiadásonként) más és más összeté­telű „felállás". A megszólaló szemé­lyiségek (jeles újságíróink) stílus­ban, módszerben, tapasztalatban ter­mészetesen különböznek, nem nél­külözzük tehát a szubjektivitást sem. De valamennyien híradónk fel­fogásához igazodnak, nem mondanak ellent szemléletünknek, szerkesztés­beli elveinknek. És persze szubjek­tív a néző ízlése, választása is: ki ezt, ki azt nézi hallgatja szíveseb­ben.

 

- Bizonyára a kommentár minő­sége is befolyásolja ezt az ízlést.

 

- Természetesen. De a hírek, tu­dósítások is különböznek, a riportok (riporterek és riportalanyok) sem egyformák. És persze más a kül- és más a belpolitikai kommentátor fel­adata (akiket nem szabad összeté­veszteni a pusztán összekötő, regiszt­ráló műsorvezetővel). Ugyancsak összeköt és elválaszt a kommentá­tor, de dolga a magyarázat, az összefüggés - felvázolás is. S mindezt nemcsak meggyőzően, hanem lehetőleg élvezetesen is kell tennie, mert a TV – Híradó kezdettől fogva tömegműsor, “népélelmezési cikk” .  S az emberek szeretnek jóízűen táplálkozni – szellemiekben is . “Fogyasztható” – érthető, de nem leegyszerűsítő – kommentárokat igyekszünk tehát adni.

 

- Jó egyensúlyban hangzik-e el a bel- és a külpolitika?

 

-Szeretnénk, ha így lenne. Nyil­vánvaló: Magyarországon naponta nincs és nem is történhet annyi minden, mint világszerte. Ami vi­szont itt esik meg (a Tömegkommu­nikációs Kutatóközpont felmérései is igazolják), az bennünket fokozottab­ban érdekel. Nem telepedhet rá te­hát a külpolitika a belpolitikára, a világesemények nem „falhatják fel" a hazaiakat. Ebben a jó kommentár is sokat segíthet. S ha nem tudósít­hatunk is mindennap valamiféle szenzációról, van azért ithon is épp elég fontos, sőt, elég színes esemény. Hogy a közönség is valószínűleg így véli — igazolja első kiadásunk – igazolja első kiadásunk 50 -60 százalékos nézettséga (1%=75.000 néző) Azon is érdemes persze töprengeni: miként lehetne ér­deklődést kelteni azokban, akik most még legfeljebb alkalmi né­zőink.       

- Az ország legnagyobb „pél­dányszámban" megjelenő napilapja sem dolgozhat „sajtóhiba-mentesen". Miből adódnak ezek?

 

- Említettem: sok és különböző tapasztalatú kommentátorral dolgo­zunk. Mindenkinek el kell például valamikor kezdenie: korcsolyázni csak a jégen lehet megtanulni... Ehhez türelmi idő is szükséges. Az­után: ki-ki másként találja fel ma-gát, ha váratlan helyzetek adódnak. Mert rögtönözni a mi vasfegyelem­re kényszerítő időkorlátaink közt nemigen lehet. Továbbá: bárhogy szeretnénk is, az adott napon nem mindig lehet ott a stúdióban az adott kérdés specialistája. S vala­hány műsorunk élő adás, mindnek órák alatt, vagy még hamarabb kell elkészülnie - vagyis a kommentátor rendkívüli idegmunkája cseppet sem irigylésre méltó. Tévedni emberi dolog? Hibáinkat a legszigorúbban mi magunk ítéljük el. De szerintem a becsúszott bakiknál nagyobb hiba mondjuk a kioktató, a tudálékos modor, az a bizonyos „okos (okos­kodó) televízió" - hangnem, vagy pél­dául a közhelyes közlés. Remélem, ilyen vétségekben mind kevésbé marasztalhatnak el bennünket a né­zők. Célunk: a frisseség, a kontrol­lált hitelesség, a stílus-változatos­ság. Ügy kell dolgoznunk, hogy min­den híradópercet beszorozzunk leg­alábbis négymillióval. Ennyi ember életperceivel pedig csak megfontol­tan és megbízhatóan gazdálkodhatunk. – írt Nádor Tamás

 

Megjelent, a Rádió és Televízió Újság  1978/52. számában. (Nádor Tamás jogutódja -özvegye még 2006-2007-ben hozzájárilt, hogy Nádor Tamás Tv-történettel kapcsolatos írásait használhatom a szerő neve feltüntetésével).