Vajek Judit: Nyugtatni vagy nyugtalanítani?...
- kérdi tőlem a Rádióújság szerkesztősége,
nyilvánvalóan riportjainkra célozva. A jó értelemben vett nyugtalanítást
vállalom, illetve vállaljuk Burza Árpáddal, aki hosszú évek óta munkatársam és
„harcostársam". (Idézőjelbe tettem ugyan e jelzőt, de ha jól belegondolok,
nem is igen kellett volna, mert sokszor egy-egy riportért előbb vagy utóbb
valóban meg kell küzdenünk.)
Lehet, hogy sokan türelmetlennek,
okoskodónak, okvetetlenkedőnek tartanak. Aki a képernyő nyilvánosságát
vállalja, az számol ezzel. Szerintünk mérlegre kell tenni a személyes és a
közérdeket. Mi ez utóbbit tartjuk fontosabbnak.
Örök és mindig aktuális kérdés:
mit szól a látottakhoz a közvélemény, vagyis a néző?
Mi azt szeretnénk: ha valami
olyasmit lát, ami társadalmunkban elfogadhatatlan, az idegesítse, dühítse fel
és annak ellenkezőjére sarkallja. Kapjon hasznos, eligazító, jó irányba terelő
impulzust. A példariport, amely akár a rosszról, akár a jóról szól -
elgondolkodtasson és cselekvésre késztessen.
Igaz, nem minden riportunk éri el
az óhajtott célt, a kimondott vagy a kimondatlan szándékot.
Ennek számtalan oka van, de csak kettőt említek.
Ha például gyengébbre sikerül a riport. Nem találtuk
meg a helyes hangot, a kifejező képet. Ez önkritikára, megújulásra serkent, levonjuk
a számunkra fontos tanulságot.
A másik - és ebbe már nem
szokhatunk bele, legfeljebb (mert mást nem tehetünk) tudomásul vesszük -, hogy a
dolgok helytelenségét bizonyító riportok szereplője és a hozzá tartozó
közösség, csoport megsértődik
és nem a
változtatás módján gondolkodik, hanem a „mundérbecsület" védelmének
magyarázatával rabolja el a drága időt, s ezzel azután el is alszik az ügy.
Hogy mégsem veszítjük el a kedvünket
és nem csüggedünk, annak igen egyszerű a magyarázata. A riportok többsége nem múlik el hatástalanul.
Általában történik valami - nemcsak magyarázat, hanem megoldás is. Ezektől az
apróbb - nagyobb eredményektől ismételten „feltöltődünk", ezek adják a továbbiakhoz
a hajtóerőt. És még valami. A biztatás
„lentről"
és „fentről" még eddig sohasem maradt el. – írta Vajek Jutka
Megjelent a Rádió és Televízió Újság
1973/43 számában.