Keresés

• Nyitólap
• Bemutatkozás
• Életrajz
• Témakörök
  • Televízió történet Magyarországon
  • Televízió történeti interjúk
  • Rólam megjelent írások
  • A TV Híradóról
  • Nem televízióval kapcsolatos írások
  • Családi írások
• Ajánlott oldalak
• Programajánlatok
• Kapcsolat

Sényi Imre: A Híradó-rendező

Tulajdonképpen miért is kell a Híradót rendezni? Hiszen csak felhangzik a szignál, utána megjelenik a kül- vagy belpolitikai kommentátor, elmondja mondókáját,majd következik a film, azután jön a bemondó, majd újra a film, és így megy ez egyre tovább - míg a sport és meteorológiai jelentés után feltűnik az utolsó kép: a szereplők felállnak helyükről, felettük pedig „ráúsztatva" megjelenik a felelős szerkesztő, a munkatársak és a rendező neve.  

Bizony, a Híradó olyan műfaj, melyet rendezni kell. Csak 30 perc tartamú, de ezt a harminc percet mintegy száz ember szerkesztők, operatőrök, gyártás-  és felvételve­zetők, világosítók, gépkocsivezetők, műszaki szakemberek, gépírónők, rajzolók, laboránsok, vágók és utol­jára, de nem utolsósorban: rende­zők és asszisztensek - munkája előzi meg. A külföldi filmtársaságok szinte ontják a filmhíreket, az Intervízió és Eurovízió az előre megbe­szélt híreket játssza át, amelyeket a Híradó részére képmagnón vagy filmen rögzítenek. Közben a szer­kesztők, operatőrök járják az orszá­got, hogy a közérdeklődésre számot tartható eseményeket filmbeszá­molókban rögzítsék. Emellett több mint 30 vidéki filmstúdió figyeli lakóhelyének és környékének eseményeit, hogy a legérdekesebbekről filmfelvételeket készítsen.

A reggeli óráktól kezdve már ott ülnek asztalaik előtt a vágónők, és sorra „vágják" a hajnalban előhí­vott filmeket És reggel fél 9 után már világosan látja a Híradó fele­lős szerkesztője, milyen filmanyag várható a nap folyamán, összeállít­hatja az adás „tükrét". De ez csak a nyersanyag. A filmet, a képmag­nón rögzített anyagot, az élő beszé­det úgy kell egymás mellé helyezni, hogy a néző a lehető legvilágosab­ban értse az események tartalmát, pontosan láthassa azt a világ ese­ményeiből, ami aznap történt. A rendezőnek ezt a hatalmas anyagot minden előzetes próba nélkül kell megrendeznie. A híradó - rendező munkája elsősorban ebben külön­bözik minden más műfaj rendezési feladatától. Igaz, a rendező már délben ott van a napi felelős szerkesztő mellett, bekapcsolódik a stá­bok munkájába és körülbelül tud­ja már, milyen és hány anyagot kap film és képmagnó alakjában, isme­ri az aznapi bel- illetve külpolitikai kommentátort, kialakul a hozzáve­tőleges képe: milyen események ke­rülnek a tekercsekre. A Híradó filmeseményeit ugyanis a vágás után két nagy tekercsben egyesítik, a kül- és belpolitikai híreket tartal­mazó filmtekercsekbe. A rendező még a délután folyamán megtekinti az elkészült filmriportokat, részt­vesz a „keverésben", amikor a film alá mondják a szerkesztő által meg­írt szöveget. Rendszerint pontosan 7 órakor összegyűl mindenki az ún. „Hír"-szobában, aki részt vesz az esti Híradó szerkesztésében, és köz­vetítésében. Ilyenkor döntenek ar­ról, milyen anyagot kell elhagyni, mert nem lehet az előírt 30 percet túllépni; ilyenkor döntenek végle­gesen, hogy egy-egy filmet az I. vagy II. kiadásban kell-e közvetíte­ni. A rendező a sokféle típusú, vál­tozatos anyagtömeget egységbe fog­lalja. Azután ilyenkor derül ki az is, hogy nem ütközik-e valami.

A rendező a közvetítés során egy normál vetítőgép (35 mm-es) két 16 mm-es keskeny filmvetítő gép, három diavetítógép, három tévéka­mera és három magnetofon kezelő­jének munkáját irányítja. Ezeket a hang- és képforrásokat áttekintve, úgy kell rendelkeznie, hogy techni­kailag ne ütközzenek. El kell dönte­ni, hogy a stúdióban a három ka­mera hol álljon, a kommentátorok mikor és honnan beszéljenek, mer­re helyezzék a magnetofonokat és még sok más szempontra kell fi­gyelnie, hogy végül is „kisakkozhas­sa" minden személy, minden eszköz, minden segédlet pontos mozgási te­rületét. Egyébként mind a három kamera mozgatható és a rendezőnek csak pillanatok állnak rendelkezé­sére, hogy adás közben döntsön. El­sősorban saját régi tapasztalataira, hosszú gyakorlata alapján szerzett rutinjára támaszkodhat. Dönt ar­ról, hogy a stúdióban vegyék le az asztalról és helyezzék a földre a kis magnetofont, mert csak így látszik; dönt arról, hogy a 2-es kamera vegye át hirtelen az l-es munkáját, mert míg a film futott, a műszer felmondta a szolgálatot, figyelmezteti a trükk-operatőrt, hogy hozza egy kicsit jobbra a szöveges képet, mert a képernyő kerete levágja a szöveg­rész első betűit... Természetesen a rendező sem tud mindent egyedül végezni. A vezérlő-teremben mellet­te ül az asszisztens, az időmérő, az ügyelő pedig bent áll két kamera­man n között, fején a fülhallgató­val, hogy a rendezőtől kapott utasí­tások szerint irányítsa őket.

Müller Lászlót, Sykora Sándort, a Tv-híradó rendezőit és közvetlen munkatársait egyetlen cél vezeti: a lehető legjobban, legvilágosabban és legérthetőbben bemutatni a né­zőknek a világ eseményeit.

Sényi Imre

Megjelent a Rádió és Televízió Újság 1973/38. számában (1973. szeptermber 17.)