Vajek Judit: Nyugtatni vagy nyugtalanítani?...

 

 

Vajek Judit: Nyugtatni vagy nyugtalanítani?...

 

- kérdi tőlem a Rádióújság szer­kesztősége, nyilvánvalóan riport­jainkra célozva. A jó értelemben vett nyugtalanítást vállalom, illet­ve vállaljuk Burza Árpáddal, aki hosszú évek óta munkatársam és „harcostársam". (Idézőjelbe tettem ugyan e jelzőt, de ha jól belegon­dolok, nem is igen kellett volna, mert sokszor egy-egy riportért előbb vagy utóbb valóban meg kell küzdenünk.)

Lehet, hogy sokan türelmetlen­nek, okoskodónak, okvetetlenkedőnek tartanak. Aki a képernyő nyilvá­nosságát vállalja, az számol ezzel. Szerintünk mérlegre kell tenni a személyes és a közérdeket. Mi ez utóbbit tartjuk fontosabbnak.

Örök és mindig aktuális kérdés: mit szól a látottakhoz a közvéle­mény, vagyis a néző?  

Mi azt szeretnénk: ha valami olyasmit lát, ami társadalmunkban elfogadhatatlan, az idegesítse, dü­hítse fel és annak ellenkezőjére sarkallja. Kapjon hasznos, eligazí­tó, jó irányba terelő impulzust. A példariport, amely akár a rosszról, akár a jóról szól - elgondolkod­tasson és cselekvésre késztessen. 

Igaz, nem minden riportunk éri el az óhajtott célt, a kimondott vagy a kimondatlan   szándékot.   Ennek számtalan oka van, de csak kettőt említek.

Ha például gyengébbre sikerül a riport. Nem találtuk meg a he­lyes hangot, a kifejező képet. Ez önkritikára, megújulásra serkent, le­vonjuk a számunkra fontos tanul­ságot.

A másik - és ebbe már nem szokhatunk bele, legfeljebb (mert mást nem tehetünk) tudomásul vesszük -, hogy a dolgok helytelen­ségét bizonyító riportok szereplője és a hozzá tartozó közösség, cso­port megsértődik és nem a változ­tatás módján gondolkodik, hanem a „mundérbecsület" védelmének magyarázatával rabolja el a drága időt, s ezzel azután el is alszik az ügy.

Hogy mégsem veszítjük el a ked­vünket és nem csüggedünk, annak igen egyszerű a magyarázata. A ri­portok többsége nem múlik el ha­tástalanul. Általában történik vala­mi - nemcsak magyarázat, hanem megoldás is. Ezektől az apróbb - na­gyobb eredményektől ismételten „feltöltődünk", ezek adják a to­vábbiakhoz a hajtóerőt. És még valami. A biztatás „lent­ről" és „fentről" még eddig soha­sem maradt el. – írta Vajek Jutka

 

Megjelent a Rádió és Televízió Újság 1973/43 számában.